"Kósa Lajos a Fidesz frakcióvezetője, debreceni sajtótájékoztatóján elmondta, hogy Ákosnak joga van saját véleménye kifejtéséhez, és ha valaki azzal nem ért egyet, nem bosszút kell állni, hanem vitatkoznia kell vele. Hozzátette, hogy a Telekom lépése visszaidézte azt az aczéli kultúrpolitikát, amely nem a kulturális teljesítmény, hanem a politikai állásfoglalás alapján értékelte a művészeket." (MTI)

Az Igazak Szövetsége képtelen elszakadni a világtörténelmi jelentőségű Ákos-ügytől. Hatalmas sebet üthetett a lelkükön a bátor, jó Sir Robin hű kobzosának nagy nyilvánosság előtti megbecstelenítése. Ez a skandalum még úgy vagy harminc évig meg fogja határozni a magyarországi politika fő irányvonalát. A Fidesz fürge észjárású frakcióvezetője is részt vett a sürgős hegyimentésben.

Megnyilatkozásaik, beszédmódjuk, modoruk, műveletlenségük alapján a Fidesz-KDNP élcsapata a magyar kultúra ügyében legfeljebb maratoni távú ámokfutást rendezhet. Olyanba ütik bele az orrukat, amihez nem értenek és érzékük sincs hozzá. Aczél elvtárs a kultúra ügyében - a mai követőivel ellentétben - kellőképpen tájékozott volt. Ez természetesen egyesek számára egyáltalán nem bizonyult előnyösnek. Bizonyos korlátok között Aczél hajlandó volt a megalkuvásokra, egyes művészek bizonyos körülmények között nem. A jelenleg ész nélküli és hiperagresszív "Kulturkampfot" a legcsekélyebb mértékű kompromisszumképesség sem jellemzi.

Aczél György azóta már legendássá vált irányelve a „tiltás, tűrés, támogatás” volt. A jelenlegi kurzus leginkább a támogatást használja fegyverként a kíméletlen harcban. Ezért aztán nagymértékben támogat arra érdemes alkotókat. Azokat, akik megfelelnek a rezsim aktuális és naponta változó igényeinek teletömi pénzzel, megbízással, beosztással, díjakkal és néhány jó szóval. A többiek hivatalosan nem számítanak művésznek. Kínlódjanak, ha akarnak, vagy keressenek maguknak valami olyan szakmát, amiből meg lehet élni. Nem fog az állam mindenféle deviáns léhűtőt eltartani.

Rendkívül izgalmas és durván rácáfol az általános ákoselméletre az a tény, hogy a jelenlegi kultúrpápa, a fondor lelkületű egyházfi, Fekete György uram pont sikeres hitvestársának (aki nő) köszönheti azt, hogy a mostani rendszer emberszámba veszi és rábízta a legfőbb kultúrkomisszár szerepét. Sunyovszky Szilvia a Fidesz elnöki („civil kapcsolatokért felelős”) tanácsosaként 2003–2005 között Orbán Viktor eseményekben gazdag, jó cselekedetekben bővelkedő életét és munkásságát mutatta be, mint szóvivő. Az Érdemes művésznőnek egy Jászai Mari-díja van. Fő princípiumát azzal teljesítette be, hogy 1994 óta folyamatosan Fekete Györgyhöz tartozik.

A magát nemzeti Messiásnak és katolikus Salamon királynak képzelő Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnökeként jelenleg szinte egymaga döntheti el azt, hogy mi a művészet és mi annak a „fő princípiuma”, az anyaságon kívül.

Fekete, a kultúr-partizán, a szocializmus istentelen éveit mindenféle tartós károsodás nélkül átvészelte, talán csak a jelleme vált meglehetősen hajlékonnyá és szélsőségesen alkalmazkodóképessé. Az ördögi Aczél Györggyel sem őrizhetett tartós haragot, mivel 1978-ban MTV Nívódíjjal, 1966-ban Munkácsy Mihály-díjjal, 1981-ben Érdemes művész-díjjal nyomták el a munkásságát. Pompásan és jövedelmező módon beilleszkedett a Kádár-rendszerbe. 1986-tól 1989-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének volt alelnöke. Nagyjából ezekből állt a szocialista rendszer ellen folytatott kíméletlen küzdelme.

1988 után Aczél Györgynek már nem sok szerepe volt a kulturális életben. Érdekes egybeesés, hogy Fekete György uram pont ekkor találta méltónak az MDF-et arra, hogy antréjával megtisztelje.

A Fidesz-KDNP kultúrpolitikáját alapvetően egy nagyon rövid szóval jellemezhetjük, ez pedig a "kell". Úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül. Hogy miként működik és alapvetően nem propagandisztikus célokat kéne szolgálnia, az a praktikus gondolkodású hatalmat egyáltalán nem érdekli. Ha valaki azt fejezi ki amit ők a nép számára üdvösnek tartanak, az mehet dolgozni művésznek.

Kósa Lajos tehát rendkívül érdekfeszítő ostobaságokat mondott az Ákos-ügy kapcsán. Nyilatkozatával ráadásul egy kissé meg is késett. A megfáradt énekes-filozófus közölte, hogy mivel a Telekom már nem szponzorálja őt többé, meghagyja ezt a szerepet a magyar államnak és a maga részéről elkezd feltöltődni.

Aczél György kísértethistóriájával riogatni a népet kissé limitált és rendkívül komótos észjárásra utal. Aczélnak, az egykori főideológusnak sok mindent felrónak, főleg azok, akiket egykoron bőkezűen támogatott. Az érintettek ezt a tevékenységet mára brutális elnyomásnak értékelték át magukban.

Azok a művészek, akik a tiltott kategóriában nyűglődtek a szocializmus lelkes építése közben, nem nagyon képesek beilleszkedni a most nagyjából hasonlóan működő nemzetépítésbe sem. Sokan bele is haltak ebbe.

Az egykori főideológus sohasem foglalkozott telekommunikációval. Nem volt semmiféle érdekeltsége a Magyar Postában és nem szponzorálta Bárdos Deák Ágit. Utóbbi feltehetően azóta sincs kibékülve a princípiumaival és képtelen szocialista emberhez méltó magatartást tanúsítani.

Fekete György valószínűleg nem is fogja besorolni őt a „magyar művészkataszter”-ébe, melynek az a célja, hogy „legyen egy térképünk, amelyből kiderül, kikből áll és merre vándorol a magyar kultúra”. Annak is kicsi a valószínűsége, hogy a magyar ekultúra képviselői belekerülhetnek ebbe csudabogár-gyűjteménybe. A kulturális ellenforradalmat irányító Fekete főkomisszár úr már túl idős ez ilyesmihez.Bárdos Deák Ágnes
Nem én vagyok

Nem én vagyok, aki valamit akar
az te vagy és nem én
Nem én vagyok, aki valamire vár
az te vagy és nem én
Nem én vagyok, aki valamitől fél
az te vagy és nem én
Te vagy, aki csinálhat valamit és nem én


hidd el, nekem akkor kellesz
ha már senkinek sem kellesz
hidd el, nekem akkor vagy jó
ha már senkinek sem vagy jó
nekem akkor vagy a legjobb, ha már mindenkinek rossz vagy
nekem akkor vagy a legjobb, ha már mindenkinek rossz vagy

Frida Kahlo és Diego Rivera