Tölgyes Péter írása

Győztes csapaton soha ne változtass! Remek társaság. Csupa vidám, boldog arc.

A miniszterelnök óriási diadalról beszél, mert többen szavaztak most vasárnap nem-mel, mint 2003-ban, az EU-csatlakozásról tartott ügydöntő népszavazáson igen-nel. A dobogón mellette, mögötte állók még csak kényszeredett mosolyt sem tudtak az arcukra erőltetni. Pedig van rá egy fogadásom, nekik még véletlenül sem jutott az eszükbe, hogy ennél erőltetettebb, egyszersmind árulkodóbb párhuzamba állítás már bravúr lenne.

Orbánt tegnap éjjel meglátogatta régi barátja, Freud: azzal, hogy az EU-csatlakozási referendum igen-jeivel állította szembe az elbukott kvótanépszavazás nem-jeit. Rendesen elszólta magát. Érthető, elvégre valamivel csak meg kellett próbálnia szemléltetni, hogy a nagy zakó, amelyet a választópolgárok hatvan százalékától kapott, valójában a győzteseknek járó sárga trikó, de ezzel akaratlanul is a DK érvelését támasztotta alá a voksolás tényleges kérdését és valódi tétjét illetően.

Ezzel a szembeállítással Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy ha a érvényes lett volna a voksolás, azt előbb-utóbb az országnak az Európai Unióból történő kiléptetésére használná fel. „Győzelmi” beszéde és mai parlamenti felszólalása alapján a kudarc sem igazán riasztja vissza őt attól, hogy kiérezze belőle azt az óriási támogatást, amely már egyáltalán nincs meg az elképzelései mögött. Nem hagyott kétségeket afelől, hogy a tizenöt milliárd forintot felemésztő cirkuszt, érvénytelensége ellenére, továbbra is döntő fegyvernek tartja az Európai Unióval az ország függetlenségének (?) megőrzéséért vívandó harcában.

Azért legalább a tanácsadói - vagy az orvosai? - szólhatnának neki: ha az EU testületei előtt nyomásgyakorlásra, zsarolásra akarja használni az október 2.-ai bukfencet, csak még inkább kinevetteti magát. A politika ugyanis nem igazán honorálja az irracionalitás ilyen mértékű elburjánzását. Persze, ne legyenek kétségeink, az Orbánhoz közel állók egyike sem kockáztatja meg, hogy selyemzsinórt kapjon a Führertől.

Figyelem, produkcióóó: most ugrik a majom a vízbe! És ha a történtekből fakadó következtetéseket végre helyesen vonja le a demokratikus ellenzék, bele is fullad.

Nemzeti hőssé válni többféleképpen lehetséges. Néhány esetben mindössze választott hivatásról van szó. Akadnak akik önfeláldozóan áldozzák fel az életüket egy szent cél érdekében, de akadnak olyanok is, akiket ugyanezen szent cél érdekében egyszerűen alkalmaznak. Harald Bettiepen, Newontario hivatásos ellenzéki aktivistája és lánglelkű forradalmára az utóbbi lehetőséget jóval kedvezőbbnek ítélte meg, mint a rendkívül megtisztelő, de kevésbé kifizetődő mártíromságot.

Roger Phileas Lucypencil, Newontario véletlenül, de döntő többséggel megválasztott köztársasági elnöke akkor vált ismertté, amikor kijelentette, szerencsés módon megszerzett országának függetlensége érdekében egyetlen más állammal sem hajlandó közös szárazföldön osztozni. A teljes szuverenitás elérése érdekében Newontariót ezért haladéktalanul önálló kontinenssé nyilvánította. Mivel ezt egyetlen nemzetközi egyezmény sem tiltotta meg, a leválás nem ütközött semmiféle akadályba. Ily módon Newontario lett az első olyan kontinens, amelyet minden oldalról szárazföld határolt.

Lucypencil elnök gondoskodott a gazdasági erőforrások kisajátításáról, majd praktikusan szétosztotta ezeket hívei között. Bölcs és előrelátó cselekedetének következtében egyre többen kezdték el bizonygatni azt a tényt, hogy ők mindig elkötelezett és hűséges hazafiak, azaz Roger Phileas Lucypencil őszinte tisztelői voltak. Rövidesen sor került a magántulajdon szigorú felülvizsgálatára és ésszerű korlátok közé szorítására. Ez egyrészt megnövelte a rendszer támogatóinak, másrészt az elnök ellenségeinek számát.

Néhány váratlan, tragikus esemény rádöbbentette az állampolgárokat arra, hogy a Lucypencil elnök ellen megfogalmazott kritikák nem szolgálják az lakosság érdekeit és rossz hatással vannak a születéskor várható élettartamra. A kezdeti, optimista tiltakozások ritkulni kezdtek, majd átvették szerepüket az elnök tevékenysége melletti látványos kiállások, tömegdemonstrációk.

Az ellenzék a saját érdekében megpróbált teljesen észrevétlen maradni. A többszörösen visszaesően megerősített titkosszolgálat, a Nemzeti Ingatlanforgalmazási Iroda (NIFI) mindent meg is tett annak érdekében, hogy ezen törekvésük teljes sikerrel járjon. Egyeseknek még időben sikerült elhagyniuk a kontinenst, míg mások egészen békésen meghaltak álmukban. Newontario demokratikus köztársasága emiatt egy idő után, sajnálatos módon, ellenzék nélkül maradt.

A nemzetközi emberjogi szervezetek és más efféle, haszontalan intézmények állandó akadékoskodásai rengeteg bosszúságot és kellemetlenséget okoztak az elnöknek. Legfőképpen azzal vádolták meg, hogy teljesen kisajátította a demokratikus intézményeket és magáncélra használta fel azokat. Az elnök frappáns érvelése ezek ellen a vádak ellen az volt, hogy mindezekből egy szó sem igaz és rendkívül sértő a kontinens becsületes lakossága számára.

Amikor arra figyelmeztették Lucypencil elnököt, hogy a halálbüntetés bevezetése nemzetközi egyezményeket sért, kijelentette, ezzel ő is tökéletesen tisztában van. Tájékozatlan kritikusainak azt javasolta, az alaptalan vádaskodás helyett gondosan tanulmányozzák inkább át Newontario kontinens mintaértékű Alkotmányát és Büntető Törvénykönyvét. Ezekben ugyanis sehol sem szerepel az említett halálbüntetés. Egyértelműen bizonyítható, hogy Newontarióban a legsúlyosabb kiszabható büntetés az életfogytig tartó levegőmegvonás, amely ráadásul jó magaviselet esetén 20 évre mérsékelhető. Az elnök mindezekhez azt is hozzáfűzte, váratlan balesetek más kontinenseken is gyakran bekövetkeznek.

A demokrácia védelme érdekében azonban mindenképpen szükségessé vált az elfogyott ellenzék pótlása. Ennek hiányában ugyanis az önálló kontinens elveszíthette volna legfőbb természeti erőforrásait, a jelentős külföldi támogatásokat.

Ennek elkerülése érdekében fel is állították az Ellenzéki Ügyek Államtitkárságát. Ennek legfőbb feladata az volt, hogy könnyű, jól jövedelmező hivatali munkára keressenek jelentkezőket. A meghirdetett állásra rengetegen pályáztak ugyan, de amint megtudták, hogy ténylegesen ellenzékbe kellene vonulniuk, más, halaszthatatlan elfoglaltságukra hivatkozva visszautasították a kecsegtető ajánlatot.

Néhány szerencsétlen flótás, amint meghallotta, miről is lenne szó, azonnal keményen ostorozni kezdte Lucypencil elnök tevékenységét. Az államtitkárság megköszönte bátor kiállásukat, őszinteségüket, további sok sikert kívánt számukra, majd haladéktalanul kiutasították őket a kontinensről. Ezt azonban sajnos már nem állt módjukban elhagyni. További sorsukról nem tudható semmi, a választói névjegyzékből azonban törölték a nevüket.

Harald Bettiepen érdeklődését azonnal felkeltette az államtitkárság ajánlata. Egész életében fényes és jól jövedelmező politikai karrierre készült. Rendkívüli ügyességgel és gyakorlati érzékkel váltott politikai pártállást és személyes meggyőződést. Nagy gyakorlatra tett szert mások diszkrét elárulásában is. Ezt a képességét az illetékes hatóságok rendkívül nagyra értékelték.

Az elnök győzelme után a gyakorlatias Bettiepen azonnal belépett a Lucypencil pártjába, a Szabad Kontinensvándorlás és egyéb más Tevékenységek Szövetségébe (SZKVTSZ). Az erős konkurencia azonban negyon megnehezítette tehetségének kibontakoztatását.

Jó politikai érzékkel rögtön megérezte, hogy Ellenzéki Ügyek Államtitkárságának sürgősen hivatalos ellenzékre van szüksége. Ennek tudatában írta meg önéletrajzát és motivációs levelét, amely rendkívül megnyerte az Ellenzéket Létrehozó Bizottság tetszését.

Az állásinterjún biztosították az ez iránt élénken érdeklődő Harald Bettiepent arról, amennyiben elvállalja az állást, nem kerül közvetlen életveszélybe. A megnyugtató tény ismeretében a jelölt azonnal el is fogadta az ajánlatot.

Harald Bettiepen így az Ellenzéki Ügyek Államtitkárságának alkalmazottjaként, a kontinens ellenzéki vezetőjévé és a rendszer ádáz ellenségévé vált.

Az államtitkárság szorgalmas munkatársai előzőleg gondosan összeállították a leendő ellenzéki vezető tevékenységét. Napokra lebontva felsorolták a kormányellenes megmozdulások, az ehhez szükséges humán erőforrások, a rendőri atrocitások időpontjai, valamint a túlkapások módozatai. Bettiepen számára biztosították különböző pártok államilag kontrollált alapítását, majd tetszőleges feloszlatását. A tevékenysége során megszerzett adományok felett az ellenzéki vezető szabadon rendelkezhetett.

Az államtitkárság cserébe azt várta el, hogy a kontinens kijelölt ellensége minden hónap 20. napján jelentse az általa irányított ellenzéki szervezet tagságának személyi adatait, elvégzett tevékenységük rövid összefoglalóját, valamint elérhetőségüket. Bettiepen feladatához tartozott az esetlegesen felbukkanó ellenzéki szervezetek, illetve a hivatalos forradalmár tevékenységét becsmérlő személyek megfelelő mértékű ócsárlása A gyakorlott kalandornak ezek a tevékenységek nem okoztak semmiféle nehézséget.

Bettiepen számára a nagyobb hitelesség kedvéért az Ellenzéki Ügyek Államtitkársága biztosította az állandó fenyegetettség állapotát, az üldöztetést és a kegyetlen elnyomást. Ennek keretében az ellenzéki vezető életveszélyes fenyegetéseket, pénzbírságokat, bírósági idézéseket és igényesen összeállított fenyegető leveleket kapott.

Az ádáz ellenségeskedés Roger Phileas Lucypencil elnök és esküdt ellensége, Harald Bettiepen számára kölcsönösen gyümölcsözőnek bizonyult. Bettiepen időnként még forradalom kirobbantásával is megfenyegette az elnököt, amely nagymértékben hozzájárult a köztársasági elnök hatalmának stabilitásához, valamint Lucypencil és az általa vezetett Szabad Kontinensvándorlás és egyéb más Tevékenységek Párt népszerűségének növekedéséhez.

A külföldi bírálók kénytelenek voltak elismerni azt a tényt, hogy Roger Phileas Lucypencil, Newontario egyre stabilabb mértékben megválasztott köztársasági elnöke a demokrácia elkötelezett híve. Ennek legfőbb bizonyítéka az volt, hogy Harald Bettiepen, utcai gerilla, ellenzéki vezető, forradalmár tartósan életben volt.

Többen Bettiepent a kontinens nemzeti hősének tekintették és állítólag valami ismeretlen, titkos helyen még egy életnagyságú szobrot is emeltek számára.

2016. május harmadikán húsz ember, köztük tizenegy norvég iskolás hánykolódott egy instabillá vált turisztikai ballonban Berlin felett, amelyet a szél percekig ide-oda dobált. A rémült utasok sokkot kaptak, de szerencsére mindenkit sikerült épségben lehozni.

Kissé hasonló, bár nem közel sem ilyen drámai esemény játszódott le 1980. május elsején, amikor a munka ünnepének alkalmából a Freie Deutsche Jugend (FDJ), a Német Demokratikus Köztársaság ifjúsági tömegszervezetének szervezésében három, vérvörös hőlégballont engedtek fel a berlini fal közelében.

Ezekről a joviális légi alkalmatosságokról az Állambiztonsági Minisztérium (Ministerium für Staatssicherheit, röviden Stasi) által gondosan átvilágított, megbízható FDJ tagok 300 méter magasságból néhány pillantást vethettek Nyugat-Berlinre, különös tekintettel az ott található katonai és ipari objektumokra.

Az eseményt az NDK televízió is közvetítette, sőt az első turnusban három operatőrt is felküldtek a levegőbe. A későbbi irattári kutatások alapján kiderült, hogy a speciális kamerák a Stasi tulajdonát képezték, ráadásul magukat a kameramanokat az Állambiztonsági Minisztérium képezte ki.

A szervezők természetesen gondosan ügyeltek az esemény spontaneitásnak látszatára, ezért egy előre összeállított lista alapján, a helyszínen sorsolták ki a szerencsés és alaposan lekáderezett utasokat.

A ballonok egyik oldalán hatalmas fehér betűkkel az „Ehre dem blauen Halstuch!” (Tiszteld a kék kendőt!) felirat állt, a másikon pedig ig Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt központi bizottsága főtitkárának, az NDK államtanács elnökének kissé idealizált,  piros-fehér színű, hatalmas és szigorú tekintetű arcképe volt látható.

Az alkotók valószínűleg Ernesto Che Guevara legendás portréját tekintették mintának, de a végeredmény a színeknek és a főtitkár jellegzetes szemüvegének köszönhetően inkább a Kentucky Fried Chicken (KFC) logóján látható Harland David Sandersre emlékeztetett, természetesen az ezredes hetyke kecskeszakálla és bajusza nélkül.

Az egyik ballont az Oberbaumbrucke, a másodikat a Friedrichstrasse, a harmadikat pedig a Bornholmer Strasse környékén engedték fel mintegy 300 méteres magasságba. A ballonokat természetesen gondosan a földhöz rögzítették. A jelentések szerint a látási viszonyok kiválóak voltak, valamint a Beaufort-skála szerinti 2-es erősségű szellő fújdogált.

A résztvevők között Praktica MTL 3-as tükörreflexes fényképezőgépeket osztottak szét, részletes útmutatóval arról, hogy mit és hogyan fotózzanak le. A norvég iskolásokhoz hasonlóan itt is 11 főből állt a hajózó legénység. Hagyománytiszteletből a csapatokból egy ember kizárólag a többiekről készített felvételeket. Szervezettség tekintetében a néhai NDK-t azóta sem tudta egyetlen ország sem felülmúlni.

Egon Krenz, az FDJ Központi Tanácsának akkori főtitkára a friedrichstrassei bázisponton mondott ünnepi beszédet az egybegyűlt érdeklődőknek. A világbékén, a szocializmus közeli győzelmén, az NDK és Szovjetunió megbonthatatlan barátságán és a kellemes tavaszi időjáráson kívül másról nem nagyon tett említést Genosse Krenz. A szónoklatot természetesen lelkes tapsvihar és még lekesebb zászlólengetés követte. Ezután Egon Krenz egy előzőleg gondosan előkészített hirtelen elhatározástól vezérelve a gondolába pattant és hat FDJ tagnak és egy operatőrnek álcázott Stasi ügynök kíséretében – arcán a jellegzetes széles mosolyával – szép lassan 300 méter magasságba emelkedett fel. Mosolya 30 méter felett kissé kényszeredetté vált, Egon Krenznek ugyanis erős tériszonya volt.

A főtitkárt magától értetődően nem bízták meg fényképek készítésével, ezért fegyelmezetten, de kellőképpen óvatosan integetett az alant ünneplő tömegnek, amely vidáman vissza is integetett neki.

Nyugat-Berlinben a lelkesedés jóval visszafogottabb volt, csupán nemzetközi kézjelzésekkel üdvözölték az enyhén dülöngélő Honecker ballonokat.

Az elkészült felvételek elemzése során kiderült, hogy a harmadik emelkedés után Nyugat-Berlinben hatalmas transzparenseken, jól olvasható obszcén feliratok tűntek fel, elsősorban Honecker elvtárssal kapcsolatosan.

A kelet-német sajtóban mindez úgy jelent meg, hogy a nyugat-berlini polgárok lelkesen üdvözölték Erich Honeckert, a világbéke egyik legfőbb őrzőjét. Mármint hatalmas arckép formájában jelenlévő megtestesülését.

A délelőtti felszállások során még minden a tervek szerint alakult, egyetlen incidens sem zavarta meg a munka ünnepe alkalmából végzett légi felderítést. A szervezők azonban két dologgal nem számoltak, az utasok számárak kiutalt sörrel és a kora délután feltámadó heves széllökésekkel. Mindezek hatására az irányítás idővel tragikus módon kicsúszott a kezeik közül.

Az elfogyasztott alkohol következtében a fegyelem kezdett mindinkább fellazulni. Az elemzők jelezték, hogy az előhívott felvételeken egyre több Honecker elvtársat szidalmazó felirattal és egyre kevesebb katonai objektummal találkoztak. A képek minősége 15 óra környékétől erősen romlani kezdett, a résztvevők pedig szédülésre, valamint erős hányingerre kezdtek el panaszkodni, majd hangosan énekelni kezdtek. 12 darab, állami tulajdonban lévő Praktica MTL 3-as fényképezőgép nyomtalanul eltűnt vagy teljesen használhatatlanná vált.

Az operatív központ ekkor úgy döntött, 16 órakor leállítják az akciót. Mint később kiderült ez a késlekedés végzetes hiba volt a részükről.

15.30 körül keletről heves szél támadt a lebegő társaságra. Mivel a Honecker ballonokat túlságosan közel rögzítették le a berlini falhoz, azok egyre több időt töltöttek Nyugat-Berlinben, majd végképp átálltak. A gondolák ráadásul sokszor nagyon közel kerültek a földhöz.

Sajnos a teljesen megbízhatónak tartott FDJ-os elvtársak ekkor hangos ordítozással jelezték a helyszínen bámészkodó nyugat-berlini lakosoknak, hogy tulajdonképpen ők nagyon szívesen kiszállnának, amennyiben erre módjuk adódna. Szerencsére a hatóság gyorsan intézkedett és a tűzoltóság segítségével kiszabadították a lelkes és teljesen részeg hajótörötteket.

Az NDK határőrsége nem sok mindent tudott tenni ez ellen, mivel egyértelműen az ő légi járműveik sértették meg a légteret. Próbálták ugyan visszahúzni a saját területükre a ballonokat, de azokat a másik oldalon addigra erősen lerögzítették és a széljárás is ellenük dolgozott. Mire végre megjött az utasítás a központból, hogy vágják el a köteleket, mivel ha a ballonok kisodródnak Berlinből, ahol az NDK légierő gondoskodik a földre kényszerítésükről, már túlságosan késő volt.

A kelet-német argonauták gyorsan elvegyültek az ujjongó nyugat-berliniek között.

Az Állambiztonsági Minisztérium gyorsan kiürítette az érintett területeket, majd szigorúan lezárta azok környékét. A televízió azonnal a népszerű NDK tévé balett extravagáns esztrádműsorát kezdte el sugározni, ezzel élérték azt, hogy a lakosság nagy része kikapcsolta a készülékét.

1980. május elsején így sikerült 33 kelet-német állampolgárnak gyakorlatilag állami szervezésben átjutnia Nyugat-Berlinbe. Az Állambiztonsági Minisztérium javaslatára először hazaárulóknak, majd elmeháborodottaknak, végül eltűnteknek nyilvánították őket.

Egon Krenz börtönnaplójában így emlékezett meg az 1980-as incidensről:

“Az úgynevezett FDJ-ballonok ügyében engem semmilyen személyes felelősség sem terhel. Az egész akciót ugyanis az Állambiztonsági Minisztérium szervezte és a szükséges eszközöket is ők biztosították. Az FDJ-nak nem is lett volna lehetősége kellő mennyiségű Praktica MTL 3-as fényképezőgép beszerzésére, a légballonokról nem is beszélve. Többször is egyeztettem Erich Mielkével, az akkori állambiztonsági miniszterrel. Az operatív teendőkkel Rudi Mittig miniszterhelyettest bízták meg. Mi, az FDJ részéről csak a résztvevőket biztosítottuk. Az időjárás előrejelzés aznapra csendes, nyugodt időt jósolt. Mittingék nnek ellenére mindenképpen nagy kockázatot vállaltak azzal, hogy a ballonokat a falhoz túlságoan közel helyezték el, de úgy tudom emiatt később senkit nem vontak felelősségre. Ilyen erős szélre nem készültek fel. Ez a magyarázata annak is, hogy nem helyezték készültségbe a honi légvédelmet.” (Gefängnis-Notizen, Das Neue Berlin Verlag, 2009.)

A ballonok közül kettőt egyszerűen elloptak és azóta sem derült ki, hogy valójában mi lett a sorsuk. Egyet ugyan visszajuttattak Kelet-Berlinbe, de azon Erich Honecker már hetyke kecskeszakállat és bajuszt viselt, így azonnal megsemmisítették és 30 évre titkosították.

A kudarc hatására egész Kelet-Berlinben betiltották a légballonok és léghajók használatát, valamint szigorúan korlátozták a héliumos léggömbök árusítását.

Arra azonban máig semmiféle logikus magyarázat nincs, hogy az Állambiztonsági Minisztériumnak mi szüksége volt erre a bizonytalan kimenetelű kalandra. A KGB jóvoltából kiváló minőségű légifelvételek és ortofotók álltak a rendelkezésükre, ráadásul akkoriban a Stasi-ügynökök hivatásszerűen nyüzsögtek Nyugat-Berlinben. Véhjetően hatalmi harcok vagy szabotázs állhatott a háttérben. Egyszer talán az állambiztonsági iratok között rábukkan valaki az igazságra.

Rudi Mitting 1994 augusztusában, Erich Mielke 2000 májusában hunyt el, így a Honecker ballonok titkát magukkal vitték a sírba. Egon Krenz azt állította, az ügyben ő nem tud többet annál, mint amit már elmondott.

Egyes vélemények szerint az egész akciót valójában a csehszlovák hírszerzés szervezte, de, hogy mi volt a céljuk, arra nincs semmiféle elfogadható magyarázat. A csehszlovákok akkoriban inkább a Semtex nevű, közkedvelt plasztik robbanószer nemzetközi forgalmazásával küzdöttek a világbéke fenntartásáért.

A leglogikusabb magyarázat az lehet, hogy mindez a Kentucky Fried Chicken előzetes reklámkampányának részét képezte. Berlinben jelenleg 10 KFC gyorsétterem üzemel. A cég a 80-as években könnyedén szponzorálhatta a Stasit azért, hogy segítsék őket a McDonald’s Corporation elleni ádáz küzdelmükben. A gyorséttermi láncok közötti versengés valószínűleg az évtizedek óta dúló kíméletlen kólaháború részét képezte, amelynek során a KFC a „PepsiCo Incorporated”, a McDonald’s pedig a „The Coca-Cola Company” termékeit részesítették előnyben.

Golgotavirág

„— Nincs már messze. — Mindig messze lesz.”

— Nehéz?

— Nehéz.

— Vigyem kicsit?

— Nem tudnád.

— Akkor hadd segítsek!

— Bírom.

— Nem úgy nézel ki…

— Ne törődj vele!

— De már az előbb is elejtetted. Kétszer.

— És kétszer fel is álltam.

— Harmadszorra már nem fogsz.

— Meglátjuk.

— Szúr?

— Szúr.

— Az szar.

— Az bizony.

— Nincs már messze.

— Mindig messze lesz.

— Fölfelé a legrosszabb.

— Ahogy mondod.

— Szomjas vagy?

— Igen.

— Akkor tessék, igyál… és odafönt mi lesz?

— Isten tudja. Nem én döntöm el.

— Akkor miért csinálod?

— Mert muszáj.

— Nem értem.

— Majd megérted.

— Én nem csinálnám.

— Szerintem te is csinálnád.

— Miből gondolod?

— Abból, hogy itt vagy. Velem.

— Már csak néhány lépés…

— Akkor sikerülni fog.

— …

— …

— Megjöttünk!

— Meg.

Ledobta a nehéz, átázott, hántolatlan fenyőfarönköt. A gyerek elbűvölten ugrándozott körülötte. Rágyújtott és leült a rönkre. Pihent kicsit, aztán elindult lefelé, a következőért.

Négy volt még hátra aznap.

A különböző összeesküvés-elméleteket anyagi haszonszerzés céljából, esetleg magamutogatásból, gyakran politikai megfontolásokból, illetve rejtett, ősi ösztönök miatt kezdik el terjeszteni az adott témában általában nem jártas, de elkötelezett hívők.

Ha egy nyughatatlan elme összetalálkozik egy számára megfelelő elmélettel, ami megnyeri a tetszését, akkor megnyugszik és ő maga is nekiáll az örömhír terjesztésének. Ha kellő elhivatottságot érez magában, bárki előállíthat egy saját gyártású, innen-onnan összeszedett anyagokból összetákolt teóriával, majd ezt könnyedén meg is oszthatja más jámbor lelkekkel.

Egy atomerőmű műszaki felépítése jóval bonyolultabb és érthetetlenebb, mint például a Nazca-vonalaké. Utóbbi mégis jobban izgatja a fantáziánkat, mivel tudjuk, hogy energiát ezeknek a rejtélyes objektumoknak a segítségével nem nagyon lehet előállítani. Sok minden mást azonban talán igen.

A földönkívüliek sajnos nem építenek sem autópályákat, sem vasútvonalakat, sőt még kényelmes családi házakat sem, de rejtélyes piramisokat, menhíreket talán igen. A földönkívüli látogatók szakirodalma rendkívül gazdag és feltűnően jövedelmező. Arról, hogy valakit éjszaka vakító fénysugarak kíséretében meglátogattak az ufók, közben megbőröztek egy régóta csöpögő vízcsapot, majd lejárólapozták a fürdőszobát, nem nagyon lehet olvasni. Mi lenne ebben a misztikus? Hogyan mutatna ez a hír egy újságban? És vajon milyen eredetű csemperagasztót használtak miunka közben? 

Rengeteg olyan esemény történik szerteszét a nagyvilágban, amelyekre nem lehet azonnal egyértelmű, megnyugtató magyarázatot adni. Önmagában ezzel nem is lenne semmi gond, ha ráhagynánk ezen rejtélyek megfejtését a tudósokra, kutatóintézetekre, bűnügyi szakértőkre. Kínlódjanak csak ők az ilyesmikkel, hiszen pont ez a dolguk és szeretnek is ezekkel bíbelődni. Az említett illetők, intézmények azonban rendkívül lassan dolgoznak, minden apró-cseprő dolgon fennakadnak, ráadásul furcsa szavakat használnak. Sok kutató unalmas, magának való, sőt néha kimondottan undok figura. Publikálnak, és nem igazán tündökölnek a sajtó előtt. Piszmognak, kísérleteket állítanak be. Mániákus módon cáfolhatatlan bizonyítékokat követelnek szinte mindenre.

Az információra kiéhezett közönségnek azonban se kedve, se türelme sincs mindezt kivárni. Jöjjön tehát olyan valaki, aki egyszerűen el tudja magyarázni a dolgokat és ezeket kellő meggyőzőképességgel elő is tudja adni. Ne motyogjon valami határozatlansági relációról és a környezeti hatások rekonstrukciójáról. Beszéljen világosan, gyorsan, sokat és határozottan. Így jóval hitelesebbnek tűnik hallgatóság számára amit mond. Az ilyen partiképes szakértőket viszik is, mint a cukrot. Két előadás között, kutyafuttában bekapnak egy könnyen oldódó, sűrített információtablettát, majd pillanatok alatt megfelelő magyarázattal állnak elő.

Mindenkinek jogában áll a valóságot alaposan leegyszerűsíteni és röviden, különösebb komplikációk nélkül elmesélni azt másoknak. Ők jóval piacképesebbek, mint a tudományos előadók. Ha ilyen sikeresek a gyors ételek, miért ne létezhetnének gyors teóriák, magyarázatok? Nincs idő hosszas társalkodásra, tanakodásra, mivel holnap már egy egészen más valamit kell csípőből és hihetően megmagyarázni. A legfontosabb, ha valaki ilyen portékával szeretne házalni a médiában, az képes legyen elhitetni önmagáról, hogy tökéletesen érti azt, amiről éppen magyaráz. Ne nagyon tűrjön meg maga körül semmiféle ellentmondást, kétséget. Csak olyanokkal álljon le vitatkozni, akik nagyjából egyetértenek vele.

Adjon frappáns megoldást egy adott problémára. Ha például jön az ellenség, akkor egyszerűen agyon kell csapni, le kell lőni, ki kell űzni őket. Nem kell kérdezgetni, hogy mit akarnak és mi történt velük mostanában? Az ellenség beazonosítása pofonegyszerű. Ők azok, akik nem mi vagyunk. A „mi” kategóriát ráadásul igény szerint lehet bővíteni, illetve szűkíteni. Remek fegyvernek bizonyul a megfelelő kezekben.

Az a politikus lehet sikeres, aki mindenféle különösebb teketória nélkül dönt, miközben elhiteti magáról azt, hogy képes uralni mindent és tudja, hogy mit csinál. Biztonságot ígér egy bizonytalan, egyre bonyolultabbá váló világban és mindössze szavazatokat kér cserébe. Mellé persze egy-két apróságot, ami még ezzel jár. A hatalom a demokráciákban megelőlegezett bizalmon alapul és nem örök életre szól. Amikor valami miatt a bizalom elfogy, akkor ott van tartaléknak az erőszak, majd jöhet a diktatúra megfelelő fokozata, valamint az örök életre szóló hatalom. Próbáljon meg csak ekkor okoskodni valaki. Pillanatok alatt ellenség, hazaáruló, szélsőséges esetekben mesterségesen előállított hulla lesz belőle.

A tudomány lassanként vesztésre áll a hittel szemben. Ez a hit azonban nem egységes, mint a vallások többsége, hanem valami állandóan változó, kiszámíthatatlan katyvasz, amelybe mindenki beledobálja a saját gondolatait. Nem képes egységes világképet alkotni, de a valódi tudományt – amely előírásokon, szigorú protokollokon keresztül tisztességes országokban kontroll alatt áll – ellenségnek tekinti és bizalmatlanságot szít iránta. A gyógyszergyártók ellen viselt elszánt hadjárat számos áldozatot követelt már, de ez nem mérsékli a támadások hevességét.

A hit hegyeket képes megmozgatni, ami ebben az esetben nem túl szerencsés. Ha a politika ráérez arra, hogy ezt a zavaros hitet fel tudja használni a maga érdekében, annak egészen bizarr következményei lehetnek.

Yahya Jammeh, Gambia elnöke 2007 környékén kijelentette, hogy ő kézrátétellel és különböző gyógyfűvekkel képes az asztma és az AIDS gyógyítására, ezért nincs értelme drága gyógyszereket alkalmazni a gyógyításukra. Jammeh elnök esetében az önmagába vetett hit a meghatározó. Nem nézhetjül le emiatt Jammeh elnököt. A napkjainkban népszerű gyíkember-teória sem sokban különbözik Gambia elnökének magabiztos kijelentésétől.

Az egyre népszerűbbé és eladhatóbbá váló összeesküvés-elméletek, áltudományok, sarlatánok, politikai szélhámosok ellen szükségessé vált egy eszmeáramlat, a felvilágosodás XXI. századi változata, amelynek célja, hogy a világot az irracionalitás, a babonák és az ostobaságok ellen megvédje.

Előbb vagy utóbb, de az emberek nagy része szembesül azzal az érdekfeszítő dilemmával, hogy van-e benne valami, amiről esetleg ezidáig még nem tudott. Az tartják, hogy az igazi szépség is belülről fakad, persze ha képes valamilyen módon kitörni onnan. Ha nem, akkor feltehetően észrevétlenül kuksol odabent és csak duzzog magában.

Az említett belső szépség feltárásának egyik legcélszerűbb módja a gasztroszkópia, a felső tápcsatorna endoszkópos vizsgálata, népies nevén a gyomortükrözés. Segítségével  – értő szakemberek kíséretében – a nyelőcsövén keresztül mindenki könnyedén eljuthat a egészen a patkóbeléig. Nagy élményről van tehát szó. Kár lenne kihagynia bárkinek is, akinek módja van részt venni egy ilyen látványos bemutatón.

A kaland során fény derülhet arra, hogy rendelkezünk-e fekéllyel, valami egészen elképesztő furcsasággal odabent, gyulladással, polyppal. A vizsgálat során akár rég elveszettnek hitt tárgyak is előkerülhetnek.

Pontosan nem emlékszem, éppen milyen állapotban jutottam ingyen belépőhöz a Gasztroenerológiára, de ami jár, az ugye jár. Ez pedig járt. Könnyelműség lett volna visszautasítani a kínálkozó lehetőséget. Azt hiszem esetemben mindössze szimpla góckutatásról volt szó.

Altatást, bódítást természetesen nem kértem. Mi értelme lenne egy vadvízi evezésnek a tajtékzó Salza folyón, ha az ember közben végigszunyokálja az egészet? Mi lenne így az élménnyel és az izgalommal? Bódítás nélkül az akció után a páciens ráadásul azonnal elhagyhatja a tetthelyet és mehet Isten hírével a dolgára. Nem kell előbb felalélnia.

Az előtér, ahol a bejutásra várakoztam a bonctermek diszkrét hangulatát árasztotta magából, amely elmélyült gondolkozásra készteti az emberi elmét és nyugtatólag hat a megfáradt idegekre. A váróban dermesztő csend honolt. Természetes fény sehonnan sem jutott be ebbe a meditációs szentélybe. A villódzó neonfények a világvége optikai illúzióját keltették a szemlélőben. A hatást zártszervényekre rögzített, praktikus műanyag ülőkék tették teljessé. Rendes, tisztességes rendelő soha nem használ különálló székeket csak egyberögzítetteket.

Rajtam kívül csupán egy fiatal nő várakozott a kezdődő előadásra. Láthatóan alaposan le volt szedálva, ezért időnként felállt, mintha valami célja lett volna, de persze nem volt. Arcán teljes tanácstalanság és enyhe idegesség tükröződött. Próbáltam megnyugtatni, hogy mindjárt startolunk, de ez valószínűleg nem hatolt el a tudatáig. Úgy nézett ki, mint egy nemes, de őrült várúrnő, hosszú, bíborszín köntösben. Méltóságteljes kinézetét az is fokozta, hogy jó két méter magas termettel rendelkezett, amit én is megpróbáltam egykoron elérni, de túl korán feladtam ebbéli próbálkozásomat.

Önző módon arra gondoltam, ha céltalan bolyongásai közepette esetleg rám esik, akkor a valószínűleg a Traumatológián kötök ki. Mivel a szavak nem hatottak rá különösebben, ezért egyszerűen fogtam és időnként leültettem.

Bimbódzó románcunknak az vetett véget, hogy az asszisztensnő kiszólt egy ajtó mögül:

– Áthozták már a beteget a Pszichiátriáról? – kérdezte élénk érdeklődéssel a hangjában.

– Úgy vélem, igen – válaszoltam. – De nem hozták, hanem valahogyan idekeveredett. 

– Nem adtak mellé kísérőt? – kérdezte csodálkozva.

– Lehet, hogy valamikor adtak mellé, de az illető jelenleg már nem tartózkodik itt – válaszoltam udvariasan, de határozottan.

– Maga is a Pszichiátriáról jött? – érdeklődött. Ezúttal felőlem. A kinézetem alapján ez nem volt meglepő feltételezés a részéről.

– Nem. Sajnos nem. A pszichiátrián még soha nem vendégeskedtem, de nagyon sok szépet hallottam már róla. Szívesen kipróbálnám milyen ott az élet. Én tulajdonképpen most a Kardiológiai Osztály megbízásából vagyok itt. Ugyanis jelenleg éppen ott lábadozom. A beutalót leadtam az adminisztráción, remélem közben nem minősítettek át – feleltem.

– Értem. Akkor a hölgy már jöhet is – válaszolta. Mivel ezt a szíves invitálást nem követte semmiféle érdemleges reakció, ketten szépen átkarolták és bekísérték szűkszavú társalkodónőmet.

Közben befutottak az ambuláns betegek is, kísérővel, testileg-lelkileg gondosan előkészítve. Hosszú időn keresztül az ő megnyugtatásukon kívül igazából nem történt semmi érdemleges.

Az időérzékem ilyenkor teljesen cserbenhagy. Elmélkedés és várakozás közben teljesen magára hagyom az időt, egyszerűen nem foglalkozom vele. Órákig képes vagyok hibernálni magam.

Hosszabb vagy rövidebb idő után betessékeltek. A vizsgáló helyiség már jóval barátságosabb volt, mint a kinti, autentikus hullaház. Két asszisztens és egy doktornő végezte a behatolást, akiket az egyszerűség kedvéért nyugodtan nevezhetünk tündérkéknek.

A doktornő feltette a már jól ismert kérdést:

– Maga jött a Pszichiátriáról?

Ez ennyire látszik rajtam? – gondoltam magamban.

– Igen – válaszolta helyettem az egyik tündér. – Ő az alkoholproblémás beteg.

Ez számomra meglepő fordulatnak tűnt. A karszalagom alapján azonban sikerült tisztáznom magam és meggyőztem őket, hogy rendkívül sok mindennel küszködök, de alkoholproblémákkal jelenleg még nem. 

A kardiológia szónak mágikus hatása van egy kórházban. Az ott dolgozók valószínűleg azt feltételezik, hogy az ebben a nyavalyában szenvedők könnyedén meghalhatnak, ami rendkívül szomorú esemény és rengeteg papírmunkával jár. A tündérek ennek hatására még tündéribbek lettek velem a kis kedvencükkel.

Megnyugtattak, kényelmesen oldalra fektettek, belém spricceltek egy kis Lidokaint, melynek az ízét nagyon kedvelem, majd megkértek, hogy harapjak rá egy pöcökre. Ennek a műanyag valaminek a közepén egy kör alakú nyílás volt. Ezen keresztül küldték le az endoszkópot kíváncsiskodni. 

„A gasztroszkópia vizsgálat során egy vékony, flexibilis csövet, az endoszkópot vezetnek le a nyelőcsövön keresztül.” – közli meglehetősen könnyedén és flegmán a szakirodalom. Egy tűzoltófecskendőhöz képest valóban semmiségnek tűnik egy gumislag. A spagettin kívül azonban nincs olyan vékony, flexibilis cső, amit élvezetesen, spontán ellenállás nélkül le lehetne vezetni bárkinek a nyelőcsövén keresztül. Természetesen a kardnyelőket és még néhány foglalkozási ág művelőit kivéve.

A műveletet iránytő doktornő rutinosan tájékoztatott, hogy ők majd szépen levezetik az endoszkópot a bendőmbe, miközben levegővel fújnak fel. Nekem eközben mindössze nyelnem kell. Egy kezdődő influenza miatt éppen hányingerrel bajlódtam, így a nyeldeklést nehezen tudtam összeegyeztetni az éppen ellentétes irányú folyamattal. A legjobb taktikának így az bizonyult a számomra, hogy néhány spontán öklendezésen és vad szuszogáson kívül nem csináltam semmit. Egy tündérke lefogott, egy pedig nagy gyakorlattal győzte le minden maradék ellenállásomat. Az endoszkóp végre elérte a célterületet, így már én is megkönnyebbülten gyönyörködhettem a saját látványomban.

Pompás panoráma! Valami ilyesmire számítottam. Egy szép, rózsaszínesen csillogó barlangocska, mindenféle zavaró gyomortartalom nélkül. Az ide-oda tekingetés úgy emlékszem okozott bennem valami furcsa érzést, de mély nyomokat nem hagyott a lelkivilágomban. A rükverc már könnyedén és gyorsan ment.

Napi 8 órában különböző habitusú, vérmérsékletű és lelkivilágú emberekbe endoszkópot gyömöszölni komoly fizikai, szellemi megerőltetést és hallatlan türelmet igénylő feladat. Úgy vélem nem mindenki adja olcsón a bőrét, illetve a nyelőcsövét. A legrejtélyesebb az egészben az, hogy mindezek ellenére mi működteti egyáltalán a magyar egészségügyet? A gyomortükrözés esetén az élvezet és pénz az biztos nem. Talán a kíváncsiság és a rettenthetetlen kalandvágy?

Havasi Bertalan kukucskálás közben

„A Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője, Havasi Bertalan ezt válaszolta az Indexnek: Gyurcsány Ferenc kétségbeesett önmosdatási kísérleteivel nem foglalkozunk.” (Orbán az előrehozott választásokról: Gyurcsány önmosdatása)

Nagyon helyes! A kíméletlen ostrom visszaverése és a végveszély elkerülése nem a kétségbeesés és a jelentéktelen, önző önmosdatási kísérletek ideje. Egyelőre érje be mindenki szerényen az október 2-ára meghirdetett, határvédő golyósironnal folytatott élet-halál harccal. Az elkövetkezendő csatákkal bőven ráérünk majd később foglalkozni.

Hacsak az egyre közeledő, holosztikus népszavazás eredményének következtében az egész nemzet nem süllyed el azon nyomban szégyenében, a jövőben megvívandó, győztes ütközetekből lesz még elegendő mennyiség.

Ha a haza valamikor októberben magához rendeli a miniszterelnököt és kijelenti számára, hogy „egy ezredévnyi szenvedés” után mostanában égető szüksége lenne egy megfelelőképpen előrehozott választásra, akkor az germanikusan az illetékesek által előre is lesz hozatva a megfelelő időpontra. Also! Majd akkor lehet kétségbeesetten jajveszékelni, hogy ezt most meg miért kellett és mégis hogyan. Talán még a bejutási küszöböt is valahogy feljebb lehetne pöckölni úgy 15-20 % környékére, ami rendkívül praktikus lenne a parlamenti helyek elosztását illetően.

A Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetőjétől elhangzottaknak első ránézésre nem sok értelme van, pontosabban mondva semmi. A mondat jelentése sajnos többszöri nekifutásra sem változik meg. Egyáltalán nem világos ugyanis az, hogy az előrehozott választások emlegetésével miként lenne képes Gyurcsány Ferenc – bármennyire kétségbeesett állapotban is van – megmosakodni. Ezt talán nem is érdemes tovább firtatni, bár Gyurcsánytól természetesen minden kitellik. Könnyen elképzelhető, hogy a volt miniszterelnök egy „Előrehozott választások jojobával” feliratú tusfürdővel próbálja lemosni önmagáról a vért és a szennyet.

A kvótareferendumra a nép által adott kedvező válasz esetén logikus lenne kihasználni a megszerzett hatalmas bizalmat. Orbán Viktor pénzt, energiát, embert, csirizt nem kímélve, ellenállhatatlanul csábította el a magyar választópolgárokat. Ennek hatására mára már olyan vonzó lett, mint egy 89 éves, dúsgazdag texasi olajmágnás, néhány előrehaladott állapotban lévő krónikus betegség kíséretében. Már első ránézésre kiváló partinak tűnik.

Naiv természetű, ártatlanul bajba jutott hajadonok esetében praktikus okokból előbbre szokták hozni a házasságkötés időpontját, ha sikerül előkeríteni ehhez a megfelelő vőlegényt. Miért ne lehetne ugyanezt megtenni a magyar választókorú népességgel kapcsolatosan is? Ők is kellőképpen naiv természetűek és ártatlanok.

Az így, még azon melegében megszerzett kétharmados többséggel már könnyedén be lehetne sepregetni a megmaradt értéktárgyakat és rá lehetne térni a köztársasági elnök jogköreinek kibővítésére. Mindez természetesen csupán aljas koholmány, amelynek emlegetésével Gyurcsány Ferenc akár egy hosszas és alapos kádkúra igénybevételére is kétségbesett kísérletet tehetne.

Ha a Fidesz valamiről azt kommunikálja az állampolgárok felé, hogy annak semmi alapja sincs, csupán nevetséges feltételezés, szánalmas próbálkozás, nem is érdemes foglalkozni vele, stb., akkor azt a bizonyos valamit érdemes egészen komolyan venni. Jobb kissé bizalmatlannak, mint teljesen hülyének lenni.

Egy, a kormány szempontjából sikeres kvótaellenes népszavazás olyan alaposan fejbe kólintaná azokat a polgárokat, akik határozottan unják már a kormány állandó küzdelmét és átlátszó mesterkedéseit, hogy csak egy elméletben létező politikus lenne képes szavazásra bírni őket. Olyan párt pedig nem fog szerepelni a szavazócédulán, hogy „Jelenleg Még Sajnos Nincs Meg (JMSNM)”.

Gyurcsány esetében a  karaktergyilkolászás pompásan bevált. Orbán támogatottságában azonban még az egyértelmű tények sem okoznak érdemi károkat.

A demokratikus ellenzéki szavazótábort jelenleg a kiábrándultság, a csalódottság és a szétaprózottság jellemzi. Egy részük soha nem fog önjelölt messiások, szerencselovagok, kétes egzisztenciák mögé beállni rajongónak. A „Te valamilyen Orbán Viktor takarodj!” szlogennel nem lehet őket túlságosan fellelkesíteni. 

Az egymás nyakát harapdáló, ide-oda kóválygó ellenzéki erők nem jelentenek komolyanvehető alternatívát. Még egy alapvetően egyszerűnek látszó választási szövetség kialakítása is gyakran tömegverekedésbe vagy örökösödési háborúba torkollik közöttük.

Szavazzanak az említett illetők esetleg arra a Jobbikra, amely taktikai okokból jelenleg megpróbálja láncon tartani a saját szélsőségeseit? Ez nem tűnik túlságosan racionális és optimális döntésnek.

Egy előrehozott választás a Fidesz-KDNP számára számos előnnyel járna, vesztenivalójuk pedig nincs. A miniszterelnököt azonban nem biztos, hogy jelenleg ez téma foglalkoztatja a leginkább. A túlmozgásából ítélve úgy tűnik, hogy Orbán Viktor az Unión belül akar magának vezető szerepet kiharcolni. A V4-es országok miniszterelnökei közül ő rendelkezik a legnagyobb arccal, azaz karizmával. Ha sikerülne a hatalmi törekvésihez még több szövetségest szereznie, akkor ma még teljesen elképzelhetetlen és egészen bizarr események is bekövetkezhetnek a jövőben. Ehhez azonban pár európai vezetőnek meg kell buknia és olyanoknak kell a helyükre kerülniük, akik támogatják Orbán korlátlan hatalmi ambícióit. Ez ma még nem tűnik reálisnak, de nemrégiben még Tállai András NAV elnöksége sem volt az.

Az azonban, hogy Gyurcsány Ferenc vajon milyen módon kísérelt meg kétségbeesetten megmosakodni az előrehozott választások felemlegetésével, az valószínűleg mindörökre válasz nélkül marad.

Ottomán katonák állnak a kivégzett örmények mellett 1915-ben, a mostani Szíria területén található Aleppóban

„Bayer: Aki nem szavaz, vagy igennel szavaz, az hazaáruló.” (Bayer Zsolt tartott előadást az illegális bevándorlásról)

Ez a rövid odaszúrás egy meglehetősen semmitmondó és sommás ítéletet tartalmaz. Nincs benne semmi izgalmas, új, meglepő összetevő. A hazaárulózás Magyarországon ugyanúgy hozzátartozik a helyi folklórhoz, mint a gulyásleves vagy a rablóulti. Saját világnézetétől függetlenül valószínűleg mindenki többször is megkapta már ezt a jelzőt innen vagy onnan. Rendületlenül aggatjuk egymásra. Bagatell ügy. Nincs is nagyon értelme foglalkozni vele. 

A hazaárulás ma már szóra sem érdemes. Ez a kifejezés régesrég elveszítette a jelentését, így valójában nincs számottevő értéke. Nem jelent semmit. Az ezzel a jelzővel oly gyakran megbélyegzettek száma úgy 9,897 millió fő lehet, de ehhez a számhoz nyugodtan hozzá lehet még csapni a világ minden táján szerteszét élő honfitársainkat is. Őket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nekik is kijár ez a besorolás. Hogy miért? Azért, mert, csak. Valamit biztos mondtak vagy tettek már életük során, ami nem nyerte meg mások tetszését.

Még magát a nagymestert is többször illették ilyesmivel. Bayer Zsolt a hazaáruló. Ebben a mondatban nincs egyetlen érdekes szó sem. Természetesen a Zsolton kívül.

Utóbbi török-magyar eredetű, a szultán méltóságnévből származó személynév, a Solt név alakváltozata, melynek jelentése fejedelem, uralkodó. Maga a név „komoly, felelősségteljes, családcentikus, erős egyéniség kialakulását segíti. Nagyon korrekt és megértő szülő lehet a név viselőiből. Bár nagyon jó üzleti meglátásai vannak, de nem agresszív az alkuiban, mert nem fontos neki az eredmény. Kedvező számára, ha a nyilvánossággal dolgozhat, mert az emberek kedvelik kedves, megértő, figyelmes, türelmes természetét. Magánéletében is sokaknak rokonszenves csodálatos, biztonságot nyújtó természete miatt.” (Zsolt) Igazán remek megállapítások. Bayer Zsolt, aki kedves, megértő, figyelmes, türelmes természetű. Hajszálpontos jellemzés.

Fizikai értelemben hazát árulni nagyon keveseknek adatik meg az életük során. Ehhez ugyanis befolyás, hatalom és adandó lehetőségek szükségeltetnek. Ha - csupán a példa kedvéért - Magyarország miniszterelnöke önző hatalmi célokból, vagy valami rejtélyes, személyes érintettség okán, erkölcstelenül kiszolgálná Oroszország érdekeit, illetve egyoldalú orosz energiafüggőségbe taszítaná az országot, akkor ezzel a tevékenységével rögtön életet lehelhetne ebbe a néhai jelzőbe. Ez mindenképpen jóval bűnösebb cselekedet, mint mondjuk 2016. október 2-án egész nap otthon tartózkodni és várni a postást.

Aki hazát akar árulni, az tegye meg ezt úgy, hogy annak konkrét, hosszan tartó, negatív következményei legyenek az egész ország számára. Egy valahova odakanyarított X jelzés segítségével nem lehet megoldani ezt a nehéz és összetett feladatot. 

Bayer Zsolt, az uszításaival, hazugságaival, gyalázkodásaival, színes átkozódásaival nem a hazáját, hanem legfőképpen az embertársait árulta el. Származásuk, állampolgárságuk, bőrszínük, hitük, meggyőződésük miatt. Ez rendkívül gyalázatos cselekedet a részéről, amit nem is kíván abbahagyni. Ő ezt a tevékenységét ráadásul többszörösen visszaeső módon, hivatásszerűen, aljas szándékból, anyagai haszonszerzés céljából követte el, amire számos írásos bizonyíték áll rendelkezésre. A szóban forgó illető régóta kéjeleg üzletszerűen.

Az, hogy mondatait kiragadják a szövegkörnyezetükből, vagy otthagyják, ahová a szerző eredetileg biggyesztette azokat, teljesen mindegy. Tetteit az is súlyosbítja, hogy írásai, beszédei rengeteg ember gondolkodását, nézeteit és tetteit befolyásolják. Gyilkoltak is már ezek következtében, amelyet ő életet megvető bátorsággal letagadott.

Bayer Zsolt a fentiek alapján inkább emberáruló. Ennek a mondatnak van jelentése, tartalma. A barátait, a feleségét, a férjét, a barátját, a szeretőjét bárki képes elárulni, de ez magánügy. Az uszítás ennél jóval veszélyesebb, és fontos közügy. Az agresszív,  heves vérmérséklettel alaposan megátkozott publicista állandóan megpróbálja egymaga átvenni az igazságszolgáltatás feladatait. Ehhez neki se joga, se végzettsége, se erkölcsi alapja nincs. A tényleg tragikus és szomorú olaszliszkai lincselés után  a bűnösöket elfogták, elítélték, megbüntették, ami igazságos. Egy elkövetett bűnre azonban nem lehet egy Oradour-sur-Glane szerű mészárlással válaszolni, vagy véletlenszerűen kiválasztott embereken vendettával elégtételt venni, illetve erre buzdítani másokat.

Bayer Zsolt írásai, beszédei a magyar közgondolkodásra megdöbbentően nagy mértékben hatnak, ami rendkívül ijesztő és szomorú jelenség. Nagyon jól csinálja a rosszat. Nem érdemes őt betiltani, vasra verni, megbüntetni. Minek? Azonnal nemzeti hős, mártír, bálvány válna belőle. Az ország számos településén valószínűleg még szobrot is emelnének a tiszteletére.

Egy normálisan, igazán polgárián működő társadalom pillanatok alatt kivetné magából azt, aki állandóan emberi mivoltuktól foszt meg másokat. A tuszik lemészárlása is azzal kezdődött, hogy először átminősítették őket csótányokká. Ezt követte a népirtás. A Harmadik Birodalomban a zsidókat patkányoknak tekintették. Ma ismét szabadon terjedhetnek ezek az eszmék. Rendkívül udvariasan magunk elé engedjük az erőszakot.

Bayer Zsolt önmagában nem képvisel sem erőt, sem értéket. A gyűlölethez, kirekesztéshez nagyon fontos a tömegek részéről való fogadókészség. Sajnos ma ez megvan.

Hazaárulózás? Csupán egy nevetséges és ostoba érvelés. Egyszerű közhely. Afféle nemzeti popcorn. Sunyi módon, szövegkörnyezetbe tuszkolt utalásokkal mások életét, biztonságát veszélyeztetni azonban már valódi bűn. Isten ellen való cselkedet!

Bayer Zsolt, mint magányos publicista nem jelentene semmiféle veszélyt. A hatalommal a háta mögött és zsolddal alaposan ellátva azonban jelentős szerepe van a szélsőséges indulatok elterjesztésében. Portékája, a gyűlölet, emiatt rendkívül kapóssá, divatossá vált. A tetűzés, patkányozás, csótányozás a demokratikus oldalon is megjelent. Akit ez a stílus zavar, egyre kevesebbet tehet ellene valamit. Nem vonulhat ki remeteként a társadalomból, legfeljebb csendben elhagyhatja az országot. A bayeri-orbáni retorika legfőbb célpontjai, a szegény és kiszolgáltatott rétegek azonban még ezt sem tehetik meg.

Juhász Péter az írás zárásáig négy, a képviselői mandátumával és szervezett bűnözéssel összefüggő témakörben hazudott, az írás ezt összegzi és fejti ki törvényi háttérrel is.

A negyedik hazugsága ma délben derült ki, ha időközben újabb következne, az csak update lábjegyzetben tud belekerülni.

Juhász Péter hazudik azt illetően, hogy egy fogvatartott ne juthatna hozzá saját jogon sajtóanyaghoz, csak külső segítséggel, ld. a 2015. január 1-ével életbe lépett új büntetés-végrehajtási törvényt.

Akik azon a véleményen vannak - és szeretnének is ezen a véleményen maradni 2018-ban is - hogy csak azzal kell foglalkozni az ellenzéknek, hogy Rogán és Matolcsy mennyi közpénzt talicskázik haza, mennyire kancsal, milyen sminkje van a feleségének, és az érdektelen, hogy a közéleti tisztaság, a korrupcióüldözés bajnoka hazudik-e egy maffiózóhoz fűződő kapcsolatában, a törvényes jövedelmeit illetően, azok ne olvassák tovább az írásomat. Akik viszont szeretnék végre feddhetetlennek betudni azokat a képviselőket, akikbe sokadjára fektetik bizalmukat, bejuttatják őket és/vagy pártjukat a parlamentbe, talán egy korábbi csalódás után megint egy újabb pártot választva, azok folytassák az olvasást.

Juhász Péter hazudik abban is, amikor arra utal a Portikkal és személyes igényeivel kapcsolatos együttműködéséről adott magyarázkodásában, hogy egy fogvatartott akár ne tekinthetne bele olyan peranyagba is saját jogon, ahol a személye érintett, így akár a Rogán-Juhász per ún. Rogán-Portik szembesítési tárgyalás anyagába is. Ahogy az erről megjelent sajtóanyagot is megrendelheti.

Juhász azt állítja, hogy a Rogán-Juhász becsületsértési polgári peren találkozott egy F. Erika nevű valakivel, akiről saját állítása szerint azt sem tudja, kicsoda.

„Talán titkárnője, vagy valami hasonló, nem emlékszem pontosan, mit mondott a bemutatkozásnál.”

Nem tudja, ki jön oda hozzá Portik nevében, ha nem érti pontosan, nem kérdez vissza rá. Készséggel segít a gyilkosságra való felbujtás vádjában 15 évre ítélt Portik Tamásnak, hogy az elítélt tájékozott legyen a perről és a külvilágról. Portikot a hírhedt 1998-as Aranykéz utcai robbantás és egy alvilági hírhedt figura, Prisztás József kivégzésének felbujtójaként – tehát a robbantás és gyilkosság elkövetőinek megbízójaként – ítélték el. Portik volt a 90-es évek olajügyeinek és az éjszaka, a szervezett bűnözés hírhedt alakja, vállalkozásai 2000 után is működtek már fedett és csendesebb jelleggel.

Juhásznak semmilyen fenntartásai nincsenek arra nézve, ki jön oda hozzá Portik nevében a Rogán-Juhász perben, és hogy a maffiózó nevében személyes szükségletei kielégítésre kéri a képviselőt. Egy ember, aki a tárgyalása csúcspontjának szánja azt, hogy Rogán egyáltalán ismeri Portikot, készséggel lép kapcsolatba ezzel az ismeretlen hölggyel, így általa Portikkal. Ezzel valójában azon a tárgyaláson vette magára azt a terhelő tényt, ahol és amit Rogánról állított, és próbál bizonyítani: az együttműködő kapcsolatot Portikkal.

Nehéz azt feltételezni, hogy épp a Rogánnak címzett vádja tekintetében – ami miatt beperelte őt becsületsértésért Rogán – ne érezte volna annak súlyát, hogy Portikkal kerül együttműködő munkakapcsolatba, abba a képviselőségéhez közpénzen biztosított munkatársat vagy munkatársakat is bevonva. A per egyébként mai napig nem zárult le, Juhász a sok ügye közül ezt sem tudta még bizonyítani.

Annak tükrében, hogy F. Erikának, amennyiben tényleg Portik ügyeit intézi kint, nyilvánvalóan Portik ügyvédjével kapcsolatot tartva, tudnia kellett, hogy az elítélt hozzáférhet saját jogon sajtóanyaghoz. Csak Juhász 2016. szeptember 9-i video-üzenetéből gondoljuk azt, hogy F. Erika arra hivatkozva ment volna oda Juhászhoz, hogy Portik tájékozódását segítse a perről. Portik is ügyvédi háttérrel volt jelen a szembesítésen, aki tisztában van azzal, milyen betekintési és sajtókövetési joga van ügyfelének.

Juhász állandóan tanúkra hivatkozik, ha számon kérik, hogy mit adott át, kinek, és hova utazik kinek a pénzén, ám valami miatt ezt a találkozót illetően nem hivatkozik tanúkra, aki igazolná állítását. Igazolásnak azt tekinti, hogy ő mit kért a munkatársától, aki nem volt jelen a találkozón, és hogy mekkora borítékot adott át állítólag F. Erikának. Ezt a videóban az addig végig keménykedő Juhász már-már lányos zavarában vihogva bábozta el. A 80 %-ban vádaskodó házi videó egyébként arról szólt volna, hogy számot ad arról, mi köze Portikhoz. A beszámoló ezen része is jegyzetéből fel-fel pillantva folyik.

Portikot Juhász ügyvédje idéztette be a becsületsértési polgári perben, aki szintén tájékoztathatta ügyfelét, hogy ha egy ismeretlen arra kéri, lépjen közvetett kapcsolatba Portikkal, a szervezett bűnözés prominens képviselőjével sajtófigyelés címén, ezt fölösleges neki, közpénzen élő képviselőként kielégítenie, ezt eléri az elítélt saját jogon. Egy ügyvéd azt is elmondja, hogy ez nem is javallott neki, ahol Portik bár Juhász tanúja volt, de Juhász máig nem igazolt rágalmában Portik a maffiózó énjével, a puszta személyével terhelő értelemben van jelen tanúként, aki nem csupán Rogánra, de akkor rá nézve sem egy előnyös ismeretség.

Aki valaha járt tárgyaláson, annak egészen hihetetlen, hogy egy, a tárgyalásra vezetőszáron vezetett 15 évre elítéltnek az alig bemutatkozó megbízottja az elítélt ügyvédje tudta nélkül, Portik érdekében odamegy Juhászhoz, Juhász ügyvédjének tudta nélkül. Ám ha ez mégis megtörténik, az törvényes szándékkal történik, amihez valami miatt az ügyvédeknek semmi közük. Juhász ügyvédje érdekes módon soha nem nyilatkozik. Eljön majd ennek is az ideje, ahogy a sokat emlegetett tanúkat is lassan ideje felkeresni.

Amennyiben Juhász azt állítja, hogy F. Erika a sajtóanyag begyűjtésére hivatkozva ment oda hozzá szívességet kérve, úgy Juhász minden bizonnyal hazugsággal vádolja F. Erikát, avagy ő maga hazudik.

Tehát abban mindenképp hazudik Juhász Péter, az Együtt alelnöke, hogy a sajtófigyelés mint indok törvényes és szükséges okot valaki megnevezhette büntetőjogi felelősségi tudatában a maffiózó Portikkal történő közvetett munkakapcsolat érdekében, egy szívesség alapú szolgáltatásért, így azt valamikor szintén szívesség alapon ellenszolgáltatást igényelhető együttműködésért cserébe.

Remélem, Juhász Péter beperel engem. Én előre jelzem, hogy F. Erikát fogom beidéztetni a tárgyalásra, így legalább tisztán fogunk látni. Mivel a hölgy szintén csak Juhász állítása szerint nem ért az internethez, dacára annak, hogy Portiknak már 2000-es években internetes vállalkozása is volt, de bármely más cégét internet nélkül 1995 után aligha működtethette, így meglepne, ha a külvilággal való kapcsolattartásra Portik egy informatikai dinoszauruszt alkalmazna.

Az olajos-robbantós, személyi leszámolásban érdekelt maffiózó a saját letartóztatását hosszú évekkel befolyásos segítőjével tudta kitolni dacára annak, hogy már évek óta bizonyítékok voltak ellene: egy volt MSZMP-s BM-es tábornok, aki a rendszerváltozást követően a BM adatfeldolgozó hivatalának munkáját irányította, elég sokat tudva az akkor hatalomba került politikusok ügynök múltjáról. Ez a kaliberű Portik úgy érzi, ha szüksége van a külvilági kapcsolatait újra- vagy továbbépíteni egy BM-tábornok szint után, megbízottját egyből Juhászhoz küldi. Mit tudhat vajon Juhász ilyen kapcsolatok után nyújtani?

Az a sajtó szerint, amelyiknek Portikkal való kapcsolatáról szóló állítását kénytelen volt Juhász beismerni, őszerintük F. Erika napi szinten facebookozik.

Megkérem Juhász Pétert, hogy lehetséges jövőbeni feljelentésével egy időben készítse elő nekem F. Erika nyilvánvalóan csak vezetékes, nem okostelefon számát vagy a galambposta címét a beidézéséhez.

Juhász F. Erikával történt találkozása 2016. júniusban volt. Ha nem kerül be szeptemberben sajtóba, nem érezte volna szükségét közölni a nyilvánossággal és választóival, hogy közvetett munkakapcsolatban állt, vagy esetleg még mindig áll Portikkal. A más ügyekben sokat emlegetett, időben beszerzett tanúi ellenére sem, akik, nem tudjuk, mit tanúsítottak volna, ha nem is akart semmit igazolni és elmondani erről. Egy év múlva talán arra sem emlékszik Juhász, hogy kicsoda Portik, ha már a közvetítő státuszára sem.

Amikor ez a történet mégis kiderül, a Juhásztól már jól ismert módon – ahogy képviselősége első hivatalos mozzanataként a 2014-es, hibás, elcsalt, így törvényellenes vagyonnyilatkozata számonkérésekor is – felháborodik, arrogánsan elkezd vádaskodni, amikor az ő ügyére és mulasztására kérdeznek rá, majd összehív egy sajtótájékoztatót, ahol a sajtó azt akarta megtudni, miért segít “sajtófigyelésben” egy gyilkosságra való felbujtásért elítélt bűnözőnek egy politikus.

Juhász Péter összehív egy sajtótájékoztatót, majd nem megy el rá, ahol a Portik-kapcsolatot firtatták volna.

Rogán Antal sem ment el a Portik-Rogán szembesítő tárgyalásra.

Az Együtt elnöke azt mondta, hogy nem tudott arról, hogy Juhász Péter kapcsolatba került Portik Tamás titkárnőjével, de erre a párt erőforrásait használta fel. Juhász nem él meg a képviselői fizetéséből, de külön sajtófigyelő munkatársat biztosít neki a vékonypénzű párt, akit egy maffiózó igényeinek elvégzésére használ, miközben 2 éve nem ért el egyetlen kézzel fogható eredményt sem hangos ügyeiben. Ennek ellenére a pártelnök szerint nem lesz következménye a történteknek. „A bizalmam továbbra is töretlen Juhász Péterben” – állította Szigetvári Viktor.

A Párbeszéd Magyarországért párt abszurdnak tartja, hogy „a Fidesz-bűnözők kormánya a sajtóbirodalmán keresztül lejárató kampányokat folytat a valódi ellenzéki politikusok ellen”.

Azt nem tudom, hogy itt a PM beleértette-e a fideszes sajtóbirodalomba pl azt a 444.hu-t is, amely portál szintén szeretett volna abban a lejárató kampányban részt venni, hogy megkérdezze Juhászt a saját maga meghirdette sajtótájékoztatón, hogy saját magát lejáratva, az elismert kapcsolata Portikkal milyen okokra vezethető vissza. A PM azt is mondta az ügy kapcsán, hogy míg a nehézsúlyú maffiózóval kapcsolatot ápoló „valódi ellenzéki” Juhászt lejáratják azzal, hogy leközlik beismerését, addig más „ellenzékieket” (ezt már a PM tette idézőjelbe) a sajtóbirodalom a tenyerén hordoz. Itt sem lehet tudni, kikre gondolt a PM, talán a médiában leginkább támadott Gyurcsány-pártra, vagy esetleg régi terveik alapján a lehetséges szövetségesükre, a Jobbikra.

Bármelyikükre is gondolt az országos politizálástól 50 %-ban Zuglóba, a fideszes alpolgármesteréhez visszavonult PM vezetése, az mindenképp látható, hogy egy képviselőnek egy maffiózóval beismert kapcsolatában egyedül az érdekli a párbeszéd és üvegzsebek pártját, ki fekszik jobban a fideszes sajtóban.

A többi parlamenti párt különböző szintű, de egyértelmű aggodalmát fejezte ki annak tekintetében, hogy fennáll-e még ez a közvetett munkakapcsolat Juhász és Portik között, és miről szól ez valójában. Ennek törvényes úton történő kivizsgálását sürgették.

Azok után, hogy Juhász mai napig nem árulta el hitelt érdemlő, tehát a törvényekkel összhangban álló módon, miért állt vagy áll még mindig közvetett munkakapcsolatban Portikkal, megmozgatva a maffiózó igényei érdekében egy parlamenti párt, az Együtt erőforrásait, joggal vetődik fel a kérdés, milyen előnye származhat Juhásznak abból, ha önzetlenül és teljesen fölöslegesen, rá és pártjára nézve súlyos következményekkel együttműködik Portikkal az ő személyes igényei szerint. Hogy egy maffiózónak milyen haszna lehet abból, ha a törvényhozás embereivel szívességi kapcsolatban van, az ismert Portik eddigi múltjából is. Portikról sajtóból köztudott, hogy bűncselekményeiből származó súlyos összegben pénzei vannak valahol, megkeresésre és felhasználásra várnak.

Nézzük Juhász Péter pénzügyeit, ahol saját magának ellentmondva legalább egyik oldalról nézve hazudik Juhász.

Bruttó fizetését és nettó lakhatásra költését ismerjük vagyonnyilatkozatából. Juhász saját bevallása szerint a törvényes bruttó bevétele 60 %-át albérletre költi (a bruttó-nettó átváltás miatt ez inkább 60 % felett van), azt nem érzi szükségesnek megemlíteni, hogy az albérleti piac felsőközép kategóriájú bérleti díjában egy annak megfelelő paraméterű lakás rezsije benne van-e. A bérleti díj után fennmaradó bruttó 150.000 Ft-ot el sem érő összegből kell eltartania három kiskorú gyermekét és magát, így az egy főre eső havi költőpénz bruttó 37.500 Ft, napi 1.250 Ft. Karcsú. Gyermekeinek anyja jövedelméről nem tudunk, a gyermekek elég kicsik ahhoz, hogy akár még ne is dolgozzon az anyjuk.

Használ egy alapítványi autót is, arról nem nyilatkozott a videóban, hogy a fenntartási költségeit és az üzemanyagot is a non-profit alapítvány állja, vagy „csak” az autót bocsátotta korlátlan használatra, vagy azt Juhász fizeti ugyanebből a napi 1.250 Ft költőpénzéből. Ez egyébként szintén törvényellenes elhallgatás.

Juhász következő hazugsága épp ehhez az Igazmondó Alapítványhoz köthető.

Visszatérve a non-profit alapítvány biztosította – Juhász bevallásában megadott Renault Laguna – felsőközép kategóriás gépjármű használatára.

Videójában az alapítványt Majtényi László, korábbi adatvédelmi ombudsman, a demokratikus magyar közélet formálására létrejött Eötvös Károly Közpolitikai Intézetet (EKINT) jelenlegi elnökének nevéhez kötötte. Majtényi ezt cáfolta meg ma, elég nyersen és röviden elhatárolódott ezzel a mai Juhásztól, bárhogyan is indult kapcsolatuk.

Akinek nem lennének ismeretei a piaci szféráról, jelzem, hogy a szolgálati autó még piacvezető pozíciókban sem automatikus, esetleg, de nem szükségszerűen akkor, ha a munkakör mozgással jár. Egyáltalán nem általános már a versenyszférában sem a korlátlan üzemanyagkeret, a magánhasználat mindenképp saját költségen történik. A céges költséget kilométer-elszámolással kell igazolni. Nagyon gyakori az, hogy akár nemzetközi cég is saját autóhasználatot kér csupán amortizációs költséget fizetve, avagy egy gépkocsit megosztott használatra ad több munkatársnak. Ez alapján tippeljünk, hogy egy non-profit szervezetnek mire futja egy kizárólagos személyi használatú autó ügyben, amely alapítványnak Juhász ingyen dolgozik.

Tehát Portik elveszítve BM-es külvilági kapcsolatát, egyből Juhászt találja meg, Juhász pedig gyakorlatilag éhezik gyerekeivel együtt, és ott áll egy non-profit szervezet valószínűleg fel nem tankolt, be nem biztosított autójával a belvárosi tömegközlekedési csomópontban található munkahelyén.

Sokan nem értik, mitől aggodalmas egy alvilági szereplő és egy képviselő kapcsolata még olyan bevétellel is, ahol nem költi el a zömét albérletre felelős apaként, és nem tart fenn autót belvárosi állással, ahol a parkolás egy külön vagyon, közlekedni autóval napközben képtelenség, és ahol Juhász közpénzes feladatköre a főváros legkisebb, 30 perc alatt bejárható kerületére korlátozódik, zömmel hivatalokban kellene ülnie dokumentációkat ellenőrizve.

Nos, ezért, mert szívességi alapon egyértelműen késztethető bármire a törvényhozó.

Juhász egymásnak teljesen ellentmondó kijelentéseket tett, értsd, az esetek felében hazudik, hogy adományból egészíti-e ki közpénzes fizetését, vagy nincs erre szüksége. Én, bevallom, nem tudom értelmezni az adomány szót forrás nélkül egy közpénzen élő esetében. Jó lenne, ha a korrupcióellenességre irányuló szabályaink ezt végre előírnák, hogy az adományok forrását meg kell nevezni. Nagyon úgy tűnik, hogy előírás van arra, hogy meg kell nevezni az adományok forrásait, mivel még a Fidesz is egészen elképesztő forrásokat nem szégyell megadni adományokra és kölcsönökre nézve, pl „anyós kölcsöne”, így nem értem, akkor Juhász miért nem nevezi meg forrásait, ha már ő vádolja ebben is a Fideszt. A Milla idejében csak egyetlen tüntetésre bekérték az adományokról elszámolást, igaz, ezt egy adóbevallásait tekintve hiányosságokkal küzdő civil társuk szedte be.

A Portikkal létrejött közvetett munkakapcsolatát beismerő szeptemberi videóban azt állítja Juhász, már kapott elég pénzt, most teljesen jól van, nincs szüksége többre. Kiadásai havi szinten állandóak, azokat kifizetve törvényes bevétele napi 1.250 Ft költőpénzre jön ki, így akkor egy egészen jelentős összeget kellett kapjon, ha egy ideig most nincs szüksége kiegészítésre. Azt nem tudom, ha nincs a Portik-ügy magyarázatára létrejött házi videó, egyéb esetben miként üzen Juhász hitelezőinek, hogy mikor elég. Talán azt figyelik, mikor tud külföldre utazni, és mikor csak autózik a belvárosban.

Márciusi sajtótájékoztatója alapján Juhász akkor még magánadományokból él, Portikkal júniusban találkozik a tárgyalóteremben, szeptemberben már elég pénze van hosszú hónapokra.

A fenti történések és pár órás utánajárást követően igazolható hazugságai folyamatában a 444.hu mélypontnak nevezi meg, hogy a Graphisoft alapító üzletembere, Bojár Gábor hívta meg augusztusban nizzai lakásába Juhászt és Juhász elmondása alapján azóta már tőle különélő párját, teljes költségtérítéssel. Szállás, koszt, turizmus a Riviéra egyik legdrágább városában, tette mindezt a „nizzai nagybácsi” a képviselő számára közismert vagyoni helyzetére hivatkozva. Itthon kevesebbet tudunk erről Bojárnál.

És hogy micsoda skandallum, hogy ezt lehozta a sajtó. Ők, a 444.hu persze nem.

Ők csak a magyarázatot.

Szerintem is, ez egy egészen mélypont Bojárra nézve a nemzetközi céges kultúrában.

Juhász erről az útról azt nyilatkozta a megjelenést követő 1 órán belül, még aznap este, hogy egy fillérjébe sem került, meg nem nevezett barátja meghívása fedezett mindent. Bojár a nizzai utazási hírt követően csak 24 h múlva írta le, hogy a repülőjegyeken kívül mindent ő állt a két főre, egy hétre Nizzában. A gáláns meghívó nem mulasztotta el közölni, hogy fapados járathoz mentek ki.

A nem a mélyponton élő 444.hu a Graphisoft atyjaként megírt levélként közli mindezt, a levelet viszont Bojár feleségével írja alá, nem céges formátumban. Nehéz eldönteni, hogy most ki, mit akart közölni és cáfolni ezzel.

Most tekintsünk el attól, hogy Juhásznak alig van olyan fajsúlyos hivatalos vagy fajsúlytalan magán akciója az utóbbi hónapokban, amivel kapcsolatban ne érezné szükségét, hogy hazudjon, értsd itt is: a repülőjegyeket valaki kifizette, de mégsem a meghívója, ezt cáfolta Bojár, hogy ő vette volna.

Csak képzeljük ezt a hírt el egy európai sajtóban:

„A Graphisoft alapítója, Bojár Gábor, befolyásos milliárdos üzletember meghívta magánútra a Bündnis 90/Die Grünen németországi párt egy képviselőjét Nizzába egy hétre feleségével teljes költségtérítéssel, régi jó barátságukra és a képviselő jól ismert anyagi helyzetére hivatkozva."

Ilyen nem létezik Európában, ez a no go kategória. Ez Azerbajdzsán nívója.

Bojár a 100 leggazdagabb magyar listáján a 35. helyén áll, magánegyetemet alapító, kulturált üzletembernek tűnik, aki az utóbbi években aktív közéleti megnyilvánulásaival is feltűnt. Szerinte „Orbán nemzetellenes, történelmi bűne, hogy nem segítette a magyarokat abban, hogy megtanuljanak a saját lábukra állni: azt, hogy magunkra kell számítani és nem az állambácsira.”

Bojár bevallása szerint sosem tagadta, hogy „anyagilag támogatja azokat a politikusokat, akikkel szimpatizál: Juhász Pétert és Bokros Lajost.”

Egyik pártfogoltja, aki maffiózóval áll bevallott kapcsolatban, azóta sem állt a saját lábára: ha nem is csak az állambácsira, de rendszeresen még őrá is rászorul közpénzes állása mellett.

Bojárnak a „kis állam, erős piac” liberális piaci szemléletével a vízfej államot kéne csökkenteni, és akkor abba egy 1 %-os, csak Budapest legkisebb kerületében tevékenykedők teljesen fölöslegesek. Külön sajtófigyelő csinovnyikokkal.

Összevetésként a hazai mikropártok életéből: az LMP-nek egy időben négy szóvivője volt, ezek közül egyik kihelyezett, főállásban fizetett alapítványban bukott meg, hogy alapítványi munkaidejét pártügyekre fordította. Kirúgták.

Bojárral szemben Juhász erről a céges támogatásról sosem akart beszélni. Bojár lehet szerinte „független” a magyar törvényhozástól, ami nem igaz, ismerve a kormány cégadóztatási és cégpiaci államosítási politikáját – egy cég egyébként sem független egy állam törvényhozásától és demokratikus berendezkedési szintjétől – a Graphisoftnál sokkal nagyobb, akár kormányközeli multikat is érzékenyen érint. Ahogy a Graphisoft is együttműködésben van állami egyetemmel is. Ám Juhász végképp nem független ettől a törvényhozástól.

Bojár saját bevallása szerint nem vállal olyan üzleteket itthon és a világban sem, ahol vissza kellene fizetni %-ot zsebbe, de volt már ilyen helyzetben. A nyitó üzlete épp a Paksi Atomerőmű volt, most a tervezett Paks2 bővítéssel újra képbe kerülhet. Majd a PM és LMP biztosan kiáll megint Juhász, így pártfogója mellett a zöld bizniszben, esetleg a feltétel nélküli alapjövedelemre hajtó PM a saját lábon állást finanszírozó Bojár pénzelte Együtt-tel tud együttműködni a választók előtt hitelesen.

Bojár politikusokat támogat mindenféle jövőbeni üzleti előny elvárása nélkül (?), amely üzleti előnyt zsebbe visszafizetés nélkül is el lehet érni, pl zöldmezős beruházásokkal, tendernyeréssel, politikusi pereputty alkalmazásával. Nálunk komolyabb országokban a lobbi tevékenység szigorú törvényi keretek közé van szorítva.

Két évvel a reménybeli választások előtt úgy állunk, hogy a virtuálisan az F. Erikához hasonló internetes tudásúak körében a virtuális térben legnépszerűbbnek tartott, ám ténylegesen mérhetetlen, küszöb alatti, kizárólag fővárosi szavazótáborral futó Együtt alelnöke, Juhász Péter megengedheti magának, hogy hazudik szervezett bűnözés elítéltjével kialakított közvetett munkakapcsolatában, hazudik támogató személyek és törvényes bevételeit illetően, és ha van olyan befolyásos piaci szereplő, aki hajlandó áldozni közügyre, neki épp ő és 1 %-os pártja a legszimpatikusabb. Teljesen reális.

A párttámogatást egyébként kultúrállamokban a párt szavazatszerző tevékenységére költik, azt ösztönözve, nem pedig a napi megélhetésben kiszolgáltatott (?) képviselőnek nyújtott atyáskodó, paternalista jellegű családi utaztatásra és privát rezsiköltségeinek fedezésére.

Az Együtt mai napig nem végez országos bázisépítést ilyen támogatói háttérrel sem.

Az írás nem Juhász Péter elsőszámú patás ördöggé lefestéséről szól, dacára annak, hogy mára sokkal súlyosabbnak tűnik a helyzet annál, hogy ő „csupán” egy elszabadult és dilettáns hajóágyú lenne, amit az Együtt 2014 triumvirátus első hónapjaiban Bajnai Juhász folyamatos elcsendesítésével próbált kezelni.

Az írás arról szól, hogy Juhász Péter nagyon rég diszkreditálta magát a feddhetetlen politikusi minőségéből. Ezt a kezdetektől alkalmazott arrogáns, jogilag annál dilettánsabb, persze beváltani képtelen fenyegetéseivel kompenzálja csak. A szocreál KB-titkár penetráns stílusa árad Juhászból.

A legnagyobb probléma az, hogy a közvélemény és a sajtó nagy része képtelen ezt beismerni, szemében egy messiás szerepben tetszeleg a „Lipótvárosi Lúdas Matyi”, sorra hiteltelenítve a körülötte állókat. Azok személyes fajsúlyukhoz mérten vagy kilépnek mögüle – Bajnai, Majtényi – vagy hozzá igazodnak egy, a Kádár-korban megszokott magyar nívót kiszolgálva. A hazai választók jövőképe pedig ilyen típusú képviselőben jelenik meg választás előtt két évvel.

Eugène Ionesco román–francia származású francia író

"orbánviktornak üzenem, hogy megkaptam a levelét, a gyűlöletkampány kiválóan működött, csakhogy én nem a nem magyar állampolgárokat gyűlöltem meg ezáltal. Továbbá üzenem, hogy többet ilyen levelet ne küldjön - ne pazarolja rám a papírt és az illetéket - mert holnap elkezdem a magyar állampolgárságomról való lemondás eljárását. A többi miatt, amit üzennék letiltana a Fb." (B. I. Kovászna megyéből)

Ennek a nemsokára bekövetkező, mihaszna, "l'art pour l'art" népszavazásnak, illetve élet-halál harcnak van egy nagyon szomorú hozadéka. Az országban elég sokan elfogadták Orbán Viktor önmaga számára rendkívül kedvező ajánlatát, és buzgón neki is láttak arról győzködni a Romániában élő magyarokat, hogy ne üssék bele az orrukat a mi dolgainkba. Ezt legtöbbször azzal indokolták, hogy ők ebben a speciális esetben echte románnak számítanak. Ennek a feltételes reflexnek hatására az anyaországi magyarok és a határokon túl éldegélők közötti feszültség újult erőre kapott. A miniszterelnök köszöni szépen a kedvező lehetőséget. Amint szüksége lesz rá, ki is fogja ezt használni.

Érdemes tisztázni azt, hogy sem a román, sem a magyar, sem a szlovák, sem a szerb származás nem minőségi kategória. Ez csupán az Osztrák-Magyar Monarchiából itt ragadt felsőbbrendűségi átok, amely már rengeteg vért, verejtéket és könnyet kívánt. Valami miatt azonban nem bírunk megszabadulni tőle, és mindenki a saját ősi, hatalmas, egykor oly dicsőséges birodalmára hivatkozik. Szélsőségesen nacionalista embertársaink mindenhol buzgón őrzik is ezt a lángot, aminek sok értelme nincs, de a nemzetbe vetett rendíthetetlen hit és a büszkeség tartja össze őket. Ezt a lángot ráadásul tetszés szerint fel is lehet szítani, aztán fusson csak mindenki amerre lát.

A dinamóelv kidolgozása Jedlik Ányos nevéhez fűződik, ami természetesen rendkívül dicső és legfőképpen hasznos tett volt a részéről, de ő Isten kegyelméből Szimőn született 1800-ban, ami jelenleg már Szlovákiához tartozik. Magát a dinamóelvet ez azonban nem érinti. Nem kellett emiatt az egészet átírni és hozzáigazítani a Robert Fico által preferált Nagy Morva Birodalom eszméjéhez. A nemzeti büszkeség furcsa egy szerzet. Soha nem talált fel semmi hasznosat, mégis folyamatosan az előtérbe tolakszik. Háborúk robbantottak ki a nevében, ami valamiféle káros mellékhatásnak tűnik. 

Nemzetiségi hovatartozásától és nemtől függetlenül, bárki képes hülyeségeket elkövetni, ha úgy adódik. Ez bármely napszakban megtörténhet. Alvás közben legfeljebb egy kicsit lecsökken a bekövetkeztének valószínűsége. Természetesen ugyanez áll a nemes és nagylelkű cselekedetekre is. Állampolgársága, nemzetisége alapján minősíteni valakit teljesen abszurd dolog. Ennél még a női szépség megítélése is jóval objektívabb.

A romániai és a szlovákiai, magyar nyelvű sajtó alapján egyértelműen látható, pontosabban olvasható, hogy az ott élők nagyjából tisztában lehetnek a Magyarországon történtekkel. Ez azonban sajnos eléggé  egyoldalú kapcsolat. Vajon hányan tudják azt, hogy mi okoz gondot Bugár Bélának Szlovákiában és mivel foglalkozik mostanában? A romániai választások kimenetelét sem lehet Csaba királyfi legendájával megjósolni vagy később semmissé tenni. Befolyásolni igen. Negatívan. Erről szól a magyar kormány politikája, melyhez könnyedén fel tudja használni az ellenzéket, mint mindig kéznél lévő, mélabús nemzetárulókat. Figyelembe kéne végre venni azt a cáfolhatatlan tényt, hogy ma létező európai államok lakosairól van szó és nem az Osztrák-Magyar Monarchia kissebségeiről.

A Fidesz azért tudott sikeres propagandahadjáratot folytatni Erdélyben, mivel nem nagyon akadt olyan magyarországi ellenzéki párt, amely komolyan vehető kapcsolatokat épített volna ki az ott élőkkel. Nem képeztek semmiféle ellensúlyt. Magyarországon sikerült azt a hamis látszatot kialakítani, hogy az erdélyi magyarság esetében egy teljesen homogén, fideszes szavazóbázisról van szó. Az önkényesen bevezetett, igazságtalan módon alkalmazott levélben történő szavazással – amely alapvetően nem Isten ellen való vétek – Orbán egy sikeres provokációt hajtott végre, amivel ráadásul vissza is tud élni. Vissza is élt, él és élni fog. Nagy tiltakozási hullám azonban nem tört ki a Nyugaton élő magyarok megnyírbált jogai miatt.

A rendkívül megosztott ellenzék és a megmaradt, szintén alaposan elaprózódott szavazótáboruk csak szalad a miniszterelnök után és az kiabálja neki, hogy: "Rendes országokban nem szabad ilyesmiket csinálni!" Ez persze jóval kényelmesebb megoldás, mint kimenni és megnézni azt, kik azok, akik ott a józan észt jobban kedvelik a szirupos nemzeti rockoperáknál. Vannak ilyenek szép számmal és mivel bőszen támadják őket, nem nehéz rájuk akadni. Sőt, ki se kell menni, csak el kell olvasni azt, amiket írnak.

A nihilizmus ellen nemrégiben indított harc legfőképpen az emberi agyakra próbál egy végső csapást mérni. Mivel az információk gyors áramlása és elviselhetetlen mennyisége miatt a világ történései egyre áttekintettelenebbé váltak az egyes emberek számára, nagy az esélye annak, hogy az ész elleni küzdelem az egész világon sikeres lesz. Mindenki szeretné megismerni az őt körülvevő világot, ami mára már lehetetlenné vált. Túl sok az az ismeret, amit meg kellene emészteni hozzá. Az emberi evolúció ezt képtelen követni. Ugyanaz a verziójú agy van a fejünkben, mint mondjuk a tatárjárás idején. Ezt használják ki az összeesküvéselméletek terjesztői és a mostanában rendkívül népszerű, populista politikusok. Jóval könnyebb valami eszméletlen nagy ostobaságban rendíthetetlenül hinni, mint mondjuk áttanulmányozni a Közel-Kelet történelmét, földrajzát, politikai viszonyait, ezeket az ismereteket folyamatosan aktualizálni, majd megérteni a mexikói drogkartellek működését. A kormányzati propaganda ezt jó alaposan ki is használja.

Egy erdélyi, magyar nyelvű online újságból ma jóval több valós információhoz lehet jutni, mint a magyarországi kormányzati tévé híreiből, beszélgetős műsoraiból, amelyek kizárólag különböző rémtettekből szemezgetnek, ráadásul gondosan kiválogatott szakértők közreműködésével. Ez az úgynevezett Georg Spöttle hatás.

A nyugaton, az anyaországban és a keletebbre élő magyarok megosztását a Fidesz mesterien megoldotta. A jelenlegi kormánypárt erdélyi garázdálkodásáért nem lehet az ott élő magyarságot kollektívan hibáztatni. Vannak persze olyan külhoni gazfickók, akik jól megélnek abból, hogy a Fidesz pénzeli őket. De ez Magyarországon sem megy másképpen. Így működik a Fidesz-KDNP franchise. Mi ebben a meglepő? Esetükben nem Artúr királyról és a kerekasztal lovagjairól van szó.

A zsigeri „románozás” az összes romániai állampolgárt sérti, de legfőképpen a magyar származásúakra hat negatívan. Egy vegyes házasság esetén vajon milyenek lesznek a születendő gyerekek? Páros héten jók, páratlan héten pedig rosszak? Ez ostobaság. Aki románozik, az nem különbözik attól, mint aki migránsozik, zsidózik, cigányozik. Szélsőjobboldali eszméket terjeszt, spontán. Egy tőről fakad az összes vadhajtás.

Nem szabadna a körülményektől, az aktuális politikai viszonyoktól függően szelektálni az emberek között, mert nagyon könnyen belehalhatnak. Ettől függetlenül világszerte rengetegen hódolnak ennek a káros szenvedélyüknek.