A címben feltett kérdésre mostanában mindössze annyit lehet határozatlanul elmormogni, hogy igen, valami olyasmi az van.
A magyar médiapiacon olyan nagy a nyüzsgés, mint a Tokiói tőzsdén 12 óra 30 perc környékén, a délutáni kereskedés kezdetén.
Rejtély, hogy Mészáros Lőrinc mivel csiszolta az elméjét olyan briliáns állapotúra, amely lehetővé teszi számára azt, hogy valamiképpen eligazodjon ebben a folytonosan változó, bonyolult útvesztőben. Mindenesetre az itt-ott felbukkanó több milliárdos veszteségek ellenére hősünk rendületlenül vagyonosodik. Ha a haza ezt kívánja tőle, ő bizony teszi a kötelességét.
Nem lenne meglepő, ha egy-egy vidéki lapról kiderülne, hogy azok az idén már harmadszor-negyedszer kerülnek a független, megkapóan tehetséges vállalkozó valamelyik furcsa nevű cégének birtokába. Mészáros Lőrinc maga sem gondolta volna 2010 táján, hogy napjainkra kinevezik őt a nemzet William Randolph Hearst-jének. Aranypolgárból ráadásul több is akad hazánkban. A pontos számukat folyamatos mozgásuk miatt nehéz megbecsülni. Leginkább egy megvadult bölénycsordához hasonlítanak, csak a csordától eltérően az említett illetők nem egy irányba száguldanak.
Vágta közben ide-oda repkednek a milliárdos összegek, a különböző céges részvények, a tulajdonjogok. Mészáros kijelölt médiamogult valószínűleg még álmában is rémséges portfóliók üldözik, amelyek mind az ő birtokába akarnak kerülni.
Talán Andy Vajna érzi legjobban magát ebben a zavaros környezetben. Nem okozott számára különösebb megrázkódtatást a TV2 által ügyesen összehozott 7,19 milliárd forintos veszteség. Mindezt ráadásul sikerült úgy kitermelniük, hogy az állam több kamionnyi, nagyjából 5-6 milliárdnyi hirdetést szállított le a megadott időre számukra. Vajna fejlett humorérzékére vall, hogy 4 forintot ő is beletolt ebbe a rendszerbe. Ez utóbbi, jelentős tőkeemelést talán tényleg nem a magyar adófizetők fizették ki.
Vajon mi lenne abban az izgalmas esetben, ha a FIDESZ-KDNP nem állna folyamatosan nyerésre? Andy Vajna kölcsönpénzből felvásárolná a CNN-t? Mire fel ez a túlzott aggodalom?
A Simicska Lajossal történt összezördülése ezek szerint elég mély nyomokat hagyott Orbán Viktor túlzottan érzékenynek nem mondható lelkén. Az, amit a média-, illetve reklámpiaccal művel, arra utal, hogy kissé túlreagálja az ügyet és teljesen paranoiássá vált. Minden ellenséges óriásplakát és hirdetőoszlop arra a kínos megjegyzésre emlékezteti, amellyel egykori mentora jellemezte őt tömören, de kifejezően. Azok az átkozott hengerek ráadásul egyben erőteljes fallikus szimbólumok is.
A magyar miniszterelnök, ha valamiben akadályt vél felfedezni, azonnal annak totális megsemmisítésére törekszik. A világnak hatalmas szerencséje van, hogy Orbánnak csak egy kicsi, viszonylag ártalmatlan kelet-európai országot sikerült megkaparintania, amely nem rendelkezik nukleáris arzenállal.
A vidéki sajtót a pártállam már majdnem bedarálta, de nem teljesen. A színen erre véletlenül ismét feltűnt az osztrák Heinrich Pecina, a Mediaworks volt tulajdonosa. Ő vállalta magára azt a nemes feladatot, hogy felszámolja a Népszabadságot. Herr Pecina most a Russmédiát szándékozik felvásárolni, amelynek tulajdonában azok a vidéki lapok vannak, amelyek még nem állnak állami gyámság alatt. Nem kell különösebb fantázia annak elképzeléséhez, hogy ez a hangzatos nevű osztrák üzletember vajon mihez akar kezdeni, mondjuk a Hajdú-Bihari Naplóval, a magyarországi választások előtt pár hónappal.
Az ORIGO erkölcsi mélyrepülése, a 888 kínos idétlenkedése, a Magyar Idők szolgalelkűsége megmutatta milyen csuda dolgokra képes egy-egy jól megválasztott tulajdonos.
Ha Orbán Viktor 2018-ban választást akar nyerni, akkor választást fog nyerni. A média ebben a legkisebb mértékben sem fogja hátráltatni. A még független sajtó eszközei rendkívül korlátozottak. Módjuk sincs arra, hogy Orbán célközönségét megszólítsák.
Igaz, ennek értelme sem lenne.