Vapiti (Cervus canadensis)

Chicago Dallasban

– Maga átkozott, gátlástalan, ocsmány csirkefogó! Nagyvárosi görény! Mélységesen megdöbbent a tény, hogy még életben találom! Nagyon reméltem, míg magára akadok, valaki csak elintézi! Ezt a nemes küldetést ezek szerint nekem kell beteljesítenem. Megpróbálok kellőképpen brutális lenni, mivel az igazságérzetem és a tiszta erkölcs ezt kívánja tőlem. Választhat. Alulról felfelé, esetleg egy másik irányból kezdve törjem ripityára a csontjait. Szerintem ez részemről rendkívül méltányos ajánlat. Menetközben talán próbálja meg élvezni az egészet!

Pahaska „Tepee” Wapitit egészen váratlanul érte ez a bősz támadás. Nem nagyon tudott megbékélni azzal a gondolattal, hogy egy férfi éppen leszámolni készült vele. Próbálta kifogástalanul öltözött, de eltorzult arcú támadóját lecsillapítani, legfőképpen azért, hogy megtudja, vajon miért is tört rá az illető ilyen határozottan az életére. Felmerült benne az a gondolat, hogy egyszerűen lelövi a dühös fickót, de ösztönös kíváncsisága végül felülkerekedett gyakorlatias természetén.

– Csillapodjon már le egy kicsit, uram! – szólt erélyesen a rejtélyes pusztítóra. – Kérem vegye figyelembe azt, hogy valószínűleg olvasnak minket. Talán még túlságosan érzékeny lelkű emberek is akadhatnak közöttük. Amúgy senki sem tud se magáról, se rólam semmit. Bevezetés, tárgyalás, befejezés! Hallott már valaha erről? Egy átlagos iromány valahogy így néz ki. Úgy látom, ön azonban azonnal rá kíván térni a befejezésre, ami meglehetősen zavarossá tesz mindent. Ezzel csak arra kívánom felhívni a figyelmét, hogy valami értelmet kéne adnunk a halálomnak, esetleg az önének, ha történetesen ügyesen fejbe lőném önt, majd gondosan megszabadulnék a holttestétől. Tudja, semmi kedvem egy ilyen kellemes napon kínhalált halni. Kávé nélkül nem is tudnám felhőtlenül élvezni. Szóval hozzon össze valami bevezetés-félét.

– Engem egyáltalán nem érdekel, hogy kik olvasgatnak minket. Hagyják nyugodtan abba, vagy mit tudom én. Csináljanak valami mást – válaszolta ingerülten a férfi. – Maga az a Tepee Wapiti, nem?

– Igen, valóban, de egy név miatt senkit sem szokás brutálisan halálra verni. A Tepee amúgy is csak a becenevem. Ha magát ez ennyire feldühíti, akkor hívjon nyugodtan Pahaskának. Esetleg a Wapiti borította ki ennyire? Sajnálom, de a maga érzelmei miatt nem fogok nevet változtatni. Ön, ha nem tévedek Owl Huaric. Remélem e név hallatán nem kap átmeneti idegrohamot.

– Kit érdekel a maga átkozott neve! Legfeljebb a sírkőkészítőt, akinek az egészet fel kell majd vésnie valamire. Persze elég lenne az is, ha azt írná rá: Ez itt egy döglött görény! – folytatta az energikus beszélgetést Tepee engesztelhetetlen ellensége. Jobb kezében egy ólommal gondosan megerősített teniszütőt lóbált, ami első ránézésre tökéletesen alkalmasnak tűnt Tepee csontjainak összetörésére. Valószínűleg kimondottan erre a célra készült. – Ha a nevem érdekel valakit az olvasók közül, akkor érje be az Owl „Sitting Bull” Huarich-al. Jobbal nem szolgálhatok és nem is nagyon akarok. Amúgy meg ch van a végén és nem c, mint ahogy azt az előbb mondta. Ezt egész máshogy kell kiejteni, maga félkegyelmű. De mindegy. Rátérhetnénk végre az én ügyemre? Tudja, arra az aprólékosan kivitelezett verésre, amit az imént említettem.

– Véleményem szerint nem – válaszolta Tepee. A biztonság kedvéért rászegezte Smith & Wesson Compact típusú pisztolyát a férfire. Erős vágyat érzett arra, hogy véget vessen a beszélgetésüknek, de úgy érezte ez rendkívül méltánytalan lenne a kíváncsi olvasókkal szemben, akik még azt sem tudták, hogy Pahaska „Tepee” Wapiti Chicago legzseniálisabb magándetektíve. Most, hogy ez végre kiderült, egy kicsit jobban érezte magát.

– Tudhattam volna, hogy maga egy rendkívül gyáva féreg – szólalt meg megvetően Sitting Bull, amint megpillantotta a fegyvert. – Ez azonban nem tántorít vissza küldetésemtől. Megvárom, amíg elalszik, aztán szépen agyonverem. Ezt a napot amúgy is erre szántam.

– Ördögien ravasz tervnek tűnik – válaszolta Tepee. – Egyetlen gyenge pontja van csupán. Mielőtt elaludnék lelövöm magát.

– Az ördögbe! Erre nem gondoltam – vakargatta a fejét Sitting Bull. – Majd valamit kitalálok. Ha már így életben van, mondja meg nekem, ha magát Pahaska Wapitinek hívják, az ajtajára miért az van kiírva, hogy General Simón Bolívar?

Wapiti hirtelen megdöbbent. Ezt nem tudta. Még soha nem olvasta el a nevét az ajtón, bár tudta, hogy régóta ott van. Eddig úgy vélte, a sajátja szerepel ott. Ez a Simón Bolívar teljesen megzavarta. Fegyverét támadójára szegezve az ajtó felé indult, majd hirtelen felrántotta azt. Tényleg ott volt rajta szép cikornyás betűkkel: General Simón Bolívar, magánnyomozó. Ez végre magyarázatot adott a furcsa névnapi köszöntőkre.

– Fogalmam sincs – felelte őszintén. – Csak valami apró tévedés lehet. Nem én vagyok General Simón Bolívar. Soha életemben nem voltam az. Nem akartam feldühíteni a Bolivár névvel. Ígérem, le fogom cserélni a sajátomra.

– Engem ez egyáltalán nem érdekel – felelte erre Sitting Bull. – Tőlem aztán Pahaska „Tepee” Wapiti néven felszabadíthatja egész Dél-Amerikát, az sem izgatna fel különösebben. Hagyjuk ezeket a neveket. Úgy látszik, maga betegesen vonzódik az ilyesmikhez. Ami miatt el akarom pusztítani magát, annak az az oka, hogy folyamatosan zaklatja a feleségemet. Állandóan figyeli, nézegeti, követi. Tudom, mivel velem is ezt csinálja. Fotózgat, feljegyzéseket készít róla. Bekamerázta a hálószobánkat, a nappalinkat, a nyaralónkat. Megszerezte a feleségem orvosi kartonjait. Micsoda ocsmány teremtmény képes ilyesmire?

– Egy magánnyomozó – válaszolta nyugodtan Tepee. – Tudja ez a munkánk. Néha ilyesmivel is megbíznak minket az elkóborolt macskák felkutatása mellett. Ebben az esetben éppen maga volt a megbízóm, bár régebben egy kicsit máshogy nézett ki.

Tepee kirakott a férfi elé egy Huaric feliratú dossziét.

– Parancsoljon!

Sitting Bull a teniszütőjével megpiszkálta az iratokat.

– Ki az a Huaric? – kérdezte meglepetten. – Nekem meg mi ki közöm van ehhez a fickóhoz?

– Semmi különös csupán annyi, hogy maga az – válaszolta Simón, illetve Pahaska. Kezdett teljesen belezavarodni a saját nevébe.

– Én aztán nem – csapott az ütőjével egy nagyot Huarich az asztalra. Tepee erre feljebb emelte a pisztolyt. Bull folytatta. – Én úgy írom, a nevemet, hogy Huarich. Ch! Mint már említettem, azt egész máshogy kell kiejteni. Ezt a Huaric nevű fickót nem is ismerem.

Pahaska „Tepee” Wapiti ennek hallatán rendkívül kellemetlenül kezdte érezni magát. Chicago zseniális magánnyomozóján ezek szerint kifogott egy közönséges h betű. Teljesen feleslegesen követte Huarich feleségét, miközben Huaric neje azt csinált amit csak akart. Ez az ügy teljesen tönkre tehette volna hírnevét a városban, ráadásul még egy verésre is számíthatott volna, ezúttal Huaric részéről.

Gondos mérlegelés után azonnal lelőtte Huarichot, majd utcai lövöldözésnek álcázva a bűntényt, kihajította holttestét az ablakon. Az orvosszakértők majd kitalálnak valami magyarázatot arra, hogy egy fejlövéstől miként zúzódhatott össze valaki ennyire az aszfalton. Szerencsére kint elég nagy volt a szél, ami így magyarázatot adhatott erre.

A magánnyomozó ezek után gondosan megsemmisítette a Huaric-dossziét, majd ugyanezt tette Owl Huaric-al is. A mit sem sejtő férfit egy váratlanul felbukkanó bivalycsorda taposta halálra a város egyik népszerű parkjában. A szörnyű tragédiához az is hozzájárulhatott, hogy Hauric séta közben valamilyen okból gondosan gúzsba kötötte magát. Özvegye szerint a férfi azelőtt nem szokott ilyesmit csinálni, bár a feleségét gyakran kötözte meg ha kirándulni indultak valahová.

Hogy elterelje magáról a figyelmet, Pahaska Wapiti felkereste a rendőrséget és érdeklődni kezdett ügyfele iránt. Legnagyobb megdöbbenésére a rendőrségen közölték vele, hogy a tragikus baleset Dallasban történt, ezért teljesen felesleges lenne elutaznia Chicagóba, hogy ott tisztázza a részleteket.

Pahaska „Tepee” Wapiti ekkor döbbent rá arra, hogy ő nem Chicago, hanem Dallas zseniális magánnyomozója.

Tisztelt Emberi Erőforrások Minisztériuma!

Mi, akik itt élünk Himlőhelyen, immár saját bőrünkön érezzük a településünkre nehezedő, szinte elviselhetetlen migrációs nyomást, ezért tiszta szívből üdvözöljük az Önök által szigorúan megkövetelt Honvédelmi Intézkedési Terv kidolgozását. Talán még nem késő!

Reméljük, az esetlegesen bevezetendő különleges jogrend végre lehetőséget biztosít arra is, hogy végképp leszámoljunk az országunkban garázdálkodó sorosista-bandákkal. A választások után mindenképpen célszerűnek tartanánk ezt az „esetlegesen”-t jó alaposan konkretizálni.

Községünk az Önök áldásos uralma alatt dinamikusan gyarapodott, emiatt úgy érezzük, mi is kiemelt, potenciális célpontnak számítunk. Úgy 80-90 százalékra becsüljük egy terrorcselekmény bekövetkeztének lehetőségét itt, Himlőhelyen. Mivel településünket eddig még egyetlen külső támadás sem érte – a belsők pedig nem tartoznak másra, főleg ha nőket ér ilyesmi –, a 10-20 százalékos biztonságunkat már minden bizonnyal alaposan feléltük.

Az Önök által küldött kiváló Honvédelmi Intézkedési Terv-minta függőlegesen van írva. Ha lehetséges, mi maradnánk a vízszintes írásmódnál, bár ha ez biztonsági kockázatokat rejt magában, haladéktalanul áttérünk a vízszintes laptájolásra.

34 oldal megfelelőnek látszik, hiszen a Barbarossa hadművelet útmutatási része is csupán 10 számozott oldalból állt. A HIT-hadművelet a Szovjetunió lerohanásánál mindenesetre jóval komolyabb feladatnak tűnik.

A terv kidolgozásának haladéktalanul neki is láttunk, de mindenképpen szeretnénk Önöket tájékoztatni az eddig elért eredményeinkről, hátha ennek más településeken is hasznát vehetik. A feljelentéseket külön mellékletben csatoltuk a dokumentumunkhoz, kérjük ezek alapján tegyék meg a megfelelő óvintézkedéseket, meg amit csak jónak látnak.

Mivel nem tudhatjuk, hogy levelünk nem kerül-e ellenséges kézbe, a honvédelmi műveletekben részt vevő személyeket fedőnevükön szerepeltetjük.

Elsőként településünk iskoláját tettük migránsellenessé. Az épület stratégiailag fontos helyen, településünk főutcája mentén helyezkedik el, közvetlenül a 314. számú italbolt mellett. Ha az iskola elesik, a támadók könnyűszerrel hatalmukba keríthetik a himlőhelyi Hotel Flamingót, azaz a község színvonalas és erényes kocsmáját. A kereszténység és Európa fennmaradása ez esetben komoly veszélybe kerülhet, mivel az említett vendéglátóipari helyiség értékes és bőséges készletekkel rendelkezik.

Az iskola főút felé néző része könnyen védhető, mivel az első emeletről a környék hosszan belőhető. A lakosokat köteleztük a házuk előtt álló fák kivágására, mivel így az ellenség nem használhatja azokat fedezékül. A biztonság kedvéért egy-két gyalogsági aknát is leraktunk imitt-amott.

Az épület védelmét kellőképpen megerősítettük. Az udvar sarkaira gépuskafészkeket telepítettünk. Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) keretében a homokzsákokat a későbbiekben masszív, vasbeton objektumokra kívánjuk lecserélni és a bennük elhelyezett fegyverzetet is szeretnénk modernizálni.

Az iskola tetején kialakítottunk egy helikopter-leszállóhelyet, így a sebesültek gyors elszállítása nem okozhat problémát.

A hamarjában megerősített födém 3 méter vastag vasbeton szerkezetből áll, így könnyedén el tudtunk helyezni a tetején egy légvédelmi állást. A kezelőszemélyzetet az iskola takarítónőiből állítottuk össze. Célzónak „Ma Barker” nevű ügynökünket képeztük ki, aki kiváló jártassággal rendelkezik agyaggalamb-lövészetben, valamint macskák kövekkel való elűzésében.

A gyermekek megfelelő kiképzéséről egy tapasztalt, Csehszlovákiát megjárt, 68-as veterán gondoskodik. Fedőneve „Budweiser”, néha „Kozel”, illetve „Staropramen”. Hozzáértő irányításával a régi TSZ-iroda padlásán talált RPG-7-es kézi páncéltörő gránátvetőkkel a gyerekeknek sikerült pillanatok alatt lebontaniuk egy használaton kívül álló istállóépületet, valamint nyomtalanul eltüntetniük a polgármester úr Mitsubishi Pajeróját.

A felső tagozatos osztályok tanulói a kötelező testnevelés órákon tökéletesen elsajátították a gyalogsági közelharc különböző módozatait. Ügyesen képesek bárkinek átvágni a torkát, illetve kiontani a belét, ha valami miatt idegennek tűnne a számukra. Postás azóta sajnos nem nagyon merészkedik a környékünkre. 

A Nemzeti Kulturális Alap pályázatának segítségével sikerült beszereznünk néhány AGM–114 Hellfire, lézeres félaktív önirányítású páncéltörő rakétát. Ezekkel gyakorlatilag atomjaira bonthatjuk azokat, akik arcátlanul menedéket merészelnek kérni nálunk. Egyet ki is próbáltunk. Úgy tapasztaltuk, vaddisznóvadászatra sajnos nem alkalmas, mivel viszonylag nagy területet perzsel fel, a zsákmányt pedig eltünteti.

Településünkön bármikor elrendelhetjük az éjszakai kijárási tilalmat, amely alól egyedül „Rózsás Gödény” nevű mélységi felderítőnk kaphat felmentést, mivel ő sötétedés után mindig tökéletesen részeg, ezért könnyen az ellenség bizalmába férkőzhet, majd értékes információkat szedhet ki belőlük. Sajnos képtelen értelmezni és azonnal el is felejti ezeket, de ha szükséges, akkor „Rózsás Gödényt” bedrótozhatjuk, illetve megbabrálhatjuk a pacemakerét.

Úgy véljük az iskolát 24 órán keresztül még nehézfegyverek ellen is tartani tudjuk. Bízunk abban, hogy ennyi idő bőségesen elegendő arra, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma légi támogatást küldjön a felmentésünkre.

A harcoló csapatainkkal való kommunikációt egy kicsit megnehezíti az, hogy bár a gyerekek már mind kiválóan harcolnak, sajnos sokuknak közülük nem volt ideje rendesen megtanulni írni és olvasni. Ez azonban nem okoz gondot, mivel mobiltelefonokon keresztül az információkat szóban is eljuttathatjuk hozzájuk. A készülékek közötti adatforgalom titkosításában számítunk a minisztérium hathatós segítségére.

Ha az ellenség esetleg a virágzó Himlőhelyet nézte ki célpontjául, valószínűleg keserű csalódásban lesz része. Mi nem adjuk olyan olcsón a bőrünket, mint azok elpuhult burkusok.

Tisztelettel:

"Bloody Mary", igazgatónő, megbízott hadosztályparancsnok

Hercule Poirot végre megjelent lady Zurowska pompásan berendezett szalonjában, ahol az összegyűlt társaság már izgatottan várta, hogy felfedje a titkot egy sötét, kegyetlen rejtélyről.

Három nappal karácsony előtt valaki durván belefojtotta a szót William Gilbert Grace-be, a híres krikettjátékosba. Az illető ehhez egy 12 sentiméter széles és 96 centiméter hosszú krikettütőt használt. A lehető legnagyobbat, amelyet a Brit Nemzetközösségben elfogadott szabályzat engedélyezett. A helyszínre érkező orvosnak, Dr. Henry Woodrownak mindössze az ütőt sikerült megmentenie, amely így szerencsére teljes épségben került elő mr. Grace fejéből.

(Agatha Christie eközben pont ezt írta.)

Poirot szúrós szemmel szemügyre vette az egybegyűlteket, majd színpadiasan meghajolt.

– Hölgyeim és uraim! A nevem Hercule Poirot – jelentette ki egy méltóságteljes mosoly kíséretében. – Önök közül többen talán már hallottak rólam, ami nem meglepő, mivel öt napja össze vagyunk zárva egymással, így rengeteg közös étkezésen vettünk részt. Azért kérettem önöket ide...

(Agatha buzgón gépelt és remekül érezte magát.)

– Azért kérettem önöket ide, hogy előadásomban meghallgassák Erik Satie, Gymnopédie No.1 című művét. Amint látom akad is itt egy pompás zongora.

(Az írónő meglepetten hátrahőkölt. Nem egészen ezt akarta írni, bár pár oldallal ezelőtt tényleg említést tett egy zongoráról, de ennek semmi szerepet sem szánt készülő művében. Poirot azonban ezek szerint igen.)

– Köszönöm megtisztelő figyelmüket – biccentett a híres magándetektív, majd leült a zongorához. Lassan felnyitotta a billentyűk fedelét és zongorázni kezdett. A jelen lévők elképedve néztek egymásra. Poirot rendkívüli átéléssel adta elő Satie szomorkás, de csodálatos dallamait. Néhány hölgy sírni kezdett, miközben Dr. Henry Woodrow zavartan forgatta az általa kimentett krikettütőt.

(Agatha Christie teljesen elképedt. Nem is tudott róla, hogy valaha megírta volna azt, hogy Hercule Poirot kiemelkedően tehetséges zongoraművész. A rakoncátlan regényhőst megpróbálta rávenni arra, hogy próbáljon inkább a nagy nehezen kifeszegetett krikettütőre koncentrálni, ezért gyorsan folytatta a regényét.)

Mikor Poirot befejezte teljesen értelmetlen előadását, Dr. Henry Woodrow felemelte a kezében tartott ütőt és kérdően nézett az átszellemült magánnyomozóra.

(Agatha azt remélte, erre végre csak reagál a kis belga, és nekikezd felgöngyölíteni W. G. Grace rejtélyes halálának történetét.)

Poirot odapillantott. Sóhajtott egy nagyot, majd megszólalt:

– Valóban szörnyű eset. Engem is nagyon megrázott, de fogalmam sincs arról, vajon ki követhette el ezt a barbár gaztettet. Az is elképzelhető, hogy mr. Grace csupán megpróbálta lenyelni a krikettütőjét. Ki tudja mire képesek ezek a híres sportolók. Ismertem valakit, aki egy templom tetejéről próbálta megdönteni a magasugrás világrekordját, ami sikerült is neki, de belehalt. Mr. Grace talán egy új ütésfajtán kísérletezett. Ki tudja?

(Agatha kezdett dühbe gurulni. Mindent olyan pompásan kigondolt. Volt egy bizarr gyilkossága, rengeteg potenciális elkövetője, valamint egy zseniális magánnyomozója, aki a jelek szerint teljesen megőrült. Megpróbálta megmenteni a kínos helyzetet, ezért gyorsan megszólaltatta lady Zurowskát.)

– Kedves monsieur Poirot. Rendkívül meglepett minket csodálatos zongorajátékával. Őszintén gratulálok! Ön kimondottan tehetséges, de mi arra számítottunk, választ kapunk arra a kérdésre, vajon ki gyömöszölt szerencsétlen William szájába egy egész krikettütőt. Úgy vélem, nem Erik Satie volt az. Ő szerintem esernyőt használt volna erre a célra. Rengeteget találtak ebből a holmiból a szobájában, miután meghalt. Őt mindenképpen ki is zárhatjuk a tettesek közül. Tehát önnek, mint magánnyomozónak, mi erről a véleménye?

– Tökéletesen egyetértek önnel, lady Zurowská – felelte barátságosan Poirot. – Halottak nem szoktak krikettütőket gyömöszölni mások szájába. Az a véleményem, egy tökéletesen élő, kiváló erőben lévő személy lehetett a tettes. Többet azonban sajnos nem tudok az ügyről. Kérem hallgassák meg Satie egy másik művét, a Nocturne n 1-et. Úgy vélem, ez is legalább annyira izgalmas, mint eme megboldogult sportember felszerelése.

(Mielőtt Agatha reagálhatott volna rá, Poirot ismét zongorázni kezdett.)

A társaságot teljesen elvarázsolta Poirot játéka. Egészen meg is feledkeztek a szörnyű bűntényről.

Dr. Woodrow diszkréten elejtette a krikettütőt, majd finoman egy asztal alá rúgta. Úgy érezte, ez a tárgy valahogy most nem illik bele a környezetbe. William Grace meghalt ugyan, de a jelenlévők közül igazából senki sem ismerte őt. Azt sem tudták miként keveredett ide és miért szándékozott lenyelni az ütőjét.

(Agathát rendkívül felbosszantotta mindez. Úgy érezte, az egész társaságból egyedül csak őt érdekeli az, vajon ki fojtotta bele a szót a híres krikettjátékosba. Legnagyobb meglepetésére azonban erre ő sem tudott megfelelő választ adni. Poirot viselkedése teljesen megzavarta, így elfelejtett tettesről gondoskodni. A férfi halála senkinek sem állt az érdekében. Kínjában arra gondolt, Grace esetleg megbotlott és szerencsétlenségére belesett a saját ütőjébe. Az ilyesmi gyakran megtörténik.)

Poirot a társaság legnagyobb örömére elkezdett Chopin műveket játszani. A kis belga valóban remekül zongorázott.

Miután befejezte játékát, felállt és mosolyogva meghajolt. Dr. Henry Woodrow zavartan köhécselni kezdett, majd megszólalt:

– Monsieur Poirot. A kedvemért eljátszaná nekünk Scott Joplin-tól a The Entertainert.

Poirot szelíden elmosolyodott, vidáman összecsapta a bokáját és kijelentette:

– Szíves örömest! Ajánljuk tehát az Entertainert a híres krikettjátékos, William Gilbert Grace emlékének, aki minden valószínűség szerint saját ütőjének lett áldozata.

Poirot leült a zongorához, majd felcsendült a vidám dallam.

(Agatha feladta a további próbálkozást, és keresett magának egy whyskis üveget.

– Már csak ez az idióta ragtime hiányzott a boldogságomhoz! – morogta magában.)

Orbán után (vagy inkább OVi.-tól számítva) 18. év áprilisban országgyűlési választások lesznek eme tisztes honban, amely heves izgalomban tartja az ország népét, határon innen és túl. Véglegesen eldől a a nagy kérdés, hogy keresztények maradunk-e, vagy az országot átnevezik Szodomai Gender Köztársaságra. A tét tehát rendkívül nagy. Választhatunk a között, hogy szeretnénk-e továbbra is álhívő keresztények módjára gyűlölködni, vagy ha nem, akkor külföldi nyomásra mindenkinek nemet kell változtatnia és vallást kell üldöznie.

Ha a jelen körülményeket vesszük alapul – mást nem is nagyon tehetünk – akkor a NER is éppen vallást üldöz, konkrétan a muszlim vallást, de ez nem számít annak, mivel ezek a gyalázatosak nem hisznek Orbán isteni mivoltában, sőt még egyszerű prófétának sem tekintik őt.

Adódnak az életben olyan helyzetetek, amikor nem létezik igazi választás. A 2018-as magyarországi majomcirkusz jó példa lesz erre. Valójában semmiféle választás nem lesz. A közvélemény-kutatási adatok pompás Fidesz-KDNP győzelmet jósolnak, amelyeket ugyan kellő fenntartással kell kezelni, de dőreség lenne figyelmen hagyni. Ha a valóságban valami miatt mégsem következne be a keresztény hadak elsöprő győzelme, akkor a Választási Bizottság egy kicsit majd alakítgat az eredményeken. Ebben senki sem tudja őket megakadályozni, lassan már Orbán Viktor sem, olyan szépen megtanulták a kötelességüket.

Ezt a választást nyugodtan át lehetne nevezni akár választási konzultációnak is. Minek bíbelődni a szavazatok számolgatásával, buzgó tanulmányozásával, szortírozásával. Elég lenne teleszórni az országot rengeteg „Köszönjük az x millió rendes választópolgárnak, hogy a Fidesz-KDNP-t választották, a többiek pedig próbáljanak meg végre beilleszkedni, vagy dögöljenek meg ott ahol éppen vannak!” plakátokkal. Aztán jöhet a szelektív Kánaán.

Mit tehet ilyen esetbe egy tisztességes ellenzék? Valójában azt, hogy nincs. Nem létezik, nem indul, nem ácsingózik, hanem szépen kívül marad és szabotál. Legfőképpen nem vesz részt a szép új világ csinosítgatásában.

Orbán kormányzó számára egy 100 százalékos győzelem alapos – persze nem végzetes – csapást jelentene, mivel Kovács szóhordozó és udvari tréfamester (lásd. az illető vidám fizimiskáját), nem tudna az ellenzéki erők mögött álló mérhetetlen világhatalomra hivatkozni, valamint ezzel riogatni az ország lakosságának magyarnak nyilvánított részét. Kísértetekkel persze bármikor elkezdhetnek viaskodni az új idők elvtársai, ráadásul ez a tevékenység rendkívül sikeres szokott lenni, viszonylag kevés pénzbe kerül, ellenben sokat lehet érte számlázni.

Az ellenzéki összefogás – randa, de mai kifejezéssel – felejtős. Se készség, se hajlam, se kellően erős szavazótábor nincs hozzá. Az identitászavaros Jobbikot összeturmixolni egy súlyos vérmérgezést kapott MSZP-vel nem túl bölcs dolog. A szavazótáboruk nem elegyíthető, mivel valószínűleg azonnal kicsapnák egymást, esetleg alaposan felhabzanának.

Matematikai esélyek természetesen léteznek, de ilyesmi talán a fénysebesség elérésére is van. Érdemes lenne előbb azt elérni, aztán jöhet a nagy összeborulás, meg könnyes puszilkodás.

Azok a reménybeli honatyák, akik ezen izgalmasnak tűnő – annyira legalább is az, mint egy mozielőzetes – választási cirkuszba beszállnak, tudniuk kell, hogy ők a NER részét fogják képezni, mint mutogatható ellenzék. Sok pénzt fognak kapni azért, hogy ne csináljanak semmit, ami rendkívül kedvező ajánlat. Gombnyomogató manócskából bő választéka lesz a keresztény világ önkéntes védelmezőjének. Ha keményen rájuk parancsol, még hevesen ellenkezni is fognak, ha arra lesz szükség. Ez azt jelenti, hogy az ellenzék szerepe nagyjából ki fog merülni a puszta létezésben.

Lassan az összes ellenzéki párt az 5 százalékos bejutási küszöb környékén viaskodik egymással, amivel sikeresen rontják egymás esélyeit. Boldogok a lelki szegények, de még boldogabbak lesznek azok, akik áprilisban beülnek országgyűlési képviselőset játszani.

Annak, hogy az ellenzéki pártok szabotálják a 2018-as választásokat nagyjából annyi az esélye, mint annak, hogy győzni fognak.

Aki elfogadja a játékszabályokat, annak meg lesz a bűvös 5 százaléka, ami ellenállhatatlanul csábítónak tűnik.

Egyszer, még gyerekkoromban valami lakodalomra mentünk. Csinosan, szépen kiöltözve, ahogy az ilyenkor faluhelyen szokás. Nekem remek időzítéssel sikerült beleesnem egy jó nagy adag tehénszarba. A nagyapám erre megjegyezte, néha megesik az ilyesmi. Tökéletesen igaza volt. Az esküvő nem maradt el miattam.

Domokos László, bújtatott fideszes képviselő, az Állami Számvevőszék elnöke

"Három Gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején."

J. R. R. Tolkien (Fordította: Göncz Árpád)

Hát, ja, néha már az az érzése néhány alávaló semmirekellőnek, hogy itt, mármint hogy Magyarországon sikerült megvalósítani Mordor éjfekete földjét, ami az emberek fejében lévő elképzelések alapján nem is tűnik annyira elérhetetlennek, mert itt van ugye mindjárt ez a kellőképpen lebutított propaganda, amelyet a Párt, azaz ez a mind fölött álló nyomasztó monolit, vagy mi, oly gondosan és rengeteg pénz felhasználásával úgy beléjük passzírozott, hogy oda más, normális gondolatok már nem igazán férnek be, szóval ez a mordori sötétség ott van ezeknek az embereknek a koponyáján belül, amitől aztán igen elégedettek lettek, meg hát nagyon hülyék is, amely két szép tulajdonság gyakran kéz a kézben jár egymással, tessék csak megnézni azt a felsőbbrendű vigyort az arcukon, amikor gyakran őket is ugyanúgy kifosztják, meg hát ők is képesek arra, hogy elszántan belehaljanak egy-egy sikeres kórházi fertőzésbe, mivel ott nem nagyon hivatkozhatnak arra, hogy ők hűséges és elszánt Fidesz szavazók, és ezt rögtön bizonyítani is tudják, nézzék csak át azokat visszaküldött konzultációs íveket, emiatt aztán nem szabadna nyomorúságosan elpusztulniuk, illetve nem pont most, amikor annyira, de annyira jól érzik magukat, biztos csak valami apró tévedés történt, de az élet gyakran igazságtalan, a bacilusoknak meg nincs kellőképpen szilárd pártpreferenciájuk, persze 2010 előtt nyugodtan beletörődtek volna az illetők a sorsukba, mivel akkor amolyan kórságos idők jártak a honban, meg aztán semmi sem volt annyira sikeres és kellemes mint manapság, szóval valami ilyesmit jelent az, ha valaki nagyon hülye, aztán azzal eteti az agyát, hogy holmi politikusok nagyon szeretik őt, emiatt aztán boldogan rájuk szavaz, pedig cserébe csupán azt kapja, hogy másoknak is kellőképpen rossz lesz, ami neki nagyon jó, talán mondtam már valamit az ostobaságról, hát ugye ez van, persze szép dolog a bizalom, de óvatosan kell vele bánni, mivel könnyen megjárhatja az ember, ha túlságosan könnyelművé válik, pont úgy, mint a hajdúbagosi lekész, akinek volt egy gyönyörűszép leánya, akiben ő teljes mértékben megbízott, úgy érezte teljes joggal, de amikor aztán a leányka nagyjából tizenhat éves lett, az apja úgy gondolta elengedi őt valami flancos bálba, persze előtte elmondta neki, hogy érezze csak jól magát, meg hogy nagyon vigyázzon a férfiakra, legnagyobb szerencsétlenségére azt nem fejtette ki bővebben, miként is kell az ilyesmit csinálni, mivel szemérmetes, finom ember volt, a leányka meg még nagyjából szűz, aki aztán vigyázott is a férfiakra, meg hát jól is érezte magát velük, mondhatni elég sokkal, aminek az lett az eredménye, hogy kilenc hónap múlva egészséges fiúgyermeknek adott életet, köszönhetően a lekész úr oly nagy bizodalmának, mert hát bizony ilyen rúttá vált a világ, mármint ugye a szüzek szempontjából, végül édesapa az ugyan jó sok is volt, meg aztán igazából egy se, mivel ők csak jól érezték magukat, a lány meg gondosan vigyázott rájuk, nehogy közben valami csúnya bajuk történjen, így persze minden felelősség a jóravaló lelkész urat terhelte, annak anyagi és más következményeivel együtt, lelkileg ez rettenetesen meg is viselte őt, meg annak a nagy bizalomnak is vége lett, ezért aztán értelmes ember soha nem érzi túlságosan jól magát a politikusokkal, meg más efféle szerzetekkel, inkább alaposan odafigyel rájuk, nehogy azok átvágják, mivel ezeknek ez a hivatásuk, ebből élnek, dolgozni meg persze nem nagyon akarnak, szóval az, hogy végül megint lett egy igazi Párt, amiért nagyon oda lehet lenni, és mindent nyugodtan rá lehet bízni, nem túlságosan jó, aminek már látszanak is következményei, persze most senki se kezdjen el orvoshoz rohangálni, meg terhességi teszteket vásárolni, mivel a Párt és annak tagjai egész máshogy érzik jól magukat, mint a leánykák, azaz inkább hatalmat és jó sok pénzt akarnak maguknak, aztán amikor a jámbor választópolgár végül sóhajt egy nagyot és azt hiszi, hogy most végre már túlságosan is jól érzik magukat, akkor ezek a gátlástalan gazfickók kijelentik, hogy ez nem egészen így van és az ő érdekében még ez is jár nekik, meg, hogy olyanjuk még nincs is, az persze teljesen mindegy, hogy mi, de nagyon kell nekik, szóval nem nagyon érdemes beléjük szerelmesedni, mert abból a végén mindig meg lesz a baj, aztán lehet nagyokat pislogni, mérgelődni, hát most ugye itt van ez Állami Számvevőszék, ami valahogy végül a Párt tulajdonába került, ezért aztán nem is ismernek semmiféle szemérmet, szóval ezek a csinovnyikok akkurátusan elkezdték szénné büntetni azokat a pártokat, akik nem a mind fölöttihez tartoznak, így mindenkit az érdemei szerint vágnak meg, közben meg hatalmas, csodálkozó, kellőképpen ártatlan szemeket meresztenek, hogy hiszen nincs is ezzel semmi baj, ugyanis nekik pont ez a dolguk, hát, ja, polgártársak, ennyi erővel azt is mondhatták volna, bizony ők mindenkit tökéletesen idiótának néznek, amiben lehet is némi igazság, mivel az illetőket még nem forgatták meg tollban és szurokban, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag azt csinálnak, amit csak akarnak, jobban mondva amit a Párt akar, de hát az ÁSZ az ugye minden mástól függetlenül, szorosan a Párthoz tartozik, szóval az egész mizériának az a lényege, hogy az összes ilyen meg olyan párt érezze, hogy bizony ők is az Állampárttól függenek, mivel ha nagyon elkezdenek ugrálni, akkor jön az ÁSZ a paragrafusaival, aztán úgy kifosztja őket, hogy egy szál alsóneműben kampányolhatnak, meg kéregethetnek az utcasarkon, ami ugye tilos, emiatt most aztán szépen vagyunk, mivel ennél világosabban már nem is lehetne közölni azt, hogy mindenki fogja be a pofáját, mivel úgy jár, mint a civil szervezetek, akik lassan bujdosóvá válnak a saját hazájukban, köszönhetően annak, hogy senki sem akarja befogadni őket, sőt Kósa Lajos valami olyasmit is mondott, rendes emberek ne is érintkezzenek velük, mert súlyosan sorosos lesz tőlük a bőrük, ami elsőre hatalmas nagy marhaságnak tűnhet, és valójában az is, ám ennek ellenére sokan komolyan veszik, szóval, ha valaki egy csinos, jól berendezkedett pártállamban szeretne élni, akkor hajrá, szerelmeskedjen csak ezekkel a brigantikkal, meg érezze magát jól a Párttal, de aztán néhány hónap múlva ne kezdjen el óbégatni, hogy ő meg valahogy úgy gondolta, hogy még teljesen szűz és erkölcsös, mivel az ilyen illető a valóságban már réges-rég elvesztette becsületes életforma jellegét, mert hát ugye ilyen ez a vak szerelem, teljesen bolonddá teszi az embert.

„Kézitusa volt, afféle politikai kézitusa.” (Orbán Viktor)

Hogy miért hazudott az afféle miniszterelnök?

A.) Csak úgy. Megszokásból. Jól áll neki és busásan megtérül.

B.) Azért, mivel olyan, hogy politikai kézitusa nem létezik. Normális politikusok vitáznak, tanácskoznak, elbóbiskolnak, de nem szkandereznek, és nem játszanak egymással kő-papír-ollót. Művelt ember kézitusa közben leginkább szuronyt, illetve gyalogsági ásót használ mások beleinek kiontására. Ez bevett a szokás és ezt kívánja meg a jó modor.

C.) Senki sem akar kézitusázni csak Orbán Viktor, valamint Kim Dzsongun, bár valószínűleg mindketten csak blöffölnek és zsarolni próbálnak másokat. Túlélésre játszanak. Eddig rendkívül sikeresen.

Nem is baj, ha egy miniszterelnök nem mond mindig igazat, mivel ez hozzátartozik a szakmájához. Mire mennénk egy jól kivitelezett mennybemenetellel? Semmire. Az előző sem sikerült. Amúgy meg minden rendes élőlény szokott lódítani, csúsztatni, mellébeszélni, hadoválni. Még talán Rogán Antal is. Van neki egy spontán tehetséges üzletasszony felesége. Hűha! Ki az hülye, aki ezt elhiszi? Állítólag 2,3 millió magyar, de ez a szám eléggé bizonytalan.

Nem a hazugsággal van tehát gond, hanem a mennyiséggel és a minőséggel. Azzal, hogy Orbán túladagolta és pocsék minőséget terít szét belőle az országban.

A császár valami olyasmit is mondott, hogy 2,3 millió magyar véleményét viszi ki magával Brüsszelbe. Ráadásul mindezt a kultikus harci-hátizsákjában. Ki tudja honnan került elő ez a szép szám. Egy legendás Kossuth téri nagygyűlésről maradt meg? Ezt a számot húzta ki egy nemzeti érzelmű tengerimalac? A miniszterelnöki kabinetiroda szivárogtatta ki? Miért csak ennyit mertek mondani? Abba a zsákba nyugodtan bele lehetne gyömöszölni akár 100 millió semmit is, az is pontosan ugyanannyit érne, mint a nulla.

Magyarországon ma egyetlen olyan ember van, akinek a véleménye számít, az pedig nem az említett hátizsákban van, hanem rajta. Ezt a tagadhatatlan tényt figyelembe véve, csak egyetlen véleményt vitt ki magával a miniszterelnök kézitusázni, mégpedig a sajátját. Egy tehetséges, minden hájjal megkent biztosítási ügynökhöz hasonlóan azonban ő is megpróbál minden felelősséget elhárítani magától. Ezért kellett neki ez a 2,3 millió, tökéletesen elégedett ügyfél.

Magyarországon – már amit még nem loptak szét belőle – ma Orbán Viktor az Istenkirály. A nép félkegyelméből (negyedkegyelméből?) előreláthatóan még sokáig Magyarország idült miniszterelnöke. Akadnak, akik örvendeznek ennek, meg talán olyanok is akik annyira nem.

Orbánnak hatalmas szerencséje van, hogy az Európai Unió nem egy stabil, centralizált képződmény. Főleg amióta a vidám kelet-európai országokat is bevették a buliba. Nincs olyan szervezete, hivatala, bizottsága, kidobóembere, aki Orbánra boríthatná az asztalt. Főméltósága ezt az apró hiányosságot ügyesen ki is használja.

A háború általában rengeteg pénzbe kerül. Orbán egyoldalú hadakozásai azonban számára bőségesen kifizetődnek. Minél többet harcol, annál gazdagabb lesz Mészáros Lőrinc, meg a Nemzeti Szalmabábu Társaság.

Orbán jelenleg azt próbálja itthon elhitetni, hogy van egy profi csapata. A lengyelek, a csehek, a szlovákok, plusz most hozzájuk csapta a mit sem sejtő szlovéneket is. Tulajdonképpen ez lenne az a kétsebességes Európa, amelyet ő maga annyira felháborítónak tart. Majd kiderül, hogy lesz-e belőle valami. A mostani időszak mindenesetre kedvező helyzetet teremt számára az önfeledt lavírozásra. Magyarország kormányzója láthatóan boldog és felszabadult. Köszöni szépen és élvezi.

Valamiben megegyezni sokkal nehezebb, mint valamiben „nem megegyezni”, illetve megállapodásokat önkényesen felrugdosni. Orbán ebből a szempontból az egyik legtehetségesebb versenyző a mezőnyben, bár Andrej Babiš személyében most erős konkurenciát kapott. Érdekes lenne, ha valami miatt elkezdenék egymást tépni.

Az egyszemélyes kézitusa hazai bajnoka gátlástalanul képes hazudozni, amivel folyamatosan erősíti saját pozícióját. Hazai pályán mindenképpen.

N+1 millió, tökéletesen elégedett ügyfél megtartása miatt szükséges Orbánnak folyamatosan lódítania. Az is köztudott, hogy a magyar miniszterelnök – mármint az egyetlen elfogadható megjelenési formája – soha nem hazudik. Ezt bizony ő maga mondta magáról. Talán még kellően szerény is.

 (Fejléc fotók: Szőcs János, etédi polgármester (RMDSZ) és Pócs János, a FIDESZ országgyűlési képviselőjének fb-oldalai; Pócs a Jászsági Pálinka Lovagrend uniformisában)

Egy elmulasztott bemutatkozás

Noha a jászapáti víz- és gázvezeték-szerelő, Pócs János gazdagon dokumentálja országgyűlési képviselői tevékenységét a közösségi oldalán, a képeket információkkal ellátva, a facebook-oldalára publikus nézetben megosztott disznóvágásról készült képet sajnos igen szűkszavúan címkézte: "A jásziványiak az imént küldték ezt a fotót az erdélyi testvértelepülésükről".
A képen egy vidám baráti társaság látható egy feketére perzselt disznóval:

(Kép: Pócs János a FIDESZ OGY-képviselője hivatalos facebook-oldala, a képet feltöltötte: 2017. december 8-án, délelőtt)

Gondos utánajárással fel lehetett deríteni, hogy a nevezett jásziványiak melyik erdélyi településen készítették a képet, és kik láthatóak a disznóvágáson. Kiderült, hogy Pócs János által be nem mutatott barátok közfeladatot ellátó, közpénzből élő személyek: polgármester és falugondnok.

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jászivány testvértelepülésként csatlakozott a romániai Hargita megyei (Erdély, Székelyföld) Siklód falujához. Siklód négy másik hargitai faluval alkot egy községet: Etéd, Küsmőd, Kőrispatak és Énlaka. A községi önkormányzat Etéden van. Jászivány így valójában baráti kapcsolatot ápol Etéddel, és ahogy később kiderül, Kőrispatakkal is.

Szőcs László, RMDSZ-es polgármester, Etéd (Hargita megye, Románia)

A fenti "SOROS-DISZNÓS" kép központi figurája, a fekete sapkás, poharat tartó férfi Szőcs László, Etéd RMDSZ-es polgármestere. Míg a képet megosztó Pócs János 1981-es szakiskolai érettségije után nem érezte szükségét, hogy országgyűlési jogalkotói munkakörben továbbképezze magát, így a jogkövetkezményekről tudatlanul az írásom megjelenéséig még mindig fennhagyta az oldalán a képet, amely a közösség elleni uszítás bűntettének alapos gyanúját veti fel, erről írásomban lejjebb részleten írok, ez milyen esetben érvényes. Ennek megfelelően feljelentést is teszünk jogvédő aktivista társammal.

A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem politológia szakán pallérozott etédi polgármester ennél már óvatosabb: bár ő nem, de egy idősebb rokona, Szőcs Lajos, vélhetően az apja már megosztotta a "SOROS DISZNÓS" képet, tőle tudjuk meg, hogy a kép a hargitai Kőrispatakon készült.

Fellelhető azonban Szőcs László facebook-oldalán egy másik disznóvágásos kép, amelyen azt látjuk, hogy a feketére perzselt disznó kormos bőrén tisztára kitörölt feliratozás nem photoshop, hanem egy visszatérő performansz Kőrispatakon.

(Kép: Szőcs László, Etéd polgármesterének facebook-oldala, a képet feltöltötte: 2016. december 15-én.)

Kökény Gizella, falugondnok, képviselőtestületi tag, Jászivány Községi Önkormányzat

Pócs János OGY-képviselő és Szőcs László erdélyi polgármester ismeretségében rátalálunk a hargitai útról fotókkal beszámoló Kökény Gizellára, aki Pócshoz hasonlóan magyarországi közpénzből finanszírozza a közösség elleni uszítást.

(Kép: Kökény Gizella, Jászivány falugondnokának facebook-oldala, a képet feltöltötte: 2017. december 8-án.)

A falugondnoknő kirándulási képén látható élettársa a SOROS-DISZNÓS képen is megtalálható, ott Kökény mögött piros ruhában látható. A falugondnoknő másik királyhágói portréján látható fiatal nő a disznós képen szintén fellelhető Kökénytől a képen jobbra. Bár a publikus képeken, közszereplők mellett álló, taggeléssel megnevezett két személy vélhetően magánember, jóváhagyó közreműködésük egy országgyűlési képviselő által propagált közösség elleni uszításban szintén tetten érhető, a bűncselekmény gyanúja esetükben is felmerül.

Mit jelent a közösség elleni uszítás bűntette? Mikor érvényesül?

Blogbejegyzésemmel egyidőben a lementett képernyőképekkel és a megjelent online médiumok cikkeivel bizonyítva feljelentést indítványozunk a Legfőbb Ügyészségen Pócs János, a FIDESZ parlamenti frakciójának Jászság országgyűlési képviselőjével szemben Közösség elleni uszítás bűntette (Btk. 332. §) tárgyában:

Aki nagy nyilvánosság előtt

a) a magyar nemzet ellen,
b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen, vagy
c) a lakosság egyes csoportjai ellen – különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel

gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A feljelentést a fenti bűntett tárgyában kiterjesztjük ismeretlen elkövetők ellen, amelyben a Legfőbb Ügyészség vizsgálatát kérjük, hogy milyen szerepe van a bűncselekményben Szőcs László, Etéd Község (Hargita megye, Románia) RMDSZ-es polgármesterének, Kökény Gizella, Jászivány Községi Önkormányzat Képviselő-testületi tagjának és falugondnokának, illetve további magánszemélyeknek.
Bűncselekmény alapos gyanúja esetén országgyűlési képviselő mentelmi joga felfüggesztendő.

Nagy nyilvánosság előtt történt, a rosszindulatú szándék tettenérhető

Pócs közlése alapján a jásziványiaktól kapta a képet az erdélyi disznóvágásról, amelyet hivatalos közösségi oldalán osztott meg publikus nézetben, így feltételezhető, hogy az etédi és jásziványi önkormányzati vezetők a nyilvános uszításban nem csupán a képen szerepléssel, hanem a publikálást ösztönzésben is tettestársak. A képen valamennyi szereplő minden kétséget kizáróan tud a publikus megosztásról.

Kökény Gizella, a jásziványi falugondnok lájkolta a képet Pócs oldalán.

Azóta (2017. december 9. kora reggelig) 1400 ember reagálta le valamilyen hangulatjellel (emotikonnal), és 1856 közvetlen megosztást kapott. A továbbosztások száma hatványozottan több. A képről eddig 12 online portál tudósított, számos közszereplő, véleményformáló is megosztotta saját nyilvános közösségi oldalán.

Valamennyi hírportál a Soros-aniszemita kampánnyal azonosította a disznóvágásos képet, a hozzászólók tömege jelezte, hogy erre asszociál. Pócs nem is igyekszik kijavítani őket.

Az 1400 reakcióból mintegy 800 ember, a reagálók 57 %-a értékelte dühítőnek vagy szomorúnak a tartalmat. A kb 500, alapértelmezett "lájk - tetszik" jelölés a facebook-szokásban alapavetően egy poszt láttamozását is jelenti, a felhasználók egy része nem használ egyéb hangulatikont. Így egy markáns részükről biztosan állítható, hogy a tartalommal nem ért egyet. Nem elhanyagolható az a mintegy 150 ember, a reagálók mintegy 11 %-a, aki viccesnek, kedvesnek tartja az üzenetet, ez tovább nőhet azok számával, akik a tetszik jelölést valóban egyetértésük jeleként adták meg.

Tehát többen azonosulni tudtak azzal az üzenettel, ami másokban dühöt, elkeseredést, felháborodást vagy félelemet keltett. A tartalom alkalmas arra, hogy meggyőzzön embereket annak üzenetéről, és érzéketlenné tegyen mások félelme iránt.

A  megosztás kezdetén a felháborodó hozzászólások száma elérte az 500-at is, ezt Pócs érzékelve még december 8-án, péntek délután elkezdte gyors ütemben törölni, a kommentelőket tiltani. A hozzászólások száma 500-ről 15-re esett le kora estig.
Pócs mintegy 470 embert törölt és tiltott hivatalos közösségi oldalán, közpénzes munkaidejében, pusztán a képre adott, elkeseredésüknek hangot adó véleményük miatt. Ez mutatja, hogy Pócs szembesült azzal, milyen hatást váltott ki a kép, de ezt azóta sem  – blogbejegyzésem közléséig – nem törölte. Nem is érdekli, hogy dühösek az emberek, sőt, szeretné elfojtani, elhallgattatni őket. A reagálások folyamatosak voltak az éjjel folyamán, Pócs láthatóan egész éjjel törölgette, mert 60-10 között ingadozik az éppen látható kommentelők száma. Fontos neki, hogy ott maradjon a kép az oldalán, a provokációs cél nyilvánvalóvá vált.


Számít-e a bűncselekmény megítélésében, hogy a közlő mit gondol arról?
Mikor valósul meg az uszítás bűntette?

A büntetőjog – a kommunikációelméletre alapozva – nem a közlő véleményétől, szándékától teszi függővé, hogy megvalósult-e az uszítás bűntette, tehát érdektelen, hogy Pócs János, akár Szőcs László mit gondol vagy mond arról, hogy mit jelent egy megölt, megperzselt disznóra írt "Ő VOLT A SOROS!!!" felirat, amihez Pócs hozzáfűzte, hogy "Ott már egy disznóval kevesebb van...".

A büntetőjog azt vizsgálja, hogy a tartalom (szöveg, kép, szimbólum, ruházat) alkalmas-e arra, hogy az azt érzékelő közvéleményben kiváltsa a köznyugalom megzavarását, azt a megjelölt csoportra nézve fenyegetőnek érezze. Az uszítás bűntettében a társadalomra ható veszélyesség lényege abban áll, hogy társadalmi nyugtalanságot kíván előidézni. A büntetőpasszusban megnevezett védett (etnikai, faji, vallási, stb) csoportoknak a közösség többi csoportjával a korábbi zavartalan kapcsolatát, az együttélés nyugalmát megbontja, köztük félelmet kelt, a többségi csoportokban ellenérzést kelt a védett csoporttal szemben.
A törvény azt sem teszi feltétellé, hogy tömegesen érzékelhető legyen a köznyugalom megzavarása, egy arra alkalmas uszító tartalom is bűntettnek számít.

Minősített eset, ha a többségi csoportban az ellenérzésen, elidegenítő hatáson túl gyűlöletet is kivált a védett csoport ellen. További fokozat, ha valamely ellenséges cselekedetre ösztönöz az uszító tartalom.

(Kép: Pócs János személyes, publikus fb-oldala, az ott is megosztott disznós kép alatti kommentek.
Letöltés ideje: 2017. december 9. 8:37.)

Többszáz cinikus, mások félelmén harsányan örömködők közt megjelent az a Soros-asszociáció is, akinek szerzője erőszakosan, tettleg lépne fel Soros ellen, a disznóval jelölt "zsidók, zsidó bankár" társadalmi csoport ellen, kifejezett gyűlölet okán. Az üzenet elérte az erőszakos fellépésre ösztönző hatást.
Ezt igazolják egyébként a plakátokon Soros arcára horogkeresztet vagy Dávid-csillagot, akasztófát, "büdös zsidó" feliratokat rajzolók is.


Milyen asszociáció jön létre? A közlő megakadályozhatja-e az asszociáció létrejöttét?

Az erdélyi disznóvágáson egy erőszakosan megölt, leszúrt disznó felett az ölés feletti diadalmámorban áll egy csoport. A disznót szénfeketére perzselték, megégették. A disznóvágásokon teljesen szokatlan és egyben értelmetlen módon a disznó kormos bőrén egy feliratot töröltek ki, a disznót emberre használt személyes névmással illetik: Ő, majd nagy kapitális betűkkel, tehát tulajdonnevet is jelentő módon azt közlik, a disznó maga SOROS. Ő VOLT A SOROS.

Ezt lefotózták, közzétették, tehát a nagy nyilvánosságnak szánták, nem a disznóvágó kisközösség belső rítusa.

A magyar kormány Soros-ellenes kampánya 2015 május óta fut, gyakorlatilag folyamatosan, pártközleményben, civilszervezetek elleni akcióban, óriásplakátokon, hírekben. A Soros-kampánypropaganda közéleti vitaműsorok és publikációk állandó témája. A kampányról folytatott vita nemzetközivé vált, számos országban politikusok és a média is témává emelte, maga a címkézett személy, Soros György is reagált rá.
Így a "soros - következő" lehetséges másik jelentés egy ilyen társadalmi kontextusban egészen eltörpül a nagy kapitálissal írt, az Ő személyes névmással jelölt emberre, SOROS nevére utalás mellett.

A Soros-kampányt a társadalomtudományi szakma és zsidó szervezetek antiszemita propagandának minősítették.

A Soros-propaganda esetén is érvényes, hogy a közlő, a magyar kormány véleményétől független az, milyen asszociációt vált ki. A reakciókkal igazolttá vált, minek érzékeli azt a közvélemény. A plakátokon zsidócsillag és népirtásra felszólító szlogenek lettek felfestve, tehát a közvélemény maga igazolta, hogy Soros György képe a zsidóságot, a bankár zsidót, a zsidó vallást, a zsidó származást, faji hovatartozást jelenti számukra.

Pócs János, a FIDESZ országgyűlési képviselője tisztában volt a fenti kontextussal, amikor a SOROS-ra nevezett, leszúrt, megégetett disznóról képet osztott meg. Pócshoz hasonlóan a kép valamennyi résztvevője is tudta ezt, a témában a kormány személyre szóló nemzeti konzultációkat küldött ki.

A zsidó, a világbankár, a zsidó világbankár disznóként ábrázolása gazdagon dokumentált és társadalomtudományilag igazoltan még nem is csak a XX. századra, hanem jóval korábbi időkre visszanyúló antijudaista és antiszemita toposz. A közelmúlt egyik legismertebb antiszemita "disznós-akciója" a Duna-parti Cipők, az 1944-ben Dunába lőtt zsidók emlékművénél a cipőkbe helyezett disznólábas provokáció. Ezt a közvélemény és a teljes Országgyűlés akkor egyként ítélte el, elismerte, hogy a disznóláb antiszemita provokáció.

A zsidó, a zsidó bankár (Soros György) disznóként ábrázolt jelképének megítélése nem feladata az Ügyészségnek és Bíróságnak sem, erre történészek és társadalomtudományi szakemberek hivatottak, tehát az antiszemita toposz tényét bizonyítékként kötelesek elfogadni feljelentésünkben. Antiszemitizmus témakörben jogerős ítélet született már arról, hogy az erről folyó vitának megítélése nem feladata a Bíróságnak, olyan értelemben nem, hogy ő nem mondhatja ki, ő nem ítélheti meg, hogy egy üzenet antiszemita vagy sem. Ezt mi fogjuk igazolni a beadványban a szakirodalmat felhasználva. Az uszító tartalmat viszont az Ügyészség vizsgálja, és az uszítást már jelzi, ha az faji vagy vallási közösséget vesz támadó jelleggel célba.

Az Ügyészség feladata annak megítélése, mennyire fogalmaz meg erőszakos, uszító, gyűlöletkeltő tartalmat a "zsidó", "a zsidó bankár", azaz SOROS-ra nevezett leszúrt, megégetett disznó képe mint ismert antiszemita toposz.

A holokauszt haláltáborainak dokumentált képei az elgázosított, lemészárolt, éhenhalt vagy betegségben meghalt zsidók meztelen tetemei, amelyeket kemencékben vagy tömegsírban égettek el.

A megperzselt disznó képe ebben az antiszemita toposzban a haláltáborokat és a krematóriumok világát eleveníti fel.

Pócs János, a jásziványi és etédi önkormányzati vezetőkkel Kőrispatakon készült képe a haláltábor eseményeit vizionálja.

A Soros tulajdonnév mellett a soros - következő határozószó jelentése erre csak ráerősít: egy győlöletakciót vizionálnak, egy embert dehumanizáltak állatnak ábrázolva (a nácizmus módszere a dehumanizálás), "Ott már egy disznóval kevesebb van" mondattal Pócs azt sugallja, a disznóval jelképezett csoport, a zsidók közt tisztogatást kell kezdeni, sorban, egymás után. A tisztogatás ölést és perzselést jelent a képen.

A levezetés alapján az uszítás minősített esete jött létre véleményem alapján: cselekvésre ösztönöz az üzenet.


A jásziványi önkormányzati képviselő fegyverarzenálja

Kisebb háborúhoz elegendő fegyvert és lőszert foglalt le a rendőrség 2015 tavaszán egy jásziványi független képviselő lakásán. Kálmán Miklós mai napig betölti önkormányzati hivatalát.

 A rendőrségi lefoglalás arra utal, hogy Kálmán Miklóst megfigyelték, a fegyvereket pedig engedély nélkül tartotta. Teljesen megdöbbentő, miként láthat el ma Magyarországon közfeladatot egy militarista, állig felfegyverzett személy, illegális fegyverszerzési kapcsolatokkal. Jásziványi falugondnoknője és a Jászság OGY-képviselője által tudatosan véghez vitt közösség elleni uszítás a Jásziványi Önkormányzat militáns tagjával aggasztó összefüggésekre utal. Különösen, hogy egy ilyen személynek továbbra is helyet biztosítanak az önkormányzatban.

Mit kezd a FIDESZ a Jobbik legvérmesebb neonáci korszakát idéző Pócs Jánossal?

Pócs János mellett Jászivány polgármestere, de a hargitai Etéd polgármesterének is kedvenc médiumai közt a közismerten szélsőjobbos és uszító nézeteket valló Echo TV és 888.hu szerepel, a kormánypárt leginkább lebutított, szervilis uszítóinak médiuma. Ezzel szemben a korábban kormánypárti Heti Válasz is megdöbbenve tudósított a disznós képről.

A disznós akció, Magyarország és Európa 1930-40-es éveinek antiszemita plakátjait idéző jelképrendszer, a holokausztra utalás a Jobbik legvéresebb szájú korszakát idézi.

Kérdés, hogy a napjainkra néppártosodni igyekvő Jobbikot a régről megismert neonáci ismérvébe visszazáró FIDESZ mennyiben érzi hasznos tagjának a neonáci párt legsötétebb korszakát idéző jászsági gázszerelőt, Pócs Jánost.

Feljelentés mellett etikai eljárás kezdeményezése Pócs, Szőcs és Kökény képviselők ellen

Az ügyészségi feljelentés mellett etikai eljárást kezdeményezünk Pócs János ellen a FIDESZ frakcióvezetőjénél és az Országgyűlés elnökénél, többpárti alelnökeinél.

Etikai eljárást kezdeményezünk Kökény Gizella, jásziványi falugondnok ellen a Jásziványi Önkormányzatnál.

Etikai eljárást kezdeményezünk Szőcs László ellen a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnél (RMDSZ).

Bejegyzésemet az RMDSZ hitvallásával zárom:

"A Szövetség tiszteletben tartja a politikai sokszínűség elvét. Az RMDSZ-en belüli platformok, ideológiai és politikai csoportok, műhelyek programjukban és tevékenységükben fejezik ki a romániai magyar társadalom tagolódását és sokféleségét. Tagsága a belső pluralizmus elvének megfelelően megyei és területi szervezetekbe, ideológiai alapon tömörülő platformokba, valamint társult szervezetekbe rendeződik."

Pócs János, Kökény Gizella és Szőcs László sárbatiporta a Magyar Köztársaság Alaptörvényét, az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Megsértették képviselői esküjüket. Ostoba uszító tettükkel szégyenbe hozták a Jászságot, Jásziványt, a hargitaikat, Etédet és Kőrispatakot. Közfeladatuk ellátására alkalmatlanná váltak.
A közösség elleni uszítás bűntettének alapos gyanúja merül fel ellenük.


Eszes Beáta

Lompos, loncsos és bozontos, meg ami még ezzel jár 

„Az Európai Parlament belügyi, állampolgári és igazságügyi szakbizottsága (LIBE) csütörtökre tervezett, Magyarországgal foglalkozó meghallgatásáról azt mondta Kovács, hogy a korábbi meghallgatások tapasztalatai alapján kíméletlen boszorkányüldözésre, a szovjet koncepciós perekhez hasonló forgatókönyvre számít csütörtökön.” (Boszorkányüldözésre számít Kovács Zoltán Brüsszelben)

A derék kormányszóvivő a szakbizottságot gyakorlatilag a szovjet Andrej Januarjevics Visinszkijhez, valamint legnagyobb tisztelőjéhez, az először hívő kommunista, majd lelkes náci Roland Freislerhez hasonlította. Ez olyan erőteljes kijelentés és hazugság, amiért tisztességes országokban a rágalmazót azonnal kirúgnák a jól fizető állásából.

Ettől azonban nem kell senkinek sem tartania. Kovács Zoltán valószínűleg pontosan tudja miről lehet, és azt is, miről nem szabad beszélnie neki. Egyszóval megmarad olyannak, amilyen most. Ő egy „igazi cseh jellem”.

A boszorkányüldözéssel kapcsolatban, nyolc, boldogságban eltöltött év alatt rendkívül bőséges tapasztalatot szerezhettek a haza jelenlegi birtokosai. Hatalmas gyakorlatra tettek szert mások meghurcoltatása, alaptalan gyanúsítása, megalázása, kisemmizése terén. 2018-ban Orbán számára egy tökéletesen felépített elnyomószervezet áll majd rendelkezésre, annak minden szükséges eszközével, ocsmány tartozékával együtt. Ha úgy adódik – például elkezd fokozódni a nemzetközi helyzet – csak meg kell nyomnia egy gombot, és az egész masinéria olajozottan beindul. Belső ellenség nélkül eddig még egyetlen hasonló rendszer sem érezte komfortosnak a környezetét. Ami késik, az nem múlik, aztán később kimúlik.

Szijjártó Pétert nem kell attól félteni, hogy a nagy vallatás közepette majd elsírja magát és megbocsátásért fog esedezni. A szakbizottságnak inkább lehet oka az őszinte aggodalomra, mivel feltehetően olyan szitokáradatot kapnak a nyakukba, mint amilyet egy frissen rajtakapott férj a feldühödött hitvestársától. Mindenek lesznek, csak derék, becsületes, európai emberek nem.

Már most kijelenthető az, hogy a többi tagországhoz mérten egyedül Magyarországon tartják be az európai alapjogokat. „2010 óta Magyarországon eddig soha nem látott mértében javult a demokrácia és jogállamiság állapota.” – jelenti majd ki majd a Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az inkvizíciós ítélőszék előtt, amelyről azt fogja állítani, hogy Soros György közeli barátaiból és alkalmazottaiból áll.

Ez nem meglepő. Kovács Zoltán előre bejelentette azt, hogy „aggasztónak tartják, ahogy a “Soros-terv” az Európai Unió intézményeinek döntéseiben megmutatkozik”. A boszorkányüldözési bizottságnak buzgó röstelkedésen kívül nem sok szabad mozgástere lesz. Megint összehoznak a magyar kormánynak egy remek lehetőséget arra, hogy saját magát dicsérje és minden kritikusra válogatott átkokat szórjon. A Magyar Időknél már biztos elkészült az elsöprő győzelemről szóló címlap.

Magyarországon a sajtószabadsággal semmi gond sincs. Mészáros Lőrinc és Andy Vajna nem áll semmilyen szorosabb kapcsolatban Orbán Viktorral, hiszen mind a hárman külön-külön szobában alszanak, és nem használnak közös fürdőszobát. Kell-e ennél ékesebb bizonyíték arra, hogy a magyar pártsajtó teljes mértékben elfogulatlan. Ha arra van szükség, rendkívül kíméletlen, kemény cikkekben ostorozzák a magyar kormány tevékenységét. Arról a főszerkesztők nem tehetnek, ha erre soha nem kapnak utasítást.

A boszorkányüldözés során elő fog kerülni több mint két millió becsületes magyar állampolgár, akik igenis nagyon hisznek a Soros-terv, sőt akár több ilyen teória létezésében is. (Ez a több mint kétmillió valami mágikus szám lehet. Rákay Fülöp is ennyiről delirált a 2002-es, elbukott szabadságharc során.)

Nem valószínű, hogy a megszeppent bizottság megkérdezi majd Szijjártó urat, magyarázza már el számukra, hogy Szájer Szepi miben találja olyan forradalmian újnak a nemzeti konzultációt, amelyet a nácik már Hitler hatalomra jutása után bevezettek, népi konzultáció néven. A célja annak is a népszavazás intézményének ellehetetlenítése volt. Ennyi erővel a „Törvény a német vér és német becsület védelméért (Gesetz zum Schutze des deutschen Blutes und der deutschen Ehre)” is hatalmas innovációt jelentett. Nem kéne néha először gondolkodni, aztán megpróbálni nem orbitális hülyeséget dumálni?

Szóval, ha az urak a saját hatalommániájuk miatt folyamatos hazudozásra és hantázásra kényszerülnek, azt legalább tegyék ésszel, hihetően, vagy vegyenek fel valakit, aki ért is az ilyesmihez. Nem könnyű tevékenységről van szó. Kovács Zoltánra sem mondhatja senki azt, hogy ő egy lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó, mivel jól láthatóan tök kopasz, ráadásul nem is medve. Még a hazugságnak is meg kell adni a megfelelő tiszteletet.

Boszorkányüldözést ne nagyon emlegessenek egy olyan országban, amelyet negyedévenként uszító plakátok árasztanak el. Az illetékesek valószínűleg tavasszal is sort kerítenek a megfelelő dózis beadására.

„Néhány héttel Hitler hatalomra jutása után új törvényt fogadtak el a népszavazásról Németországban, amely gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy a nép a társadalom életében legfontosabb kérdésekről népszavazást kezdeményezzen. Ehelyett bevezették a népi konzultáció intézményét, amelynek értelmében a kormány saját kezdeményezésére konzultálhatott a néppel bizonyos kérdésekben”. (Vásárhelyi Mária)

„Varga Mihály ... a konténereket illetően dicsérte a magyar vámhivatal szolgáltatásait, mondván, azok «ma már átlagosan 23 perc alatt végzik el a vámkezelést», szemben más uniós országokkal, ahol az átlagos idő órákban mérhető, de egyes régiós versenytársainknál napokig is nyúlhat.” (Varga Mihály megvámolná a kínaiakat)

Az idézett cikk címe egy kicsit megtévesztő. Varga Mihály nem csapott fel vámszedőnek. Személyesen nem fog szúrós szemmel kínai konténereket nyitogatni, időmérő edzések keretében. Az idő pénz harsogja a régi közhely. A marseille-i vámosoknak azonban erről fogalmuk sincs, így napokig elszüttyögnek egy alsóruházattal dugig megtömött kínai konténerrel. Amilyen hülyék, néhány darabot még fel is próbálnak munka közeben, aztán röhögnek egymáson. Kispályások. Nem tudják, hogy a vámkezelés lényege a „Haladjunk tovább!”.

A Nemzetközi Vámkezelési Olimpián ezek szerint dobogós helyre számíthatunk. A magyar vámos csapat 19 perc 23 másodperc alatt végzett egy rakomány „I Love Brussels!” feliratú bögre elvámoltatásával. Az olasz versenyzők ezalatt azon tanakodtak, honnan is jöhetett ez a rengeteg minden. Az elektronikai cikkek elvámoltatása esőben, erős ellenszélben versenyszámban szinte verhetetlenek vagyunk.

Habcsók király országában tehát minden a legnagyobb rendben van. Mindenki annyiért vesz vasutat magának, amennyiért akar. Ha úgy tartja úri kedve, akkor 750 milliárdért, hitelbe. Itt ráadásul nem új vasút építéséről van szó, csupán a Belgrád – Budapest vasútvonal felújításáról. A kínaiaknak nem sok vesztenivalójuk van, nekünk meg titkosított megállapodásunk. Emiatt nyugodtan mondhatjuk, hogy mi jártunk a legjobban. Ki tud ez ellen érvelni a nagy semmivel?

Brüsszel majd prüszkölni fog, hogy versenytárgyalás, közbeszerzés, az uniós piac védelme, uniós vizsgálat, magas költségek, megkérdőjelezhető kihasználtság, versenyképes alternatív útvonalak, meg ilyesmik. Ez igazán aranyos tőlük. Ki nem ... le, hogy min problémáznak? Hadban állunk, nem? Az Unió harc közben eddig mindig beérte egy – „Ezt azért nem kellet volna, kedves kollégák! Ugye mégis csak amolyan tagállamnak tetszenek lenni." – bátortalan megjegyzéssel. Aztán? Orbán már rég nem az Európai Unió csapatában játszik. Leigazolták az oroszok és kínaiak, akik szép lassan felvásárolják az országot. A suttyomban felhalmozott tartozásokat egyszer valakinek majd ki kell fizetnie, és az nem Mészáros Lőrinc, Orbán gazdasági dublőre lesz, hanem gyaníthatóan az ország.

A projekt megvalósíthatósági tanulmányát a békesség kedvéért mindenesetre tíz évre titkosították.

A pireuszi kikötő, mint varázsszó nagyon jól hangzik. A kínaiak fel is vásárolták egy részét. Aki a részletekre kíváncsi, az elolvashatja itt: A pireuszi kikötő geopolitikai jelentősége Kína számára. A kínaiak nem nagyon tétlenkednek. Ami kell nekik, azt gyorsan megveszik. Pénzük van dögivel. Görögország kényszerhelyzetbe került, aminek nem igazán tudtak tiszta szívből örvendezni. A kínaiaknak sikerült azt is rájuk sózniuk, hogy a későbbiekben velük gyártassanak hajókat. Rengeteg acéljuk van vasút és más csecsebecsék számára, amivel elkápráztathatják a görög és magyar bennszülött lakosságot.

A dolognak az az egyetlen szépséghibája, hogy a kínaiaktól jóval nehezebb lopni, mint az Uniótól. Ez rendkívül meg is drágítja a projekteket.

Kína hatalmas ország, de úgy néz ki a kínaiaknak már túlságosan kicsi lett. Nem véletlenül kezdtek mindenfelé vasutakat építeni. Megszabadulnak a feleslegeiktől, aztán vígan furikázhatnak is rajta.

Ha a derék kínaiak ilyen udvariasan és csúcsszinten meglátogattak minket, akkor a déli határzár mentére is rendelhettünk volna tőlük egy pofás, kétpályás vasútvonalat, ami rendkívül praktikus lenne határőrök szállítása céljából.

Kína valóban beindította az „Egy övezet, egy út” projektjét, ami iránt világszerte érthetően nagy az érdeklődés és az aggodalom. Papíron mi az Európai Unió tagjai vagyunk. Kína, az meg Kínának a tagja. Annak az érdekeit képviseli. Orbán Viktor pedig a magáét. Valószínűleg ezért van ez a fene nagy titkolózás, mind a Roszatom, mind a XXI. század legdrágább vasútfelújításával kapcsolatban. Minden bizonnyal lesz még pár ilyen remek, rejtélyes üzlet, amiről csak annyi fog kiderülni, hogy megérte valakiknek.

Hogy az a 750 milliárd az sok-e egy ilyen beruházásért? Tudja a fene. A Fidesz szavazótáborát nem vasúti pályamérnökök, közgazdászok és más haszontalan figurák, hanem szelíd, odaadó lelkek alkotják. Úgy hívják őket, hazafiak. Nekik 100.000 forint sokkal többnek tűnik, mint 750. Az a milliárd meg csak úgy ott van a végén, mivel valami nagy-nagy beruházásról van szó, ami rendkívül komoly dolog. Szóval kell az a milliárd oda, mivel úgy lesz hivatalos az egész.

Magyarország menthetetlenül Magyarország marad. Habcsók király boldog birodalma.

„Botrányos fellépésével az LMP nem csak azokat sérti meg, akik a konzultáció lebonyolításában részt vesznek, hanem azt a több mint 1 millió 700 ezer embert is, aki már kitöltötte a konzultációs ívet. Mivel Brüsszelben elkezdték a Soros-terv végrehajtását, a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy minden magyar ember elmondhassa a véleményét erről.” (MSZMP Budapesti Pártbizottság Agitációs és Propaganda Osztálya)

Hű, az anyja mindenit! Ilyen bőszen csak az szokott felháborodni, akit valami nagy hazugságon kapnak. Ezt onnan tudom ilyen jól, mivel én is többször vágtam már ki magamat ezzel az ősi praktikával szorult helyzetből. Sajnos nem mindig jön be az ügyeskedés. Karinthy, „Magyarázom a bizonyítványom” című, ezzel a témával foglakozó kitűnő szakmunkája reálisan és megfelelő empátiával mutatja be az éles konfliktushelyzetek tompításának ezen módját. A téma iránt érdeklődők mindenképpen tanulmányozzák át a bőséges szakirodalmat. Hatalmas anyagról van szó.

Hazudni muszáj és szükséges. Nem pofázhatunk ki mindent a kedvünkre. Egy általános iskolai osztályba sem tud beilleszkedni az, aki az abszolút igazságot többre becsüli, mint a barátságot, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó omertát. Ha valaki bizonyos esetekben kimondja az igazságot, és erkölcsi megfontolásból megszegi a hallgatás törvényét, először dicséretet, majd egy kiadós verést kap.

Mielőtt végleg megsértődnének, először azt kéne tisztázniuk a konzultáció lebonyolításában részt vevőknek, hogy ők pontosan mennyit kerestek az üzleten. Kicsi a valószínűsége, hogy minden érintett nekilátott otthon malacperselyt feltörni, széfet nyitogatni, családi ékszereket piacra dobni, pénzt utalni, aztán jöhetett a mindent elsöprő erejű konzultáció. Rogánék ügyesen kitanulták miként lehet a szennyből és a mocsokból pénzt készíteni. Nincs túlságosan sok okuk finnyáskodásra. Inkább az adófizetőknek lenne okuk duzzogni azon, hogy a Párt már megint milyen nagyvonalú volt az ő pénzükből. Ha valaki a lebonyolítás nettó nyeresége iránt érdeklődne, valószínűleg azt a választ kapná, hogy az bizony pontosan egyenlő mínusz Soros-tervvel, valamint mínusz egy Brüsszellel. Manapság szinte minden összesítés ezt hozza ki végeredményül.

Egy olyan tervről diskurálni, amely nem is létezik, 1,7 millió együgyű, hiszékeny léleknek a lenézését jelenti. Ennél azért jóval kevesebben lehetnek, különben nem rendeztek volna ekkora patáliát az érzékeny lelkű közreműködők.

A jámbor levelezőpajtások bőven beérik a „De van! De van!” érveléssel, majd Soros válogatott írásaira hivatkoznak. Az úgy van, hogy Brüsszel harakirire készül, mi pedig az európai gazdaság motorja vagyunk, ráadásul van egy nagyjából 175 millió eurós kerítésünk, amelyet senki sem akar megvenni tőlünk.

Hogy mennyien küldték vissza a konzultációs íveket? Tudja a fészkes fene! Kit érdekel? Pont annyian, amennyit a kormány elegendőnek tart ahhoz, hogy hantázhasson vele. A következő zsíros üzlet az lesz, hogy teleplakátolják az országot a „Köszönjük a 2 + sok millió embernek a választ. Te meg kutya Brüsszel most aztán reszkess és nyüszíts!” Valaki majd nyugodtan leszámlázza az egész közreműködést, amit nemzetbiztonsági okokra hivatkozva 100 évre titkosítanak, nehogy az ilyen Hadházy-félék mindenféle malacságot kispekuláljanak belőle.

Ha egy üres papírdobozra ráírják, hogy dugig megtelt, az kívülről pont ugyanúgy néz ki, mint egy teli. Hadházyék bő 15 percet kaptak arra, hogy felmérjék a három helyen felhalmozott, tetemes mennyiséget. Ez nagyjából arra lehetett elegendő, hogy a szemük hozzászokjon az adott fényviszonyokhoz, aztán viszlát soha többé! Alászolgája! Örültünk a látogatásnak, reméljük, hogy nem loptak el semmit!

Hogy akkor mégis mennyi az annyi? Rengeteg. A közreműködők pont ennyit kerestek önzetlen munkájukkal. Az ívek pedig mehetnek a szemétbe. Kell a pénz plakátra!