„Nem adtuk fel a célunkat arra vonatkozóan, hogy a munkavállalókat ne lehessen vasárnap a szükségesnél nagyobb mértékben munkára kényszeríteni.” (Senki sem tud Harrach Péter egyeztetéséről)

A Jóistennek valószínűleg sokkal több problémája akadhat az álszent emberekkel, mint az elvetemült ateistákkal. A KDNP politikai programja nagyrészt képmutatásból és bizonyítási kényszerből áll. Támogatottságuk és így legitimációjuk sincs, ennek ellenére szívósan befurakodtak a hatalomba. Esetükben csupán egy bizarr választási anomáliáról van szó, ami az idők során stabilizálódott. 

A kereszténységgel templomok felújításán és egyházi javak visszaszerzésén kívül nem nagyon törődtek. Az igazán hívő és jóravaló keresztény emberek számára jóval több kárt okoztak, mint a szíriai menekültek. Ez persze nem is olyan nehéz, mivel utóbbiak nem járultak hozzá az ország elszegényítéséhez, a szociális háló irgalmatlan szétszabdalásához és egyéb erkölcstelen gaztettekhez.

Három parancsolatot kollektíven mindenképpen megszegtek. Ezek a következő tételek:

7. Ne lopj!
8. Ne hazudj, és mások becsületébe kárt ne tégy!
9. Mások tulajdonát ne kívánd!

Az első parancsolattal, miszerint „Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” is akadnak értelmezési problémák, bár, ha Urukként Orbán Viktort Isten elé helyezték, akkor ez ellen a parancsolat ellen logikailag nem vétettek. Ezt természetesen magával Istennel kell majd tisztázniuk, ha esetleg valamikor alkalmuk adódik rá. Feltehetően ennek nem sok az esélye, de azért sok szerencsét az örömteli eszmecseréhez.

Semjén dr. az elmúlt fél évben egyszer sem szólalt fel az Országgyűlésben. Ez azonban a bűneikhez képest elég soványka jótéteménynek számít.

A menekültek elleni elkövetett vétkeik megbocsáthatatlanok és Isten ellen valók. Nem tehetők jóvá és soha nem évülnek el. A kereszténység egyik legfontosabb értékét, a szeretet tagadták meg anyagi javakért, hatalomért, gyávaságból, megalkuvásból. Így aztán az ő Pokolba vezető útjuk kimondottan rossz szándékkel van kikövezve.

A családi csődvédelemmel – ami sok szegény családon segíthetett volna – kudarcot vallottak. Harrach Péter szerint mindez a bankok miatt történt, de azokra nagyon könnyű mindent ráfogni. A hiba valódi okát ők maguk nem nagyon keresgélték.

A vasárnapi zárva tartás bevezetése hat év hatalomban eltöltött boldogságos időszakuk legragyogóbb sikere volt. Ezt kissé elhomályosítja, hogy rajtuk kívül ezt senki sem akarta és a végén fel is kellett függeszteniük a jótéteményt. Most újra kezdik az egész cirkuszt, ezúttal vasárnapi pihenőnap álnéven.

Ha néha figyelmet vetnének a célszemélyekre is, akkor talán észrevennék azt, hogy akadnak olyan emberek ma Magyarországon, akik a pihenőnapjukat nem a családjukkal töltik, hanem dolgoznak. Ennek praktikus, miszerint megélhetési okai vannak. Ők természetesen nem felelnek meg a keresztény család kritériumának. Vasárnap délelőtt nem járnak templomba, majd családi ebéd után nem szaladgálnak önfeledten az üdén zöldellő mezőkön.

A XXI. családokat a polgári kormány valami miatt megpróbálja belegyömöszölni egy békebeli, soha nem is létezett modellbe. Nem vesz tudomást a szinglikről, az özvegyekről, az egynemű párokról és bünteti a gyermektelen családokat is.

Avval sem igazán büszkélkedik a polgári kormány, hogy vasárnaponként elég sok család azért nem tud békességben és boldogságban együtt lenni, mivel több ezer kilométer távolság választja őket el egymástól. Ez természetesen egy kelet-európai hóbort és nincs összefüggésben semmiféle vallási felekezettel.

Hatástanulmányokkal, közvélemény kutatásokkal a „Vasárnap zárva 2.0”-ás verzió esetében sem fognak sokat bíbelődni a hit elszánt védelmezői. Valamilyen módon arra következtetésre jutottak, hogy ilyesmikre nekik semmi szükségük sincs, mivel Isten sem készített környezeti hatástanulmányokat az ember teremtése előtt. Ennek azonban a későbbiekben rengeteg kellemetlen következménye lett.

Ha azonban a KDNP-t ennyire nem érdeklik az ok-okozati összefüggések, akkor a pártjuk nevét célszerű lenne megváltoztatniuk Magyar Fatalista és Random Működésű Pártra. Valószínűleg azért kényelmesedhettek el az idők folyamán ennyire, mivel nem kell a nem is létező szavazótáborukkal törődniük. Ezt praktikusan kiiktatták az életükből.

A keresztény nevet teljesen jogtalanul bitorolják, mivel csak a virtuális térben csökkentették a szegények számát, a kibertéren kívül viszont jelentősen megnövelték ezt és jó sokat rontottak az életkörülményeiken. Magukat a szegényeket soha nem segítették, csak megbélyegezték. Ha ma valaki valami miatt csökkent munkaképességűvé válik, keservesebb büntetésben lesz része, mintha nekilátna ügyesen fosztogatni vagy családot verni.

Az, hogy azok nagy részét is munkára fogják, akik mentális, egészségi vagy szociális problémáik miatt eddig nem voltak alkalmasak közmunkásnak, végképp kihúzza ezen emberek alól az amúgy is ingatag létbiztonságot. A KDNP ez ellen soha nem szólalt fel. A jelenleg mániákusan erőltetett teljes foglalkoztatottság a szocializmusban is csak papíron létezett, most sem lesz sok köszönet benne.

A gazdaságilag elvileg pompásan teljesítő magyar gazdaság még arra sem képes, hogy ezen 132 ezer, szerencsétlen sorsú honfitársunkról tisztességesen gondoskodni tudjon, miközben Mészáros Lőrinc az év minden napján, a nap minden órájában valamivel több, mint 93 ezer forintot keres. Egy ilyen mértékű igazságtalansághoz asszisztálni erkölcstelen, embertelen és alávaló cselekedet. Aki nem így gondolkodik, az ne kacérkodjon a keresztény hittel, mivel az nem neki való. Keressen egy megfelelően embertelen eszmerendszert magának és használja azt. A vallás erre nem alkalmas.

A KDNP demokratának sem nevezhető, hiszen lelkesen részt vettek annak lebontásában és egy illiberális állam kialakításában. Orbán demokrácia-felfogásán lehet vitatkozni, de sok értelme nincs. Szisztematikusan lebontotta a fékek és ellensúlyok rendszerét, így azt csinál, amit csak akar. Ha valaki úgy gondolja, hogy magyar állampolgárként ez neki az ideális állapot, annak tökéletesen igaza van abban, hogy most örvendezik. Számára ugyanis végre megvalósult egy tökéletes társadalmi berendezkedés.

Pártként a KDNP-nek valamiféle kimutatható támogatottságot is illene előkerítenie valahonnan, ha már ilyen szépen belemerültek a kormányzás művészetébe. Ennek hiányában ugyanis pártnak sem nagyon lehet őket nevezni, legfeljebb valami legényegyletnek.

Ha az indok nélkül használt szavakat eltávolítjuk a KDNP nevéből, akkor marad a nép, de ennek ők csak nagyon kicsi részét képviselik. Gyakorlatilag saját magukat.

Így aztán a Kereszténydemokrata Néppártból végül nem marad semmi más, csak az, ami valójában. Egy semmirekellő emberekből álló érdekszövetség, amelynek semmiféle legitimációja sincs arra, hogy megmondja azt, hogy az emberek mivel töltsék a napjaikat, főleg a vasárnapjaikat.

„Brüsszelt meg kell állítani, véget kell vetni az erőszakos, az európaiak akaratával ellentétes bevándorlási politikának - mondta Szijjártó Péter a Kossuth Rádióban.” (Hunexit: a Fidesz tudatosan vezeti ki hazánkat az EU-ból)

Rendkívül ambiciózus tervet fogalmazott meg hazánk – külgazdasági és külügyminiszternek álcázott – korlátlan hatótávolságú csapásmérő egysége. Város megállítási elképzelései mellett arról is beszámolhatott volna, hogy Magyarország egyik legnagyobb problémája az, hogy a magyar politikai elit olyan politikát folytat, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az állampolgárok véleményét és sokszor szembemegy az akaratukkal.

Szijjártó Pétert nem nagyon érdekli az emberek véleménye, sőt talán a sajátja sem, ha még egyáltalán rendelkezik ilyesmivel. Nevezett Szijjártónak nagyjából annyi önállósága lehet, mint Günther Jahn-nak volt a Freie Deutsche Jugend vezetőjeként a Német Népi Demokratikus Köztársaság fénykorában.

Az említett jámbor magyar nép jelenleg ugyan még 77 százalékban támogatja az ország EU-tagságát, de már erősen elgondolkodott Lázár János jó szívén. Azonban még így is visszataszító és nagyon költséges propagandára lenne szükséges ahhoz, hogy az ellenzők – élükön a szelíden bujtogató, miniszterelnökséget vezető miniszterrel és Kovács Zoltánnal, Magyarország kormányának nemzetközi szóvivőjével – meggyőző többségbe kerüljenek.

A szerencsétlen sorsú kormányszóvivő Nyugaton folytatott tanulmányai alapján titokban inkább az euro-atlanti integráció híve lehet, ezért is néz ki úgy mostanában, mint akit pár napja szabadítottak ki a szent inkvizíció karmai közül, ráadásul súlyos gyomortáji panaszokkal. Jobban kéne vigyáznia az egészségére, mivel ilyen sanyarú életmód mellett nem biztos, hogy megéri a 2018-at.

Orbán Viktor fejében Magyarország EU-tagságával kapcsolatban fel sem merül egy népszavazás, mivel az erősen korlátozhatná őt szabad véleménye kinyilvánításban. A kvóta elleni referendum azért nagyon hasznos a számára, mert az senkit sem kötelez semmire. Nagy kockázatot nem vállal vele, arra viszont pont jó lesz, hogy a Brüsszel elleni hadakozás közepette állandóan erre hivatkozzon.

Ha úgy látja a maga számára a leghasznosabbnak, bármikor elindíthatja a kilépési procedúrát. Ki akadályozhatja meg ebben? Minek ide akkor egy bonyolult népszavazás? A legelvetemültebb ötleteit is gátlástalanul és könnyedén megvalósította, legyen az kisvasút, stadion, költözködés a Várba, Mészáros Lőrinc kaszkadőr mutatványai, az állami földprivatizáció, az MNB-alapítványai. Ezek mind olyan ügyek, amibe illett volna belebuknia. Ilyen mértékű hatalom-koncentráció mellett azonban ezeknek a cselekedeteinek semmiféle rá nézve káros hatásuk nem volt. A média, a köztestületek, az ügyészség idővel mind a kormány közvetlen irányítása alá kerültek.

A civil tiltakozások képtelenek eredményeket kicsikarni. A kormány vagy nem vesz róluk tudomást, vagy ha már nagyon muszáj, akkor jól átvágja őket valamivel. A Ligetvédőkre előbb-utóbb, mint Soros pénzelte ökoterroristákra fognak mutogatni. Mivel kevesen vannak és nem áll mögöttük senki, kiválóan alkalmasak lesznek egy kis erődemonstrációra. Raszta hajjal nem lehet ma Magyarországon meggyőzni a polgárokat, csak öltönyben és rendesen megnyiratkozva. Ott van erre rossz példának Rogán Antal.

Egyedül az Európai Unió az, amit nem sikerült Orbánnak maga alá gyűrnie és valószínűleg nem is fog sikerülni. A miniszterelnök mentalitása nem tesz lehetővé semmiféle ésszerű kompromisszumot és együttműködést.

Az, ami most a kormányzat részéről, kívülről szemlélve kommunikációs zűrzavarnak tűnik Magyarország későbbi EU-tagsága ügyében, az nagy valószínűséggel az emberek véleményének megváltoztatását szolgálja.

A magállamok a szorosabb integrációban érdekeltek, mivel ez gazdaságilag is erősíti őket. Orbán célja egyértelmű: az őt korlátozó intézmény, Brüsszel lerázása. Eddig sem törődött a magyar állampolgárok érdekeivel, ezután sem fog.

Ami Magyarország szempontjából nagyon veszélyes, hogy jelenleg senki sem tudná megakadályozni abban a miniszterelnököt, hogy a megszerzett anyagi javakkal, erőforrásokkal és az ország maradék lakosságával együtt bármikor kilépjen az Unióból. Ez a döntés ma kizárólag rajta múlik és ez nem ad okot a túlzott optimizmusra. Ráadásul az Európai Unió is szívesen látná Orbán Viktort az integráción kívül, mivel ez nagyban megkönnyítené a szövetség működését és kevésbé fenyegetné a szétesés veszélye.

Az jól látható, hogy elindult egy masszív Európa-ellenes kampány, amelynek végső célja egy İlham Əliyev-féle állam kialakítása, annak minden kellemes következményével együtt. Azerbajdzsánban nem kell annyit bíbelődni az emberi- és szabadságjogokkal, ráadásul az Əliyev család minden tagjának saját bankja van. Ki tudna ellenállni egy ilyen csábító lehetőségnek?

 "Magyarországon nem lesz népszavazás az uniós tagságról – jelentette ki Orbán Viktor Brüsszelben az uniós állam- és kormányfők találkozója után." (Orbán kijelentette: itthon nem lesz népszavazás a tagságról)

Miután 2020-ban a fejlesztéspolitikai rendszer megszűnése után jelentősen lecsökkent a Magyarország számára az Európai Uniótól lehívható keretösszeg és így a szabálytalansági eljárások miatt kirótt büntetések jelentősen meghaladták az elszámolt fejlesztési pénzek összegét, Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy sajnálatos módon az Európai Unió képtelen a magyar emberek érdekeit képviselni, ezért el kell gondolkodni azon, hogy Magyarország miképpen szüntethetné meg uniós tagságát.

A miniszterelnök szerint, mivel ő maga ebben a kérdésben egyedül semmiképpen sem dönthet, ki kell kérnie a magyar polgárok véleményét. A 2016-ban Nagy-Britanniában történt népszavazás példáján okulva , magát a népszavazás intézményét azonban bizonytalannak és megbízhatatlannak tartotta egy ilyen fontos kérdésben.

A már többször jól bevált nemzeti konzultációt sokkal megfelelőbbnek tartotta a döntéshez, és egyúttal a kilépés támogatására biztatta azokat, akik felelősen gondolkoznak Magyarország érdekeiről és jövőjéről. Történelmi rádióbeszédében elmondta, Magyarország 2010 óta jelentős áldozatokat hozott az Európai Unió érdekében és közben visszaverte Brüsszel folyamatos támadásait.

A 28 milliárd forintos kampány és a konzultáció Rogán Antal kabinetminiszter szerint kizárólag az emberek tájékoztatását szolgálta és az Unión kívüli élet előnyeit mutatta be. A miniszter függetlenségi harcként jellemezte az ország kiválását. A nemzeti konzultáció szokás szerint rendkívül sikeres volt. A 824 ezer visszaküldött kérdőív szerint a magyar emberek 89,7 százaléka a kilépés mellett döntött.

Az Európai Unió vezetői, az alapító országok külügyminiszterei, és az Európai Parlament üdvözölték a miniszterelnök döntését, bár ehhez a nemzeti konzultációt teljesen feleslegesnek tartották. Közösen kiadott közleményükben leszögezték, Magyarország kilépésének a részükről semmi akadálya sincs. Az Európai Unió intézményei mindent megtesznek a kilépési folyamat felgyorsítása és megkönnyítése érdekében.

A nagyrészt állami kézben lévő média hatalmas győzelemként értékelte Magyarország függetlenné válását. Orbán Viktort az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseihez hasonlították. Koltay Gábor a Hősök terén az esemény méltó megünnepléseként – jelentős állami támogatással – megrendezte az „Itt élned, halnod kell” rockmusical harmadik eredeti verzióját, nagyrészt szépkorú művészek közreműködésével.

A döntéssel azonban nem volt mindenki teljes mértékben elégedett. Sokan arra hivatkoztak, hogy a nemzeti konzultációk nagyjából annyit érnek, mint a promóciós levelek, és emiatt semmiképen sem érvényesíthetik a miniszterelnök személyes döntését. Egy ügydöntő népszavazás kiírását követelték.

A kormány ennek lehetőségét természetesen határozottan visszautasította. Arra hivatkoztak, hogy a magyar emberek már döntöttek a kérdésben, amit mindenkinek tiszteletben kell tartania. Közleményükben kiemelték: „Egy népszavazás lebonyolítása több milliárd forintjába kerülne az adófizetőknek. A népszavazási kezdeményezés mögött ráadásul az az idegen érdekeket szolgáló baloldal áll, amelyik – szemben a polgári kormánnyal – soha nem vette figyelembe a magyar polgárok véleményét.”

A kiválási folyamat azonban váratlan fordulatot vett azzal, hogy Budapest, valamint Pest, Győr-Moson-Sopron és Vas megye bejelentette, hogy ebben az esetben ők önállósodnak és elindítják a felvételi kérelmüket az Európai Unió felé. A szeparatisták ideiglenes miniszterelnököt választottak, akit a magyar kormány természetesen nem ismert el és puccsal vádolt meg.

Szíjjártó külügyminiszter azonnal aljasnak és arcátlannak nevezte a kiváló országrészeket. Az ideiglenes szeparatista kormány erre szintén aljasnak és arcátlannak nevezte Szíjjártó Pétert és a magyar kormányt kiutasította a területükről. A kialakult krízis miatt a kormány kénytelen volt átmenetileg Debrecenbe költözni.

Az ENSZ és az Európai Unió egy esetlegesen kitörő polgárháború megelőzése érdekében ügydöntő népszavazást javasolt az érintett területeken. A kiválni szándékozó megyékbe közben nagy tömegben érkeztek az ország más részeiből elvándorló migránsok, akiket menekülttáborokba helyeztek el. Később Komárom-Esztergom megye is kérte felvételét Északnyugat-Magyarországhoz. Az Unióból kiválni szándékozó Magyarország lakosságának száma emiatt nagyjából 3,1 millióra csökkent.

A magyar kormány a szeparatisták törekvéseit jogtalannak és nevetségesnek nevezte, de a lezajlott népszavazás eredménye azt mutatta, hogy az ott élők 77,2 százalékban támogatják a északnyugat-magyarországi megyék önállósági törekvéseit és az Európai Unióhoz való csatlakozásukat.

Putyin, orosz elnök Magyarország szuverenitásának megsértéseként és az Unió agresszív beavatkozásaként értékelte az eseményeket. Biztosította Orbán Viktort a támogatásáról és azonnali orosz katonai segítséget ígért. Ez utóbbit a magyar miniszterelnöknek azzal sikerült elutasítania, hogy Magyarország egyenlőre még a NATO tagja.

Az elszakadt területek védelmének érdekében a NATO mindkét oldalról megerősítette az elszakadt területek magyarországi határait.

A szakértők jelenleg nem valószínűsítik egy igazi polgárháború kialakulását, mivel a Magyar Honvédség ezt csak a NATO csapatok segítségével tudná megvalósítani. Úgy látják, a helyzet inkább stabilizálódik. A kivált területek elindíthatják a felvételi eljárást az Európai Unió felé, Magyarország pedig ezzel párhuzamosan kiválhat a szövetségből.

„Rétvári Bence kifejtette: a nyugdíjak összegszerűen 21,1 százalékkal magasabbak most, mint hat évvel ezelőtt, s az elmúlt időszakban a forint értékállóságának és az alacsony inflációnak az egyik legnagyobb nyertesei a nyugdíjasok voltak.” (Jobb a magyar nyugdíjasok helyzete - Rétvári Bence szerint)

Ha mindezen jótéteményekhez hozzávesszük még a 0,9 %-os nyugdíjemelést, az alapvető élelmiszerek áfájának beígért csökkentését és a dicsőséges rezsiforradalmat, akkor a kedvezményezettek helyzete valóban irigylésre méltó. Ezek hallatán sokan egyből szívesen fel is csapnának megélhetési nyugdíjasnak. Dőzsölés, kalandok, utazások, dél-amerikai sorozatok korlátlan élvezete. Ki is tudna ellenállni ennyi kísértésnek?

A felhőtlen jólétnek azonban megvannak a sajnálatos árnyoldalai is. A riasztó statisztikák szerint a magyar nyugdíjasok 80 százaléka az életében legalább már egyszer kipróbálta a nehéz drogokat. Először természetesen csupán kíváncsiságból, illetve unalomból kezdenek partidrogokat használni. Az extasy, speed, mefedron, metilon élvezete után azonban idővel áttérnek az LSD-re és a marihuánára, majd végül a nehéz drogokra. Rendkívül szomorú, de a 65 év felettiek 52 %-a rendszeresen fogyaszt heroint és kokaint, utóbbit néha már crack formájában is.

A valódi adatok sajnos még ennél is kétségbeejtőbbek lehetnek, ugyanis sok család nagyon szégyelli, és ezért titkolja, hogy a nagypapa vagy a nagymama rendszeresen lövi magát. Emiatt legtöbbször inkább csak tűrnek és szenvednek. Sajnos az idős kábítószerfüggők a szerek hatására teljesen kiszámíthatatlanokká és agresszívekké válnak, ami rengeteg szociális feszültséget okoz és így családon belüli erőszakhoz vezet.

Ki bízná nyugodt szívvel a gyermekét egy olyan nagymamára, aki mértéktelenül tömi magába a diazepámot és a klórdiazepoxidot, majd ezekre ráiszik valami jó kis töményet. Az óvodák és iskolák környéke tele van kábult, szinte öntudatlan állapotban lévő nyugdíjasokkal, ami a közelben lakókat is nagyon zavarja. Sokan ezért amint csak tehetik, inkább elköltöznek a veszélyessé vált környékről.

K. Róbertné (39) beszámolt arról, hogy miután az édesanyja az elmúlt hónapban megkapta a nyugdíját, drogdílerétől azonnal a legjobb minőségű kokaint szerezte be önmagának. Ennek hatása alatt később tizennyolc gyereket hozott haza az oviból, de a saját unokája, K. Ferike (5) nem volt közöttük. A kisfiút végül D. Károly (72) társaságában találták meg egy éjszakai lokálban, hiányos öltözetű hölgyek és alkoholos italok társaságában. Jellemző módon, D. Károly az asztal alatt feküdt és onnan panaszkodott üvöltözve a kiszolgálás gyatra minőségére. A rendőrök a felelőtlen nagyszülőket előállították, a gyerekek pedig szerencsére visszakerültek a szüleikhez.

Mindenképpen érdemes tehát odafigyelni a nagyszülőkre. Rendkívül fontos a megelőzés. Különböző jelekből könnyen észrevehetjük, ha egy nyugdíjas valamilyen szenvedély rabjává vált. Hirtelen megváltozik a viselkedése, gyakori dühkitörései támadnak, flegma, vagy egész nap csak alszik. Aggasztó jel lehet az is, ha váratlanul és bejelentés nélkül eltűnik néhány napra.

Komoly problémák származhatnak abból, ha egy nagyszülő rossz társaságba keveredik. Ilyenkor gyakran elugranak egy közeli tengerpartra, illetve hegyekbe. Lehet, hogy azt mondja, csak egy mozgásterápiás rehabilitáción vett részt. Mindenképpen próbáljuk megtudni, hogy ehelyett valójában merrefelé dőzsölt. Keressük meg a szállodai számlákat, mivel ezzel sarokba tudjuk szorítani, és szembesíthetjük a saját hazugságaival.

Nagyon hasznos lehet, ha egy ilyen alkalom után higgadtan elbeszélgetünk vele felelőtlen magatartása következményeiről és a rá leselkedő veszélyekről. A kokain például megemeli a pulzusszámot, a vérnyomást, beszűkíti a vérereket, emeli a testhőmérsékletet és a paranoiája is fokozódhat.

Mindezek ellenére a nyugdíjasok nagy része könnyelműen kockára teszi az életét. Arra hivatkoznak, hogy csak évezik az életet, és ha megengedhetik maguknak, akkor senki sem akadályozhatja meg őket ebben, elvégre már nagykorúk. Legyünk türelmesek velük, mivel az üvöltözéssel elidegeníthetjük magunktól őket és még inkább a káros szenvedélyeikbe menekülnek.

„Ha 2016. július elsejétől bevezetik a szülőtartást, valószínűleg elszabadul a pokol. Minden nagykorú (18 év feletti) gyermek köteles a rászoruló szüleiről gondoskodni, bármi is legyen a rászorultság oka: időskor, fogyatékosság, betegség, rokkantság, kábítószer–, illetve szerencsejáték–függőség, fajdvadászat, rafting, vagy a Grand Canyon meglátogatása a vidám barátokkal.” – nyilatkozta Hualapai Endre nyugdíjszakértő.

A kaszinók sincsenek felkészülve a várható forgalomnövekedésre. Sokan a szüleik védelme érdekében azt követelik, hogy a nyugdíjasokat ne is engedjék be a kaszinókba, a mulatókba és ne szolgálják ki őket alkoholos italokkal.

Rengeteg családi tragédiához vezet az is, hogy az egyre növekvő jólét miatt a cukorfüggővé vált nagymamák rendszeres, féktelen partikat tartanak a cukrászdákban. Egy szerencsétlen család könnyen elszegényedhet a nagymama mértéktelen fagylaltkehely fogyasztása miatt. A gátlástalan cukrászok ráadásul különféle kedvezményekkel és ingyen kóstolókkal szoktatják rá a nagyszülőket az édességre.

Az erőszakos utcai leszámolások mögött a legtöbb esetben a rivális cukrász kartellek állnak, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy a gazdag nyugdíjasaik más cukrászdába járjanak süteményért. A bandák közötti brutalitás nem ismer határokat. R. Zsoltnak, a hírhedt „Mezei Pockok” banda főnökének holttestében 4 kilogrammnyi emésztetlen konyakos meggyet találtak. A szerencsétlen még élt, amikor belefojtották egy esküvői tortába, a boncolás során ugyanis nagy mennyiségű tejszínhabot találtak a tüdejében.

A nagypapákat legfőképpen a szerencsejáték és a prostitúció veszélyezteti. A rezsicsökkentés hatására jelentős mértékben megnövekedett a kaszinók forgalma és a féktelen orgiák száma.

Miután a kormány bejelentette a 0,9 százalékos nyugdíjemelést az utazási irodák alig bírták a rohamot. Főleg a Karib-térség népszerű a magyar nyugdíjasok között, de nagyon sokan szeretnének pár hónapra elutazni Ibizára, illetve a Thaiföldre. Mindezek mögött egyértelműen a szexturizmus áll.

A nyugdíjasok életkörülményeinek fokozatos emelése mellett a kormánynak az egyre elviselhetetlenebbé váló problémák miatt mindenképpen ki kell építenie egy drogrehabilitációs, illetve addiktológiai hálózatot is, melyben nagy szerepük lenne a háziorvosoknak.

„Na, most, ami ezeket a tanulságokat ránk, illetve az Európai Unióban maradó országokra nézve és magára Brüsszelre nézve illeti, szerintem az egyetlen mondat, amit ma biztosan mondhatunk – megelőlegezve a későbbi hosszas elemzéseket – az, hogy Brüsszelnek meg kell hallania az emberek hangját. Ez a legnagyobb tanulsága ennek a döntésnek.” (Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában)

“Na, most”, Orbán Viktor nagyon kedveli azt, ha a kedvéért működtetett Kossuth Rádió „180 perc” című szórakoztató magazinjában őszintén elmondhatja a véleményét a világ történéseiről, Magyarország régóta megígért felemelkedéséről, illetve megmentéséről. Nem mindenki számára adatik meg az ilyesmi az életében. Merész kijelentései irányt mutatnak a követőinek, harcostársainak, akik a tőle hallottakat szinte szó szerint minden lehetséges fórumon el is ismételik. Önálló véleménnyel így szerencsére nem nagyon kell bajlódniuk.

A nyár legfontosabb témája az őszi népszavazás lesz, „mivel mégiscsak a nemzet jövőjének egyik vagy talán legfontosabb kérdéséről van szó”. Ez persze nem igaz. A menekültválságot Orbán úgy használja, mint egy minden bajra hatásos csodaelixírt, amely azonban csak akkor hatásos, ha közben nem ejti ki a menekült szót.

Magyarországnak az évek során sikerült olyan társadalmi problémákat felhalmoznia, amelyek az emberek élete, közérzete, megélhetése szempontjából sokkal fontosabbak, mint Orbán Viktor dicstelen nyugati hadjáratai. Valójában arról van szó, hogy a kvóta-népszavazással lehet a leghatékonyabban elterelni a figyelmet az egyre szaporodó kellemetlen történésekről és a jóléti kormányzásról. „Blöff, blöff és blöff”, ahogy azt Matolcsy György a saját védelme érdekében ravaszul kieszelte.

A magáncélra kisajátított ország nem egészen úgy működik, ahogy azt Orbán Viktor elvárná. A Matolcsy-féle csodatétel szimpla szélhámosságnak bizonyult, az eddig busásan jövedelmező rablógazdálkodás forrásai pedig kimerülőben vannak. Az Európai Unió megpróbálja lassítani a Fidesz-KDNP kontrolálhatatlan finanszírozását, ami ellen az érintettek természetesen kézzel-lábbal kapálóznak. A miniszterelnök egy leharcolt és kifosztott ország teljhatalmú ura, ami egyre kevésbé tűnik hálás feladatnak. A végén még keríteni kell magának valahonnan egy ellenfelet, aki elviszi helyette a balhét. Nem lesz könnyű 2018-ban győztes miniszterelnöknek lenni.

Ilyen körülmények között rendkívüli módon felértékelődik a hazugság művészete. Rogán Antal, Portik Tamás vádja elleni védekezése azt mutatja, hogy már ez sem megy túlságosan gördülékenyen. Egyes vélemények szerint a dörzsölt kabinetminiszter védekezése szánalomra méltó és nevetséges volt. Mások úgy vannak ezzel, teljesen mindegy, hogy mit hord össze Rogán magáról, mivel az V. kerületi ingatlanügyleteknek semmiféle káros következményei nem lesznek a karrierje szempontjából. Túlságosan sok embert ránthatna magával jól megérdemelt bukása közben, aminek következtében 2018-ra nagyjából elfogynának a választható pártjaink.

Mostanában még a láncáról időnként elengedett Kövér László is arról beszélt, hogy bár ő személy szerint – mint nagyjából mindent – az Európai Uniót is szívből gyűlöli, de ha betartják azt, amit a Fidesz-KDNP előír a számukra, akkor szívességből nem lépünk ki. Komoly fenyegetésnek tűnik, bár ezzel David Cameron kissé pórul járt. (Milyen EU-t szeretne Kövér László?)

A házelnök a szíve szerint egy egész világra kiterjedő, jól működő rendőrállamot szeretne. Kövér László csak azért nem képes Magyarországnak jelentősebb károkat okozni, mivel nyelvismeret hiányában elég szegényesek a kapcsolatai és korlátolt a cselekvőképessége. Modora és diplomáciai érzéke ráadásul híresen csapnivaló. Az ő célközönsége a Fidesz kemény magja, akiket mélyről jövő gyűlölettel és bizalmatlansággal lehet jóllakatni. Kövér megszólalásai erre tökéletesen alkalmasak, más funkciójuk pedig nincs is.

„Magyarország ebben a pillanatban «elég jól van»” jelentette ki Kövér őrmester egy jól sikerült tüdőlövés után, amit ők okoztak. A Brexit bekövetkeztével jó esélyünk lesz egy újabb gazdasági válság kialakulására, de szerencsére az ilyesmik Magyarországot általában nagy ívben elkerülik, ha van hozzá elegendő nemzeti önrendelkezésünk. Ez az, amit a kormánynak sürgősen el kell hitetnie a választóival. Nagyon nehéz dolguk persze nem lesz.

A Nemzetgazdasági Minisztérium lázas igyekezettel próbálja Magyarországot adóparadicsommá változtatni, amiben értek is már el komoly sikereket. Varga Mihály emiatt már nagy lehetőségeket lát Nagy-Britannia kiválásában. Ha az adócsábító-trükkökkel sikerül átvágni az Európai Bizottságot, akkor szerencséjük lesz, ha nem, akkor az adófizetők majd kifizetik az ezért kirótt büntetést. (Leleplezte magát a magyar adóparadicsom gigantikus haszonélvezője)

Ha a kvóta népszavazásnak nevezett humbugot a választópolgárok jelentős része komolyan veszi, akkor a Fidesz-KDNP ezzel valószínűleg meg is nyeri a 2018-as országgyűlési választásokat.

Valamit azonban mindig muszáj lesz mondaniuk. 2018 után például azt, hogy kik miatt került nagy bajba az ország.

Az Egyenlítői Mennyei Birodalom és Köztársaság

Bartolome Kimwangana régóta dédelgetett gyermekkori álma, hogy egy megfelelő alkalommal Makoua környékén új országot alapítson, 2003. május 15-én vált valóra. Az Egyenlítői Mennyei Birodalom és Köztársaság kétszáz kilométer hosszan és 60 kilométer szélességben húzódott végig a Kongói Köztársaságon. Kimwangana rögtön el is foglalta a miniszterelnöki pozíciót, bár erről előtte senkit sem kérdezett meg. Későbbi tervei szerint a Mennyei Birodalmat célszerűnek tartotta kiterjeszteni 4.200 kilométer hosszúságban, amivel praktikusan kettévágta volna az egész Afrikai kontinenst.

– Higgyék el uraim, jó lesz ez még valamire! – mondogatta a kormánya tagjainak, amikor megkérdezték tőle, hogy ezt meg minek akarja.

Kimwangana egy fatális adminisztrációs hiba következtében Svédországban végzett a Wittenborgi egyetemen, nemzetközi turizmus szakon. Erre igazából senki sem tudott ésszerű magyarázatot adni. Az új ország hivatalos nyelve azonban ennek következtében a svéd lett, melyet a birodalmi lakosság mindössze 0,01 százaléka beszélt. A miniszterelnök úgy tervezte, a közoktatás jelentős reformjával ezt pár éven belül 99,99 százalékra sikerül növelnie.

Az oktatási intézményekben mindenesetre bevezette a kötelező síoktatást. Az ország fővárosa Makoua lett, Himmelska Stockholm (Mennyei Stockholm) néven. Kimwangana hatalmát, a hadseregben végrehajtott célzott korrupcióval, sikeresen megszilárdította. A tábornoki kar tiltakozó tagjai egy hétvégi piknik alkalmával rejtélyes körülmények között eltűntek. Bár a környéken több emberi testrészt és megbontott ételízesítőket találtak, Kimwangana tagadta azt, hogy a két dolog között bármilyen összefüggés lett volna. A hivatalos közlemény szerint az áruló tábornokok egyszerűen a Kongói Köztársaságba dezertáltak, ahol rövid időn belül szalmonella mérgezés következtében tragikusan elhunytak.

Kimwangana elkötelezett híve volt a nyugati demokráciának, ezért hatalomra jutása után azonnal nekilátott az ellenzéki pártok megszervezésének. Arra is ügyelt, hogy a demokratikus értékek avatott védelmezőjeként, az ellenzéki a pártoknak ő legyen az elnöke. A miniszterelnök a választási kampány során ezt ésszerű kompromisszumként értékelte, és optimalizált demokráciának nevezte el.

Hatalma megszilárdítása szempontjából a svéd nyelvű sajtó nem jelentett különösebb veszélyt a számára, mivel senki sem értette. A közszolgálati híradók izgalmas skandináv krimiket sugároztak, melyeknek gyakori nézése a lakosságot enyhe depresszióba sodorta és elkezdtek melegebben öltözködni. A közvélemény-kutatók Kimwangana értő és részrehajlás nélküli irányítása alatt rendre kiváló és megnyugtató eredményekre jutottak. Az optimalizált demokrácia miatt ráadásul még az ellenzéki pártok is elégedettek voltak a nekik juttatott 20-25 % miatt, ami békés, nyugodt életet biztosított a számukra.

Kimwangana a nép szórakoztatásáról is gondoskodott. Hatalmas svéd nemzeti fesztiválokat rendezett, ahol irgalmatlan mennyiségű színes luftballont és golyóstollat osztogattak szét. Himmelska Stockholmban megépítette a világ legnagyobb hullámvasútját. Nagy népszerűségnek örvendtek a Nemzeti Aquapark Napok is.

A gazdaság ugyan pangott, főként mivel a Mennyei Birodalom folyamatosan harcolni kényszerült Kongóval, amelynek kormánya azt állította, hogy Bartolome Kimwangana sürgős pszichiátriai kezelésre szorul, az országa pedig egyszerűen nevetséges.

Kimwangana emiatt kénytelen volt jelentős adóreformokat bevezetni. Minden, az országban keletkező jövedelmet közvetlenül az Állami Kincstárba fizettek be. Akinek szüksége volt valamire, az a Kincstártól igényelhette azt  amit, ha a kérését méltányosnak ítélték, rövid időn belül beszereztek a kérelmező számára. Ennek a hatására az éttermi számlák kiegyenlítése kissé elhúzódott ugyan, de ennek nem volt jelentősége, mivel a pénz amúgy is a Kincstárban maradt. A felesleges kiadásokat természetesen szigorúan visszautasítottak. A kérelmező ilyenkor egy színes, svéd nyelvű brosúrát kapott a takarékosság és a mértékletes életmód fontosságáról, valamint Bartolome Kimwangana példás puritánságáról.

Bartolome Kimwangana nagyon fontosnak tartotta a közvetlen kapcsolatot a népével, ezért a népszavazásokat, mint felesleges és drága procedúrákat eltörölte és mindenkit megkért arra, hogy írjanak számára egy levelet, ha valami problémájuk adódik. Természetesen a hivatalos nyelven, svédül. Arra is felhívta a figyelmet, hogy panaszainak várható következményeit mindenkinek magának kell vállalnia, melyet legcélszerűbb egy bírósági tárgyalás keretén belül tisztáznia.

A miniszterelnök arra is ügyelt, hogy hűséges követőit juttassa a legfontosabb pozíciókba. Ez számomra elvi kérdés! – mondogatta. Áldozatos és fáradhatatlan munkájukat a Nemzeti Kincstár bőségesen jutalmazta. Kimwangana a sajátjaiból adott luxus ingatlanokat a kiválasztottak számára, így azok természetesen hűségesek maradtak hozzá. Még az általuk használt gépjárművek is Kimwangana személyes tulajdonát képezték. A hivatali megvesztegetéskéről pontos és megbízható adatok álltak a rendelkezésére, így ésszerű érvei segítségével mindenkit meg tudott győzni a nemzet érdekeiről.

A rendszer tökéletesen működött, egyedül a hivatalos svéd nyelvvel akadt egy kis nehézség. Egyszerűen nem ment a nyelv megtanulása, pedig a segítőkész miniszerelnök még a nevét is megváltoztatta, Bartolome Svenbjom Kimwanganára.

Kimwangana szempontjából a dolgok ennek ellenére pompásan alakultak. Hatalma megszilárdult, a nép és az ellenzék egyaránt rajongott a személye iránt. A miniszterelnök szerénységére jellemző, hogy az országában kitört tüntetések ellenére sem engedett szobrot állíttatni magáról Himmelska Stockholmban, a tudta nélkül róla elnevezett főterén.

2009-ben a Mennyei Birodalom és Köztársaság csapata benevezett az Afrikai Krikett Bajnokságra, melyet abban az évben Csádban, Abéchében rendeztek. Bartolome Svenbjom Kimwangana igazolt és tehetséges krikett játékos volt. A birodalmi krikett csapat remekül szerepelt, ami nagyban megnövelte a miniszterelnök addig is töretlen népszerűségét.

A Mennyei Birodalom parlamentje azonban a miniszterelnök távollétében, 2009 áprilisában döntő többséggel megváltoztatta az ország alkotmányát. Raymond Thor Tshibanda tábornok javaslatára megszavaztak egy apró kiegészítést. A módosítás értelmében a Mennyei Birodalom és Köztársaság miniszterelnöke nem léphet be az ország területére, csak abban az esetben, ha valami miatt meghal. Bartolome Svenbjom Kimwangana esetében ez az állapot még nem állt be, így praktikusan kitiltották az országa területéről. Tshibanda tábornok a kiegészítés szükségességét nemzetbiztonsági és gazdasági okokkal indokolta.

Kimwangana amint értesült az alkotmánymódosításról, azonnal visszasietett a Mennyei Birodalomba, de csak annak határig jutott. Meglepetésére itt hivatalosan fogadták. Az ünneplő tömeg hangosan éltette, de arra kérték hogy maradjon az országon kívül. Egy hatalmas molinón svéd nyelven a következőt olvasta: „Üdvözöljük a Mennyei Birodalom Köztársaság határán szeretett elnökünket, Bartolome Svenbjom Kimwanganát, de ha esetleg nem halt meg, akkor szíveskedjen az országon kívül várakozni. Megértését köszönjük! Sokáig éljen Kimwangana elnök!”

Kimwangana természetesen rettenetesen felháborodott az áruláson és a főkolompos fejét követelte. Raymond Thor Tshibanda tábornok meleg szavakkal üdvözölte az elnököt és megkérdezte tőle, hogy az meg minek kell neki. Azt is megemlítette, hogy Kimwangana leghűségesebb követőjeként ő most a miniszterelnök helyettese. Megígérte, hogy méltó és díszes temetést fog rendezni a miniszterelnök számára, ha megpróbálja valahogy mégiscsak átlépni az országhatárt.

A miniszterelnök ennek hallatán éktelen átkozódásba kezdett, melyben gyakorlatilag felsorolta az ország teljes állatvilágát és aljas puccsal vádolta meg Thor Tshibanda miniszterelnök helyettest. A többek között mocskos és hálátlan vízilónak nevezett tábornok ezt felháborodottan visszautasította. Felhívta Svenbjom Kimwangana figyelmét arra tényre, hogy semmiféle erőszakos hatalomátvétel nem történt. Még mindig Kimwangana az ország törvényes miniszterelnöke, csak nem jöhet be az országba. Megnyugtatta Kimwanganát, hogy a dicsőséges Mennyei Birodalom és Köztársaság kormányfőjeként mindenhol szívesen fogadják majd és a svájci bankszámláihoz is könnyedén hozzáférhet.

A miniszterelnök erre megkérdezte, hogy módjában áll-e Raymond Thor Tshibanda tábornokot lefokoznia és agyonlövetnie, mint egy veszett kutyát. Raymond Thor Tshibanda közölte vele, hogy mivel jelenleg a miniszterelnök nem tartózkodik az országban, ezt csak a helyettese teheti meg, ő pedig nem tartja méltányos eljárásnak a saját agyonlövetését.

Bartolome Svenbjom Kimwangana nem sok mindent tehetett. A Mennyei Birodalom és Köztársaság fegyveres erőit ugyanis nem vitte magával az Abéchében rendezett Krikettbajnokságra.

Az krikettbajnokságra őt elkísérő hűséges és kitartó hívei az iránt érdeklődtek, hogy ők – Kimwangana nélkül – visszatérhetnek-e a Mennyei Birodalomba. Thor Tshibanda közölte velük, hogy ez természetesen nem ütközik az ország alkotmányába.

Kimwangana miniszterelnök ennek hallatára azonnal magára maradt. Minden pozícióját, ingóságát, hatalmát sőt még a népszerűségét megtarthatta, de ő lett az első olyan hivatalban lévő miniszterelnök, akit kiutasítottak a saját országából. Az elkövetkező választásokon ennek ellenére a későbbiekben mindig fölényes és elsöprő győzelmet aratott.

Óriási szerencse, hogy a kilépés traumája egy multikulti kultúrállamnál csapódott be. Az európai identitástudatot most először látom közösségi szinten működni.

Kaya Mar brit karikatúrista festménye. Forrás: http://www.kayamarart.com/

A reggeli sokkhatásból, a Magyarországon is felrobbant online hírportálokon és közösségi hálón folytatott élénk vitákban délutánra eljutottam a Brexit üdvözléséig.

A #londependence híre, miszerint London kinyilvánítaná függetlenségét és ezzel uniós tagságát, többekben megdöbbenést vagy legalább őszinte érdeklődést váltott ki. A reakció az uniós identitás és a jogbiztonság ünnepe. Erre a gondolatmenetre visszatérek lentebb.

Nagy-Britannia az európai uniós tagságról szóló, a kilépők gyenge többségét hozó népszavazás eredménye után beindult reakciók történelmi jelentőségűek: egy feudális, anakronisztikus kreáció érkezett el rég megérdemelt sorsához: Nagy-Britannia immáron nem csupán foci EB-ken demonstrálhatja a bezsebelendő, fordulónként járó milliós bevételek érdekében, hogy a porlepte birodalom csak nippeken és a brit fehér fiúk fejében létezik csak. Érthetetlen módon külön indul sportversenyeken Anglia, Skócia, Észak-Írország és Wales, ám ezt a regionális függetlenséget szeretné megtagadni az Európai Unióban egyenlő jogokkal bíró állampolgáraitól.

Arról szó se essék, hogy a királyi családot már rég egy viaszmúzeumban kellene csak mutogatni. Megdöbbentő számomra, hogy a XXI. században női ideál lehet olyasvalaki – Katalin hercegnő – és nőtársainak százai, akiket az anyjuk azért irat be kemény fontezrekért egy bizonyos egyetemre, hátha beszédülnek egy trónörökös ágyába. Ez a középkor világa. Ausztrália és Új-Zéland megtehetné azt a szívességet, hogy elindítja a trónfosztási hullámot.

Skócia már felmelegítette függetlenségi vágyát, MOST VISZONT MÁR nem csak nacionalista az üzenet: a brit közösségből kilépéssel skótföld az EU-tagság mellett tenné le a voksot.

Az írországi republikánus párt, a Sinn Féin bejelentette egy egységes Írország lehetőségét. A bruttó budapestnyi lakossal bíró Wales pedig majd eldönti, szeretne-e a kisangol ambíciókhoz bábként tovább asszisztálni, amihez remekül hozzászokott mintegy 800 éve, vagy élvezni óhajtja a politikai önrendelkezést az EU-ban.

Visszatérve London függetlenségi óhajához. Az érvek, miszerint London nemzetközi város, szép és igaz. Ennél viszont jóval erősebb jogi háttér van az EU-hoz kötődés deklarálására: az EU-ba belépést a tagállamok nemzeti népszavazással erősítették meg, tehát nem csupán államok, de állampolgárok is közvetlenül szerződést kötöttek az uniós tagságról. Minden EU-tagállam állampolgára egyben európai uniós állampolgársággal is bír: ez egy létező, jogképes identitás. Az uniónak saját parlamentje van, a frakciókat nem tagállamok, hanem pártcsaládok alkotják. Közvetlenül szavazunk, egyénenként az Európai Parlament tagjaira. Az uniós jog felette áll a nemzeti jognak, ezt a belépést megelőző többéves jogharmonizáció biztosítja, hogy ütközés se legyen, de vitás esetben az uniós jog érvényesül.

Az európai állampolgárság egy önálló jogi státusz a nemzeti mellett, sőt, a felett, hozzácsatolt egyéni állampolgári jogokkal: egyéni, nemzetállami sérelmek európai bíróság előtti jogorvoslati lehetőségével, uniós társadalombiztosítás, nyugdíj, oktatásban való részvételi jog, uniós családjog, cégjog, öröklésjog, szabad munkaerőmozgás, hogy csak a legfontosabbakat említsem az uniós jog és az uniós alappillérek területei közül. Ezek egyénileg szerzett jogok is egyben. Szerzett jogokat elvenni, egyéni és közösségi jogfosztást véghezvinni a XX. század hitleri és velük kollaboráló államok mentalitását idézi. Meglepő, hogy az állampolgári jogfosztás intézményét épp a hitleri hatalmat legyőző szövetséges erők egyik tagja melegítené fel.

Az egyéni jogok lényege, hogy sosem lehet visszalépés bennük. Ez egy olyan egyenlőtlen erőviszonyokat szabályozó területen, mint a munkajog is alapvetés.

Az Európai Unió története nem csupán egy gazdasági szerződés, amitől a felek kellő indoklással bármikor elállhatnak. Különösen, hogy az uniós szerződések egyike, az ún. maastrichti szerződés 1993-ban történő hatályba lépésétől kezdve politikai unióról is beszélünk az EU esetében, amely röviden a nemzetállamok felettiséget, a szupranacionalizmust jelenti.

Az unió fejlődése demokrácia- és jogfejlődés is, amelyben a visszalépés a civilizáció és a jogbiztonság feladása. Nem véletlen, hogy az EU szerződéseiben a kilépést leíró passzus sokáig nem lett rendesen kidolgozva. Még a vám- majd gazdasági unió idején sem gondoltak arra, hogy ez ne egy hosszú távú, a gazdasági érdekközösségen túlmutató értékközösség legyen. Az Unió őse, az ESZAK, az Európai Szén- és Acélközösség alapeszméje nem csupán gazdasági érdekekre, hanem a nemzetek közti megbékélésre lett alapozva, a gazdasági közösség ehhez egy eszköz volt. Két- vagy többoldalú gazdasági egyezmények több száz éve működtek a világban, a montánuniós elképzelés egyértelműen ezen túlmutató idea volt a kezdetektől fogva.

London és a maradáspártiak vágya tehát az európai értékközösség eszméje és szerződése alapján valamint európai uniós állampolgári jogon megvalósítható.

Egy ma még Nagy-Britanniának nevezett kreáció, ha akarja, megnevezett és igazolt tagok aláírásával kimondhatja kilépési szándékát a megnevezett személyek számára, de a belépéssel uniós állampolgárrá is vált emberek mindegyike felett nem dönthet.

Nagy-Britannia határa nem súlyosabb papíron, nem erősebb tintával - mint az uniós alapszerződésekben szereplő tagsága - deklarált csak: a brit közösség léte sem kőbevésett..

Óriási szerencse, hogy a kilépés traumája egy multikulti kultúrállamnál csapódott be. Az európai identitástudatot most először látom közösségi szinten proaktívan működni. Magyarország főleg az orbáni diktatúrában elszenvedett sérelmei jogorvoslati lehetőségének és a demokrácia megmaradt értékeibe kapaszkodásnak tekinti az uniót, azon belül is főleg a Strasbourgi Bíróságot. A kormány és sokan mások csupán egy jó mély és kövér pénztárcát látnak az unióban. Viszont nincs európai identitástudatunk, és ha kevesek igényt is tartanak erre, nem működtetik.

London multikulti közössége, élén egy migrációs hátterű polgármesterrel lesz képes először megmutatni, mire való az európai állampolgári jog, hogy valóban értékközösséget és jövőt látnak az unióban.

Egy görögöket vagy magyarokat szankcionáló kirúgással egy lehetséges uniós történelmi fordulat csak a büntetéssel és a nacionalista vágyakkal kapcsolódna össze. Nagy-Britannia visszafordíthatatlan szétesésével, London forradalmi lépésével, az uniós tagságban maradással viszont – még egy pótreferendum mellett is Skócia, a maradáspárti városok és régiók garanciákat fognak megteremteni hasonló esetekre, amit a porlepte Britannia nem képes már garantálni – az uniós identitástudat előremutató, pozitív eredményre irányuló lépés lenne. Egy olyan közösségi megerősítés, hogy működik az európai eszme, működik az egyéni és európai jogbiztonság, az európai jogok kikövetelése, a jogokkal élés. Az indok nem az adósságok ki- vagy nem fizetése lenne: a megvalósítandó cél a jog és szabadság diadala lehet.

London és Skócia precedens értékű lépése komoly intés lenne Orbán Viktor és társai számára. Brüsszel, az Európai Unió, London, a multikultúra üzen Magyarországnak:

ki lehet lépni Orbániából, mert európai uniós állampolgárok vagyunk. A nemzeti határok egy XIX. századi elavult kreáció. A nacionalizmus, a nemzetmítosz a népirtásban és a XX. századi világháborúkban bizonyította kudarcát.

Egy esetleges magyar kilépési vággyal önként fognak határmenti régiók még uniós országhoz csatlakozni: bizony, bárki átlép egy uniós tag Romániához vagy Szlovéniához, Sopron hűsége a budapesti vízfejhez meg erősen kérdéses lesz egy osztrák kultúra vonzásában. Ahogy a magyar idegenrendészeti erőfitogtatásokat megkerülve egy határontúli magyar uniós taggá válva már nem értékeli ezt a pusztán jogfosztásban és diktatúrában megnyilvánuló mélymagyarkodást. Ahogy egy Nagy-Magyarország matricás autóra is felteszi bárki a szlovák rendszámot, ha ott előnyösebben bánnak vele és autójával.

A közösségi hálón korábban 70 %-ban unióellenes magyar kommentelő hangok ma egyként ítélték el Cameront és a kilépést.

Az uniós elköteleződés egyéni és választott közösségek mentén történő deklarálása nem utópia. Keleti szomszédunkban országokat annektálnak, és készpénznek vesszük, kötelességünknek érezzük elismerni. Miközben a mi valóságunk 2004 óta nem kezel határokat, kevesebb papír kell ma az unióban utazni, mint egy magyar postán egy levelet átvenni.

1993 óta csak rajtunk áll, hogy valóban működtessük a politikai uniót.

A közösségi összetartozást a tagok nyilvánítják ki, saját európai uniós állampolgári jogon. Vezetőink közpénzen, adónkból élő, valójában csak általunk hatalommal felruházott, ha akarjuk, senkik. Szolnokalsón állított székelykapuval és faluvégi gigastadionra kötött pántlikával senkinek nem lesz jobb az élete, nem fog jobban beszélni magyarul, nem keres többet, és nem él meg tisztességgel nyugdíjasként is.

Az uniós 7 régiónk létezik, amelyik a jövőbeni alapja a földrajzi tagolódásra, a járási kisbírót és a drótkerítést hagyjuk Orbánra.

Lex London! Lesz függetlenség és európai identitás!

Csak akarni kell. Az európai jog mellettünk áll. Ha egy életfogytiglanra ítélt élni tud vele Strasbourgban, mi miért nem?

„- Hát az nem ostobaság, Švejk úr – mondta az erőltetetten atyai hang –, hogy Ön, az Önt kísérő rendőrbiztos jelentése szerint, csődületet idézett elő a sarkon kiragasztott háborús kiáltvány körül, és ilyen szavakkal izgatta az embereket: „Soká éljen Ferenc József császár. Ez a háború meg van nyerve!”? „ (Jaroslav Hašek, Švejk)

Brexit ide vagy oda, a magyar nép optimizmusát semmi sem tudja megingatni. Ez a háború már az elejétől fogva „meg van nyerve”. A Brüsszel elleni harc egyik leglátványosabb sikere azonban Nagy Britannia kiválása az Európai Unióból. Az egyre jobban teljesítő magyar gazdaság ezzel megszabadult az egyik vetélytársától és így már csak 26 maradt az arénában. Ha pedig egy üzlet beindul.

A kormánynak minden oka meg is van az elégedettségre. Több éves, kitartó, szívós munkával sikerült egy olyan Magyarországot összehozniuk, amelyet az emberek nagy része kedvel, és ahol a többség hatalmas bizalmat táplál Orbán Viktor politikája és a valamikori sikeres jövőbe vetett hitébe. A kereslet találkozott a kínálattal, ami bizonyos szempontból paradicsomi állapotokat teremtett az országban.

„Van még erő a magyar gazdaságban, s az első negyedéves adat fényében korai temetni az idei növekedést – mondta Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója a friss inflációs jelentés bemutatóján.” Ha ő mondja, akkor biztos így is van. Legfeljebb végre mindannyian jól meggazdagszunk. Bízzunk az előttünk álló 1929-es esztendő reményteljes gazdasági fellendülésében.

Magyarország a 2010-es Dicsőséges Fülkeforradalom óta az Unió egyik legdinamikusabb és legszórakoztatóbb országává vált. Olyan hősök vágtatnak fel s alá a Történelem Országútján, akik fényes bizonyítékát adják annak, hogy ez az ország a korlátlan lehetőségek hazája.

Tállai András egy Pénzügyi és Számviteli Főiskolán megszerzett üzemgazdászi diplomával sehol máshol nem álmodozhatott volna arról, hogy egy személyben legyen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke, országgyűlési képviselő és még államtitkár is. Átadásokban, ünnepi beszédekben, falunapokban pedig még a legendásan sikeres Magyar Reformoknál is jobban teljesít.

Németh Szilárd, az egyszerű tanító elképesztő sikereket ért el mindössze „zsidó-keresztény hitbéli gyökerei” és „görög-latin szellemi hagyományai” segítségével. Olyan elementáris erővel tört magának nyílegyenes utat a politika útvesztőjében, hogy még maga Toldi Miklós sem tudta volna megállítani.

Az is a NER egyik sikerének tudható be, hogy a talpig becsületes Papcsák Ferenc vezetésével az MNB (Először!) kastélyában, a volt Borbély-kúriában ülésező MNB (Másodszor!) felügyelőbizottsága szerencsére mindent rendben talált az MNB (Senki többet, harmadszor!) alapítványaival kapcsolatosan. A Felügyelő Bizottság megvesztegethetetlen tagjai számára itt úszómedence, fittness-helyiség és minigolfpálya állt rendelkezésre, hogy feladatukat részrehajlás nélkül láthassák el. Nem csoda, hogy még az MNB-Jóléti Kft. elmúlt évi tevékenységét is teljesen megfelelőnek találták. Az MNB-alapítványok és rokonok körüli méltatlan mizéria ezzel le is lezárult. A szeplőtelenül fogant Papcsák Ferenc büszkén ki is jelentette, hogy „a testület maradéktalanul elfogadta a jegybank alapítványokban való részvételét vizsgáló eljárás záródokumentumát, és az FB pontot tett az ezzel kapcsolatos eljárás végére is”. Senki sem talált semmi kivetnivalót az alapítványokkal kapcsolatban. Matolcsy György továbbra is zavartalanul halmozhatja a sikereket, arra költheti a közpénzt, amire csak akarja és tovább ápolhatja a rokoni kapcsolatait.

Spéder Zoltán és Lázár János hűséges barátsága sem lepett meg senkit. Igaz ugyan, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda nagy erőkkel nyomoz Spéder ügyében, Lázár János pedig a miniszterelnökséget vezető miniszter, de ez egy teljesen megszokott dolog. Mindenkit megillet az ártatlan barátság vélelme. Ez amolyan felemás kegyvesztettségnek tűnik.

Ennek pont az ellenkezője folyik Rogán Antal ügyében, amelyben a Nemzeti Nyomozó Iroda semmilyen erőkkel sem nyomoz. Ha a kabinetminiszter a régóta várt szembesítésen azt fogja mondani, hogy soha nem is látta Portik Tamást és megkéri a bírót, hogy mutassa már meg neki, hogy kiről is van szó, hátha az arcáról beugrik valami érdekes, az V. kerületi ingatlankereskedelmi ügy megnyugtatóan le fog zárulni. Szintén valami Papcsák-féle pont kerül majd az ügy végére.

Nem volt semmi gond a Nemzeti Dohányboltok szétosztogatásával sem. Aki megérdemelte az megkapta, aki meg nem, hát az meg nem. A legnagyobb rendben zajlott le minden. Aki választást nyer, annak ez a kötelessége. Benne is van az alaptörvényben is, vagy legalábbis valami ehhez hasonló.

Orbán Viktor Nagy-Britannia kiválását is a maga javára fogja fordítani, amihez szüksége lesz a nép bizalmára. Az pedig szinte sértetlenül megvan. Eddig még egyetlen rázós ügy sem volt képes megrendíteni a népszerűségét. A hatalma olyan szilárdan megkötött, mint az a betoncsizma, amelynek segítségével a Cosa Nostra elsüllyesztette az áldozatait.

Nagy a valószínűsége, hogy az Európai Unió ugyanúgy szét fog esni, mint a többnemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia. A Brexit feltehetően meg fogja erősíteni a nacionalista mozgalmakat és a keleti régió különválását. Magyarország ebből a krízisből szokás szerint legyengülve és vesztesen fog kikerülni. Érdemes tehát Orbán Viktor akaratában és eltökéltségében bízni, mivel amibe ő eddig belekezdett, azt mindig meg is valósította.

Aki teheti, a biztonság kedvéért azért jobban teszi, ha még időben szerez magának egy másik állampolgárságot is.

„Jávor Benedek képviselőnek bőven elég egy – a sajtóban keringő félinformáció –, és máris Brüsszelbe rohan feljelenteni saját hazáját: Magyarországra árulkodik ahelyett, hogy a feljelentés megtétele előtt legalább a tényeknek utánanézne”– írta közleményében Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára, aki szerint mindössze napi 28 főre tettek vállalást a felcsúti kisvasút látogatottságával kapcsolatban.” (Csepreghy: Napi 28 utassal számoltak a felcsúti kisvasútnál)

A Vál-völgyi kisvasút sikeres megépítése után minden bizonnyal sokakban azonnal felmerült a Mars-utazás közeli megvalósításának lehetősége. A Jávor Benedek által oly rútul elárult kisvonat a Puskás Akadémia megállóhelytől gyönyörű környezetben robog a mintegy 6 kilométerre lévő Alcsútdoboz Arborétumig, majd ugyanezt a távolságot visszafelé is könnyedén megteszi. A Mars-utazás megvalósításához szükséges optimizmus tehát minden szempontból megalapozottnak tűnik.

Ha pusztán makacsságból sikerült egy vasutat építeni a semmiből a semmibe, akkor 80 millió kilométer megtétele sem jelenthet túlságosan nagy akadályt. A Mars 26 havonta kerül ilyen közelségbe a Földhöz, így bőséges idő áll rendelkezésre a megvalósításhoz. A minimális üzemanyag-felhasználású Hohmann-pálya ráadásul már készen is van, a használata pedig teljesen ingyenes.

Nemrég még az is kiderült, hogy az elektromágneses hajtómű nem mond ellent Newton harmadik törvényének és nem kell közbeszerzést kiírni az elkészítéséhez. Ez a hajtómű nem használ üzemanyagot, mindössze fényt bocsájt ki és ezzel tud hajtóerőt generálni. Nagyjából úgy működik, mint egy elemek nélkül is világító, iszonyatos sebességgel száguldó zseblámpa. Ennek segítségével mindössze 70 nap alatt el lehetne jutni a Marsra. (Mégis eljuthatunk a Marsra 70 nap alatt)

A Mészáros és Mészáros Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. számára nem okozhat nagy kihívást egy hazai gyártmányú elektromágneses hajtómű legyártása és egy igényesen kivitelezett, műkővel gondosan körberakott indítókomplexum felépítése a felcsúti Pancho Aréna szomszédságában.

Az űrkomplexum méltó nevének kiválasztása természetesen nagyon fontos. Az 1844-ben megkezdett Pest-Vác vonal megépítésében jelentős szerepet játszott Wurmb Kornél mérnök-kapitány. Az építkezésnél az anyag– és a járművek beszerzése, a vállalkozók visszaélései miatt sok nehézség adódott, így hagyománytiszteletből ebben az esetben a Wurmb Kornél Indítókomplexum elnevezés tökéletesen megfelelne. Az űrhajó ettől függetlenül nyugodtan viselhetné a Mészáros és Mészáros, Felcsút mh. – Mars mh. nevet.

A projekt koordinációját a neves néptánc oktatóra, Tessely Zoltánra lehetne bízni, aki mindig is szívén viselte Orbán Viktor sorsát, és a miniszterelnök minden egyes döntése külön örömet jelentett a számára. Nála elkötelezettebb hívet nem nagyon lehet találni a környéken. Biológia-földrajz szakos tanárként kemény és alapos kiképzést kapott csillagászatból, így a Marsot is jól ismeri. Mint az Etyek, valamint a Szent László- és Váli-völgy területfejlesztéséért, a Wurmb Kornél Indítókomplexumért és a Nemzeti Mars-utazásért felelős miniszterelnöki biztos minden tőle telhetőt megtenne a siker érdekében.

Mivel az expedíció különböző okokból elhúzódhat és a baloldal megrögzött szokása szerint kizárólag külföldi érdekeket szolgál, ezért célszerű lenne Magyarország Alaptörvényében a Nemzeti Hitvallást kiegészíteni az alábbiakkal:

„Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk és a Mészáros és Mészáros Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. által gyártott elektromágneses hajtómű segítségével – amint lehetőségünk adódik rá – elinduljunk a Marsra.”

Magával az utas-számmal a Mars-utazás során nem lenne sok gond. Ebben a műfajban 1-2 ember eljuttatása 26 havonta a célállomásra már eleve hatalmas sikernek számít. Nem kell bíbelődni napi 20-30 fősre duzzadt, izgatott embertömeggel.

Orbán Viktor számára természetesen kellemetlen lehet majd, hogy a kertje végében már nem csak egy stadion fog állni, hanem egy kilövőállás is, de a nemzet érdekében biztos ezt is el fogja viselni. Ez nagyjából olyan érzés, mintha egy Birodalmi II osztályú csillagromboló közlekedne a tornáca előtt, de csak úgy kétévente.

Ha a háttérhatalmak nagyon támadnák a fejlesztési tervet és a Mars-utazást, meg lehet fenyegetni őket azzal, hogyha sokat ugrálnak, akkor 92 év alatt elugrunk az Alpha Centauri-hoz és nekilátunk a környék gyarmatosításának, valamint alapos kizsákmányolásának.

Az összeesküvőknek és árulóknak be kell látniuk, hogy egy Mészáros és Mészáros-féle elektromágneses hajtómű birtokában ez igazán nem jelenthet különösebb nehézséget.

Elvis Presley Jailhouse Rock

„Felhívtuk Rubovszky Györgyöt, de a kérdésünket sem tudtuk feltenni, rögtön letette a telefont. A képviselő egyébként legutóbb rosszullétével és egy elszólásával került be a hírekbe.” (Portik nem csak Rogánt, egy másik kormánypárti képviselőt is bemártott)

A legjobb védekezés az eszeveszett menekülés. Dr. Rubovszky nem igazán készült fel a nagy valószínűséggel reá váró meghurcoltatásokra. Az ügyvéd úr villanásnyi médiaszereplései eddig nagyrészt bohózatba fulladtak, ami nem tett jót sem a megítélésének, sem a tekintélyének. A kutya sem fogja sajnálni, ha valami miatt kénytelenek lesznek ráhúzni az V. kerületben folytatott, jól jövedelmező ingatlanértékesítéssel kapcsolatos sajnálatos félreértéseket.

Dr. Rubovszky több szálon is kapcsolódik az említett kétes tranzakciókhoz. 13 %-ban tulajdonosa annak a Város FM nevű cégnek, amely a kritikus időszakban az ingatlanbecsléseket végezte. Az újságírók által űzött politikus ezenkívül évekig havi 300 ezer forintot kapott az V. kerülettől. Ezt a busás fizetségét, mint ingatlanügyi szakértő kapta a Belváros-Lipótváros Önkormányzat tulajdonosi és elidegenítési bizottsága megbízásából, külsős jogászként. Ezt a csekély összeget a KDNP-és képviselő jóhiszeműen nem is tüntette fel külön tételként a parlamenti vagyonnyilatkozatában nehogy ezzel valakiket véletlenül összezavarjon. (300 ezres havi fixe volt Rubovszkynak az V. kerületben)

Leánya, a szintén KDNP-s Jeneiné Dr. Rubovszky Csilla 1998 óta az V. kerület önkormányzati képviselője, majd 2006 után alpolgármestere. Jeneiné ezenkívül „a 80. életévüket betöltött személyek esetében a szociális alapszolgáltatások infokommunikációs fejlesztését célzó tudományos kutatás és országos modellprogram kidolgozásáért, valamint bevezetéséért felelős miniszteri biztos”. Ha ez jelent bármit is egyáltalán az égvilágon.

Még mint az Összeférhetetlenség Bizottsági szigorú elnöke, a tisztelt papa szívesen vállalkozott volna arra is, hogy Rogán Antal tüneményes gazdagodását átvilágítsa. Valószínűleg ő is mindent rendben is talált volna, de az az átkozott összeférhetetlenség a végén csak kifogott rajta.

Dr. Rubovszky az említett összeférhetetlenséget önmagával szemben minden esetben rendkívül nagyvonalúan értelmezte, illetve úgy, hogy az ilyesmi őrá – valamilyen közelebbről meg nem határozott okból kifolyólag – nem is vonatkozik. Ha pénzről volt szó, a képviselő úr nem nagyon törődött az óvatossággal és a mértékletességgel. Charles Dickens vélhetően mérhetetlen mohóságként jellemezte volna ezt a tulajdonságát. Ebből az ügyből azonban még akár nagyobb baja is származhat, ami miatt teljesen jogosak az ügyvéd úr gyakori dühkitörései. (Maguk gyilkosok, mondta a beteg kereszténydemokrata, amikor a szegényekről kérdezték )

Később kiderült, hogy a képviselő csak azért nevezte gyilkosoknak kíméletlen üldözőit, mert lázas és legyengült állapotban volt. Talán valamelyik gyógyszernek a bőrpír mellett ilyesmi mellékhatása is lehetett. Az ügyvéd úr azonban makkegészségesen is képes dühös kirohanásokat intézni, ha újságírók kerülnek a közelébe. Dr. Rubovszky úgy 2014 vége óta folyamatos szökésben van. Pánikszerűen menekül minden, neki feltett kérdés elől.

A Rogániáda azonban sokáig elhúzódó és kellemetlen ügynek látszik. A kabinetminiszter sem szívesen áll ki ezzel kapcsolatban a nyilvánosság elé, csak annyit üzenget, hogy az nem is úgy, illetve az nem is ő volt. A Juhász Péter elleni pert Rogán Antal indította el, de a kabinetminiszter a Portik Tamással való szembesítést valami miatt nagyon szerette volna megúszni. A tárgyalás időpontja két hónappal előtte már ismert volt, ő azonban ennek ellenére képtelen volt beilleszteni azt a programjába.

A kabinetminiszter olyan gyenge alibit eszkábált össze magának, amivel csak saját magát sikerült meggyőznie, pedig egy egész propagandaminisztérium dolgozik neki. Egy mosolygós fénykép Leslie Mándokival, egy porcelán figurával, valamint Söder bajor pénzügyi és területfejlesztési miniszterrel. Ez minden amit fel tudott mutatni halaszthatatlan közfeladat ellátásaként. A hétfőre beígért interjú közben már szombaton megjelent, ráadásul nem is az volt, csak egy pár soros idézet. A főszereplő mindeközben az ideje legnagyobb részében Franciaországban tartózkodott, mint lelkes futballszurkoló és ínyenc.

A tények nem erősítették meg túlságosan Rogán kabinetminiszter szavahihetőségét, ami eredetileg is igencsak viharvert állapotban volt. Más rendes ember már a „Magyar Vizsla ügy” után sürgősen állást változtatott volna szégyenében. Még Révész Máriuszban is sötét kételyek merültek fel, amit akár diszkrét figyelmeztetésnek is fel lehet fogni. Lázár János már máskor is igénybe vette az ez irányú szolgálatait. (Lázár János Révész Máriusszal üzent a NAV-botrány borítójának)

Az V. kerületi ingatlanok ügyében Rogán méltó ellenfélre akadt. Juhász Péter megítélése ellentmondásos, de pont emiatt ő a legalkalmasabb személy arra, hogy a történéseket széles körben népszerűsítse. Dörzsölt, rámenős, nem lehet zavarba hozni és nagyjából minden támadás lepereg róla. A TV2 korlátozott hatótávolságú csodafegyverét, Kunfalvi Nórát postafordultával küldte vissza a feladóinak. Jó a publicitása és olyan gyorsan beszél, hogy még Kálmán Olga sem tudja kellő időben félbeszakítani. Juhász egyáltalán nem jön zavarba az arcátlanságtól, sőt ha kell, akkor ő is hatékonyan alkalmazza azt.

Ebben az izgalmas ingatlanügyletben az is kellemetlen lehet Rogán számára, hogy ez nagyon könnyen megérthető és átlátható. Az összegek egészen emberközeliek. Van benne elítélt maffiózó, 10 milliós kenőpénz, érdekes rokoni és baráti kapcsolatok. Jobban el lehet adni, mint az egész MNB-s rokonságot a maguk milliárdjaival.

Dr. Rubovszky szempontjából pedig az az igazán tragikus, hogy ő mindvégig kéznél volt. Legnagyobb szerencsétlenségére most is ott lesz, bár ebben az esetben nem önszántából. Ha valakinek az ügyben buknia kell, akkor nem a miniszterelnök kedvenc kabinetminisztere lesz az áldozat, hanem a koalíciós partner egyik reprezentánsa, akit amúgy is utál a sajtó. Egy KDNP-s képviselő, az V. kerületben véghezvitt, jól dokumentált ügyködésével nem nagyon mondhatja azt, hogy ő még az életben nem találkozott Rogán Antallal és azt sem tudja hogy néz ki az illető.

Rogán Antal szervezete gátlást és irgalmat még nyomokban sem tartalmaz. Ha valami miatt tarthatatlanná válik a helyzet, akkor simán ráfoghat mindent egy olyan ingatlanügyi szakértőre, akit a Belváros-Lipótváros Önkormányzat tulajdonosi és elidegenítési bizottsága bízott meg, független jogászként. Ő meg majd azt mondja a szokásos irritáló mosolyával, hogy jóhiszeműen mindent el is hitt neki.