„Azoknak legyen választójoga Magyarországon, akik osztoznak közös sorsukban, akik állandó lakhellyel élnek, akik itt fizetnek adót, azok akik vállalják döntésük következményét. Neked mi a véleményed?”
Gyurcsány Ferenc, 2013. december 3.
Nem tudom honnan keveredett megint elő ez a pompás ötlet, de sok helyen lehet vele találkozni. Ha azonban ilyen szépen kikérték a véleményemet, akkor finoman megfogalmazva az, hogy ami 2004. december 5-én rossz döntésnek bizonyult, az 2013-ban, illetve 2016 elején is az marad. Cinikusabban azt is bátran kijelenthetem, hogy a politikai öngyilkosságnak kellemesebb formái is vannak. Ilyen például, ha az ember abbahagyja és békésebb tevékenységbe kezd. A magam részéről remetének állnék. Nagy érdeklődéssel nézegetném Isten teremtményeinek tevékenységet és időnként felfalnék közülük néhány ízletesebb példányt.
Az egész 2004-es népszavazási cirkusznak az lett a szomorú következménye, hogy sikerült újabb frontot nyitni magyar és magyar között. A marakodásnak, civódásnak nálunk szép és nemes hagyományai vannak, de túlzásokba nem érdemes vinni ezt a szórakoztató tevékenységet. A dicstelen szavazás következtében a kettős állampolgárságot ellenzők gaz hazaárulókká, az erdélyi magyarok pedig sok ellenző szemében „románokká” váltak. Természetesen azonnal hozzá kell tenni azt, ha valaki román, az önmagában nem tartalmaz semmiféle pejoratív tartalmat. Ez csak valami Osztrák–Magyar Monarchiából itt ragadt felsőbbrendűségi tévképzetünkből fakad. A románozásnak, zsidózásnak, szlovákozásnak, szerbezésnek nálunk szép nemzeti tradíciói vannak, amiről nem vagyunk képesek leszokni. Úgy használjuk, mint egy kétes összetételű táplálékkiegészítőt a nemzeti büszkeségünk szinten tartására.
"Megállj, megállj, kutya Szerbia!
Nem lesz tiéd soha Bosznia!
Mert a magyar nem enged,
Míg a vére megered,
Bármennyit is szenved."
Az egész vircsafton a FIDESZ-KDNP nyert egy jót, mivel sikerült ideológiailag bekebeleznie Erdélyt és kisajátítania a maga számára a hazafiasságot. A népszavazás során azzal kampányoltak, hogy az állampolgársággal szavazati jog természetesen soha nem fog járni. Értelmes ember ezt „természetesen” már akkor sem hitte el. Ha valaki magyar állampolgár, az magyar állampolgár. Nincs belőle A, B és C kategóriás, meg kiszuperált magyar. Az erdélyi magyarság az akkori kormányzó párt gesztusát nem felejtette el, de ez nem jelenti azt, hogy az erdélyi magyarok elvetemült idióták lennének. Nekik is van véleményük a magyarországi eseményekről, a FIDESZ-KDNP erőszakos erdélyi terjeszkedéséről, Semjén Zsolt lovas bravúrjairól, valamint az erdélyi szervezetek támogatása körüli bizarr anomáliákról. Tőkés László ájtatos megnyilvánulásai, nemzet-, valamint hatalom- és vagyonféltése is eléggé ellentmondásos tevékenység. Nem hiszem, hogy ez mindenki tetszését megnyerné szép Erdélyországban.
Akárhonnan is nézzük, a 2004-es népszavazás egy rendkívül kínos és otromba ügy volt. Vad, önző politikai haszonszerzés indult meg minden politikai párt részéről. Nagyvonalú, elegáns gesztusra senki sem volt képes.
A külföldön élő magyaroknak, ha valamilyen okból nem mondtak le a magyar állampolgárságukról, jár a szavazati jog. Ezen zsörtölődni, zsémbeskedni teljesen felesleges tevékenység, aminek az lehet a vége, hogy Semjén Zsolt reaktiválódik és gyakrabban fog beszélni. Jobb ezt a bajt megelőzni.
Nem a választójoggal van a gond, hanem annak adminisztrációjával és galád „felhasználásával”. Van mit támadni rajta, nem kell azonnal a közkedvelt populizmussal vagdalkozni. Nagyjából 550 ezer ember kapta meg az állampolgárságot, közülük úgy 200 ezren éltek 2014-ben a szavazati jogukkal. (Semjén: Sikertörténet a honosítás) Ezzel önmagában szerintem nincs is semmi baj.
Ami a könnyített honosítás hibája az az, hogy rendkívül könnyű vele visszaélni. Szerbiában és Ukrajnában nagyon sokan szereztek csak azért állampolgárságot, hogy szabadon mozoghassanak az Európai Unióban. Köztük olyanok is, akik nem is beszélnek magyarul. Célszerű lenne inkább ezt a témát komolyabban feltárni és adatokkal alátámasztani. Konkrétan bebizonyítani, hogy ez bizony így van, és nem csak galád feltételezés. Ez esetben a DK-t nem lehetne hazaárulással és nemzetre való rárontással vádolni. A derék Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter arcáról is eltűnne az általa meglehetősen nagy mennyiségben adagolt boldog és elégedett mosoly.
Ami az „alkalmazást” illeti az önmagában is nagyon igazságtalan és rendkívül erkölcstelen. Egyes magyarok a lakóhelyükön, egyesek levélben szavazhatnak. A Nyugaton élő magyar állampolgároknak azonban izgalmas expedíciókat és kalandos utazásokat kellett szervezniük annak érdekében, hogy éljenek a választójogukkal, vagy minek is nevezik az ilyesmit. Őket, mivel eléggé heterogén és szétszóródott társaságról van szó, egyetlen politikai párt sem veszi túlságosan komolyan. Ha ez nem így lenne, akkor nem lehetne „másodlagos állampolgárként” kezelni őket. Kb. 600 ezer emberről van szó, akiknek a száma ráadásul Magyarország dinamikus gazdasági fejlődésével arányosan egyre növekszik.
Tőlük teljesen méltánytalan lenne „még jobban” elvenni a szavazati jogukat és „románként” kezelni őket. Ha 2018-ban ez a kérdés nem rendeződik, akkor én is beállok „románnak” és nem megyek el szavazni. Sok jelentősége ennek persze nincs, de ha addig nem akad olyan párt, amelyik ezeket a problémákat normálisan és igazságosan tudja kezelni, akkor ott egye meg a fene az egészet. Nem érdekel. Vidovicsként jó leszek akár egy „kutya szerbnek” is.