Ki nevet a végén?

„– Az elnök számos politikai erénye igencsak felértékelődött 2017-re – mondja Lengyel László. – Például a megbízhatóság, a párthűség, a szorgalom és a terhelhetőség. Az, hogy végig tisztességes tudott maradni. De ha államférfi lenne, akkor föllépne az országot behálózó korrupció és úrhatnámság ellen, a szegények, a civilek és környezetünk ügyei mellett. És második ciklusában minden kockázat nélkül párbeszédbe kezdhetne azokkal, akiknek köztársasági elnöke: a magyar néppel.” (A horgonyember – Áder János, a lojalitás szobra)

Lengyel László honfitársammal rengeteg mindenen keresztülmentünk azóta, amióta ez az Isten csapása NER elkezdte felzabálni Magyarországot. A politológus naivitásának mértéke azonban egészen megdöbbentő.

A gyakorlati tapasztalatok alapján mára már bátran kijelenthető az, hogy a Fideszben, illetve a KDNP-ben politizálni nagyjából egyenlő a megrögzött aljassággal. Kár mellébeszélni, pironkodni és mindenféle derék államférfiakról álmodozni, akik alkalomadtán majd a magyar néppel kvaterkáznak. Utóbbiból a végére általában amúgy is mindig valami vad kalamajka kerekedett. Nem olyan népség vagyunk mi.

A Fidesz-féle franchise egyáltalán nem így működik. Nevezett széplelkek maguknak alakították ki azt a rendszert, amit hatékonyan és önmaguk számára jövedelmezően működtetnek. A becsületességet azonban ide nem nagyon lehet begyömöszölni, mivel az rögtön szét is vetné az egész korrupt Monarchiát. Iszonyatos látványt nyújtana a véres cafatokra, zsigereire szakadt, Mészáros-féle nemzeti holding bomló hullája. (Lásd. Charles Baudelaire - Egy dög)

Áder nem lépett ki feldúltan a pártjából, amikor az gátlástalan működésbe és megállíthatatlan gazdagodásba kezdett. Nagyon szépen elüldögélt a legfőbb atyafi megélhetési köztársasági elnökként. Az, hogy tisztában van a magyar helyesírás szabályaival nem elég erény ahhoz, hogy derék ember váljon belőle. A magánéletében lehet, hogy rendkívül kedves, barátságos fickó, de itt valami névleges közjogi méltóságról, pontosabban méltatlanságról lenne szó, amit ő testesít meg. Vagy nem. A jelenlegi köztársasági elnök önálló gondolkodásának határait Habony Árpád és vidám kompániája határozza meg.

Köztársasági elnöksége alatt Áder János nagyjából olyan mértékű jellemfejlődésen ment keresztül, mint egy remekbe sikerült Yorkshire pudding. Most folytatja megkezdett semmitevését. Áder esetében teljesen felesleges azt nézegetni, hogy miként tüsténkedik valami hülye parádén. A lényeg az, amit nem csinál.

Manapság például egy árva szó sem hagyta el a száját a civil szervezetek elleni előre megfontolt, aljas szándékból elkövetett zaklatások miatt. A menekültkrízis során sem sürgött-forgott, hogy enyhítsen a szenvedők bajain. Miféle magatartásnak nevezhető ez a részéről? Megalkuvásnak? Gyávaságnak? Rendíthetetlen hitnek? Esetleg váratlan emlékezetkihagyásnak? Keserves csalódásnak az emberi civilizációban? Az ok nagyjából lényegtelen, az okozatot pedig csak nézegeti nevezett, legfőbb ügyfél.

Áder személye hirtelen felértékelődött, mivel tisztességes tudott maradni? Remek gondolat! Váratlanul kipusztultak a talpig becsületes, keresztény érzelmű párttagok? A Fideszt ezek szerint mára elárasztották a vérszomjas haramiák. Valóban vannak erre utaló jelek.

Kétségtelen, hogy Áder János egyetlen árvaházat sem gyújtott fel merő szórakozásból, nem fosztogatott éjjelente a Sándor-palota környékén és nem becstelenített meg ártatlan szüzeket, illetve romlatlan ifjakat.

Rendkívüli önmegtartóztatásról tett tanúbizonyságot akkor is, amidőn az általa oly kedvelt pontyozó orsók használata mellett a kiemeléshez soha nem használt CH–47 Chinook két-hajtóműves nehéz szállítóhelikoptereket. Rengeteg más bűn sem terheli a jelenlegi köztársasági elnök lelkét. Semmi köze sincs például a disznó-öbölbeli fiaskóhoz vagy a Los Zetas mexikói drogkartellhez. Emiatt azonban értékelje fel Áder elnök urat az, akit ezen tevékenységeinek hiánya megelégedéssel tölt el. Az illető akár tőzsdére is viheti a köztársasági elnök becsületes lelkét, aztán shortoljon vele egy jót .

Sólyom László botrányos megválasztásakor éppenséggel pont Áder úr volt a Fidesz frakcióvezetője. A szintén rendkívül jellemes Szili Katalin, Fidesz által felbérelt vakondokok történt hülyítése még 2005-ben történt. Ez a gátlástalan és mocskos akció mára vidám anekdotává lényegült át, ha emlékezik rá egyáltalán valaki. Áder, mármint ez a János nevű, ekkor azonban bebizonyította, hogy aljasságban, brutalitásban, hazudozásban nem marad el a többi ketrecharcos mögött. Köztársasági elnökként ilyen nemes tetteket persze már nem kell véghez vinnie. Elég, ha visszaküldi azokat a törvényeket, amiket előzőleg engedélyeznek számára, azzal a megjegyzéssel, hogy még nem annyira jók.

Áder Jánossal, mint ismételten megválasztott köztársasági elnökkel szemben reális elvárásokat célszerű támasztani és nem vágyálmokat kergetni.

Ezen elvárások közé tartozik például az, hogy öltözködjön mindig az időjárásnak megfelelően, ne rugdossa fel az útjába kerülő, túlságosan lassan vánszorgó nyugdíjasokat, ne szervezzen űrutazást a barátai számára, ne mágnesezze rendszeresen a Sándor-palota villanyóráját, ne másszon fel alsógatyában a Szabadság híd pillérjére, valamint ne beszéljen teli szájjal. Rengeteg olyan dolog van, amit elvárhatunk eme reciklált köztársasági elnöktől és amit valószínűleg könnyedén be is tud tartani.

A jámbort azonban olyasmivel fenyegetni, hogy ezentúl aztán viselkedjen tisztességesen, mivel ha nem, akkor „úgy taknyán tenyerölljük, hogy elered az orra vére”, teljesen felesleges és meddő dolog.

Az éppen szükséges erényeket Orbán miniszterelnök időnként majd odaveti elé. Értékelődjön csak fel azok segítségével.