Bohuslav Sobotka cseh, Beata Szydło lengyel, Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök (b-j) érkezik a V4-ek megbeszélésére Varsóban 2017. június 19-én
Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA

„Csehország a német-francia uniós maghoz tartozónak tekinti magát, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia viszont inkább az EU perifériája. A nagy politikai konglomerátumok sajátja, hogy a perifériák sok esetben a központtól eltérően viselkednek.” (Lékó István)

Ez bizony izgalmas felvetés.

Lékó István azt is megemlítette a Heti Válaszban adott interjújában, miszerint „Csehország közelebb fog kerülni Németországhoz és Franciaországhoz, és távolodni a visegrádiaktól.” (A csehek kedvelik Orbánt, mégis eltávolodnának a V4-ektől)

Lékó István nem a levegőbe beszél és nem is Soros György fizetett ügynöke. Ő a Lidové noviny főszerkesztője. A cseh, konzervatív napilap, sok minden máshoz hasonlóan Andrej Babiš-nak, Csehország leggazdagabb emberének tulajdonában van, aki valószínűleg az ősszel tartandó választások után Csehország miniszterelnöke és így vélhetően még gazdagabb lesz. Babiš-nak jelentős üzleti érdekeltségei vannak Németországban, a közeledés így reálisnak tűnik.

Ha netán magára maradna, vajon mi lesz Közép-Európa termelési motorjával, amely Orbán Viktor állítása szerint kétségtelenül Magyarország. A világszínvonalú magyar egészségügy mellett ez most a kormányzat egyik kommunikációs panelje, ami mögött ugyan nincs semmi valós tartalom, ennek ellenére rendkívül hatásos.

A V-4-es országokkal kapcsolatban látszólag minden a legnagyobb rendben van. A népek és vezetőik közötti őszinte barátság töretlen és megbonthatatlan. Lengyelország épp a napokban adta át a visegrádi négyek soros elnökségét Magyarországnak, amelyet Orbán Viktor elmaradhatatlan kézcsókja kísért. A nyájas inzultus Beata Szydło-t érte, Robert Fico és Bohuslav Sobotka mindössze asszisztáltak a kézfogóhoz.

Orbán a találkozón valami olyasmit is mondott, miszerint lehetővé kell tenni a fiatal nemzedék számára is, hogy „átélhesse azt, amit mi közép-európaiságnak nevezünk”. Ez bizony erős fenyegetésnek hangzik a részéről. Kik azok a mik, akik ilyen ostobaságokat hordanak össze? Talán egy új nemzet van születőben? A büszke és erős közép-európaiak?

A fiatal nemzedék szerencsére saját maga választhatja meg azokat az élményeket, amelyeket át akar élni, és ehhez Orbán Viktornak semmi köze sincs. Aki akarja, az persze nyugodtan élvezze a közép-európaiságát, bár pontosan nem lehet tudni, vajon mit is jelent mindez. A keleti blokk rég megszűnt, így a KGST, illetve a Varsói Szerződés nyújtotta élményeket a fiatal nemzedék már nem tudja átélni. Mámorítóuk voltak a közös hadgyakorlatok, de ezek a daliás idők elmúltak. A Pajzs hadgyakorlatok rég a múlt homályába vesztek, a fiatal nemzedék egy része pedig nyugatra költözött.

A V-4-es országok tevékenységeinek összehangolására rettenetesen nagy szükség lenne, mivel közösen hatékonyabban tudnák érvényesíteni az érdekeiket az Unió jövőjét jelentősen meghatározó Franciaországgal és Németországgal szemben. Ebben azonban bizonyos alapvető viselkedési normákat illene betartani. „Brüsszelt” nem megállítani kellene, hanem tárgyalni vele.

Orbán, a maga kényszeresen támadó jellegű magatartásával teljesen alkalmatlan erre a feladatra. Ezt erősíti, hogy olyan külügyminisztere van, aki hozzá hasonlóan megpróbál mindenkit felrúgni, majd rettenetesen felháborodik azon, ha ezt valaki szóvá meri tenni. A magyar diplomácia elvesztette jelentőségét. A Külgazdasági és Külügyminisztérium elsősorban üzletkötőket alkalmaz, akik rendkívül előnyös együttműködéseket kötnek, például Angolával.

Az európai magállamok szorosabb integrációt szeretnének, amit valószínűleg meg is fognak valósítani. A periférián lévő államok vezetőinek, elsősorban Kaczyński-nak és Orbánnak az legfőbb célja, hogy hatalmon maradjanak, és senki se korlátozza őket. Ehhez a legfőbb eszközük a nacionalizmus ész nélküli adagolása. Ha valami számukra nem tetsző dologgal találkoznak, azt a nemzeti önrendelkezésre hivatkozva egyszerűen felrúgják.

Idén márciusban döntés született egy európai ügyészi hivatal (EPPO) felállításáról, amelyet a V-4-es országok közül Csehország és Szlovákia is aláírt. Magyarország természetesen nem.

A FIDESZ-KDNP magatartása teljesen érthető. Az EPPO az Orbán körül csoportosuló cégbirodalmak között iszonyatos mészárlást rendezhetne, hacsak nem Polt Péter neveznék ki az élére. Az új uniós intézmény ugyanis a határokon átnyúló áfa-csalásokon kívül az uniós forrásokkal összefüggő korrupciós ügyekben is nyomozhatna majd. Ez végső romlásba döntené az Orbán-kormányt.

Robert Fico részéről nagy bátorságra vallott az, hogy aláírta az EPPO-val kapcsolatos dokumentumot. A szlovák belügyminiszter, Robert Kaliňák ügyei mindig hálás témának bizonyulnak a szlovák sajtóban.

Kaczyński nem tart ki oligarchákat. A Jog és Igazságosság Pártja (PiS) győzelmének egyik oka pont a jobboldali liberális Polgári Platform (PO) körül felhalmozódott korrupciós ügyek voltak. A PiS elnöke talán csak dacból nem volt hajlandó részt venni az európai ügyészi hivatallal kapcsolatos kezdeményezésben. A lengyel miniszterelnök, Beata Szydło jelentősége az ügyben mellékes, mivel ő csupán Kaczyński politikai dublőre.

A cseh miniszterelnök, Bohuslav Sobotka az esélytelenek nyugalmával írhatta alá a levelet, amivel ráadásul a későbbiekben kellemetlen helyzetbe hozhatja volt pénzügyminiszterét, jelenlegi legfőbb politikai riválisát, Andrej Babiš –t, bár ő azt állítja magáról, mivel gazdag, ezért nem lop. 3,3 milliárd dolláros vagyona elég jelentős érv.

A „perifériára szorítva” Orbán a mainál jóval nagyobb szabadságot élvezhetne és számára ez a lényeg. Az uniós támogatások elapadása nem okozna Magyarországon nagy megrázkódtatást, mivel az legfőképpen Orbán oligarcháit érintené, akiket viszont keményen a kezében tart. Amíg képes az erős és harcias uralkodó szerepét eljátszani hívei előtt, komolyabb meglepetés nem érheti.

A megszorítások, a különféle ravasz adók, a rekordmértékű ÁFA, a büszkén vállalt korrupció híveinek lelkesedését egyáltalán nem csökkentette. A rezsiharccal könnyedén lecsillapítja a kedélyeket. A páciensek nem nagyon szokták az energiahordozók világpiaci árait böngészni, valamint nem érdekli őket az infrastruktúra lepusztulása. Az sem váltott ki különösebb megrázkódtatást a Fidesz táborában, hogy Romániában az életszínvonal immár magasabb, mint Magyarországon.

Orbán híveit rabul ejtette a valóban mesés közép-európaiság varázsa. A többiek pedig valahogy megpróbálják mindezt épségben átélni.