Novák Katalin, jó benyomás keltése közben
Novák: Szó sincs arról, hogy a Fideszt csak úgy ki lehet tenni a Néppártból
„Sokan próbálják azt a benyomást kelteni, hogy a Fideszt csak úgy ki lehet tenni az EPP-ből, és a párt tétlenül várja, hogy döntsenek róla, de „szó sincs erről”.” (Novák Katalin)
Ez bizony tökéletesen így van. Az Európai Unió, a frakciók, meg mindenféle egyéb uniós képződmények működéséről, ha mást nem is, azt eddig is lehetett sejteni, csak úgy nem lehet semmit sem tenni. Ha meg lehet, azt rendkívül nehezen, keményen izzadva. Néhány lehetőséget pedig csak elméletben lehet lefuttatni, aztán jöhet a közkedvelt System error.
Kellő cinizmussal, valamint rosszindulattal annyival ezt ki lehetne egészíteni, aki elegendő mennyiségű gátlástalansággal, pofátlansággal van felvértezve, ráadásul elég szemfüles is hozzá, az meg közben azt csinál amit akar. Legfőképpen otthon, saját pályán.
De mint az Szájer József megnyilvánulásaiból szépen kirajzolódik, annak számára, aki alaposan eltájékozódik ebben a földi halandók számára áttekinthetetlen, bürokratikus labirintusban, annak bizony remek lehetőségeket tartogat. Szájer a mi III. Richárdunk, de inkább maradjon csak meg Gloster hercegének, ő azzal is bőven beéri. József nem vágyik túlzottan királyságra, viszont rendkívül tehetségesen intrikál, sőt, ha egy adott szituáció úgy kívánja, akár európai módon is képes viselkedni. Ha ez megéri.
„Mert én a béke lanyha, lágy korában
Nem lophatom kedvtelve az időt,
Hacsak enárnyam’ lesve a napon,
Nem kémlelem saját rútságomat:
S ezért, mivel mulatni nem tudok, mint
Szerelmes e sok szép szavú napokban,
Elvégezém, hogy gazember leszek,
S utálom léha kéjit e napoknak”
Shakespeare
III. RICHARD KIRÁLY.
(Fordította: Szigligeti Ede)
A fenti idézet, ebben a környezetben rendkívül hatásvadásznak tűnhet, ami nem véletlen, mivel kimondottan az. Szájer esetében a „léha kéjit e napoknak”-kal kapcsolatosan felmerülhet némi bizonytalansági faktor, de ez már a magánéletében való alantas vájkálást jelentené, amely rút, ocsmány cselekedet. E blogban többé ne is essék róla semmi dőre szó.
Orbán, Deutsch Tamás üdítő kivételével, nem küld idiótákat az Európai Parlamentbe képviselőnek, mivel ott könnyen kiderülhet az ilyesmi. A végsőkig kitartóan ostobákat hazai fronton veti be, melynek bizonyos negatív eredményei már régóta megmutatkoztak, nem makro-, hanem leginkább mikroökonómiai szinten, azaz a mindennapi életben. Olyan apróságokban, mint például a kórházi fertőzések. A legtöbb „liberális hisztinek” ilyesmik adnak alapot, amely nem is lenne túlságosan nagy baj, ha nem lennének igazak. Egy nagyképűen odavetett „fake news”-al nem lehet ezeket az idők végezetéig elintézni.
Hogy kerül ide Novák Katalin, eme lelkesedéstől túlfűtött „Ratkó Anna”, a tüneményes háziasszony, a szemérmetes sokasodás legkitűnőbb hazai apostolnője?
Három „C” típusú nyelvvizsgával, rengeteg diplomával – melyek közül egyik sem kipcsak – eme pannon amazon ostobának, tájékozatlannak semmiképpen sem nevezhető. Mars isten kegyeltje, Németh Szilárd csupán a magyar nyelvet bírja, Kósa Lajos még azt sem.
Aki Katalin asszonyról (akárcsak enárnyából’ ítélve) azt állítja, rút, az irigy, hazudik, esetleg összekeveri őt valami mással. A többi viszont stimmel. A „léha kéjeket” – melyek a Borkai ügy kapcsán napvilágra kerültek – megveti, meg az az elvégzés (más fordításban: úgy döntöttem stb.) is stimmel. Erre bizonyíték a szűzies Rácz Zsófiával kapcsolatban hamarjában összeeszkábált magyarázkodása.
„Mindenekelőtt tisztázzuk: Rácz Zsófi még nem kapta meg a kinevezését, tehát szó nincs utólagos törvénymódosításról, ahogy sokan terjesztik.” (Novák Katalin)
E mondat hibátlan, nyelvtanilag tökéletes, ráadásul igaz is. Mi itt, ebben a „bűntényben” a látnivaló? Az, hogy színtiszta cinizmus, mivel nem az időponttal volt a legfőbb gond, hanem magával a frappáns eljárással. A törvényekkel való gyurmázással, amely ellen legfiatalabb korában maga a célszemély is felemelte szavát, bár a magyar nyelv szabályait nagy igyekezetében brutálisan felrúgta, érthetősége pedig komoly akadályokat gördített a befogadók elé. Ha az általa megszóltatni kívánt, Pókember, valamint egyéb Marvel-univerzum iránt rajongó fiatalokkal is ily módon fog kommunikálni, csodafegyverként való bevetésének keserű csalódás lehet a vége. (A Marvel rajongók valójában csupán részhalmazt képeznek az ifjúságon belül. Akadnak olyanok is, akik Viktor Pelevint olvasnak. Őket jóval nehezebb lesz hazugságokkal megszólítani, főleg ha velük nem is fog összejönni az áhított randi.)
Térjünk vissza a kiinduló tézishez, amely szerint a Néppárttal kapcsolatban Novák Katalinnak igaza van. Pozíciójából adódóan, család- és ifjúságügyért felelős államtitkárként jóval több információval rendelkezik, mint egy átlag magyar állampolgár, akinek nagyjából fogalma sincs arról, vajon mi is ez az egész, amit az Unióban művelnek, az ellenünk való áskálódáson kívül. Orbán számára ez hatalmas előnyt biztosít, itthon.
Az Európai Néppárttal való, eddigi, meglehetősen unalmas csiki-csuki játszadozásból csupán az derült ki, az ügyben nem a jó és a rossz közötti örök harcról van szó, hanem pozíciókról, érdekekről, zsákmányszerzésről. Földi örömökről, javakról, hiúságról, meg a jó fene tudja még miről.
A kereszténység Orbán számára a nagyobb befolyást jelenti, amit úgy néz ki a Néppárt, legyen az bármily megalkuvó és elvtelen, már képtelen biztosítani számára.
Ha a Néppárt ennyi idő alatt nem tudott döntést hozni a látványosan fasizálódó Fidesz kizárásáról, nagy valószínűséggel nem is óhajtott bármit is tenni a jogállamiságért, sajtószabadságért, egyéb liberális koloncért. Orbán kádinak bőven adtak időt arra, ezalatt ügyesen kidolgozza a számára legmegfelelőbb menekülési stratégiát. Ha úgy tartja jónak, pillanatok alatt kipakolja a frakcióját, majd határozottan kijelenti: – Uraim, mi most hirtelenjében távozunk, mivel jóval keresztényebbek vagyunk, mint önök. Tiszteltetem a Bölcsek Tanácsát, valamint a Nagy Manitou-t. Az önök által biztosított ásványvíz amúgy langyos és teljességgel ihatatlan volt.
A többit, szokás szerint, borítsa a feledés sűrű homálya.
