Orbán Viktor áldást oszt hűséges híveinek
„A kormány kereszténydemokráciát épít Magyarországon, a globális ideológiákat elvetjük, mert hiszünk a nemzet fontosságában.” (O. Viktor, jelenleg éppen kereszténydemokrata miniszterelnök)
Egy mondat az építésről. Csinos kis szófüzér, van is benne valami. Olyan ellentmondásféle gubanc, kimondottan kákán is csomót kereső, jellemgyenge, léha alakok számára. Ez a bizonyos kereszténység, amit Orbán Viktor említeni méltóztatott fentebb idézett, eredeti szövegkörnyezetéből önkényesen kiszaggatott kijelentésében, első ránézésre amolyan globális ideológiának tűnik. Vallásinak természetesen, nem politikainak. A keresztény egyházak jóval több intézményt működtetnek, mint az ezerszer elátkozott, a NER számára oly nélkülözhetetlen hazátlan bitang, Soros György.
Nagyjából 2.200.000.000 keresztény hívőt, plusz elrettentésül a KDNP legénységét nehéz lenne egy nemzetbe tömöríteni. Ha Papa Orbán elveti a globális ideológiákat, akkor talán méltóztassék önmaga számára egy saját egyházat összetákolni, de ne keresztényt, mivel az már régóta foglalt, világszerte rendkívül elterjedt, ráadásul nem NER kompatibilis.
Orbán beszédei egyre bumfordibbak, pontatlanabbak, semmitmondóbbak lettek. Hová tűnt a régi tűz, ragyogás? Borzasztóan unalmas lehet a semmit interjúnak álcázva mantrázni. Kevésbé küldetéstudatos politikus minden bizonnyal el is szunyókálna saját beszéde közben.
Orbán ömlengései Németh Sándornak, a Hit Gyülekezete Ltd. vezérigazgatójának – szintén szigorúan üzleti alapon keresztény lélek – monumentális, de zavaros előadásaihoz hasonlítanak. Az említett úr Vidám Vasárnap című, népszerű agymosásai során rendkívül meggyőzően, a magyar nyelv szabályait brutálisan felrúgva, céltalanul, de boldogan rappel rajongói körében. Végtelenül kígyózó mondatainak sok értelme nincs, de folyamatosan, gátlástalanul beszél (lásd pofázik), amivel rengeteg pénzt keres és ami a legfontosabb, komoly megrendelő esetén nagy számban szállít szavazókat számára rentábilis pártok részére. Ez utóbbi elve mellett valóban rendíthetetlenül és tántoríthatatlanul kitart. Ez jelenti eme nemes lélek szilárd erkölcsének alapkövét. A pénz, illetve a még több pénz.
„12. Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. 13. meg van írva – mondta –, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”
Ez az N. Sándor nevű vallási kalandor nagyjából 2-3 órát lenne képes szónokolni arról, a fenti bibliai idézet rá pont miért nem vonatkozik. Krisztus személye ebből a szempontból jelentéktelen, elhanyagolható. Németh valószínűleg inkább üzleti lehetőségeket látna a kufárokban, így nem kiűzné, hanem integrálná őket.
Ennél a bigott, fanatikus gyülekezetnél kártékonyabb, álszentebb intézmény nem nagyon létezik ma Magyarországon, pedig sokan versenyeznek az első helyezésért. Maga a magyar kormány is. Ha Németh Sándor szektája kereszténynek minősül, akkor a kereskedelmi üzletláncokat is nyugodtan be lehetne sorolni eme jámbor gyülekezetek közé.
Ezzel azonban még nincs vége szigorúan nemzeti kereszténységünk folklórikus jellemzőinek.
Derék Magyarhonban a kereszténydemokráciát Semjén Zsolt testesíti meg, stüszi kalapjában, szánalmas hazudozásaival, lovon, rendkívül álszent módon, de büszkén.
A kereszténydemokrácia ezek szerint sok mindent elvisel, ráadásul szót fogad, soha nem pofázik vissza és minden országhatárnál gondosan megtörli a lábát. Nem globális, hanem kimondottan nemzeti jellegű, esetünkben magyar. Jézus Krisztus a keresztfán, háttérben gémeskúttal és népviseletbe öltözött menyecskékkel.
Orbán nagy szerencséjére Magyarországon elvétve található egy-két igaz keresztény, akik ráadásul nagyrészt a NER-en kívül tengődnek. Megélhetési keresztényből ellenben akad dögivel. Annyian biztos vannak, mint amennyi kommunista szenvedett nálunk a rendszerváltás előtt. A két csoport között jelentős átfedés van, bár nemzetközileg is elismert halálozási mutatóink miatt ez a tábor egyre inkább lemorzsolódik. Jut is marad is.
Legyünk tehát mostantól illiberálisak helyett jó kereszténydemokraták. Sok felelősséggel nem jár, jelentősége pedig nem sok van. Az Orbán-rendszer, az Orbán-rendszer. Ha történetesen keresztény-diktatúrának neveznék, az sem okozna különösebb megütközést.
Rendkívül fontos azonban, hogy tartózkodjunk a globális ideológiák fogyasztásától.
