A koronavírus helyzetben a biologizmus, már-már fasiszta szemlélet törvényszerűen bújik elő egyre többekből.

Az írásom az idősek és a koronavírus helyzet kapcsolatában elemzi a közbeszédnek és hivatali intézkedéseknek a veleszületett, élettani jellemzőkkel körbehatárolható társadalmi csoportok tárgyként vagy puszta hústömegként kezelését mások haszonelvét előtérbe tolva. Ezt nevezi a tudomány biologizmusnak, ez a náci és fasiszta eszmék alapja.

A 444.hu 2020. szeptember 4-ei írásában Szurovecz Illés azon lamentál, hogy az elöregedett hazai tanári kar veszélyesnek mondható azáltal, hogy milyen számarányban van jelen az oktatásban. Nem véletlen, hogy következtetéseit genetikussal magyarázza, ahol a cikkében idézett örökléstan tudósának kutatása csak arra terjedt ki, miket feltételeznek a vírusterjedést illetően, arra már nem, a terjedést megakadályozandó milyen társadalmi és gazdasági eszközökkel szükséges beavatkozni. A megoldóképletet a szerző alkotta meg, a genetikus érvelését önkényesen, több ponton illogikusan megfeleltetve az ő nézetének. A vírusterjedési kutatás egyébként úgy folyik a megszólaltatott tudósokat olvasva, hogy a valós fertőzöttségi arányról, országonként egységes módon számolt és közelítő adattal egyáltalán nem rendelkeznek. Nem is nagyon vannak kapcsolatban ezek a matematikusok és genetikusok a hatalom birtokosaival, hogy őket az egészen pontos fertőzöttségi számok begyűjtésére ösztönözzék.

A hivatkozott genetikus azon állítása is elég meredek, hogy adott fokú iskolában a tanárok egymásra nagyobb veszélyt jelentenek, mintsem a gyerekek rájuk. Ez a kijelentés az intézményenként változó korú tanárok valamint az idős tanárok veszélyeztetettségéről szóló cikk tükrében válik különösen ellentmondásossá, mert akkor nevezett iskolatípusban a 35 vagy 46 éves tanár is veszélyes egymásra nézve, és a legjobb, ha a nebulók tanítják egymást.

Írásom most nem a vírusterjedési elméletek matematikustól talán már csak az autószerelőkig meg nem mozgatott táborából érkező elméleteket szemlézi.

Milyen feladatot lát el egy tanár, ahol elsődlegessé válik annak elemzése, hány éves?

A 444-cikkben feltüntetett grafikonokból azt lehet leszűrni, hogy a tanári pálya gerincét a 30 és 59 éves közti korosztály alkotja, ezen belül a 40 felettiek dekádjai markánsabbak az annál fiatalabbaknál.
Ez az arány szignifikánsan nem változik azzal, hogy a vidéket elemezzük, vagy szakiskolákat, a lenti diagramm az óvodától a középiskoláig mutatja meg a pedagógusok életkorát:



A grafikont egyébként elemezhetem úgy is, hogy a 30-50 közti korosztály közel duplája az 50-59 közötti korosztálynak, és ez akkor megnyugtatóan hangzik, avagy a törzsgárdát a 30-59 közöttiek adják ki, és akkor nem igazán lehet érteni a hisztériát.


A tanári pálya az egyetlen, amelyik a társadalmi korosztályos összetételről nem hazudik a diáknak

Hogy néz ki Magyarország korfája 2019-ben a KSH szerint? Mitől olyan elborzasztó, ha van egy olyan szakma, ahol legalább korosztályosan közelítő valóságot lát a gyerek, egyébként élete során körülbelül utoljára az őt körülvevő világból?

Diagram: https://www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html

Egyáltalán nem értem, hogy mi történik a 60-dik életévben a tanári pályán, és azt sem, hogyha ez 10 %-ot képvisel az oktatásban, ahogy a társadalmi eloszlásban a 60 felettiek aránya ennnél jóval magasabb, akkor ebben mi okoz gondot?

Melyik az a réteg, amelyik abszolút kivonja magát a nevelésből, de annak legnagyobb haszonélvezőjévé válik?

Amennyiben a 444-cikkben bemutatott grafikonban elemzett óvodák, általános iskolák és középiskolák szülői értékezletén résztevők vagy a gyerekkel betegség esetén otthon foglalkozók arányát nézem, ott kb 1 %-ra tehető a magyar férfiak aránya, így még azt sem értem, milyen tapasztalati úton von le következtetést egy magyar férfi, milyen értéket képvisel egy 30, 40 vagy 60 éves óvodai vagy iskolai pedagógus egymáshoz képest, és milyen hatással van a gyerekére.

Nézzük meg a gyereket 3 és 14 éves kora között nevelők nemi arányát:

A fenti kutatásból az is kiderül, hogy a magyar férfi két terülen vonja ki magát a jövő nemzedéket nevelő felelősség alól: amikor otthon van a kisebb, 14 év alatti gyerek, vagy amikor iskolában. Minden egyéb téren teljes mellszélességgel kiáll, milyen körülmények közt fejlődik a gyerek.

A közoktatás után a pénzkereső pozíciókban a hatalmi szerepet férfiak töltik be túlsúlyban, jelentős mértékben keresnek többet nőknél velük azonos pozíciókban is, úgy, hogy még az egyetemeken is jóval meghaladja a női diákok számaránya a társadalmi hányadukat. Az tény, a befolyásosabb egyetemi oktatói állásokban lesznek először túlsúlyban az addig csak 20 %-ban szereplő férfiak.

Tehát állíthatjuk, hogy egy gyerek több társadalmi valósággal szembesül egy baktalórántházai általános iskolában, mintha elmegy egy fővárosi online médiába dolgozni. A valódi fakenews az, amilyen társadalmi összetételben dolgoztat a felnőtt generáció, különösen a főváros.

Ebből a szemszögből nem meglepő, ha budapesti 35 éves, férfi médiamunkások állítják azt, hogy kik és miért tartanak hatalomban, kiket. Egy egészen szűk minoritás és a társadalmat legtorzabban tükröző réteg a saját prioritását féltve elemez társadalmi viselkedést.

A nő a gazdasági helyzet szempontjából, Szurovecz szerint az idős a vírus szempontjából haszontalan vagy káros. Átlag két gyereket óvodáig elindítani, legfőképp az iskolába már egyedül elengedhető 12 éves koráig lemenedzselni, miattuk munkából kiesni több évébe és energiájába telik egy nőnek és a nekik segítő, az újságírónak haszontalan, adott esetben aktív nagyszülőknek, mint amennyi ideig akkut gondot fog okozni a koronavírus.

Ha Szurovecz elve az, hogy az oktatásban pemanensen mondjuk a 30 és 45 közöttiek dolgozzanak, elemezni kellene azt is, folyamatosan melyik szektorba forgassuk át a 45 feletti tanárokat. Szerintem inkább meg kéne lepnie, hogy miért zsugorodik 10 %-ra az addig 40-50-80 %-ot kitevő réteg. Tán nem csak kirúgják nyugdíj előtt 5-10-15 évvel a tanárt? A 30 éves tanár adójából tartják el az 59 évesen munkanélkülivé vált tanárt?

2019-ben nem volt koronavírus, akkor milyen veszélyt jelentett a 60 év feletti életkor az oktatásra nézve?

Mi történik a nebulóval, ha csak minden 10-dik, őt az életre felkészítő tanár tud átadni olyan nézetet, ami a 60 évesekre jellemző? Mi történik a diákkal, ha azt látja, a tudást képviselő személyek közül csak minden 10-dik 60 év feletti?

Van-e valamiféle összefüggés a kapuzárási pánik hullámok, a bornout / kiégés jelenségnek az egyre korábbi és egyre gyakrabban ismétlődő jellegével annak, hogy nem látunk sok középkorút vagy időset értéket képviselő, befolyást gyakorló pozícióban?

A vérfrissítés divatos, egyébként szoros jelentésében náci logikának gyakorlati megoldására legalább eggyel több mondatot le kéne tudni írni azon túl, hogy a kimerevített 2019-es évben hány % a 60 év feletti pedagógusok aránya, úgy, hogy sem nőknél, sem férfiaknál nem 60 év a nyugdíjkorhatár.

Szurovecz cikkében nem elemzi a 2019-ben meghirdetett tanítói és tanári állások számát, és az arra jelentkezők számarányát, pedig munkaerőpiacon általában egy hr-munkatárs vagy egy pályázó ezzel számol. Elég ritkán mérte tudását másokhoz, és még kevesebbszer választott ki munkatársakat, ha ez a mutató sem érdekelte.

Lentebb levezetem, hogy egy behatárolt számú, nem piaci alapú, zömmel állam által biztosított oktatásban számarányos korosztályos elvárást minden egyéb mutató elemzése nélkül nem lehet elvárni, tehát a számaránycsökkentés szükségszerűen a sokallt réteg állásától megfosztásával jár.


Élettani haszonelvűség fehérgalléros állásokban

A legszebb az egészben, hogy nem bányamunkásokról vagy balett táncosokról beszélünk, ahol valóban lehetnek fizikai korlátai a betöltendő állásnak. Magyarországon a másik legdivatosabb munkahelyi biologizmus, amikor fiatal illetve szülőképes nőt nem szívesen vesznek fel állásba azzal, hogy bármikor elmegy szülni, tehát tök haszontalan belefeccolni energiát.

Képzeljük el, hogy a munkaképes magyar lakosság 52 %-a veszélyes a cégnek 20 és 42 éves kora közt, de 38 felett meg már értéktelen. Ehhez képest a tanárok zöme általános és középiskolában nő, így ki sem merem számolni, hogy a valamikor elaggott tanárnő összesen hány hasznos, és másokat még nem veszélyeztető évet húzott le egy aktív korú férfi megítélése szerint, miközben annak 1-3 gyerekét is felnevelte, állásából kiesve. Majd ugyanez a nő segíti az apa helyett az anyává vált gyermekét nagyszülőként. Teljesen rejtélyes, hogy mitől nem ártalmas a folyamatosan segítségül hívott nagyszülő, és miért igen, ha ő tanári állásban, fizetésért, és nem a gyermeke két szép szeméért teszi azt?

Képzeljük el, ha egy nő baby sitter-i fizetést kérhetne a férjétől, óradíjban, avagy a nagyszülőnek legalább egy tanári bért kellene kifizetni, ha a nagyon elfoglalt férj meetingel vagy nyaral.

A koronavírus karanténban egészen megnőtt azon nagyszülők értéke, akik az online tanításban képesek voltak támaszként lenni a zoom-meeting rejtelmeiben elmerülő, a mosogatás közt magát menedzselni kénytelen szülők, közte férfiak mellett.

Nem méri fel a cikk és a genetikus sem, miért aggasztó  az életkor növekedése a mentális képesség és elhivatottság tükrében. A szülni rohanó nőknél sem nézi a munkaadó, ki és hányszor ejti teherbe őt odahaza. Adott esetben a félredugó férfi főnöke, veszélyeztetve ezzel épp saját cégét. Sosem a munkavállaló nőt teherbe ejtő férfit szankcionálják, ahogy az idős(ebb) tanárnál sem az őt megfertőzőt vizsgálja a cikk.

Az idősebbek munkához való jogát már genetikus és az egyik legtorzabb társadalmi mintát foglalkoztató online média elemzi. A 444 újságírói összetétele magasan veri a Fidesz-kormányt, indulásakor egy szaudi nőkonferencia szintjét hozta, 2011-ben, és nem a középkorban. Adott egy 2011-ben 42 éves ember, Uj Péter, aki egyetlen nőben sem tudott megbízni, amikor vállalkozást alapított.

Kép: Nőkonferencia Szaúd-Arábiában / orientalista.hu

A Kádár-érában az MTV gyárnyi méretű stábjában vágók, rendezők, gyártásvezetők, szinkronrendezők, hírolvasók voltak nők.

A 444 stábjában jelenleg 28 munkatársából 8 nő, ebből 4 van újságíró pozícióban. Bár a társadalom hangját képviselnék, de a valós társadalmi összetétel tökéletes inverzét alkotják korosztályban is.

A nő és idős annyiból előnyös a munkaerőpiacon, hogy őket elég jóval kevesebb bérért is dolgoztatni. Főleg, ha illető tanár. Amit megspórol a bérükön az állam, abból lehetne vírustesztelni a 28-45 közöttieket, nem?

A vírus és gazdasági helyzet jó közérzete meg abban élvez előnyt, hogy azok nem élő személyek, de a kegyeiket keresni fontos. Mi a jó a vírusnak. Szempontjából. Ezt pusztán a 444-cikk címének mondatalkotási technikájára hoztam fel: vírushoz viszonyítunk ember életét, és nem fordítva. A szerzőt az már nem érdekli, hogy a Túlidős Tanár szempontjából hogy jobb a vírusfertőzés.

Mindeközben az érzékeny adatközlés végett nagy port kavart a 37 éves brit nagykövethelyettes halálesete, de tudunk 25 éves, egyébként épp tanárnő koronavírus okozta haláláról is. Ezek természetesen nem zaklatták fel a 444 szerzőjét, egyébként is mindkettőjük élete hibahatáron aluli, de legfőképp, a koronavírusról alkotott valós tudásunkhoz mért számarányban elenyésző probléma. Arra kell ügyelni, ne ebbe a számarányba essünk mi.

Szurovecz legalább kiírhatta volna a korát, hogy tudjuk, érdemes-e még bejárnia a szerkesztőségbe, és meddig. Bár fölöslegesnek tartom, mert csukott szemmel megmondom, hogy ha magyar online médiában dolgozik, átlag 35 éves és férfi. Az online média megjelenése óta ez igaz. Hogy hova tűnnek az elmúlt mondjuk 25 év alatt a mindig 28-37 éves online médiadolgozók idősebb reinkarnációi, avatarjai, az egyébként a nemzetközi piaci szférában is egy fekete lyukhoz hasonló rejtély, mondhatnám, veszélyesebb a koronavírusnál. Sokkal több 40+os munkavállaló tűnt el magyar pozíciókból, mit ahány idős halott lesz munkavégzés során bármikor és bármilyen vírussal.


A fiatalabb korosztály létezésének gátja-e az idősebbek viselkedése vagy puszta létezése?

Tekintsünk el attól a trivialitástól, ha már élettani törvényszerűségek, hogy senki meg sem születik, ha nincs egy mára idős felmenője akár élőben, akár holtan, tehát elégtelen a még nem túl rozzant szülő is, kell egy elég rozzant vagy halott, de utódot nemzett nagyszülő, meg annak szülője is ahhoz, hogy valaki leírhassa, hogy sokan vannak az öregek valahol.

Így a kronológiai szalagon a pillanatnyi elhelyezkedés értékelése számomra érthetetlen mértékű hisztériát ölt, legyen az Európa vagy az iskolák tanári karának elöregedése. Főleg, hogy ezt egy apa és egy anya megtermékenyüléssel járó nemi aktusa döntötte el, hogy a létrejövő egyed másokhoz képest épp hol leledzik ezen a korfán, tehát az alapján rövid- vagy középtávú társadalompolitikai modellt vagy következtetést levonni, majd ítélkezni, ki és mikor dug, nekem kicsit nesönel dzseografik ízű, de a gólyahíres fővárosi zászló után túl nagy igényeink ne legyenek.

Kép: 24.hu / Budapesti Főpolgármesteri Hivatal / gólyás zászló, ami nem babazászló, de mindegy is

Feltételezem, a 444-cikk írója sem a következő 75 évet elemzi a koronavírus kapcsolatában, csak próbálná megúszni a következő 4 hónap szívást. Mert kb 30 éve folyamatosan, az oktatásban lekövethető folyamat számarányos eredményét elemzi annak tükrében, mi lesz velünk az elkövetkező karantén alatt.
Ennyi erővel számolgathatná azt is, hány rákos beteg foglalja el az ágyakat a koronavírusosokkal mit kezdeni nem tudó kórházakban. Ezt megtették helyette, a hatalmat birtokló aktív korúak, zömmel férfi politikusok és férfi kórházigazgatók, tehát ez le van tudva.

Az idősek haszontalansága, létezésükkel másokat akadályoztatása, veszélyeztetése számtalan aspektusban tör fel a közbeszédben, adott esetben rendeletek útján is. A Momentum soraiból jogalkotó pozíciókra aspirálva azt javasolták, hogy a szavazati akár jogát, akár meggyőződését egy szintén meg nem határozott korú, de természetesen nagyszülő adja át egy fiatalabbnak. A magát jövőkutatónak nevező épp saját korosztályos, felsíró eredményre is vezető aktusaival sincs tisztában − valami miatt ez a jól képzett, hatalomba igyekvő, bármilyen ökörséget bátran leíró személy szintén férfi − miszerint egyre többen nem lesznek nemhogy szülők, de nagyszülők sem, szóval marad a vén hülyénél kicsivel okosabb sarki fűszeres, aki szavaz helyette.

A 444.hu inkriminált írása most egy másik alapvető emberi jogot, a munkához fűződő jogot vitatta el korosztályos alapon, ugyanis életkori arányokról csak úgy lehet érdemben beszélni, ha vizsgáljuk azt is, hogy mi lesz azok sorsa, akiket létszámban sokallunk egy bizonyos, korlátos számú, nem piaci alapon szerveződő pályán.

Milyen módon lehet egy társadalmi csoport arányát csökkenteni egy szektorban?

A 444-cikk nem érezte szükségét levezetni, kinek, és milyen mértékben hasznos, ha tenne arról, hogy kevesebb idős tanár lenne az oktatásban. Arra sem tért ki az írás, hogy a home office-ban mennyivel teljesített jobban a szerinte még elég fiatal tanári kar, azaz miért a tanári pozíció birtoklása jelenti az egyedüli gondot a vírushelyzetben? Az otthon csücsülő, de távoktató idős tanár jelent-e veszélyt?

Felsorolom, milyen aspektusokat nem vizsgált a 444-cikk, csak mert nem érdekelte, mert a szerző sem nem idős, sem nem oktatásszervező, így akkor mit érdekli az újságírót, végül is csak tömegbefolyásol.

1. Nem tudjuk, ki számít idősnek a 444-nek: a koronavírus szempontjából meg nem határozott veszélyességi korhatárt hol húzná meg a nyugdíjkorhatár ismeretében, összevetve azzal, hogy a lehetségesnél korábbi nyugdíjba lépéssel milyen anyagi veszteséget szenved el a Túlidős Tanár? Azért 60-nál lőtte be Szurovecz, mert kerek tízesével színezték más színűre a sávokat? Létezik, hogy a kormány a 60 és 65 közöttiek nem elenyésző táborát biológiai pajzsként használta az üzletekben? Ezt csak azért kérdezem, mert munkaviszonyt és azt birtoklók számarányát azért valamely módon tisztázott munkajogi elvek alapján lehet megváltoztatni, ezt talán az Index példája után a 444 munkatársa is sejti. Plusz-mínusz 5 év ebben a korosztályban 800 ezer, potenciális munkavállalót érint.

Másrészt, ha az iskolaigazgatók még Szurovecznél is jobban féltik a Túlidős Tanárokat, akkor az empátiájuk hevében nem csupán a meglévő állásokra keresnek zsengekorút, de a meglévő állásokat is megtisztíthatják az elaggott rétegtől.

Van egy központi hasznossági vezérelv, és annak egyre jobban meg kell felelni. Ismerős?

Az sem egészen világos számomra, hogy a vírus miért csak iskolákban terjed: miért ne kéne mindenhonnan kirúgni egy meg nem határozott korú, idősnek számító, de ezek szerint még munkajogilag dolgozni jogosult személyt?

Nézzük végig a nagy létszámú és folyamatosan változó csoportokat befogadó munkahelyeket: egyetemi tanár, színházigazgató, színész, kiskereskedelmi üzletvezető, postaigazgató, kórházigazgató, orvos, gyárigazgató, bíró. A foglalkozási körök teljesen véletlenül lefedik az 1939. évi IV. törvénycikket.

Leánykori nevén II. zsidótörvényt.

Nem kell felszisszenni, mert abszolút haszonelvi alapon, a közjó érdekében indokolták akkor is. Ott is kizárólag számarányt kértek, nem mondták ki először, pontosan kit és hány főt kéne kirúgni. Semennyivel sem kegyetlenebbek a zsidótörvények kodifikációs magyarázatai, mint az, mi jó a vírusnak meg a tanárnak. Arról, hogy mit lehet tenni a koronavírus ellen, arról csak ultraviola tartományú fogalmaink vannak, de arról sokkal többet lehetett tudni, miért nem tud bekerülni az addiginál is nagyobb számban keresztény az oktatásba, valóban aggasztó volt-e a jelenlétük mértéke, és miért nem akar még több keresztény például gyárat alapítani vagy színész lenni. Ennek ellenére ott is a zsidók számarányát vizsgálták, mint ahogy a 444-cikkben is az idősek számarányát adták meg problematikusnak, és nem a fiatalok távolmaradását elemezték. A zsidótörvényekben sem azt vizsgálták, mi történik az őskeresztény körben, ha a gyereke iskolába jár. Átlag négy elemit. És ennek ki és mi az oka.


2. Idős tanárok számarányát csak kirúgással lehet jelentősen csökkenteni
Míg egy rizikósnak és üldözöttnek nevezett online média elindítható 100 %-ban férfiakkal, addig a kulcsfontosságúnak, genetikussal elemzett tanári pálya valami miatt nem vonzza a férfiakat.

Ha egy fővárosi 35 éves férfin múlna, Magyarországon 10 éven belül többszörösére nőne az analfabéta iskoláskorúak száma: nem lenne, aki tanítsa a gyerekeket, 18 év múlva már online médiát sem lehetne toborozni nem hogy férfiakból, de mókusokból sem.

A férfiak számára 20 %-os - óvodában ez 0,5 % körül mozoghat,  általános iskolában 10 % - arányban vonzó pedagógusi állások elemzéshez tudni kell, hogy ütemesen nem nő az iskolák száma Magyarországon, sőt, csökken.

Bezárnak kisiskolákat, gimnáziumokat, elűznek egyetemeket, összevonnak karokat. Tehát tömeges mértékben nem nő a tanári pozíciók száma idehaza. Egyetemi szinten egyenesen ritka a megüresedő állás, de középiskolaira sem hemzsegnek az álláshirdetések. A betöltetlen tanári állások fiatalok távozásával nőnek csak, és főleg az általános iskolai szinten, ott is főleg vidéken és kisebb településen. Bár van tanárhiány, de idősek számarányának lényegi csökkenését, ami a cikk által felvetett vírushelyzetben is érzékelhető változást hozna, csak idősek kirúgásával lehetne elérni, és akkor lásd mint fent, munkajog. Azt ugye nem gondoljuk, hogy 120 Túlidős Tanár halála elenyésző szemben például 400 Túlidős Tanár halálával.

Az üzletekben sem azt írták elő, hogy 5 % lehet csak a boltban tartozkodó 65 év felettiek száma, hanem 0 az adott időzónában. Már miért lenne értéktelenebb a tanító öreg, mint a vásárló öreg?

Hiányolom ezt a számarányt is a cikkből: még hány Túlidős Tanár potenciális halála elfogadható a 444 számára? Ami "a vírus szempontjából még jó", ahogy a cikk címe jelzi. A vírus mikor érzi jól magát?

Szurovecz nem azzal érvelt, hogy az idősek jobban fertőzőek, vagy ők fertőződnek jobban − bár a cikkben hivatkozott genetikus tett erre kísérletet, rejtély, mire alapozta ezt, ugyanis valódi fertőzési adathoz sehonnan sem juthatott hozzá − ő egyszerűen csak szeretné őket megvédeni. Ahogy Orbán a magánnyugdíjpénztárakat és a zsidókat.


3. Mennyiben jelent védelmet az állásvesztés a vírussal szemben?
Rendben, kirúgtuk a Túlidős Tanárt, hogy megvédjük őt, esetleg felvettünk mellé 15 egyáltalán nem vírusterjesztő fiatalt, vagy elment idő előtt nyugdíjba, ezzel az arcpirítóan szánalmas magyar nyugdíjnál is alacsonyabb értéken.

Mert egyébkén tolonganak a Túlidős Tanárok helyett fiatalok. "Egyre felkészültebb és motiváltabb" magyar fiatalok, ahogy erről egyetemi és főiskolai tanárok lehangolóan beszámolnak...Legalább a vírus érdekében iparkodhatna az ifjúság, hogy ne legyen egyre szánalmasabb a tudások és tanulni akarásuk nemzetközi szinten, nem? Vagy ott ki a felelős? Kinek a számaránya? Amikor ezek a lenézett idősek tanultak, nemzetközi élvonalú volt az egyetemi oktatásunk. Az 1945-50 közt a magyar egyetemeken tanulók alapoztak meg tanszékeket. Véletlen egészen magas volt azok számaránya 1945 után, akik születésükkel járó jellemzőjük okán bolognai, prágai, párizsi egyetemekre kényszerülve − a tanulmányaikat akár orvosi, akár jogi pályán az ottani nyelven csont nélkül folytatva − hazatértek diplomát honosítani, és egyetemi állást vállalni. (Jelen cikk szerzője egyetemi levéltárban is kutat, és nem hasraüt, mint Illés.) Ma egy átlag fiatal mikor dobbant cseh, olasz vagy francia nyelven folytatni az egyetemet minden zökkenő nélkül? És főleg, kiknek a pénzén tudja megtenni?

A koronavírus meg nem határozott irányú terjedése miatt a munkavégzéssel önálló minőségi életétől megfosztott nyugdíjas immáron értelmes feladat nélkül maradva, egy lehetséges újabb karantén során a négy fal közé zárva máris nagyobb biztonságban van: a vitamindús étkezésre, magánegészségügyi ellátásra esélye sincs, mentálisan meg tökéletesen kielégíti a magyar televízió és a horgolás, az ötödik emeleten a répa kapálgatása. Esetleg olvasgatja az online médiában, hogy Barnabás a szavazati jogát, Illés meg a munkáját venné el.

Milyen védelem egy idősnek a börtönkarantén?

A tavaszi karantén-időszak egyik legtöbb vitát kiváltó intézkedése az idősek védelmét megcélzó sávos vásárlási szakaszok voltak. Itt is természetesen a 65 alattiak berzenkedtek jobban, hogy nem elég, hogy eddig reggel pöffeszkedtek a tömegközlekedésben idősek − mi a fészkes fene dolguk van nekik reggel − de most már egyenesen elveszik a levegőt és életteret az ábécékben is a fiatalabbaktól.

A szocreálban, amikor a vállakozói vagy szabadfoglalkozású szféra még nem nőtte ki magát, a napközben utcán lődörgők szúrták mások bioritmusát és tevékenységét előírni szándékozók szemét: akkor a reggel 8-tól délután 4-ig iskola, gyárszalag vagy ceruza intervallumból lógtak ki egyesek.

Sokak szemében az állampárti komcsi hivatalnok vagy médiamunkás valami elaggott, naftalinszagú személy, miközben ilyesféle ötleteléseket, hogy ki szüljön többet, vagy hol húzzunk meg a számarányt, a mindenkori aktív korosztály talált ki.

Szurovecz Illés sem elemez semmit, csak beleszól mások dolgába, mikor dolgozzon, hol dolgozzon és hány éves koráig dolgozzon.

Míg az interneten ellágyulva osztogatták az erkélykoncerteket többen, hogy legalább ne pusztuljanak meg a négy fal közt, a többségnek fel sem tűnt, hogy a bezártságra ítélt idősek, közte nyugdíjasok sétára, bevásárlásra, szomszédolásra, színházra korlátozódott addigi napi tevékenysége nullára csökkent a karanténnal. Már arra sem érezhették magukat alkalmasnak, hogy ők maguk döntsék el, hogy a polcról melyik tejet választják ki maguknak.

Aktív korúak írták le folyamatosan a karantén alatt, hogy jobb lenne, ha az idősek ki sem mozdulnának otthonról. Ugyanígy szóltak be egyedülállú anyának üzletben, miért hurcibálja magával a gyerekeit a boltba.


A munkavégzés pusztán fizikai mozgás, vagy biológiai és mentális létfenntartás?

Az aktív réteg a fizetett munkavégzésre nem kötelezettségre egyfajta hobbiként, szabadságként tekint. Ők alanyi jogon gondolják magukat fontosnak egy munkahelyen, nem beszélve az abból származó jövedelmről. A Maslow-piramis elve alapján arra nem is gondolnak, hogy nem csak számukra nem kizárólagos tényező a pénz a munkavégzés során, de a hasznosság érzete, az alkotó tevékenység az emberi létezéshez elengedhetetlen érzetét is megadja egy munka. Egy nyugdíjasnak ez többnyire nincs meg.

Mi történik, ha a Túlidős Tanár unokáját, gyerekét kirúgják a munkahelyéről, például egy bedöntött médiától, és mivel a nagyszülőnek-szülőnek van egyedül biztos bevétele Magyarországon, ha nyugdíjas − ezt hitelkibocsátó bankok eljárási menete igazolja, legkönnyebben nyugdíjas kap hitelt, mert egy igazgatónak is bizonytalan az állása − elmegy a kirúgott fiatal a Túlidős Szülőhöz, Nagyihoz pénzt lejmolni és vírust átadni. Avagy elmegy neki bevásárolni, mert minden otthon dekkoló Túlidős Tanár és Túlidős Ember legjobb, ha otthon vegetál, és mindegyik körül hemzsegnek a segítőkész ifjabb rokonok, akik egyébként egyre jobban ráérnek az egyre szaporodó állásvesztéssel 4 kerülettel, 78 vagy 178 kilóméterrel arrébb bevásárolni másnak is.

A fiatalabbak igyekeznek online vásárlást bonyolítani, így hamarosan nemtúlidős pénztárosra, elárusítókra sem lesz igény, de diákpolcfeltöltőre sem.


Kik végeznek vírus elleni effektív védelmet Magyarországon?

Nekem, még nem annyira Túlidősnek, de sokak szemében Középkorúnak nem a Túlidősek megvédése, azaz a velük mindennapi életükben kib***ása okoz védelmet a vírussal szemben, hanem például a hazai 25 év alattiak 1 %-os maszkviselési aránya, a MÁV-on a 8 %-os maszkviselési arány, az üzletekben az egyre gyakoribb, jólöltözött, akár 30-40-esektől is észlelhető maszkviselés hiánya. Sem a genetikus nem oldja meg a fertőzési problémámat, sem a vírusegységeket számolgató matematikus, akiket nem érdekel sem a maszkot nem viselő 22 éves, sem a maszkviselést meg nem követelő üzlet és MÁV. A színházak is csak ajánlják a maszkot. A tesztet nem vásárló kormány sem érdekli a genetikust, miközben erről elég olvasás útján értesülni, inkább tippelget, ki mennyire fertőz.

Én a 444-cikk szerzőjével érezhetően ellentétben kellett járjak bevásárolni karanténban idős személynek, és ez a feladat nem csökkentette, csak növelte az én fertőzési veszélyeztetettségemet is, nem beszélve a pihenésre szánható idő radikális lecsökkenését, így különösen nem értem, miért jó a vírusnak, ha egyre kevesebb idős ember dolgozik, és egyre több szorul mások segítségére.

Filozófiailag és biológiailag az a Túlidős Tanár egyazon ember azzal, aki épp arról lamentál még fiatalabbként, hogy miért vannak ennyien amazok, úgy, hogy pontosan tudjuk, hogy a fiataloknak a magyar közoktatásban számolgatott vagy hiánya, vagy valamilyen jelenléte alapvetően a fiatalok döntése miatt alakult úgy, és nem mások miatt.

A cikk egészen másként nézett volna ki, ha leírja, megkérdezi, hol van a fiatalabb korosztály felelősségtudata és áldozatvállalása a jövő nemzedékének fejlesztésében, bár ezt a kérdést vírus nélkül is fel kéne tenni. Közte a fiatal magyar férfiaké.

Az az irritáló idősebb tanár egész pályáján meghozta azt az áldozatot, hogy számtalan teljesen érdektelen, egyszerhasználatos tárgyakat vagy feledhető szolgáltatást nyújtó cégnek is munkaerőforrást képzett az ott dolgozó droidnál jóval alacsonyabb bérért. 

Hol vállal nagyobb terhet a vírushelyzetben egy fiatal, és mit tesz meg egy fiatal, hogy segítse azokat, akik veszélyeztetettebbek egy vírus helyzetben? A koronavírus és oktatás kapcsolatában gyermekfelügyelők, kiscsoportos oktatást szervezők hiánya okozza a gondot, nem az idős tanárok létezése. Az oktatásra nem fordított adóforintok hiánya a legnagyobb gond. Például az extraprofitos cégek finanszírozhatnának oktatást, ahogy ezt nem teszik. Ahogy a vállalkozó réteg adományozhatna oktatásnak, ahogy nem teszik.

Ezzel szemben elsősorban városi és képzett szavazók bármikor összedobnak 2x is 200 milliót egy 0 %-ot sikeresen elért pártnak, akiket alakulásuk óta sosem mértek 1 % fölé, és akik erre ráhúztak még 25 millió banki hitelt. Felelős állampolgárként és politikusokként becsődöltetve a pártot, és az állampolgárokra terhelve még ezt a 25 milliót is. Ha magánszemély teszi, megy az utcára, ha párt, benyeli a bank. Ők sem a 60 feletti, esetleg közgadaságtant tanító tanárok voltak. De nem is a segélyre vagy kiló krumplira váró borsodi mléyszegénységben élők. Egy mezítlábas biztosítói ügynök képzésen ezzel a tudással elvéreznek az első hetes önköltséges képzésen.

Ugyanakkor esélyegyenlőségi iskolák koldulnak a neten pártíz milliókat, szinte a teljes közönnyel találkozva.


Ki a felelős az oktatási helyzetért? Ki a felelős a koronavírust elsődlegesen kezelendő egészségügyért?

A magyar adóforintokról döntő réteg aktív korú és túlnyomó részben férfi. Az, hogy az oktatáshoz és egészségügyhöz képest lényegesen nagyobb arányú költés megy élsportra, azon belül focira és akár honvédelemre, annak haszonélvezői szintén a fiatal aktív korúak és döntően férfiak.

Nyilván, ekkor veszi elő a Momentumtól Barnabás az ötletét, hogy az idős ne szavazzon, mert ő tartja hatalomban az oktatást és egészségügyet elsorvasztó kormányzatot. A lerohadt kórház és többmilliót kereső focista a mai nyugger álma, igen.

Erre mondom én azt, hogy akár egyetemi tanárnak is lenni 30 éve sem volt kifizetődő dolog, a vidéki tanítóról nem is beszélve, és a tendencia nem most kezdődött.

A 444-en hivatásos sport témájú cikket állandó dolgozó ír, népszerűsítenek olyan területet, amelynek társadalmi haszna a nullával egyenlő, mi több, mára az ország becsődöltetésének és korrupciójának a motorja, míg az egészségügyre idén lett egy blogger orvos szerzőjük. Szerintem nyugdíjas szerzőjük nincsen. Márha azt elemzem, szócsövet melyik társadalmi réteg kaphat médiában, hogy a számára fontos területről véleményt formáljon és másokat befolyásoljon, kire szavazzon.

Nagyon nehéz azt modellezni, hogy egy mai idős hol képes befolyásolni tömegeket, esetükben a puszta számarányos létezésük akár a média, akár a politikusok, akár a szavazók legfőbb gondja.

Mert azt ne feledjük el, ellenzékinek lenni is kifizetődő, és egy szerkesztőségben irkálni, hogy sok az öreg tanár, már ez is láthatóan kedvezőbb pozíció, mint elmenni Baktalórántházára tanítani, befolyásolni, hogy a neked tetsző fővárosi arc kerüljön hatalomba, és a neked tetsző médiát tartsák életben.

A falusiakra és öregekre tolt szavazati felelősség egyáltalán nem igaz, ahogy visszatérően sugalmazzák. Egy magára valamit is adó pártnak elég vegyes a szavazói köre. Én inkább titkolnám, ha úgy akarok közpénzhez jutni, hogy a társadalom mondjuk 40-60-80 %-át magasan lenézem, mert ma menő csak olyan párt és kommentelő lehet, aki ekézi a nyuggereket.

Inkább az a valós kép, hogy a fiatal városi szavazók 0-5 %-os új pártokat tudnak csak hosszú távon életben tartani.

A 2010-ben a politikai térbe került, úgymond a "zelmúltnyócévtől mentes" pártok közül kettő is szétesett, épp azok, akik a fiatalabbakat kívánták megcélozni. A Jobbik szavazói körének 30 %-a egyetemistákból került ki fénykorukban. A 2010 utáni első, az autokráciát megalapozó Orbán-ciklusban együttszavazott a Fidesszel, ezt támogatta az egyetemisták 30 %-a.

A Jobbik töredékére zsugorodott, a kezdeti sikereinek tekinthető nézeteinek 98 %-át ma elhallgatja vagy látszólag megmásította, tehát azok, akik beléjük szerettek cigányozó-zsidózó-buzizó-mélymagyarkodó fénykorukban, most ott állnak tátogva, szellemi táplálék nélkül maradva. Az ő kegyeiket igyekeznek kiszolgálni a gólyazászlós, székelyzászlós, nemzetezős ellenzéki fővárosi politikusok.

Az orbáni autokrácia konszolidációjának legnagyobb felelőse a fiatalokat megcélzó Jobbik és a lehetmásként beakasztani, de országos bázist nem építeni, városi értelmiséget megszólító LMP. A kétmilliós fővárosunk élén egy 8 éve 0 %-on álló párt vezetője ül, ő a fiatalok ikonja. A Párbeszéd a választók 8 évét arra használta fel, hogy 0 %-on tartsa magát. Lehetne a Párbeszéd is 5, netán 12 %-os, de nem akar annyi lenni, most sem akar annyi lenni, és a szavazóik sem akarják, hogy 12 %-os legyen.

Kereshetünk minket irritáló idős vagy tanulatlan vagy falusi szavazót, de ha a fiatal városi szavazót elemzem, ezt tudom összegezni az elmúlt 10 évben. Ez visszaélés a szavazók bizalmával, másrészt harmatgyenge. A tüntetéseink csoportját bőven a 40 felettiek alkották, már amikor nem 30-100 fő lézengett kint, és nem az internet volt a tét, hanem kicsivel összetettebb gondolkozást igénylő Alkotmány vagy az a média, ahova be nem teheti lábát online újságíróként egy idősebb személy.

A Momentum egyelőre egy éve tartja magát a Jobbik színrekerülésnek 66 %-án, zömmel a széthullott Jobbiktól nekik átmentett önkormányzati posztokkal, ami dicséretes eredmény egy 8 éve 0 %-on és 10 éve 4-5 %-on, mára 2 %-on leledző Párbeszédhez és LMP-hez képest. Az a réteg, akiknek teljesen mindegy, hogy valaki hol zsidózik, hol az EU-t köpködi, hol EU-posztra tör, az a Jobbik megmaradt bázisa, az ő és szövetséges pártok bevallása szerint zömmel fiatalok. Tehát azok tartottak ki a Jobbik mellett, akik szerint abszolút mindegy, mit ígérünk a választóknak, csak az a lényeg, hatalomra kerüljünk. És ezek zömmel városi fiatalok.


Mit kezdjünk a korosztályos arányokkal munkahelyeken?

A munkaerőpiac jelentős részén a korcsoportos számarányokkal nem kellene törődni: vonzóvá kellene tenni életpályákat, finanszírozhatóvá kéne tenni karrierpályákat, és legfőképp hosszútávú jövőképet látni oktatásban, így különösen értékessé kéne tenni ezt az életpályát. Majd pedig a felvételi elbírálásnál kizárólag képességbeli és tapasztalati elvárást kell előírni, amely sem korbeli, sem nembeli, sem származásbeli megkötést nem tartalmazhat. A kiválasztók habitusától a legtávolabb kell álljon az ageizmus, szexizmus és rasszizmus.

Ennek elérése pedig hangsúlyosan az aktív korúak dolga. Különösen vagy a hatalomba igyekvő, vagy a tömegbefolyásolást uraló fiatalabb korosztály dolga. Például azzal, hogy nem befolyásolunk széles közvéleményt ageizmussal, és próbálunk valamit tanulni Magyarorszság évszázados veszteségeit és lemaradását okozó biologizmusról és kirekesztő nézetekről.

A 444-cikk semmit nem tett hozzá a koronavírusról alkotott ismereteinkhez, közelebb sem vitt a hisztéria nélküli megéléséhez. Megszületett a sokadik töltelék írás a témáról, miközben hosszú távon megalapoz egy olyan nézetet, amely munkafelvétel esetén hátrányban részesít idősebb korút.

Utóbbinak az az eredménye, hogy a munkaerőpiac kiadobja az erőforrásának jelentős részét, tehát pazarló és ostoba.

Ahogy végtelenül pazarló a hazai nemzetközi cégpiac is az átlag 28-40 éves korú munkavállalókkal. Sok más ok mellett ezért versenyképtelen, mert egyedüli célja a magyar menedzsmentnek, a magyar közigazgatásnak vagy a választók pártpreferenciájának is a rövid távú munkatapasztalat és a droid szintű megfelelni vágyás. A hazai álláshirdetések követelményei pontosan ezt a spektrumot fedik le 97 %-ban. Érdekképviseletet, társadalmi érzékenységet munkahelyeken fiatalabb korosztálytól alig tapasztaltam, mégis, azt gondoljuk, a politikai képviseletben vagy az oktatási pályán a sikeresség egyedüli kulcsa a megélt, megtapasztalt évek száma. Minél kevesebb, annál jobb.

Az egyre inkább kitolandó nyugdíjkorhatár mellett ideje lenne a szemléletünket is fejleszteni annak tekintetében, milyen hasznosságot képvisel az egyre szélesedő arányú, dolgozni vagy akaró, vagy munkára kötelezett idősebb korosztály, akik logikusan tapasztaltabbak, többféle területet megismertek, összetettebb társadalmi szempontokat átlátó korosztály. Amikor egy idősebb jövőt tervez, neki az az előnye, hogy ő saját magán érzi, mi lehet annak a döntésnek 10-20-40 évvel idősebb korában megélhető hatása.

Az a tömegbefolyásoló személy, aki a saját életét akár 10 évvel később is elképzelni képtelen, folyamatosan csak egy nemben, korban, földrajzilag és világnézetben leszűkített társadalmi csoport élethelyzetét és hasznát elemzi, az inkább vakondhoz hasonlítható.

Magyarország társadalompolitikája a középkorhoz hasonló, amikor az átlag életkor nem érte el a 35 évet, így körülbelül 15 évet kellett lemenedzselniük, mert jogai még a gyerekeknek nincsenek.

A gyermekekkel, közép- és időskorúakkal aktívan, őket értékes és egyenrangú félként tervező jövő hatása a koronavírusnál kicsivel túlmutat.


Eszes Beáta

Címlapkép:
Az 1982-es, The Wall - A Fal című Pink Floyd-filmből ismert Gerald Scarfe-karikatúra.
The Guardian / Alamy Stock Photo