V. Gusztáv svéd király (1858-1950, uralkodásának ideje: 1907-1950)

Az 1930-as években a nemzetközi sajtó tele volt a svédországi szervezett bűnözésről szóló híradásokkal. Mára az is bebizonyosodott, ezek a bűnözői körök szoros kapcsolatban álltak az egész svéd politikai elittel, sőt egyes rendőrségi iratok arra utaltnak, magával a Bernadott-házzal is.

A szervezet bűnözői tevékenység mögött a Svéd Királyi Antropológia Társaság és annak gátlástalan, mindenre elszánt elnöke, a hírhedt antropológus, Lars Lindström állt.

Lindström 1894. március 5-én látta meg a napvilágot. Azt nem tudni, hogy hol, mivel a rendőri jegyzőkönyvek szerint 16-féle különböző helységet jelölt meg születési helyéül, de ezek egyikében sem tudtak arról, hogy valaha történt volna náluk ilyesmi.

Lindström idővel mesterien kitanulta az okirathamisítást, a lányok futtatását, a garázdaságot, később azonban áttért a gazdasági bűnözésre. A Stosrjön tó környékén idegenvezetőnek és halárusnak adta ki magát. Német turistákat kalauzolt, akikkel aláíratott egy jogilag gondosan megfogalmazott, svéd nyelven íródott szerződést, melyben azok elismerték, hogy nevezett, Lars Lindström csodálatos helyekre kalauzolta el őket, ahonnan pompásan rá lehetett látni a tóra és dicsérték a szaktudását. Mindezért hálából rá is íratták a németországi ingatlanjaikat. A szélhámos cserébe átadott nekik 17 hektárt, 1 cm mélységben a Stosrjön tó felszínéből.

Lindström mindenkivel elhitette, hogy rendkívül jó viszonyt ápol Per Albin Hanssonnal, Svédország akkori miniszterelnökével, akiről azt állította, a bátyja. Amikor rákérdeztek erre, elmondta, őt csak azért hívják Lindströmnek, mivel ez sokkal jobban illik a Larshoz és jóval könnyebben le is tudja írni, mint a Hanssont.

A magyarázata teljesen elfogadhatónak tűnt, ezért mindenhol hatalmas pénzösszegekkel támogatták, melyekkel kapcsolatban azt ígérte, nagyon szívesen átadja azokat a miniszterelnöknek. Mivel azonban ő maga, Lars Lindström rendkívül szerény és becsületes ember, akinek sokat számít az adott szó szentsége, megkérte őket, kezeljék diszkréten az adományt. Arra is gondosan ügyelt, ha az adott településeken valamit átadtak, azonnal megjelent az ünnepségen, beállt a meghívottak közé az első sorba, és időnként hamiskásan rákacsintott a helyi polgármesterre.

Stockholmban az 1930-as években virágzott az ingatlanspekuláció, a prostitúció és az illegális tonhal-kereskedelem. Ebben az időben Lindström már köztiszteletnek örvendő politikusnak számított, akit minden jelentősebb svédországi párt vezetőségébe beválasztottak. Az ország gazdaságára és társadalmára így ennek a szélhámosnak jóval nagyobb hatása volt, mint a félénk és visszafogott V. Gusztáv, svéd királynak. Lindström azt állította a svéd uralkodóról, hogy a nagybátyja.

Lindström célja az volt, hogy kapcsolatai segítségével leszámoljon a vetélytársaival és rátegye kezét a svéd illegális tonhalpiacra. Miután a városi rendőrfőnökkel sikerült elhitetnie, hogy ő a valódi apja Lindström legidősebb lányának, megzsarolta ezzel az információval, és így már könnyedén leszámolhatott a rivális halkereskedő-bandákkal. Az illegális halkereskedelem teljes egészében az ő kezébe került. Racionalizálás és költségcsökkentés céljából össze is kötötte azt a prostitúcióval. A stockholmi utcalányok ezek után már nem csak a saját testüket, hanem a tonhalakét is árulták.

Lindström csak az elemi iskola néhány osztályát végezte el, ezért tudományos karrierje elősegítése céljából beválasztatta magát a Svéd Királyi Akadémiába. Az antropológia szóra egy lexikon elején bukkant rá és nagyon megtetszett neki. Ezután a király segítségével megalapította a Svéd Királyi Antropológia Társaságot. Az Akadémián azonban közölték vele, hogy már van egy ilyen nevű társaság. Lindström célszerűnek tartotta, ha minél előbb megszabadul tőlük.

A Lindström -féle Antropológia Társaság tudósait legnagyobb részben zsebtolvajok, stricik, útonállók, verőemberek, könyvügynökök és más kétes elemek alkották. Rendszeresen megjelentek a konkurens társaság tudományos előadásain, ahol hangoskodtak, tiltakoztak, rendkívül zavarba ejtő kérdéseket tettek fel, tonhalakkal bántalmazták a résztvevőket, végül szakszerűen szétverték az előadótermet.

Az antropológus és bandafőnök azt vetette a másik társaság szemére, hogy alapításuk óta eddig még egyetlen kontinenst sem fedeztek fel. Bengt Emmerik Danielsson, antropológus azzal próbált védekezni, hogy nem is ez a dolguk, ráadásul mások már az összeset felfedezték.

Lindström azonnal kihasználta Danielsson meggondolatlan kijelentését Hatalmas sajtóbirodalma segítségével meggyőzte a svédeket arról, hogy az ő antropológia társasága garantálja, hogy 30 éven belül felfedeznek egy teljesen új kontinenst, amelyen paradicsomi állapotok uralkodnak. Ennek segítségével az uralkodó, V. Gusztáv egy virágzó svéd gyarmatbirodalom alapjait rakhatja le.

A Lindström érdekeltségébe tatozó újságok címlapján hatalmas betűk hirdették azt, hogy „Az aljas és alávaló Svéd Királyi Antropológia Társaság megakadályozza a nemzet érdekeit önfeláldozóan szolgáló Svéd Királyi Antropológia Társaságot abban, hogy dicsőséget szerezhessen nemzetünknek”

Azt is elterjesztette, hogy Danielsson a németeknek dolgozik, akik szintén nagyon szerettek volna végre egy új kontinenst felfedezni maguknak. Magát a lejártó-kampányt az tette érdekessé, hogy mint később az kiderült, az egészet a német titkosszolgálat finanszírozta.

A király a nép nyomására feloszlatta a régebbi Svéd Királyi Akadémiát és engedélyt adott a másiknak távoli, ismeretlen kontinensek meghódítására. A valódi hatalom Svédországban így lassan Lars Lindström kezébe került, aki ezt gátlástalanul ki is használta. Miután koncessziót szerzett rá, az összes svédországi tó látványáért közvetlenül neki kellett fizetnie mindenkinek.

Mivel a tevékenységéhez nagy szüksége volt a nép támogatására, hihetetlen mértékben lecsökkentette a prostitúció és a tonhalak árát. Úgy nézett ki, az antropológus karrierje immár megállíthatatlan. A svédek imádták. Beszédeit hisztérikus jelenetek kísérték. A tömeg tombolt, amikor Lindström a hatalmas svéd gyarmatbirodalomról szónokolt nekik. Még egy tonhalas szendvicset és egy táncot is elneveztek róla.

Az antropológus vesztét végül az okozta, hogy 1941-ben V. Gusztáv ünnepséget szervezett a tiszteletére, abból az alkalomból, hogy a Svéd Királyi Antropológiai Társaság nemsokára egy hatalmas kontinenst fog felfedezni. Erre természetesen meghívták Per Albin Hansson miniszterelnököt is.

A protokoll szerint a rendezvény szervezése során egyeztették a király beszédét a miniszterelnökével. Ekkor kiderült, hogy Hansson úgy utalt Lindströmre, mint a svéd király jellemes unokaöccsére, a király pedig úgy, mint a miniszterelnök feddhetetlen jellemű öccsére. Mivel a Hansson család nem állt rokonságban a Bernadott házzal, ez Lindström karrierjének gyors végét jelentette.

A Svéd Királyi Antropológia Társaság a tervezett ünnepséget már a Långholmensi központi fegyházban töltötte, szigorított őrizet alatt.

Itt az őröknek Lindström a fegyház igazgatójának legkedvesebb unokatestvéreként mutatkozott be.

Buster Keaton - A Generális (1926)

Levél Rousseau úrhoz, 1756. augusztus 18.

Uram, úgy érzem ön valami miatt rendkívül megneheztelt rám. Tisztelettel kérem írja meg, mi az, ami ezt a mély ellenszenvét és gyűlöletét kiváltotta irányomba. A Gondviselésről írt gondolataim miatt ön azzal vádolt meg, hogy nem hiszek másban, csupán a gonoszban, mert úgy állítom be Istent, mint a gonosz erőt, amely gaztettek elkövetésében leli az örömét. Uram, ez rendkívül igazságtalan kijelentés az ön részéről. Milyen viszonyban áll ön Istennel, hogy ennyire magabiztos a megítélésében?

Az ön által kifogásolt költeményemben megírt véleményem egy jottányit sem változott. Mit mondjak egy olyan Istenről, aki mindenféle ok nélkül, csupán a maga szórakoztatására letörölte Lisszabont a föld színéről? Talán ajánljam neki azt, hogy legközelebb égesse porig Londont, mint tette azt egy szeszélyes kedvében 1666 szeptemberében? Erre ön azt mondhatja, hogy az akkori londoni zsúfoltság kifejezetten Istenkísértés volt. Azt azonban senki sem mondta a Gondviselésnek, ha már ilyen sok, szép faház van Londonban, csak úgy, egymás hegyén-hátán, éppen ideje lenne végre alágyújtani az egésznek. Gondviselésről ebben az esetben ép elmével semmiképpen sem beszélhetünk.

Ön szerint az Istenkísértés mindenre felmentést adhat? Ebben az esetben, uram, felhívnám az általam mélyen tisztelt figyelmét arra, hogy sűrű villámlások közepette ne nagyon sétálgasson a szabadban, mivel a Gondviselésnek okot szolgáltathat egy kis felmentésre és egy pompásan sikerült gyászszertartásra az ön méltán nagyra becsült méltatói számára.

Mondja meg őszintén! A keréken kívül, milyen jelentős felfedezéshez segítette az embereket a Gondviselés? Az égetett agyagedények és a fémkohászat, úgy érzem nem hozott túlságosan nagy változást az emberiség történetében. Ön szerint mikor fogjuk végre feltalálni a mikroprocesszorokat? Úgy vélem, éppen itt lenne az ideje, hogy kezdjünk végre velük valamit.

Levél Voltaire úrhoz, 1756. augusztus 28.

Uram, el kell ismernem, a Gondviseléssel kapcsolatban van valami igazság az írásaiban. Napok óta kibírhatatlanul tikkasztó a hőség, emiatt nekem is kétségeim támadtak Isten szándékaival kapcsolatban. Ön is nagyon jól tudja, mennyire rajongok az írásaiért, de még jobban gyűlölöm a megveszekedett gondolataiért.

Kérem, merő tudatlanságból semmiképpen se becsülje le a fémkohászatot. Gondoljon csak a pár év múlva kitörő ipari forradalomra. El tudja képzelni azt, hogy az ön által oly mélységesen lenézett kohászat nélkül lesz-e majd értelme 1769-ben feltalálni a gőzgépet? Úgy vélem, nem nagyon. A kohászat korszerűsítése nélkül képtelenség lesz megépíteni még egy olyan egyszerű szerkezetet is, mint amilyen vélhetőleg a gőzmozdony lesz. A magam részéről én természetesen ellenzem a vasútépítést, mivel úgy hiszem, ezzel az amerikai vasúttársaságok durván bele fognak avatkozni a préri egyensúlyába, melyet a Gondviselés a maga tökéletességében a vadak és a végeláthatatlan bölénycsordák számára megalkotott. Érezte már ön valaha a préri lágy fuvallatát az arcán és egy 15 hektáros, megvadult bölénycsorda illatát? Én nem.

Nagy kedvvel olvasnám el értekezését az ön által említett mikroprocesszorról, mivel bevallom őszintén, fogalmam sincs arról, hogy mi is lehet az.

Levél Rousseau úrhoz, 1756. szeptember 5.

Uram, a hozzám írt levele teljesen megdöbbentett. Eddig teljesen abban a hiszemben voltam, hogy a mikroprocesszort ön említette meg nekem valamelyik rendkívül megtisztelő levelében. Fogalmam sincs mi lehet az, azonkívül, hogy valami kicsi, de jelentős dolog. Tényleg nem emlékszik ilyesmire? Kérem nézzen utána, mivel valami miatt úgy érzem, egy érdekes felfedezésről lenne szó.

Ön szerint az amerikai vasúttársaságok képesek lesznek valaha is átszelni a prérit? Minek? Tudja egyáltalán mekkora egy ilyen amerikai préri? És tulajdonképpen mi az a gőzmozdony?

Levél Voltaire úrhoz, 1756. szeptember 15.

Úgy érzem, ön méltatlanul gúnyt űz belőlem, uram. Soha az életben nem hallottam még a mikroprocesszorokról. Igen, egy tavalyi levelemben valóban írtam önnek valamit egy Intel Skylake Core i5-6500 3.2GHz LGA1151 processzorról, de esküszöm fogalmam sincs róla, hogy mi lehet az. Talán Denis Diderot említette meg nekem, de azóta is képtelen vagyok rájönni arra, miért. Ezek szerint Diderot értekezett a mágneses adattárolás jelentőségéről is?

Határozottan úgy emlékeztem, a gőzmozdonyokkal kapcsolatban pont ön írt számomra egy részletes levelet, amit természetesen nagyon megtisztelőnek tartottam az ön részéről. Ebben azt is megemlítette, hogy valamikor a XIX. században fog beindulni a nagyszabású vasútépítés az amerikai kontinensen. Ezek szerint azonban ön sem tudja mi lehet az a vasút? Akkor talán a megboldogult René Descartes egyik művében olvashattam róla néhány sort.

Levél Rousseau úrhoz, 1756. szeptember 25.

Elismerem az ön páratlan érdemeit, uram, és rendkívüli módon tisztelem is a tudását, de amit a mikroprocesszorokkal kapcsolatosan írt, az csupa badarság. Vajon mi késztetett volna engem arra, hogy a processzor szót kiegészítsem egy mikro előtaggal. Azóta talán kisebb lett az, amiről sejtelmem sincs, hogy mekkora? Ezt a kérdést mindenképpen Diderot-val kellene tisztáznia. Ne nagyon késlekedjen ezzel.

A mágneses adattárolásról még soha életemben nem hallottam. Nem keveri véletlenül össze az optikai adattárolással? Természetesen arról sincs fogalmam, de sokkal jobban hangzik. Ez utóbbi vajon mi lehet? Egy furfangos szemüvegtartó?

Ne vegye kioktatásnak a részemről, de a gőzmozdonyokat ön emlegeti állandóan, mivel azok ön szerint rendkívüli módon szennyezni fogják a környezetet, amihez ön annyira vissza szándékozik térni. Semmiképpen ne vegye a részemről sürgetésnek, de végre már közölhetné azt is, hogy pontosan mikor.

Mondja meg őszintén nekem, uram. Hallott már ön valaha a telefontársaságokról és egy Alexander Graham Bell nevű skótról? Állítólag feltalált valamit, de még senki sem tudja megmondani, hogy mit. Ennek talán valami köze van az elektromos szikratávíróhoz? Nagy tisztelettel kérem, feleljen erre a legjobb tudása szerint.

Levél Voltaire úrhoz, 1756. október 5.

Uram, én régóta tisztában vagyok azzal, hogy a filozófia nagyon nehéz tudomány, arra azonban nem számítottam, hogy ennyire. Célszerű lenne a dolgokról azután vitatkozni, miután megtudjuk, hogy mik is azok.

Az ön által emlegetett elektromos szikratávíró valószínűleg egy újfajta hangszer lehet. Mint például a szintén teljesen ismeretlen Moog szintetizátor. Ez esetben, írjon kérem egy levelet Wolfgang Amadeus Mozartnak. Az említett illető a Gondviselés kegyelméből pont az idén januárban született meg.

Közben megérkezett Diderot úr válasza. Elképedt a mágneses adattároláson és a mikroprocesszoron. Azt is megemlítette, hagy hallott öntől valamit egy Kingston 8GB DDR3 1600MHz KVR16N11/8 memóriamodulról. Hogy lehet Isten jámbor teremtményének egyáltalán ilyen elvetemült nevet adni? Nagyjából annyi értelme van, mint a Lunar Excursion Module-nak.

Levél Rousseau úrhoz, 1756. október 15.

Uram, rendkívül megtisztelt a levelével, de a Kingston 8GB DDR3 1600MHz KVR16N11/8 memóriamodulhoz semmi közöm sincs. Matematikával leginkább Jean le Rond d’Alembert szokott foglalkozni, ez a valami pedig tele van furcsa számokkal. Valószínűleg csupán egy egyenletről van szó.

Nagy Katalin, orosz cárnővel folytatott levelezésemből sikerült kiderítenem, hogy a szikratávírót egy Samuel Morse nevű amerikai fogja feltalálni, de jelenleg még senki sem tudja megmondani, hogy minek. Az orosz cárnő megkért, említsem meg önnek, hallott-e már valamit a Higgs-bozonról. Nagyon szeretne egyet odaajándékozni belőle a barátnőjének, Jekatyerina Daskovának.

Levél Voltaire úrhoz, 1756. október 25.

Amiket a memóriamodullal kapcsolatosan írt, rendkívül érdekfeszítő, de d’Alembert úr azt írta számomra, hogy a Kingston 8GB DDR3 1600MHz KVR16N11-et képtelen volt felosztani 8 egyenlő részre. Megígérte, hogy elküldi Leonhard Euler-nek, bár ön is valószínűleg tisztában van azzal, hogy a viszonyuk nem nevezhető felhőtlennek. Szerintem az általunk egyáltalán nem ismert memóriamodullal csak az őrületbe akarja kergetni Euler urat.

A napokban a házvezetőnőm megkeresett azzal, hogy a férjét erősen foglalkoztatja egy Airbus A380 kétszintes, négyhajtóműves, széles törzsű utasszállító repülőgép kifejlesztése. Szerencsétlen asszony teljesen kétségbe van esve, hogy Langres úr ilyen hiábavalóságokra fecséreli el az idejét.

Állítólag előtte összerakott valami kétütemű belsőégésű masinát. Miután végre nagy nehezen sikerült neki beindítania, a környéken két napig senki sem tudott aludni a rettenetes zajtól. Langres asszony attól tart, hogy a sugárhajtóműből még nagyobb baj lesz, már csak a méreteiből adódóan is. Fogalmam sincs, hogy mindezt miért írtam meg önnek, de feltételezem talán ért valamicskét az aerodinamikához.

Uram, rendkívül nagyra értékelem a hatalmas tudását, de tudnia kell, a Gondviselésről vallott nézeteit akkor sem osztom, ha a ma még nem is ismert Alfred Wegener lemeztektonika elméletének alapjául szolgáló kontinensvándorlásra hivatkozik is az 1755-ös lisszaboni földrengéssel kapcsolatosan.

Érfalak mögött rejtőzik a sötét, félelmetes és kíméletlen halál. Ez önmagában elég mókásan hangzik, pedig van benne némi igazság. Nem egy C kategóriás horrorfilmről van szó, melyben nagy szerencsénkre megkaptuk az első áldozat szerepét.

Ezzel én 2013. március 7-én szembesültem. Csupán levertséget, valamiféle halálos fáradtságot éreztem, amiről hamarosan kiderült, hogy „ez meg itt” egy szívinfarktus. Ami talán a legjobban meglepett az egész izgalmas kalandban, az az volt, hogy semmiféle színpadias körülmények nem előzték meg ezt a ténykedésemet. Kissé még csalódott is voltam, hogy mindössze csak ennyiről van szó. Viszonylag nyugodtan szembesültem azzal a ténnyel, hogy itt két lehetőség közül választhatok. Egyrészt vagy meghalok, másrészt túlélem az egészet. A közeli feltámadással nem nagyon kalkuláltam.

Szorult helyzetemben az egzisztencialista filozófusok nyavalygását egyáltalán nem méltányoltam. Micsoda értelmetlen dolog egy egész életet arra fecsérelni, hogy a létezés alapszerkezetén vitatkozgassanak. Elméletben természetesen. Merő kíváncsiságból, a nem létet persze nem sokan merték közülük élesben kipróbálni. Ha tisztán gyakorlati szempontból közelítjük meg ezt a kérdést, a probléma meglehetősen leegyszerűsödik arra, hogy: – Persze, hogy létezni ti ütődöttek. Nem kell ennyire túlbonyolítani ezt az egészet, és könyvtárakat megtölteni az ilyesmivel.

Némi elégtételt ugyan éreztem, hogy a létezést kutatva eddig még egyetlen egzisztencialista sem úszta meg a saját halálát. Martin Heideggernek mondjuk sikerült elhúzni a dolgot 86 éves koráig. Én meg erre érjem be mindössze 47 évvel?

Az is különös volt a számomra, hogy aznap éppen a névnapom volt és nem pont ilyesmi meglepetésre számítottam. Odaállít nekem a Halál egy színes köpönyegben, szerpentinekkel, papírtrombitával, valamint egy vicces süveggel a koponyáján? Ezután nagyon boldog névnapot kíván, majd megkér arra, hogy szíveskedjek elfújni saját a gyertyámat? Ezt így most komolyan is gondolja? A pofátlanságnak is van határa.

Egy kellemes szívkatéterezéssel és egy stent beültetésével végül első lépcsőben nagyjából megúsztam az egyesülést a világmindenséggel.

Két napra rá kaptam egy tradicionális tüdőgyulladást, ami szintén halálos kimenetelű lehetett volna. Teljesen elképzelhetetlennek tartottam, hogy ezt így, szinte azonos időben túl lehet élni. Ezen sok időm nem volt elmélkedni, mivel egy napra teljesen elveszítettem az öntudatomat. Önmagában ez persze nem baj. Úgy elpusztulni, hogy nem is tud az ember arról, hogy éppen mivel is foglalkozik, nem okoz különösebb kellemetlenséget. Fájdalmat nem is éreztem.

Heidegger szerint minden emberi egzisztenciát három tulajdonság jellemez. Egyrészt a hogylét vagy hangulati állapot, a megértés, valamint a beszéd. Nekem ebből a háromból akkor egy sem volt meg. Tehát sokkal tovább jutottam a kutakodásban, mint a híres filozófus. Az is jellemző, hogy ezért én semmiféle elismerésben nem részesültem.

Valahogy aztán visszakeveredtem a Hadészból az élők birodalmába. Kezdtem azt hinni magamról, hogy én valami spontán túlélőművész vagyok. A Halál kicsi, aranyos Harry Houdinije.

Persze nagyon aggódtam a hozzátartozóim miatt. Nem lehetett számukra túlságosan kellemes, hogy én meglehetősen szeszélyesen válogatok a különféle halálnemek között.

Mikor már úgy éreztem, megtörtént a csoda és nagyjából élek, tényleg meg is történt. Ellenkező előjellel. Megkértek, hogy lehetőleg ne mozogjak, mert lehet, hogy tüdőembóliám van.

Régebben erről a nyavalyáról láttam egy rendkívül érdekes dokumentumfilmet, ami valami miatt nagyon megragadta a fantáziámat. Ebben a laikusok számára is közérthetően elmagyarázták, hogy miként lehet ebbe könnyedén belehalni. Nem voltak előttem többé titkok.

Arra gondoltam, célszerűbb lenne szólnom valakinek – ha éppen van kedve hozzá – gyakorolja rajtam a célba lövést úgy 50 méterről. Tulajdonképpen az is lehet halálos, ha az illető elég ügyesen kezeli a Glock 17-es maroklőfegyvert.

Reménykedtem benne, hogy egzisztencialista kalandozásaim során nem hoztam be a kórházba egy halálosan fertőző, trópusi betegséget. Ekkor már egyáltalán nem lepett volna meg ez.

Közben arra gondoltam, Hamlet, az az idióta dán királyfi pedig ott játszadozik nekem Yorick koponyájával. Magamban elképzeltem, miután elmondta, hogy „Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri…” stb., stb. Szóval, amikor végzett volna a mondókájával, szépen felballagtam volna a színpadra és felrúgtam volna az egész méltóságteljes királyi házzal együtt. Még magát a koponyát is láttam magam előtt, jó nagy ívben repülni. Persze, hogy lenni, te szerencsétlen! Minek ilyesmivel hülyíteni az embereket!

Miközben türelmesen várakoztam a következő csapásra – határozottan meg voltam róla győződve, tízig szokás szerint csak elmegyünk –, közölték velem, hogy csupán vaklárma volt. Nem is volt embóliám.

Bingó! Ezek szerint most már reménykedhetek abban, hogy nem kapok valahonnan egy váratlan légitámadást, illetve nem csöppenek skótkockás pizsamában valami miatt az 1879-es zulu háború kellős közepébe, és így van rá némi esélyem, hogy végre felfüggesszem a haldoklásomat.

Talán még a családom is megnyugodhat végre, hogy ez nálam nem valamiféle bizarr szenvedélybetegség. Bungee jumping izomból.

Szóval a halál bizony nem tréfadolog, de az én esetemben kimondottan az volt.

Végül azt a következtetést vontam le a történtekből, hogy az élet elég mókás valami, és ezért mindenképpen érdemes komolyan foglalkozni vele.

Azt sem nagyon értem, hogy mi lehet abban jó, ha valaki annak örül, ha másokat felbosszanthat? Mi ebben a számára az üzlet? Miért jó másoknak bánatot és keserűséget okozni? Ennél sokkal jobb beszélgetni, összebarátkozni és más hasonló dolgokkal elütni az időt. A többi meg tulajdonképpen le van… Ezt talán hagyjuk is. ¡Viva la Vida!

Ojos de Brujo - Todos mortales

Sinoa de Aragonés von Berija meglehetősen különös teremtménye volt a számunkra érzékelhető világnak. Tíz éves korában jött rá arra, hogy ő tulajdonképpen megszületett. A szülei addig valami furcsa használati tárgynak vélték és rengeteg időt fordítottak arra, hogy rájöjjenek, mire is lehetne használni.

Mikor von Berija ráébredt a létezésére, színes női magazinokból szerzett magának egy nevet. Az első adandó alkalommal közölte az apjával, hogy valószínűleg közeli rokonok. Miután tisztázták, hogy ez mit is jelent, a férfi melegen rámosolygott és lágy hangon így szólt hozzá: 

– Aha! Ez rendkívül sok mindent megmagyaráz. – majd tovább folytatta körtáncát a „Yankee Doodle” egyik korai verziójának dallamára. 

Egy vörös, de az is lehet, hogy fekete hajú nő – aki azt állította, hogy ebben az esetben ő pedig az anyja –, éppen egy rusztikus kerítést festett a szobában és megkérte a fiát, mondja el bátran a véleményét a lazacrózsaszínről. Von Berija részletesen kis is fejtette ezt, de az anyja közben elábrándozott és azonnal meg is feledkezett a fiáról. 

Hirtelen valahonnan zenét hallott, majd feltűnt az apja: 

- Úgy hiszem, van néhány testvéred is. Talán kettő vagy hat. Itt, valahol a közelben. 

Barátságosan ráhunyorított, majd tovább folytatta körtáncát a „Yankee Doodle" egyik korai verziójának dallamára. Von Berija ekkor látta az apját utoljára. 

Később kiderült, hogy valójában három testvére van és egy, aki teljesen meg volt győződve arról, hogy az, de nevét nem ismerték. Sinoa megkedvelte őket és gyakran piknikeztek egy közeli áruház mozgólépcsőjén. 

Iskolai tanulmányait mindenféle különösebb feltűnés nélkül végezte el, melynek eredményeként egyetemi diplomát szerzett kvantumfizikából és molekuláris gasztronómiából. 

Érdeklődése egy idő után a villanykapcsolók működése felé fordult. Rengeteg időt töltött a le- és felkapcsolgatásukkal. Lenyűgözte őt a szerkezetekben rejlő zseniális egyszerűség és célszerűség. 

Nem értette, hogy az emberek miért kételkednek Isten létezésében, mivel ezek a kapcsolók világos bizonyítékot szolgáltattak rá, hogy Isten valóságos csak nem az a dolga, hogy állandóan felhívja magára a figyelmet. Von Berija úgy gondolta, egy teremtő akarat nélkül soha nem jöhettek volna létre ezek a csodálatos szerkezetek. 

- Binárisan működnek! – magyarázta lelkesen a barátinak, akik néha elhaladtak mellette. – Már akkor is bináris alapon működtek, amikor a számítógépek még nem is léteztek! Ez nem lehet véletlen! Tömegesen találhatók a bolygón és az embereket arra használják, hogy működtessék őket. Ennek segítségével tökéletesen alkalmazkodtak a fényviszonyokhoz. 

A potméteres villanykapcsolókat tiszta szívből gyűlölte. Úgy vélte csak egy beteg elme lehetett képes a tökéletességet ilyen mértékben meggyalázni. 

– Sokan ráadásul istentelen módon még automatizálják is a villanykapcsolók működését. – panaszkodott a barátainak, akik néha elhaladtak mellette. - Nem értik a lényeget. Nem fogják fel, hogy az emberi létezés értelme az, hogy működtessük ezeket a kapcsolókat. Az automatizálással csak elembertelenítjük a világunkat és felborítjuk a természet rendjét. Gyalázat! Olyan nagy nehézséget jelent megtenni pár métert és felkattintani egy kis billentyűt! Ehhez nem kell megmászni a Himaláját! Nézzétek csak meg a közvilágítást! Miként lehet ezt ép ésszel elviselni! 

Rengeteg adatot gyűjtött a villanykapcsolókról. Nagy felbontású éjszakai műholdas felvételeket értékelt ki. Kereste a kapcsolók és az emberek közötti harmónia okát és azt, hogy mi lehet ennek a célja. Bonyolult számításokat végzett a bináris kapcsolók számának kiderítésére. Több milliárd ilyen szerkezet található a Földön, ráadásul hálózatba kötve. Eredményei valami miatt hatalmas érdeklődést váltott ki a szibériai lemmingek (Lemmus sibiricus) populációiban. A rágcsálók ezt sajnos nem tudták a tudomására hozni.

Szibériai lemming (Lemmus sibiricus)

37 évet áldozott a kapcsolók tudományos kutatására, amikor végre hatalmas áttörést ért el.

„Ma az összes információ a birtokomba került és ki is értékeltem az adatokat. A szibériai lemmingek tömegesen jelentek meg a környéken. Fogalmam sincs, hogy mit keresnek itt és mit akarnak tőlem. Talán érdekli őket a villanykapcsolók működése. Nem tudom.

Az adataim összesítésekor teljesen világossá vált előttem, hogy a villanykapcsolók egy bináris működésű számítógépet alkotnak. Az emberi intelligencia kialakulása valójában egy, az Isten által gyártott szoftver, melyet az Úr a napfény szabályozásával működtet. Arra rendeltettünk, hogy megfelelő sorrendben kapcsolgassunk. A templomok, szertartások, vallásháborúk egyáltalán nem érdekesek. Ezeket csak az emberek találták ki. Bugok, egyszerű számítógépes szoftverhibák lehetnek. A végleges, javított verzióba ezek már nem is fognak megjelenni.

Mikor ezt az isteni szoftvert lefuttattam, a számítógépem a legnagyobb megdöbbenésemre lejátszotta a „Yankee Doodle” egyik korai verzióját. Ennek hatására teljesen megdöbbentem. Az apám ezek szerint valamilyen módon kapcsolatban áll Istennel és neki dolgozik. Ráadásul, amikor szibériai lemmingek meghallották a dallamot, azonnal körtáncba kezdtek. Ezt a magam részéről kissé különösnek találtam, de rendkívül lenyűgöző látványt nyújtottak."

A "Yankee Doodle" végleges verziója, amely közel 600.000 derék férfi halálába került:

Buster Keaton (1895 - 1966)

„Az Iránytű Intézet vezető elemzője, Kovács János szerint a pártok versenyében a stabilan második helyet őrző Jobbik élen jár a programalkotás terén, Vona Gábor pedig egy „hídépítő”, néppárti, ideológiai pillérekre kevéssé építő narratívát vázolt fel január 30-án elhangzott évadnyitó beszédében, ami a megosztott magyar társadalmat alkotó munkában egyesítené.” (A Jobbik-narratíva – „Polgári Magyarország”)

Nagy hiba lenne lebecsülni a Jobbik szerepét a magyar politikai életben. Vona Gábort ostobasággal vádolni elvakultság, fanatizmus. Nagyon pontosan ráérzett arra, hogy a mai Magyarország egyik legnagyobb problémája a Fidesz által gerjesztett, többfrontos megosztottság. A hídépítésre égető szükség is lenne, de attól tartok ehhez jelenleg nincs elegendő mennyiségű és minőségű építőanyag.

Racionálisan szemlélve belátható, hogy a FIDESZ-KDNP teljhatalmát csak egy életképes, „népfront-szerű” tömörülés kezdhetné ki. Azt nehezen tartanám elképzelhetőnek, hogy ebből magát az MSZP-t egy „Ugyanolyanok, mint a Fidesz!” jellegű vállrándítással, illetve a DK-t "A Gyurcsánnyal soha!" csatakiáltással ki lehetne zárni, mivel akkor az LMP-n és az Együtt-ön kívül nem maradna senki. Ez pedig nagyon kevés a jóhoz.

Az MSZP nem a FIDESZ. Ha ez így lenne, mára már hatalmas támogatottsággal rendelkeznének. A párt vezetése valójában nem is egyetlen ember kezében van. Kívülről szemlélve egy fegyelmezetlen, folyton veszekedő társaság benyomását keltik, akikről egy jámbor választó nem igazán tudja eldönteni, hogy mi a fenét akarnak, illetve akarnak-e egyáltalán valamit. Az MSZP-DK között dúló ellenségeskedés sem tesz jót a „népfrontosodásnak”.

A FIDESZEN kívül a legjobban szervezett párt kétségtelenül a Jobbik, ami a támogatottságán is meglátszik. A Gyurcsány Ferenc által összegründolt DK mögött is érezhető a pártvezető gyakorlata. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy pár százalékról hozta fel a pártot. Vona, illetve Gyurcsány utálatát ebben az esetben tegyük gondosan félre. „A cél szentesíti az eszközt” elv értelmében szükség is lenne egy ideiglenes szövetségre. Az egyfordulós választási rendszer nem sok esélyt ad a ravaszdi taktikázásra.

Egy Jobbik-MSZP-DK kölcsönös háborúskodás újabb 2/3-os Fidesz győzelmet hozhat 2018-ban. Nagy az esély rá, hogy ez be is fog következni, mivel a Fidesz nem tud elég hatékonyan hibázni, annak ellenére, hogy rettenetesen igyekeznek.

A FIDESZ-KDNP elég nagy pofont adott a magyar társadalomnak, amit, ha máskor nem, 2018 után sokan meg fognak érezni. Azt, hogy a jelenlegi kormánypárt ezt kikre próbálja majd ráfogni, legyen az ő gondjuk. Ha menekülés közben lesz rá esélyük, megoldják.

A politikai pártok dolga az lenne, hogy racionálisan gondolkodjanak, tanuljanak a saját és mások hibáiból, találják ki, mit hajlandók megtenni a győzelem érdekében és mi az, amit nem. Legfőképpen pedig önmagukon kívül is képviseljenek valakiket.

A választókra ez nem vonatkozik. Ők azt csinálnak, amit csak akarnak, és ha úgy látják jónak, akkor el se mennek szavazni.

Jelenleg nem sok esélyét látom egy ilyen széles választási koalíciónak. Még az MSZP és a DK sem tud egymással megegyezni, az LMP pedig rendkívül kiszámíthatatlannak és öntörvényűnek tűnik.

A Jobbik igazi néppártosodásához legfőképpen arra lenne szükség, hogy azokat az embereket, akik antiszemita, cigányellenes, rasszista kijelentéseket tettek, illetve tesznek – akár könnyes szemmel is –, de kiszórják a pártból. Sajnos elég sokan vannak. Kezdhetnék a nyesegetést mindjárt Novák önkéntessel, mint egy szép és nemes gesztussal.

Valódi néppártként azt is fel kellene vállalniuk, hogy az idegenellenes retorika, bár sok szavazatot hoz, hosszabb távon inkább kárt okoz az országnak. A nemzetközi megítélésünk már így is elég siralmas. Ezen természetesen lehet vitatkozni, de Szijjártó ámokfutása valószínűleg nem a magyar diplomácia legsikeresebb időszakaként fog bevonulni a magyar történelembe.

A menekültválság rengeteg gondot okoz, valójában ezért is hívják válságnak és nem vidám tanulmányi kirándulásnak. A mániákus migránsozás pont a probléma lényegéről, a fegyveres konfliktusról és a véres valóságról tereli el a figyelmet. Üldözni és büntetni a terroristákat kellene és nem egy egész népet. Utalhatunk itt akár az igazságtalan Beneš-dekrétumokra is. Most éppen egy ehhez hasonló Orbán-doktrína van érvényben, csak éppen nálunk.

Az egyértelmű, hogy a néppártosodás igazi felvállalásával a Jobbik támogatottsága rövid időn belül visszacsúszna a bejutási küszöb környékére. A Jobbik tehát meg fog maradni annak, ami.

Nekem azonban még taktikai okokból sincs kedvem közösséget vállalni a rasszizmussal, mivel ennek a végkimenetele mindig erőszakos cselekményekbe torkolt. A 2008 és 2009 között magyar állampolgárok ellen, származásuk miatt elkövetett pogromokat nem tekintem elszigetelt eseményeknek és előzmények nélküli, hirtelen felindulásnak. Előre, gondosan kitervelt népirtás volt, amit – bár lehet, hogy nincs igazam – minőségi és nem mennyiségi kérdésnek tekintek. Egy olyan konglomerátumot, amelynek Dúró Dóra, Novák Előd, illetve Ríg Lajos a tagja lehet pont ezért nem is támogatnék soha.

Szögi Lajos esete kegyetlen és embertelen lincselés volt, amire természetesen nem adhat felmentést az elkövetők származása. Az ott elhangzott „Öljétek meg a magyart!” is rasszizmus. Ezt is ki kell mondani.

Nagy áttörés lenne a hazai cigányság életében, ha a Magyarországi Cigány Párt (rövidített nevén MCP) vagy egy hasonló alakulat bejutna a parlamentbe. Valami előremozdulásra szükség lenne a hazai cigányság problémáinak kezelésében, mert a rendszerváltás óta folyamatosan romlik a helyzetük. Gettósítással, szegregációval, bebörtönzéssel, megfélemlítéssel ez nem oldható meg. Sőt egy idő után kirobbanthat egy erőszakhullámot.

A ROMA felzárkóztatási programok kudarcát nem lehet a cigányság nyakába varrni és azt mondani, hogy alkalmatlanok erre. Ezért Farkas Flórián és társai a felelősek. Nem azért mert cigány származásúak, hanem azért, mert elárulták a saját népüket és rettenetesen nagy kárt okoztak számukra. A cigányságot senki sem képviseli és senki sem tüntet az érdekükben. A jelenlegi tiltakozó akciók állandóan ki is hangsúlyozzák, hogy távol tartják magukat a politikától, mintha ez valami pozitívum lenne.

Ezeknek a megmozdulásoknak nagyon nehéz lenne párttá szerveződniük, mivel rendkívül heterogén társaságról van szó. A meglévő pártok között ide-oda rohangálniuk sem érdemes, mivel ez egy idő után bohózatba vagy tragikomédiába fog fulladni. A támogatókban nagyon rossz benyomást kelthet, ha valaki egyszer az emberi alapjogokért áll ki, majd váratlanul megjelenik egy jobbikos fórumon. Ennél sokkal tisztességesebb beállni egy párt mellé és azt mondani: – Aki akar, velem tart!

A legnagyobb fenyegetést a Fidesz számára amúgy sem a pártok jelentik, hanem az, hogy szép lassan feléli az ország tartalékait, sőt egyes intézkedéseivel a jövőjét is. Elképzelhető, hogy a tiltakozások már ezt jelzik.

Az itt leírtak kizárólag az én véleményemet tükrözik, nem arra szolgálnak, hogy bárkit is meggyőzzek. Mivel az említett pártok sok mindent eltitkolnak előlem, az igazságot nem is ismerhetem. A hozzászólásokat menet közben néha moderálgatom. A gyalázkodást, mások emberi méltóságának megsértését nem tekintem érvelésnek, ezeket önkényesen törlöm. 

A Quaestor vezére, Tarsoly Csaba annak örvendezik, hogy vannak liechtensteini, panamai, delaware-i és Virgin-szigeteki offshore cégeik is, ami szintén rengeteg adatot jelent

"Noha a Quaestor-ügyben nemrég elkészült vádirat alapján akár 25 év börtönbüntetés is fenyegetheti a Quaestor-vezér Tarsoly Csabát és társait, lehet, hogy az ügy el sem jut a tárgyalásig." (Az ügyészség miatt úszhatja meg a Quaestor-ügyet Tarsoly)

Valami olyasmiről van szó, hogy olyan iszonyatos mennyiségű adat és bizonyíték áll a bíróság rendelkezésre, ami lehetetlenné teszi a megfelelő ítélkezést. 5 terrabyte-nyi, ömlesztett vádiratból kell kiszedegetnie a bíróságnak azt, ami alapján nekiláthatnak a tervezett bozótirtásnak.

Ha a Fővárosi Főügyészség május 31-ig nem korrigálja a vádiratot a bíróság harmincoldalas hibalistája alapján, akkor előreláthatólag nem is lesz tárgyalás. A türelmesen várakozó vádlottakat a bizonyítékok súlya egyszerűen ki fogja szorítani az ügyből.

A monumentális peranyag elkészítése 9,5 millió forintot emésztett fel. Ibolya Tibor, a Fővárosi Főügyészség vezetője azt üzente a bíróságnak, a cuccot ők hiánytalanul átküldték, nem nagyon akarnak tovább szórakozni vele. Rátérnek inkább a szocialista kötődésű offshore cégekre. A bíróság szedegesse csak ki magának, amire szüksége van.

Tarsolyt és üzlettársait a bőség zavara miatt egyszerűen nem tudják megvádolni, de még védeni sem. Gazdasági bűncselekmények estében a legcélszerűbb tehát nem eltüntetni a bizonyítékokat, hanem megfelelő mennyiséget kell belőlük produkálni. Elég ha a bíróság meglátja közeledni a Fővárosi Ügyészség szirénázó targoncáját, már ejthetik is az ügyet.

Keressenek inkább maguknak valami pitiáner sikkasztót, aki csak pár millió forintot tett zsebre, amihez az ügyészségnek van egy-két dossziényi, könnyedén áttekinthető vádirata. Egy 16 gigabyte-os pendrive-ra simán ráfér az egész ügy, sőt még a vádlott nyaralási fotót is megnézegethetik az érdeklődők.

A Quaestor-ügynek nagyjából 33 ezer károsultja van. Összehasonlításképpen egy átlagos magyar község, Felcsút lélekszáma mindössze 1812 fő. Nagyjából 18,2 károsult Felcsútról van tehát szó, természetesen a kétségbeesetten jajveszékelő polgármesterekkel együtt.

A mindig mosolygós Tarsoly Baba és a negyven (pontosabban negyvenhét) rabló arra szövetkeztek, hogy megszerezzék a befektetők pénzét és értékpapírjait. Ezért 5-től akár 25 évig terjedő sanyarú rabság várná az üzletembereket, ha nem lenne az tengernyi bizonyíték ellenük.

Akik nagyon aggódnak a magyar kormány testi épségéért, nyugodtan felsóhajthatnak. A vádlottak között egy szem politikus sem található. Szerencsére még időben nem reagáltak Tarsoly kétségbeesett telefonhívásaira és megkereséseire.

Ha az ügy nem érintené a FIDESZ-KDNP-t, az egész disznóságot simán ráhúzták volna a szocialistákra, és már rég el is ítélték volna őket. Nem így történt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy MSZP-s politikusok ne próbálkoztak volna meg az ügyben valami huncutsággal, de ezek szerint nem ők vesztették volna a legtöbbet. Így maradt tehát Tarsoly kobold és a 47 megtévedt, jámbor lélek.

Az ügyészség hajthatatlanságából ítélve ezek a vádlottak sem fognak már sokáig senyvedni. Nyugodtan neki is láthatnak a nyaralási prospektusok átböngészésének. Biztos találnak majd kedvükre való ajánlatokat. Ebben az ügyben ők valószínűleg mindössze az ártatlanság vélelmiéig fognak eljutni.

A Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. 150 milliárd forint értékben bocsátott ki fiktív kötvényeket. Ebből 18, extrákkal, plakátokkal, apró ajándéktárgyakkal felszerelt népszavazást bonyolíthatnánk le és valamennyi maradna még egy limitált kiadású nemzeti konzultációra is valami kellemes, könnyed társasági témában.

Május 31. nagy nap lesz a népünk életében. Kiderül, hogy milyen mértékben néznek minket hülyének az erre hivatott honfitársaink. Ezt a későbbiekben érdemes lesz mindenkinek figyelembe vennie a sorsának alakulásakor.

Az itt leírtak kizárólag az én véleményemet tükrözik, nem arra szolgálnak, hogy bárkit is meggyőzzek vagy elszomorítsak. Mivel a vádiratot nem kaptam meg, az igazságot nem is ismerhetem. A hozzászólásokat menet közben néha moderálgatom. A gyalázkodást, mások emberi méltóságának megsértését nem tekintem érvelésnek, ezeket önkényesen törlöm. 

"Wild Bill" Hickok (James Butler Hickok) 1837 - 1876

"Szijjártó Péter elmondta: nonszensz a jelentés tartalma, és nonszensz az is, hogy Budapesttől több ezer kilométerre lévő irodákban ücsörgő emberek akarják megmondani, Magyarország milyen állapotban van." ("Nonszensz" – Szijjártó nem hagyta annyiban a Freedom House jelentését)

Régi római oszlopok maradványai a Via Recta mentén a háború előtti Damaszkuszban

"Igenis az egész politikai elit a velejéig rohadt, az ellenzékkel együtt. Nyugodtan megsértődhet ezen pl. az általam egyébként kedvelt és becsült Vágó István és Gréczy Zsolt is, aki ott van köztük, szemmel láthatólag sok mindenre képes is, de ebben a kardinális kérdésben mégsem veti be a tudását és a befolyását, nem lép fel azért, hogy valami mégis történjen abban a nyamvadt pártban." (Lévai Júlia Facebook bejegyzéséből)

A vasárnapi boltzár megszüntetése körüli csatározás csupán pipafüst. Gyorsan érdektelenné fog válni. Maga a probléma nem is volt akkora jelentőségű, mint amekkora publicitást kapott. Még a látványos „Erdősi néni hadművelet” sem rázta meg túlságosan a közvéleményt.

A boltzár kérdése inkább szimbolikus ügy. Senki sem fog szenvedni, megbetegedni, meghalni azért, mert vasárnap nem tud bevásárolni, de azért sem, ha Isten kegyelméből megengedik neki, vagy éppen dolgoznia kell. Az áruházak környéke nem telik meg vasárnaponként étlen-szomjan várakozó tömegekkel. Nem kell napokig a szabad ég alatt éjszakázniuk, hogy aztán ne engedjék be őket, illetve a szerencsésebbeket a bejárattól hivatalosan visszafordítsák.

Az ellenzéki pártoknak – ha valamilyen szinten érdekli őket a demokrácia, az emberi jogok és a szolidaritás kérdése – már rég meg kellett volna szervezniük a röszkei és tompai zónáknál várakozó menekültek ellátását. A népszavazásnak nincs már akkora jelentősége, mivel a maradék két kérdés nem nagyon izgatja az emberek fantáziáját. Az erőforrásaikat így nyugodtan a menekültek megsegítésére fordíthatnák.

Mitől félnek? A 2018-as választásoktól? A közvéleménytől? Orbán Viktor éktelen haragjától? A 200 kilométeres távolságtól? A népszerűségük elvesztésétől? Attól, hogy Kövér porkoláb kivágja az egész társaságot a parlamentből? A menekültektől?

A régóta folyó választási a kampány kezd egyre intenzívebbé válni. Ennek jegyében a kormány teljesíteni fogja ez ellenzék néhány népszerű követelését. Le fogja például csökkenteni az alapvető élelmiszerek áfáját. Mit tud kezdeni ezzel az ellenzék? Tiltakozó akciókat szerveznek majd egy jó intézkedés ellen? 27 %-ról 5 %-ra csak a kormány képes lecsökkenteni az áfát. Alaposan ki is fogják hangsúlyozni, hogy az ellenzéknek ehhez az égvilágon semmi köze sincs. Arra hivatkoznak majd, hogy a szocik idejében sokkal magasabb volt a tej általános forgalmi adója, mint 5 %. Ebbe nagyon nehéz lesz azzal belekötni, hogy akkor legyen inkább 4 %.

Kicsi az esély arra, hogy valami csodafőzet segítségével az ellenzék viharos gyorsasággal megdöntse az Orbán-rezsimet. Rohad az szépen magától, nyugodtan békén is lehet hagyni. Az éghajlat azonban nekik kedvez.

„A bomlás során kezdődik meg a test végleges széthullása. A halott szervezeten belül felfokozódik a baktérium- és gombatevékenység, és a rovarok is aktivizálódnak: ilyenkor már peték is lehetnek a holttest szájában. A bomlás végső fázisa a szkeletonizáció, a csontvázzá alakulás: ez a végső stádium, ahol már fellép a diagenezis, a csontpusztulás is. Hogy ez a fázis milyen gyorsan következik be, azt nagyban befolyásolja a külső hőmérséklet. Átlaghőmérsékleten két évig is eltarthat, de a forró Afrikában előfordul, hogy két hét alatt bekövetkezik.” (Így bomlik el egy holttest)

A baloldal most bebizonyíthatná, hogy vannak bizonyos eszmék, erkölcsi alapelvek – pontosan nem is tudom, hogy minek nevezik az ilyesmiket –, amikhez mindenképpen ragaszkodnak. Szembeszállnak az önkénnyel, a hazugsággal és az embertelenséggel. Segítenek a bajba jutott, kiszolgáltatott embereken.

Képviseljék azokat, akikkel a kormányzat igazságtalanul bánik. Ide tartoznak a menekültek, az önkéntes segítők, sőt még a határon szolgálatot teljesítők is. Őket is embertelen körülmények közé kényszerítette az említett, bomló, de igen aktív és rendkívül gazdag hulla.

A baloldali szavazótáborban is szép számmal akadnak olyanok, akik kedvtelve hallgatják a kormány rasszista és hazug érveit. Nekik nem fog tetszeni az ügy, de ez annyira nem is fontos. Migránsozzanak csak. Ahhoz sok ész nem kell.

Talán még kint vannak az ellenzéki standok. Rakják ki ezekre a „zónákban” készült fotókat és ne csak aláírásokat gyűjtsenek, hanem adományokat is. Nagy szükség lenne rá. 0,25 liter vízzel egyetlen civil segítő sem fog Röszkére utazgatni.

A pártok szervezzenek átlátható, ellenőrizhető gyűjtéseket, mivel azonnal rájuk fogják küldeni a NAV-ot és a TEK-et. Hevesen támadni fogják őket, akár még terrorizmussal is, de a vádakra azt válaszolhatják, hogy éppen a keresztényi elveket próbálják megvalósítani, mivel a keresztény-nemzeti kormány sajnos akadályoztatva van. Kérjenek segítséget Iványi Gábortól, hogy mit lehetne tenni az ügy érdekében.

Ezt a „kampányt” a hadikommunizmus nem tudja elütni egy „meghallgattuk az embereket és azonnal intézkedtünk” kijelentéssel. Úgy félnek a menekültek megsegítésétől, mint az ördög a keresztvíztől. Jelenleg egy primitív, de hatékony ideológiai háborút folytatnak, hogy jól megnöveljék a népszerűségüket.

A szíriai menekültválság és a terrorizmus között természetesen létezik összefüggés, de ez nem írható le egy egyenlőségjellel. Jó alkalmat kínál, amit a fanatikusok ki is használnak. A térség egyre inkább Oroszország és Törökország hatalmi vetélkedésétől szenved. A menekültekkel való rossz bánásmód, nem szolgálja a terrorizmus elleni küzdelmet, inkább megnöveli a veszélyt.

Nem hódító hadseregről, vad hegyi törzsekről, szomáliai kalózokról van szó. Az egyik vád ellenük az, hogy drága mobiltelefonokat és tableteket használnak, a másik az, hogy elmaradott kecskepásztorok. Ennek az állításnak az ellentmondásossága azt mutatja, hogy az emberek többségének fogalma sincs Szíriáról, Aleppóról vagy Rakkáról.  Nem is nagyon akarnak tudni róla. Sokan azt hiszik, a menekültek nagy része Európát megszállására törekszik. Nincsenek tisztában azzal, hogy sokkal nagyobb számban élnek Libanonban, Jordániában és Törökországban.

Ha az ellenzék ezt nem meri határozottan kimondani és nem képes értelmes, érthető módon elmagyarázni még a saját választóiknak sem, akkor kezdjenek inkább fagylaltot árulni, mivel annak legalább valami haszna is van. A politikát pedig hagyják a FIDESZ-KDNP-re.

The Rat Pack: Dean Martin, Sammy Davis Jr. és Frank Sinatra

Ha valaki nem túlságosan heves vérmérsékletű, az nagyon szórakoztatónak találhatta a vasárnapi boltzárral kapcsolatos nagyszabású humán kísérlet. Hivatalosan az egész cirkuszt Dr. Rubovszky ügyvéd találta ki, akiről annyit érdemes tudni, hogy rendkívül büszke férfiú és nagyon könnyen dühbe gurul. Nem érdemes nagyon felbosszantani, mert gyilkossággal vádolja meg a zaklatóit. (Rubovszky György gyilkosoknak nevezte a HVG újságíróit)

Az ügyvéd úr valamikor 2015 nyarán egy képviselői módosító indítvánnyal hatályon kívül helyeztette az ügyvédi irodák akkoriban bevezetett kötelezettségét a pénzügyi beszámolóik közzétételére. A dolog érdekessége, hogy az érdeklődő újságírók kérdésére a beterjesztő azt válaszolta, fogalma sincs arról, hogy mit is nyújtott be. Ez bizony nagy vakmerőségre utal, ugyanis érintettként neki sem volt mindegy, hogy mit nem kell nyilvánosságra hoznia a Dr. Rubovszky György ügyvédi irodának. Ez ezek szerint amolyan bekötött szemes mutatvány lehetett a részéről, ami végül számára szerencsés kimenettel végződött.

Dr. Rubovszky volt az egyik szakértő ügyvédje Rogán Antal híres ingatlan cselekedeteinek is. Az ügyvéd úr ebben az időben éppen a parlament Mentelmi Bizottságának elnökeként tevékenykedett, amelyet felkérték arra, hogy nézzék már meg, vajon mi a helyzet Rogán polgártárs hirtelen vagyonosodásával. Dr. Rubovszky, mint az érintett ügyvédje, és mint a bizottság elnöke úgy gondolta, hogy semmi különös. Gyorsan el is hessegette az indítványt. Az ügyben való összeférhetetlenségén nagyvonalúan átlépett.

Ezekből a tettekből is jól látható, hogy egy rendes, becsületes, erkölcsös, kereszténydemokrataként megőszült politikusról van szó, aki mindent megtesz a barátai, rokonai és saját maga jól felfogott érdekében.

Magát a vasárnapi zárvatartásról szóló törvényt nem előzte meg semmiféle hatásvizsgálat. Ezt egyébként Krisztus urunk is elfelejtette megcselekedni mielőtt kiűzte volna a kufárokat a templomból. (Márk 11, 15-19)

„Mi nem foglalkozunk hatástanulmányokkal, mert nem a mi dolgunk, az a tárca dolga. A képviselői javaslatnak nem kötelező tartozéka a hatástanulmány. 2011-ben hallottam róla, hogy a kormány szándékozik ilyet végezni, de nem ismertem a tartalmát” (Harrach Péter, 2015. 03. 23.)

Dr. Rubovszy eltökéltségét az ügyben ez a tény egyáltalán nem rendítette meg.

Ezután akadt még néhány tisztázandó kérdés, hogy ki mit, hogyan, kivel, milyen ruhában árusíthat vasárnaponként, valamint az, hogy mi a helyzet akkor, ha a telihold pont erre a szent napra esik.

A nép egy kicsit morgolódott, hogy őt meg sem kérdezték arról, amit egy támogatottságot nem nagyon élvező párt erőltetett rá. Voltak rá utalások, hogy szavazni szeretne az ügyben. A kormány azonban mindenképpen próbált megszabadulni a vasárnapi boltzár problematikájának népszavazásra bocsájtásáról, mivel azt nagyrészt csak az ő 2/3 támogatta, aminek egyre kevesebb a piaci értéke. Ez a 2/3 már nem az a 2/3.

A leglátványosabb akció kétségtelenül Erdősiné politikai szakkollégiumának kihelyezett szemináriuma volt a Választási Irodánál. Szinte az egész kormány, sőt még maga a becsületes Kubatov Gábor is méltatlannak találta az ott történteket. Ebből kifolyólag szegény Erdősi néninek nem nagyon akadt gazdája. Még a férje sem tudott róla, hogy miben is töri a fejét a fiatal barátaival a közélet iránt érdeklődő felesége.

A Kabinetiroda kétségbeesetten próbálta rátuszkolni a megszeppent MSZP-re a felelősséget. Azt, hogy tulajdonképpen ők akadályozták meg magukat, de rájöttek, hogy ezt elég kevesen hiszik el, főleg úgy, hogy a kötelező betelepítési kvóta elleni népszavazás beadásánál már nem jelent meg Erdősi néni a kíváncsi tanítványaival.

Maga a vasárnapi boltzár eltörlése igazából nem az 1919-es Forradalmi Kormányzótanács visszaállítását jelentette volna, bár 2016. március 15.-i beszédében a kormányfő tett erre némi homályos utalásokat.

Nem pont ettől megy a falnak Magyarország.

2016 áprilisában az események hirtelen irgalmatlanul felgyorsultak. Olyannyira, hogy már a kormánytagoknak sem sikerült egyeztetniük egymással.

„Gyorsan tudok válaszolni Nyakó Istvánnak, megengedjük, hogy legyen referendum. A népszavazás eredménye pedig mindenkire kötelező jellegű, így az MSZP-re is”. (Lázár János, 2016. április 8.)

Ez azt jelenti, hogy lesz népszavazás, de ha az MSZP emiatt jól pofára esik, az az ő dolga. A „megengedjük” kifejezés egy kicsit uralkodói kegyként hangzik, de Lázár János ezt az egészet inkább amolyan fenyegető biztatásnak szánta.

„A boltzár csak az első lépés volt, továbbra is azon dolgozunk, hogy más szektorokra is kiterjesszük ezt a politikát." (Orbán Viktor, 2016. április 08.)

Orbán Viktor az utóbbi időben annyira elfoglalt lehetett, hogy nem volt ideje a magyarországi történésekkel érdemben foglalkozni. A kiábrándító valóságról pedig már régóta nem meri senki sem tájékoztatni. Ő amúgy is Brüsszel közelgő lerohanását tartja a legfontosabb tevékenységének.

„A kormány azt javasolja, hogy az Országgyűlés vonja vissza a vasárnapi boltzárról szóló törvényt, és álljon vissza a korábbi rendszer.” (Rogán Antal, 2016.04.11.)

Rogán Antal mindenre elszánt „think tank” csapata közben rájött arra, hogy mivel lehetne a leginkább kitolni a szocialistákkal. Ha boltzár ügye megoldódik, az embereket a földpályáztatás körüli anomáliák és a burzsoázia diszkrét bája már nem fogja annyira aktivizálni, hogy a népszavazás elérje az érvényességi küszöböt. Ezek jóval fontosabb dolgok ugyan, de nem érdekesebbek. 

Rogán és Lázár játszótársak között a viszony nem lehet olyan felhőtlen, mint ahogy az a fényképeken látszik. Lázár Jánosról az a hír terjedt el, hogy nem fogja megszavazni a vasárnapi boltzár eltörlését. Orbán miniszterelnök határozottan megígérte, hogy emiatt akár kis is rúghatja. A miniszterelnök azonban valószínűleg azt is tudja, hogy ezzel a minisztériumok munkája nemcsak vasárnap, hanem a hét többi napján is leállna. Egy Orbán nem foglalkozik csinovnyikokkal. Azt sem tudja hogyan működnek.

A kormány a vasárnapi nyitvatartás fiaskóját azonban nem hagyhatta megtorlatlanul. Ennek ürügyén az emelt vasárnapi pótlékot is eltörli. Rendkívül aljas módszer, de ennek a felelősségét így már simán rá lehet hárítani azokra, akik olyan hevesen kardoskodtak a nyitvatartás mellett.

Végre most a picike KDNP is megmutathatja, hogy keményen, következetesen ragaszkodnak az elveikhez és igenis nagyon önállóak. Halált megvető bátorsággal tartózkodni fognak a szavazástól. Hatalmas koalíciós válságra feltehetően azonban nem kell felkészülnie az országnak. 

„Gyenesei Leila felvetette, hogy „ha neked van egy lányod, akkor azt a lányodat úgy neveled, hogy menjen fel három férfinak a lakására?” És itt következik a jelenet, amikor Csapó Gábor egykori jogi tanulmányai alapján egy pohárral megmutatja, hogy működik a nemi erőszak.” („Dugd bele, tessék, dugd bele” – Csapó Gábor egy pohárral játszotta el a nemi erőszakot a Sport 1-en)

Gyenesei Leila kérdése szerintem nem volt túlságosan szerencsés. Természetesen nagyon sok lány megy fel ismerőseinek, barátainak lakására, méghozzá gardedám nélkül. Önmagában maga ez a cselekedet ma már nem számít prostitúciónak, illetve illetlenségnek. Dajka Margit nagyon aranyosan alakította Camilla kisasszonyt, Mariska (Krencsey Marianne) nevelőnőjét a Liliomfi című filmben. Saját társalkodónőt azonban nem mindenki engedhet meg magának.

Nem ismerem az uszodák zárt ökoszisztémáját, rítusait, hitvilágát, de Aczél Endre, Bayer Zsolt, Csapó Gábor elbeszélései alapján Kiss László ügye nem lehetett egyedi. Ebben az esetben a Kiss László által elkövetett bűnügy jóval mélyebb nyomokat hagyott volna az adott a szubkultúrában és a következményei is sokkal szigorúbbak lettek volna. Ez csak amolyan „jópofa kis sztori” volt, amin egymás között még nevetgélni is lehet. Kiss László „nagy vagabund volt", mondta Székely Éva, olimpiai bajnok magyar úszónő. Nem hiszem, hogy ő ezzel a kijelentésével egy szélsőséges véleményt képviselne és rossz szándékot sem feltételezek róla. Egy „szép dolog a szerelem” kijelentéssel jelentéktelenné válhat mindaz, ami megtörtént. „Bagatell ügy!”

A társadalom egy része azonban láthatóan ma már nem tolerálta ezt a régi históriát, és ezért Kiss Lászlónak le kellett mondania néhány tisztségéről. A nők rájöttek arra, hogy nem szabad arra várniuk, hogy mindig a férfiak álljanak ki az ő érdekükben. Egyes esetekben maguknak kell megtenniük ezt. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindig, mindenben a nőknek lenne igazuk, de nem is kell hallgatniuk és szemérmesen félrefordítaniuk a fejüket.

Ha Csapó Gábor az én feleségemmel próbálkozott volna a poharas bemutatójával, utána valószínűleg irgalmatlanul el kellett volna vernie engem. Olyan illúzióm természetesen nincs, hogy bármi esélyem is lett volna a túlélésre, ha egy kicsit összevesztem volna vele. „Szemtelen, pimasz fráter! Semmirekellő pernahajder!” – mondta volna Camilla kisasszony mélységesen felháborodva. És igaza is lett volna.

Ez az ízléstelen demonstráció nem is igaz. A pohár ide-oda húzogatását inkább szerelmi évődésnek, incselkedésnek lehetne felfogni. Ott van valamiféle mód szelíden hárítani. Erőszak esetén azonban nincs. Ezt inkább úgy lehetett volna bemutatni, ha fogják, és jól földhöz vágják a szegény poharat. Azt kellett volna Csapó Gábornak a szilánkjaiból valahogy összeraknia. Ez nem minden esetben sikerülhet tökéletesen.

„A fiatal lányok kacérkodása gyakran válthat ki erőszakot. Fontos, hogy csak akkor közvetítsünk ismerkedési szándékot, ha valóban kapcsolatba kívánunk lépni a másik féllel, mivel a visszautasítás dühöt kelthet a hozzánk közeledőben.” (Vas Megyei Rendőr-főkapitányság – Nők az erőszak árnyékában) Ez bizonyos szempontból szintén felmenti a támadókat. Tulajdonképpen akkor a gyerekek se használjanak nyilvánosan mobiltelefont, mivel megverhetik és kirabolhatják őket. Magukra vessenek, ha ez megtörténik.

Balogh Józsefnek, Fülöpháza polgármesterének brutalitása különösebb következményekkel nem járt. A község megértő lakossága újból megválasztotta őt. „Bagatell ügy!”

2015-ben a parlament 42 igen, 129 nem, 22 tartózkodás kíséretében elutasította Szelényi Zsuzsanna és még 35 szocialista és LMP-s képviselő az isztambuli egyezmény ratifikálását szorgalmazó indítványának tárgysorozatba vételét. „Bagatell ügy!”

Dr. Bene Krisztián 2013-ban rátámadt a volt barátnőjére, megverte, elkábította, majd savval életveszélyesen megcsonkította. Dr. Bánáti, a vádlottat képviselő ügyvéd, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke az esetről azt nyilatkozta, hogy egy „példátlan, agresszív és abszurd médiakampányról” van szó, amit maga a sértett indított a támadója ellen. „Bagatell ügy!”

Kiss László "esete" a fentiek értelmében nem egyedi, nem extrém. Ezeknek a nők ellen elkövetett erőszakos cselekedeteknek valamiféle „elsimítása” úgy néz ki egy megszokott, bevett szokás. Sokan Kiss Lászlót is csupán áldozatnak tekintik. Cinikusan szemlélve a dolgot igazuk is van. Miért pont őt hurcolták meg egy ilyen „bagatell ügy” miatt?

Egy ember nem sok mindent tehet ennek a szemléletnek a megváltoztatása ellen.