Bizonyító erejű felvétel a titkos Schulz-Botka találkozóról 

„Botka népszerűség-növekedése láthatóan nemcsak a kormányoldalon, de leginkább mégis ott fáj: a Fidesz-frakció szerint a baloldalon semmi nem változik, «Gyurcsány és Bajnai után most itt van Botka László, aki maga is egy újabb adóemelő és nyugdíjcsökkentő szocialista» - mondta Halász János.” (Botka emelkedik, a Fidesz bánkódik)

Miként történhetett meg ez a gyalázat, pontosabban mondva aljas árulás? Botkának, ennek a gaz nyugdíjcsökkentőnek a népszerűsége közelíteni merészeli Orbánét, a nemes lelkű nyugdíjnövelőét? Teljesen érhetetlen, ami ebben az országban, ilyen meggyőző médiafölény birtokában megtörténhet. Alig pár nappal a nagy nemzeti flörtölés előtt.

Szerencsére a kormánypárti sajtó időben felvette a kesztyűt és megpróbálták alaposan lemosni a gyalázatost. Rögvest el is kezdték egymás között passzolgatni a népszerűséghajhász szegedi polgármester viselt dolgait. Az Origo, a 888, a Magyar Idők sikeresen hergelték fel magukat az ügyben, miközben kölcsönösen egymásra mutogattak. Megkezdődött a linkek háborúja. A kormány barátai manapság rendkívüli módon szívükön viselik Szeged városának sorsát és a - földrajzilag pontosan lehatárolható - korrupció elleni küzdelmet.

A kormánypárt gyanús ügyeletei iránt semmiféle érdeklődést sem tanusító 888 rendkívül nehezen emészthető cikket közölt Botkáról, kissé hatásvadász, „Szicília piskóta ahhoz képest, ahogy Botka irányítja Szegedet” címmel. A nívós portál irgalmatlanul hosszú, kegyetlenül unalmas és rettenetesen zavaros tényfeltárásba bonyolódott. Ez rendkívül szokatlan a részükről. Magyarhon Botka kádinál kisebb jelentőségű ellenségeit a GFG-pöröly nagyjából 4-5 bekezdésben simán agyon szokta csapni. A szegedi, már-már Castelvetrano-i polgármester ennél jóval több publicitást kapott. Valóban nem egy dél-olasz piskóféleségről van szó, inkább valamiféle végtelennek tűnő, magyar rétestésztáról. A cikkben meglehetősen sok a sejtetés, homály, „netuddki”. Példának okáért sokat ígérő, izgalmas, „Suttog a város” alcímmel történik az érdekek kíméletlen feszegetése. A szerkesztők valószínűleg jobban bíztak a lelkes és értő olvasók élénk fantáziájában, mint egy bizonytalan kimenetelő pereskedésben. A nagyobb hatás kedvéért a főbb vádpontok öt vagy hat, irányított mutációban lelhetőek fel a 888-on, amelyeket előzékeny linkek segítségével könnyedén elérhetnek a kellemes borzongásra vágyó kalandorok.

„Szemöldökráncolásra okot adó családi kapcsolatok", korrupció, rejtett összefonódások, hitvány módon eltékozolt milliárdok tömkelege, „ördögi propaganda”, közbeszerzéses ügyeskedések. Mindezek kísértetiesen emlékeztetnek a Mészáros és Mészáros Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság (Cg. 07-09-007959) szerencsés kimenetelű üzleti tevékenységére, persze nagyságrendekkel kisebb tételekben.

A Fidesz által tájékoztatott szavazóknak – ha éppen érvelni támad kedvük – mindenképpen észben kell tartaniuk a következő kifejezéseket: szicíliai piskóta; Don Vito és a szervezett bűnözés elharapódzása Csongrád megyében a XXI. század első felében; betyárvilág Délkelet-Magyarországon; a Marsi téri, valamint Cserepes utcai piacok fejlesztése, bérbe adása; tiltott, szigorúan ellenzéki pártfinanszírozás; Botka már megint hazudik; a Kardos család szervezeti felépítése; Szeviép Szerkezet- és Vízépítő Zártkörűen Működő Részvénytársaság és a régi idők Kóka Jánosa. Bőven akad tehát miből csemegézni. Mintha 2010 óta nem is a FIDESZ, hanem az MSZP lenne kormányon és ezért nem zárták még tömlöcbe az elvetemült gonosztevőt.

Sajnos, ha megnézzük, hogy a korrupciós ügyek, illetve Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor harmonikus kapcsolata miként hat a miniszterelnök kimagasló népszerűségének alakulására, akkor Botkának egy csepp félnivalója sincs. Ilyen piti, unalmas ügyek miatt nem fogja abbahagyni a népszerűsége a növekedést. A korrupciós tevékenység Magyarországon jóval több politikai haszonnal, mint veszteséggel jár. Ez persze egyértelműen a választók hibája. Nem érdemes mindezért a jelentős csábításnak kitett politikusokat kárhoztatni. Az a jó nagy hülye, aki hagyja, hogy ezt kapja.

A választási törvény ügyes meghackelése mellett, Botka és a szélsőbalos botkaizmus megfékezésének leghatékonyabb eszköze a Fidesz-KDNP univerzális csodafegyvere, Gyurcsány Ferenc. Az ő személyét harc közben bátran lehet forgatni, mint Botka László esküdt ellenségét, illetve, mint hűséges, jellemtelen cimboráját. Mikor melyikkel lehet éppen nagyobbat odasózni annak a nyavalyás népszerűségnek. Gyurcsány Ferenc felbukkanása nélkül a FIDESZ és Orbán Viktor sorsa is egész máshogy alakult volna.

Kicsit túlzottnak tűnik ekkora vehemenciával támadni a szegedi polgármestert. Ennek akkor lenne jelentősége, ha az MSZP és DK összefogna egymással, illetve a még megmaradt szavazóikra való tekintettel végre abbahagynák az önmaguk ellen folytatott küzdelmet. Ez utóbbit rendkívül hatékonyan és nagy szakértelemmel művelik, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne kerüljenek komoly veszélybe a Fidesz Ltd. szerteágazó üzleti érdekeltségei.

Botkától elsősorban a bizonytalan szavazókat kell a kormánypártnak elrettentenie, mivel ők rengetegen vannak. Talán ezért fél az állampárt ennyire tőle. Valami alapja van is a paranoiának. Az MSZP kampányszövege, miszerint, „Tegyünk igazságot! – Fizessenek a gazdagok!" eléggé populista, primitív ahhoz, hogy érdemben felvegye a versenyt a „Magyarország erősödik!” mókás szállóigével. A gazdagok nagy része jelenleg a Fidesz környékén sertepertél és nem nagyon óhajt fizetni semmiért. Botka semmiképpen nem lehet tehát népszerű.

Az illető ráadásul titkos viszonyt folytat a züllött és rovott múltú Martin Schulz-al, amit számos frivol fényképfelvétel bizonyít. 

Nem bizonyított, de tény, Szegeden óvatosan súgnak össze egymás között az emberek arról, hogy a lájkvadász szegedi polgármester kizárólag vörös csillaggal ékesített Heinekennel hajlandó megkínálni az ismerőseit, majd ördögi kacajra fakad.

Kis hableány, Koppenhága (Hans Edvard Eriksen, 1913)

Bodnár Judit Lola fércműve felhúzott. A 24.hu facebook-oldalán közzétett cikke alá beírt hozzászólásokat kiegészítve itt összegezném otromba tévedéseit.

Nagy kár, hogy a szerző elfelejteni igyekszik, hogy a felsorolt mesék eredeti szerzői Grimm, Andersen, míg Aladdin története esetén a középkori arab-perzsa, Az Ezeregyéjszaka meséi gyűjtemény, Mulan esetén szintén kora középkori, kínai monda áll mögötte: Hua Mu Lan a kínai Jean D‘Arc története.

A kényszerpoénkodás miatt még felnőtt nőként sem tűnt fel a szerzőnek több esetben a mese keletkezéséhez, de akár néhány esetben a mához mérten is progresszív, feminista üzenet. Ugyanakkor klasszikus mesék esetén nem volt cél, hogy világirodalmi jelentőségű sztorikon durván ferdítsen egy rajzfilm-adaptáció: még a hagyományos női modellekkel is a mesékben társadalmi, családi traumákat dolgoznak fel, ugyanis ez a mesék pszichológiai célja.

A legotrombább tévedése a szerzőnek, hogy Ariel – nevezzük csak A Kis Hableánynak – „nuniért a hangját adta”. A Kis Hableány választott szerelme érdekében – urambocsá, még a feminizmus sem veti el a szerelmet – lábakat, emberi életet kér, és abból nem a két láb közti nuni a lényeg, ahogy a hímsovén sommázást megvonta a cikkírónő… Családi kötelékből menekül ki a sellőlány, saját döntést követ, ez a lányokat kiházasítással szemben is erős üzenet. A szirénhangról pedig kénytelen lemondani cserébe, nem saját döntés. A történet a meseirodalomban talán az egyetlen olyan sztori, ahol a nő önfeladása a pasiért – és ő választhatta a pasit, még csak nem is fordítva – nem zárul hepienddel. Ez a mai nézeteket is meghaladó feminista, életszagú üzenet.

Csipkerózsika, Hófehérke, Hamupipőke a családi kitagadások, mostohaszülők, irigység, bosszúk története, klasszikus elem, ma is létező családi attitűdök, keletkezésük idején a „csak a vér számít” közegben állandó családi magatartásminta volt. Az ezzel szembeni kiállás vagy varázslatokkal megmenekülés a trauma feloldása. A vérszagú családmodell elvárás egyébként semmiben nem tér el a mai magyar Alaptörvényben foglaltaktól.

Hófehérke egyébként a német eredet szerint törpék, más kultúrákban sárkányok vagy rablók közt válhat kvázi háziasszonnyá, de individuális, olykor irányító szerepe van. A nő, aki üldöztetésben is megállja helyét.

Hamupipőke nem csicskás, szerepe nem önként vállalt. Ahogy a szolgasors sem önkéntes… A dölyfösséggel és kegyetlenséggel szemben az empátiát képviseli. Önálló vágyai vannak, amiért tesz is. Mellette van három másik nőalak, a szerző szerint akkor azok haladó női mintaképek?

Mulan, a mongolok ellen küzdő hadseregben férfinak álcázva harcoló nő full feminista sztori, keletkezése a XII. századhoz köthető.

Az Ezeregyéjszaka arab-perzsa világa semmivel sem elnyomóbb kultúrközeg, mint keletkezése idején a világon a nők helyzete volt. Egy magyar népmesében a szokásokra alapozva a lányt tizenöt évesen kiházasították, számos kultúrában a XX. században is dívott a gyerekkorban elrendezett házasságok intézménye. A magyar népmesék zömében a hős a legkisebb fiú, nő csak nyeremény formájában merül fel. De legalább elmagyarázzák eleink, hogy a házasság még véletlenül sem szentség, hanem vagyonközösséget jelentett mindig is, lásd, fele királyság, a házassággal elnyert új ház, otthon.

A feleség melletti szeretők, ágyasok napjaink konvencionális modellje maradt monogám házasságokat hirdető kultúrákban is. Kár volt az iszlamofób kiszólásért.

Sahrazád szultána, korábban a vezír lánya önként jelentkezett feleségnek a szultánhoz, aki addig minden nap a háremében egy szüzet megölt. Ismét a bátor, korához képest önrendelkező nő alakja, aki meséivel újabb és újabb haladékokat harcol ki, egy férfi uralkodóval szemben veszi fel a harcot, így nőtársait menti meg. Az ész és érzelem diadala a kegyetlenséggel szemben.

A szerző jó pár olcsó, hímsovén poénért nem volt képes sem kislányként, sem nőként értelmezni neki szóló üzeneteket, és a meseirodalom egyik leghaladóbb lánytörténetéből címszavas, a legócskább szexizmust hozta ki, épp, amit számonkérni akart azon, de nézetével kétségeim vannak, egyáltalán ellene van-e a nő testét tárgyként kezelésnek. A két láb helyett csak ő kereste közte a nunit.

Nem tudom, ha Hamupipőke csicskás, akkor a Kis gyufaáruslány vajon egy szerencsétlen lúzer-e, mert ugye mi a bánatnak fagyoskodik, mehetne fűtött szerkesztőségbe újságírónak, ahhoz nem kell ma semmi idehaza. Míg iszlám kultúrákban a női sajtósok az életüket adják a demokrata értékrendért, addig ma a langyosan szar Magyarországon egy újságírónő sokszázéves hímsovinizmust és a mai magyar iszlamofóbiát csicskásként szolgálja ki.

Önként, nem kényszerből.

Megjegyzés:

Cikkem közzététele idején a 24.hu karbantart, remélhetőleg 03. 26., vasárnap hajnaltól olvasható Bodnár remekműve is "Nagyon nehezen emelte ki a Disney a nőket a rabszolgasorsból" címmel.

Ez tulajdonképpen egy célzás

Pontosan mi legyen az oka a nagy örömködésnek? A főpolgármester urat talán nem tájékoztatták arról, hogy manapság éppen rendkívül vészterhes időket élünk? Valakik esetleg aljas módon, más célú hasznosítás okán rendszeresen elorozzák a Városházáról a Magyar Időket? Így aztán sajnálatos módon Herr Bürgermeister Tarlósnak már nem marad egyetlen higiénikus példány sem, amiből megtudhatná a félelmetes igazságot? Akkor mégis honnan értesült a sátán nemtelen ténykedéséről?

Az ördög bizony rengeteget szorgoskodik mostanában nálunk és rendkívül aktív. Valami miatt kinézte magának Magyarországot. Őkelme valószínűleg Orbán Viktor és a Jóisten között hamarosan megkötendő "Legújabb Szövetséget" próbálja ilyen nagy hévvel megakadályozni.

Németh (Uruk-hai) Szilárd 168 órának adott holisztikus, egyben egészen elképesztő interjújában nevén is nevezte a Sötét Urat, akit „az Első Korban sinda eredetű szóval Kegyetlen Gorthaurnak avagy Sauronnak nevezték; utóbbi vált elterjedtté a Harmadkorban ellenségei közt. Mindkét elnevezés a „thaur” = „visszataszító, ellenséges” szóból származik (ezeket a neveket azonban Mordorban és vazallus államaiban tilos volt kiejteni; szolgái leginkább Lugbúrznak hívták, vagy csak egyszerűen „Ő”-nek). Ezenkívül nevezték még a váltott farkasok urának, valamint a Gyűrűk Urának, Sötét Úrnak, Barad-dûr Urának, Feketemágusnak, Névtelen Ellenségnek, stb. A Másodkorban Annatarnak, Ajándékok Urának, Aulëndilnek, Aulë maiájának hívta magát, így csapta be a tündéket.” (Sauron)

Nagyon nehéz kiigazodni ezen a rengeteg, különféle, de nagyon gyanús elnevezésen. A Fidesz miszticizmusra hajlamos alelnöke erősen el is gondolkodott Tolkien történetein, majd kieszelte „A Gyűrűk ura” folytatását. Eszerint a velejükig korrupt eregioni tünde kovácsok Soros György megbízásából elkészíttették az Egy Gyűrű javított, még a Végzet-hegyének is ellenálló változatát. Mi erre a cáfolhatatlan bizonyíték? Maga George (Aulë) Sauron létezése. Kinek másnak lenne elegendő pénze egy ilyen drága portékára, mint a közismert, magyar származású középföldi maiának?

„Ez a Soros nevű ördög nem a falra van festve, hanem itt él velünk a hétköznapokban.” (Hablaty, hamuka, hazugság – Németh Szilárd már tudja, hogy hívják az atomfertőzött nyulat)

Eszes, rendkívül bátor kijelentés. Bárki utána is nézhet. Soros György tényleg egyáltalán nincs felfestve semmiféle falra, ellenben itt él velünk a hétköznapokban. Leginkább tőlünk 7.500 kilométerre, valahol az Egyesült Államokban. Végre azonban akadt valaki, aki nem félt kimondani az igazságot és bátran rámutatni a Sauron, a Sátán és a Soros nevek közötti ördögi hasonlóságra. Sauron-t a Másodkorban ráadásul nevezték még Schwartznak is, ami már önmagában is elég vészjóslóan hangzik. Ez utóbbi megnevezést a politikai korrektség miatt azonban Tolkien nem merte beleírni Középfölde igaz történetébe. Véletlenek természetesen nincsenek. Főleg ott nem létezik ilyesmi, ahol maga a sátán ügyködik nagy-nagy elszántsággal a nemzeti önrendelkezés felszámolásán.

Szóval, akkor miféle valaminek tanuljon meg örülni egy elszánt, vakmerő utazó, ha be akar hajózni a hármas metróra? Annak talán, hogy ez a hiperaktív sátán az elátkozott metrón szögeket dugdos ártatlan, mit sem sejtő utasok ülepe alá? Vagy annak, hogy gondol egyet, majd minden ok nélkül nekiáll satufékezni és fogságba ejti a járművön tartózkodó jámbor, istenfélő lelkeket?

Az oroszok a frissen felújított metrókocsik üzembe helyezésénél miért nem alkalmazták a hagyományos, jól bevált, nizhnevartovszki ördögűzést? Felszentelte egyáltalán valaki ezeket a szerencsétlen szerelvényeket? Ha nem, akkor senki se csodálkozzon azon, hogy az ördög kihasználta a kedvező alkalmat és alaposan bekvártélyozta magát oda.

Szoftverfrissítéskor az orosz mérnökök a Diablo III. patch 2.5.0-áról remélhetőleg nem feledkeztek meg, mert ennek hiányában az egész rendszer úgy megzavarodik, mint Kósa Lajos a ruandai népirtással kapcsolatos fejtegetési próbálkozásai közepette.

A felújítás során egy kezdetleges légkondicionálót sem ártott volna beszerelni a jobb sorsra érdemes kocsikba. Kellemes, nyári délutánokon a metronauták pillanatok alatt a pokolban érezhetik majd magukat, ami megint csak remek alkalmat teremt az ördögnek egy vidám, önfeledt hancúrozáshoz. Nem lesz ennek jó vége.

Semjén (Baggins) Zsolt miniszterelnökhelyettes, legitim ördögűző a Magyar Időkben azzal fenyegetőzött, hogy: ”Azt gondolom, hogy brutális kampány lesz, mert az ellenzéknek a 2018-as választás igazi tétje a puszta megmaradás. Ezek az emberek a politikai életben maradásukért küzdenek.”

A sátán, aki köztudottan az istenkáromló ellenzéket támogatja, nem fogja könnyen feladni a küzdelmet. Ennek ismeretében vajon fel merjen-e valaki szállni egy frissen felújított metrószerelvényre, ami sajnálatos módon pont eme, oly gyakran emlegetett ördög kezébe került?

Teszi mindezt ráadásul annak tudatában, hogy ezen választásának igazi tétje a puszta megmaradás. Nehéz, súlyos dilemma, ami bátorságot és rettenthetetlen elszántságot igényel. Nem rendelkezhet mindenki Ernest Shackleton eltökéltségével és kitartásával. 

Amúgy teljesen igaza van Tarlós (Thranduil) Istvánnak. Meg kéne tanulni végre örülni pusztán az életben maradásnak is.

"Kósa példaként hozta, hogy Puskás-mezt a Rákosi-korszak címerével továbbra is lehet majd árulni, annak ellenére, hogy abban van önkényuralmi jelkép." (Kósa: nem maradhat így a Heineken-törvény)

Nagyjából úgy egy év múlva, valamikor 2018 tavaszán lesznek az országgyűlési választások. Tulajdonképpen addig akár élhetnénk nagy-nagy békességben, nyugalomban is, ha a kormány nem indította volna el még 2010-ben a harsogó választási kampányát, amivel azóta is képtelen leállni.

Hatalomra kerülésük óta mániákusan teleszórták az országot plakátokkal, médiabirodalmuk ontja az egyoldalú és primitív propagandát. Nemzetes uramék ehhez a bizarr úri passziójukhoz irgalmatlan mennyiségű pénzzel és elenyésző mértékű gátlással rendelkeznek. A plakátolás számukra ráadásul rendkívül jövedelmező üzleti tevékenységnek bizonyult. Olyan, mint egy jól menő, elit pénzmosoda. Ez aztán az ördögi kör a javából! Úgy néz ki, nevezett pacientúra valami Lópici Gáspár-féle, utca hírmondói spirálba gabalyodott bele.

A fennhéjázó győzelmi jelentésekhez azonban legyőzendő ellenségek is dukálnak. Csak így mutatnak igazán jól a jámbor népek előtt. Az ellenségek kiválasztásánál fontos szempont, hogy azok mindenekelőtt legyenek nagyon engesztelhetetlenek, és ne rendelkezzenek erős hadsereggel. Ez utóbbi nagyon fontos kitétel, mivel az eddigi tapasztalatok alapján az elért fényes győzelem az ország katonai megszállásával járhat.

A kormány több fronton is szembeszállt a világgal. Többek között le kell győznünk Soros Györgyöt és mindent behálózó világbirodalmát. Ott vannak még ellenségnek a gaz multinacionális cégek, a gyáva Brüsszel, azaz az Európai Unió, valamint az Indiában lázongó szipoj katonák. Végleg le kell számolnunk Angela Merkellel és elvtelen csatlósaival is. Fel kell vennünk a küzdelmet a globalizációval, valamint a világhálóval. Liberalizmus, baloldaliság, politikai korrektség, szolidaritás, gender... Mind-mind olyan fogalmak, amelyek nemzeti önrendelkezésünket fenyegetik. Úgy néz ki, valami egészen rejtélyes okból kifolyólag az egész világ egy 9.893.899 fős, éppen kifejlődőben lévő nagyfejedelemség ellen esküdött össze. 

Ezeknek az elszánt csatározásoknak nagyjából annyi értelmük van, mint támogatásunkról biztosítani a néhai Csang Kaj-sek küzdelmét a Kínai Népköztársaság ellen, de egy honvédő háborúban felesleges koloncnak számít az értelem.

A HEINEKEN Hungária Sörgyárak Zrt. ellen folytatott, a józan észt alaposan elsöprő támadás kívülről nézve komikusnak, ebből a nyomorult országból szemlélve azonban meglehetősen tragikusnak hat. A nemzetinek mondott, valójában inkább hatalom-párti oldalon oly sokat emlegetett Csaba királyfi csillagösvényen vezette győzelemre népét. Például a legutóbbi, számunkra úgy 1-2%-ban egészen győzedelmes II. világháborúban.

Kósa és Lázár csinovnyikok vajon mikor csapnak le Csanády György rádiórendező veretes soraira, miszerint a mitikus Székely himnuszra? Min vágtasson ezek után az említett királyfi, ha már megint győzelemre szeretné vezetni a népét? Milky Way-en? A Mars Incorporated jóvoltából azon is ott terpeszkedik egy jól fejlett vörös csillag. Ezt talán még maga Lev Davidovics Trockij lobbizta ki magának egy 1923-as, forradalmi jellegű gyárlátogatása során.

Az ORIGO – amely egy fatális tévedés miatt közvetlen pártállami irányítás alá került – nagy buzgalommal és kellő elszántsággal szembesítette derék olvasóit azzal a meglepő ténnyel, hogy a bolsevikok vörös csillaga tulajdonképpen az első szovjet kormány külügyi népbiztosától, a Vörös Hadsereg megalapítójától származik. Ez valami egészen hihetetlen felfedezés.

Érdekes, hogy az említett cikk még 2016 novemberében íródott. A szerző vakmerően meg is jegyzi, hogy „a Heineken-féle vörös csillagnak semmi köze sincs az 1917-es oroszországi bolsevik forradalomhoz.” Ideológailag és harcászatilag tehát akkor az a sörös csillag még nem számított tiltott önkényuralmi jelképnek. (Tudja, honnan származik a Heineken sör vörös csillaga?)

A kormány és kedves stratégiai partnere között ekkor még nem robbant ki az az engesztelhetetlen küzdelem, amelyek végén feltehetően csak az egyik küzdő fél maradhat életben. Vagy a szélsőbaloldali ideológiáktól átitatott, maoista sör, vagy az örökös harci lázban égő kormány. Hazai győzelem esetén a diadalittas kormányzat végre leszámolhat a liberálisok egyik kedvenc italával, a Pángalaktikus Gégepukkasztóval is.

Önmagukban ezekkel az önkényuralmi jelképekkel nincs túlságosan sok baj. Maga az önkényuralom az, ami alaposan megkeserítheti az emberek életét, gyakran a halálukat okozva. Erre a hatalom azonban akkor is képes, ha semmiféle jelképet nem használ, sőt határozottan ellenzi is azokat, mondjuk egy felforgató jellegű sörösüvegen.

Az orosz hadseregben amúgy a mai napig használják az említett jelképet, a magyar kormány mégsem próbálja meg feloszlatni azt. Ellenkezőleg. Jelenleg jóval nagyobb az esélye annak, hogy az orosz hadsereg, a bosszantó „Vörös Csillag” mellett, Magyarországot is könnyedén felhasználja céljai elérése érdekében.

A magyar kormány mostanában innen is, onnan is kapja nevelő célzatból a jókora pofonokat. Ezek azonban feltehetően nem sokat használnak. A delikvens stabilan a helyén van, legfeljebb duzzog egyet és rendkívüli módon felháborodik. A hazai közvéleménynek úgyis azt ad be, amit csak akar.

A küzdelemben való részvétel a lényeg. Azt kell jó áron értékesíteni a számukra. Ha valakit alaposan, amúgy jó istenesen, ISO 9001-es tanúsítvány szerint laposra vernek, ha életben marad, később nyugodtan állíthatja azt az érdeklődőknek, hogy tulajdonképpen az elejétől fogva valami ilyesmi elérésére törekedett. 

A nagy fene háborúskodásnak az lesz a vége, hogy mire eljön a III. Katartikus Erejű Fülkeforradalom, a kormány durcáskodásból minden jelentős nemzetközi szervezetből kilépteti az országot, és nem ismeri el kötelező jellegűnek magára nézve a gravitációt, mivel ebből sajátot használ.

A végső cél talán valamiféle könnyed csatlakozás lesz az Oroszországi Föderációhoz, mint Magyarországi határterület. Az lesz aztán az igazi győzelem a Vörös Csillag felett. Ha ugyanis mi belépnénk az Orosz Föderációba, onnantól számolva az nagyjából 20 év múlva szét is esne.

(Előrebocsátom: ha egyike vagy azoknak, akik rossz tapasztalataik miatt nem hisznek az alapítványosdi becsületességében és elvből nem segítenek a mások sorsát jobbá tenni akaróknak, akkor ez az írás nem neked való. Lapozd át. Bár, ki tudja, hátha nem is annyira szilárdak azok az “elvek"...)

Vannak emberek, akik küzdelemre születtek. Szemük előtt állandóan ott az újabb és újabb kihívás, hogy vajon úrrá tudnak-e lenni a nem ritkán önszántukból vállalt nehézségeken. Atkári Tímea Kanga egészen biztosan ilyen ember. Dolgozott ő virágkötőként, tanítónőként, de még építőanyag-kereskedőként is, élete mégis akkor vett kacskaringós, de látványos fordulatot, amikor - 1999-ben - Soroksár közelébe, Majosházára költözött a férjével. Vissza a természetbe. Könnyű azt mondani... Amikor kiderült, hogy az összekuporgatott kis pénzecskéjükből megvett házikó életveszélyes, lakókocsiba cuccoltak és - gyakorlatilag pénz nélkül - végeláthatatlan építkezésbe fogtak. Csoda-e, ha az asszony belebetegedett a folyamatos harcba? Agyembóliát kapott, fél oldalára lebénult, “elfelejtett” írni, olvasni, számolni, beszélni.

Talán járni és beszélni sem tudna, ha addigra nem lett volna a két lovuk és a kutyájuk mellett már néhány törpemalacuk, kecskéjük, háziszárnyasuk, amelyeket etetni, gondozni kellett. Amelyek előtt nem szégyellte, hogy húzza a lábát, hogy bizonytalanul imbolyog és nem biztos, hogy a következő lépés után talpon tud maradni. Aztán egyszer azt vette észre: a ló melléje lépett, támaszként, hogy ne dőljön el... Bármennyire akadozva, alig érthetően beszélt is a törpemalackákhoz, nem nevették ki őt, így bátorodott neki, fejlődött, tért vissza lassacskán a beszédkészsége, így gyógyult meg fokozatosan, napról napra, hónapról hónapról. Képletesen, mégis valóságosan egymást tanítgatták.

Aztán szólt Tímeának az egyik ismerőse, nem vinne-e ki néhány kisállatot hozzá, mert egy nappal egy rendezvénye előtt az “állatsimogatót” lemondták, pedig azzal együtt hirdették meg. Persze, hogy elvállalta. Hiszen ha valaki, ő a saját bőrén tapasztalta meg, milyen csodás kölcsönhatást ébreszthet adott esetben egy érintés.

A fogadtatás szívet melengető volt! Azt az örömöt, amit a kicsinyeknek a kisállatok megsimogatása okoz, mindenkinek látnia kellene. Rájött arra, hogy oda kell vinnie az állatokat a gyerekek közé, mert fel fog nőni egy generáció az interneten - távol a természettől, amelyiknek idegenek a bennünket körülvevő élőlények. Csak képekről és képernyőről ismerik például a patás állatokat, nem csoda hát félnek tőlük, és bizony bántani is fogják őket. Innen pedig már csak egyetlen lépés, hogy embertársukat is könnyebben bántsák. Hogy ne tiszteljék az életet.

Vásárolt, általuk tenyésztett és mentett állataikat kiképezték a feladatra. Nem volt könnyű, de a mosolygó arcok minden nehézségért kárpótolták őket.

Egyre több helyre hívták őket, nagyon népszerű lett az állatsimogató. Ám Tímeáék zsebe már végképp nem bírta a megnövekedett költségeket, ezért egy barátja segítségével ötödik éve létrehozták a Kanga Alapítványt. Azóta rendszeresen viszik az állatokat nyilvános kitelepülésekre, iskolákba, óvodákba - oktatási céllal, hogy a gyerekek számára teljessé tegyék a természet, a környezet ismeretét, megtapasztalását.

Intézetben vagy otthon lakó, testileg vagy mentálisan sérült, fogyatékkal élő gyermekek és felnőttek, továbbá idősotthonba kényszerült, korlátozottan mozgásképes emberek esetében közismert az állatokkal való közvetlen kapcsolatnak, az állatok érintésének a gyógyító hatása. Ezért Tímeáék gyógyítási, lélekápolási céllal rendszeresen keresnek fel fogyatékkal élő, beteg gyerekeket, idős embereket is, akik - bármennyire szeretnék is - másként végképp nem juthatnának állatok kézzelfogható közelségébe. Egy-egy ilyen látogatás teljesebbé teszi a mentálisan oly nagyon rászorultak életét.

 „Etnikai”, vagy inkább állampolgársági értelemben természetesen igen, de túl ezen, lelki, erkölcsi értelemben mindenkinek a saját lehetősége, joga, hogy eldöntse, hozzá akar-e tartozni a nemzethez, mint közösséghez. Ha valaki a magyar politikai nemzet tagja akar lenni, akár magyarként, vagy ide származott külföldiként, ennek a közösségnek a múltjában és jövőt építő erőfeszítéseiben, ünnepeiben és tragédiáiban is osztoznia kell. Aki ezt megtagadja, önmagát rekeszti ki a nemzetből. Ők ebben a közösségben nem akarnak részt venni, nem szeretnék, hogy közös sikereink legyenek. Ha valahogyan hozzá is tartoznak a nemzethez, annak mindenképpen a rosszabbik énjét adják. (Kövér László)

A Pesti Srácoknak, azaz az ifjútörök Huth Gergelynek és az elpusztíthatatlan Stefka Istvánnak adott interjújában Kövér László nagyjából azt próbálta meg elmagyarázni, hogy a miként rekesztheti ki magát egy „etnikailag” magyar állampolgár a nemzetből. Gyakorlatilag mindennel, ami szembe megy a kormány gazdasági, politikai érdekeivel, ideológiájával, akaratával, elvárásaival, sőt vágyálmaival.

Ha komolyan vennénk az „etnikailag” oly bájosan posztkommunista házelnök szavait, akkor 2017 elejére az autentikus magyar nemzet száma nagyjából 2,5 millió főre apadt. Ez bizony tragikusan alacsony szám. Ők a Fidesz-KDNP mindenre elszánt, tántoríthatatlan hívei. Kissé ugyan hülyék, viszont nagyon lelkesek. A többiek jogi értelemben egyenlőre még magyar állampolgároknak számítanak, de a „kövéri nemzetnek” előbb-utóbb kíméletlenül le kell számolnia velük.

Abban a pillanatban, amint abbamaradnak a sikeres zsákmányszerző hadjáratok, ezzel a NER pénzügyi forrásai kimerülnek és nem tartható fennt tovább békés eszközökkel, a puha diktatúra azonnal át fog menni megfelelő keménységűbe. Ne legyenek senkinek hamis illúziói. Kövér fenyegető, vészt jósló szavai egyértelműen erre utalnak.

Ma még csak hazugsággal, árulással vádolja a nemzetből kirekesztett tömegeket, de a Fidesz-KDNP hatalomkoncentrációja olyan mértékűvé vált, hogy az említett heterogén, nemzeten kívüli társaság akár már a közeljövőben rabosíthatóvá, büntethetővé válik. A civil szervezeteken már elkezdték tesztelni a hazaárulás büntetőjogi következményeit. Ezután már csak ki kell terjeszteni ezt másokra is.

„Figyelnünk kell, hogy mivé fejlődik ez az áttekinthetetlen fortyogás, ami a Jobbikkal kiegészült baloldali ellenzékben zajlik, s a fél szemünk periférikus látómezejét mindig rajtuk kell tartanunk.” Kövér tehát figyel és nem bízik senkiben, néha talán még önmagában sem. Ez utóbbiban teljes mértékben igazat kell adni a számára. Félelmetes lehet Kövér Lászlóként lehúzni egy egész emberöltőt és már kisdedként árulókat keresni mindenütt.

Az olimpiáról szóló népszavazási kezdeményezés sikere valószínűleg a Fidesz vezérkarát is meglephette kissé. Régóta nincs már közvetlen kapcsolatuk a valósággal, azaz az igazi nemzettel. Kizárólag az általuk kisajátított részével hajlandóak szóba állni, azokból pedig sok értelmes dolgot nem nagyon tudnak kicsikarni. A Fideszben régóta nincsenek felkészülve semmiféle kudarcra. A válságkommunikációjuk értelmezési tartománya az Origótól jelentősen balra található. Az akaratukat eddig azonban valamilyen módon mindig sikeresen érvényesítették, legfeljebb túlzott mértékű morgolódás esetén adtak hozzá egy kis „spétet”, majd valami megtorlást. Olimpiát azonban már biztosan nem fog a Fidesz, legfőképpen Orbán Viktor rendezni magának, amit nagyon nehezen tudnak az érintettek megemészteni.

A rabiátus házelnök hisztérikus reakciójában tehát nincs semmi meglepő. Megjelent előtte Sztálingrád rémképe, és az, hogy alternatíva hiányában, baloldali összefogás nélkül is megbukhatnak, ha nem fogják valahogy vissza magukat, illetve nem kapnak valahonnan pénzt.

Kövér soha nem volt képes parancsolni az indulatainak. Emiatt fegyvertartási engedélyt nem lenne szerencsés kiadni a számára. Reméljük nincs is ilyesmi holmi birtokában. A hatalomhoz való viszonyulása, amelynek lényege az, hogy kizárólag nekik van joguk az ország irányítására, mindenki más áruló, okot ad némi óvatos fenntartásra tiszteletreméltó személyével kapcsolatban.

Elképzelhető, hogy Kövér tényleg őszintén hisz azokban a kényszeres hazugságokban, amelyeket pártja a választási kampányra összeállított, de az emberek előbb-utóbb számon fogják kérni rajtuk a magyarországi jólét növekedését, valamint a nyugati társadalmak hanyatlását. Ha ezek a következő kormányzati ciklusukban sem következnek be, valahogy majd el kell bánniuk az elégetlenkedő, „etnikai”, vagy inkább állampolgársági nemzettel. A sors könnyen rákényszerítheti őket, hogy „saját nemzetük” védelme érdekében, amúgy katonásan belelövessenek az áruló tömegbe. Sokszor előfordult már az ilyesmi, nem ők lennének az elsők, akik ezt megcselekednék.

Az említett tömeg hazaárulókból, külföldről pénzelt ügynökökből, „genetikailag romlott erkölcsű" liberálisokból, nemzetellenes baloldaliakból, illetve az általuk megtévesztett ideológiai megingókból fog állni. Ilyesmi is sokszor előfordult már.

Ha az ország gazdasági, szociális állapota tényleg olyan pompás lenne, mint ahogy azt az állampárt egyre kétségbeesetten és rendkívül drágán igyekszik bizonygatni, nem lenne szükség a kövéri és orbáni, harci – már-már fasiszta, illetve félre azzal semmirekellő PC-vel, tehát fasiszta – retorikára.

„Brüsszelben is vannak ágensei ennek az erőnek, úgyhogy a figyelmünk nem lankadhat.” – jelentette ki nagy nyilvánosság előtt Kövér László az„árnyékbirodalommal” kapcsolatban és ennek ellenére semmiféle pszichiátriai kezelésben nem részesült. Ez utóbbinak sajnálatos elmaradása egyre nagyobb fenyegetést jelent a nemzetből egyre inkább kirekesztett tömegek számára.

Ezek az elképesztő kijelentések arra utalnak, hogy a Párt semmilyen eszköztől nem fog visszariadni hatalma megőrzése érdekében, ha rákényszerül.

A Kövér által oly szemléletesen megszemélyesített jelenlegi hatalom tehát a „periférikus látómezejét mindig rajtunk”, kezét pedig a kibiztosított fegyverén tartja. Nem árt ezt jól észben tartani.

A Fidesz-KDNP akkor járna legjobban, ha a közeljövőben valakik képesek lennének megbuktatni őket. Ennek hiányában azonban sajnos ezt a feladatot is nekik kell elvégezniük, amely egy békés országgyűlési választásnál jóval kaotikusabb, tragikusabb folyamatot fog eredményezni.

Egyre nagyobb elszántság, megalkuvás és elvakultság szükséges ahhoz, hogy valaki a Kövér által definiált, meglehetősen agresszív nemzethez kívánjon tartozni. Emiatt a híveken kezd eluralkodni a paranoia, a bizonyítási kényszer, valamint a másokkal való erőszakra való hajlam.

A humánetológiával foglakozó szakirodalom ezt a jelenséget világosan le is írta. A csoporton belüli agresszió csökkenése, tehát a nagy egyetértés, együtt jár a csoportok közötti agresszió növekedésével, azaz az idegengyűlölet kifejlődésével. Mi, emberek, a saját csoportunkon belül – a csimpánzokkal ellentétben – képesek vagyunk az egymás iránti agressziónkat elnyomni. Idegen csoportok egyedeit azonban minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül, kegyetlenül lemészároljuk. Parancsszóra. Ehhez szükséges a fenyegetettség érzésének kialakítása.

Az, hogy ki számít idegennek, Kövér László a „Vidám Ifjaknak” (Lásd. Stefka István) adott interjújában világosan felvázolta. Ez túlzott optimizmusra nem ad okot azok számára, akik nem értenek egyet Kövér Lászlóval abban, hogy ,a Magyarország egy

"Csoda!
Mennyi jóságos teremtmény van itt!
Boldog emberiség! Szép új világ,
ilyen emberek lakják!"

William Shakespeare, A vihar. Fordította Fábri Péter

Ki nevet a végén?

„– Az elnök számos politikai erénye igencsak felértékelődött 2017-re – mondja Lengyel László. – Például a megbízhatóság, a párthűség, a szorgalom és a terhelhetőség. Az, hogy végig tisztességes tudott maradni. De ha államférfi lenne, akkor föllépne az országot behálózó korrupció és úrhatnámság ellen, a szegények, a civilek és környezetünk ügyei mellett. És második ciklusában minden kockázat nélkül párbeszédbe kezdhetne azokkal, akiknek köztársasági elnöke: a magyar néppel.” (A horgonyember – Áder János, a lojalitás szobra)

Lengyel László honfitársammal rengeteg mindenen keresztülmentünk azóta, amióta ez az Isten csapása NER elkezdte felzabálni Magyarországot. A politológus naivitásának mértéke azonban egészen megdöbbentő.

A gyakorlati tapasztalatok alapján mára már bátran kijelenthető az, hogy a Fideszben, illetve a KDNP-ben politizálni nagyjából egyenlő a megrögzött aljassággal. Kár mellébeszélni, pironkodni és mindenféle derék államférfiakról álmodozni, akik alkalomadtán majd a magyar néppel kvaterkáznak. Utóbbiból a végére általában amúgy is mindig valami vad kalamajka kerekedett. Nem olyan népség vagyunk mi.

A Fidesz-féle franchise egyáltalán nem így működik. Nevezett széplelkek maguknak alakították ki azt a rendszert, amit hatékonyan és önmaguk számára jövedelmezően működtetnek. A becsületességet azonban ide nem nagyon lehet begyömöszölni, mivel az rögtön szét is vetné az egész korrupt Monarchiát. Iszonyatos látványt nyújtana a véres cafatokra, zsigereire szakadt, Mészáros-féle nemzeti holding bomló hullája. (Lásd. Charles Baudelaire - Egy dög)

Áder nem lépett ki feldúltan a pártjából, amikor az gátlástalan működésbe és megállíthatatlan gazdagodásba kezdett. Nagyon szépen elüldögélt a legfőbb atyafi megélhetési köztársasági elnökként. Az, hogy tisztában van a magyar helyesírás szabályaival nem elég erény ahhoz, hogy derék ember váljon belőle. A magánéletében lehet, hogy rendkívül kedves, barátságos fickó, de itt valami névleges közjogi méltóságról, pontosabban méltatlanságról lenne szó, amit ő testesít meg. Vagy nem. A jelenlegi köztársasági elnök önálló gondolkodásának határait Habony Árpád és vidám kompániája határozza meg.

Köztársasági elnöksége alatt Áder János nagyjából olyan mértékű jellemfejlődésen ment keresztül, mint egy remekbe sikerült Yorkshire pudding. Most folytatja megkezdett semmitevését. Áder esetében teljesen felesleges azt nézegetni, hogy miként tüsténkedik valami hülye parádén. A lényeg az, amit nem csinál.

Manapság például egy árva szó sem hagyta el a száját a civil szervezetek elleni előre megfontolt, aljas szándékból elkövetett zaklatások miatt. A menekültkrízis során sem sürgött-forgott, hogy enyhítsen a szenvedők bajain. Miféle magatartásnak nevezhető ez a részéről? Megalkuvásnak? Gyávaságnak? Rendíthetetlen hitnek? Esetleg váratlan emlékezetkihagyásnak? Keserves csalódásnak az emberi civilizációban? Az ok nagyjából lényegtelen, az okozatot pedig csak nézegeti nevezett, legfőbb ügyfél.

Áder személye hirtelen felértékelődött, mivel tisztességes tudott maradni? Remek gondolat! Váratlanul kipusztultak a talpig becsületes, keresztény érzelmű párttagok? A Fideszt ezek szerint mára elárasztották a vérszomjas haramiák. Valóban vannak erre utaló jelek.

Kétségtelen, hogy Áder János egyetlen árvaházat sem gyújtott fel merő szórakozásból, nem fosztogatott éjjelente a Sándor-palota környékén és nem becstelenített meg ártatlan szüzeket, illetve romlatlan ifjakat.

Rendkívüli önmegtartóztatásról tett tanúbizonyságot akkor is, amidőn az általa oly kedvelt pontyozó orsók használata mellett a kiemeléshez soha nem használt CH–47 Chinook két-hajtóműves nehéz szállítóhelikoptereket. Rengeteg más bűn sem terheli a jelenlegi köztársasági elnök lelkét. Semmi köze sincs például a disznó-öbölbeli fiaskóhoz vagy a Los Zetas mexikói drogkartellhez. Emiatt azonban értékelje fel Áder elnök urat az, akit ezen tevékenységeinek hiánya megelégedéssel tölt el. Az illető akár tőzsdére is viheti a köztársasági elnök becsületes lelkét, aztán shortoljon vele egy jót .

Sólyom László botrányos megválasztásakor éppenséggel pont Áder úr volt a Fidesz frakcióvezetője. A szintén rendkívül jellemes Szili Katalin, Fidesz által felbérelt vakondokok történt hülyítése még 2005-ben történt. Ez a gátlástalan és mocskos akció mára vidám anekdotává lényegült át, ha emlékezik rá egyáltalán valaki. Áder, mármint ez a János nevű, ekkor azonban bebizonyította, hogy aljasságban, brutalitásban, hazudozásban nem marad el a többi ketrecharcos mögött. Köztársasági elnökként ilyen nemes tetteket persze már nem kell véghez vinnie. Elég, ha visszaküldi azokat a törvényeket, amiket előzőleg engedélyeznek számára, azzal a megjegyzéssel, hogy még nem annyira jók.

Áder Jánossal, mint ismételten megválasztott köztársasági elnökkel szemben reális elvárásokat célszerű támasztani és nem vágyálmokat kergetni.

Ezen elvárások közé tartozik például az, hogy öltözködjön mindig az időjárásnak megfelelően, ne rugdossa fel az útjába kerülő, túlságosan lassan vánszorgó nyugdíjasokat, ne szervezzen űrutazást a barátai számára, ne mágnesezze rendszeresen a Sándor-palota villanyóráját, ne másszon fel alsógatyában a Szabadság híd pillérjére, valamint ne beszéljen teli szájjal. Rengeteg olyan dolog van, amit elvárhatunk eme reciklált köztársasági elnöktől és amit valószínűleg könnyedén be is tud tartani.

A jámbort azonban olyasmivel fenyegetni, hogy ezentúl aztán viselkedjen tisztességesen, mivel ha nem, akkor „úgy taknyán tenyerölljük, hogy elered az orra vére”, teljesen felesleges és meddő dolog.

Az éppen szükséges erényeket Orbán miniszterelnök időnként majd odaveti elé. Értékelődjön csak fel azok segítségével.

– Jó, hogy jön, sógorasszony! – mondta Pepin. – A Francin, az egy cihopata, egy idegbajos, Bätista úr könyvecskéje szerint langyos vízzel kéne mosnia a nemi szervét, vagy jó levegőn tartózkodnia. De ha már itt van, akkó iskolázás lesz avagy sulbildung, mert énnekem csupa jelesem vót, kitüntetéseim, nem mint annak a hülye Hanáknak, aki a szemlén kilépett, és aszongya a von Wucherer ezredesnek: "Gazduram, kend itt marad a rekszumlinkszumaival, émmeg megyek haza, én katona nem leszek...", az ezredes meg ráordított a sarzsira: "Miféle kolerát tartanak itten?" (Bohumil Hrabal - Sörgyári  capriccio)

Szegény, jó öreg Orbán Viktorunkon úgy elhatalmasodott a beteges üldözési mánia, miszerint Soros György őt kegyetlen módon le szándékozik mészárolni, hogy ezen nyomorúságos állapotán már csak Bätista úr praktikus tanácsai segíthetnének.

Pár hordónyi langyos víz diszkrét beszerzése igazán nem borítaná fel a hazai költségvetést. Tessék végre megnyugodni. Nem kell mindjárt páncélautókkal az utcára vonulni, ha a tisztelt miniszterelnök urat éppen szörnyű migrén gyötri valami, hirtelen felbukkant elszámoltatási ármány miatt. Terrorelhárítási Központ, golyóálló alsógatya mellékhelyiségekben való használata biztosan nem szerepel Bätista úr praktikus könyvecskéjében.

Egyes, jeles szakértői vélemények szerint a golyóálló mellénynél jóval olcsóbb megoldás a kényszerzubbony alkalmazása. Használata előtt a kockázatokról és mellékhatásokról a miniszterelnök mindenképpen kérje ki kezelőorvosai véleményét. Ők azt is meg tudják mutatni számára, hogy egy kis külső segítséggel miként lehet az ilyen holmitól megszabadulni.

A jelenleg érvényben lévő magyar miniszterelnök számára jól szívvel ajánlhatóak még egy magyar szerző, név szerint Frim Jakab színvonalas szakkönyvei. A könyvtárakban az alábbi műveket kell felkutatniuk a propagandaminisztérium ráérő munkatársainak:

„A hülyeség és a hülye intézetek, különös tekintettel Magyarország hülyéire” (Budapest, 1884.)

„A hülyék és gyengeelméjűek budapesti prospektusa” (Budapest, 1898.)

Mostanság nem Soros György ezerszámra felbérelt japán származású roninjai jelentik Orbán Viktor egészségére a legnagyobb fenyegetést, hanem egy saját előállítású gutaütés. Magyarországon jelenleg jóval többen halnak meg szív- és érrendszeri betegségek következtében, mint Soros György kezei, illetve az általa külföldről pénzelt alvósejtek, a Kárpát-medencei összmagyarság kíméletlen elpusztítását szolgáló  tevékenységek által. 

Az ijesztő mértékben gyarapodó miniszterelnöki pocak jóval több aggodalomra adhat okot, mint például az FSZB (Федеральная служба безопасности Российской Федерации) által alkalmazott praktikusan halálos, radioaktív polónium szervezetbe juttattatása, illetve az észak-koreai titkosszolgálat kozmetikai részlege.

Egy kicsit abba is bele kellene törődnie a magyar miniszterelnöknek, hogy a hazai korrupció kimagasló fejlesztésén és a média kisajátításán kívül mással nem igazán sikerült felhívnia magára a nemzetközi intézmények figyelmét, hiába ismételgeti mindenfelé kényszeresen saját fontosságába vetett hitét. A kutyát sem érdeklik már az unalmas hencegései. Bätista úr, illetve Frim Jakab talán a narcisztikus személyiségzavarról is írt valami megszívlelendőt, különös tekintettel „Magyarország hülyéire” vonatkozóan.

Korrupciós versenyszámokban a volt szovjet utódállamok, illetve egyes afrikai országok jóval nagyobb fajsúlyú versenyzőket tudnak kiállítani. Dicsőséges dolog megszerezni az értékes Európai Korrupciós Vándordíjat, de egy világversenyen ennél jóval több szükségeltetik. Egyre kimagaslóbb hazai eredményeink mindenesetre rendkívül kecsegtetőek. Itt tényleg van némi keresnivalónk. Az erős versenytársak ellenére pár díjat könnyedén elhozhatunk. „Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!” Rendben van. Legyen hát meg, aminek a sors rendeltetéséből lennie kell.

Az Orbán számára kedvező, vidám, felelőtlen napok lassan véget érnek. Talán teljesen meglepő lehet számára, de más politikusok dolgozni is szoktak és nem csak határozottan vizionálnak. Hülye beszédekkel és hazai használatra készült, teljesen értelmetlen  hazugságokkal nem lehet a nemzetközi hadszíntéren eredményesen hadakozni a semmi ellen. A vége még az lesz, hogy a mindenre elszánt, önmagával tökéletesen elégedett magyar kormányfő belefut egy olyan külföldi versenytársába, aki ki fogja használni Orbán mentális defektusait. Egy szép kis listát már biztosan összeállítottak őkelme viselt dolgairól.

Elég egy PC-ellenes, megfelelő befolyással rendelkező, önző, nyugati politikus felbukkanása, aki pillanatok alatt véget vethet a hazai eredeti tőkefelhalmozásnak, és szabadságharcnak. Bizonyos jelekből ítélve, a magyar kormányból ezt leginkább Lázár János érzékeli legreálisabban.

Az ő gátlástalansága és munkabírása lehetővé teszi számára azt, hogy Soros György segítsége nélkül is könnyedén leszámoljon a hazai uralkodócsaláddal és annak ingyenélő udvartartásával. Nem biztos, hogy mindez a haza üdvét fogja magával vonni. Emiatt Lázár János boldoggá avatásától egyelőre még célszerű tartózkodni. Nagy valószínűséggel mindössze egy kis jövedelem-átcsoportosításra számíthatunk, valamint a 007959 cégjegyzékszámú Mészáros és Mészáros Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság, azaz az Orbán-dinasztia diszkréten eltussolt végnapjaira.

Lázár mentalitásából kiindulva Rogán Antal számára legcélszerűbb az lenne, ha az egyenlőre még rendelkezésére álló szabadidejében szorgalmasan nekilátna a  magyar büntetés végrehajtási intézetek működésének tanulmányozásához. Gátlástalan ostobaságával elég sok bosszúságot okozott a miniszterelnökséget vezető miniszternek.

Szijjártó mester talán valami parkolópályával megúszhatja az ámokfutását a dinamikusan fejlődő Bissau-Guineai Köztársaság magyarságért felelős megbízottjaként, ha hajlandó lesz eredményesen elárulni jelenlegi gazdáját. Nem valószínű, hogy ez utóbbi bármiféle nehézséget jelentene számára. Jellemről az ő esetében teljesen felesleges bővebb értekezésbe bocsájtkozni.

Kiváló minőségű, hazai langyos vízzel szerencsére nem állunk rosszul. Bőséges készleteink felhasználásával könnyedén segíthetünk hazai „cihopata”, miszerint idegbajos polgártársaink szenvedésein

Nem mondhatjuk, hogy ne kavarta volna fel a honi politika állóvizét a Momentum  berobbanása. A pártok támogatásával és híveik aktivitásának köszönhetően is sikeressé vált aláírásgyűjtés, az eddig ritkán tapasztalható médiahátszél, valamint a szokatlanul késve beindított kormányzati médiaellenszél (...) egyaránt közrejátszott az immár párttá alakuló mozgalom nevének gyors megismerésében.

A politikai vállalkozás vezetőinek megnyilatkozásai - beleértve programjuk eddig publikált végtelenül elnagyolt két fejezetét - ugyanakkor koránt sem nevezhetőek a népszavazási kezdeményezéshez hasonlóan sikeresnek. Az érthető és indokolt lenne, ha elhatárolnák magukat az elmúlt huszonhét év negatív történéseitől, elvégre nyilván az elégedetlenek, a csalódottak, a kiábrándultak, a többre-jobbra vágyó fiatalok köréből remélhetik toborozni a saját táborukat. Az azonban, hogy noha hivatalosan az eltelt időszak valamennyi politikai szereplőjét elutasítják, ám a Semjén-Navracsics féle karaktergyilkosság mentén eddig csupán Gyurcsány Ferenc nevét említették, mint messziről kerülendőt, azt bizonyítja: nem érzékelik az éles határvonalat, amely az önkényuralom és a demokratikus berendezkedés között húzódik.

Fekete-Győr András Orbánról nem egyszer a kifejezett csodálat hangján szólalt meg, jeles szakembernek nevezve Fidesz-Magyarország több, általa meg is nevezett (félre)vezetőjét, ami félreérthetetlen jelzés: a Momentum sajnos nem az, amit sokan látni véltek benne. Hogyan várhatnánk megváltást attól a formációtól, amelyik később akár együtt tudna működni a mai kormánypárttal? Hogyan jelenthetne kiutat a helyzetből egy párt, az óhatatlanul elvárható politikai éleslátás nélkül?

Fekete-Győr tegnap az ATV Egyenes beszéd című műsorának volt a vendége. Arra használta az alkalmat, hogy a 24.hu-n megjelent, nagy port kavart interjúja állításait, jelzőit, aránytévesztéseit magyarázza. Jóformán minden második mondatában szerepelt a fideszes szóhasználat által elkoptatott, amúgy is nacionalista színezetű “magyar emberek” megfogalmazás, de tévedés azt hinni, hogy ezzel jelentősen lehet bővíteni az érdeklődök körét. Az elmondottak tartalmára kellene sokkal jobban ügyelni.

http://nyugatifeny.hu/2017/03/09/fekete-gyor-a-fidesz-gazdasagi-elitje-sokkal-karosabb-mint-a-2010-elottieke

Nem hinném, hogy magamra maradok a véleményemmel: unalmas már a mellébeszélés, a történtek és a szerepek összemosása. Érdekes, mennyire következeteseknek szeretnek látszani az időről időre jelentkező “újak”, ha a politikáról és főleg a politikusokról van szó. A szándék, még ha igaz (lenne) is, önmagában sajnos mit sem ér, ha eleve hibás a logika és hibádzik a morális mérce. Ha törekvés sincs a tárgyilagosságra, és elmarad a különbségtétel hiba és bűn, hibásak és bűnözők között.

Sőt, ha a bűnösöket valahol legbelül még csodálják is...

Van már rossz tapasztalatunk, elvégre jelszó szinten ugyanezt a "le mindenkivel, aki régi" elvet vallja az LMP is, mint most a Momentum. Előbbi esetében már évekkel ezelőtt meggyőződhettünk arról: mindez csak álca ahhoz, hogy az egyenlő távolságtartás paravánja mögé rejtve valójában a Fidesszel kisebb legyen ez a távolság és jóval megengedőbb a fellépés, a többiekkel, közülük is megkülönböztetetten a DK-val pedig (Gyurcsány elutasítottságára hivatkozva) nagyobb.

Fekete-Győr és a Momentum eddig megszólalt más vezetői e téren nem látszanak különbeknek Schiffernél és társainál. Bár meghirdetik, hogy az elmúlt 27 év minden politikai szereplője kártékony volt, nevesítve csak Gyurcsány Ferencet küldik el melegebb éghajlatra, Orbánt viszont, alig titkoltan, tisztelik... És a tegnap esti kiigazítás sem több a nyilván ellenséges fogadtatásra adott, roppant gyenge válasznál. Fekete-Győr úgy fogalmazott: igaz, hogy kemény szavakat használt, ennek ellenére nem volna szabad csak a DK elnökére kifuttatni a nyilatkozatát, mert a Fidesz sokkal károsabb gazdasági elitet épített fel, mint ami 2010 előtt volt.

Miközben, ugyebár, mi nem "futtattuk ki" a nyilatkozatát sehová és senkire, elég volt azt elolvasni. És ő volt az, aki a DK elnökét szíve szerint elkergetné. A korábbi nyilatkozat finomhangolása azonban továbbra is hiányos. Az a megállapítása ugyanis, hogy a Fidesz sokkal károsabb gazdasági elitet épített fel, mint ami 2010 előtt volt, leegyszerűsíti, egyben elfedi a dolgokat. Nagyvonalúan túllép azon a tényen, hogy a gazdasági elit túlburjánzása elképzelhetetlen lett volna a kormányerők hathatós közreműködése, sőt aktív részvétele nélkül, és hogy ez a “káros gazdasági elit” összenőtt a kormányzattal, beleértve a miniszterelnököt is. Egy magát nagyra hivatottnak vélő új párt létrehozóinak érzékelnie kellene, hogy a maffia szövete áthatja az egész rendszert. Ami ugyebár már kiemelt bűncselekmény, egyéb hatásai mellett nemzetbiztonsági kockázat is.

És mielőtt én is elfeledkeznék róla: Fekete-Győr továbbra is adós maradt egy fontos “momentummal”: ha már egyszer kiegészítésekkel próbálta meg finomítani egy nappal korábbi kijelentéseit, illő lett volna megfogalmaznia, hogy mindenekelőtt Orbánnak és bűntársainak kellene elhúzniuk a politikából. Annál is inkább, mert ha ezt a káros gazdasági elitet - az ő megfogalmazása szerint is - a kormánypárt építette fel, az bizony az igazságszolgáltatásra tartozik. Az ugyanis már nem egyszerűen hiba, hanem súlyos, a Fidesz-szótár szerint nemzetellenes bűncselekmények sorozata.

A megmosolyogtató-felbosszantó, sajnos-igaz álhírek és a legjobb mémek kifogyhatatlan humorú mestere, Gabor Breyer  írta néhány perce a Facebookon:

Olyan szép nap lenne ez a péntek, ha nem b@szná el valaki minden héten a közrádióban!

Gyanítom, mindenki tudja, ki az a “valaki”.  Igen, egy senki... Ezért is telitalálat ez az egymondatos. Az évek során nem csak mi, a világ is hozzászokott ahhoz, hogy nálunk a péntek a miniszterelnöki igehirdetés napja. Mivel - szerencsénkre - nem lehet évi ötvenkét Tusványost rendezni, a pénteki rádióinterjúkból tudható meg, merre tart Unortodoxia, kinek üzen Orbán Viktor valami olyasmit, amit soha személyesen el nem merne mondana neki, mi rosszat követtek el szabadságharcunk első számú akadályozói a világban, vagyis kiknek kell éppen rettegniük a magyarok nyilait.

Pedig, ha jól belegondolunk, a minden-pénteki közhangulatrontó nem csinál semmi mást, csak kiélvezi nagy találmánya, az unortodox szelep szerepét. Az átkosban ugyebár a nép, az isten adta nép jóformán vakon hitt az őspuritán Kádárnak, így aztán a környezetét tette felelőssé minden rosszért. A többire ott volt - no nem a Mastercard -: a feledhetetlen, az egyszeri és utolérhetetlen Hofi.  Az ideális szelep. Őt hallgatva-nézve, jókat nevetve saját gyengeségeinken, csodásan elsimultak a feszültségek.

Mi történik ezzel szemben ma? Ha a hetet valamely csoda folytán megúsztuk az éppen soros (újabban sorosozó) miniszterelnöki baromság nélkül, minden pénteken menetrendszerűen jön az agyvérzéses rádióbeszélgetés, amelyben garantáltan egyetlen normális, igaz mondat sem hangzik el, viszont minden bicska automatikusan kinyílik tőle a zsebekben.

Hogy akkor miért hat mégis szelepként?  Na ez az, amit józan ésszel nehéz felfogni. Először is, inkább sírni támad kedvünk tőle, mint nevetni. Aztán meg, talán még a drága jó édesanyja se hiszi el Orbánnak, amit ilyenkor elővezet, és: kimondva-kimondatlanul az egész ország őt hibáztatja. Úgy ám, legbelül, egymás elől is titkolva, még a hívei is. (Igaz, ők azért, amiért hagyja, hogy Soros azt tegye velünk, amit tesz.)

Végezetül azonban hiába forr mindenki, a rádióinterjú után feltartóztathatatlanul jön a hétvége, és... Még mindig nem robbannak az indulatok, még mindig maradhatnak helyükön ezek a tolvajok, még mindig rabolhatnak zavartalanul a "nagyonközeliek". Vagyis kitűnően bevált az orbáni unortodox szelep, azon szabályerősítő kivételek egyikeként, amelyek selejtes voltuk ellenére remekül működnek ebben az országban.