„Aki még tanult némi marxizmust, az emlékezhet Lenin forradalom­elméletére. Lenin szerint akkor alakul ki forradalmi helyzet, ha az uralkodó osztály már nem tud a régi módon kormányozni, az elnyomottak pedig nem hajlandók a régi módon élni. Valami ilyesmi történt a világban 2016-ban.” (A lázadás előszele)

A Magyar Idők egyik jeles szerzője 2016 utolsó napjaiban hatalmas csapást mért a NER esküdt ellenségeire, illetve úgy nagy általánosságban a nevetséges „píszí-gondolkodás” kihalásra ítélt híveire. Forradalmi kiáltványában Néző László keresztény alapokra helyezte a marxizmus-leninizmus tanításait.

Az említett írás Vlagyimir Iljics, Donald Trump, Bethlen János erdélyi kancellár, a Brexit, végül, de nem utolsósorban a Fidesz hat éve tartó sikeres kormányzásának mesteri összevegyítése mindössze négy, közepes hosszúságú bekezdésben. Remek receptúra. Ha ettől az ideológia koktéltól nem omlik össze azonnal a „píszí-világegyetem”, akkor az emberiség kénytelen lesz megint egy kiválasztottat követni, majd végül keresztre feszíteni.

A lázadás szele – melynek feltámadására maga a magyar miniszterelnök hívta fel elsőként a nagy nyilvánosság figyelmét – a „politikailag korrekt világ vámszedői”-it, a „régi elit”-et fogja elsöpörni. Az pontosan nincs meghatározva, hogy miféle elvetemült társaságról van szó, de tulajdonképpen sejteni lehet azt, kik is lehetnek ők. Rögtön neki is lehet kezdeni sikeresen lázadni ellenük.

Lázongás közben csak arra kell ügyelni, hogy a „kor embere” a győztes oldalon maradjon, a heves küzdelem során nehogy véletlenül bekeveredjen az ellenség sorai közé. Kicsit ellentmondásos ugyan előre elrendelt győztesként lázongani egy régi, rohamosan pusztuló világ ellen, de valahol a Bibliában, illetve a Lenin összesben ott rejtőzhet a magyarázat a rejtélyre. A cikkben többször is szerepel a „józan ész” kifejezés, melynek használata a szerző részéről meglehetősen nagy merészségre, illetve teljesen szabadjára engedett elmére vall.

Tisztességes lázadók általában nem szoktak a Blaha Lujza téren ételért sorban álló emberekre lecsapni. Persze amikor oda a politikai korrektség, illetve ilyen mértékben fokozódik az osztályharc, valamint vele párhuzamosan a tőke újra és újra szétosztása, akkor könnyen megtörténhet az ilyesmi.

Az igazán sikeres afrikai hadurak példának okáért régóta nem dőlnek be a politikailag korrekt maszlagnak, „az üres szólamoknak, felcicomázott szavaknak, festett díszleteknek”. Állig felfegyverzett csapataik odamennek ahol valamit meg lehet szerezni. Szándékaik őszinteségének igazolásként lelőnek néhány fegyvertelen embert, elveszik amiért jöttek, majd politikailag teljesen inkorrekt módon távoznak. A „píszí korszakában” ezt a tevékenységet rablógyilkosságnak, mészárlásnak, a lázadókat pedig martalócoknak nevezték.

Kiszelly Zoltán, a lázadó politológus, mint a „kor embere” megértette az új idők szavát és blogbejegyzésében elrettentő csapást mért a politikailag korrekt viselkedésre, illetve annak „vámszedőire”, egy általa közelebbről meg nem nevezett 1 %-ra. Régebben talán azt lehetett volna mondani a Századvég Politikai Iskola Pancho Villa-jára, hogy ez aztán igazán aljas, jellemtelen gazfickó, ma viszont azt, hogy már megint fellázadt. (Blaha Lujza téri liberális beetetés)

A lázadást, mint 2017 egyik meghatározó tevékenységét, kissé vakmerően alkalmazza vallási kinyilatkozásaiban Orbán Viktor. Lázadni általában a hatalom ellen szoktak, az pedig jelenleg ő. Nem kell az ördögöt a falra festeni, mert lemászik onnan őkelme és bemegy valamelyik lap szerkesztőségébe garázdálkodni.

Ha az országban minden a legnagyobb rendben menne, akkor Európa legfőbb gerillája, egy masszív médiabirodalommal, valamint a Mészáros és Mészáros Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-vel, azaz a Magyar Kelet-indiai társasággal a háta mögött nem rettent volna meg egy alig pár ember által olvasott PR-cikk meghamisításától. Jellemző, hogy még a szerkesztőket sem nagyon érdekelte, vajon mi szépeket mondhatott Orbán Viktor. Egy tisztességes miniszterelnök ilyen esetben megrántotta volna vállát, majd kért volna egy helyreigazítást.

A meghamisított karácsonyi Orbán Viktor-interjú miatt indított vizsgálat a Fejér Megyei Hírlapnál azonban még be sem fejeződött, a kiadó máris kirúgott öt szerkesztőt és egy gazdasági vezetőt. Mire való volt ez a nagy sietség? Példát kellett statuálni? Összekeverték a lázadást a lázas kapkodással? A jegyszedőt legalább már internálták?

Az, hogy ki a lázadó, jelenleg a hatalom mondja meg. Áder János például azzal a váratlan és páratlanul bátor tettével lázadt fel, hogy az alaptörvény rendelkezéseinek megfelelően, fájdalomtól megtört szívvel, de elvállalta a jövő tavasszal esedékes demokratikus megmérettetést a köztársasági elnöki posztért folytatott kiélezett küzdelemben.

A polgár, keresztény, haza, magyar, őszinte és ki tudja még milyen szavak után, a lázadás kifejezést is át kell egy kicsit értelmezni ahhoz, hogy követni lehessen majd a 2017-es esztendő eseményeit.

„A bizalom jó dolog. Az ellenőrzés még jobb.” (Vlagyimir Iljics Lenin, 53 éves korában elhunyt lázadó)

Így néz ki jól egy gazdag és a Bauer papája

MINISZTERELNÖKSÉG

Postai cím: 1357
Budapest, Pf. 6.

Iktatószám: I-II/ME/5802
Ügyintéző: Earhart Amália

Özv. Eisenhower D. Dwightné részére
Ardenneki út 197-199/E/III/2.

Tisztelt Eisenhower D. Dwightné!
Kedves Doud néni!

Reméljük, hogy időben megkapta a 10.000.-, azaz TÍZEZER forint értékű Erzsébet-utalványunkat, melyet a Miniszterelnök úr minden követ megmozgatva próbált meg el eljuttatni az Ön részére. Ha még nem jutott volna el Önhöz jelentős, érdemi támogatásunk, ez esetben kérjük, szíveskedjék haladéktalanul feljelenteni az Ön, hanyag postai kézbesítőjét.

Tetszik tudni, az úgy történt, hogy a Bauer papája, jobban mondva a magyar gazdaság – a kormány hathatós intézkedéseinek és folyamatos, elszánt harcának következtében – a vártnál jobban teljesített, ezért azt a döntést hoztuk, hogy jelentős összegű Erzsébet-utalványokat juttatunk el az idősebb nemzedékeknek. Az utalványok eredete reméljük végképp minden kétséget eloszlatott Önben a Mikulás, illetve a Jézuska személyét illetően.

Be kell látnia, részünkről ez a jelentős, érdemi támogatás egy rendkívül nemes lelkű, és nagyvonalú tett volt. Ezért cserébe csupán azt kérjük Öntől, soha ne inogjon meg, és minden körülmények között higgyen a rezsicsökkentés sikerében, valamint a Bauer papájának, jobban mondva Magyarország erősödésében. Elszánt, szilárd hitének megerősítésének időpontjáról a megfelelő időben értesíteni fogjuk.

Egyben szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy felhívjuk tisztelt figyelmét arra, hogy a nyugellátásokban részesülő személyek egyszeri juttatásáról szóló 404/2016. (XII. 8.) Korm. rendelet értelmében – az utalvány átvételekor –, saját kezű aláírásával elismerte azt a tényt, hogy Ön immár dúsgazdag. Ez az örömteli hír bizonyos kötelezettségekkel és társas viselkedési normák betartásával jár. Ebben szeretnénk az Ön segítségére lenni.

Társaságban semmiképpen se panaszkodjon, sőt, lehetőség szerint soha ne panaszkodjon. Jobb helyeken ez rendkívül illetlen cselekedetnek minősül. A miniszterelnök nevét hiába ne vegye a szájára, legfőképpen hálálkodás céljából használja. Szíveskedjék minden rosszért, legfőképpen kellemetlen közérzetéért az előző kormányokat felelőssé tenni és mélységesen megvetni őket. Méltatlankodásának hangot is adhat. A Magyar Idők című, független napilapból részletesen és naprakészen megtudhatja, hogy éppen miért kell nagyon felháborodnia. Erre a lapra a dúsgazdag rétegeknek – amelyhez most már szerencsére Ön is tartozni tetszik – , mindenképpen illik előfizetnie. Kérjük, erre szíveskedjék határozottan felhívni mágnástársainak figyelmét is.

Olcsó élelmiszereket vásárolhat ugyan, de dúsgazdagként ezt semmiképpen sem szabad elárulnia senkinek, mivel jogosan fogják Önt emiatt megvetni. Ha véletlenül rajtakapják, amint éppen párizsit vásárol, mondja azt, hogy ez csak a macskáé lesz, mivel az nagyon ráunt a lazacra és allergiás lett az aszpikos tarajos sülre.

A dúsgazdagok táborának kedvelt társalgási témája a rezsicsökkentés. Legyen mindig tájékozott ebben a témában, mivel a tehetős emberek között ez hozzátartozik az általános műveltséghez. Tessék csak nyugodtan mindenben Gajdics Ottóra vagy Németh Szilárda hivatkozni. Mindenképpen tudatosítania kell megtévedt, gyenge jellemmel rendelkező honfitársaival, hogy rezsicsökkentés nélkül ők azonnal nyomorba, sőt rabszolgasorba süllyednének és nem dúskálhatnának a javakban. Gajdics Ottó hasznos tanácsaival ebben is szívesen áll az Ön rendelkezésére. Ha szükséges, a dúskálás fogalmát is készségesen elmagyarázza az Ön számára. Nyugodtan tessék neki megírni azt is, hogy végre milyen jól tetszik élni. Ennek ő nagyon örülni fog és rögtön meg is írja egy hosszú cikkben.

Ha a közelében – a közjó érdekében – sportlétesítményt adnak át, gazdagként, az ilyen eseményen mindenképpen illik megjelennie, hogy ezzel személyesen is hitet tegyen a Bauer papája, jobban mondva a magyar gazdaság folyamatos, vártnál jobb teljesítése mellett.

Ingyen ételosztásoknál, leárazásoknál, jótékonysági akcióknál a gazdagoknak semmi keresnivalójuk sincs. Semmiképpen se tessék odamenni kíváncsiskodni, mert a balliberálisok azonnal elkezdik azt terjeszteni, hogy hatalmas tömeg van ott. Ezek a gátlástalan haszonlesők a rengeteg, dúsgazdag bámészkodót is azonnal a csekély számban megjelent szegényhez sorolják. Az ingyen ételt és ruhát osztók ráadásul nem fogadnak el Öntől Erzsébet-utalványt. A kormány jelenleg azon fáradozik, miként lehetne ezért megfelelő mértékű büntetésben részesíteni őket. A felelőtlen jótékonykodókat valószínűleg online pénztárgép használatára fogjuk kötelezni, hogy ne tudjanak kibújni adózási kötelezettségeik alól.

Javasoljuk azt, mivel most már nagyon gazdag, nyári élményeihez egzotikus, távoli tájakat válasszon helyszínül. Nem baj, ha nem járt arra. Olvassa el Marco Polo izgalmas úti-beszámolóit, vagy nézegesse az utazási irodák ajánlatait. Ha végképp nem tudja kitalálni, hogy merre dőzsölt egész nyáron, kérdezze meg Gajdics Ottót, illetve Csermely Pétert, hogy merre vakációztak és mi szépet láttak útközben.

Örömünkre szolgál látni, amikor Ön – mint a Bauer papájáért, illetve hazánk sorsáért felelősséget érző állampolgár – mérhetetlen gazdagodásával segíti Miniszterelnök úr mindennapi munkáját, amelyet ezúton hálás szívvel köszönünk meg.

Budapest, 2016. december 29.

Üdvözlettel:

Bauer Sándor
osztályvezető

"Az igazság az, amikor fejlődik az ország, akkor a korrupció visszaszorul. Azért is jut pénz nyugdíjemelésre, családtámogatásra, gyerekek ingyenes tankönyvére, mert nem tűröm, hogy ellopják a pénzt." (Orbán: Korrupció nincs, győztes ország van)

Ha maga a miniszterelnök mondta ezt, akkor ez biztosan nem így van. Orbán megnyilatkozásait eddig viszonylag könnyen vissza lehetett kódolni. Beszédeiből gondosan el kellett távolítani a felesleges ballasztot,  azaz a bőségesen kiporciózott öndicséretet, valamint az ismeretlen tettesek által mesterségesen előállított egészségre ártalmas népi bölcsességeket. Az értékes maradékot össze kellett gyűjteni, majd az egészet egyben megfordítani. Az ellenkező állítások segítségével végül megkaptuk a fényesen csillogó igazságot.

Azzal, hogy valakik a Fejér Megyei Néplapban megjelent miniszterelnöki interjúba orvul belecsempésztek egy csipetnyi igazságot, megzavarta ezt a régóta jól működő rendszert. Az is elképzelhető természetesen, hogy a jól sikerült  tréfa célja mindössze az volt, hogy erre hivatkozva az elvtársak teletömjék a szerkesztőségeket hűséges pártkomisszárokkal. A tervezett, de szigorúan titkos szigorítások után talán kiderülhet, hogy mi is történt valójában. Szabotázs, provkáció vagy talán egy mindenre elszánt ördögfalka kezdett eszeveszett szerkesztésbe a nyomda környéken.

Az mindenesetre kiderült, hogy ma olyan mértékű sajtószabadság van Magyarországon, hogy az igazság leírásához meg kell hamisítani a miniszterelnök által elmondottakat. Az őszinteség azonban nagyon rosszul áll Orbán Viktornak,  mivel az nem hagyja szabadon szárnyalni a gondolatait. Repkedés nélkül azonban büszke és nemes ideái zuanórepülésbe kezdenének és palacsintává lapulnának valahol a koszos flaszteron.

Hírhamisítás egyidős az emberi civilizációval. A hazugságok hatékony elterjesztése az emberiség legnagyobb vívmányai közé tartozik. A bulvárlapok valószínűleg hamis hírek előállításából élnek meg. Kevés és gyatra minőségű celeb-állományunk nem vihet végbe annyi cselekedetet, mint amennyit összeírnak róluk az említet lapok.

A hírmasisítás néha egész extrém méreteket ölthet. Elég csak Colmobus Kristóf hazug állításaira utalni, miszerint az Atlanti-óceánt átszelve Indiába jutott, miközben gátlástalanul tagadta Amerika, mint önnálló kontinens létezését.

1972 tavaszán John Fitzgerald Kennedy, a volt amerikai elnök rendkívül izgalmas és érdekes interjút adott a Boston Herald nevű amerikai napilapnak. Ebben Kennedy azt fejtegette, hogy a Disznó-öbölbeli inváziónak tulajdonképpen azt a célt szolgálta, hogy segítségével megszabaduljanak 1.200 izgága, Castro-ellenes emigránstól. A volt elnök elismerte, hogy mindez rengeteg pénzbébee került az amerikai adófizetőknek, de az akció sikeresen zajlott le. A kubai hadsereg 60 órán belül teljesítette azt a küldetését, amiről valójában fogalmuk sem volt.

A CIA által tervezett merényletek Castro ellen azért mondtak sorozatosan csődöt, mivel ezekbe, mint beépített titkos CIA-ügynököt, magát a kubai elnököt is bevonták, így könnyedén meg tudta ezeket akadályozni.

Kennedy a beszélgetés során felhívta Kimberly W. Atkins-nek, a Boston Herald újságírójának figyelmét arra, ha eddig még nem tette volna meg, haladéktalanul fizessen elő a The Washington Postra. Közölte az elképedt Atkins-sel, hogy elsősorban Bob Woodward és Carl Bernstein írásait olvassa el, mivel nemsokára rendkivül érdekes dolgokat fognak írni Nixon elnökröl. Többet azonban Kennedy nem volt hajlandó elmondani, mindössze annyit, hogy az említett újságírókat  Dustin Hoffman és Robert Redford fogja egy izgalmas filmben megszemélyesíteni.

Mindezek alapján erősen gyanítható, hogy az 1972 nyarán kirobbant Watergate-botrány mögött valójában J. F. Kennedy állt, akinek személyes elszámolnivalója volt Richard Nixonnal.

Az interjú hitelességét természetesen rögtön megcáfolták azzal, hogy John Fitzgerald Kennedy 1963. november 22-én Dallasban lelőtték. Az írás azonban megjelent és azt a teóriát erősíti meg, hogy a Kennedy elnök ellen elkövetett  merényletet, Richard Nixon szervezte, bosszúból Kennedy-nek a Watergate botrányban betöltött szerepe miatt. 

Nixon természetesen tagadta az ellen felhozott vádakat. Arról beszélt, hogy elnökként olyan információkhoz jutott, hogy a dallasi merényletet John Wilkes Booth tervelte ki még 1865-ben, az Abraham Lincoln ellen elkövetett sikeres merényletén fellelkesülve. Nixon állításai szerint Kennedy elnökke, a Konföderéció titkoszsolgálata végzett. Mindezeknek semmi köze sincs Kennedy Watergat-ügyben betöltött szerepéhez, illetve Dustin Hoffmanhoz.

Az interjú megjelenése után Kimberly W. Atkins élete hátralévő részét egy zárt intézetben volt kénytelen leélni, ami arra utal, hogy valójában egy piszkos politikai úgy áldazatává váltt, melynek során Kennedy, illetve Nixon kihasználták a jóhiszeműségét. Az Boston Herald-úgy számos részlete még ma sincs megynugtatóan módon tisztázva.

A hírhamisítást mindenesetre nagyon komolyan kell venni, mivel ez rendkívüli mértékben megnehezítheti a történészek munkáját. A kronológiai rendelleneségek és az egymásnak teljesen ellentmondó állítások az őrületbe kergethetik őketés idő előtti elhalálozásukhoz vezethet.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörűszép királylány. Pontosabban fogalmazva születése és halála közt a lány végig életben volt. Igazából nem is volt gyönyörűszép, csak az udvari etikett miatt mindenki ezt mondta róla. Kifejezetten ronda, undok, rettenetesen gonosz teremtés volt, emiatt utálták is, mint a bűnt. Megszületése után a gyermeket édesanyja Hamvábanholtnak nevezte el, majd belehalt a szülésbe

Eugen királynak – aki vélhetően a leány apja volt, bár emiatt gyakran gyötörték erős kétségek – rengeteg gondot okozott az, hogy miután Hamvábanholt eladósorba került, miként szabaduljon meg végre tőle, azaz miképpen tudná valahogy férjhez adni ezt a békaszerű lényt. Ennyire rút teremtés esetében ez volt nem tűnt túl egyszerű feledatnak.

Őfelsége, nagyjából XII. Eugén kénytelen volt messze földön kihirdetni azt, hogy aki elveszi izé…, szépséges… leányát, az kap mellé egy rendkívül gazdag tartományt. Nemesfém-bányákkal, kövér legelőkkel, dúsan termő szőlőkkel, vadban gazdag erdőkkel, valamint rengeteg rekettyéssel. Ez rögtön lángra is lobbantotta a szerelmes kérők szívét, egyben felkeltette érdeklődésüket a gyorsan ható, nyom nélkül felszívódó mérgek iránt.

A jól hangzó házassági ajánlatra szép számban el is kezdtek a királyi udvarba érkezni a daliás kérők. A király rendkívül meg volt elégedve velük, Hamvábanholt királykisasszony azonban nem. Jó alaposan szemügyre vette a kérőket, kiköpött egyet balra, majd megkérte felséges atyját, hogy nyakaztassa le őket, mivel szeretné úgy is megszemlélni őket. Ennek hallatán király erősen elgondolkozott azon, hogy valamilyen módon, diszkréten megfojtatja Hamvábanholtat, de sajnos az egyetlen törvényes gyermekéről volt szó, akiről legalábbis mindenki azt állította, hogy az.

Nagyon elkeserítette ez az értelmetlen vérfürdő, valamint az ezen okból támadt támadt rengeteg diplomáciai konfliktus. Rövidesen többen megrágalmazták őfelségét azzal, hogy tulajdonképpen az a legfőbb célja, hogy ravasz módon kiirtsa az uralkodó dinasztiákat, illetve egyszerűen csak nagyon hülye.

Egyedül Százszorszép, a derék, szemfüles hóhér örvendezett módfelett a rengeteg tennivalónak. Az elítélteket lenyakazás előtt gondosan levetkőztette őket, így a felesége jól menő belvárosi szalont nyithatott, ahol első osztályú férfiruházatot árult, kiemelt minőségben, felettébb jutányos áron.

Nagyjából úgy XII: Eugén végül megelégelte a dolgot és magához kérette leányát, aki durcás arccal meg is jelnet fenséges személye lőtt. Úristen – gondolta magában a király – tényleg istentelenül randa teremtmény. Pont úgy néz ki, mint egy több hónapos felfekvés.

– Kedves, szépséges kislányom – kezdte zavartan. – Éppen itt lenne az ideje, hogy végre megházasodj és utódokat szülj, atyád legnagyobb örömére. Tudod, ez így szokás. Valahogy biztosítanunk kell dicső dinasztiánk fennmaradását, bár ahogy így elnézlek... Inkább hagyjuk a sokkoló részleteket. A lényeg az, hogy íme szépségesen szép lánnyá cseperedtél. Úgy nagyjából. Kérőd is akad szép számmal, de ha állandóan lecsapatod a fejüket, nem marad alkalmuk arra, hogy megkérjék a kezedet. Az Isten szerelmére, legalább valami próba elé állítsd őket, hogy értelme is legyen a dolognak. Győzzenek le sárkányokat, boszorkányokat, biztosítási ügynököket... Teljesen mindegy, de az mégiscsak hallatlan, hogy idejönnek nekem leánykérőbe, aztán küldhetjük haza őket egy pompás gyászszertartásra. Ez egyáltalán nem túl ildomos cselekedet a részünkről.

– Mégis mit csináljak velük, felséges atyám? – kérdezte a királylány és kiköpött egyet balra. – Talán négyeltessem fel őket, vagy rakassak alájuk máglyákat? Ezek elég jó próbatételnek tűnnek. Aki ilyesmit túlél, az igazán vitéz dalia lehet.

– Valóban – felelte elkeseredetten a király. – De itt-ott szénné égve nem biztos, hogy jól mutatnának az oltár előtt. Kérlek, valami mást találj ki leányom.

– Rendben van, felséges atyám. Akkor öltözzenek fel szép, női ruhába és sminkeljék ki magukat ízlésesen – válaszolta a varangyképű leány. – Tudtommal abba még senki sem halt bele.

– Hát igen – sóhajtott fel lemondóan a király. –  Nem nagyon tudok ilyesmiről, legfeljebb mérgező csókokról. Legyen hát kívánságod szerint. Csinos női ruha, smink? Ez minden?

–- Meg női cipő. Az igazi hatás kedvéért – vetette oda királylány. Kiköpött egy hegyeset, majd elvonult.

A kérők rendkívül megalázónak érezték a furcsa próbatételt, de úgy gondolták, egy feldühödött sárkánynál mégiscsak jobb az, ha csak illegetni, meg billegetni kell magukat. A smink ráadásul határozottan jól állt nekik. 

Mikor kellő számban összegyűltek a palota dísztermében, Hamvábanholt királykisasszony gondosan szemrevételezte a csinos társaságot. Kedvesen elmosolyodott, majd bájosan közölte királyi atyjával:

– Rendben. Valami ilyesmire gondoltam. Elég hülyén néznek ki. Nyakaztasd le őket!

– Mármint kiket? Hogyan? Most meg miért? – kérdezte sírós hangon a király. – Mind az összeset? Tudod te egyáltalán, hány országgal állunk hadban miattad, elvetemült némber?! Európa legnemesebb ifjai beöltöznek nőimitátoroknak, majd szépen a fejüket vesszük nekik. Még mit nem! Dicső hadseregünk már így is nagyjából 120 főre csökkent. Ebből egy én magam vagyok. Többet nem fogom a te szeszélyed miatt senkinek sem levágatni a fejét. Takarodj a szemem elől!

– Felséges atyám akarta annyira a házasságot – felelte flegmán Hamvábanholt királykisasszony, majd kiköpött egyet balra. – Engem annyira soha nem izgatott az ilyesmi. Tőlem azt csinálsz velük, amit csak akarsz. Tényleg elég hülyén néznek ki.

A kérők megkönnyebbültek. Egyrészt mivel a fejük a helyükön maradt, másrészt mivel élőben is meglátták potenciális jövendőbelijüket. Legtöbbjük úgy vélte, még egy trópusi esőerdő sem érne meg ennyit.

Egyedül Százszorszép, a hóhér keseredett el rettenetesen. Gondolatban már azt tervezgette, karácsonyra az asszonyt meglepi egy női ruhaszalonnal és persze cipőbolttal, nagyméretű dámák részére.

A feldühödött király magához hívatta az udvari fővadászt, aki könyékig véresen meg is jelent felséges személye előtt.

– Felséges uram, szolgálatodra itt is vagyok. Mit parancsolsz velem? Feleségem már van. Ezt mindenképpen előre közölnöm kellett – sandított gyanakvóan a fővadász Eugen királyra.

– Egészen másról van szó, fővadász – mordult rá a király. – Azonnal megparancsolom neked, hogy ezt a lányom nevű valamit vidd ki a legsűrűbb erdő kellős közepébe. Ne vágd ki a szívét, nincs arra semmi szükségem, csak hagyd magára. Hány fok van most odakint?

– Úgy tudom – 10, de éjszakára – 20-at jósolnak. Csikorgó fagy van – felelte a fővadász.

– Pompás – válaszolta király. – Tüstént intézkedj. Ha Hahmvábanholt királylány mostanában véletlenül eltűnne, majd tűvé tesszük érte az egész palotát.

– Értem, felség – válaszolta a fővadász. – Meg is kötözhetem a felséges hercegnőt? Úgy jóval nagyobb az esélye arra, hogy eltévedjen.

– Persze. A részleteket rád bízom. Tégy mindent a legjobb belátásod szerint. Több hadüzenetet már nem bírnék elviselni.

A fővadász távozott, majd Hamvábanholt királykisasszony lakosztályához sietett. Az őrökkel közölte, hogy Eugen király szigorú utasítása szerin, elviszi egy kicsit levegőzni a királylányt, mivel mostanában nagyon sápadtnak tűnik szegény gyermek. Az őrök csak helyeselni tudták a bölcs döntést.

Rövid dulakodás után sikerült a vadásznak ártalmatlanná tennie az ártatlan, de megvadult szüzet, Ezután összekötözte, betömte a száját, majd az emiatt egészen elképedt leányt felvette a vállára .

Az őrök kellemes kirándulást kívántak nekik, majd megkönnyebbülten felsóhajtottak.

Az udvari fővadász, mint egy krumpliszsákot, gondosan feldobta Hamvábaholt királykisasszonyt egy paripára, felpattant mögé és elvágtatott vele a legsűrűbb erdő, legsötétebb mélyébe. Nagyon messze.

Aznap csodálatosan szép karácsonyi éjszaka volt. A csillagok úgy szikráztak az égen, mint megannyi jegesfényű drágakő. Közben csendesen, nagy pelyhekben hullott a hó, mely lágyan belepte a sejtelmes erdei tájat. Minden körülmény adott volt ahhoz, hogy bekövetkezzen egy váratlan, karácsonyi csoda.

Az udvari fővadász hirtelen megállt az erdő eltévedéshez legmegfelelőbb részén, majd lelökte Hamvábanholt királykisasszonyt, aki erre tompa puffanást hallatott. A vadász vetett rá egy pillantást, kiköpött egyet balra, majd visszavágtatott a királyi palotába.

Mire visszaért, ott már mindenki lázasan kereste az eltűnt királylányt, de nem találták sehol. Az őrök csak annyit tudtak elmondani ezzel kapcsolatban, hogy valahova kiment.

Hamvábanholt királykisasszony közben gúzsba kötve hevert az erdő lesűrűbb, legsötétebb részén. A karácsonyi csoda azonban ezúttal valami miatt elmaradt.

A királylány emiatt mindenféle bolyongás nélkül egészen keményre fagyott és úgy is maradt ez első tavaszi, tétova tavaszi napsütés beköszöntéig.

A Miniszterelnök Úrral is megajándékozzuk egymást, hiszen barátok vagyunk. (Mészáros Lőrinc: Megajándékozom Orbán Viktort)

Tulajdonképpen kinek szánta ezt a mondatot Mészáros Lőrinc?

Úgy értve, kik azok a derék, jóravaló polgárok, akik ezt, ebben a formában el is hiszik? A gyermekkori barátság valóban nagyon fontos egy ember életében, mivel általában egy egész életre szól. Eme két, jeles férfiú intim viszonya azonban már túlmegy a jó ízlés határán. Ha létezik egymás iránti, csillapíthatatlan üzleti vonzódás, akkor ez bizony az. Ki ajándékozgat régi jó cimborájának tutira nyertes közbeszerzéseket, zsíros üzleti megrendeléseket, készen vett médiabirodalmat? Esetükben nem egy beszélő plüssmaciról, vagy házi készítésű túrós rétesről van szó, amikkel néhanapján egymást megörvendeztetik a pajtások. Közöttük ráadásul folyamatosan megy ez a jól jövedelmező adok-kapok.

Valahogy úgy megy ez, hogy beállít Mészáros egykomám Orbánékhoz valami gyönyörű, porcelán kávéskészlettel és egy színben hozzá illő, ízlésesen felújított udvarházzal, valamint zenélő kerekeskúttal. A derék vállalkozó ennek hatására másnapra ágynak esik, majd kóros gazdagodásba kezd, amivel még a legjobb orvosok sem tudnak mit kezdeni. Betegségét talán a túlzásba vitt luxusautó-fogyasztása okozhatta, esetleg elkapott valami egzotikus jacht-fertőzést. Milliárdos ajándékokról van a jó barátok közt szó, nem egy doboz Choco Beer, belga sörrel töltött bonbonbról.

Orbán Viktor baráti társasága és rokonsága egyre aggasztóbb mértékben bővül. A Jóisten tartsa meg őt erőben, egészségben az emberi kor legvégső határáig, de ki tudja, hogy meddig tudja még elviselni az ország ezt a nagyvonalú, folyamatos ajándékozgatást. A miniszterelnök ráadásul saját magát is gyakran meglepi ezzel-azzal. Egy kisvasút innentől-odáig, stadion és sportcsarnok a szomszédságba. Csoda, hogy a Nemzeti Múzeum még nem keveredett valahogy Felcsútra. Milyen jól mutatna a kert végiben a csónakázótó mellett.

Mészáros, az önként vállalkozó még egy kicsit sajnáltatni is próbálta magát a vele készült társalgás során. Keserűen elpanaszolta azt, hogy "bárkivel bármi történhet, holnapután akár földönfutóvá is válhatok, ha rossz üzleteket kötök". Ebben a kérdésben talán Simicska Lajos tudna neki tanácsokat adni, aztán holnapután jöhetne is az a szélsebes földönfutás. Milyen üzletkötésekről lehet szó? Vesz magának kéz alatt egy kereskedelmi rádiót, aztán kiderül, hogy nem is szól? A legnagyobb veszély, ami üzleti tevékenységét veszélyeztetheti az az, ha valamit véletlenül rosszul értelmez, illetve nem fogad rendesen szót.

Mi ez a hirtelen támadt túlmozgás mostanában?

A Habony-féle agytröszt olyan észveszejtő figyelemelterelésbe kezdett, mintha meg lennének számláva a napjaik. Meg is vannak ugyan azok szépen számlálva, de az az eredmény jött ki, hogy még jó sok van belőlük. Minek össze-vissza kapkodni és hülye magyarázatokat kitalálni? Azt, hogy nem nyúlnak le semmit, csak gáláns ajándékokat osztogatnak egymásnak.

Vajon mit vesz Rogán Cili a szegény Tóninak karácsonyra? Kis merülésű folyami és tengeri atommeghajtású jégtörő hajót, vagy Nimitz osztályú nukleáris repülőgép-hordozót? Ilyenek még biztosan nincsenek neki.

Farkas Flóriánnak valószínűleg nagyon igényes baráti köre lehet, mivel úgy 2 milliárd forintnyi, apró kis semmiséggel örvendeztették meg egymást. „Ugyan, kérlek. Nem tesz semmit. Van még bőven ahonnan ez jött.” Vajon mennyi lehet az egy főre jutó aprósütemény fogyasztás az Országos Roma Önkormányzaton belül? Tonnákban mérhető?

A kormány számára nem túlságosan kedvező PISA-jelentés miatt mindenki bepánikolt és össze-vissza kezdett el beszélni. Lázár lazán passzolta a kérdést. Szerinte a tanárok miatt történt az egész kalamajka. Talán úgy hat évvel ezelőtt valami miatt elromlottak. A kiváló oktatáspolitika egyszerűen lepereg róluk, pedig még a tananyag is gondosan össze lett állítva a részükre. Abba bele van írva minden, ami jó és lélekemelő.

A „Ki tud nagyobb hülyeségeket mondani nyilvánosan” versenybe beszállt Hofmann Rózsa is, aki bravúrosan teljesítményt nyújtott. Azt fejtegette, hogy „nem kell, hogy a magyar köznevelés rendszerének az legyen a célja, hogy a magyar diákok a csak kompetenciákat mérő versenyen éllovasok legyenek, mert ez nem következik a mi értékeinkből.” Legyen, ha ő ezt így gondolja. Előkerült az univerzális „Gyurcsány a hibás” panel is, amit Kovács Zoltán szóvivőtől csent el a volt államtitkár asszony, amikor az nem figyelt oda egy pillanatra.

Amivel végül a házi versenyt fölényesen megnyerte, az az a kijelentése volt, miszerint ha a kompetencia-teszten jobb eredményt elért „országok elküldenék a tanítványaikat egy nagy európai múzeumba, ahol művészettörténeti, történelmi, irodalmi, bibliai vonatkozású ismeretekre van szükség, akkor egy ilyen versenyt a magyar diákok nyernének meg magasabb általános műveltségüknek köszönhetően.” (Hoffmann Rózsa szerint a bibliai vagy a múzeumi versenyeket mi nyernénk)

Magasztos gondolatok. Múzeumlátogatásból fényűzően meg lehet élni, ha valaki történetesen jól menő teremőrként dolgozik. Bibliai vonatkozású ismereteinek Mészáros Lőrinc nem sok hasznát vehette, amíg még gázszerelőként tevékenykedett. Hozzáértésre, ügyességre, szakmai ismeretekre ebben a szakmában elég nagy szükség van, mivel látványos eredményeket lehet produkálni egy gázkazán műértő meglátogatása során. Bibliai idézetekkel nem lehet megszüntetni egy gázszivárgást. Szép is lenne:

– „Akinek füle van, hallja meg!" Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?" "Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait –- felelte –, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak." – dörmögi az orra alatt munka közben ájtatosan egy inkompetens, de kiművelt gázszerelő, miközben itt-ott matat egy gázkazánon. Végül keresztet vet, megnyom valami furcsa piros kis izét, majd csomagkapcsolt adatátvitellel alacsony Föld körüli pályára állít egy kisebb családi házat a benne tartózkodó élteklényekkel együtt.

Egy ilyen Hofmann Rózsa által említett műveltségi vetélkedő keretén belül igazán izgalmas mérkőzést lehetne lebonyolítani Tamás Gáspár Miklós és Németh Szilárd között. Versenghetnének, mondjuk klasszikafilológiában. A Fidesz robosztus alelnöke szeret ugyan az idegen megszállók elleni harc közben „görög--római műveltségének” védelmére hivatkozni, de TGM ellen legfeljebb a „Hogyan törtessünk hatékonyan politikusként" témában arathatna elsöprő győzelmet.

Mi történt ebben az országban? Milyen szellemi állapotban lehet a Fidesz szavazótábora, ha ilyen ostoba, nevetséges nyilatkozatokat szó nélkül elhisznek? Személyükben csupa csekély értelmi képességű medvebocsokról lenne szó?

Nem valószínű. Inkább diszkréten elengedik ezeket a kijelentéseket a fülük mellett. „Van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak.”

A kormányközeli vállalkozók közben egész évben karácsonyi ünnepségeken vesznek részt és izgatottan bontogatják az ajándékaikat.

Fidesz szimpatizánsnak lenni ma nem éppen kellemes szabadidős tevékenység. Oda lett a csillogó szemű büszkeség, meg a Forradalmi Néppárt. Utóbbi átment jól jövedelmező vállalkozásba.

A ma is lenépszerűbb magyarországi pártot rengetegen utálják, megvetik, így sokan már csak rejtőzködve szeretgethetik kedvenceiket. Akik ezt nem rút anyagi megfontolásból teszik, csupán megszokásból, hatalom iránti tiszteletből, makacsságból, mások bosszantása miatt, múló rosszullétből, illetve figyelmetlenségből, azok magánéletük intim részének tekinthetik ezen magatartásukat. Valami olyasmi furcsa, bizarr kedvtelésnek, mint a BDSM-et (kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség, szadizmus-mazochizmus).

Lelkesedésükkel egy korrupt, hazug, gátlástalan, mindent uralni vágyó rendszert tartanak ugyan fent, de valakiknek ezt a mocskos munkát is el kell végeznie. Ha nem így lenne, már rég túl lennénk a csúfos bukáson és egész más politikusok irányába lennénk kénytelenek „bizalmatlanok lenni”, ami mifelénk sajnos még nem túlságosan bevett szokás.

Akik azonban bőségesen részesednek az elorzott javakból, besöprik a rengeteg mindenféle nyalánkságot, elismerést, magas pozíciókba kerültek, ahol minimális befektetéssel maximális haszonra tesznek szert, kénytelenek lesznek majd megmagyarázni a jelenüket.

Anyagilag nem lesz problémájuk. Száműzetés, tömlöc, vagyonelkobzás nem vár rájuk, a megvetés pedig lepereg róluk. Schmitt Pál, Stefka István, Kovács Ákos és más hasonló semmirekellők száz százalékos önérzete lehetetlenné teszi azt, hogy sötét lelkükbe egy kis megbánás, kétkedés is begyömöszölje magát. Céltudatosak, önzőek, számítóak, könnyen megvehetőek. A hatalom számára kedves, hasznos teremtmények. Minden rendszer kitermeli a maga kis házi kedvenceit, akiket aztán alaposan degeszre töm, a jól kifejezhető háláért cserébe.

Kovács „Kokó” István, amikor úgy nézett ki, a NER-t maga alá temeti a korrupció, tett egy bátortalan kísérletet arra, hogy elhitesse a közvéleménnyel azt, miszerint ő bizony soha nem tartozott a Párt holduvarához és ebből nem is származott semmi anyagi haszna. A vele megtörtént csúfságoknak azonban rengeteg nyoma maradt, emiatt ezirányú próbálkozásai rendre kudarcba, illetve bohózatba fulladtak. Sportsikereit sikerült alaposan megkoptatnia, ráadásul már a Fidesz-KDNP Ltd. sem tudja sok mindenre felhasználni. Celebként még eléldegélhet valahol.

Azzal nincs semmi gond, ha valaki napvilágra hozza pártszimpátiáját, ha van neki ilyesmije. Nem az szerepel a tízparancsolatban, hogy „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! A politikai pártokat és a miniszterelnököt feltétlenül hagyd ki ebből, mivel nem rájuk gondoltam.” Választások idején vidám dolog vicces kalapban, zászlócskákkal integetni, valamint rettenetesen izgulni azon, hogy nemsokára vége lesz a világnak. Erre való a választási időszak.

A Fidesz-KDNP azonban a hatalomban eltöltött ideje alatt elkövetett néhány olyan gaztettet, ami miatt azok, akik magyarságukra és a keresztényi erkölcsökre hivatkoznak még fogmosás közben is, valamiképpen kifejezhették volna rosszallásukat. Csak úgy, a miheztartás végett. Ez még az országnak és a Pártnak is jót tett volna. Ezzel persze azonnal nemzetárulóvá váltak volna az illetők, de ki nem számít ma annak Magyarországon.

Ez a zsörtölődés azonban nem történt meg a részükről. Folytatódott a dagonyázás az egyre nagyobb kiterjedésű langyos iszapban. Közben emberek haltak meg az elégtelen egészségügyi ellátás következtében.

Haszonleső honfitársaink ne a kereszténységre, a magyarságra, hanem gyávaságra, megalkuvásra, valamint ingatlantulajdonokra hivatkozzanak. Valamit valamiért. Az, amit a szíriai menekültekkel műveltek, emberiség elleni elkövetett bűntettnek számít, mint a polgári lakosság elleni elkövetett erőszak. Sújtsa őket dolgozó népünk megvetése. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk randa, önző cselekedeteik miatt. Mást nagyon nem.

1989-ben, a rendszerváltás megmutatta, hogy az ezzel az erkölcsi defektussal rendelkező embereket milyen puhafából faragták. Nagyon nehéz fogást találni rajtuk. Ha valami miatt megváltozik a szélirány, vad magyarázkodásba kezdenek és mindenféle bizarr történetekkel állnak elő, amelyekben a leggyakrabban szereplő kifejezés a „kihasználták a jóhiszeműségemet”. Azt soha nem teszik hozzá, hogy „harácsolásra kényszerítettek és emiatt rengeteg pénzt voltam kénytelen elfogadni. Még most is rengeteg van belőle valahol, ami miatt a mai napig nagyon szenvedek és hasogat a hátam. Tessék csak nézni, pont itt a lapockám alatt”.

Amikor a szovjet csapatok kivonultak Magyarországról, egy nemzetes, talán kisgazda atyafi rendkívül bátor hőstettével kezdett el dicsekedni a rádióban. Valamelyik fővárosi pályaudvaron ácsorgott, amikor megszólította őt egy megszálló szovjet harcos. A hadfi csupán az iránt érdeklődött tőle, hogy miként tudna eljutni Szolnokra, ami az akkori kegyetlen időkben rendkívüli veszélyeket jelentett az ország számára. A polgári ellenállás eme mindenre elszánt tagja azonban megőrizte hidegvérét és a katonát elküldte valamerre Bécs irányába. Az, hogy ez a pályaudvari szabadságharcos dicső tettét büszkén el is újságolta, rávilágít arra, esetükben micsoda torz jellemű emberekről van szó.

Hogy maga a NER mikor dobja már fel végre a talpát, nem tudható. Jelenleg igencsak virgonc állapotban van, bár a politikai korrektséget Európában mégsem sodorta el teljesen a magyar forradalom. Nálunk persze régóta nem beszélhetünk megbízhatóságról, kiszámíthatóságról. Érdemes meghallgatni Németh Szilárd egyre gyakoribbá váló kinyilatkoztatásait, abban bizony egy szemernyi sincs az ilyen portékákból.

Ha egyszer felfordul a NER, akkor alapos takarítást kell rendezni utánuk, mivel teledugdostak mindent erkölcsi hullákkal. Ha őket nem sikerül kipiszkálni a helyükről, maximum kormányválságok sorát sikerülhet elindítani.

Ha mégis bekövetkezik az, ami ma még teljesen elképzelhetetlennek tűnik, megtudhatjuk majd, miként járt túl a ravasz Csizmadia László Orbán Viktor eszén. Minden bizonnyal rendkívül izgalmas történet lesz. Talán már ott is lapul valahol az íróasztalfiókjában, gondosan elzárva.

Ezek a Virág elvtársak tényleg mindig ugyanazok.

„A keddi Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározat szerint Orbán Viktor utasította Szijjártó Pétert, hogy azonnal indítsa el a kilépési folyamatot a Nyílt Kormányzati Együttműködés (OGP) nevű, átlátható kormányzást célzó nemzetközi programból.” (Kritizálta a kormányt a korrupcióellenes együttműködés, ezért inkább kilépünk)

Megy ez nekünk, mint a Wehrmachtnak Nagy-Britannia megszállása. Egy határozott utasítás a megfelelő személytől, a többit pedig majd elintézi a legyőzhetetlen légierőnk. Nem lesz itt semmi gond. Európát simán lerohanjuk a politikai korrektség ellen folytatott keresztes háború során. Majd pont mi fogunk nyíltan kormányozni letolt gatyában. Inkább szigorúan titkosítunk mindent, ami benne van.

Ami jól működik Azerbajdzsánban, azt miért ne vehetnénk át mi is gazdasági fejlődés céljából? A pirospozsgás Tállai adómanó kijelentése szerint rögvest mi leszünk az Európai Unió legversenyképesebb, illetve legkiszámíthatóbb országa. Jelenleg ugyan még valahol hátul törünk előre rendületlenül, de ha kell, a nemzetközi statisztikákból is kilépünk. Készítünk magunknak egy nemzetit. Olyan nekünk jóval megfelelőbbet, mégpedig kizárásos alapon.

Abban az országban teljesen felesleges és meddő tevékenység korrupció után kajtatni, ahol ez a legfőbb gazdasági erőforrás. Ha valakit mégis idegesít az ilyesmi, az egy konkrét üggyel a kezében forduljon teljes bizalommal Polt Péterhez. Ő majd szépen elmagyarázza neki, hogy miért van minden a legnagyobb rendben, és milyen problémákat okozhat a túlzásba vitt érdeklődés.

Magyarország dugig meg van tömve szerencsés vállalkozókkal. Arról nem tehet a miniszterelnök, hogy a legtöbbjükkel valamiféle közeli atyafiságban van. Visszajelölte őket a Facebookon. Ez nem bűn. 3-4 lépésen keresztül bárki elérheti akár még az Egyesült Államok elnökét is. Mészáros Lőrinc pedig köztududomásúlag nem az. Ez a cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy – a rosszindulatú híresztelésekkel ellentétben – ő nem stróman, csupán talpig becsületes, tehetséges üzletember. Ugyanez vonatkozik Andy Vajnára, Tiborcz Istvánra, Rogán Antalnéra, született Cilikére, Schmidt Máriára, Csizmadia Lászlóra, Széles Gáborra. A lista nemtetszés szerint folytatható. Csupán nemzeti elkötelezettségű lottónyertesekről és spontán termett médiamogulokról van szó. Minek őket külföldről piszkálgatni? „Minőség, méltányosság és mértéktartás!” Legyen mindenki számára ennyi elég. Meg még az fancyság is, vagy mi a jó fene az.

Ezzel a „Nyílt Kormányzati Együttműködés”-sel (Open Government Partnership) amúgy sem mentünk volna sokra, mivel a következő körben valószínűleg úgy kivágtak volna minket, mint a macskát várost nézni. Sokkal felemelőbb érzés felemelt sisakrostéllyal, büszkén kilovagolni az egészből, aztán szabadon elvégezni a dolgunkat. Olyan nagyon amúgy sem fogunk hiányozni senkinek.

Méltóságteljes menekülésünk után már csak arról kell meggyőznünk az Európai Bizottságot, hogy ne nagyon fenyegessen minket sunyi módon pénzügyi szankciókkal azért, mivel megpróbáljuk megakadályozni az európai ügyészség felállítását.

Az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) eddig nem sok vizet zavart, mivel ez csak felhívhatta a figyelmet az uniós pénzek elköltésével kapcsolatos visszaélésekre, nyomozni azonban nem volt joguk. Ezeket a nemzeti függetlenségünket sértő, gaz támadásokat könnyedén vissza lehetett verni egy kurta „Nem is igaz. Bocs, de most más dolgunk van. Húzzatok már el innen!” odavetésével.

Az ügyészség felállítása azonban komoly fennakadásokat okozhat a magyar gazdaság működésében. Mindez konkrétan egy mesterien kivitelezett tarkólövéssel lenne egyenértékű, ami egyből véget vetne Tállai András kegyelmes uram versenyképességünkről szőtt álmodozásainak. Még az a teljesen méltatlan esemény is bekövetkezhetne, hogy néhány mai szerencsés nyertes valami nemzetközi ítélőszék előtt lenne kénytelen teljes mértékben leizzadni. Szó se róla, randa egy látvány lenne.

A kormány emiatt kénytelen azt az álláspontot képviselni, hogy ilyesmire nekünk semmi szükségünk sincs. Trócsányi László igazságügyi miniszter elmés érvelése szerint azért, „mivel jelenleg is megvannak azok a keretek, amelyeken belül fel lehet lépni a korrupcióval szemben”. Ez bizony rendkívül megnyugtató. Azok a keretek valószínűleg ott „vannak meg” a nép egyszerű gyermekének, Mészáros Lőrincnek, a független nagyvállalkozónak birtokán. Onnantól azonban „Tilos az Á”. Trócsányi még valami olyasmit is emlegetett, hogy „kicsit vissza kell venni az integrációs dühből”, ami rendkívül mókás kifejezés, értelme azonban nincs. (Nem szükségszerű az európai ügyészség felállítása)

A magyar gazdaság olyan pályára keveredett, amelyen korrupció nélkül menten fölfordul, és úgy kileheli a lelkét, mint egy kehes ló. Jól megdöglik szegény jószág, na! Minek ezt egy európai ügyészséggel siettetni.

Ha elfogynak a szétosztható javak, a ma még nagyjából békés nemzeti burzsoázia úgyis egymást fogja fosztogatni. Spéder Zoltán már jól ismeri az ilyesmit. Akkor majd lehet a legfőbb ügyészhez rohangálni, meg árulkodni neki. Addig azonban mindenki legyen legalább olyan optimista, mint Tállai nagymester. Abból bizony nagy baj nem lehet, legfeljebb katasztrófa.

A betegjogi törvényt sérti a hivatásával visszaélő, másodfokon elítélt orvos nevének eltitkolása. A betegnek joga van megfelelő módon tájékozódni állapotáról, orvosáról, az őt alkalmazó kórházról, amely ismeret kihat az egészségügyi állapotára.

A Csolnoky Ferenc Veszprém Megyei Kórház és a budapesti Róbert Károly Magánkórház onkológus-nőgyógyászára, Dr. Udvary Jánosra három év bírósági eljárás után a másodfokon eljáró Veszprémi Törvényszék pénzbüntetést és felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki, aki életmentő műtétekért és a vizsgálatokért pénzt kért a betegeitől az államilag finanszírozott kórházi rendelésén, betegeit tudatosan dezinformálta, félrediagnosztizálta haszonszerzés céljából.

Első fokon a Veszprémi Járásbíróságon Polgár András bírói tanácsa a főorvost 3 és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, és 4 évre eltiltotta foglalkozása gyakorlásától.

Ezt bírálta felül 2016 novemberében a Veszprémi Törvényszék másodfokon, amely a rákos nőket haszonszerzés célból tudatosan félrevezető, kezelésüket fizetés hiányában megtagadó, őket tudatosan félrediagnosztizáló orvos elsőfokú letöltendő börtönbüntetését Dülkné dr. Pintér Zsuzsa bírónő vezetésével felfüggesztette arra hivatkozva, hogy Dr. Udvary János, onkológus-nőgyógyász által elkövetett bűncselekmény nem kérdéses, de a börtönbüntetését felfüggesztő ítélete alapján egyedülálló szaktudására szükség van a kórházban.

A felfüggesztés időtartama a maximálisan lehetséges 5 év, így ha ezidő alatt az orvos újra törvényt sért, már nem kerülheti el a börtönt. A főbüntetésként kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés mellett mellékbüntetésként 450 ezer forint pénzbüntetést kell fizetnie. Az ítélet jogerős.

A büntetőeljárásban megnevezett 10 érintett, a vádban szereplő betegből a 3 éves eljárás végeztével mára csak egy nő él. ()

Az onkológus-nőgyógyász főorvost ez a ma egyetlen túlélő betege buktatta le, aki a rajta elvégzett életmentő operáció után 50 ezer forintot szeretett volna átadni kezelőorvosának, hálapénz gyanánt. De az orvos a lezárt borítékot előtte feltépte, a pénzt megszámolta, és kijelentette, hogy ő nem 50, hanem 150 ezer forintos orvos. A nő felháborodott a doktor követelésén, amiért őt ennyire megszégyenítette, és egy következő alkalommal a kontrollvizsgálatkor hangfelvételt készített, ahogy orvosa a hiányzó 100 ezer forint után érdeklődik: A hangfelvétellel a beteg panaszt tett a kórház főigazgatójánál, aki hivatalból megtette a büntető feljelentést.

A petefészek daganattal kezelt nő kálváriája még nem ért véget. Állítja ugyanis, hogy kezelése sem volt megfelelő. Sebe szétnyílt, elmaradt az ösztrogénpótlás, ami miatt azóta is nagyon sok a panasza. Naponta maréknyi gyógyszert szed. Csontritkulása lett, többé nem sportolhat, de egy hosszabb sétát sem tud tenni a gyermekeivel, nem tud házaséletet élni, ráadásul rendszeresek a fájdalmai, rosszullétei.

Másik esetben Dr. Udvary a neki fizetni nem tudó, rokkantnyugdíjas, kritikus állapotban lévő beteget nyilvánított tumormentesnek, hogy lepasszolhassa, akinek kritikus állapotát másik orvos vizsgálata mutatta csak ki.

Egy harmadik betegtől 22 ezer havi jövedelméből minden vizsgálatért 15 ezer Ft-ot kért Udvary. Amikor az egyik kezelésen a beteg idős édesanyjával jelent meg, és közölték, a beteg fizetéséből még a 15 ezer Ft-os kezelést is nehezen tudják előteremteni, a nőgyógyász-onkológus megjegyzést tett az édesanyán lévő ékszerekre. A beteg utolsó kívánsága az volt, családja juttassa börtönbe az orvost. A nő 2014-ben hunyt el pokoli kínok közt.

Az ítélet alapján a hivatalból feljelentést tevő, tehát Udvary hivatásával visszaélést, az orvos szakmai etikát sértő tevékenységét ezzel elismerő Csolnoky Ferenc Veszprém Megyei Kórház

a másodfokú bírósági ítélet keretében elvileg az onkológus további alkalmazását lehetővé tehetné, amennyiben egy jogi fórumnak kompetenciája lenne abban, hogy mely orvos képes ellátni szakszerűen hivatását. Megtilthatni megtilthatja a bíróság orvosi hivatásában gyakorlását bűncselekmény esetén, ahogy tette az elsőfokú ítélet, de olyan kötelezően követendő ítéletet nem mondhat ki – miszerint Udvary gyógyíthat – amelynek megítéléséhez orvos szakmai és etikai ismeretek szükségesek. A bíróság nem mondhat ki orvosi kompetenciát, csak az Orvosi Kamara.

Dr. Udvary János tevékenysége megsértette a hippokratészi orvosi esküt, amelynek letétele nélkül orvos nem kapja meg a diplomáját.

„Tehetségemhez és tudásomhoz mérten fogom megszabni a betegek életmódját az ő javukra, és mindent elhárítok, ami ártana nekik.” – így szól az ókori, ma is alapelvnek számító eskü a mai jogrendszerben tartalmilag azonosan megtalálható mondata.

Dr. Udvary János megsértette az Orvosi Kamara Etikai Kódexét is. Amely orvos nem tagja az Orvosi Kamarának, nem végezhet orvosi tevékenységet. Amennyiben az Orvosi Kamara kizárja Udvaryt tagjai sorából, nem láthat el orvosi tevékenységet sehol. Amit az Egészségügyi Törvény tilt, az alól az Etikai Kódex sem adhat felmentést. Az Etikai Kódex tehát az Egészségügyi Törvényen túlmutató iránymutatásokat is ad az etikus orvosi viselkedésre. Törvénysértési ügyek kétséges megítélése esetén is kimondhatja a Kamara, hogy valamely orvos etikátlanul járt el, ugyanakkor az Etikai Kódex nem állhat jogszabállyal ellentétben, törvénysértésen nem lendülhet túl.

Idézetek az Orvosi Kamara Etikai Kódexéből, amelyekhez hozzáfűzöm megjegyzésként az elítélt onkológus-nőgyógyász tetteit vagy az érvényes jogrendszer arra vonatkozó rendelkezését:

I.1.2. Az orvosi etika alapelvei

(1) Az élet és az emberi méltóság tisztelete

(Megj.: Az élet és emberi méltóság tisztelete alapvető emberi jogaink közé tartozik az Alaptörvényben és az EU Alapjogi Chartájában is. Bárki, aki ezeket megsérti, semmilyen egyéb jogaira nem hivatkozhat, ennek megsértésével törvénysértést, adott esetben bűncselekményt követ el. Ez az alapjogunk szupremációt élvez minden egyéb jog felett.)

(2) Mindig jót tenni a betegeknek, és nem ártani.

(Megj.: Udvary János tudatosan félrediagnosztizált betegeket, amellyel késleltette a megfelelő kezelést, és amellyel okozott súlyos állapotban több betege hunyt el.)

(3) Az egyenjogúság és kölcsönös bizalom az orvos-beteg és orvos-orvos kapcsolatban.

(Megj.: Udvary János, onkológus főorvos, a szaktekintélyével visszaélve halálos betegség esetén tudatosan téves diagnózissal megtévesztette orvos kollégáit, akik az orvosi protokoll alapján valós tényként kellett kezeljék téves diagnózisát. Udvary a betegei jövedelmi viszonyai alapján döntött a kezelés minőségéről, gyakoriságáról. Betegei felé kifejezte, hogy ő dönti el, milyen feltételekkel gyógyít, mindezt államilag finanszírozott ellátásban is megtette. Sem orvos kollégáival, sem betegeivel nem teremtett egyenlő viszonyt, a szaktekintélyével és hivatásával élt vissza a legsúlyosabb állapotú betegek esetén.)

Dr. Udvary János rögtön az Etika Kódex alapelveit lefektető első három pontot súlyosan megszegte. A Veszprémi Törvényszék másodfokon ezt mondta ki az egészségügyben szükséges és pótolhatatlan magatartásnak…

Egyetlen orvos sem pótolhatatlan, de egyetlen olyan orvos, aki a betegeket tudatosan félrekezeli, a testükkel és szenvedésükkel saját haszonszerzésre kereskedik, orvosból hentessé válik. Egyetlen, a betegek állapotát tudatosan súlyosbító orvos egy személyben több kárt okoz, mint amit helyrehozhat egy egész kórház.

Amennyiben a jog azt mondja ki, hogy olyan orvosokban kell megbízni, akik visszaélnek hivatásukkal, orvosi ismereteiket használják fel arra, hogy betegeik állapotában akár halállal végződő vagy tartós egészségkárosodással járó romlást idézzenek elő,

az valójában a Büntető Törvénykönyv 165. §-a alapján foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettéről állítja, hogy követendő orvosi norma. Ezt vette alapul az ítélet is, tehát a bíróság kimondta ezt a bűntettet. Ilyen bűncselekmény esetén

(2) A büntetés mértéke:

1. a) 3 év: amennyiben maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget idéz elő,
2. b) 1-5 év: amennyiben halált idéz elő.
3. c) 2-8 év: 2-nél több ember halálát okozza vagy tömegszerencsétlenséget idéz elő.

3) A büntetés mértéke tovább nő, ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő: tartós fogyatékosság esetén 2-8 év, halál esetén 5-10 év.

A bűntett jellegéből, a foglalkozás keretében minden bizonnyal a vádban szereplő betegeken jóval túlmutató létszámban, folytatólagosan elkövetett veszélyeztetésnek eddig 9 ismert halálos és 1 tartós fogyatékosságot szerzett áldozata van.

Az elsőfokú bíróság ilyenkor minimum kiszabható 2-8 évből a 3,5 éves letöltendő börtönbüntetés ítélete igen csak méltányos volt. Az orvosi szakmától 4 éves eltiltás szintúgy méltányos, ahol 5 éves kihagyással diplomát is veszthetne, így az elsőfok egy halovány esélyt adott az elítéltnek, hogy kellő megbánás esetén, börtönbüntetése után visszatérjen a szakmába, amennyiben bármelyik egészségügyi intézmény ilyen orvosra tartana igényt.

A másodfok viszont ezt az orvosi magatartás formát tartotta pótolhatatlannak és szükségesnek az egészségügyben.

Ezzel egyetlen állami és magán kórház sem azonosulhat. Ezzel bármilyen egészségügyi intézmény alapjaiban sértené meg az Orvosi Kamara Etikai Kódexét.

Az esetről tudósító médiumok nem vették figyelembe az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvénynek a beteg jogairól és kötelezettségeiről szóló II. fejezetét, mert azzal ellentétesen az elítélt Dr. Udvary János onkológus-nőgyógyász nevét nem írták le az eljárásról szóló hírekben.

A betegjogokról szóló fejezet viszont kimondja, hogy:

(3) Mindenkinek

1. a) joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek lehetővé teszik számára az egészsége védelmével és fejlesztésével kapcsolatos lehetőségek megismerését, valamint megfelelő tájékoztatáson alapuló döntését az egészséggel kapcsolatos kérdésekben.

Egy kezelés alatt vagy a jövőben kezelés előtt álló nőnek és családtagjainak, tehát a közvéleménynek joga van tudni, hogy Dr. Udvary János, a Csolnoky Ferenc Veszprém Megyei Kórház és a budapesti Róbert Károly Magánkórház onkológus-nőgyógyásza tudatosan félrediagnosztizál, saját vagyonszerzés céljából szelektál betegek közt, tagad meg ellátást, és eddig 9 nő halálát és 1 nő tartós fogyatékosságát idézte elő hivatása gyakorlása során, tudatosan.

A nagy nyilvánosságban olvasható hírek, az ott megadott kórház neve, az orvost a nőgyógyász-onkológiai osztályon egyértelműen meghatározó monogrammja és arckitakarással is felismerhető haja alapján a kollégájuk könnyűszerrel beazonosítható, de ez önmagában elégtelen az Egészségügyi Törvényben foglalt, mindenkire érvényes betegjog maradéktalan teljesüléséhez, így én cikkemben követendő példaként teljes névvel kiírtam az elítélt Udvary János nevét.

Cikkemet felhívás céljából a fent nevezett veszprémi állami és budapesti magánkórház vezetésének, összes osztályának és dolgozóinak, az állami egészségügyért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumának és az Orvosi Kamarának elküldtem.

Felhívásom célja Dr. Udvary Jánosnak másodfokon jogerősen kimondott bűncselekménye alapján az Orvosi Kamarából történő végleges kizárása, mindkét egészségügyi intézményből az azonnali hatályú elbocsátása.

A szakminisztériumtól azt kérem, hogy Dr. Udvary Jánost foglalkoztató állami intézményben egy átfogó kivizsgálást követően vonja felelősségre az onkológus-nőgyógyász tevékenységét ismerő kórházi és orvosi vezetést, akikből egy tucatnyi, Udvaryval hasonszőrű orvoskollégája kiállt a bíróságon mellette annak tudatában, hogy a bíróság kimondta az onkológus bűnösségét. A minisztérium adjon világos iránymutatást arra nézve, milyen szakmai tevékenységet hajlandó finanszírozni a betegek és a társadalom szolgálatában.

A budapesti Róbert Károly Magánkórház vezetőségétől azt kérem, az orvosi etikai kódex mellett tartsák be küldetésüket is: „Születés, gyógyulás, család.” Nőket szenvedésre és halálra ítélő, testükből kizárólag aljas haszonszerzésre dolgozó ember nem orvos.

Cikkem végén reflektálnék egy hasonló, napjainkban zajló bírósági ügyre, ahol az orvosi hivatásából származó ismereteit szintén nő ellen felhasználva, akár halált is okozható, brutálisan kivitelezett támadás, elkábítás, testi sértés, fogvatartás és emberölési kísérlet gyanújával ítélet előtt áll a Budai Irgalmas Rendi Kórház volt főigazgatója, Dr. Bene Krisztián.

A fent említett betegjogokra hivatkozva – tekintettel, hogy az első tárgyalást követően Bene még gyermekorvosként praktizált, és mai napig szabadlábon védekezik – a közvéleménynek tudnia kell, hogy a nemi szervét maró lúggal leöntött áldozat minden kétséget kizáróan élettársa volt Benének, szakításuk után az orvos hónapokig zaklatta a nőt, a nő elkábítására használt anyagot és fecskendőt megtalálták az orvos kocsijában, a tett színhelyén felismerte őt egy tanú, az elkövetés idejére nincs alibije Benének.

Ennyi gyanú több, mint elegendő arra nézve, hogy a betegjog alapján a mindenkori páciensek bizalma megrendüljön Dr. Bene Krisztiánban, és amely bizalmat az Etikai Kódex is az alapelvek közé sorol.

Bene Krisztián neve a betegjogra vonatkozó passzus alapján nem eltitkolható, senki nem köteles azt kockáztatni, hogy a brutális bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható gyermekorvos akárcsak kapcsolatba kerüljön bárkivel: nőkkel és gyermekekkel.

A bizonyításig tartó igen magas kockázat nem hárítható egyetlen betegre sem, a kockázat kizárólag a bíróságot és rendőrséget terhelheti. Így Bene Krisztián nevének ismerete közügy és alapvető betegjog. Orvosok elleni bírósági eljárás speciális kivételt képez hivatásuk keretében elkövetett életellenes vagy életveszélyt ookozó bűncselekmények esetén, amennyiben az orvosi működésük nincs betiltva: a gyanúsított vagy elítélt inkognitójára vonatkozó törvényt felülírja a betegjog. Az egészséghez és sérthetetlenséghez fűződő alapjogunk felette áll a bírósági eljárásról szóló jogoknak. Az orvos nem magánszemély betegei előtt. Magánemberré akkor válik, ha felfüggesztik állásában.

Ezt igazolja az is vissza, hogy eddigi, a terézvárosi önkormányzati orvosi munkáltatója kirúgta Benét még a jogerős ítélet előtt, a magánpraxisát fenntartó, a budapesti Árkád és Mammut Bevásárlóközpontban működő magánorvosi intézmény pedig állásából felfüggesztette honlapja alapján.

Udvary János onkológus-nőgyógyász nők ellen elkövetett tettét a különösen aljas indok teszi Bene Krisztián gyermekorvos tettének brutalitásához hasonlóan megítélhetővé.

Ezúton hívom fel a média figyelmét arra, hogy olyan esetekben, ahol beazonosíthatóvá vált olyan orvos vagy egészségügyi dolgozó személye, ahol a betegek vagy emberek életét veszélyeztetés vagy annak megalapozott gyanúja mellett is fennáll az orvosi praktizálásuk, az ezzel járó kockázatot a beteg nem vállalhatja fel. Így a fenti Egészségügyi Törvény betegjogokra vonatkozó passzusa alapján az orvos vagy egészségügyi dolgozót teljes névvel írják ki az eljárásról és bűncselekményről szóló hírekben, ezzel lehetővé téve, hogy a betegek saját biztonságuk érdekében más orvost válasszanak.

Üdvös lenne, hogy ilyen jellegű, orvosok által elkövetett bűncselekmények esetén az Orvosi Kamara kötelezően függessze fel a bírósági eljárás alatt álló orvos praxisát, jogerős ítélet esetén pedig a bírósági döntés mértékétől függetlenül vonja vissza a kamarai tagságot, ezzel megőrizve a jogerős ítéletig a vádlott magánemberi inkognitóját. Ezt a szakmai döntést nem lehet jogi fórumra hárítani, nem lehet a bírósági eljárásban fennálló személyiségi jogokra hivatkozva betegéleteket veszélyeztetni. Ellenkező esetben a nyilvánosság fogja megtenni.

A gyógyítás a legfelelősségteljesebb szakma, csak a felelősség társadalmi számonkérésével érhetjük el, hogy ilyen durva és aljas tettek ne történhessenek meg, és bármelyik orvos, aki csak ennek gyanújába esik, számolnia kell azzal, hogy szakmai hitelét és neki adható bizalmát elveszti. Meg kell előzni, hogy ilyen orvosok mögött a szakma cinkosan összezárjon.

A nők életével, egészségével, testével és szenvedésével kereskedő, így inkább hentesnek mintsem „nőgyógyász-onkológusnak” nevezhető Udvary Jánosnak távoznia kell az orvosok sorából.

Hozzá hasonlóan a féltékenységből, orvosi tudását felhasználva nőt brutálisan csonkoló Bene Krisztián, valaha gyermekorvos sem kerülhet orvosi minőségben soha gyerekek és nők közelébe, mindenkori párkapcsolatai saját biztonságuk érdekében kell, hogy felfogják Bene tettének súlyát.

Megannyian vagyunk kénytelenek szakmát váltani életünk során, nem egy közülünk 5-6 éves egyetemi tanulmányokkal megalapozott hivatást. Mindenféle bűncselekmény nélkül kényszerülünk több éves állásvesztésre vagy végleges pályaelhagyásra pusztán munkaerőpiaci helyzet miatt.

Az orvosi diploma sem predesztinál örökérvényű hivatásra: a szakma előírásait minden nap a legnagyobb mértékű alázattal kell ellátni. Egy orvosi szakmától végleges eltiltás nem kelthet együttérzést senkiben, egy ilyen döntés a mindenkori beteg-orvos bizalmat állítja helyre. Egy orvosi diplomával is kereshetnek más szakmát ezek az elítéltek, ha arra méltatlannak bizonyultak.

A Magyarországon romokban heverő egészségügynek nincsen szüksége orvosnak csúfolt gyilkosokra, hentesekre, brutális, elmebeteg bántalmazókra. A nők ellen erőszakosan és aljas indokból fellépők közt lehetőleg ne az orvosi szakma jeleskedjen. Őket tettük kapcsolatában az orvosi és magánemberi minőségben egyaránt a társadalmi elfogadásból kell a leghatározottabban kirekeszteni.