Francisco Franco Bahamonde, el Caudillo de España y de la Cruzada, Generalísimo de los Ejércitos

Hülye kérdésre csak hülye válasz adható, azaz lehet. Mármint lehet, hogy az, de az is lehet, hogy nem. Igennel és nemmel egy ilyen kérdésre nem lehet válaszolni, mivel ez egyéni ízlés, világnézet és vérmérséklet kérdése. Vannak persze definíciók, kritériumok, de azokat most rugdossuk félre nyugodtan. Másról van szó.

Igazából egy ember nem is lehet fasiszta. Ha egy ember önmagában akar fasiszta, kommunista, anarchoszindikalista, monarchista, liberális vagy valami más lenni, arra nyugodtan azt lehet mondani, hogy kész sültbolond. Ezek mennyiségi kérdések. Ha sok van belőlük, akkor már érdemes komolyan venni őket, főleg ha valakinek az a célja, hogy elkerülje az erőszakos halált, vagy valami enyhébb büntetést, például egy váratlan adóellenőrzést. Az "izmusok" egy bizonyos idő után gyakran öldöklésbe fulladnak, ha túlságosan sokan veszik őket komolyan. Ameddig ki lehet ezeket röhögni, addig nem annyira veszélyesek.

A Magyar Narancs drótkefe-bajszos gegjét sokan túlságosan a szívükre vették. Nem nagyon értem, hogy miért. Gyurcsány Ferencet bármikor, bárhol minden további nélkül le lehetett fasisztázni, vagy kommunistázni. Egyetlenegy jobboldali véleményformáló sem tiltakozott még soha emiatt, sőt vígan örvendeztek neki. Orbán Viktor ezek szerint valamiféle szent tehén lenne? Mert ő nem is olyan? Ez nagyon méltánytalan lenne vele szemben. Erre még a néhai Bástya elvtárs is nagyon érzékeny volt.

Hogy ki kit tekint fasisztának, mindenkinek saját magának kell eldöntenie. Cinikusan kijelentve az, hogy ki a fasiszta, én mondom meg. Persze csak magamnak. Akik elkészítették és megjelentették az elhíresült címlapot, valószínűleg úgy gondolták, hogy lehet benne valami. Magyarországon jelenleg túlságosan sokan akarják a Rendet és nem értékelik túl sokra a Szabadságot. A kettő aránya rendkívül fontos, és jelenleg a Rend kezdi korlátozni a Szabadságot. Az, hogy ki milyen Rend/Szabadság aránynál kezdi kényelmetlenül érezni magát az teljesen egyéni adottság. Van aki erősen szereti a halászlevet, van aki nem, és olyan is akad, aki enyhén csípősen kedveli.

Orbán Nemzeti Együttműködési Rendszerét nem lehet sem a náci Németországgal, sem a fasiszta Olaszországgal összehasonlítani. Ilyen szélsőséges rendszereknek jelenleg Európában szerencsére nincs nagy realitásuk. A menekültválság hatására Európában a szélsőjobboldali pártok biztos jelentős mértékben meg fognak erősödni, de nem valószínű, hogy az említett két párthoz hasonlóan szélsőséges mértékben. A FIDESZ-KDNP semmiképpen sem azonos az NSDAP-al, sem a Partito Nazionale Fascista-val, de még a Nyilaskeresztes Párttal sem. Szépen is néznék ki. Jó alaposan összeverve, meg agyonlődözve.

A FIDESZ-KDNP inkább a Francisco Franco tábornok által vezetett Falangista pártra (pontos nevén: Falange y de las Juntas de Ofensiva Nacional-Sindicalista) hasonlít, amelyet a Caudillo két teljesen eltérő ideológiájú – szélsőjobboldali, valamint konzervatív karlista – pártból olvasztott össze. Orbán pártjában is vannak volt MSZMP-sek, Független Kisgazdák, MDF-esek, MIÉP-esek, meg ki tudja még miféle jópofa szerzetek. A KDNP csak technikai okokból van a nyakukon. Ez a párt valójában csupán egy randa anyajegy, amit bármikor el lehet távolítani.

A Caudillo-hoz hasonlóan, Orbán sem rendelkezik a NSDAP-hoz hasonló szilárd, keményvonalas ideológiával. Valami teljesen zavaros keresztény-nacionalista értékrendről szó van ugyan a beszédeiben, de valójában ezek csak a kormányfő hatalmi érdekeit szolgálják. "Piros-fehér-zöld, ez a magyar föld!" Mindössze ennyi. Egy jól irányzott bonmot. Az emberek többsége ezzel a tradicionális körettel bármit hajlandó elfogyasztani.

Schmidt Mária, Széchenyi-díjas magyar történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, a XX. és XXI. Század Intézet főigazgatója stb.  a XXI. Század Intézet 2015. február 10. konferenciáján ki is jelentette, hogy a miniszterelnök politikai krédója a „stratégiai gondolkodás, alapos mérlegelés, döntés, cselekvés, makacs kitartás és állhatatosság. De mindenekelőtt bátorság.” Ez egy hatékony harcmodor ketrecharcosok számára, de nem hitvallás. Olyannal Orbán Viktor nem nagyon rendelkezik, mivel az csak akadályozná őt a szabad mozgásban és beszédben. A baloldal gyakorlatilag átengedte neki a terepet, így lehet, hogy gondol egyet és megvalósítja a lengyel konzervatív Jog és Igazságosság párt-féle keresztényszocializmust. Ebbe aztán tényleg jó sok minden belefér. A Fidesz egy falangista gyűjtőpárt. Valami irgalmatlanul nagy és nagyon irgalmatlan konglomerátum.

Francisco Franco nem értett a gazdaság működéséhez. A gazdaság fejlesztése, a lehetőségekhez képest Spanyolországban az uralma alatt lemaradt. A magyar miniszterelnöknek sem erőssége a gazdaságpolitika. Mindent szépen alárendelt az államadósság csökkentésének. Az életszínvonal csökken, az egyenlőtlenségek hatalmas mértékben megnőttek, rengeteg különféle adónem került bevezetésére. (Forrás + 27 % Áfa)

Rendkívüli módon megnövekedett a mélyszegénység, amit úgy kezel a kormány, hogy egyszerűen nem vesz róla tudomást.

"A KSH – pénzhiányra hivatkozva – tavaly nem publikált felmérést a szegénység mértékéről európai összehasonlításban, a Magyar Tudományos Akadémia és az Eurostat azonban 2014 őszén igen. Hazánkban 2009 és 2013 között 20,3 százalékról 26,8 százalékra nőtt a súlyosan depriváltak aránya. A szegénységben élő 7 év alatti gyermekek aránya 42,2 százalék. Ezzel Magyarország sereghajtó a visegrádi országok között, míg uniós viszonylatban az utolsó öt ország között áll. Ráadásul 2008 óta nem indexálták megfelelően sem a GYES-t, sem a nyugdíjt, sem a különféle segélyek összegét." (Forrás: hu.euronews.com)

Állami szintűvé és ami a legijesztőbb, társadalmilag elfogadottá vált a korrupció és a nepotizmus. A munkanélküliséget gyakorlatilag átnevezték közmunkának. Egyes közgazdászok szerint a magyar gazdaság kiváló eredményeket ért el, mások szerint jóval a lehetőségei alatt teljesít. A gazdasági csoda ellenére fejlett ország nem lettünk, az biztos.

Franco tábornok 1939-től 1975-ig, azaz 36 évig meg tudta tartani a hatalmát. Ez nem kis teljesítmény volt a részéről egy világháború és egy hidegháború közepette. Ez a magyar miniszterelnöknek is könnyen sikerülhet. A magyar nép egyre inkább megszereti, aki meg nem, az meg majd megpróbálja megszokni őt.

A Caudillo nem volt rasszista, ezzel szemben Orbán óvatosan ugyan, de kacérkodik ezzel, mivel rengeteg szavazatot hozhat a számára. Boross Péter otromba megjegyzését szó nélkül hagyta, a cigányságot pedig, saját bevallása szerint, nem nagyon tekinti a magyar nemzet részének. Hasonlóképpen vélekedik az őt kritizáló magyar állampolgárokról is. Ehhez Kövér László, eugenetikai tanácsadó szakértelmére és a saját házinyomdájára támaszkodik. Bayer Zsoltot hagyjuk. Róla fogalmam sincs, hogy mire tartja. Szereti és kész.

A menekültek általános, azaz kollektív bűnösségét (forrás: Eduard Beneš 33. számú dekrétuma)  nagyon szépen sikerült elterjesztenie Magyarországon. Jelenleg a menekülteket segítő civil szervezetek megbélyegzése került a terítékre. Hazaárulással, lázítással, terrorizmussal vádolják őket, a jobboldali média szíves asszisztálásával és gyalázatos módon.

Az nem sokat számít, hogy ezek a derék, civil nők és férfiak Magyarország igencsak megtépázott becsületét mentették meg, teljesen önzetlenül. A hála, mint tudjuk nem politikai kategória. Jelen esetben ez a fogalom persze gondolati szinten sem merült fel. A segítségük nélkül biztosra vehető, hogy bekövetkezett volna egy humanitárius katasztrófa, ami erőszakos cselekményekbe is torkolhatott volna. Ezt a miniszterelnök úrnak Röszkénél nagy nehezen sikerült is kiprovokálnia, amihez mindenféle különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül odadobta az odavezényelt rendőröket. Valójában áldozatok harcoltak áldozatokkal. Még a szolgálatot teljesítők ellátásáról sem gondoskodtak megfelelőképpen. Nem csoda, hogy mindenki elvesztette a türelmét.

Franco számára a legfontosabb az ország rendjének, biztonságának, a konzervativizmusnak, és legfőképpen a saját hatalmának biztosítása volt. A szakszervezeteket a kezében tartotta, az ellenzéki pártokat, a kisebbségeket, főleg a katalánokat és a baszkokat elnyomta. Sokan ebbe bele is haltak. Rengeteg spanyolt telepített be Katalóniába, akik számára még külön lakótelepeket is építtetett a Generalísimo.

Az ETA baszk szeparatista szervezet nálunk nem tevékenykedik, 2011-ben amúgy is letették a fegyvert. A magyar miniszterelnöknek így csak a szakszervezeteket és az ellenzéki pártokat kell kordában tartania. Az általuk végzett tevékenységekből könnyen kikövetkeztethető, hogy ezt meglehetősen sikeresen teszi.

A Caudillo egyik legfontosabb támasza a paramilitáris Guardía Civil (politikai csendőrség volt) volt. Ez a szervezet még most is létezik, de már nem politikai eszközként. Az, hogy a Magyar Rendőrség és a TEK miféle jogosítványokat kap majd a jövőben, ma még nem tudható. A jogköreik kiszélesítése azonban rohamtempóban elkezdődött és nem sok akadálya van ezek bővítésének. Legfeljebb talán a miniszterelnök úr legendás önmérséklete.

Franco tábornokhoz hasonlóan, Orbán is rendkívül megosztó személyiség. Spanyolországban a Caudillo-nak máig nagy kultusza van, bár a lovasszobrait már mindenhonnan eltávolították, és szülővárosa, Ferrol is visszavont minden kitüntető címet tőle. Még Franco lánya, Carmelcita, a spanyol szélsőjobb ikonikus alakja is elvesztette a „Ferrol örökbefogadott leánya” címét. A Generalísimo sírjára ma is sokan vörös rózsát helyeznek, mások ezt összetapossák és nemes egyszerűséggel leköpik.

Franco 1936 és 1939 között a Spanyol polgárháborúban küzdött a köztársaságpártiak ellen. A háborúban közel félmillió ember esett el. Valami miatt a magyar kormányfő is mindenhonnan ki akarja törölni a Magyar Köztársaság emlékét. Az alaptörvényben ugyan még ott kallódik valahol, de körülbelül akkor jelentősége van, mint a köztársasági elnöknek, azaz van. Nálunk a NER-nek halálos áldozatai, a kórházban elhunytakat kivéve, nem voltak. 600.000 ember egyszerűen fogta magát és elhagyta az országot. Természetesen biztos szép számmal vannak közöttük fideszesek is. Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács.

Orbán rendszere a fenteik miatt inkább egy erős tekintélyuralmi rendszer, amelynek a leggyengébb pontja maga a miniszterelnök. Ha ő elveszti a hatalmát, akkor Franco-hoz hasonlóan a rendszere azonnal összeomlik. A Caudillo-nak ehhez 82 éves korában jobblétre kellet szenderülnie. Orbán Viktor jelenleg 52 éves és az orvostudomány azóta rengeteget fejlődött.

A legizgalmasabb kérdés számunkra az, hogy Orbán bukása után lesz-e akkora szerencsénk, mint a spanyoloknak, és előkeveredik-e valahonnan egy Juan Carlos I de Borbón. Ez bizony nagyon a pompás dolog lenne. Ő igazán intelligens, szimpatikus, megnyerő személyiség. Tényleg valódi államférfi, demokrata és nem csak úgy mondják rá. Az, hogy király, egyáltalán nem zavarja ebben a tevékenységében.

***

Exhumálhatják Franco maradványait

„A spanyol kormány áthelyezné Franco maradványait, hogy az így megüresedő mauzóleumot a megbékélés múzeumává alakítsák.

Franco sírja jelenleg egy Madrid közelében fekvő mauzóleumban (Elesettek völgye) van, amelyet kényszermunkára fogott politikai foglyokkal építtettek. A tervek szerint a testet áthelyeznék a madridi El Pardo temetőbe, a diktátor egykori felesége, Carmen Polo mellé. Franco falangista pártjának alapítója, Jose Antonio Primo de Rivera számára is új nyughelyet akarnak kijelölni a hatóságok, akik az így megüresedő mauzóleumot a megbékélés múzeumává akarják alakítani.

Az emlékmű sorsáról döntő szakértői bizottság csak november 20. után teszi közzé jelentését, ugyanis ekkor lesznek az általános választások, valamint Franco halálának évfordulója is.

A jelentést előkészítő anyagokból eddig kiszivárgott részletek szerint a döntéshozók remélik, hogy Franco családja beleegyezik az exhumálás. A tervek végrehajtását azonban megnehezíti, hogy Franco családja és az emlékhely védelmére alakult szervezet hevesen ellenzi a testek áthelyezését.

Az emlékműben Francón kívül még 30 ezer ember nyugszik, akik Franco hívei és ellenségei közül kerültek ki. Néhány család kérvényezte az elhunyt hozzátartozója áthelyezését, de kérésüket elutasították.

Az Elesettek völgyének megítélése megosztja a spanyol lakosságot. Míg a diktátor hívei virágokat helyeznek el és misével emlékeznek Francóra, addig mások a mauzóleum-emlékmű lerombolását sürgetik.”

Forrás: Múlt Kor

„Önálló minisztériumként alakul meg a Miniszterelnöki Kabinetiroda, ami elsősorban az általános politikai koordinációt ellátó minisztérium lesz – olvasható a tárcák felsorolásáról szóló törvény módosítására tett javaslatban, amelyet Lázár János nyújtott be az Országgyűlésnek tegnap.”

Forrás: Habony Árpád

Douglas Adams „Galaxis útikalauz stopposoknak” című könyvében az alábbi módon írja le a repülés művészetét: „A repülésnek is megvan a maga művészete, vagyis inkább fortélya. Abban rejlik, hogy megtanuld magad a földre vetni és elhibázd azt. Válassz ki egy derűs napot – javasolja, és próbálgasd.”

A leírtak alapján nem lenne abban semmi meglepő, ha egy szép napon Rogán Antal mindenféle segédeszköz nélkül, könnyedén átrepülne Pestről Budára. Csodálatra méltó módon, neki már számtalanszor sikerült elhibáznia a már-már elkerülhetetlennek hitt bukást. Az egyik turpisságából mindenféle nehézség nélkül, simán átsuhant egy másikba. Ez önmagában még nem is lenne olyan nagy baj, de mindezt mindig olyan gúnyos és megvető mosollyal az arcán teszi, amely még a békés Tendzin Gyaco-ból is kihozná az őrjöngő vadállatot. Ő a jelenlegi, azaz a tizenegyedik dalai láma.

Nemrég még úgy nézett ki, hogy nagy valószínűséggel Rogánt, megrögzött zsiványként, beáldozzák a kormánypárt leamortizált becsületének visszaszerzése érdekében. Mondjuk, kiküldik Brüsszelbe meghízni. Szépen neki is kezdett megbukni, aztán a fizika törvényeire fittyet hányva, hirtelen kabinetfőnökké változott át és még egy csinos kis minisztériumot is gyorsan alátoltak. Valami olyasmi történhetett, hogy nagy szerencséjére pont időben érkeztek meg a felmentésére, a szíriai menekültek.

Rogán Antal személyisége, habitusa a bukásra tökéletesen alkalmatlanná teszi őt. Valami miatt egyszerűen képtelen rá. Van, aki úszni nem tud, ő meg bűnhődni képtelen megtanulni. Még arról is képes volt meggyőzni Lázár Jánost, hogy már nagyon régóta egyre jobban kedvelik egymást.

Amikor a jövőben Orbán Viktor az Európai Egyesült Államok elnöke lesz (The President of the United States of Europe), akkor majd Rogán Antal, a kétharmados európai többséggel megszavazott Európai Függetlenségi Nyilatkozat alapján visszacsatolt részekkel kiegészített Magyarország helytartója, kormányzója, miniszterelnöke, vagy első titkára lesz. Pontosan még nem nagyon emlékszem rá, hogy mije is. Minél idősebb leszek, annál nehezebben jegyzem meg a közeli jövőben megtörténő dolgokat. Kissé megkoptak a jövőképeim. Érdekes módon a nagyon távoli jövőben játszódó eseményeket hajszálpontosan előre látom, de fogalmam sincs például arról, hogy holnap hova fogom tenni a szemüvegemet és hol fogok felébredni.

A lényeg mindenekelőtt azonban az, hogy lesz végre egy pompás Miniszteri Kabinetirodánk. Ha reálisan nézzük a körülöttünk oly eszeveszetten kavargó eseményeket, beláthatjuk, hogy ez bizony nagyon hiányzott már az életünkből. Ez az általános koordinációs valami tényleg nagyon ráfért a kormányra. Néha kimondottan olyan benyomást keltettek, hogy mindenki elkezd beszélni valamiről, aztán a miniszterelnök úr megunja a dolgot és a végén eldönti azt, hogy mi is az igazság. Hende Csaba például eddig nem nagyon hitt a csodákban, nagy pechjére Orbán Viktor azonban igen.

A civilek halk támogatásáról is először az derült ki, hogy egy ordas nagy hazugság, a végére pedig már csak egy aprócska félreértés maradt belőle. Az a legnagyobb baj, hogy a magyar társadalom és a szemantika nagyon nehezen fogadja be a független civilek fogalmát. Van egyrészt a hivatásos állomány, aztán ott van az államilag támogatott állomány, belőlük lettek a független civilek. Az államilag nem támogatott állomány, azok pedig... Hát azok csak úgy vannak, ők nem nagyon számítanak mostanában.

Ilyen kaotikus viszonyok között bizony égető szükség van egy nagy tudású szóhajlító mesterre. Rogán Antalnál erre a szerepre alkalmasabb személy jelenleg nem él a magyarok lakta területeken. Ha a hazának arra van szüksége, ő egy szempillantás alatt átértelmezi az igen, a nem, a fekete, a fehér, vagy a magántulajdon szavak jelentését. Szerintem még a bináris kódokat is képes lenne szemrebbenés nélkül megmagyarázni és adott esetben ellenségként beállítani azokat.

Ha végre meglesz ez a jópofa Kabinetiroda, akkor elsőként mindjárt célszerű lenne felállítani a kormányügynökségeket. Jó bornak is kell a cégér, hát még egy jóféle miniszterelnöknek.

***

Nem veszünk semmit

Kattan Ottó, hivatásos gépkocsivezető békésen üldögélt a kedvenc karosszékében és Georg Friedrich Händel, Messiás című oratóriumát hallgatta. Éppen 12. résznél, a „For unto us a Child is born”-nál tartott, amikor csengettek. Bosszúsan felállt, megállította a zenét, és elindult, hogy kinyissa az ajtót.

Két, sötét öltönyös, komoly arcú férfi állt az ajtóban. Egy kicsi, meg egy nagy. Kattan Ottó meglepődve köszönt nekik:

– Tiszteletem, uraim. Ha szabadna megtudnom, miben segíthetnék önöknek?

– Jó napot kívánunk. Bemehetnénk? Illetve, bocsánat. Itt az arcképes igazolványunk. Szóval mi most akkor szépen be is megyünk. Felszólítjuk önt, hogy haladéktalanul kövessen minket!

– Mármint úgy értik, hogy én? Ide be, a saját lakásomba? Micsoda dolog ez, kérem? Kik maguk egyáltalán?

– Kormányügynökök vagyunk. Mint azt minden bizonnyal ön is nagyon jól tudja, mi bárhová bemehetünk. Kérem, a törvény előírása szerint kínáljon minket hellyel. Az ablakhoz közel. Ott, ni! – mondta határozottan a kisebbik, amolyan pimasz arcú férfi.

– Igen, és hozzon nekünk az előírás szerint, két feketekávét. Tejjel és cukorral. Kettő, kettő cukorral. Se többel, se kevesebbel. – tette hozza zordan a magasabb, szemüveges, egész hülyén felnyírt hajú ügynök.

– Igenis uraim, kérem szépen. Máris hozom. Bocsánat, de nem nagyon számítottam magukra, de nem tesz semmit. – közölte zavarodottan Kattan Ottó. – Te jó Atyaúristen!

– Kérem, félre a mókázással! Sietnünk kell!

Kattan Ottó gyorsan lefőzte az előírás szerinti erősségű kávét, kimérte a hivatalos mennyiségű tejet és kivett négy darab kockacukrot. A biztonság kedvéért kétszer is megszámolta.

– Parancsoljanak, kedves uraim. Mondják meg, kérem szépen, pontosan miről is lenne szó?

– Egy rendkívül igényes brossurát hoztunk. Tudja, népszerűsítenünk kell a miniszterelnök urat.

– Nagyon szép feladat, de úgy tudom, elég népszerű ő anélkül is. De, ha ez kell, hát dicsérjék csak meg nyugodtan amennyire csak jónak látják. Én majd szépen meghallgatom. Jó lesz ez így, kérem szépen?

– Igen! Akkor én a tárgyra is térek. Mondja, Kattan úr, szereti ön a miniszterelnök urat?

– Hogy tetszik kérdezni? Mármint, hogy szeretem-e? Természetesen, amennyire csak az urak óhajtják. Megmondom őszintén, nincs vele különösebb bajom. De, fontos ez, kérem?

– Igen. Nagyon fontos. Megkérdezhetném, hogy akar-e ön sokáig boldogságban élni?

– Hogyne, kérem. Tudják, próbálkozok is vele, uraim. Mondjuk, több-kevesebb sikerrel. De elnézést kérek, mi köze van ennek a miniszterelnök úrhoz?

– Sok, nagyon-nagyon is sok. Ha boldog akar maradni, akkor mindenképpen ezt a miniszterelnököt ajánljuk önnek. Kiváló, megbízható típus. Nagyon sok helyen eladtuk már, és eddig még senki sem panaszkodott rá. A konkurencia egy teljesen elavult prototípust forgalmaz, kommunistásat. Kérem, ne is foglalkozzon velük. Nézze csak ezt a képet. Itt, a miniszterelnök úr, éppen egy égő árvaházból menti ki a halálra rémült gyerekeket. 538 darabot hozott ki személyesen, a saját élete kockáztatásával. Rendkívül bátor cselekedet. Találkozott már életében valaha hozzá hasonlóan vakmerő miniszterelnökkel?

– Nem, kérem, illetve talán az ötvenes években, de akkor még gyerek voltam. Tényleg, nagyon derék tett. Érdekes, de úgy látom a képen mindenki kormos. A miniszterelnök úr, meg ugye, patyolattiszta és rendkívül elegáns. Úgy néz ki, mint akit egy skatulyából húztak elő.

– Persze. Először ugyanis megmentette a gyerekeket, majd lezuhanyozott és átöltözött. Az árváknak még néhány tortát is sütött közben. Uram, higgye el, príma, első osztályú miniszterelnökről van szó. Mi nem árulunk rossz minőségű terméket. Nézze meg a haját, micsoda formatervezés. A szemei pedig okosan csillognak. Természetesen olvasáshoz sem használ szemüveget.

– Hát igen. Tényleg nagyon mutatós darab. De nem túl kicsi ez itt, ha szabadna kérdeznem.

– Ugyan kérem, Kattan úr! Gondoljon a fogyasztására. Tudja, mennyit eszik egy jó nagydarab miniszterelnök? Ki tudná azt manapság finanszírozni? Ennek a típusnak nem kell sok minden. Reggeli, ebéd, vacsora. Tökéletesen beéri ennyivel. Nem nassol, nem cigarettázik. Ad neki egy kis szotyolát azzal elvan egész nap.

– Nem is tudom. Tényleg nagyon tetszik. De úgy tudom, jelenleg is ő a miniszterelnök. Választási időszak meg most nincs. Akkor meg minek akarják eladni nekem? Ha úgy vesszük, nekem már van egy miniszterelnököm, pont ez itt, ni.

– Ez jól tudjuk, persze. De nem hagyhatjuk, hogy a konkurencia hamis ígéretekkel megtévessze önt. Nézze csak a következő képet. A miniszterelnök úr itt éppen egy ártatlan szüzet ment meg a vérszomjas rablók karmai közül. Rendkívül marcona képük van. Utóbbiak természetesen már ájultan hevernek szerteszét, mivel a miniszterelnök úr előzőleg ádáz harcban legyőzte mind a tizenkettőt. A képen nem látszik, de ezenkívül még volt nyolc, de azok a fénykép elkészülte idején már eliszkoltak. Természetesen rendkívül súlyos sérülésekkel.

– Elhiszem, kérem. Szó se róla, ez igazán férfias cselekedet volt a részéről. Nagyon erős és bátor politikus lehet. Rendkívül izmos teste van. De, mintha ezt egy akciófilm plakátján már láttam volna. Ez amolyan montázsféle, ha jól látom.

– Nem, dehogy. Ezt csak az ellenséges ügynökök terjesztik. Higgye el, a mi általunk forgalmazott miniszterelnök tökéletes testi kondícióban van. Rendkívül szívós és bátor.

– Hát igen. El kell ismernem, amit eddig elmondtak róla, azok alapján tényleg kiváló minőségű miniszterelnök lehet. Az asszony is biztos őt választaná, kár hogy most nincs itthon.

– Majd mesélje el neki részletesen. A füzetet természetesen itt is hagyjuk maguknak. Kérem, vigyázzanak rá, mert az állapotát szúrópróbaszerűen ellenőrizzük. Elég sokat kell fizetnie, ha meggyűrődik. Poharat pedig tilos rárakni, ezt nagyon szigorúan büntetjük. A múltkor egy macska tiszteletlen cselekedete nagyon kellemetlen helyzetbe hozott egy jámbor családot. DNS-teszttel szerencsére tisztáztuk, hogy tényleg a macska volt, aki azóta már bűnhődik. Na, nézzük csak tovább. Itt is van. Tárgyal, küzd, megvédi Magyarországot a bankoktól, az áruházláncoktól, a láncdohányosoktól, a külföldiektől, az idegenektől, a kommunistáktól, Schorbert Norberttől és a globális felmelegedéstől. Kitűnő gazdasági eredményeket ért el. Nézze csak meg kérem ezeket a szép színes grafikonokat! Mindegyik nagyon meredeken emelkedik. Hoppá, ez itt mondjuk, pont csökken, de ennél meg az a jó. Szóval az alapvető működési funkciói tökéletesen és megbízhatóan működnek. "Kis fogyasztás, nagy hatékonyság, megbízható teljesítmény." Ez a pártunk mottója.

– Tényleg nagyon tetszik, kérem szépen. Látszik, hogy sokat dolgoztak a kifejlesztésén.

– Köszönjük. Rendkívül büszkék is vagyunk a pártunk által piacra dobott miniszterelnökre. Na, ezt nézze még meg. Látja milyen szép gólt rúgott. Kiváló focista és rettenthetetlen hegymászó.

– Nem is tudtam, hogy egy miniszterelnöknél ez is fontos tulajdonság.

– Tudja ezek már amolyan extra funkciók. Ezen kívül nagyon szépen fest, virtuóz módon játszik nagybőgőn és nagyon mókás képet tud vágni. Ha eljön az idő, és rá szavaz, kap mellé egy csomó államtitkárt is ajándékba. Ha esetleg akadna még valami kérdése a termékkel kapcsolatban, természetesen nagyon szívesen válaszolunk.

– Nem is tudom. Csak úgy kíváncsiságból megkérdezném, pörköltet, azt tud főzni?

– Uram. Ez csak természetes. Valódi mesterszakács. Európa-szerte kedvelik a főztjét. Még az angol királynőnek is főzött egy kitűnő pacalpörköltet. 

– Hát ez tényleg nagyszerű. Azt hiszem meggyőztek. Amint lehet, mindenképpen megveszem, akarom mondani,  megválasztom. Akkor? Végeztünk is?

– Csak még egy pillanat. Kérem, itt írja alá, hogy egyetért azzal, hogy a mi általunk forgalmazott miniszterelnöknél nincs jobb a piacon.

– Szíves örömest, kedves uraim. Ez csak természetes.

Kattan Ottó kikísérte a zord kormányügynököket. Barátságosan elbúcsúzott tőlük, majd visszaült és boldogan tovább élvezte a Messiás dallamait.

– Ezek a vigécek mostanában egyre erőszakosabbak. – mormogta magában.

A dalekok minden civilizációt meg akarnak semmisíteni

“A civil szervezeteknek jelentős pénzügyi támogatást adunk – csak halkan mondom.” (Orbán Viktor, miniszterelnök)

A Fidesz-KDNP az alábbi szűkszavú, szikár közleményben egészítette ki a miniszterelnök úr által elmondott tréfás kijelentést:

„A saját bevallása szerint is 2015 júniusában indult Migration Aid nevű Facebook-csoport nem tartozik, átláthatatlansága miatt nem is tartozhat a közpénzzel támogatottak közé. A politikai aktivitású szervezet tüntetések szervezésével kapcsolatos és egyéb kiadásait Soros György nagylelkű támogatása minden bizonnyal nagy részben fedezi. A csoport jóhiszemű és segítő önkénteseinek, ahogy minden más valódi segítséget nyújtó civilnek köszönetet mondanak a bevándorlók ellátásban nyújtott segítségért.”

Nem gondoltam volna, hogy ezt a szemérmetlen aljasságot a kormánypárt ilyen gyorsan leközli. Arról van ugyanis szó, hogy a közleményben is említett Soros György barátommal és ármánytársammal, mi mindent elkövettünk annak érdekében, hogy ez a szégyenletes cselekedetünk  soha az életben ne kerüljön napvilágra.

A menekültek segítségére létrehozott "Migration Aid" nevű fedőszervezetünk sötét árnyékában meghúzódva, alattomos módon, de mindenképpen titokban szerettük volna megakadályozni azt, hogy a felelős magyar kormány becsületes módon segítse az undok, idegen létformákat. Sajnos rút tervünk a fenti közleményben leírtak tanúsága szerint valahogy mégiscsak felszínre került.

Valószínűleg az tűnhetett fel, hogy a "Migration Aid" nevű diverzáns szervezet – általunk felbérelt – résztvevőinek nagy része hirtelen felkerült a „100 leggazdagabb magyar” listájára. Ezt bizony botor módon nem vettük számításba, így nem is kerülhettük el a magyar hatóságok éber figyelmét. Én már az elején megmondtam, hogy biztonságosabb lenne gyémántban és aranyban kifizetni a migartionos zsoldosainkat. Soros György azonban tudvalevőleg eléggé nyakas ember, és magabiztosan kijelentette azt, hogy ilyen kis összegeket simán át tud utalgatni mindenféle nagyobb feltűnés nélkül. Sajnos figyelmeztetéseim ellenére, nem vette figyelembe a magyarországi minimálbér jelenlegi összegét. Ez bizony kapitális hiba volt a részéről, mivel ehhez képest ezek a jelentéktelen átutalások, finoman fogalmazva, egy kissé kiugróak voltak.

Mielőtt Magyarországra küldtük volna a menekült zsoldosainkat, előtte gondosan elláttuk őket a legmodernebb iPhonne-okkal, iPad-akkel, és rengeteg Wrigley's Spearmint márkájú rágógumival. A kínaiakkal még egy olcsó migráns-követő műholdat is fellövettünk a számukra, nehogy véletlenül Oroszországba tévedjenek a túlélhetési menekültjeink.

Köztudott, hogy Soros Györgynek elég komoly részesedése van az Apple Inc. nevű fedőcégben (Cupertino, Kalifornia, Egyesült Államok). Valójában ő bérelte fel a néhai Steve Jobsot is, hogy készíttessen számára olyan eszközöket, amelyekkel könnyen ki lehet robbantani az Arab Tavaszt vagy valami hasonló dolgot, és egy meneküléssel egybekötött invázió közben is jól használhatóak legyenek. Kicsi, praktikus, könnyen kezelhető eszközökre volt szükségünk. Steve időben le is szállította számunkra ezeket, amivel természetesen ő sem járt rosszul üzletileg. A nyugati civilizáció meglepő módon eléggé gyorsan szétkapkodta a saját megsemmisítésére kifejlesztett eszközöket.

Az iPhonoknak van egy olyan titkos funkciójuk, hogy időnként, minden feltűnés nélkül átutalnak néhány centet Soros György svájci bankszámlájára. Ő ebből a pénzből finanszírozza a CÖF nevű szeparatista szervezetét, amely az egyik leghatékonyabb eszközévé vált a 2/3-os többséggel megválasztott magyar kormány aljas és nemtelen lejáratására. A „Csizmadia stratégiát” azóta már az amerikai egyetemeken is oktatják a politológia nevű diszciplínában, mint az ellenfél ellen bevethető egyik leghatékonyabb fegyvert.

A fizetett menekültjeink az előzetes tervek szerint a Keleti pályaudvar környékén gyülekeztek és itt találkoztak a szintén fizetett segítőikkel. A megbeszéltek szerint ekkor kölcsönösen lefizették egymást. A magyarországi hadmozdulatokat személyesen koordináltam. A biztonság kedvéért én mindkét felet lefizettem. Néhányan engem is megpróbáltak lefizetni, de ezt diszkréten és udvariasan visszautasítottam, ugyanis engem Soros György közvetlenül fizet le.

A hadjárat legkritikusabb időszaka az volt, amikor megérkeztek a kormány által támogatott önkéntes segítők. Mindenképpen meg kellett akadályoznom őket az önzetlen segítségnyújtásban. Hatalmas és ádáz küzdelem vette a kezdetét.

A migration aid-es különítmények félig kiürült PET palackokkal, vécépapír tekercsekkel és folyékony szappanokkal rohanták le a mit sem sejtő állami önkénteseket. Elkeseredett kézitusában sikerült őket méterről-méterre, az állomásról és annak környékéről a környező utcákig visszaszorítani. Itt azonban csapataink megtorpantak, mivel az ellenség erősítést kapott a fővárosi közterület felügyelettől. Ők, teherautókra szerelt gyors reagálású ToiToi vécék segítségével, szervezetten kimenekítették a kormánycsapatokat a harci zónából.

A kivezényelt rendőrök teljes mértékben meglepődtek a kialakult heves, karitatív ütközet láttán és nem is mertek közbeavatkozni. Zavartan úgy tettek, mintha ott se lennének. Jobb híján elkezdtek ételrecepteket cserélgetni egymás között. A küzdelem során, hadizsákmányként nekem is sikerült szert tennem egy kitűnő zserbó receptre.

Eközben én, a menekültekből és a felbérelt segítőkből álló balszárnyam segítségével, váratlanul rajtaütöttem a közelben várakozó ellenséges segítők védelem nélkül maradt furgonjain. Iszonyú mennyiségű gyapjúzoknit, takarót, ásványvizet, eldobható pelenkát és nagy mennyiségű tejkaramellát zsákmányoltunk. Harc közben néhány halálra rémült hadifoglyot is ejtettünk.

A menekültek a foglyokat, barbár és kegyetlen módon, nagy mennyiségű kebab elfogyasztására kényszerítették, hogy információkat csikarjanak ki belőlük. Ez sajnos nem járt sikerrel, mivel a túszok egyáltalán nem beszéltek arabul és amúgy is folyamatosan tele volt a szájuk. Végül aztán megkönyörültünk rajtuk és elengedtük őket. Úgy hallottam, néhányan közülük azóta is elég komoly poszttraumás stressz szindrómában szenvednek. A szerencsétlenek a legkisebb sós íz hatására is azonnal rémülten összerezzennek.

A kormánycsapatok többször próbáltak beszivárogni közénk, de jellegzetes ásványvizes palackjaik miatt mindig időben felismertük és meghátrálásra kényszerítettük őket. Kitartó, kíméletlen és kegyetlen harcunk végül elérte a célját. A magyar kormány végül belátta, akárhogy próbálkozik is vele, a többszörös túlerő miatt egyszerűen képtelen a menekülteket ellátni. Ezek után szabad elvonulást biztosított a csapatainknak és nekilátott a Balkán verbális leigázásának.

Az azonban teljes mértékben megdöbbentett, hogy ilyen gyorsan leleplezték hitvány szándékunkat. Ez mindenképpen arra kényszerít minket, hogy levonjuk a kellő tanulságokat. Aljaskodni, hazudozni komoly és alapos előkészítést igényel.

Rendkívül csúnya és undok dolog valakire azt mondani, hogy diktátor, ezért Orbán Viktor esetében is tekintsünk el ettől az elcsépelt és hatásvadász kifejezéstől. Egyáltalán nem illik az ilyesmit kimondani. Bízzuk csak őreá nyugodtan ezt a bizonyos tevékenységet, amihez olyan nagy odaadással és vehemenciával nekikezdett. Az eddigi tapasztalatok alapján biztosra vehető, hogy ezúttal sem fog semmiféle okot adni a csalódásra. Nagy valószínűséggel elég hosszú ideig megéri majd a belé fektetett szavazatokat.

Szépen, szisztematikusan kivitelezett, totalitárius államot építget ki, a tragikus sorsú őexcellenciája, Saparmyrat Nyýazow Türkmenbaşy mintájára, akit oly fájóan fiatalan, mindössze 67 éves korában ragadott el a kegyetlen és kíméletlent halál.

Orbán kissé ugyan diszkrétebb formában, de ugyanazt a gazdasági csodát hajtotta végre, mint a szemfüles türkménbasi. Elvette a nyugdíjakat, a szociális juttatásokat, majd a szegényeknek azt mondta, hogy ennyi volt, drága barátaim, ezentúl találjatok magatoknak ki valami szép és hasznos elfoglaltságot. Ennek kompenzációjaként gyakorlatilag az egész ország a magántulajdonába került, amiből a tőke célirányos újraelosztása révén sokan aránytalanul és robbanásszerűen meg is gazdagodtak.

Nyizajov fáraó természetesen jóval könnyebb helyzetben volt, mint a magyar miniszterelnök, mivel a Szovjetunió volt tagállamai megúszták a demokrácia nevű gyermekbetegséget, és egyből az illiberalizmussal kezdték meg a jámbor és felszabadult nép boldogítását.

A magyar kormányfőnek, a saját szíves közlése szerint, először is meg kellett semmisítenie az ellenzéki pártokat. Valamit kegyeleti okokból meghagyott belőlük, de csak azért, hogy legyen kikkel beszélgetnie egy szép kerek asztalnál a semmiről. Keményen és kíméletet nem ismerve fel kellet számolnia a liberalizmussal megfertőzött, dekadens demokráciát. Ehhez a tevékenységéhez mindenképpen le kellett ráznia magáról az Európai Unió rozsdás béklyóit.

Uniós tagállamként ezt vakmerő módon véghezvinni, példátlan teljesítmény, ami még a babaképű lengyel Kaczyński-ikreknek sem sikerült. A Jog és Igazságosság pártjának tulajdonosai pedig minden, a kezük ügyébe eső eszközt bevetettek. A konzervativizmust, az antikommunizmust, a nacionalizmust és egy furcsa hibridet, a keresztényszocializmust.

Jaroslaw Kaczynski hívei egy eddig, még az egykor oly büszke, mindenki által félve rettegett és dicsőséges elitgárda Békemenetein is ezerszámra támogatták a Fideszt, és annak pusztán rút irigységből, igazságtalanul megvádolt elnökét. Putyin elnök váratlan budapesti látogatása sajnos éket vert a nagy cimboraság közé.

Ahhoz, hogy egy úgy-ahogy működő európai demokráciát valaki, a saját örömére, átvezessen egy úgy-ahogy működő diktatúrába, nem a hadsereget szükséges megnyernie, hanem magát a népet kell jó alaposan átvágnia. Ez a történtek alapján, nem is lehet egy ördöngős feladat. Orbán a nagy ⅔-os dicsőséges fülkeforradalmával stabilizálta a pozícióját, majd nagy sebbel-lobbal eltakarította az útjából az okvetetlenkedőket. Végül, a múlt hibáiból bölcsen tanulva, nyakig bebetonozta magát a hatalomba. Kissé undok túlzással kijelenthető, hogy Magyarhonban lassan már 2-3 darab, megfelelő időben és helyen leadott szavazattal is kétharmados többséget lehet elérni. Mára már azonban ez nem is szükséges. A szavazni is hajlandó állampolgárok nagy része, a grandiózus és nagyvonalúan kivitelezett kormánypropaganda hatására, szíves örömest és büszkeségtől eltelve támogatja az egyetlen létező Hatalmat. Itt jelenthetjük ki, hogy: - Mélyen tisztelt, Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Köztársasági Elnök úr! Az Önök által kért diktatúra elkészült. Fogyasszák csak egészséggel, amíg lehet!

A 2018-as választással a FIDESZ-KDNP valószínűleg meg fogja közelíteni a Magyar Szocialista Munkáspárt előzőleg mindig hajszálpontosan megjósolt eredményeit.

Orbán totalitárius, tekintélyelvű, gátlástalan rendszerére az Európai Unió nagyjából úgy volt felkészülve, mint a menekültekre, vagyis sehogy. Így amikor a két krízis egymással szoros szövetségre lépve, egy megállíthatatlan “Orbán - Menekült” válságpárost alkotott, eléggé riadt kapkodás kezdődött el. Kétségtelenül nagyon groteszk, hogy a kedves miniszterelnök, legfőképpen a szíriai menekültnek köszönheti azt, hogy nem is csekély mértékben, szépen meg tudta növelni a befolyását az Európai Unióban.

A hatalma ennek hatására Magyarországon valószínűleg abnormális mértékben meg fog növekedni. Ilyen remek alkalom egy politikus életében ritkán adódik. A magyar miniszterelnököt pedig még a legádázabb ellenségei sem vádolhatják meg túlzott szerénységgel, szendeséggel vagy bizonytalansággal. Ha a hatalommal vissza lehet élni, ő azt gátlástalanul meg is fogja tenni. Totális uralmának minden cseppjét élvezi, ráadásul nem is hajlandó abból még a legjobb barátait sem megkínálni.

A nyomor, a szegénység, a korrupció, a nepotizmus, a diszkrimináció, a kilátástalanság, a rezsimnek való kiszolgáltatottság Magyarországon nem az ellenállást, hanem a kollaborációt és a félelmet erősítette meg. Nem a miniszterelnök úr politikusi képességei, hanem a beletörődés, a nemtörődömség és a gyávaság az, ami ilyen rendkívül nagy hatalommal ruházta őt fel. A magyar társadalomban mára a szolidaritás kifejezés is negatív jelzővé vált. Ez egyáltalán nem is meglepő. A „Liberté, Égalité, Fraternité” jelmondatban a Fraternité valami hasonlóra utal. "Ne tégy olyat mással, amit nem akarsz, hogy más tegyen meg veled; tégy mindig olyan jót másokkal, amit magad is szeretnél." Nem egy Magyarországon manapság elfogadott nézetről van szó.

Nincs tehát semmiféle kivetnivaló abban az állításban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a magyar nép szeretett vezérévé vált. Valami szép kifejezést biztosan ki fognak találni e helyett, mivel ez utóbbi túlságosan kommunistás, boldoggá pedig - pusztán egyszerű technikai okokból - még nem nagyon lehet őt avatni.

Ha valakinek a magyar kormányfőnek ez a nagyszerű, mindenkit elsöprő győzelme nem tetszik, az ezentúl csakis magára vessen. Dolgozó népünk mély megvetése fogja őt sújtani. Úgy nagyjából elég sokáig. Dr. Erdő Péter szíves közlése szerint, mindörökké, ámen!

Az alábbi írás egy teljesen fiktív, mindenféle gátlás nélkül megírt történet. A szereplők kitalált személyek, akiknek ráadásul még a nevét is teljesen megváltoztattam. Valóságos személyekkel való mindennemű hasonlóságuk pusztán a véletlen műve.

Az Élet néha egészen elképesztő módon viselkedik. Ez nem meglepő, hiszen maga az Élet szeszélyes, kiszámíthatatlan és rendkívül hisztérikus. A Galaktikus Bölcsek szerint ez az általános törvényszerűség az Univerzum természetére vezethető vissza, mivel az is teljesen hasonlóan működik. A barokk muzsika egy grandiózus próbálkozás volt a harmónia megteremtésére, de sajnos az emberi természetre ez, a nagy elvárások ellenére, egy fikarcnyit sem hatott.

Orbán Viktor igazi végvári vitézként megóvta a keresztény Európát a pogány seregek támadásától. Ez kétségtelenül rendkívül hősies és dicső tett volt a részéről, ami valójában azonban csupán egyszerű forgalom-, és figyelemelterelésből állt. A menekültválságot csak egységesen, együttműködve tudná megoldni a sokszínű, tehát nem kimondottan keresztény Európa. Az egyház és az állam szétválasztása a Felvilágosodás (Le siècle des Lumières) nevű eszmeáramlat térnyerése óta elég sok országban sikeresen megtörtént. Magyarországon – melyet a valóságban természetesen nem így hívnak – a jelenlegi hatalom ehelyett inkább sikeresen domesztikálta az egyházakat.

Az oroszlánszívű magyar miniszterelnök leghatékonyabb tette az volt, hogy valamiféle általa sajátosan és önkényesen értelmezett keresztény értékrendre hivatkozva, mindenféle különösebb gátlás nélkül, egy humanitárius katasztrófa kezelésére, bevetette  a korlátlan hatótávolságú idegengyűlöletet. Ez valami olyasféle cselekedet, mintha egy földrengés sújtotta területre a problémák megoldására ledobnának egy atombombát. Ez valóban nagyon hatékony megoldás, mivel nem kell mentőalakulatokat a helyszínre vezényelni. Élelmiszerről, ivóvízről meg egy csomó más macerás dologról sem kell gondoskodni. Egy válság kezelésének ez is az egyik lehetséges módja.

Az, hogy rettenetes költségek árán és gátlástalan szélhámossággal megakadályozta azt, hogy a menekülteknek bármiféle esélyük legyen egy normális életre, nem biztos, hogy összeegyeztethető a hagyományos keresztény hitvallással. Ez persze nagyon könnyedén orvosolható. Habony Árpád gagman, Dr. Erdő Péter bíboros úr felhasználásával valószínűleg szorgalmasan neki is látott már az Újszövetség alternatív verziójának megírásához. A címe: Újszövetség x 2.

Török Gábor ki is mondta, hogy a "világpolitikai szereplővé lépett elő Orbán Viktor az elmúlt hetekben". Ebben tökéletesen igaza van. Óvatosan kell azonban ezt a dolgot kezelni, mivel mind herr Hitler, mind Sztálin elvtárs is jelentős befolyással volt a Föld nevű bolygó történelmére. Diszkréten fogalmazva, kihagyhatatlan figurák voltak.

Természetesen azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy mindketten bajszot viseltek, a magyar miniszterelnök pedig nem. Manapság ez, úgy látszik, egy kiemelten fontos politikai kritérium lett. Bátran kijelenthetjük tehát azt, hogy Orbán Viktor orra alatt semmiféle szőrzet nem található. Aki szemérmetlenül, aljas módon mégis azt állítja, hogy "de bizony van", az hozzá hasonlóan maga is egy gátlástalan hazudozó.

Magyarország teljhatalmú, harcos kedvű miniszterelnökének semmiféle érdeke nem fűződik a menekültkrízis békés rendezéséhez, mivel ez számra a bukást jelentené. Magyarország lakosságának nagy része szívesen fogadta a kormányfő kedves invitálását, és boldogan, örömtől csillogó szemekkel, büszkén átvonult a jobboldal szélére. A helyzet 2018-ig természetesen nagyon sokat romolhat. Egy-két demokratikus ízesítésű nemzeti konzultáció elfogyasztása után ki fog derülni az, hogy a magyar nép egy erős, egészséges rendőrállamban szeretne élni.

A jelenlegi terminológia szerint a gyengélkedő Európában minden baj okozója a multikulturális, toleráns, liberalizmus. Magyarországon is ez az, ami gátolja a magyar gazdasági csoda kibontakozását. Ezt a állítást eléggé bizarrá teszi az a tény, hogy magának a liberalizmusnak, de a mérsékel konzervativizmusnak sincs semmiféle komoly hatása magyarországi politikára. A liberalizmust úgy beállítani rettenetes ellenségként, hogy közben semmiféle fegyverrel nem rendelkezik, teljesen ellentétes a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló Genfi egyezménnyel.

Orbán cinizmusára jellemző, hogy egy komoly világpolitikai krízis kellős közepén Magyarország külgazdasági és külügyminisztere egy SZ.P. 1978-as típusú, szuperagresszív üzemmódba állított harcidroid. Szíjjártó Péternek annyi köze van a diplomáciához, mint az Ultras Leberinek az Üdvhadsereghez. Mind a kettő egy létező szervezet. Péter úgy rendeli magához a nagyköveteket, mint a pizzafutárokat. Szinte minden, az interneten fellehető országgal hadilábon állunk. A pszeudoküligyminiszter kijelentése szerint a kapcsolatunk ezekkel az országokkal korrekt. Ez az ambivalens hozzállás nagyon sok mindent megmagyaráz.

A délszláv államokat sikerült olyan egységbe kovácsolnia, hogy az sem lenne meglepő, ha Jugoszlávia néven szövetségre lépnének.

A kormányfő a nagyobb hatékonyság kedvéért magához emelte a kissé ellentmondásos személyiségű Rogán Antalt, aki a gátlásait kiskamasz korában teljes mértékben levetkőzte. Rogánról, a politikusról vagy jót, vagy semmit. A korrekt és békés viszony kedvéért, ebben az esetben mindenképp célszerűbb a jellemzéséhez a semmi alkalmazása.

A három harcias férfiú, így ebben az összetételben, egy borzasztóan veszélyes elegyet alkot. Ez a keverék a legkisebb fizikai behatásra bármikor felrobbanhat.

A jelek szerint, az idegenellenesség bombasztikus felhasználása, az egyre inkább erősödő nyugati szélsőjobboldali pártok vezető személyiségévé,  imádni való példaképévé teheti a hiperaktív magyar miniszterelnököt. Orbán Viktornak nagyon szépen sikerült a Európai Uniót is megosztania. Ha ez a tendencia így folytatódik, megnyílik az út a számára, hogy Magyarországhoz hasonlóan, Európában is felszámolja az ellenzékét. Mivel elég sok megaláztatást volt kénytelen elszenvedni általuk, ezért szándékaiban nem nagyon érdemes kételkedni. Előbb-utóbb a halálbüntetés ügyében is Európai Konzultáció lesz, és utána természetesen meg is lesz. Daniel Cohn-Bendit helyében, én biztos megnézném, hogy milyen álláslehetőségek akadnak a számára az Egyesült Államokban. A 955-ben, a kalandozó magyarokra mért vereség miatt Augsburg városának polgármestere is teljes joggal aggódhat.

Ha Orbán Viktornak sikerül az Európai Unióban vezető pozíciót kiharcolnia, akkor Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök a hatalmát végre kiterjesztheti egészen az Atlanti-óceánig. A Brit-szigetek tradicionális módon valószínűleg ellen fognak állni neki. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy az amerikai hadsereg ismét hajlandó lesz Normandiában partra szállni. Valószínűleg nem.

***

Szociopaták és pszichopaták. Kik ők és mi a különbség?

Antiszociális személyiségzavarok

A krimikben, horrorfilmekben gyakran találkozhatunk a pszichopata, szociopata jelzővel. A laikusok, de gyakran a szakemberek is egymás szinonimájaként használják a két szót. Pontosan mit jelentenek és milyen különbségek vannak a kettő között?

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott kézikönyv, a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM-5) szerint a szociopátia és a pszichopátia egyaránt az antiszociális személyiségzavarok közé tartoznak. Ezeknek a személyiségzavaroknak több közös jellemzője is van: a törvények és a társadalmi morál figyelembe nem vétele; mások jogainak figyelembe nem vétele; a bűntudatra vagy megbánásra való képtelenség; az erőszakos viselkedésre való hajlam.

A szociopatákat könnyű felidegesíteni, labilisak, dühkitörésekre hajlamosak. Gyakran alacsonyan iskolázottak, rossz szociális helyzetben élnek, és nehezen tudnak hosszabb ideig egy helyben maradni, gyakran költözködnek és stabil állásuk sincs. Nehezen, de általában sikeresen teremtenek kapcsolatot másokkal - annak ellenére, hogy gyakran félelmetesnek tűnnek mások szemében -, és gyakran szoros kötődést alakítanak ki bizonyos csoportokkal, annak ellenére hogy a társadalmi normákat, szabályokat nem tisztelik. A szociopaták által elkövetett bűntények általában véletlenszerűek, spontának, nem előre eltervezettek.

A pszichopaták ezzel szemben gyakran elbűvölő személyiségű, vagy ártalmatlannak tűnő emberek, akik könnyen megszerzik mások bizalmát, és bizony vissza is élnek vele. Manipulatívak, nem képesek valódi kötődés kialakítására, képtelenek az empátiára, de gyorsan képesek megtanulni, hogyan "utánozhatnak" bizonyos érzelmeket annak ellenére, hogy nem érzik őket. Gyakran magasan iskolázottak, műveltek, biztos állásuk van. Az általuk elkövetett bűntényekre hosszú ideig készülnek, mindent pontosan elterveznek, hűvös fejjel gondolkoznak és aprólékosak.

A szakemberek szerint a pszichopátia genetikai eredetű, míg a szociopátia a környezeti hatások miatt alakul ki. A pszichopatáknál az agy bizonyos részei (melyek az érzelmek irányításáért felelősek) alulfejlettek. A szociopatáknál nem található ilyen eltérés, a viselkedésük általában valamilyen gyermekkori trauma, fizikai vagy lelki bántalmazás következménye.

Forrás: Házipatika

Egy szép, ködös, csendes őszi reggelen Orbán Viktor, a magyar nép által korlátlan hatalommal és bölcsességgel felruházott miniszterelnök, elhatározta, hogy metróra száll. Álruhának kiválasztott egy átlagos, mindenféle felcsúti felségjelzés nélküli, kínai gyártmányú „Nykie” márkájú melegítőt. Hogy semmiképpen se ismerjék fel, megfelelően végzett jógalégzés segítségével pillanatok alatt hatalmas és bozontos szakállat növesztett az arcára.

Kedvtelve nézegette magát a tükörben. – Még hogy valami csökevényes kefebajusz! – méltatlankodott magában. Minden rendes államférfi méltóságteljes szakállt, vagy, mint Kövér László, pszichológiai hadviselésre is alkalmas méretű, elrettentő bajuszt visel. Deák Ferenc is valószínűleg a házelnök úrtól vette át ezt a fejnemesítési technikát. Deák Ferencről köztudott, hogy amellett, hogy ő volt a haza bölcse, szabadidejében jelenleg is időutazással foglalatoskodik.

A kormányfő kiválóan ismerte testőreinek járőrözési beosztását, és a felesége alvási szokásait. Így aztán feltűnés nélkül át tudott mászni azon kerítésszakaszon, amelyet nem ellenőriztek a kamerák. Hogy tökéletesen meggyőződjön az inkognitójáról, főpróbaként elsétált a háza előtt posztoló őrök előtt. A két testőr unottan ránézett, és az egyikük végül megjegyezte:

– Nicsak, ez meg itt egy szakállas Orbán Viktor. Elég jópofán néz ki. Elég jól pofán is vágom, ha még sokat leseget itt. Na, menjen már innen sir, nincs itt semmi keresnivalója. Bent a házikóban már van magából egy, az pont elég is nekünk. Nem kell ide még egy tálib verzió is.

A miniszterelnök nagyon megörült annak, hogy ilyen jól sikerült az álcája. Hálából el is határozta, hogy ezt a vicces-forma testőrt később haladéktalanul levezényli a déli frontra.

Gyorsan felpattant egy arra kószáló 155-ös buszra és kényelmes, kulturált körülmények között pillanatok alatt eljutott a Széll Kálmán térre. Ezt ő, erősen keresztény-konzervatív ember lévén, még mindig következetesen „moszkvásként” emlegette. Egy kicsit várnia kellett, de aztán begördült egy általa vásárolt, hánytatott előéletű Alstom-szerelvény. Örömmel vette észre, hogy senki sem ismerte fel, ennek következtében össze-vissza lökdösték, megvetően néztek rá és senki sem adta át neki a helyét.

Úgy tervezte, hogy elmegy egészen a Keleti pályaudvarig, hogy megszemlélje az egész civilizált világ által tisztelt, dicsőséges győzelmének helyszínét. Meg szerette volna nézni, hogy a környéken vajon hol férne el egy megfelelő méretű diadalív. Valami olyasmire gondolt, mint a párizsi “Arc de Triomphe”, persze egy kicsivel nagyobb méretben. Ábrándozását egy furcsa hang szakította félbe. Pontosan ugyan nem értette, de valami ilyesmit mondtak be:

– Trg Slavija, Bulevar oslobođenja!

Nagyon meglepődött. Lehet, hogy úgy elgondolkodott, hogy közben nem vette észre, hogy túlszaladt a Keleti megállóján? Na, de mi lehet az a Trg Slavija? Gyorsan beírta a mobiltelefonjába. Hihetetlen dolog történt.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, valami ismeretlen okból kifolyólag, egy keskeny nyomtávú vasúti kocsiban találta magát, méghozzá Belgrád kellős közepén. Meglehetősen kínosnak találta az esetet. Ebben az országban a népszerűsége, finoman fogalmazva, nem volt egészen töretlen. Nagyon okos ötletnek tartotta a szakáll viselését, bár ha muszlimnak nézik, akkor pont emiatt kerülhet bajba. Ez utóbbi pillanatok alatt be is következett.

A következő megállóban két szerb rendőr szállt fel, és egyből afgánnak nézték a magyar kormányfőt. Annyit értett csupán, hogy valami papírokat kértek tőle, de túlságosan gyorsan és rendkívül hangosan beszéltek. Zavarában odanyújtott nekik két darab BKV vonaljegyet. Az egyik rendőr furcsán elmosolyodott, és barátságosan hátba veregette egy gumibottal. Ezután megmutatta neki, hogy hol lehet leszállni a járműről és a biztonság kedvéért kedvesen lökdösni is kezdte.

– Uraim, én csak a budapesti Keleti pályaudvart keresem. Úgy tudom az nem Belgrádban található. Itt valami végzetes félreérés történhetett. Valójában én egy miniszterelnök vagyok.

–  Cхут уп! (fonetikusan: shut up) – válaszolta a barátságosabbik rendőr.

-- Yes, i understand. All right. – mondta lemondóan a magyar miniszterelnök.¡Dios mío! Azt hiszem én most egy bizarr diplomáciai botrányba keveredtem. – gondolta bánatosan magában.

A rendőrök ezután szépen feltessékelték egy Horgoš irányába tartó buszra. A járművön már elég sokan összezsúfolódtak, de helyet szorítottak az afgán miniszterelnöknek is.

Egy szimpatikus, szír fiatalember barátságosan rámosolygott, és angolul megkérdezte tőle:

– Jól kitoltak velünk ezek a magyar kutyák, mi?

– Hát igen. Bár szerintem meg lehet érteni őket. Csak betartják a törvényeket és a szabályokat. Derék, barátságos népek és mint az köztudott, rendkívül vendégszeretőek.

– Persze. Mi meg megyünk megszállni őket. Mindig is tudtam, hogy az afgánok mindenkinek mindent elhisznek. A végén aztán persze radikálisan megváltoztatják a véleményüket. Talán emiatt nem is tudták őket soha leigázni. – legyintett egyet, de azért megkínálta Orbán Viktort egy szerb szendviccsel. – Nem disznós, ne aggódj!

– Ó, ez nagyon finom! – örvendezett a miniszterelnök. Hirtelen ráébredt arra, hogy előző este óta tulajdonképpen még semmit sem evett.

Útközben elcseverésztek a családról, az időjárásról, futballról és arról, hogy az afgánok nagyon tisztelik a magyar népet. – Mivel, mint mondtam, eleinte mindent elhisztek! – állapította meg a szimpatikus fiatalember. Mikor a határra értek , végre kinyújtóztathatták az elzsibbadt végtagjaikat.

A szír menekült megkérdezte a miniszterelnököt, hogy mégis, hogy hívják. Orbán Viktor elgondolkozott a dolgon.

– Tudod mit? Próbáld meg kitalálni. Segítek. Szép afgán férfinév.

– Talán Namir?

– Pontosan. Tényleg úgy hívnak. Namir vagyok. Na, megyek is. Tényleg, és neked mi a neved?

– Abdul vagyok. Sok szerencsét a magyarokkal! Soha ne higgye el nekik semmit.

Orbán Viktor látta, hogy hőn szeretett kerítése, azaz határzára remekül működik. A határ túloldalán marcona rendőrök és katonák álltak. Ügyes gyerek ez a Simicska, vagy Simicskó, egyre megy. Hende csak bénázott, meg masszíroztatta a nyakát. Itt aztán nem megy át egyetlen illegális földlakó sem. Aki meg átmegy, az postafordultával jöhet is vissza. Jól kitaláltuk ezt, nincs is benne semmi hiba.

Határozottan odament a kerítéshez és megszólított egy fegyverest:

– Katona! Haladéktalanul jelentést kérek!

– Tőlem, Ali baba? Aztán miről? Arról, hogy merre van Mekka?

– Több tiszteletet kérek! Ön Magyarország demokratikusan megválasztott miniszterelnökével beszél!

– Azt már tegnap visszaengedtük. Itt kóriszált nekünk egy vidám kompániával. Mondhatom nagy öröm volt. A miniszterelnökeink ezek szerint mind Szerbiában rekedtek? Furcsa szokásuk van.

– Nem, dehogy! Én most nem a Gyurcsányról beszélek, az nem is számít igazi miniszterelnöknek. Én az igazságos Orbán Viktor vagyok! Követelem, hogy azonnal engedjen be a hazámba.

– Csupán azért mert ilyen szépen megtanultál magyarul, még nem jelenti azt, hogy magyar vagy, Törpapa. Papírjaid vannak erről?

– Nincsenek. Nekem azokra nincs is szükségem.

– Tulajdonképpen nekem sem, de akkor állj be oda regisztrálni!

– Nem tehetem meg. Te is nagyon jól tudod, hogy azzal nem sokra megyek, mivel úgyis visszatoloncolnak.

– Figyelj, efendi, ezt nem én találtam ki. Sajnálom.

– Tudom, persze, mivel én találtam ki. Akkor haladéktalanul szeretnék Simicskó miniszter úrral beszélni.

– Én is, Jumurdzsák, elhiheted. Nem olyan kellemes ám itt álldigálni. Szívesen elmondanám a nagyvezírnek én is a véleményemet, de nem nagyon hiszem, hogy érdekelné. Igazhitű barátom, a legokosabb, amit tehetsz, hogy szépen beállsz a sor végére. Ha szerencséd van, pár nap alatt kitoloncolunk, és akkor nem kell hetekig részt venned ebben a “Kész átverés showban”. Amúgy miért nem próbálsz telefonálni? Ha tényleg miniszterelnök vagy, valaki csak idejön érted. Csak feltűnt már valakinek, hogy nem vagy.

– Jó ötlet. Egy pillanat. Hűha! Sajnos a melegítő felsőm a buszon maradt. Az most merre is van?

– Már elment. Ezek szerint neked volt egy melegítő felsőd, benne egy mobiltelefonod, meg egy miniszterelnökséged.

– Így van. De Gyurcsányt is visszaengedtétek, pedig ő egy hazaáruló.

– Az lehet, de neki ugye szabályos hazaáruló papírjai voltak és nem volt ilyen szép nagy szakálla, mint neked.

– Ha levágom, akkor engem is beengedtek?

– Persze, de aztán szépen vissza is tessékelünk. Ez most az új szokás. Ezt persze szakállal is nyugodtan megteheted, ha neked úgy kényelmesebb. Na, menj már, mert lemaradsz a regisztrációról. Te legalább el tudod olvasni azt, hogy éppen azt írod alá, hogy nem jöhetsz be. Ez is valami.

Így aztán Orbán Viktor soha többé nem jutott vissza Magyarország területére. A határőrizeti szerveket tájékoztatták, hogy egyre többen próbálnak Orbán Viktor nevében átjutni a határzáron. Akadtak emellett olyanok is, akik Petőfi Sándornak, Kőrösi Csoma Sándornak, néhányan pedig Julianus barátnak adták ki magukat. Egy férfi határozottan állította azt, hogy ő Tendzing Norgaj, és csak Edmund Hillary-hez szeretne eljutni, mivel néhány felszerelési tárgyát ottfelejtette náluk.

A nemzetközi sajtó pedig világgá kürtölte a szenzációs hírt, hogy Magyarország, merő figyelmetlenségből , elvesztette a miniszterelnökét.

***

François Villon

Faludy György átköltésében

A HALÁLTÁNC-BALLADA

Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!" ... S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfújta, mint a porszemet.
- Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Gót ablakában sírt az Orvos:
"Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?"
S az ajtó nyílt: keszeg magiszter
táncolta végig a szobát,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
"Igyál, e nedv hűs, mint a mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."
- Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskében, s rőt
topánban, s nézte lenn a vízben
képét, mely játszani hívta őt:
... "Ha jössz: a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugrálunk bakot."
"Jövök már!" - szólt, s a kútvíz nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a Halál vihogva vitte
anyjához a vörös topánt.
- Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Repedt tükrénél ült a Céda:
"Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregből senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény..."
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó vőlegény:
"Hopp, Sára, hopp, gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát a lárva
ágyékod hervadt bíborán!"
- Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Éjjel borult a háztetőkre,
s kuvikhang szólt a berken át,
midőn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: "Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincset elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem."
- Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Aranypárnáin ült a Dáma,
s üvöltve sírt: "ne még, ne még",
de ő már átkarolta drága
csípői karcsú, gót ívét,
"engedj csak még egy lanyha csókot,
még egy gyönggyel kivarrt ruhát,
engedj csak még egy buja bókot,
még egy szerelmes éjszakát" -
de ő, rút foltot festve mellén,
mely, mint a rákseb, egyre nőtt,
fehér testét nyakába vette
és vitte, vitte, vitte őt.
- Tunyán henyéltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Tüzénél állt az Alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
"Isten vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot még, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig."
"Nem fejted" - szólt a hang - "nem fejted"
s vállára tette jéghideg
kezét, míg felrobbant a lombik:
"Aludni mégy most, mint a többiek."
- A Titkot űztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Pestis-csengőkkel jött a dögvész,
s a reimsi szentegyház előtt
húsvét vasárnapján derékon
kapta a hájas Püspököt:
"Néked szereztem ezt a nótát,
gyerünk, nagyúr! Csengőm csörög -
légy pápa, vagy próféta, rózsás
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek,
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn - én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!"
- Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
"Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm, egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!"
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
- A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Züllött és léha életmódom fenntartásához mindenképpen szükségem volt egy biztos anyagi háttérre. Egyre növekvő igényeimet apró, pitiáner csalásokból, templomi perselyek kifosztásából csak nagyon keservesen tudtam kielégíteni. Belevetettem tehát magamat a szórakoztatóiparba.

Egyik legnagyobb kezdeti anyagi sikerem az volt, amikor Luciano Pavarotti 2007. szeptember 6-án bekövetkezett halála után, koncertet szerveztem a tiszteletére. Ezen a gálán fellépő díszvendégként – pusztán gátlástalan anyagi haszonszerzésből – Pavarottit jelöltem meg. Ehhez Modena megyéből szerződtettem egy Luciano Pavarotti nevű műbútorasztalost, aki nagyon szépen játszott tangóharmonikán. A közönség őrjöngött és az emlékkoncert szervezőjének fejét követelte, de én azt addigra már elvittem magammal a Bahamákra.

Rájöttem, hogy kisstílű, alkalmi szélhámosságokkal, féktelen dorbézolásaimhoz nem tudok megfelelő mennyiségű pénzt keresni, dolgozni pedig természetesen semmilyen körülmények között nem akartam. Láttam, hogy a környezetemben ezzel hányan döntötték romba nyomorúságos életüket.

Így éppen kapóra jött számomra Soros György pályázata, melyben hazugságban jártas, tehetséges alkotókat keresett, ellenzéki blogok írása céljából. Mivel gátlástalanul hazudozni az évek folyamán tökéletesen megtanultam és a fantáziám sem nagyon ismeri a racionális határokat, úgy éreztem végre megtaláltam életem hivatását.

Késedelem nélkül jelentkeztem. Soros György e-mailben válaszolt, melyben jelezte, hogy nagy örömmel és érdeklődéssel olvasta a pályázatomat. Az ebben leírtakat nagyon biztatónak találta, de ahhoz, hogy felelősséggel dönteni tudjon egy ilyen komoly kérdésben, mindenképpen szüksége lenne egy komolyabb referencia munkára. Erre két hét türelmi időt kértem tőle. A határidő leteltével e-mailben felkerestem, de azt válaszolta, hogy majd később térjünk rá az én ügyemre, mivel most sajnos egy kellemetlen tárgyalásra kell mennie, ugyanis valaki elterjesztette róla, hogy fel akarja gyújtani a bronxi Szent Vitus Árvaházat, hogy az intézményhez tartozó telket megszerezze és jó pénzért értékesítse. Sajnos, azt még nem tudta kideríteni, hogy ki állhat az ügy hátterében.

Közöltem vele, hogy ezen már nem kell törnie a fejét, mivel, ha még emlékszik rá, megbeszéltük a referenciamunkát. Én pedig ezt a módot találtam a legcélravezetőbb megoldásnak. Felhívtam rá a figyelmét, hogy azért gondolkozzon el a dolgon, mivel a telek tényleg értékes. Soros György abban a pillanatban felvett, és egyben megszerezte magának a teljesen leégett bronxi Szent Vitus Árvaházat, amely azóta a helyi kábítószer-kereskedelem egyik legfelkapottabb központja lett.

Soros György megírta nekem, hogy egyik délutáni szunyókálása után kitalálta azt, hogy bedönti a magyar gazdaságot és ehhez mindenképpen számít az én segítségemre is. Elmondtam neki, hogy ezt én magam is nagyon jó ötletnek tartom, és amit csak tudok, azt meg is fogok tenni az ügy érdekében. Az az egy azonban nem egészen világos a számomra, hogy ehhez miért nem Kósa Lajost vagy Szíjjártó Pétert kérte fel. Ők ugyanis sokkal hatékonyabban tudnának dolgozni ezen az ügyön, és elég ügyesek is hozzá. Soros György elmondta, hogy azért nem, mivel őket már régen leszerződtette, így nekem csak az ellenzéki oldalt kell elárasztanom aljas hazugságokkal. Megkérdezte, hogy én mennyire vagyok aljas és gátlástalan. Annyit válaszoltam neki, hogy amikor gimnazista koromban rendszeresen hajnalban és teljesen részegen tántorogtam haza, kijózanodván az egészet minden lekiismeretfurdalás nélkül ráfogtam a húgomra, aki persze egész éjszaka békésen aludt az ágyában. Ez azonnal meggyőzte őt a képességeimet illetően.

Első, legfontosabb megbízatásom az volt, hogy írjak egy posztot a magyarországi korrupcióról. Bevallom, ezzel a küldetéssel mindjárt az elején komoly gondjaim támadtak. Megírtam Gyuri bátyámnak, mivel addigra már nagyon összebarátkoztunk egymással aljaskodás közben, hogy nem nagyon tudok mit hazudozgatni a korrupcióval kapcsolatban, mivel az tényleg létezik és ráadásul jó nagy. Írjam talán azt, hogy olyan nálunk nincs is, és ami mégis van az csak nagyon kicsike? Mesterem erre bölcsen azt válaszolta, hogy nem az az érdekes, hogy igaz-e, vagy hamis egy dolog. Azt kell leírni, ami a kormánynak és természetesen az országnak legjobban árt. Jelen esetben ez véletlenül az igazság. Az ilyesmi amúgy is elég gyakran megesik. Gyorsan össze is csaptam egy kis írást, kiposztoltam, és pár perc múlva a bankszámlám teljesen megtelt pénzzel. Még aznap este elrepültem Barcelonába fogat mosni.

A Quaestor ügyet Szijjártó Péter szinte ördögi ügyességgel menedzselte. Olyan ravasz módon keverte bele a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, hogy a végén aztán az egészet gátlástalanul rá tudta kenni Tarsoly Csabára és természetesen a szocialistákra. Szegény, mindig mosolygós Tarsoly fejére úgy zuhant rá az egész ügy, mint egy tizedik emeletről kihajított hangversenyzongora. Annyi esélye volt a menekülésre, mintha egy Quaestor logóval ellátott esernyőt tartott volna a feje fölé, hogy az megvédje egy nagyjából 500 kilogrammos hangszer becsapódásától. Egy grafikus ismerősömmel elkezdtünk ipari méretekben Tarsoly mémeket gyártani. Készítettünk szíjjártós, erdőpéteres, csányis, orbánviktoros, kövérlászlós, meg mindenféle más ocsmány hamisítványokat. Az egészet az tette érdekessé, hogy az eredeti képeken mindenhol Gyurcsány Ferenc szerepelt. Na jó, egyszer találtunk egy képet, amin a jobb sorsra érdemes bróker Kiszel Tündével is pózolt, de ezt nem használtuk fel, mivel nagyon megsajnáltuk a teljesen magára hagyott, elárvult untermant.

Elég sokat és sokért írogattam a magyar egészségügyről is. Gyuri bátyám megkért, hogy egy kicsit finomítsak a dolgon, mert senki sem fog nekem hinni, mivel azt azért sokan tudják, hogy Magyarország Európában és nem valahol az egzotikus Kelet-Afrikában van. A blogomban így egy kicsit javítottam a helyzeten. Annyi pénzem volt, hogy még Szíjjártó Péternek is jelentős összegű kölcsönt tudtam adni. Péter akkoriban valami jelentéktelen ingatlant akart vásárolni magának. Jellemző módon, azóta sem kaptam tőle vissza egy árva fillért sem, a titkárnőjével pedig pofátlan módon, folyamatosan letagadtatta magát.

2011. márciusában Soros György unalomból kirobbantotta a szíriai polgárháborút, majd a Kalifátus, a kurdok, az irániak, az irakiak, valamint Basár el-Aszad elnök segítségével destabilizálta az egész térséget. Ezután azt kellett elérnünk, hogy a szíriai menekültek mindenképpen Magyarországon át menjenek Németországba. Soros György rengeteg óriásplakátot rakatott ki, amelyeken mindenféle barátságos és hívogató gémeskutak mutatták az irányt Berlin felé. Volt egy Magyarország térképes plakát is amire nagy fehér betűkkel csak ennyi volt ráírva: „Wilkommen in Ungarn und auf Wiedersehen!” Ott volt mellette persze arabul is, de azt nem értettem. A blogomban folyamatosan arról írtam, hogy van Magyarországon egy Jobbik nevű párt, amelyik tárt karokkal várja az arab testvéreit. Eleinte ez így is volt, de amikor Orbán Viktor elkezdte szedni fejfájás ellen a szíreket, akkor eszeveszett, kegyetlen versengés kezdődött közöttük azon, hogy ki utálja jobban a menekülteket. Ebben folyamatosan egymásra licitáltak, olyan mértékben, hogy néha nem is nagyon bírtam követni az eseményeket. Hagytam is az egészet a fenébe.

Amikor egyszer Rogán Antal magabiztosan kijelentette, hogy nem lesz semmiféle határzár, én természetesen azonnal aljasul azt írtam, hogy lesz. Mire végeztem az írással, kezdhettem elölről az egészet, mert kiderült, hogy tényleg megépítik. Ilyen bizonytalan helyzetben az ember nem tud rendesen hazudni, mert véletlenül megírja az igazságot.

Gyuri bácsi megkért, hogy bizonyítsam be, hogy a kerítés nem ér semmit. Erre én azt találtam ki, hogy helyi, köztiszteletnek örvendő fémkereskedőknek a déli határszakaszon, meghirdettem egy “Szedd magad!” akciót. Ebből busás bevételem származott, aminek következtében nagyon kellemes és víg napokat töltöttem el Tortuga szigetén.

A kerítés bontása és értékesítése közben egyszer magam is csúnyán megvágtam a kezemet. Tényleg piszok éles az a pengedrót. A vérzés olyan nehezen akart elállni, hogy kénytelen voltam kibérelni magamnak az InterContinental Budapest Hotelben egy egész lakosztályt. Soros György közölte, hogy nincs ez ellen semmi kifogása, de ő ilyen esetben a ragtapasz alkalmazását célszerűbbnek találja.

Ellenzéki bloggernek lenni tehát tényleg nagyon jó móka, mivel az ember nem nagyon tud mit kezdeni a temérdek  pénzével. Az ember akkor és ott tivornyázik, ahol csak kedve tartja. A kedvenc éttermem, a “Restoran Sri Melayu”, Kuala Lumpurban van. (cím: 1, Jalan Conlay, 50450 Kuala Lumpur, Wilayah Persekutuan Kuala Lumpur, Malajzia) A luxusautók vásárlásáról egy idő után áttértem a bélyeggyűjtésre, mivel azok jóval kevesebb helyet foglalnak.

A kormánypárti bloggerek talán annyiból vannak jobb helyzetben, hogy őket Soros György mellett még a magyar állam is támogatja. Engem ez azonban egyáltalán nem zavar, mivel soha nem vágytam atommeghajtású tengeri jachtra.

***

Felhívnám az érdeklődők figyelmet az alábbi professzionális bérszerző, a Kádár rendszer tüzes poklát is megjárt Stefka István, finoman cizellált, szinte már-már láthatatlan humorára.

Az Öreg – Stefka István blogja

DZSIHÁD

„A VÉGET VETÉSNEK MOST JÖTT EL AZ IDEJE. TÖBB KONTINENSNYI EMBERTÖMEGET KÉPTELEN FELSZÍVNI MAGYARORSZÁG ÉS EURÓPA. KERTÉSZ IMRE NOBEL-DÍJAS ÍRÓ MEGFÚJTA A VÉSZKÜRTÖT. A MI JÖTTMENT BALOLDALI PÁRTOCSKÁINK FINTOROGTAK AZ ÍRÓ KÖVETKEZTETÉSEIRE. DE EZEKNEK AZ IGEN AGRESSZÍV ÉS KÜLFÖLDÖN IS MAGYAROKAT LEJÁRATÓ CSOPORTOCSKÁNAK A NAGY TŐRDÖFÉST – KI GONDOLTA VOLNA? – MOST KONRÁD GYÖRGY ADTA MEG.

Nevezhetnénk inváziónak is, ami most történik. Ez az önkéntes vagy szervezett elözönlés, bevándorlás, népvándorlás nem először történik meg Magyarországgal. Ha csak a legutóbbi kétszáz évet veszem alapul, kiderül, hogy a Kárpát-medence – akkoriban Történelmi Magyarország – mindig is népszerű letelepedési hely volt: jöttek Romániából, Galíciából, Szerbiából, Bulgáriából, Bosznia-Hercegovinából többnyire gazdasági menekültek, akiknek nagy része otthont talált, gyökeret verhetett.

Itt nálunk akkor is béke volt, vállalkozni, dolgozni lehetett, hiszen az itt élő magyar lakosság szívesen fogadta az idegeneket, akik őszintén keresték a hazát. Sokan tehetségükkel, szorgalmukkal gazdagították Magyarországot – saját magukat is -, Európa egyik legrégibb keresztény államát – zsidók, románok, szerbek, bosnyákok, bolgárok- az itt élő magyarokkal és a már több nemzetiségű lakosságával együtt. De két dolgot ki kell hangsúlyozni: az egyik, hogy Magyarországot, különösen a kiegyezés után mindig is a magyar érdekek kihangsúlyozásával irányították. Bár mindenki gyakorolhatta saját vallását – zsinagógák százai épültek-, de elvárták, hogy Magyarországgal szemben lojálisak legyenek és betartsák törvényeinket, szokás jogainkat. A másik hogy az akkori több százezres bevándorlás európai migrációt jelentett, európaiak európaiakhoz mentek. Erről, a muszlim áradatról most nemrég éppen Ungvári Rudolf írt- ő aligha nevezhető jobboldali szimpatizánsnak,- aki szerint hamis a bevándorlás mellett azzal érvelni, hogy ,,befogadó ország” vagyunk, vagy összehasonlítani a mostani helyzetet az 1956-os magyar, de akár az 1990-es évekbeli boszniai menekültekével. Ugyanis minden eddigi menekülthullám tagjai európaiak voltak. Ungvári azt írja a Népszabadságban, hogy az európaiak kultúrájának kilencven százaléka közös. Például sehol sem értelmezik már végrehajtandónak a Bibliában említett ,,halálos” bűnök büntetését, szemben az iszlám számos irányzatával és államaival.”

Folytatás

Mr. Gumby

Orbán Viktor mindenkit teljes mértékben hülyének néz, és ennek, a jelenlegi magyarországi állapotokat tekintve van is némi alapja. Nincs tekintettel se korra, se vallásra, se etnikumra, sem az iskolai végzettségre, de a közkeletű vélekedéssel ellentétben még a politikai meggyőződésre sem. Néhány kósza megnyilvánulása alapján a nőket valamivel ostobábbnak tartja a férfiaknál, de lehetséges, hogy ez csak egy szimpla párthatározat.

Az általa idiótának tartott magyarországi népességen belül, kétféle típust különböztet meg. Az egyik lelkes és derék társaságot azok alkotják, akik mindenben hisznek neki. Őket kinevezte magyarnak, nemzetinek, becsületesnek, jobboldalinak, konzervatívnak, kereszténynek. Ez csupán attól függ, hogy mikor melyik mutat  jobban a beszédeiben és a nyilatkozataiban. Ők azok, akik minden körülmények között rá szavaznak, révült állapotban megtapsolják, és akikre bátran hivatkozhat, mint emberekre. Az sem lenne nagyon meglepő, ha kiderülne róluk az, hogy ők még a nemzeti konzultációknak nevezett, felelősség elhárítási mechanizmust is komolyan veszik.

A közeljövőben valószínűleg mindenféle politikai választást ezek a jámbor polgárok fognak eldönteni. A Fidesz-KDNP konzorcium, furmányos módon, a választókörzetek átszabásával, az erdélyi magyarok kézfeltartásos szavazásával, a nyugaton élő magyar állampolgárok szavazati jogának gyakorlati megvonásával – enyhébben fogalmazva megnehezítésével – elérte azt, hogy a meggyőzködéses hülyék szavazatai jóval többet érjenek, mint a másik csapat idiótáinak voksai.

Hogy mit kapnak a jó hülyék ezért cserébe? A szép nemzeti jelzőkön kívül sok mindent nem. Annyi örömük azonban lehet, hogy a miniszterelnökkel teljes egyetértésben, ők is ostobának tekinthetik és mélységesen lenézhetik a társadalom többi részét. Ezt a tényezőt természetesen nem szabad lebecsülni. Győztesnek, okosnak, feddhetetlen jelleműnek lenni pompás dolog. Sekély e kéj, de mégicsak kéj. Senki sem ellensége önmagának, hacsak nem szenved mély, vagy cirkulatív lefolyású mániákus depresszióban.

A másik társaság – ők vannak többségben, de ennek gyakorlati jelentősége nincs – azok a hülyék, akik semmit sem hisznek el a miniszterelnöknek, és erre meg is van minden okuk. Ők lettek a nemzetárulók, a cigányok, a zsidók, a liberálisok, a nemzetre rárontók, a szegények, a munkanélküliek, a genetikailag kódolt ármánykodók, liberálbolsevikok, meg mindenféle más szedett-vedett népségek. Egységes fellépésre nem nagyon képesek, nagy részük a politikát megpróbálja kizárni az életéből, és inaktívként hibernálja magát. Nagyon sok beleszólásuk a dolgok menetébe nincsen, ugyanis jelenleg nem képviseli őket senki. A miniszterelnök úr szemében az ő alantas szerepük mindössze annyiból áll, hogy a rendes polgárok, azaz a jó hülyék, lenézhessék őket, valamint az, hogy defetistaként, áruló gyaurként, a kormányzat sorozatos kudarcainak magyarázataként szolgáljanak.

A kormánypárti hülyék úton-útfélen büszkén hangoztatják, hogy a "ballibsi" hordák az Utolsó Ítélet napjáig nem fognak hatalomra kerülni. Ez láthatóan a legnagyobb örömforrásuk, ráadásul Orbán Viktornak ezek a jutalomfalatok nem is kerülnek pénzbe. Legyen meg hát az ő akaratuk, nem akarok én semmi jónak az elrontója lenni. A szélhámosság ettől azonban még nem alakul át hőstetté. A munkanélkülieket a miniszterelnök úr és hű fegyverhordozói arcátlan módon közmunkásokká alakították át. Ez is egy kiváló példa arra, hogy nem sokra tartja Magyarország lakosságának szellemi színvonalát. Mivel ezért a vásári mutatványáért senki sem kergette őt végig a Kossuth téren, valószínűleg jól is kalkulált.

Orbán Viktor legügyesebb húzása az volt, hogy a hülyék és idióták országát több fronton is megosztotta. Ha a két oldal mélységes, stabil megvetéssel viszonyul egymáshoz, és ezzel pompásan el is szórakoztatják egymást, akkor neki nem kell foglalkoznia a kormányzás unalmas, fáradtságos és kudarcokkal teli megpróbáltatásaival. Minek is piszmogna a jóléttel, a szegényekkel, meg a semmirekellő szociális biztonsággal? Odalök mindenkinek néhány csodálatos makromutatót és azt mondja: – Vitatkozzatok csak nyugodtan ezekről hülyegyerekek, és gurigázzatok egymással kedvetekre. Nekem most mennem kell a Pásztorokkal einstandolni.

Így tehette meg mindenféle negatív következmények nélkül azt, hogy minden, amihez csak hozzányúlt, az kizárólag a hatalmának konzerválását, és azt a célt szolgálta, hogy az innen-onnan befolyó pénzeket szabad akarata szerint, mindenféle komolyan vehető kontroll nélkül felhasználhassa. Ezek a cselekedetei egyáltalán nem borzolták fel a bennszülött lakosság kedélyeit. A korrupció köszöni szépen kiválóan érzi magát, és a gondos, lelkiismeretlen törődésnek köszönhetően gyönyörű, látványos virágzásnak indult.

Teljesen mindegy, hogy az ostobák melyik oldalhoz sorolják magukat, mert mindenhol úgyis azon szorgoskodnak, hogy egy szűk elit rohamosan növekvő és egyre kifinomultabb igényeit kiszolgálhassák. Az, hogy ezt valaki lelkesen és kipirult arccal, tapsikolva, avagy undok, mogorva képet vágva, csapkodva teszi, teljesen lényegtelen.

Orbán szavazóinak az ország állapotával kapcsolatosan nincsenek túlzott elvárásaik. Ők is ugyanazt a lepusztított egészségügyi ellátást és oktatási rendszert kapják, az ő gyerekeiknek is tandíjat kell fizetniük, ők is ugyanazon a rossz utakon zötykölődnek. Ha sikerül megfelelő pozíciót kivívniuk, akkor persze több pénzt kapnak, de ha nem, akkor ők is ugyanazokkal az anyagi problémákkal küszködnek. A mindenre elszánt, önkéntes szavazótáborának csupán az a szerepe, hogy fenntartsák ezt a velejéig romlott rezsimet.

Ez is az egyik magyarázata annak, hogy közel 500.000 honfitársunknak nem nagyon nyerte meg a tetszését ez a lehetőség, ezért inkább elmentek megélhetési kivándorlóknak. A jó képességű gyerekek nagy része külföldön folytatja a tanulmányait és szép lassan megszűnik magyarnak lenni. A külföldi taníttatás jelenleg kevésbé terheli meg egy család pénztárcáját és az ott végzettek nem kényszerülnek közmunka végzésére. Magyarországra azért nem jönnek vissza, mivel nem akarnak hülyék lenni egy olyan országban, ahol ez az egyik legfontosabb erénynek számít.

Mi már megszoktuk, és világnézettől függően, büszkén, lelkesen, vidáman, vagy zsörtölődve, bosszankodva, bánatosan elnézegetjük, hogy néhány a közpénzek felett őrködő és diszponáló személy, mágikus és rejtélyes gazdagodási spirálba keveredett. Pályázati pénzek, koncessziók, állami hirdetések, meg ki tudja miféle értékes portékák kerültek mindenféle különösebb felhajtás nélkül a megfelelően tartott kezekbe.

A minden bajt elfedő menekült krízis univerzális hasznosítása kiváló példája ennek stabil, megbízható hülyeségre épülő rendszer működésének. A problémákat nem megoldani, hanem a környezeti hatásoktól függően, elfedni, felhasználni, egyes esetekben pedig növelni szükséges. Az eredmény? Megalázott szegények, megfélemlített menekültek, politikai blöffök garmadája, a hatalom totalitárius jellegének gátlások nélküli megerősítése. Mindez természetesen az állampolgároknak nevezett idióták érdekében történt. Mi másért? A legfontosabb cél itt is az volt, hogy a társadalmat ennek a tragikus ügynek a mentén szépen egymásnak lehetett ugrasztani.

A miniszterelnöknek úrnak sikerült ezt a nagyon is összetett problémát, magát a menekült krízist, leegyszerűsítenie az alábbi séma szerint:

"Katalinka, szállj el!
Jönnek a törökök,
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek,
Kemencébe tesznek,
Onnan is kivesznek.
Mikor jönnek a törökök,
Mindjárt agyonlőnek!"

De természetesen utalhatnánk a "Gólya, gólya, gilice! Mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel." című toposzra is.

A határzárról kiderült, hogy nem ér egy fabatkát sem, amit nagyjából már az illetékesek is pedzegettek. Az erre adott orbáni feltétlen reflex, miszerint: „Akkor most aztán jó alaposan húzzunk bele polgártársak, mivel nincs több vesztegetni való időnk! ”, amolyan „A rátóti legények” jelleget kölcsönöz az egész monumentális beruházásnak. Haszna ugyan nincs, de elkészül. Egy objektum, ami önmagáért van.

A híres Mona Lisát is csak nézegetni lehet, mégis milyen sokat ér. Az egész hadigazdaság groteszk jellegét még fokozza, hogy a Csizmadia László által vezetett, jól szituált forradalmárokból álló, hangzatos CÖF nevű, szeparatista szervezet is beszállt, az „Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd!” harci indulóval. A frissen kinevezett nagyvezír valószínűleg irgalmatlan vérfürdőt fog rendezni a végvárakon, ha erre parancsot kap.

Egyes teoretikusok szerint Orbán Viktor tündöklése nem ok, csak okozat. Véleményük szerint a magyarországi népesség szellemi degradációja a kiáramló szürkeállomány miatt egyre vészesebb mértékben növekszik. Ez a folyamat a jelek szerint irreverzibilis, és egyre kisebb erőfeszítést igényel a mindinkább zártabban működő rendszer részéről ahhoz, hogy stabilizálja az állapotát.

***

Mark Twain 

A lóvétett város

fordította: Szász Endre

1

"Sok-sok évvel ezelőtt történt. Hadleyburg volt a környék legbecsületesebb és legtisztességesebb városa. Hírnevét három nemzedéken át megóvta minden szennytől, s büszkébb volt rá, mint bármelyik tulajdonára. Olyan büszke volt rá, s annyira biztosítani akarta fennmaradását, hogy már a bölcsőben tanítani kezdte csecsemőit a becsületes magatartásra, s e pillanattól fogva ezt a tanítást tette kultúrájuk alapjává, mindaddig, míg neveltetési idejük tartott. Kamaszkorukban pedig távoltartotta az ifjú embereket a kísértésektől, s így tisztességüknek megadatott a lehetőség, hogy megkeményedjék, és megszilárduljon, és szinte már vérükké váljon. A szomszédos városok féltékenykedtek e nemes tekintélyre, s úgy tettek, mintha kinevetnék Hadleyburg büszkélkedését, és hiúságnak nevezték; ugyanakkor azonban kénytelenek voltak elismerni, hogy Hadleyburg valóban megvesztegethetetlen város; s ha kényszerítik őket, azt is elismerik, hogy egy ifjú embernek, amikor elhagyta szülővárosát, s tisztességes megélhetés után nézett, elegendő ajánlás volt, ha Hadleyburg eresztette szárnyra.

De végül is, az idők folyamán Hadleyburg szerencsétlenségére megsértett egy átutazó idegent; alkalmasint nem is tudott róla, s bizonyára nem sok gondot okozott neki, mert Hadleyburg megelégedett önmagával, s egy fikarcnyit sem törődött idegen emberek véleményével. Mégis hasznos lett volna, ha ezesetben kivételt tesz, mert az idegen keserű, és bosszúálló ember volt. Egy álló esztendeig vándorolt, s szívét mindig bántotta a sérelem, és minden üres percét arra szentelte, hogy megfelelő elégtételt agyaljon ki. Többféle tervet állított fel, s mindegyik jó volt, de egyik sem elég elsöprő erejű; a legvérszegényebb is sok embert megsebzett volna, de ő olyan tervet akart, amely az egész várost átfogja, és senkit sem enged ép bőrrel menekülni. Végezetül szerencsés ötlete támadt, s amikor felvillant agyában, egész lelkét gonosz öröm világította be. Egyszeriben tervezgetni kezdett, s közben így mormogott magában: "Ez már igen, meg fogom rontani a várost."

Hat hónappal később Hadleyburgbe ment, s este tíz felé érkezett bricskáján a bank öreg pénztárosának házához. Egy zsákot vett ki a bricskából, vállára emelte, végigtámolygott vele az udvaron és kopogtatott az ajtón."

Folytatás...

¡Atención queridos compañeros! Felhívom a tisztelt polgártársak figyelmét arra, hogy azokat, akik  a hozzászólásaikban ordenáré kifejezéseket használnak, diktatórikusan kimoderálom. Tisztelettel kérek mindenkit arra, hogy ügyeljen mások lelki épségére. A félreértések elkerülése végett, nem én nézek mindenkit hülyének. Magamat annak tartom (lásd. Mr. Gumby), aki erre külön fel akarja hívni a figyelmemet, kérem, ne bíbelődjön ezzel.

„megnéztem a videókat, egyszer csak feltünt egy migráns féri angolul beszélt, és micsoda hófehér fogsora van, ez igen, nekem pedig nem jut fogorvosra pénz, fogatlan magyarok leszünk saját országunkban és mi is épp hogy megélünk a keresetünkből.” (Mici Mári Szolyákné)

A menekülteknek ezt, a számunkra első ránézésre teljes mértékben elfogadhatatlan, esztétikai jellegzetességét meg tudom magyarázni. Szó sincs semmiféle mágiáról, varázslatról, hatalmas vagyonokról, drága fogorvosi rendelőkről. Ez csupán egy általánosan elterjedt szokásra vezethető vissza. A térségben ugyanis rengetegen használják a perzsa fogkefefát vagy mustárfát (Salvadora persica L.).

***

Valószínűleg mindenki látott már dokumentumfilmekben vagy az utazásai során hód módjára fapálcikákat rágcsáló embereket. Ők erre a célra egy Afrika és Közép-Ázsia nagy részén megtalálható növény, a perzsa fogkefefa, vagy mustárfa, tudományos nevén a Salvadora persica L. ágait, hajtásait, illetve gyökereit használják. A rágás hatására a hajtások, ágak kirojtosodnak, és kiválóan alkalmassá válnak a fogak tisztítására. A nyál ebből baktériumölő hatású tannint (csersavat) szabadít fel. Ez okozza a fanyar ízét és szájnyálkahártyát összehúzó, nyugtató hatását. Nemcsak a fogakat, hanem a fogínyt és a nyelvet is ápolja.

A fogak tisztítására az is kiválóan alkalmassá teszi, hogy nagy mennyiségben (8-22 ppm) tartalmaz fluor vegyületeket, valamint egy bassanit nevű kalcium-foszfát kristályt.

A feldarabolt növényi részeket kötegelve a helyi piacokon árusítják, de különböző kiszerelésekben kereskedelmi forgalomba is kerül. Miswak, Siwak vagy arak néven lehet vele találkozni a boltokban. A növény kivonatát tartalmazza az Ayurveda nevű fogkrém is.

Magyarországon afrikai fogkefe néven találkozhatunk vele. Előnye, hogy olcsó, környezetbarát és nem kell hozzá külön fogkrém, mivel az ínyt és fogakat védő anyagok magában a “fogkefében” találhatók meg.

C-vitamint és szaponinokat is tartalmaz. Flavonoid tartalma stabilizálja a vérnyomást, az antiszeptikus hatása miatt pedig elősegíti a szájüregi gyulladások megelőzését.

Felhasználását és így az elterjedését az is elősegítette, hogy az iszlám szunnita ágához tartozó négy jogtudományi iskola közül a legnagyobb, a Hanafi, vagy hanafita tanítása szerint a napi Allahhoz történő imádságok előtt a rituális használata kötelező. A muzulmán vallásúak körülbelül 45 %-a követi ennek az iskolának a tanításait.

A hanafita iskolát  Abu Hanifa Al-Nu'mān ibn Thābit (699-767) alapította. Úgy ismerik, mint az iszlám egyik legnyitottabb és legbefogadóbb irányzatát. Ez az irányzat legfőképpen Közép-Ázsiában és a volt Oszmán Birodalom területén vált egyeduralkodóvá.

A Közel-Keleten nagy elterjedt, mivel egészséges és praktikus. Ily módon, természetes, hogy a szírek is használják, vallási felekezetüktől teljesen függetlenül.

Maga a faj rendszertanilag a káposztafélék (Brassicales) rendjébe tartozó, Salvadoraceae családba sorolható. A családba még 3 nemzettség 12 faja tartozik.

A növény igénytelen, jó szárazságtűrő. Száraz, szikes talajokon él. Nagyon elterjedt Indiában is, itt 500 méter tengerszint feletti magasságig hatol fel, míg Tanzániában egészen 1.800 méterig.

Kis fa, vagy cserje, melynek ágai csüngő habitusúak. 4-5 centiméter hosszú, vastag levelei elliptikus alakúak. A húsos levelek víz tárolására módosultak. A növény szárazságtűréshez az is hozzájárul, hogy a levelek bőrszövete megvastagodott. A levél színe és fonáka között nem található szövettani különbség, azaz izolaterális.

Jelentéktelen, apró zöldes virágai fürtös virágzatban nyílnak. Egy magvat tartalmazó termései gömbölyűek.