"Mielőtt nagyon beindulna a közös röhögés Németh Szilárd kivonulásán, jelzem: jól tette. Amikor (gyakran) nem képes egyenes kérdésekre értelmesen válaszolni, azon lehet jóízűt hahotázni, abban viszont nagyon is igaza volt, hogy most felállt és kiment. Szigetvári Viktor a legundorítóbbat vetette be vele szemben. Leantiszemitázta. Erre válaszolni nem lehet és nem is szabad. Az ilyenen, amilyen Szigetvári (aki még büszke is Marsovszky Magdolna-mélységű gondolatmenetére), nem lehet segíteni. Faképnél kell hagyni." (Stumpf András, Facebook)

Stumpf András értelmes fiatalember. Nem hiszem, hogy ne tudná azt, hogy nem a gólya hozza a gyerekeket és nálunk már régóta létezik egy népszerű, összekacsintós, népi játék, amit kódolt zsidózásnak hívnak. Nyílt színen természetesen nem illik azt állítani, hogy minden ármány és gaztett mögött a zsidók állnak a maguk 14-15 millió körüli lélekszámával. A háttérhatalmak és Soros György folyamatos emlegetése pont arra szolgál, hogy ezt a meglehetősen aljas eszmét kockázatok és mellékhatások nélkül lehessen terjeszteni. Németh Szilárd tökéletesen dokumentálva meg is tette ezt. Háttérhatalmi pszichózisával nincs egyedül. Ugyanezt emlegette Orbán Viktor a rádiós szózatában, csak őt senki sem szembesítette ezzel a kellemetlen ténnyel.

Kínjában a magyar miniszterelnök már többször erre fanyalodott, mivel valamivel meg kell magyaráznia a „Magyar Reformok” totális csődjét a hívei előtt. „Ő megpróbált ugyan a Kárpát-medencébe boldogságot és gazdagságot hozni, de a látható és láthatatlan hatalmak aljas cselekedetei megakadályozták ebben.” Jó példa erre, hogy ezek a sötét erők napi hétezer embert tartanak vissza erőszakkal attól, hogy felszállhassanak a felcsúti kisvasútra. Mi más okozhatná a világraszóló vasúti produkció iránti érdeklődés elmaradását. Bezzeg a nagy amerikai vasúttársaságoknak nem kell ilyen nehézségekkel megküzdeniük.

Aki azonban nem ostoba, és szereti az ilyesmit, az természetesen azonnal dekódolja ezeket a rendkívül veszélyes és alattomos kijelentéseket. Németh Szilárdról minden további nélkül elképzelhető az, hogy ő észre sem vette, hogy antiszemita kijelentéseket adtak a szájába. A Fidesz alelnöke nem filozófus vagy etimológus, csupán egy rendkívül sikeres karrier politikus. Annyit talán tud, hogy az antiszemitizmus valami nagyon illetlen dolog mások előtt. Ő ilyesmit társaságban pedig soha nem csinál. Méltósága teljes tudatában el is hagyta a stúdiót. Ha azonban tisztában volt mindezzel, az még inkább kínossá teszi a lezajlott incidenst és hamissá a felháborodását.

A kormány propagandaoldalán a közpénzből finanszírozott és meglehetősen rusztikus weboldalon, (http://kvota.kormany.hu/) teljesen nyílt uszítás folyik a menekültek ellen. Jellemző az is, hogy a szövegben egy szó sem esik a szíriai polgárháborúról, az ott élő emberek tragédiájáról, segítéséről, szenvedéseiről. Humanitárius katasztrófáról és menekültválságról van szó, a propaganda azonban cenzúrázta a menekült szót, mivel az talán együttérzést váltana ki az emberekből. Primitív és erkölcstelen módszer, de rendkívül hatásos. Még a demokratikus pártok szavazótáboraiban is többségben vannak az idegenellenesek. Ezek a pártok nem tudják, vagy nem merik felvállalni a menekültek problémáit. Nem tiltakoznak hatékonyan a menekültekkel szemben tanúsított embertelen bánásmód és igazságtalanságok ellen.

Egy magát a keresztény értékek védelmezőjének tartó kormány részéről nagyon szégyenletes dolog hazugságokkal, hamis információkkal és csúsztatásokkal ilyen mértékben felkorbácsolnia az idegenellenességet. II. Orbán pápa 1095-ben valóban meghirdette a keresztes háborút, de ez ma már nem érvényes. Nem állunk szent háborúban Szíriával.

„Az illegális bevándorlók nem tartják tiszteletben a törvényeinket, és nem akarnak osztozni közös kulturális értékeinkben.” (http://kvota.kormany.hu/)

Ez színtiszta rasszista uszítás. Hogyan tiszteljék a törvényeinket, ha hamis fordításokkal csapjuk be őket? Miért nem kapnak a határon korrekt tájékoztatást a saját nyelvükön? Miért nem engedik meg számukra a szabályos regisztrációt? Természetesen fel lehet állni és kimenni bárhonnan, de mindez akkor is rasszista és igazságtalan hozzáállás.

A jobboldal előszeretettel hivatkozik Edvard Beneš dekrétumainak és a kollektív bűnösségnek az igazságtalanságára. Ez jogos is, de az Orbán-dekrétumok ugyanezt jelentik. A magyar kormány egy népet kollektíven potenciális terroristáknak, megszállóknak, bűnözőknek tart és legyőzendő, veszélyes ellenségként állít be. A végletekig szítja az amúgy is jelentős és rengeteg problémát okozó feszültségeket. Ez az, ami miatt Brüsszel elítéli a magyar kormányt. Az is egyértelmű, hogy nem Magyarországot. A kvótareferendummal ez utóbbit azonban könnyedén elérhetjük, Orbán pedig moshatja kezeit.

A röszkei menekülteket embertelen körülmények közé kényszerítik, hátha fellázadnak és okot szolgáltatnak az erőszak alkalmazására. A pártok menekültek melletti kiállását Röszkén lenne célszerű demonstrálni. Egy budapesti rendezvénynek vidéken kisebb a hatása. Körmend esetében a provokáció látványos kudarcba fulladt és nevetségessé is tette a kormányt. Ez azt mutatja, nem mindenki veszítette el a józan eszét.

A demokratikus pártoknak nagyon nehéz felvennie a propagandaháború elleni küzdelmet, de mindenképpen meg kell próbálniuk. Nem a saját érdekeik miatt, hanem emberségből és az elveik miatt. Nagyon fontos a kormány törekvéseivel szemben az emberek közötti szolidaritás fontosságának hangsúlyozása, legyen szó szegényekről, öregekről, családon belül bántalmazottakról, homoszexuálisokról, cigányokról vagy akár a menekültekről. Ha ezen pártoknak nincsenek szilárd elveik, akkor erről szíveskedjenek a választókat időben tájékoztatni. A rasszizmus esetében nem beszélhetünk „is-is”-ről vagy „talán”-ról. A határozatlan, engedékeny magatartás rengeteg ember halálát okozta már. Világosan ki kell mondaniuk, elítélik-e ezt vagy nem.

Németh Szilárd botrányos felkészületlensége, érveinek sutasága azt mutatja, a Fidesz már nem képes olyan embereket kiállítani, akik képesek lennének értelmes, érdemi vitára. Arra alkalmasak csak, hogy elmondják az előírt pártdirektívákat. Önálló gondolkodásra, érvelésre, improvizációra képtelenek. Hazudni azonban jóval nagyobb felkészültséget és intelligenciát igényel, mint a tényeket ismertetni.

A Fidesz alelnökének végzettsége általános iskolai tanító, ennek ellenére még a szavak jelentésének értelmezése is nehézséget okoz a számára. Ugyanez elmondható Kósa Lajosról is, aki a párt frakcióvezetőjeként kijelentette, neki bizony Habony Árpád mondja meg, hogy miről beszélhet és miről nem. Egy olyan ember, akiről a pártja azt állítja nincs is köze hozzá.

A tényekkel szembesülve a kormány gigantikus propagandagépezete azonnal lebénul. Egyre több esetben inkább látványosan elmenekülnek a kérdések és az újságírók elől. Havasi Bertalan a miniszterelnök sajtósa úgy védi Orbán Viktort a kellemetlen kérdésektől, mint egy testőr. A BBC riportere rendkívül meglepődött, amikor ő angolul próbált kérdezni valamit, a túlbuzgó sajtós pedig ékes magyarsággal hessegette el. Ez a kormány megítélésén tovább rontott, Havasi ennek ellenére még mindig a helyén van. (Havasi Bertalan lett Európa leglazább miniszterelnöki sajtósa)

Mivel a kormányzati kommunikáció a korlátlan anyagi lehetőségek ellenére egyre többször hibázik, akadozik, a demokratikus ellenzék legfontosabb feladata az, hogy folyamatosan szembesítse a kormányt a hazugságaival, az elkövetett hibáival, a rasszizmussal, valamint az egyre nyilvánvalóbb korrupciós ügyekkel. Akad belőlük szép számmal. Egy jól felkészült, higgadt vitapartner rendkívül kínos helyzetbe hozhatja a Fidesz vezérkarának bármelyik előkelőségét.

A magyarság érdeke az, hogy ne tekintsenek minket Európa-szerte páriáknak. Ez legfőképpen a Nyugaton élő magyarokat érinti hátrányosan. A magyar gazdaság összeomlása után az országnak mindenképpen szüksége lesz külső segítségre és a nyugaton élő magyarságra. A gazdasági adatok azt mutatják, a gazdasági válság bekövetkeztének nagy a valószínűsége. Magyarország képtelen tovább finanszírozni ezt a pazarló és felelőtlen rezsimet.

Arról is fel kell világosítani az embereket, hogy akik most eltűrik és elfogadják a kormány uszítását, hasonló módon viselkednek, mint azok, akik közömbösen végignézték a deportálásokat. Ugyanúgy bűnt követnek el, mint Németh Szilárd és talán még észre sem veszik. Vannak természetesen szép számmal olyanok, akiknek ez nem okoz különösebb problémát. Őket győzködni teljesen felesleges. A valóság bemutatása azonban sok embert meggyőzhet arról, hogy micsoda piszkos játszmába próbálja belekeveri őket a kormány.

A kvótareferendum ellen mindenképpen bojkottra kell felszólítani az embereket, legfőképpen a hazug propaganda elutasítása, a humanitárius katasztrófa elkerülése, valamint az ország megítélése és jövője érdekében.

A szíriai menekültválság számokban (2015. december 09.) (Forrás:  Al Jazeera)

„Terjeszd el azt a hazugságot, amelyik nagyon tetszik az embereknek és így legalább nem kell magyarázkodnod. Ha jól csinálod, kinevetik majd azokat, akik az igazságot próbálják nekik elmagyarázni.” (Oliver Gill, biztosítási ügynök)

„Ez tudatos betelepítés, Európa megszállása.” (Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár)

„A Demokratikus Koalíció „Európa-ellenesnek” tartja a Kúria által jóváhagyott kvótareferendumot, ezért az ellenzéki párt - az Együtthöz hasonlóan - bojkottálni fogja a népszavazást és arra kéri a választókat, hogy ne menjenek el voksolni. A párt szóvivője azt mondta, hogy "Orbán Viktor népszavazási kérdése" egy hazug kérdés, amely valójában nem ezer ember befogadásáról, hanem Európai Uniós tagságunk felmondásáról szól.” (Így reagáltak a pártok a Kúria döntésére)

Mind az államtitkár, mid a Demokratikus Koalíció állítása csupán elmélet, teória. Az jó bennük, hogy ezeket nem kell semmivel sem bizonyítani. Feltételezéseken alapulnak és nem a tényeken. Hitet vetnek el az emberek fejébe ahelyett, hogy legalább megpróbálnák a tényekkel szembesíteni őket.

Azt, hogy Orbán a kvótáról szóló népszavazással ki akarná léptetni az országot az Európai Unióból, soha nem mondta. A kilépés egyelőre még a Jobbik és Kövér László dédelgetett álma. Orbán Brüsszel ellen természetesen nagyon szívesen hadakozik, mivel jól tudja, hogy ennek nincs semmi tétje, itthon pedig eldicsekedhet a győzelmeivel.

1294 ember befogadása egy 9,897 milliós országban nem vezethet a nemzet pusztulásához és a sária kötelezővé tételéhez. Teljesen nevetséges dolog kampánnyal együtt 8 milliárd forintot elherdálni erre a népszavazásra. A miniszterelnök szeret számolgatni, így biztosan kikalkulálta már, mindez azt jelenti, hogy nagyjából 6,2 millió forint jut minden egyes menekültre, ami az Uniót nem kötelezi semmire. 

Orbán Viktor ráadásul tavaly decemberben alá is írt egy megállapodást Brüsszelben. Ebben az állt, hogy „A tavaly decemberi relokációs döntéseket minden elemükben végre kell hajtani.” Az idézett relokációs döntés értelmében 1294 főt kell Magyarországnak kötelezően befogadnia. Erről azonban nem volt semmiféle népszavazás, a miniszterelnök döntött így. Ezt az ügyet aztán bíróságra vitte. A kvota.kormany.hu-n már 160.000 fő, természetesen bevándorló szerepel, ami a a Juncker-képlet alkalmazásával történő becslésen alapul, 5 évre vonatkozóan. Ez hatmillió fő. Ha ez a feltételezés igaz, akkor Szíriában egy teremtett lélek sem marad, sőt a Libanonban és Jordániában élő menekültek közül is el kell hozni néhányat Európába. Hogy konkrétan mi ellen irányul ez a népszavazás tehát nem is lényeges. Ezzel a mókázással azonban pompásan el lehet terelni a publikum figyelmét Magyarország kissé aszimmetrikus gazdasági fejlődéséről és az MNB misztikus mutatványairól. Ez talán egy visszafelé történő népszavazás, azaz valami nagy hűhó semmiért. (Conclusions on migration - European Council) 

Ezt kéne az ellenzéknek valahogy elmagyaráznia, legalább a saját szavazói számára. Egy összesküvés-elméletre nem lehet egy másik összeeseküvés-elmélettel válaszolni, mivel összezavarja az embereket, ami aztán még vadabb teóriák elterjedéséhez vezet. Jelenleg már így is tökéletesen telítve van az ország ezekkel a portékákkal. 

Ha valaki ma meg tudja mondani azt, hogy a magyar miniszterelnök mit akar csinálni a jövőben, mondjuk 2018-ban, de akár egy hónap eltetltével, az nem mond igazat, illetve nagyon magabiztos. Ezt még ő maga sem tudja, mivel ez mindig az adott körülményektől függ. A nézeteit villámgyorsan képes megváltoztatni. Ez tény. Jelenleg inkább azzal foglalatoskodik, hogy a V4-ek felhasználásával befolyásos pozíciót próbáljon kiharcolni magának az Unión belül. Ezért is dúl benne annyira a harci láz. 

Európa megszállásának népszerű és elterjedt elméletét könnyedén meg lehet cáfolni azzal a ténnyel, hogy Libanonban kb. 1,2 millió menekült él. Az említett ország lakosságszáma 4,7 millió fő. Ez azt jelenti, hogy Libanonban jelenleg minden száz emberből 20 menekült. Európa lakossága 742,5 millió. Nagyjából 150 millió főt kéne befogadnia ahhoz, hogy megközelítse Libanon telítettségét. 

Az sem igaz természetesen, hogy az integráció nem okoz problémákat. Németországban 5,5 millió, Franciaországban 6,9 millió, az Egyesült Királyságban 5,6 millió muszlim él. Ezek már jelentős számú közösségek. A legnagyobb problémák Franciaországban jelentkeztek. Tény az, hogy 2005-ben 274 franciaországi településen törtek ki zavargások, melyek több mint két hétig tartottak. Nem véletlen tehát, hogy Párizs terrorfenyegetettsége magas. Ezt legfőképpen a saját állampolgáraik okozzák. Emiatt azonban nem lehet közel 7 millió embert gettókba zárni, majd deportálni, a menekülteket pedig azonosítani a terrorizmussal. 

Magyarországon 24.000 muszlim vallású állampolgár él, akikkel semmilyen integrációs probléma nem volt eddig. Ha azonban tovább folytatódik a magyar lakosság felesleges és hazug megfélemlítése, akkor ezek a magyar, muszlim vallású, vagy annak vélt állampolgárok nagyon könnyen áldozatokká válhatnak. Ezért természetesen senki sem fogja vállalni a felelősséget. Szegeden tavaly augusztusban már történt egy ilyen támadás, ami nem okozott általános felháborodást. (Megvertek egy egyetemista lányt, mert bevándorlónak nézték a barátját) 

Összemosni a menekültválság problémáit az Unióból való kilépéssel teljesen irracionális dolog. Ez ráadásul eltereli a figyelmet az orbáni propaganda hazugságairól. Ha a Fideszt szembesítik az igazsággal – amihez természetesen konkrét adatok, tények szükségesek –, akkor a monumentális propagandagépezet teljesen lebénul. A tekintélyes politikusok elkezdenek lesütött szemmel szaladgálni, ostobaságokat beszélni, majd megunják az egészet és kitiltják az újságírókat. Ezzel szemben, ha feltételezésekkel támadják őket, azonnal erőre kapnak. Abban ők sokkal jobbak és több milliárd forintjuk van az összeesküvés-elméleteik elterjesztéséhez. 

Az ellenzéknek azt kellene inkább sulykolnia, hogy ez a népszavazás értelmetlen, hazug, erkölcstelen és ezért kell mindenáron bojkottálni. Szíriában nem operett háború folyik. Az emberek nem azért menekülnek el onnan, mivel el akarják foglalni az Európai kontinenst, hanem életben akarnak maradni. Nem hősi honvédő háború folyik, hanem egy embertelen mészárlás, fejlett haditechnikával. „Te elmenekülnél, ha rakétákkal lőnék szét azt a várost, amelyben addig éltél, vagy megpróbálnád a támadókat lebirkózni?” 

Ha valaki végre kijut a háborús zónából, az segítségre szorul. A röszkei embertelen körülmények – amiket nagyon könnyen fel lehetne számolni – azt mutatják, a kormány a konfliktusokat nem csillapítani, hanem kiélezni akarja. Ott, a helyszínen kellene kampányolnia az ellenzéknek, ráadásul ennek még konkrét haszna is lenne. Oda kéne állniuk azok mellé, akik segíteni próbálnak a menekülteken, de a kormány minden eszközt bevet ellenük.  

Nem kell attól megrettenni, hogy a kormánypropaganda hazaárulással, a terrorizmus támogatásával, a magyar emberek veszélyeztetésével fogja vádolni az ellenzéket. Körmend példája megmutatta, hogy ez egyszerű hazugság és gyorsan kipukkad. Azzal próbáltak kirobbantani egy országos pánikot, hogy 13 menekült nem tört be egy ablakot? Nevetséges. Lázár János már bocsánatot is kért ezért. (Elnézést kért Körmendért Lázár János) 

Aki segít a menekülteken, szolidáris, illetve együtt érez velük, nem fordítja el a szemét a szenvedéseik és a tragédiáik láttán, az nem elvetemült gazember. Nem kell ehhez sem kereszténynek, sem jobboldalinak, sem baloldalinak, sem konzervatívnak lenni. Nem kell hozzá semmi. 

Ha a maga számára hasznosnak ítéli, Orbán természetesen azonnal megpróbálja kiléptetni az országot az Unióból. Ez ellen azonban egész más érvek szükségesek. Ehhez is vannak konkrét tények és adatok.

Egyszer volt, hol nem volt, valahol, valamikor, amikor egyszer csak Semjén Zsolt fogta magát és meghalt. Úgy istenigazából. Olyan gyorsan történt az egész, hogy valójában azt sem tudta, miről is van szó. Hirtelen csak ott találta magát a mennyei ítélőszék előtt. Egészen pontosan Szent Péter előtt, aki érdeklődve és barátságosan tekintett le rá. Dr. Semjén megtörölte a szemüvegét, krákogott egyet, mivel valami nagyon kaparta a torkát. Ezek után zavarodottan megszólalt:

– A francba... én meg hol a jóistenbe vagyok? Elég rosszak itt a látási körülmények. Mi ez a rohadt sok felhő? – kérdezte felbátorodva, mivel úgy tudta ő még mindig egy miniszterelnök-helyettes. Nem is akármilyen. Elvégre ő felel a nemzetpolitikáért.

– Türtőztesd magad, fiam! – csitította Szent Péter – Én Péter vagyok, a kőszikla. Látom nagyon szereted a transzcendens dolgokat. Úgy tudom, valami ilyesmiből írtad írtad a doktoridat is. „A New Age értelmezési kísérlete” címmel. Mond meg nekem, de igaz hitedre! Nem volt részedről alantas dolog a szakdolgozatodat beadni teológiai laureatus disszertációnak is? Annyira azért nem jó. Szerinted ez teljesen tisztességes eljárás volt?

– Persze. Nem lett belőle semmi probléma. Akkor pedig tisztességes. Pont mint én. – válaszolta a nemrégiben elhunyt – De amúgy mi is történt velem pontosan?

– Szépen megboldogultál, fiam. Ahogy itt olvasom, valamit csúnyán félrenyeltél. Ki tudták ugyan szedni a torkodból, de a lelked kicsit gyorsabb volt. Pulvere est et in pulvere reverteris.

– Ez meg mit jelent? – kérdezte meglepődve a KDNP exelnöke.

– Porból lettünk, s porrá leszünk.

– Azt értem, de... Úgy érted, hogy én? Mármint már meghaltam? Így? Pont böjt közben?

– Igen. Az élőlényeknek van egy ilyen furcsa szokásuk. Néha egészen váratlanul meghalnak valamitől. Tudnék egy-két rendkívül bizarr esetet mesélni erről. Neked azonban szerencséd volt. Ha gázrobbanásban pusztultál volna el, akkor egy kicsit gyorsabban ideértél volna, de csomagkapcsolt adatátvitellel. De te tökéletesen egyben vagy. Kapar még a torkod?

– Igen... Hát ez elég szomorú dolog. Ez rendkívül méltánytalan eljárás volt velem szemben. Csak így megfulladni? Nem lehetne valahogy visszacsinálni ezt a dolgot? Én ugyanis kereszténydemokrata vagyok. – jelentette ki dr. Semjén büszkén.

– Ezzel most mit akarsz mondani, fiam? Van még esetleg valami fontos elintéznivalód? Talán rosszul szavaztál és mindenképpen jóvá szeretnéd tenni? – kérdezte Péter csodálkozva.

– Nem, nem, dehogy! Mindig úgy szavaztam, ahogy előtte azt jól kitaláltuk. A Harrach szokott össze-vissza nyomkodni mindent, ami kicsit is olyan mint egy gomb. Én konkrétan a saját halálomra gondoltam. Nem mehetnék valahogy vissza a Földre? – kérlelte a megboldogult Szent Pétert.

– Sajnos ez teljességgel lehetetlen drága Zsolt fiam. Te ugyanis keresztény vagy és nem buddhista. Tudod, mivel ők hisznek a lélekvándorlásban, nyugodtan megtehetik azt, hogy visszamennek valamilyen tetszetős formában. Amióta azonban Jézus Krisztust keresztre feszítették, csak úgy feltámadni nem lehet. Várnod kell a végső feltámadásra. Benne van a Bibliában. Olvastad te azt egyáltalán? – nézett rá szemrehányóan a mennyek őrzője.

– Az egészet nem, mivel nagyon hosszú. Csak hivatkoztam rá. És mond csak. Mikor lesz az a végső feltámadás?

– Azt csak a Jóisten tudja. Tudod, ő. – válaszolta Péter és vidáman hátrafelé bökött a fejével.

– Ez pompás! – felelte Semjén – Akkor talán beszélhetnék is vele?

– Nem hiszem. Épp a bűneitekkel van elfoglalva. Rengetegen vagytok olyanok, akik mindenféle gaztettet elkövettek, majd buzgón elkezdtek imádkozni hozzá. Valamit már régóta nagyon félreértelmeztek. Isten kegyes és megbocsájtó. Ez idáig rendben is van. De miből gondoljátok azt, hogy ezt hajlandó napjában akár többször is megcselekedni a kedvetekért? Nagyon sok munkát adtok neki, pont ezért nem ér rá. Egy egész bűnügyi osztály csak azzal foglakozik, hogy megítélje a cselekedeteiteket. Meglepődnél ha tudnád, milyen precízen dolgoznak.

– Hűha. Ez elég nagy baj. És mond csak, Szent Péter. Mire lehet itt vadászni?

– Semmire, barátom. Az állatoknak külön paradicsomuk van. Eleget zargattátok őket a Földön. Úgy értesültem róla, te is. Főleg az ég madarait. Itt csak macskák és emberek vannak.

– Macskák? Miért pont a macskák? – kérdezte csodálkozva Semjén, a vadász.

– Mivel az emberi civilizációt valójában a macskák alakították ki a saját kényelmük érdekében. Nagyon furcsa, hogy ezt ti nem vettétek észre. Elég feltűnően csinálták.

– Rendben. Szóval a macskák. És a nők? Nők azok vannak itt? – csillant fel érdeklődően Semjén szemüvege. Illetve az, ami alatta volt.

– Zsolt, gyermekem. Lehet, hogy ez nagyon meglepő a számodra, de valójában ők is emberek. Ezért szép számmal akadnak itt is.

– És azt? Azt lehet itt csinálni? Tudod, a nőkkel.

– Te most bujálkodásra gondolsz? – kérdezte Szent Péter nevetve – Arról ti lemondtatok. Bűnös cselekedetnek tartjátok. Ti tudjátok, miért. Szerelmeskedéssel a hetedik emeleten foglalkoznak, de oda csak igazhitű muszlimok juthatnak be. Egy keresztény nem paráználkodhat csak úgy a saját kedvére. Ez van.

– Értem. Ezt is túltoltuk. És az ateisták? Azok remélem mind a pokol tüzében égnek? Hitetlenek mind egy szálig. Hitványak.

– Nem egészen. Mivel ők nem hisznek sem a mennyekben, sem a pokolban, így nem is jutnak sehova. Egyszerűen csak lebomlanak. Újrahasznosítják magukat. Reciklizálódnak.

– Ez nagyon bosszantó. És a mennyország? Az milyen? – kérdezte érdeklődve a mennyei aspiráns. Megpróbált néha Péter válla felett átkukucskálni, de nagy mennyiségű felhőn kívül nem látott semmit.

– Ez érdekes kérdés. Sokféle. Pont olyan, amilyennek valaki azt a Földön elképzeli. Általában felhők között mászkálnak csendes, boldog, mosolygós emberek. Legtöbbször tógában. A múltkor volt itt egy illető, aki a mennyeket egy hatalmas fagylaltozónak képzelte el. Azóta is ott kódorog szegény egy csomó fagylaltospult között. Azt hiszem kicsit elege is van a folyamatos kóstolgatásból. Tudod, mindenki olyan mennybe jut amilyenbe szeretne.

– Ez nagyon jól hangzik. Nem lehetnék akkor mégiscsak buddhista? Úgy visszamennék és képzelhetnék magamnak egy olyan vadászós mennyországot. Medvékkel, vadkanokkal. Esetleg rengeteg elefánttal.

– A vallások ügynökei kizárólag a Földön dolgoznak. Náluk kellene jelentkezned. De mint azt már elmagyaráztam neked, te oda nem juthatsz vissza. A buddhizmusról már lemaradtál. Keresztény lettél. Bele kell törődnöd a sorsodba. Örvendezzél, és mint mondtam, várd türelmesen a feltámadást. Mást amúgy nem is nagyon csinálhatsz.

– Hát jó. Még mindig jobb így. A poklot elég rémisztőnek képzeltem el. Sütögetés, hatalmas üstök, jajveszékelés, ordítozás. Mint Gordon Ramsay pokoli konyhája. Nagyon rettenetes poklom van. Szerencse, hogy jó keresztényként én a a mennyországba jutottam.

– Az még nem olyan biztos, Zsolt. Mutasd csak a beléptető kártyádat.

– Ja, ezt itt? Tessék, itt is van. Szép piros.

– Hát fiam, ez bizony elég nagy baj. Mármint neked. A mennyekbe csak kék színű kártyával lehet bejutni. A tied pedig sajnos a pokolba szól.

– Hogy az, a jó… – válaszolta dühösen és rendkívül hosszasan Semjén Zsolt.

– Fegyelmezd magad Zsolt fiam! Látod, ide ki is van írva. Káromkodni és köpködni csak a pokolban szabad. Ott azonban azt hiszem, ez lesz majd a legkisebb gondod.

Hát így ismerkedett meg Semjén Zsolt Gordon Ramsay-vel.

Erik Satie (1866 - 1925)

„Ne legyen kétsége Fischer Ivánnak, él ebben az országban két-, két és fél millió ember, aki az összes támogatást megvonná most tőle azért a viselkedésért, amit Tarlós István joggal nevezett férfiatlan hisztériának. Pedig az említettek közül nagyon sokan imádjuk a magas színvonalon játszott komolyzenét. De egyáltalán nem ragaszkodunk ahhoz, hogy ilyen alakok dirigáljanak nekünk.” (Ne dirigálj, vezényelj, Iván!)

A jeles és közkedvelt szerző, Gajdics Ottó, magyar-könyvtár szakos tanár érdekes témát feszeget a Magyar Időkben megjelent kiáltványában. A hatalom, nevezett Tarlós István főpolgármester és a művész, nevezett Fischer Iván karmester konfliktusát. A szelíd dorgálásból kiderül, hogy Gajdics polgártárs leginkább a hatalmat kedveli az élet szépségei közül. Megélhetési szempontból ez a bátor kiállás tökéletesen érthető a részéről. Az ezért a részére kiutalt, jól kiérdemelt jutalom nem is maradt el.

Az érdekes írásból azt is megtudhatjuk, hogy maga Gajdics Ottó – Simon bá'-hoz (Gálvölgyi János) – hasonlóan, „imádja a magas színvonalon játszott komolyzenét”. (Lásd. Csinibaba, rendezte: Tímár Péter). Az imperialisták mákonyát, a beatzenét valószínűleg ki nem állhatja. Meg azt négerzenét, azt a jazz muzsikát. Az ahhoz, „hogy ilyen alakok dirigáljanak nekünk” után azonban mindenképpen hozzá kellett volna tennie azt, hogy „A fiúk pedig mars a borbélyhoz!”. Így lett volna igazán hiteles a jogos méltatlankodása.

A szovjet mintájú „Tiltott, Tűrt, Támogatott” kultúrpolitika Fekete György, nemzeti főmecénás hathatós segítségével túlélte a rendszerváltást. Tiltani ugyan még nem nagyon lehet manapság, támogatni azonban annál inkább. Az MMA-n, az NKA-n és MNB kiterjedt rokonságán keresztül könnyedén jutalmazni lehet azokat a megbízható személyeket, akiket a rendszer hivatalosan művésznek tekint. A többiek pedig tűrjenek, vagy forduljanak fel, ha már ilyen élhetetlenek. Vegyenek példát mondjuk Baán László közgazdászról és az ő folyamatosan gyümölcsöző kapcsolatairól.

Az MMA tagságának három fő kritériuma van. Az illető legyen „beérett, a társadalom és a szakma részéről elismert művész”. Végezzen „átlagon felüli közéleti tevékenységet”. A felsoroltakon kívül már csak egy jól irányzott „nyílt és megvallott nemzeti elkötelezettség”-re van szüksége, és máris nekiláthat az állami megbízásokat és elismeréseket bezsebelni.

Ez a hozzáállás tökéletesen jellemzi az orbáni kultúrpolitikát. A művészet megítélésében a műnek nem sok jelentősége van. A Fekete György által meghatározott ideológiai alkalmassági vizsga mindennél fontosabb. Aczél György ennél jóval megengedőbb volt. Persze műveltebb is, mint mondjuk L. Simon László vagy Semjén Zsolt.

A művészek általában nem nagyon képesek beilleszkedni a társadalomba. Egy magyar-könyvtár szakos tanárnak ebből a szempontból sokkal könnyebb dolga van.

Erik Satie, francia zeneszerző meglehetősen különc figura volt. Esernyőket gyűjtött, valamint belépett a radikális szocialista pártba. Amíg élt, senki sem járt a szobájában. Sok szerzeményét így csak a halála után találták meg szerteszét dobálva, például a zongorája mögött, amit soha nem is használt. Néhány művének még címet sem adott. Nem nagyon illeszkedett volna be a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe.

Frédéric Chopin 39 éves korában meghalt tüdőbajban. Nem volt „beérett, a társadalom és a szakma részéről elismert művész”. 10 évig viharos és törvénytelen kapcsolatban élt Dudevant bárónéval (George Sand), akivel soha „nem alapítottak családot”.

Pjotr Iljics Csajkovszkij homoszexuális volt, a műveit mégis magas színvonalon játsszák, legtöbbször komolyzeneként.

Mindig akadnak természetesen olyan művészek, akiket könnyen megvásárolhat a hatalom. Lehetnek akár tehetségesek is. Csoóri Sándor nagyon kedves kis verset írt Rákosi elvtárs 60. születésnapjára, valamint elítélte az 1956-os „fasiszta ellenforradalmat”.

Melocco Miklós, szobrászművész 1967-ben több hivatalos szervnél is feljelentette a Fiatal Képzőművészek Stúdióját mivel a „burzsoá művészetet propagálták”. Hogy mi vezette erre az akkoriban kimondottan hasznos cselekedetre, azt csak ő tudná megmondani. Természetesen ha ezt a kérdést valaki fel merné tenni neki. (Mi történt a Stúdióban 1967-ben?)

Vannak olyanok „több millióan”, akik imádják a Koltay Gábor rendezte monumentális és drága giccsparádékat, természetesen Varga Miklós főszereplésével. (Itt élned halnod kell - Főszerepben Varga Miklós‎) Dúró Dóra ebben az esetben nyugodtan feljelenthetné a rendezőt a Szózat meggyalázása és politikai propagandára való felhasználása miatt. Gajdics zenekritikusnak valószínűleg tetszeni fog ez a szuper kurzusprodukció , mivel ő az „ilyen alakokat” szereti.

Varga énekművész régi és hűséges támogatója az Orbán rendszernek. Európával jelenleg ugyan kíméletlen harcban állunk, de ez nem akadályozza meg a művészt, hogy a „Vén Európa” című zeneművét minden adandó alkalommal eldalolja. Ha Varga Miklós lelkes helyeslésével elhagyjuk „A vén Európát, a gyönyörű nőt!”, nagy valószínűséggel a Vörös Téren is elő fogja adni élete fő művét, csak ott a Red Army Choir és három balalajkázó barnamedve közreműködésével.

A Budapesti Fesztiválzenekart a NER se lenyelni, se kiköpni nem tudja. Fischer Iván nemzetközileg túlságosan elismert művész ahhoz, hogy le lehessen cserélni egy rendes, megbízható nertársra. Jelentkező biztosan akadna szép számmal. Ebben az esetben végre Nemzeti Fesztiválzenekarként működhetnének tovább. Korlátlan és titkosított anyagi támogatással.

Vajon Gajdics Ottó jelenleg használt lelkiismerete megengedi-e azt neki, hogy meghallgassa Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét egy „olyan alak” előadásában, mint Ichák Perlman? Ugye, nem?

"A sportcsarnokba az ott sporttevékenységet végzőkön kívül senki nem ment be, személyi sérülés nem történt." (Vas Megyei Rendőr-főkapitányság felvétele)

2016. május 5-én, a körmendi menekültekről megjelent dezinformáció ügyében Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke átlépett egy közjogi határt, ahonnan nincs visszaút, amely felett nem lehet továbblépni jogvégzett és törvényességre kényes embereknek. A miniszterelnökkel együtt a magyar a média is átlépte ezt a határt.

Igen, a média szót használom általános értelemben, mert a média nem pusztán egymással versengő piaci cégek csoportja, hanem a negyedik hatalmi ág: állampolgárként testületi elvárásom van feléjük. A mindenkori állapotuk, bármelyik médiacég állapota a magyar média mint szakmai testület – amely ilyen minőségben nem létezik idehaza – helyzetének hű tükre. Bármi, ami előfordulhat a hazai médiában, annak elsődleges felelőse az összes hazai média, épp a negyedik hatalmi ág szerepükből adódóan. Épp úgy, ahogy egy miniszter törvénysértő tette a teljes kormány felelőssége. Nem lehet a végtelenségig cégháborúkra és egymásnak a sajtóban üzengetésre fogni azt a tényt, hogy a magyar média immár halott, képtelen ellátni szerepét, épp úgy képtelen erre, ahogy a hazai ellenzék, az Alkotmánybíróság, a köztársasági elnök, és sok esetben már a bíróság és a rendőrség hivatala is.

A kiüresedett köztársaság szót pedig régóta puszta demonstrációból, lassan elkeseredett kiáltásként használom, hátha valakinek fontos még annak jelentése.

Az írásom célja, hogy megértsük egy állam, egy államhatalom, adott esetben még – vagy már nem – köztársaság berendezkedését és működését, a fékek és ellensúlyok szerepét, és hogy a körmendi eset felett ne tekintsünk el, mintha az a sokadik, „nem olyan fontos miniszterelnöki hecckampány vagy túlkapás” lenne. Egy olyan ország vagyunk, ahol egy mondatba kerülhet a hecc és a miniszterelnök szó… Mintha a gyermekünk felügyeletével megbízott bébiszitter pedofil lenne, aki bármikor erőszakot követhet el rajta, és ezen csak nevetnénk. Ezt tesszük valójában, amikor sokadjára nem veszünk tudomást arról, mit tesz az állam, az állam teljhatalmú szerepébe bújt miniszterelnök.

Orbán Viktor ma modellezte tudtommal –tudtunkkal – először, miként vethet be rendőrséget vétlen emberek ellen, a társadalmat hivatalosan dezinformálva, a dezinformációt – a hazugságot – a miniszterelnökséget vezető miniszterével, Lázár Jánossal megerősítve, akinek a megerősítésével az orbáni lózungokhoz kényszerűen hozzászokott társadalom számára a hír és intézkedés „valósággá” vált. Rendőrségi bevetésre máskor is került sor, a bevetés igazoltsága máskor is felvetett már kétségeket, még jogi fórum előtt is, de egy álhírt – nem egy egyén vagy csoport jogilag téves megítélését, hanem – egy valójában meg nem történt eseményt miniszterelnöki szinten valóságnak hazudva, arra hivatkozva konkrét rendőrségi intézkedésre felhívást most adott ki először a miniszterelnök.

Az információ forrásaként, saját világnézetüktől, meggyőződésüktől vezérelve önként, vagy netán a miniszterelnökséggel együttműködve (?), de minimum a kormány e téren tanúsított fogékonyságára számítva az atv.hu, az egyik legnagyobb hatású, magát ellenzékinek nevező televíziós média online portálja adott muníciót. Más média a hírt már „rendőrségi forrásokra” vagy az atv.hu-ra mint hiteles forrásra hivatkozva hozta le. A forráscikk szerzője Szobota Zoltán, aki az atv.hu mellett a Hit Gyülekezete Hetek című hetilapjában is publikál, a Hit Gyülekezetének volt és talán jelenlegi szóvivője is. (A hetek.hu oldalán nincs Impresszum-rovat, a Hit Gyülekezete oldalán nincs szervezeti felépítést bemutató menüpont.)

Orbán Viktor miniszterelnök a belügyminiszteren keresztül a rendőrséget, tehát állami erőszakszervezetet utasított a Körmenden állítólag kézilabdás lányokat molesztáló és ablakot betörő „migránsok” ellen, tehát olyan menekültek ellen, akik a nemzetközi emberi jogi egyezmények alapján hazánkban kértek menedéket. Olyan emberek ellen, akik menekültként emberi jogaik védelmét csak az aktuális tartózkodási helyük állami hatóságaitól remélhetik, állampolgári jogaikat csak egy idegen állam védheti meg.

A Miniszterelnökség honlapjára kirakott közleményről – amelyben Orbán Viktor a rendőrség fellépését határozottan kéri – írásommal egy időben már csak a 444.hu cikkébe feltöltött képernyőnézet mentése ad hírt, a kormányzati oldalon már nincs ott. Ezzel nem csupán egy dezinformációra alapozva adott ki a kormányfő rendőrségi utasítást, de a Miniszterelnökség már saját közleményét is meghamisította.

A Vas Megyei Rendőrkapitányság a rendőrség hivatalos oldalán cáfolta a hírt, hogy menekültek bármiféle bűncselekményt, akár rendzavarást követtek volna el, a hírközlést hangulatkeltésnek minősítette. A magyar rendőrség a hatalom negyedik ágát, a médiát hangulatkeltéssel vádolta meg, joggal. Tehát egy olyan hírt cáfolt a rendőrség, amelyre hivatkozva a miniszterelnök – ezek szerint – a helyi rendőrséggel történt egyeztetés nélkül rendőrségi bevetést kért. Orbán Viktor utasítása szerint ez az intézkedés további „minden ilyen esetre” vonatkozik, ezzel egyfajta általános rendőrségi intézkedést kért, ahol nem derül ki, minek kell ahhoz történnie, hogy emberek ellen a rendőrség bevethető legyen már külön utasítás nélkül, automatikusan – pl. törjön ablak, lányokat zaklassanak – ezzel jelezte, hogy ilyen típusú indoklásra sincs a jövőben szükség. Az utasítás nem feltételez gyanúsítottat, nem utal eseti nyomozásra.

Amikor a történettudományban olyat olvasunk, hogy „szabad kezet adott a kormányzó pl. a zsidótörvények ügyében”, akkor ilyen típusú, általánosító értelmű hivatalos közleményre kell gondolni, ahol az általánosítás nemhogy lágyítaná az utasítást, hanem jogkörben és időben kiterjeszti azt, hogy a továbbiakban az ő – a kormányzó vagy kormányfő – megkérdezése és engedélye nélkül is hivatalos és hatósági intézkedések történhessenek. Ennek a típusú általánosító értelmű hatalmi utasításnak az az előnye, hogy a további intézkedéseknél nincs írásos igazolás, aláírt utasítás, hogy azért az intézkedésért a kormányzó vagy jelen esetben a miniszterelnök a felelős. Emberiesség-ellenes vagy háborús perekben a védekezés alapja számos esetben az aláírt parancs hiánya volt.

Ez a következő esetekre is érvényessé tett utasítás csupán várja az azt végrehajtani képes és akaró gazdáját, őrá bízza, hogy mérlegeljen, hogy a kormány, a kormányfő utasítását követi, vagy szem előtt tartja a rendőrség testületére érvényes törvényeket, avagy ezek közt átfedést adó jogi utat keres.

Amikor egy közjogi személy, a kormányfő hivatalos úton, a belügyminisztert felszólítva kér intézkedést a rendőrségtől, az nem egy hétköznapi kommunikáció, annak jogi következményei vannak, a közjogi személy erőszakszervezetnek szóló hivatalos utasítása rendeletekhez vagy törvényekhez hasonló jogkövetkezményekkel járhatnak. A belügyminisztert utasításban megadott „ilyen és hasonló esetekben” kitétel azt feltételezheti, hogy a rendőrségi bevetést nem szükséges esetenként elbírálni, hogy annak van-e jogalapja, nem szükséges nyomozni, gyanúsítottat keresni, nem szükséges a bűncselekmény bekövetkeztét megállapítani, így akár általános intézkedés léphet érvénybe pusztán a célszemélyek megnevezésével. A „leghatározottabban” kifejezés azt jelenti hivatalos kommunikációban, hogy az utasítást kiadó kormányfőtől nem lehet, nem kell visszaigazolást kérni, azonnali és ellentmondás nélküli cselekedet vár el az utasító.

Amikor valaki egy hivatalos miniszterelnöki közleményre legyint, hivatkozva a rendőrségre vonatkozó, az utasítást felülbíráló törvényekre, akkor vegye észre, hogy ezekkel a törvényekkel a törvényhozó, a miniszterelnök van leginkább tisztában, így hivatalos közleményei csak úgy értelmezhetőek, hogy azokat annak tudatában adta közzé. Tehát amennyiben a miniszterelnök utasítása a fennálló törvényekbe ütközik, akkor azt tudatja a társadalommal, hogy mától neki erre joga van, és ennek tudomásulvételét kéri.

Orbán Viktor közleménye tudatos – vagy hatalomgyakorlási módszerétől vezérelt – tudat alatti hatalmi aktus, egyfajta társadalmi teszt volt, hogy meddig mehet el hatáskörében, ugyanis tisztában volt azzal, hogy a bűncselekményre utaló hír nem rendőrségi forrásból származik. Tudatában volt annak, hogy az intézkedésének jogi alapja felől nem szerzett bizonyosságot, meg sem próbálta azt beszerezni.

Az atv.hu tisztában volt azzal, hogy a cikkében leadott eseményt nem erősítette meg a rendőrség. A leadott cikk nem szerkesztőségi, hanem névvel jegyzett írás volt. A média számára híradás esetén a legfontosabb pont a források megnevezése, ez a médiahitelesség egyetlen és legfőbb ismérve, egyúttal törvényesen is felel az általa leírtakért, bíróságon perelhető a közreadott tartalom. Az atv.hu a bizonytalan forrásra alapozott, általában szerkesztőségi hírekkel szemben nyíltan, névvel jegyezve, tehát bátran, következményektől nem tartva adott le egy cikket egy feltételezett bűncselekményről és azzal megvádolva embereket egy olyan országban, ahol mára a média a nickneves kommentelőiért is felelősségre vonható. A tőlem legmesszebb álló összeesküvés elméletektől mentesen ez a körülmény felveti annak kérdését, milyen okból kifolyólag volt ebben az esetben ennyire bátor az atv.hu, hogy egy viszonylag gyorsan, a Vas Megyei Rendőrkapitányság által később megcáfolt dezinformációt le mert hozni, és épp ez a dezinformáció alapján történt meg az először, hogy nem létező eseményre kért a miniszterelnök rendőrségi bevetést. Bármilyen, az ATV-től hónapok óta megszokott menekültellenes uszítás, xenofób világnézet is áll az ellenzéki televíziós média vezetésének szándéka mögött, eddig a ferdítéssel megelégedtek, de mára az ATV kollaborált a miniszterelnök hatalmi pozíciójának visszaéléséhez, egy majdnem megtörtént, a kormányfő által elkövetett súlyos bűncselekményhez.

Az eset súlyát jelzi, hogy a cáfoló rendőrségi közlemény jegyzője a megyei rendőrkapitány, dandártábornok, és nem egy rendőrségi szóvivő. A cáfolat a hírhez képest több óra késéssel jelent meg, amely mögött állhat helyszíni nyomozás, tájékozódás, de a közlemény szövege egyúttal jelzi, hogy a rendőrség tudatában volt annak, hogy Orbán Viktor visszaélt hatalmi helyzetével, jogsértő módon adott ki utasítást, de ezt már nem közvetlenül a Miniszterelnökségnek címezte a Rendőrség, miközben a cáfolatot már megelőzte a miniszteri utasítás, tehát nem csak az atv.hu dezinformációjára kellett volna csak reagálnia.

Az eset felett olyan konklúziót is vonhatnánk, hogy nem történt nagy baj, hiszen fél nap elteltével a rendőrség ellenállt egy miniszterelnöki erőszakos és jogtalan akaratnak, amit tudatosan hazugságra épített a kormányfő, a média több szereplője pedig, akik hírt adtak a rendőrségi cáfoló közleményről, fél nap elteltével végül is kontrollként működtek egy elszabadult hajóágyúként működő médiapartnerükkel szemben, amely média hónapok óta nyíltan uszít a híradásaiban.

Az írásom célja a hatalom természetének bemutatása és a valóságban is érzékelhető, jogkövetkezménnyel járó, erőszakos indítékú, hivatalával visszaélő és hatáskörét túllépő közjogi személy és személyek hatalmi szándékának felismertetése.

Utoljára a hatalom hivatalos rendeletben, jogi szövegben történő önleleplező, már évek óta meglévő aljas szándékairól magyar deportálási jegyzőkönyvben olvastam. Az Iványi Gábor vezette Wesley János Lelkészképző Főiskolán, 2011-ben tudományos konferenciát tartottak az 1941-ben végrehajtott kőrösmezői ill. kamenyec-podolszkiji deportálások és tömegmészárlások 70. évfordulójára. A főiskola, ahol Shoa Kutató Intézet is működik, tudományos és kegyeleti emlékezeti oldalról szinte elsőként kezdte ápolni az 1941-es deportálás emlékét, amely a magyar állam hatáskörében már a német megszállás előtt 3 évvel önállóan végrehajtott, zsidók elleni fellépés volt, az Endlösung terve előtt 1 évvel. Az 1941-es eseményeket a „holokauszt előjátékaként” emlegetik a történettudományban.

A konferencián az eredeti 1941-es magyar belügyminisztériumi deportálási rendeletek másolata is ki volt állítva. Megdöbbenve olvastam, hogy egy egzakt jogi szövegbe miként csúszik bele a jogalkotó hatalmi pozícióból elkövetendő erőszakos szándéka, miként leplezi le önmagát a hatalom: „végre lehetőségünk nyílott” kifejezéssel írták le a rendezetlen állampolgárságú, tehát Magyarországon idegennek, mai szóhasználattal migránsnak tekintett zsidók deportálását.

A párhuzamom nem egy kényszeres „zsidózás”, „ajvékolás”, ahogy a média finomhangolt képviselői neveznék ezt, hanem arra kívánom a figyelmet felhívni, hogy odafigyeléssel tetten érhető a hatalom erőszakos fellépéseiben vagy annak szándékában az önleleplezés, hogy valójában rég ürügyet keresett arra, hogy a társadalom egy csoportja elleni erőszakot elkövesse bármi áron.

Körmend esetében ezt történt. Orbán Viktor tudta, hogy nem visszaigazolt az esemény, nem is kérte hivatalos visszaigazolását, tehát tudatában volt a jogalap hiányával, mégis kiadta a belügyminiszteren keresztül a rendőrségi utasítást azok ellen, akik első körben a legkevésbé tudnak védekezni egy hatalmi önkény ellen. 1941-ben hasonló jogi helyzetben voltak a több generáció óta itt élő, de állampolgársággal még nem rendelkező zsidók. Ebben az összevetésben, a fellépés jogszerűtlenségére, a hatalmi fellépés célcsoportjának jogi védtelenségére, a hatalom aljas szándékára abszolút párhuzam a csütörtöki, a körmendi menekültek elleni, majdnem megindított akció.

A média és médiahatóság helyett – őket szerepük ellátására ösztönözve – ezúton szólítom fel az ATV, az atv.hu és Szobota Zoltán azonnali felelősségre vonására.

A Magyar Köztársaság értékei felett még úgy-ahogy őrködő hivatalok, jogászok és jogvédő szervezeteket pedig ezúton kérem állampolgártársaim nevében, hogy indítsanak el egy nyilvános jogi kivizsgálást és értékelést Orbán Viktor és a Miniszterelnökség lépését illetően, mindannyiunk jövőbeni biztonsága érdekében.

Update: A lenti e-mail ment ki az alábbi miniszteri és rendőrségi címzetteknek

A miniszterelnöki jogkör durva megsértése Körmend esetén

Erich von Däniken író, dokumentumfilmes, előadó, az paleoasztronautika egyik legismertebb tudósa

„A nyílt és a háttérhatalmak olyan rendszert építettek fel, amely az agyelszívást is szolgálja – mondta miniszterelnök a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén hétfőn.” („Semmiféle háttérhatalom nincs”)

Egy semmivel sem igazolt, de rendkívül népszerű témáról tett említést az egy szem, igazi magyar miniszterelnök. A személyes paranoiáját azonban nem az ECHO TV félkegyelmű futurológusai között fejtette ki, hanem tekintélyes magyar akadémikusok társaságában. Kissé kínos lehetett ehhez asszisztálni, de a tudós urak nagy része tette a kötelességét. Mélyen hallgattak, majd lelkesen megtapsolták a tartalmas előadást. Ennyi erővel akár Erich von Dänikent is meghívhatták volna az MTA 187. közgyűlésére. Ilyesmiket ő is tud mondani, ráadásul az összeesküvés elméletek tudományban ő az egyik legelismertebb nemzetközi szakértő.

Ezek a világuralomra törő háttérhatalmak mára nagyon szépen beépültek a magyar folklórba és ott is fognak maradni örökre. Valahogy úgy, mint a törökök által behozott tulipán, amit nagyon sokan ősi magyar szimbólumnak tartanak. A tulipán nemzettségnek a Kárpát-medencében azonban mindössze négy bennszülött faja található. A dísznövényként ültetett változatokat a török hurcolták be magukkal. Senki sem kérdezte meg az akkori magyarokat, hogy akarnak-e a Közép-Ázsiából származó tulipánokkal együtt élni. Sokszor azt se, hogy akarnak-e egyáltalán tovább élni.

Tulipánok azonban tényleg léteznek, ezzel szemben háttérhatalmakat még senki sem talált a kiskertjében. Ha csak burkoltan szeretett volna zsidózni egyet a miniszterelnök úr, akkor a világhírű tudósainkat nem kellett volna olyan büszkén emlegetnie. A kormányfő teóriája szerint ugyanis Szilárd Leó, Wigner Jenő, Teller Ede, Kármán Tódor, Kemény János, Gábor Dénes, Hevesy György, Neumann János mind a háttérhatalmak céljait szolgálták.

A zsidó származású magyar tudósokat azonban nem a háttérhatalmak rabolták el fényes nappal az utcáról, hanem bizonyos megfontolásból úgy döntöttek, hogy olyan országokban folytatják a kutatásaikat, amelyek ezt lehetővé teszik a számukra. Ma sem tehetnének másként.

Orbán Viktor mesebeli, pántlikás-pálinkás birodalma egyszerűen nem képes megtartani a tehetséges kutatókat. Az egyetemek autonómiájának megszüntetésével és a tandíj bevezetésével sikerült elérnie azt, hogy a jó képességű diákok nagy része már a felsőfokú tanulmányait sem itthon végzi el. Jelenleg gőzerővel folyik a középiskolai rendszer lebutítása, engedelmes, szavazásra jogosult állampolgárok előállítása céljából.

A KLIK káros ténykedése látványos kudarc volt, bármilyen kétségbeesetten próbálja is a kormányzati propaganda sikertörténetként beállítani a megszüntetését. A helyette létrehozott menedzserközpontok sem fognak hatalmas csalódást okozni. Hatékonyan és tevékenyen hozzájárulnak majd a magyar közoktatás további lezüllesztéséhez.

A háttérhatalmak aljas ténykedése szerencsére nem veszélyezteti a NER működését. Kicsi a valószínűsége, hogy még a leggyengébb háttérhatalmacska is arra kényszerülne, hogy Fekete György, Kerényi Imre, Tállai András, Németh Szilárd, Deutsch Tamás, Kósa Lajos, L. Simon László és más derék hazafiak agyára fanyalodjon. Úgy néz ki még magát Orbán Viktort sem fogják magukhoz szívni. Meghagyják őt nekünk. Használjuk csak az agyát a saját boldogulásunkra, hátha sikerül valamit kezdenünk vele.

Az oktatás, az egészségügy, a kultúra, a természetvédelem csupa olyan haszontalan kacat, amiknek a miniszterelnök – és ezáltal az ő céljait szolgáló NER – nem sok jelentőséget tulajdonít. A 2017-es költségvetésből világosan ki is lehet silabizálni, hogy miket kedvel Orbán Viktor. A kényszeres költözködés a Várba, a kormánypropaganda, a stadionok, az élsport, a lovardák sokkal jobban érdeklik, mint a kutatás-fejlesztés, illetve a felsőoktatás. (A tíz legdühítőbb tétel a 2017-es költségvetésben)

A magyar kultúrát egy az egyben odaadta szíves felhasználásra Fekete Györgynek, aki eredményesen neki is látott annak lerombolásához. Orbán nagyon jól tudja, egy irodalmi műhelyért vagy egy színházi folyóiratért nem fognak nagy patáliát csapni a választópolgárok. Az se érdekli nagyon a közvéleményt, hogy Baán László mihez kezd a Szépművészeti Múzeum műtárgyaival vagy a Liget-projekttel.

Tarlós István nyugodtan kioktathatja Fischer Ivánt, hiszen ő nem főpolgármester, hanem csak egy karmester. Minek nekünk egy ilyen drága zenekar? Ennyi pénzből a Budapest Fesztiválzenekar helyett minden nagyobb település kaphatna egy rezesbandát tamburmajorral. Azok is jó nagy zajt tudnak csapni, ha kiengedik őket az utcára. Nem kell ehhez a brit Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagjának lenni.

Magyarországra nem a misztikus háttérhatalmak jelentenek veszélyt. A kulturálatlanság, műveletlenség, ostobaság, modortalanság, álszentség és a hazugság toleranciáját legfőképpen magunknak köszönhetjük. A XVIII. századi felvilágosodást, mint eszmeáramlatot ma mélyen megveti a magyar társadalom nagy része. A szolidaritás, humánus viselkedés hivatalból üldözendő tevékenységnek számít. A szekularizáció visszaszorítása az Orbán-rezsim egyik régi törekvése.

„A vallás nem magánügy, a hit megvallása az egyik legszemélyesebb közösségi ügy, ezért épülnek templomok, és ezért gondolja a kormány fontosnak, hogy támogassa a templomépítést.” (Balog Zoltán: A vallás nem magánügy, ezért fontos a kormánynak a templomépítés)

Ha vallás nem magánügy, akkor vajon mi? Kötelesség? Még az is elképzelhető, hogy nemsokára bárkit a szent inkvizíció elé lehet majd állítani istenkáromlásért vagy eretnekségért.

Herbert H. Lehman (1878 - 1963)

Timothy R. CatJames tisztes, megbecsült leánykereskedőként tevékenykedett a XX. század elején, Philadelphiában. Tevékenységét 1897-ben kezdte meg, természetesen nagy reményeket fűzve eljövendő üzleti sikereihez. Tisztában volt azzal, hogy az optimizmusra meg is van minden oka. Nagyszabású üzleti vállalkozásának beindítása előtt ugyanis leányokat futtatott, ami állítása szerint értékes tapasztalatokkal gyarapította szakmai ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren. Ekkoriban kötelezte el magát végérvényesen ezen izgalmas szakma mellett.

Tehetsége révén gyorsan felküzdötte magát a Keleti-part legnagyobb leányforgalmazói közé. Rendkívül rugalmasan volt képes alkalmazkodni a piac változó igényeihez, a kereslet és kínálat hullámzáshoz, a divathoz és az életkori megoszlásokhoz. Gondosan kidolgozott statisztikai modellek segítségével tudományos alapokra helyezte a leánykereskedelmet. Mr. CatJames – a szakmában elsőként – külön közvélemény-kutató céget alapított a vásárlói igények felmérésére. Adatait az amerikai elnökválasztások kampányaiban is felhasználták, legtöbbször becsületes zsarolások céljából.

A mozgófilmek elterjedésével egy-egy színésznő sikeres szereplése után, a CatJames Leánykereskedelmi Vállalat kínálatában azonnal megjelentek a filmsztár hasonmásai. A Keleti-parti Leánykereskedők Szövetsége 1917-ben az elnökévé választotta a sikeres üzletembert. Ez akkoriban rendkívül nagy elismerésnek számított szakmai körökben, főleg mivel egy illegális tevékenységről volt szó.

Az 1929-33 közötti nagy gazdasági világválság sajnálatos módon az ő üzleti tevékenységét is a csőd szélére sodorta. Hatalmas kínálat volt leányokból, az irántuk való kereslet viszont pangott, sőt egyes esetekben a korábbi vevői jutányos áron vissza is akarták szolgáltatni a nála vásárolt leányokat.

Mr. CatJames tökéletesen tisztában volt azzal, egy egész élet munkája fog hamarosan megsemmisülni, ha nem tesz ellene sürgősen valamit.

Elkeseredésében az Egyesült Államok Szövetségi Statisztikai Hivatalának zsebkönyvét tanulmányozta, amikor felfigyelt arra, hogy a korfák megoszlása alapján a piacon hatalmas hiány mutatkozik az 50 és 60 éves kor közötti férfiakból. A fiatal leányok nagy mennyisége által gerjesztett túlkínálattal szemben, rendkívül nagy deficit volt idősödő, de még mozgásképes, decens urakból. Üzleti tehetsége révén rögtön felismerte a hatalmas piaci rés nyújtotta lehetőségeket.

Azonnal elhatározta, hogy áttér a tisztes, őszes urakkal való kereskedelemre. Döntése után cégének ügynökei elárasztották a Keleti-parti államokat, hogy megfelelő paraméterekkel rendelkező áldozatokat cserkésszenek be. Már az első üzleti évben kimagasló forgalmat sikerült lebonyolítania. Pár hónap elteltével Európában is hatalmas kereslet támadt a vállalat kifogástalan modorú árucikkei iránt.

A rendőrség ekkoriban elképesztő mennyiségben kapott kétségbeesett hangú bejelentéseket halálra rémült családoktól, akiknek ártatlan férfitagjai kerültek valamilyen módon a gátlástalan férfikereskedők karmaiba. Az újságok tele voltak a középkorú urak elrablásáról szóló szomorú híradásokkal.

Mrs. McRooster beszámolt arról, hogy ő éppen kint teregetett, miközben a férje, Edward, füvet nyírt a házuk takaros kis előkertjében. Mrs. Mcrooster csak néhány percre hagyta magára a férjét, amikor megtörtént a tragédia. Az asszony zokogva mesélte, mire visszaért, a fűnyíró még járt ugyan, de a férje már nem volt sehol. „Szegény Edward biztosan halálra rémült. Annyira ártatlan volt már a drágám és milyen pompásan tudott törölgetni.” – tette hozzá kétségbeesetten.

A tettesek sokszor vidám ivócimboraként cserkészték be a védtelen férfiakat. Meghívták az kiszemelt áldozatukat egy italra és hagyták őt nyerni a kártyában. Ily módon elaltatva a gyanakvását, altatószert kevertek az italába és így könnyedén elrabolták. Mire a szerencsétlen áldozat magához tért, előfordult, hogy egy merienmünsteri háziasszony hálószobájában találta magát, aki éppen nagy mennyiségű krumplis kolbásszal próbálta őt megvendégelni. Nehéz elképzelni azt, hogy mindez micsoda, egész életre szóló lelki sérülést okozhatott egy tiszta erkölcsű, manhattani férfiszabó életében.

Voltak olyan szerencsétlenek, akiket kutyasétáltatás vagy autószerelés, esetleg folyami horgászat közben raboltak el. Az aggódó feleségek már nem merték egyedül elengedni a férjüket a lóversenypályákra. A fogadások emiatt az összes érintett államban jelentősen visszaestek, ráadásul a középkorú bukmékerek is sorra eltünedeztek.

A nyugdíj előtt álló Henry Remington őrmestert intézkedés közben rabolták el, és csak évek múlva, nagy nehézségek árán tudott megszökni egy birminghami özvegyasszony szigorúan őrzött házából. A férfi ezután már a tea illatától is azonnal sírógörcsöt kapott és soha többé nem fogadott el senkitől aprósüteményt. Felesége elmondta, a férfi a haláláig tiszta szívből gyűlölte az angol muskátlikat.

A középkorú férfiak sötétedés után már nem mertek a hitvesük nélkül kimenni az utcára. Hatalmas mértékben megnövekedett a hajfestékek forgalma. Egyes urak kétségbeesésükben női ruhákat kezdtek el hordani. CatJames ezt a védekezésüket azonban könnyedén kijátszotta, ugyanis bevásárolta magát néhány biztosítótársaságba. Így már a potenciális áldozatok címéhez, egészségügyi állapotához is hozzáfért. Rengeteg férfit raboltak el mélyen alvó, így mit sem sejtő hitvestársuk mellől. Egy jacksonville-i háziasszony négy éven belül három középkorú férjét veszítette el ily módon. A szerencsétlen nőt ráadásul gondatlan alvással és középkorú férfiak veszélyeztetésével is megvádolták.

A virágzó férfikereskedelemnek végül az vetett véget, hogy az FBI nagy erőket állított rá mr. CatJames vállalatára, jobban mondva bűnszövetkezetére. Folyamatosan figyelték a számláit, lehallgatták a telefonbeszélgetéseit. Őszes halántékú, barátságos kinézetű FBI ügynökök raboltatták el magukat, majd részletes jelentéseket küldtek a megfigyeléseikről.

Miután CatJames alkalmazottai 1937-ben elrabolták Herbert H. Lehmant, New York állam kormányzóját és eladták őt egy párizsi, külvárosi mulatónak, maga Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke is azonnali és határozott fellépést követelt. A botrányt így is csak Albert Lebrun franciaországi köztársasági elnök közbenjárásával sikerült diszkréten elsimítaniuk. A francia hatóságok közölték a sajtóval, monsieur Lehman vendégként tartózkodott a mulatóban és nem pincérként.

Az összegyűjtött bizonyítékok és az elrabolt FBI ügynökök jelentései alapján végül meg tudták vádolni Timothy R. CatJamest többrendbeli emberrablással és középkorú férfiak szabadságának korlátozásával. Az esküdtszék az üzletembert 1938. január 15-én bűnösnek találta, és kétszeres életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.

„De Hadházy úgy érzi, ő ezt is megteheti. De lilálhat lincselésről, meg „nem békés átmenetről”. Tényleg, Hadházy? Nem lesz békés átmenet? Hanem milyen lesz? Meséld már el, csupa fül vagyok! Mesélj, először arról, egyáltalán miből gondolod, hogy lesz bármilyen átmenet? A kimutathatatlan pártod ügyeletes seggfejeként zavargásokat álmodsz a mocskos árulók nehéz álmával? És a lincselést hogyan képzeled? Ott leszel az első sorban? Aprókat sikkantgatva elalélsz, ha arra gondolsz, hogy a lumpenprolik élén lámpavasra húzol valakit? Ez a vágyad, Hadházy? Mindig megették az uzsonnádat a suliban, a kötélre soha nem tudtál felmászni, annyiba se vettek soha, mint egy rakás szart, és most lincselni szeretnél?” (Bayer Zsolt: Lincselés)

Ezt a higgadt és visszafogott érvelést talán még a Hírcsárda sem tudta volna ilyen szelíden megfogalmazni. Veretes gondolatok egy bátor, rendíthetetlen férfiútól. Bayer Zsolt, a magyar publicisztika Alekszej Grigorjevics Sztahanovja végre visszanyerte a rendkívül rossz modorát és lelkesen munkához is látott.

Matolcsy Györgyöt olyan kétségbeesetten védelmezi mindenki, ami arra utal, rengeteg, nemes jellemű kedvezményezettje lehetett az MNB alapítványain keresztül történő nagylelkű alamizsna-osztogatásnak. Még maga a miniszterelnök is részt vett a kétségbeesett mentőakcióban.

Matolcsy György vitatott pénzügyi zsenialitásának ehhez sok köze nincs. Az, hogy milyen dicső tettek fűződnek a jegybankelnök nevéhez, a közgazdaságtan jeles tudora, Bayer Zsolt az idézett tetemre hívásában – monumentális és rendkívül változatos átkozódások közepette – ki is fejtette. Heves felindultságában remélhetőleg nem hagyott ki ezekből semmi fontosat.

Bayer Zsolt történelem-magyar szakon végzett az ELTE TFK-án. Ez még nagy jóindulattal sem nevezhető hatalmas tudományos karriernek. A világ dolgairól eléggé korlátozott ismeretei lehetnek, ezért is ért szinte mindenhez. Nem tudni beszél-e egyáltalán valamilyen idegen nyelven? Arra, hogy oroszul nem, rendkívül büszke. Ez idővel természetesen változhat. Valószínűleg már nagy erőkkel keresi a murmanszki felmenőit.

Közgazdaságtani alapismereteit az ECHO tévén szerezte, mintegy menet közben, hasonszőrű cimborákkal együtt virgonckodva. Akadnak azonban számosan a honban, akik nála magasabb szinten értenek az ilyesmihez. Az ő véleményük Matolcsy jegybankelnök megítélését illetően egy kicsit árnyaltabb és nem pont a zsenialitást emlegetik a személyével kapcsolatban. Az ötös számú harci ebnek emiatt Hadházy Ákoson kívül rengeteg gyalázkodó számára ki kellene osztania „egy sistergős, rohadt nagy pofont”. Utóbbi kétségtelenül meggyőző közgazdasági érvelésnek tűnik, de Bayer esetében ez a fáradságos büntető akció könnyen végződhet gutaütéssel, illetve önlincseléssel.

Kósa efendi szerint, „Ha Matolcsy György 500 milliárdot elköltene nyalókára, és gyerekeknek adná, akkor is sokkal kevesebbe kerülne, mint Simor egy éve.” Ez rendkívül megható jelenet lenne, bár 500 milliárd forint értékben vásárolt nyalókával a bőkezű jegybankelnök Debrecen város 14 éven aluli gyermekállományát jelentős mértékben megritkíthatná.

Arról már kevesebb szó esik a látványos anyagi gyarapodással sújtott oldalon, hogy Matolcsy György jegybanki mártír áldozatos tevékenységét nem a Magyar Máltai Szeretetszolgálat adományiból finanszírozták. Az elnök úr havi bruttó 5 millió forintból „tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait”. Ezen felül nagyon erkölcstelen tettnek számít a részéről milliárdokat hazacipelni, aztán azokat alapítványok segítségével célba juttatni az arra érdemeseknek. Talán még büntetőjogi felelősség is lesz a világon, ha majd egyszer nem Polt Péternek hívják a legfőbb főügyészt.

Lassan az a kép rajzolódik ki a Habony Árpád által irányított gondolkodású, derék honfitársaink szemében, hogy létezik egy rendkívül becsületes, jó szándékú, a haza érdekeit mindenek elé helyező kormány, aki annyira gyámoltalan, hogy képtelen magát megvédelmezni a külföldi zsoldban álló, mérhetetlen hatalommal rendelkező, sátáni erőkkel szemben. Ilyen sötét erő például Hadházy „kimutathatatlan pártja”, szemben mondjuk a jókat képviselő, hatalmas támogatottságot élvező KDNP-vel.

Még erős felindultság esetén is érdemes azonban koherensen hazudozni, mivel ez nagyban megnöveli ezen fontos tevékenység hatékonyságát. Jelenleg az ügyben mindenki rendkívül hevesen és összevissza hadovál, pánikol. Kósa Lajost egy ilyen vészhelyzetben nem célszerű Matolcsy védelmével megbízni, mivel ő nem elfedi, hanem csak növeli a bajt.

Ha az érintettek ilyen látványos  cirkuszt csapnak a Matolcsy-ügy körül, akkor egyre többen lesznek kíváncsiak a rendkívül szövevényes és izgalmas kapcsolati hálókra. Azokból pedig akad dögivel. Unokatestvérekkel, feleségekkel, cimborákkal, komákkal, óvodai kispajtásokkal, háziállatokkal, Szemerey Tamással, Mészáros Lőrinccel.

Matolcsy, Kósa Lajos által említett, jól megérdemelt sikerdíja azonban mindössze 260 milliárd és nem 500 milliárd forint. A megboldogult Tocsik Márta gyalázatos sikerdíja 804 millió forint volt. 804 jóval több ugyan, mint 260, de az egyik millió a másik pedig milliárd. Matolcsy György tehát 323 Tocsik Mártával egyenértékű. Ennyi pénzért már tényleg érdemes ekkora műfelháborodást rendezni, mivel ha a talpig becsületes pénzügyi zseninek véletlenül valami baja esne, akkor a társasjáték résztvevőire is nagyon szomorú sors várna. Összehasonlításképpen, a Fidesz nagyjából 320 + 3 kormányt lenne képes megbuktatni ezzel az egy szem Matolcsy-üggyel.

Ha valóban lennének valamiféle következményei az ügynek, akkor Bayer Zsolt országszerte napi nyolc órában kedvére pofozkodhatna, hogy megvédje az övéit a különböző „fehérjehalmazoktól”.

Mivel a mindentudó Herr Kommandant mérgében még a biológiába is belekontárkodott, azt mindenképpen érdemes kihangsúlyozni, hogy az emberi test átlagosan 60 %-ban vízből, 19 %-ban fehérjéből, 15 %-ban zsírból, 5 %-ban ásványi anyagból és 1 %-nyi szénhidrátból áll. Bayer Zsolt pontos összetételéről jelenleg nem áll rendelkezésre pontos adat.

"Rákosi elvtárs 60. születésnapján egész népünk meg van győződve arról, hogy Rákosi elvtárs vezetésével hazánk végre a helyes útra tért. Arra az útra, amely nem más népek elnyomása és leigázása felé mutat, hanem amely a szabad és a szabadságukért s a békéért és demokráciáért küzdő népekkel együttműködve hivatott biztosítani hazánk további felemelkedését még fényesebbé, még dicsőbbé tenni a világban a magyar nevet! Ez az út, amelyen Rákosi elvtárs vezet bennünket." (Gerő Ernő)

Úttörőknek kisvasútja

Úttörőknek kisvasútja medve módra szusszan,
Fák alatt ma messze indul, völgyből hegyre néz.
Mennyi gyermek útrakelhet énekelve hosszan,
Kis vasúton messze menni édes mint a méz.

A lelkes és rendkívül izgatott szerző (lásd. recski kényszermunkatábor) biztos nagyon kedvelte a medvéket. Rajongása ellenére az úttörők kisvasútjának pöfögése nem biztos, hogy kísértetiesen hasonlít az említett medveszuszogásra. Mivel a poéta élő állapotában írta meg kedves kis versikéjét, valószínűleg soha nem is hallhatott még ilyesmi szusszantásokat a háta mögül.

A halálra rémült mozdony a fák alól a hegyre néz. Szegény dugig tele van tömve izgága úttörőkkel. Lemondóan sóhajt egyet. Hosszú, nehéz napnak néz elébe, több, hangoskodó turnussal jól megtömve.

Vonaton messze menni egészen biztos nagyon kényelmes tevékenység lehet, bár ha ennyi gyerek szorong rajta, nem valószínű, hogy ez olyan édes lenne mint a méz. A költő szándéka azonban teljes mértékben méltányolandó. Ha már megjelent a mackó, mint szusszanás, akkor legyen a közelében elegendő mennyiségű méz.

Úttörőknek áruháza fényes, mint a csillag,
Benne mennyi dundi mackó, benne mennyi kincs.
Labda, mozdony vár a polcon, két szemünk meg csillog,
Mind miénk a képes könyv, oly szép, hogy párja nincs.

Az Úttörőáruház csillagként fényeskedik a vidám napsütésben. Ilyesmi csoda természetesen kizárólag az ünnepelt 60. születésnapján eshet meg, mivel a szemérmes csillagok más napokon csak naplemente után mutatkoznak. Az arra hivatott elvtársnők már hetek óta mást sem csináltak, csak éjjel-nappal vidáman suvickolták az egész áruházat.

A kedvelt mackók már megint felbukkannak, és persze jó kövérek. Van itt minden mi szem-szájnak ingere. Természetesen a mozdony, mint hazánk fejlődésének záloga itt is előkerül. Az áruházhoz hasonlóan csillog is a kiválasztott gyermekek mind a két szeme. Azért csak ennyi, mivel a törzsfejlődés során nem alakult ki több.

Mindenki egyedi, névre szóló könyvet kap. Nagylelkű, nemes cselekedet ez hazánk legbölcsebb férfiúja részéről! A férfitársadalom ismeretében a mozdonyok tulajdonlása körül talán még egy kisebb csetepaté is kialakulhatott.

Köszönjük néked Rákosi elvtárs,
Kiért a hálánk tiszta lángja ég.
Reád ha nézünk, büszke a arcunk,
Virágot hintünk amerre mész.

„Vittek hozzá kisgyermekeket is, hogy illesse őket; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálták azokat. De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.” Lukács 18. 15-17

A nagylelkű ünnepelt a szent evangélium szellemében, nem retten vissza e gyermekek hadától. Szent Miklóshoz hasonlóan ajándékokat osztogat a kisgyermekeknek. A hála tiszta lángja kissé veszélyes költői kép. Egymással versengve lobbannak lángra tőle a gyerekek.

Rákosi elvtárs a buzgó ünneplés közepette éppen a mellékhelységet szeretné megtisztelni a jelenlétével. Ezen világi cselekedetét büszke arcú kisgyerekek hada kíséri, és virágot hintenek elé. Ez már egy kicsit kínos. Zavartan szorongatja a kezében a Népszava ünnepi kiadását, majd megkönnyebbülten helyet foglal.

Fogadjuk néked Rákosi elvtárs,
Utadra lépünk, Te vezess tovább!
Tavaszra nyíló gyermeki nótánk,
Elébed hajlik, mint virágos ág.

Nagyon nehéz lehetett Rákosi elvtársnak nyugodtan elvégeznie a természet által reá kimért penzumot oly módon, hogy egy seregnyi kisgyerek ott nótázott az ajtó előtt, és időnként szent fogadalmakat tettek a számára. A virágos ág szerencsére elnyomta a kínos szagokat. Egy ekkora héroszt nem lehet a természetes anyagcsere folyamatokkal csak úgy lerombolni.

Gyermekotthon ablakába napsugárka szökken,
Vár reánk a sok kis asztal, sok kis tömzsi szék.
Mennyi pajtás jár közénk és jönnek egyre többen,
Gyermekotthon jaj de kedves, jaj de jó, de szép!

Rákosi elvtárs, mint az árvák első számú jótevője. Nagyon megható kép. Hirtelen azonban egy napsugárka szökken be az ablakon. Az Államvédelmi Hatóságok szerencsére azonnal lecsapnak a merénylőre.

A gyermekek mindeközben folyamatosan áramlanak befelé és – nem nagyon törődve az ünnepelttel és a napsugárkával – felfalnak mindent, mint a sáskák. Kubai banánnal tömik magukat és közben örvendeznek. Rákosi elvtársnak, természetesen valahol máshol terítettek. Az árvák pillanatok alatt megsemmisítik Magyarország teljes banán készletét.

Kinn a parkban leng a hinta, kis leányka hajtja,
Játszhatunk a friss homokban, hogyha itt a nyár.
Hancúrozni hív a pázsit, kergetőzünk rajta,
Leng a hinta, csöng a játék, és a nóta száll.

A költő ebben a versszakban már boldog a jövőre utal. Rákosi elvtárs március 8-án látta meg a napvilágot, éppen egy évszakkal a nyár előtt. Magát a versszakot a költő valószínűleg egy képeslapról másolta ki.

Ezek a kiválasztott gyerekek örök életükre megutálhatták a nótázást a friss homokban. „Csöng a játék” Valószínűleg az egyik résztvevőre jókora csapást mértek egy pléhvödörrel. Időben pontosan nem lehet tudni, hogy mikor történt ez a munkahelyi baleset. A sértettet a látogatás után majd bekötözik, addig is diszkréten behúzzák egy bokor alá pihenni. És közben folyamatosan szól a nóta

- Látom, ma sincs jobb dolguk, mint provokálni. Maguk mindig falkában lebzselnek itt? Azért jöttem ide, hogy ne válaszoljak maguknak semmire. Van még valami kérdésük?

- Miről lehet önt kérdezni?

- Bármiről. Bármiről, amiről csak akar. Én meg bármire nem fogok válaszolni. De legközelebb talán hozzon magával egy másik fejet. Ami most magán van, azzal még a Kossuth tér környékéről is kitiltják.

- Mit gondol? Matolcsy Györgynek ön szerint le kellene mondania?

- Mármint melyiknek? Tudja, rengeteg Matolcsy Györgyöt ismerek, de egyikről sem tudok semmit. Maradjanak már a piros vonalon belül! Ne mászkáljanak már nekem itt szerteszét, mint a bodobácsok a napsütésben! Pontosan mennyi is van magukból? Mi is volt a kérdés?

- A Matolcsy.

- Az nem kérdés. Ez a helyes válasz. Még valami? Látom, nem nagyon bírnak magukkal. Maga ott?

- Mi a véleménye a kormány támogatottságának csökkenéséről?

- Biztos nem egészen ugyanaz, mint magának. De nekem igazam van, magának meg úgy látom, igencsak nagy gondjai lesznek az adóbevallásával. Ne foglalkozzon maga a támogatottsággal. Támaszkodjon inkább a falnak. A ránk leadott szavazatok amúgy is kettőt fognak érni. Az ellenünk leadottakból pedig minden második a miénk lesz.

- Nem aggasztja a kormányt az egyre több tiltakozó akció?

- Nem, mivel nem ellenünk irányulnak.

- Akkor kik ellen?

- Honnan tudjam. Biztos ők is annyira utálják magukat, mint én. Nincs nekem időm ilyesmikkel foglalkozni. Most is itt kell maguknak semmit se mondanom. Nagyon nehéz ennyi mindent nem fejben tartani. A végén véletlenül még mondok valami értelmeset is. Miért nem kérdeznek inkább a magyar reformokról? Az talán derogál maguknak?

- Ön szerint jól működnek?

- Most pontosan melyik plakátra gondolt?

- Miért? Mennyi van belőlük?

- Mit tudom én. Működnek és kész. Egy plakáton sok minden nem romolhat el, legfeljebb kifakul. A rezsicsökkentés asszonyságnak mondjuk levágtunk egy kicsit a füléből. Az is lecsökkent neki. Megspórolta a fülbevalóját.

- Kérdezhetnék öntől valamit?

- Már meg is tette. Szabadon távozhat. Még valaki? Egy kicsit gyorsabban, mert bizottsági ülésem lesz, és ha elkések róla, kihűl a pörköltem.

- Igaz az, hogy Habony Árpád azt mondta önnek, hogy ne feleljen a provokatív kérdésekre?

- Ez szemenszedett hazugság. Nincs egyetlen Árpád nevű ismerősöm sem. Különben is csak azt mondta, ne beszéljek Mészáros Lőrincről, a Quaestor ügyről, Orbán Viktorról, Matolcsy Györgyről. Úgy általában semmiről. Azért is vagyok itt.

- Úgy tudom, megkezdődött az útfelújítás a Fejér megyei 6212-es úton Agárd és Zichyújfalu között. Mi erről az ön véleménye?

- Épülünk és szépülünk. Most ezzel meg mi a gondja? Kezdjünk talán útrombolásba?

- De ez út vezet el L. Simon László családi borászata és 13 szobás panziója mellett.

- Most mit csináljunk? Mondjuk az útnak azt, hogy vezessen másfelé? L. Simon Lászlónak ehhez semmi köze sincs. Még azt se tudja, kié a panziója. Ott találta az út mellett.

- Mi a véleménye arról, hogy a John Henry Newman Oktatási Központ Kft. 28 millió forintot kapott az MNB alapítványától egy ezoterikus, virtuális jövőegyetemre? Ez ön szerint nem nonszensz?

- Ebből nem minden szót értettem pontosan, amiket meg igen, arra pedig nem válaszolok, mivel úgy döntöttem, ez nem doorosteppes, vagy mi. Én is tudok ám idegen szavakat mondogatni. Nonszensz! Nem beszéljen itt nekem angolul!

- És arról mit tudna mondani, hogy a kormánytól független Fricz Tamás cége 14 milliót kapott kutatásra, és még 1,2 milliót 80 cikk megírására.

- Valamit ott igencsak elgépeltek a nagy sietségben. Nem kutatásra, hanem kútásásra kapta azt a kis pénzecskét. Kellett neki egy tudományos úszómedence. Azt mondta abban jobban tud gondolkodni. A vízhez meg kút kell. Azt azért mégsem engedhetjük meg, hogy egy átlagos magyar állampolgárnak leálljon a gondolkodása. Na, mára már eleget lopták itt nekem Isten szent napját. Áldás, békesség kísérje ki magukat innen! Egész nap azért mégsem mondhatok itt maguknak semmit. Mennem kell a nemzeti összetartozás bizottságba pörköltet enni. A sajtóosztályon majd érdeklődjenek utána, hogy ízlett-e nekem. Lóduljanak már, de nehogy bemászkáljanak nekem a vörös zónába, mert Kövér Lászlóval akad össze a bajszuk.