„A keddi Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat szerint Orbán Viktor utasította Szijjártó Pétert, hogy azonnal indítsa el a kilépési folyamatot a Nyílt Kormányzati Együttműködés (OGP) nevű, átlátható kormányzást célzó nemzetközi programból.” (Kritizálta a kormányt a korrupcióellenes együttműködés, ezért inkább kilépünk)
Megy ez nekünk, mint a Wehrmachtnak Nagy-Britannia megszállása. Egy határozott utasítás a megfelelő személytől, a többit pedig majd elintézi a legyőzhetetlen légierőnk. Nem lesz itt semmi gond. Európát simán lerohanjuk a politikai korrektség ellen folytatott keresztes háború során. Majd pont mi fogunk nyíltan kormányozni letolt gatyában. Inkább szigorúan titkosítunk mindent, ami benne van.
Ami jól működik Azerbajdzsánban, azt miért ne vehetnénk át mi is gazdasági fejlődés céljából? A pirospozsgás Tállai adómanó kijelentése szerint rögvest mi leszünk az Európai Unió legversenyképesebb, illetve legkiszámíthatóbb országa. Jelenleg ugyan még valahol hátul törünk előre rendületlenül, de ha kell, a nemzetközi statisztikákból is kilépünk. Készítünk magunknak egy nemzetit. Olyan nekünk jóval megfelelőbbet, mégpedig kizárásos alapon.
Abban az országban teljesen felesleges és meddő tevékenység korrupció után kajtatni, ahol ez a legfőbb gazdasági erőforrás. Ha valakit mégis idegesít az ilyesmi, az egy konkrét üggyel a kezében forduljon teljes bizalommal Polt Péterhez. Ő majd szépen elmagyarázza neki, hogy miért van minden a legnagyobb rendben, és milyen problémákat okozhat a túlzásba vitt érdeklődés.
Magyarország dugig meg van tömve szerencsés vállalkozókkal. Arról nem tehet a miniszterelnök, hogy a legtöbbjükkel valamiféle közeli atyafiságban van. Visszajelölte őket a Facebookon. Ez nem bűn. 3-4 lépésen keresztül bárki elérheti akár még az Egyesült Államok elnökét is. Mészáros Lőrinc pedig köztududomásúlag nem az. Ez a cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy – a rosszindulatú híresztelésekkel ellentétben – ő nem stróman, csupán talpig becsületes, tehetséges üzletember. Ugyanez vonatkozik Andy Vajnára, Tiborcz Istvánra, Rogán Antalnéra, született Cilikére, Schmidt Máriára, Csizmadia Lászlóra, Széles Gáborra. A lista nemtetszés szerint folytatható. Csupán nemzeti elkötelezettségű lottónyertesekről és spontán termett médiamogulokról van szó. Minek őket külföldről piszkálgatni? „Minőség, méltányosság és mértéktartás!” Legyen mindenki számára ennyi elég. Meg még az fancyság is, vagy mi a jó fene az.
Ezzel a „Nyílt Kormányzati Együttműködés”-sel (Open Government Partnership) amúgy sem mentünk volna sokra, mivel a következő körben valószínűleg úgy kivágtak volna minket, mint a macskát várost nézni. Sokkal felemelőbb érzés felemelt sisakrostéllyal, büszkén kilovagolni az egészből, aztán szabadon elvégezni a dolgunkat. Olyan nagyon amúgy sem fogunk hiányozni senkinek.
Méltóságteljes menekülésünk után már csak arról kell meggyőznünk az Európai Bizottságot, hogy ne nagyon fenyegessen minket sunyi módon pénzügyi szankciókkal azért, mivel megpróbáljuk megakadályozni az európai ügyészség felállítását.
Az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) eddig nem sok vizet zavart, mivel ez csak felhívhatta a figyelmet az uniós pénzek elköltésével kapcsolatos visszaélésekre, nyomozni azonban nem volt joguk. Ezeket a nemzeti függetlenségünket sértő, gaz támadásokat könnyedén vissza lehetett verni egy kurta „Nem is igaz. Bocs, de most más dolgunk van. Húzzatok már el innen!” odavetésével.
Az ügyészség felállítása azonban komoly fennakadásokat okozhat a magyar gazdaság működésében. Mindez konkrétan egy mesterien kivitelezett tarkólövéssel lenne egyenértékű, ami egyből véget vetne Tállai András kegyelmes uram versenyképességünkről szőtt álmodozásainak. Még az a teljesen méltatlan esemény is bekövetkezhetne, hogy néhány mai szerencsés nyertes valami nemzetközi ítélőszék előtt lenne kénytelen teljes mértékben leizzadni. Szó se róla, randa egy látvány lenne.
A kormány emiatt kénytelen azt az álláspontot képviselni, hogy ilyesmire nekünk semmi szükségünk sincs. Trócsányi László igazságügyi miniszter elmés érvelése szerint azért, „mivel jelenleg is megvannak azok a keretek, amelyeken belül fel lehet lépni a korrupcióval szemben”. Ez bizony rendkívül megnyugtató. Azok a keretek valószínűleg ott „vannak meg” a nép egyszerű gyermekének, Mészáros Lőrincnek, a független nagyvállalkozónak birtokán. Onnantól azonban „Tilos az Á”. Trócsányi még valami olyasmit is emlegetett, hogy „kicsit vissza kell venni az integrációs dühből”, ami rendkívül mókás kifejezés, értelme azonban nincs. (Nem szükségszerű az európai ügyészség felállítása)
A magyar gazdaság olyan pályára keveredett, amelyen korrupció nélkül menten fölfordul, és úgy kileheli a lelkét, mint egy kehes ló. Jól megdöglik szegény jószág, na! Minek ezt egy európai ügyészséggel siettetni.
Ha elfogynak a szétosztható javak, a ma még nagyjából békés nemzeti burzsoázia úgyis egymást fogja fosztogatni. Spéder Zoltán már jól ismeri az ilyesmit. Akkor majd lehet a legfőbb ügyészhez rohangálni, meg árulkodni neki. Addig azonban mindenki legyen legalább olyan optimista, mint Tállai nagymester. Abból bizony nagy baj nem lehet, legfeljebb katasztrófa.
