Kurtafarkú kenguru, más néven rövidfarkú kenguru vagy quokka (Setonix brachyurus)

A „Jefferson Davis és fia munka- és rabszolga-közvetítő iroda” munkatársa éppen egy ceruzával piszkálgatta a körmét, amikor kopogtattak. A férfi erre ösztönösen elkezdett lázasan keresgélni a papírjai között.

– Szabad! – mondta, fel sem nézve az előtte heverő paksamétákból. Pillanatok alatt átalakult egy rendkívül elfoglalt alkalmazottá, akinek ráadásul nagyon szép tiszták voltak a körmei.

Egy barátságos, szép, kerek és diszkréten tar fejű férfi nyitott be az ajtón és bizonytalanul körbenézett.

– Tiszteletem! Hende Csaba vagyok.

– Nagyon örvendek! Kérem, foglaljon, helyet nálunk, Hende úr. Egy pillanat, nézem is. Hende, Hende, meg hozzá egy szép Csaba. – böngészgetett a számítógépén az alkalmazott – Ó, már meg is van. Ön, ugye valaha honvédelmi miniszter volt?

– Igen, kedves uram, valami ilyesmivel foglalkoztam a legutóbb. Amúgy jogász vagyok, tisztelettel. – válaszolt mosolyogva Hende Csaba.

– Ez nagyszerű. Jelenleg tizenhat üres álláshely közül válogathat. Ön aztán igazán nem panaszkodhat. Mondhatni dúskál!

– Elnézést, de most nem erről van szó. Nekem már van állásom. Jelenleg rengeteg bizottságban és igazgatósági tanácsban benne vagyok, illetve ígéretet kaptam rá, hogy még egy csomóban benne is leszek.

– Akkor mondja, kérem, mégis miben segíthetek Önnek? Tudja mi állásközvetítéssel foglalkozunk. Vagy szeretne esetleg rabszolgának menni? Cukornádültetvények, gyapotszedés, gospel, „Oh Happy Day!", ilyesmik. Rendkívül romantikus elfoglaltság.

– Nem, nem. Tényleg nagyon csábító ajánlat, de nem erre gondoltam. Tudja, én mindenképpen állást szeretnék változtatni. Az állandó hivatali munka, az unalmas beszámolók, az érdektelen szavazások. Valami hasznosat is szeretnék végre csinálni. Már nagyon belefáradtam ebbe. Egy sokkal izgalmasabb hivatásra vágyok.

– És tulajdonképpen milyen foglalkozásra gondolt, Hende úr? Egy akciókban bővelkedő parkolóőri állás megfelelően izgalmas lenne az ön számára?

– Én még annál is sokkal izgalmasabbra gondoltam. Szerencsére, egész gyermekkorom óta rajongok a földrajzért. Rengeteg könyvet elolvastam már a témában. Szóval, mindenképpen szeretnék világhírű, rettenthetetlen felfedező lenni. Új kontinenseket akarok meghódítani. Szembeszállni az ismeretlennel, legyőzni a természet viszontagságait.  Elvinni a civilizáció áldásait vad, kegyetlen tájakra. Dacolni ezer veszéllyel.  Végre megszabadulni minden határtól. Ez utóbbiakat személyes okokból nagyon megutáltam. Dicsőséget szeretnék szerezni a hazámnak.

– Azt hiszem, uram, ezzel sajnos egy kicsit elkésett. Jelenleg már az összes kontinenst felfedezték ön előtt. Rendkívül sajnálatos ügy. Kegyetlen és szomorú ez a dolog, de úgy néz ki, hogy az összes kontinenst megtalálták már, új pedig még nem keletkezett azóta.

– Természetesen én is tisztában vagyok ezzel. Nekem azonban határozott elképzeléseim vannak. Tudja, én egészen konkrétan Ausztráliát szeretném felfedezni. Tudom, rendkívül nagy kihívás, de bátran állok elébe.

– Tényleg nem akarom letörni az ambícióit, Hende úr, de ezt James Cook már megtette ön előtt. Azt hiszem valamikor 1769-ben történt az eset. Akkoriban sokat cikkeztek erről a lapok.

– És mondja csak, kérem. Él még az ön által említett illető?

– Nem valószínű. Úgy értesültem róla, hogy egy sajnálatos félreértés miatt a testét feldarabolták a bennszülöttek. Ha valamilyen szerencsés véletlen folytán túl is élte ezt, az életkorából ítélve feltehetően már rég meghalt.

– Huhh… Ez nagyon megnyugtató. Nagy kő esett le a szívemről, mert így valószínűleg nem gördít akadályt a terveim megvalósítása elé.

– Értse már meg, kérem! Egy kontinenst nem lehet többször felfedezni. Ez nem olyan, mint a parlamenti választások, amiket megszokásból időnként újra meg kell rendezni.

– De, mint azt az előbb szíveskedett velem közölni, az ön által említett úr elég rég fedezte fel Ausztráliát. Azóta minden bizonnyal sokan megfeledkeztek róla.

– Emlékeztetném önt arra a bizarr tényre, hogy Ausztrália a Brit Nemzetközösség tagja.

– Ebben az esetben, valószínűleg majd nagyon könnyen megértetem magamat az őslakosokkal. Már be is szereztem a számukra egy csomó üveggyöngyöt, meg mindenféle más csillogó holmit. Azt olvastam nagyon szeretik az ilyesmiket. Szeretném ezeket aranyra meg drágakövekre elcserélni.

– Uram, ön egyszerűen nincs tisztában a dolgokkal. Ausztráliában már rengeteg ember él.

– Ez Kolumbusz Kristófot sem zavarta meg abban, hogy Amerika földjére lépjen, ráadásul merő tévedésből.

– De értse meg. Naponta rendszeres repülőjáratok közlekednek Ausztráliába.

– Remek dolog. Ez nagyban megkönnyíti majd az expedícióm megszervezését.

– Ez hihetetlen. Tudja, kérem, hatalmas városaik vannak, például Sydney, Melbourne, Brisbane, Perth, Adelaide, Gold Coast. És ott van a fővárosok Canberra.

– Ezeket természetesen majd részletesen feltérképezem. Ne aggódjon! Rengeteg időm lesz rá.

– Maga teljesen megőrült. Mondja csak, milyen hasznot remél egyáltalán ettől a grandiózus felfedező úttól?

– Úgy tervezem, hivatásos felfedezőként, a szokás szerint leigázom a teljes lakosságot. A biztonság kedvéért két misszionáriust is viszek magammal.

– Hárman akarják legyőzni az ausztrál hadsereget? Egyáltalán miért ragaszkodik annyira pont Ausztráliához?

– Legfőképpen a tigrisek miatt.

– Miféle tigrisek miatt? Ausztráliában nem is élnek tigrisek.

– Dehogynem! Tudja azok a mókás lények. Két lábon ugrándoznak, és úgy néznek ki, mint a nagyra nőtt nyulak. Hosszú farkuk van, elöl meg egy zsebük. Mindenféle méretben vannak.

– Azok véleményem szerint kenguruk, Hende úr.

– Ja, igen. Mindig összekeverem őket, annyira hasonlítanak egymásra. Persze. Szóval a kenguruk miatt.

– Hende úr, teljesen őszinte leszek magához. Jelenleg nincs üresedés a kontinens felfedező szakmában, és valószínűleg pár millió évig nem is lesz. Sajnos, nem tudok önnek segíteni.

– Esetleg, egy nagyobb sziget a környéken? Ismeretlen, vadregényes tájakkal, olyan nagy szőrös majmokkal, mindenre elszánt, vérszomjas kalózokkal.

– Értse meg, mi munka- és nem ingatlanközvetítéssel foglalkozunk. Még egyszer mondom, nem tudok önnek segíteni.

– Nagyon sajnálom, pedig már nagyon beleéltem magamat. Nem tudna valami nekem való, hasonlóan izgalmas, veszélyekkel és kalandokkal teli szakmát ajánlani?

– Uram, hatalmas szerencséje van. Éppen most indul egy fitness-wellness instruktor tanfolyam, rettenthetetlen,   bátor és vakmerő férfiak számára. Tudja, ez egy kimondottan veszélyes hivatás.

– Úgy gondolja?

– Feltétlenül, Hende úr, feltétlenül! Nap, mint nap újabb és újabb, váratlan kihívások fogják önt várni.

***

 „Az egyház emberei inkognitóban voltak a Keletinél.” (Dr. Erdő Péter, bíboros)

***

A magyarországi keresztény egyházak és felekezetek üldöztetése 2015-ben már-már elviselhetetlen méretéket öltött. Brutálisan kegyetlen, fanatikus ateista hordák próbálták minden rendelkezésükre álló eszközzel szétverni a szervezett egyházakat. Egyesek már Nero, a véres római császár rehabilitálását követelték. A legfőbb célpontjuk a katolikus egyház, azon belül is elsősorban a Püspöki Kar és természetesen Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek volt. Kegyetlen, sötét, istentelen idők voltak ezek.

A dühödt ateisták lecsaptak minden egyes kegyes nyilatkozatukra, és szemernyi könyörületet sem ismerve, teljesen ártatlan mondatokat ragadtak ki a jól megszokott, barátságos szövegkörnyezetükből.

Olyan elvetemült aljasságot is szemrebbenés nélkül elkövettek, hogy egy, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által kiadott körlevélből, csak a „ha”, „de”, „nem” és az „All Inclusive ellátás, öt csillagos szállodában, jacuzzival és minibárral” részeket hagyták meg.

A miséket rendszeresen megzavarták. Istentelenkedtek, gátlástalanul káromoltak mindent, ami Istennek oly tetsző, és a hívőket Darwin evolúciós elméletével félemlítették meg. A budapesti Szent István Bazilikában egy hálaadó szentmise alkalmával, a megható szertartás alatt, egy komplett tűzoltózenekarral meneteltek körbe-körbe, természetesen tamburmajorral és csinos majortett-ekkel az élen. A szégyentelenek még két pogány indiai elefántot is magukkal hoztak valahonnan.

A vidéki plébániák közelében -- a szentmisék alatt -- rendszeresen útburkolat javítási munkákat és külszíníni bányafejtéseket folytattak.

Az egyházi méltóságokat a nyílt utcán inzultálták, gúnyos megjegyzéseket tettetek a ruházatukra és arra kényszerítették őket, hogy éjszakákba nyúlóan rablóultizzanak velük a sátán bibliájának felhasználásával. Tették mindezt úgy, hogy közben szemérmetlen módon csaltak.

Kegyelmet és kíméletet nem ismerő biztosítási- és kereskedelmi ügynököket béreltek fel, akiket aztán gátlástalanul rászabadítottak a teljesen védtelen egyházra. A rámenős ügynökök az egyházi tulajdonban lévő tárgyak mindegyikére a legdrágább biztosítási konstrukciókat kötötték meg. Még a szenteltvíztartókat is bebiztosították árvíz, villámcsapás és lavina esetére. Az egyházi ingatlanok megteltek mindenféle táplálékkiegészítőkkel, és rendkívül praktikus, egyszer használatos konyhai eszközökkel. Az egyházkerületek fuldoklottak az adósságban.

Az gyaur kutyák sajnos jelentős állami támogatást is kaptak. Amikor a Magyar Katolikus Püspöki Kar elhatározta, hogy humanitárius okokból, a keresztényi szeretet jegyében, a bajba jutott, szíriai menekültek segítségére sietnek, az állam ezt a törekvésüket megakadályozta. A Fidesz-KDNP kormány informális úton megüzente számukra, hogy nyugodtan segítsenek csak a menekülteken, mivel ehhez a katolikus egyháznak minden joga megvan. Ebben az esetben azonban nem garantálhatják az egyházi tulajdonok védelmét. Megeshet az, hogy néhány ingatlanuknak ablaka véletlenül betörik, vagy mondjuk porig ég a Mátyás templom. Az elesettek oltalmazása természetesen alapvető emberi kötelesség, kormány is nagyon tiszteletreméltónak tartja ezt a cselekedetet, de nagyon kellemetlen az, amikor a teljes püspöki kar lába egyszerre törik el. Sajnos néha óhatatlanul is megtörténhet az ilyesmi.

Erdő Péter teljesen felháborítónak találta ezt a nyilvánvaló, aljas zsarolási szándékot és kérdőre vonta Semjén Zsoltot, hogy ezt ők most akkor vegyék fenyegetésnek? A miniszterelnök 2.0-ás verziója barátságosan közölte, hogy ezt semmi esetre se vegyék annak, mivel bizonyos politikai megfontolásból az ő pártjuk nevében is szerepel a keresztény szó. Tekintsék ezt inkább amolyan jó szándékú felebaráti tanácsnak. Megnyugtatta az esztergom-budapesti érseket, hogy a pártja által nagy mennyiségben vásárolt baseball ütőket kizárólag sportolási célra használják, pontosabban időnként nyúlra vadásznak velük. Elmondta, hogy kedvező széljárás esetén, ő akár 60-70 méterre is könnyedén el tud ütni egy közepes méretű üregi nyulat. Ez a válasz a bíboros urat, teljesen érthető módon, nem nyugtatta meg teljes mértékben.

Mivel a segítségnyújtás alapvető keresztényi kötelezettség, ezért valamilyen megoldást mindenképpen ki kellet találniuk arra, hogy a jámbor segítőket ne lehessen az arcukról beazonosítani. Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök közölte a bíboros úrral, hogy az egyik unokaöccse jól menő jelmezkölcsönzőt üzemeltet a Rottenbiller utcában. Úgy tudja, hogy egy figyelmetlenül leadott rendelés következtében, sajnos 10 db helyett 100 darab Miki egér jelmezt vásároltak Amerikából. Ha a Püspöki Kar az áldását adja rá, akkor ő szívesen felszenteli ezeket. Ezt többen is jó ötletnek tartották és támogatták. Elindult a szent jelmezkölcsönzési akció.

Az első próbálkozás sajnos teljesen balul ütött ki. Az önzetlen segítségnyújtáshoz, lelkes teológus hallgatókat öltöztettek be a jelmezekbe. A szír menekültek csak azt látták, hogy a Keleti pályaudvarnál megjelent 50 darab, különböző méretű Miki, illetve Minnie egér, akik zárt alakzatban odamasíroztak hozzájuk. Odaérvén, szépen, fegyelmezetten megálltak, majd rázendítettek az “Isten az örökkévaló” című zsoltárra. A tranzitzónában tartózkodókat teljesen megdöbbentette a látvány, de a gyereknek nagyon tetszettek a magasztosan éneklő ,kedves óriásegerek. Ezután azonban meglehetősen kínos félreértés történt, mivel az zsoltár befejeztével a szírek aprópénzzel jutalmazták a produkciót. A teljes mértékben összezavarodott segélyezők így összesen 148,3 Eurót gyűjtöttek össze a menekültektől.

A Püspöki Kar a kudarcból levonta a megfelelő tanulságot, és úgy döntöttek, hogy egyszerre inkább kevesebb embert küldenek oda, akik majd változatosabb jelmezekben merészkednek le segítséget nyújtani. Megegyeztek abban is, hogy a zsoltárok éneklését, tanulván a kínos esetből, a későbbiekben mindenképpen mellőzni fogják.

Az intézkedés hatására, minden felesleges feltűnést és magamutogatást kerülve, rókák, medvék, sündisznók, békák, kenyérpirítók, földönkívüliek, Harry Potterek és Zorrók szorgoskodtak a menekültek körül. Obi Van Kenobi bölcs tanácsokkal látta el lázadó csapatokat, és felhívta a szíves figyelmüket arra, hogy a MÁV jegypénztárosok sajnálatos módon átálltak a sötét oldalra. Birodalmi gárdisták szállták meg az aluljárót, és Darth Vader nagyúr szigorú irányítása mellett, élelmiszercsomagokat osztottak szét a rászorulók között.

Dr. Erdő Péter, hogy a kormány gyanúját elaltassa, a sajtónak azt nyilatkozta, hogy ők a legnagyobb sajnálatukra nem segíthetnek a menekülteken, mivel akkor maguk is gátlástalan embercsempészekké válnának. A rosszindulatú ateisták természetesen ezeket a szavakat is aljas módon kiemelték a megszokott környezetükből, és kíméletlenül belepasszírozták azokat egy jóval barátságtalanabb szövegösszefüggésbe.

Aljas módon azt állították, hogy szerintük, amit egyszer már behoztak valahova, azt nem lehet becsempészni. A bíboros úr valószínűleg összekeveri a csempészetet az orrgazdasággal, a rabszolga-kereskedelemmel és a közmunkával. Erdő Péter erre visszavághatott volna azzal, hogy ő speciel a kicsempészésre gondolt, de nem törődött az intrikus megjegyzésekkel. A teljesen titkos, szinte láthatatlan, katolikus mentőakció így továbbra is gördülékenyen és veszélyek nélkül folytatódhatott tovább.

A német televíziósok egy kicsit meglepődtek ugyan azon, amikor egy szíriai kislányt megkérdeztek arról, kitől kapta az aranyos maciját, és ő határozottan azt állította, hogy egy nagyon kedves zombi bácsitól.

Amikor enyhe nyugati nyomásra, a kormány kényszerből rájött arra, hogy a nincstelenek segítése nem egyenlő súlyosságú bűntett a sorozatgyilkossággal, a katolikus egyházra nehezedő nyomás is enyhült valamelyest. A bíboros úr végre fellélegezhetett, és bátran kihirdethette az örömhírt, hogy az egyház emberei is ott voltak inkognitóban a Keletinél.

Az ateisták és más, derék, becsületes istenhívő segítők ezt persze nem hitték el, és azt állították, hogy ők érdekes módon egyetlenegy Pókembert sem láttak a környéken mászkálni. Erdő Péter erre világosan elmondta, hogy nem a magamutogatás a Karitász stílusa. Másrészről, a Keresztespókember jelvényében egy kereszt is benne volt. Voltak olyan élelmiszerosztások, ahol a kereszt miatt elutasították az adományt. Több oka is volt tehát, hogy miért nem kibontott zászlóval mentek az ilyen akciókra, és ezért nem is találkozhatott senki a Keleti pályaudvar aluljárójában a Csodálatos Pókemberrel.

***

90. genfi zsoltár

Isten az örökkévaló hajlék

Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak!

Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég sem föld nem volt formálva,

Te voltál és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben.

Az embereket te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek:

Légyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendő előtted annyi,

Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása.

Kimúlni hagyod őket oly hirtelen, Mint az álom, mely elmúlik azontól,

Mihelyt az ember felserken álmából, És mint a zöld füvecske a mezőben,

Amely nagy hamarsággal elhervad, Reggel virágzik, estve megszárad.

Midőn, Uram, haragodban versz minket, Ottan meghalunk és földre leesünk,

A te kemény haragodtól rettegünk, Ha megtekinted mi nagy bűneinket,

Titkos vétkünket ha előhozod, És színed eleibe állítod

Haragod miatt napja életünknek Menten elmúlik nagy hirtelenséggel,

Mint a mondott szót elragadja a szél. A mi napink, miket nekünk engedtek,

Mintegy hetven esztendei idő, Hogyha több, tehát nyolcvan esztendő.

És ha kedves volt is valamennyire, De többnyire volt munka és fájdalom;

Elkél éltünknek minden ékessége, elmúlik, mint az árnyék és az álom.

De ki érti a te haragodat? Csak az, aki féli hatalmadat.

Taníts meg azért minket kegyelmesen, Hogy rövid voltát életünknek értsük,

És eszességgel magunkat viseljük! Ó, Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen!

Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Könyörülj már a te szolgáidon!

Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal, Hogy jó kedvvel vigyük véghez éltünket,

Ne terheltessünk nyomorúságokkal! Vígasztalj minket és adj könnyebbséget,

És haragodat fordítsd el rólunk, Mellyel régóta ostoroztatunk!

Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain!

Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten!

Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!

Søren Aabye Kierkegaard (1813 - 1855)

Az Egyenes beszédben Rónai Egon megkérdezte Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselőt, hogy kik ezek az ultrák? Válasz: "Tisztességes, tanult emberek."

***

Összesen 51 egzisztencialista filozófust állított elő a rendőrség szombatra virradó éjszaka a Magyar Tudományos Akadémia környékén. A történtek során a filozófusok és a rendőrök közül 38-an sérültek meg – közölte Csiszér-Kovács Viktória, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője a sajtótájékoztatóján.

Egy tudományos konferencia előtt, alatt és után 1.500-2.500 fős tudományos kutatókból, egyetemi tanárokból, tanérsegédekből és bölcsész hallgatókból álló csoport támadta meg a biztosításukra kivezényelt rendőröket.

A MÁV tájékoztatása szerint a filozófusok rendbontása már a vonaton is elkezdődött. Az utasok legnagyobb rémületére hangos és harsány előadásokat tartottak az emberi egzisztencia és a világ viszonyáról. Állati módon röhögve, Rainer Maria Rilke verseket üvöltöttek, majd összeverekedtek azon, hogy az egzisztencializmus kezdetét egyesek Martin Heidegger „Lét és idő” című művének megjelenésétől, mások már Søren Aabye Kierkegaard „Vagy-vagy” című művétől számítják.

Az egyik rémült utas elmondta, hogy egy gyanús külsejű, mindenre elszánt professzor a folyosón szemtelenül elkezdte molesztálni és a következőket mondta neki: „A létező mindaz amiről beszélünk, amit gondolunk, amihez valahogyan viszonyulunk, létező az is, ami és ahogyan mi vagyunk.” Amikor a nő félénken és szelíden közölte vele, hogy ő tulajdonképpen csak a vécére igyekszik, az agresszív tudós cinizmussal vádolta meg, és megfenyegette egy félig kész tanulmánnyal. A hölgy a történtek hatására elsírta magát, mire a filozófus „ostoba, szentimentális nőszemély” felkiáltással otthagyta őt.

A vasúti kocsikat különböző idézetekkel firkálták tele. Valaki például alkoholos filccel ezt írta fel a vonat ablakára: „Az abszolút, transzcendens, és ezzel az ember és Isten között olyan egymásnak szegülő személyes viszony jön létre, hogy az ember többé nem elégedhet meg bármilyen másodkézből származó magyarázattal. Aki ezt képtelen felfogni az egy komplett idióta!” Még azzal sem törődött, hogy ezt gyermekek is elolvashatják.

A vasúti szerelvényt „Egger, Egger, Heidegger!” skandálással hagyták el. A rengeteg feljegyzés, tanulmány, monográfia szinte elborította a vasúti kocsikat. Az egyik takarítónő elmondta, hogy nagyon gusztustalan volt a rengeteg szétdobált, használt golyóstoll betét, amit nekik kellet felszedegetni a földről. Felháborodottan közölte: - „Az azért nem várható el tőlünk sem, hogy mások használt betéteit szedegessük össze. Ezt egy filozófia professzornak is tudomásul kellene vennie. Undorító, mocskos alakok!”

Az őket kísérő rendőrökre gúnyos Heidegger, Jaspers és Sartre idézeteket tettek, és azzal vádolták meg őket, hogy elvtelenül kiszolgálják Hegel fogalmi dialektikáját. Néhány rohamrendőrt monográfiákkal dobáltak meg.

Az utcán tovább folytatódott a randalírozás. Azt üvöltözték, hogy, aki nem egzisztencialista, az semmit sem ért az objektív és a szubjektív reflexió közötti különbségről, tehát tökéletesen hülye.

A rendőrség a feldühödött tömeget megpróbálta Platón idézetekkel lecsillapítani, erre az ultra filozófusok lexikonokkal támadtak a rohamrendőrökre és kijelentették, hogy egyáltalán nem érdekli őket a dialektika. A lét és nemlét demonstrálására több autót is felgyújtottak, az egzisztencia védelme érdekében pedig kiborogatták a kukákat. Kijelentették, hogy a szemét a világ szubsztanciája és senkinek sincs joga ezt korlátozni. A hulladék, mint objektum szubjektíven ott helyezkedhet el, ahol csak a kedve tartja. A rendőröket marxizmussal és trockizmussal vádolták meg, ezért Heidegger „Lét és idő” című, vaskos, 524 oldalas, 650 garamos kötetével betörték néhány rohamkocsi szélvédőjét. Hasonló sorsra jutott egy liberalizmussal megvádolt villamos is.

A rendőrök erősítést kértek a Tudományos Akadémiától, akik gyorsan összeállítottak egy válsághelyzetek kezelésére alkalmas Arisztotelész idézetgyűjteményt. A szubsztancia kiemelése egy kicsit lenyugtatta az őrjöngő egzisztencialistákat.

A pokol akkor szabadult el, amikor egy eksztatikus állapotba került tudományos segédmunkatárs felszólította az egyik rendőrt, hogy adjon neki egyenes választ arra, hogy mi a véleménye arról, hogy „A ma embere gépesítetten "fütyörészik" vagy szüntelenül fecseg a Csönd ellen, hogy el ne tiporja. Nemcsak magunkkal szembesíthet a csönd, de magunkban a semmivel is, amikor a semmi már van. Az a tény, hogy a kongó csöndet gyakran éppen fecsegéssel akarjuk megtörni, bizonyítéka a semmi jelenlétének.” A rendőr erre gyanútlanul azt válaszolta, fogalma sincs, mert szerinte ennek így semmi értelme sincs.

Az felháborodott egzisztencialisták erre megrohamozták a rendőrsorfalat és követelték, hogy azonnal vonják vissza ezen állításukat. Tizenöt nyugdíjas, tisztességben megőszült filozófus, a rendőr által tett kijelentésen annyira megütközött, hogy utasokkal együtt felborítottak egy helyi járatú autóbuszt.

A rendőrség ezután kénytelen volt a helyszínre vezényelni az Egzisztencialista Elhárító Központ munkatársait. Ők különleges kiképzést kaptak molekuláris biológiából, biokémiából, mikrobiológiából és genetikából.

Odaérve a Szent-Györgyi-Krebs-ciklus bevetésével elkezdték visszaszorítani a randalírozókat. A filozófusok megpróbáltak Sartre fenomenológiával visszatámadni, de az EEK bevetette ellenük a mitokondriális membrán komplexeket. Amikor a filozófusok meghallották azt, hogy ezek elektron transzport rendszer fehérje komplexekből (I-V komplexek, DHO-QO, ETF-QO és ANT) állnak és a Komplex I vagy NADH dehidrogenáz: ubikinon oxidoreduktáz, a NADH-ból származó energiát használja fel protonoknak a mitokondrium belső és külső membránja közötti térbe pumpálásához úgy, hogy 4 protont pumpál át elektrononként és a keletkező energiát a Komplex III-nak (Koenzim Q: citokrom bc1 oxidoreduktáz) adja át elektron formájában, teljesen összezavarodtak és pánikba estek.

A mitokondriális transzkripció magyarázatával végül sikerült végleg ártalmatlanná tenni az egzisztencialistákat, akik közül ekkor már többen, objektíven, súlyosan megsérültek. Őket Jelenleg a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikáján ápolják. Állapotuk súlyos, de nem életveszélyes. Kis adagokban Albert Camus, Simone de Beauvoir műveket olvasnak fel nekik. Állapotuk ennek hatására lassan stabilizálódott.

A Belügyminisztérium megígérte, hogy érdemben foglalkozni fog a problémával. A kormánnyal szorosan együttműködve megpróbálnak gátat vetni az egzisztencialista filozófusok évről-évre veszélyesebbé váló vandalizmusának. Emlékeztettek rá, hogy ez nemcsak Magyarország problémája. A Belügyminisztérium szóvivője utalt arra, hogy tavaly a brit egzisztencialistákat, minősíthetetlen viselkedésük miatt, az összes európai tudományos akadémiáról kitiltották. Ha kell, felkérik a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy ne adjanak teret és publikációs lehetőséget a magukról teljesen megfeledkezett filozófusoknak.

***

Ha az impresszionisták fogorvosok lettek volna (részlet)

László Zsófia fordítása

(Vérmérséklet-átültetést vizsgáló elmeszülemény)

"Kedves Theo!

Hát soha nem bánik már rendesen velem az élet? Tönkretesz a kétségbeesés! A fejem zakatol! Mrs. Sol Schwimmer beperelt, mert olyan hidat csináltam neki, amilyet képzeltem, és nem olyat, ami illik abba a lehetetlen szájába! Így igaz! Nem dolgozhatok rendelésre, mint holmi egyszerű iparos! Úgy határoztam, hogy a hídja hatalmas lesz és hullámzó, vad, minden irányba ágaskodó, tűznyelvszerű fogakkal! Most teljesen odáig van, mert nem illik a szájába! Olyan burzsoá és ostoba, hogy legszívesebben agyoncsapnám! Megpróbáltam erőszakkal bepásszintani a protézist, de úgy kiáll, mint egy feldíszített csillár. Szerintem akkor is gyönyörű. Azt állítja, nem tud rágni! Mit érdekel engem, hogy tud-e rágni vagy sem! Theo, ezt nem bírom soká! Kérdeztem Cézanne-t, hogy megosztaná-e velem a rendelőt, de ő öreg és rozoga, már nem tudja a műszereket tartani, kénytelen a csuklójához erősíteni őket, de különben is távol áll tőle az alaposság, és ha egyszer beszabadul egy szájba, több fogat ver ki, mint ahányat megment. Mit tegyek?

Vincent

Kedves Theo!

Néhány fogröntgent csináltam a héten, és szerintem jók lettek. Degas is látta őket, de azt mondja, rossz a kompozíció. Az összes lyuk a bal alsó ötös-hatoson csoportosul. Hiába magyaráztam neki, hogy Mrs. Slotkin szája ilyen, meg sem hallgatott! Azt mondja, rondák a képkeretek, a mahagóni ormótlan. Miután elment, miszlikre szaggattam a felvételeket! S mintha még ez sem lett volna elég, megpróbáltam gyökérkezelni Mrs. Wilma Zardis fogait, de félúton elfogott a csüggedés. Ráébredtem, hogy én nem is gyökérkezelést akartam alkalmazni! Elöntött a hő, és elszédültem. Kirohantam a rendelőből a szabadba, hogy lélegzethez jussak. Napokig eszméletlen voltam, és a tengerparton tértem magamhoz. Amikor hazaértem, a nő még mindig a székben ült. Kötelességtudatból befejeztem a száját, de nem vitt rá a lélek, hogy szignáljam.

Vincent

Kedves Theo!

Már megint pénzre van szükségem. Sejtem, mekkora terhet jelentek számodra, de ki máshoz fordulhatnék? Pénz kell az anyagokhoz! Most csaknem kizárólag fogselyemmel dolgozom, menet közben improvizálok, és az eredmények roppant izgalmasak! Teremtőm! Egy fillérem sincs novokainra! Ma kihúztam egy fogat, és a beteget úgy kellett elérzéstelenítenem, hogy Dreisert olvastam fel neki. Segíts!

Vincent

Kedves Theo!

Úgy határoztam, hogy megosztom a rendelőmet Gauguinnel. Kiváló fogász, hídmunkára specializálódott, és látszólag kedvel. Nagyon hízelgően nyilatkozott Mr. Jay Greenglasson végzett munkámról. Talán emlékszel, az alsó hetesét tömtem be, azután megutáltam a tömést és megpróbáltam eltávolítani. Greenglass hajthatatlan volt, és perre vitte az ügyet. Felmerült a tulajdonjog kérdése, és az ügyvédem tanácsára bölcsen az egész fogat pereltem, végül kiegyeztünk a tömésben. Egyébiránt valaki meglátta, hogy ott hever a rendelő sarkában, és kiakarja állítani! Már retrospektívről is beszélnek!

Vincent"

Animae scrinium est servitus. A szolgaság a lélek börtöne.

Csupán az egyszerűség kedvéért, de tegyük fel azt a kissé túlzó általánosítást, hogy a Fidesz-KDNP konglomerátum (lásd. Convention nationale) minden uniós jogszabályt betű szerint, kínos pontossággal betart. Nem keresnek kibúvókat, nem ügyeskednek, nem ravaszkodnak, nem trükköznek. Ráadásul nem is szemtelenkednek és nem fellengzősködnek. Rendesen, kulturáltan viselkednek. Szépen, illedelmesen, késsel-villával megkóstolnak mindent, amit elébük tesznek. Ami nem ízlik nekik, azt udvariasan visszautasítják és nem köpik ki az egészet a földre.

A Magyarországra érkező menekültek számára a határon, rögtön, igényes kivitelű, arab nyelvű tájékoztatókat osztanak szét az Európai Unió felépítéséről és a számukra fontos jogszabályokról, majd mosolyogva meginvitálják az egybegyűlt társaságot egy szerény ebédre. Ezután megkérik őket, hogy mossák le magukról az út porát és szusszanjanak egy jót. A gyerekeknek a határ közelében ideiglenesen játszótereket építenek fel, ahol kedves, mosolygós óvónők várják az izgatott csöppségeket.

A szülőknek megígérik, hogy gyorsan átesnek azon a fránya uniós regisztráción, aztán javaslatot tesznek arra, hogy kinek merrefelé van az optimális „ki merre lát”, valamint, hogy azt milyen úton-módon közelíthetik meg a legegyszerűbben. Ehhez, uniós támogatásból, korszerű, modern informatikai eszközökkel felszerelt regisztrációs központok állnak a rendelkezésükre. Mindenkit megnyugtatnak, ezekben a klíma természetesen működik és akad ott tolmács dögivel. Kicsi és nagy, kövér és sovány. Kinek melyik szimpatikusabb. Vannak ott jogászok is, akik segítenek nekik elkerülni a bürokratikus kellemetlenségeket.

Minden a legnagyobb rendben megy, amikor megdöbbenve veszik észre azt, hogy a határon felállított regisztrációs központok eltűntek. Egyszerűen felszívódtak az Univerzum végtelenségében. Az ügy rendkívül kínos a magyar hatóságok számára. Az történt ugyanis, hogy valakik egyszerűen ellopták azokat.

***

Mészáros Lőrinc, a nemzetközileg elismert klasszika filológia professzor a reggeli kávéját kavargatta, és nagy gyönyörűséggel olvasta Publius Vergilius Maro – Aeneis-ánek Harmadik Énekét. Teljesen belemerült a mű élvezetébe. Az Aeneis-t természetesen számtalanszor elolvasta már, de egyszerűen soha nem tudott betelni vele.

Hirtelen a felesége rontott be hozzá, és feldúltan közölte:

– Lőrinc barát! Nem tudod, hogy ki volt az az átkozott idióta, aki a csapóhíd elé parkolt le? Nem tudok kihajtani tőle a várkapun.

A szerény életvitelű professzor ugyanis egy minden kényelemmel felszerelt, nagyszerűen felújított, átlagos várkastélyban éldegélt.

A szelíd természetű Mészáros Lőrinc lemondóan felnézett imádott könyvéből, sóhajtott egy nagyot, és a következő szavakat intézte a feleségéhez:

– Én voltam az, drágám. Bocsáss meg, édesem. Hányszor, de hányszor elmondtam már, hogy ne zavarj meg versolvasás közben. Tudod, hogy ez az egyetlen szenvedélyem van. Egy Mészáros Lőrinc nem engedheti meg magának azt, hogy háborítatlanul élvezze az alábbi örök érvényű sorokat? „Gradivumque patrem, Geticis qui praesidet arvis, rite secundarent visus omenque levarent.” (Forrás: Bácsi, Böhm) Téged nem tölt el gyönyörűséggel mindez?

– Nem igazán, Lócikám. Engem inkább az töltene el nagy-nagy gyönyörűséggel, ha elállnál azzal a rohadt Jaguar F-TYPE 3.0 S C ST2-essel. Azt hiszem valami olyasmi lehet. Mi a fenének kellett egyáltalán hazahozni?

– Nem volt szívem otthagyni, csillagom. Csak 112.878 Euró volt. Szerény, aszkéta életmódom mellett ezt azért még megengedhetem magamnak. Puritán, egyszerű kivitelű jármű. Nem mehetek mindenhová Rolls-Royce-al. Megszólnának érte az emberek, hogy nagyon felvágós vagyok.

– Az inkább a baj, Lőrinc, hogy te teljesen hülye vagy. Ez már a hatodik regisztrációs központ, amit hazahurcolsz. Nem fog valamikor feltűnni valakinek ezeknek a hiánya?

– Drágám, ne legyél már ennyire közönséges. Természetesen minden tökéletesen szabályos. Nagyon jól tudod te is, hogy mindig is fontosnak tartottam, hogy felelős állampolgárként, pontosan betartsam a hatályos jogszabályokat. Ha mindenki hozzám hasonlóan gyarapítaná önmagát, „a haza fényre derülne!” (Forrás: Bácsi, Böhm)

– Menj te a fenébe, a tudálékos Böhm bácsiddal együtt. Az sem tűnt fel senkinek, hogy hagyományos busójárást tartottunk a Seychelle-szigeteken? Ott volt a falu apraja-nagyja. Most meg ez a „Szüreti mulatságok Honshu szigetén, taiko dobosokkal”. Mond csak, mi a fene ez?

– A nemzeti hagyományainkat mindenképpen ápolnunk kell. Ebből semmilyen körülmények között nem engedhetek. Ettől vagyunk magyarok. Mit tartsak szerinted? Vudu szertartásokat, vagy varietéműsorokat? Bezzeg, amikor elintéztem neked, hogy a gyerekek esküvője a Westminster-székesegyházban legyen, akkor nem szóltál egy szót sem. „Ajándék lónak ne nézd a fogát!” (Forrás: Néni, Lenke)

– Az más. Az egészen más, Lócikám, drága. Csak azt szerettem volna, ha mindenkinek emlékezetes marad ez az esküvő. Azt azért neked is el kell ismerned, hogy igazán gyönyörű szertartás volt. Én is teljesen meghatódtam tőle. Annyira szépen beszélt a canterburyi érsek. Aranyos volt az angolos akcentusa. Ennyit igazán mindenki megtehet a gyermekéért. Talán irigyled tőlük?

– Dehogy, drágám. Hogy gondolhatsz rólam ilyet? Istvánka is megkapja karácsonyra a keskeny nyomtávú vasutat. Majd szépen telepítünk mellé egy, pár hektáros karácsonyfa erdőt. Biztos nagyon tetszeni fog neki.

– Igen. Ez tényleg így van. Igaz, hogy csak egy közönséges klasszika filológia professzor vagy, de amit tudsz, azt tényleg megteszel a családodért. A koronázási ékszereket is köszönöm. Persze, az angol királynőé jóval szebb, de jól ismersz engem, soha nem voltam telhetetlen.

– Persze, aranyom. Nem szeretem, ha valaki talmi módon kérkedik. Szerény jövedelmünkből csak ennyire futotta. Ügyelni kell a méltóságunkra. A vadászkastélyunkat is ezért vettem a Bayerischer Wald-ban (Forrás: Unió, Európai) „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.” (Forrás: Oszkár, Sümegi) Hidd el drágám, én nagyon is a szívemen viselem a menekültek sorsát. Mit gondolsz, kiknek építtettem én az Aqua-parkunkat? De, látod, mindhiába. Láttál már egyetlenegy szíriait is a vízicsúszdán? Az ember kiteszi a lelkét értük és ez a hála. Ha tényleg annyira elesettek, mint ahogy azt állítják magukról, vajon miért nem csónakáznak egy jót? Faber est suae quisque fortunae, azaz mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Hahaha! (Forrás: Bácsi, Béla)

– Na jó, rendben. Hagyjuk is. Én is tisztában vagyok azzal, hogy mennyire nehéz az életed. Nem tudod mit adnak ma este az Operaházunkban?

– Egy pillanat. Máris megnézem. Meg is van. Bartók Béla – A csodálatos narancs. Ja, nem! Ez itt úgy nézem, inkább egy mandarin.

– Szóval már megint egy ismétlés. Nem nagyon szeretem ezeket a modern darabokat. Ebben a mandarinosban is olyan idétlenül táncolnak. Én ezért nem fogok nagyestélyibe öltözni. Azt hiszem, inkább átugrok a szomszédasszonyokkal Párizsba, a Folies Bergère-be. A konyhába már amúgy is régóta szeretnék egy impresszionista festményt. A régi képet mindig is utáltam. Ki nem állhatom azt a Picassot. Egy festő nekem ne szaladgáljon klottgatyában. Öltözzön fel rendesen, még ha Pablonak is hívták szegényt.

– Igazad van drágám. Remélem, jól fogtok szórakozni. Gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus, azaz addig örüljünk, amíg fiatalok vagyunk, mert utána porrá leszünk. (Forrás: Ballagás, Iskolai)

– Azt meghiszem. Na harchoz, Lócikám. Gyerünk, Okoska Törp! Gyorsan kapd össze magad, aztán vidd el a szemem elől azt a Jaguárt. El kell mennem a piacunkra tojásért.

– Ahogy parancsolod, drágám. „Animae scrinium est servitus.” (Forrás: Bácsi, Böhm)

– Na, ez meg már megint, itt van. Megkérhetném, Böhm úr, hogy ne kotyogjon folyamatosan bele mindenbe! Te meg lódulj már, Lőrinc! Ars longa, vita brevis. A művészet hosszú, az élet rövid. (Forrás: Etus, Szikszay)

***

Vergilius – Átok (részlet)

Fordította: Szabó Kálmán

„ Battarusom, hattyúszót ismételjen a versünk,

újból pár házat s földet foglalva a dalba,

melyeket átokkal, rossz kívánsággal igéztünk!

Kecske ragadjon előbb el farkast, borju oroszlánt,

delfin fusson a haltól, sas meg előbb a galambtól,

zűrzavaros fordított rend harapódzzon el, inkább

bármi legyen, mintsem pásztorsípom szava néma!

"Hegylánc, s erdő hallja, Lycurgus, majd a te ocsmány

tetteidet. Ne legyen foganatja Szicília földjén,

bármire vágysz, ne vajudjon e vén termő televénye,

szárba ne szökjön a mag, dombon legelő ne viruljon,

új termést sose lásson a kert, szőlőt se a tőke,

s lombkoszorút se az erdő, s gyors patakot se a hegylánc!"

Újból, Battarusom, még ismételjük e versünk!

"Pár szem gyenge zabot takaríts be Ceres mezejéről,

sárguljon meg a fű, perzselje aszály el a rétet,

éretlen hulljon le az ágról csüggve az alma,

szűnjön az erdő lombkoszorút, s vizet adni a forrás!

Nem szünik átokverset mondani pásztori sípom.

Arra Venus sokszínű éke, virágkoszorúja,

bíborszínnel amely tarkítja meződ, ha tavasz jön,

arra az enyhe fuvallat, lágy szellőcske a tájon:

váljék undok aszállyá, váljék ronda ragállyá,

már sose hallatsszék, sose látsszék arra, mi kedves!"

Így kivánom, s átkaimat majd őrzik e versek.”

Forrás: Appendix Vergiliana

Gebhard Leberecht von Blücher, Fürst von Wahlstatt Generalfeldmarschall (Lásd.  Hende Csaba)

2015. szeptember 9-én, 6 óra 32 perckor, egy takarítónő által váratlanul bekapcsolt porszívó rákapcsolódott a Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium szerverére és pillanatok alatt feltörte azt. Egy rejtett szoftverhiba miatt, és annak következtében, hogy egy egér éppen rosszkor szaladt át egy Enter gombon, Magyarország a Föld összes országának - köztük természetesen saját magának - hadat üzent.

A Minisztériumban erre lázas szaladgálás kezdődött. Ez a céltalan rohangálás nagyjából fél napig tartott, ezután a kedélyek egy kicsit lecsillapodtak és az illetékesek tanácskozást tartottak, hogy ilyen esetben mit is lehetne tenni.

Szíjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter mindenekelőtt sajtótájékoztatót tartott és határozottan cáfolta azt az állítást, hogy bárkinek, bármikor, bármilyen formában hadüzenetet küldtünk volna. Ezt a hazai közvéleménnyel minden további nélkül el is tudta hitetni. Nevetségesnek és arcpirítónak tartotta ezt az alaptalan vádaskodást, amelyet szerinte az ellenzék felelőtlen politikusai terjesztettek el. Megállapította, hogy ezzel a szemenszedett hazugsággal inkább az ellenzék üzent hadat a tisztességes magyar embereknek. A kormány természetesen soha nem engedi meg azt, hogy ezek a nemzetellenes politikusok idegen érdekeket szolgáljanak.

Másnap aztán mégis kénytelenek voltak beismerni az hadüzenetek létezését, mivel több ország is visszajelzett, hogy nagy örömmel vették tudomásul az ultimátumot, és megnézik, hogy mikor érnének rá háborúskodni. Szíjjártó Péter ezt felháborítónak tartotta és bekérette az összes elérhető nagykövetet. Ők azonban visszaüzentek neki, hogy sajnos most nem lehet, mivel nagyon fáj a fejük.

A Civil Összefogás Fóruma gondolkodás nélkül Békemenetet hirdetett a háború védelme érdekében. Csizmadia László kijelentette, hogy a hangsúlyt ezúttal az "gondolkodás nélkülre" fektetik. Felkérte a Kétfarkú Kutya Pártot, hogy ezen vészterhes órákban ne gúnyolódjanak rajtuk, mivel még az előzőt sem heverték ki teljesen. 

A kialakult feszült helyzetre való tekintettel, Áder János, köztársasági elnök, a barátainak szalonnasütéssel egybekötött klímakonferenciát rendezett.

Szváziföld uralkodója, III. Mswati király megkérte a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, hogy pontosan mutassák meg neki, hogy hol is van jelenleg Magyarország, mivel ők csak az Osztrák-Magyar Monarchiát találták meg, arról pedig ő – a dorseti Angol Sherborne fiú iskola tanulójaként – úgy tanulta, hogy már elég rég feloszlatták az egészet. Azt is kérte, írják meg, van-e már Magyarországnak királya, mert akkor ő is az etikettnek megfelelően öltözködik fel.

Az Afrikai Unió jelezte, hogy őket nem nagyon érdekli a dolog. Ha a magyarok akarnak valamit, akkor nyugodtan keljenek át a Szaharán. A megmaradt sereget természetesen ezután nagyon szívesen felkoncolják. Kijelentették, hogy ők egészen biztosan nem fognak Európába hadakozni, mert utálják az ottani klímát és a nehéz ételeket.

Kim Dzsongun állítólag nagyon megörült a hír hallatára. Azok a szerencsések, akik túlélték a hirtelen kirobbanó jókedvét, beszámoltak róla, hogy az észak-koreai vezető kijelentette, végre-valahára bevetheti a régóta dédelgetett atomfegyvereit. Szíjjártó Péter ezért haladéktalanul Phenjanba utazott és megpróbálta meggyőzni arról Kim Dzsongunt, hogy felesleges egy ilyen jelentéktelen, kis országra elpazarolnia a szép arzenálját. Ezután kölcsönösen megdicsérték egymás frizuráját, végül megerősítették a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat. Szíjjártó Péter hazatérve elmondta, hogy a megállapodás hatalmas lehetőséget jelent a fejlett magyar gazdaság számára. A magyar külügyminiszter távozása után a Koreai Munkáspárt első titkára egy elefántcsontból készített billentyűzetet hozatott magának és nagy lelkesedéssel elkezdte nyomkodni a rajta lévő Enter gombot.

Vang Ji, kínai külügyminiszter nagy megtiszteltetésnek vette, hogy Magyarország meg szeretné támadni az országát. Mint elmondta, nagyon szívesen benne lennének egy jó kis csetepatéban. Megkérte a magyar kollégáját, hogy mindenképpen pontosítsák hadüzenetet. Megnézték ugyanis Magyarország lélekszámát és azt szeretnék megkérdezni, hogy a magyar hadsereg melyik kínai kisvárossal szeretne megmérkőzni.

Az amerikai külügyminiszter, John F. Kerry, egy SMS-t küldött Szíjjártó Péternek arról, hogy a biztonság kedvéért megerősítették Pearl Harbor védelmét, és könyörtelenül elsüllyesztik a magyar tengeralattjáró flottát, ha valahol ráakadnak.

Az orosz elnököt reggelizés közben érte a megrázó hír. Ezen annyira elkezdett röhögni, hogy kis híján megfulladt. Ezután közölte, hogy rendben van, ők akkor most azonnal kapitulálnak. Ha van a magyaroknak elég emberük, akkor szállják meg nyugodtan az országot. Pár százezres haderővel ne nagyon próbálkozzanak, mivel az orosz hadsereg ilyen kevés emberre nem nagyon fog rátalálni és így megadni sem tudja magát. Amúgy sok szerencsét kívánt Orbán Viktornak Moszkva bevételéhez.

Az Európai Unió válságtanácskozást tartott a kialakult krízishelyzetről és megpróbálták rávenni arra a magyar kormányfőt, hogy vonja vissza a hadüzeneteket. A miniszterelnök erre kijelentette, hogy az Európai Uniónak semmiféle jogalapja sincs beleszólni abba, hogy a magyar nép kinek üzen hadat. Mivel ő kétharmados felhatalmazást kapott arra, hogy meghódítsa a világot, ezt a magyar emberek egységes akarata miatt mindenkinek tiszteletben kell tartania. Ő már nemzeti konzultációt is tartott ebben a témában, melyben a magyarok 99 százaléka a végső győzelemre voksolt. A szíriai menekülteket azonnal hadifoglyoknak nyilvánította és anyagi jóvátételt követelt értük. Ha az Európai Unió fizet, akkor Magyarország hajlandó szabadon bocsájtani azokat a hadifoglyokat, akik hivatalos papírokkal igazolni tudják, hogy nem egy megszálló hadsereghez tartoznak. Kijelentette, minden országnak joga van megvédeni a saját polgárait, de úgy látja, ezt csak Magyarország veszi komolyan az Unión belül.

Angela Merkel, német kancellár kilátásba helyezte, hogy ő majd jól felpofozza a magyar miniszterelnököt, de ne olyanra számítson, mint amilyet Jean-Claude Junckertől kapott. Bayer Zsolt erre egy egész oldalas, eszelős hangú vezércikkben szidalmazta Merkel asszonyt, melyből csak a kutya és a disznó szavakat tudták lefordítani. Az írás többi része a németek számára teljesen értelmezhetetlen volt, ugyanis nem tudtak rájönni arra, hogy ennek az egész ügynek mi köze van a Káma Szútrához.

A román miniszterelnök, Victor Ponta  lelkesen támogatta druszája világharcát. Örömtől kipirult arccal, izgatottan kijelentette, hogy ez bizony nagy örömére szolgál, mivel eddig minden győztes magyar háború után egy kicsivel megnövekedett Románia területe. A Román Földrajzi Bizottság már neki is látott az alföldi települések átnevezésének.

Szíjjártó Péter a hazai közvéleményt meggyőzte arról, hogy a kialakult válságos helyzetért a gátlástalan, hitszegő Bajnai-Gyurcsány kormányok tehetők felelőssé, mivel mindig is a magyar polgárok érdekei elé helyezték a multinacionális fegyverkereskedő cégek profitját. Ez alól természetesen kivételt képez a Gripeneket gyártó svéd Industrigruppen JAS konzorcium, mert róluk köztudott, hogy nem érdekli őket az anyagi haszonszerzés, és kizárólag karitatív tevékenységből gyártanak vadászrepülőgépeket.

Elmondta, Magyarország soha nem fogja Francia Guayana érdekeit Magyarország elé helyezni. Franciaország külügyminisztere, Laurent Fabius kijelentette, hogy ez számukra nem jelent semmilyen problémát, mivel nincsenek területi követeléseik Magyarországgal szemben. A magyarok amúgy is nagyon furcsán beszélnek és tapasztalatuk szerint mindenkit gátlástalanul átvágnak. Szíjjártó Péter ezt minden magyar ember nevében határozottan kikérte magának, majd földhöz vágta a mobiltelefonját és jól meg is taposta azt.

Orbán Viktor megbízta Hende Csabát, hogy haladéktalanul helyezze készültségbe a magyar hadsereget a világ és Magyarország ellen. A honvédelmi miniszter erre keserves zokogásba tört ki. Titkárnője és egyben személyi terapeutája csak jó másfél órás intenzív nyakmasszázs segítségével tudta szipogás-közeli állapotba hozni. A rettenthetetlen férfiú ezután minden erejét összeszedte, és a támadó csapatokat a határra rendelte, hogy erősítsék meg az ország védelmét. Kijelentette, hogy csak az ő személyes parancsára kezdheti meg Magyar Honvédség Magyarország teljes katonai megszállását. Azt is parancsba adta, ha elkezdődik a támadás, akkor mindenképpen védjék meg attól a magyar lakosságot. A Magyar Honvédség azóta részint cigarettázik, részint kártyázik, nagyrészt azonban keményen iszik.

Az hatalmas ital utánpótlásról a magyarországi lakosság gondoskodik, és nagyon remélik, hogy a háború még jó sokáig elhúzódik. Az ország középső részén komoly hiány jelentkezett sörből és égetett szeszes italokból. Beindult az illegális szeszcsempészet. A sörgyárak éjjel-nappal, váltott műszakban, folyamatosan dolgoznak.

Hende Csaba, képzett katonai szakérőkkel elkezdte alaposan áttanulmányozni a Waterlooi ütközetet. Egyelőre még nem döntötték el azt, hogy Bonaparte, vagy Wellington herceg taktikáját alkalmazzák-e. Hende Csaba kijelentette, hogy neki az egész társaságból Gebhard Leberecht von Blücher, porosz vezértábornagy tűnik a legszimpatikusabbnak.

Merkel asszony megígérte, mivel Magyarország ellenséges országnak számít, ezért a német cégeket kivonják az ország területéről. A franciák meglebegtették az uniós támogatások kifizetésének megszüntetését. Orbán Viktor erre válaszul kijelentette, hogy kétharmados támogatása birtokában nem hagyhatja cserben a magyar embereket, de elfogadja az általa felajánlott fegyverszünetet. Próbálta ugyan rábeszélni az Európai Uniót, hogy feltétel nélkül kapituláljanak, de a német kancellár kijelentette, ha ez megtörténik, akkor ő bizony itthagyja a fenébe az egész kócerájt, és amerikai állampolgárságért folyamodik.

A tűzszünet idejére a magyar miniszterelnök Magyarország határain kettős műszaki zárat építettetett ki, és saját védelmük érdekében megtiltotta a magyar állampolgároknak az ország területének elhagyását. A sajtó hatalmas győzelemként számolt be az eseményekről. Hende Csaba von Blüchernek öltözött és kitartásra buzdította a katonákat. Magyarország szuverenitása így nem szenvedett csorbát.

Az ENSZ ezzel egy időben, Magyarországot Antropológiai Rezervátummá nyilvánította, és felvette a Világörökségek listájára.

***

Karinthy Frigyes – Az Emberiség Városa

Arra, hogy hol, már nem emlékszem, csak arra az elragadtatásra, amivel olvastam, hogy Amerikában nagyszerű és grandiózus tervvel foglalkoznak. Meg akarják építeni az Emberiség Városát, egy óriási, pompás kozmopolist, márványból és terméskőből, melynek közepén háromszáz méter magas torony hirdetné az Emberi Haladás eszméjét. Ebben a városban hatalmas boulevardja lesz minden tudománynak és művészetnek; ebben a városban nem lesznek bérpaloták, gyárak és rendőrlaktanyák, csak múzeumok, egyetemek és emlékművek. A házakat remekbe építi az építőművészi ambíció, az utcák minden köve, az épületnek minden téglája művészkezek alkotása lesz. Senkié se lesz ez a város és mindenkié; ami az emberi szellem fejlődésében érték és szépség adódik, az mind idekerül, hogy örökkévalóvá avattassék a Szellem és Haladás városában.

Valósággal extázisba hozott ez a nagyszerű gondolat. Ujjongtam magamban. Azonnal levelet írtam barátomnak, a Rekonstruált Embernek, aki nekem a jövőből szokott üzeneteket küldeni, lenne szíves és értesítene, meglesz-e az Emberiség Városa és unokáim kaphatnak-e ott szállást és polgárjogot?

Válaszul a Rekonstruált Ember két újságlapot küldött nekem a jövőből: az egyik 1962-ből való, a másik 1983-ból. Mindkettő lelkes és elragadtatott cikkben foglalkozik az Emberiség Városával, amint az alább következik:

1962. november 20.

«...Óriási ünnepségek keretében ma végre felavatták Kozmopolist, az Emberiség Városát. A Haladás Tornyán harminckét lobogó lengett, harminckét festő világhírű műve. Mikor az üvegharang megkondult és kinyílt a város kapuja: az ünneplő tömeg elárasztotta az utcákat s lelkendezve és kábulattal csodálta végig a nagyszerű sugárutak pompáját: a Képzőművészetek Csarnokát, a Tudományok Egyetemét, a Művészetek Ingyen-Otthonát, a Kísérletek Akadémiáját, a Fejlődés városát, mindent. Az utcán önkéntes egyetemi hallgatók tartották fenn a rendet: minden nemzetbeli tanárok és szakemberek kalauzolták a bámulókat.

Egy kellemetlen momentum zavarta meg az áhitatos hangulatot: a belga nagykövet, sokak szerint, megneheztelt, mert a kapunál előbb egy cseremisz uralkodóhercegtől vették el a jegyet, - nem is maradt ott végig az Egyetértés palotájában rendezett banketten...»

A másik cikkből, mely egy francia újságban jelenik meg, csak egy passzust:

1983. augusztus 4.

«...A dicsőségteljes és nagyszerű hadjárat elérkezett végpontjához; dicsőséges seregeink döntő győzelmet arattak ma az áruló, ellenséges angol csapatok fölött. Minden hazafi lelkében magasra lobog fel e napon az öröm ujjongó lángja: a hatalmas és halált megvető, dicső francia katonák újra fényesre mosták lobogónkat vérben és könnyben, de tisztára mosták! Ünnepeljünk; a francia nemzetnek nagy ünnepe van!

Intrépide tábornok ma este hat órakor tönkre tette Irksome összevont csapatait s ezzel az angolok egész hadművelete meghiusult. Tudjuk, hogy csütörtökön az angolok bevonultak Kozmopolisba, ahol védett pozíciókat foglaltak el. Könnyen tehették ezt, mert az Emberiség Városának még helyőrsége sincs. Kétheti előkészület után végre Intrépide, dicső tábornokunk, ma megkezdte a város ostromát, hogy onnan a gaz, komisz angolokat nemzetünk dicsőségére kiverje. A nagy siége hajnalban kezdődött; az angolok kétségbeesetten védekeztek, de derék tüzéreink haláltmegvető hősiességgel nyomultak előre, srapnellekkel és bombákkal ledöntötték a Falakat, majd makacs és szilaj rohammal bevették a Lírai Költők Palotáját, amit erőddé alakítottak át. Ebből az erődből katonáink kényelmesen ágyúzhatták a város közepén meredő nagy tornyot, amibe azok a kutya angolok belebújtak. Két óra alatt sikerült derék katonáinknak rommá lövöldözni az egész tornyot, - nagy veszteségekkel, de fokozódó bátorsággal ezután a Tudományok Egyetemén rejtőző angol ágyúkat támadtuk meg, szétlövöldöztük az egész házat és elfoglaltunk harminc kocsi puliszkát, amit derék katonáink annyira szeretnek.

Hat órára az egész város romokban feküdt és az angolok megverve, szégyenkezve hátrálnak Belgium felé... A város utcáit holttestek borítják, - a francia lobogó azonban ott lebeg az egyik betört fedelű házon.

Intrépide tábornok a következő beszédet intézte a katonákhoz:

- Ünnepeljünk! A francia nemzet ismét bebizonyította, hogy katonáit a legbátrabb anyák szülik halált megvetve, s hogy a dicsőséges hazafiúi hősiesség lobogó lángja oly folyó, melynek árnyékában borzongva hajolnak meg e dicső ország ellenei... Tramtadaramtadaram.»

***

Ennyi az, amit Kozmopolisról megtudtam.

Pehely Lajosné, született Pöröly Aranka a konyhában tett vett. Ezt meg azt, ide meg oda, néha vissza, majd a legvégül az egészet rája. Mikor végzett, elégedetten nézett körbe, mivel minden ott volt, ahol annak lennie kellett. Pöröly Aranka kiütéses győzelmet aratott az entrópia felett. Hirtelen mintha határozott kopogtatást hallott volna a bejárati ajtó felől. Megállt egy pillanatra, várt, majd mikor az impulzus megismétlődött, elindult és kinyitotta az ajtót.

Marcona, mindenre elszánt, felfegyverzett férfiak álltak az ajtóban. A legeslegjobban mindenre elszánt megszólalt:

– Kezit csókolom, néni! Tisztelettel elnézést kérünk a zavarásért. Igazán nem szeretnénk alkalmatlankodni. Tudjuk, hogy éppen most van a délutáni szunyókálás ideje. Sajnos, drága asszonyom, manapság ilyen kegyetlen időket élünk. Nézze csak, kedveském, rajtam is mennyi minden vacak van. Ez itt például egy randa gépkarabély. Normál körülmények között nem szoktam magammal hordozgatni, de a szükség nagy úr. Az iránt érdeklődnék, hogy itt lakik-e a mélyen tisztelt Pehely Lajos úr? Valójában vele szeretnénk néhány szót váltani, amennyiben ez lehetséges.

– Jó napot kívánok, kedves uraim. Igen. Az önök által említett személy történetesen a férjem és jelenleg, közelebbről meg nem határozott intim célból, a mellékhelységben tartózkodik. Kérnek esetleg egy kis süteményt?

– Azt nagyon megköszönnénk, asszonyom. Vagyunk ám vagy tizenöten. Nem gond, ha mind bemasírozunk?

– Jöjjenek csak bátran, vitéz urak. Kerüljenek csak beljebb. Vendég a háznál, öröm a háznál. Nem, nem! A bakancsaikat nem kell levenniük! Parancsoljanak, kérem. Ide a be a nappaliba. Kávét esetleg?

– Ó, a legnagyobb örömmel, drága asszonyom. Uraim, helyet foglalj! Pihenj! Szavamra, micsoda barátságos kis otthon.

– Köszönöm, hadnagy úr. Ha jól látom, ez az ön rangja. Lajos! Igyekezz már. Téged keres a hadsereg. A hazának szüksége van rád! Lusta, mint egy disznó! Pardon! Máris hozom a kávét és a süteményt.

Aranka, kiment és egy tálcán behozta az ellátmányt. Kétszer fordult, mivel az egyik mindenre elszánt harcos tejet is kért a kávéjába.

– Nagyon örülök, uraim, hogy megtisztelték szerény hajlékunkat a jelenlétükkel. Ha nem titok, megkérdezhetném, hogy minek köszönhetjük a látogatásukat?

– Nincs semmi titkolnivalónk ön előtt, drága Pöröly néni. Csak egy apró formaságról lenne szó. Az a helyzet, hogy névtelen bejelentést kaptunk a szomszédjától, akinek a nevét természetesen nincs módomban elárulni. E szerint ön és a kedves férje ötszáz illegális szír menekültet rejteget a meghitt otthonában. Úgy látom egyébként, hogy az általam említett ismeretlen személy igencsak nézeget a kerítésen keresztül.

– Ó, ő csak Feri bácsi. Tudják, szegény amolyan félhülye. Ötszáz embert? Nem nagyon tudnánk ennyi embert kényelmesen elhelyezni. Önöknek is csak nagy nehézségek árán tudtam összeszedni a kávéscsészéket. Restellem is nagyon, de az egyik kicsit csorba. Képzeljék csak el, mi lenne velem abban az esetben, ha ötszáz szír bevándorlónak hirtelen kávézhatnékja támadna.

– Ne is mondja. Rettenetes. Felettébb kínos lenne az ügy. Teljes mértékben megértem önt. Rengeteg ideig tartana kiszolgálni őket. Nekünk azonban ennek ellenére töviről hegyire át kell kutatnunk a házat. Megtörténhet az is, hogy esetleg elkerülte a figyelmüket, hogy itt tartózkodnak. Ne aggódjon, drága Aranka néni. Ha itt vannak, mi megtaláljuk őket. Erre kérem, a tiszti becsületszavamat adom.

– Ez nagyon megható. Köszönöm. Elég rémséges lenne, ha este, lefekvéshez készülődve, véletlenül összeakadnék ötszáz emberrel a mosdóban. Na, végre megjött a Lajos is. Az ott, ni. Az a nagy darab, határozatlan kontúrú. Ő lenne a ház ura. Úgy néz ki, mint egy menekült, de nem az.

– Üdvözöm, Pehely úr. A kedves feleségével egy kicsit elcseverésztünk arról, hogy bekukkantunk ide-oda és már szaladunk is tovább. Nem futott össze véletlenül a mellékhelységben néhány szíriai állampolgárral?

– Jó napot, uraim. Az az igazság, hadnagy úr, hogy nem nagyon néztem körbe. Tudják, újságot olvastam menet közben, de úgy tűnik nem.

– Értem. Akkor valószínűleg elrejtőztek. Oda se neki. Megkeressük azokat a csúnya migránsokat. Öten menjetek az emeltre, öten velem jöttök, öten pedig folytassátok a kávézást. Minden világos?

– Parancsára, hadnagy úr! Értettük! – üvöltötték teli torokból a hadfiak. Aranka néni összerezzent.

– Ne törődjön velük, drága. Mind nagyon rendes gyerekek, Aranka néni. Fiúk, mindent tegyetek vissza a helyére, ami nem szír. Aranka néni, velem tart?

– A legnagyobb örömmel, hadnagy úr. Kezdjük talán a hálószobában?

– Rendben. Kukkantsunk be! Nézzük csak. Hoppá, ez meg itt egy 168 óra újság. Azt ugye tudja, drága, hogy ez egy megtűrt sajtótermék. Írjátok, fiúk! 168 óra, pozitív. Magyar Hírlapot esetleg nem használnak?

– Nem. De mi köze van ennek a szírekhez?

– Semmi, drága. Ez csak egy amolyan kis környezettanulmány. Természetesen nagyon diszkréten kezeljük ezeket az adatokat. Írjátok! Magyar Hírlap, negatív. Bayer Zsolt, negatív. Aranka drága, idehozná nekünk a lakhatási engedélyüket és a házuk tervrajzát?

– Az meg minek kell, hadnagy úr?

– Hátha benne van, hogy hány szír állampolgárt engedélyeztek önök részéra a hatóságok. Ha van engedélyük arra, hogy ötszázat elszállásoljanak, már itt sem vagyunk. Menekült raktáruk van esetleg valahol?

– Nincs. Egy pillanat. Máris megkeresem az iratokat. – Aranka néni lázas keresgélésbe kezdett egy fiókban – Itt is van. Nem emlékszem, hogy szírekre kértünk volna engedélyt.

– Értem. Nem tesz semmit. Lássuk csak. Azt mondja 140 m². Ez igen. Hányan laknak itt, Aranka néni, ha meg nem sértem?

– Ketten a Lajossal. Tudja, a gyerekek már elköltöztek. A szírek meg még szerintem nem jöttek meg.

– Rendben van. Köszönöm. Írjátok, fiúk. Tetőtérrel együtt 220 m². Helykihasználtság, 10 százalékos. A ház katonai objektumnak kisebb átalakításokkal alkalmas. Mondja, kedves asszonyom, nem zavarná önöket, ha a tetőtérben diszkréten kialakítanánk egy esztétikus géppuskafészket? Csak a szírek miatt persze. Mi másért? Egy lövész és három kiszolgáló személyzet. Öten pedig az épületet biztosítanák kívülről. Nem gond, ugye?

– Nem is tudom. Nem zavarja őket, hogy a Lajos rettenetesen horkol?

– Ugyan. Egy csöppet se aggódjon emiatt. Ha túlságosan zajos lenne, majd a levegőbe eresztünk pár sorozatot. Arra biztos felriad. Nos?

– Akkor azt hiszem, semmi akadálya. Fent is van egy fürdőszoba, ha a vitéz urakra rájönne a szükség.

– Aranka néni, ön egy igazi tündér. Szoktak a férjével Híradót nézni az M1-en?

– Soha. A férjemet nagyon idegesíti.

– Természetesen megértem. Tizedes, írja! Híradó, negatív. A kerítés könnyen támadható. Megerősítése sürgős. Aranka néni, nem zavarná, ha a ház körül ásnánk egy csinos kis lövészárkot? Homokzsákról is természetesen mi gondoskodnánk. Nagyon esztétikus lesz. Van is nálam egy színes katalógus. Meg is van. Javasolhatnám a B típust. Rendkívül megbízható modell.

– Tényleg nagyon szép, de nekem az a D sokkal jobban tetszik. Egész barátságos. Nem lenne gond, ha azt választanám?

– Hova gondol, kedves Aranka néni. Meg kell jegyeznem, önnek kiváló az ízlése. A D típus az egyik legesztétikusabb modellünk. Gyönyörű lesz, meglátja.

– Nagyon izgalmas. Virágládákat rakhatok mögéje?

– Éppen javasolni szerettem volna, drága asszonyom. Oda rózsabokor mellé egy pompás MO-120-RT-61-es aknavetőt képzelnék el. Francia gyártmány, csinos kis darab. Na, mit szólna hozzá? Ugye ön szerint is szép lenne.

– Hadnagy úr, úgy gondolom, nagyon hasonló az ízlésünk. Kislány korom óta imádom az aknavetőket. Mondja, drága. Ott hátul a körtefa mellett nem lehetne felállítani egy légvédelmi löveget? Mindig is szerettem volna egyet.

– Ó, ez egyáltalán nem probléma. Egy 85 milliméteres megfelelő lenne? Azt hiszem, az most van is raktáron.

– Pompás. Micsoda nagyszerű látvány lesz. Annyira örülök, kedves.

– Nem tesz semmit. Természetesen jár hozzá egy légvédelmi lokátor is. Anélkül nem is hoznánk ide. Adunk mellé önnek ajándékba egy páncélöklöt is. Akkor ezt meg is beszéltük. Térjünk vissza azokra a fránya szírekre. Ó, hogy a kakas csípje meg őket, hát még mindig nem kerültek elő?

– Hadnagy úrnak tisztelettel jelentem, nem. Csak két gyanúsan viselkedő macskát találtunk. Egy sziámit meg egy orosz kéket. Kemény ellenállást tanúsítottak, ezért aztán őrizetbe vettük őket. Két emberünk csúnyán megsérült.

– Helyesen tettétek. Aranka néni, tud valamit róluk?

– Igen, az enyémek. Kefir és Joghurt. Biztos nagyon megijedtek. Amúgy teljesen ártalmatlanok. Tökéletesen integrálódtak.

– Rendben van. Szóval civil macskákról van szó. Akkor engedjétek szabadon és simogassátok meg őket. Gyerünk, katonásan. Nagy szerencse, hogy megelőztük a szíreket. Ne aggódjon, Aranka néni, soha nem fognak ide bejutni. Egyelőre itt hagyok önöknek öt embert. Sajnos az egyikük csak kispárnával tud elaludni. Annak is nagyon örülnék, ha este mesélne nekik valamit. Megköszönném. Fiúk, fogadjatok szót Aranka néninek és ne nézzétek sokáig a televíziót. Ne lepődjenek meg, Arankám drága, a szírek miatt csak a közszolgálati csatornák jönnek be. Ez pusztán elővigyázatosság. A rádiókat és a számítógépet a biztonság kedvéért lefoglaljuk. Természetesen mindez csak a szírek miatt kell megtennünk. Önök is tudják, hogy mennyire elszántak. Nagyon remélem, hogy nem okoztunk önöknek kellemetlenséget. Hálából megígérem, hogy a legjobb minőségű lehallgató berendezéseket telepítjük a házban.

– Ó hadnagy úr, nem is tudom. mit mondjak. Annyira örülök, hogy végre minket is lehallgatnak. Majd hangosan olvasom fel a recepteket.

– Feltétlenül meghallgatom. Nem hagynám ki semmi pénzért se. Mennem kell, mivel rengeteg illegális szírt látott az említett ismeretlen személy a környéken. Hoztam két rohamsisakot is. Ha kimennek a házból, kérem, vegyék fel. Úgy, ni. Jaj, de csinosan áll magának Aranka néni. Elragadó.

Jelentés a C0342B, azaz a lakói által, többek között, Tierrá-nak nevezett bolygóval kapcsolatosan

Ikt. sz.: IT, BO, EB/308661457

TgH. Mrd. Frent Tibalkoz Rtn.

Az Evolúciókövetési Alosztály főkoordinátora számára

Kedves Frent, az ostoba hivatali formaságokat hagyjuk a fenébe, teljesen feleslegesnek tartom. Az általad kért jelentést elkészítettük és ez a lényeg. Tudom, te sem nagyon szereted a galaktikus bürokráciát, mivel nem sok értelme van. Ha valami gondjuk lenne velem az információzabálóknak, azt üzenem nekik, foglalkozzanak a saját anyagcseréjükkel és szaporodásukkal. Az enyémet hagyják békén.

Szóval, összeszedtünk mindent, amit csak tudtunk. Remélem, tudsz is velük valamit kezdeni.

Megállapítottuk, hogy az Evolúciókövetési Osztály tényleg elég rendesen elbaltázta a dolgokat. Ezt kissé röhejesnek találom. Hogy a fenébe lehet közepes intelligencia-szintre kalibrált lényeket 6.000 évre magukra hagyni? Frent, ezek vagy kinyírják a bolygót, magukkal együtt, vagy szerencsésebb esetben csak magukat. Ez utóbbi nem is lenne rossz, mivel újra tudnánk indítani az evolúciójukat, ezúttal talán mindenféle bénázás nélkül. Tudom, te megígérted nekik, hogy nem küldöd rájuk a kjudathokat, pedig azok pillanatok alatt véget vethetnének a garázdálkodásuknak.

Amúgy mi történt veled, Tibalkoz? Csak nem szentimentális lett az Univerzum egyik legintelligensebb lénye? Ez számomra kissé meglepő. Figyelj, Frent, ezek ráadásul baromi rondák is. Ki tervezte ilyenre őket? Mindegy, ez tényleg nem az én dolgom. Biztos valaki megzavarta őt munka közben vagy nagyon kellett sietnie.

A legnagyobb gond velük az, hogy az évezredek során teljesen kiszámíthatatlanokká váltak. Te is tudod milyen szeszélyes az Univerzum. Na, ezek itt bőven túltesznek rajta. Valahogy bemagyarázták maguknak, hogy ők a Föld urai. Abszolút nem értik a működését, ennek ellenére nagy bátran elkezdtek barkácsolni rajta. Az érdekes módon egyáltalán nem zavarja őket az, hogy még mindig a fosszilis energiákkal szerencsétlenkednek. Persze hidrogénbombát már fabrikáltak maguknak. Azt ne nagyon kérdezd meg tőlem, hogy miért. Sejtelmem sincs. Valami miatt megtetszett nekik a dolog.

A teremtésükre kitaláltak egy legendát, így fogalmuk sincs a Bolygótervezési Osztályról. Sokat ugyan nem veszítettek ezzel, de mindegy. Amúgy elég romantikus elképzeléseik vannak erről. Valószínűleg nagyon kiábrándítaná őket az a tény, hogy a teremtésüknek szabályos iktatószáma van.

Állatásaik szerint, a gondjaik valójában akkor kezdődtek, amikor valaki, valahol, valamikor megevett valamit, amit nem lett volna szabad. Pontosan nem tudom miért, de egy almát és egy kígyót emlegetnek. Megkérdeztem a kígyókat. Ők csak arról tudnak, hogy az egyik ősük réges-rég egy ilyen lényt megkínált egy hízott patkánnyal. A lény, tudod a gömbölyűbb formájúak közül (A típusú), erre furcsa, éles hangokat hallatva elrohant. A kígyók őse erre nyugodtan megette a patkányt, de semmiféle almáról nem tett említést. A későbbiekben valószínűleg valaki a történetben említett patkányt lecserélte egy almára. Nem tudom mi bajuk lehet az almával, mivel ma is nagy mennyiségben eszik.

Ezután a tervek szerint elkezdtek sokasodni, majd szétszéledtek. Ők azt mondják meghódították a bolygót. Valójában csak össze-vissza mászkáltak és megtelepedtek olyan helyeken is, ahol semmi keresnivalójuk nem lett volna. Ma már mindenhol van belőlük legalább néhány példány. A tengerekbe még nem költöztek be, de így is sikerült szép kis pusztítást véghezvinniük bennük. Ebben kétségtelenül rendkívül tehetségesek. A Helyreállítási Osztály majd szépen elkínlódik a tengerekkel is. Készüljenek fel, hogy az évezredek során iszonyú mennyiségű szervetlen anyagot halmoztak fel. Telenyomták a bolygót műanyaggal.

Az odáig rendben is van, hogy úgy tervezték őket, hogy levegőrezgéssel kommunikáljak. Közepes intelligenciához ez teljesen elegendő, de nekik még ezt is sikerült összezavarniuk. Valami tornyot emlegetnek, amivel el akartak jutni az égbe. Azt állítják, hogy Isten leállíttatta velük ezt az ökörködést és szétosztott közöttük pár nyelvet, mármint, ahogy rezgetik a levegőt. Valójában az történt, hogy miközben szerteszét mászkáltak a bolygón, nagy bölcsességgel eltelvén elkezdték megváltoztatni a rezgési kódokat. Frent, ez alapján én nem vagyok egészen biztos abban, hogy elérik a közepes intelligencia-szintet.

Az egész mókázásnak az lett a vége, hogy az emberiség teljes mértékben skizofrén állapotba került. Képtelenek elfogadni azt az egyszerű tényt, hogy egy fajt alkotnak. Elkezdtek szépen csoportokat alkotni. Ennek az lett a következménye, hogy vígan nekiláttak egymást lemészárolni. Csoporton belül viszonylag békések, de egymással nagyon kegyetlenek tudnak lenni.

Volt köztük egy rendkívül szelíd egyed, aki le akarta beszélni őket az erőszakról. A nagy békítési tevékenységnek az lett a vége, hogy az illetőt egyszerűen keresztre feszítették. Erre a tettre aztán egy hatalmas vallást építettek fel. Természetesen ennek nevében is gyakran legyilkolták egymást. Néha az érzésem, Frent, hogy az egész emberiség mániákus pszichopata.

Az evésen és szaporodáson kívül a legkedvesebb szórakozásuk az, hogy módszeresen öldösik egymást. Tibalkoz, ebben tényleg zseniálisak. Az ölésnek számos formáját kitalálták és folyamatosan fejlesztgetik. Az egyik pillanatban még barátságosan fejbe vágták a másikat, megették az agyvelejét, a másikban meg odavágtak egy atombombát és nem ettek meg semmit. A tervezőjüket majd kérdezd meg, hogy ezt talán valami otromba tréfának szánta?

A fejlődésük elején egyes példányok rájöttek arra a szélhámosságra, ha elhitetik a többiekkel, hogy ők különbek, akkor nem kell dolgozniuk. Ebben természetesen tökéletesen igazuk is lett. Királyokról, császárokról, hadvezérekről, politikusokról és más hasonló kóklerekről van szó. Emlékszel még Glix Mus Artifelre? Ő volt az, aki gátlástalanul mindent eladott, ami a közelébe került. Még bolygókkal is kereskedett. Nos, Frent, itt van belőle jó néhány. A tervezésükben nincs benne véletlenül Glix néhány ragadócsápja? Hagyjuk, nem érdekes. Majd te kideríted.

Amint sikerült valamiféle kezdetleges civilizációkat teremteniük, azonnal nekiláttak vadul lemészárolni egymást. Az uralkodók, illetve az annak nevezett személyek ebben ritkán vettek részt. Ha mégis beszálltak a buliba, és ennek ellenére mégis életben maradtak, büszkén felmagasztalták magukat. Egész népeket sikerült kiirtaniuk, amit ők dicső tettnek neveztek el. Az alattvalók ennek érdekes módon, rendkívüli örvendeztek. Néha észhez tértek, és ilyenkor lemészárolták az uralkodót, de jellemző módon kerestek helyette egy másikat és minden kezdődött előröl. Sok értelmét nem látom a dolognak, de ők láthatóan nagyon ragaszkodnak ehhez a bizarr szórakozáshoz.

A Földet képzeletben országokra osztották fel, és ezt a teljesen értelmetlen tevékenységüket rendkívül komolyan is veszik. Egyszer csak valamilyen okból kijelentik azt, hogy ez itt a határ, és ha valaki az mondja, hogy nem az, azt rövid időn belül legyilkolják. Ha a másikak gyilkolják le őket, akkor elkezdik ide-oda tologatni a semmit. Amikor végre elunják a gyilkolászást, egy ideig békén maradnak. Erre aztán valakinek hirtelen eszébe jut, hogy ez itt mégsem a határ. Erre teljesen bevadulnak, és újra elkezdődik a tologatós játék. Ebbe egyre többen bele is halnak, de a jelek szerint ez nem nagyon zavarja őket. A mészárlások emlékére hatalmas győzelmi ünnepségeket rendeznek, gyakran még a vesztesek is. Mondtam már, hogy még az Univerzumnál is kiszámíthatatlanabbak.

A jelentéshez mellékelek neked egy gigantikus állományt, ami a történelmüket tartalmazza. Nagyrészt a fenti tevékenységgel van tele, de azért diffundáld át, hátha találsz benne valami érdekeset is.

Említettem neked, hogy az egy fajhoz tartozással komoly identitás problémáik vannak. Bizonyos adaptációs okokból egyes példányok kifakultak. Ennek klimatikus okai voltak. A mellékletben leírtam, pontosan hogyan történt ez. Lényegében a pigmentjeik változtak meg. A DNS-ükben az eltérés jelentéktelen. Mivel mostanában végre elkezdtek normálisan keveredni, ez remélhetőleg el is fog tűnni. A legvilágosabbak valami miatt magasabb rendűnek tartják magukat, pedig elég röhejesen néznek ki. Ez a rögeszmés tévképzetük valószínűleg arra vezethető vissza, hogy északabbra éltek, és ha nem akartak megfagyni, vagy megfulladni, kénytelenek voltak feltalálni a kéményt. Ebben azért nem vagyok egészen biztos, mivel az emberek amúgy is mániákusan meggyújtanak mindent, ami éghető. Az egész társaság erősen pirománián és imádnak robbantgatni. Leggyakrabban egymást. A fegyvereikről külön jelentést készítettünk. Egészen meglepő dolgokat találtak ki. Frent, ezek gyakorlatilag mindennel képesek gyilkolni.

A történelmi jelentésben részletesen leírom, de érdemes itt is megemlítenem, hogy milyen okokból indítottak háborúkat. Harcoltak élelmiszerért, nőstényekért, vízért, vallási nézetekért, bőrszín miatt, meggyőződésből, vagy pusztán időtöltésből. Az evolúció követés elmaradásának az a legnagyobb problémája, hogy a társadalmuk csoportokra esett szét. Ők maguk is nagyon hajlamosak csoportokat alkotni, és ha ezzel készen vannak, akkor ezt általában valamilyen erőszakos tevékenység követi. Logikát ne keress benne, Frent, de így van.

Mivel a bolygó urainak tartják magukat, ezért természetesen úgy tekintenek rá, hogy az mindenestül az övék. Le is lakták rendesen. A dinoszauruszok hozzájuk képest bolygómérnökök voltak. Az embereknek meglepően rövid idő alatt elég sok fajt sikerült letörölniük a Föld színéről. Majdnem olyan hatékonyak, mint a kjudathok, persze kjudathok általában csak egy előre meghatározott, hibás működésű célfajt irtanak ki. Ha mégis meggondolnád magadat, ezekkel is simán elbánnának. Ez persze a te dolgod.

Amúgy eszméletlen, amit röpke 6.000 év alatt műveltek. Az se nagyon zavarja őket, hogy a népesség egy kis része halálra zabálja magát, a nagyobbik fele pedig éhen pusztul. Ez is a csoportra szakadásra vezethető vissza. Nem tudom, hogy miért nem építettek beléjük ez ellen valami gátló mechanizmust. Nem hiszem, hogy ez annyira bonyolult lett volna. Valami okos bürokrata megint biztos költséget akart csökkentett. Te is tudod, mennyi mechanizmust lehúznak a tervekből. Abba nem gondolnak bele, hogy a későbbiekben ennek többszörösét kell majd kifizetniük. Ez sem lesz egy olcsó mulatság, Frent. Ügyesen szétvertek ezek itt mindent, amihez csak hozzáfértek.

Nos, nagyjából ez van a Földdel. A jelentésekben megtalálod a részleteket is. Remélem, minden benne van, amit kértél. A tevékenységükben ne mindig keress logikát, mivel nincs.

Üdvözlettel:

Xarper Triazztil, evolúciós megfigyelő

 ***

Az Univerzum Hivatali Rendje és Működési Szabályzata (részlet)

Írta: TgH. Mrd. Frent Tibalkoz Rtn naplózó molekulái alapján, GooGreen, G302-es fordítógél

"Glix Mus Artifel, eredetileg bolygótervezést tanult, de később univerzum-szerte ismert szélhámos lett belőle. Nagyjából mindent eladott, ami a közelébe került. Ez is okozta a vesztét. Áruba bocsájtotta a tulajdon testét a stichteknek tudományos célokra. Sajnos a stichtek túlságosan gyorsan fogadták el az ajánlatát. Mivel nem erre számított, a gondosan kidolgozott menekülési terve csupán gondosan kidolgozott terv maradt, nem nagyon maradt ideje azt megvalósítani. Életében először és utoljára volt korrekt.

A Bolygótervezői Egyetemre is valami megtévesztéssel került be. Azt hiszem meg is ölt valakit. 500 évig végigcsalta tanévszázadokat. A diplomamunkáját, az Aq402-es bolygót, a Tesztelő Bizottság túlságosan primitívnek találta és visszadobta. Artifel megpróbálta bemagyarázni nekik, hogy ő ezzel egy minimalista irányzat alapjait fektette le, de az elnök kijelentette, hogy itt bolygók tervezéséről és nem azok lefektetésről van szó. A bolygója így ennyiben is maradt. Evolúciót nem is tervezett, de az aguák ennek ellenére mégis kifejlesztették a gondolkodást. Valami aszteroida robbant fel a légkörükben, így talán annak a lökéshulláma indíthatta be a folyamatot.

Mindenféle Univerzum-szerte elterjedt kósza mendemonda ellenére, Glix Mus Artifel soha többé nem fog feltámadni. Jelenleg egy tartósító-folyadékban lebeg és tökéletesen halott állapotban van. A stichtek azért archiválták, nehogy merő véletlenségből valami hozzá hasonló lényt állítsanak elő."

Adonis a városkapunál állt és mezők között kanyargó utat kémlelte. A városon kívül szétszórtan elhelyezkedő falvak és majorságok mind a város védelmét élvezték. A délutáni napsütés különös fénnyel árasztotta el a békés környéket. Megfigyelte, hogy az ég kéksége ősszel a legszebb. A táj nyugalmat árasztott és ő végre egy kicsit boldognak is érezte magát.

Húsz év körüli szép arcú, magas vékony férfi volt. A szüleit nagyon korán elveszítette. Egy háború során gyilkolták meg őket. Ő is majdnem meghalt, de a katona, aki rájuk támadt, már annyira részeg volt, hogy nem vette észre, hogy még lélegzik. Belerúgott az eszméletlen csecsemőbe, majd röhögve kitántorgott a házból. Ezután a férfi az erős fénytől hunyorogva megállt. Kis idő múlva bizonytalanul elindult. Nem jutott messzire, egy nyílvessző fúródott az arcába. Mindezt később a nagyanyja mesélte neki el. Ő volt a fiú egyetlen életben maradt rokona. Adonis a sérülése miatt fél oldalára lebénult, így csak mankóra támaszkodva, a lábát húzva, nehézkesen bicegve tudott járni.

Különös módon az arcizmait ez a bénulás nem érintette. Amikor ült, sokszor nem is lehetett észrevenni, hogy nyomorék. Szelíd, barátságos természete miatt s városban mindenki szerette. Mindig érezte azonban azt, hogy szánakoznak rajta, ami nagyon zavarta a fiút. Gyönyörű énekhangja volt és az emberek szívesen hallgattak őt. Az épen maradt kezével zenélni is megpróbált. Érezte, hogy nagy tehetsége lenne hozzá. Ez a tehetsége azonban a kezével együtt béna maradt. Gyűlölte magát a nyomorúsága miatt. Egy citeraszerű hangszeren játszott, de csak a nagyanyjának volt hajlandó megmutatni a szerzeményeit. Ő maga ezeket nem is tartotta semmire. Énekelni azonban nagyon szívesen énekelt. Ilyenkor néha egészségesnek érezte magát, ami különös boldogsággal töltötte el.

Mikor felnézett, a távolban egy fekete hintót pillantott meg, melyet, ahogy közeledett, egyre különösebbnek talált. Ahhoz képest, hogy csak két lovat fogtak be elé, rendkívül gyorsan száguldott. Az alakja inkább egy élőlényre emlékeztetett. Úgy nézett ki, mint egy fényesen csillogó páncélzatú, hatalmas rovar. Nagyon megdöbbentette az, hogy a hintó szinte hangtalanul mozgott. 

A lovakat egy magas, szikár, hosszú hajú férfi hajtotta. Sötét ruhát viselt, amely különösen kiemelte arcának sápadtságát. Furcsa érzés fogta el, mivel határozottan úgy érezte, a furcsa idegen mereven őt nézi. A hintó hangtalanul megállt a fiú mellett. A különös férfi barátságosan rámosolygott és vidáman megszólalt:

- Üdvözöllek, Adonis. Sokat nőttél, amióta nem láttalak. – mondta. Az arca természetellenesen szabályos volt és majdnem hófehér, a haja szénfekete. Hangja barátságosan, szinte megnyugtatóan szólt. Furcsa mosolyáról nem lehetett eldönteni, hogy gúnyos, szomorú, cinikus vagy esetleg vidám. Talán mindez így egyszerre.

Adonis nagyon meglepődött.

– Te ismersz engem, uram? Nem is emlékszem rád. – modnta félénken.

– Elég régóta, barátom. Gyakran járok itt a városban, de igazából csak egyszer találkoztunk. Kicsi voltál még. Tudod általában sietek. Elvégzem a dolgom, aztán már megyek is máshova. Ma ugyan korábban jöttem, de sötétedés után már mennem is kell. Annak azonban örülök, hogy pont veled találkoztam.

– Talán valami kereskedő vagy?

– Nem, nem. Szállítok ugyan bizonyos dolgokat, de ezeknek nincs semmiféle kereskedelmi értékük. Nem is érdekesek. Azt is mondhatnám olyan mindennapos dolgok.

– És akkor te miből élsz?

– Ez nagyon jó kérdés, fiam. Fogalmam sincs. Valójában nagyon kevéssel beérem. – nevetett a furcsa idegen. A szeme gesztenyebarna színű volt. Különös melegséget árasztott, és barátságosan csillogott. Talán ez volt az egyetlen, ami élővé tette az arcát.

– Szóval adományokból. Én is azt kapok a dalaimért. Nem sokat, de megélünk belőle.

– Tudom, kedves Adonis. Azt is, hogy a szüleidet legyilkolták. Ott voltam. Mindig elszomorít az erőszakos halál. Soha nem fogom megszokni. Nagyon hiányoznak neked?

– Nem. Nem emlékszem rájuk, hiszen csecsemő voltam amikor ők meghaltak. A nagyanyám azt mondta, nagyon jó emberek voltak.

– Igen, ez így van. Az emberek mindig jók, persze csak akkor, ha megengedhetik ezt maguknak. Sajnos nagyon ritkán sikerül.

– Ezt meg hogy érted? Várj! Még nem is tudom a neved. Hogy szólíthatlak, uram?

– Sok nevem van, de maradjunk a Charonnál. Persze csak akkor, ha ez neked is megfelel. – nevetett a férfi.

– Persze, uram. Charon. Szép név. Nagyon tetszik. Hogy értetted, Charon, hogy a jóságot az emberek megengedhetik maguknak? Aki jó akar lenni, az az lesz. Eldönti és kész.

– Nem egészen így van. Amúgy örülök, hogy tetszik a nevem. Nem mindenki van ezzel így. Adonis, a jóság soha nincs ingyen, általában fizetni is kell érte.

– Mivel, Charon? Meg kell venni?

– Nem, dehogy! – nevetett fel az idegen – Látszik, hogy még nagyon fiatal vagy. Várj, megmagyarázom. Te meg tudnál ölni valakit, Adonis?

– Én? Dehogy. A gyilkosság nagyon nagy bűn. Soha nem tennék ilyet.

– Azt mondod bűn lenne? Mindenesetre érdekes. És, barátom, amikor a szomszéd várossal harcoltok, akkor úgy gondolod, ezzel ti rengeteg bűnt követtek el?

– Charon, én nem is tudok harcolni. De a harc az más. A város védelmében nagy dicsőség ölni. Azt nem bünteti az elöljáróság, sőt kitünteti azokat, akik bátran küzdöttek.

– Tudom. Sajnos tudom. és nevetségesnek tartom ezt. Soha nem is értettem. Megölni valakit azért, hogy ne öljön meg téged? A jó döntés az lenne, ha mindketten életben maradnátok. És mit csináltok a holttestekkel? Talán megeszitek őket, mert éheztek?

 – Az Isten szerelmére, dehogy. Semmit sem teszünk velük, eltemetjük őket, vagy kiakasztjuk őket a várfalra.

– Akkor nincs sok értelme az egésznek. Nem használjátok fel semmire a hullákat, legfeljebb dísznek. Akkor meg minek gyártjátok őket?

– Én nem nagyon értek ehhez, de az elöljáróság érti dolgát. Bennük mindenki nyugodtan megbízhat. Mondtam már, én nem tudok harcolni. Nyomorék vagyok. Te is láthatod, uram. Nagyon furcsa dolgokat mondasz nekem.

– Nem, Adonis. Ti viselkedtek különösen. És önmagadért tudnál-e ölni?

– Önmagamért? Minek?

– Például, hogy meggyógyulj. Hogy tudj rendesen mozogni. Hogy fel tudj menni abba a toronyba, hogy tudj zenélni. Nagyon szeretnéd ezt, nem?

– Ne gúnyolódj velem, uram. Én béna maradok, ezen már nem változtathat senki sem.

– Tegyük fel, hogy én igen. Azt mondom, tökéletesen meggyógyulhatsz. Ehhez mindössze valahol a világban tíz embernek meg kéne halnia. Persze, nem ismered őket. Nem tudod kicsodák, mivel foglalkoznak. Semmit. Nos, mit tennél?

– Nem is tudom. Ez bűn, nem?

– Miért engem kérdezel erről? Neked kell döntened. Ha erre nemmel válaszolnék neked, akkor a tíz ember haláláért én lennék a felelős. Ez viszont maradjon inkább a te felelősséged. Tegyük fel, hogy a szomszédos városban élnek. Ők amúgy is az ellenségeid, nem?

– De. Ez igaz. Ők az ellenségeinek. De most nem harcolunk velük.

 – És? Nem mindegy? Egyáltalán, minek harcoltok velük?

 – Mert nagyon kegyetlenek. Orvul ránk törnek és kifosztanak minket. Mi csak békében szeretnénk élni.

 – Adonis, ők is pontosan ugyanezt mondják.

– Hazudnak. Mindig is hazudtak. Soha nem lehet megbízni bennük.

– Rendben. Akkor nem is lehet lelkiismeret-furdalásod. Így már megölnéd őket? Nem is tudnának róla. Úgy tűnne mintha természetes halállal haltak volna meg.

– Az hogy lehet? Mérgezzem meg talán őket?

– Nem. Nem kell megmérgezned őket. Érintsd meg a homlokomat. Te meggyógyulsz, tíz ember pedig meghal. Egyszerű, nem?

– Megint gúnyolódsz velem. Ez varázslat lenne.

 – Bizonyos szempontból, igen. Próbáld csak ki! Ne félj már.

 – Rendben, bár egyáltalán nem hiszek benne.

Adonis megérintette az idegen homlokát. A fiú azonnal összerándult. Ilyen hideget még télen sem érzett soha. Nagyon ijesztő volt. Rémülten rántotta vissza a kezét. Ezután a másik kezével megdörzsölte, hogy felmelegítse. Ekkor jött rá, hogy mind a két keze mozog. Óvatosan megpróbált eltávolodni a faltól, amire idáig támaszkodott. Nagy meglepetésére nem esett el. Óvatosan lépett egyet. Életében először tudott rendesen járni. Teljesen összezavarodott. Charon talán egy varázsló lenne? Ha ez így van, akkor a tíz ember is meghalt. Ezt nem tartotta igazságosnak.

– Charon. Kérlek varázsold vissza. Nem akartam senkit sem megölni.

– Ne aggódj, Adonis. Még nem haltak meg. Ne hamarkodd el a döntésedet. Öt év múlva visszajövök. Majd csak akkor kell választanod. Próbáld ki, vajon milyen lesz így az életed. Ha úgy gondolod, nem ér meg tíz életet, akkor majd újra megérinthetsz. A varázslatnak ekkor azonnal vége szakad. Rendben?

– Már most biztos vagyok benne, hogy ilyen áron nem akarok egészséges lenni.

– Honnan tudod? Még nem is próbáltad. Ne aggódj, nem veszíthetsz semmit. Öt éved van a döntésre. Akkor ismét találkozunk. Mennem kell, Adonis, drága barátom. Dolgom van. Örülök, hogy találkoztunk. Sajnos nagyon kevés alkalmam van másokkal beszélgetni.

– Köszönöm, Charon. Különös volt a beszélgetésünk. Tudod, be kell vallanom, sok mindent nem is értettem belőle. Köszönöm, hogy meggyógyítottál. Isten áldjon!

– Rendben. Ez nagyon bizarr, de legyen. A gyógyulás a te érdemed. – kacagott az idegen, majd szélsebesen, de némán elhajtott.

Még aznap este az öreg Ginnen mester meghalt, de ezt senki sem találta különösnek. Öreg volt már és sokat részegeskedett. Úgy vélték, természetes halált halt.

Adonis csodálatos gyógyulásának híre azonban futótűzként terjedt el a városban. Sokan boszorkánysággal vádolták, de mivel az elöljáróság rendkívül felvilágosult volt, megakadályozták azt, hogy megégessék. Az emberek elhitték, hogy egy hirtelen mozdulat is kiválthatta azt, hogy Adonis hirtelen járni kezdett.

A fiú végre meg tudott tanulni játszani több hangszeren is. Kitűnő hallása miatt ez rendkívül gyorsan sikerült neki. A zenéjével és dalaival teljesen elvarázsolta az embereket. Mindenki a társaságát kereste és minden mulatságon ő számított a legnagyobb attrakciónak. Meggazdagodott, így egy hatalmas házba költözhetett. Mindenki azt szerette volna, ha hozzá tudta volna adni a lányát. Végül a sörfőző mester lányát, Johannát vette el feleségül. A lány rendkívül szép és felettébb gazdag volt. Adonis mindent megkapott az élettől, amiről régebben csak ábrándozhatott. Két lányuk született Argin és Elagor. Az egész város szerette és természetesen irigyelte őket. Adonis nagyon boldog volt. Úgy érezte a világon senkivel sem cserélne. Néha eszébe jutott ugyan a tíz ember halála, de mindig elhessegette magától ezt a gondolatot. Titokban azt remélte, ennyi idő alatt hátha meghalt a varázsló, vagy nem is jön vissza soha.

Egyik este egy mulatságról tért haza, amikor a legnagyobb rémületére a házuk előtt megpillantotta a fekete hintót. Charon egy ledőlt oszlopfőn üldögélt. Barátságosan odaintett a fiúnak.

– Adonis, drága barátom. Látom, jól megy a sorod. Őszintén örülök. Nem akartam a családodat megijeszteni. Tudod, sokakat a jeges rémület önti el, ha meglátnak engem. Gondoltam megvárlak inkább idekinn. Nos? Sikerült döntened? A múltkor nagyon határozott voltál. Most mintha egy kicsit bizonytalanabb lennél. Nem kell félned, barátom. Nem akarlak semmiben sem befolyásolni. Ha úgy döntesz, a boldogságod megéri tíz ember halálát, én elfogadom a döntésedet. Megértem és semmiképpen sem ítéllek el. Megérdemled. A boldogságot mindenki megérdemli.

– Üdvözöllek, Charon. Őszinte leszek veled. Titokban azt reméltem, hogy elfelejtkezel a megállapodásunkról. Igazad van, tényleg nagyon szerencsés az életem. Most már nem csak magamról van szó. Tudod, gondolnom kell a családomra is.

– Ez természetes, Adonis. Mindenki ezt tartaná a legfontosabbnak. Mondtam már neked, semmiképpen sem ítéllek el a döntésed miatt. De döntened kell, drága Adonis. Itt és most. Nincs több időd.

– Tudom, barátom. Biztos nem ismerem őket? Nem fogja megtudni senki, hogy miattam haltak meg?

– Már megígértem neked. Soha nem láttad őket és nem lesz semmi bajod. Bízz bennem.

– Rendben, Charon, de csak a gyerekeim és a feleségem miatt. Én magamat nem tartom fontosnak. Akkor hát, öld meg őket, kérlek.

– Én? Adonis, nekem ehhez a dologhoz semmi közöm. A felelősséget neked kell vállalnod. Nem ölhetek meg helyetted senkit sem.

– Úgy érted, nekem személyesen kell meggyilkolnom őket. Hogyan? Nem is tudom kik azok. Soha nem használtam fegyvert.

– Nem is kell. Gyere, Adonis, bátran. Gyere, gyere csak! Megmutatom.

Charon fürgén felpattant, majd intett Adonisnak, hogy kövesse a hintó végéhez. Elfordított egy zárat. Ekkor felpattant a kocsi hátsó ajtaja. Adonis elsápadt a rémülettől. Bent tíz gyönyörű fiatal nő ült. Egymásnak dőlve, békésen aludtak.

– Meseszépek, Charon. De miért nekik kell meghalniuk? Én azt hittem öregeket és betegeket kell megölnöm.

– Nem mindegy az neked, barátom? Ha meghalnak, úgyis csak aszott, bűzlő, rothadó hullákká válnak. Mindenkire ez vár. Sokan abban az illúzióban ringatják magukat, hogy a halál mindig megvárja az öregséget. Amikor ölni kell, akkor ez persze nem számít. A csatáitokban sem aggastyánok harcolnak egymással. Fiatal, egészséges emberek mészárolják le egymást, nagy-nagy örömmel. Neked amúgy is sokkal könnyebb dolgod van, hiszen ők most nem tudnak védekezni.

– Éppen ez az, Charon. Hiszen ők békésen alszanak. Öljem meg őket álmukban? Ez embertelen.

– Embertelen? Miből gondolod? Miért lenne ez embertelen? Sokkal jobb, ha álmukba végzel velük. Ébren félnének és rettegnének tőled. Így boldogan és békésen halnak meg. Mond, miért lenne ez embertelen?

– Lehet, nem tudom. De, ez nem bűn?

– Már megint rám akarod hárítani a felelősséget. Én nem ítéllek el, ezt mondtam már. Az baj Adonis, hogy nem értitek a dolgot. A dicső tábornokaitok egy jó cél érdekében ölni küldenek benneteket. Ők azt mondják ti öltetek, nem ők. Ti azt mondjátok, csak parancsra cselekedtetek. A felelősség így valójában senkié. Nem foghattok mindent a Halálra. Van nekem elég dolgom. Ha meggyilkoljátok egymást azt ti végzitek és nem én.

– Ezzel azt akarod mondani nekem, hogy... Charon, akkor te vagy a Halál?

– Igen, Adonis, jelen. De ennek most semmi jelentősége sincs. Itt és most te vagy barátom a Halál. Félelmetes dolog, mi? Húúú? Dicső Halál. Képzeld csak el, min mehetek keresztül én. Hidd el elég régóta csinálom és nem szórakozásból meg vitézségből. Hagyjuk is, ez maradjon az én problémám. Térjünk át a tiédre. Figyelj, barátom, ha megérintesz engem, visszaadod a döntés jogát nekem, de akkor ismét nyomorékká válsz. Ha őket érinted meg, te leszel a Halál. Neked kell eldöntened, hogy ez bűn-e? Adonis, én a természetes Halál vagyok. Amit ti műveltek, az a ti dolgotok. Féltek a Haláltól, de észre sem veszitek, amikor ti magatok vagytok azok. Barátom, döntened kell. Én vagy ők?

– Nem tudom, Charon, illetve Halál. Nem tudom. Azt hiszem ez mégiscsak bűn.

– Akkor ne öld meg őket. Csak dönts már kérlek, Adonis. Vedd át a szerepem. Légy most te a Halál!

– Rendben. Döntöttem. De tudnod kell, Charon, drága barátom, nem irigyellek.

– Tudom, Adonis. Köszönöm neked. Látod, a Halál csak akkor egyszerű, ha a felelősséget másra tudod hárítani. Ha nem, akkor nagyon nehéz a feladat. Sokan bele is őrülnek és csak ölni akarnak, más nem is érdekli őket.

Miután végzett, Adonis bement a házba, megölelte a feleségét és zokogni kezdett. A lányai rémülten néztek rá.

– Ne féljetek. Nincs semmi baj. Az a fő, hogy ti éltek.

Adonis ezután már csak szomorú dalokat írt. Az emberek nagyon szépnek találták, de nem szívesen hallgatták. Próbálták többször is rábeszélni, hogy énekeljen az életről, a szerelemről, a tavaszról, de Adonis mindig ezt válaszolta nekik:

– Már nem tehetem meg. Már nem. Én döntöttem így. Csakis egyedül én.

Az emberek nem értették. Miféle őrült döntés az, hogy valaki csak a Halálról énekel? Többé már nem is hívták meg a vigasságokra.

***

Mathias Claudius - A halál és a lányka
(Der Tod und das Mädchen)

A lányka:

Kedves Lakótársak!

Teljes mélységemben el vagyok keseredve. Ilyen szomorúságot utoljára Zámbó Jimmy halálakor éreztem. A megszálló csapatok áttörték a mi teljes mértékben áthatolhatatlan déli határzárunkat. Az ellenség most már a dolgozó magyar nép tulajdonát képező földet tapossa. Döngetik a szép magyar pusztát.

A defetisták és reakciósok aljas árulása vezetett ehhez a szégyenteljes cselekedethez. Addig-addig károgtak meg gúnyolódtak, hogy a mi szép védelmi kerítésünk nem ér az égvilágon semmit sem, amíg az országunkra rázúduló eminensek jól el is hitték. Maguktól biztos nem merték volna venni a bátorságot, hogy megrongálják a tulajdonunkat. Most aztán kedvükre kárörvendezhetnek a kishitűek. Sikerült az árulásuk. Világosan látható, hogy gaz ármánykodásuk csak arra megy ki, hogy a hazaáruló baloldal a segítségükkel teljes mértékben elveszítse a nemzetet, és ezzel párhuzamosan megnyerje a következő választásokat. A magyar tulajdonban lévő embereket eláruló, külföldről fizetettet bérsegítők, baloldalra érvényes választójogokat osztogatnak szét, a teljesen idegen eminenseknek. Abba persze nem gondolnak bele, hogy az ország jelenleg, amikor ilyen szépen gyarapszik, nem birkózik meg ennyi eminenssel.

Az én becsületes szavazatomra a baloldal ne nagyon számítson, mivel majd csak akkor adom le rájuk a voksomat, ha nyernek. Ebben az esetben természetesen visszamenőlegesen szavazok, de egyelőre még bátran ellenállok minden csábításuknak.

Az nemzet ellenségei még azt is elárulták az eminenseknek, hogy pokrócok segítségével egyszerűen megszüntethetik az áthatolhatatlanságot. Valakinek csak el kellett nekik mondania, hogy így nevezik a takarót magyarul. Erre bizony nem maguktól jöttek rá. Micsoda szégyen lett volna, ha a törökök plédek, meg frottír-törülközők segítségével bevették volna az Egri csillagokat. Akkoriban az igaz hazafiak még tudtak titkot tartani. Kegyetlen kínzásokkal sem sikerült senkiből kicsikarni még egy szakadt lepedő nevét sem.

Menjenek csak szépen vissza a szíriaiak Afrikába, vagy hova. Pontosan nem tudom, hogy merre van az a Szíria, de az biztos, hogy nálunk rossz helyen keresgélik. Nincs itt semmiféle Szíria. Nem elég az nekik, hogy befogadtuk az aranyhörcsögeiket? Még azt se hálálták meg nekünk, most meg idejönnek nekünk családostul. Menjenek vissza a megbízóikhoz Amerikába, ahonnan szervezetten ideküldték őket a nyakunkra pénzt költeni.

Olyan szépen ki vannak öltözve, mintha búcsúba készülnének. Egy igazi eminens nem is így néz ki. Még egy jól öltözött magyar ember is diszkrét klottnadrággal és atlétatrikóval védekezik a nyári időjárás viszontagságai ellen. Aranka, hozzál már nekem a hűtőből egy üveg sört, mivel az nagyon szépen illik a hófehér atlétatrikómhoz.

Arra persze nem gondolnak az álszent, felelőtlen segítők, hogyha ideszoktatják hozzánk a világ összes eminensét, egyszer csak el fog fogyni a magyar dolgozók söre. Akkor aztán örvendezhetnek a hőstettüknek. Az illegális eminenseknek tudomásul kell venniük azt, ha Magyarországra jönnek, nem ihatják meg a sörünket. Azt csak nekünk találták ki, és nem vagyunk kötelesek senkit sem megkínálni belőle. Igyanak helyette imprelista szódavizet.

A végén majd annyi lesz itt az eminens, hogy kénytelen leszek a mikrofonomat Mekka irányába tájolni. Nem fogok én egy minaretbe rohangálni, hogy a tetejéről ordítsam torkom szakadtából a híreket, meg a fontos közleményeket. Egerben egyszer kipróbáltam, de a végén csak a tűzoltók tudtak kiszabadítani onnan. Addig persze sajnos teljesen leállítottam a forgalmat.

Boross Péter is megmondta, hogy nincs is igazi emberszínük. A határátkelőkön mobil kromatográfok segítségével majd szépen eldöntjük, hogy ki jöhet be hozzánk. Aki például túlságosan lesült a spanyol vagy az olasz tengerparton, az majd egy ideig várakozik. Karácsonyig biztos visszafakul magyarrá.

A nemzetvédő kormány hatalmas erőfeszítéseket tett arra, hogy ne is kelljen foglalkoznia az eminens-kérdéssel. Ezt még az Európai Unió is rengeteg pénzzel támogatja. Ennél kevesebbet már tényleg nem tudnak megtenni. A felelőtlenül jótékonykodó ármánykodók is megérthetnék végre, hogy máshol is nagyon jó helye lesz ennek a talált pénznek. Nem kell azt csak úgy elpazarolni arra, aki idejön hozzánk meggazdagodni, meg szép karriert építeni.

A hazaáruló ellenzék bezzeg még a legmagyarabb külföldi eminens, Lassie Mandoki szájából is kitépné a magyar függetlenséget jelképező szaxofont. A miniszterelnök személyesen hívta meg a majdnem 100 millió forintos ingyenzenészt, annak a megünneplésére, hogy 40 éve végre elment innen. A koncerten be is kiabálta neki, hogy: „Gyere haza, Lassie!” A magyar zeneipart még úgysem adták oda egy megbízható, független fideszesnek. Majd szépen kiviszi magával Csepregi Évát a Yamaha fesztiválra aranyat nyerni.

Mindenkinek nyomatékosan felhívom a figyelmét arra, hogy az eminensek etetése és itatása szigorúan tilos! Senki se próbáljon hazahozni magával egyet sem. Ezt személyesen fogom leellenőrizni. A fiúk menjenek borbélyhoz, a lányok pedig ne ismerkedjenek idegen eminensekkel.

Simon bá', talpig fehér bőrű tömbbizalmi

***

Harriet Beecher-Stowe – Tamás bátya kunyhója (részlet)

Fordította: Réz Ádám

„- Ugyan, Haley, hisz Tamás nem mindennapi fickó; akárhol megadnák érte azt a pénzt. Megbízható, tisztességes, ügyes, nagyszerűen eligazgatja az egész farmomat.

- Tisztességes, azt mondja, már ahogy egy nigger tisztességes lehet - felelte Haley, s egy pohár brandyt töltött magának.

- Nem, igazán mondom. Jóravaló, megbízható, okos, jámbor ember. Most négy éve, hogy megtért egy mezei istentiszteleten, úgy gondolom, igazán őszintén, s azóta mindenemet rábíztam, amim csak van - pénzt, házat, lovakat -, s éntőlem szabadon járhatott-kelhetett akármilyen messzire. És hű volt hozzám és becsületes, mindig és mindenben.

- Van, aki nem hiszi, hogy vallásos niggerek is akadnak, Shelby - mondotta Haley bocsánatkérő kézmozdulattal -, de én hiszem. Volt nekem egy fickóm abban a bandában, amit legutóbb Orleansba vittem, nohát, az annyit imádkozott, mint egy egész gyülekezet, és szelíd volt, derék nigger. Szépen kerestem is rajta, mert olcsón vettem meg a gazdájától, aki csődbe jutott: hat darab százast vágtam zsebre tisztán. Hát azért mondom, hogy a vallásos nigger sokat ér, persze csak ha igazi, s nem hamis.

- No hát, ha van, aki nem hamis, akkor Tamás ilyen - vette át a szót a másik. - Múlt ősszel például elküldtem Cincinnatibe, egyedül, intézzen ott el nekem valamit, s hozzon haza ötszáz dollárt. „Tamás - mondom neki megbízom benned, mertkeresztény embernek ismerlek - tudom, hogy nem fogsz megcsalni." Vissza is jött - tudtam, hogy visszajön. Hallom, néhány zsivány arra biztatta: „Tamás, mért nem lógsz át Kanadába?" - „Ó, a gazdám megbízott bennem, hát nem mehetek!" így mondták el nekem. Igazán nem szívesen válok meg Tamástól. Átvehetné tőlem az egész tartozásom fejében, Haley; és át is veszi, ha van magában egy szikra becsület.

- Hogyne volna, éppen annyi becsület van bennem, amenynyit egy üzletember megengedhet magának... egy picike, tudja, hogy legyen mire fogadkozni - tréfálkozott a rabszolga-kereskedő. - El is megyek én készséggel, ameddig a józan ész engedi, hogy kedvébe járjak a barátaimnak; no de lássa be, hogy amit ön kíván tőlem, az sok egy kicsit - igazán sok.

A kereskedő tűnődve felsóhajtott, s megint töltött magának a brandyből.

- Nos, Haley, mik hát a feltételei? - kérdezte Mr. Shelby hoszszas és kínos csend után.

- Hát... nincs még egy fiú vagy lány a háznál, akit ráadásul Tamás mellé adhatna?

- Hm! Egyet se tudnék nélkülözni. Az igazat megvallva, ezt is csak szükségből adom el. Nem szívesen válok meg a szolgáimtól, megmondom őszintén.”

• Hahó! Halihó! Itthon van a ház szépséges úrnője? Szabad-e betérnünk e kedves kis hajlékba? Szerényen itt állok állok, jó napot kívánok! A Nemzeti Adó- és Vámhivatal lelkes munkatársai vagyunk. Itt az igazolványunk is. Nézze csak meg, nyugodtan. Ugye milyen remek kis kép? Nyaralás után készült. Látja akkor milyen szép színem volt? A férjem is imádta. Két hetet töltöttünk el az olasz tengerparton. Most pedig nézze meg, hogy mennyire sápadt vagyok. Szörnyű. A hajam is teljesen zilált. Nem szeretem ezt a szeles, esős időt. Jaj, én meg csak beszélek itt összevissza. A kollégám mindjárt elmondja mit is akarunk. Képzelje, micsoda egy megszállott hegymászó. A hegyek szerelmese.
• Rendben van. Akkor én most rá is térnék a tárgyra. Tavaly hárman megmásztuk a Matterhornt. Minden évben elmegyünk valahová. Sajnos történt velem egy csúnya baleset is. Leestem az emeletes ágyról. Két bordám és a jobb kezem el is tört. Az egyik ujjamat azóta sem tudom mozgatni. Fogja csak meg nyugodtan! Ne féljen, nem fáj. Valójában nem is nagyon érzem.
• Nagyon sajnálatos eset, de valójában miért jöttek? Kissé feszélyez a dolog. Valami gond van a bevallásommal?
• Nem, nem, dehogy. Egész másról van szó. Az adóbevallása olyan tökéletes, mint Botticelli madonnája. Erről jut eszembe. Tegnap nekem is sikerült egy tökéletes almás rétest készítenem. Bevallom izgultam egy kicsit, de hála Istennek jól sikerült. A fiaimnak tényleg nagyon ízlett. A kollégámnak is vittem belőle. Ő majd pontosan elmondja a jövetelünk célját.
• Igen, persze. Mondom is. Szóval, ma reggel bementem az irodába és a kolléganőm almás rétessel várt. Nagyon örültem neki. Tudja, imádom. Odavagyok mindenért, amiben egy kis fahéj van. Ön is szereti?
• Nem kimondottan. De most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok a jövetelük céljára. Remélem, ezt nem veszik tolakodásnak a részemről?
• Nem, dehogy. Teljes mértékben igaza van. Ez most a legfontosabb. Hivatalos emberek volnánk, vagy mi?  Akkor mondanám is. Nekem két fiam van. Az egyik harmadikos gimnazista, a másik már egyetemre jár. Rendes, szorgalmas gyerekek. Nézze, hoztam is képeket róluk. Nem untatom ugye, ha megmutatom őket?
•  Nem, nem untat, csak egy kicsit feszült vagyok. Tényleg aranyos gyerekek, de végre nem tudhatnám meg, hogy mit szeretnének tőlem?
• Dehogynem, asszonyom. Természetesen. Akkor bele is kezdenék. A kollégámnak három gyönyörű lánya van. Álomszépek. Kicsit cserfesek, de tudja, hogy van ez. Remélem ő is hozott képeket. Mindenre fel kell készülnünk. Tudja, egy adóellenőrt nem nagyon kedvelnek az emberek. De önnek annyira szimpatikus arca van, a frizurája pedig egyszerűen  meseszép. Tényleg remek. Megadná a fodrásza címét?
• Persze, felírom. De még mindig nem tudok semmit. Mondják már el kérem, hogy mit akarnak!
• Bocsánat, mi itt meg csak csacsogunk. Mégiscsak adóellenőrök volnánk, vagy mi a szösz. A három lányom közül a legkisebb még óvodába jár, ő család kis kedvence. Mondtam is a feleségemnek, hogy nagyon elkényeztetjük. A nagyobbak ikrek, gimnáziumba járnak. Ez a kép Ausztriában készült. Egy japán turistát kértem meg, hogy fényképezzen le minket. Ezért szerencsére az egész család szerepel rajta. Az a vicces kalapos én vagyok.
• Rendkívül mulatságos. Most, hogy már gyakorlatilag mindent tudok a családjukról, nem térhetnénk végre a tárgyra? Még egyszer megkérdezem. Mit akarnak tőlem?
•  Én egy pohár vizet kérnék, ha nem sértem meg vele. A kollégám meg… Te mit is kérsz?
• Van itthon egy kis üdítője? Ha lenne esetleg narancsos. Azt szeretem a legjobban.
• Rendben, hozom, de nyögjék már ki mi ez az egész? A hivatal kiküldi az embereit az ügyfelekhez felfrissülni?
• Mi? Ezt nem is tudtam. Ja, értem már. Tréfálni tetszett. Már majdnem beugratott. Átvágni egy adóellenőrt? Nem szép dolog. Meg is büntetem százezer forintra... Jaj, ne ijedjen már meg annyira. Csak vicceltem. Munka közben mi is szoktunk ám egy kicsit mókázni, lazítani. Nem mindig csak büntetünk.
• Igen. Képzelje el, a múltkor egy gazdára a kolléga csak úgy ugratásból kivetett kétmillió forint bírságot. Nagyon mókás volt az egész. Össze is csődült az egész falu. Még a mentőket is ki kellet hívni, de nem történt nagyobb baj.
•  Fel akartam egy kicsit vidámítani. Annyira fáradtnak és kimerültnek tűnt szegény pára. Így legalább a kórházban pihenhetett vagy három hetet.
• Emlékszel még arra a rövidáru kereskedőre? Előre megbeszéltük, hogy megtréfáljuk. Úgy hárommillióra. Csak nagy nehézségek árán tudtuk levágni a kötélről. A kollégát még jól fejbe is rúgta.
• Itt is van a helye, nézze csak. Veszettül kapálózott ám. Azt üvöltötte, hogy mindenképpen meg akar halni. Mondtuk neki, hogy csak ugrattuk, erre irgalmatlanul elkezdett zokogni. A fejét pedig ritmikusan a falnak csapdosta, csak úgy döngette vele a falat. Majd a pszichiátrián rendbe hozzák. A szétroncsolódott  a fejét meg a sebészeten. Randa egy munkát végzett  magán, az biztos.
• Tiszta vér volt minden. Figyu! Az a vicces lángosos is, hogy felgyújtotta a saját bódéját a háromszázezres bírságra. Mire el tudtuk volna mondani neki, hogy csak úgy szórakoztunk, meg, hogy ne vegyen már mindent annyira komolyan, porrá égett mindene. Úristen, milyen bamba képet vágott. Még most is röhögnöm kell rajta.
•  Nagyon mulatságos történetek, de komolyan mondom, az őrületbe kergetnek. Mi ez? Valami Stand Up Comedy?
• Nem, dehogy, asszonyom. Egyszerű, szürke kis adóellenőrök vagyunk, csak imádunk viccelni... Bocsánat…, bocsánat..., de a lángosos feje… Tényleg nem bírom ki… Na… Félelmetes volt… Céklavörös.
• Igen, én is mindjárt bepisilek… És ahogy… És ahogy hörgött. Fenomenális volt. Egy pillanat, csak megtörlöm a szemem. Huhh. Rendben. Folytathatjuk. Ahogy állt ott üveges szemekkel... Mindegy. Ma már csak egy vidám kis emlék.
• De most komolyan! Mondják már el, mi a fenét akarnak?
• Jó, elmondom… Pillanat… Pillanat… Röhögnöm kell! Na, most már jobb. Jó. Szóval mi valójában a macskáját keressük. Le kéne mérnünk. A súlyadó miatt. Tudja, a macska súlyadó.
• Kilogrammonként 10.000 forint évente. Látom, szépen megtermett példány. Hány kiló?
• Négy, de én nem hallottam még a macskaadóról.
•  Mi is csak ma reggel tudtuk meg.
• Jól van, akkor hozom a pénzt, bár lehet, hogy kivágom az egész macskát a francba. Évi negyvenezret nem ér meg nekem, hogy egész nap csak zabál, meg döglik.
• Tudtam! Látod, tudtam! Mondtam ugye? Bevette… a macskaadót mindenki beveszi… Állati!

• Be. Tiszta röhej. A múltkor azt találtuk ki egy nagycsaládosnál, hogy a gyerekek után lábméret szerint kell fizetni. Erre elkezdték dugdosni a cipőket. Eszméletlen volt. Az egész hivatal ezen röhögött.

• Meg amikor arra az öreglányra kivetettük a botadót. Kemény volt a néni, mint egy tengerészgyalogos. G. I. Annuska. Még most is sajog a fejem. Nem érette a viccet. Kapásból leütött. Piszkosan pontosan célozott. Lézerirányzékos botja lehetett, műholdas összeköttetéssel.

• Vidám egy életünk van ám. Tudná, hogy miket művelünk próbavásárláskor. Múltkor egy ruhaboltból bugyiban, meg melltartóban kellett kimenekülnöm. Tudod a tüköradósnál. De megérte. Azt kiabálta utánam a tulajdonos, hogy maga itt a tükrökkel nem fog trükközni. Futnom is kellett, mint a nyúlnak. Az volt a szerencsém, hogy félúton összeroskadt. Mondtam is neki, mi van uram, összeroskadó? Csak lihegett szegény, meg lassan szivárgott valami az orrából.
• Urnás temetésnél én egypárszor már elsütöttem a hamvadót. Egyszer utánam is hajították a megboldogultat. Fél méterre mellettem csapódott a földbe a rövid hatótávolságú nagypapa. Két napig tüsszögtem tőle. "Hamvadó cigarettavég..."
• A múltkor, egy patikusnál vettem két doboz lázcsillapítót. Odaadta az ürge, erre elővettem az igazolványomat, hogy halihó, lázadó. Rögtön elzuhant, mint egy liszteszsák.
• Ez jó. A lázadók mindenért megfizetnek. Bocs, de ezt nem tudtam kihagyni.
• Jó poén, gratulálok! Egy könyvárust két órán keresztül hülyítettem a könyvkiadókkal. A végen aztán elkezdte letépkedni a könyvek borítóit, meg a saját haját. Kissé felkapta vizet. Elkezdtem neki énekelni: "Athéni szél és spártai eső, ülünk a tűznél, én meg az idő. Az éneklés évei lassan elmúlnak, A nagyranőtt lelkek a pincékbe bújnak. Európa kiadó, Európa kiadó, Európa kiadó, Európa kiadó..." Erre kiugrott az ablakon. Placcs!
• Pont, mint egy utcai zenész a hangadónál. Apró darabokra verte szét a gitárját. Mondtam is neki: - Na, látja kedves uram uram, erre szokták azt mondani, hohy a harag milyen rossz tanácsadó. Hoppá, figyeled, micsoda spontán poén?
• Gratulálok! Ezt még nem is mesélted. Képzeld, rájöttem, hogy a haladót nyelvtanfolyamoknál és horgászoknál is elsüthetnénk. Szakadó esőben elég ütős poén lenne.
• Ez jó! Képzeld csak! A múlt héten, csütörtökön, a kertvárosban egy nő éppen teregetett. Szóltam is neki, hogy: - Szépséges asszonyka, ha meg nem sértem, a száradóval meg mi lesz? Mármint, hogy a napsugárzás használatáért fizetett-e? Sajnos nem vettem észre a mellette lévő két rottweilert. Mindegy. Egy öltöny árát megérte.
• Álljanak már le egy pillanatra. Ez valami eszméletlen, amit művelnek. Maguk gyakorlatilag rettegésben tartják a környéket. Mit akarnak tőlem? Védelmi pénzt?
• Nem dehogy. Csak imádjuk a tréfákat. Szóval arról lenne szó, hogy Önnek pár éve volt egy pár ezer forintos adótartozása. Valahogy kiment a fejünkből. Közben persze szépen meghízott a kicsike. Ma olyan 24 milliós lett, szépen fejlett, egészséges példány. Az a gond, hogy 3 hónap múlva elévül. Lépnünk kellett valamit az ügyben, de úgy látom Önnél nem lesz semmi gond. A lakása pont megfelel a célra. Lefoglalni jöttünk. Ugye nem zavarja?
• De. Nagyon is zavar. Ez ugye megint csak valami otromba tréfa?
• Nem hölgyem, szó sincs erről. Sajnos a mi életünk sem csupa móka és kacagásból áll. Sokan ezt hiszik, de ez nem így van. Akkor, ha nem megengedi, rögtön helyet is foglalnánk. Meg persze az egész lakást. "Eladó, kiadó most a szívem, nem lakik benne már senki sem. Tessék vidd, átadom olcsón neked, most egy jó szóért megveheted." Mondja csak, megbántottuk valamivel? Miért zokog ilyen keservesen?

***

Hegedűs Tamás - Hamvadó cigarettavég

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.

Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.

Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,

Most a szobámban magam vagyok én, merengek a múltak ütemén.

Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,

Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár

Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz

Nyugszik a tálca hamus peremén

Az ő sorsa pontosan enyém.

Zene szól az éjben már valahol, a Hold fenn az égen jár.

Szívem, mint az expressz, úgy zakatol, állomásnál majd megáll.

A szív az mindent nem birhat el, holnap talán az sem fáj,

Ha szembejössz, és nem is szólsz, énhozzám.

Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég.

Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.

Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító,

Most a szobámban magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén

Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár,

Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár.

Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz

Nyugszik a tálca hamus peremén

Az ő sorsa pontosan enyém.