A Miniszterelnök Úrral is megajándékozzuk egymást, hiszen barátok vagyunk. (Mészáros Lőrinc: Megajándékozom Orbán Viktort)

Tulajdonképpen kinek szánta ezt a mondatot Mészáros Lőrinc?

Úgy értve, kik azok a derék, jóravaló polgárok, akik ezt, ebben a formában el is hiszik? A gyermekkori barátság valóban nagyon fontos egy ember életében, mivel általában egy egész életre szól. Eme két, jeles férfiú intim viszonya azonban már túlmegy a jó ízlés határán. Ha létezik egymás iránti, csillapíthatatlan üzleti vonzódás, akkor ez bizony az. Ki ajándékozgat régi jó cimborájának tutira nyertes közbeszerzéseket, zsíros üzleti megrendeléseket, készen vett médiabirodalmat? Esetükben nem egy beszélő plüssmaciról, vagy házi készítésű túrós rétesről van szó, amikkel néhanapján egymást megörvendeztetik a pajtások. Közöttük ráadásul folyamatosan megy ez a jól jövedelmező adok-kapok.

Valahogy úgy megy ez, hogy beállít Mészáros egykomám Orbánékhoz valami gyönyörű, porcelán kávéskészlettel és egy színben hozzá illő, ízlésesen felújított udvarházzal, valamint zenélő kerekeskúttal. A derék vállalkozó ennek hatására másnapra ágynak esik, majd kóros gazdagodásba kezd, amivel még a legjobb orvosok sem tudnak mit kezdeni. Betegségét talán a túlzásba vitt luxusautó-fogyasztása okozhatta, esetleg elkapott valami egzotikus jacht-fertőzést. Milliárdos ajándékokról van a jó barátok közt szó, nem egy doboz Choco Beer, belga sörrel töltött bonbonbról.

Orbán Viktor baráti társasága és rokonsága egyre aggasztóbb mértékben bővül. A Jóisten tartsa meg őt erőben, egészségben az emberi kor legvégső határáig, de ki tudja, hogy meddig tudja még elviselni az ország ezt a nagyvonalú, folyamatos ajándékozgatást. A miniszterelnök ráadásul saját magát is gyakran meglepi ezzel-azzal. Egy kisvasút innentől-odáig, stadion és sportcsarnok a szomszédságba. Csoda, hogy a Nemzeti Múzeum még nem keveredett valahogy Felcsútra. Milyen jól mutatna a kert végiben a csónakázótó mellett.

Mészáros, az önként vállalkozó még egy kicsit sajnáltatni is próbálta magát a vele készült társalgás során. Keserűen elpanaszolta azt, hogy "bárkivel bármi történhet, holnapután akár földönfutóvá is válhatok, ha rossz üzleteket kötök". Ebben a kérdésben talán Simicska Lajos tudna neki tanácsokat adni, aztán holnapután jöhetne is az a szélsebes földönfutás. Milyen üzletkötésekről lehet szó? Vesz magának kéz alatt egy kereskedelmi rádiót, aztán kiderül, hogy nem is szól? A legnagyobb veszély, ami üzleti tevékenységét veszélyeztetheti az az, ha valamit véletlenül rosszul értelmez, illetve nem fogad rendesen szót.

Mi ez a hirtelen támadt túlmozgás mostanában?

A Habony-féle agytröszt olyan észveszejtő figyelemelterelésbe kezdett, mintha meg lennének számláva a napjaik. Meg is vannak ugyan azok szépen számlálva, de az az eredmény jött ki, hogy még jó sok van belőlük. Minek össze-vissza kapkodni és hülye magyarázatokat kitalálni? Azt, hogy nem nyúlnak le semmit, csak gáláns ajándékokat osztogatnak egymásnak.

Vajon mit vesz Rogán Cili a szegény Tóninak karácsonyra? Kis merülésű folyami és tengeri atommeghajtású jégtörő hajót, vagy Nimitz osztályú nukleáris repülőgép-hordozót? Ilyenek még biztosan nincsenek neki.

Farkas Flóriánnak valószínűleg nagyon igényes baráti köre lehet, mivel úgy 2 milliárd forintnyi, apró kis semmiséggel örvendeztették meg egymást. „Ugyan, kérlek. Nem tesz semmit. Van még bőven ahonnan ez jött.” Vajon mennyi lehet az egy főre jutó aprósütemény fogyasztás az Országos Roma Önkormányzaton belül? Tonnákban mérhető?

A kormány számára nem túlságosan kedvező PISA-jelentés miatt mindenki bepánikolt és össze-vissza kezdett el beszélni. Lázár lazán passzolta a kérdést. Szerinte a tanárok miatt történt az egész kalamajka. Talán úgy hat évvel ezelőtt valami miatt elromlottak. A kiváló oktatáspolitika egyszerűen lepereg róluk, pedig még a tananyag is gondosan össze lett állítva a részükre. Abba bele van írva minden, ami jó és lélekemelő.

A „Ki tud nagyobb hülyeségeket mondani nyilvánosan” versenybe beszállt Hofmann Rózsa is, aki bravúrosan teljesítményt nyújtott. Azt fejtegette, hogy „nem kell, hogy a magyar köznevelés rendszerének az legyen a célja, hogy a magyar diákok a csak kompetenciákat mérő versenyen éllovasok legyenek, mert ez nem következik a mi értékeinkből.” Legyen, ha ő ezt így gondolja. Előkerült az univerzális „Gyurcsány a hibás” panel is, amit Kovács Zoltán szóvivőtől csent el a volt államtitkár asszony, amikor az nem figyelt oda egy pillanatra.

Amivel végül a házi versenyt fölényesen megnyerte, az az a kijelentése volt, miszerint ha a kompetencia-teszten jobb eredményt elért „országok elküldenék a tanítványaikat egy nagy európai múzeumba, ahol művészettörténeti, történelmi, irodalmi, bibliai vonatkozású ismeretekre van szükség, akkor egy ilyen versenyt a magyar diákok nyernének meg magasabb általános műveltségüknek köszönhetően.” (Hoffmann Rózsa szerint a bibliai vagy a múzeumi versenyeket mi nyernénk)

Magasztos gondolatok. Múzeumlátogatásból fényűzően meg lehet élni, ha valaki történetesen jól menő teremőrként dolgozik. Bibliai vonatkozású ismereteinek Mészáros Lőrinc nem sok hasznát vehette, amíg még gázszerelőként tevékenykedett. Hozzáértésre, ügyességre, szakmai ismeretekre ebben a szakmában elég nagy szükség van, mivel látványos eredményeket lehet produkálni egy gázkazán műértő meglátogatása során. Bibliai idézetekkel nem lehet megszüntetni egy gázszivárgást. Szép is lenne:

– „Akinek füle van, hallja meg!" Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?" "Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait –- felelte –, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak." – dörmögi az orra alatt munka közben ájtatosan egy inkompetens, de kiművelt gázszerelő, miközben itt-ott matat egy gázkazánon. Végül keresztet vet, megnyom valami furcsa piros kis izét, majd csomagkapcsolt adatátvitellel alacsony Föld körüli pályára állít egy kisebb családi házat a benne tartózkodó élteklényekkel együtt.

Egy ilyen Hofmann Rózsa által említett műveltségi vetélkedő keretén belül igazán izgalmas mérkőzést lehetne lebonyolítani Tamás Gáspár Miklós és Németh Szilárd között. Versenghetnének, mondjuk klasszikafilológiában. A Fidesz robosztus alelnöke szeret ugyan az idegen megszállók elleni harc közben „görög--római műveltségének” védelmére hivatkozni, de TGM ellen legfeljebb a „Hogyan törtessünk hatékonyan politikusként" témában arathatna elsöprő győzelmet.

Mi történt ebben az országban? Milyen szellemi állapotban lehet a Fidesz szavazótábora, ha ilyen ostoba, nevetséges nyilatkozatokat szó nélkül elhisznek? Személyükben csupa csekély értelmi képességű medvebocsokról lenne szó?

Nem valószínű. Inkább diszkréten elengedik ezeket a kijelentéseket a fülük mellett. „Van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak.”

A kormányközeli vállalkozók közben egész évben karácsonyi ünnepségeken vesznek részt és izgatottan bontogatják az ajándékaikat.