Egy buta, de csinos telefon

Mit kezdjünk egy mobiltelefonnal, ha megcsörren? Lehet, hogy nem is csörög, hanem nyerít, kukorékol, brekeg, köhög, zihál, zenél, vagy rezeg. Ez a szemantikai probléma még könnyen kezelhető, legfeljebb azt mondjuk rá: “Hoppá, megszólalt a beste!”. Ez a kifejezés nagyjából fedi is a valóságot, mivel a zene is megszólal. Kétségtelen az, hogy ennél azért sokkal elegánsabb, ha egy muzsika felcsendül. Egy mobiltelefon esetében azonban elég furcsán venné ki magát, ha zavartan kijelentenénk:

•  Bocsánat kérek, de felcsendült a telefonom.

Jogosan tartanának minket nagyképűnek, elvégre nem a Tell Vilmos nyitányáról van szó. Természetesen csengőhangként ez utóbbi sincs kizárva.

Maradjunk tehát annál a kissé slendrián általánosításnál, hogy a mobil megszólal. Ezután fel kéne vennünk valahogy a kis dögöt. Egy hagyományos, békebeli telefon esetében ez nem probléma, mivel rendelkezik a felemeléséhez szükséges klasszikus telefonkagylóval. Azt, hogy ennek mi köze van egy puhatestűekhez tartozó Bivalviához, csak sejtem. A régi készülékeknél külön volt az a rész, amibe beszélni lehetett és adtak hozzá egy másikat, amit oda lehetett nyomni a fülkagylóhoz hallgatózás céljából. Valaki aztán hosszas gondolkodás után rájött, hogy technikailag semmi akadálya sincs annak, hogy a kettőt összekösse. Átlagolta az emberi fül és a száj közötti távolságot és így kikísérletezhetett hozzá egy remek markolatot. Váratlan dühroham esetén, így, egy gyengécske telefonasztalkát, pillanatok alatt ripityára lehetett zúzni vele. Pompás találmány.

A mai mobiltelefonok azonban csupán különböző méretű, nagyjából téglalap alakú, személytelen monolitok. Mit lehet egy ilyen korcson felvenni? Magát az egész készüléket persze igen, de minek? Ettől még nem csinál  az semmit. Simogatni, nyomkodni kell, aztán, ha minden jól megy, akkor egy idő után, ha akarunk, beszélhetünk, vagy hallgathatunk kedvünkre. Nyugodt körülmények és szimmetrikus kapcsolatok esetén a kettő felváltva történik. Egyébként nem.

Arra azonban, hogy fogadjunk egy hívást, a mai napig nem voltunk képesek kitalálni egy normális szót. Gondosan utánanéztem. Az első mobil-telefonhívás 1973. április 3-án történt. Ezután a mobiltelefonok észveszejtő és megállíthatatlan evolúcióba kezdtek. Egy csomó funkciót agresszív módon magukba gyömöszöltek. Ezalatt a 42 év alatt egy nyamvadt kifejezést sem tudtunk összeeszkábálni magunknak a telefon felvétele helyett. Ez majdnem egy fél évszázad! Egy mai mobiltelefonnal le lehetne vezényelni az 1969. július 20-án történt, első Holdra szállást, de arra, hogy a szavainkkal kövessük a valóságot senki sem törődött. Gyakorlatilag a mai napig egy 1876-os, matuzsálemi korú kifejezést használunk.

Mivel a technikai fejlődés eszméletlen tempóban felgyorsult, elérkezhetünk egy olyan szintre, hogy arra sem lesz idő, hogy a piacra dobott eszközöknek nevet adjanak.

Kifejlesztik például a lelkiállapotunk pontos kijelzésére szolgáló, csuklóra rögzíthető készüléket. Kiválóan működik. Kiírja, hogy most aztán nagyon mérgesek, vagy kilátástalanul szomorúak vagyunk. Vidáman és optimistán villog, ha pompásan érezzük magunkat. Neve a készüléknek azonban még nincs. Ha megkérdezik tőlünk, hogy:

• Az ott, a kezeden, az a furcsa izé, az meg mi a fene? – egyszerűen nem tudjuk megmondani.
• Ez itt? Nem tudom. Tegnap vettem. Az eladó azt mondta, hogy még dolgoznak a nevén. Amint meglesz, azonnal értesítenek. Addig használjam csak nyugodtan garanciával, de név nélkül. Amúgy fogalmam sincs, hogy mi is ez a valami. Van és kész.

Ha jól belegondolunk, az ősrobbanásnak se volt neve, nagy valószínűségekkel mégis megtörtént. Később találtuk csak ki, hogy mi is volt az. A büszke Tyrannosaurus rex képes volt úgy eléldegélni, hogy a neve 65-68 millió évvel követte a faj kihalását. Ez mindenképpen nagy türelemre vall a részéről. Meggyőződésem, hogy rendkívül büszke lett volna a nevére, ha időben értesült volna róla.

A nanorészecskék felhasználásával pillanatok alatt fel fogják találni azt a falfestéket, amelyiknek tetszés szerint megváltoztathatjuk a színét. A dolog rendkívül praktikus lesz.

• Anyátok ma egy kissé feszült. A biztonság kedvéért ezért az összes szoba színét átállítottam megnyugtatóan zöldre.

Képzeljük el, hogy valaki fáradtan hazamegy és ingerülten közli a következőt:

• Ki volt az a hülye, aki pirosra állította át a fürdőszobát? Úgy néz ki, mint egy kupleráj!

Vagy tételezzük fel a következőt. Örömmel és büszkén kijelentem az alábbiakat:

• Adok a falhoz egy kis kéket. Na, így mennyivel kellemesebb lett a szoba hangulata.
• Mert idióta vagy. – közli velem barátságosan a feleségem – Állítsd csak vissza szépen barack színűre. Hidd el nekem, ez mindenkinek jobb lesz.

Az idők során felhalmozódott tapasztalatim alapján jól tudom, hogy ez általában így is van. Mindenképpen jobb a békesség. Közben arra is rájöttem, hogy a barack szín tényleg nagyon szép.

Ez a nagyszerű találmány valószínűleg kihatással lesz a társas kapcsolatokra is. Lehet, hogy kezdetben boldognak indult házasságok fognak zátonyra futni egy-egy szerencsétlenül megválasztott színárnyalat miatt.

Fontos és hasznos szerkezetről van/lesz tehát szó. Minden szobában találunk majd egy kis dobozt, amin be lehet állítani az adott helyiség színét és árnyalatát. Ennek a szerkezetnek a nevét már előre ki lehetne találni, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen kapkodnunk.

Ha majd a mesterséges intelligenciák elkezdik ontani a találmányokat, akkor körülbelül annyi beleszólásunk lesz a dolgokba, mint ma egy spanyol csupasz csigának (Arion lusitanicus) a paprikanemesítésbe. Mindennek adnak egy kódot és kész. A mesterséges intelligenciák sóhajtanak egyet és ezt mondják:

• Ezek a humán erőforrások kétségtelenül rendkívül egyszerű gondolkodásúak. Képtelenek megtanulni a 128zu933mm55 és a 118zk933gm35 nevét, pedig rendszeresen használják azokat. Kicsit ostoba teremtmények, de nagyon mulatságosak.

A 128zu933mm55 egyébként egy fémes ceruzaszerű valami. Arra szolgál, hogy a felületi sérüléseket pillanatok alatt begyógyítsa. A 118zk933gm35 szintén így néz ki, de az meg arra való, hogy az emberi arcon tartós, mesterséges ráncokat készítsenek a segítségével. Ezzel lehet elérni azt, hogy 112 éves korában ne nézzen ki úgy valaki, mint egy idétlen 20 éves.

Az emberek maguk között sebceruzának, illetve ránctollnak hívják ezeket. A mesterséges intelligenciák nem értik ugyan, mire való ez az egész, de ráhagyják az emberekre.

Nagylelkűen elnézik majd nekünk, hogy mindenféle hülye és furcsa neveket találjunk ki.