Hiába támogatja az MSZP elnöksége, a többi baloldali párt nem kér Botka László miniszterelnök-jelöltségéből és terveiből. (Máris bukni látszik Botka László terve?)

Megöregedni többféleképpen is lehet, ha valaki nem unja el idő előtt az árnyékvilágban való ácsorgást. Van akinek sikerül ép ésszel átvészelnie a saját egyedfejlődését, de akadnak olyanok is, akik szép lassan elbutulnak.

Talán politikai pártoknál is megfigyelhető valami ilyesmi. Az MSZP-nél látványosan ment végbe ez a folyamat. Kényelmesen beletörődtek a saját múltjukba, nosztalgiázgattak egy kicsit, egymás között marakodtak, közben jól érezték magukat. Nem nagyon foglalkoztak a körülöttük nyüzsgő kellemetlen tényekkel, emiatt aztán idővel tömegpártból összeaszalódtak egy közepes méretűvé, amely ráadásul már többször nekiállt haldokolni. Ezt eddig megúszták, de nincs rá semmi garancia, hogy a következő választást túlélik.

Ha túlságosan nyer, 2018 után a FIDESZ bármikor dönthet úgy, hogy takarékossági okokból megszünteti a pártok állami finanszírozását. Ezután aztán már csak az udvar által folyósított évjáradékon tengődhetnek azok, akik rendesen viselkednek és szófogadóan ellenkeznek.

Soha ilyen nagy szüksége nem volt még az országnak egy működőképes baloldali, igazi szociáldemokrata pártra. Számszerűen akad ugyan belőlük elég, akik valami ilyesmit állítanak magukról, de évek óta szanaszét szaladgálnak, ami eléggé kilátástalanná teszi elszánt küzdelmüket egy olyan monstrummal szemben mint a mai kormánypárt. A tömegek valami miatt nem akarnak felsorakozni ezen pártok mögé.

Ugyan a FIDESZ mögött sem állnak már annyian, mint a dicsőséges Rákay-korszakban, de ők könnyedén megtartják a győzelemhez szükséges, mindenre elszánt, vegetatív idegrendszerű szavazótáborukat. Szellemi hátországuk látványos leépülése azonban azt mutatja, őket is elérte az időskori demencia. Nagyon régen voltak már fiatalok és demokraták, ezért alaposan meg is rémültek a Momentum sikeresnek tűnő "hazaárulásától".

A hülyeség és a hatalom azonban nagyon szépen megfér egymás mellett, főleg ilyen, Orbán számára ideális nemzetközi környezetben. Ha ebben az ütemben folytatódik Európa sikeres felbomlasztása, nagy az esély arra, hogy pár esztendő múlva  Orbán Viktort - a köztiszteletnek örvendő miniszterelnököt - ugyanúgy fogják ide-oda tologatni, mint annak idején Leonyid Iljics Brezsnyevet. Legfeljebb beleprogramoznak egy a „miniszterelnök mosolyogva integet a tömegnek és további elszánt harcra buzdít” applikációt. A győzelem valószínűleg akkor is ugyanolyan közel lesz, mint napjainkban.

Botka László 1973-ban született, emiatt nagyjából 44 éves. Mondhatni, közepesen fiatal. Miniszterelnöki ambíciói mind a hatalom, mind az ellenzék tagjaiban heves megütközést keltett. A kormánypárt részéről ez teljesen érthető, mivel Botka nem tagja sem a FIDESZ-nek, sem a KDNP-nek, ami eleve kizárja őt a rendes, magyar emberek soraiból.

Botka megnyilatkozási alapján racionálisan gondolkodik, ami ellentétes a napjainkban oly népszerű, érzelmi alapú politizálással. Rengetegen lennének képesek rögvest önként feláldozni életüket a haza megmentése érdekében. Elszánt döntésükben nem befolyásolja őket az a tény, hogy a hazának semmi szüksége sincs büszke hullákra. Elsősorban az igazságos bánásmódot kellene visszaállítani, vagy valamilyen módon megközelíteni ezt az állapotot. Célszerű lenne végre megszabadítani szegény országunkat a rátapadt, szerencsés nyertesektől.

Botka három feltételhez kötötte jelöltsége elfogadását, amelynek lényege az, hogy idiótákkal nem nem tud mit kezdeni.

Közös baloldali jelölt állítása logikus felvetés. A jelenlegi választási rendszerben csak így akadályozható meg az, hogy a FIDESZ-KDNP ismét brutálisan letarolja az országot, főként a vidéki településeket.

Az sem az ördögtől való feltétel, hogy az alkalmasság, illetve az esélyesség számítson egy jelölt kiválasztásánál, és ne hűsége egy adott párthoz. Ez utóbbi Orbán megalázó szereplőválogatásánál van szokásban. Használja csak nyugodtan ő kedve szerint ezt a hagyományos, felcsúti vazallusi felesketéseknél.

Botka harmadik feltétele az, ha valaki komolyan gondolja a balodaliságot és nem csak a politikai túlélésre játszik, az hagyjon fel a handabandázással. Egységes, pragmatikus baloldali politikai program nélkül nem lehet győzködni az embereket, mert azt szélhámosságnak tekintik. Legfontosabb az álszent és igazságtalan „aki nem dolgozik, ne is egyék”  elv felszámolása, valamint a szolidaritás és méltányosság visszaállítása, amit a jelenlegi kormánypárt gátlástalanul felszámolt.

Nem országmegváltó, „ez itt asztán' mindenre jó, kedveskéim” csodaelixírrel kell házalni. Elszánt masírozással, rendszeres világmegváltással nem sok mindent lehet kezdeni. Még a tömegtüntetéseknek sem volt jelentős hatásuk a kormánypárt támogatottságára. A NER simán apró darabokra szedte a résztvevőket, majd unottan felzabálta az egész társaságot. Ezek után legfeljebb megvetően böffentett egyet.

Az eredményes választáshoz szavazók és nem utcai harcosok szükségesek. A FIDESZ számára a legnagyobb csapást 2018-ban egy ütőképes ellenzék megjelenése jelentené. Véget vetne a 2010 óta tartó vidám, politikailag inkorrekt napoknak. A lopás végre lopás lenne, nem nemzeti vállalkozás vagy országmentés.

Botka László talán nem várja el, hogy megváltóként tekintsenek rá. A tapasztaltok alapján azoktól nem nagyon érdemes semmit sem megvenni.

Ha nem jön össze a baloldali összefogás, akkor pedig marad a mozgalmas, magyarországi változatlanság, amely sok ember számára a nyomort jelenti.

Amikor a Halál, akit teljesen hidegen hagynak az érzelmek, túlságosan nekiáll valaki környezetét pusztítani, annak nem nagyon nem marad más eszköze, mint a hit, illetve a tehetetlen düh. Ha egy nyilvánvalóan perverz, kegyetlen tett hatására a hit felmondja a szolgálatot, és megszégyenülve eltakarodik a környékről, marad a puszta düh, az elkeseredettség és a mérhetetlen fájdalom.

– Bele kell törődnünk a megváltoztathatatlanba! – jelentik ki ilyen esetben vigasztalóan a bölcsek.

– Elmentek ti a fenébe ezzel az álszent beletörődésetekkel! – válaszolja erre az, akit valami felfoghatatlan tragédia ért. – Jelenleg legfőképpen azzal segíthetnétek rajtam a legtöbbet, ha kedvem szerint laposra verhetnélek benneteket. Ezzel legalább kis időre elterelhetném a gondolataimat a borzalomról. Mondjátok csak! Baleset, népirtás, légitámadás, mészárlás, medvetámadás esetén mihez lehetne kezdeni az általatok ajánlott, ostoba és haszontalan beletörődéssel? Nem vagyok idióta. Csak a hülyék képesek a történtekbe belenyugodni. Az ilyesmi abban az esetben működik, ha szegény megboldogultat valami miatt utáltuk, vagy eddig fogalmunk sem volt a létezéséről. De ez most más. A saját fájdalmam.

– Teljesen érthető, ha most zaklatott vagy. A halál gondolatával azonban mindnyájunknak meg kell barátkoznunk. Isten útjai kifürkészhetetlenek – felelik erre csendesen a bölcsek, illetve az aggódó ismerősök.

– Isten útjai engem ebből a szempontból teljesen hidegen hagynak. Tőlem ugyan oda mászkál, ahová csak akar, főleg ha nem is létezik. Ha például egy jól sikerült katonai akció során meghal, mondjuk 350 csecsemő, akik pedig életben maradnak, egész életükben nyomorékok maradnak, közben Isten ugyan merre sétafikált? Akkor mi van az Ő kifürkészhetetlen útvonaltervével? Talán éppen újratervezi? Az ő esetében ilyenkor valami eszeveszett pszichopatára gondoltok, aki örömét leli az ártatlanok lemészároltatásában? Ha most néhány pofont kiosztanék köztetek, csak úgy, Isten kifürkészhetetlen akaratából, annak legalább lenne valami értelme.

A bölcsek türelmesen egymásra néznek és sóhajtozni kezdenek. Próbálnak még bánatosabb képet vágni, hátha az valamiképpen hitelesebbé teszi mondanivalójukat. Nehéz dolog ilyenkor az ilyesmi, de valahogy megpróbálnak segíteni.

– Mindannyian meghalunk egyszer... – próbálkoznak egy teljesen nyilvánvaló tényt vigasztalásra felhasználni.

– Remek, eredeti gondolat! – feleli erre a megszólított. – Akkor talán meg is próbálkozhatnátok vele. Felhívnám a szíves figyelmeteket arra a tényre, hogy jelenleg pont a tizedik emeleten tartózkodunk. Ha csupán egyszer kiléptek azon az ablakon, valószínűleg rövid időn belül egyrészt az örökkévalóságban találjátok magatokat, másrészt amorf alakban, szétkenődve az aszfalton.

– Ne légy velünk ilyen igazságtalan. Megértjük a fájdalmadat, de végül bele kell törődnöd a megváltoztathatatlanba – próbálják a gyászolót megnyugtatni a kitartó bölcsek. – A cinizmus azonban nem segít.

– De igenis, segít! Talán ez az a valami, ami az embert megóvja az őrülettől – üvölti válaszul elkeseredetten a cinikus. – Most próbáljak meg racionálisan gondolkodni? Igen kedveskéim, amúgy minden a legnagyobb rendben van. Remek fizikai kondícióban vagyok. Azt mondjátok, bele kell törődnöm a megváltoztathatatlanba? Ebbe én soha nem fogok beletörődni. Miért akartok ilyesmire kényszeríteni? Nem a hajam hulott ki, vagy a fogamat húzták ki.

– Most csak a düh beszél belőled. Nem vagy teljesen ura a gondolataidnak. Ebben az esetben ez természetesen érthető a részedről. Dühöngj csak nyugodtan, ha ez segít rajtad – felelik megértően és türelmesen a bölcsek.

– Segít? Mit segít? Miben segít? Hogyan segít? – válaszolja erre feldúltan a megszólított. –Ti teljesen hülyék vagytok? Persze, hogy a düh beszél belőlem. Mondjátok csak! Mi maradt nekem ezen a dühön kívül? Jelenleg nem csak a gondolataimnak, de nagyjából semminek nem vagyok az ura. Amúgy meg semmi kedvem uralkodni bármin is. Tulajdonképpen vigasztalhatatlanan vagyok. Ha eltekintünk attól az esettől, amikor ezt a kifejezést ócska közhelyként használják, tudjátok mit jelent ez? Azt, hogy semmivel sem lehet engem megvigasztalni. Mindössze ennyit. Egyszerűen képtelen vagyok a megvigasztalódásra. Valószínűleg nem én vagyok a ti embereket. Gyülekezzetek talán valaki olyan körül, akinek tragikus módon megrepedt a telefonján a kijelző. Belé talán sikerülhet némi lelket öntenetek. Bennem ráadásul nem is repedt meg semmi. Az agyamban jelenleg olyan folyamatok mennek végbe, amelyek a fájdalmamat tartósan rögzítik. Tudtok ezen segíteni? Valaki talán képes közűletek lobotómiát végrehajtani rajtam?

– Az idő majd enyhíti a fájdalmat. Neked azonban tovább kell élned – csökönyösködnek a bölcsek.

– Igen. Jelenleg talán pont ez a legnagyobb problémám. Az, hogy nekem tovább kell élnem. Sajnos, ezt én is tudom, de nagyon utálom. Az idő enyhet ad? Hát azt biztos nem. Az idő nem orvosi vényre kapható fájdalomcsillapító, amit kedvünkre bekapkodhatunk, ha szükségünk van rá. A fájdalom, ami engem ért, egy nyílt, undorító, gennyes seb, amely bármikor, bárhol felszakadhat. Nem enyhül, csak néha sikerül eltakarnom, hogy ne lássa senki. Élnem kell, persze. De most már ezzel a fájdalommal.

– Vigasztaljon annak tudata, hogy nem vagy egyedül a bánatoddal – erősködnek tovább a bölcsek.

– Igen? Valóban? Ezt mégis miként gondoljátok? A bánatot esetleg fel lehet osztani apró, kicsi darabokra, aztán szétosztogatni azokat az egészen boldog lelkek között? Szívesen adok mindenkinek, aki csak kér belőle. Ez a friss, mély, csillapíthatatlan fájdalom éppen nemrég került a tulajdonomba. Ugyan már! A fájdalom és a gyász magányos tevékenység, nem színházi előadás. Szeretteink elvesztése felett érzett fájdalmunkat egy cseppet sem enyhíti mások szeretteinek halála. Ha ez így lenne, már rég lemészároltalak volna benneteket.

– Talán jobb, ha ebben az állapotodban magadra hagyunánk a fájdalmaddal. Fogadd mély részvétünket – adják fel végül a bölcsek meddő próbálkozásukat, hogy valahogy kisebbítsek a halál által elkövetett rettenetes gaztettet.

– A gondolataim és az állapotom elválaszthatatlanok lettek egymástól. Nem tudok megszabadulni egyiktől sem, ráadásul kölcsönösen erősítik egymást. A részvétet köszönem, de nem tudok vele mit kezdeni. Ti tulajdonképpen nem vettetek el tőlem egyetlen részt sem. Mihez is kezdhetnétek az én részemmel? Nem lehet ezzel az átkozott halállal mit kezdeni, csak gyűlölni. Betegség esetén legalább küzdeni lehet ellene, persze akkor is nagyon aljas dolgokra képes. Ha azonban olyan kedve támad, alattomosan, váratlanul csap le. Akkor, amikor nem is számítotok rá és arra, akit... Hagyjuk is ezt! Teljesen felesleges. Szerintem nem csak egy halál van, hanem rengeteg. A sajátunkat talán könnyen elviseljük, mivel annak nincs folytatása. Azt azért köszönöm, hogy megpróbáltátok a lehetetlent.

Fancy és Pop-art

“Mindenki, aki a valóság és a többség képviseletét magára vállalta, populistává vált. A populista az új náci, az új antiszemita, vagyis az a gyűjtőfogalom, ami mindent magában foglal, ami az elit számára utálatos. Milyen demokrácia az, ahol szégyen a többséget képviselni?”  (Schmidt Mária: 2017 – Post liberalizmus, avagy lázadás az elit ellen, Illiberális, szuverén és nemzeti)

Tudja a fene, hogy milyen lehet az ilyenféle demokrácia.

Nálunk nem nagyon szégyenkezik senki. Sőt, a mi uralkodóosztályunk majd kicsattan a büszkeségtől. Nem a szégyentől kellene őket féltenie a mindenen háborgó Schmidt Máriának, hanem attól, hogy a túlzott mennyiségben saját magukba tömött hittől egyszer csak jól szétdurrannak.

Ha az említett többség pártolja az ország magánosítását, az egészségügy leépítését, a korrektség ellen folytatott kitartó harcot, az oktatás szétdúlását, akkor valószínűleg az ilyesmiket kedveli. Panaszra nem is lehet semmi okuk.

Aki ezek ellenére folyamatosan nyavalyog, amint egy nincstelen felbukkan a közelében, vagy ha valamelyik kórházban bóklászik, az legyen az ő baja. A mi elitünknek nincs ideje ilyesmikkel foglalkozni, mivel éppen szuverén, keresztény, nemzeti államot építenek, amihez rengeteg pénzre van szükségük. Nagyjából az összesre, ami megszerezhető.

Nemzetünk nagyasszonya amiatt sopánkodik, hogy a derék populistákat náciknak, antiszemitának tekintik. Schmidt Mária kijelentése úgy is felfogható, hogy az arrogáns elit elítéli az antiszemitizmust, a jámbor néplélek viszont kedveli.

A populista azonban nem fasiszta. Persze bármikor lehet belőle az, ha éppen ehhez támad gusztusa. Egy jól kifejlett populista, az populista. Olyan mint a mi derék miniszterelnökünk. Orbán Viktor Torgyán József alaposan továbbfejlesztett, stabil verziója. Mindig azt mondja, amit a nép éppen hallani szeretne, de mindig azt csinálja, amit ő akar. Ezzel nagyjából mindenki jól jár, a többség ezzel párhuzamosan ráadásul még pórul is. Az életszínvonal folyamatosan csökken, a szegénység pedig nő. Miből áll azonban olyan kimutatásokat készíteni, majd bedobálni azokat a nép postaládáiba, amelyek szerint pont fordítva működik az egész, illetve minden rosszat ráfogni a mostanában oly divatos Gyurcsány-Bajnai-Vona tengelyre?

Schmidt Mária szerint a populista “többre tartja a népszavazásokat az alkotmánybírósági és nemzetközi bírósági határozatoknál, a szakmai érveknél, és a szakértői véleményeknél”. Legyen neki igaza, de ez nem minden estben áldásos. Népszavazással nem lehet statikai szakvéleményt adni. Illetve lehet, de a fizikai törvényeket nem lehet a népfelség által fölülírni.

A gránitból készült alaptörvény ezek szerint pedig csak arra szolgált, hogy Kerényi Imre kedvére elbohóckodjon vele? Jön a mindenható nép, aztán alkoholos filccel mindenféle randa dolgokat ráfirkál. Például azt, hogy "Jó nagy hülye, aki alkotmánybíró!".

Az sem mellékes szempont, hogy nagy igyekezetében éppen a populista Orbán-kormány üresítette ki a népszavazás intézményét. Nevetségessé tették az egészet. Mifelénk talán az Erdősi néni vezette Jámbor, Keresztény Ifjak Gyülekezete jelenti a népet? Piros színű harcimappákkal felfegyverkezve?

A nemzeti konzultáció a kormány propagandájának  terjesztésére, valamint egy kis jövedelemkiegészítésre pompásan megfelel, de nem ad semmiféle demokratikus felhatalmazást senkinek. Aki akarja, az kitöltve visszaküldheti, aztán az eredmények láttán elbüszkélkedhet vele az ismerőseinek, hogy már megint ő lett a többség. Amolyan istenfélő, "post liberális", bárgyún mosolygó szerzet.

Nyilvánvaló, hogy Schimdt Máriának harcra buzdító beszédében mindenképpen neki kellett támadnia a Magyarországra rátörő Soros Györgynek. A nagyhatalmú asszonyság, a rábízott 1956-os emlékévből korlátlan mennyiségű pénz segítségével összehozott egy hosszan elhúzódó, kínos bohózatot. Az életben nem fogja magáról lemosni a halszagot. A kormánybiztos buzgó ügyködése következtében Dózsa László egy egész ország előtt veszítette el az identitását, valamint féltve őrzött gyermekkori sapkáját.

“Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról történő méltó megemlékezés céljából létrehozott szervezet működésének koordinálásáért felelős kormánybiztos” meglepő védekezési stratégiája sem javított kétes megítélésén. Ha gonosz módon félredobnánk a politikai korrektséget, bátran ki lehetne jelenteni róla, irgalmatlan hisztit rendezett. Tőlünk keletebbre ilyesmikért már kegyvesztés, illetve kényszermunka  jár. A professzor asszonynak elegendő oka van tehát a lázas iparkodásra. Írhatja a populizmust, illetve a kedves vezetőt felmagasztaló cikkeket, beszédeket rogyásig, mert a végén még leváltják és Németh Szilárdot nevezik ki helyette a Terror Háza Múzeum főigazgatójának. Különösebb veszteség ezzel mondjuk nem érné a hazát. Jutna is, maradna is.

Az érdekfeszítő, jobban mondva érdekérvényesítő, az Országház Felsőházi üléstermében rendezett “A kultúra, mint megtartó erő – Történelmi analógiák, korunk kihívásai, feladatai a migráció tükrében” című konferencián elhangzott beszédében még Barbara Streisand és Robert de Niro is megkapták a magukét a Terror nagyasszonyától, amiért bántani merészelték Donald Trumpot, azaz közvetve Orbán Viktort.

A nemzeti, keresztény, populista, illiberális, penetráns oldalon - ki tudja még milyen jelzőket aggatnak magukra menet közben - úgy ünneplik Donald Trump győzelmét, mintha maga a Megváltó tért volna vissza a Földre eklektikus üzletember formájában, hogy leszámoljon a globalizációval.

Érdekes lesz majd megszemlélni, milyen manőverek segítségével lesz képes megfordulni nemzetünk kommunista-elhárító anyahajója, ha véletlenül az új amerikai elnök valami Orbán Viktornak, jobban mondva Vlagyimir Putyinnak nem tetszőt fog cselekedni.

Ebben az esetben talán még Robert de Niro is kaphat valami jelentéktelen mellékszerepet  Andrew G. Vajnától,  a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztosától és jeles államférfiútól.

Révai József, a Magyar Kommunista Párt (MKP) Központi Vezetőségének tagja

„Orbán Viktor köszönőlevelet és egy 25 pontos listát küldött a Professzorok Batthyány Körének (PBK), amely olyan, a kormányzati döntések kiindulópontjául szolgáló adatokat tartalmaz, amelyek eltérnek a PBK által közölt elemzéstől – tájékoztatta Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár csütörtökön az MTI-t.” (Levelet küldött Orbán a Professzorok Batthyány Körének)

A fenti cím aljas, hazug, cinikus, ráadásul szándékosan megtévesztő. Valami olyasmi mint amilyen elemzést összekotyvasztottak a polgári álértékek, valamint álerkölcsök mindenre elszánt védelmezői.

A  PBK által kiadott „Gondolatok az ország állapotáról” hangzatos címet viselő fogalmazvány a szverdlovszki területi pártbizottság érdekfeszítő, mára már letűnt stílusában íródott. A „bürokrácia búvópatakként elő-előtör” költői megfogalmazás az 1950-es évek őszinte önkritikáira emlékeztet. Egészen bátran kijelenthető: teljesen hitelesen.

"A mostani értékelésre olyan pillanatban kerül sor, amelyben a politikai játékteret a hatalmon levő  jobboldali koalíció, amelynek elvei a mi elveinkhez közel állnak, nagy számszerű és intellektuális erőfölénnyel uralja."

Ezzel az ostoba hencegéssel indítanak mindjárt az elején a lelkes párthívek. A számszerűséggel nem is lenne gond, az intellektuális erőfölénnyel kapcsolatban azonban célszerű lenne áttanulmányozniuk Révai Józsefnek, a Rákosi-korszak meghatározó kultúrpolitikusának és ideológusának tevékenységét. Ő egy adott pillanatban 100 százalékos erőfölénnyel rendelkezett. Ezen ismeretek birtokában próbálkozzanak meg a kommunistázással és az uszítással, amelyeket biztos, ami biztos, bumfordian belecsempésztek „jobbító szándékú kritikájukba”.

A Soros György által támogatott alapítványok a PBK gyatra irományánál jóval színvonalasabb, életszerűbb elemzéseket készítenek. Minden bizonnyal ellenséges célból, de akkor is.

Ha valaki végig hajlandó olvasni a PBK által összeállított 9 pontos listát, erős gyanú támadhat benne, hogy ennek nyilvánosságra hozatala előtt a tekintélyesnek kijelölt „civil” szervezet többszörös egyeztetést folytatott a Miniszterelnöki Sajtóiroda erre kijelölt munkatársaival. Az sem elképzelhetetlen, hogy a jóval több, 25 pontot tartalmazó miniszterelnöki köszönőlevél elkészítéséhez is felajánlották egyoldalúan keresztény erkölcseiket.

A diszkréten kritikus, erősen valósághiányos, a kedves miniszterelnököt magasztaló "gondolatokból" az derül ki, hogy az igazságtalanul űzött polgári kormány folyamatos rágalomhadjárat szenvedő áldozata, melyet egy „a kormány keresztény-nemzeti elkötelezettségével szembenálló, ellenséges neoliberális” társaság irányít. Megemlítenek valami "külföldi pártfogók agresszív, gyalázkodó, polgárháborús fenyegetéstől sem visszariadó stílust is”. Pontosan nem tudható, hogy vajon a humanoid reptiliánokra, azaz a népszerű gyíkemberekre, vagy inkább a népszerűtlen Soros Györgyre gondoltak, miközben ezt ilyen szépen kigondolták. Az előzetes, gondos egyeztetésekből gyanítható, a PBK, illetve a kormány szerint inkább utóbbi személy szeretne polgárháborút kirobbantani Magyarországon mondjuk „A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület” szeparatista szervezet harcias amazonjai segítségével.

A korrupciós vádakra úgy utalni, mint valami furkósbotra, kissé avíttnak tűnik a XXI. század elején. A népszerű dalban is megemlített drága bunkócska „idegen befolyás gyakorlására is szolgálhat, amint ezt hazánkban és több szomszédunkban is megkísérelték, és egy országban ma is hatásos eszköz". Ezen zavaros szóförgeteg kibocsájtása egészen elkeserítő a keresztény erkölcs birtokában lévő professzorok részéről, de valamilyen okból kifolyólag bátran vállalták a nevetségessé válást. 

Ehhez a gyatra fogalmazványhoz a PBK tagsága minden bizonnyal csak a nevét adta. Primitív, erősen lebutított kormánypropaganda az egész. Borhidi Attila botanikus, ökológus, Szathmáry Eörs evolúcióbiológus szakmai publikációi a „Gondolatok az ország állapotáról” ömlengésnél jóval színvonalasabbak. Nagyon szomorú, hogy a polgári kormányzás hamis illúziójába belekeveredve, hozzájárultak egy igénytelen, közhelyeket, csúsztatásokat és hazugságokat tartalmazó fertelem megjelenéséhez.

A „kormány keresztény-nemzeti elkötelezettsége” mellett álló, baráti antiliberális értelmiség ezzel Németh Szilárd szellemi színvonalára süllyedt le. A Fidesz fura alelnökél ez természetes állapot, amely sikeres politikai karrierépítésének elengedhetetlen részét képezi. A tudatlanság nála hatékony eszköz. Orvosok, mérnökök, biológusok és más, magasan képzett emberek részéről ez a megfelelési kényszer azonban nagyon elszomorító.

A Professzorok Batthyány Köre szellemileg nagyjából annyira önálló, mint a CÖF, csak jóval kevesebb szélhámos van köztük és tagjai értelmes dolgok végzésére is képesek. A CÖF-nél ez utóbbi kizáró ok.

Rendes országban magukra valamit is adó polgárok társasága egyből heves tiltakozásba kezdene, ha egy olyan alak emlegetné őket a nyilvánosság előtt mint Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Arroganciáért és Elképesztő Modortalanságért felelős helyettes államtitkár. Ehelyett a valóságot görcsösen letagadó álpolgári, álkeresztény vallási szekta és a tőlük boldogságban úszó miniszterelnök kölcsönös levélváltásban magasztalják egymás erényeit. Ez részükről bizony rendkívül utálatos, Istennek nem tetsző, undok cselekedet.

„Ti vagytok azok, akik elhitetitek magatokról, hogy igazak vagytok, de Isten ismeri a szíveteket. Mert amit az emberek fontosnak tartanak, az Isten szemében semmit sem ér.” (Lukács 16:15)

A sajtó nagy része úgy tálalja ezt az ügyet, mint valamiféle meglepő, szinte hősies kormánykritikát. „Ejnye, már ők is zsörtölődnek?” Aki hajlandó elolvasni az említett förmedvényt, és meg is érti a benne megfogalmazott gondolatokat, az egyből rájöhet arra, ebben az esetben csupán központilag irányított „jobbító szándékú kritikáról” van szó. Az egész nem ér egy fabatkát sem. Legfeljebb azok találhatnak ebben az elemzésben némi örömöt, akik szeretik a fekete humort.

Révai József és Németh Szilárd intellektuális képességeinek összehasonlító elemzése mindenesetre rendkívül érdekes kérdéseket vetne fel a magyar közélet jelenlegi állapotával kapcsolatosan.

Egy kimondottan bősz civil

„A CÖF és az álcivil szervezetek között Soltész szerint az a legnagyobb különbség, hogy a CÖF Soros Györgyéktől és külső kormányoktól nem kap támogatást.” (Soltész: Soros arra számított, hogy tovább garázdálkodhat Magyarországon)

Fenti, bölcs, lényegre törő megállapítását Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, a „PolgárPortálnak” adott interjújában osztotta meg a garázdálkodás iránt érdeklődőkkel. Talán akad néhány ellenséges érzületű, hontalan bitang, akik nem tudják, hogy ezt a színvonalas portált a magyar civil együttműködés működteti. Soltész államtitkárt elfogultsággal megvádolni így tehát semmiképpen sem lehet, mivel ő egészen és konkréten az.

A gombnyomásra nekibőszült államtitkár szerint a CÖF tevékenysége azért nem minősülhet garázdaságnak, mivel külföldről nem kapnak támogatást. Teljesen tiszta, világos érvelés. Logika ugyan nincs benne, de mostanában igazából arra nincs semmi szükség.

Németh Szilárd is valami hasonlót próbált megfogalmazni, de jóval kevesebb sikerrel, mivel ő teljesen belezavarodott a saját maga által összetákolt érvrendszerbe:

„Azokkal a szervezetekkel nincs baj, amelyek nem fogadnak el külföldi támogatást, és nem arra építenek, hogy a külföldi megbízó nyelvi és logikai definíciós terében próbáljanak működni, megfelelni a megbízásoknak." A nyelvi és logikai definíciós tér konkrét meghatározása legyen Németh Szilárd feladata, mivel ő hozta világra szörnyű kínok közt a fent idézett nyelvi torzszülöttet.

Érdemes azonban konkrétan felsorolni azokat a sátáni szektákat, amelyek ebben a misztikus definíciós térben tartózkodnak és ezzel kimondottan felbőszítették a jámbor és istenfélő Soltész államtitkárt. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ő maga egy olyan párt, konkrétan a KDNP tagja, amely párt széleskörű társadalmi felhatalmazással ugyan nem rendelkezik, de ez egyáltalán nem zavarja meg őket rendszeresen elkövetett garázdálkodásaik során.

Soros György - azaz az imperialista, szabadkőműves háttérhatalmak - eltakarításra váró, láncos kutyái (lásd. Csahos Fenevad) az alábbiak:

Eötvös Károly Intézet

Az Intézet fő célja az alkotmányosság, a demokratikus jogállam, és az egyéni jogok szabadelvű felfogásának terjesztése. Mivel ezeket a magyar kormány a maga céljaira sajátította ki, ezért ezeknek Istentől elrugaszkodott, liberális értelmezése magától értetődően üldözendő cselekedetnek számít a polgári, keresztény Magyarországon.

Krétakör Alapítvány

Ez az Alapítvány egy olyan műhely, amelyben a teljesen haszontalan, nevetséges, nemzeti konzultációkon kívül, más formában is el tudják képzelni a társadalmi párbeszédben való részvételt. Áruló tevékenységük az állami direkt marketingnél jóval kevesebb pénzbe kerül, azaz rendkívül káros hatással van a polgári, keresztény Magyarország működtetésére.

Transparency International

Fő tevékenységük a korrupció elleni küzdelem, ami azért rendkívül veszélyes, mivel ezzel Magyarország legfőbb gazdasági erőforrását veszélyeztetik. A polgári, keresztény Magyarország ezt az általuk elkövetett felelőtlen garázdálkodást semmiképpen sem tűrheti el.

K-Monitor Közhasznú Egyesület

„A K-Monitor célja a korrupcióval és a közpénz-figyeléssel kapcsolatos szemléletformálás és ismeretterjesztés, amihez kutatásainkkal, elemzéseinkkel és ajánlásainkkal is hozzájárulunk.” Ebből az aljas szándékú definícióból jól kitűnik, hogy egyértelműen hazaáruló, kormányellenes tevékenységet folytatnak, amit a polgári, keresztény Magyarország teljes joggal tart üldözendő cselekedetnek.

Társaság a Szabadságjogokért

Emberi jogvédő szervezet, ami azt jelenti, hogy jelentős politikai korrektség befolyása alatt állnak (lásd. pokolfajzatok). A társaság fő célja, hogy az ország lakossága megismerhesse az alapvető emberi jogokat, és ezen ismeretek birtokában védekezhessen a hatalom túlkapásai ellen. Mindez tejesen ellentétes a magyar kormány célkitűzéseivel és semmiképpen sem egyeztethető össze a polgári, keresztény Magyarország érdekeivel.

Roma Education Fund

Leginkább azzal foglalkoznak, amivel Farkas Flórián nem, és ezzel a magyar kormány érdekeit jelentően veszélyeztetik. Egy polgári, keresztény Magyarországon a cigányság érdekeit – mivel állandóan növelik a szegénységben élők számát – nem nagyon érdemes figyelembe venni.

Minden eszközzel vissza kell szorítani, és el kell innen takarítani őket, mivel csak azért vannak, hogy a globális nagytőkét és a politikai korrektség világát átnyomják a nemzeti kormányok fölött. Kivéve persze Farkas Flóriánt és barátait, mivel ők kizárólag saját magukat nyomják át mindenhol.

C³ Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány

Ez az Alapítvány mindazt képviseli, amit Fekete György, az MMA elnöke világéletében megvetett és piszkos szívéből gyűlölt. Ezek az ártalmas, nemzetellenes tevékenységek a következőek: új tudományos, technológiai eredmények, felfedezések kulturális alkalmazásának, kreatív használatának, innovatív művészeti lehetőségeinek kutatása, fejlesztése, támogatása; új projektek létrehozása, művészeti, tudományos, kommunikációs, oktatási és kulturális programok kezdeményezése, megvalósítása és támogatása. Egy polgári, keresztény Magyarország ilyesmiket nem tűrhet el és nem nézhet el tétlenül.

PATENT Egyesület

Megátalkodott, engedetlen feministák gyülekezete. Ellenzik a nők ellen elkövetett erőszakot, kiállnak a nők jogaiért, valamit a női önrendelkezésért. Egy keresztény, polgári Magyarországon, mindezek kizárólag a férfiakra tartoznak. A nőknek így csak szülniük kell és nem kell komoly dolgokkal foglalkozniuk.

Háttér Társaság

Megrögzött szodomiták. Kiállnak a melegek jogaiért, amelyek egy polgári, keresztény Magyarországon nem léteznek. Minden igyekezetükkel akadályozzák a homoszexuáalisok gyógyítását, akik emiatt továbbra is vígan fertelmeskednek egymással.

Artemisszió Alapítvány

Mások elfogadásának és a multikulturalizmus terjesztésével mérgezik az egészséges, magyar nép lelkét. Azzal hencegnek, hogy olyan országban szeretnénk élni, ahol a sokszínűség érték. Pechjükre a keresztény, polgári Magyarország pont nem ilyen.

NANE - Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesület

„A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület 1994-ben jött létre. Az Egyesület célja, hogy fellépjen a nők és a gyerekek ellen elkövetett párkapcsolati és családon belüli erőszakkal szemben; tevékenysége egyéni, közösségi és társadalmi szinten folyik.” Ilyen szervezetnek a keresztény, polgári Magyarországon nincs semmiféle keresnivalója, mivel itt a család a legfőbb érték, azaz a magántulajdon egyik formája.

Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség

„A Szövetség 2003. október 3-án alakult. A Női Érdek hosszú távú célkitűzése, hogy a magyar nők társadalmi és jogi egyenlőséghez hozzájáruljon, szemléletváltozást indítson el a nemek esélyegyenlősége tekintetében.” Feminista perszónák, akik nem tartják be a Biblia előírásait. Mások se nagyon, de ők legalább azt állítják magukról, hogy igen, miközben állandóan egy keresztény, polgári Magyarországra hivatkoznak.

Kék-Pont

Tűcsereprogrammal és más istentelen cselekedetekkel foglalkoznak. Céljuk a szenvedélybetegségek megelőzése, kezelése és a függőségek által okozott ártalmak csökkentése az egyén, a család és a társadalom vonatkozásában egyaránt. Nem véletlen tehát, hogy bűnös cselekedeteikkel teljesen kihozták béketűréséből a galamblelkű Németh Szilárdot. Ő személy szerint inkább egy polgári, keresztény Magyarországot szeretne maga körül látni és nem drogambulanciákat, valamint tűcsere-programokat.

A nemzetközi karvalytőke szolgálatában álló zsoldosok serege tehát felsorakozott, nekünk már csak jól le kell birkóznunk őket.

„Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van.”

Soltész Mikós az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára szerint a szóban forgó kártékony szervezetek magyarországi garázdálkodásával szemben a CÖF „az egyház, a családi közösségek, a köznevelésben való javulás, az egészségügy és a szociális terület felemelése, illetve amellett áll ki, hogy egy ország maga dönthesse el a migrációban való részvétele mértékét.” 

Minő csodás tobzódása az álszent hazugságoknak.

Egy olyan országnak, amelynek ilyen keresztény, polgári kormánya van, semmi szüksége sincs külföldi ellenségekre. Bőven megfelel számára erre a célra a saját kormánya is.

"Stumpf András: Néhány ezer példány fogyhat a Magyar Időkből. Ha most azzal nem foglalkozunk, hogy az állami hirdetések tartják el, tisztán politikailag megéri ez a Fidesznek? 

Gajdics Ottó: Persze. Egy szeriőz napilap, amely ráadásul kormánypárti, mindig érdekes lesz."

(Az ember a vértolulás mögött – interjú Gajdics Ottóval)

Nem tudni, vajon barátságos beszélgetésük során Stumpf András szándékosan csinált teljesen hülyét Gajdics Ottóból vagy a kuncsaft önként vállalkozott erre a feladatra. A végeredmény mindenesetre egészen megdöbbentő lett.

Orbán Viktor valóban meghirdette a politikai inkorrektség programját, amely a XXI. század minden problémájára gyógyírt jelenthet, túlzásokba azonban nem szabadna esni. Gajdics valahogy úgy értelmezte a kiadott pártdirektívát, hogy ezentúl nekik mindent szabad, akár teljesen ostobának lenni is. Ezért nem szabad őt hibáztatni, mivel ez valóban így is van. 

A Mandineren megjelent brutálisan őszinte interjú során a jeles főszerkesztő a szeriőz kifejezést önkényesen összemosta a szervilis szóval. Olyan kijelentésre ragadtatta el magát, miszerint a Magyar Idők komoly, tekintélyes, megbízható napilap. A regnáló kormány és hívei számára egyértelműen az, de ők ebben a kérdésben rendkívül elfogultak. Az, hogy ezt a bárcás lapot maga a Fidesz tartja ki, még a szeriőzen szervilis, magyar-könyvtár szakos tanár is határozottan beismerte. „Persze.” stb. – vágta nyersen a megdöbbent olvasó arcába. Nagyon szívesen állnak a Párt szolgálatára, amit köszönnek, és rendkívüli módon élveznek is.

A főhős 1963-ban született, igazi kommunistával így nem nagyon futhatott össze, legfeljebb abban az esetben, ha gyerekkatonaként részt vett a vietnámi háborúban. Az pártállam hűséges kiszolgálóival azonban sok helyen találkozhatott jártában-keltében. Pont olyanokkal, mint amilyenné ő maga vált, illetve Gajdics főszerkesztő mellbevágó vallomásából az is kiderült, hogy a szervilizmus az elnyomás kegyetlen éveiben sem állt távol a jelenleg praktikus okokból harcos antikommunistától. A nyolcvanas években nem volt jellemző az, hogy főiskolai KISZ-titkárságra kényszertették a rendszer esküdt ellenségeit. Aki kiszolgált már egy rendszert, annak nem okozhat különösebb gondot egy másik sem. Gyakorlat teszi a mestert.

Gajdics őszintén beszéll küzdelméről, amelyet képesítés nélküli nevelőként, a Kertész utcai általános iskola igazgatónőjével folytatott, akit gálánsan csak „komcsi”-ként emleget. A rendszerellenes tevékenység, amibe Ottó tanár úr belekeveredett abból állt, hogy kettéosztott egy felügyeletére bízott osztályt. A gyerekek egyik felét átküldte valamelyik másik terembe leckét írni és ott szabadjára engedte őket. Logikus magyarázat erre a tettére nincs. A tanulók nem is tétlenkedtek. Néhány társukat bezártak egy üvegszekrénybe, a többiek négykézláb mászkáltak a teremben, végül egy közülük beleesett az üvegszekrénybe és elvágta a kezét. Az igazgatónő ezt szóvá merészelte tenni, amiből egyből következik, hogy az illető a kommunista ideológiák megszállott híve volt. Gajdics partizánt ezen vakmerő tette ellenére felvették a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolára. Az pontosan nem derült ki a vidám anekdotából, hogy a tanulók veszélyeztetése miként gyorsította fel a Kádár-rendszer bukását, csupán arról lehet levonni valamiféle következtetést, hogy milyen ember is ez a Gajdics.

Rendszerellenes tevékenységét a Nyíregyházi Főiskola KISZ-titkárúként folytatta, mint közösségi ember. Állítása szerint akkoriban ennek ez volt a legmegfelelőbb módja.

Nagy Imre újratemetését gyomorgörccsel nézte végig. Akik emlékeznek erre az eseményre, azok tanúsíthatják, Gajdics ebben az esetben vagy rendkívül gyáva volt, vagy egyszerűen csak hazudozik. Harmadik lehetőség nincs. Illetve egy még akad. Ha előtte valami nehezet evett és ezzel elcsapta a gyomrát.

Rendszereken átívelő karrierje töretlenül folytatódott. Valahogy mindig úgy állt ellen, hogy az anyagilag is jól kifizetődő legyen számára. A pozícióit személyi összeköttetésein keresztül érte el. D. Horváth Gábor, Liszkay Gábor, majd Simicska Lajos egyengették pályafutását. Gajdics a kellő időben mindenkit habozás nélkül elárult, de ezért ő maga nem őriz haragot senki iránt. Ez a magatartás részéről rendkívül magabiztos, furcsa jellemre vall.

A mostani Fidesz által kitűnően megszervezett szabadrablásról elég sommás a főszerkesztő véleménye:

„Áll egymás mellett két ugyanolyan kvalitású két cég. Az egyikben vannak barátaim, a másikban nincsenek. Azt fogom választani, amelyikben a barátaim vannak. Ez ilyen egyszerű.”

Igen, valahogy így működik egy pártállam. Sok esetben már nincs is szükség két cégre, bőven elegendő a kiválasztott egy is. Az egyenlő kvalitás sok esetben elég kétséges.

Az Európai Unió által emiatt kiszabott bírságokat az adófizetők boldogan kifizetik. Valami ilyesmit jelenthet a nemzeti önrendelkezés inkorrekt változata.

Szeriőz lapjának olvasottsága, jobban mondva annak feltűnő hiánya felett elegánsan átsiklik a főszerkesztő. Arra, hogy mi értelme van egy alig olvasott lapot állami hirdetésekkel kitömni, Gajdics főszerkesztő meglehetősen fenyegetően válaszol:

„Bármennyire szeretnék is tehát az ellenségeink, hogy kiderüljön, ennek politikailag semmi értelme – hatalmasat kell majd csalódniuk.” A NER túlságosan hatalamas csalódást már nem nagyon tud okozni ellenségei számára, mivel nem várnak el tőle semmi jót..

Miért érdemes mindezek ellenére mégis Gajdics Ottó dicstelen tetteivel foglalkozni? Csupán azért, mivel ő nyersen és brutálisan testesíti meg mindazt, ami miatt a NER-t nagyon lehet utálni. Az ostoba kivagyiságot, a nagyképűséget, a kontraszelekciót, a megalkuvást, valamint a gátlástalan szervilizmust.

Az említett interjúban –  a politikai inkorrektség jegyében –  Gajdics Ottó mindezt készségesen el is mondta önmagáról és az általa támogatott hatalomról.

Olvasom valahol, hogy: na végre, ő egy VEZETŐ! És tényleg, Botka László, merthogy róla van szó, egy valódi (félre)vezető. Úgy is mondhatnám, figyelemelterelő. Egy olyan országban ugyanis, amelyikben a demokratikus pártok a híresztelések szerint - a 2014-ben elkövetett hibákból tanulva - folyamatos egyeztetéseken éppen az együttműködés feltételrendszerét alakítják ki, okos, rutinos, országvezetői szerepre érett politikus ilyen időszerűtlen, hibás lépést nem tesz, nem tehet meg! 

Botka az MSZP-ben nőtte ki magát, az MSZP választmányi elnöki tisztéből nem is olyan régen szavazta őt ki az illetékes párttestület. Tudnia kellene, hogy ha korábbi nyilatkozatától eltérően vállalkozni akar a miniszterelnök-jelölti szerepre, azt elsőként saját pártja vezetőivel illik közölnie, majd ők egyeztetik ezt az önjelölti szándékot saját előválasztási kezdeményezésükkel és - ha elfogadják annak felülírását - reménybeli szövetségeseikkel. 

Egy valamit nem szabad ebben a fázisban tenni - azt, amit Botka tett: a médián keresztül üzenni mindenkinek. Feladva a magas labdát a kormányon lévőknek, egyszersmind elterelve a figyelmet az ezerszer fontosabbról. Arról, hogy a demokratikus pártok megegyezésre jussanak a fő kérdésekről: az együttműködés elvi és szervezeti kereteiről, a közös programalkotásról, a személyi kérdések eldöntésének mechanizmusáról - és csak ezt követően a személyi kérdésekről.

Amit ez a "nagy vezető" most tett, az óhatatlanul felidézi a 2014. évi "összefogás" törvényszerű bukásának fő okát. Vagyis azt, hogy a bizonytalanokat is megszólítani tudó demokratikus minimum célok megfogalmazása, a közös jelöltállítás mechanizmusának gondos kialakítása HELYETT azon ment hónapokon át a gittrágás, hogy Mesterházy vagy Bajnai legyen-e a miniszterelnök-jelölt. Hogy ki vezesse majd a kikötőbe azt a hajót, amelyet - a személyi harcok miatt - elmulasztottak megépíteni. Nagyjából előre tudni lehetett, hogy az erősebb háttérrel csakis előbbi lehet a befutó, mégis, mindent háttérbe szorítva folytatódott a sz@rpasszírozás, aminek az eredménye nem is lehetett más, mint újabb kétharmad Orbánnak.

Ami pedig Botkát és az ő (ország)vezetői kvalitásait illeti: a demokratikus pártok a jelek szerint tanultak a 2014-ben történtekből és az ésszerű, logikus sorrend alapján egyeztetnek. Erre Botka felrúgná a helyes menetrendet, ahogyan azt a két jelölt tette három évvel ezelőtt. Sajnálatos módon az MSZP-ben vannak olyan erők, amelyek kapva kaptak az alkalmon, és már egy politikai hirdetést is láttam (sajnos, nem mentettem el a linkjét), valami ilyesmi tartalommal: Botka csodát tett Szegeden, bízzuk rá az országot! És volt egy utalás arra, hogy ez a szocialista párt hivatalos állásfoglalása. 

Ha csak provokáció, akkor is baj, hogy eddig senki nem cáfolta. Ha azonban a szegfűsök készíttették, akkor - a többek között Fouché nevéhez fűződő - ismert mondással: Ez több mint bűn: ez hiba. Igen, hiba, méghozzá azért, mert az MSZP-nek a társpártokkal és a választókkal egyaránt közölt egyik együttműködési alapelvének sztornírozását jelentené. Azét, hogy előválasztás döntsön személyi kérdésekben. Félreértés ne essék, senki nem kérdőjelezi meg a változtatás jogát, de ezt előbb adott szervezeten belül kellene megvitatni, és csak elfogadás esetén közölni a tárgyaló felekkel - de végképp nem a sajtó útján. A személyi elképzelés előtérbe sorolását szintúgy, hiszen az az elfogadott és ésszerű menetrend egyoldalú felrúgását jelenti.

Ha ismét előtérbe kerül a média, mint üzengetési terep, nem juthatunk máshová, mint 2014-ben. Amint nem az a legfontosabb, hogy a szövetségesek kialakítsák közösen képviselni tudott elképzeléseiket arról, melyik úton kínálkozik a legnagyobb esély az Orbán-rendszer leváltására és hogyan lehetne, egységes fellépéssel megszólítani és mozgósítani mindenkit, akinek elege van az önkényből és az ország szétrablásából, hanem e helyett - és nem ez után! - előtérbe kerül a “ki legyen a miniszterelnök-jelölt?”, akár abba is lehet hagyni az egészet. A borítékolható kudarchoz nincs szükség pártokra, nincs szükség vezetni nem tudó “vezetőkre”, arra önmagunk is képesek vagyunk.

Botka most bejelentkezett. Pocsékul időzítve és a lehető legrosszabb módon, a média útján. Ez eddig elsősorban az ő egyéni szoc problémája. De ha az MSZP és a többi demokratikus párt nem érzékeli történelmi felelősségét és eltér a fontossági sorrendektől, akkor a szegedi önjelölt pontosan úgy jár, mint Mesterházy és Bajnai. Tessék mondani: hová is lettek ők ketten mára?!

Kelemen Katalin (Fotó: delmagyar.hu)

Kelemen Katalin rabbinő a bevagonírozási szándékot, a romák elleni tettleg fellépést, a melegek bebörtönzési szándékát érett önvizsgálatnak és kedves gesztusnak nevezi.

A tagjaiktól, szövetségeseiktől, rendezvényeiken szereplő eszmetársaiktól, házi médiáiban ma is fellelhető, azokat sosem visszavonó, 2009-től választási kampánnyá emelt repertoárt ismerve eufemizmus a Jobbik pártot neonácinak, sokkal inkább helytállóbb nácinak nevezni.

A népirtás alapját jelentő fajelmélethez megfogalmazott helyeslő, azt ismét végrehajtani igénylő, annak felelőseit éltető viszonyuk alapján semmiképp sem definiálhatóak egy új, másfajta, neo- jellegű irányzatnak: a klasszikusan vett nácik ma élő prototípusa a Jobbik.

Neonácivá lágyult, a Jobbikhoz hasonlóan nemzeti parlamentekbe is bejutott európai párttársaik a kezdetektől elhatárolódtak ettől az újjáélesztett horthyzmustól: a Jobbik antiszemitizmusa, rasszizmusa, holokauszttagadásai és csak látszólag annak ellentmondó, a népirtás felelőseinek éltetése ugyanis nagyon-nagyon ciki már az európai újnácik körében is.

A homofóbia, nacionalizmus, hímsovinizmus és idegengyűlölet még csont nélkül belesimulna Európa centrális politikai terébe is. Az Európában nem kevésbé ciki irredentizmusuk pedig egy általános magyar virtus.

Mielőtt a Jobbik szimpatizánsaiban is az értetlen megütközést, a Jobbik hivatalos felületein a permanens, cenzúrázatlan reflexzsidózást és -cigányozást kiváltó cukikampányuktól vonnának el súlyos közpénzeket írásommal szembeni jogi revans miatt, itt szeretném hangsúlyozni, hogy alig várom, hogy bepereljen a Jobbik. A honi, eddig a pártot nevén nevezésért perbefogott, megszeppent médiával szemben szakmai érveim, kedvem, időm és demokrata kiállásom is van ahhoz, hogy ismételten bírósági papírjuk legyen arról, hogy a Jobbik náci. Már amennyiben ebben a témában egy bírósági fórum hivatott állást foglalni, ahogy nem. Ez utóbbiról is jogerős bírósági papírjuk van, csak memoriter jelleggel közlöm. Már amennyiben a náci szitokszó lenne, nem pedig egy történet- és társadalomtudományi terminus technicus.

Egyébként meg kétlem, hogy a vizslás képekkel, a szemöldökszedős, latexnadrágban izzadós, a Jobbik által csak nemes egyszerűséggel komcsiknak nevezetteknek készült smúzoló hitgyülis tv-riportot megrendelő, azt később minden bizonnyal a Hit Gyülekezetének és Németh Sándornak megháláló Vona Gábor legfőbb vágya lenne, hogy ismét címoldalon kelljen olvasnia a náciságuk sosem eltüntethető nyomait. Szerintem a pár éve még a Jobbik antiszemita akciói ellen hitgyülis tüntetőket szervező lelkész is lebeszélné egy teljesen értelmetlen perről a pártelnököt.

A jogos minősítésük történet- és társadalomtudományi definíció jellegét az ELTE történész szakáról felkent náciként távozó Vona Gáborral közlöm: nyilván, erről is tanult, ahogy muníciót szerezhetett egyetemén a párt által több ízben elkövetett holokauszttagadáshoz és népirtásban felelősök éltetéséhez is. Azt nem feltételezem, hogy egy korrekt, egyetemi szintű történelmi ismerettel és tudását igazoló érvényes diplomával a pártelnök ne állt volna ki a párt ilyetén, büntetőtörvényben tiltott és a józan észnek ellentmondó tettek és nyilvános akciók ellen, így marad az a megoldás, hogy az ELTE történelem szakának tananyaga és oktatói alapján ez kristályosodott ki benne. A párt európai uniós képviseletét adó Morvai Krisztinát az ELTE jogi kara egyenesen oktatói minőségben tisztelheti. Kiváló teljesítmény és hírnév vezető egyetemünktől.

Vona Gábor, a Jobbik elnöke, a párt és az ő fent ecsetelt múltjával és jelenével hanukai üdvözletet küldött zsidó felekezeti szervezeteknek a párt nevében. Köves Slomó rabbi, az EMIH vezetője erre korrekt választ adott, ahogy Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke is.

A Kibic Zsidó Szervezetek és Közösségek Szövetségének weboldalán, Köves és Heisler válaszlevele után megjelent Kelemen Katalin, a Szim Salom reformzsidó közösség rabbijának válasza is.

Tekintettel arra, hogy Kelemen Katalin rabbi, állampolgártársam a magyar parlament második legnagyobb, esetükben náci párt vezetőjére reagált, feltételezem, hogy egy felelős választóként közéletünk, nemzeti és európai uniós alkotmányos kereteink, valamint a Jobbik 2009-es választói tényezővé válásától a nagy nyilvánosságban követhető megnyilvánulásai és tettei tudatában írta le sorait.

Kelemen bírálta Köves „kioktató hangnemét”, így én különösen tartózkodom attól, hogy a Jobbik múltjáról és jelenéről már egy három és fél perces internetes keresést követően olyasféle bizonyítékcsokrot gyűjtsek össze átlinkelt hivatkozásokban, amelyet végigolvasva Kelemennek a levelét alapjaiban kellene átírnia. Mintegy tizenegy oldalt töltött meg csak hírlinkekkel az az anyag, amely egytizedét képezte annak a bizonyíték-sorozatnak, amely alapján a Magyar Bíróság kimondta, hogy a Jobbik nácisága, neonácisága mint minősítés ellen nem lehet kifogása a pártnak. Tudom és feltételezem, hogy Kelemen rabbi is megtalálja ezeket a Jobbikról szóló infomrációkat.

Nem vagyok alaposan képzett hitéleti kérdésekben, a zsidóban sem, részismereteim vannak arról, így a zsidó hit Kelemen által hangoztatott irányelveivel vitába sem fogok szállni, nem tisztem. Kelemen Katalin rabbi azonban alapismeretek és bizonyítható tények kapcsán súlyosan téves, hazug és felháborító dolgokat állít.

A Szim Salom rabbija szerint Vona Gábor „érett önvizsgálatot, állandó önreflexiót folytatott”, őt egy ilyen személyként kell kezelni, ha boldog Hanukát kíván.

Ha egy rabbi az etikus viselkedésre hivatkozva kritizál bárkit, jelen esetben egy másik rabbit, elvárom, hogy ne hazudjon.

Kelemen Katalin rabbi valótlanul állítja, hogy a Jobbik hivatalos közleményben, avagy Vona Gábor akár hivatalos, akár magánemberi státuszban bármilyen, az eddig folytatott náci retorikáját illetően önvizsgálatot avagy önreflexiót folytatott volna. Kelemen meg sem próbálkozott ennek bizonyításával, míg Köves szavait elemenként idézte.

Köves Slomó és Heisler András épp a Jobbik önreflexiójának hiányára rávilágítva, nem hogy gyanakodva, de teljes joggal nem tudja bűnbánó, megbékélő gesztusnak tekinteni Vona üdvözlő sorait.

Amennyiben Kelemen Katalin hittudományi értelmezése a levelében hangsúlyozott általánosításokon alapszik, nem érdeklik szavak és tettek, úgy joggal feltételezem, hogy a hanukai jókívánságot akár két nappal, két héttel vagy két évvel megelőzőeket is kedves gesztusnak értékeli: úgymint a Jobbik rendezvényén teli szájjal kiabált zsidók bevagonírozási szándékát, a cigányok kényszersterilizálási törvényjavaslatát, cigányok elleni tettleg fellépést párthadsereggel, zsidó származású költő betiltását származása miatt, melegek bebörtönzési szándékát, hogy csak a legkedvesebb jobbikos gesztusok közül idézzek.

A világi életben a megbánásnak tartalmaznia kell az elkövetett bűnök és vétkekkel kapcsolatos önreflexiót. Ez a jog területén is így van, létezik ilyen jogilag is értelmezendő gesztus bírósági eljárásokban is. Ezt egyébként a Jobbik tudja legjobban, hogy a megbánás és bocsánatkérés konkrét szavakra és tettekre kell, hogy irányuljon, amikor sosem volt jó hírnevük állítólagos megsértése miatt közpénzmilliókat költenek elbukott polgári peres eljárásokra. Kelemen rabbi kérjen tanácsokat Vona Gábortól a bocsánatkérés jogi műfajában.

A katolikus hitben a gyónás szintén konkrét, megnevezett bűnökre vonatkozik, nem fogadható el gyónásnak, ha a gyóntatófülkében egy jó napot-tal köszön az addig a templom híveit káromló, a templom felgyújtásával fenyegető delikvens, majd távozik.

Az önreflexió lényege, hogy adott, konkrétan megnevezett, elítélendő nézetekről és tettekről alakítsunk ki egy helyes, morális és demokratikus álláspontot. Ebben nem csak az őszinteségnek van szerepe, hanem elég nehéz demokratikus értékrendről és korábbi bűnökről vitázni egy attól teljesen független ünnepi köszöntés kapcsán.

Köves Slomó és Heisler András Kelemen Katalin állításával szemben nem szégyenítette meg Vona Gábort, ugyanis az általuk válaszlevelükben hivatkozott, a Jobbik és elnöke által vallott nézetek mai napig fellelhetőek, érvényben vannak. Pártprogramként és hivatalos álláspontként hirdették és hirdetik őket. Ha úgy tetszik, büszkék rá. Köves és Heisler csak emlékeztette Vona Gábort erre. Köves a Kelemen által fontosnak tartott önreflexióra biztatta a náci pártelnököt.

A Szim Salom rabbijának ez az önreflexió olyannyira fontos volt, hogy rögtön el is tekintett tőle Vona Gábor esetében.

Kelemen Katalin rabbi szerint egy állampolgári képviseletet a parlamentben ellátó párt esetén szavaikra és tetteikre hivatkozni nyilvánosan nem etikus a zsidó hit tanítása alapján. Kétlem, hogy a zsidó vallás, az erkölcsi útmutatás a hálószobákban és női budoárokban művelendő lelki gyakorlat lenne kizárólag, bár az tény, hogy nő oda sem férhet minden zsidó hitéleti eseményhez, férfiak közé. Egy közösségi zsidó imát nem lehet lefolytatni, ha nincs jelen tíz ember, alapesetben tíz férfi.

Nem érzem úgy, hogy közösségi témákban négyszemközti diskurzust írna elő a zsidó hit.

Vona Gábor pártelnökként, a pártja nevében írt üdvözletet. Még ha magánemberként is írta volna, tetteiért magánemberként is felelős, náci politikai szerepe büntetőtörvényi kategória, amelyekért személyével is felelős. Pártképviselő közszereplővel folytatott nyilvános kommunikációja, levelezése pedig sosem magánemberi szint.

Kelemen Katalin pedig állampolgárként sem írhatja át a közügyeket magánüggyé.

Az alapvető emberi jogok sárba tiprását nem nevezheti sem magánügynek, sem nem sikkadhat el felettük hitéleti tanításokra hivatkozva. Emberi jogaink és alkotmányos értékrendünk felette áll a vallásoknak, szekuláris állam vagyunk. Jó esetben minden vallás az embertársaink tiszteletéről szól. Amennyiben ezt valaki megszegi, az arra való nyilvános hivatkozás, megintés, sőt, törvényi felelősségre vonás törvényben előírt kötelességünk.

Ismereteim szerint a zsidó kultúra és hit alapja a tanulás. Csak javasolni tudom Kelemen Katalinnak is, hogy abban a témában se tartózkodjon a tanulástól, amely témában levelet ír állítólag egy zsidó közösség nevében, levelével a hazugsága és botrányosan felháborító vaksága felvállalására kényszerítve általa közösségben megnevezett hittársait.

Kelemen Katalinnak szíve-joga magánemberként bárkinek megbocsátania, ha neki úgy tetszik, a megbocsátás műfaját egyedien művelve, azt egy „nincs mit” szlogennel letudva. A magyar nyelvben a „nincs mit” a „köszönöm”, és nem az el sem hangzott „bocsánat” kifejezésre adható válasz.

Azt viszont rabbiként sem teheti már meg, hogy hazug állításokkal, „hittársai nevében” indokolja meg, miért elfogadható az emberi jogok sárba tiprása.

Minden jámbor, megbocsátást és elfogadást hirdető egyént tisztelni kell nézetében. Ám azt nem nevezhetjük elfogadásnak, ha azt hazugsággal, mások eltiprásával, mások jogainak megsértését szó nélkül elfogadással teszik. Aki így teszi, az a kirekesztést fogadta el, és nem az embertársait, azok méltóságát és jogait.

Kelemen Katalin, a Szim Salom reformzsidó szövetség rabbija nagyobb hangsúlyt fektetett levelében arra, hogy ő vagy általa vélt zsidók milyen színben tűnnek fel nácik szemében, mint arra, hogy megközelítő képet kapjon arról az emberről, akiről levelet írt.

A szentendrei Jobbik 2010-es hivatalos kampányplakátjaira keressen rá az interneten, pár 1930-as éveket idéző antiszemita gúnyrajzból megtudhatja, milyen kép él a Jobbikban a zsidókról, amennyiben a nyilvános listázási és bevagonírozási szándékukból nem kristályosodott ki számára.

Olyan érzésem van – és még ezzel tudom a legkedvezőbb összegzést festeni a Szim Salom rabbijának leveléről – hogy Kelemen Katalin a 22 zsidótörvény és többszáz végrehajtó rendelet idején a kétségbeesett zsidók viselkedésmintáját követi, ahol a fajelméletet törvényi szinten meghirdető magyar államapparátusnak és honi keresztény egyházvezetésének kétségbeesetten próbálták a zsidók és annak minősülők igazolni, hogy ők magyarok, hazafiak, már jó keresztények, és hasznos tagjai a társadalomnak. Igyekeztek „jó képet festeni magukról”, bármit is jelentsen ez olyanok esetében, akiknek jogait épp sárba tiporják.

A Jobbik parlamenti párt náci retorikát, tetteket folytat a múltban és jelenben. Biztosan van valamiféle módja, hogy ezt valaha nyilvánosan megtagadják, visszavonják.

Mindegyiket egyesével, külön-külön.

Ugyanis a melegeknek nem elégséges, ha csak a cigányok gettósítását vonja vissza a Jobbik, mert őket szexuális orientációjuk miatt szerette volna bebörtönözni a párt parlamenti javaslatban.

Minden bizonnyal vidékről Auschwitzba deportált felmenőkkel rendelkező zsidóknak sem elegendő, ha visszavonják Horthy Miklósról kifejtett éltetési nézeteiket, lebontják általuk és szövetségeseik kezdeményezésére országosan állított Horthy-szobrokat, közterületről visszaveszik az elnevezést, felhagynak a novemberi bevonulási operettel, mert vannak olyan zsidók, akiknek felmenőit Szálasi rezsimjének nyilas pribékjei lőtték a Dunába. Így a mezőkövesdi, a Jobbik eszmeképviselői és párthadserege által avatott Szálasi-emlékoszlopot is el kéne távolítani, a párt eszmeszövetségeseinek az Új Köztemető 301-es parcellában, a Szálasinak betudott sírnál a nemzetvezető március 12-i kivégzése évfordulóján emlékező tisztelgéseket befejezni, Jobbik-szövetséges nyilas-hungarista weboldalakat megszüntetni.

Kedves Kelemen Katalin rabbi!

Én, mint a magyarországi népirtást elkövető és/vagy végigasszisztáló magyar társadalom leszármazottja, kikérem magamnak, hogy Ön egy önreflexiót sosem végrehajtott nácinak, akinek pártja mai napig mérgezi a magyar társadalom lelkét, megbocsásson, és szavait kedves gesztusnak nevezze, csak azért, mert Hanuka kapcsán ő azt próbálja igazolni, hogy Karácsonykor, közterületen, hevenyészve összetákolt kereszteket állítva, a keresztény hit szerint Jézus születésekor annak halálát hirdetve ő és pártja keresztény lenne.

Higgye el, nem fáj az önreflexió, felszabadító érzés. Nem szükséges azt hazudnia, hogy Vona és pártja megtette, amennyiben nem. A „zsidókról kialakított képemet” meg igyekszem nem az Ön sorai alapján kialakítani – egyébként számomra nincs identitásokról általánosító kép, ezt fajelméletnek tartom – ahogy még Önről sem alakítanék ki végleges képet.

Ön is élhet az önreflexió intézményével. Véleményem szerint nagyon sok zsidónak bocsánatkéréssel, állampolgártársamként demokráciaelméleti ismeretek bepótolásával tartozik. Lekötelezne, ha ezt is nyilvánosan tenné meg, immáron csak az Ön nevében.

Amennyiben rögtön 2017 januárjában érzékennyé vált a 2009-től választási kampányban gyűlölködő, uszító Jobbik és elnöke ténykedéseire, kérem, tartson velünk, civilekkel a holokauszttagadó emlékművek lebontásáért küzdő kiállásokra, emelje fel hangját a Jobbiktól akár már holnap olvasható újabb uszításaik ellen, a megfélemlített embertársaink védelmében. Hanuka előtt, után, Pészach idején – tudja, 1944-ben Pészach idején gettósítottak, ezt üdvözli a Jobbik – és a szürke hétköznapokon is.

Ezzel tenné a legtöbbet az etikus viselkedésért, az ezzel elérhető megbékélésért és elfogadásért. Ezt megtették hittársai is a Horthy-rezsim idején.

Az kevés, hogy az Ön által megrótt, ám rabbi társa iránt Ön által is tanúsított „felsőbbséges viselkedésével” rácsodálkozik a „háborúk és merényletek napi több száz áldozatára”.

1944-ben napi több ezer áldozat volt, Vona Gábor pártja az ezt jóváhagyó kormányzót élteti, ezt a deportálást ismételné meg. Hanukai üdvözlete mellett a Jobbik Hitler születésnapját is megünnepelte, tetteit éltetve.

A magyarországi holokauszt üldözései és eseményei bőségesen dokumentáltak a hazai levéltárakban, munkám során sokat foglalkozom velük. Az Ön hozzáállása, hogy hitéleti, hitközösségi privilégiummá teszi az alapvető emberi jogok megítélését, levele arról árulkodik, mintha a kirekesztéssel szemben megengedő, külön igazságot fogalmazhatna meg rabbiként, hitéleti vezetőként, már a holokauszt idején is érvényes emberi jogokkal meredeken ellentétesen, az engem a korabeli keresztény egyház bűnsegédletére emlékeztet.

Önnek semmi joga sincs erre, Ön elsődlegesen magyar állampolgár, tiszteletben kell tartania szekularizált államunk törvényeit. Kötelessége az Alaptörvényben és az EU Alapjogi Chartájában rögzített alapvető emberi jogokat tiszteletben tartani, annak nyilvánvalóan tetten érhető eltiprását nem tekintheti semmisnek, sem rabbiként, sem pápaként. A megbocsátás reményében nem hazudhatja, hogy megbánás történt. Erre sem egy karácsonyi, sem egy hanukai üdvözlőlap nem jogosítja fel. A bűncselekményektől való eltekintésre biztató igehirdetést nem folytathat.

Az uszító magatartás és a történelemhamisítás ellen az Ön által kritizált rabbi és hitközségi elnök már több ízben felemelte szavát.

Ön, tudtommal, soha.

A Jobbik Hanukája: hová álljanak a zsidók?

Meghívó „a Jobbik Hanukája és a szélsőjobboldali pártok térnyerése Európában” címmel megrendezésre kerülő kerekasztal beszélgetés és vitára 2017. január 11. (szerdára), 18:00-20:00 óra között a Bálint Házban (Budapest VI. ker., Révay u. 16.)

Kimondottan puritánok

„A Cinege utca és a Csipke utca sarkán látsz egy kalotaszegi kaput. Megnyomod a csengőt, bemész. Öt gyereket találsz, egy kedves asszonyt, szerény villát. Ha csak ezt látnám, a személyes környezetet, nekem elég lenne, hogy lássam azt is, lakója mit gondol az életről, a jövőről.” (Makovecz Imre, 2010. március)

„Tuzson Bence leszögezte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a budapesti Cinege úton lakik, ahonnan nem költözik sehová.” (Megalapozatlan a hír a Miniszterelnökség Várba költözéséről)

Próbálja csak meg valaki a gyakorlatban is kipróbálni a mérgében megboldogult Makovecz Imre szíves ajánlását. Lassan, óvatosan közelítse meg a Cinege utca és a Csipke utca sarkán szerénykedő villát, aztán kezdje el nyomkodni a kalotaszegi kapun található csengőt. Még feleszmélni se lenne ideje, máris a földre teperve találná magát. Öt, állig felfegyverkezett gyerek hancúrozna rajta pajkosan, abból a célból, hogy kedvesen ártalmatlanná tegyék őt. Ki tudja mennyit lehet manapság kapni egy ilyen csengőnyomogatási kísérletért, ha azt a bíróság szíves-örömest, terrorcselekménynek nyilvánítja? Legkevesebb tíz évet. Ennyi bőven elég lenne mindenki számára, hogy ő is belássa, a ház lakója mit gondol az életről, a jövőről és a paranoiáról.

Ráadásul még azt sem lehet pontosan tudni, hogy egy adott időpontban Mészáros Lőrinc éppen melyik szerény gabonatárolójába kell annak becsengetnie, aki a miniszterelnökkel szeretne parolázni, és bókolni az említett kedves asszonyka főztjének. Ilyen, kissé bizonytalan tulajdonosi háttérrel rendelkező, de szigorúan őrzött objektumból van egy rakás mindenfelé. Hivatalosan ugyan nem léteznek, de akit érdekelnek a paranormálisan viselkedő ingatlanok, az járjon utána a kérdésnek. Hivatkozzon nyugodtan arra, hogy Makovecz Imre küldte őt, egy hétvégi szeánszon való találkozásuk alkalmával.

Nem lesz könnyű feladat Orbán Viktor nagyjából 30 milliárdba kerülő „nem költözését sehová”, mint puritán cselekedetet beállítani, de kellő elszántsággal minden sikerülhet. Kivéve egy jól védett kalotaszegi kapu csengőjének megnyomási kísérletét.

Orbán Viktor túlzásba vitt szerénysége kezdi megközelíteni a 2006-ban váratlanul elhunyt Saparmyrat Ataýewiç Nyýazow Türkmenbaşy-ét.

Tuzson Bence, aki a foglakozására nézve kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, valami olyasmit is elárult puritán jellegű telefonbeszélgetése során, hogy „Orbán Viktor dolgozószobáját Tisza István korábbi miniszterelnök »közismerten puritán berendezésű«, ma Debrecenben található dolgozószobai bútorainak másolataival alakítják ki, így »semmilyen különleges beruházásra nincsen szükség«.” Egy kis glettelés imitt-amott, a randa foltok eltüntetése, néhány műanyag tipli a falba, a vízcsapok megbőrözése, pár konnektor felszerelése, új villanykapcsolók beszerzése. Talán ilyesmik.

A szóban forgó épület – amelybe a puritán életvitelű Orbán Viktor nem költözik be – a felújítása után huzamosabb ideig mindenki számára megtekinthető lesz. Valószínűleg csak be kell csengetni a kapun azzal, hogy megjöttünk puritánságot nézegetni.

Tuzson államtitkár azt is megtelefonálta az MTI-nek, hogy a Miniszterelnökség hivatalának bútorzatával kapcsolatban semmilyen döntés nem született. Ez így, önmagában, elég fenyegetően hangzik. Az adófizetők már eddig is 21 milliárd forinttal kedveskedtek Orbán Viktornak azért, amiért nem költözik sehová. Ezt nagyvonalúan megtoldották 3,9 milliárddal a belsőépítészeti megoldásokra. Ehhez jön még a puritán jelleget kellőképpen kihangsúlyozandó műtárgyakra 1 milliárd forint.

A szerény, de megfelelően ízléses bútorzat beszerzéséhez ezek szerint szükség lesz még pár milliárdra.

Sokkal olcsóbb, szerényebb megoldás lett volna, ha miniszterelnök közvetlenül, a Cinege utcától nagyjából 1.618 kilométer távolságra található Buckingham-palotába nem költözött volna be. Az ugyanis elég szépen be van rendezve, a királynő pedig már 90 éves és a puritán szóhoz hasonlóan, erősen gyengélkedik.