"Ugye, mi jó barátok" voltunk...

NYÍLT LEVELET – bár inkább kérelem az… - írt Elek István a Jobbik „tisztelt elnökének”, Vona Gábornak. Arra szeretné rábírni őt, hogy történelmi felelősségét átérezve (?) állapodjék meg a többi ellenzéki párttal az egyéni körzetekbeli közös jelöltállításról és valamiféle közösen vállalható minimumprogramról, sőt: egyfajta korlátozott rendszerváltó koalícióról. Szót ejt a demokratikus intézményrendszer, a fékek és ellensúlyok helyreállításának fontosságáról – és minderre megfelelő alanynak tartja levele címzettjét, „a legerősebb ellenzéki párt” elnökét.

http://hvg.hu/itthon/20180219_Nyilt_Level_Vona_Gaborhoz_a_Jobbik_elnokehez#utm_source=hirlista&utm_medium=aggregator&utm_campaign=hvg

Én viszont Elek Istvánt szeretném emlékeztetni a saját történelmi felelősségére. Anélkül, hogy felidézném, ő személyesen honnan indult és hol tart ma, arra kérem, tartózkodjék attól, hogy százezrek nevében fogalmazza meg a saját elképzeléseit. Először is, ha csak százezrek lennénk, akik az ellenzék - szorosabb vagy lazább - együttműködésében látják a NER leváltásának egyetlen békés lehetőségét, akkor eleve semmi értelme nem volna a szösszenetének. Könnyen belátható, hogy a Fidesz stabilan kétmilliós táborával szemben „százezreknek” semmi esélyük nem volna, tehát teljességgel szükségtelen lenne szélesre tárni a demokraták térfelének kapuját az általam például kifejezetten nem tisztelt Jobbik-elnök és csapata előtt, és még kérlelni is őt valamire, amit sem ő, sem a csapata nem akar igazán. Hozzáteszem: na de mi sem!

Természetesen nem csupán százezrekben mérhető a táborunk, de ettől még a fenti dolgozatot nem tartom többnek, mint lelkiismeret-furdalás elleni alkalmi gyógyszernek. Hogy az az Elek István, aki elég sokáig maga is tolta Orbánék szekerét, elmondhassa: ő személyesen mindent megpróbált a fordulat érdekében.

SZERINTEM nem kellett volna. Mármint mindent megpróbálnia. Én ugyanis - anélkül, hogy azt írnám, százezrek nevében - azok közé tartozom, akik egy mokkáskanálnyit sem hisznek el a Jobbik cukiságkampányából. Miért is hinném el, hogy valódi változás tanúi vagyunk, amikor semmi nem történt, ami hitelesíteni tudná azt. A mai napig nem rúgták ki azokat, akik EU-zászlót égettek, akik nyíltan zsidóztak, akik létrehozták és törvénybe ütközően oly sokáig fenn is tartották saját magánhadseregüket, akik szoros szövetséget alkotnak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal - amelynek alapítója és mindmáig tiszteletbeli elnöke, Toroczkai László immár két éve a Jobbik alelnöke -, de még csak elnézést sem kértek senkitől, akinek emberi mivoltába tapostak bele az évek során (sokan vannak ilyenek).

Elek István, aki sokáig ott állt Orbán mellett, igazán érzékelhetné, hogy a Jobbik, hónapokba sűrítve, hasonló utat szeretne bejárni, mint amilyent a Fidesz megtett, két évtized alatt. Igaz, Vona pártja - nem elhanyagolandó apróságként - a másik oldal, a szélsőjobb felől indult. Előbbi liberálisból lett jaj-de-nagyon konzervatívvá, egy időben az Európai Néppárt egyik oszlopává, majd amikor már kisajátította a hatalmat, annak totálissá növelése érdekében nagy lépésekkel indult a szélsőjobb felé. Hogy begyűjtse a Jobbik híveit is, felvállalva érte a radikalizálódás minden veszélyét. Vonáék ezzel szemben éppen onnan, a széljobbról igyekeznek befelé – nehéz lehetett elkerülni a totális karambolt… -, hogy a középhez jóval közelebbre pozícionálhassák magukat és ezáltal erősödjenek. Az ő céljuk, egyelőre, a hatalom megszerzése.  

DE NE LEGYEN senkiben szemernyi kétely: ez a TOVÁBBRA IS, változatlanul fasiszta gyülekezet a hatalommal a birtokában azonnal kimutatná a foga fehérjét. Na ez az, amiből nem kérünk! A gátlástalan hatalomtechnikus, a fasizálódástól sem visszariadó diktátor, Orbán ellenében nem szövetkezünk a gátlástalan hatalomtechnikus, fasiszta voltát most éppen álcázó Vonával. Mert semmivel sem tartjuk megnyugtatóbbnak a vödröt a csöbörnél.

Ja, és szerintem többen vagyunk, akik így gondolkodunk, mint azok a "százezrek", akiknek a nevében Elek István tollat ragadott. (Nem kellett volna, nem kérte őt erre senki.)

„Aki azt mondja, hogy benne vagyunk a kampányban, az nagyon félreértett valamit. Ami eddig volt, az smafu, a kampány most kezdődik.” (O. Viktor, országtulajdonos)

Hát tisztelt Papa, akkor én bizony alaposan félreértettem valamit. Nekem kimondottan olyan érzésem volt, miszerint itten mifelénk' az áldott emlékű 2010-es forradalom óta megállíthatatlanul folyik az intenzív kampány, meg a közpénzek szétszórása ilyen megfontolásból, szóval nem gondoltam volna, hogy mindez csupán smafu, meg apró, pici pénzecske. Egyszóval benne voltunk egészen nyakig. Folyamatosan tele volt az ország választási plakátokkal, a köztévé pedig szemérmetlenül okádta magából a direkt pártpropagandát hozzá az eszetlenségeket. Már egy búvárszivattyús intimbetét mellett sem lehetett elmenni Soros György felemlegetése nélkül. Hagyjuk már Ibolyt!

Mi lesz akkor mostantól a nemzeti überkedés tárgya? Rezes bandával, szenteltvízzel bevonultok a magánlakásokba Sorost űzni? Venezuelai mintára átveszitek az áruházláncok irányítását, aztán kedvezményesen szétosztogattok mindent? Németh Szilárd öt oldalas interjút fog adni a Playboynak, meg a Financial Times-nak, miként kell elbánni a sorositsa gázszolgáltatókkal? Jól fejbekólintjátok a gyanútlan Lev Trockijt egy jégcsákánnyal? Mennyibe fog ez nekünk kerülni? 100 milliárdba?

Nagyon úgy néz ki, a Fidesz-KDNP legnagyobb ellensége maga ez az átkozott Fidesz-KDNP, amelyet évek óta egyszerűen képtelenek legyőzni. A kormány nem tud mit kezdeni a mértéktelen kapzsisággal, harácsolással, a nyílt színen űzött, buja korrupcióval, a szemérmetlen rogánkodással. Marad a hazudozás, sumákolás, a közpénzből finanszírozott uszítás, meg a Csalás Elleni Hivatal elleni csalás. Néha kínkeservesen előbukkan még a mágikus elmútnyócév’, ami azonban mára inkább komikus jelleget öltött, annyira elkopott a szentem a sok használattól.

Ma már nem csontvázak potyognak ki a szekrényekből, hanem oszló hullák, dögök hevernek szerteszét mindenfelé. Ez aztán tényleg nem semmi, Papa. Rendesen odavágtatok neki! Alapos munkára lesz szükség, hogy a választásokig valamivel el lehessen nyomni az intenzív dögszagot. A végén még talán az is kiderül, az Elios Innovatív Zrt. mögött Soros György világhatalmi szervezkedése állt, aki alaposan csőbe húzta a saját lábán álldogáló, éppen elmélázó Tiborcz gyereket, de még a sokat tapasztalt Juan Lázár alkirályt is. A miniszterelnökséget vezető miniszter kormányinfói ennek következtében kezdik megközelíteni Kósa Lajos színvonalas stand-up előadásait, ami elég nagy szó.

Az OLAF teszi a dolgát, amibe Polt Péter nem nagyon szólhat bele, legfeljebb sunyíthat, meg úgy csinálhat, mintha egészen hülye lenne az ilyesmikhez. Hogy mindez a választások befolyásolása? Wahrscheinlich, már ha szabad így fogalmazni. Elvileg erről szólna egy választási kampány és nem hülyéknek szóló összeesküvés-elméletek gyártásáról, valamint ezeknek közpénzből való terjesztéséről. Arra ott vannak a ponyvaregények és az oroszok által üzemeltetett honlapok. Tetszettek volna valamivel diszkrétebben intézni a sötét ügyleteket.

A rendkívül hasznos útmutatásokat tartalmazó Katolikus útikalauz stopposoknak című mű minderről ezt írja:

„Mértékletesség, mértéktartás (lat. temperantia): erkölcsi erény, mellyel az ember a maga testi és lelki erőit, s a rendelkezésére álló más javakat a természet és az igazságosság rendje szerint használja és adja tovább.”

A Nemzetközi Katolikus Egyház (kivéve persze a magyarot') mögött is Soros György áll? Hűha! Ez egész más megvilágításba helyezi az 1572. augusztus 23-án véghezvitt Szent Bertalan-éjszakai mészárlást. Talán érdemes lenne ezt is országszerte kiplakátolni. Szél Bernadett lehetne Medici Katalin 2.0.

A Fidesz, meg ez a KDNP nevű randa szemölcs az orrán mindent bevet annak érdekében, hogy nagyjából 2,2 milliós (?) táborát egyben tartsa. Ehhez nem kell mást tenniük, mint elszántan hülyét csinálni belőlük. Az alapanyag szellemi színvonalát elnézve ez nem egy nagy kunszt. Ők jámborul mindent elhisznek, amit a Papa mond, sőt tovább is kerekítik a legendákat, valamint pompásan lehet őket uszítani bárki ellen.

Jöhet tehát a kíméletlenül küzdelem a semmi ellen, a mindenért.

Például az, hogy az OLAF Soros György közvetlen irányítása alatt áll, ezért nemzeti érdekből kénytelen a magyar kormány lenyúlni az EU-s támogatásokat és hűbérjogokat osztogatni. Logikus érvelés. Ráadásul az egész Európai Uniót a magyar állam, pontosabban Orbán Viktor finanszírozza, kínai hitelekből, meg Cofidis Fapados Kölcsönökből. Amíg természeti erőforrásként Magyarország rendelkezik 2,2 millió, kifogástalan minőségű idiótával, nem nagyon kell a borsakopaszoknak aggódniuk máson, csak azon, honnan hajtsanak fel pénzt önmaguk számára. Erről szól a nemzeti önrendelkezés.

Magyarország mára egy bűzhödt dágvánnyá vált, amelyről a kormány azt állítja, kiváló gyógyhatással rendelkezik idegen befolyás ellen, ráadásul nagyban elősegíti a katolicizmus terjedését. Aki azt hebegi, hogy ez az undorító trutymó leginkább elviselhetetlenül büdös, az hazaáruló és a gaz imperialisták malmára hajtja a vizet. Nem a barátunk!

2006-ban egy MSZP nevű párt megnyerte a magyarországi választásokat, aztán látványos agóniába kezdett. Orbán sokat tanulhatott szomorú, tragikomikus sorsukból. A Vezérnek 2018 után nagy szüksége lesz a kétharmadra, hogy folytathassa virágzó üzleti tevékenységét.

Akkor tehát: Hajrá Kajmán-szigetek! Hajrá kajmánok! Mindent bele!

Szétszórható pénz az még van dögivel.

"Smafu:

Etimológia: A német szlengből származik, ez pedig a francia je m'en fous (a.m. tojok rá) kifejezésből."

Rendkívül találó kifejezés, de magyarul van rá egy erőteljesebb verzió is, csak csúnyább.

Nem Kumin Ferenc, hanem valami más

Nagyfokú tudatlanságomból adódóan a politológiát soha nem tekintettem igazi tudománynak. Valószínűleg nincs igazam, de rengeteg más mindennel így vagyok, ezért nem lepődtem meg túlságosan önmagamon. Kimondottan szubjektív alkat vagyok, akit saját érzelmei erőteljesen befolyásolnak. Nem állok magamon kívül és nincs is szándékomban ott kujtorogni. Természettudományokon nevelkedtem, azok pedig egy kicsit más szemléletet rögzítenek a páciensekben. Hiszek a Szent-Györgyi–Krebs-ciklusban, a jóslásban azonban nem.

Ha már valahova be kellene gyömöszölnöm ezt a politológia diszciplínát, mivel mégiscsak komoly egyetemeken oktatják, sokan szeretik, sőt meg is bukhatnak belőle, szóval valahová a nem is annyira szép-, illetve alkalmazott irodalom közé biggyeszteném be, egészen helytelenül. Túl sok benne bizonytalanság, a hazugság, az egyéni érdek. Az elkövetkezendő eseményeket rengeteg ember alakítja. Nem nagyon lehet kiigazodni azon, mi a fenét fognak kitalálni, ha elkapja őket a hév. A jámbor XVI. Lajos sem tudta pontosan felfogni azt, mi a jó fene történik körülötte, csak ide-oda forgatta a fejét, amíg csak le nem szedték róla.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szimpatikus fiatalember, Kumin Ferenc expolitológus. Első ránézésnek értelmesnek, higgadtnak, amolyan normális, kiegyensúlyozott gondolkodásúnak tűnt. Képes volt másokat is meghallgatni, a szélsőséges, idióta kijelentéseket ügyesen, diplomatikusan hárítani. Egyszer aztán fogta magát és beállt királyi szolgálatba, valószínűleg pont azért, mivel mint már írtam, értelmes férfiú. A politológia ezek szerint tényleg nem tudomány, hanem remek alkalom az érvényesülésre. Az egy magyar nábob, Giró-Szász András, a szemtelenül arrogáns, kimondottan undok Kiszelly Zoltán, a végletekig szervilis G. (Lásd mint Orbán Viktor) Fodor Gábor, a rendkívül hasznosan bamba Mráz Ágoston, a pénz szentesít mindent elvét valló Lánczi András, valamint prostitúcióban rendkívül jártas papája mind-mind szép példa arra, micsoda Csicsikovokká váltak ezek a bolygónkon nyüzsgő teremtmények. Tessék kérem Gogolt olvasni, mivel rendkívül jól alkalmazható ostobaság ellen, valamint meghűlés esetén. Politológia? Az egyéni érdekek érvényesítésének tudománya, a most aztán jól megmagyarázzuk a világot álcája alatt. A politológia legizgalmasabb kérdése az, hogy mennyit számlázzak le és kinek.

Mindenkinek van valami véleménye, amivel azt kezd, amit csak akar. Kimondhatja, megváltoztathatja, sőt kenyérkeresetre is használhatja. Es macht mir nichts aus. Nekem teljesen mindegy.

Ha én restségből kormánypárti politológus lennék, jelenleg legfőképpen az érdekelne, vajon mi történik majd az én kedves kenyéradó gazdáimmal, illetve baj esetén, kik lesznek a következő kitartóim. Az elvtelen szolgák hadának nem kell nagyon izgulniuk az áprilisi választások miatt. Kicsi az esélye annak, hogy a mostani rezsimet elsöpörné a népharag. Harag az akad ugyan, de szépen szétoszlik, ami olyan mintha nem is lenne. Ez a választás kérem már meg van nyerve! – mondaná az egyszeri germán.

Itt van azonban a miniszterelnök pálinkás veje, azaz T. István, sikeres vállalkozó, még sikeresebb szélhámos, aki Polt Péter hiányában már rég vizsgálati fogságban senyvedve, apósa pedig saját lemondását fontolgatná, valamint a svájci ingatlanárak után érdeklődne és az iránt, lehet-e arrafelé pacalt rendelni, meg kolbászt tölteni hobbiból.

Ha ez így lenne, menne az egész dicső nemzetmentő garnitúra a levesbe, amit ebben az esetben a bíróságokon főznének meg. Munka lenne dögivel. 10-15 db, nagyjából életképes MSZP már rég felmorzsolódott volna ennyi gazságtól.

Lázár főcsinovnyik fel is panaszolta, hogy a miniszterelnök családjának – meg az ő becses személyének – birizgálása a politikai kampány részét képezi. Ez bizony forradalmi megállapítás volt részéről. Egészen bájos, naiv ember, aki már nem is emlékszik a 2010 előtti daliás időkre. A korrupció felemlegetése nem tabu a politikában. Lengyelországban a jobbközép liberális Polgári Platform (PO) egy viszonylag kiegyensúlyozott, sikeres kormányzás után ebbe bukott bele, és adta át a terepet Jarosław Kaczyński számára, hogy szabadon garázdálkodhasson, majd lerombolja Lengyelországot. A mi Kaczyńskink Orbán Viktor, ami miatt a korrupció emlegetése nálunk illetlenség, mivel ütközik az udvari etikettel. Csak az ellenzék esetében megengedett ilyesmiről beszélni, az ipari méretű termelés esetén nem. Mivel foglalkozzon akkor minden idők „legdurvább” választási kampánya? Talán Tessely Zoltán, Etyek, valamint a Szent László- és Váli-völgy területfejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztosának egészséges szexuális életével? Nem sok embert érdekelne az ilyesmi. Sokan azt sem tudják ki ő.

Orbán már rég kiadta a forradalmi ukázt: Tagadni, tagadni, tagadni! Idáig, szemérmetlen hazugsággal kellően vegyítve mindig bejött számukra az a módszer. T. Istvánból sem lesz mostanában média-látványosság, meg marcona gonosztevő.

A kormány lázasan kotyvasztja a hatékony ellenszert az elterelő hadművelethez, amihez gyorsan előkerítettek egy talpig becsületes áfacsalót. A bűvös varázsitalhoz a 2010-ben elhunyt Toller László holttestét is felhasználták. Mint egy C-kategóriás, misztikus sorozatban. Az egész ügyet megpróbálják lenyomni izomból.

A Papa kétharmada azon múlik, hogy sikerül-e Orbán vejének korrupciós ügyeiről, a védekezésre már képtelen Toller László felhasználásával elterelni kellően idióta szavazótáboruk figyelmét. Ha igen, a politológia megint szép lesz, méltó régi rossz híréhez.

Hallgassuk meg tehát az ügyben az elfogulatlanul hadaró Kisszely Zoltán zavaros magyarázatait és közben ábrándozzunk el azon, vajon milyen hasznos tevékenységre tudnánk őt felhasználni ha valahogy az alkalmazásunkba kerülne. Rendkívül nehéz dilemmáról van szó. Valószínűleg semmire és ez még a legjobb lehetőség. Fizikai erőszak kizárva. Nem szép dolog ilyesmire gondolni.

Politológia helyett érdemes inkább Mérő László, és persze Nyikolaj Vasziljevics Gogol műveit tanulmányozni.

A kampány csupán izom és gyomor kérdése. A politológia pedig nem tudomány. Hogy miért? Csak!

Mármint ez a Viktor nevezetű pernahajder, aki foglakozására nézve jelenleg miniszterelnök.

Itt van számunkra ez az illetlen, provokatív, kellőképpen tiszteletlen, mélységesen felháborító, de teljesen őszinte kérdés.

Izgalmas kérdés, fontos kérdés, és úgy néz ki, az aktualitását sem nagyon hajlandó elveszíteni. Ott lebeg a levegőben, a tömegközlekedési eszközökön, a magánbeszélgetéseken, egyre több helyen. Motoszkál, izeg-mozog, nyugtalankodik, próbálja valahogy felhívni magára a figyelmet. Sokan kezdtek el morgolódni, hogy ez azért egy kicsit már sok, meg aztán valahogy vissza kéne venni ebből az ész nélküli harácsolásból, mivel a végén valami baj lesz belőle. Olyan rémült futkározás, meg aztán, izé, hogy… szóval a megszokott zavaros mentegetőzés:

„Én kérem szépen kizárólag parancsra loptam! Mások élvezték ennek minden gyümölcsét! Merő figyelmetlenségből megint egy elnyomó rendszer áldozata lettem, aztán zavaromban kiszolgáltam. Immár másodszor. Vagy harmadszor? Mindegy. Kérem, sürgősen kártalanítsanak.”

Szomorú történet, de ismerős. Hányan kényszerültek időben kilépni a az MSZMP-ből, amikor praktikusan csalódtak benne?

Persze van néhány alattomos Soros-terv, ami nem egészen úgy van, ahogy van, de lehet róla beszélni, őszintén felháborodni, fegyvert ragadni, legfőképpen büszkén szavazni. A koszovói diverzánsokat is időben meg kell állítani, mielőtt elérnék a berlini Alexander Platzot, amely éppen Budapest határában található, onnan alig 500 kilométerre.

Van tehát gondunk elegendő, ha meg nincs, a Miniszterelnöki Kabinetiroda (Honi Légvédelem) legyártja ezeket szépen, majd ki is postázza levélben azt, hogy éppen miféle baj, ármány fenyegeti  magyarságunkat, legfőképpen őszinte keresztény hitünket. Manapság egyre keresztényebbek leszünk. Fogy is a szenteltvíz hektoliterszámra. Nekem olyan rengeteg a bűnöm, hogy napi fogyasztásom nagyjábó 30-40 liter körül jár, de nem hiszem, hogy hatna is valamit. Megrögzött gonosztevőként nem sok esélyem van a bűnbocsánatra, de hagyjuk az intim problémákat. Legfeljebb veszek hitelesített búcsúscédulákat, mihelyt a Nemzeti Dohányboltokban elkezdik forgalmazni az ilyesmiket. Porcelánból készült, csúcskategóriás Szűz Máriám már van, tehát nincs még teljesen veszve a lelkem, csak le kéne fizetni. Az exkommunista Gajdics pajtás is megtért, majd elkezdte piszkosul utálni régi önmagát és bohókás ifjonti éveit. Akadnak ilyen furcsa lélekvándorok minden családban. Muszáj valahogy elviselni, a hátuk mögött pedig jól kiröhögni őket.

Hagyományos módon Orbán nem lop. Se rúd szalámit, se marhát, se elektromos masinákat, se ezüst étkészletet. Jogi értelemben sem útonálló, zsebmetsző, sikkasztó, mivel szorgos jogászai alaposan megtisztítják előtte terepet, így aztán mire arra kerül a sor, az egész sógor-komaság szilárdan áll a lábán. Polt Péter, valamint egy egész államapparátus dolgozik azon, nehogy a miniszterelnök véletlenül aknára lépjen, aztán elszálljon a fenébe.

Neki, mármint a drága papának, és még annál is kedvesebb vezérnek papíron nagyjából semmije sincsen. Nála talán még Kádár elvtárs is nagyobb fényűzést évezett a sötét elnyomás évtizedei alatt, bár ő nem gyűjtött futball stadionokat, valamint drága sportcsarnokokat. 

Itt mifelénk, az Európai Unió gazdasági, szellemi központjában erkölcsi értelemben folyik a monumentális disznólkodás, mutyizás, garázdálkodás, meg minden más, ami ezekkel a tevékenységekkel jár. Következmények? Jó nagy választási győzelem, aztán „Hajrá Fidesz!”, meg „Folytatjuk, idióta balekok!”. Ebben az üzenetben legalább nagyjából őszinték. A balekok pedig örvendeznek, valamint nemzeti önrendelkeznek, azaz szó nélkül kifizetik a számlát.

Amíg az istenadta népben nem tudatosul, hogy a kórházaktól, iskoláktól, szegényektől elvett, az Uniótól lenyúlt pénzekből folyik a sikeres országépítés, legfőképpen a gazdasági, valamint média birodalom finanszírozása, addig Orbán nem lop, csupán keresztényi alapon nemzetet véd, a VII. parancsolat egyoldalú hatályon kívül helyezésével. A szociális biztonság megszüntetését, az oktatás- és az egészségügy leépítését 2010 előtt embertelen, gazdasági megszorításoknak hívták, ma semminek.

Az áprilisi választás nem Soros György és a háttérhatalmak, valamint Brüsszel és más európai nagyvárosok megállításáról szól. A titokzatos háttérhatalmakat Nemere István, 35 különböző álnéven már rég leleplezte. Talán néhány színvonalas szerelmes regényt is írt a témából egy fenséges, de dolgos tízóraizás közben.

Egyre inkább úgy néz ki, a mindent eldöntő választás nem nagyon szól semmiről, talán csak annyiról: „Akkor folytathatnánk már végre, ti idióta balekok? Köszike!”

Így aztán Orbán nem lop, Mészáros Lőrinc nem stróman, Polt Péter nem fideszes, csak bongyor, Németh Szilárd intelligens, finom modorú gavallér, Kósa Lajos nagymamája pedig szerény krokodilfarmot létesít, mivel nem szeret otthon üldögélni, snowboardozni pedig nem tud. Még.

***

Egészen más: (?)

„A legtekintélyesebb angol polgári lap, a londoni Times, négy nappal ezelőtt vezető helyen foglalkozott a magyar helyzettel. Természetesen ennek a lapnak elsősorban az nem tetszik nálunk, hogy a Kommunista Pártnak nagy befolyása van a kormányra. Miután ezt megállapítja, a következőket mondja: Magyarországon az újjáépítés és az élet normális menete tűnik elsősorban a külföldi látogató szemébe és mellette az a kép, hogy a nép készül békét kötni saját kormányával... Ha az ember – mondja ez a lap – a gazdag parasztokat, jómódú középosztálybelieket vagy a birtokuktól megfosztottakat hallja, azt hihetné, hogy egyáltalán senki sem áll a kormány mögött; ha azonban a szegényparasztokra, azoknak a népi kollégiumokban tanuló fiaira, leányaira, az újjáépítésben résztvevő fiatal fiúkra és lányokra vagy a munkásság zömére hallgat, akkor pedig az a benyomása, hogy az egész ország lelkesen a kormány mögött áll. Valóban – teszi hozzá a lap – a kormány támogatóinak száma az egymás-utáni három rossz termés ellenére is gyorsan növekszik és egy jó termés valószínűleg hatalmas fordulatot jelentene... Bécsen túl kevés szó esik a háborúról. A romokat eltakarították, újjáépítenek és a gazdasági tervek gazdagabb jövőt ígérnek. A nép tiszteli a vezetők multját... „ (Hatalmas taps.)

Rákosi Mátyás, A nép élén a jobb jövőért, Magyar Kommunista Párt sárospataki nagygyűlése, 1948. április 4-én

„Teljesen átalakítaná a sajtóviszonyokat az a kezdeményezés, amely ha megvalósul, az újságíróknak is lenne kamarájuk. A résztvevők állítják nem politikai kezdeményezésről van szó. «Nem az újságírókat, hanem a kormánymédiát kellene szabályozni» – reagált a MÚOSZ” (Közös karámba terelnék az újságírókat)

A praktikus kezdeményezés természetesen a kormány háza tája felől érkezett, mivel őket zavarja leginkább az, hogy az állampárt képviselői, meg az egész kiszolgáló személyzet úgy menekül a nem baráti sajtó kérdései elől, hogy 2010 óta figyelemre méltó fejlődést értek el rövid távú futásban mért szinteredményeikben. A végén valamelyik potrohos pártkatonát ennek következtében jó alaposan megüti a guta, ezzel aztán vége szakad a szabad sajtó és a vágtázó illetékes elvtársak közötti harmonikus versengésnek. Annak, hogy az egyik kérdez valamit, a másik meg zavarában nem válaszol rá semmit, esetleg úgy tesz mint aki nem igazán beszél magyarul, sőt a világ egyetlen nyelvén sem.

A Magyar Művészeti Akadémia mellett igazán időszerűvé vált, hogy a kormánypárti írógépeket is valamiféle kontrollálható szervezetbe tömörítsék, majd elhalmozzák őket mindenféle előjogokkal, valamint korlátlan mennyiségű sózott mogyoróval. Akik nem lesznek ennek a magasztos céhnek felkent tagjai, azok a lézengő ritterek maximum 500 méteres távolságig és kizárólag szemből közelíthetik meg mondjuk Kövér Lászlót. Ez nem túlságosan nagy probléma, mivel ezek az oktondi kíváncsiskodok legfeljebb majd távolról, barátságosan integetnek őkegyelmének, aki ügyet sem vet rájuk. A betolakodók eddig se nagyon tehettek sokkal többet, legfeljebb közelebbről csodálhatták meg az örökké feszült házelnök fenséges vonulását. Néha azért kaptak tőle egy-egy megvető megjegyzést, esetleg mélyen lesújtó pillantást. A szerencsések mindkettőből bőségesen részesültek.

A lényeg, hogy a kormány, a párt, azaz maga Orbán Viktor többszörös áttételeken keresztül ki tudja majd nevezni az arra érdemeseket kaiserlich und königlich újságírónak. Vége lesz az „Én már gyerekkoromban is újságíró szerettem volna lenni, de apám addig verte a fejemet egy szobabiciklivel, amíg inkább elmentem hajóácsnak. A nehézségek ellenére titokban nem tettem le terveimről, így álnéven vidám anekdotákat írogatok a múltban bekövetkezett ipari katasztrófákról egy rendkívül népszerű hajózási szaklapban.” típusú partizánkodásoknak.

A pompás ötlet, egy kamara létrehozásának meghirdetője Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, Orbán Viktor (erősen) lekötelezettje, szóval elég egyértelmű az, mi is a célja ennek a nagy-nagy igyekezetnek. Nem politikai kezdeményezésről, hanem érdekvédelemről van szó. Mégpedig Orbán Viktor és kiterjedt üzleti kapcsolatainak hatékony védelméről.

A pártállam a média nagy részét könnyedén bedarálta, a maradékot a kamarai tagság segítségével majd szépen kiszelektálja. Aki pedig a kamarán belül véletlenül kellemetlen kérdéseket tesz fel valamelyik bandatagnak, azt egyszerűen kizárják, valami olyan indokkal, hogy nem tartotta be a magyar nyelvhelyesség szabályait, mivel szó szerint idézte Németh Szilárdot.

Orbánék talán már sejtik, a következő ciklusuk nem lesz túlságosan könnyű. A megszorításoknak és az elvonásoknak köszönhetően a gazdaság papíron teljesen rendben van. Egy csomó adatot, kimutatást, indexet, és más efféle torzszülöttet lehet büszkén mutogatni, hogy ez itt a miénk és milyen szép lett. Ami pedig közben rohad, az direkt van.

Hazudni azonban sokkal nehezebb lesz, mint mostanság. Soros tervekkel nem lehet a végtelenségig jóllakatni az embereket, hiába kotyvasztja össze ezeket időre a propaganda minisztérium. Jól jöhet még az az érvelés, hogy: –A maga szavára nem sokat lehet adni, mivel nem tagja az Magyar Újságíró Kamarának, ezért aztán nem is én loptam el a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt-ét. Paráználkodásról a részemről pedig szó sem volt. Mars hajat vágatni!

Ha elegendően fényes lesz a kormánypárt győzelme az áprilisi választásokon, semmi akadálya nem lesz annak, hogy a névtelenségbe burkolódzó bloggerekről kiderüljön, szabadidejükben Habonyhoz hasonlóan védtelen embereket rugdosnak fel, ráadásul eltitkolták Soros Györgytől kapott busás jövedelmüket. Majd legközelebb meggondolják, hogy olyanokat hazudozzanak, hogy Mészáros Lőrinc csak a miniszterelnök kegyelméből lett tehetséges vállalkozó, egy állami beruházásnál a beszállító pedig lényegében közpénzt kap, esetleg lop. A blogok kötelező regisztrációja érdekvédelemre, meg az állampolgárok biztonságára hivatkozva könnyen kivitelezhető. Azután majd meg lehet nézni azt, vajon ki olyan bátor, hogy mindenféle bírságokat csak úgy, mellényzsebből kifizessen.

Magyarországon a maga gyönyörűségére egyenlőre nagyjából mindenki írogathat, a sajtó azonban erős anyagi befolyásoltság alatt áll. A magyar kormány bőkezűen és bőségesen fizet, annak aki szót fogad neki.

A legendás, Soros által támogatott orgánumok nem túl jövedelmező vállalkozások. Ha ez így lenne Bencsik András, Stefka István, Gajdics Ottó ezt már rég kiszimatolták volna és buzgón írogatnának ott. Ők azonban máshol keresik a boldogságot.

Az állami hirdetéseket nem lehet titokban megjelentetni, illetve letagadni. Jó üzlet, mindkét félnek. A kamarai tagdíjakat, plusz egyéb költségeket a kormánylapok simán ki fogják fizetni, még akkor is, ha nem olvassa őket senki. Ezek amúgy nem is arra valók.

Próbálkozni persze lehet.

Én már gyerekkoromban is újságíró szerettem volna lenni, de apám addig verte a fejemet egy szobabiciklivel, amíg inkább elmentem hajóácsnak. A nehézségek ellenére titokban nem tettem le terveimről, így álnéven vidám anekdotákat írogatok a múltban bekövetkezett ipari katasztrófákról egy rendkívül népszerű hajózási szaklapban, miközben újságírói kamarai tagságomról álmodozom. A szobabicikliktől azonban ösztönösen irtózom.

„A Magyar Idők információjáról, miszerint titokban radikális aktivistákat arra képeztek ki, hogy provokálják a rendőröket azért, hogy egy tüntetésen közbelépjenek, Lázár úgy fogalmazott: szeptembertől a tavaszi választásig provokációk sora várható, durva választási kampány lesz.” (Lázár János: a rendőrség felkészült a provokátorok kezelésére a durva választási kampány során)

A rókalelkű főminiszter mindezt még az Úr 2017-es esztendejének június havában nyilatkozta. A provokációk szép rendben lezajlottak, a rendőrök megbüntettek számos, Soros György által fizetett gyorshajtót, csendháborítót, az ÁSZ pedig néhány arra kijelölt pártot.

A rendőrség Németh Szilárd, ultraradikális aktivista ténykedésére azonban semmiképpen sem tudott időben felkészülni, mivel őkegyelmét olyan szorosan védi a mentelmi jog, mint a fűzőként szolgáló zakója a meghűléstől. A 2017-es Arany János-emlékév Gauleitere sebezhetetlen.

Ha már a baráti rendezőség számára oly busásan jövedelmező emlékévekről van szó. Szorgos kutatók igazán kideríthették volna azt, hogy a Walesi bárdokat nem Arany János írta, hanem Dózsa László (1942-), csak ő Lehel téri bárdokként, Soros György ellen és sapkában. Utóbbit cáfolhatatlan bizonyítékként be is lehetett volna mutatni egy sajtótájékoztatón, majd minden ezen okvetetlenkedőt jól el lehetett volna küldeni a ... Ez valami miatt elmaradt.

Vissza az ember tragédiájához.

Ki ez a furcsa férfiú, mire lehet használni, és miért pont őt? – merülhetnek fel a kínzó kérdések a Fidesz brutális alelnökének láttán egy átlagos magyarországi felhasználóban. Mi vesz rá egy gyenge képességű tanítót arra, hogy tüneményes politikai pályát fusson be, majd ennek kihasználásával teljesen összefüggéstelen, de grandiózus ostobaságokat hordjon össze nagy nyilvánosság előtt. Teszi mindezt többször, ráadásul egyre gyakrabban.

A szélesszájú orrszarvú igazán pompásan mutat Afrika végtelen szavannáin, de erős megrökönyödést válthat ki egy kisvárosi vegyeskereskedésben, amint éppen fizetni szándékozik, illetve megpróbál valahogy finoman megfordulni. Szerencsére az említett páratlanujjú patás gondosan elkerüli ezeket a helyeket, és nincsenek különösebb politika ambíciói.

A medián halálos adag, ismertebb nevén LD50 érték az a mennyiség, amely egy adott anyagból, vegyületből a kísérleti állatok (általában patkányok) 50%-ának pusztulását okozza, mégpedig 24 órán belül. Németh Szilárd esetében még nem állapították meg a letális dózist, de rendkívül tisztességtelen dolog mindezt a pártállami televízió lelkes nézőin kikísérletezni. Ők ugyanis nem patkányok, csupán rendkívül hiszékeny és egyszerű gondolkodású emberek. Galádság ezt a gyengeségüket kihasználni.

Jobban megvizsgálva a kérdést, nyilvánvalóvá válik, nincs itt semmiféle ellentmondás és senki sem fog Németh Szilárd túlzott fogyasztásába belepusztulni. Őt nem a szórványosan előforduló klasszikafilológusok, hanem a tömeges kormánypárti szavazók, illetve rajongók számára konstruálták meg hozzáértő, ügyes szakemberek. Orbán Viktor hívei az ilyesmit szeretik. (Lásd Hannibál tanár úr, rendezte: Fábri Zoltán, 1956) Számukra hazugságokból, csúsztatásokból, ostobaságokból nem létezik halálos dózis, sőt ezek tartják őket kiváló kondícióban, szavazóképes állapotban, legfőképpen kellő mértékben hülyén. Egy elhivatott Orbán-hívő jóval könnyebben képes Németh Szilárddal azonosulni, mint Szél Bernadettel, aki ráadásul nő, ezért nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

Az MSZP által kezdeményezett nemzetbiztonsági bizottság ülés törvénytelen megpuccsolása előtt és után Németh Szilárdnak bőven akadt lehetősége arra, hogy megmutassa azt, mire képes ha engedik szabadon garázdálkodni. Gyakorlatilag mindenre, amivel megbízzák. Másra nagyon nem.

Magyarországon minden ügymenet leegyszerűsödött. Amire a kormánypárt azt mondja törvényes, az, az, amire meg azt, hogy nem, az meg nem az. A plakátháború, Simicska Lajos megítélése, az Állami Számvevőszék ténykedése, a letelepedési kötvények, a menekültekkel kapcsolatos idétlenkedés, jobban mondva médiahack mind azt bizonyítja, nem kell nagyon lelkizni, csupán ütni-vágni.

A kormánypárt pont olyan, mint Németh Szilárd. Brutális, durva, faragatlan, törtető. Érvekkel nem lehet hatni rá, büntetni pedig egyenlőre nem nagyon lehet. Nagyjából 2 millió választópolgár számára Németh Szilárd testesít meg mindent ami nem liberális, tehát akkor jó. Ennyi az egész.

És, hogy ki is ez az ember? Nem érdekes. Az biztos, hogy nem szélesszájú orrszarvú, mivel Németh Szilárd nem mutatna pompásan Afrika végtelen szavannáin. A Fideszben azonban egészen csinosnak tűnik.

„A magyar kormánynak, hatóságoknak van listája azokról a szervezetekről, akik az illegális bevándorlást propagálják, jó dologként állítják be, ráadásul jogi segítséget nyújtanak ahhoz.” (Rogán Antal)

Nagy cucc, Anton! Az alsóbodajkdödölei plébánosnak még töke is van a listája mellett, mégsem teszi ezt közhírré.

A társadalmat, ezt a mindenféle gyanús dolgokból álló, gigantikus, jó alaposan megkevert gulyáslevest lehetetlen kiismerni. Sokan, akik azt állították, ők bizony tisztában vannak az összetevőivel és elég jól ismerik is a működését, előbb jelentős hatalomra tettek szert, majd ennek következtében alaposan meggazdagodtak, végül néha változatos módon kivégezték, illetve lemészárolták őket. Rengeteg szerencsétlen flótás esetében az első két tevékenység kimaradt az életükből, amit inkább szíveskedtek gyorsan befejezni.

Az egyik legőszintébb definíciót az emberi társadalommal kapcsolatban dr. André Serero fogalmazta meg egészen véletlenül, méghozzá 1789. július 14-én, Párizsban, a Bastille bevételekor, amikor meglepetten a következőket mondta: „Ez már valami, polgártársak! Úgy értem, le az önkénnyel! És miket lehet innen hazavinni?”

Itt van példának okáért Rogán Antal, ez a szorgalmatos, talpig becsületes kishivatalnok, aki mesés gazdagságát mindössze tehetséges üzletasszony feleségének köszönheti. A szépreményű, de alaposan leharcolt állapotban lévő ifjú demokrata meg van győződve arról, hogy a magyar társadalom – mivel ilyen is van – tökéletesen hülye, ezért másokon jó alaposan kárörvendezvén el is hisz mindent amit ő mond. Ez bizony nem légből kapott idea. Amíg a választópolgárok megfelelő része az elvárásoknak megfelelően viselkedik, azaz részletes, mélyreható elemzés után arra a cáfolhatatlan következtetésre jut, hogy a kabinetminiszternek minden bizonnyal már megint igaza lehet, mivel őt Orbán Viktor nevezte ki, addig Rogán és többi házicseléd spontán gazdagodása elé semmi és senki sem gördíthet akadályt. Csak az számít hazugságnak, amit nem hisznek el.

Ha szigorúan ragaszkodnánk a tényekhez, akkor a magyar kormány, valamint hatóságok tulajdonában lévő lista elején Rogán Antal és Habony Árpád neve is ott szerepelne, mivel ők nyújtották a leghatékonyabb jogi segélyt a Nyugatot meghódítani kívánó pioníroknak, ráadásul busás jövedelemhez is jutottak az állampolgári kötvényekkel való sefteléssel.

A tények azonban tetszés szerint variálhatók, eltüntethetők, figyelmen kívül hagyhatók, megmásíthatók. Az említett tények tehát legjobban teszik, ha befogják a pofájukat. Most nem róluk van szó, hanem az áprilisi választásokról. A „lista” ebben az esetben amolyan praktikus fenyegetést jelent, aminek az a lényege, ha úgy látjuk jónak, rajta vagy, aztán a magyar állampolgárok érdekeire hivatkozva kiszabunk hozzá egy megfelelő büntetést, meg kérünk tőled 25 százalékot. Ha esetleg valaki ennek ellenére sem érti meg azt, miről van szó, az forduljon bizalommal Németh Szilárdhoz, a Magyar Birkózószövetség elnökéhez, valamint minden helység kalapácsához.

A bevándorlást – pejoratív nevén, migrációt – jó dologként beállítani elég furcsa agyi aktivitásra utal. Nem egy karácsonyra kapott, praktikus, de rendkívül ocsmány, kötött pulóverről van szó, ami ajándéknak ugyan tényleg nagyon jó, de normális esetben nem kerülheti el jól megérdemelt sorsát, emiatt mihamarább kidobásra kerül.

Azok a szervezetek, akiktől a magyar állam – amely manapság a szó klasszikus értelmében nem is létezik – pofátlan módon 25 % védelmi pénzt követel, régóta próbálják a magyar társadalom (?) tudomására hozni, hogy léteznek háborús menekültek, akiket bizonyos jogok alanyi jogon megilletnek. A kormány eddig ezt bőszen tagadta. Nemzeti konzultációt, plakát-hadjáratot, szélsőséges uszítást, Erzsébet-utalványt, egyszóval mindent bevetettek annak érdekében, hogy a célközönségük számára mindenki migránsnak számítson, akik nem pont ők. Mármint saját maguk, a Fidesz bősz hívei. Erre most meg kell fordítani az egész, fölzászlózott csatahajót. Merész manőver az országgyűlési választások előtt, de a hülyeség sok mindent elvisel. Valószínűleg ebből sem lesz komolyabb baj. Majd a CÖF segít a bajban.

A hiperaktív Szijjártó neki is kezdett méltatlankondi, hogy vannak menedékkérők, aztán aki mostantól mást állít, az hazudik. VV Péter a menekült szó kiejtéséig nem jutott el. Ez érthető a részéről. Nem szeretne Rogán listáján kikötni. A maximum fokozatú gyűlöletre kapcsolt célközönséget Sz. Péter azzal próbálta megnyugtatni, ezek a menedékkérők derék, rendes, szófogadó emberek. Nagyon kevés helyet foglalnak és ha az orosz hadsereg diszkréten kitakarítja lerombolt országukat, akkor szépen, engedelmesen hazamennek. Most, hogy kitört a török-kurd fegyverbarátság, ennek bizony igencsak megnőttek az esélyei. Még az a szerencse, hogy a Fidesz tudatmódosított szavazótábora nem sok információval  rendelkezik a kurdokkal kapcsolatban. Valami olyasmi arabok lehetnek, mint amilyenek a négerek, meg mint a Polacsek Imre bácsi veje, aki csak nyugatamerikaiul tud beszélni.

Egy primitív, hazug kormánypropagandával nagyon nehéz felvenni a versenyt. A legjobb esélye egy még nagyobb hazugságnak lenne, de az rögtön megszüntetné a Földön a gravitációt és dimenzióváltást eredményezne. Marad tehát a Bastille hirtelen indulatból történő lerombolása.

Utóbbi esetben érdemes odafigyelni arra, miket lehet őszintén felháborodva hazavinni. Nem szabad ez utóbbi ösztönös tevékenységnek az emberi társadalmakra való hatását lebecsülni, mivel rendkívül fontos mozgatórugóról van szó. Lényegében erről szól a NER, de a lopás a szocializmusban is kiválóan működött.

Dr. Eugen Pawlow, a méltán híres pszichoanalitikus és sikeres reményszerző, „A lélek, ahogy azt én készítem” című művében a következőket írta:

„Az emberi lélek iszonyatosan bonyolult képzelmény. Annyira összetett, mint a finn nyelv 6 igetípusának használata egy nyári társasági összejövetelen. Kínomban talán a zöldborsóhoz tudnám hasonlítani, de fogalmam sincs, miért. Megfejthetetlen, titokzatos, kiszámíthatatlan. Valószínűleg nem is létezik, így mindannyian egy tömeges hallucináció áldozatai vagyunk. Ezzel szemben a zöldborsó valóban létező, megfogatható, sőt emberi fogyasztásra kiválóan alkalmas zöldségféle, talán ez különbözteti meg alapvetően az emberi lélektől.”

Pawlow említett műve meglepően nagy példányszámban fogyott a könyvpiacon. A szerző könyvét több nyelven is megjelentették, amely mindenhol sikert aratott. Finn nyelven, az igetípusok elképesztően bonyolult használata miatt sajnos képtelenek voltak kiadni.

A könyv hatalmas sikeréhez az is hozzájárulhatott, hogy remekül megválasztott címe alapján az olvasók nagy része meg volt győződve arról, Dr. Pawlow egy ezoterikus szakácskönyvet írt, bár sokan hiányolták a kötetből a tetszetős, színes fotókat, legfőképpen pedig az ízletes, egzotikus lélektani recepteket.

Ezen szerencsés tévedés következtében a szerző tisztes jövedelemre tett szert, ami nagyban megnövelte népszerűségét örökösei körében, akik eddig nem nagyon foglalkoztak Dr. Eugen Pawlow létezésével. Közönyös viselkedésükön ugyan ezután sem változtattak, de Pawlow elkövetkezendő halálának tisztázandó körülményei rendkívül népszerű társalgási témává váltak a családi összejövetelek alkalmával. Pawlow ezen beszélgetések során a hirtelen és sikeres cápadámadást részesítette előnyben, mivel szerinte ezzel az egyszerű módszerrel minimálisra lehet csökkenteni mind a kórházi, mind a temetkezési költségeket.

Szakmai körökben kétkedéssel és értetlenséggel fogadták Dr. Pawlow bizarr állítását, de érdemben senki sem tudta megcáfolni azt, hogy az emberi lélek a zöldborsóra hasonlít. Dr. Aleksi Haapanen lélekgyógyász, a pszichoanalitikus finn szauna alkalmazásának egyik legkiemelkedőbb szakértője szakmai közleményében ádáz munkával, 22.351 darab különböző tárgyat sorolt fel, amely szerinte ugyanúgy hasonlíthat az emberi lélekre, mint a Pawlow által említett zöldborsó. A közkedvelt zöldségfélét azonban ő sem tudta véglegesen kizárni a potenciális jelöltek sorából. Legfőbb ellenérvként csupán a finn nyelv 6 igetípusát tudta felhozni, ezt viszont senki sem volt képes megérteni. 

Az Amerikai Borsótermesztők és Gyűjtők Szövetsége eleinte bizalmatlanul fogadta Pawlow megállapításait. Véleményük szerint a zöldborsó jóval egyszerűbben megfejthető, mint az emberi lélek. Több évszázados termelési tapasztalatokra hivatkoztak, és kiemelték, zöldborsó esetében megfejtés helyett a kifejtés a szakmailag szabatos kifejezés. Dr. Eugen Pawlow művének megjelenése után azonban a zöldborsó világpiaci ára lassan, de biztosan emelkedni kezdett, ennek hatására a Szövetség célszerűnek tartotta azt, hogy később megjelentessenek egy közleményt, „Lehet benne valami” címmel. A professzor tiszteletére egy új zöldborsófajtát „Henki” néven jegyeztettek be. A szó finnül lelket jelent és szerencsére semmi köze sincs egyik megátalkodott, finn igetípushoz sem.

Az emberi lélek és a zöldborsó közötti megdöbbentő hasonlóság minden bizonnyal Jeremy „Herneet” Nehleber, denveri szőnyeg- és posztókereskedő számára hozta a legnagyobb anyagi elismerést. Herneet éppen profitváltáson törte a fejét. Eleinte egy, az összes szövetségi államra kiterjedő, finn gyorsnyelviskola-lánc kiépítését tervezte, de miután értesült a finn igetípusok és a mexikói-drogkartellek között történt véres leszámolásokról, azonnal letett grandiózus tervéről.

Egy rendkívül összetett orvosi műhiba, valamint néhány ügyvédi túlkapás következtében Herneet kiváló zöldborsóföldeket örökölt Iowa államban. Amikor valamelyik bulvárlapból értesült Dr. Pawlow vitatott állításáról az emberi lélekkel kapcsolatban, azonnal belevágott egy tisztán üzleti alapon működő vallási szekta megalapításába.

Több, nagy példányszámban megjelenő lapban, valamint gyakran látogatott weboldalakon hirdetést jelentetett meg arról, hogy álmában megjelent neki Szűz Mária, aki egy pohár vizet kért tőle, majd közölte vele: – „Köszönöm, kedves Jeremy! Ez tényleg nagyon jól esett. Elviselhetetlenül tikkasztó ma a hőség. Úgy vélem a szentelt ostyáról ideje lenne áttérnetek a borsóra. Úgy értem, az Atya, a Fiú és Szentborsó nevében. Remélem mindezt nem veszed részemről tolakodásnak.”

Jól megtervezett reklámkampányának köszönhetően Herneet tiszteletes híveinek száma fél év alatt megközelítette a húszezret, a zöldborsó világpiaci ára pedig az egekbe szökött.

Iowa állam fővárosa, Des Moines a zöldborsóhívők Mekkájává vált. A 3 millió lakosú városka főterén egy 10 méter átmérőjű, bronzból készült zöldborsó-szobrot állítottak fel, amelynek tetején a megfeszített Krisztus volt látható, amint éppen borsót szorongat a markában. A katolikus egyház bálványimádásnak nyilvánította a zöldborsó iránti esztelen rajongást, saját híveit pedig eltiltotta annak fogyasztásától.

Jeremy Nehlebert a katolikus egyház kiközösítette. Az ekkor már dúsgazdag vallásalapító ezután közölte, ő soha életében nem volt katolikus csak próféta, majd beperelte az egyházat jogtalan excommunicatio miatt. A pert rövid úton meg is nyerte.

Dr. Eugen Pawlow egy bizalmas beszélgetés során elárulta, az emberi lelket csak azért hasonlította éppen a zöldborsóhoz, mivel ez jutott az eszébe, a kiadója pedig már nagyon sürgette kéziratának leadását. A történtek után azonban lassan az a meggyőződés alakult ki benne, hogy ebben az esetben véletlenül sikerült megragadnia a valóságot. Szerinte összetett biokémiai folyamatok, valamint néhány elektromos inger kölcsönös egymásra hatásáról lehet szó, amit érdemes lenne komolyabban megvizsgálni. Mint azt elmondta, a zöldborsó eddig minden esetben remek kísérleti alanynak bizonyult.

"Súlyos szabálytalanságokat tárt fel az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala az Elios Innovatív Zrt. által 2011 és 2015 között elnyert, uniós forrásból fizetett közbeszerzésekkel kapcsolatban." (A csalás elleni hivatal azt javasolja, kérjék vissza a pénzt Orbán vejének volt cégétől)

Valószínűleg ennek a méltatlan, aljas eljárásnak hátterében is Soros György, valamint az általa irányított Európai Unió áll. Tiszta sor! Súlyos szabálytalanságokat Magyarországon kormányközeli, főleg tisztes családi vállalkozások, még ha nagyon-nagyon igyekeznének, akkor sem tudnának elkövetni. P. Péter, büntetlen előéletű legfőbb ügyész, valamint teremszolga egyik legfontosabb feladata, hogy az ilyen provokációkat kapásból visszarugdossa, azzal a komoly indoklással, hogy véleménye szerint nem történt semmiféle szabálytalanság, a bizonyítékok meg már amúgy sincsenek meg. Elvitte őket a cica, meg sajnos éppen súlyos földrengés volt Kandahárban, emiatt sajnos odalett az egész mizgerentyű.

Magyarországon jelenleg ott toporgunk, hogy azokat a pernahejdereket, akik a FIDESZ-KDNP körül sertepertélnek, alanyi jogon megilleti a bűnösség vélelme, persze annak mindenféle káros kockázata és mellékhatása nélkül. Felsőbb körökben immár teljesen szabad lett a vásár. Igazi aranykor köszöntött a szerencsés kiválasztottakra és nyomorult talpnyalóikra. Lehet is irigykedni rájuk. Van miért.

Még, hogy egy ilyen OLAF-vizsgálat mifelénk? Pipafüst! Szép is lenne ha a miniszterelnök vejét, nevezett T. Istvánt a választási kampány kellős közepén vágnák be valami sötét áristomba. Na jó, O. Viktor, büntetlen előéletű miniszterelnök még ebbe se bukna bele, legfeljebb a szóvivőjén keresztül, illetve nemzeti konzultáció keretében megüzenné kedves híveinek, hogy nem igazán ismeri ezt a Pista gyereket. Eddig azt hitte róla, csupán pálinkát szeretne eladni neki, abban meg ugye nincs semmi rossz. Sőt! Aztán ártatlan arccal megkérdezné, hogy tulajdonképpen mi is az a tender, mivel neki olyanja még sohasem volt. Pont emiatt próbált egészségesen étkezni, nehogy elkapjon egy ilyen veszélyes nyavalyát. Oszt ennyi!

Amúgy T. István esetében 40 millió euróról van szó, ami nagyjából 15 db, Deutsch Tamás politikai karrierjét megalapozó Tocsik-ügynek felel meg. Akinek kedve szottyan hozzá, az számolja át jelenértékre, vagy mire. Akkor sem kis összegről van szó.

Pörzsölt disznyóra is csak azért írjuk rá, hogy: „Ő volt a Soros!!!”, nehogy összekeveredjen a szigorú vágási sorrend. Székelyföldön így számozzák a röfiket. A másikon majd az szerepel: „Ő meg itt a Következő, a Georgie!!!” Csoda, hogy a Habony-team még nem rukkolt elő egy ilyen fotóval, valamint a hozzá tartozó, pálinkásan pirospozsgás Pócs János, büntetlen előéletű magyar víz- és gázszerelővel. Egy ilyen önfeledt mókázás után az ő mentelmi jogát néhány puhány országban már rég felfüggesztették volna, aztán lelkesen magyarázkodhatott volna a bíróságon, mi a véleménye a gyűlöletkeltésről és miért szereti annyira az ilyesmit, hogy hülyegyerek módjára még ki is posztolja. Nálunk szerencsére ő csupán egy jópofa, vicces fiú, aki közülünk való és nem közülük. (Lásd a megboldogult disznón szereplő aranyszínű pingálmányt.)

K. Lajos 82 éves nagymamája, nyugdíjas védőnőként azért vehetett magának jutányos áron sertéstelepet, mivel nem nagyon kellett attól tartania, hogy emiatt az unokája politikai karrierjének és büntetlen előéletének akár vége is szakadhatott volna. A bűn az nagyjából világos, amihez mellékbüntetésként járt még 251 millió forint állami támogatás. K. Lajos minden tőle telhetőt megtett az busás üzlet érdekében, a nagymama így juthatott hozzá a nyírségi Southfork Ranch-hez. (Lásd John Ross II. (J.R.) „Jockey” Ewing, mohó, egocentrikus, manipulatív és erkölcstelen olajvállalkozó, aki az ellenségeivel mindig kíméletlenül elbánt, bármilyen eszközhöz is kellett nyúlnia. Forrás: Wikipédia)

Mindezen, nyílt színen elkövetett, szemérmetlen csúfságok bőségesen elegendőek lennének arra, hogy erre egy párt ezeknek az ügyeknek a hatására atomjaira essen szét. Hozzá lehet még ezekhez a disznóságokhoz csapni a több kötetesre rúgó Rogániádát, valamint a felcsúti Szilícium-völgy kalandos históriáját, ahol O. Viktor dácsájából a kilátást egy egész stadion-komplexum takarja el.

Semmi sem tökéletes, illetve az, de nem úgy, ahogy azt elvárnánk. Az univerzum kifürkészhetetlen és szeszélyes akaratából kifolyólag mindezen gaztettek hatására az ellenzék kezdte el magát felemészteni. A kormánypárt közben köszöni szépen, jól van és szépen gyarapszik.

2018 áprilisa után hány sertéstelep jut fitt nagymamák, megboldogult tántik, valamint vállalkozó kedvű kisonokák' birtokába? Vajon ki fogja kivitelezni ezen lenyűgöző létesítmények díszkivilágítását? 

Az biztos, hogy vicces, jópofa feliratokról a teljes mértékben szabadlábon viruló P. János, performansz művész, mókamiki fog gondoskodni.

Hogy mi lesz ennek a nagy dőzsölésnek a vége? Talán valami olyasmi, mint Marco Ferreri, A nagy zabálás című filmjének. Ha meg nem, akkor így jártunk. Marad a dagonya.

I. Mária angol királynő (Bloody Mary)

Nyilatkozat

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány január végére tervezett Európa jövője című tudományos, szakmai konferenciájának ténye, témái és előadói a közelgő magyarországi országgyűlési választások pártpolitikai harcának, küzdelmeinek része lett. Ez lehetetlenné teszi, hogy a konferencián a különböző vélemények és látásmódok szabad vitája folyjon. Ezért a Közalapítvány úgy határozott, hogy a konferenciát a parlamenti választások utáni időpontra, május végére halasztja, és erről az előadókat értesítette.

A Közalapítvány a jövőben is az egymás iránti tisztelet, a szólásszabadság és minden emberi érték védelme mentén szervezi eseményeit.

Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány

******

Végre ez a feje búbjáig makacs fejedelemasszony is megértette, sikerült jó alaposan belerondítania a saját fészkibe’. Kivételes esemény, érdemes tehát felkapni rá a fejet!

Mama Schmidt buzgó ténykedése elég sokat árt az üzletnek. Az bizony már a tiszteletreméltó Padrinónak is kellemetlen volt, amikor  egy színes egyéniségű provokátort, név szerint Milo Yiannopoulost és még néhány kétes figurát hívott meg egy amúgy tisztesnek hirdetett rendezvényre. (Melyik nem az, amelyiken ők ott tüsténkednek?) A nagy tudású atyafiak ezen vitatták volna meg azt, miként lehetne szétdúlni az Európai Unió jövőjét, és abból valahogy konkrét hasznot realizálni.

A nemzetinek (lásd még kiterjedt üzleti érdekeltségek magunk között) kikiáltott oldal egyik legirritálóbb nőstény-trollja soha nem szokta beismerni azt, ha valamiben hibázik vagy téved. Ebben igaza is van, különben mást sem kéne csinálnia, mint folyamatosan magyarázkodnia mások előtt. Ő amolyan páncéltörő gránáthoz hasonló jellem. Ha beindul, akkor ész nélkül becsapódik valahová, aztán jó nagyot robban. Szerencsére többször felhasználható típusváltozatról van szó, amit még a szovjetek fejlesztettek ki. A jeles tudósasszonyt a tények nem igazán foglalkoztatják, legfőbb célja a hatékony rombolás.

Ez utóbbi tökéletesen megy is neki. Ha rajta múlna, már rég bevezették volna Magyarországon a halálbüntetést, sőt már túl is estünk volna néhány sajnálatos, de szükséges eseményen. Az üzletasszonyba nagyjából annyi kímélet szorult, mint egy húsevő baktériumba.

Keményfejű egy asszonyság, az biztos. A mindig kedélyes Gerő András barátságosan, Marcsiként szokta megszólítani őt ha valamelyik tévé stúdiójában néha összeakadnak egymással. Láthatóan őszintén kedvelik egymást. Gerőn ez ráadásul látszik is. Ennek sok jelentősége nincs, de arra utal, Schmidtnek valahol akadhat egy emberi oldala is, csak az kívülről nem nagyon látszik. A nyilvánosság csak kíméletlen brutalitásával találkozhat.

„Európa jövőjét” tehát ez év májusra halasztották, köszönhetően a kormányzati rosszallásnak. Schmidt persze szükségét érezte, hogy a valóságon egy jó 180 fokost hajlítson, aztán az egész botrányt, amit otromba módon ő maga gerjesztett, megpróbálta rákenni az ellenzéki oldalra. A nyilatkozat(a) szerint egy nemes ügy megint a Magyarországot háttérből irányító liberális métely, és nem Gulyás Gergely, valamint a Külügyminisztérium áldozata lett. Ekkorát hazudni mindenesetre szép teljesítmény, elismerő dicséretet érdemel. Ha S. Mária merő szórakozottságból odakozmálná a vasárnapi grenadírmarsát, valószínűleg ezt a katasztrófát is a politikai pártok ádáz harcának tulajdonítaná. Pontosan tudható az is, hogy melyik „ádáz” pártokról van szó. A futottak még kategóriába tartozókról. N'est-ce pas?

Vajon ez a rendkívül harcias történésznő képes lehet-e egyáltalán arra, hogy bocsánatot kérjen valamiért, vagy csak ütni, illetve rúgni tud? Nagy valószínűséggel azonnal valamelyik kórház intenzív osztályán kötne ki, ha elismerné néhány tévedését a sok közül. Az egészsége megőrzése érdekében ezért inkább amint alkalma adódik rá, kedvtelve perel, vádaskodik, támad, tüzet okád. Sárkányok ellen nem érdemes hadakozni, főleg ha egy egész királyság támogatja tevékenységüket.

Ez az „egymás iránti tisztelet”, amiről ír, nem mindenkit illet meg, csak azokat akik rendesen viselkednek. A nagy fene szólászabadságot meg majd kipróbálhatjuk a választások után. A nagymester szerint jelenleg nagyon is hogy az van mifelénk. Főleg amióta a pártállam kontrollja alatt van a média nagy része. Így mondjuk könnyű szabadon szólni, azaz megfelelő irányba hazudni.

Vajon hogyan halmozódhatott fel ennyi gyűlölet egy humanoid létformában, és miként képes ilyen szélsőséges viszonyok közt életben maradni ez a kivételes példány? Mi lehetett a kiváltó ok, az eredendő bűn? Valaki a kiszolgáltatott S. Máriát, még ártatlan történészhallgató korában erőszakkal arra kényszerítette, hogy olvassa el Marx Károly, A tőke című bestsellerét, és ez a megrázó élmény tette őt ennyire engesztelhetetlenné? Amolyan bőrből készült, dupla nullás méregzsákká?

Schmidt mindig rátesz egy szeneslapáttal arra, amit a pártállam elvár tőle. Csacsi lány! Képtelen mértéket tartani. Hatalom, sok pénz, meg hozzá egy kis nemzeti popcorn. Ez az, ami őt motiválja.

A biztonság kedvéért én a jeles történészasszony minden egyes kijelentésével feltétel nélkül egyetértek (lásd A megalkuvás előnyei diszkrét autokráciákban című alapművet), de akadnak olyan elvetemültek, akik nem.

Mi lesz a sorsuk ezeknek a brigantiknak, ha összejön a NER mindenkit elsöprő győzelme? Nyitnak számukra Recsken egy Nagy Nemzeti Skanzent? Vielleicht.

Meg még 42! Hogy a fene egye meg ezeket az idióta emberi társadalmakat, amelyek kényszeresen kitermelik magukból saját, hitbuzgó fanatikusait. Vajon minek?