Schmidt, a Soros-ösztöndíja és Ránki címmel közzétett írásomra reagált Schmidt Mária helyett az írásomban nem említett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK).

Az inkriminált cikkem 2018. április 18. szerda hajnalban, 2.50 h-kor lett közzétéve.

A KKETTK közleménye a Közalapítvány honlapján az Ajánló menüpont alatt olvasható. Az engem hazugsággal vádló közlemény alatt nem szerepel dátum.

A Közalapítvány tőlem, valamint az írásomat átvevő médiumoktól helyreigazítást kérő közleménye megjelent az Országos Sajtószolgálat (OS) oldalán is 2018. április 18., 16.52 perckor, írásom közzététele után 14 órával és 2 perccel később. Az eltelt idő online tartalmak aktuális állapotában kialakult vita megítélésében lesz érdekes, erre a 14 órás reakcióidőre írásom Válasz Schmidt Máriának fejezetében még visszatérek.

A cikk alján jelzett címekre eljuttatott hivatalos válasz-közleményem:

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK) közleményében azt állítja, "nem tűnt el Schmidt Mária önéletrajzából az MTA Soros-Alapítvány ösztöndíja", emiatt a Közalapítvány helyreigazítást kér a nemgogol blogban megjelent írásom kapcsán.

Ezzel szemben a válasz-közleményem átküldése idején képernyőképekkel igazoltan mind a KKETTK honlapján (http://tortenelem.info.hu/biographies/view/7479 ), mind a Közalapítvány „Intézmények” menüpontjában, Schmidt Mária vezetői státuszához köthető öt intézmény mindegyikén: a Terror Háza, XX. Századi Intézet, XXI. Századi Intézet, Kommunizmus Kutató Intézet, 1956-os Emlékbizottság valamint a XX. Századi Intézethez szervezetileg csatolt Első Világháborús Centenáriumi Bizottság a weboldalain elhallgatja ezt a közérdekű és közérdeklődésre számot adó információt.

A KKETTK szervezetként Schmidt Mária nevét viselő, személyesen kezelt weboldala és facebook-oldala ügyében kíván helyreigazítást kérni a Közalapítvány alakulását évtizedekkel megelőző, a történész-igazgató személyes életpályája kapcsán.

Sem sajtó-helyreigazítási, sem Schmidt Mária személyéhez fűződő jogok sérelme ügyében a Közalapítvány jogi hatásköre nem terjed ki. Az írásomban közölt állítás a Közalapítvány valamennyi szervezetére bizonyíthatóan igaz.

A közalapítványt jogilag első helyen képviselő kuratóriumi elnök két hónapja halott. (http://tortenelem.info.hu/oldal/szervezet)

Ennek alapján a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány helyreigazítási kérelmét tartalmi és hatásköri indokkal jogilag semmisnek tekintem. A Közalapítvány nagy nyilvánosság előtt személyemre tett dehonesztáló kifejezésekre nem kívánok érdemben reagálni. 

Schmidt Mária személyesen kezelt online oldalainak a cikkemet követő 14 órával később bemutatott változata információ-technológiai bizonyítást igénylő vita lehet, de jogi nem. Schmidt Mária válasz-közleményemig semmilyen helyreigazítási kérelmet nem tett közzé.

A témáról részletesebb választ tettem közzé a nemgogol blogon.

Eszes Beáta

blogíró

A Közalapítvány természetesnek tartja, hogy Schmidt Mária személyes weboldalán és facebook-oldalán található önéletrajzában "az írásom idején is már szerepeltek" a Soros-ösztöndíjára vonatkozó adatok.

Én viszont nem tartom ezt természetesnek, és nem is hiszem, ugyanis kerestem ott is. Nem is életszerű, ha jelen válaszcikkem idején a közleményt közzétevő Közalapítvány Schmidt vezette hét intézeténél tagadják továbbra is az igazgatónő Soros-alapítványi múltját. Én örültem volna legjobban, ha a neve alatt találom meg nyíltan olvashatóan, ugyanis épp azt kívántam közzétenni.

Ez egy online technikai bizonyítást igénylő vita, ki, mikor, minek a hatására módosított egyedül általa kezelt online tartalmat, de ilyen irányú bizonyítási igényét nem jelezte még Schmidt Mária.

A helyreigazítást kérő KKETTK saját honlapján is titkolja Schmidt Mária Soros-ösztöndíjait

Sajnálatos módon míg a Közalapítvány a hatáskörén kívül eső ügyekkel foglalkozik közpénzen, kiderül, hogy az általa sérelmezett ügyben ők maguk alaposan sárosak: ugyanis a KKETTK nem csupán a két, általam az inkriminált cikkben megnevezett, de a központi közalapítványi és valamennyi intézményi honlapján is titkolja Schmidt Mária a Soros-ösztöndíjait.

Most már az összes intézmény honlapjáról jelen írásommal egy időben készült képernyőképekkel rendelkezem, további fölösleges közlemények elkerülése érdekében.

Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány honlapja, Közalapítvány\Szervezet\Schmidt Mária kuratóriumi tag almenüben olvasható önéletrajz, letöltés ideje: 2018. április 20., 02.36 h

Felhívtam volna erre a hiányosságra a Közalapítvány kuratóriuma vezetőinek figyelmét is, de ott kiderült, hogy a kuratórium elnöke, Balás-Piri László két hónapja elhunyt, a kuratórium másik két tagja, Tőkéczki László több, mint két hónapja, Granasztói György pedig több, mint másfél éve hunyt el. Őszinte részvétem a munkatársaknak is, de ez egy közpénzen működő és működtetni szükséges szervezet. Most kaptak újabb két milliárd forint állami appanázst, amelynek elköltését a kuratórium felügyelné elnök nélkül, három halottal. Bízzunk benne, az elhunyt elnöknek és kuratóriumi tagoknak kiutalt tiszteletdíjak valami hasznos célra vannak fordítva.

Ha már hanyagságról tesznek közzé helytállónak nem nevezhető közleményt, pótolják előbb a sajátjaikat.

Ahogy eredeti cikkemben is jeleztem, a KKETTK közpénz milliárdokból működő ernyőszervezet alá tartozó intézmények közül

a Terror Háza honlapján sem önéletrajtz, de sem vezetőségi és munkatársi információ sincs megadva.

A XX. Századi Intézetről is esett szó az inrkiminált cikkemben, ott szintén a fent megadott, kozmetikázott cv látható. Annak archiv, normál menürendszeren keresztül nem behívható felületén találtam meg a régit.

Tovább böngészve az engem hanyagsággal, hazugsággal vádoló KKETTK Intézmények menüpontját,

a XXI. Századi Intézet honlapján jelen cikkem írása idején a munkatársakat, közte Schmidt Mária fotóját és nevét megadó oldal nem interaktív, róluk a nevükön és pozíciójukon kívül semmilyen információ sincs megadva,

a Habsburg Történeti Intézetben Schmidt Mária nem tölt be vezetői szerepet,

a Kommunizmus Kutató Intézet szintén a fent látható, már ismert kozmetikázott forma-cv-t teszi közzé Schmidt neve alatt,

az 1956-os Emlékbizottság honlapja szintúgy a KKETTK-típusú hiányos önéletrajzot adja meg.

Schmidt Mária a fenti eddig hat intézet vezetőségi tagsága mellett az Első Világháborús Centenáriumi Bizottságban vezető szerepet tölt be, ő a megemlékezésekért felelős kormánybiztos. A pozícióját az I. világháború befejező évének századik évfordulóján kapta meg az Orbán-kormánytól, ezzel négy év emlékező eseményeit elveszítve. Ha olyannyira az I. világháború befejezése volt az emlékezés fókusza, nem kellett volna a háború befejezését szorgalmazó Károlyi Mihály szobrát eltávolítani a Parlament mellől. A Centenáriumi Bizottság a XX. Századi Intézettel közös honlapot üzemeltet, dacára, hogy előbbinek van külön honlapja. Természetesen a Bizottság weboldalán is a sorostalanított önéletrajz van fenn.

Válasz Schmidt Máriának

Bár Ön nem szólított meg engem, csupán három halottal körülvéve lehazugozott házi intézeteinek nagyra fújt luftballonja. Bizonyára tudja, hogy a jog ismeri a ráutaló magatartás, az életszerűtlen viselkedés és a közérdeklődésre igényt tartó kifejezéseket is.

Cikkem után röpke 14 órával, két hónapja egy halott elnökkel közpénzen vezetett szervezet azt állítja, hogy bár válaszcikkemmel egyidőben nem csupán kettő, de további öt állami finanszírozású szakmai szervezet honlapján vagy közzé sem teszi, vagy az általam bemutatott kozmetikázott szakmai önéletrajzát szerepelteti, de ezzel szemben a permanens zsidózása és sorosozása mellett épp a személyes weboldala vagy facebook-oldala büszkélkedne azzal, hogy Önt vastagon kistafírozta Soros György. Miközben kormányközeli körökben a leghangosabban sorosozókat már számbavette a média, ki tanult Soros pénzén, valami miatt Ön eddig kimaradt. Ahogy az Ön és családja tulajdonolta Figyelő Soros-listázó cikke is lefelejtette az Ön nevét, tehát ők sem tudtak az ösztöndíjáról.

Ahogy tegnap éjjel, úgy ma is rászántam az időt írásomra. Tegnap is megnéztem az Ön személyes honlapját is.

Ön vagy pótolta az Ön által egyedül és arcvesztés nélkül hozzáférhető helyeken, hogy "frappánsan", önmagát hülyére véve Soros-ösztöndíjait lobogtatva "kivágja magát" pusztán két személyes oldalára mutogatva, vagy akkor én kerestem teljesen fölöslegesen USA-ban élő professzortól kezdve az Open Society Found-tól hazai intézményi vezetőkkel bezárólag azt, amit eredetileg is szerettem volna közzétenni: a saját neve alatt, bárki által látható Soros-ösztöndíját megjelölő önéletrajzot.

Az erről szóló írásomban a részleges vagy teljes titkolás az etikai szemszögök csupán egyike.

Az inkriminált cikkem lényege abban állt, amit a KKETTK-n kívül mindenki értett:

Milyen vastag bőr kell sorosozással embereket listázni, gyűlölködni, miközben Ön is Soros pénzének köszönheti kutatói munkáinak java részét?

Milyen vastag bőr kell ahhoz, hogy az Ön fia még mindig ellenzéki képviselőnek nevezze magát, miközben családi cégük tulajdonolta hetilapban a kormányt kontrolláló embereket és szervezeteket üldöző hangnemű listát tesznek közzé, a családi cégük pedig közgyűlési határozatukban teszi lehetővé, hogy a NER-ből profitálva adómentessé váljanak?

Érdekes módon a cikkem legélesebb pontjaira nem reagált az intézete. Az írásom az Ön és családi cége etikai megítéléséről szólt.

Titkolni valamit bárkinek joga van, ezt észrevételezni nem egy becsületsértő megállapítás. Kérdés, minden helyzetben etikus-e elhallgatni valamit. Ön hét szakmai felületen titkolja szakmai pályájának Soros fizette részleteit. A titok, a titkolás, a titkolásra rámutatás nem gyűlöletbeszéd. Szemben egy holokauszt túlélő bankárt nemzetközi zsidózni és egy közösség tönkretevőjének nevezni. Eredetileg ez volt a kutatási területe, a zsidóság üldözése, közte a korabeli gúnyrajzok, plakátok, gyűlöletbeszédek. Nem ismeri fel ugyanezt a most az országot telepakolt plakátokon?

Amennyiben személyesen Ön kér helyreigazítást az eddig pontosan meg nem nevezett sérelme ügyében, ahol hiteltérdemlően igazolja, hogy az inkriminált cikkem megjelenése idején és előtte már nyíltan vállalta a Soros-ösztöndíjait, miközben hét Ön által vezettet szervezet oldalán titkolja, akkor írásom erre vonatkozó sorait módosítom.

Engem viszont Önnel szemben nem érdekel a részleges vagy teljes titkolás közti különbség, mert nem ez a fő célja írásomnak. Menjen bíróságra titkolással vádolás címszóval. 7:2 titkolja-nem titkolja arányban kell érvelnie, ez egy Oroszország-Felcsút meccsen is gyenge és nevetséges érv.

Őszintén örülök, hogy a cikkem hatására először vállalja nyilvános érvelésben - ha nem is személyesen, hanem egy halott elnök mögé bújva - Soros finanszírozta múltját. Eddig sosem tette. Ha csak ezt érte el a titkolás kifejezés, már megérte.

Bízom benne, hamarosan bocsánatot kér Anna lányával, Kristóf vejével és Péter fiával együtt a Figyelőben közzétett személyektől. Azoktól, aki még élnek közülük.

A közösség elleni uszítás bűntette pedig elmossa az Ön összes titkolásról szóló, eddig ki nem fejtett érvét.

Eszes Beáta

A keretezett válasz-közleményemet jelen írásom linkjével kiegészítve elküldtem:

az Országos Sajtószolgálatnak
ots@mti.hu

a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványnak
xxiszazadintezet@xxiszazadintezet.hu

a cikkemet átvevő

Index.hu és HVG.hu online portáloknak

Írásomat belinkeltem Schmidt Mária facebook-oldalán közzétett, engem megszólító KKETTK-poszt alatt.

A válasz-közlemény közzétételére nincs ráhatásom, ez a fent nevezett címzettek döntési hatásköre. Ahogy az is, Schmidt Mária fennhagyja-e válaszomat a facebook-oldalán.

(Fejléc fotó: pestisracok.hu)

(Benedek Tibor; 1911 – 1963)

És elmúlának az választások, de nem múlék el az bájgli, melynek hősies elpusztításából senki sem húzhatja ki magát csalárd módon, még ha olybá utálatosnak tartja is vala annak bárminemű bekebelezését, mint a gyhenna tüzét, és tevé mindezt azon oknál fogva, miszerint ezen lakmározás lészen még sokáig tartó, jól ösmervén azt a tényt, hogy bájgli pedig van rogyásig, ráadásul még készül is belőle buzgón, előreláthatólag nem tudni mennyi, de nem lészen kevés, amit majd úgy fognak hirdetni vala virágzó birodalmunkban, hogy ez jelenti a mi drága identitásunkat, mármint az irdatlan mennyiségű bájgli.

Ennyi összeesküvéselmélet még soha nem született magyarországi választásokkal kapcsolatosan. A hírekre éhes publikum szabadon csipegethet belőlük, aztán hozzáteheti a maga bizton értesüléseit. Remek módja ez a káosz képzésének, pedig a probléma megoldása rendkívül egyszerű, mondhatni két pontban összefoglalható:

1. Ha Orbán Viktornak, módja adódik a csalásra, akkor azt precízen meg is teszi. Módja pedig volt rá, számtalan alkalommal. A csalafintaságok nagy része valószínűleg nem a választások napján történt, hanem jóval előtte, nagyból 2010 (2006) óta, gondosan előkészítve, jogszabályokba, alaptörvénybe foglalva. Törve, zúzva, kaszabolva, istentelenkedve.
2. A szavazatok száma teljesen lényegtelen. Az országban egyetlen egy szavazat számít, mégpedig a miniszterelnöké, amelyik pontosan 8.265.279 darabot ér. A többi leadott voks csupán annak a látszatnak fenntartását szolgálta, hogy Magyarországon demokrácia van. Ez utóbbinak megítélése ma már inkább ízlés, neveltetés és hit kérdése. Nem érdemes tehát nagy energiákat ölni az újra meg újra számolgatásokba, mivel úgy is az fog kiderülni, Orbán Viktor rendben, érvényesen szavazott, ami bőven elég egy kétharmados győzelemhez, sőt meglepő módon, a jámbor lélek még némi önmérsékletet is tanúsított a 99 százalékhoz képest.

A parlamenti statisztériát tehát precízen összeállították. Nem hiszem, hogy az ellenzéknek beültetett képviselők egyöntetűen visszaadnák a mandátumaikat, pedig az üldögélésen, valamint Kövér László bosszantásán kívül nem sok mindent fognak tudni ügyködni. Valószínűleg önként magukba fogják tömni a felkínált bájglit, legfeljebb néha tiltakoznak majd amiatt, hogy túlságosan száraz, ráadásul kevés benne a mazsola.

Ami a legfontosabb, azt meglepő módon Mráz Ágoston Sámuel nyilatkozta a német der Spiegelnek, miszerint: „–Ezen a ponton szerintem már Orbán-korszakról beszélhetünk Magyarországon.” Bravó Csavardi Samu! Ez bizony. K. O. a javából! Ennél több elemzésre, szószaporításra nincs is nagyon szükség. Annyiban vitába lehetne szállni eme tudós és gazdag férfiúval, hogy az a bizonyos pont nagyjából a 2006-os utcai zavargásoktól számítható. Orbán nagyvezír azóta bontogatja kedvére és hatékonyan a demokráciát, aztán építgeti saját hatalmát, amit ravaszul NER-nek nevezett el, valójában azonban egy hamisítatlan, tüchtig Orbán-rendszer (korszak).

Szépen illeszkedik a Horthy-, Rákosi-, Kádár-rendszer vonalba, amit a nép annyira megkedvelt. Ezek a rendszerek egészen eltérőek, aminek kifejtése hosszú, unalmas, és olyan száraz lenne, mint egy január végi, kint felejtett bájgli. A lényeg, hogy ezeknek a különböző nevekkel nevezett rendszereknek semmi szükségük polgárokra, nekik csupán olyan alattvalók szükségeltetnek, akik befogják a pofájukat, el lehet küldeni őket háborúzni, valamint önös érdekből azzal hergelik magukat, hogy a rendszer őszinte hívei, legfőképpen különbnek érzik magukat a Föld összes etnikumánál. Nagy Magyarország, legvidámabb barakk, nemzeti önrendelkezés, elszigeteltség, paranoia, keresztény identitás, a liberalizmus gyűlölete. Ez az amit igazán kedvelnek. Legyen valaki, aki megmondja nekik, hogy egy adott helyzetben mi a jó, ki a főgonosz, a többi nem nagyon érdekli őket. A következő rendszerben úgy is le fogják tagadni, hogy két pofára zabálták a bájglit, inkább azt fogják hazudni, kényszerrel tömték azt beléjük. Aki pedig nem hiszi, az járjon utána.

Ami Orbán számára gondot jelenthet az nem a mostani választás legitimitása. Nagyjából annyira érdekli ez őt, mint a magyar egészségügy helyzete. Ő maga személy szerint teljesen legitimnek tekinti, mások véleménye pedig soha nem érdekelte. Cinizmusára jellemző, hogy a legirritálóbb, legjobban utált politikusit küldte ki a placcra strichelni, valamint önfeledten kárörvendezni. Például Rogán Antalt. Megkergették valahol? Megforgatták tollban és szurokban? Nem. Legfeljebb megtapsolták. Bujdosó Tóni egy nap alatt megdicsőült. Immár annak is elhárult minden akadálya, hogy Németh Szilárdot kinevezzék a Magyar Tudományos Akadémia élére. Majd ő megmutatja annak a sápkóros gyülekezetnek, hogyan lehet spontán megokosodni, kellő elszántsággal felfedezni a perpetuum mobilét, meg az antik műveltséget.

Akkor mégis, vajon mi lehet a rendszer névadójának legfőbb kínja, baja? Az, hogy látványosan öregszik. Ha nem sminkelik ki gondosan, őkelme a valódi koránál jó tíz évvel idősebbnek tűnik. Olyan gyűrött az arca mint egy többször használt papírtörlő. Akik ellene tüntetnek azok ellenben legfőképpen fiatalok. Simán túl fogják élni a papit. A királynak lesz még pár szép éve, aztán kap egy dísztemetést és mások kerülnek hatalomra. Ha ugrabugrálás közben valami világpolitikai játszma útjába keveredik, esetleg egy kósza gazdasági válság letaszítja trónjáról, akkor talán menekülnie kell az országból és csak a svájci bankokban reménykedhet. Az ilyesmiket előre megjósolni lehetetlen.

Ha az országnak végre szerencséje lesz, egy új politikus nemzedék nem termel ki magából valami Orbánhoz hasonló, gátlástalan kiválasztottat, aki nekiáll saját rendszerét kiépíteni. Orbán bűneiből egy ideig meg fognak tudni élni, de aztán el kell kezdeniük egy normális országot összerakosgatni. A Fidesz is valami ilyesmit ígérgetett az elején. Aztán mi lett belőlük? Arrogáns, püffedt arcú, gátlástalan, hazug despoták gyülekezete.

Politikusokért rajongani emiatt aztán több mint bűn, inkább hatalmas hiba. Nagyjából annyira lehet megbízni bennük, mint egy bőbeszédű, mindenre szakszerű kifogást találó vízvezetékszerelőben, bár ő jóval kevesebb kárt tud okozni.

Mindenesetre egy ideig tömhetjük magunkba pukkadásig a bájglit.

„És akkor elmúlt a karácsony hete, de nem múla el a bájgli!” 

Schmidt Mária hosszú évekig élt Soros-ösztöndíjakból külföldön, az utolsó árulkodó szakmai önéletrajzát viszont elfelejtette eltüntetni.

A kormánybiztos-történész körül elfogyott a levegő: a célponttá tett civil szervezetek és tudományos személyiségek mellett az Egyesült Államok, az MTA Elnöksége és az ELTE-ÁJK Alkotmányjogi Tanszéke is elítélte a diktatórikus rendszereket idéző gyűlöletkeltő listázást.

Schmidt Mária és gyermekei, dr. Ungár Anna és Ungár Péter családi cége tulajdonolta Figyelő hetilap egy ún. Soros-listát tett közzé a Spekuláns emberei címmel, ahol két oldalon keresztül, saját megfogalmazásukban névsorolvasást tartanak azokról, akik Soros György pénzén ármánykodnak a haza ellen. Mielőtt írásom slusszpoénjára, a történészasszony ösztöndíjaira és azok eltitkolására rátérnék, érdemes megfigyelni a névsort alaposan: szerepel rajta Szél Bernadett, az LMP  - Hadházy Ákos lemondása óta - már és még önálló elnöke is:

                Fotó: Figyelő, 2018. április 12-18. (15. szám)
                Csanády István: A spekuláns emberei / Névsorolvasás

A Lehet Más a Politika jegyében minap lezajlott tettlegességi botrány óta - ám valószínűleg nem miatta - elnökségi posztjáról lemondott, de mai napig pártképviselő Ungár Péter pénzén belistázták a pártelnöküket, Szél Bernadettet is. Mindeközben a Figyelőt társtulajdonló nővér, Ungár Anna jogászi pályáját félretéve az LMP-közeli online média, az öccsét is foglalkoztató Reflektor.hu irodáját lakberendezi. A laptulajdonos család olyannyira "független" a náci és állampárti időket idéző listázási módszertől, hogy a Figyelő hetilapot Ungár Anna férje, Schmidt Mária veje, Berecz Kristóf igazgatja, aki egyben az LMP-s Reflektor.hu kiadója mögött is befektetőként áll.

Ungár Péter azt állítja, semmi haszna a Figyelőből, nincs ráhatása sem. Nincs más megoldás, akkor nyilván puszta élvezetből tartja meg társtulajdonát benne, és köti az Ungár nevet, azzal együtt pedig az LMP-t is a lapban megjelent tartalomhoz.

Ránki György és Soros György tették történésszé Schmidt Máriát

Feltehetőleg, ha ma látnák tanítványuk módszereit, erősen meggondolták volna ezt. A fiatal Máriához igen közel álló, a hazai történész szakmát intézményesítő Ránki György történész  felkarolásával Schmidt egyetemi évei után belevetette magát a zsidó történelem és holokauszt tanulmányozásába, több alkalommal az USA-ban és Izraelben is volt ösztöndíjas, például Bloomington Indiana Egyetemén, ahol Ránki alapított magyar tanszéket és konferencia központot. Ránki a nemzetközi történészvilág – és az 1980-as években, mondhatjuk, a tudományos diplomácia – meghatározó személyisége is volt. Nehéz megérteni, ilyen múlttal mi vitte rá a történészasszonyt a "nemzetközi zsidózás" penetráns gyakorlatára.

Schmidt Mária saját szakmai önéletrajza tanúsága szerint is évekig élt és kutatott a Soros Alapítvány ösztöndíjaiból

A most őt és lapját a sorosozásért elítélő MTA szervezeti keretein belül, Ránki igazgatósága alatt a Történettudományi Intézetnél szintén Soros pénzén lehetett Schmidt több más pályatársával kutató a 80-as évek második felében, ahogy két külföldi, többéves ösztöndíját is a bankár-mecénás szponzorálta. Schmidt egyetemi évei után mintegy 18 évig nem volt állásban, zömmel ösztöndíjakból élt, "szabadúszó" múltjáról úgy nyilatkozott egy nőmagazinnak, hogy nem szeretett volna elköteleződni.

Egy időben Schmidt "Soros-ügynök" múltja még elérhető volt a Terror Háza honlapján, de azóta sem ott, sem a XX. Századi Intézet, sem saját honlapján ezt nem hirdeti. A róla szóló, nyilvánvalóan nem általa szerkesztett  wikipedia-szócikk csak érintőlegesen utal rá. Egy archív webfelületet viszont óvatlanul fent felejtett a világhálón, ami a XX. Századi Intézet nyitó weboldalán található menüpontokból indítva nem, csak guglival érhető el. Amennyiben cikkem olvasása után Schmidt szeretné eltünteti az utolsó nyomokat is, a http://archiv.xxszazadintezet.hu/bemutatkozo/schmidt_maria.html url-linkről cikkem megjelenésekor letöltött képernyőkép itt érhető el:

Schmidt Mária a nemzetközi történész szakmába elhivatottsága, szorgalma és ebből kifolyólag szaktudása híján sosem tudott integrálódni. Egyik utolsó, mérvadónak számító nemzetközi konferencia részvételén, 1995-ben, Bécsben a történész publikum hangosan kinevette, amikor A Bárdossy perről. Az első kirakatper című előadásán kifejtette, hogy "minden olyan per kirakatpernek tekinthető, ami a nyilvánosság előtt zajlik, pl O.J. Simpson-pere."  Ezzel az abszurditással mentegette azt a Bárdossy László miniszterelnököt, aki az 1941-es kőrösmezei deportálás idején töltötte be hivatalát, ez volt az Endlösung terve előtt már fél évvel Magyarország által önálló hatáskörben végrehajtott, a magyarországi holokauszt első felvonásának tartott népirtási akció.
Schmidt ezen a bécsi konferencián 42 éves volt, minden szellemi és anyagi támogatása megvolt, hogy ne ekkora ostobasággal cáfoljon rá mindarra, amit Ránkinak és Sorosnak köszönhetett.

Annak a Soros Györgynek a pénzén, aki a nácik elől elmenekült, és annak a Ránki Györgynek a tanítványaként és felkaroltjaként, akit Auschwitzba hurcoltak, onnan túlélőként szabadult, Schmidt Mária ma zsidózik és sorosozik. Ránkit az 1950-es években „osztályidegenezték”, majd a pesti és az emigrációs intrikákban „zsidózták”, most tanítványa ugyanezt teszi, többek között fia és lánya szellemi közösségével is, veje igazgatásával és ugyanezen fia és lánya  pénzén.

Mennyit hoz a családi konyhára a zsidózás és a NER kritikusainak hatékony üldözése?

A Schmidt-Ungár ingatlanbirodalom, a Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési (BIF) Nyrt. ún. szabályozott ingatlanbefektetési társaságként (szit) mentesül a társasági és a helyi adó alól, és más illetékeket sem kell leróniuk. Egy 2011. óta érvényes törvényt a parlament 2017. júniusában úgy módosított, hogy már tőzsdei cégeknek is érdemes megszerezniük a szit-státuszt. A Schmidt-Ungár család többségi, 75 %-os tulajdonában álló BIF a módosítás után két hónappal rendkívüli közgyűlésén szótöbbséggel jóváhagyta, hogy kezdeményezik a cég szabályozott ingatlanbefektetési társaságként (szit) való nyilvántartásba vételét.

Természetesen sem Schmidt Máriának, sem gyermekeinek, Ungár Péternek és Ungár Annának, sem pedig Anna férjének, Berecz Kristófnak semmi haszna nem származik a NER-ből, kormányközeli cégeikkel történő spekulációkból. Sem pedig abból a zsidózásból, amellyel a NER-t és a kormányt kritizáló, azt kontrolláló szervezeteket támadják.

Az ellenzéki választó pedig lelkesen szavaz továbbra is az LMP-t a NER-ből és zsidózásból pénzelő Ungárra.

Eszes Beáta

Fejléc fotókollázs:
Soros György - TASSZ
Schmidt Mária - Hajdú-Bihari Napló - hbn
Ránki György - Népszabadság - nol.hu

Az ellenzéknek nyolc év kellett, hogy elismerje, a választást szavazatban mérik, és nem virtuális önámításban.

A 2018. április 8-ai országos választás egy valamire biztosan jó volt: az ellenzék, politikusoktól a médián át a választókig rájöhettek, hogy a választás tényleg olyan, mint a foci: gólban mérik. A legvégén teljesen mindegy, hogy hányszor rúgod fel az ellenfeledet, mennyi ideig fetrengsz a pályán, hogy négyszeres válogatott, vagy ezzel szemben roppant értékes pályaszűz újonc vagy, felgyújtod-e a nézőteret. Csak az számít, ki rúgott több gólt: vannak-e szavazóid? És ha arra hivatkozol a pályán és a lelátón, hogy túl erős az ellenfél, azzal csak magadat röhögteted ki. Mind a pályán, mind a lelátón.

A Magyarországon túli való életben az is másképp van, hogy a gólszegény, tehát önálló bekerülést biztosító szavazatot összehozni képtelen játékosoknak a sajtója sem túl jó. Forbes-listára sem kerülnek gólszegény üdvöskék, pláne nem arra a Forbes-listára, ahol egy diktátor családjának korrupciós működését nevezik befolyásnak. Nálunk nem csak a focistákat fizetik túl, de a politikusaink is az elért szavazatokban mért érdemeikkel fordított arányban vannak sztárolva a hazai ellenzéki sajtóban.

Egy diktatórikus rendszert felépítő, 2/3-ot uraló Orbán népszerűségéről alkotott, persze, hogy több helyen megbicsakló focihasonlatommal teljesen fölösleges vitázni mindaddig, amíg 0-3 %-ban mért ellenzéki politikusokban hiszünk leginkább egészen az országos választás urnazárásának utolsó percéig.

Teljesen fölösleges graz-i klinikáról posztolgatni 2018. áprilisában is, mindaddig, amíg a magát zseniálisnak képzelő ellenzék és szavazói – mi – egy mentálisan megzuhant emberrel sem tudjuk felvenni a versenyt.

Magyarország többek között azért sem versenyképes Európában, mert már a középtávú befektetett munka is szitokszó idehaza. Visszalépéseket követelünk 0-3 %-os pártok javára olyanoktól, akik ilyen-olyan hibákkal, de legalább facebook-posztolás mellett járnak vidékre is, csinálják a kulimunkát.

Ami teljesen biztos a 2018-as választás alapján: Budapestnek, a főváros-centrikus kommunikációnak erősen vissza kell venni az arcából, és nem lehet magára hagyni a vidéken élőket. Nyolc éve hallgatom a legújabb ellenzéktől is ezt a XIX. századi hagymázas szöveget, hogy a „magyar emberek és hazánk”, miközben az utolsó hetek legfontosabb híre az volt számukra, hogy az egyik 0 %-os üdvöske visszalép-e a másik 0 %-os üdvöske javára Budapest Belvárosában. A régi politikai garnitúrára mutogatnak, hogy ők a megélhetési politikusok, de ráindítja teljesen érdektelen, az ismeretlenségből szalajtott jelöltjét a legesélyesebbre, miközben az általa szidott párt nem is indít jelöltet ott. Már egy külsőbb fővárosi kerületből nézve is rettentő unalmas volt két tesztoszteron-vitéz kardozása. Érdekelt minket az, hogy vajon mit szóltak ehhez Somogyban és a Jászságban?

Nem lepődünk meg, ha a legújabb üdvöskék pusztán szüleik nemi aktusának idejére mint legfőbb érdemükre – életkorukra – mutogatva elegendőnek tartják, hogy a választás előtt hat hónappal hozzák csak nyilvánosságra vízióikat, természetesen egy ideig jól titkolt forrású kampánypénzt logójukkal színazonos csomogalópapírokra költve. Nálunk be lehet robbanni a közéletbe választás előtt fél évvel pusztán az elmúlt huszonnyolc év ekézésével úgy, hogy egy 1994-ben a horthysta párt színeiben levitézlett, a korrupciós listán előkelő helyet elfoglaló mdf-s expolitikus apuka adja a lóvét és a szellemi útmutatást ehhez. Nem tudom, hány hónapra terveznék a bázisépítést, ha ez az ország nem 93E nkm lenne.

Ahogy teljesen fölösleges oligarcházni és korrupció ellen küzdeni azoknak is, ahol elnökségi tag lehet a NER egyik családi oligarcha cégének döntéshozó részvényes tagja, ahol a család cége a párt által is vizsgált korrupciós üzletekben vesz részt.

Álszentnek tűnik vakkomondorozni abban az országban, ahol a mi kedvencünk országos sajtóban bevallja, hogy 60 percen keresztül dulakodott egy 45 kilós nővel, aki mellesleg a volt élettársa, és akit még pár hónappal korábban közös gyermekeikkel kampánycélra használt, és megfenyegeti azokat, akik erről írni mernek.

Nálunk nyolc évig lehet az egyik legnépszerűbb politikus az, aki az ismertségét a parlamentáris képviseleti rendszer ekézésével kezdte, és hároméves, 100.000-es tüntetésekből egyfős közpénzes állást gründolt össze magának. Nálunk nem elég, hogy életében először önállóan megmérve durván megbukik, még mai napig is őt hiányolják. Én például nem értem, hányszor kell összefogni vagy visszalépni az összes ellenzéki pártnak ahhoz, hogy ne tudjon megbukni egy népszerűnek vélt, a valóságban 0 %-os kedvenc.

Megy az értelmiségi elit ujjal mutogatása, hogy a „buta, nyomorban élő vidékiek tették Orbánt miniszterelnökké”, miközben ez a jól képzett, zömmel budapesti elit nem látja, hogy ezeket a nyomorban élőket – akik nem mellesleg 4 milliónyi tömeget jelentenek ma – mindig is lenézők mentalitása generálta a most is megbukott ellenzék politikáját: nekik elég volt egyszemélyes tv-interjúkban, budapesti akciókban, facebook-posztokban önigazolni magukat. Ne járj vidékre, ne beszélgess emberekkel, tegyél ki valami kis színest, majd lelájkollak.

És a hazai médiát érdekli-e a vidék?

Hányszor hallom, hogy a kormánypárt megvette a lassan csak hagymapucolásra használt vidéki print sajtót, miközben már húsz éve sem lehetett médiafelületet eladni sem vidéki print lapban, sem országos lap vidéki mutációjában. Népszerűenk tartott országos print hetilapok is eladhatatlanok a média hirdetési piacon. Nincs érdemi olvasottságuk. A médiaérett elit köldöknéző képzete szerint vidékre nem kötötték be az internetet: a vidéki szerintük csirkét nevel. Épp azt gondolják róluk, amit a kormány audis szociológus asszonya.

Írjál inkább valamit huszadjára ugyanarról a fővárosi kerületi politikusról, nehogy legyen vidéki híred, még valami tartalmasat kellene alkotnod az online hírdömping kattintás-vadászatában. Ez nem csak ott gond, hogy nem érdekel téged a Budapesten kívül élők élete, a szavazók 80 %-a, hanem ott is, hogy az sem érdekel, hogy a kedvenced mit csinál facebookozáson kívül közpénzen. Tényleg épít-e a pártja országos bázist, vagy ezt is csak beszoptad tőle, mint azt, hogy pereket nyerne. Mert az sem ellenőrizted a bírósági nyilvántartásban sosem, csak idézted, hogy ezt ő ezt posztolta.

Vajon igaz-e, amit posztol? Elért valamit érdemben a felvetett üggyel? Lett lekövetése? Kit érdekel, kidühöngtünk magunkat rajta, születtek jó kis mémek. Csodálkozol, hogy nem érdekli a hatalmat, épp mivel vádolod őket, aznap. Pontosan tudják, hogy bármely ügyet csak egy lájkvadászatig mozgatsz meg érdemben.

Engedi-e vajon a politikai üdvöskénk médiatérbe kerülni a maroknyi párt többi tagját, vagy minden reggel az ő online performanszával indul a média? Minek, végül is pártoknak és párttársainak kéne megnyernie neki az újabb négyéves közpénzes állást.

A jól bevált kedvencek és állandó ellenségképek egyfajta biztonságot adnak a teljesen fantáziátlan, sok esetben képzetlen médiamunkásoknak is, miközben a hazai sajtó munkatársainak kell nevezzünk olyanokat, akik a Béke-menetben viszik a molinót, vagy peepshow jelleggel vallanak képernyőn szerelmet a diktátornak. Megvan az ellenzéki médiának is a saját, különbejáratú mumus ellenzéki politikusai, de pl huszonnyolc éve nincs egy szakmai kamarájuk, hogy valamit végre kezdjenek magukkal is, szembenézzenek sokéves hiányosságaikkal.

A választás előtt négy nappal megrendezik az elmúlt tizenöt év első politikusi kerekasztal vitáját.

Természetesen nem a hazai média hívta be őket, nem ők szervezték.

Már csak a sírból feltámasztott Teréz anyát nem kérdezte meg a hazai ellenzéki sajtó, miért kéne szavazni egy, a kormány nacionalista, EU-ellenes, kirekesztő, másokat üldöző politikájával nyolc éve teljesen azonosan kampányoló, az alkotmányos rend lebontását végigszavazó, a kormány ellen nyolc évig sosem tüntető náci pártra, amikor kiderül, hogy a taktikai szavazás vizslakutyás aduásza nem vállalja ezt a bonyolult és megterhelő, semleges területen megszervezett vitát a legerősebb ellenzéki pártként.

A taktikai ötletelés barnainges üdvöskéjének összes emblematikus arca csúfosan megbukott vidéken, a fővárosban meg szóhoz sem jutottak. Elérték a maximumot, amit fröcsögéssel és ordas nézeteik álszent palástolásával el lehetett érni. Nagy kár, mert hála a zseniális ellenzéki értelmiség taktikus kampányának, kb két hónap alatt több roma és zsidó taktikus szavazót nyert el a rasszista és antiszemita párt, mint amit Farkas Flórián és a Soros-bérencek (sic) valaha is fognak. És nem értik, a vidék miért szavaz a Fideszre. Ők például ugyanezt a beszűkült világnézetet nem lúzer taktikai alapon, hanem legalább biztos nyerés alapon ikszelték be.

Amolyan hangulatjelentés volt ez az online közvetítésben leadott last minute pártvezetői kerekasztal fórum, mert húsbavágó témákra kerek 2-2 perc jutott. Azt megtudtuk, hogy a választáson induló demokratikusnak nevezhető ellenzéki felek szóba állnak egymással, és nézetük lényegesen semmiben nem tér el egymástól. Egetverően új víziót egyik sem mondott, de értelmeseket mondtak.

Az elmúlt nyolc évem közéletileg megélt egyetlen jó napja az volt, amikor megnéztem ezt a videót: egy napig azt hihettem, Európában élünk. Igaz, volt kb 4 téma, amiről hallottuk őket 4 x 2 percben.

Nyolc perc a jövőnkre.

Nektek is kösz, oneman-show-at üzemeltető tv-média. Köszönet, hogy nyolc sőt, inkább tizenöt éve egyszemélyes kampányt biztosítotok az év 365 napjában az összes pártképviselőnek, anélkül, hogy a választó megnézhetné, miként kommunikálnak érdemi vitában egymással a pártok a választóknak fontos kérdésekben.

Ezt a szervezést és kezdeményezést egyébként – ahogy az online közvetítés megmutatta – a hazai online sajtó is megtehette volna. Ha már valóban a televíziózás alternatívájaként pozícionálják magukat. Ők sem tették meg persze.

Hálás köszönet végül magunknak, választóknak. Mert ezeket a médiumokat és ezeket a virtuális facebook-hős politikusokat lájkoljuk.

Eszes Beáta

Akkor még fel sem merült bennem, hogy a kormányváltó hangulat következtében várható rekord számú szavazóra felkészülve szándékos is lehet a torlódás és a tetemes késedelem előidézése. Hogy az idő bizonyos esetekben akár kétharmadot is érhet...

Azt most szóba sem hozom, hogy az egyéni szavazólistáról “természetesen” nem húzták le a visszalépőket - de azért annak érdemes lenne utánanézni, vajon ez, ahogy gyanítom, az átjelentkezők esetében általános jelenség volt-e. Elvégre a demokratikus ellenzék egyeztetési erőfeszítéseit nullázták le azzal, hogy aki nem volt naprakész a visszalépésekből, gyakorlatilag nagy valószínűséggel érvénytelenül voksolt, tehát a kormányon lévőket segítette. 

NA DE AZTÁN, hazaérve, értesültem a választási szoftver meghibásodásáról. Késő este pedig mosolyogva magyarázta ezt a Nemzeti Választási Iroda elnöke azzal, hogy túlterheléses zavar miatt kellett lecserélni a sok milliárdos csili-vilit a nyolc (!) évvel ezelőttivel. Hogy felgyorsítsák a munkát - a számítástechnika mai fejlődési üteme mellett: egy ósdi vacakkal. (És Pálffy Ilonának még volt képe hozzátenni: nyugodjunk meg, “holnaptól” ismét üzembe állítják az újat...) Tudomásom szerint a választási szoftvert többször is terheléses próbának kötelező alávetni, és csak utána hitelesíthető. Kérdés az is, hogy a nyolc évvel ezelőtti szoftver újbóli üzembeállítása egyáltalán törvényes volt-e, megfelelt-e az adatvédelmi és -biztonsági előírásoknak. Kétlem, hogy így lenne.

Anélkül, hogy összeesküvés-elméleteket gyártanék, az a meggyőződésem: valahogy el kellene érnünk, hogy a Nemzeti Választási Iroda haladéktalanul hozza nyilvánosságra azokat a részvételi számokhoz kötött részadatokat, amelyeket - az átszavazással különösen megterhelt két szavazókörben tapasztalt több órás késedelemmel takarózva - az idén gondosan eltitkolt előlünk.

Nem lepődnék meg, ha a számítástechnikai rendszer teljes átvizsgálása nyomán az derülne ki, hogy Magyarországon 2018-ban az országgyűlési választáson - csodák csodájára - egyből végeredmény született! De tényleg, talán ha fél órával azt követően, hogy az utolsó szavazó is leadta voksát, elsőként azt közölte az NVI (kész tényként, az ellenzéket lebénítva, a parlamenti patkó rajzának kíséretében), hogy 70 százalékos országos feldolgozottság mellett a Fidesz-KDNP 134 mandátumot szerzett. 

Az egyes körzetekről sokáig ezt követően sem derült ki hivatalosan SEMMI. Mintha a végeredményből, a kétharmadból kellett volna visszafelé előállítani annak összetevőit... Miközben az eredmény több, mint felét - a 199 mandátumból 106-ot - ugyebár az egyéni körzetek adják.

Na és a hozzám eljuttatott képernyőfotó szomorú csattanóként azt tükrözi, hogy a valasztas.hu oldal tanúsága szerint a 19 óra tájban ismétlődő (?) rendszerhiba során eltűnt a névjegyzékből tíz százaléknyi (!), egészen pontosan 745 ezer választó. Vajon hová tűntek? És a voksaik?...

ÚGYHOGY el kellene döntenünk: egymásnak esünk, mindenki mást hibáztatunk, felelősöket keresünk, vagy - időt hagyva a józan elemzésre és értékelésre - a törvényes határidőben megpróbáljuk minden lehetséges eszközzel kideríteni: történt-e ipari méretű csalás a 2018. évi országgyűlési választáson?

Egy régi svádájú antiimperialista. (Az illető már nem él.)

„A miniszterelnök közölte: Magyarországon körülbelül 2 ezer fizetett ember dolgozik azért, hogy a választási kampányban megbuktassák a kormányt, és egy bevándorláspárti, Soros György által is elfogadható kabinetet hozzanak létre.” (Orbán: név szerint ismerik Soros kétezer magyar zsoldosát)

Egy országgyűlési választásnak kimondottan ez az egyik célja, hogy valamilyen módon kormányt buktassanak. Áder János ez év áprilisára nem államcsínyt jelentett be a maga visszafogott módján. Orbán és fizetett emberei is rengeteget dolgoztak azért, hogy megbuktassák az előző kormányt. Azt a pokoli nyócéveset'. A mostanit is próbálják, majd kiderül mennyire sikeresen.

Ez már az n+1-dik kijelentése a nem mindenki által tisztelt magyar miniszterelnöknek, amibe rögvest bele kellett volna buknia, amint közhírré tette újabb elmésségét. Ez a mutatvány azonban egyszerűen nem jön össze. Bezzeg Nikola Gruevsz macedón miniszterelnök 2015-ben kénytelen volt megcselekedni azt, amit megkövetelt tőle a hazája, amidőn kiderült, túlságosan sok érdekes dolgot tud másokról.

Nem elég, hogy Orbán kiépített magának családi használatra egy Stasit, a rádióban még büszkén ki is pofázza mindezt. Az említett rádiós személyiség vagy nagyon ideges, vagy nagyon gátlástalan, vagy konkrétan török mintájú leszámolások elrendelésére, újságok bezárására készül. Nagyon nyomják már Krahácsot.

Németh Szilárd lelkes törzsközönsége egy fórumon már halálbüntetés kiszabását kérte a civil szervezetek tagjaira, de nem lenne ellenükre egy jól előkészített, spontán lincselés sem. Friss emberi vérre vágynak vén vámpírok, de nagyon! (V négyek! Jó mi?)

Választások után, a kormányrádióban meglebegtetett kétezres szám valószínűleg bővülni fog. Akik nem tesznek időben egyértelmű hitet a rendszer mellett, azoknak vállalniuk kell ennek kellemetlen következményeit.

Rengeteg svindlit, csalást, közönséges lopást, garázdaságot, zsarolást kell 2018 után eltussolnia az Orbán Műveknek. Kemény, igazi, amolyan férfi munka lesz. Nem csak a nagyjából 2000 fizetett zsoldosnak kinevezett szerencsétlent kell az őrületbe kergetniük, zaklatniuk, lehallgatniuk, megfigyelniük. Sokkal többet. Van pár millió ember akit kimondottan érdekelnek a FIDESZ-kartell gyanús ügyletei, kimenekíttet pénzei, botrányai, pofátlansága.

Minél kevésbé lesz fényes a várt győzelem, a rendszer annál inkább rászorul a piszkos eszközök alkalmazására. Gyakorlatuk már van benne, a választások után ezért inkább egy logisztikai problémát kell megoldaniuk. Pénzük van rá rogyásig. 2-2,5 millió potenciális, önkéntes besúgójuk is akad, de közülük ki kell szűrni a nagyon hülyéket. Bár valakinek hatékony megrágalmazásához tökéletesen elegendő egy írástudatlan is, aki képes lediktálni valami kompromittálót arról akit valami miatt utál.

Orbán a legkisebb ellene elkövetett sérelmet sem felejti el soha. A számára oly kínos diáktüntetések után nem sokkal például bevezette a tandíjat és megszüntette az egyetemek autonómiáját. Odacsapott rendesen. A közoktatás azóta sem tud lábra állni, ellentétben az egyre inkább gyarapodó Orbán-klánnal.

Most konkrétan két dolgot jelölt meg, amit fel kíván, jobban mondva fel fog számolni az uralkodó. A nem állami irányítású civil szervezeteket, valamint a nem állampárt kontrollálta sajtót. A FIDESZ a választási kampány során egyre durvább hangnemet üt meg. Mindezt a keresztényi szeretet nevében uszító politikusaik teszik. Beindult a hergelés rendesen, ráadásul Bayer Zsolt még csak bemelegít.

Legfőképpen azért érdemes tehát elmenni és a FIDESZ (Orbán) ellen szavazni, hogy legalább valami halovány ellenállást ki lehessen fejteni egy mind inkább erőszakosabbá váló, durvuló rendszer ellen. Ha alacsony lesz a részvételi arány, a FIDESZ-KDNP először tarolni fog, majd gyors tisztogatásba kezd. ( Lásd Törökország, a mintaállam)

Ami egy nagyobb arányú FIDESZ győzelem után következne, az csakis Orbán Viktortól függ. Személyében nem egy békés, pragmatikus, megfontoltan bölcs politikusról, hanem egy csörtető vaddisznóról van szó. Finomabban fogalmazva, a miniszterelnökben dúl a kielégítetlen bosszúvágy.

Fotó: Huszti István / Index

Karácsony Gergely megint nyilatkozott, egész pontosan az index.hu-nak adott címlapos interjút. A közelmúlt történései alapján igazán megsúghatná már neki valaki tanácsadói közül, vagy a közvetlen környezetéből, hogy immár nem politológusként teszi ezt, hanem politikusként, aki egy ilyen összetett és roppant bonyolult helyzetben az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje; tehát sokkal jobban kell vigyáznia a szavaira.

Emlékszünk, ugye, arra a kiszivárogtatott magnófelvételre, amelyen – „Kellett ez nekem?” felütéssel - mintegy pokolra kívánta saját döntését, a felkérés elfogadását. Nemrégiben egy másik, szerencsétlenül megfogalmazott kijelentése váltott ki sokakból ellenérzést, nem véletlenül igyekezett azt gyorsan helyre is tenni azzal, hogy az új kormány felállásáig az alkotmánnyal összhangban csakis Orbán lehet az ügyvezető miniszterelnök.

Erre itt van nekünk a húsvét miatt gyakorlatilag egy bő héttel a választás előtt egy újabb megszólalás, amelyből beszélgetőtársai kilencpontos felvezetőjük második elemeként emelték ki az alábbit:

• A DK-val és az LMP-vel kötne koalíciót, Gyurcsány Ferenc és a 2010 előtti kormányok miniszterei viszont nem lehetnének a kormánya tagjai. 

A cikkre annak a Ceglédi Zoltánnak a Facebook posztja hívta fel a figyelmemet, aki garantáltan nem vádolható azzal, hogy túlzottan szimpatizálna a DK elnökével, és akkor még finoman fogalmaztam.

https://index.hu/belfold/2018/valasztas/2018/03/28/egy_baloldali-jobbik_kormany_is_jobb_mint_ez_a_rendszer_interju_karacsony_gergellyel_mszp_parbeszed/

Az ismert politikai elemző az alábbi részletet emelte ki az interjúból: "Index: Gyurcsány Ferenc lehet miniszter a Karácsony-kormányban?

Karácsony Gergely: Nem. Sőt, azt gondolom, kell egy cezúrát húzni a 2010 előtti kormányzással kapcsolatban. Mert nem oda akarunk visszatérni, hanem mindkét ’elmúltnyolcévet’ meg akarjuk haladni, ki akarjuk javítani. Ezért aki 2010-ben miniszteri pozícióban volt, nem kaphat helyet az általam vezetett kormányban.

Ceglédi Zoltán hozzátette a saját véleményét:

„Most az egy dolog, hogy 2014-ben még miniszterelnököt akart csinálni Bajnai Gordonból, idén meg már miniszternek se tartja alkalmasnak. Tegyük azt is félre, hogy a sokféle ’támogató, tanácsadó’ testületének hány olyan tagja van Göncz Kingától Balázs Péterig, aki innen tudta meg, hogy ők nem elég pedigrések a Karácsony-kormányba. De az már húsba vágó kérdés a szoci jelöltek számára, hogy az ilyen nyilatkozatok után hogyan fognak átszavazni rájuk a DK-s szavazók. Mert ha valamire ugranak, az pont az, amikor ezt a nyolc évet a 2010 előttivel mossák össze. Nem is értem. Ez megint egy előre egyeztetett, írásban visszakapott és átnézett interjú, ilyen öngólokkal. (Diszklémer: nem, nem azt mondta, hogy csak a 2010-es pár hónap regnáló miniszterei, és nem, nem miattam szar a kampány, ez itt egy index címlapos interjú, nem egy titkos hangfelvétel).”

Fentiekből szerintem egyértelmű, hogy az MSZP-Párbeszéd miniszterelnöke megint nem volt elég megfontolt. Értem én azt, hogy él benne, még 2014-ből, az a szándék, hogy az elbizonytalanodottakat, a kiábrándultakat a „kölcsönös elhatárolódással” szólítsa meg, de kérdem én: nem kellett volna tanulnia a négy évvel ezelőtt történtekből? Köztudott, többször is beszélt arról az utóbbi időben, hogy ha miniszterelnöki megbízást kapna, a kormányát nem pártpolitikusokból állítaná össze, ezt bizonyítandó, meg is nevezte árnyékkormánya több tagját. De ezt fokozva mi értelme az öngólokat megismételni?

A cezúra emlegetése már Bajnainak is nagyon nem jött be (az ő hasonló elhatárolódását persze még ellentmondásosabbá tette, hogy kulcsfontosságú minisztere, majd válságkezelő miniszterelnöke volt annak az időszaknak), ráadásul az azóta eltelt négy év éles kontrasztjai sokak emlékeit átrajzolták.

Az Orbán-dúlás újabb mandátuma végén egyre többen tartják történelmi baklövésnek a nyilvánvalóan hibákkal tarkított, de mindvégig demokratikus koalíciós kormányzás és a fehérgalléros bűnözést a hatalom fundamentumává, a korrupciót az államvezetés üzemanyagává tevő önkényuralmi NER „elmút_nyócévei” közé egyenlőségjelet tenni. A választáshoz ennyire közel bizony már máshová kellene helyezni a hangsúlyokat. Ha minél több állampolgárt akarunk az urnák elé vinni, nem azt kellene felemlegetni, ami elválaszthatja egymástól a demokratikus oldal táborait, hanem azt, ami összeköthet bennünket. A bizonytalanokat megnyerni akarás szándékát tudni kell úgy érvényre juttatni, hogy azzal egyidejűleg ne taszítsunk el másokat, akiknek a támogatására a koordinált szavazás sikeréhez ugyanúgy szükség van.

Hogy ez emberes feladat? Kétlem. Csak egy kicsivel több fejtörés, rugalmasság és főleg politikusi véna szükséges hozzá. A provokatív kérdéseket többnyire mosolyogva lehet ártalmatlanítani, vagy ha végképp nem megy, elhárítani.

A szemléltetés érdekében játsszunk el a gondolattal, hogyan is alakulhatott volna az idézett interjú:

Index: Gyurcsány Ferenc lehet miniszter a Karácsony-kormányban?

Karácsony Gergely: A DK elnöke többször is úgy nyilatkozott erről, hogy nem vállal feladatot az új kormányban, mert kímélni akarja a miniszterelnököt a saját erős egyéniségéből fakadó nyomástól. A kérdés egyébként azért is okafogyott, mert többször beszéltem már arról, hogy eleve nem pártpolitikusokra építeném a kormányomat, mint azt az árnyékkormány összetétele is szemléltette.

Ugye, mennyire másként festene? Úgy adna választ a kérdésre, hogy megnyugtatná azokat, akik továbbra is ódzkodnak attól, hogy ismét Gyurcsány Ferenc legyen az erős ember, de nem bántaná meg azokat sem, akik - a kormányzati időszakot is beleértve, vagy elsősorban az ellenzékben betöltött hangsúlyos szerepét szem előtt tartva - nagyra értékelik a DK elnökének a tevékenységét.

Bizony, aki a koordinált és taktikai szavazás útmutatásait közös mederbe kívánja terelni, majd elvállalná azt az embert próbáló feladatot, hogy megpróbálja visszavezetni az országot az európai fővágányra és a rejtett aknákat hatástalanítva fokozatosan feltölti a mély árkokat a hallatlanul megosztott ország két (?) tábora között, annak az április 8.-áig hátralévő tíz napban és azt követően is tudnia kell pengeélen egyensúlyozni.

A normalitás világa

„A jobboldal a normalitás világa, a baloldal meg az aberrációé.” (Kövér László, politikai celeb)

Kövér esetében elméletileg valamiféle felelős politikusról lenne szó, ha lehetne róla szó, de vele kapcsolatban ilyesmi nem lehetséges, szóval ő nem olyan.

Mit lehet egy ilyen mondatra reagálni? Ennyi erővel azt is bátran ki lehetne jelenteni, Kövér László mániákus sorozatgyilkos. Bizonyítani nem kéne, csak kimondani. Ha meg kiakad rajta valaki, nyugodtan lehet a szövegkörnyezetre, valamint a lepantói ütközetre hivatkozni, illetve durcáskodni egyet. Kövér politikai pályáját a baloldalon kezdte el építgetni, tehát nyugodtan elmesélhetné, miféle aberrált dolgokat művelt ifjúkorában, még Mória sötét tárnáiban.

– Maga egy akkora egy barom – mondaná neki Polyák főhadnagy –, hogy az ellenség hálát adhat az összes római isteneknek, hogy szerencsétlenségünkre hozzánk keveredett. Ha létezik nagy hatótávolságú csodafegyver, akkor maga minden bizonnyal valami olyasmi lehet. Ügyesen be is vetették ellenünk.

Minél inkább rájuk húzzák a vizes lepedőt ezekre a bepánikolt fickókra – pedig aztán húzzák rendesen mindenhonnan – annál nagyobb marhaságokat kénytelenek mondani a saját táboruk kábítása érdekében.

Az „aberráció” oldala felől sajnálatosan konkrét adatok, dokumentumok jönnek a kormány emberei által elkövetett disznóságokról, nem Kövér László idétlen motyogása, Orbán Viktor agresszív rikácsolása, esetleg Kósa Lajos zavart hebegése, mostanában inkább szélesebes menekülése. Simicska Lajos, az ki? Egy neomarxista filozófus? Pedig ő pofozza őket, szinte napi rendszerességgel. Egy tipikus baloldali elkötelezettségű, nincstelen proletár. Ennyit mutatóba a fideszes hülyeségekből. Aki repetázni szeretne belőle, olvassa a szélsőségesen aberrált 888-at, vagy amire csak gusztusa támad.

Bármily elképzelhetetlennek tűnik, a centrális erőtérnek vége. Rég szétpukkadt. Orbántól nem volt rossz ötlet kiegyensúlyozott, mérsékelt politikust játszani, amíg csak megtehette. Eleinte a látszattal nem volt gond, az ellenzék is tette a dolgát, azaz nagyjából semmit. Boldog, szép napok voltak ezek, semmi sem zavarta meg az önfeledt gazdagodást, a virágzó korrupciót, a demokrácia lebontását. Az egész pályás letámadást. „Az emberek ezt akarták, kétharmad, elmúltnyócév, fülkeforradalom, konzultáció, zengzetes rádiós szózatok Rákosi elvtárs stílusában, stb.”

Ha valaki rá merészelt kérdezni, mi is folyik itt valójában, az egészet el lehetett intézni azzal, hogy: – Van valami közöd hozzá, Törpicur? Van ilyesmire felhatalmazásod? Megválasztottak a polgárok? Nem-e’?! Akkor pofa be, majombácsika, aztán húzzá' innen szép szaporán! Ekkora hülyét a világ még nem látott. Írjátok szaporán oda a neve mellé, hogy hazaáruló.

Ebben a centrális erőtérben – azon kívül, hogy a bolygók keringenek a Nap körül – az volt a leghasznosabb, hogy Orbán, a Napisten földi megtestesülése, balról (aberráció) és jobbról is tudott csipegetni az eltévelyedett báránykákból a maga számára szavazókat. Az erdélyei magyarokat Orbán rezsimje simán korrumpálta. Ők bizony örültek a sok-sok ajándéknak, ingyenes juttatásnak. Nem az ő gondjuk honnan volt rá pénz. Ők csak zsebre vágták az egészet.

Aztán jött Simicska, jobban mondva ment és ezzel vége lett a mutatványnak.

Orbán kénytelen volt kimozdulni a centrális erőtér kényelmes pozíciójából, aztán irány a szélsőjobb. Onnan már elég nehéz visszajönni, főleg egy nagyjából kétmilliós, meggyőződésesen rasszista, idegengyűlölő, csökkent értelmi képességű szavazótáborral a háta mögött. Ennyije maradt, ennyivel kell gazdálkodnia. Ők három, négy szónál többet nem nagyon képesek felfogni, az pedig bőven ráfér egy plakátra. 

A sorosozás Bencsik szerint jópofa dolog, ami ugyan inkább marhaság, pont ezért hajtogatják rendületlenül.

2010 óta a rezsim sikeresen tematizálta a közvéleményt. Gyurcsány, elmúltnyócév, kommunisták, a haza végveszélyben, Brüsszel, migránsok, zsidó világösszeesküvés, Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, orosz propaganda. Ezek azok a hívószavak, amelyek egyben tartják a táborát, miközben ő sikeresen megszerzett magának mindent, amire szüksége volt. És gyakorlatilag mindenre szüksége volt.

Az európai szélsőjobb teljesen odavan Orbán Viktorért, akik nem éppen a centrumban helyezkednek el. Obi-Wan Kenobi úgy jellemezte őket mint „a söpredék és a gazság alávaló nyüzsgése.”

Kínos, hogy a megalkuvó Európai Néppárt eltűr egy ilyen Orbán-féle, kétes, bajkeverő figurát a sorai közt. A Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája jobboldali populista euroszkeptikus európai parlamenti frakció tárt karokkal fogadná mind a 12 képviselőjüket.

Orbán teljesen kiszorította magát jobbszélre, ami nem igazán a normalitás világa, inkább a gyűlölködésé, az intoleranciáé, a kirekesztésé és az ezekből fakadó erőszaké. Van kétmillió ilyen-olyan orkja, szavazati joggal. Több embert ostobaságokkal képtelen megszólítani. A tematizációnak is annyi lett.

Ha választások után kisebbségi kormányt lennének kénytelenek alakítani, akkor jelentősen szűkülne a mozgásterük. Kevés dolgot lennének képesek jogszerűen keresztülvinni, talán még a bizottsági üléseken is részt kellene venniük. A törvényeséggel persze eddig se nagyon foglalkoztak, de ez talán ezután ki is fog derülni.

A NER-nek, mint nagy átverésnek mindenesetre annyi. A nemzetet nem lehet 2 millió fanatikusra redukálni.

Kövér László elmerenghet azon, vajon mik történtek vele Mória sötét tárnáiban, amitől olyan lett, amilyen, és mitől „sorvadt el az agya”. Ez utóbbit ő maga mondta a 68-as mozgalmakra utalva.

Szegény, megboldogult Alexander Dubček… Biztos nem gondolta volna azt, hogy Gustáv Husák elvtárs valaha Magyarországon fog reinkarnálódni, ráadásul ilyen elvadult, modortalan formában.

Az Orbán-rendszer leváltását áhító választópolgárként a kezdettől szimpátiával kísérem a különböző civil szervezetek erőfeszítéseit a változást akaró szándék koncentrálására. Vagyis arra, hogy az erősen manipulatív választási törvény torzításai ellenére minden körzetben elsőbbséget kapjanak a legesélyesebb ellenzéki jelöltek.

Az egy az egy ellen stratégia több módon is megvalósítható. A demokratikus pártok kínkeservesen alakuló egyeztetése a koordinált jelöltállításban látja a megoldást. Mi tagadás, e folyamatot roppant módon késleltette az emberi gyarlóság: a kivagyiság, a vélt vagy valós sérelmek, az egyéni és pártérdekek előtérbe nyomulása mind-mind akadályozza a helyes fontossági sorrend megállapítását és az elsődleges cél tényleges középpontba állítását. Ennek ellenére létrejött az MSZP-Párbeszéd és a DK-Szolidaritás megállapodása, és e pártok késznek mutatkoznak arra, hogy az esélyesség alapján, kölcsönösségi alapon vagy akár egyoldalúan további engedményeket tegyenek.

Mindeközben a Közös Ország Mozgalom (KOM) és az előző időszak(ok) néhány ismert politikusát tömörítő V-18 szerintem veszélyes kísérletbe fogott. E szervezetek, mintegy az idejekorán kimúlt előválasztási kezdeményezés diszkontált változataként teljes ellenzéki összefogásra buzdítanak, és már-már az az ember benyomása, szép lassan át is vennék a pártok átvehetetlen szerepét. Azt érzékelve, hogy a további egyeztetés zsákutcába került, kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a KOM egyéni körzetekben megrendelt közvélemény-kutatásainak és arra buzdítanak, hogy mindenütt az amúgy meglehetősen bizonytalan mérési adatok és a még bizonytalanabb átszavazási hajlandóságot sacc per kábé alapon megtippelő becslés alapján általuk „kinevezett” legesélyesebb jelöltekre voksoljunk.

A változás esélye címmel tartott ma sajtótájékoztatót a Viszlát, kétharmad!, a Közös Ország Mozgalom, a Számoljunk együtt! és az 1 jelölt a változásért! civil szervezet Márki-Zay Péterrel, Bod Péter Ákossal, Elek Istvánnal és Lányi Andrással: a 2018-as választás legesélyesebb ellenzéki jelöltjeiről. Követendő példaként természetesen többször is előkerült Hódmezővásárhely. Helyesen, mert ott valóban a párthatárokon átívelő együttműködés hozta meg Márky-Zay Péter váratlan sikerét. És helytelenül, mert egy időközi önkormányzati választás nem hasonlítható össze az országgyűlésivel: előbbi győzteséből polgármester, a település felelős első számú embere lesz, míg az országgyűlési választás eredményeként a Parlamentbe jutott ellenzéki képviselőknek kormányzóképes erőt kellene előállítaniuk a mátrixból. Mert ugye a NER elkergetésének nem az a célja, hogy anarchiába hajtsa az országot...

Bejelentették, hogy a választást megkönnyítendő, létrehoztak egy honlapot, amelyen már most ötven körzetben megjelölték a legesélyesebb jelöltet, és a folyamatban lévő kutatások eredményeként a választás előtti héten (?) még jó néhány körzetben meg tudják majd könnyíteni a szerintük egyedüli megoldást jelentő átszavazásokat.

https://rendszervaltas2018.hu/

A jelzett honlapot átböngészve megerősítést nyertek, sőt aggállyá változtak fenntartásaim. Nem csak azért, mert az ötven körzet közül, minden egyéb friss mérést felülmúló, negyven százalékos arányban, vagyis húszban a jobbikost jelölték meg a legesélyesebbként - bár ezért is -, hanem azért is, mert az ország jövője szerintem nem tehető ki ilyen szerencsejátéknak. Az átszavazási hajlandóság roppant bizonytalansága, főleg így, a pártok fölött átnyúlva, az ő befolyásukkal nem számolva ugyanis éppen Vonáéknak kedvez. A szélsőjobb híveinek radikális többsége, pártutasítás híján, garantáltan nem fog demokratikus pártok jelöltjeire átszavazni. Ezzel szemben a demokratikus térfélen - a teljes összefogás elengedhetetlenségét hajtogató, jó ideje érzékelhető nyomással - a jóindulatú tömeg akár jelentős részét is meg lehet győzni arról, hogy ha az ilyen szavazóoldalak ott helyben a jobbikost jelölték meg a leginkább esélyesnek, akkor rá, nem pedig a demokratikus pártok koordinált jelöltállítása eredményeként megnevezett vagy éppen egy másik, de demokrata politikusra voksoljanak.

Éppen ezért érzem ezt az egész folyamatot nem kellően átgondoltnak. Vajon tisztában vannak az említett szervezetek azzal, hogy amennyiben elképzelésük sikerrel jár, a tényleges választói akaratot nagy mértékben befolyásolva és torzítva, jó eséllyel segíthetik a Jobbikot kormányra és Vona Gábort a miniszterelnöki székbe?!

Megismétlem: le a kalappal az erőfeszítések és a befektetett energia előtt. De egy pillanatra se tévesszük szem elől, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

"aki előttetek áll, aki mellettetek áll, aki mögöttetek áll az a mi emberünk"
(Müller Péter Iván. Kontroll csoport)

„Az én lelkiismeretem tiszta, nem félek tőled, Simicska Lajos!” (Szita Károly & Krakus Péter)

Nocsak! Micsoda meglepő, bátor kijelentés! Ez a derék harcos talán még Soros Györgytől sem retteg, csak ha kampányolni kell ezzel.

Nem félünk tőled, Simicska Lajos! Ez bizony hasonló tulajdonság köztem és Szita Károly, jelentett Krakus Péter, Kaposvár pökhendi polgármestere között. Sőt! Én soha nem féltem a Fidesz-konszern leváltott vezérigazgatójától, igaz, ő azt se tudta rólam, hogy a világon vagyok, így ő sem félt tőlem. Valószínűleg ma sem. Ezt azért nem nevezném részemről hősies cselekedetnek. Alapvetően kimondottan gyáva alak vagyok, változó számú, lagymatagon titkolni próbált jellemhibával.

Ez a Krakus nevű vamzer azonban a nevezetes G. nap előtt nem nagyon mert volna újjat húzni az akkor még korlátlan hatalommal rendelkező Simicska Lajossal. Maximum egy „Igenis, kérlek! Hogyne, azonnal intézkedem! Nagyon köszönöm, Lajos! Pontosan mennyit is mondtál?” – ellenkezésre futotta volna az akkori „nem félek tőled”-ből. Az ilyen Krakus-féle, szorgalmas spiclik esetében a tiszta lelkiismeret értelmezhetetlen fogalom. Ami nincs, az nem lehet sem tiszta, sem piszkos, sem poros, csupán egy nagy nulla. Mint maga a gazdatest.

Egy spicli mindig is spicli marad, mivel ez természetéből, neveltetéséből, gyávaságából, aljasságából fakad. A kis Krakus pajtás valószínűleg már általános iskolában szorgalmasan árulkodhatott, majd be is söpörhette az ezért járó előnyöket, valamint társai mély megvetését, ha fény derült alantas tevékenységére. Ha nem, akkor minden ment a maga megszokott útján.

A kaposvári, 00-ás Bürgermeister nosztalgiából talán még ma is írogat jelentéseket, csak úgy merő szórakozásból, meg aztán azért, nehogy kijöjjön a gyakorlatból. Most nem szocialista, hanem nemzeti érzületből. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy egy gazfickó mire hivatkozik aljas tetteinek elkövetése közepette. Akár még tíz Miatyánkot is elmormolhat fogalmazás közben. A lényegen ez semmit sem változtat. Önérdekből és anyagi előnyökből teszi, amit tesz. Ő egy ilyen ember.

Jaroslav Hašek, Švejk a derék katona című regényében meleg szívvel emlékezik meg Bretschneider úrról – akit később felfaltak a saját kutyái –, az államrendőrség civil ruhás detektívjéről. A derék Bretschneider úrnak azonban ez volt a tisztes foglakozása. Krakus azonban végzettségét tekintve növényvédelmi üzemmérnök, okleveles agrármérnök, valamint környezetvédelmi szakmérnök. Ez a hivatás nem tette kötelezővé azt, hogy buzgón és lelkesen jelentsen munkatársairól, ismerőseiről, meg ki tudja még kikről. Krakus esetében a besúgás fakultatív tevékenység volt, karrierje előmozdítása céljából, talán bosszúvágyból, a párt iránti hűségéből. Az okokat soha nem fogja bevallani.

A jó erkölcs és a tisztesség azt kívánta volna, amint kiderült Krakus Péter dicstelen múltja, Szita Károly azonnal lemondott volna a polgármesterségről, ha pedig nem, akkor a mások kommunistáit oly mániákus módon pellengérre állító Fidesz-KDNP kényszerítette volna erre.

Mit keres egy ilyen komcsi spicli a kerekasztal lovagjai között? A többiekhez hasonlóan valószínűleg rengeteg pénzt. Pont ez az egyik legnagyobb gond ezzel a NER-nek nevezett véd- és dacszövetséggel. Sorra pozícióba emeli ezeket az erkölcsileg, morálisan, valamint ma már szakmailag is értéktelen figurákat, szerencselovagokat, semmirekellőket, szélhámosokat. A szomorú az, hogy ez hatékony, nyerő stratégia. A közös bűn szorosan, megbonthatatlanul összekovácsolja ezt a kétes múlttal rendelkező kompániát. Mind-mind egyre jobban zsarolhatóvá válnak. Csak a NER (lásd Cosa Nostra) szövetségében érezhetik biztonságban magukat. A szervezeten belül övék minden, azon kívül pedig senkik és semmik, legfeljebb hazaárulók.

Ha ezt a Krakus nevű szélhámost korrekt módon, úgy kivágnák, mint Sauerbrunn-né a férjét, amikor az hajnalban részegen hazatántorog, az katasztrofális lavinát indíthatna be. Gyakorlatilag senki sem érezhetné többé magát biztonságban. Megszűnne a védővarázslat. Gyenge jellemük miatt előbb vagy utóbb a saját bőrük mentése érdekében elkezdenének szépen kipakolni, spicliskedni. Oda lenne az egész, oly szépen felépített Orbán-birodalom. Innen hát a nagyfene bátorság.

Ha bekövetkezne a bukás, Krakus Péter, önkéntes besúgó bátran kijelenthetné:

„Az én lelkiismeretem tiszta, nem félek tőled, Orbán Viktor!”

Valami miatt idáig már nem terjed ki Krakus, illetve Szita rendíthetetlen bátorsága, ami mennyiségileg nagyjából a lelkiismeretével egyenlő.

Mocskos idők, mocskos alakoknak kedveznek.

***

„- No és Bretschneider úr nem jár ide? - kérdezte Švejk.

– Volt itt egypárszor – felelte a vendéglősné –, megivott egy-két sört, kérdezte tőlem, hogy kik járnak ide, és hallgatózott, hogy mit beszélgetnek a vendégek a futballról. Amikor őt látják, mindig csak a futballról beszélnek. És ő folyton rángatózott, mintha minden pillanatban őrjöngeni és rúgkapálni akarna. Az egész idő alatt csak egy kárpitos ment neki lépre a Příčná utcából.

– Az ilyesmi gyakorlat kérdése - jegyezte meg Švejk –, nagy marha volt az a kárpitos?

– Körülbelül olyan, mint az uram – felelte Palivecné sírva. – Bretschneider úr megkérdezte tőle, hogy lőne-e a szerbekre, ő meg azt mondta, hogy nem tud lőni, de egyszer volt egy ilyen vásári lövöldében, és ott ellőt  egy koronát. Aztán mindenki látta, hogy a Bretschneider úr előveszi a noteszát, és azt mondja: «Nocsak, megint egy szép új hazaárulás!» És elment azzal a Příčná utcai kárpitossal, és az nem is jött vissza többé.”

Jaroslav Hašek;. Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban

.