Lech Kaczyński és Lech Wałęsa (1980)

1981. februárjában sem Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, sem Losonczi Pál államfő, az Elnöki Tanács elnöke, de még maga Lázár György kormányfő sem értékelte az 1980-as esztendőt, pedig izgalmas év volt.

Abban, hogy 1980 mozgalmas volt, nincs semmi meglepő. Mióta az emberek ezt-azt művelnek maguk között – időnként kimondottan egymás kárára – a „mögöttünk hagyott esztendőben” mindig történt valami érdekes vagy egyenes vérlázító esemény. 1939-ben például sok mindent át kellett értékelniük az embereknek. Elsősorban azt, miként fogják 1940-et, illetve az egyes napokat túlélni.

A szocializmus sötét éveiben nem aggattak erőltetett, semmitmondó jelzőket az évekre mindenféle, zavart fejű, önkéntes világmegváltók, illetve rendkívül dühösnek látszani szándékozó próféták. Minek ilyesmikkel másokat hülyíteni, illetve bosszantani?

Az évértékelő beszéd a magamutogatás kellemetlen, gátlástalan formája. Valamiféle önmegvalósítás-pótlékról van szó, amelynek segítségével a kedvezményezett szónokok megjeleníthetik vágyaikat, keserűségeiket, amivel elszórakoztatják rajongótáborukat. Eldicsekedhetnek dicsőséges tetteikkel és lecsaphatnak a nép ellenségeire. Az sem zavarja őket, ha ilyesmik nincsenek, illetve nem ott, ahol ők feltételezik.

Elkapják az előző év grabancát, aztán megpróbálják saját gondolataikat, érzelmeiket belegyömöszölni. Az eredmény ennek megfelelően egy egészen groteszk, bizarr torzszülött lesz, tele bizonytalan jóslatokkal.

Mi ösztönöz egyáltalán valakit arra a galád tettre, hogy évet értékeljen mások kárára és a saját gyönyörűségére? Valószínűleg rendkívüli boldogsággal és sikerélménnyel járhat konferansziét játszani egy mindenben vele egyetértő, előre kiválogatott közönség előtt. Aki valami miatt elkezd évet értékelni, az a későbbiekben kényszeresen megteszi ezt minden évben. Talán ennek segítségével tartja karban az önbizalmát. Felesleges és ostoba rítusról van szó. Ünnepi beszéd a semmi alkalmából.

Minek ez a nagy felhajtás? Aki vissza óhajt emlékezni valamire, és el szeretné mondani a világban történtekről a saját véleményét, az írja meg a visszaemlékezéseit, és ha talál rá kiadót, adassa ki. Akit érdekel, az elolvassa.

Sok minden írható az MSZMP számlájára, de nem tömte tele rendszeresen szeméttel az emberek postaládáját a tőlük elvett pénzből. Kádár János idejében is voltak éves jelentések, pártdirektívák, de nem mutogatták ezeket főműsoridőben. Kádár soha nem ünnepeltette magát zárt körben, megdicsőülten, gondosan körülbarikádozva alattvalókkal és kordonokkal. Május elsején „spontán” megjelent a tömegben és kért valamit az „Önök kérték”-től.

1980-ban értékelés nélkül is rengeteg minden történt. Többek között elkezdődtek a 80-as évek.

1980. május 4-én meghalt Josip Broz Tito, aki szerencsésen túlélte azt, hogy Sztálin árulónak nevezte ki. Az államfő halála után Jugoszláviában azonnal erőre kapott a nacionalizmus, amelynek segítségével 1991-ben sikerült kirobbantani a délszláv-háborút. Az 1980-as év később, közvetve 140.000 ember halálát okozta. A túlságosan erőszakos nemzeti érdekérvényesítés ilyen szomorú eredményekhez vezethet. Sokszor megtörtént már az ilyesmi, de sokan még ma is lelkesednek azért, hogy miként tartják számon magukat és másokat.

Május 18-án kitört a Mount Saint Helens vulkán, amit a tévé szinte egyenes adásban közvetített. A kitörés oldalirányban történt, amely 57 ember halálát okozta. Észak-Amerika egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája következtében a hegy 401 méterrel alacsonyabb, bolygónk pedig rendkívül poros lett.

Május 22-én egészen megdöbbentő módon ismét Gustáv Husák-ot választották meg Csehszlovákia köztársasági elnökévé. Közvetlen utódja Václav Havel Charta ’77-es tevékenysége miatt éppen börtönbüntetését töltötte. Robert Fico ezekről az eseményekről 16 évesen szerezhetett tudomást.

1980. május 26-án – a mosolygós Valerij Kubaszov társaságában – a szintén mosolygós Farkas Bertalan elindult a világűrbe.

A Queen 1980 június 30-án jelentette meg „The Game” című albumát, amin először használtak szintetizátort. Mercury bajuszt növesztett, ami nagy megütközést keltett akkoriban. John Deacon basszusgitáros megírta az „Another One Bites the Dust” című dalt, amit különösen a „fekete zenét” játszó rádióadók kaptak fel. A kislemezből világszerte 7 millió példányt adtak el, pedig Roger Taylor és Brian May erősen ellenezték a kislemez megjelentetését.

Az év egyik meghatározó eseménye volt, hogy Botswanában Sir Seretse Goitsebeng Maphiri Khamá-t Quett Ketumile Joni Masire váltotta az államfői székben. Khama elnök ugyanis 1980. július 13-án hasnyálmirigyrákban elhalálozott. Khama számára ez az év a „Befejezés évét” jelentette. Masire egész más élményeket őrizgethet magában erről az esztendőről. Ráadásul ő 91 évesen még ma is életben van. Nem mindenki képes egymaga ilyen jelentősen feltornázni az országában élő lakosság átlagos életkorát.

Egy másik „Hegylakó”, Fidel Castro 1980-ban még csak 54 éves volt, azaz pontosan egyidős a 2017-es Orbán Viktorral, valamint két évvel fiatalabb napjaink Gyurcsány Ferencénél. Ha a kubai vezető nekikezdett évet értékelni, képes volt az egészet mindössze 7 órába belesűríteni. Egy egészséges, felnőtt embernek naponta ennyi alvás nagyjából elegendő is.

Július 19. és augusztus 3. között megtörtént a Moszkvai Olimpia, melyet a Szovjetunió 1979-es afganisztáni bevonulása miatt a nyugati országok bojkottáltak. Schmitt Pálnak ehhez a tiltakozáshoz semmi köze sem volt, mivel ő csak 1983-ban kapott tisztséget a Magyar Olimpia Bizottságban. A közel írástudó, dicstelen köztársasági elnök számára 1980 az egyik "Váltás évét" jelentette a sok közül. A jól jövedelmező szállodaiparról ekkoriban nyergelt át a még jobban jövedelmező sportvezetésre.

Augusztus 14-én Lech Wałęsa vezetésével, valamint az ifjú Kaczyński ikrek közreműködésével a gdański hajógyárban sztrájk kezdődött. A szocialista országokban akkoriban ez nem számított bevett szokásnak. 1970-ben a Gdański Lenin Hajógyárban 80 munkást mészároltak le emiatt, Wałęsa-t pedig börtönbe zárták.

Szeptember 22-én Irak hadüzenet nélkül megtámadta Iránt, ezzel elkezdődött a két ország között 8 évig tartó, értelmetlen háború, melynek során a becslések szerint 750.000 – 1.500.000 ember vesztette életét.

November 4-én a 69 éves Ronald Reagan, színész, politikus, Kalifornia állam republikánus kormányzója nyerte meg az amerikai elnökválasztást. Napjainkban, a szintén republikánus Donald Trump 70 évesen lett elnök. Trump győzelmének hatására az előzőekben említett Kalifornia legszívesebben kiválna az Egyesült Államokból. Önálló államként, Trump gondos kizárásával, a világ hatodik legnagyobb gazdaságával rendelkezne.

December 8-án a Dakota-ház előtt Mark David Chapman agyonlőtte a lakásából stúdióba induló John Lennont. Lennon mindössze 40 évet élt.

Ugyanenezen hónap 24. napján szívroham vitte el Karl Dönitz német főtengernagyot, aki így 89 évet élhetett. 

1980 tehát a „legkevésbé sem volt unalmas”, a történelem ennek ellenére mégsem „lépett ki a medréből”, mivel ilyesmivel nem rendelkezett soha. Aki megvadult folyónak képzeli azt a történelmet, amiről nemrégiben még azt állította, hogy országút, az egyszerűen „túlmagasztosult” önmaga csodálatától és mélyen megveti saját hallgatóságát. Ez utóbbiban a jelek szerint tökéletesen igaza van.