Ha valaki belevág ebbe a hivatásba, néhány dologgal mindenképpen érdemes tisztában lennie. Abban egészen biztos lehet, hogy rengeteg kalandban és izgalomban lesz része, egészen addig amíg életben marad.

Vérbeli diktátornak lenni nem kimondottan könnyű szakma, de a fényes karrier nem feltétlenül végződik erőszakos halállal. Moamer Kadhafi és a Ceaușescu házaspár ugyan sajnálatos munkahelyi balesetek áldozatai lettek, de rengeteg olyan negatív példával lehet találkozni, amikor a tettesek viszonylag simán megúszták az elkövetett bűneiket.

Augusto Pinochet 91, Francisco Franco, a Caudillo 83, Idi Amin Dada és Jean-Bédel Bokassa 75 éves korukban hunytak el, természetes halállal. Előtte azonban volt pár szép évük és mellé rengeteg áldozatuk. Az élet tehát nem feltétlenül igazságos, inkább rendkívül szeszélyes.

Talán az egyik legjobb példa erre Robert Gabriel Mugabenak, Zimbabwe elnökének élete, aki jelenleg 92 éves és dicstelen tettei ellenére még mindig hatalmon van. Demens állapota miatt a nevében jelenleg már a felesége kormányoz. A saját állítása szerint mintegy 600 lóerővel, de férje, mármint az elnök, még mindig 1000 lóerős. Grace Mugabe ígéretet tett arra, hogy Mugabe százéves koráig fogja irányítani az országot. 2024 tulajdonképpen már nincs is olyan messze.

Az agg elnökről többször elterjedt az, hogy már megint haldoklik valami miatt, de ezeket a híreket rendszeresen határozottan és személyesen megcáfolta. 2013-ban kijelentette, hogy ő tulajdonképpen Jézus Krisztusnál is jóval eredményesebb, mivel a megváltó csak egyszer támadt fel, míg ő személy szerint ezt többször is megcselekedte már.

Mugabe maratoni politikai pályafutását 10 éves börtönbüntetéssel indította, miután lázító politikai beszédei miatt az akkori rhodesiai hatóságok 1964-ben letartóztatták. 1965-ben az ország ugyan kinyilvánította a függetlenségét, de az apartheid rendszer ezzel még nem szűnt meg.

Mugabe 1974-ben szabadult, majd átvette pártjának, a Zimbabwe African National Union-nak (ZANU) irányítását. A ZANU alapítójával, Ndabaningi Sithole tiszteletessel történt összetűzése után megalapította a párt fegyveres szárnyát, a ZANU-Patriotic Front-ot (ZANU-PF). A ZANU a többségi shona etnikum, a Zimbabwe African People’s Union (ZAPU) pedig a kisebbségi ndebelék pártját jelentette. Ez utóbbi fegyveres szervezete a Szovjetunió által kiképzett Zimbabwe People’s Revolutionary Army (ZIPRA) volt. A shonák fegyveres szervezetét, a ZANU-PF-t a kínaiak támogatták. A két fegyveres alakulat legtöbbször az Ian Smith vezette gyarmati erők, illetve néha egymás ellen harcolt. A viszonyok akkoriban mindenesetre eléggé szövevényesek voltak.

Zimbabwéban 1980-ban tartották meg az első és valószínűleg ezidáig utolsó szabad választásokat, melyet Mugabe pártja, a ZANU nyert meg.

Az új elnök ezután szisztematikus tisztogatásba kezdett, melynek során gyorsan megszabadult a potenciális ellenfeleitől, akik számára elsősorban a ndebele etnikumhoz tartozó állampolgárokat jelentették.

Az Észak-Koreában kiképzett 5. dandár a Gukurahundi hadművelet során több mint 20.000 embert gyilkolt meg. Az alakulat parancsnoka, az elnök unokatestvére, az a Perence Shiri volt, aki magát szerényen „Fekete Jézus”-nak nevezte el. A hadművelet hivatalosan a ZIPRA ellen indították, de elsősorban fegyvertelen embereket mészároltak le brutálisan. A Mugabe irányította vérengzések egészen 1987-ig tartottak. A ZAPU ekkor beolvadt Mugabe pártjába, amivel az ellenzék gyakorlatilag megszűnt. Mugabe ezután erős elnöki rendszert vezetett be, így az összes hatalom az ő kezébe került. A népirtásban résztvevő katonák amnesztiát kaptak, ami miatt nemzetközi bíróságon nem vonhatók felelősségre.

Maga Gukurahundi szó shona nyelven azt jelenti, hogy „a korai eső, amely elmossa a pelyvát.” A népirtás mögött a lakosság többségét jelentő, hatalomban lévő shonák és a kisebbségben lévő, ellenzékbe szorult ndebelék között 1830 óta fennálló etnikai konfliktus, valamint Mugabe egyre betegesebbé váló hatalomvágya állt.

Az elnök koncentrációs táborokat létesített, ahol az emberei több ezer embert kínoztak meg. Mugabe arról is gondoskodott, hogy a nagyvilág ne nagyon értesüljön ezen tetteiről. A kilencvenes évek közepéig sikerült is valamiféle afrikai nemzeti hősként beállítania magát. Emiatt az ismertségét legfőképpen extravagáns ruházatának és nem véres cselekedeteinek köszönhette. A zimbabwe-i elnök mindezek ellenére a mai napig is Afrika egyik legnépszerűbb politikusa.

Az országban az emberi jogokat semmibe veszik. Sajtószabadság még névlegesen sem létezik. A 2005-ös márciusi választásokon az Movement for Democratic Change (MDC) valószínűleg abszolút többséget szerzett. A hivatalos eredmény szerint azonban a ZANU 2/3-os győzelmet aratott és azonnal alkotmányt módosított.

Ezután áprilisban a Murambatsvina („Tüntessük el a szemetet”) művelet során több mint 20.000 embert tartóztattak le, több százan meghaltak, több ezren megsebesültek. 700.000 ember vált hajléktalanná, mivel lerombolták a lakóhelyeiket. Az akció fő célja egyértelműen az ellenzéki MDC támogatóinak megfélemlítése, elűzése, fizikai megsemmisítése volt.

Hazájában a hivatalos népszerűségét már csak erőszakkal és a jól szervezett, rettegett titkosszolgálata segítségével képes fenntartani. 30 éves uralkodása alatt sikerült az országát gazdaságilag teljesen tönkretennie. Bár saját állítása szerint kiválóan vezeti az országot, a mezőgazdasági termelés átszervezésével, a nagybirtokok felszámolásával az ország gazdasága a kilencvenes évek közepétől gyorsan hanyatlani kezdett. Mindezt a nyugati hatalmakra fogta és elindította a „Keletre nézz!”-re keresztelt külpolitikáját.

A hiperinfláció miatt 2009-ben felfüggesztették a zimbabwei dollárt, helyette az amerikai dollár, az euró, a dél-afrikai rand, a botswanai pula és a kínai jüan lett a fizetőeszköz. A munkanélküliség 90 százalékos. Zimbabwe népessége mérhetetlen nyomorban él, a közegészségügy állapota katasztrofális. Az ország állapotára jellemző, hogy az orvosok kétharmada, az ápolók fele távozott az országból. A születéskor várható élettartam 37 évre csökkent.

Az egyértelmű és egyre nyíltabb választási csalások miatt az ENSZ többször napirendre tűzte a beavatkozás szükségességét, amit azonban Kína vagy Oroszország eddig rendre megvétózott.

Robert Mugabéhoz hasonlóan egy diktátor élete bizonyos idő elteltével már semmi másról nem szól, mint a hatalom megtartásáról, illetve a felelősségre vonás elkerüléséről. Aki tehát szép, nyugodt öregkorra vágyik, az válasszon magának valami más, kevésbé kegyetlen hivatást.

2016. július 27-én az alábbi beszélgetés zajlott le a XV. kerületi Rács és bilincskészítő Kft. Öv utcai telepén. (Budapest, 1141. Öv u. 120).

Hangrögzítő berendezés használatára sajnos ebben az esetben nem volt lehetőségem, ugyanis a mobiltelefonom akkumulátora lemerült. A lezajlott párbeszédet azonban megpróbálom emlékezetből, a lehetőségeimhez képest hűen leírni.

Az üzem dolgozói legfőképpen a rendkívül meleg időjárásra panaszkodtak és arra, hogy a cég nem biztosít számukra megfelelő védőitalt. Ez a megállapításuk a tapasztalataim alapján valósnak bizonyult. Az üzemben a hőség tényleg elviselhetetlen volt, az ivóvíz pedig langyos. 

Kerzovczki Árpád anyagelőkészítő gépkezelő az alábbi sértő megjegyzést tette Szomodány Imre segédmunkásra: 

– Tudod, neked rendkívül nagy szerencséd van Szomo fiam, mivel ennyire hülye vagy. – mondta neki, miközben Kerzovczki  a mobiltelefonján híreket olvasgatott. Jelzem ez a beszélgetés ebédidőben történt. A telefonhasználat balesetveszélyt így nem jelentett. 

– Most miért mond nekem ilyeneket, Árpi bá’? – kérdezte meg Szomodány. 

– Mivelhogy tényleg hülye vagy és ez mostanában bizony nagy előnyt jelent. – felelte Kerzovczki anyagelőkészítő. 

– Ne bántsd már azt a gyereket, Árpi. Mindig rendesen viselkedik, és jól is dolgozik. Szerintem inkább te vagy egy jó nagy hülye, mivel ebéd közben híreket olvasol. – vetette közbe Szenice Tamás minőségi ellenőr. – Amúgy mi szépet olvasol? Bulvár? 

– Valami olyasmi, Cinege. Ennél szebb már valóban nem is nagyon lehet. Azt írják, a Tóni természetesen ártatlan, ami a körülmények ismeretében nem is meglepő. A szokás szerint az adott körülményeket ezúttal is Polt Péter biztosította. Nem találták meg az elismervényt a Portik által átadott összegről. Ez ugye rendkívül sajnálatos. Szerintük nem túlságosan életszerű, hogy Rogánt megvesztegette. Ki is hitte volna el, hogy az ilyesmi egyáltalán lehetséges. Portiknak jóval nagyobb esélye lett volna Robespierre polgártárs esetében. 

(Ennek a Robespierre polgártársnak később gondosan utánanéztem. Az illető ugyan már meghalt, de előtte „a Megvesztegethetetlennek” nevezték.) 

Ezen kijelentése után Kerzovczki Árpád az alábbiakat olvasta fel. 

Összegzésében az ügyészség úgy fogalmaz, hogy a Portik által elmondottak „valóságtartalmával szemben olyan ésszerű kételyek támaszthatók, amik a bűncselekmények a nyomozás elrendeléséhez szükséges gyanújának hiányát eredményezik, így nyomozás elrendelésére nincs törvényes alap és a feljelentések elutasítása felől kellett határozni". 

Ezt szó szerint idéztem, mivel elkértem a telefonját, hogy megnézzem, Kerzovczki honnan szedte a fenti információt. A „Nem nyomoz az ügyészség Rogán után” című cikk a balliberális elhajlású Index.hu-n jelent meg. Kötelességemnek éreztem felhívni Kerzovczki figyelmét arra, hogy az objektív véleményalkotás miatt a Magyar Időkben is utána kellett volna olvasnia az említett ügynek, mivel a balliberális média szándékosan gerjeszti a hangulatot és rendszeresen elferdíti a tényeket. 

Kerzovczki ezek hallatán minősíthetetlen hangnemben nyomorult kreténnek és volt párttitkárnak nevezett engem. Ezt én természetesen határozottan visszautasítottam. Az említett személy erre kijelentette, hogy csak azért nem ver tökéletesen laposra, mivel ezzel csak tovább rontana az amúgy is rendkívül nyomorúságos állapotomon. Ezek után jobbnak láttam, ha nem bocsátkozom ideológia vitába vele. 

Kerzovczki folytatta és az alábbi megalapozatlan rágalmat adta elő: 

– Olyan nagyon persze nem lepődtem meg. Majd pont a Rogán kollégát fogják bíróság elé rángatni a nagy választási kampány kellős közepén. Korrupt, mocskos banda az egész. A végén még talán azt is bebizonyítják róla, hogy a vagyonát kaparós sorjegyekkel és gondos beosztással szerezte. Tulajdonképpen nem az a gondom velük, hogy hivatásszerűen ellopnak mindent, ami a közelükbe kerül, de még hülyének is néznek mindenkit. Ezért mondtam, hogy ez a Szomo gyerek nagyon szerencsés. Tudod te egyáltalán ki az a Rogán, Szomo? 

– Valami politikus, Árpi bácsi. Olyan nyúlgerinc kinézetű csávó. Testileg erősen visszafogott. Mit tudom én. Nem nagyon érdekel az ilyesmi. – válaszolta Szomodány segédmunkás, aki ideológiailag rendkívül képzetlen. Úgy vélem célszerű lenne a fiatalok számára politikai felvilágosító előadásokat szervezni, mivel nagyon könnyen befolyásolhatóak. Ifjúsági szemináriumok keretében ez talán könnyen megvalósítható lenne, természetesen valamilyen szórakoztató tevékenységgel egybekötve. 

– Teljesen igazad van, Szomo. Lehet, hogy te nem is idióta vagy, hanem csak gyakorlatias gondolkodású. Minek tépi az ember a száját, úgysincs semmi hatása. A rendőrségnél ott van minden irat arról, hogy ment az ingatlanozás az V. kerületben akkoriban. Időnként ugyan véletlenül elveszítik azokat, de ez csak a szokásos ügymenet. A bíróság nem nagyon szorulna Portik segítségére, ha meg akarnák nézni mivel is foglakozott másodállásban az illető, amikor még csak polgármester volt. Kissé azonban kínos lenne, ha Rogán propaganda miniszter előzetes letartóztatásból irányítaná a menekültellenes kampányt. Onnan nem tudna olyan tenyérbemászóan vigyorogni, meg össze-vissza hazudozni pislogás nélkül. Ezek ketten a Habonnyal teljesen hülyének nézik az egész lakosságát, amire tulajdonképpen meg is van minden alapjuk. Igaz-e, Szomo fiam? 

Szenice Tamás ekkor megint védelemébe vette Szomodány segédmunkást. Kerzovczki erre az válaszolta, neki ugyan nincs semmi baja Szenicével. 

– Tudom, hogy derék gyerek, csak túlságosan sok van belőlük. Tőlük aztán az egész országot módszeresen széthordhatják, nem nagyon idegesíti őket ez a tény. Megette az egészet a fene. Én le is lépek ebből az országból, amíg még lehet. 

Ekkor én felhívtam Kerzovczki kartárs figyelmét arra, hogy fejezze be az alaptalan vádaskodásait, mivel ennek komoly következményei lehetnek, és rossz hatással van vele másokra. Kijelentettem, hogy a magyar igazságszolgáltatás teljesen független és Polt Péter évek óta kiválóan ellátja a feladatát. Kerzovczki erre azt válaszolta nekem, hogy én világéletemben egy mocskos patkány voltam és most is az vagyok. Ezt a kijelentését természetesen határozottan kikértem magamnak. Figyelmeztettem, hogy az általa terjesztett hamis politikai propaganda rontja a munkahelyi morált. Ő erre megmarkolta a galléromat és az arcomba hajolt. Jelzem előzőleg valószínűleg alkohol tartalmú italt fogyaszthatott. Úgy vélem sört. 

– Akkor most mit csinálsz te vályogtégla? – kérdezte tőlem fenyegetően - Feljelentesz, mint a régi szép időkben? Most aztán nagyon megrémültem, párttitkár elvtárs. Írd csak bele nyugodtan a jelentésedbe. Szemétláda. 

Nem tudom Kerzovczki ezt az értesülését honnan szerezte. Az aktáim úgy tudom nem kerültek nyilvánosságra. Mivel tartottam attól, hogy talán tettlegességre kerül a sor a részéről, ezért nem is folytattam a vitát. 

Szomodány Imrét később természetesen tájékoztattam arról, hogy Kerzovczki megbízhatatlan ember és valószínűleg idegen hatalmak szolgálatában áll. Felsoroltam számára, hogy honnan szerezhet megbízható és valós információkat. Sajnos nem sikerült meggyőznöm, mivel a következőt válaszolta: 

– Én leszarom az egészet, Bretschneider bá’. 

Jelentésem összefoglalásaként kijelenthetem, hogy Rogán Antal ügye jelenleg a dolgozókat sajnálatos módon jobban foglalkoztatja, mint az Európai Unió elleni küzdelem és a migránsok támadása. Nagy részük nincs kellőképpen meggyőződve Rogán miniszter úr ártatlanságában. Úgy vélik a vádak valósak, csak az ügyészség megakadályozza az igazság kiderítését. Ezt a nézetet én természetesen mélységesen helytelenítem. 

Polt Péter megítélése rendkívül negatív. Kerzovczki Árpád szerint a legfőbb ügyész egy gátlások nélküli pártkatona, akit tradicionálisan szurokban és tollban kellene meghempergetni, aztán kivágni Budapestről, mint a macskát. Az általános hangulat vele és Rogán miniszter úrral szemben rendkívül ellenséges. A Nemzeti Együttműködés Rendszere sokuk szerint legfőképpen a jól szervezett korrupción alapul, de úgy érzik, hogy ez ellen nem nagyon tehetnek semmit. 

Javaslom Kerzovczki Árpád anyagelőkészítő átvilágítását és valamilyen módon való eltávolítását, mivel viselkedése rendkívül rossz hatással van az üzemi kollektíva moráljára. Úgy tudom munkaidőn kívül több helyen vállal apróbb javításokat, amiért számlát természetesen nem ad. Ez utóbbiról a későbbiekben konkrét adatokat fogok gyűjteni. 

Budapest, 2016. július 27.

Bretschneider Emil

„Ha Švejk később megemlékezett a bolondokházában folyó életről, mindig a legnagyobb elismerés hangján szólt róla: – Igazán nem tudom, miért olyan dühösek a bolondok, hogy ott tartják őket. Ott az ember meztelenül lefekhet a padlóra, üvölthet, mint a sakál, dühönghet és haraphat.” (Jaroslav Hašek – Švejk – Egy derék katona kalandjai a világháborúban)

Valahogy így érezhette magát a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban Orbán Viktor is. Meglehetősen jól. Olyan számára Tusványos, mint egy kellemes környezetben fekvő elme és ideggyógyintézet.

Mindenki arról beszélt, amiről csak akart és senki nem szólt közbe, hogy ez ostobaság. A meghívott előadók különféle furcsa előadásokat tarthattak például a „Munkaerőpiaci kihívások a Kárpát-Medencében – Iskolaszövetkezetek: példa Európának” címmel. Ki az a jámbor lélek, aki az ilyen balgaságokat egyáltalán komolyan veszi? Az iskolaszövetkezetek kétségtelenül lelkesítő példájának ellenére a valóságban mára több mint 700.000 ember hagyta itt a Kárpát-Medencét.

A show főszereplőjének, az ország teljhatalmú urának a saját hazájában már nem nagyon adódik alkalma arra, hogy kordonok és kommandósok részvétele nélkül kedvére szónokoljon egy tömegrendezvényen. A vidéki városokban néhány embert még odaesz a fene, meg a kíváncsiság, amikor betoppan közéjük a miniszterelnök, de a 2010 előtti dicsőséges Reichsparteitag-oknak már rég végük van.

Tulajdonképpen már csak Magyar Rádióban kéthetente szervezett „Vidám Péntek” maradt meg a kormányfő közvetlen hittérítői tevékenysége számára. A kínos, kötelező jellegű évértékelőkön még Andy Vajna is békésen elszunyókál, pedig ő közvetlenül is érintett, mint kiemelt szintű felhasználó.

Tusványos azonban egészen más. A friss hegyi levegő jótékony hatással van az elgyötört idegrendszerre. Minden évben felidézi a régi daliás időket. Előadása kezdetén az ünnepelt lelkesen köszönetet is mondott emiatt az egyik alapító atyának, mégpedig Németh Zsoltnak. Az idén az „Itthon voltunk, vagyunk, leszünk Európában!” mottót választották maguknak a derék szervezők, ami rendkívül hatásos. „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog”, írta Majakovszkij az örökkévalóságról. Egy jól megválasztott szlogen bizony elsőre megragad az öntudatos proletariátus fejében.

Az idei tusványosi beszéd éppen másfél órás és rendkívül unalmas volt. Ott, a helyszínen ráadásul bele sem lehetett pörgetni a mondókába. Akik becsülettel végighallgatták, azok rendkívüli türelemről és megértésről tettek tanúbizonyságot.

A méregdrága csapatépítő tréningnek elsősorban az volt a célja, hogy a vakmerő előadó valamilyen módon bebizonyítsa azt, hogy Európa jövője attól függ, hogy a kelet-európai országoknak sikerül-e átvenniük az irányítást az Unió felett, vagy legalábbis elterjeszteniük az általuk előnyben részesített kétes módszereket.

Orbán minden kijelentése azon a tételen alapult, hogy a Nyugat stagnál, enervált, a Kelet ezzel szemben dinamikusan fejlődik és tele van tenni akarással. Ha ez, ebben a formában igaz, akkor Magyarország minden bizonnyal fényes jövő előtt áll, ami rendkívül biztató kilátásnak tűnik. Ha azonban nem tükrözi a valóságot, akkor a miniszterelnök másfél órát haknizott. Valamit közben mondania is kellett, mivel Tőkés László és Németh Zsolt önmagukban nem nyújtottak túlságosan szórakoztató látványt, bár nagyon tekintélyes arcot vágtak, miközben hallgattak.

A magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy miniszterelnök szépen kimódolt teóriájának nem sok alapja van. A kelet-európai térség felzárkóztatására szánt pénzek nagyrészt mindenféle látható eredmény nélkül eltűntek. Ha Tusványos 27. alaptételét elfogadjuk, akkor ráadásul jelenleg nekünk kellene megsegítenünk a sanyargó németeket. Az ágrólszakadt germánok azonban még nem áramlanak nagy számban takarítani és mosogatni Magyarországra. Majd talán jövőre.

Magyarországon az MSZP, Lengyelországban a Polgári Platform, Romániában Victor Ponta is a korrupcióba bukott bele. A FIDESZ azzal nyert Magyarországon 2010-ben, hogy programjuk ugyan nincs, de ők majd rendet tesznek ez ügyben is. Valójában csak hatékonyabbá és egyszerűbbé tették az ügymenetet. Erről természetesen egy szót sem szólt Európa legdinamikusabban gazdagodó miniszterelnöke.

A legcélszerűbb megoldás számára – Ponta druszájához hasonlóan – egy békés visszavonulás, majd a megszerzett javak békés élvezete lenne. Ő azonban mindenképpen küzdeni akar, amit a beszéde elején külön ki is hangsúlyozott. Elszánt harcába sajnos magával viszi az egész országot is.

Mint azt elmondta, a számára alapvető fontosságú annak meghatározása, hogy ki is az ellenség. Vagy húsz percen keresztül magyarázta, hogy tulajdonképen nem a terrorizmus, hanem Nyugat-Európa, melyet számára Brüsszel jelképez. Egyik mondatában Európa fővárosaként Budapestet nevezte meg, ami elég nevetségesen hangzott, főleg úgy, hogy máshol pedig az európai nemzetek önállóságának fontosságáról beszélt. A közös fővárost mindenképpen illett volna másokkal is megbeszélnie.

Nyugat-Európa úgy küzd a terrorizmus ellen, ahogy tud. Ebben a kérdésben sem nagyon szorulnak rá Orbán Viktor és mentora, Vlagyimir Putyin tanácsaira. Franciaországban 4,7, Németországban 4,1, az Egyesült Királyságban 1,9 millió muszlim él, akik nem mostanában telepedtek le ott. Ha csak az 1 százalékuk radikális terrorista lenne, az 100 ezer mindenre elszánt, elvetemült embert jelentene. Ennyi fanatikussal már neki lehetne látni Európa nagyvárosainak módszeres lebontásához. Ezek a hatalmas muszlim közösségek ezek szerint valójában Európában élni akarnak és nem öldökölni és meghalni. 11 millió ember között persze akadnak szélsőségesek, ehhez azonban nem kell muszlimnak lenni. Ulrike Meinhof szociológus és újságíró, Andreas Baader pedig egyszerű építőmunkás volt.

A nagy brüsszeli hadjárat mögött valójában mindössze önző anyagi és személyes biztonsági érdekek húzódnak meg. Mivel a brüsszeli bürokraták nekiláttak az uniós támogatások körüli szabálytalanságok vizsgálatának, ezért elég sok pénzt visszatartanak, illetve egyes projekteket nem is fognak finanszírozni. Valakinek azonban ezeket mégiscsak ki kell fizetnie. Az alaptörvényben szépen benne is van, hogy ez konkrétan a magyar nép feladata.

Orbán soha nem foglakozott Magyarország szociális problémáival. Elméjét nem nagyon foglalkoztatják az ilyen jelentéktelen kérdések. A közmunka becsődölt, az életszínvonal csökkent, az ország egyre inkább leszakad. Hatalmasra növekedett a különbség a szegények és a gazdagok között. A családok döntő többsége képtelen tartalékokat felhalmozni. Mindezekre valamiféle magyarázatot mindenképpen adnia kell egy önkéntes nemzeti hősnek. Ha máshogy nem megy, akkor hazudnia kell.

Egy virtuális szabadságharc ehhez pont megfelelő, csak elegendő embert kell hozzá meggyőznie.

Orbán erőteljesen csúsztatott a beszédében, amikor Brüsszelt jelölte meg ellenségként. A tusványosi hadüzenetet legfőképpen Németországnak, Franciaországnak és Olaszországnak nyújtotta át.

Mondandójában a miniszterelnök utalt az Európai Unió 27 tagországának kormányfőinek és államfőinek szeptemberi informális csúcstalálkozójára és hogy az milyen fontos lesz a jövőre nézve. A csehek már kihátráltak Orbán mögül. Ha Lengyelország és Szlovákia is kiszáll a harcból, akkor nem marad más választásunk, kénytelenek leszünk lerohanni egész Európát.

1974-ben 8 éves voltam és úgy éreztem, nem éltem eddig hiába. Hosszú nyolc esztendőm alatt minden lényeges és érdekes dolog megtörtént velem és jóval bölcsebb is lettem. Úgy véltem a nagyján már valószínűleg túl is vagyok, ami ezután következik az csupán egy kis ráadás. Valójában teljesen lényegtelen. Akkoriban úgy hittem az öregség nagyjából 15 éves korban kezdődik.

8 évesen az ember már kialakítja az életre szóló barátságait. Taktikai és önvédelmi okokból az ember gyakran kényszerül arra, hogy hazudjon a szüleinek, mivel nem akar se nekik, se önmagának felesleges bosszúságot, illetve szomorúságot okozni. A barátainak azonban mindig igazat mond, ha pedig hazudni akar, akkor azt előtte közli. Őszinteség, közös titkok és testi erőszak alkalmazása. Ez egy igazi barátság alapja.

1974 nyarán úgy éreztük a világ immár a miénk. Nagyjából már felnőttek vagyunk, de még nem vesz minket komolyan senki. Az indiánosdiból kinőttünk és valami egészen komoly izgalomra vágytunk.

Akkoriban néztük meg a „Butch Cassidy és a Sundance kölyök” című filmet Paul Newman és Robert Redford főszereplésével. A film rendkívül nagy hatással volt ránk. Úgy gondoltuk ilyesmibe mi is belevághatnánk. Kapszlis pisztollyal mindannyian rendelkeztünk és elég elszántak voltunk.

Krizsovszky ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen Butch Cassidy és mivel én voltam közülünk a legalacsonyabb, ezért Sundance Kid természetesen én lettem. Akkoriban fogalmunk sem volt arról, hogy Sundance egy település Wyoming-ban, és Harry Alonzo Longabaugh nem volt már kölyök. Csupán ártatlan, naiv gyermekek voltunk még.

Áfonya kijelentette, hogy ő lesz Billy, a kölyök. Hiába magyaráztuk neki, hogy Billy nem tartozott Butch bandájához, őt ez egyáltalán nem érdekelte.

– Akkor most mondjuk azt, hogy igen. Nem lesz velem semmi gondotok. Rabolni és lőni ő is tudott. – jelentette ki határozottan.

Ezután már nem ragaszkodtunk a történelmi tényekhez, amiket akkoriban nem is nagyon ismertünk. Így került  Butch Cassidy bandájába Kirschbaum, mint Wyatt Earp békebíró és Lependék, mint Doc Holliday.

A tervünk viszonylag egyszerű volt. Elhatároztuk, hogy kiraboljuk a legközelebbi OTP fiókot, ami gyalog sem volt túl messze és futva is könnyedén el lehetett menekülni a tetthelyről. Mindannyian többször jártunk már ott kártyanaptárakat kéregetni, ezért nagyon jól ismertük magát a helyszínt.

Cassidy anyja mániákusan gyűjtötte a kendőket. Butch hozott is vagy húszat azokból, így mindenki kedvére válogathatott belőlük. Nekem leginkább egy lila, virágmintás tetszett meg. Kalapból azonban csak kettőt tudott az anyjától elcsórni, de szerencsére volt három, klasszikus pomponos sapkánk. Wyatt Earp, Doc Holliday és Billy, a kölyök ezt viselték álcázásul. Gondosan felcsatoltuk a pisztolytáskáinkat, megvizsgáltuk a kapszli tekercseket és megpróbáltunk marcona, elvetemült arcot vágni. Nyolc évesen ez nem volt olyan könnyű feladat.

Az OTP-fiók kinyitásáig fagylaltozni mentünk, mert a whisky-t egyikünk sem kedvelte és nem is nagyon tudtunk volna honnan szerezni. A fegyvereink senkinek sem tűntek fel, mivel akkoriban a fél gyerekvilág állig felfegyverkezve mászkált az utcákon. A lányok persze nem, de ők akkoriban nem sokat számítottak számunkra. Mélyen meg is vetettük azokat, akik közülünk valami okból kifolyólag szerelmesek lettek, mivel teljesen használhatatlanná váltak tőle. Doc Holliday hajlamos volt az ilyesmire.

Amúgy is mindig vele volt a legtöbb gondunk. Akkor is teljesen beijedt. Rettegett ugyanis attól, ha az anyja megtudja, hogy bankot raboltunk, irgalmatlanul el fogja verni. Próbáltuk meggyőzni arról, hogy a zsákmány valószínűleg megér egy ilyen kis kellemetlenséget. Doc erre azt válaszolta, hogy minket még soha nem vert el az ő anyja, azért vesszük félvállról az egészet. Holliday anyja rettenetesen kövér volt, viszont meglepően fürge.

Olyan tíz óra tájban gondosan beöltöztünk és berontottunk a bankba. Butch egy női kalappal a fején, arcát egy halványsárga színű kendővel eltakarva a levegőbe lőtt és közölte a meglepett ügyfelekkel:

– Üdvözlöm önöket hölgyeim és uraim. Jelenleg éppen egy bankrablásban vesznek részt, ahol mi lennénk a bankrablók. Nem kell aggódniuk. Ha nyugodtan viselkednek, senkinek sem esik bántódása. Amúgy kellemes napot kívánok mindenkinek. A nevem Butch Cassidy. Talán már hallottak is rólam.

Az emberek először nagyon meglepődtek, majd harsány röhögésbe törtek ki. Butch később elmondta, ezt nagyon megalázónak érezte.

A biztonsági őr odaballagott hozzá és lefegyverezte. Azt is elmondta neki, hogy most fel fogja pofozni. Butch erre hidegvérrel válaszolt:

– Ez nem túlságosan valószínű. Önnek ugyanis most van egy kapszlis pisztolya, Wyatt Earp kezében azonban valódi fegyver van, amit az imént szerzett meg magától, amíg ön velem beszélgetett. Ördögien bánik vele a fickó és úgy látom ki is biztosította.

Az őr erre meglepődött vagy megrémült, esetleg a kettőt egyszerre művelte.

– Gyerekek. Ti most tényleg bankot akartok rabolni? Ilyet nem szabad ám csinálni.

– Tulajdonképpen tényleg azért vagyunk itt. – közölte Butch magabiztosan – Úgy látom, ennek most már semmi akadálya sincs. Akkor mi neki is látnánk. Még táskákat is hoztunk magunkkal. Gyerünk, Doc!

Doc Holliday remegve nyújtotta át a nála lévő bevásárlótáskákat a pénztárosnőnek, mivel képtelen volt annak a lehetőségét kiverni a fejéből, hogy az anyja irgalmatlanul el fogja verni, ha értesül a sikeres bankrablásunkról.

Wyatt Earp azért, hogy egy kicsit gyorsítson az eseményeken, csípőből szétlőtt egy műanyagból készült postás hollót. Olyan piros csőrűt, fekete szőrökkel a fején. Erre a végre már tényleg megrémült pénztárosnő lázasan pakolni is kezdte a szatyrokat. A biztonsági őr eközben elkeseredve nézegetett a kapszlis pisztolyára. Nehéz dolog lehetett később elmagyaráznia, hogy egy olyan kisfiúval cserélte el, aki Wyatt Earp-ként mutatkozott be neki.

Billy, a kölyök közben begyűjtötte az összes golyóstollat. Én az ajtóban álltam, és ha valaki be akart jönni, illedelmesen közöltem vele, fél óra múlva próbálkozzon újra, mert valami gyermekfilmet forgatnak, amelyben én játszom Sundance kölyköt. Ezt mindenki tudomásul is vette.

Minden rendben is ment, csak Doc Holliday kezdett el rettenetesen zokogni. Butch erre keményen bokán rúgta, ami azonnal jótékonyan hatott rá.

A táskákat szétosztottuk, majd Butch vidáman közölte a meglepődött társasággal:

– Nagyon kellemesen éreztük magunkat az önök társaságában, de most már ideje továbbállnunk. Ne felejtsék el megmondani, ha valaki megkérdezi önöket, hogy találkoztak Doc Holliday-el, a Sundance kölyökkel, Wyatt Earp-el, Billy-vel, a másik kölyökkel és természetesen velem, Butch Cassidy-vel. További kellemes időtöltést kívánunk és csókolom.

Ez utóbbi csak úgy megszokásból szaladt ki a száján.

Óvatosan hátrálva kimentünk az OTP-ből és az előre kitervelt menekülési útvonalon elszaladtunk. Nem nagyon tűntünk fel senkinek.

Butch Cassidy szüleinél összeszámoltuk a zsákmányt. Egymillió háromszázhúszezer forintot sikerült rabolnunk. Ez akkoriban hatalmas összegnek számított.

Butch anyja egyszer bejött a szobába, miközben osztozkodtunk, és ránk is szólt:

– Gyerekek, ne játszadozzatok azzal a pénzzel. Tudjátok, hogy milyen rettenetesen piszkos. Ha végeztetek vele, azonnal mossatok kezet! Jó alaposan.

– Igen, anya, de még van egy kis dolgunk. – felelte engedelmesen a rettenthetetlen Butch Cassidy.

Persze csupán egy ártatlan gyerekcsínyről volt szó, de 1974 nyarán el sok mindent megengedhettünk magunknak, és még Doc Holliday is megúszta az irgalmatlan verést, legalábbis a bankrablás miatt.

A hatóságok inkább titokban tartották a kínos ügyet. Elég nagy szégyen lett volna, ha kiderül az, hogy a szocialista Magyarországon Butch Cassidy és bandája simán kirabolt egy OTP fiókot, ráadásul még gyerekként.

„Idővel rájössz, hogy senki megerősítésére sincs szükséged. Ha idáig eljutsz, onnantól szabad vagy. Nehéz lesz, az biztos, főleg, ha senki sem támogat abban, amiben annyira hiszel. Higgy benne, és jön. Megy. Működik. De csak akkor, ha biztos vagy magadban. Nem kell tudnod, hogy mi a cél, hogy hová tartasz. Tök mindegy. Egy dolog a fontos: méghozzá az, hogy bármi van, te csak menj tovább.” Oravecz Nóra

Hogy valójában mi lehet Oravecz Nóra idézetének az értelme? Ki tudja? Imád ilyesmiket írogatni kávézgatás közben, mások pedig szeretik olvasgatni. Így működik a világ, nem szabad ezért irigykedni. Nagyjából valami olyasmiről lehet szó, hogy nyugodtan csináld azt, amihez csak kedved van, és ne nagyon törődj mások nyűgével és bajával. Tök mindegy. Az se baj, ha közben oltári nagy hülyeségeket követsz el, a lényeg az, ha már valaminek nekiláttál, egy pillanatra se hagyd abba.

Méltánytalan és rendkívül tiszteletetlen dolog azt állítani, hogy Magyarország kormányfőjének politikai krédóját Oravecz kisasszony sokkal jobban összefoglalta, mint Schmidt Mária nagyasszony, de ha ez így van, akkor mit lehet ez ellen tenni. Tulajdonképpen más is nyugodtan megírhatta volna. Ott van egy rakás politológus és újságíró.

Orbán Viktor szerencséjére nagyon jó mesterséget választott magának, így idővel még támogatókra is szert tett ahhoz, amiben nagyon hisz, azaz önmagában. Hiba lenne ezen önfeledten kacarászni, mivel nem kevés emberről van szó, akik rendkívüli módon szeretik őt. Hogy mi a kormányfő célja, azt soha nem köti senkinek az orrára. Valószínűleg egyszerűen hatalomban akar maradni. Az, hogy miként, az tök mindegy.

A kedve szerint rakosgat ide-oda mindent, amiről úgy gondolja, ettől majd jobban fogja érezni magát és az utókor tudni fog a tetteiről. Egy XXI. századi Podmaniczky Frigyes szeretne lenni. Múzeumokat pakolgat ki, szétszedi a Városligetet, megszerzi magának a Budai Várat, vasúttál átszeli a prérit, az elszánt Bugsy Siegel-hez hasonlóan Las Vegast épít a semmiből, illetve Felcsútból, ízlése szerint csinosítgatja a Gellért-hegyet. „Egy dolog fontos: méghozzá az, hogy bármi van, te csak menj tovább.” Bizony a mi miniszterelnökünk olyan elszántan megy, mint egy pilseni sörösló. Erre igazán nem lehet semmi panaszunk.

A demokrácia nagyjából ott ér véget, amikor egy olyan szerencsés flótás kezébe kerül a hatalom, aki elhiszi magáról azt, hogy teljesen függetleníteni tudja magát a környezetétől és egymaga képviseli a közérdeket és a jót. Szert is tettünk egy ilyen egyénre.

Persze nem kell mindig szegény Orbán Viktorral példálózni. Van belőlük elég a nagyvilágban mindenfelé. Mások is nagyon szeretnek ilyesmivel foglalatoskodni.

Jelenleg Recep Tayyip Erdoğan ipari méretekben távolítja el azokat, akikről úgy gyanítja, nem szeretik őt tiszta szívből és őszintén. Törökországban lassan egy nagyvárosnyi embert függesztettek fel, vettek őrizetbe vagy kezdtek ellenük hatósági vizsgálatot. Erdoğan pedig rendületlenül megy tovább és tökéletesen biztos önmagában. Nála a cél persze egyértelmű. Az elnöki jogkörök kiszélesítése a végtelenségig, amit bizonyos kultúrákban despotizmusnak hívnak. Valójában tök mindegy, hogy ezt minek is nevezik.

Erdoğan és Orbán közé semmiképpen nem lehet egyenlőségjelet tenni. A török köztársasági elnök úgy játszik Európával, mint macska az egérrel. Hatalmas hadserege van. Igaz most jelentős átalakítás folyik, de nagyjából zavartalanul működik. Még az a tény sem különösebben aggaszt senkit, hogy egy NATO tagországról van szó. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetén belül az Egyesült Államok után Törökország rendelkezik a legnagyobb haderővel. Nem lenne meglepő, ha a nagy ijedtség után közvetlenül elnöki irányítás alá kerülne az egész ármádia. Ez azért már nem tök mindegy. Mi lesz, ha Erdoğan elnök úgy gondolja, hogy éppen itt lenne az ideje annak, hogy a NATO jelentős csapást mérjen a kurdokra. Már csak a terrorizmus elleni küzdelem miatt, természetesen.

Az elnök a török rendőrséget előrelátóan hatékonyan megerősítette és keményen a kezében tartja. Az emberi jogokkal nem sokat kell piszmogniuk. Azt veret meg és azt tartóztat le, akit csak akar. Ehhez elég mindössze egy rosszul időzített pisszenés vagy egy jól időzített besúgás. Halálbüntetés valószínűleg nem lesz Törökországba, de anélkül is könnyedén és változatos módokon meg lehet halni. Tök mindegy.

Orbánnak ezzel szemben ütőképes hadserege nincs, csak egy magáncélra használt TEK-je. Ennek természetesen előnye is van. Katonai puccsra Magyarországon még gondolatban sincs esély.

A menekültekkel zsarolni Orbán már nem tud senkit, mivel nálunk nem nagyon vannak és nincs is nagy kedvük idejönni. Belföldi felhasználásra riogathat ugyan velük, de ez Nyugat-Európát egyáltalán nem érdekli. Az ország több szempontból is a perifériára szorult. Talán úgy gondolják, a magyar kormány csak oldja meg a gondjait maga. Ha a lakosságnak éppen Orbán Viktor tetszik, akkor használják csak nyugodtan egészséggel. Tök mindegy.

Talán ha komolyan nekilátnak az Uniós fejlesztések vizsgálatának, akkor egy kicsit lelassíthatják Orbán elnök hosszú menetelését. Nem sok ütőkártyája maradt, amivel megrendszabályozhatná a rakoncátlan Európai Uniót. Meg kell elégednie a Gellért-hegy átszállításával Felcsútra. Ha kellőképpen hisz magában, minden bizonnyal sikerülni is fog. „Higgy benne, és jön. Megy.” Akár még egy hegy is.

A most induló „Ki mit tud?”-kampány legfőképpen arról szól, hogy – a bájos Oravecz Nórát idézve – eljussanak odáig, hogy szabadok legyenek. Emiatt aztán Rogán Antal valószínűleg fellélegezhet. Lassan már az is bebizonyosodik róla, hogy ő még életében nem járt az V. kerületben, vagy ha igen, akkor nem tudta, hogy éppen ott volt. Tök mindegy.

„Kétség nélkül bizonyítható, hogy Rogán Antallal soha semmilyen kapcsolatom nem volt, még látásból sem ismer engem. Minden ezzel ellentétes hír a félreértés, butaság vagy rosszindulat tragikomikus terméke – írta ma a négy éve letartóztatott Vizoviczki László ügyvédjén keresztül a Pestisrácok.hu-nak.” (A börtönben ülő Vizoviczki közleményben védi Rogán Antalt)

Kétség nélkül az is bizonyítható még, hogy Vizoviczkit ezután a becsületes kijelentése után 250 millió forint óvadékért ki is engedték az előzetes letartóztatásból és jelenleg házi őrizetben senyved. Ezen természetesen egyáltalán nem is csodálkozom. Valamit valamiért.

Nekem soha semmi bajom nem volt Vizoviczki Lászlóval és az üzleti tevékenységével. Az sem nagyon idegesít, hogy most újra kint van. A mi érdekeltségeinket soha nem zavarta. Erről később részletesen is be fogok számolni, annyit azonban mindenképpen előre el kell mondanom, hogy Vizoviczki meglehetősen jó viszonyban volt Zsivkovics Ernővel, a Nyugat-Dunántúl szórakozóhelyeinek, éttermeinek teljhatalmú urával, akinek az alvilági neve, Ernő bá’. Zsivkovics úrnak most is én vagyok a consigliere-je, azaz személyes tanácsadója. A legtöbben rendkívül tisztelik és nagyra tartják a tevékenységét.

Visszatérve Vizoviczki ügyére. Mostanában több helyen is olvastam, azt állítja magáról, hogy ő jobboldali beállítottságú, szemben Menyéttel, azaz Portik Tamással, aki pedig valamiért baloldalinak mondja magát. Ennek véleményem szerint az égvilágon semmi jelentősége sincs.

Ideológia vitákról én kettejük között soha nem hallottam. Menyétről sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy valaha is megrögzött marxista vagy maoista lett volna, azt azért nem. Nem nagyon foglalkozott ilyesmikkel.

Az éjszakai élet és a szervezett alvilág urait nem nagyon érdekelte más, mint az, hogy ki volt éppen hatalmon, ki mennyibe került, illetve ki állt bukásra. Azt természetesen nagyjából sejtették, hogy kik azok, akik előbb-utóbb befolyásra tehetnek szert. Állítólag ha úgy látták jónak, akkor besegítettek néhány politikus megbuktatásába, illetve hatalomra juttatásába. Ezek azonban inkább amolyan kósza mendemondák voltak. Ernő bá’ soha nem is ártotta bele magát a nagyvárosi urak dolgába, ami rendkívül bölcs döntés volt a részéről. Ezzel magyarázható, hogy üzleti érdekeltségeit a mai napig nem fenyegeti semmi.

Menyét és Vizoviczki üzleti kapcsolata eleinte teljesen normális, mondhatni korrekt volt. Portik a pénzét szerette volna tisztára mosni, amihez a budapesti vendéglátóhelyek remek lehetőséget nyújtottak a számára. Vizoviczki pedig fokozatosan elérte azt, hogy ő lett a főváros éjszakai élet legfőbb ura. Egy időben bizonyos értelemben ő volt Budapest egyik legbefolyásosabb polgármestere.

Ő saját magát mindig is üzletembernek tartotta, talán ezzel magyarázható az, hogy Portikkal ellentétben elég óvatlan volt. Soha nem rejtőzködött és viszonylag nyíltan intézte az ügyeit.

Vizo engedélye nélkül senki sem nyithatott a belvárosban szórakozóhelyet, discot, bárt, még talán egy fagylaltozót sem. Üzleti eredményeit kiváló kapcsolatai révén érte el, amit pénzzel könnyedén tudott ápolni. Erről rengeteget lehet mostanában olvasni. Tele van ezzel az egész sajtó.

Vizoviczki Lászlót úgy tudom adócsalásért és megvesztegetésért fogták perbe. Valahogy ezek egy idő után már nem tartoztak a tisztes üzleti tevékenységek közé, és ez végül a gazdag vállalkozó vesztét okozta.

Erre most megjelent, hogy Vizoviczki konzervatív. Ha ő ezt állítja magáról, én készségesen el is hiszem neki, bár őszintén bevallom, egy kissé meglepett a dolog. Azt tudtam, hogy éjszakánként nagyon szeretett a felügyelete alá tartozó szórakozóhelyek biztonsági embereivel korzózni a Váci utcán, de egyházi személyeket, püspököket, bíborosokat nem nagyon láttak közöttük. Ez inkább amolyan erődemonstráció volt a részéről, nem pedig egy úrnapi körmenet. Vizoviczki ezzel jelezte diszkréten, hogy ő a belváros ura. Arról, hogy hányszor járt misére, mit evett böjt idején, meg gyónt-e eleget, bevallom, fogalmam sincs.

Persze nem lehet most azért elítélni Vizót, hogy megpróbálja keresztény-konzervatívként beállítani magát. Jelenleg alvilági körökben is rendkívül hasznos és jövedelmező a jobboldaliság. Zsivkovics Ernő bá’ is minden vasárnapi misén és az összes templomszentelésen ott van vagy legalább odaküldi néhány emberét.

Ernő bá’ amúgy a vasegerszegi Rákóczi Mezőgazdasági Termelő Szövetkezetben dolgozott, mint kőművesmester. A rendszerváltás környékén alapította meg a „Zsivkovics és Rákóczi Kft.”-t, majd kőművesmunkákat, komplett kivitelezéseket vállalt.

A szervezett alvilággal úgy került kapcsolatba, pontosabban úgy építette ki az egészet, hogy egyszer valahol Balatonederics környékén, vagy hol, a tulajdonos nem volt megelégedve a munkájukkal, ezért aztán nem fizetett nekik és valami magas kapcsolatokat emlegetett.

Ernő bá’ nem nagyon foglakozott a fenyegetőzésével, mivel a helyi polgármester a rokona volt. Fogta magát és később, a szezon kellős közepén, ebédidőben odaállított az embereivel, aztán elkezdték kiszedni a nyílászárókat meg felverni a járólapokat. A tulajdonos felesége ott óbégatott körülöttük, hogy ezzel mennyire zavarják a vendégeket. Ernő bá’ azt válaszolta neki, hogy őket meg az zavarja, hogy amíg ők itt dolgoznak, addig mások nyugodtan ebédelnek.

A végén a rémült tulajdonos is hazaérkezett. Amikor látta, hogy a „Zsivkovics és Rákóczi Kft.” igencsak elszánt a bontási munkálatokat illetően, jobbnak látta, ha kifizeti a cégnek az immár jutányosnak tűnő négyszeresére emelkedett összeget.

A kellemes tapasztalatok után Zsivkovics úr belevetette magát a vendéglátóiparba. Tehetséges hadvezérként lassan meghódított az egész Dunántúlt. Mindig engem küldött előre, hogy tudakoljam meg, mit szeretne építtetni az elfoglalandó település polgármestere, jegyzője és a kedves feleségeik. Mindig akadt is valami barkácsolnivaló a ház körül. Ezután az adott önkormányzat mindenféle előírásokat küldött szét a helyi vendéglátóipari egységeknek. Virágmintás olasz csempe, rusztikus járólap, búbos kemence, játszóház, minigolf pálya, akadálymentesítés helikopter-leszállóval, ilyesmik. Ezeket kellett megépíttetniük természetesen a mindig megbízható „Zsivkovics és Rákóczi Kft.”-vel. Ha valaki valami miatt ellenkezni próbált, pár napon belül már el is kezdődtek nála a bontási munkálatok.

Vizoviczki Lászlónak megtetszett Ernő bá’ hatékony meggyőzési módszere és többször meg is kérte néhány szívességre a makacsabb versenytársai meggyőzése érdekében. A legtöbb vállalkozó inkább készségesen át is adta az adott helyiség üzemeltetés jogát, és nem várta meg, amíg Ernő bá’-ék teljesen leverik a vakolatot, illetve nekilátnak az elektromos hálózat komplett felújításának.

Ezek azonban tisztán üzleti jellegű megbízások voltak. Soha nem hallottam, hogy valaha is politikai vitába keveredtek volna egymással.

Vizoviczki László kapcsolatai pártállástól teljesen függetlenül nagyon hasznosnak bizonyultak a „Zsivkovics és Rákóczi Kft.” számára is. Vizoviczki ettől függetlenül tőlem nyugodtan lehet akár konzervatív, jobboldali, vagy mit tudom én mi. Ennek ugyanis semmi köze sincs a tisztes üzleti tevékenységhez.

Az, hogy aztán Vizoviczki találkozott-e valaha Rogán Antallal, tényleg nem tudom. Amúgy én sem emlékszem az összes polgármesterre, akikkel tárgyaltam. Volt köztük mindenféle ember. Ha azonban Vizoviczki ennyire elkötelezte magát a jobboldalon, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy párszor összeakadtak Rogánnal a vasárnapi misén valamelyik belvárosi templomban, aztán közösen hányták a kereszteket meg zsoltárokat énekeltek.

„Augusztus 20. után pedig «sokkal szélesebb körben és világosabban szeretnénk a tájékoztatás mellett elmondani a magyar kormány álláspontját» – jelezte, megjegyezve, hogy ebben Orbán Viktor kormányfő mellett minden tárcavezető és államtitkár részt vesz majd." (Rogán: Csak a magyarok dönthetnek arról, kivel akarnak együtt élni)

A „kivel is akarnak együtt élni a magyarok” szlogent szinte minden valamirevaló fideszes politikus és újságíró naponta akár többször is elmondta már. Lassan ezt fogják használni köszönés helyett. Rogán Antal már döntött. Ő személy szerint Habony Árpáddal akar együtt élni.

A legtragikusabb az egész kormányzati kampányban az, hogy a szíriai menekültekkel a saját hazájukban is azt közölték, hogy velük momentán nem akarnak együtt élni. Sokszor még azt sem kérdezték meg tőlük, hogy akarnak-e egyáltalán továbbra is élni, hanem megölték őket. Ha ez nem humanitárius katasztrófa, akkor mi az? Talán L. Simon László váratlan kiűzetése a Várbazárból? A szírek nem azért jöttek el otthonról, mert elfogyott a meleg vizük vagy meg akarták volna változtatni a magyar népszokásokat, hanem a harcok elől menekültek el. Ezt az álláspontot elég kevesen képviselik világosan.

Az rendkívül izgalmas kérdés, hogy mit takarhat a „szélesebb körű és világosabb tájékoztatás”, hiszen az, aki több mint egy év alatt képtelen volt megérteni a magyar kormány álláspontját, az feltehetően reménytelenül hülye, így még egy szórólapot is kár rá elpazarolni, nemhogy rengeteg, szép óriásplakátot, illetve méregdrága televíziós reklámot Orbán Viktor főszereplésével.

Mit lehetne még tenni a szent ügy érdekében? Vannak-e egyáltalán olyan titkai a magyar kormánynak a menekültekkel kapcsolatosan, amit eddig még nem ismerhetett meg a széles közönség? Létezik esetleg egy 51-es körzetünk valahol az Alföldön, ahol idegeneket tartanak fogságban és tudósok vizsgálják őket? Mit jelent az, hogy a NATO-t a magunk oldalára állítottuk? Eddig akkor mi kikkel voltunk szövetségben? A Varsó Szerződés tagállamaival? Oroszország most ki nekünk?

Augusztus huszadika után ezekre az izgalmas kérdésekre valószínűleg végre válaszokat kaphatunk.

Plakáton üzengetni Brüsszelnek, hogy ők is megértsék, elsőre kifejezetten értelmetlen dolognak tűnt, de a menekültügy újramelegítéséhez megfelelt, és rengeteg pénzt lehetett vele keresni. A magyar nemzet pusztulásának rémisztő víziójával és az emiatt érzett mélységes aggodalommal már csak valahogy fenn kell tartani a közérdeklődést október 2-áig.

A pártszolgálati televízió nagyrészt eddig is csak migránsozott tájékoztatás helyett. Augusztus huszadika után talán beindul egy 24 órás migráns-ellenes csatorna, amelyen naponta levetítik a „Világok Harcát” Nógrádi György és Földi László értő kommentárjaival?

Van-e egyáltalán remény az érvényességre?

„Az országos népszavazás akkor érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott. Eredményes országos népszavazásról pedig akkor beszélhetünk, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.” (Magyarország Kormánya) 

Ezt saját maguk fundálták ki ravaszul így, nem nagyon lehet másra fogni. A lényeg az, hogy emiatt októberben jó sok embert össze kellene csődíteniük ahhoz, hogy valami eredménye is legyen az egész hajcihőnek. Ha a menekültek Röszke felől támadva, kézi nehézfegyverek és páncélozott harcjárművek bevetésével nem veszik be addigra Szegedet, kicsi az esélye, hogy értelme is legyen a közel 10 milliárd forintba kerülő össznépi mulatságnak.

A kedélyek sajnos a népszavazás után sem fognak megnyugodni, mivel akkor kezdődik csak el az igazi kommunikációs offenzíva. Ennek során a kormány be fogja bizonyítani azt, hogy – Európában egyedülálló módon – ők bizony megkérdezték az embereket, akik döntöttek és leszavazták Brüsszelt. Az elért eredményre hivatkozva még talán azt is be lehet majd jelenteni, hogy ennek értelmében Orbán Viktor az az államférfi, akit minél előbb meg kell bízni az Európai Unió vezetésével. Ez ügyben még egy kis nemzeti konzultációt is le lehet gyorsan bonyolítani.

A bizalmi népszavazás fő reklámarca Rogán Antal a közkedvelt kabinetminiszter. Az ő neve legalább akkora garanciát jelent a voksolás tisztaságára, mint Kubatov Gáboré. Ha véletlenül mégis valami szomorú eredménye lesz ennek a kvóta ellenes referendumnak, akkor azért vajon felelőssé lehet-e tenni Rogánt? 2006-ban, kampányfőnökként egy választást sikerült neki elbuknia, pedig bevetett mindent, ami csak tőle tellett, még egy adatlopást is. (Szerver itt, csere ott - A Fidesz adatlopási ügye)

Nagyon fegyelmezett és elszánt kormánypárti szavazónak kell lennie valakinek ahhoz, hogy a kabinetminiszternek bármit is elhiggyen. Lekezelő és gúnyos nyilatkozatai még egy békés, buddhista szerzetest is képesek lennének a tettlegességig felingerelni. Az V. kerületi ingatlanügyleteiből az életben nem fog kiverekedni. Ha szerencséje lesz, akkor legfeljebb az emberek idővel elfelejtik az egészet. A korrupció szó hallatán azonban sok embernek manapság azonnal Rogán Antal neve ugrik be. Amolyan szép iskolapélda lett belőle.

Portik Tamáshoz való viszonya jelenleg éppen lázas tisztázás alatt van. Habony Árpáddal azonban jól dokumentálva, sülve-főve együtt vannak. Őt persze nem is kell letagadnia Rogán miniszternek, mivel Habony nem elítélt bűnöző, sőt valójában azt sem lehet tudni róla, hogy miféle szerzet. A miniszterelnök valami miatt azonban a nyilvánosság elől gondosan titkolja viszonyát a titkos tanácsadójával. Hogy mi az oka ennek a szemérmességnek, arról csak találgatni lehet.

Rogán azért vihet végbe bármilyen hajmeresztő mutatványt következmények nélkül, mivel valószínűleg csak Habonnyal együtt lehetne elmozdítani, aminek a miniszterelnök számára nagyon kínos következményei lehetnének. Orbán Viktor emiatt nem is nagyon tud megszabadulni az egyre kínosabbá és vállalhatatlanabbá váló Rogán Antaltól. Ha azonban ez így alakult, arra viszont pont alkalmas, hogy legyen kit utálni, amikor úgy hozza a szükség.

Rogán kabinetminiszter valószínűleg még nagyon sok neki való feladatot fog végrehajtani, miközben nyugodtan tovább folytathatja majd a virágzó üzleti tevékenységeit Habony Árpáddal, akivel boldog és harmonikus szimbiózisban élnek.

2016 áprilisában a Steinsland norvég hegymászó expedíció tagjai egészen különös és megdöbbentő felfedezést tettek a Himalája embert próbáló meghódítása során.

A csapat tagjai, Tommy Steinsland, Håkon Åsvang és Mats Steinsland április 25-én, az 5.180 méter magasan elhelyezkedő Gorak Shep könyékén rábukkantak a prágai 15-ös számú villamos Hradčanská nevű megállójára. Csodálkozva vették észre, hogy a menetrend szerint a végállomás, azaz a Vysočany pályaudvar mindössze 28 percre van tőlük, természetesen villamossal.

Magán a villamosmegállón nem észleltek semmi különöset vagy furcsát. A táblák, a plexi esővédő, a gondosan lerakott kövezet, a jelzőlámpák, a felsővezeték és a felfestés senkinek sem tűnt volna fel Prágában, de – mint ahogy azt Dawa Tashi sherpa elmondta – itt a környéken meglehetősen ritkák a villamosmegállók. Pontosabban mondva eddig egy darab sem volt belőlük és semmiféle magyarázatot nem is tudott arra adni, hogy ki hozhatta ide magával és főleg mi célból.

Amióta a Himalája-turizmus fellendült, a külföldiek rengeteg holmit szétdobáltak jártukban-keltükben. Kiürült oxigén palackokat, csomagolópapírokat, felszerelési tárgyakat, testrészeket, holttesteket hagytak mindenfelé maguk után szétszórva. A Vysočany irányú Hradčanská megálló felszállítása 5.180 méter magasságba, majd ottani felépítése azonban komoly műszaki teljesítménynek számítana még a Kínai Népköztársaság részéről is. A rejtélyes építők a zord körülmények ellenére ráadásul még egy úgy nagyjából 120 méter hosszú villamos sínpárt is tökéletesen lefektettek.

A környéken tartózkodó expedíciók az előző napokban semmi különöset nem tapasztaltak. Nem láttak sem teherautókat, sem munkagépeket, de még cseh pályaépítő munkásokat sem. A prágai megálló tehát egészen véletlenül és teljesen váratlanul kerülhetett a Himalájába.

Mr. Aananda Prasad Pokharel, a nepáli idegenforgalmi és légi közlekedési miniszter közölte, ők soha nem rendeltek egyetlen villamos megállót sem Csehországból, főleg nem a Himalája környékére. Az egész csak egy ostoba, otromba tréfa lehet és semmi más. – mondta.

A prágai lakosok meglepődtek ugyan, amikor a Hradčanská megálló és egy nagyjából 120 méteres pályaszakasz az egyik napról a másikra eltűnt, de azt hitték, csupán egy alapos felújítási munkákról lehet szó.

Adriana Krnáčová Prága polgármester asszonya tájékoztatta a sajtót, hogy tényleg hiányzik a 15-ös számú villamos vonal egyik megállója, ami komoly fennakadást is okozott a tömegközlekedésben, de nem ők szedték fel.

Dan Ťok a cseh közlekedési miniszter azonnal szakértőket küldött a helyszínre, akik miután alapos vizsgálatokat végeztek, megállapították, hogy a kérdéses megállót feltehetően ellopták.

A cseh rendőrség azonnal nyomozásba kezdett az ismeretlen tettesek után, melynek során kiderült, hogy a tolvajok a környékről az összes térfigyelő kamerát is magukkal vitték. A rendőrök legnagyobb megdöbbenésére ezek felvételein azonban a katmandui Pashupati és Maiti Deviti utca forgalmas kereszteződése látszódott.

Khadga Prasad Oli nepáli miniszterelnök rendkívül kellemetlennek ítélte az incidenst és sajnálkozását fejezte ki a történtek miatt. Egy villamosmegálló lehozatala ilyen magasságból azonban teljesen megoldhatatlan feladat, aztán az egész felszerelést még Prágába is vissza kellene valahogy szállítaniuk. Kijelentette, mivel Nepálnak semmi köze sincs a Hradčanská megálló illegális eltulajdonításához, ráadásul nem is nagyon tudják 5.000 méter felett mire használni, ezért nincs módjukban kártérítést fizetni a prágai önkormányzat részére.

Adriana Krnáčová megértette a nepáliak álláspontját, majd utasítást adott a Prágai Közlekedési Vállalat (Dopravní podnik hlavního města Prahy) elnökének, Mgr. Martin Gillar-nak, nézzenek gyorsan körbe, hogy nem tűnt-e el még valami a prágai tömegközlekedésből. Az elkészült jelentésben az szerepelt, hogy nem. A Hradčanská megállón kívül mindenük megvolt.

Az ügy természetesen felkeltette az egész világ figyelmét. Sokan titkos transzportációs kísérleteket és valamiféle bizarr humort vagy hibás képletet sejtettek a háttérben. A tekintélyes UFO kutatók szerint a himalájai Hradčanská megálló esete kétségtelenül azt bizonyítja, hogy néha még a földönkívüliek is tévedhetnek. Valami egészen más dolgot szerettek volna elvinni magukkal, de valahogy ez lett belőle. Valószínűleg egyszerű szoftverhiba okozhatta az anomáliát. Amikor az idegenek rájöttek arra, hogy semmi szükségük sincs egy prágai villamosmegállóra, útközben egyszerűen megszabadultak tőle.

Az oroszok legismertebb jeti szakértője, Igor Burtsev mindezek után bejelentette: a havasi emberről szóló nemzetközi konferencia helyszíne Moszkva után legközelebb a Hradčanská megállóban lesz. „Rendkívül fontos a terület alapos átfésülése, mivel ilyen időjárási körülmények között kizárólag a jetik képesek egy villamosmegállót felépíteni.” – mondta. Amikor Brustevet megkérdezték arról, hogy miként juthattak hozzá a jetik a prágai Hradčanská villamos megállóhoz, ő azt javasolta, ez ügyben ne nála, hanem a Dopravní podnik hlavního města Prahy információjánál érdeklődjenek.

A rejtélyre tehát továbbra sincs elfogadható és cáfolhatatlan magyarázat. Amíg a titokra nem derül fény, addig több nagyvárosban megerősítették a tömegközlekedési járművek megállóinak védelmét és Nepálban szigorúan ellenőrzik az országba érkező külföldiek poggyászait.

„A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelezőlista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy más módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét.” (Forrás: Wikipédia)

Ha egy miniszterelnök – konkrétan a most érvényben lévő – elkezd trollkodni, annak komoly következményei lesznek.

A mindent és mindenkit elsöprő pökhendi erőszakosságát ráadásul egy egész kormányapparátus erősíti, egy sebtében összetákolt propaganda-minisztériummal megtámogatva. Ott vannak még ehhez neki a jó nagy számban létező hívei is. Nem csoda, hogy az említett társaság mára sikeresen szétrollkodta egész Magyarországot, így az egyre kevésbé képes betölteni a legfőbb funkcióját, mégpedig azt, hogy békés élőhelyül szolgáljon az itt élő emberek és más élőlények számára.

Látványos, de értelmetlen hadjáratai a különböző ellenségei ellen rengeteget rontottak Magyarország megítélésén és – a büszke győzelmi tudósítások ellenére – komoly pozitív eredményeket nem ért el.

Saját trolljai már mindenhová befészkelték magukat. Egy pompás példány például a Magyar Nemzeti Bankot tulajdonolja.

A teljesen értelmetlen nemzeti konzultációi semmi másról nem szólnak, mint a szándékos provokációkról. Sajnos a vezértroll körül egy egész szubkultúra alakult ki, akik láthatóan nem sokat törődnek a józan ésszel és inkább a szívükre hallgatnak. Ennek köszönhető, hogy a kormány különösebb megrázkódtatások nélkül vészelt át mindenféle általa elkövetett csínytevést és ármánykodást. Lehet az korrupció, esztelen látszat beruházás, kényszeres hazudozás, teljesen mindegy. Az alattvalók széles tömegét és szilárd meggyőződését semmi sem rendíti meg. Vitatkozni már nem is érdemes velük.

Egyetlen dologgal lehet valamennyire rájuk hatni, mégpedig ha hülyét csinálnak belőlük, ami szerencsére egyre könnyebb feladat. Ezt legfőképpen pont a kormány műveli velük. Aki azt mondja, hogy őt például kimondottan boldoggá teszi az, hogy egy 1.800-as falucskában hatmilliárd forintért felhúznak egy sportcsarnokot, azt nem érdemes komolyan venni és a békesség kedvéért azt hazudni neki, hogy ez bizony rendkívüli bölcsességre vall a részéről.

Attól, hogy valakik a többséget képviselik, egyáltalán nem biztos, hogy igazuk is van. A bolsevik szó többségit jelent, de a jámbor Fidesz-hívők nagyrészt még azzal sincsenek tisztában, hogy jelenleg Magyarországon ők tartják hatalmon a bolsevik pártot. Az, hogy a párt kereszténynek, polgárinak stb. mondja magát, teljesen mindegy. Praktikusan csak annyiban különbözik a Szovjet Kommunista Párttól, hogy Magyarországon nincs halálbüntetés és az ország uniós tagsága miatt van néhány korlátozás, amit illene betartani. Ideológiát mindenki tud gyártani magának, ha akar. Orbán ezt a kérdést nagyon tehetségesen és rendkívül rugalmasan kezeli.

A mostani kvótaellenes népszavazásnak nevezett kormányfői trollkodás nagyjából 8-10 milliárd forintba fog kerülni, a kockázatok és mellékhatások tekintetében pedig nem tudható, hogy milyen hatással lesz az országra. Feltehetően kellemetlen vakaródzás lesz a vége.

Orbán Viktort láthatóan nem elégíti ki az a tudat, hogy azt csinál, amit csak akar és minden hatalom az ő kezében van. Stabil mentálhigiénés állapotához arra is szüksége van, hogy rengetegen ünnepeljék az elért eredményei miatt. Nagyon szeretne már végre Magyarország princeps senatusa lenni.

A régi, monumentális, „több millió fős” pártnapoknak azonban vége. Már a március 15-ei szónoklatát is csak kordonok közé szorítva, hermetikusan lefóliázva tudta elmondani. Még a CÖF sem képes összetrombitálni pár lézengő ritternél többet, és azok is rögtön elkezdik Orbán Viktort gyalázni. Ez történt szegény Lomniczi Zoltán esetében is, aki 2016. májusában az öszödi beszéd 10. évfordulója alkalmából tartott sajtótájékoztatóján megpróbált mélységesen felháborodni, de ezzel az érzésével gyakorlatilag magára maradt. Ha időben nem hagyta volna el a helyszínt, a végén még egy kisebb, kormányellenes tüntetést is sikerült volna összehoznia a jómadárnak.

Nagyon nagy szégyen ma nyíltan fideszesnek lenni. A 80-as évek végén se állt ki senki azzal, hogy ő bizony nagyon kedveli az MSZMP-ét és különösen Grósz Károlyt. Még azután sem, miután az az MSZMP főtitkáraként lelkesítő, harcias beszédet tartott 1988-ban a Budapest Sportcsarnokban. Jobb volt az ilyesmivel normális társaságban nem dicsekedni és csak otthon örvendezni.

Valami ilyesmi van most is. Az Orbán Viktort éltető oldalak általában zártak és komoly felvételi procedúrák előzik meg a tagság elnyerését. A nyitott kormányzati oldalakon pedig egyre többen szorgoskodnak a moderáción. A kormányellenes megjegyzések itt nagyon rövid életűek. Üdítő kivételnek számít Tállai András, ezermester, aki a saját oldalán tényleg a szívét és a lelkét is kitárja a nagyközönség felé. Tisztelet a rettenthetetlen hősöknek!

A közvélemény-kutatások biztató eredményei minden bizonnyal megdobogtatják a kormányfő szívét, de ezek egyszer már rútul cserbenhagyták őt.

Az október másodikára kiírt népszavazás viszont pompás lehetőséget biztosít a széleskörű szeretetnyilvánításra. Lehet büszkén hazát védeni, menekültek ellen hadakozni, Európai Uniót szidni és jó nagyot odasózni a háttérhatalmaknak. Nyugodtan ki lehet jelenteni azt, hogy „bár én soha nem voltam fideszes, de az arabokat, ha megéhezem, nagyon utálom”. Nagyjából ilyen szellemi színvonalat kell megcéloznia a kormány folyamatos kampányának. Nagy mennyiségű, egy mondatos üzenetekre van csupán szükség, nyomtatott betűkkel.

A Kubatov-listák kiváló lehetőséget nyújtanak a jól bejáratott láncszavazásra, illetve a szavazatok megvásárlásra. Ezzel még maga Kósa efendi is megpróbálkozott, bár ezt természetesen később bátran letagadta. Nagyjából azonban azok hisznek neki, akik Rogán Antalnak.

Ha a referendum érvényes lesz, akkor Magyarország szert tesz a világ legboldogabb miniszterelnökére. Boldogságának mértéke exponenciálisan emelkedik a részvételi aránnyal. Bizonyos részvétel alatt azonban még a 99,9 %-os putyini , szívének oly kedves pozitív eredmény miatt is rettenetesen szomorkodni fog.

Októberig hatalmas zajt fog csapni maga körül a kormány, de lényegében arról van szó, hogy aki nem akarja tovább etetni Magyarország első számú és méregdrága trollját, az nem menjen el szavazni. Ennél többet Magyarország érdekében ebben az esetben nem nagyon lehet tenni.