„Emlékezett rá, hogy amikor Bugár Bélát nem választották meg az MKP elnökévé, és szlovák-magyar pártot hozott létre, a magyarok képviseletét ellátó MKP kiesett a parlamentből. Bugár pártja, „a Híd-Most nem magyar párt, Bugár Béla pedig olyan szlovák politikus, aki jól beszél magyarul” – ecsetelte a házelnök, majd ellenpéldaként a Vajdaságot említette, ahol jelentősen megerősödött a magyar képviselet, és javult a szerb kormánnyal a kapcsolat.” (Kövér László: Bugár Béla olyan szlovák politikus, aki jól beszél magyarul)

Bugár Béla, a Most–Híd elnöke, valamint a szlovák parlament, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa (SZNT) alelnöke valóban jól beszél magyarul, ami Kövér Lászlóról egyáltalán nem mondható el. Az a hadaró motyogás, amivel ő rezegteti meg maga körül a levegőt, nem éppen tiszta, érthető, magyar beszéd. Ennél már csak az a rosszabb, hogy a Fidesz élő lelkiismerete mindig mond is valami figyelemfelkeltő esztelenséget. Amúgy, ha a Fidesznek lenne egyáltalán lelkiismerete, az mára már iszonyatosan sötét lenne. Sajnos azonban ilyesmijük nincs.

A mindig felettébb mogorva házelnök 1978-ban érettségizett a pápai Türr István Gimnáziumban, diplomáját azonban csak 1986-ban szerezte meg. Közben eltelt nyolc esztendő, amiből egyet sorkatonaként töltött el. Maradt tehát neki bő 7 éve a diploma megszerzésére, ami Deutsch Tamáshoz képest villámgyors tanulmányi előmenetelnek számít. Mindkét fura atyámfia kimagaslóan magas szellemi színvonalat képviselhet, úgy a maguk szerény módján.

Kövér rosszindulatú állításával szemben Bugár Béla nem szlovák, hanem szlovákiai magyar politikus, ami Szlovákiában nem számít túlságosan meglepő fordulatnak. Bugár legnagyobb bűne az volt, hogy 2009-ben kilépett az MKP-ból (Magyar Koalíció Pártja), majd a Most-Híd megalapítása után, pártja bejutott a szlovákiai parlamentbe. A Fidesz által anyagilag is erősen támogatott, azóta Magyar Közösség Pártjára átkeresztelt alakulatnak 2010 óta nem sikerült ez a mutatvány. 2016-ban még a 4 %-ot is alig sikerült összehozniuk, a Most-Híd ezzel szemben 6,5 %-ot, és 11 mandátumot szerzett.

Kövér László diplomatikus baltacsapása szerint „egyszerűen hazaárulás történt”. Mármint akkor most milyen? – merülhet fel a jogos kérdés. Bugár Béla Szlovákiában éldegél, ami egy hivatalosan elismert ország. Ha már hazát árulni támadna kedve az elnök úrnak, azt ott tehetné meg, helyben. Magyarország elárulása részéről elég sok nehézségbe ütközne. Ott van mindjárt példának okáért 3. közjogi méltatlanságunk, fent nevezett Kövér kegyelmes úr, a Magyar Országgyűlés elnöke, korunk Stadinger Istvánja.

Kövér úgy tiltja ki a számára nem tetsző figurákat a parlamentből, mintha ő lenne ott a jegyszedő. Félnótás, pogány sámánok minden további nélkül ugrabugrálhatnak a Szent Korona környékén, az nem zavarja senkinek a méltóságát, pedig Adigzsi Tuva sámánt Szent István királyunk valószínűleg látványos körülmények közepette végeztette volna ki a maga idejében. Akkoriban így rendezték el az ideológiai vitákat.

Ha a házelnök néha-néha ésszel is élne, és nem csak mélysötét ösztönei, valamint bundás indulatai vezérelnék cselekedeteiben, akkor nem nagyon szólna bele olyan dolgokba, amihez tulajdonképpen semmi köze sincs. Az MKP-nek és Most-Hídnak természetesen érdemes lenne összefognia, de ha ezt Magyarországról próbálja meg befolyásolni egy diplomáciai érzékkel nem rendelkező, rendkívül modortalan, kellemetlen figura, az nem sokat segít a Szlovákiában élő magyarokon. Talán érdemesebb lenne a választást rábízni az ott élő, nagykorú állampolgárokra. A Magyarországon élő lelkiismeretnek célszerű lenne elbeszélgetnie olyan szlovákiai politikusokkal is, akiket nem Magyarországról pénzelnek. Mivel a szlovákiai magyarok ott élnek, dolgoznak, politizálnak, jobban ismerik a körülményeket, lehetőségeket, mint egy magas rangú turista.

Szlovákiában 80,7 % szlovák, valamint 8,5 % magyar él, amit el kellene végre már fogadni, és nem szüntelenül hergelni az ottani nacionalistákat és ezzel nem haza-, hanem emberárulást elkövetni.

A Fidesz-KDNP nagy reménysége jelenleg az, hogy a hanyatló Nyugat-Európa helyett, az üdén fiatalos  V 4-ek lesznek a kontinens megmentői. Rendkívül ambiciózus terv, de sajnos ott virít mindenütt a nacionalizmus, amely ráadásul kezd egyre inkább szélsőségessé válni. Kiszaladni Magyarországról egy kis időre észt osztogatni, majd motyogva hazaárulózni egyet Szlovákiában nagyon hasznos cselekedet, ha a magyar-szlovák viszony elmérgesítése a cél.

Kövért nem nagyon szabadna kiengedni az országból, mivel két-három mondattal képes hatalmas károkat okozni, adott esetben akár még a saját pártjának is. Nem érdemes hiú ábrándokat kergetni, hogy ő tulajdonképpen egy rendkívül értelmes, csak kissé nyers modorú, és elképesztően faragatlan fickó. Meglehetősen beszűkült, merev világszemlélettel rendelkezik, nem véletlenül végezte el az egyetemet is oly nehézkesen. A rosszindulatot nem szabad összekeverni a ravaszsággal, a nyers brutalitást a bátorsággal.

Aki állandóan idegeskedik, az ne menjen el politikusnak, mivel a végén még megüti a guta vagy folyamatosan félrebeszél. 

Kövér nézeteivel, kijelentéseivel nem lenne semmi gond, ha el lehetne intézni mindezt egy megértő mosollyal, illetve egy „már megint hogyan mókázik” legyintéssel. Ez sajnos nem így van. Mint házelnök és a Fidesz régi, rusztikus bútordarabja, hatalmas hatalommal, befolyással rendelkezik, ami széles publicitást ad a számára mindenféle káros, felelőtlen kijelentés terjesztésére. Ezt gondolkodás nélkül meg is teszi. Pont ez a gond vele. Az, hogy nem nagyon vacakol az elmélkedéssel. Ha elragadja a hazafias mélabú, egyből úgy véli, neki van igaza.

Ezzel a mentalitással miért nem ment el inkább katonatisztnek vagy lovagnak? Ott aztán tényleg nincs visszapofázás, meg okoskodás. Nyugodtan vagdalkozhatna ész nélkül.

***

Sir Robin a bátor

(The Monty Python)

Bátor jó Sir Robin ím elindult vala 
Nem féltette az életét bátor Sir Robin
Cseppet sem félt ő nem ám, hogy meghalna kínosan
Bá-bá-bátor Sir Robin

Még az sem riasztotta el hogy péppé verik fejét
Lecsavarják orrát és kinyomják a szemét
A lábát széttörik és testét elégetik
Máját felvágják s hagymásan megsütik

Beverve fej és kitépve szív 
Szétszaggatva máj, kihúzva bél 
Fülcimpa lenyírva, nyelv tűzre vetve 
És pénisz le...

Robin, a bátor elszaladt 
Bátran elfutott, el õ 
A vész láttán ahogy tudott 
Farkát behúzva elfutott

El messzire, hogy ina szakadt 
Midőn nyúlként bátran szaladt 
Előre csak lassan jutott, mert közben mindig elcsúszott 
A bátrak bátra, hős Sir Robin

Nyúlként futott a hegyen is túl 
A porba hasalt és talpat is nyalt 
Hány embert megfúrt, hány seggbe bebújt 
Leszúrta ő ki éppen arra járt.

Daniel Ortega, Nicaragua elnöke

"Egy konkrét példát nézve Orbán most azt hiszi, hogy a 9%-os társasági adóval (TA) ideömlik majd minden pénz, a Kárpát-medencei adóparadicsomba, és abból hej, de jól fogunk (vagy fog az Orbán-klán) élni. Ez az n-edik magyaros cselvetés, amivel próbálkozik, újra azt sugallva, hogy meg lehet trükközni az ordodoxiát, ki lehet kerülni vele a produktív kormányzást, amihez nem ért, oszt hosszú távon így is jó lesz. Nem lesz az. De eléri, amit mellékesen akar: a társadalom állami függőségének erősödését. Mert ha a költségvetés – tegyük fel – öt további GE-egységnyi TA-injekcióval egyensúlyban is tartható még néhány évig (ez a legjobb eset), pótolva a 2020-tól megcsappanó erőforrásokat, attól Magyarországon nem lesz több kreatív munkahely: lesz ellenben több közmunka, alacsonyabb iskolázottság (hiszen a piac szerepe még inkább visszaszorul a munkaerő foglalkoztatásában), lesz sok öreg, mert a fiatalok elvándorolnak, lesz latin-amerikai típusú komprádor burzsoázia, lesz elképesztő kiszolgáltatottság egy katolikus iskolákkal, börtönökkel, központi munkaerő-irányítással, és mindent átható propagandával uralt, szolid neofeudális válságövezetben az EU keleti peremén -- ezt a perspektívát kínálja nekünk Orbán, és ezt fogadja készséggel a „magyar érzelmű” budai-alföldi-csíkszeredai szavazóbázisa." (Béndek Péter, FB)

Tekintsünk tehát optimistán a jövőbe. Egyszer úgyis minden jónak vége szakad, „de most fogjunk munkához: műveljük kertünket”.

A politikai korrektséget és úgy általában a becsületes, megbízható viselkedést Orbán, mint valami felesleges kacatot, széles ívben kihajította a szemétbe. A cél szentesíti az eszközt. Hazudni, csalni nyugodtan lehet, sőt szükséges, csak soha nem szabad ezt elismerni. Mátyás, az igazságos XXI. századi igazságtalan reinkarnációjaként jelenleg amúgy is a miniszterelnök képviseli a nemzet üdvét, csak ő a nép között nem álruhában, hanem golyóálló mellényben jelenik meg. Talán tisztában van vele, hogy amit csinál az nem jó, nem korrekt.

A NER a társadalomból szisztematikusan kiirtott mindenféle szolidíritást, együttérzést. Helyette megajándékozta az embereket a kellemesen megnyugtató gyűlölettel. Ezzel rengeteg egyéni felelősséget vesz le a vállukról. Kevesen tudnak ennek ellenállni, főleg ha nem szeretnék magukat a gyűlölet tárgyának szerepében találni.

A magát polgárinak kinevező kormány szisztematikusan felszámolta, ellehetetlenítette, nemzetellenes ellenségként bélyegezte meg a soványka polgári réteget. Nem sok beleszólásuk van az ország sorsának alakulásába, így ha lehetőségük adódott rá, inkább gyorsan tipliztek innen. Ma egy szolgalelkű, könnyen irányítható neofeudális réteg helyettesíti őket, melynek jeles képviselői Mészáros Lőrinc, Németh Szilárd, Tiborcz István, Bayer Zsolt, Fekete György és még sokan mások. Rettenetes szellemi és morális színvonalat képviselnek, de pont ez a cél. Az általuk kiszolgált rendszer nélkül ők senkik sem lennének, mivel nem hoznak létre értéket, csak jutalomból megkapják azokat. Mindenesetre rengeteg akad belőlük, számuk pedig folyamatosan növekszik. A NER úgy települt rá az országra, mint egy hatalmas parazita. Minden erőforrást kiszipolyoz belőle, miközben folyamatosan növekszik, erősödik. Már csak úgy lehetne megszabadulni tőle, ha a „gazdatest” éhen veszne.

2020 után ez a lehetőség is elképzelhető, nem véletlen tehát a miniszterelnök szinte gyermeki boldogsága, amiért Donald Trump elbeszélgetett vele. A magyar pitbull, Szijjártó kolléga világjáró útjai nem bizonyultak túlságosan gyümölcsözőeknek. Egy amerikai jóbarát talán hajlandó lesz finanszírozni Orbánt, ha hasznosnak ítélei a tevékenységét. Sok múlik azon is, hogy a miniszterelnök másik tartótisztje, Vlagyimir Putyin milyen viszonyt alakít majd ki az új amerikai adminisztrációval.

Közép-, és Kelet-Európa önkéntes Mátyás királyaként, Orbán befolyása jelentősen megnőne. Minden vágya, hogy számottevő  erőt képviseljen, és ne csupán egy periférikus, jelentéktelen, kis ország miniszterelnökeként vegetáljon. Nem szeretne Bécs alól visszavonulni. Az Európai Bizottság vezetése nem tud és nem is akar Orbánnal szembeszegülni. Jelenleg a saját gyanús ügyleteikből próbálnak kikászálódni.

Orbán legfőbb politikai hitvallása az, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Primitív, kegyetlen és embertelen elv, ennek ellenére nagyon népszerű a nép körében. Jaj a legyőzötteknek! A hátrányos helyzetűeknek, az iskolázatlanoknak, a betegeknek, a hajléktalanoknak, az elégedetlenkedőknek, a másképp gondolkodóknak és a kedves tévénézőknek.

Amit ez az Isten átka TV2 művelt a nincstelenekkel szemben, az nem éppen keresztény-nemzeti cselekedet volt. Az Iványi Gábor által megelőlegezett orbáni elkárhozás teljesen jogos és méltányolandó, de bekövetkeztének időpontja sajnálatos módon elég bizonytalan. Akik ezen a télen fognak megfagyni az utcákon, azokat nem nagyon vigasztalja meg ennek tudata, ami ráadásul nem is biztos, hogy létezik. Ma már ott tartunk, hogy még a halottak sem érezhetik magukat biztonságban, ha nem tudják valamivel időben felhívni magukra a figyelmet.

Orbán vízióiban valószínűleg egy erős Közép-Európai Birodalom jelent meg, melynek ő lenne a vezetője, amolyan Francisco Franco-féle Caudillo-ként. Ha módja adódna rá még a Hun Birodalmat is visszaállítaná. Erős gazdaság nélkül és úgy, hogy az ország külföldi erőforrásokra szorul, ez nem fog neki sikerülni. A reményekkel teli Lengyelország egyre gyengébben teljesít. A PiS hatalomra kerülése után egy évvel a lengyel gazdaság makromutatói romlottak. A NER nevű betegség náluk is felütötte a fejét. Jaroslaw Kaczynski elnök szerint mindezek mögött csupán aljas szabotázs áll. Leszek Balcerowicz lengyel közgazdász nagyon szellemesen fogalmazta meg véleményét ezzel kapcsolatban: „a PiS vezére vagy üldözési mániában szenved, vagy komolyan gondolja, amit mond, ám ez esetben gyengeelméjű.” A kettő természetesen nem zárja ki egymást. (Lengyel NER: jól kiosztották Kaczynskit)

Prof. Leszek Balcerowicz

A piaci verseny kikapcsolása, az oktatás színvonalának lezüllesztése, a szellemi tőke kiáramlása hatalmas károkat okozott Magyarországnak. Versenyképességben már így is a régió sereghajtójának szerepét sikerült kiharcolnunk. Úgy néz ki, tartósan. Ez egyértelműen az orbáni politika kudarcaként értelmezhető. Ha Orbán Viktor valóban államférfi lenne, és érezne is valami felelősséget, azonnal megpróbálná az oktatás minőségét javítani. Ő azonban inkább valamiféle nemzeti csodatevőként tevékenykedik. Közmunkásokat állít elő nagy számban, aztán csillogó szemmel várja, hogy ettől a haza fényre derüljön. Tragikusan nevetséges elképzelés.

Orbán jóval hasznosabb tevékenységet végezhetne, ha nekiállna az aranycsinálás művészetének kimódolásához. Miniszterelnökként nem sok hasznát veszi az ország.

Van-e egyáltalán valami jó ebben a NER-nek nevezett valamiben? Tulajdonképpen az, hogy időnként egészen szórakoztató. Mivel rendes, becsületes ember nem nagyon hajlandó a nevét adni hozzá, illetve komoly pozíciót vállalni benne, a NER egészen furcsa, bizarr, torz lelkű teremtményeket hozott a mélyből a felszínre. Mókás, ostoba, gonosz csodabogarakat, akik ugyan nagyon sokba kerülnek, és rengeteg kárt okoznak, de működésük nem nélkülözi a vérbő helyzetkomikumot. Ezek a mihaszna lények kimeríthetetlen tárházát jelentik a népi humornak.

A 100 leggazdagabb magyar listája mellett érdemes lenne ezért minden évben összeírni a 100 leghülyébb közéleti személyiség lajstromát is, amelyben természetesen ellenzéki aspiránsosok is helyet kaphatnának.

Béndek Péter megállapításai nagyon pontosak. A „budai-alföldi-csíkszeredai szavazóbázis” kitételét kissé igazságtalannak és általánosításnak vélem. Óvatosan kell az ilyesmivel bánni, mivel könnyen átcsaphat a szokásos undok és feleslegs románozásba. Bízzuk inkább rá ezt a dolgot a normális eloszlás sűrűségfüggvényére.

Kerstin Langenberger fotója

„Donald Trump a választási kampánya során sem rejtette véka alá, hogy mit gondol az energiapolitikáról. Ennek egy markáns része az a májusi megnyilatkozása volt, miszerint kivezetné az USA-t a klímaegyezményből. A kampány hevében, mondhatjuk, olyanokat is mondanak politikusok, amiket igazából nem úgy gondolnak, csak a figyelmet szeretnék felkelteni. A klímaváltozás azonban nem ilyen téma Trumpnál.” (Ha Trump csak ezt az egyetlen egy mondatát gondolja komolyan, akkor máris bajban van a világ)

A világ nagy része nem ismeri elég alaposan Donald Trumpot, Donald Trump pedig egyáltalán nem ismeri a világ nagy részét. Utóbbival a leendő amerikai elnök nincs egyedül. Úgy 7 és fél milliárd ember mondhatja el ugyanezt magáról. Nagy részüknek azonban egymagában nem sok befolyása van a Föld ökoszisztémájára, csak úgy összességükben. Trumpnak velük szemben igen.

Trump elnöksége sok embert váratlanul ért és rendkívül heves érzelmeket váltott ki. Egyesek szerint nem is lesz olyan rossz elnök, mint amilyenek mutatja magát, mások szerint az amerikai elnökök határozott idejű alkalmazásánál nincs próbaidőszak. Három hónappal a beiktatásuk után nem lehet újat keríteni helyettük, ha működésük közben zavarok lépnek fel. Szép számmal akadnak olyanok is, akik úgy gondolják: – Na, végre! Ő a mi elnökünk. Ízig-vérig férfi, mint amilyen Custer tábornok volt!

A leendő amerikai elnök  frizurája, modora, viselkedése olyan-amilyen. Abraham Lincoln sem volt a maga korában túlságosan népszerű személyiség, szépségének megítélése pedig még ma is erősen megosztja a közvéleményt.

Az, hogy Donald Trump ökológia ismeretei hiányosak, illetve egyáltalán nem léteznek ilyesmik, alapvetően nem jelent gondot. Rengeteg klímakutatót, biológust, ökológust tudna összecsődíteni tanácsadónak. Az azonban, hogy Trump a Föld klímaváltozását hitbeli kérdésként kezeli, humbugnak tartja, több mint ijesztő. Ebből a szempontból Donald Trump tragikusan ostoba és emiatt rendkívül veszélyes biológiai fegyvernek minősül.

A klíma változása mérhető, vizsgálható, dokumentálható. A kutatók 97 százaléka szerint az átlaghőmérséklet növekedése – legalább részben – emberi tevékenységre vezethető vissza. Rengeteg tudományos értékű publikáció, ismeretterjesztő cikk jelent meg a témában, melyek konkrét adatokon és nem vallási kinyilatkozásokon, vagy politológusi elemzéseken alapulnak. A változás okai még nem világosak, a kutatók pont ennek kiderítése érdekében gyűjtenek minél több adatot. Nem csupán egy gigantikus termosztát ide-oda csavargatásáról van szó.

Valami biztos elkezdődött. Tavasszal és télen delfinek jelentek meg az északi-sarki vizeken, ami régebben csak nyáron volt rájuk jellemző. Ha már ott vannak, a jegesmedvék szívesen meg is eszik őket, ami viszont eddig nem volt szokásuk. Fő táplálékforrásukat a fókák jelentették.

A hím jegesmedvék általában a táplálékban gazdag, jeges területeken kóborolnak magányosan, de kiváló kondícióban. A nőstények ezzel szemben a bocsaikkal együtt a szárazföldön maradnak, ahol a jégtakaró visszahúzódása miatt egyre inkább beszűkül az élőhelyük. Szép lassan éhen pusztulnak, mivel nem rendelkeznek szavazati joggal és demonstrálni sem tudnak.

Az Alaszkában és Kanadában élő grizzlyk a környezet felmelegedése miatt egyre északabbra vándorolnak, ahol többször kereszteződnek a jegesmedve populációkkal. A két faj eddig földrajzilag elkülönült egymástól, ami mára megváltozott. A jelenleg nagyjából 20-25 ezer példányra fogyatkozott jegesmedvepopuláció kénytelen a genetikai állományát a grizzlykre bízni.

„Hosszú távon egy evolúciós változás tanúi lehetünk, ahol az átfedések száma egyre növekszik, mert a jegesmedvéknek nincs sok választásuk. De még generációk százai szükségesek ahhoz, hogy egy valóban új medvefaj jöjjön létre.” (Chris Servheen)

– Kit érdekelnek ezek a jegesmedvék? – merülhet fel sokakban a jogtalan kérdés. – Talán a fókákat vagy az inuitokat?

Ezt a problémát azonban nem szabadna félvállról venni. A jegesmedvék sorsán keresztül érzékelhető az, hogy milyen hatásai lehetnek a klíma globális megváltozásának. Az éghajlatot nem lehet elkülöníteni, részekre szabdalni. A változások az egész bolygóra kihatnak és nem foglalkoznak az országhatárokkal vagy a GDP növekedésével.

A tengerek vízszintjének és az áramlásoknak megváltozása, a csapadék eloszlásának idő- és térbeli anomáliái már ma is konkrétan és negatívan befolyásoljáka rengeteg ember életét. Az egyre gyakoribb és szélsőséges aszályos időszakok arra késztetik az ezzel sújtott területeken élőket, hogy elhagyják eddigi lakhelyüket. Nem fognak illedelmesen kopogtatni, hogy szabad-e bejönni egy kis vízért.

Jelenleg minden valamirevaló politikus fő célja a hazai gazdaság növekedésének emelése. Úgy tekintenek erre, mint valami  Szent Grálra, ami minden társadalmi problémát megold. Az, hogy ennek milyen káros hatásai vannak, nem sok embert érdekel. Senki sem kampányol azzal, hogy tessék csak nyugodtan élhetetlen nagyvárosokban fuldokolni, aztán minél előbb légzőszervi megbetegedésben, illetve rákban elpusztulni. Halálával Ön minden gondjától egy csapásra megszabadul.

Az egész tudományos társadalmat szélhámosnak nézni Trump részéről hatalmas magabiztosságra vall. Ez tudatlansággal párosulva veszélyes robbanóelegyet alkot.

Trump szerint a klímaegyezmény árt az amerikai vállalatoknak. Ez így is van, lényegében erről szól. Az aláírók azt erősítették meg, hogy a Föld légkörének felmelegedését a kötelezettséget vállaló 195 ország 2 Celsius-fok alatt tartja az iparosodás előtti mértékhez képest, és folytatja az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy a felmelegedés csak 1,5 fokos legyen. Korlátozások nélkül ez nem megy. Nem arról szól, hogy minden évben jó legyen a hangulat a texasi olajvállalkozók bálján.

A 2016 novemberében hatályba lépett Párizsi Megállapodást, mint a világ egyik legnagyobb szén-dioxid kibocsátója (a másik Kína) az Amerikai Egyesült Államok is aláírta. Négy évig még Donald Trumpnak sincs joga felrúgni ezt a megállapodást, akármekkora amerikai elnök legyen is. Ha mégis megteszi, nyugodtan veszélyes terroristának lehet tekinteni.

A környezetvédelmet sokan tévesen érzelmi kérdésként kezelik, pedig teljesen racionális, valós problémákról szól. Nem lehet egyszerre a kizsákmányoló, globális háttérhatalmak ellen küzdeni, de közben Trump felelőtlen, ostoba kijelentéseit támogatni. Az energiaszektorban tevékenykedő vállalatok nem rejtőzködő világösszeesküvők, hanem konkrét cégek. A jegesmedvék sorsa persze egy fikarcnyit sem érdekli őket.

Még talán a fókáké vagy a rozmároké sem.

világösszeesküvők, hanem konkrét cégek. A jegesmedvék sorsa persze egy fikarcnyit sem érdekli őket.

Még a fókáké vagy a rozmároké sem.

1. Elképzelhető, hogy valami prémium minőségű sör egy kicsit másképp

2. N 97. Az I betűt arrefelé valahogy így írják

3. Hamisítatlan túrapapucs

 4. 100 százalékos támadás a globalizáció ellen

5. Harry Potter és néhány bónusz

6. Fúziós játékkonzol

7. Megbízható védelem a káros böngészők ellen

8. Így ugrik egy vérszomjas pimp

9. Ez király! Illetve nem

10. Ha az almát megfordítják, érintős bakancson is egész jól mutat

11. Markánsabb arcú, speciális, átrendezői verzió

12. Johnnie elsétált dolgozni. Vérvörös ajkak számára készült proletár whisky

13. Mike Bates sikeres cége

14. Mike Bates sikeres cipője

15. Valami kártyás marhaság

16. Kettő az egyben zokni

Az új ember születését figyelő geopolitikai gyermek (Salvador Dali, 1943)

„A politikus hangsúlyozza, hogy a populisták sokaknak gondot okoznak, mert tudatosan játszanak a félelmekkel, ám érdemi válaszaik nincsenek, csupán azt sugallják, hogy a nemzetállamban el lehet rejtőzni a globalizálódás elől - tájékoztat a Kurier.” (A „mag”– Európa nem segít - Juncker - Nemzetközi sajtó)

Szétesni tudni kell. 

Mi magyarok szerencsére hatalmas gyakorlattal rendelkezünk ebben a tevekénységben. Oszmán birodalom, Osztrák-Magyar Monarchia, Harmadik Birodalom, keleti blokk. Teljesen mindegy melyikről volt szó. Egyszer csak fogták magukat, aztán csúnyán felbomlottak, miközben mi éppen bennük tartózkodtunk. Majd pont az Európai Unió fog egyben maradni a mi részvételünkkel és Junckerék aktív közreműködésével. (Juncker és Schulz utolsó közös svindlije volt Oettinger pesti repülésének elkenése )

Putyin, Erdoğan kívülről, a ma oly népszerű, populista és korrupt politikusok belülről rugdossák szét az integrációt. Sikeres tevékenységül ellen az Európai Bizottság csak annyit tud tenni, hogy időnkét rájuk szól, nem szép dolog az ilyesmi. Nem tűnik túl hatásosnak, főleg ha közben ők is nem pont szép dolgokkal foglalkoznak. Sopánkodáson kívül mi mást is tudnának tenni? Forduljanak talán az Egyesült Államok legújabb elnökéhez, hogy szíveskedjenek újra partra szállni Normandiában, amíg még lehet? Nem olyan világot élünk. Az USA egy kis időre valószínűleg be fog zárkózni, aztán kiteszi az ajtajára a táblát: „Nem veszünk semmit!”.

Magát a bomlást nehéz irányítani. A britek kiválása csupán kísérleti fázisban van, még ők maguk sem tudják mit szokás ilyenkor tenni és hogyan. A világ sorsát meghatározó politikusok közül azok kerültek többségbe, akik egy gyenge Európa kialakításában érdekeltek, mivel így jóval könnyebb kirabolni. Zsarolással, sikkasztással, fosztogatással, fenyegetéssel, dezinformációkkal, zsebtolvajlással, ki amiben a legügyesebb, hát azzal.

A németek még kitartanak, de lehet, hogy a harmadik világháborút is elveszítik. Nekik ebben van gyakorlatuk.

Magyarország szempontjából azért izgalmas egy szövetség felbomlása, mivel ilyenkor, hagyományosan, országrészeket szoktak elcsatolni tőlünk. Szerencsés esetben Ausztria esetleg bejelentheti igényét a nyugat-dunántúli régióra, ami jelentősen javítaná az ott élők életkörülményeit és növelné a születéskor várható élettartamukat. Tehetséges populistái az osztrákoknak is vannak, ebben sem lenne hiánya annak, aki kedveli őket.

A józan ész azt diktálná, hogy jelen körülmények között a tagországok szorosan összezárjanak. Ehhez azonban szükség lenne egy közös józan észre. Ilyen nincs, nem is lesz, mivel jelenleg egyre többen saját észt használnak, nem is feltétlenül józant.

–- Tessék azonnal a nép véleményét figyelembe venni! – harsogják magabiztosan a populisták. Remek gondolat. Magyarország meg is mutatta, miként lehet egy 38 százalékos véleményt megfelelő elszántsággal 98 százalékosra feltornászni. Nem kell hozzá más, csak kellő mértékű arcátlanság. A nép véleménye nálunk mindig megegyezik Orbán Viktor véleményével. Ha nem, akkor baloldali-liberálisa hazugságnak minősül, amit nem szabad, sőt egyenesen nemzetellenes bűn figyelembe venni.

A jelenlegi helyzetet - látszólag ellentmondásos módon - legfőképpen pont az változtathatná meg, ha Orbán Viktor és hasonszőrű cimborái kerülnének az Európai Unió élére. A mostani kellemes bomlást azonnal felváltaná egy szigorúan központosítotti irányítás, természetesen a nemzetek önrendelkezésre hivatkozva.

Ebben az esetben mesés gazdagság zuhanna Rogán Antalra. Nem kellene bérelt helikopterrel szégyenkeznie ország-világ előtt. Lenne sajátja is, amit tehetséges üzletasszony-felesége pénzéből venne meg. A Mészáros és Mészáros Kft. végre bekebelezhetné a német autógyárakat, Andy Vajna pedig uralhatná az európai filmgyártást. Ezek ma még csak abszurd, nevetséges feltételezések, de a tapasztalatok alapján az abszurd, nevetséges feltételezéseket érdemes egyre komolyabban venni, úgy talán kevésbé fáj a pofon.

Szétesni tudni kell.

Apám valamikor a kilencvenes években szilánkosra törte a bokáját. Farigcsálták itt is, ott is, jól összecsavarozták, aztán elkezdték rehabilitálni. Kapott két mankót, amivel kimondottan szórakoztató látványt nyújtott számunkra. Felszabaduló idejét azzal töltötte, hogy a helyi rádióállomásokat terrorizálta szisztematikusan. Szinte az összes általuk meghirdetett nyereményjátékot kíméletlenül elorozta. Ezek nagy része ingyenes éttermi fogyasztás volt, négy fő részére.

Dúskáltunk a jóban. Minden vasárnap ájulásig ettük magunkat. Egyik alkalommal a szokásos tarhálás után anyám borravalót akart adni a pincérnek, hálából és köszönetképpen az általunk elkövetett fosztogatásért. Úgy vélte, fejedelmi nagylelkűségének kimutatására tíz forint éppen elegendő. Ez akkoriban is megalázóan alacsony összegnek számított, ami apámat ösztönösen menekülésre késztette. A mankóival olyan sebesen evezett el a tetthelyről, hogy ezzel valószínűleg dobogós helyezést ért volna el a nagy múltú Oxford-Cambridge evezős versenyen is. Pillanatok alatt pár száz méteres előnyre tett szert, mi meg alig tudtuk utolérni őt, a sebesen száguldó mozgáskorlátozottat.

Végletekig felgyorsított bicegése azonban nem várt, heves rázkódással járt együtt, amelynek hatására apámnak kiesett ez egyik foga. Meglepő fordulat volt, amire egyikünk sem számított, mivel az ilyesmi evés közben szokott megtörténni, nem röviddel utána. A drámai helyzetben meg is jegyeztem görcsösen röhögő húgomnak, hogy iparkodjunk csak mielőbb haza, még mielőtt apánk darabjaira hullik szét. Szerencsére a folyamat abbamaradt, több veszteség már nem érte családunkat.

Ebből is látható, hogy a szétesés kiszámíthatatlan és meglepő fordulatokat képes produkálni, ha éppen ehhez támad kedve. Tekintsünk tehát optimistán a fényes jövő felé. Valahogy majd csak lesz. 

Doyle Scott Elliott és Westminster Abbey, az ivartalanított kék birman kandúr közösen használt teste

„A szem a lélek tükre, és visszatükröz mindent, ami rejtve van. De a belülről fakadó ragyogáson kívül más szerepe is van a szemnek: kifelé is tükörként működik. Azt is visszatükrözi, aki belenéz.” (Paulo Coelho)

A Coelho idézetekben az a legjobb, hogy rengeteg van belőlük amióta megoldották az ipari előállításukat. Ezek nagy részét valószínűleg Kínában készítik, és onnan terítik be velük az egész világot.

A lélek amúgy nagyon bizonytalan valami, nem úgy, mint az említett szemtükör. Még azt sem tudjuk, maga a lélek miből van. Nem lehet megfogni, nézegetni, rágcsálni, legfeljebb a tulajdonosát tudjuk agyoncsapni.

Váratlan fogantatásunkkor odavágnak hozzánk valami kevert génállományt, olyan emberektől, akiket nem mi választunk ki és csak jóval később ismerjük meg őket, ha egyáltalán módunk adódik erre. Életünk során ebből a másoktól örökölt anyagból kell valami nagyjából értelmes létformát létrehoznunk, ami nem könnyű feladat. Miként vállaljon az ember így felelősséget a saját cselekedeteiért?

Valamikor az egyedfejlődés korai szakaszában megjelenik a lélek és alaposan bezárkózik az adott testbe. Csereberélni nem lehet, eladni is csak átvitt értelemben lehetséges. Különböző tudatmódosító szerekkel el lehet ugyan érni azt, hogy időnként elhagyja a testet, de aztán ismét visszatér. Túladagolás esetén erre nincs lehetősége, ekkor ott marad árván, de senki sem tudja megmondani, pontosan hol. Ez a legnagyobb gond ezzel a lélekkel. Nagyjából sejtjük azt, miket képes művelni, ha a helyén van, de nem tudjuk megmondani, mi lesz vele, ha eltűnik a teste. Ebben a kérdésben a vallások is csak tapogatódznak, és régi történetekkel próbálják bizonyítgatni a saját világképüket. Kerítenek hozzá maguknak valamiféle dogmát, majd közlik, mindenki érje be ennyivel.

Elképzelhető ugyan, hogy a lélek vándorolni kezd a halál után, de arra nincs értelmes magyarázat, vajon miért nem teszi meg ezt jóval ennek a sajnálatos eseménynek bekövezte előtt. Mennyi bajtól, szomorúságtól menekülhetnének meg azok, akiknek megunt, lestrapált testükben elszállásolt lelkük hajlandó lenne menet közben egy jóval szórakoztatóbba, tetszetősebbe, igény szerint mondjuk egy jóval gazdagabba áthurcolkodni. A lélek ehelyett megvárja, amíg a test elpusztul, aztán egyszerűen lelép onnan. Ez mindenképpen önző, tiszteletlen viselkedés részéről egy olyan porhüvellyel szemben, amelyet évekig ingyen kihasznált.

Az is megeshet azonban, hogy időnként mégis elkóborol. Ki tudja? Doyle Scott Elliott a saját állítása szerint sohasem hitt a lélekvándorlásban, mégis megtörtént vele valami ilyesmi. Arról számolt be, hogy egy keményen átmulatott éjszaka után, melynek során ismeretlen eredetű drogokat is fogyasztott, egy 72 éves özvegyasszony ölében eszmélt fel. Ebben nem lett volna semmi meglepő, de Scott Elliott, a legnagyobb meglepetésre Westminster Abbey, egy ivartalanított, kék birman kandúr testében találta magát. Halványan emlékezett arra, hogy a lelke éjszaka összefutott valami macskával és talán fogadtak is valamiben, amit Elliott kóborló lelke elvesztett.

Több mint két hónapjába került, amíg sikerült meggyőznie Westminster Abbey-t arról, jobb lenne a szerencsétlen fogadást semmissé tenni. A férfi, illetve akkor éppen macska ígéretet tett arra, ha Westminster Abbey hajlandó visszaköltözni önmagába, abban az esetben Elliott minden héten  Purina Gourmet Chef's Collection macskaeledellel látja el őt. A macska lelke ezt a csábító ajánlatot nem tudta visszautasítani.

Scott Elliott azzal azonban nem számolt, hogy az ivartalanított kandúr előbb rútul kihasználta a kedvező alkalmat. Doyle Scott Elliott-tól megszerzett testében minden éjszaka elkóborolt, verekedéseket provokált, ételt lopott és rengeteg nőt csábított el. Az is lehet, hogy mindez persze csupán hazugság, melynek segítségével Elliott megpróbálta magát felmentetni az általa elkövetett garázda cselekedetek alól, illetve így próbált megszabadulni a hirtelen rázúduló 58 apasági keresettől. Elliott beszámolójában arra nem tért ki, hogy az ivartalanított kandúr és az ő lelke miként társalgott egymással, pedig ez az egyik legérdekesebb részlet.

Elképzelhető, hogy maga a lélek csupán az illegálisan előállított DNS állomány egyik kellemetlen mellékhatása. Köztudott, hogy a rekombináns DNS, kiszámíthatatlan viselkedése miatt, veszélyes biológiai fegyvernek minősül az Univerzumban. Felhasználását, a vele való kísérletezést szigorú szabályokhoz kötik, melyeknek megszegése komoly következményekkel jár. A DNS nem játék. Viszonylag rövid idő alatt képes egész bolygók átalakítására, majd hatékony elpusztítására. Ha szerencsétlen módon értelmet, illetve az említett lelket, sikerül kifejlesztenie, megállíthatatlanná válik és letarol mindent maga körül. Röpke pár milliárd év és már képessé válik arra, hogy termonukleáris robbantásokkal szórakozzon a maga örömére. Ezt történt a Föld esetében is.

DNS-t lopni lehetetlen, az előállítása pedig rendkívül bonyolult és időigényes folyamat. Rengeteget kell pepecselni vele. Csillagászati értéke miatt a szervezett bűnözésnek azonban érdemes volt befektetnie a gyártásába, és távoli, jelentéktelen bolygókon, laboratóriumokat berendeznie ehhez. A hírhedt „Vegyesruházat Méretre Készítve” nevű DNS-kartell feje, Quetzalcóatl, kutatókat küldött ki szerte galaxisba, hogy keressenek ismeretlen, névtelen bolygókat, melyek alkalmasak lennének ipari méretű, illegális DNS előállítására. Ezek egyike a Föld, amelynek valójában még ma sincs neve, így legtöbbször „Valahol arrafelé. Ott!"-ként szokták emlegetni. A „Vegyesruházat Méretre Készítve” szervezet neki is látott a megfelelő környezet kialakításához, majd beindították a szükséges kémiai folyamatokat. Minden gördülékenyen ment egészen addig, amíg nagyjából 65 millió évvel ezelőtt a rivális „Alkalmi Ruházat Jutányos Áron” banda megpróbálta felszámolni az akkor már sikeresen működő DNS-labort. Ez okozta a dinoszauruszok vesztét, de magát a gyártást mindezek ellenére gyorsan újra tudták indítani.

Amikor a DNS elkezdte kifejleszteni a civilizációt, Quetzalcóatl kénytelen volt istennek kiadni magát, hogy valamilyen módon képes legyen befolyásolni a termelést. Az emberek megjelenése ugyanis meglehetősen kockázatossá tette a technológiát, viszont elképesztő mértékben megnövelte az előállított DNS mennyiségét.

Az is lehet, hogy mindez persze csak hazugság, aminek segítségével Quetzalcóatl megpróbálta magát felmentetni az általa elkövetett garázda cselekedetek alól, illetve így próbált megszabadulni a hirtelen rázúduló nagyjából 3 milliárd apasági keresettől.

Persze az is lehet, hogy mindössze elektromos jelek rohangálnak összevissza bennünk, amitől olyan érzésünk támad, mintha léteznénk. Ez a teória azonban nem ad magyarázatot Westminster Abbey, az ivartalanított kék birman kandúr viselkedésére és a Paulo Coelho idézetek villámgyors előállítására.

Louann Brizendine M.D.

„Egészen elképesztő adat, de Louann Brizendine, a San Franciscó-i egyetem neuropszichiátere The Female Brain (A női agy) című könyvben leírtak szerint a nők egy nap 20 ezer szót ejtenek ki a szájukon hangosan, amíg egy férfi csupán 7 ezret: tehát a nők gyakorlatilag háromszor annyit beszélnek.” (A nőt hallgatni, a férfit olvasni kell)

Ez bizony valóban egészen elképesztő adat. Mint soha, sehol sem végzett – ráadásul nem is kezdett – neuropszichiáter, akinek még a San Franciscó-i egyetemet is csak úgy nagyjából 9.532 kilométernyi távolságra sikerült megközelítenie, kénytelen vagyok teljesen megbízni a fent leírtakban és azokon egészen elképedni. Ez van. Valakikre biztos rászereltek valamilyen furfangos szószámláló szerkezetet, a statisztikai kiértékelés után pedig jött a döbbent felismerés. A nők átlagosan 20 ezer szó/nap sebességgel száguldanak át az életükön, a férfiak pedig komótosan ott dörmögnek mögöttük a maguk jelentéktelen, 7 ezres lomhaságukkal.

Minőségről az idegfeszítő cikkben nem esett szó, pedig mind a beszéd, mind az írás esetében ennek jóval nagyobb a jelentősége, mint a puszta mennyiségnek.

Egészen elképesztő volt számomra az is, amikor X. Y. (kitalált név, de valójában hímnemű) a fülem hallatára vizsgázott szervetlen kémiából Dr. P. I.-nél (Dr. Pais István). Hosszan tartó, kiválóan felépített beszédről volt szó, amivel a szónok valószínűleg hatalmas sikert aratott volna a római szenátusban is. Ez a tény teljesen elkeserített és összetörte minden maradék illúziómat. Jómagam még a legszebb nyári élményeimmel kapcsolatban sem tudtam volna ennyi érdekfeszítő kalandot elmesélni, a kihúzott tételről nem is szólva. Azzal próbáltam vigasztalni magamat, hogy ezidáig egészen jó életem volt.

Egészen elképesztő feleletről volt szó, ami lenyűgözte a teljes hallgatóságot, azaz mind a professzor urat, mind engem, a vesztes urat. Pais professzor a pompás szónoklat után nem is fukarkodott az elismeréssel:

– Gratulálok, fiatalember! Ennél szebb feleletet még életemben nem hallottam. Mivel azonban csupán marhaságokról volt benne szó, erre sajnos csak elégtelent tudok adni magának. Használja egészséggel! Nem szeretem, ha valaki feleslegesen rabolja az időmet.

Önbizalmam ezek hallatán azonnal helyreállt és nagyjából tíz, megfelelő mondattal sikerült kiszabadulnom szorult helyzetemből. Az általam elmondottak szerencsére nagyjából megegyeztek Pais professzor ízlésvilágával.

Egészen elképesztő Oakland Sushi Garden esete. Az illető egyetemi tanulmányi végeztével, 26 éves korában úgy vélte, minden, amit csak akart elmondott már az életében, ezért ezentúl kizárólag másokat fog meghallgatni. Miután ezt kijelentette, egy szót sem szólt többé, ami miatt rövidesen gyámság alá helyezték. Sushi Garden számára mindez pompás lehetőséget biztosított arra, hogy kedvére hallgathasson bármit és bárkit, ami érdekesnek tűnt számára. Mivel teljesen beszámíthatatlannak tartották, nem okozott gondot az sem, ha az őt idegesítő fecsegőket egyszerűen faképnél hagyta.

73 éves korában kiadták „Micsoda érdekes dolgokat hallottam másoktól” című könyvét, amely mind a kritikusok, mind az olvasók körében hatalmas sikert aratott. Ez egyáltalán nem lehetett meglepő egy olyan szerző esetében, aki egész életében csupán érdekfeszítő dolgokról hallott. Ki engedheti meg magának manapság ezt a luxust?

A szerzőt ezután briliáns elmeként jellemezték, de mivel a könyvének eladásaiból Sushi Garden jelentős anyagi bevételre tett szert, rokonsága ragaszkodott a gyámság további fenntartásához. Azzal érveltek, hogy Oakland Sushi Garden kétségtelenül remdkívül briliáns elme, de nem hajlandó köszönni senkinek.

Az is egészen megdöbbentő, amit Dr. Charlie (Charles) Birdland, amerikai jazz szaxofonos és ornitológus publikált „A nők és a lousinianai vízirigók (Parkesia motacilla) összehasonlító vizsgálatai New Orleans környékén" című tudományos munkájában. Dr. Charlie mintegy két évtizeden át tanulmányozta alaposan és részletesen az említett populációkat és arra a megállapításra jutott, hogy a környékbeli vízirigók négyszer annyit beszélnek, mint a New Orleans-i nők. A Wilson Ornitológia Társaság (The Wilson Ornithological Society) szerint ez egészen elképesztő teljesítmény.

A megfigyelési módszerek fejlődése hamarosan talán még azt is lehetővé teszi számunkra, hogy végre egészen elképedjünk annak megállapításán, hogy a kanadai hódok (Castor canadensis) esetében a nőstények vagy hímek rágnak-e többet, és vajon beszélgetnek-e közben. Ehhez mindössze néhány olyan kanadai tudós szükséges, akik ilyesmivel szeretnének foglalkozni.

Az is egészen elképesztő lenne, ha Louann Brizendine nekiveselkedne Fidel Castro beszédeinek feldolgozásának. A kubai vezető 1960-ban négy és fél óráig szónokolt az ENSZ-ben miközben rengeteg érdekes szót elhasznált. A Kubai Kommunista Párt III. kongresszusán 7 óra 10 percen keresztül győzködte a hallgatóságát. Sikerrel.

Az említett illető egyébként szakállas és férfi, így beszédei jelentősen torzítanák az egészen elképesztő szószaporítási statisztikákat.

A mi Flórink nem is olyan

„Álláspontom szerint az eljárásuk jogalapja abban a pillanatban megszűnt, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) úgy határozott: visszafizetteti az Országos Roma Önkormányzattal (ORÖ) a Híd a munka világába programra felvett forrást, és mivel nem a vállalt feltételekkel valósult meg, a programot kivezették a tagállami elszámolásból.” (Nem bujkálok, nincs mitől félnem)

Pompás időszak köszöntött be a Fidesz méltán népszerűtlen botrányhőseinek életében. Valóban nincs okuk semmiféle bujkálásra, rettegésre, felelősségre vonás miatti idegeskedésre. Orbán Viktor eldöntötte azt, hogy minden ellenük irányuló alaptalan támadás csupán a magyarság, illetve magának a feddhetetlen jellemű miniszterelnöknek lejáratását szolgálja. Farkas Flórián ennek hallatán azonnal azonosította is magát az egész magyarországi cigánysággal, ami rendkívül méltatlan eljárás velük szemben. Ennek a bármikor könnyedén bevethető, univerzális érvelésnek a segítségével minden aljas karaktergyilkossági kísérleteket könnyedén el lehet hárítani. Akinek maga a miniszterelnök a karakter-testőre, annak a lelkét többé nem terhelheti bűn.

A Miniszterelnökség bátran nekiláthatna akár még búcsúcédulák árusításának is. Ezekkel sokkal jobb üzletet csinálhatnának, mint a szép emlékű letelepedési kötvényeikkel.

Farkas Flórián jellemét legjobban Rideg Sándor fogalmazta meg az „Indul a bakterház” című regényében Konc bácsi Szabó bakter általi objektív megítélésén keresztül:

„– Aztán, mondd, Bendegúz, nem szoktak felőlem beszélni Szabóék?
– Dehogyisnem! Mindég azt mondják, hogy Konc bácsinak akasztófán volna a legtisztességesebb helye.”

Szabó bakter egy kicsit karcosan fogalmazott ugyan, de szerencsére halálbüntetés nincs már Magyarországon. Minden közszereplőt megillet azonban a bűnösség vélelme. Ez a tevékenység ezzel jár. Az ártatlanság vélelme majd csak bíróság előtt dukál, ha eljut odáig az illetékes. Ilyen baleset azonban nem nagyon szokott megtörténni kormányzati védelem alatt álló személyekkel.

Akik közpénzek körül matatnak, azok ne sértődjenek meg azon, ha néha megkérdezik őket arról, hogy mit művelnek és mennyiért. Farkas miniszterelnöki biztos az interjúban azzal érvelt, hogy az OLAF eljárásának jogalapja „a Híd a munka világába program” során eltűnt 1,5 milliárd forint uniós forrással kapcsolatban megszűnt, mivel az EMMI kérésére az ORÖ gálánsan állta a cechet. Ez aztán a szerencsés fordulat. Az ORÖ azonban nem egy snájdig úriember. Nincs neki saját pénze. Közpénzből könnyű gavallérosan kifizetni a mulatság költségeit, ami ebben az esetben nem volt olcsó.

Kellő kitartással és türelemmel utána lehet nézni annak, összesen mennyi pénz eltüntetésével rágalmazták már meg Farkas Flóriánt, mint példás életű, törvénytisztelő állampolgárt. Olyan összegekről van szó, amelyek különböző rejtélyes okokból ma már nincsenek is meg, illetve valószínűleg az ellenzék és a baloldali sajtó karaktergyilkossági kísérleteinek váltak martalékául.

Ezeket a kíméletlen karaktergyilkosokat rasszizmussal nem lehet vádolni, mivel ugyanilyen hevességgel támadták a szintén teljesen ártatlan Rogán Antalt is, aki csupán egyszerű, de becsületes parasztgyerek Szakonyfaluból. Ilyen kegyetlen világot élünk mostanában. Mi lenne itt, ha nem a FIDESZ-KDNP lenne hatalmon és létezne számottevő ellenzéki sajtó? Ilyesmikbe még belegondolni is rossz.

Farkas miniszteri biztossal az igen mély interjú szerencsére a Magyar Idők biztonságos, barátságos lövészárkában készült. Szó sem lehetett holmi alattomos „körbelövöldözésről”, amit ő említeni méltóztatott saját magával kapcsolatban.

Sajnos még a hazug, ellenzéki sajtó szisztematikus felszámolása sem hozhat gyógyírt minden bajra. Az elvetemült szakadárok az online sajtó sötét csatornáin keresztül továbbra is könnyedén folytathatják bűnös tevékenységüket, azaz a kormányzat jótéteményeinek szándékos elferdítését és az aljas célból elkövetett rágalmazásokat.

Ezen már csak szigorú titkosítással lehet segíteni. Uniós pénzek esetében ez ma még kissé nehézkes. Ebben az esetben a leghatékonyabb fegyver a nemzeti érdekből elkövetett tagadás, illetve hazudozás. A „Híd a munka világába program” szép példája az elegáns légelhárításnak. Ha valami miatt mégis megtörténik a baj, az adófizetők különösebb tiltakozás nélkül kifizetnek mindent. Az akadékoskodókat le lehet csillapítani azzal, hogy ez nem is közpénz, hanem valami egészen más. Pontosan nem is lehet tudni, hogy mi. Talán adomány vagy valahol összetört egy hatalmas malacpersely.

A 2017-es es úszó-világbajnokság körül is egyre gyülekeznek a sötét felhők, melyek alatt éhes, karaktergyilkos-keselyűk keringenek. Sorba jönnek a botrányok, pedig még el sem kezdődött az igazi pénzosztás. Célszerű lenne tehát az egész világbajnokságot szigorúan titkosítani. Nem kell minden jöttmentnek az orrára kötni azt, hogy mi rendezzük. A víz már megvan hozzá. Egyenlőre mindenki érje be ennyivel. Ha valami miatt mégsem sikerülne a rendezés, egy szigorúan titkos világbajnokság esetében nyugodtan azt lehet mondani, hogy már rég megvolt. A nyertesek neveit majd pontosan száz év múlva nyilvánosságra hozzuk. 

A történészek a jövőben izgatottan fogják vakargatni a fejüket, amikor elkezdik kibontogatnia az izgalmas titkokat. Azon tanakodnak majd, vajon mi a fene történt a 2010-es években Magyarországon. Miket is nem csinált ez a Farkas Flórián, romatámogatásokat felügyelő miniszteri biztos és törvénytisztelő állampolgár?

Annyi már most is bizonyosan tudható, hogy két hónappal hat hónapos mandátumának lejárta után sem adta le végleges jelentését, és ezért nem leváltották, hanem inkább meghosszabbították a miniszteri biztosságát. Farkas Flórián késlekedést valószínűleg egy ellene elkövetett karakter-sorozatgyilkosság okozta. (Nem érkezett meg Navracsicshoz a "roma vizsla" jelentése)