Senki nem mentes szülei tetteitől, ha aktív, saját jogú üzlettársként milliárdokban mérhető javakban részesül a szülők büntetőjogilag is megítélhető tettéből.

Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja talajrészeg állapotában véghezvitt szexuális zaklatásos botránya kapcsán fellángolt az örök értelmiségi vita: miként szabad megítélni gyermekeket szüleik ellentmondásos vagy igazoltan elítélhető tettétől.

Menő vagy ciki – Ungár saját bevallása alapján is – szinte minden alkoholfogyasztásos szituációban eszméletvesztésre inni magát valakinek? Egy megmosolyogni való, együttérzésre méltó buli-kultúra ez, vagy az alkoholizmus még csak nem is első lépcsője? A visszatérően talajrészeg bulizó mellett a közepesen kapatos tapasztalattal bíró, együtt érző közönség vagy egy ilyen ember mellett a rendszeres lerészegedőt szégyellő társ a hitelesebb ítélkező? Erről majd a cikkem végén írok.

Passzív szemlélő-e az üzleti döntéseket hozó főrészvényes?

Ungár Péter családi háttere nem most, a Momentum párt kampánytáborában lezajlott botránya óta ismert csak. Nem azért jött most elő újra, mert a hiéna közvélemény szeretne még egyet rúgni a megtévedt báránykába.

A 2006-ban elhunyt ingatlanmogul Ungár András sokmilliárdos, aktívan működő üzleti vagyont hagyott örökül feleségére, Schmidt Máriára, a Terror Háza igazgatónőjére, a NER (de rég volt, a Nemzeti Együttműködés Rendszere) és Orbán Viktor tanácsadó kormánybiztosára valamint gyermekeire, Annára és Péterre. Ungár Péter 2009-ben nagykorúvá válva teljes jogú és aktív kezelője üzletrészének, az utóbbi években igazoltan főrészvényesként szavazó, döntéseket hozó vezetőtársa a családi cégeknek.

Ungár Péter az LMP-ben feltűnésekor már megütközést és jogos kételyeket vetett fel többekben, hogy miként lehet valaki ellenzéki párt tagja, miként nevezheti magát a rendszer ellenzékének, ha sokmilliárdos bevétele származik abból, hogy a családi üzlet az Orbán-rezsim alkotmányellenes és büntetőjogilag elítélhető lépéseiből profitál?

Nem, itt és most Ungár Péter ügyében sem érdekel, ki mindenki üzletel és milyen léptékben ellenzékiként a rendszerből profitálva. Minden egyes ügyben helye van a kritikának. Az egyik ügy nem gyengíti, csak erősíti és igazolja a másikat. Ügyekről nem lehet összemosva, a másik esettel azt relativizálva beszélni. Ungárék üzlete pedig messze túlmutat a „mutyi” szóval deklarált szervezett lopások volumenén, ők komplett pénzintézeti vagyonokat kebeleznek be.

Másodlagos az ügyben, hogy Ungár Péter saját magában és nyilvánosan miként helyezkedik szembe anyja, Schmidt Mária nézeteivel, amelynek palettája elég széles: a holokauszt 1944. október 15-e, a nyilas-uralom előtti időszak intézményes elhallgatása a Terror Házában, a holokauszt „esetlegessége és másodlagos szerepe” a II. világháborúban, a társadalom felosztása a „mi és ti” táborokra, hogy csak a legismertebb Schmidt-szlogenekből szemezgessek.

Ungár Péter a közvéleményre tartozó viszonya az anyjához nem merül ki világnézeti kérdésekben, már amennyire a holokauszt relativizálása világnézetnek, nem pedig egy magát történésznek nevezőtől egy végtelenül buta, önsorsrontó, a szakmából magát sok éve kiíró magatartásnak minősíthető.

Ungár Péter aktív részese, döntéshozója és haszonélvezője, az üzleti döntéseik eredményeit tekintve tettestársa a családi üzletben véghezvitt büntetőjogi kérdéseket felvető lépéseknek. Cikksorozatok foglalkoznak a Schmidt-Ungár üzletcsoport működésével, többek között a magánnyugdíjpénztári vagyon alkotmányellenes, uniós jogellenes és alapjogi ellenes kormányzati lenyúlásából származó pakett családi cégük által történt felvásárlásával. Üzleti kultúrájukról árulkodik az a módszer, amikor a tisztességes üzleti magatartás gazdasági jogban megfogalmazott kategóriájából kilépve fosztják meg üzlettársaikat részvényeiktől.

Sem a pénz fogalmát, sem a társadalmi tettek felelősségét nem értjük

Magyarországon az 1989-es rendszerváltozással két területen kellett volna cezúrát húzni: társadalmi berendezkedés és annak szembenézésre köteles öröksége valamint a gazdaság. Mindkettőben csúfos kudarcot vallottunk.

A rendszerváltozáskor az államszocialista vagyon a szabadosságtól, élelmességtől egészen a szabad rablásig megítélt, igazoltan kontrollálatlan széthordása miatt egyszerre ítélkezünk habzó szájjal és adunk felmentést könnyedén ezekre a lépésekre: vagy mások rablására mutogatunk, vagy cinikusan kisstílű mutyinak nevezzük a sokmilliárdos, oligarcha-típusú piaci magatartást. Egyúttal kialakult egy rosszul megtanult véleményalkotásunk, amely a „más zsebében nem turkálunk”, „ő megdolgozott érte, megérdemli” tévesen használt szlogenekben testesül meg.

Ahogy a piaci versenyt, úgy a pénzhez megfogalmazott viszonyt sem sikerült elsajátítani a vasfüggüny lebomlásával. Nehéz „üvegzseb” szemléletű, korrupcióellenes mentalitást kinevelni egy évszázadok óta a hatalommal megalkuvó, túlélésre játszó, kiskapuzó társadalomban, ha a transzparenciát összetévesztjük a zsebben turkálással. Ha a tisztességes munka- és üzleti szerződéseket saját életünkben, egészen kis léptékben sem kérjük számon, de a gazdasági jogban is deklarált tisztességtelen üzleti magatartást, kényszerítést, bennfentes információval haszonszerzést, a regnáló hatalom jogellenes magatartásából hasznot húzást a „megdolgozott érte” kategóriába soroljuk politikustól sportolókig bezárólag.

A pénzről egyszerre vannak perverzül megfogalmazott megengedő és ítélkező nézeteink: bárkit, aki a hatalomban van vagy volt, tolvajnak nevezünk, szerintük a tisztaságra egyetlen garancia, aki még pillanatnyilag nem közpénzen él, avagy nem kormánytag, miközben álszeméremmel legyintünk bűncselekmény gyanúját alaposan felvető vagyonra, ha a haszonélvező egy üzleti résszel rendelkező, magát ellenzékinek nevező kedves fiú, vagy bárki más, aki a mi ellenzéki szívünknek épp ma kedves.

Társadalmi örökségünk, a múlt gyalázatos tetteiben aktív és azt passzívan megtűrő, helyeslő magatartásunkkal épp így nem nézünk szembe: amikor az egyik múltbeli tettünkről van szó, a másik tett súlyával vágunk vissza. Relativizálásról, az emberiesség elleni bűntetteket tagadásról szóló törvényünk szövegezése két különféle jellegű és volumenű bűntett összevetése már maga a benne foglalt háborús bűnök relativizálása: társadalmi nézeteink kvintesszenciája.

Ungár Péter esetében a döntéshozóként is gyarapított vagyona forrását megítélésében ütközik ki ez az álszemérmes magatartásunk. Mégis, mi köze az anyjához, pláne meghalt apjához,szülei pénzéhez, ugyan, ez „apák/anyák és fiúk” retorika.

Megítélhetjük-e ma a 90-es években bűncselekménnyel szerzett vagyon haszonélvezőit?

Amennyiben felelősnek érezzük magunkat a rendszerváltozás idején és azóta tanúsított gazdasági magatartásunkért, amennyiben nem csupán a Jobbik, de épp Ungár pártja, az LMP, mára a Párbeszéd és a Momentum is zászlajára tűzi kampányígéretként a gazdasági elszámoltatást, sőt, a vagyonkobzást, akkor nem tekinthető az elévülő történelmi múlt kategóriájának a vagyon létrehozója, az apa, Ungár András közismert üzleti magatartása sem. Épp úgy a közérdekű ügyek közé sorolandó, ahogy ezek a sajtó témái is voltak. A tett megítélése nem függhet attól, hogy van-e gyereke, hány gyereke van, és vállal-e politikai szerepet a gyereke. Az utód felelősségét később fejtem ki, mikor érhető az tetten, és mikor nem.

Míg Ungár Péter a kora 90-es években csak kisded volt, olvasó- és szavazótársaim javarésze azonban már nagykorú részese, szemlélője vagy elszenvedője volt a korabeli budapesti (és országos) Csikágónak. Ungár András és évek múltán már börtön is megjárt nehézsúlyú üzlettársa, Lupis József a belváros igen értékes palotaépületeinek lakásfelvásárlásából alapozta meg már akkor százmilliókban mérhető vagyonát. A felvásárlás módszerei közt szerepelt a megfélemlítés, fenyegetés, az üzleti túlsúllyal nyomásgyakorlás.

Kőszeg Ferenc írta meg a rendszerváltozás hajnalán történt esetet követően a Népszabadságban, majd évekkel később, 2007-ben a Magyar Narancsban a lakásában késő este váratlanul megjelenő Ungár András történetét.

A jogvédelemmel is foglalkozó Chartás ellenzéki Kőszeg tudatában volt, hogy az éjjeli affér hatszemközt zajló eseménye milyen kereten belül adható közzé még rágalmazás vádja nélkül. Ungárék ingatlanfelvásárló, a lakókkal személyesen tárgyaló kezdeti módszereiről üzlettársak is beszámoltak, a sikerességet eufemizálva, azt közvetlenségnek, lehengerlő magatartásnak nevezve. Kőszeg a sajtóban közzétett beszámolójában Ungárnak az üzleti túlsúllyal érzékeltetett finom fenyegetését ecsetelésig ment el. Bennfentes értelmiségi körben azonban közbeszéd tárgya volt, hogy Ungár András nyomós érvei közt nem csak a „cápaként” emlegetett megbízója szerepelt, akivel szerinte nem érdemes ellenkezni, de aggodalmát is fejezte ki, hogy abban a sötét lépcsőházban Kőszeg lányának vajon nem fog-e bántódása esni…Kőszeg a rendszerváltozás előtt is megfigyelt és állásvesztéssel büntetett ellenzéki volt, így a szociológusként kezdő, majd üzleti pályára áttérő, a történész felesége pályáját féltő Ungár András a gazdaságilag nulla potenciálú, de emblematikus, fényszóró alatt élő Kőszeg ellen már nem léphetett fel jól bevált üzleti módszereivel. A Kőszeg személyét övező nyilvánosság aránytalanul nagy kockázat volt számára. Az esetet ma az újságban elolvasva, mai mércével nézve is egyedülálló bátorság volt ezt megírni, különösen a gazdasági ellenfeleket szakmányban robbantgató és kivégző kora 90-es évek pesti Csikágójában.

Mit tehet az utód a szülei terhelt szellemi és anyagi örökségével?

Ungár Péter vajmi keveset tehet arról, hogy apja módszerei finoman szólva sem voltak besorolhatóak sem a tisztességes üzleti magatartás, sem a büntetőjogilag makulátlan egyéni felelősség körébe. Ezt a szintet Ungár András mások magánszférájába kéretlenül éjjel belépve, megbízó üzlettársa szerződéses ajánlat nélküli fellépésével érvelve, azt fenyegetésnek megélő Kőszeg esetében jóval túllépte. Egy akkor esetlegesen tett feljelentéssel, egy nagyon lelkiismeretes, a jogra nagyon érzékeny rendőrség egy felfüggesztettig és távolságtartó végzésig el is juttatta volna Ungár Andrást és üzlettársait. Nemhogy akkor, ennek sokszorosára ma sem lépnek, ettől még ez fenyegetés és zaklatás volt jogilag. Ha Kőszeg beadja a derekát, és sokan másokhoz hasonlóan eladja lakását Ungáréknak, az adás-vételi szerződés a kényszerítés vádjával megtámadható lenne. Csak az alapján, ami azóta is cáfolatlanul nyilvánosan tudható erről a történetről, itt több bűncselekmény gyanúja állapítható meg, ehhez a családjával „egészen finom” megfenyegetést még igazolni sem kell. Tekintve, hogy Ungárék üzleti köre ezt az ismeretlen üzletfélként a célszemélynél eladási szándék nélkül is fellépő tárgyalásos technikát sosem tagadták, pontosan tudható, hogy ezt sorozatosan tették, a vagyon fialtatható volumenű alapját ez hozta össze.

A fenyegetés további módozatairól beszámoló nyilvános közbeszéd ereje és annak igazságába vetett társadalmi hite ellen felőlem perelhet akár Schmidt Mária és Ungár Péter, sokra nem mennek vele. Bekerülhet újra a közbeszédbe, ami nem lenne haszontalan.

A tömegével megszerzett lakások hétköznapi kisember tulajdonosai már nem rendelkeztek a közéleti reflektorfény védelmével, sem szavaik közre sem adható hitelével. Ma egy ilyen üzleti magatartást napi szinten bűnözőnek nevező Juhász Péter ünnepelt figura. Juhásszal szemben itt van cáfolatlan tanúvallomás is, üzlettársi beismerésnek minősülő hencegés is.

Ungár Péter viszont az ebből származó vagyon haszonélvezője. A vagyon megszerzésének körülményit félelemmel megélők még ma is élnek.

Még azt sem állítom, hogy Ungár Péternek le kellene mondania sokmilliárdos atyai örökségéről, igazságtalan lenne ezt csak tőle számon kérni: egy komplett generáció nőtt fel, ha nem is hasonló léptékű és módszerű vagyonszerzéssel. Ugyan egyetlen közhasznú civil, például kilakoltatás ellen küzdő csoportot sem támogat Ungár Péter ebből a vagyonból, holott politikai köreikből nőtt ki a deklaráltan LMP- majd PM-közeli A Város Mindenkié (AVM) hajléktalanok mellett kiálló csoport. Erről és hasonló közhasznú adakozásairól nem tudunk a nyilvánosságból, pedig PR-értékű lenne.

Micsoda gesztus lenne az apa pszichológiai és üzleti nyomásgyakorlással összekotort sokmilliárdos ingatlanvagyonából arra áldozni, hogy elszegényedés során kilakoltatás előtt állókon mára professzionális módszerekkel segítő csoportot akár csak jelképes, de megérezhető összeggel támogasson? Nem ez az emberarcú kapitalizmus, nem ez a baloldaliság, amit az LMP hirdet?

Botor módon ezt olyan országban kérem számon, ahol az üzletember társadalomjobbító adományozása ma kormányzati ellenségkép. Épp azon az emberen kérném az adományozást számon, aki egy olyan pártnak, az LMP-nek elnökségi tagja, aki a nők elleni erőszak intézményes és jogi kezelését segítő Isztambuli Egyezményért többször kiállt, majd elnökségi tagjuk talajrészegen szexuálisan zaklat nőket, de alvó férfiak magánszféráját, testi integritását is megsérti többszöri, távozásra felhívó mondat után is. Ungár saját beszámolója alapján ez bevallottan nem a legdurvább italmennyiség volt rutinként megélt ivási szokásai közt, de a fent már említett, áldozatként hitelesként tekinthető közbeszéd és beszámolók alapján a testi nyomulása, ittasan zaklatása sem az első eset volt…

Történész anyja, Schmidt Mária a hazai és nemzetközi szakma körében élesen bírált, sokszor akár nemzetközi konferencián a szakma előtt köznevetségbe fulladó nézeteivel nyíltan nem szembehelyezkedése azért lehet visszás Ungár Pétertől, mert egy olyan párt elnökségi tagja, akinek már leköszönt elnöke, Schiffer András maga nevezte túlméretezett hisztinek a holokauszt eseményeit tagadó és relativizáló Megszállás-emlékmű ellen tiltakozást.

Az LMP volt továbbá az a párt, amelynek veszprémi szervezete 2012-ben nyíltan kiállt a Jobbik mellett, akik az Élet Menete veszprémi vagonkiállításának üzenete ellene tiltakoztak, mondván „Torkig vannak a holokauszttal” . A Jobbik 2012. március elejei, a tüntetés előtt már megjelenő Barikád pártlapjában ezt a szlogent címlapra tűzte, ahol ezzel a mondattal megcímzett könyvet ajánlottak. Annak szerzője mítosznak, tehát kitalációnak nevezi a holokausztot. A Barikád nyomtatásban megjelenő cikkének online változata a korábbi barikad.hu utódján, az alfahir.hu-n érhető ma el, a hazai print lapok mindegyike fellelhető a Széchényi Könyvtárban .

Az LMP a holokausztot mítoszként propagáló Jobbik magatartása mellett állt ki 2012-ben. Ebben a kontextusban Schiffer a történelmi múlt tagadása elleni küzdelmet túlméretezett hisztinek nevezése különösen súlyos...

Ungár Péter szemérmes hallgatásával joggal tekintem őt anyja ma is hangoztatott nézeteivel egyetértőnek. Nem azt várom el, hogy Schmidt Mária minden mondatára reflektáljon, amit anyja közszereplőként, politikai aktorként mond. Azt várom el, hogy politikusként egy másik politikai szereplő a szakma által is igazoltan káros, hazug retorikájával szemben nyilvánuljon meg, amennyiben ez a téma pártjának is van olyan fontos, hogy fellépjen, véleményt formáljon párt szinten.

Van gyakorlata, van kultúrája a felmenők tettével szembenéző, így attól való elhatárolódásnak.

Hosszasan sorolhatjuk a példákat, említsük csak meg Pokorni Zoltán, Pető Iván vagy akár Esterházy Péter nyilvánosságban vállalt reflexióit felmenőik terhelt múltjáról. Egy kritikai, a felmenő vétségeit érzékelő, láttamozó megnyilvánulás tenné lehetővé, hogy az utód világosan kifejezze, egyrészt tudomása van a nem családjogilag, hanem társadalmilag és akár büntetőjogilag megítélhető felmenői tettekről, másrészt kifejezheti azokhoz elítélő viszonyát.

Ismét hangsúlyozom: nem, nem érdekel, hogy az ún „kommunista” bűnök, (a bűn nem, a kommunista jelző megkérdőjelezhető), az emberiesség-ellenes bűnök relativizálása vagy a gazdasági bűncselekmények más és más büntetőjogi és morális megítélést képviselnek. A szembenézés módozata azonos, a törvénytelenség elutasítása pedig egyetemes igény, különösen olyan politikai közösséget képviselve, akiknek az ezzel való akár jogi elszámolás nem csak kampányszlogenjük, de feljelentésekben megnyilvánuló pártmagatartása is.

Kétségtelenül, ez a nyilvános, közérdeklődésbe tartozó családi örökséggel szembenézés elég nehéz lehet Ungár Péternek, ha jelenleg is abból profitál milliárdokban mérve, ha mai vagyongyarapításának eszköze a NER törvényellenes tevékenységének köszönhető, ha társadalmilag neki is tulajdonított demokratikus nézetekkel a nyilvánosságban tapasztalható tettei élesen ellentétesek.

Nem érdekelnek egy diktatúrába a csitítással másokat betörő széplelkű demokrata nézetek, ha Ungár Péter egy ingatlan bizniszért feljelentő pártelnök, Schiffer András nevével is fémjelzett LMP-t képviseli, de nekem és másoknak el kell felejteni apja közelmúltban végzett ingatlanüzelmeit, amiből él ő maga is.

Nem érdekel, hogy nem csak Ungár Péter feladata a hazai holokausztoktatást az intézményével és politikai erejével alapjaiban torzító anyja relativizáló, olykor tagadásnak értelmezhető elhallgatásait megítélni, de egy olyan pártot képvisel Ungár Péter, amelyik visszatérően politikai támogatója az antiszemitizmust éltető, a holokauszt eseményeit tagadó pártnak, és amely általa képviselt párt korábbi vezetője hisztinek deklarálja a szembenézésért kiállást.

Ha bármely széplelkű jogvédő vagy elemző arra kényszerít, hogy izoláltan elemezzem egyének tevékenységét és felelősségét, külön megkérem őket, hogy akár a TV-stúdiókban se jöjjenek a politikai és gazdasági szereplők családi befolyásukat felhasználó mai és 5, 10, 20 éves tetteivel, összevetéssel.

Végül visszatérve az Ungár Péter-botrányra.

Ciki, megérthető, vagy a környezetének deprimálóan terhes egy rendszeresen lerészegedő?

Ungár Péter bodajki Momentum-táborbeli botrányának lehetne egy társadalmilag hasznos üzenete is.

Milyen egy olyan társsal élni, vagy akár csak baráttal társasági közösséget vállalni, akinek rendszeres sztorijai vannak a lerészegedéséről? Pláne milyen egy ilyen pártelnökségi tagra bízni egy párt reputációját, egy szavazónak az őt képviselő voksát? Hogyan ítéli meg a társadalom a szexuális zaklatókat?

Egy olyan kultúrában kell erről beszélni, ahol milliós vagyonra tesz szert népszerűsége okán a szakmányban részegséget viccnek deklaráló Tibi Atya online fenomén. Ungár Péternek önmaga számára is ismert lerészegedési menetrendje, programsorozata van. Nincs ezzel egyedül, még pártképviselőként sem. Ez a gondolatmenet sem Ungár egyedüli felelősségéről szól, ahogy a fentiek sem. Én most Ungárról írok, sokan mások tegyék meg másokkal ugyanezt.

Ungár Péter „bárkitől” és „mindenkitől” kér bocsánatot, de ő konkrét személyeket zaklatott. Ők nem úgy élték meg, hogy véletlen pont ők voltak: egy hányás előtt vagy után álló talajrészeg, rájuk mászó férfit kellett lehámozniuk magukról, ebben nem volt sem segítségükre, sem vigaszukra, hogy előtte és utána még kikkel tette meg. Ungár megkereshetné személyesen áldozatait, de nem teszi.

Ungár Péter nyilvános facebook-szembenézésében azt írja, hogy szerinte neki a Momentum párttal, gondolom, azt azt képviselő pártelnökével, Fekete-Győr Andrással lenne „tisztázandó” beszélgetése.

Az LMP erős késéssel azt tette közzé, hogy „vizsgálatot indítanak”, és „amennyiben indokolt”, megteszik a lépéseket.

Az LMP „sajtóból értesült” Ungár Péter a fesztiválon „részvételéről”.

Az áldozatok, tehát tanúk által jelentett szexuális zaklatás egyszerre részvétel lett. Ungár Pétert állapotára való tekintettel csak másnap toloncolták ki egy pártendezvényről, az LMP csak sajtóból értesül erről. Ungár Péter pártelnökségi tagként nem érezte szükségét, hogy említést tegyen pártjának a részvételéről. Sem előtte, hogy elmegy egy másik pártrendezvényre, sem utána, hogy csontrészeg állapota és zaklatásai miatt kitoloncolják onnan.

Mit lehet vizsgálni egy szemtanúkkal igazolt, a tettes által elismert zaklatáson napokkal később? Visszamegy az LMP hányás nyomokat keresni? Party-szelfiket gyűjtenek be a fesztiválozóktól, ahol a földön ruha nélkül fetrengve látható Ungár?

Mennyien látták azt még? A két-három áldozat tekinthető-e elfogadható vallomásnak, elég fajsúlyosnak egy országos párt esetén, vagy esetleg további 45 szemtanú már elég erős visszhang, hogy történjen valami? Elég ciki-e szexuálisan zaklatni nőket egy parlamenti párt elnökségi tagjának? Egyáltalán, elég ciki-e szexuálisan zaklatni nőket? Hiszen részeg volt szegény. Pláne részegen.

A fokozat, amikor valaki józanul erőszakos veled, avagy ugyanezt opálos szemmel, savanyú szájszaggal, öklendezve teszi meg, téged taperolva, szexuális képességeivel kérkedve. Kétségtelenül esik az élvezeti faktor. Előző esetében némi esély van, hogy a józan eszére hasson egy nő, utóbbinál még ez az esélye sincs. A részeg férfinál meg bátrabb élőlény nincs a világon.

Ungár Péter még nincs harminc éves, talán váltakozó, talán állandó baráti társaságot lephet meg ivási szokásaival.

Talán jelenlegi, vagy talán jövőbeni állandó partner esetén ez a típusú ember így néz ki: rettegsz, hogy mi lesz már megint, ahol megkínálják itallal, legyen az szűk családi ünnep, nagy esküvő, munkahelyi buli, nyaralás. Azt nézve, hogy párt vezetőségi tagként egy pártrendezvényen tudatosan jelent meg, kezdett el egyáltalán inni saját képességeit és szokásait ismerve, ahogy nem állt meg, mert nem tudott megállni az erősen illuminált állapotnál sem, és leitta magát a sárga földig, annyira, hogy kitoloncolhatatlan állapotban volt, maguk a biztonsági őrök ítélték így meg, akkor az arról tanúskodik, hogy Ungár Péter alkoholfogyasztási szokása már a rutinná vált, a szégyen-kockázattal sem számoló szinten van. Nem feltételezem egy külföldi egyetemen pallérozott emberről, hogy nincs tudatában a helyszín és szituáció súlyával, ahol megjelent.kép: 24.hu

Magyarázkodásából a rendszeresen csontrészeg szintre süllyedők unásig ismert alkoholgőzös retorikája árad: „ez igazából semmi, szokott ez még durvább is lenni, ez egy bevett szokás, hadd ne beszéljen másokról, ők mennyit isznak.” Ez egy trend, te vagy a bunkó, aki ezt megítélni mered.

Ez az a típusú ember, aki elvárja, hogy társa szórakozása abból álljon, hogy egy magatehetetlen embert visz haza, avagy a közbotrány szinttel nem törődve hagy inkább ott, ahol épp elalszik alkoholgőzzel a fejében. Félrészegen felébredő, valahol a városban kóválygó embert keressen. Ez a partner nézi végig az ő szakmányban művelt taperolásait, nevet ezen kínosan, vagy igyekszik kivárni, mikor esik össze. A jobbik eset, ha nem vele erőszakoskodik, de ezek is rendszeresek. A szexualitás számára csak ittasan megélhető, az így megélt eltaszításokat további itallal kompenzálja.

Ez az a típusú társ, aki ittas haverjainak elfogadást kényszerít ki, arra ítélve a társat, hogy ne egy, de kettő vagy több hullarészeg férfit támogasson, adott esetben lépjen fel ellenük intézkedő rendőrrel szemben. A mások állapotával érvelő, saját állapotát annál súlyosabb esettel tódító Ungár ezt a logikát követi.

Ez a típusú ember vérig sértődik, ha kifakadsz barátok, család előtt, milyen egy magadnak sem kimondott, de alkoholista emberrel élni. Alkoholista, mert visszatérően nincs kontrollképessége alkohollal szemben. Az alkoholista a minden nap részeg szintig sok fokozaton megy át. A minden buliban, eseményen, alkoholt kínáló közegben részeg egy biztos, már nem is kezdő pont.

Deprimáló, kínos, romboló, terhes egy szakmányban lerészegedő ember a környezetének.

Engem speciel nem érdekelnek az alkoholisták pszichológiai hozadékai, erre van egy szakma. Találgatni sem fogok, milyen terhet, stresszt, netán örökséget tompít általa bevallottan visszatérően talajrészegséggel Ungár Péter.

Ungár Péter a NER jogellenes üzelmeiből ma is aktívan hasznot húzó ember, ebben anyja pozíciója és tevékenysége van ma is segítségére, vagyona apja mások megfélemlítésétől terhes. A tehertétel ma sem kibeszélt, közelmúltunk része, társadalmi közbeszéd központi része, áldozatai ma is élnek. Ez az örökség olyan társadalmi közelmúlt szerves része, ami máig formálja pártok kampányát, ígéreteit.

Az kezd Ungár Péter az örökségével, amit akar, azzal vet számot, amivel akar.

Mindenki arra szavaz, akire akar. Mindenki ott húzza meg a társadalomra ható, közügynek számító felelősségi kört, ahol akarja.

Mindenki olyan országban él, ahol akar, vagy ahol körülményei miatt kénytelen élni.

kép: 24.hu

A volt spanyol gyarmat 3.500 kilométerre található Észak-Koreától. A sziget az 1898-es spanyol-amerikai háború után  az Egyesült-Államokhoz került. A második világháborúban a japánok 2,5-ig tartották megszállva. A szigeten, amelyet "Dárdahegy"-ként is neveznek, az amerikai hadseregnek katonai támaszpontja van. Geostratágia fontosságát az adja, hogy támaszpontul szolgál Korea, Taiwan és a Fülöp-szigetek irányába. 

Az 1950-es guami szervezeti törvény szerint Guam az Egyesült Államok külbirtoka, saját polgári kormányzattal rendelkezik, lakói amerikai állampolgárok. Az államfő amerikai kormányzó, jelenleg Felix Pérez Camacho. A szigetnek képviselői vannak a szenátusban, de nincs szavazati joguk, emiatt a guamiak mentességet élveznek a szövetségi adó alól. 

A sziget lakossága 161.742 fő. A hivatalos nyelv az angol és a chamorro.

A tumoni strand
Erik de Castro (Reuters)

Dél-koreai turisták fényképeszkednek a kormányzói központban
Erik de Castro (Reuters)

Két amerikai katona a Tumoni-öböl felett egy katonai hadgyakorlat során
Stocktrek Images (Getty)

Autóbuszmegálló Guamon
Erik de Castro (Reuters)

Az egyik fő turistalátványosság, a Talofofo vízesés
Rita Ariyoshy (Getty Images)

A sziget fővárosa Haganta
Garce Graces Bordallo (AP)

A "Szerelmespár" nevű kilátó a Tumoni-öböl felett
Karen Su (Getty Images)

Az aprai kikötő és az amerikai haditengerészeti bázis madártávlatból
Handout (Reuters)

Turisták sétálgatnak a kormányzói központban
Erik de Castro (Reuters)

Ricardo Bordallo kormányzó emlékműve
Erik de Castro (Reuters)

A trópusi Tumon öböl látképe
Erik de Castro (Reuters)

Turisták Guam szigetén
Erik de Castro (Reuters)

A sziget déli része, Inarajan
Erik de Castro (Reuters)

Forrás: El País

A sziget fő bevételi forrása a turizmus és katonai támaszpont kiszolgálása

Nicolás Maduro Havannában 1987-ben 

Mindenképpen izgalmas kérdéseket vet fel annak tanulmányozása, vajon milyen események bizarr láncolata vezetett odáig, hogy a Metro de Caracas közlekedési vállalat egykori, derék buszsofőrje egy 30 milliós ország köztársasági elnöke, majd potenciális diktátora lett. A potenciális szó használata valószínűleg már nem aktuális, hiszen a 2017-ben 55 éves Nicolás Maduro diktátorjelöltként jelenleg félkész állapotban van, de minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy Venezuela teljhatalmú urává váljon.

Már az is rendkívül izgalmas história, miként került Nicolás Maduro Moros, a megboldogult Hugo Chávez elnök feltétlen híve a hatalomba.

Maduro 1962. november 23-án született Caracas „El Valle” nevű városrészében. Édesanyja Teresa de Jesús Moros de Madur, kolumbiai származású, apja Nicolás Maduro García, venezuelai. A későbbi elnök baloldali beállítottságú családban nevelkedett. Apja tekintélyes szakszervezeti vezető volt, aki 1989. április 22-en halt meg motorbalesetben. Maduro ekkor 27 éves volt.

A fiú a Valle-ben található José Ávalos líceumban tanult, ahol az iskolai szövetség tagja lett. Egyes források szerint Maduro nem fejezte be a középiskolát. Diákmozgalmak szervezéséért 15 éves korában valóban kizárták az intézményből, de később sikerült befejeznie középiskolai tanulmányait.

Egy, a kolumbiai CNA-nak adott nyilatkozatában Maduro a tanulmányaival kapcsolatban azt közölte, habár a José Ávalos líceumban leérettségizett, ezután nem iratkozott be főiskolára, mivel idejét inkább a munkának szentelte.

Aktív tagja lett a Szocialista Ligának. José Vicente Rangel 1983-as választási kampányában testőrként dogozott. 1986 és 1987 között Havannában elvégezte a baloldali politikai káderek képzésével foglakozó „Ñico López” iskolát.

1991-től hét éven át buszsofőrként dolgozott. Politikai karrierjét itt, a Metro de Caracas vállalatnál kezdte, ahol a buszsofőröket tömörítő szakszervezet vezetője lett.

1993-ban az MBR-200 (Movimiento Bolivariano Revolucionario – 200) támogatóiból álló küldöttség tagjaként a Yare-börtönben meglátogatta az államellenes puccskísérlet miatt elítélt Hugó Chávez Fríast. A szélsőbaloldali, félkatonai szervezetet, az MBR-200-at Hugo Chávez alapította 1982-ben.

Maduro a delegáció tagjaként ismerkedett meg későbbi feleségével, Cilia Flores-szel.

Maduro aktivistakén részt vett a Chávez szabadon bocsátását követelő mozgalomban, ahol Verde (Zöld) volt a fedőneve. Miután Rafael Caldera akkori mexikói elnök 1994-ben kegyelemben részesítette Chávezt, Maduro csatlakozott annak politikai mozgalmához, az MVR-hez. (Movimiento V República, Ötödik Köztársaság Mozgalom.) Chávez 1999. február 2-án az MVR vezetőjeként a Venezuelai köztársaság 52. elnöke lett. Maduro a legjobbkor volt a legjobb helyen.

Az MVR tagjaként Maduro az 1999-es Alkotmányozó Nemzetgyűlés, majd 2000-ben az Országgyűlés tagjává vált. 2005-ben megválasztották az Országgyűlés házelnökének. Miután Madurót 2006. augusztus 9-én külügyminiszternek nevezték ki, az Országgyűlés a feleségét, Cilia Florest választotta meg Venezuela első női házelnökévé.

Maduro külügyminiszterként elsősorban a latin-amerikai és karibi-térség országainak szorosabb integrációját és az Egyesült Államok befolyásának csökkentését tűzte ki célul. Ez utóbbi a venezuelai kormány számára nem tűnt túlságosan reális lehetőségnek, mivel az ország legnagyobb kereskedelmi partnere az USA. Maduro a spanyolon kívül egyetlen nyelvet sem beszél, diplomáciai tapasztalatai sem voltak, mindez azonban nem rettentette el őt attól, hogy belevesse magát a nemzetközi politikába.

Hugo Chávez 2012. október 13-án Madurót nevezte ki Venezuela alelnökének Elías Jaua utódjaként, aki Miranda állam kormányzójának jelöltette magát. 2012. december 8-án Chávez bejelentette, hogy alhasi rákja kiújult, ezért Kubába utazott orvosi kezelésre. A súlyosan beteg elnök utódjának Nicolás Madurót ajánlotta és ehhez a közvélemény támogatását kérte.

Chávez 2013. március 5-én elhunyt. Az ügyvezető elnöki hatalmat Maduro vette át. Az 1999-es alkotmány értelmében az elnök halálát követő 30 napon belül választásokat kellett kiírni az országban. Ezen Maduro a Venezuelai Egységes Szocialista Párt (PSUV) jelöltjeként indult. Ez ellentétes volt a venezuelai alkotmány 299-es cikkelyével, amely az elnökjelöltek közül többek között kizárta az ügyvezető elnököket is. A Legfelsőbb Bíróság azonban március 8-án alkotmányosnak ítélte Maduro jelölését. Valami olyasmire hivatkoztak, hogy Chávez halála miatt Madurónak mindenképpen el kellett foglalnia az ügyvezetői elnöki posztot, azaz nem az ő hibájából történt mindaz, ami történt.

Maduro választási kampányának középpontjába a néhai Hugó Chávez örökségének továbbvitelét tette. Az elnökjelölt a korteskedéséhez gátlástalanul felhasználta a venezuelai állami rádiót és televíziót. A saját kampányüzeneteinek közzétételét kormánytájékoztatás címén kötelezővé tette, az ellenzéki vitákat, sajtótájékoztatókat félbeszakíttatta. Az ellenzéki jelölt, Henrique Capriles számára a televízióban naponta 4 percnyi kampányt engedélyeztek. Maduro is szigorúan napi 4 percet kapott, de ezen kívül kívül még 10 percet kormányzati és közszolgálati tájékoztatás, valamint korlátlan adásidőt „kötelező nemzeti tájékoztatás” céljából. A kampány során Maduro folyamatosan azzal vádolta riválisát, Henrique Capriles-t, hogy a választások után erőszakos provokációkra készül.

A hatalmas médiafölény ellenére a 2013. április 14-én megatartott választásokon az ellenzéki jelölt, Henrique Capriles Radonski mindössze 1,5 százalékkal maradt le Maduro mögött, ami miatt az ellenzék a szavazatok újraszámlálását követelte.

José Ramón Medina Elorga venezuelai ügyvéd, író, költő és politikus (MUD) a maga részéről kijelentette: „Reméljük, hogy ezeket az elcsalt választásokat meg kell ismételni.” A dolgok nem egészen így alakultak.

A választási bizottság felülvizsgálta ugyan a kifogásokat, de elutasította az újraszámlálást, így Madurót április 19-én hivatalosan beiktatták. Az új elnök támogatottsága ekkor 40-50 százalék körül mozgott, ami mára 20-25 százalékra csökkent.

Maduro egy gazdasági, politikai válságba süllyedő országot örökölt Cháveztől, a hatalmon lévő politikai elit gazdagodását ez azonban nem érinti. A venezuelai kormány tagjai és támogatói dugig vannak korrupciós ügyekkel, amelyekkel azonban a Legfelsőbb Bíróság nem hajlandó foglalkozni.

A potenciálisan rá legnagyobb veszélyt jelentő venezuelai hadsereget az elnök azzal vette meg, hogy átengedte számukra az országban a feketepiac irányítását. Az olaj mellett ez ma az országban a legjövedelmezőbb üzlet.

A fordulatos történetnek még nem sejthető a végkifejlete. Hatalmának megtartása érdekében Nicolás Maduro mindig képes egy váratlan, meglepő húzás megtételére.

Fotogaléria

A tiltakozók Molotov-koktélokat készítenek, hogy szembeszálljanak a rendőrséggel
Marco Bello (Reuters)

A tiltakozók egy csoportja barikádot emel az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elleni tüntetés során
Miguel Gutiérrez (EFE)

A Bolivári Nemzeti Gárda (Guardia Nacional Bolivariana; GNB) két tagja egy motorkerékpárt próbál eloltani a tiltakozók elleni összecsapások során
Ronaldo Schmiedt (AFP)

A venezuelai  Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjai az eskütétel után
 hivatalos fotózáson jelentek meg a Parlament épülete előtt
Arianna Cubillos (AP)

A Bolivári Nemzeti Gárda egyik tagja a pajzsával védi magát
Federico Parra (AFP)

Egy ellenzéki aktivista az "Ellenállás" szót festi a falra a tiltakozások során, Caracasban
Marco Bello (Reuters)

Ellenzéki tüntető egy barikádra benzint önt a Nicolás Maduro és az alkotmányozó Nemzetgyűlés elleni tiltakozás során
Ronaldo Schmiedt (AFP) 

A venezuelai Alkotmányozó Nemzetgyűlés elnöke, Delcy Rodrígez beszéd közben
Arianna Cubillos (AP) 

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elleni tiltakozás egyik résztvevője Caracasban
Frederico Parra (AFP)

Nemzeti Gárdisták az  Alkotmányozó Nemzetgyűlés elleni tüntetések során. Fernando Soto Rojas, chávista vezető, aki az Alkotmányozó Nemzetgyűlés beiktatását vezette, kijelentette, hogy ez a szervezet felveszi a harcot az "idegen elnyomás" és a "nemzeti burzsoázia" ellen
Miguel Guttiérrez (EFE)

Egy, az Alkotmányozó Nemzetgyűlésen részt vevő férfi a magasba emeli Hugo Chávez portréját
Juan Barreto (AFP)

Egy tüntető a  Nicolás Maduro által javasolt Alkotmányozó Nemzetgyűlés beiktatása elleni tiltakozáson
Frederico Parra (AFP) 

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés Venezuela őslakosait képviselő tagjai
Juan Barreto (AFP)

Ellenzéki aktivisták graffitit készítenek
Federico Parra (AFP)

Nicolás Maduró elnök támogatói az Alkotmányozó Nemzetgyűlés beiktatásakor
Miguel Gutiérrez (EFE)

 Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ellen tiltakozók egy csoportja
Federico Parra (AFP)

 A volt venezuelai elnök, Hugo Chávez arcképét emeli magasba Nicolás Maduro elnök egyik támogatója
Wil Riera (AP) 

Két kormánypárti tüntető az Alkotmányozó Nemzetgyűlést megalakítását támogató rendezvényen
Miguel Guttiérez (EFE)

Egy sebesült tüntetőt kísérnek motorkerékpáros, önkéntes orvosok az összecsapások során
Ronaldo Schmiedt (AFP)

Egy kormányt támogató nő mutatja a kezét . "Szavazó vagyok". Hivatalosan 8.089.320-an támogatták az alkotmányozó Nemzetgyűlés megalakítását
Miguel Guttiérez (EFE)

Kormánypárti tüntetők a néhai elnök Hugo Chávez (1999 és 2013 között volt hivatalban), valamint a Felszabadító (El Libertador), Simón Bolívar arcképével 
Miguel Guttiérrez (EFE)

 Összecsapás az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ellen tüntetők és rendőrség között
Ronaldo Schmiedt (AFP)

Több száz kormánypárti tüntető vonul Caracasban a Szövetségi Törvényhozási Palota felé, hogy támogassa az 545 tagból álló Alkotmányozó Nemzetgyűlést 
Miguel Guriérrez (EFE)

Egy asszony próbál tárgyalni a Biztonsági Erőkkel, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elleni tiltakozás során
Andres Martinez Casares (Reuters)

Az alkotmányozás ellen tiltakozók Caracasban
Ronaldo Schmiedt (AFP)

Fredy Guevara hivatalosan megválasztott venezuelai képviselő, akit Maduro az egyik legnagyobb ellenségének tekint. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés célja közé tartozik a legális parlamenti képviselők mentelmi jogának felfüggesztése is
Miguel Gutiérrez (EFE)

Az Alkotmányozó  Nemzetgyűlés tagjai a Szövetségi Törvényhozási Palotában leteszik az esküt 
Ariana Cubillos (AP)

A Nemzeti Gárda motorosai az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ellen tüntetőkre vadásznak
Ronaldo Schmeidt (AFP)

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elnöke, Delcy Rodríguez piros ruhában. Mögötte Cilia Flores a First Lady és Diosdado Cabello tábornok, Chávez arcképével. Delcy Rodríguez mellett Aristóbulo Istúriz, alelnök.
Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés kizárólag a kormányzat által kiválasztott képviselőkből áll
Christian Hernández (EFE)

Diosdado Cabello Rondón tábornok, a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) alelnöke

Az orosz elnök a szibéria tajgán épp egy egy szép sügért zsákmányolt. A sügér két órán keresztül ellenállt az elnöknek, de végül feladta a reménytelen küzdelmet
Alekszej Nikolszkij (AFP)

A kormánynál maga az afganisztáni veteránnak öltözött elnök. Mögötte Huckleberry Finn szalmakalapjában Szergej Kuzsugetovics Szojgu, orosz védelmi miniszter kémleli a tájat
Alekszej Nikolszkij (Sputnik)/ KREM EFE

Ember a vízben! Valószínűleg az FSZB-től. A tutajszerűségen pedig egy csomó másik, a szigonypuskával felfegyverkezett elnökkel
Alekszej Nikolszkij (Sputnik)/ KREM EFE

Négy éve Putyin elnök állítólag egy 21 kilós csukát fogott ki valahol a mongol határ környékén, de a közösségi hálókon sokan kétségbe vonták ezt, ezért a Kreml úgy döntött, ebben az esetben nem közlik a zsákmányról készült képet
Alekszej Nikolszkij (AFP)

A tó vízének hőmérséklete soha nem haladja meg a 17 celsius fokot, de ez nem akadályozza az elnököt az önfeledt fürdőzésben - közölte Dimitrik Peskov, a Kreml szóvivője
Alekszej Nikolszkij (Sputnik)/ KREM EFE

A 65 éves orosz elnök még októberben sem retten vissza attól, hogy évezze a hegyi folyókon és vízeséseken való motorcsónakázást, úszást, valamint hosszú gyalogtúrákat tegyen a környéken. A képen Putyin elnök Szojgu, orosz védelmi miniszternek éppen egy nagyon mókás gombát mutat valahol Tuva környékén
Alekszej Nikolszkij (Sputnik) KREM EFE

Közös mohászás
Alekszej Nikolszkij (Sputnik) KREM EFE

Dél-Szibériában éjszaka a hőmérséklet még nyáron is 5 fokra csökken. Ennek tudatában érdemes az elnök öltözékét, illetve annak hiányosságait szemlélni
Alekszej Nikolszkij (Sputnik) KREM EFE

Putyin és Szojgu, a két elválaszthatatlan cimbora. Ez a kép márciusiában egy Krasznojarszkot követő tajgalátogatáson készült, valahol a végtelen szibériai erdőségekben, 400 kilométerre a legközelebbi településtől
Alekszej Nikolszkij (Sputnik) KREM EFE

Putyin terepmintás búvárruhában. Az arcáról azonban könnyedén felismerhető
Alekszej Nikolszkij (Sputnik) KREM EFE

Putyin elnök a természet szerelmeseként  mindent megtesz a távoli tájak védelmében. Részt vesz a tigrisek, leopárdok, gólyák védelmi programjaiban, amiről a média lelkesen be is számol
Alekszej Nikolszkij (Sputnik) KREM EFE

Sodrás közben
Alekszej Nikolszkij (Sputnik) KREM EFE

 Az idén az orosz elnök a nyári vakációját augusztus 1. és 3. között évezte, de a képeket csak 6-án tették közzé
Alekszej Nikolszkij (Sputnik) KREM EFE

Elnök a vízben, kaszkadőr nélkül
Alekszej Nikolszkij (Sputnik) KREM EFE

Forrás: El País

Nicolás Maduro Moros, Venezuela, valamint Tibisay Lucena Ramírez, a venezuelai Nemzeti Választási Tanács, Consejo Nacional Electoral (CNE) elnöke

Azokat a politikusokat, akik állandóan a népre hivatkoznak munkavégzés közben, azonnal ki kellene utasítani abból az országból, amelyet éppen védelmezni szándékoznak. Ezzel az egyszerű, de hatásos trükkel rengeteg felesleges szenvedéstől meg lehetne óvni magát a kiválasztott célnépet.

Nicolás Maduro Moros elnök rendíthetetlenül menetel a diktatúrába, a polgárháborúba, vagy a biztos halálba. Ma még nem egészen világos, vajon kik kerülnek majd ki élve a Venezuelában dúló totális káoszból. Több mint százan sajnos már biztosan nem.

Még az is elképzelhető, a hadsereg megunja Maduro elnök cháveisita örökségvédelmi programját, és gyengéd rábeszéléssel megakadályozza őt abban a törekvésében, hogy „egész életét az igazság és egyenlőség feltámasztására tegye fel, amelynek nyomán helyreáll a forradalom”. Az „egész élet” hosszúsága amúgy is meglehetősen bizonytalan ilyen mozgalmas időkben, főleg Dél-Amerikában.

A venezuelai elnök a XXI. század legpofátlanabb puccsát hajtotta végre az országában, amikor 2017. augusztus 5-én, tíz órakor hivatalosan is megkezdte munkáját az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 545 mínusz 7 tagja.

A lelkes alkotmányozók Hugo Chávez és Simón Bolívar arcképeivel felfegyverkezve el is foglalták a Szövetségi Törvényhozási Palotát. Nem volt túl nehéz dolguk, mivel hajnalban a Nemzeti Gárda már megszállta az épületet.

Delcy Eloína Rodríguez Gómez, volt külügyminiszter, az 545 tagú Alkotmányozó Nemzetgyűlés elnöke harcias felhívással indította útjára a Maduro elnök által kreált testületet. Kijelentett: „Ne gondolják, hogy hetekig, hónapokig vagy évekig fogunk várni. Már holnap cselekedni fogunk. Le fog sújtani az igazság azokra az erőszakos fasisztákra, akik gazdasági és lélektani háborút indítottak ellenünk”. Az „erőszakos fasisztákat” a venezuelai polgárok választották meg, de ezt Maduro elnök hívei nem hajlandók tudomásul venni.

Luisa Ortega Díaz venezuelai főügyész kezdetektől fogva elutasította az Alkotmányozó Nemzetgyűlés felállítását és a választási csalások miatt vizsgálatot indított a venezuelai kormány, valamint a Nemzeti Választási Tanács (CNE) ellen. A főügyész régebben maga is Maduro híve volt, de mára szembefordult vele. Az elnök ezért a tettéért elő is készíttettetett számára egy börtöncellát.

Nicolás Maduró a néhai Chávez elnök politikai örökségére hivatkozva pont azt az 1999-es alkotmányt kívánja kihajítani a szemétbe, amelyet volt patrónusa és rajongásának tárgya fogadott el. Ez az alkotmány természetesen még azokban boldog időkben készült, amikor úgy nézett ki, a Venezuelai Egyeséges Szocialista Párt (PSUV) hosszú ideig, stabil többségre számíthat a Nemzetgyűlésben. Ez a folyamat azonban 2015 december 6-án – nem is annyira váratlanul – megszakadt. Vége lett a karneváli szezonnak. A Demokratikus Egység Kerekasztala (MUD) a választásokon alaposan megverte a szocialistákat, a PSUV-t.

Az ország elnöke ugyan Maduro maradt, de normális körülmények között az országgyűlés törvényesen eltávolíthatta volna a hatalomból. A körülményeket azonban legfőképpen az elnök határozta meg. A hozzá lojális legfelsőbb bíróság segítségével Maduro mindenféle trükkökkel megakadályozta a Nemzetgyűlés munkáját, arra hivatkozva, hogy szabotálják azt. Egy amolyan 22-es csapdája elé állította őket.

2017 márciusában a venezuelai elnök jogosnak tartott igényeinek megfelelően megpróbálta minden hatalmától megfosztani a sarokba szorított társaságot, de mivel már fél Caracas régóta, folyamatosan az utcán demonstrált az ötletgazda ellen, ez a vakmerő próbálkozása kudarcba fulladt.

Emiatt rukkolt elő az Alkotmányozó Nemzetgyűlés ötletével. Mivel a választott országgyűlés nem felelt meg az elnök elvárásainak, ezért a saját híveiből kreált magának egy jóval nagyobbat. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlésbe a regionális jelöltek mellé 173 ágazati küldöttet is beválasztottak. 24 főt az egyetemi hallgatók, 8-at a gazdálkodók és a halászok, 5-öt a vállalkozók, 5-öt a fogyatékkal élő személyek, 28-at a nyugdíjasok, 24-et a kommunális tanácsok, 79-et a szakszervezetek delegáltak. A pártoknak megtiltották a jelöltek állítást. A népi küldöttek kizárólag a kormányzó párt tagjaiból, szövetségeseiből, támogatóiból kerültek ki.

Maduro elnök célja teljesen nyilvánvaló. Egy olyan örökérvényű alkotmány létrehozása, amely minden hatalmat átenged az elnöknek, azaz neki, ráadásul nyakig be is betonozza őt a tisztségébe. Maduro mandátuma 2019-ben hivatalosan lejár. Örökös elnökként azonban már azt börtönöztethetne, illetve tüntethetne el a színről, aki csak mukkani mer ellene. Az elnök a főügyésznő mellett, Freddy Guevara helyi ellenzéki képviselő és sok más ellenzéki számára is beígért egy-egy börtöncellát. Maduro az Alkotmányozó Nemzetgyűlés segítségével fel kívánja függeszteni a számára „károsnak” minősített képviselők mentelmi jogát, ami kimondottan diktatórikus megoldásnak számít.

A 2017 július 30-án megtartott alkotmányozó nemzetgyűlési választás érvényesége erősen megkérdőjelezhető. Az hivatalos parlament által előzőleg kiírt népszavazás egyértelműen elutasította Maduro ambiciózus alkotmányozási tervét. Igaz, hogy ezt a szavazást nem sikerült ügydöntővé tenni, de ez teljesen reménytelen is lett volna, mivel a Tibisay Lucena vezette venezuelai Nemzeti Választási Tanács (CNE, Consejo Nacional Electoral) is Madurót támogatja.

Az alkotmányozó nemzetgyűlési választások lebonyolítására vonatkozó kifogásokat a CNE egyszerűen leseperte az asztalról. A legnyilvánvalóbb csalást Antonio Mugica, a venezuelai Smartmatic cég vezetője leplezte le. A 2017. július 30-án megtartott választásnál a londoni székhelyű Smartmatic elektronikai eszközeit használták, így kiderült az, hogy a hivatalos adatok nagyjából egymillió vokssal tértek el a valódi számoktól. Tibisay Lucena mindezt csupán a cégvezető egyéni véleményként értékelte, és jogi lépéseket helyezett kilátása Mugica ellen felelőtlen kijelentései miatt.

Az alacsony részvételi arány Madoro elutasítottságára utalt volna, ezért az eredmény 41,5 százalékos, azaz elsöprő erejű lett. Ez egyáltalán nem volt meglepő, mivel az elnök ezt már a szavazás előtti héten ügyesen megjósolta.

A szavazást meglehetősen lazán bonyolították le. Mindenki ott voksolt, ahol éppen a kedve tartotta, akár többször is. A szavazást követő héten a titkosszolgálat szabályosan elrabolta az ellenzék két vezetőjét, Leopoldo Lópezt, a Népakarat nevű párt alapítóját és Antonio Ledezma volt caracasi polgármestert. Azóta, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés megalakulása után ismét visszakerültek háziőrizetbe.

Bár Venezuela rengeteg gonddal küzd, a két Nemzetgyűlés, valamint a nemzeti valuta három árfolyama mellett, már két legfelsőbb bírósággal is rendelkezik. A 33 tagból álló, másodikat a hivatalos parlament, 2017. július 21-én választotta meg, arra hivatkozva, hogy 2015 decemberében az akkori kormánytöbbség törvénysértően választotta meg a testület 13 tagját. Maduro ezt nem hagyta annyiban és megígérte, börtönbe fogja juttatni az egész társaságot. A venezuelai titkosszolgálat (Sebin, Servicio Bolivariano de Inteligencia Nacional) el is kezdte begyűjteni a 33 tagból álló, párhuzamosan működő legfelsőbb bíróság tagjait, akik közül sokan különböző diplomácia képviseleteken kerestek menedéket.

Maduro a külföldi befolyás és az imperializmus elleni harcként próbálja beállítani saját hatalmi törekvéseit. Gondosan előkészített győzelme felett érzett örömében még egy dél-amerikai szocialista forradalmat is megjósolt:

„Az »alkotmányozás« szótól újra visszhangzanak egy olyan Latin-Amerika városai, kerületei, gyárai, amelyben új felszabadító és népi küzdelmek támadnak fel."

Kicsi a valószínűsége annak, hogy egy új alkotmánnyal ki lehetne rántani Venezuelát a mély gazdasági, és politikai válságból, sőt ez inkább tovább ront a kialakult helyzeten. Az országot már humanitárius katasztrófa fenyegeti.

Madurónak nem sok lehetősége maradt. Az általa felhalmozott, jelentős vagyonnal csendesen felszívódhatna, és egy másik országban, például Kubában folytathatná forradalmi tevékenységét. Ha Venezuelában marad, lehetséges, hogy előbb vagy utóbb megdöntik, aztán bebörtönzik, kivégzik, balesetet szenved, esetleg kiutasítják az országból. Az ilyesmiket nem szokták előre megtervezni.

Ha azonban hatalmon marad, akkor kénytelen lesz olyan kemény diktatúrát bevezetni Venezuelában, amelyben kizárólag csak ő lesz biztonságban. Illetve a diktatúrák természetrajzának ismeretében, még ő sem.

Delcy Eloína Rodríguez Gómez, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés mindenre elszánt elnöke

Luisa Ortega Díaz venezuelai főügyész, aki szembe merészelt fordulni Maduróval 

Egy caracasi élelmiszerüzlet bevásárlás után

A tűz pénteken, a hajnali órákban tört ki a 337 méter magas épületében. A hatóságoknak nincs információjuk áldozatokról, mivel az épületből mindenkit időben kimenekíteni. A toronyház néhány éven belül már másodszor gyulladt ki
Trevor Goddard (Getty Images)

A tűz a toronyház középső részén ütött ki, ami megnehezítette a tűzoltók munkáját. A tüzet végül belülről sikerült megfékezni, amelynek keletkezési okát egyenlőre még nem ismerik
Karim Sahib (AFP)

A helyszínen tartózkodók lakosok és szemtanúk rengeteg képet és videót tettek közzé a közösségi hálókon a 79 emeletes luxus-felhőkarcolóról. A Polgári Védelem által készített felvételeken az látszik, hogy a lángokat az épület alsó részén sikerült megfékezni, a felsőbb részek azonban teljesen kiégtek
Karim Sahib (AFP)
Az épületben már 2015 is tűz ütött ki, ami nagy károkat okozott, és szükségessé vált néhány közeli épület kiürítése is
Karim Sahib (AFP)

Tűzoltók az Torch toronyépület közelében
Karim Sahib (AFP)

Dubajban 2015 szilveszter éjszakáján a közelében fellőtt rakéták miatt egy luxushotel gyulladt ki. Emiatt a hatóságok bejelentették, szigorúbb szabályokat vezetnek be azért, hogy minimalizálják a tűzesetek kitörésének kockázatát
Social Media (Reuters)

2015 novemberében Dubai központjában három lakóépületet pusztított el a tűz, ami miatt átmenetileg egy metróvonalat is le kellett állítani
Stringer (Reuters)

A Torch (fáklya, zseblámpa) toronyépület főbb adatai:

Magasság: 337 méter
Emeletek száma: 79
Az építkezés kezdete: 2005
Az épület átadása: 2015

Forrás: El País

A Juárez-kartell legfőbb érdekeltségi területei közé a Mexikó északi részén található Chihuahua, Coahuila államok tartoztak, de a mexikói Durango és Sinaloa államokban is jelentős befolyásuk volt.

A Juárez-kartell szövetségesei a Guadalajara-kartell, a Los Beltrán Leyva-kartell, a Laguna-kartell ás a Los Boricuas. Legnagyobb riválisa és ellensége a Joaquín Guzmán Loera, El Chapo, azaz a Köpcös vezette Sinaloa-kartell, valamint a Gulf-kartell. A Línea, és a Los Aztecas a szervezet fegyveres szárnyát képezik.

Felipe Calderón, Mexikó elnökeként 2006 és 2012 között kemény harcot hirdetett a mexikói drogkartellek ellen. A mexikói katonaság a szervezett bűnszövYouri Latortueetkezetek több jelentős vezetőjét elfogta, illetve megölte. Az akciók azonban nem vezetettek eredményhez, sőt jelentősen rontottak a helyzeten. Megindult az érdekeltségi területekért folyó hatalmi harc, aminek következtében a kartellek felaprózódottak, a működésük szinte áttekinthetetlenné vált. A bandák módszerei rendkívül erőszakossá és brutálissá váltak, ráadásul már nem csak az egymás elleni leszámolásaik során kegyetlenkednek, hanem a civil lakosságot, a hivatalnokokat és az újságírókat is terrorizálják, kivégzik. Legfőbb céljuk a megfélemlítés. Egész családokat irtanak ki, az áldozataikat haláluk előtt megkínozzák, a holttesteket megcsonkítják, lefejezik, hidakról, felüljárókról lógatják le.

A Juárez-kartell fénykorát az 1990-es években élte, amikor Amado Carrillo Fuentes vezette a szervezetet. Carrillo Fuentes 1997-es haláláig a Juárez az egyik legjelentősebb mexikói drogkartellnek számított. A drogbáró halála után hatalmi vákuum keletkezett, a Juárez-kartell befolyása kezdett visszaszorulni, elsősorban a Sinaloa-kartell agresszív előretörése következtében. Egy 2011-es mexikói szövetségi rendőrség (La Policía Federal, PF) jelentés szerint, az Új Juarez Kartellel szövetségben (Nuevo Cartel de Juárez) ismét erősödni kezdtek.

A szervezet központja a Chihuahua állam északi részén elhelyezkedő, 1 millió 321 ezer lakosú határváros, Ciudad de Juárez. A város a kartellek között dúló háborúk miatt a világ egyik legveszélyesebb városává vált.

A Juárez-kartell kábítószer-kereskedelem mellett emberrablással, zsarolással, fegyverkereskedelemmel, embercsempészettel és pénzmosással foglalkozik. Az Egyesült-Államokbeli El Pasó-hoz közeli határon át kábítószert, illegális bevándorlókat csempésznek át az államokba, visszafelé pedig készpénzt és fegyvereket hoznak át.

A szervezet az Arany Háromszög szövetség (la Alianza del Triángulo de Oro) része. Ez Sinaloa, Durango és Chihuahua államokat foglalja magában.

A Juárezt az egyik legrégebbi mexikói drogkartellként tartják számon, melyet az 1970-es években Rafael Aguilar Guajardo és Pablo Acosta Villarreal, az Ojinagai Róka (el Zorro de Ojinaga) alapított. 1987 áprilisában Acosta Villarreált a Rio Grande melletti Santa Elenában lelőtték. A kartell vezére Aguilar Guajardo lett. Több forrás ezt az időpontot, illetve a Guadalajara-kartell felbomlását jelöli meg a Juárez-kartell alapítási dátumaként. A Juárez a Guadalajara-kartell három ágra szakadása közül ez egyiket jelenti. A másik kettő a Sinaloa és a Tijuana.

Miután a Guadalajara-kartell vezetőjét, Miguel Ángel Félix Gallardót, el Padrinot 1989. április 8-án letartóztatták, Guajardo vált a szervezett bűnözés fő irányítójává, mindaddig, amíg Cancúnban 1993. április 13-án, tisztázatlan körülmények között le nem lőtték, miközben egy hajóra szállt fel.

A szervezet irányítását ezután Guajardo helyettese, Amado Carrillo Fuentes vette át. Ugyanezen év decemberében lőtte agyon egy, a külön az ő elfogására kiképzett elit alakulat (Search Blocala) Pablo Escobart, a kolumbiai Medellin kartell vezetőjét.

Carrillo Fuentes, akit el Señor de los Cielosként, azaz az Egek Uraként emlegettek, kibővítette a Juárez-kartell működési területét, így már nem csak Mexikóban, hanem Chilében és Argentínában is tevékenykedtek. Carrillo Fuentes a kolumbiai drogbáró, Pablo Escobar Gaviria legfontosabb üzlettársa volt. Az Egek Ura nevet Fuentes annak köszönhette, mivel elsőként ő szállított kokaint Kolumbiából Mexikóba teherszállító repülőkön. A mexikói drogbáró saját légiflottával, köztük 27 darab Boeing 727-essel rendelkezett. A Kolumbiából származó kokaint, Mexikóba, majd az Egyesült Államokba csempészték csempészték, ahol jól szervezett elosztóhálózatot építettek ki. A Juárez-kartell ekkoriban a legerősebb volt a mexikói szervezett bűnözői körök között. Amado Carrillo Fuentes-t úgy is emlegették, mint a Fehér Arany Királyát.

Escobar 1993-as halála után Fuentes lett a leghatalmasabb dél-amerikai kokainbáró. A Juárez-kartell a Kábítószer-ellenes Hivatal (The Drug Enforcement Administration, DEA) szerint ezekben az időkben hetente 200 millió dollárt keresett. Pablo Escobarral ellentétben, Fuentes kerülte a nyilvánosságot. Rengeteg pénzt fordított arra, hogy a képe ne kerüljön be a híradásokba. Az arca annyira ismeretlen volt, hogy még a hamis útleveleiben is a róla készült fényképeket használta.

Amado Carrillo Fuentes sikereihez nagymértékben hozzájárult kapcsolata José de Jesús Gutiérrez Rebollo tábornokkal. A kemény és határozott Rebellót a kábítószer ellenes küzdelem egyik legkiemelkedőbb személyiségének tartották, akit még Egyesült Államok is támogatott. Később azonban egy vagyonosodási vizsgálat nyomán kiderült, hogy a tábornok összejátszott Carrillo Fuentes-szel. Rebollo parancsoksága idején így a Juárez kartell vezetője hosszú időn át védettséget élvezett. A kartell lépésről lépésre átvette a mexikói szervezett bűnözés feletti uralmat. Ezzel párhuzamosan Mexikóban a politikai és a társadalmi korrupció is egyre jobban elmélyült. 

A tábornok 1997-es letartóztatása után az Egyesült Államok kormánya erős nyomást gyakorolt Mexikóra, hogy állítsa meg Carillót. A DEA vérdíjat tűzött ki a drogbáró fejére, aki emiatt kénytelen volt Chilébe menekülni, ahol a Jorge Torres nevet használta. Chiléből Buenos Airesbe, majd Montevideóba ment, ahol bekapcsolódott az Európába irányuló szintetikus drogok kereskedelmébe. Ez az üzlet a mai napig virágzik.

1997-ben Fuentes Brazíliába utazott, hogy plasztikai műtétet hajtasson végre magán, de az ottani kórházak nem fogadták. Végül Mexikóban, Dr. Miguel Ángel Orozco vezetésével egy orvoscsoport vállalkozott a műtét elvégzésére. A 8 órás operáció után Fuentes fájdalomra panaszkodott. Ezután fájdalomcsillapítót kapott, amit azonban túladagoltak. 1997. július 4-én bekövetkezett halálát balesetként könyvelték el, de a haláláért felelős orvosokat 4 hónappal később meggyilkolták. Sokan nem hitték el, hogy a drogbáró 40 éves korában valóban meghalt, de egy későbbi DNS vizsgálat során sikerült a személyét minden kétséget kizáróan azonosítani. A sors iróniája, hogy az egyik legnagyobb kábítószer-kereskedő legális drogok használata miatt vesztette életét. Egyes feltételezések szerint a balesetet el Chapo, a Köpcös szervezte meg.

Amado Carillo halálával a Juárez-kartell jelentősen meggyengült, ami később Gulf és a Sinaloa-kartellekkel való háborúhoz vezetett, melynek célja a Ciudad de Juárezen keresztül folyó drogkereskedelem megszerzése volt.

A hatalmat ezután Carillo testvérei, Vicente és Rodolfo vették át. A Sinaloa-kartell elleni háború akkor tört ki, amikor Rodolfo Carillo megölte Joaquín „El Chapo” Guzmán Loera két emberét, mivel a Sinaloa-kartell nem volt hajlandó fizetni a Juárez-folyósó, a Ciudad de Juárezből - El Pasóba vezető csempészút használatáért. A Juárez-kartell hatalmas hibát követett el azzal, hogy megpróbáltak Guzmán Loera-ától vámot követelni.

A Sinaloa-kartell emiatt kilépett a mexikói szervezett bűnözői bandákat tömörítő szövetségből, a „Federation”-ból. A véres leszámolások során 2004 szeptemberében végeztek Rodolfo Carillóval és a feleségével. Válaszul a Juárez-kartell meggyilkoltatta Guzmán egyik testvérét.

A Vicente Carillo Fuentes által 17 éven át vezetett kartellel a mexikói hatóságoknak, a lefizetett köztisztviselők, rendőrök miatt nagyon nehéz volt felvenniük a harcot. A megvásárolt hivatalnokok közül egyesek be is léptek a kartellbe. Leszámolásaihoz a Juárez-kartell szívesen alkalmazza az Azteca Asesinos tagjait, valamint az előzőleg kábítószer elleni harcra kiképzett, később a drogkereskedelembe bekapcsolódó tagokból álló, la Linea-t.

A drogcsempészet szempontjából stratégiailag rendkívül fontos Ciudad de Juáraz a Sinaloa-, Juarez-és számtalan egyéb szervezet közötti háború fő színterévé vált. A szervezett bűnözés egyre inkább Guzmán Loera kezébe került, akinek Zambada Gracia (El MZ) segítségével sikerült megszereznie a drogüzletet egy részét a Juárez-kartelltől.

2009. április elsején elfogták Amado Carrillo fiát, Vicente Carrillo Leyvát, a szervezet egyik vezetőjét.

Miután Vicente Carillo Fuente bejelentette a visszavonulását, a kartell vezetését testvére, Alberto Carrillo Fuentes, azaz Betty la Fea, „Betty a csúnya lány” vette át. Őt 2013 februárjában tartóztatták le Riviera Nayaritában. Alberto Carrillo a fivérével, Vicentével ellentétben azt szorgalmazta, hogy a kartell olvadjon össze az Új Juárez-kartellel.

2014. október 9-én a mexikói hírszerzés segítségével a rendőrségnek Torreónban sikerült őrizetbe vennie Vicente Carillo Fuentét, amivel újabb nagy csapás érte a Juárez-kartellt.

2015-ben a mexikói kormány bejelentette, hogy Ciudad de Juáreztől 130 kilométerre található Villa Ahumadában elfogták Jesús Salas Aguayót, a Juárez-kartell feltételezett vezetőjét, volt bérgyilkosát. Salas Aguayóról azt tartották, ahová ő betette a lábát, ott mindig eltemettek valakit.

A szervezetet jelenleg a feltételezések szerint Juan Pablo Ledezma, a kartell fegyveres szárnyának, a Líneának vezetője irányítja.

Bár jelentősen meggyengült, a Juárez-kartell még ma is jelentős erőt képvisel a mexikói drogháborúban. 

Pablo Acosta Villarreal, el Zorro de Ojinaga (1937-1987)

Miguel Ángel Félix Gallardo, el Padrino, a Keresztapa (1946- )

Amado Carrillo Fuentes, el Señor de los Cielos (1956 - 1997)

General José de Jesús Gutiérrez Rebollo (1934 - 2013)

Alberto Carrillo Fuentes, Betty la Fea, Betty a csúnya lány

Vicente Carrillo Leyva, el Ingeniero, a Mérnök

 Vicente Carrillo Fuentes, el Viceroy, az Alkirály letartóztatása

Joaquín "El Chapo" Guzmán, a Köpcös, a rivális Sinaloa-kartell vezetője egy, még nála is alacsonyabb harcossal pózol

Az 1953 július 27-én kötött fegyverszünetet Észak-Korea 2013 márciusában jogilag is felmondta

Blackshear Bryan amerikai tábornok és Lee Sang Choat észak-koreai alezredes a panmindzsoni  katonai fegyverszüneti bizottság megnyitó ülésén, 1953. július 27-én
Fotó: File / AP

Iskoláslányok takarítják Phenjanban az észak-koreai vezetők, Kim Ir Szen és Kim Dzsongil emlékműve előtti lépcsőt, a "Győzelem napja" alkalmából rendezett ünnepségre készülve  
Ed Jones; AFP

Dél-koreai háborús veterán a fegyverszüneti megállapodás aláírása alkalmából rendezett szöuli megemlékezésen (Dél-Korea)
Chung Sung-Jun Getty Images

Észak-koreai katona áll szemben a dél-koreai katonákkal, a két Koreát elválasztó határon, Panmindzsonnál.
A két még ma is hadban álló országot közös biztonsági zóna, egy demilitarizált övezet választja el egymástól
 Jeon Heon-Kyn / POOL EFE 

Dél-koreai háborús veteránok tisztelegnek a fegyverszünti tárgyalások 64. évfordulója alkalmából Szöulban rendezett megemlékezésen (Dél-Korea)
Chung Sung-Jun Getty Images

Egy csapat fiatal fut az esőben a Kumsun palota felé, Észak-Korea nemzeti ünnepe, a "Győzelem napja" alkalmával rendezett ünnepségre (Észak-Korea)
Ed Jones; AFP

Dél-koreai katonák figyelik a határt Panmindzsnnnál a biztonsági zónánál
Jeon Heon-Kyn / POOL EFE
 

Dél-koreai nemzeti gárdisták díszőrségben, az 1950 és 1953 között lezajlott háború utáni fegyverszüneti megállapodás aláírása alkalmából rendezett ünnepségen, Szöulban (Dél-Korea)
Chung Sung-Jun Getty Images

Az észak-korai hadsereg nyugalmazott katonája a "Győzelem Napja" alkalmából látogatás tett az észak-koreai vezetők,  Kim Ir-Szen és Kim Dzsong-il emlékműve előtt, Phenjanban (Észak-Korea)
Ed Jones; AFP

Amerikai nemzeti gárdisták különböző nemzetek lobogóival a fegyverszüneti megállapodás aláírásának évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen a panmindzsoni  demilitarizált zónában, amely elválasztja a két Koreát
Pool Reuters

Egy csoport egyetemista siet a "Győzelem napi" ünnepségre a Kumsuman palota felé, a két vezető, Kim Ir-Szen és Kim Dzsong-il tiszteletére emelt emlékműhöz Phenjanban (Észak-Korea)
Ed Jones; AFP 

Forrás: El País

A Győri Bazilikában őrzött Szent László herma

„Hamvay Péter uszító, gyűlölködő, torz, kormányt gyalázó cikket rittyentett.” (Orbán-fóbia: felkavaró cikk jelent meg a HVG-ben; Csépányi Balázs, Magyar Idők)

Ha ez a gaz Hamvay a HVG-ben rittyentett egyet, akkor minden bizonnyal jó nagyot rittyentett. Ilyen gyalázatos világban élünk mostanában. Maga a rittyent kifejezés amúgy azt jelenti, miszerint valaki, jelen esetben, nevezett Hamvay Péter, gyanúsított gyorsan elkészített, összeütött valamit. Például egy újságcikket, vagy esetleg ostorral csördített. Csépányi Balázs, a Magyar Idők derék, elfogulatlan újságírója erre jól visszarittyentett neki, esetleg ő is csördített egy jókorát az ostorával. Utóbbiról nem áll rendelkezésre hiteles információ.

A miniszterelnök által Tusványoson beígért média elleni elszánt küzdelem következtében az ország ősztől várhatóan hatalmas rittyentésektől lesz hangos.

A galamblelkű Csépányi írásában hemzsegnek a szolid visszafogottságra, hidegvérre, elfogulatlanságra utaló kifejezések. Olyasmik, mint „történelmi köntösbe öntöztetett gyűlölet”, „uszítás", „gyűlölködés legitimálása”, „gyűlölet, hazugság, uszítás, etikátlanság”, „pofátlanság”. Nagyjából ennyiről szól rövidke harci-pamfletje. Az őszintén felháborodott igazságtevő nem terhelte túl olvasóinak tűrőképességét. Felindultságában mindössze nyolc bekezdést sikerült összerittyentenie, ezeknek nagy része is mindössze egy mondatból áll, + ÁFA. A fizetett keresztényi szeretet csodákra képes. 

Nem egy publicisztikai gyöngyszemről van tehát szó. Ennél még a vén csataló, Csontos János is érdekfeszítőbben ír. Természetesen G. Fodor Gábor veszteségmentesen tömörített publicisztikái ismeretében jól tudható, nem a terjedelem a lényeg, hanem az érte kapott összeg.

Mindenesetre Csépányi Scharfrichter könnyed kupléjának olvastán a gyanútlan olvasóban felmerülhet az a jogos kérdés, miként lehetséges az, hogy ez az alávaló Hamvay még mindig szabadlábon van, hiszen mellette Charles Manson is törvénytisztelő kispolgárnak tűnik.

Sorost, Brüsszelt támadni nagyon élvezetes kikapcsolódás, de az ellenfél oly távoli, Brüsszel esetében ráadásul még arctalan is.

A Fidesz-KDNP rengeteg pénzt áldoz piackutatásra, ezért valószínűleg tisztában vannak azzal, vajon mennyien olvashatják a kitűnő Csépányi műveit és mennyien a jellemtelen Hamvay uszításait. Az eredmény minden bizonnyal rendkívül elkeserítő lehet, különben a magyarországi média 80-90 százalékának birtokában ugyan ki törődne a HVG-vel, az Index-el, a 444-el és más, egzotikus hírportálokkal. Ezek csupán egy deviáns szubkultúrát képviselnek, de ezek szerint rengetegen olvashatják őket. Tóta W. Árpádot szívesen állítják be úgy, mint Bayer Zsolt liberális megfelelőjét. Ízlés kérdése, hogy kinek mi tetszik, de Tóta W. rendkívül egyedi humorral rendelkezik, Bayer ezzel szemben a különféle pejoratív jelzős szerkezetek kiagyalásában verhetetlen.

Csépányi az általa alkotott műbe elrettentésül be is linkelte a felkavaró cikket, amelyet tisztességes ember még fizikai, illetve lelki kényszer hatására sem lenne hajlandó elolvasni.

A király ereklyéje című szentségtörésben valóban szerepel egyszer az „Orbán-kormány” kifejezés, de tisztességes felkavarás nem nagyon található benne. A megátalkodott szerző nem tekinti ugyan Orbán Viktort Szent László király XXI. századi reinkarnációjának, de ez nem különösebben felháborító hiányosság, legfeljebb a szerző tudatlanságának tulajdonítható.

A cikkben, amitől azt várná az ember, hogy irgalmatlanul felkavar minden rendes gyomrot, nincs se gyűlölet, se hazugság, se uszítás, se etikátlanság. Semmi olyan, amit Csépányi Balázs az ismertetőjében beharangozott. Ha valaki ilyesmire vágyik, az sajnos kénytelen visszamenni a Magyar Idők oldalára. Mi ez, ha nem a fogyasztók tudatos megtévesztése?

A gyalázatos Hamvay írása a Győrben található Szent László-hermában őrzött koponyaereklye, illetve a Kalocsán, egy érseki temetkezésre utaló márványszarkofágból előkerült maradványok vizsgálatáról szól. Ez nem kifejezetten „történelmi köntösbe öntöztetett gyűlölet”, hanem jelenleg folyó tudományos kutatások ismertetése.

Vajon mi lehet uszító jellegű az alábbi mondatban?

„Ahogy az Árpád-házi királyok azonosítását lehetővé tevő kutatást sem támogatja a kormány, egyházi belügy maradt az is, hogy Kalocsán nemrég meglelték a Szent Koronát Magyarországra hozó Asztrik érsek sírját.”

Már a Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye is beállt Soros György szolgálatába? Ilyen gyalázatos állapotok uralkodnak Magyarországon? A következő ellenségek talán az egyházmegyék lesznek?

A Fidesz-KDNP keresztényi elvei esetleg ütköznek a DNS-vizsgálatokkal és kizárólag a C14-es radiometrikus kormeghatározási módszert tarják egyedüli üdvözítőnek? A DNS talán csak imperialista humbug, hazug szemfényvesztés, amely csupán a gyűlöletkeltést szolgálja?

Hová szeretnék a Magyar Idők szerzői visszakalauzolni jámbor olvasóikat? A távoli múltba? Esetleg megismertetik velük Trofim Gyenyiszovics Liszenko forradalmi munkásságát, vagy a geocentrikus világképet?

A Csépányi-módszer roppant egyszerű. A Miniszterelnöki Kabinetiroda a számukra nem kívánatos újságírók ellen nem a nyílt harcot alkalmazza, hanem orgyilkosokat küld rájuk. Összeszednek egy cikket valahonnan, és megnézik a szerzőjét. Ezután elkezdik az illetőt uszítással vádolni, mivel mondjuk az Egyesült Államok nyugati partjainál élő kardszárnyú delfinekről merészelt cikket írni, ami egyértelműen a „gyűlölködés legitimálása”. Az orkák köztudottan az US Navy szolgálatában állnak, azt meg a háttérből Soros György irányítja.

„Gyanakodni kezdettem, hogy ami körülvesz, nemcsak az organizált terror, hanem egy mindennél veszedelmesebb ellenfél, ami ellen nem lehet védekezni: a butaság. (...) Mindaz, amit itt terveznek és megvalósítanak, nemcsak kapzsi és kegyetlen, hanem mélyen, reménytelenül fölösleges és buta is.” (Márai Sándor)