Első fejezet – Brizzsalov államtanácsos

 „A Parlamentben a mezőgazdasági bizottság hallgatta meg Lázár Jánost az állami földek privatizációja miatt. A Miniszterelnökséget vezető miniszter ekkor mondta, hogy „Eladtuk az összes mezőgazdasági cégünket, rég túl vagyunk a gazdálkodáson. Nem csinálja a magyar állam. Miért? Mert nem tudott gazdálkodni. Mert szétlopták, ellopták és szétcsalták az állami mezőgazdaság cégeket. Kinek kell ez a világ? Nem hiszem, hogy bármelyikük is ezt akarja, hogy ezen a pár százezer hektárom elkezdjünk gazdálkodni, és amikor szocialista kormány van, akkor a szocialista menedzsment lopja szét, amikor fideszes kormány van, akkor a fideszes menedzsment lopja szét.” Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter

Lázár Jánost semmiképpen sem lehet idült baloldalisággal, kóros liberalizmussal, vagy Soros György kártékony barátságával vádolni. Személyében nem egy harmadrangú, félénk, fideszes csinovnyikról van szó. Ő nem Ivan Dmitrics Cservjakov, hagyatéki végrehajtó, hanem Brizzsalov államtanácsos, a közlekedési minisztérium tábornoki rangban levő főtisztviselője. (Forrás: Anton Pavlovics Csehov: A csinovnyik halála)

Ha ő azt mondja, hogy – „Valami eszméletlenül bűzlik Magyarhonban!”, azt nem lehet egy elegáns „Mocskos, hazaáruló libsibolsik soha nem kerültök a hatalomra, hiába vernyákoltok. Szemetek!” kézlegyintéssel elintézni. Brizzsalov államtanácsos úr rendkívül komoly tisztséget tölt be és felelősségteljes munkát végez. Tekintélyes emberről van tehát szó, akinek meg kell adni a megfelelő tiszteletet és figyelni kell a szavaira.

Mivel ő mondta, ezért ez az úri huncutság bizonyosan megtörtént, persze felelősségre nem vontak érte senkit. Erre valószínűleg már nem is kerül sor, mert mint jól tudjuk, a bajnak nem nagyon akad gazdája. Jelen esetben azonban fokozottan figyelnünk kéne arra, hogy kik lesznek azok a szerencsések, akik majd kiválóan tudnak gazdálkodni, nehogy véletlenül olyanok részesüljenek a javakból, akik már az előző „szétlopkodásban” is derekasan kivették a részüket.

Ha mégis megtörténik ez a malőr, akkor ezután már nyugodtan meg lehet azt is tenni, hogy felkutatjuk azokat az agilis honfitársainkat, akik bankrablással szeretnék megkeresni a kenyerüket és megkérdezzük tőlük, hogy mégis milyen összegre gondoltak, amely hosszú távon is fedezné az anyagi kiadásaikat. A kért összeget aztán a bankok szépen átutalnák a kérvényezők számlájára és a világban helyreállna a rend.

Második fejezet – William Randolph Hearst

„Korábban ez a televízió ezer szállal a kormánypártokhoz köthető médium volt. A kormány kommunikációjáért felelős emberek heti rendszerességgel jártak be eligazítani a vezérkart. Ez február 6-val megszűnt, március 15. után pedig bojkott indult a tévé ellen, szóba sem álltak velünk. A korábbi kimondott és ki nem mondott szabályokat tehát fel lehetett rúgni. A főnökeimnek, illetve áttételesen valamelyik kormányzati kommunikációs embernek ezután nem kellett engedélyt adni ahhoz, hogy kit hívok be, milyen témát dolgozok fel és milyen módon, hanem szabadon dönthettünk mindenben. Méghozzá régimódi, úgynevezett BBC-s elvek, azaz kizárólag a szakma szabályai szerint.”

Forrás: Ez a tévé a szabadság kis szigete lett

Erről az orosz mintájú barát-ellenség felismerő rendszerről eddig is lehetett sejteni, hogy létezik. Most azonban egy kicsit bepillanthattunk a kulisszák mögé és kaptunk néhány intim információt. Egy Fidesz ügyességű ellenzék ebben az esetben már teleharsogta volna az egész országot azzal, hogy „Aljas választási csalás történt!”. „A Gyurcsány TV bevallotta, hogy a választások előtt hamisan tájékoztatták a közvéleményt. Aljas szándékból hazudtak a mit sem sejtő embereknek és megtévesztették a becsületes választópolgárokat. Ezzel a beismeréssel teljesen nyilvánvaló vált – szögezte le Rogán Antal, fideszes képviselő –, hogy az állandóan emlegetett kétharmados győzelmüket szemérmetlen módon szerezték, ezért természetesen a kormány teljesen illegitim. Gyurcsány Ferencnek 72 órát adunk, hogy ocsmány bűneit megbánva lemondjon, különben véletlenül megint felgyullad a MTV-székház.” Szokás szerinti visszafogott szerénységükkel valami ilyesmit mondanának.

A fideszes propagandagépezet azóta egy iszonyatosan nagy, de meglehetősen bamba monstrummá vált. Van ott minden, amivel a népet a boldogság illúziójába lehet ringatni. Azon csodálkozom, hogy egy állami szexcsatornát még nem hoztak létre. Betérnek a jóképű betyárlegények a hortobágyi csárdába és ott vidáman kacarászó összes vászoncselédet…

Aki jelen körülmények között elhiszi azt, hogy a közmédia nem áll meglehetősen szoros kormányzati kontroll alatt, az tényleg nagyon hűséges szolgálója lehet a hatalomnak. Ebben a kóros addikcióban szenvedő televízióban valószínűleg még a narancsriasztást is csak engedéllyel merik bemondani az időjárás jelentésekben. Ne szólj szám, nem fáj fejem. (Forrás: Mrs. Lipton)

Az Orbán-kormány 2011 és 2015 között 432 milliárd forint közpénzzel, bőségesen megtrágyázta a közmédiát (?). Ez leírva így néz ki: 432.000.000.000 Ft. 21.600.000 db húszezer forintossal számolva ez úgy nagyjából 21,6 tonna  papír fecni. Egy T-34-es, szovjet közepes harckocsi a maga 30 tonnájával ennél többet nyom ugyan, de az nem papírból készült.

William Randolph Hearst az apját, a nemesfém bányáiból meggazdagodott George Hearst-öt kérte meg, hogy egy adósság fejében az ő tulajdonába került újságját irányíthassa. Ez a lap képezte a későbbi  hatalmas médiabirodalmának alapját. Az újságcikkeivel jelentős befolyást gyakorolt az akkori amerikai politikai életre.  

Egy anekdota szerint az egyik Kubába küldött riportere azt sürgönyözte neki, hogy „háborús hangulat nincs, de szép prózaverseket tudnék írni az országról”. Erre Hearst visszasürgönyözött: „Szállítsa a prózaverseket, én szállítom a háborút”. Hearst lapjainak jelentős propaganda szerepük volt a 1898-as spanyol-amerikai háború előkészítésében, amely végül amerikai győzelemmel és a spanyol gyarmatbirodalom felbomlásával járt.

A FIDESZ már a második sajtóbirodalmát építi ki, amit közpénzek mértéktelen és gátlástalan felhasználásával tesz. Sokan ezen a sajtóbirodalmon a minőséget kérik számon, hiszen mégiscsak az adófizetők pénzéből finanszírozzák az egészet. Ennek a médiának azonban nem a közszolgálat és a minőség a célja, hanem az, hogy a FIDESZ rajtuk keresztül meg tudja szólítani a támogatóit. A minőségnek ehhez azonban az égvilágon semmi köze sincs. Ez a médiabirodalom a célközönség igényéhez igazodik. Pontosan felmérték, hogy ehhez milyen színvonalra van szükség. Ha valaki kíváncsi arra, hogy az meg milyen lehet, az nézzen meg egy M1 Híradót.

Harmadik fejezet – Georgij Konsztantyinovics Zsukov marsall

„A kezdeti zárkózottságom abból származott, hogy sok generációs parasztcsaládból jöttem, még a nagyszüleim is a földből éltek.” Complex Magazin, 2008/április

„A Fideszben sokan úri gyerekként kezelnek, de igazából vidéki srác vagyok.” Mozgó Világ, 2011/11.

„Urizálni csak úri gyerekek tudnak. Én parasztgyerek vagyok, annak születtem.” Index.hu, 2014. december 16. (Rogán Antal)

A szerény, félszeg, szakonyfalui parasztgyerek, végzett közgazdászként ma már képtelen megbecsülni a magánvagyonát, mivel az legalább olyan változékony, mint a tavaszi időjárás. A vidéki srác 2015-ben Magyarország 6. legbefolyásosabb szegénylegénye volt.

Georgij Konsztantyinovics Zsukov, szegényparaszti családba született Sztrelkovkában, édesapja csupán egyszerű cipész volt. Szerény származása azonban nem akadályozta meg abban, hogy elfoglalja a  teljesen leamortizált Berlint és még Sztálin elvtársat is túlélje. Mivel meglehetősen nagyvonalúan bánt a szovjet katonák életével, ezért közismert, hogy „Mjasznyik”, azaz Mészáros volt a beceneve. 1956-ban pont ő volt a szovjet hadügyminiszter. A magyarok felett aratott győzelméért meg is kapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

Napóleon korzikai kisnemesi származása ellenére a franciák császára, Svájc közbenjárója, a Rajnai Szövetség protektora, Itália királya, Andorra társhercege, majd végül egyszerű szigetlakó lett. A származás tehát nem lehet akadálya egy kis urizálásnak. Megfelelő akaraterővel ennél sokkal nagyobb dolgokat is minden további nélkül véghez lehet vinni. Minden közlegény a tarsolyában hordozza a politikai kabinetfőnöki kinevezését.

Az azonban nagyon megnyugtató, hogy Antal a kezdeti zárkózottságát szerencsésen leküzdötte és már egy szemernyi gátlásosság sem maradt benne.

Negyedik fejezet – Mata Hari (Margaretha Geertruida Zelle)

„A diszkréció és az elegáns körülmények ellenére a parlamenti képviselő végül elégedetlenül távozott a hotelből. A titkos telefonlehallgatásokból kiderül, hogy Gerendás másnap délelőtt már számonkérően hívta fel Répást telefonon. Szerinte Répásék „kínos, kellemetlen helyzetbe hozták egy parlamenti képviselő barátja előtt”, mert „egy puszta fogú, melletlen kurva” ment dolgozni. Gerendás megjegyezte, hogy „most beszélt a barátjával, aki már bent van a Parlamentben”, és panaszkodott neki, hogy „csak egy akció volt neki benne”, és az első menet után plusz pénzt kért tőle a lány”

Forrás: A prostituált érdekelte a rendőröket. Politikus kuncsaftja nem

Ebben a komédiában nem beszélhetünk felekezeti hovatartozásról. A bujaság bűne párttagságtól függetlenül mindenkit megkísérthet. Azon egy kissé meglepődtem ugyan, hogy ez a pajzán szolgáltatás üzemszerűen és olajozottan zajlik az Országház környékén. Minden tisztességesen adózó magyar állampolgár teljes joggal kijelentheti, hogy „Hékás-békás! Nem munkaidőben való üzekedésre adtuk mi azt a rengeteg pénzt!”

A kiszivárgott információk alapján ráadásul a kiszolgálás teljesen csapnivaló volt. 160 ezerét azt hittem, hogy legalább egy „Hosszú az éjszaka, ne menjen még haza! Maradjon egy kicsikét!” szerelmeskedést kap a kedvezményezett. Mint azonban kiderült, a plenáris ülésből mindössze másfél órát vett el a gyenge minőségű „akció”. Csúfos kudarc.

Ennyi pénzért már egy takaros feleséget is bérelhetett volna a felajzott képviselő, aki ráadásul mos, vasal, főz is rá. A külföldi titkosszolgálatok elég jól kereshettek ezen az ügyön és még egy méregdrága Mata Harit sem kellett beszervezniük. Elég volt megbízniuk Szabó Arankát, aki unott képpel megkérdezte, hogy „Honpapa, mi is van most azzal a Tarsoly nevű balekkal? Hé! Ne nyúlkáljál mán' a kezeddel! Eszednél vagy? Köcsög!”

Ötödik fejezet – Münchhausen vidám kalandjai

Gaskó Audi A6-osának ügye azonban nem ennyire tiszta. A Népszabadságnak azt nyilatkozta, hogy a közel 30 millió forintos autót a VDSZSZ Szövetség egy Gaskó által meg nem nevezett támogató pénzéből vásárolta. „Majd akkor beszélek róla, ha a támogató névvel felvállalja az adakozást” – közölte velünk Gaskó.

A VDSZSZ Szolidaritásnál azt állítják, hogy az ő pénzükből lett az Audi. Ennek bizonyítására két folyószámlakivonatot mutattak: az egyiken ugyanazon a napon ingatlan vételár részletként átutaltak 30 millió forintot a Szövetségnek, amely még ezen a napon 29,5 millió forintot elutalt az autóért egy kereskedőnek.

Gaskó szerint a történet nem ennyire egyszerű: „A VDSZSZ Szövetségtől a Szolidaritás megvette az Ajtósi Dürer sori ingatlan ráeső tulajdonrészét. Ez a pénz így a Szövetségé lett, azzal szabadon gazdálkodhatott. De az autót nem ebből, hanem támogatói pénzből vásároltuk.”

Forrás: Nincs enyhülés a vasutas szakszervezetben

Ha Gaskó Istvánról csak fele annyi gazemberség kiderül, mint amivel gyanúsítják, már az is szép teljesítmény a részéről. Szakszervezeti pénzen fizetett nászút, ajándékba kapott Audi, nagyfokú dőzsölésre utaló éttermi számlák, alkalmilag használt luxus szállodák. Dolce vita, Stefano. Gaskó István, hivatalos minőségében valószínűleg nem vetette meg, hanem két pofára habzsolta az élet örömeit. A legszebb az egészben az, hogy nem egy nemzetközi hírű rock sztár az illető, hanem egy szakszervezeti vezető. Gyári alapbeállítása szerint valószínűleg baloldali gondolkodású embernek készült.

A nagy formátumú életművészt ez év májusában nem választották meg újra a szakszervezet élére, pedig ő volt az egyetlen jelölt. Az történt, hogy a küldöttek többsége még azt sem szavazta meg, hogy a neve egyáltalán felkerüljön a szavazólapra.

Egy jelölt nélküli szavazás elég kínos ügy lehet. Krákogás, zavart köhécselés, firkálgatás. Mindenki egyszerre nyúl az ásványvizes palackért. A végén aztán mindenki dolga végezetlenül hazamegy. A pogácsa is megmarad.

Ez a vidám történet nagyfokú bizalomvesztésre utal, aminek valami oka biztos, hogy volt.

Gaskó előzőleg mindent megtett, hogy a hátországát megvédje. Azért, hogy Orbán Viktornak kedveskedjen, a sötétség évei alatt még Karácsonykor is képes volt sztrájkot szervezni.

Nem sok ember fog bánkódni akkor, amikor végül kiderül, hogy Orbán Viktor soha az életében nem találkozott vele és azt sem tudja, ki ez a bánatos képű bonviván.

Hatodik fejezet – A cigánybáró

„Az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) elnöke szerint távoznia kell a politikai közéletből Farkas Flórián Lungo Drom-elnöknek, miniszterelnöki biztosnak, mert ő az akadálya a roma integrációs folyamatnak.

Hegedüs István, aki Farkas Flórián Lungo Dromjának a tagja, azt mondta: ma az integráció egyetlen akadálya Farkas Flórián. Ha Farkas Flóriánnak fontosak a cigány emberek, akkor beadja lemondását - fűzte hozzá.”

Forrás: Kompromittáló felvétel: saját szövetségéből támadják keményen Farkas Flóriánt

Ez egy nagyon szomorú történet. A rendszerváltás óta a hazai cigányság nagy része rettenetesen leszakadt. Vannak pozitív példák, mint például az Igazgyöngy Alapítvány, vagy Cserdi, ami azt bizonyítja, hogy kellő hozzáértéssel és akarattal, fel lehet zárkóztatni a hátrányos helyzetű cigánygyerekeket, akik aztán szép lassan magukkal húzzák a többieket is. 26 év lemaradását azonban nem lehet pár év alatt megoldani.

A legkönnyebb azt kijelenteni, hogy nem érdemes foglalkozni velük, hiszen az 1500-as évek óta nem voltak képesek integrálódni a nemzetbe. Amikor ezt a bántó és kirekesztő kijelentést tette a miniszterelnök úr, Farkas Flórián nem szólt egy szót sem az ügyben. Persze ő Novák Előd, egyszeresen érettségizett és többszörösen felpofozott magyar állampolgár handabandázásait is szó nélkül hagyta. Talán úgy vélte, hogy Előd képviselő úr kijelentési rá nem vonatkoztak, mivel Farkas Flórián származására nézve fideszes.

Miközben a népe a szegénységgel, a nyomorral, a betegségekkel, a kilátástalansággal, a munkanélküliséggel küzdött, addig Farkas Flórián úgy szórta a pénzt, mint Michael Jackson, vagy Pablo Escobar. A gyanú szerint a „Roma felzárkóztatásért” kapott EU-s pénzek valahol Budapesten landoltak, irodaház, autóbérlések, meg gondolom iszonyú mennyiségű vattacukor formájában. A szegények mindebből a sok jóból nem nagyon részesültek.

Ha Farkas Flórián ezt a balhét is büntetlenül elviszi, akkor bizony „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!”

Előnászútra mehetett Gaskó István a vasutasok pénzén

"Május elején váltották le a VDSZSZ Szolidaritás éléről Gaskó Istvánt. Azóta Gaskó és az új vezetés folyamatosan hadakozik. Kizárások, feljelentések és eltűnt pénzek utáni hajsza van a vasutasoknál.

Május elején leváltották a VDSZSZ Szolidaritás szervezetet 25 éve vezető Gaskó Istvánt. A Gaskót ideiglenes váltó Bárány Balázs Péter, majd az új elnök Halasi Zoltán azt állítja, hogy több visszaélést talált a korábbi elnök után. Állítják, budapesti hotelszámlákat, százezres éttermi fogyasztásokat, irreális tankolásokat és nászutas kiadásokat fizethetett a vasutasok pénzéből. Tízmilliós károkat emlegetnek.

Gaskó István 25 évig vezette a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezet Szolidaritást. Májusban egyedüli jelöltként indult a tisztújításon, papírforma szerint minden adott volt, hogy újabb négy évre elnökké válasszák. A küldöttgyűlésen végül 32 százalék támogatta csak, 68 százalék ellene szavazott, ezért május 8-tól a korábbi érdekvédelmi alelnök, Bárány Balázs Péter lett az ideiglenes ügyvivő. Július elején Halasi Zoltánt választották meg elnöknek.

Bárány azt mondja, már a legelején konfliktusa lett Gaskóval, mert nem történt meg a VDSZSZ Szolidaritás átadás-átvétele, amelyet a mai napig nem pótoltak. Ezután kezdték átvizsgálni a szervezet pénzügyeit, amelyben több visszásságot találtak. A csak a korábbi elnök által használt bankkártyán több gyanús kiadást vett észre.

Szállodai lobbitevékenység

Gaskó számlájából kiderült, hogy az elmúlt négy évben összesen 4 millió 484 ezer forintot költött el éttermekben. Ebben néhány kiugró tétel is volt: egyszer 175 ezer forintot hagyott ott a Pampas Argentin Steakhouse-ban, egy másik alkalommal több mint 110 ezer forintot. A fogyasztásokról készült tételekből az látszik, hogy csak két személy fogyasztott az étteremben. Bárány és Halasi állítja, Gaskónak ekkor nem volt hivatalos találkozója, protokollfeladata sem volt, a vacsora csak magántermészetű lehetett.

Ahogy arról korábban a Magyar Hírlap is írt, a költségelszámolások közé ugyanígy több szállodaszámla is bekerült. Budapesti lakosként érdekes, hogy Gaskó miért aludt többször is a fővárosi Kempinski, illetve Hilton Hotelben. Egyszer közel 140 ezer forintot, a másik alkalommal 150 ezer forintot hagyott ott a szobáért, a minibárfogyasztásért és garázsdíjért. Bárányék tudni vélik, hogy mostani feleségével még házasságuk előtt volt a szállodákban. Ezt igazolja az az Indexnek bemutatott parkolási jegyzőkönyv, amelyen – Halasiék állítása szerint – későbbi nejének rendszáma szerepel.

A Magyar Hírlap azt is tudni véli, hogy az eset kapcsán az RTL Klubnak egy interjúban azt mondta: „Fontos lobbitevékenységet folytatott a szállodában.” Később a felvétel közléséhez a Liga elnöke nem járult hozzá."

Forrás: Előnászútra mehetett Gaskó István a vasutasok pénzén

Göncz Árpád a nyilatkozataiból, az írásaiból, az élettörténetéből ítélve, vidám, barátságos, közvetlen ember lehetett. Nagyon jó humora volt, nem vette túlságosan komolyan magát és szerette, tisztelte az embereket.

A gonosz eszméket felismerte és nem próbálta azokat megideologizálni, elfogadni, magába gyömöszölni, felhasználni. Küzdött mind a fasiszták, mind kommunisták ellen. Aki erre a vállát vonogatja, az figyelmen kívül hagyja azt, hogy az adott körülmények között mindez nem volt könnyű döntés. Akkoriban ez bátorságot igényelt. Ma őt bírálni nem jár semmiféle kockázattal. Köztársasági elnökként kiállt az elvei mellett, azt is felmérte, a tetteinek milyen következményei lehetnek és, hogy egyesek ezért gyűlölni fogják őt. Humanistaként voltak olyan történések, döntések, amiket nem fogadott el.

A mai, harciasnak tűnő politikai viszonyok között nem biztos, hogy megtalálná a helyét. Ennek a küzdelemnek ugyanis semmi értelme nincs. Az országot az ostobaságon, a gyűlölködésen, a nevetséges összeesküvés-elméleteken és egy szűk hatalmi elit hatalmi ügyeskedésén kívül nem szállta meg senki. Nem megszálltak minket, hanem egy megszállott ország lettünk. Ezen a közoktatáson, a művelődésen, és a kultúrán keresztül lehetne javítani, de ez jelenleg nem tűnik olyan égetően fontosnak. Propagandával nem lehet okosabbá tenni az embereket, csak meghülyíteni. Jelenleg, sajnos ebben van a pénz és a siker.

Az, hogy a halál közelsége mennyiben változtatta meg Göncz Árpád optimizmusát, arról fogalmam sincs. Az valószínűsíthető, hogy nagyon. A halál könnyű, a haldoklás azonban nagyon nehezen viselhető el, és rendkívül intim dolog. Nyűgössé, türelmetlenné, néha egészen elviselhetetlenné teszi az embert. Én ilyennek éreztem. Göncz Árpád ebben is nagyon bölcsen döntött. Egyszerűen félrevonult a világtól.

Popper Péter már javában haldoklott, amikor egy ügyes újságírónőnek sikerült valahogy elérnie őt az intenzív osztályon. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor az ember teljes mértékben saját magával van elfoglalva, és a közvetlen hozzátartozóin kívül a pokolba kíván mindenféle aggodalmas arcú siserahadat. Nem illik ilyenkor az embert telefonon zargatni, vigasztalgatni pedig egyenesen vérlázító dolog.

Popper Péter közölte is a szemfüles újságírónővel:

– Ne haragudjon, drága szívem, de most nem vagyok olyan állapotban, hogy interjút adjak. Tudja, az intenzív osztályon fekszem. Nagyon beteg vagyok.

A riporternő mélységesen sajnálkozott ezen a dolgon, jó egészséget kívánt, majd egy frappáns kérdést tett fel:

– És azt megkérdezhetném, hogy amúgy, hogy van a professzor úr?

Popper Péter valószínűleg elmosolyodott, és a lehető legjobb választ adta erre:

– Köszönöm szépen a kérdését, kedves. Ahhoz képest, hogy éppen haldoklom, jól.

Amikor valaki egészséges és nincs semmi baja, akkor úgy van ezzel az egész halál problematikával, hogy majd egyszer, a távoli jövőben meghal. Nem is olyan biztos, hogy ez megtörténik vele. A halál mások ügye. Egy közvetlen hozzátartozó elvesztése természetesen drasztikusan megváltoztatja a Halálhoz való viszonyunkat, de a betegséggel járó testi kínokat ekkor sem érezzük.

Amikor aztán súlyosan megbetegszik valaki, de nem hal meg rövid időn belül, akkor a szemlélete megváltozik. Rájön arra, hogy meghal. Eltűnik a "majd valamikor", "majd egyszer", "valaki mással történik ilyen" védekező mechanizmus. Ő fog személyesen, teljes egészében és visszavonhatatlanul meghalni. Ezt a jogot másra nem lehet átruházni. A "Sose halunk meg" helyett a "Mindenképpen meghalunk" életvezetési modell kerül az előtérbe.

Addig, amíg a haldoklás fogalma elméleti síkon tudatosul valakiben, az ember viszonylag könnyen túlteszi magát ezen. Kicsit bosszankodik, rendkívül módon sajnálja magát, és úgy érzi, halálával szörnyű veszteség fogja érni ez emberiséget. Irigykedve nézi azokat, akik még egészségesek. Elkezd egészen apró dolgokat észrevenni és addig teljesen jelentéktelen, hétköznapi dolgoknak örülni.

Amikor aztán beindulnak a kellemetlen élettani folyamatok, a Halál elkezdi őt móresre tanítani. Fájdalom, gyengeség, rosszullétek. A napi szokásos gyógyszer-szertartás. Leletnézegetés. "Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!" Magasztos gondolatok helyett, ilyenkor inkább azzal foglalatoskodik az ember, hogy lehetőleg elegendő oxigént juttasson a szervezetébe. Megpróbál életben maradni. Kemény testi és lelki küzdelemről van szó, nem bölcs tanácsok osztogatásáról az utókor számára.

Göncz Árpád a családja körében halt meg, ami nagyon fontos és jóval könnyebbé tehette a küzdelmét a Halállal. Egy kicsit talán sikerül is móresre is tanítania a Halált, hiszen 93 évesen hunyt el. 

Vidám, optimista, jólelkű ember volt. Ha valaki azt mondja, hogy az ő halálával az utolsó demokratát is elvesztettük, arra valószínűleg hamiskásan mosolyogna. Erre a mosolyára biztos mindenki emlékszik, mivel elég sokszor megjelent az arcán. Ő Bombadil Toma.

R. R. Tolkien – A gyűrű szövetsége I.

Fordította: Göncz Árpád, Tandori Dezső (versek)

"Bombadilló Toma vidámság komája,
hupi a zekéje, sárga a csizmája.

– Szépséges Aranymag! – szólalt meg ismét Frodó egy idő múlva. – Lehet; hogy butaságot kérdezek, de tudni szeretném: kicsoda Bombadil Toma?

– Ő bizony Bombadil Toma – felelte Aranymag mosolyogva; és fürge keze megállt egy pillanatra:

Frodó kérdő szemmel nézett rá.

– Ő az, akit láttatok – mondta Aranymag. – Erdők, vizek, dombok gazdája.

– Akkor hát ez a különös vidék az ő birtoka?

– Azt már nem – felelté Aranymag elkomolyodva. – Nem is lenne jó, mert sok gonddal járna – tette hozzá halkan, mintegy önmagának. – Fának, fűnek és mindennek, ami él e tájon, nincs más birtokosa, csak önmaga. Bombadil Toma a Gazda. Ha fényben vagy árnyékban lombok alatt járkál, sebes vízben gázol, dombtetőkön szökdel nem bánthatja senki. Nem fél ő senkitől. Bombadil Toma a Gazda.

Kinyílt az ajtó, és Bomdadil Toma lépett a szobába. Most nem volt kalap a fején: sűrű barna haját őszi levelek koszorúzták. Nevetve odament Aranymaghoz, és megfogta a kezét.

– Itt az én szépséges asszonyom! – mondta, és biccentett a hobbitok felé. – Az én Aranymagom, aki ezüstzöld ruhát visel, és virágfüzért a derekán! Terítve az asztal? Látom, van sárga tejszín, lépesméz, fehér kenyér, van tej, vaj, sajt, sokféle zöld fű és érett bogyó. Elég lesz mindannyiunknak? Készen van a vacsora?

– Készen van – mondta Aranymag –, de talán a vendégek még nem készültek fel.

Toma összecsapta a tenyerét, és elkiáltotta magát: – Toma, Toma! Fáradtak a vendégeid, és te nem is gondolsz erre! Gyertek, jó barátaim; Toma mindjárt felüdít! Szutykos kezet lesikálunk, fáradt arcot jól megmosunk, sáros köpenyt félredobunk, hajgubancot kifésülünk!"

Egy, a CÖF által elkövetett, rendkívül sikeres diverzáns akció

Plakátkiállítás

A CÖF-CÖKA az illegális bevándorlókkal és a menekültekkel kapcsolatos politikusi véleményeket és ajánlásokat plakátkiállításon mutatja be.

A kiállítás helye: Budapest, V. ker. Olimpiai Park előtt.

A kiállítás előreláthatólag 2015. október 5-10-ig tart.

Szeretettel várjuk az érdeklődőket.

CÖF-CÖKA Vezetősége

Forrás: civiosszefogas.hu

Figyelem! A következő tartalom a nyugalom megzavarására alkalmas szófordulatokat tartalmaz! Az írásban megjelenő szereplők kitalált személyek, akiknek a neveit megváltoztattuk. Valóságos személyekkel való mindennemű hasonlóságuk pusztán a véletlen műve!

A belügyminiszter betiltotta a CÖF-CÖKA-t!

Orbán Viktor 2015. október 05-én utasította Pintér Sándor belügyminisztert, hogy állam ellen elkövetett bűncselekmények alapos gyanúja miatt, haladéktalanul tiltsa a be a CÖF-CÖKA nevű kádárista, revizionista szervezetet. A CÖF vezetőségét ezenkívül lázadással, destrukcióval, ízlésrombolással, valamint szellemi környezetszennyezéssel vádolják.

A vezetőség, kormányzati kapcsolatai révén, sajnos értesült arról, hogy a hatóság őrizetbe akarja őket venni, ezért még időben nyugatra menekültek. A TEK-nek azonban sikerült Fricz T. (56) gyanúsítottat elfognia, mivel ő menekülés közben egy kicsit elszundított. Fricz T. bevallotta, hogy bűntársai szír menekülteknek álcázva próbálnak bejutni Németország területére. Ehhez valószínűleg felhasználják a pártállami időkben megszerzett kiváló kapcsolataikat a volt Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Minisztériumának (Ministerium für Staatssicherheit, röviden Stasi) munkatársaival.

Solymáron a TEK eközben elfogta B. Zsolt (52) publicistát, akiről köztudott, hogy írásainak olvasása tizennyolc éven aluliak számára csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott. B. Zsolt a TEK munkatársait nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szidalmazta, majd kis idő múlva életveszélyes hisztériás rohamot kapott. Az egyik terrorelhárítónak azonban idejében sikerült egy SEDUXEN 5 mg/ml oldatos injekció belövésével lenyugtatni az őrjöngő újságírót.

A rendőrség jelenleg nagy erőkkel keresi Cs. Lászlót (68) a betiltott csoport vezetőjét, valamint S. István (72), K. Imre (72), B. András (64), L. Zoltán (35) magyar állampolgárokat. A német hatóságoknál kezdeményezték a gyanúsítottak sürgős felkutatását és kiadatását. A bűncselekmény veszélyességére való tekintettel a német hatóságok ígéretet tettek arra, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a fent említett személyek elfogása érdekében.

Kovács Zoltán kormányszóvivő, a megjelent újságíróknak, tőle teljesen szokatlanul aggodalmas képpel elmondta, hogy már többször felszólították a valószínűleg külföldről támogatott diverzáns szervezetet, hogy fejezzék be a magyar kormány és a miniszterelnök lejáratására irányuló aljas és rendkívül káros felforgató tevékenységüket.

Mint az ismeretes, az államellenes csoport 2015. március 23-án kormányellenes megmozdulást szervezett Sümegen, melynek során méregdrága luxusautókkal vonultak fel, hogy a helyi lakosságot teljes mértékben demoralizálják. Az ő tevékenységüknek tudható be, hogy a tapolcai választást végül is Rig Lajos, jobbikos képviselő nyerte meg.

A CÖF 2015 szeptemberében, szemérmetlen módon, önkénteseket toborzott a magyar-szerb határra. Kijelentették, hogy “A határainkra nehezedő és várhatóan fokozódó migráns nyomás figyelembe vételével indítjuk el kezdeményezésünket”. Ennek örve alatt valószínűleg kémtevékenységet, diverzáns akciókat és szabotázsokat akartak végrehajtani külföldi megbízóik számára. Erre az akciójukra a diverzánsok szállítására és étkezésére még pénzügyi adományokat is gyűjtöttek.

A CÖF-CÖKA nevű szeparatista, revizionista szervezetet ezután a hatóságok még egyszer erélyesen felszólították, hogy haladéktalanul fejezzék be destruktív tevékenységüket. Ne szervezzenek szocialista mintájú Békemeneteket, és Cs. László ne adjon több interjút a kormány lejáratása céljából. A külföldről származó anyagi támogatások miatt a kormány azonban semmiféle érdemi nyomást nem tudott gyakorolni a teljesen független, szellemi terrorszervezet megfékezése érdekében.

Amikor azonban a CÖF-CÖKA Vörös Brigádok, 2015. október 5-én nagyszabású és méregdrága plakátkampányt rendezett, melyben ellenzéki politikusok kijelentéseivel szerették volna lejáratni a magyar kormánynak a migráns krízisben tett törekvéseit, Orbán Viktor miniszterelnök úgy döntött, hogy végképp leszámol a veszélyes szervezettel.

Kovács Zoltán szóvivő kijelentette, hogy a szólásszabadság a magyar kormány számára rendkívül fontos, de Magyarország lakosságának védelme érdekében, a CÖF-CÖKA tevékenysége már semmiképpen sem fér bele ennek keretei közé. Valahol meg kell húznunk a határt, szögezte le a halálra rémült szóvivő. 

Ők harcolnak az első sorban Orbán Viktorért

Bencsik András

A Demokrata 63 éves főszerkesztője nemrégiben büszkén hangoztatta, hogy ő a rendszerváltás óta jobboldali újságíró. A rendszerváltás előtt még az állampárt lapjának számító Népszabadságnál, korábban pedig a Népszavánál dolgozott, de amikor emiatt nemrégiben Gyurcsány pártjának szóvivője lekommunistázta, kikérte magának, hogy ő sem párttag, sem kommunista nem volt soha.

A vállaltan jobboldali Demokratát 1994-ben alapította, azóta a főszerkesztője. Bencsik a rendszerváltás után az MDF-fel szimpatizált, 1994-ben egy időben szimpatizált a MIÉP-pel és Csurka Istvánnal is, de aztán kölcsönösen megtagadták egymást a lapjaikban. A Jobbik erősödése után a Magyar Gárdának is alapító tagja lett, a gárda később bíróságon betiltott egyenruháját az élettársa tervezte, de végül 2008-ban kilépett a szervezetből. Pártszimpátiája nyilvánvaló: lapjában az előző választások előtt a Fidesz támogatására buzdította olvasóit.

Stefka István

"Ma már a média 50-55 százalékát mi uraljuk. Mi mondjuk meg, hogy mi történik" – mondta Stefka István, Széles Gábor Magyar Hírlapjának főszerkesztője tavaly a Lakiteleki Népfőiskolán egy konferencián. Stefka azt is nyilvánvalóvá tette, hogy a Fidesz-tábort érti a "mi" alatt, mert az is mondta, hogy "elvesztettük a 2006-os választást".

Stefka 2008 óta vezeti a Magyar Hírlapot, de már előtte is Széles Gábornak dolgozott, csak az Echo TV-ben. Stefka korábban, már a rendszerváltás évei óta a Magyar Televízióban a Hétben és a Híradóban dolgozott, de a Kádár-rendszerben is megtalálta a számítását újságíróként: 1972-től a Magyar Rádió munkatársa volt.

Forrás: origo.hu

Hieronymus Bosch - Szent Antal megkísértése

Rendkívül eretnek és vérlázító dolog ilyesmivel manapság előhozakodni. Az őrültség azonban felszabadítja az elmét, és így kimondhatunk olyan dolgokat is, amelyek elsőre talán tényleg őrültségnek hangzanak. Pont most, pont ma, pont itt, pont ilyen körülmények között bukásról beszélni? Nevetséges feltételezés. Irigység, rosszindulat, hazaárulás.

A kormánypárt népszerűsége növekszik, az Unióban hajlandóak végre a miniszterelnök úrba komolyan is belerúgni, amit itthon a propaganda úgy állít be, hogy odafigyelnek rá és üdítő kivételként, jó úton jár. Mi több, lelkes követői is akadnak szép számban és nagy titokban már ő az Európai Unió legmeghatározóbb személyisége. A haditudósítások tele vannak jobbnál jobb hírekkel. Csapataink megállíthatatlanul törnek előre, az ellenség sorra adja fel állásait és fejvesztve menekül. A mi miniszterelnökünknek mindig, mindenben igaza van. Ez azért számomra kissé gyanús.

Orbán Viktornak abban tényleg mélységesen igaza van, amikor kihasználja mások tudatlanságát, félelmeit, előítéleteit. Ilyen pompás kilátások ellenére az ő bukásról zagyválni merő rosszmájúság, délibábos vágyálom és szemenszedett hazugság.

Ebben az esetben azonban érdemes szertefoszlatni azt a népszerű városi legendát, hogy Orbán Viktor egyéni boldogulása azonos az ország felvirágoztatásával. Ezt legfőképpen ő és a korrelációs függvényei terjesztik, meglehetősen nagy hatékonysággal és rendkívül drágán, de ez ettől még egyáltalán nem igaz. Magyarország érdeke az lenne, ha minél gyorsabban és minél kevesebb veszteséggel megszabadulnánk őkegyelmétől. Szavamra, egyáltalán nem csinálnánk ezzel rossz üzletet.

Abban hinni, hogy ellenzéki oldalról meg lehet őt buktatni, meglehetősen naiv gondolkodásmódra utal. Nagyot csalódnék Orbán Viktorban, ha ezekben a kemény és harcos pártokban ne lennének ott az ő emberei. Az, hogy valaki az ellenzékhez sorolja magát, az semmiféle erkölcsi kötelezettséggel nem jár. Mindenki úgy boldogul, ahogy tud.

Orbán jelenleg az egész politikai eliten rajta tudja tartani a kezét. Hogy ez mivel bizonyítható? Ezt nagyon egyszerű megmagyarázni. Mivel jó nagy hülye lenne, ha nem ezt csinálná. Már rég meg is bukott volna. Van pénze, hatalma és rengeteg kompromittáló adattal rendelkezhet mindenféle emberekről, egyszóval mindenkiről. Az ellenzéki oldalt nem szabad összekeverni az X-men című amerikai akciófilm főhőseivel. Nem a világ megmentésére szövetkeztek. Van ott is emberi gyarlóság dögivel, csak ebben a szorult helyzetükben nem nagyon tudnak mihez kezdeni vele. A hét főbűnből jut elég mindenkinek, még nekünk is.

Jobban tart Orbán Viktor a civil szervezetektől, mint az ellenzéki pártoktól. Ha a baloldal egy kicsit is erősödött volna, akkor most a miniszterelnök úr jámbor filantrópként védelmezné a menekültek jogait, és kikelne a határokat lezáró, embertelen kormányok ellen. A CÖF természetesen országos gyűjtéseket rendezne a menekültek javára. A kormányfő a saját két kezével bontaná le nagy bőszen a kerítéseket. Mivel nálunk és Európában mostanában a szélsőjobb kezd divatba jönni, és az emberek nagy része nagyon meg is kedvelte ezt a nyári-őszi kollekciót, a miniszterelnök úr a legmegfelelőbb választ adta. Jött, látott, győzött. A logika törvényei kérlelhetetlenek.

Magyarország azonban mindeközben kegyetlenül megbukott. Egy szegény, kiszolgáltatott, leszakadó, balkáni országgá vált, kezelhetetlen szociális és társadalmi problémákkal. Van egy rendkívül drága miniszterelnökünk, egy hadseregnyi államtitkárral, aki a korrupciós ranglistán egyre jobban teljesít. Ha valaki azt mondja, hogy mindez aljas hazugság, az csak ámítja magát. Ehhez minden joga megvan, sőt a milliárdokba kerülő kormánypropaganda meg is erősíti őt ebben a szent hitében. Neki kedveskedik ezzel a műsorral a kormány, neki rendezi a meglehetősen gyatra eszmepolitikai látványsohw-kat, nem nekem. "Fogyasszátok csak egészséggel - mondja vidáman - van belőle bőven." 80 milliárdból nem tudtak eleget bakizni a párt-tévénél, ezért kaptak még valamennyit vigaszdíjként. Az biztos, hogy ezt nem a Tévé Macira költötték el. Kinek jó ez?

Barátságos koncessziók, közbeszerzések, új földesurak, állami hirdetéseknek álcázott termékbemutatók, kormányközeli cégek előnyös megjelenése a piacon, presztízs beruházások tömkelege. Meg se kell ezeket már cáfolni, mivel a Fidesz támogatói jogosnak, teljesen helyénvalónak és igazságosnak találják a dolgok alakulását. Ez egyáltalán nem szép dolog a részükről. Hogy lehetett egy kormányt ennyire elkényeztetni? Egy gyerekre is rá kell néha szólni, különben lebontja az egész házat és szégyent hoz a szüleire.

Számukra azonban a „dögöljenek meg a liberálisok, a baloldaliak és a hitetlen kutyák” elegendő ahhoz, hogy kellemesen érezzék magukat a komfortzónájukon belül. Az, hogy nagyrészt együtt élünk, együtt halunk, nem nagyon érdekli őket. Nagy a gyanúm arra, ha túljutunk végre a holtponton, akkor majd pont ők fogják a leglelkesebben megkergetni Orbán Viktort és barátait az utcán. Annyira nem megy jól az országnak, hogy ezt a népes támogatói rétegét ruházza, etesse meg itassa. Be kell érniük szép szavakkal, és a másképpen gondolkodók szidalmazásával. Egy ideig ez persze rendkívül szórakoztató mulatság.

Az, hogy milyen mértékben tartja a miniszterelnök úr a szavazótáborának szellemi színvonalát alacsony szintűnek, azt nagyon szépen példázza, hogy az Univerzum legkétesebb figuráját megtette kabinetfőnökénnek. Ezzel az erővel azt is mondhatta volna nekik, hogy: „Kedves barátaim, ti aztán jó nagy hülyék vagytok mind egy szálig. Tartsátok is meg ezt a szép szokásotokat.” Ha a jobboldalon ésszel dúlna a hazaszeretet, akkor ezt meg lehetett volna akadályozni. Valahogy a miniszterelnök úr tudomására kellett volna juttatni, hogy ezt azért mégse. Én ezt nem mondhatom, mivel elfogultnak tartanak és nekem semmi közöm sincs ehhez a társasághoz.

A Fidesz frakcióvezetője a hírek szerint Kósa Lajos lesz. A frappáns indoklás szerint azért, mivel nem találtak nála jobbat. Ez se verte ki a biztosítékot a megfellebbezhetetlen igazságosság oldalán. Kósa Lajos mind a mai napig nem tudta megszerezni a diplomáját, és még a saját gondolatai között sem képes eligazodni. Mihez kezd akkor majd másokéval? Elkezd mondani valamit, majd eltéved és ott kóvályog a szavak sűrű rengetegében. Egy profi politikus esetében nagyon nagy szégyen, ha tuszikat és a hutukat úgy összekeveri, hogy még a nevüket sem tudja kimondani és hutit csinál belőlük. Irgalmatlan és kegyetlen etnikai konfliktus volt Ruandában, amiből nagyon sokat lehetne tanulni. Kósa Lajos hallott is valamit erről. Egy élvonalbeli politikus esetében azonban ez így bizony nagyon gyenge teljesítmény.

Sajnos az Orbán rendszer olyan mértékben korrumpálódott, és úgy átszőtték az egyéni érdekek, függőségek, hogy azért nem lehet már megjavítani, mert akkor nem maradna belőle semmi.

A jobboldalon meg kéne már végre érteniük a hangadóknak, hogy piszkosul átverték őket. Szervezzenek egy tisztességes, normális, mérsékelt, konzervatív pártot. Legyen a jelszó: „Isten, Haza, Család!”. Nekem ezzel önmagában nincsen semmi bajom, csak vegyék már végre komolyan. Isten nem akarhatja azt, hogy ebben a Hazában 4 millió ember éljen szegény Családban. Csodálják meg Szíjjártó harcügyminiszter villáját. Annyival nem különb ő azoktól, akik a pártját megszavazták.

Rakjanak rendet ők a jobboldalon, ha a másként gondolkodó emberek mind egy szálig aljas gazemberek. Miért nem kérik ők maguk számon a választott pártjukon a be nem tartott ígéreteiket? Orbán Viktor egyetlen dolgot vitt véghez tökéletesen, azt, hogy tönkretette a riválisait. Ez meg is történt. Rendben. De mi van a többi szép ígéretével?

A FIDESZ-KDNP-nek rengeteg ideje van még, de Magyarországnak már nincs több. Nem sok jóra fog vezetni ez az unortodox emberkísérlet.

Rogán Antal lakása

"Spéder Zoltán és Nobilis Kristóf mellett a Pió 21 Kft-n keresztül részben a Terror Háza igazgatója, Schmidt Mária is tulajdonos Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési Nyrt-ben (BIF). Így abban a Pasa Parkban is, amely a BIF tulajdonát képezi. Ez az a lakópark, amelyben többek közt Puskás András V. kerületi alpolgármesternek és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek is lakása van. Mégis Rogán Antal Fidesz-frakcióvezető tette ismertté a Pasa Parkot, amikor 2014 márciusában több alkalommal is módosította vagyonnyilatkozatát, amelyben leadásának idején kisebb területű ingatlanokat adott meg, mint amekkora tulajdonnal rendelkezik. Rogán vagyonnyilatkozatát többször is módosította, újabb és újabb „négyzetmétereket találva” mind a pasa parki ingatlan, mind pedig balatonlellei nyaralója esetében, továbbá szülőfalujában lévő, örökölt házát sem sikerült pontosan bejelentenie.

2014 októberében Rogán azt állította, lezárult a NAV vagyonosodási vizsgálata és mindent rendben találtak nála. Az adóhatóság részéről adótitokra hivatkozva a nem erősítették meg az értesülést."

Forrás: http://k-monitor.hu/adatbazis/aktak/rogan-antal-lakasa

Miniszterelnöki Kabinetiroda, avagy az MSZMP Központi Bizottságának Agitációs és Propaganda Osztálya

„Önálló minisztériumként jön létre a Miniszterelnöki Kabinetiroda – olvasható a kedden parlament elő kerülő egyik törvényjavaslatban. A törvényjavaslat szerint az új minisztérium feladata Orbán Viktor munkájának segítése lesz, Rogán Antal munkáját közvetlenül a miniszterelnök fogja irányítani.”

Forrás: Rogánnak külön minisztériuma lesz Miniszterelnöki Kabinetiroda néven

Tisztelet a Hősöknek!

Kemény, veszélyes és hősies idők voltak. A hetvenes, nyolcvanas években kibontakozó Magyar Nemzeti Ellenállási Mozgalomnak (MaNEM) nagyjából 3 millió tagja volt. Pontos számot nem lehet mondani, mivel a számuk jelenleg is napról napra növekszik. Az biztos, hogy ennek a földalatti mozgalomnak a rendíthetetlen hősei ma is jelentős szerepet játszanak a hazai politikai életben.

Dicső tetteik az évek múltával sem halványulnak, sőt egyre fényesebben ragyognak hazánk szent egén. A külföldi burzsoá propaganda megpróbálja ugyan bemocskolni eme bátor lelkületű nők és férfiak sziklaszilárd jellemét, de feddhetetlenségükhöz ma már szemernyi kétség sem férhet. Keményen összeszorították ajkaikat, soha nem nyugodtak, és megcselekedték, amit megkövetelt a haza. Spártai hősök voltak ők, akik a Kádár rendszer vérzivataros évtizedeiben is megőrizték méltóságukat, bátorságukat. A Hazába, a Nemzetbe és Istenbe vetett Szent Hitük soha nem lanyhult. Nem csüggedtek el még eme vészterhes években sem. Több millióan védték meg vérükkel Szűz Mária országát a szocializmus esztelen és kegyetlen rombolásától.

A mozgalom jelentős fegyveres ellenállást tanúsított a megszálló Szovjet Hadsereg Déli Hadseregcsoportja (Южная группа войс) ellen. Ezekben az években egymást érték a szovjet laktanyák elleni meglepetésszerű, kiválóan szervezett, kíméletlen gerillaakcióik. Az ellenállók szovjet fegyver, és lőszerraktárakat raboltak ki, valamint jelentős mennyiségű nehézfegyverzetet zsákmányoltak. A Szovjet Hadsereg teljesen tehetetlen volt az országszerte rendszeressé váló, egyre kegyetlenebb támadásokkal szemben. Gyengén felszerelt, hiányosan kiképzett katonáik nem tudták felvenni a küzdelmet a MaNEM harcedzett gerilláival szemben.

Az ellenállás tönkretette a szovjetek kommunikációs vonalait is. A telefonokról egyszerűen ellopták a tárcsákat, a vezetékeket pedig jó pénzért értékesítették. Egyik napról a másikra, rejtélyes módon, telefonpóznák százai tűntek el Magyarországon.

A Szovjet Hadsereg magyarországi mozgását és az utánpótlásuk biztosítását nagyban megnehezítették a mindennapos vasúti szabotázsakciók, robbantások. Rengeteg szovjet katona halt meg, miközben az őket szállító szerelvények a levegőbe repültek. A harcok elképesztő hevességére jellemző, hogy a demoralizált, megfélemlített katonákat a nyolcvanas években, a szovjet 40. hadseregben rehabilitálták, Afganisztán területén.

Az ipari hegesztő palackokkal felszerelt, gyorsreagálású csapatok teljes hadoszlopokat tettek használhatatlanná. A kezelőszemélyzetet egyszerűen belehegesztették a járműveikbe. A nagy számú, foglyul ejtett gyalogságot Nyugaton értékesítették. Ezek a nyugatra eladott katonák teremtették meg később az orosz szervezett bűnözés alapjait.

A magyarországi kollaboránsok is állandó veszélynek voltak kitéve. A híradások ugyan megpróbálták eltussolni, de rengeteg állami vezető vesztette életét az ellenük elkövetett véres merényletekben. A budapesti lakosok elbeszéléseiből kiderült, hogy a főváros a hetvenes, nyolcvanas években állandó fegyverropogásoktól és robbantásoktól volt hangos. A padlásokról képzett mesterlövészek lőtték agyon a párttitkárokat és egyéb aljas pártfunkcionáriusokat. A hivatalos kutatások szerint a halottak száma mintegy 7.000 főre tehető.

A MaNEM-nek 1977 őszén majdnem magát Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárát is sikerült foglyul ejtenie. Később azonban sajnos kiderült, hogy az elrabolt személy nem ő, hanem Hanns-Martin Schleyer, a Német Munkaadók Szövetségének elnöke volt. Őt a MaNEM haladéktalanul átadta a RAF-nak, azaz a Rote-Armee-Fraktion-nak, ismertebb nevükön a Baader-Meinhof csoportnak. Schleyer holttestét később egy autó csomagtartójában találták meg.

A Magyar Nemzeti Ellenállási Mozgalom akkoriban szoros kapcsolatot ápolt az összes jelentős terrorista szervezettel. Ezt úgy érték el, hogy a MaNEM elhitette velük azt, hogy az ügynökeik a Szovjetuniónak dolgoznak, pedig nem is úgy volt.

Ebben az időben rengeteg MSZMP pártház vált a lángok martalékává. Ehhez fűződik a MaNEM történetének legnagyobb tragédiája. 1979-ben egy csoport éppen felgyújtotta győri pártházat, amikor egy másik csoport véletlenül rájuk robbantotta az épületet.  A hősies gyújtogatók közül senki nem élte túl az akciót.

A MaNEM 1968. augusztus 20-án, államalapító Szent Istvánunk ünnepén, titkos akciót indított a Felvidék visszafoglalására. A tervezésbe sajnos hiba csúszott, mivel elterelésként  bevonták a Varsói Szerződés tagállamait is. Az irányítás egy váratlan esemény miatt kicsúszott a MaNEM kezei közül, melynek eredményeként a Szovjet Hadsereg az irányítása alá vonta egész Csehszlovákiát.

Nicolae Ceaușescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Securitatén keresztül értesült az Ellenállási Mozgalom terveiről. Mivel tartott attól, hogy a Felvidék sikeres visszacsatolása után a MaNEM Erdélyt is visszafoglalja, ezért keményen elítélte Csehszlovákia katonai megszállását.

A mozgalom jelentős szerepet játszott a Szovjetunó felbomlásában. 1988-ban a MaNEM irányítását Orbán Viktor és Pozsgay Imre vette át. Az események ezután hihetetlen módon felgyorsultak. 1989. június 16-án a MaNEM szervezésében újratemették Nagy Imrét. Az akkor elhangzott beszédében Orbán Viktor végső csapással fenyegette meg a megszálló szovjet csapatokat, sőt magát a Szovjetuniót is.

1989. augusztus 19-én a mozgalom, Horn Gyula, akkori külügyminiszter heves ellenállása ellenére, Sopronpusztán megszervezte úgynevezett páneurópai pikniket, s az ebből az alkalomból ideiglenesen megnyitott osztrák-magyar határon több száz NDK-állampolgár jutott át Ausztriába.

Orbán Viktor utasítására 1989. október 23-án Budapesten, a Kossuth téren Szűrös Mátyás, a MaNEM bátor és tapasztalt veteránja, kikiáltotta a Magyar Köztársaságot.

Orbán Viktor végül 1990-ben engedélyt adott a Szovjetuniónak arra, hogy a Szovjet Hadsereg Déli Hadseregcsoportját kivonják Magyarország területéről.

Az agitátor kézikönyve (Tények és adatok)

Kossuth Könyvkiadó 1958
A kézikönyv összeállítását az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztálya készítette.

Együtt a néppel

„A párt őszintén feltárta a tömegek előtt az ország elé tornyosuló súlyos nehézségeket, amelyeket az ellenforradalom okozott, és harcba szólította, szervezte a tömegeket a nehézségek leküzdésére. Az első döntő feladat, amire a tömegeket mozgósította, a termelés biztosítása volt.

A párt és a kormány felhívására a dolgozók tettekkel válaszoltak. A termelés frontján a vártnál sokkal jobb eredmények születtek. A bányászok messze túlteljesítették az előirányzott tervüket. A parasztság időben elvégezte a mezőgazdasági munkát, biztosította a nép kenyerét.

A párt és a kormány a rendkívül súlyos gazdasági helyzet ellenére is több olyan fontos intézkedést hozott, melyek hozzájárultak a dolgozók életkörülményeinek javításához.”

 Rosa Luxemburg
"Freiheit ist immer die Freiheit des Andersdenkenden.” 
„A szabadság mindig a másképp gondolkodók szabadsága."

„2017-től több ponton is megváltozik a magyar nyelv és irodalom érettségi – írja az eduline.hu. A nyelvtan tételek közül két korábbi témakör összevonásával új témakör jött létre Ember és nyelvhasználat néven. Az irodalmi tételek megnevezésében ezentúl az irodalmi művek állnak majd középpontban, továbbá a regionális és interkulturális témakör része lesz a határon túli magyar irodalom. Több ponton változik az értékelés is. Az egyik legfőbb, hogy 2017-től a jó helyesírást jutalmazni fogják, a hibákért pedig nem jár hibapont.”

Forrás: Megváltozik a magyarérettségi: nem fog számítani a helyesírás

Tisztelt leendő páciensünk!

„A szépség belülről fakad.” Ki ne hallott volna már erről a szemenszedett hazugságról, amely ostoba állítást természetesen legfőképpen azok hangoztatják, akiket a természet valamilyen okból kifolyólag rendkívül rút, és ocsmány külsővel tréfált meg. Soha ne dőljenek be eme hamis is irigy kijelentésnek. Rondák és kész. Belső szépségéről igazából Ön is csak a patológián győződhetne meg, de zsigereinek esztétikájában ilyenkor már senki sem tud kedvére gyönyörködni.

Ha az utcán találkozik egy rég nem látott kedves ismerősével, akkor biztos nem azt mondja neki, hogy micsoda remek formában van az illető, és az évek múltával mit sem változtak csinos és formás vékonybelei. Hogy erről meggyőződhessen,  előbb amúgy is ki kellene nyitnia őt.

Kevesen vannak abban a szerencsés helyzetben, hogy teljesen elégedettek lennének önmagukkal és ne akarnának változtatni magukon semmit. A nagy része ezen szerencsétleneknek amúgy is csak áltatja és becsapja saját magát.

Akinek nincs elég pénze az persze olyan marad, amilyen. Ha azonban valaki megfelelő vagyonnal, vagy egy gazdag és nagylelkű hozzátartozóval rendelkezik, akkor ma már a plasztikai sebészet segítségével könnyedén megváltoztathatja magán azt, ami baromi rondává és visszataszítóvá teszi őt mások szemében. Ezzel elkerülheti az, „Ez meg, hogy néz ki, te jó Atyaúristen!”-hez hasonló, bántó, de teljesen őszinte megállapításokat.

A gúnyos megjegyzések elkerülése érdekében mi nagyon szívesen segítünk Önnek, és ezért mindössze csak fizetnie kell. Hozza el hozzánk a problémás testét, a többit pedig egészen nyugodtan bízza ránk.

A Quasi-Moda Plasztikai Sebészeti Klinika (QMPSK) és kutyakozmetika, a legjobb kezelésekkel és műtétekkel áll az Ön rendelkezésére. Kiveszünk és berakunk mindenféle anyagokat. Leszívunk, feltöltünk, imitt-amott alakítgatunk egy kicsit, kalapálgatunk, reszelgetünk, vágunk, szabunk, varrunk. Amint a teste elkészült – egy átmeneti zombi állapot után –, már nyugodtan és mindenféle szégyenérzet nélkül merészkedhet embertársai közé.

Örömmel jelenthetjük be a mélyen tisztelt leendő ügyfeleinknek azt a szenzációs hírt, miszerint – a magyarországi plasztikai klinikák közül elsőként –, mi végezhetünk forradalmi agyplasztikát, hivatalos nevén szelektív agyfeltöltést.

Ezt a műveletet egy tejesen újonnan kifejlesztett, számítógép által vezérelt, nagyon esztétikus orvosi műszer segítségével végezzük el. Ön megmondja nekünk, hogy mihez hülye teljesen, mi pedig a megfelelő értelmi szintre töltjük fel az agyát az adott témakörben.

Ha Ön úgy érzi, hogy nagyjából már elsajátította a magyar nyelv készségszintű használatát, de szükségét érzi annak, hogy még egy idegen nyelv birtokába jusson, akkor ezentúl ehhez nem kell hónapokon keresztül önmagát és egy jobb sorsra érdemes nyelvtanárt gyötörnie. Ha például külföldre készül, akkor az adott ország legszebb irodalmi nyelvét töltjük bele az agyába. Bónusz szolgáltatásként tehetünk magába tréfás történeteket, verseket, bölcs idézeteket mindenféle helyzetre, pajzán vicceket, vagy akár egy adott város komplett tömegközlekedési hálózatát, természetesen a nemzeti ünnepekkel és munkaszüneti napokkal együtt.

Minek bajlódna hosszú, unalmas és fáradtságos olvasgatással. Csak kiválasztja a megfelelő irodalmi műveket, és mi azokat – természetesen teljesen jogtiszta formában – áttöltjük az Ön mélyen tisztelt agyába. Ennek a módszernek az is az előnye, hogy bármikor teljes részletességgel el tudja mesélni az ismerőseinek Lev Nyikolajevics Tolsztoj, meglehetősen bő lére eresztett regényét, a “Háború és Békét”. Ez nagyjából 1.500 oldal. Egy nyaralásra ennyi bőven elegendő. Illegális forrásból származó könyvek és képregények feltöltését természetesen nem vállaljuk.

Gondolt már Ön arra, hogy milyen pompás dolog lenne, ha tudna, teszem azt, fagotton játszani? Bármilyen hangszer virtuóz művésze lehet, ha részt vesz a „Tehetséges zenei előadó leszek” programunkban. A kezét, a tüdejét természetesen hozzáalakítjuk a kívánt zeneszerszámhoz. Többféle zenei korszakot tölthetünk Önbe. Képzelje csak el magát, milyen szépen mutatna Ön egy barokk vonósnégyes erőskezű csellistájaként. Természetesen semmi akadálya annak, hogy emellett a rendkívül népszerű „Mulatós nóta” csomagunkat is magáévá tegye.

Lepje meg családtagjait azzal, hogy angol nyelvű előadást tart a Harvard egyetemen egy Ön által kiválasztott témában. Tudja Ön, hogy mi is az a “PLCγ1 adopts an autoinhibited conformation in solution consistent with the reported crystal structure of tandem SH2 domains.”? Ha nem, de most felcsigáztuk iránta az érdeklődését, pillanatok alatt a szakértője lehet akár ennek a valaminek is.

Szeretne valami nagyon különleges ételt készíteni a családjának? Az agyába töltjük, a “10.000 változatos étel a világ minden tájáról” című receptgyűjteményt, és már csak egy fókát, vagy egy tapírt kell beszereznie, hogy izgatottan neki tudjon kezdeni egy kedves családi meglepetés elkészítésének.

Képtelen eligazodni a brazil szappanoperák kaotikus világában, mivel a szereplők teljesen megkülönböztethetetlenek, és mindegyikük olyan hevesen gesztikulál, mint egy választási nagygyűlés vezérszónoka? Egész évadokat nyomunk magába eredeti nyelven, a színészek életrajzával, és hozzájuk tartozó nem kevés bulvárhírrel együtt.

Állandóan elfelejti a felesége születésnapját, illetve a felejthetetlen házassági évfordulójukat? Ezeknek a kellemetlenségeknek az elkerülése érdekében a felesége részletes élettörténetét, valamint családtagjainak legfontosabb adatait letároljuk az Ön agyában. Többé már nem fog zavarba jönni, ha a hitvese valami teljesen ismeretlen Rezső bácsiról és annak ezoterikus feleségéről beszél.

Az agyfeltöltés teljesen biztonságos beavatkozás. Alkalmazása semmiféle kockázattal és mellékhatással nem jár. Ha valaminek a tudása az Ön számára már túlságosan fárasztó, azt könnyedén leszívjuk azt az agyából. A készülék kellemes emlékek ébresztésére is kiválóan alkalmas.

Rezgésszint emelkedés? Tudatos szóképzés (vizualizáció) a magyar szógyökrendszer támogatásával!

"A világ ébred, de nekünk magyaroknak külön feladatunk is van!

Igen, a szakrális geometria adja meg az alapokat. Az élő nyelv pedig a teljes megoldást:

Kedves Olvasó! Légy őszinte magadhoz! Mennyire használod tudatosan vizuális képzelőerőd? Fantáziád erejének használata helyett inkább a filmek érdekelnek? Legalább gyermekeidnek add meg az esélyt, hogy magasabb szinten használják gondolkodásukat! Olvass nekik és ne a TV elé ültesd őket!

Amint azt látni fogod (már ha van időd és energiád ezt a cikket végig olvasni) a képzelőerő, a képi megjelenítés, illetve a „harmadik szem” használata bizonyos megközelítésben erősebb bármely anyagi világban létező pajzsnál vagy fegyvernél. A nyelvünk szógyökrendszer alapú tanulása ehhez a legjobb alapokat adja.

Sokan beszélnek új korszak eljöveteléről, a negyedik dimenzióba való születésről, stb. Mi az amerikai kutatóval, Temple Grandinnel értünk egyet, aki szerint a képekben való gondolkodásé a jövő. Mondandóját azzal egészítjük ki, hogy a magyar nyelv segítségével ezt a tudást a legkönnyebb elsajátítani.

A kutatónő a Szilikon-völgyben tart előadást ahol számos magas beosztásban dolgozó szakember hallgatja. A jól funkcionáló autistaként minősített kutató igen népszerű és sikeres ebben a közegben. Itt jegyezzük meg, hogy sajnálatos módon a Világbiztonság hivatalosan nem tudott még kapcsolatot teremteni az általunk beadott kezdeményezéssel összhangban alapított amerikai Szingularitás Egyetemmel!

Kiemelt biztonsági kockázat!

Ezt a levelet több alkalommal próbáltuk eljuttatni az amerikai Szingularitás Egyetem részére (email-eken keresztül és hagyományos postai úton is, valamint az Amerikai Nagykövetség részére) de még az ajánlott küldemény kötelező visszajelzését sem kaptuk meg!"

Forrás: Világbiztonság

Jan Matejko - Udvari bolond

Vajon hajlandóak vagyunk-e végre komolyan venni a magyarságunkat, vagy tovább folytatjuk a vele való hülyéskedést?

A rendkívül népszerű és szórakoztató, egymás iránti össznépi acsarkodással szép lassan elértük, hogy Magyarország teljes lakossága így, vagy úgy, de valamiképpen hazaárulóvá vált. Aki magyar manapság hazát árul.

Kissé nevetséges ez az egész hercehurca, mivel a nagy igyekezet ellenére, eladni eddig még senkinek sem sikerült. Valahogy pang az üzlet, nem nagyon megy ez a bolt, pedig pompás kis reklámkampányt folytattunk az utóbbi időben.

Talán célszerűbb lenne, ha a haza értékesítése helyett egy kicsit megvizsgálnánk inkább azt, hogy a hazát kik és mire használták fel.

Egymás szidalmazása kétségtelenül nagyon kellemes és mókás tevékenység, de függőséget okoz és nagyon sokba kerül. A menekültek ügyében úgy egymásnak estünk, mi a magyarok, mintha ennek az egész válságnak az lenne a célja, hogy az ellentétes véleményen lévőket kedvünkre szidalmazhassuk. Nem mondom, ez elég szórakoztató tevékenység, na de ennyire?

Miközben mi egymással békésen óbégattunk, addig a magyar kormány nagyon ügyesen és szemfülesen kihasználta ezt a gyengeségünket, és nekilátott a haza nagyon jövedelmező szétosztogatásának. Ki tudna itt rendesen hazát árulni, mikor az részben már Mészáros Lőrinc és más, arra feljogosított honfitársaink kezében van. Ők ugyan nem fogják azt visszaadni nekünk, hogy kereskedjünk vele a belátásunk szerint. A haza nem lehet ellenzékben, sőt Amerikába se lehet kivinni. Annak azonban semmi akadálya, hogy szép lassan magántulajdonba kerüljön. Néhány céget mostanában váratlan öröm, áldás és hatalmas szerencse ért.

Valamilyen módon végre konszenzusra kellene jutnunk ebben a nemzet és magyarság ügyben, mielőtt még véletlenül ki nem robbantunk egy igazi polgárháborút. Szavakkal már régóta elszántan küzdünk egymással. Azt, hogy ki kezdte el ezt a verbális csetepatét, azt most hagyjuk, mert ez is csak vitára adna okot. Zajlik és kész. Néhány fundamentalista kamikazén és a kedvezményezettek szűk körén kívül, senki sem gondolhatja komolyan azt, hogy ez az ország érdekeit szolgálja.

Próbáljunk meg végre elszakadni a Fekete György-féle állami ideológusok magyarság értelmezésétől, mert ennyi erővel egy Tyrannosaurus rexet is megkérdezhettünk volna az aszteroidák csodás világáról és azoknak az egészségükre gyakorolt pozitív hatásairól. Pont ezeknek a dinoszauruszoknak az eszméit, kisstílű XX. századi megalkuvásait, XIX. századi nemzet-felfogását kellene lecserélnünk valami gyakorlatiasabbra, ami verekedésen kívül másra is használható.

Nem arról van szó, hogy szerkesszünk egy telepatikus úton működő magyarság kiszámító gépet, amely aztán kéttizedes pontossággal kiszámolja a vizsgált célszemély magyarság-százalékát és javaslatokat tesz arra, hogy miként lehetne azt növelni úgy, hogy a páciens közben lehetőleg életben is maradjon.

Aki azt mondja magáról, hogy magyar, az az. Ez nagyjából elég is. Minek állítaná egy kecsua indián magáról azt a többieknek, hogy ő márpedig magyar? Felvágásból?

Aki magyar, az beszél magyarul, itt lakik, vagy lakott. Magyarként, vannak közös emlékeink, ismerünk egy csomó ételt, ismerjük a híres magyar művészeket, tudósokat, történelmi személyiségeket és még azt azt is tudjuk, hogy mit művelt Mátyás király Gömörben. Ez utóbbiról egy külföldinek fogalma sincs. Annyit tud talán, hogy magyar király volt és küzdött a törökkel.

Apró kis hiedelmeink, emlékeink, a szüleink elbeszélései tesznek minket magyarrá, nem az hogy piros-fehér-zöld zászlóval rohangálunk mindenfelé. Ha valakinek ehhez van kedve, természetesen nyugodtan csinálhatja, nem lesz attól ő se rosszabb, se jobb.

Ha komolyan vennénk a nemzet fogalmát és nem csak szobadísznek használnánk, akkor a miniszterelnök úrnak ez lett volna a búcsúbeszéde:

„Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával. Ezt valakik, valahol, valamikor eldöntötték. Ezt mi megörököltük, ez a mi helyzetünk. Ez egy adottság. Ezt senki nem kifogásolhatja, se így, se úgy. Nekünk kell ezzel együtt élnünk. De mi nem támasztjuk senki felé azt az igényt, nyugati irányba különösen nem, hogy ők is éljenek együtt egy nagyszámú roma kisebbséggel. Sőt, amikor az a roma kisebbség egy része Kanada felé megy, akkor inkább azt akarjuk világossá tenni, hogy szeretnénk, ha maradnának, és rendeznénk a velük való együttélés nagy kérdéseit, hogy maradhassanak"

Rendkívül alattomos mondatok és jellemzően nagyon kétértelműek. Mindeki azt olvas ki belőlük, amit csak akar. A cigányok a XV. században vándoroltak be Európába, és nem a nagyhatalmak, vagy a kínai császár döntött erről. Ma úgy 2,5 millió a lélekszámuk Európában, ebből kb. 800.000 él Magyarországon. A magyarországi cigányságnak nem identitásproblémái, hanem nagy részüknek anyagi gondjaik vannak. A magyarságukat megkérdőjelezni nem tisztességes, bár sajnos nagyon sok embernek a kedvére való ez. Az, hogy nem akarnak integrálódni nem igaz, mivel 1989 előtt jobb életkörülmények között éltek. 26 év után nem az a gond, hogy nem zárkóztak fel, hanem az, hogy iszonyatosan leszakadtak. A miniszterelnök úr baljós kifejezése, az „hogy maradhassanak”, számomra elég ijesztő. Olyan, mint egy zsarolás.

„Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:”

A fent említett magyar állampolgárok, nincsenek is egyedül, mivel ma Magyarországon, titokban ugyan, de nagyjából 4 millió honfitársunk küszködik anyagi okokból a NER-be való beilleszkedési nehézséggel. Ez  bizony egyre nehezebben megy nekik. Ennek a rétegnek az etnikai összetételéről nem találtam adatokat. Hivatalosan nem is szegények. Ilyen nagyszámú ember nem etnikai problémát, hanem egy 26 év óta fennálló rendszerhibát jelez. A szegénységet nem örököltük, hanem szépen legyártottuk.

600.000 ember külföldre ment megélhetési okokból. Ők is magyarok.

A nemzet fogalmának tisztázása miatt el kell végre azt is ismernünk, hogy mind a koncentrációs táborokban, mind a Don-kanyarban magyarok haltak meg. Azt is ki kell mondanunk, hogy magyarok fosztottak meg magyarokat az állampolgárságuktól, a tulajdonuktól, a jogaiktól. a magyarságuktól, az emberi méltóságuktól és végül az életüktől. Az hogy a zsidóság és a cigányság esetében mindezt a gyalázatot a származásuk miatt művelték velük, az persze súlyosbítja a tettesek bűneit, pont azért, mert úgy gondolták, hogy ezzel felmentést kaptak. Nem vállaltak semmiféle felelősséget.

A Don-kanyarba is magyarok küldtek ki értelmetlenül meghalni magyarokat. Ezen halottak esetén nem beszélhetünk hősökről, csak áldozatokról. Szép dolog a hagyományok őrzése, de nem sok köze van a doni katasztrófa emlékéhez. Az igazi hagyományt a tetvek, a mocsok, a bűz, a vér, az éhség, a fagyhalál, a szétszaggatott testrészek, a kegyetlenség, a tüzérségi támadások, a Sztálin-orgonák, az orosz gyalogság rohamai, a félelem, az őrület, a rettegés testesíti meg. Nem zászlóval a kézben, elszánt arccal haltak meg ott az emberek, mint a világháborús emlékműveken, hanem nyomorultul elpusztultak.

Teljesen mindegy, hogy származására nézve szlovák, román, szerb, horvát, zsidó, cigány volt az illető. Magyarok voltak, akik mások gátlástalansága, ostobasága, irigysége, rosszindulata, gyávasága miatt haltak meg. A halottakat már nem nagyon foglalkoztatja a családfájuk.

Sajnos ma megint nagyon sokan elkezdték elővenni a magyarság mérő készüléküket és annak segítségével kategorizálják, saccolgatják a magyar állampolgárokat. Itt kezdődik az igazi árulás. A hazát nem lehet elárulni mivel az egy elvont fogalom. Egy adott hazában élő embereket azonban igen. Feljelenteni, gyalázni, megfélemlíteni, bántalmazni, kirekeszteni, megölni bárkit lehet. Ezek nem elvont fogalmak, nem "ballib" sirámok, hanem konkrét cselekedetek.

Ha beletörődünk abba, hogy az "egyenlőbbek" a magyar nemzetre hivatkozva hülyét csináljanak belőlünk, és marad ez a vad harci szellem, azzal elérhetjük azt, hogy egyre több szegény magyar honfitársunkat kell eltüntetni a statisztikából. A nemzeti büszkeségünk ez esetben azonban nem más, mint szimpla ostobaság.

Tehetség az isten háta mögül

„Nem számít, ha valaki nem tud kottát olvasni, soha nem tanult szolfézst, ha kellő érzékenységgel nyúl az ütött-kopott hangszeréhez – ezt vallja Snétberger Ferenc gitárművész, amikor hátrányos helyzetű, jórészt roma fiatalokat felvételiztet a róla elnevezett felsőörsi zenei tehetségképző központba.

A roma származású, Liszt-díjas gitárművész szakmai irányításával működő, nyaranta hathetes, majd az őszi és tavaszi időszakban három-három hetes kurzusokat meghirdető felsőörsi zenei tehetségközpont 2011-től évente 60 tehetséges 12–20 éves roma fiatalnak nyújt lehetőséget tehetségük kibontakoztatására. Az intézmény korszerű épületegyüttese a korábbi felsőörsi diáktábor területén kapott helyet. A beruházást a Norvég Finanszírozási Mechanizmus 2,7 millió euróval, a magyar állam 0,5 millió euróval támogatta, a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) és az Európai Szociális Alap pedig jelentős anyagi és szakmai segítséget nyújt a központ működéséhez.

Az alapítás óta eltelt négy évben számos tehetséget „kineveltek”, sokakat felvettek itthoni vagy külhoni zeneművészeti főiskolák, egyetemek dzsessz tanszakaira, vagy profi zenekarokban kaptak munkát – mondja Snétberger Ferenc. Hozzáteszi: nem a televíziós tehetségkutatók csillogását, hanem az elmélyült munka világát kínálják tanítványaiknak. Aki nem járt szolfézsra, nem tud kottát olvasni, azt megtanítják rá: ez egy olyan „világnyelv”, amelynek ismerete később segíthet eljutni egy nagyzenekarba vagy akár egy dzsesszegyüttesbe. A másik erősségük, hogy hagyják kibontakozni a gyerekekben meglévő tehetséget.

– Amit otthonról hoz, amit tapasztalt, ami „benne van”, abból indulunk ki, és azt engedjük kiteljesedni. Nem az a célunk, hogy mindenki egyformán profin zenélje ugyanazt, hanem hogy előcsaljuk a saját egyéniségét, s azt erősítsük – teszi hozzá.

A próbafelvételek után az előcsarnokban a felsőörsi zeneközpont két munkatársa még meginterjúvolja a jelentkezőket, milyen körülmények között élnek, jártak-e zeneiskolába, ismerik-e a kottát?

A válaszokból kiderül: legtöbben a világhálóról vagy valamelyik családtagtól tanultak meg zenélni, gitárjuk, hegedűjük sem a legújabb. S talán maguk sem értik, mi az az isteni szikra, ami a hangszerhez vezette, s rabul ejtette őket.”

Forrás: Tehetség az isten háta mögül

A karité-, vagy shea vaj

Rendkívül igazságtalanok és előítéletesek vagyunk az Afrikában élő emberekkel szemben. Nem ismerjük sem őket, se a szokásaikat, sem a problémáikat, sem az etnikai viszonyaikat,  ennek ellenére így látatlanban, teljesen tudatlanul, lenézzük az ott élőket. Sematikus, korlátolt módon elítéljük, alacsonyabb rendűnek tartjuk őket. Ez egy nagyon gonosz és kártékony személet, ami még talán a gyarmati korra és a birodalmi szemléletre vezethető vissza. Jelentős szerepe van azonban ebben az ostobaságnak, a tudatlanságnak, az általánosításnak és az ismeretek hiányának is.

Afrika hatalmas, nem egységes kontinens. Az ott élő népek is rendkívül változatos és értékes közösségeket, kultúrákat alkotnak. Ahhoz, hogy megértsük és segíteni tudjunk az ott élők problémáin, tanulnunk, tájékozódnunk kell. Nem elég csupán önző módon elhoznunk azokat a javakat, amelyek számunkra oly fontosak. Valamit nekünk is adnunk kell cserébe. Például azt, hogy ők is hozzájuthassanak megfelelő minőségű ivóvízhez. Ez nem hiszem, hogy megoldhatatlan probléma lenne akkor, amikor mostanában már a Marsra is megpróbálunk valahogy elevickélni.

Afrika messze van. Oroszlánok, vízilovak, kafferbivalyok szaladgálnak ott, pont azért, hogy az európai és amerikai „fehér”, azaz helyesen mondva emberek, lelövöldözzék őket. A „négerek”, azaz helyesen mondva emberek, csak arra valók, hogy a nagy utazók felszerelését cipeljék és kiszolgálják a turistákat. Ezen a szemléleten sürgősen változtatnunk kell. A mostani menekültkrízis világosan megmutatta, hogy az európaiak nagyképűek, ostobák és elbizakodottak. Csak akkor jönnek erre rá, hogy valami gond van, ha valamilyen tragédia során lemészárolják őket, vagy veszélyeztetik az érdekeiket.

Sajnos sokan – köztük persze én is –, csak elméletben foglalkozunk Afrika problémáival, a rendszeres és kegyetlen aszályokkal, az elsivatagosodással, vagy az esőerdők tragikus méretű degradációjával. Valahogy így viszonyulunk a kegyetlen és embertelen gyermekkatonaság kérdéséhez is. Nem az okokat szüntetjük meg, hanem mélységesen elítéljük a következményeket. Nálunk ilyesmi soha nem történhet meg, mondjuk szörnyülködve, miközben elfeledkezünk a Hitlerjugendről. Tudjuk, hogy azt illik rá mondani, hogy az erdőirtás nagyon csúnya dolog, de úgy vagyunk vele, hogy minket ez közvetlenül nem érint, mivel nem mi végezzük azt. A trópusi fákból készült termékeknek azonban mégiscsak mi teremtünk piacot.

Az ENSZ és különböző nemzetközi segélyszervezetek révén mára szerencsére elértük azt, hogy a hetvenes, nyolcvanas évekhez mérhető éhínségek már nem tombolnak a kontinensen. Ez természetesen korántsem jelenti azt, hogy jólétben éldegélnek ott az emberek. Manapság a helyi fegyveres konfliktusok és a globális felmelegedés veszélyezteti leginkább az ott élő emberek életét. Ha nem foglalkozunk komolyan ezekkel a problémákkal, akkor milliárdnyi ember élete kerül veszélybe, akik Európába próbálnak majd eljutni, hogy egyáltalán életben maradjanak. Nem megélhetési, hanem „túlélhetési migránsok” lesznek. Ha ezt el akarjuk kerülni, már most nagyon komolyan oda kellene figyelnünk a fekete kontinensre.

Távol vagyunk Afrikától. Afrika azonban a globalizáció miatt, a termékein, az ásványkincsein, a drágakövein, az aranybányáin keresztül már Európában,  Amerikában és Japánban van. A kozmetikai iparon keresztül szorosabb a kapcsolatunk ezzel a „távoli” földrésszel, mint gondolnánk. Ezeken a produktumokon keresztül könnyen lehetne javítani ezeknek a sokszor nagyon szegény régióknak az életszínvonalán. Küzdjünk talán samponokkal, testápolókkal, tusfürdőkkel az afrikai szegénység ellen? Elég nevetséges elképzelésnek tűnik, de van némi alapja.

Nagyon jó példa erre a vajfa, vagy karitéfa, latin nevén Vitellaria paradoxa, melyet Karl Friedrich von Gaertner német botanikus írt le ezen a néven.

Az idősebb példányok 200 - 300 évig is eléldegélnek, melyeknek a törzsátmérője akár az egy métert is elérheti. Az első termések a fák 15 éves korában jelennek meg, de igazából 30 éves koruk körül fordulnak termőre. A legjobb minőségű termést 50 és 100 év körüli fák adják. Telepítésük, termesztésük tehát csak hosszabb távon térül meg.

Bőrszerű levéllemezeik hullámosak, jellegzetes erezetűek. Zöld termései a közönséges dióéhoz (Juglans regia) hasonlóak.

Egy fa megközelítően 20 kg nyers termést hoz, amelyből nagyjából 1 kg körüli karitévaj, más néven shea-vaj nyerhető ki. A termésekben található vöröses, barnás fényes, csonthéjas magvak egy kicsit a Balkánról származó vadgesztenyére (Aesculus hippcastanum) emlékeztetnek. Termését emlősök, főként az elefántok terjesztik.

A 15 méterre növő fa Afrika szavannáin él. A legoptimálisabb termőhelyei Maliban (631 USD), Elefáncsontparton (1.475 USD), Burkina Fasóban (210 USD) és Szudánban (2.242 USD) találhatóak. Az egy főre jutó GDP-ket zárójelben tüntettem fel. Nem gazdag vidékekről van szó, az ott élő embertársaink érdekében érdemes tehát a karitévaj fogyasztásunkat a lehetőségeink szerint növelni.

A termés összeszedése és feldolgozása, mivel rengeteg kézimunkát igényel, több százezer nőnek ad munkát a régióban. Az összegyűjtött, terméseket földbe ásott gödrükben 4-5 hónapig fermentálják, majd a húsos termésfalat eltávolítják róluk. Ezután a termést  megmossák, összetörik, kemencében pirítják majd összepasszírozzák. Az így kinyert híg, barnás massza tetejéről eltávolítják a szennyeződéseket és a maghéjak maradványait. Ezután többszöri forralás és szűrés után, hideg préseléssel kapják meg a karitévajat.. A szürkésfehér színű vajat ezután vízzel átgyúrják, majd többszöri mosással kifehérítik. Nagyjából két napi munka szükséges a megfelelő minőségű, kozmetikai célokra alkalmas vaj előállításához. 

A fehéres, vajszerű anyag nagyon hasonlít a kakaóvajhoz. Mivel szintén ehető, ezért gyakran használják annak helyettesítésre, és nagy szerepe van a tradicionális konyhában. Nem véletlenül nevezik a karitévajat Nyugat-Afrika aranyának.

A terméknek nagyon kiváló kozmetikai tulajdonságai vannak. Ez arra vezethető vissza, hogy az összetétele nagyon hasonlít az emberi bőr által termelt zsírokéhoz. Ezenkívül tartalmaz még A-, E- (tokoferol), F vitaminokat is. Antioxidáns hatása miatt valóban lassítja az arcbőr öregedését, serkenti a sejtek anyagcseréjét, hidratálja a bőrt, így védelmet nyújt annak kiszáradása ellen, valamint lassítja a ráncok képződését. Még a napégés ellen is védi a bőrt. Elősegíti a sebek gyógyulását és kiválóan használható a repedezett, pikkelyes bőr kezelésére. Ekcéma és nehezen gyógyuló sebek gyógyítására is megfelelő. Alkalmas a terhességi csíkok és a pattanások kezelésére is. Az afrikai őslakosok ősidők óta ismerik ezeket a tulajdonságait.

A kozmetikai ipar elsősorban testápolók, tusfürdők, samponok és arckrémek alapanyagaként, összetevőjeként használja. Mivel a karitévaj, kis mennyiségben ugyan, de természetes latexet is tartalmaz, ezért az arra érzékeny bőrű embereknél allergiás reakciót válthat ki. Bőrre ártalmas adalékanyagok, kemikáliák azonban nem találhatók benne.

Afrikára és az afrikai emberek munkájára szükségünk van. Nem versengenünk és ellenségnek kell tekintenünk őket, hanem együtt kell velük működnünk, és észre kell vennünk a problémáikat. Rengeteg értékes dolgot kaphatunk tőlük, ha tiszteljük őket és az életüket. Egy bolygón élünk, és egyre több problémát kell közösen megoldanunk, különben Gaia természetes immunreakciója rövid időn belül elpusztít mindannyiunkat.

Macaco & Youssou N´Dour & Oumou Sangare – One Step