"Két ember genomja átlagosan 3 millió ponton különbözik egymástól, ami elsőre soknak tűnhet, ezért nem árt kontextusba helyezni egy kicsit: 3 milliárd bázispárból álló genomunknak ez mindössze 0.1%-a (azaz egy ezreléke). Hogy ez az állatvilág normái között mennyire kevésnek számít, azt jól szemlélteti, hogy az átlagos genetikai különbözőség még a hozzánk leginkább hasonlító emberszabásúakban is a négyszerese ennek."

Az emberi sokféleség kialakulása

A tudomány, legfőképpen a genetika segítségével természetesen könnyedén be lehet bizonyítani azt, hogy a rasszizmusnak nincsenek biológiai alapjai. Magára a rasszizmus okaira azonban van tudományos magyarázat, amit a humánetológia tárgyal az emberi csoportok és szervezetek vizsgálatával.

Mindezek izgalmas és érdekes témák, melyeknek megértése azonban erőfeszítést igényel. Ahhoz, hogy a rasszizmust megcáfoljuk, tanulni kell. Ha valaki erre nem hajlandó, akkor őt soha nem lehet meggyőzni arról, hogy az emberi genom változatossága az állatvilágon belül rendkívül alacsony. A csimpánzok genetikailag jóval változatosabbak, mint az emberek, pedig az egyedszámuk lényegesen alacsonyabb. A nemzetségükön (Pan) belül valóban beszélhetünk fajokról, a közönséges csimpánzról (Pan troglodytes) és a bonobóról (Pan paniscus).

Sajnos még a sajtóban is gyakran hivatkoznak – teljesen hibásan – emberi fajokra, fajtákra. Ma már emberi fajok nincsenek. Maga a Homo sapiens egységes fajt alkot. Többen elindultunk az emberré válás útján, de egyedül a mi fajunk van már csak életben. A Homo nemzetség összes többi faja, például a Homo habilis mára kihalt.

A faji elkülönülés az emberiségnél nem indult meg, sőt úgy 100.000 évvel ezelőtt a Homo sapiens faj is a kihalás szélére sodródott. Nagyjából egy 10.000 fős populáció maradt csak életben. Ezzel magyarázható az alacsony genetikai változékonyságunk. 100.000 év evolúciós léptékkel mérve nagyon kis idő. A fajjá váláshoz arra lenne szükség, hogy egy adott populáció valami miatt elkülönüljön, és hosszú időre elszigetelődjön. Erre jelenleg nincs esély. A globalizáció ezzel pont ellentétes folyamat.

Fajgyűlöletről tehát abban az esetben beszélhetünk, ha valaki nagyon utálja a macskákat. Faji zavargásnak az számít, ha egy Ursus arctos horribilis széttép egy Homo sapienst.

Fajunknál az adaptáció elsősorban az immunrendszert érintette, mivel a betegségek nagy szelekciós nyomást jelentenek. Ebben vannak a legnagyobb eltérések. A bőrszín a környezethez való alkalmazkodás miatt alakult ki.

Még a nagyrasszok sem különülnek el egymástól élesen. Az eltérő rasszokhoz tartozó egyedek egymással teljes értékű, életképes utódokat képesek létrehozni. A 0,1 %-nyi genom-eltérés mindössze 8 %-a alakítja ki az emberi népcsoportok közötti különbségeket. Ez az emberi genom 0,008 százaléknak felel meg. A kulturális elkülönülésnek nincsenek biológiai okai. Az emberek ezeket a csoportokat saját maguk alakították, illetve alakítják ki, meglehetősen könnyedén és nagy élvezettel.

Emberfajták (cultivar: egy adott fajhoz tartozó, mesterségesen létrehozott változatok) kialakítására megvan minden eszközünk, tudásunk. Háziállatok esetében évezredek óta sikeresen műveljük ezt a tevékenységet. Az emberiség azonban ezt a „Pandora szelencéjét” nem nyitotta ki teljesen, illetve gyorsan vissza is zárta. A náci tudósoknak voltak kísérleteik ez emberek „tenyésztésére”, de az talán minden épelméjű ember számára elfogadható, hogy ez nem járható út. A genetikai betegségek kiküszöbölésére a szelekciónál sokkal humánusabb megoldások is léteznek. Nincs szükségünk semmiféle Taügetoszra.

Az emberi és az állati csoportok között az alapvető különbség az, hogy az emberek egy adott csoporton belül az egyedi versengést képesek visszaszorítani, azaz a csoport tagjai szívesen vesznek részt közös munkálkodásban. A felnőtt csimpánzok soha nem lennének képesek felépíteni egy katedrálist, mivel folyamatosan veszekednének egymással. Ez a csoporton belüli együttműködés azonban felerősíti a csoportok közötti versengést. A csoporton kívüli egyedek elleni erőszak nem számít bűnnek, mivel az a saját csoport érdekeit szolgálja. Ehhez mindössze az kell, hogy a saját csoportunkkal elhitessük, hogy a másik csoport veszélyezteti a miénket. Ha mindkét csoport osztja ezt a véleményt, akkor egymásnak esnek. (Csányi Vilmos - Egyszemélyes kultúrák)

Az emberi csoportokra jellemző egyedi versengés visszaszorulását és a csoportok közötti versengés felerősödését használják ki a politikusok, hadvezérek, vallási vezetők, vállaltok, futballcsapatok. Ez a biológiai alapja a szélsőséges nacionalizmusnak és a rasszizmusnak. Nincsenek jobb és rosszabb ember „fajták”, csak csoportok vannak. Ezek között a csoportok között versengés van, de nincs olyan csoport, amelynek kiemelt szerepe lenne. Lehet valamelyik erősebb, jobban felfegyverzett, technológiailag fejlettebb, fanatizáltabb, más vallású, de ezek a tulajdonságok nincsenek genetikailag belénk kódolva.

A tudomány fejlődését a társadalom jelenleg már nem képes követni. A tudományágak szétválnak, összekeverednek, újak jelennek meg. Nem magányos tudósok fedeznek fel valamit, hanem célirányos kutatócsoportok dolgoznak, gyakran előre megadott protokollok szerint. Egy biokémikustól nem lehet elvárni, hogy magas szinten művelje a botanikát is. Az ökológusok mintavételek alapján matematikai modelleket alkotnak, ezek tulajdonságait vizsgálják.

Az emberek nagy része rendkívül bizalmatlanná vált a tudománnyal szemben. Nem hisznek benne. Megjelent az oltásellenesség, ismét rendkívül népszerű a kuruzslás. A tudományos összeesküvések számtalan elmélete terjed megállíthatatlanul. Virágzanak az áltudományok, a tévtanok. Középkori teóriák tömkelegével lehet találkozni a világhálón. Ezek az elméletek az emberi hiszékenységet és a tudásvágyat használják ki. Egyszerű, érthető magyarázatokat adnak összetett, bonyolult jelenségekre, ezért könnyű befogadni őket.

A hit miatt nincs szükség bizonyítékokra, kísérletekre, ismétlésekre, statisztikailag igazolhatóan kimutatható eredményekre. Nem kell erőfeszítéseket tenni azért, hogy valaki elfogadja ezeket az elméleteket.

A rasszizmus 30-40-es évekbeli, kezdetleges genetikai elméleteken alapul, amiket a molekuláris genetika rég megcáfolt. Ennek megértéséhez azonban legalább gimnáziumi szinten ismerni kellene a genetikát.

Charles Darwin „A fajok eredete” című műve 1859-ben jelent meg. Az eredeti elmélet azóta rengeteget változott, de az alapjait a tudomány igazolta. A drift (genetikai sodródás) nem cáfolta meg az evolúciót, hanem újabb eredménnyel gazdagította azt.

A számítástechnika fejlődése hozzásegíti a kutatókat, hogy hatalmas adatmennyiségekhez jussanak és azokat gyorsan ki is értékeljék. A gyógyszermolekulákat már tervezni lehet a megfelelő receptorokhoz. A kutatóközpontok, egyetemek publikációi könnyen és gyorsan elérhetővé válnak. Ez a tudományos forradalom egyre kevésbé köthető egyénekhez, bogaras tudósokhoz. 

A gravitációs hullámok létezését bebizonyították, de megérésükhöz megfelelő fizikai ismeretek szükségesek. Az egyén a világ egyre kisebb részét képes felfogni. Használjuk a számítógépeket, de senki sem tud otthon összebarkácsolni magának egy Intel Skylake Core i7-6700K 4GHz LGA1151 processzort. Az ismeretek hiányában már a tudományos eredmények elfogadásához is hit szükséges. Elhiszem azt, hogy ezeket a processzorokat emberek és nem boszorkánymesterek gyártják. Ez az, ami az áltudományokat „tudományos” rangra emeli. A tudományhoz és az áltudományhoz is hit szükségeltetik. 

Ha valaki hisz a rasszizmusban, az emberi fajokban, fajtákban, a felsőbbrendű emberben, azt nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy ezután inkább a genomikában, a populációgenetikában és a mitokondriális genetikában mélyedjen el. A rasszizmus elméletét bárki képes megérteni, annak cáfolatát azonban tudás hiányában nem.

A címben feltett kérdésre adott válasz tehát az, hogy nem igazán.