Számítógépes grafika a szarajevói merényletről. A drámai képen jól látható, hogy a nagy kavarodásban valakinek a fejéről még a fez is leesett

Szinte az egész világot megrázta az a tragikus hír, hogy bosnyák-szerb nacionalisták Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban megölték Ferenc Ferdinánd főherceget és feleséget, Chotek Zsófia hercegnőt. A merénylet tegnap délelőtt, valamikor 10 és 11 óra körül történt. A boszniai hatóságok a nyomozás érdekében csak néhány információt közöltek a sajtó képviselőivel. Elmondták, hogy az „Ifjú Bosznia” (Mlada Bosna) bosnyák-szerb nacionalista terrorszervezet tagjai már az 1910-es évek óta szervezték a merényletet, a gondos tervezésre tehát mindenképpen elegendő idejük volt. Az Európában azóta végbement változásokat az alapos előkészítés során azonban nem vették figyelembe. A mindenre elszánt merénylők makacsul kitartottak az eredeti elképzeléseik mellett. A Mlada Bosna feltehetően kapcsolatban áll a „Fekete Kéz” (Cserna Ruka) nevű titkos szerb katonai szervezettel.

A halálos lövéseket egy Gavrilo Princip nevű szerb diák adta le. Princip, a Mlada Bosna szervezet tagjaként került a boszniai és szerb titkosszolgálatok látókörébe. Érthetetlen és rendkívül furcsa tehát, hogy ennek ellenére az illető mégis mit kereshetett egy 1910-es, Browning FN pisztollyal felfegyverkezve az ünneplő tömegben. A tragédia azért is ért mindenkit teljesen váratlanul, mivel az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-ban megszűnt, amiről a merénylők is időben értesültek. Mint azt már említettük, eltökéltségüket ez a tény egyáltalán nem befolyásolta.

A biztonsági szolgálat több hibát is elkövetett. 10 óra tájban egy Nedeljko Čabrinović nevű nyomdász már megpróbálta megölni az osztrák főherceget. A merénylet ekkor nem sikerült. A biztonság kedvéért a tervezett útvonalat természetesen azonnal megváltoztatták. A menet ennek ellenére az eredeti útvonalon haladt tovább. Amikor a tévedés kiderült a trónörökös kocsija lelassított. Ezt használta ki Gavrilo Princip, amikor leadta a halálos lövéseket.

A horvát etnikumhoz tartozó Vjekoslav Bevanda, Bosznia-Hercegovina miniszterelnöke haladéktalanul kinyilvánította a részvétét, de kijelentette, országa semmiképpen sem tehető felelőssé Ferenc Ferdinánd és feleségének tragikus haláláért. Keserűen megjegyezte, a szarajevói kormánynak nagyon csekély befolyása van. Ez azzal magyarázható, hogy az igazi hatalom a boszniai Szerb Köztársaság és a Bosnyák-Horvát Föderáció kormányának kezében van. A két entitás kormánya mindent elkövet azért, hogy keresztbe tegyen a másiknak. Bevenda szerint ezzel a merénylettel a szerbek valószínűleg csak a horvátokat akarták egy kicsit felbosszantani. Ilyen körülmények között Bosznia-Hercegovina képtelen a külföldi állampolgárok, különösen az osztrák főhercegek biztonságát garantálni.

Egészen biztos, hogy a merényletnek komoly nemzetközi következményei lesznek. A trónörökös halála jelentősen kihat majd Szerbia 2014. január 21-én megkezdett európai uniós csatlakozási tárgyalásaira is. A szerb miniszterelnök, Aleksandar Vučić szintén részvétét fejezte ki az elhunytak családtagjainak és megígérte, a szerb hatóságok is mindent megtesznek az aljas merénylet részleteinek feltárása érdekében. Bevanda vádjait alaptalannak tartotta és visszautasította. Szerinte a Mlada Bosna a bosnyákok révén szoros kapcsolatban áll az Iszlám Állammal. Elismerte, hogy Gavrilo Princip tényleg szerb származású, de tudomásuk van arról, hogy Princip 2015-ben gimnazistaként többször is Szíriában járt.

Vučić kijelentette, reméli, a felelőtlen, nacionalista merénylők nem fogják elérni a céljukat és nem tudják megakadályozni Szerbia csatlakozását az Európai Unióhoz. A szerb kormány ebben a kérdésben teljes mértékben eltökélt és hajthatatlan.

A párizsi merényletek után, a szarajevói gyilkosság ráirányította a figyelmet arra, hogy a migrációs válság hatására – legfőképpen a kelet-európai, illetve balkáni térségben – felerősödő szélsőséges nacionalizmus is komolyan veszélyezteti az európai polgárok életét és a kontinens egységét. A véres szarajevói merénylet nagy valószínűséggel a schengeni egyezmény megszűnését vagy legalábbis felfüggesztését eredményezi.

Nyugat-Európában, különösen Németországban és Ausztriában jelentős létszámú szerb, valamint bosnyák közösségek élnek. Angela Merkel német és Werner Faymann osztrák szövetségi kancellár közös közleményt adtak ki, melyben óvtak az általánosítástól. „Néhány felelőtlen, magát forradalmárnak nevező, zavaros fejű személy miatt nem lehet egész közösségeket felelőssé tenni.” A merénylet hírére azonban több városban is atrocitás ért szerb, illetve bosnyák származású állampolgárokat.

A magyarországi Szerb Országos Önkormányzat tragikusnak tartja az erőszakos cselekményt, aminek szerintük valójában semmi értelme sincs. Egy békés osztrák házaspár megölésével a nacionalisták semmit sem értek el, ellenben nagyon megnehezítették a külföldön élő szerb emberek életét. A Magyarországon élő szerbeket azóta több esetben is „vad rácokként” emlegették és számos településen megjelentek a „Megállj kutya Szerbia!” feliratok.

Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy Szerbia európai integrációja ellentétes Oroszország érdekeivel. Nem zárható tehát egyértelműen ki az orosz FSzB (Szövetségi Biztonsági Szolgálatot) szerepe az elkövetett merényletben. Vlagyimir Putyin nevetségesnek nevezte ezt a feltételezést. Kijelentette, Oroszországnak semmi köze sincs Ferenc Ferdinánd meggyilkolásához. Az orosz elnök szerint ezzel a vádaskodásával az Egyesült Államok csak arról akarja elterelni a figyelmet, hogy az előző évtizedben jelentős mértékben támogatta az észak-kaukázusi terrorizmust.

Az osztrák trónörökös ellen elkövetett szarajevói merénylet a biztonságpolitikai szakértők szerint komolyan megkérdőjelezi azt, hogy az 1995. november 21-én, Daytonban megkötött békeszerződés megfelelő stabilitást hozott a térségben. A Richard Holbrooke erőfeszítésével megkötött szerződésben foglaltakkal sem a horvát, sem a bosnyák, sem a szerb fél nem volt elégedett, de akkor ez a megoldás tűnt a legmegfelelőbbnek. A véres boszniai háború után kötött békeszerződés arra azonban nem volt alkalmas, hogy az etnikai konfliktusokat is megoldja. Ezért egy ártatlan osztrák főherceg most az életével fizetett.

Princip elfogása után kijelentette, hogy szívből gyűlöli az Osztrák-Magyar Monarchiát és teljesen igazságtalannak tartja a daytoni békeszerződést. Ő egy független boszniai Szerb Köztársaságért harcol. A függetlenség kérdése természetesen magát a Mlada Bosna-t is erősen megosztotta, ami éles vitákhoz és több ember erőszakos halálához vezetett a szervezeten belül. A bosnyákok és szerbek közti bizalom azóta sem állt helyre. Princip szerint a Ferenc Ferdinánd főherceg elleni merénylettel kapcsolatosan a bosnyák-szerb terrorszervezeten belül azonban soha nem merült fel ellentét.

Josip Broz Tito miniszterelnöksége alatt úgy tűnt, Jugoszláviában a nacionalizmust sikerült háttérbe szorítani. Jugoszlávia szétesése után, az 1991-től 2001-ig tartó délszláv háború azonban a végletekig kiélezte az etnikai konfliktusokat. Az osztrák trónörökös ellen elkövetett szarajevói merénylet arra utal, hogy a térség még napjainkban is rendkívül instabil.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Ferenc Ferdinánd meggyilkolása egyszer már okot szolgáltatott egy világháború kitöréséhez. Ezt mindenképpen el kell kerülni. A mostani merénylet okainak tisztázása tehát rendkívüli óvatosságot és hatalmas diplomáciai erőfeszítést igényel mind az érintett felek, mind a nagyhatalmak részéről.

Jan Palach emlékműve Prágában

A 20 éves Jan Palach 1969. január 16-án, a Vencel téren étert locsolt a ruházatára és felgyújtotta magát. A prágai tavasz eltiprása ellen tiltakozó egyetemista január 19-én, kegyetlen szenvedések után belehalt az égési sérüléseibe. Palach a kórházban állítólag azt kérte Lubomír Holeček diákvezetőtől, hogy mondja meg a társainak, senki ne kövesse a példáját. Ez nagy hőstett volt a részéről.

A fotelforradalmárok nem dobálnak utcaköveket, nem gyújtják fel magukat, nem lépnek be a francia ellenállásba, nem vetik be magukat vad partizánként a legközelebbi parkba, nem siklatnak ki vonatokat, villamosokat, nem döntik ki a távírópóznákat, nem terveznek terrorcselekményeket, nem szerveznek tömegrendezvényeket. Meglehetősen békés és ártalmatlan jószágokról van szó, de azért nem szabad lebecsülni a jelentőségüket, mivel rengetegen vannak.

A lánglelkű forradalmárok tevékenysége napjainkban Magyarországon nem aktuális. Az emberek nagy része nem bízik bennük, gyanúsan méregetik őket és nem tartják a tevékenységüket elég hatékonynak. Akik pedig kedvelik őket, azok pillanatok alatt vadul egymásnak esnek miattuk. Nagyjából feleslegesen. Tündöklésre, amire egy igazi forradalmár egész életében leginkább vágyik, jelenleg esélyük sincs. Még egy olyan tapasztalt, vén róka is kudarcot vallott Bolíviában, mint Ernesto Che Guevara, mivel rosszul mérte fel a vásárlói szokásokat. Halálával csupán annyit ért el, hogy az alakja legendává vált. A bolíviai parasztokat viszont teljesen hidegen hagyta az országukba becsempészett forradalma.

A tüntetések, szervezett tiltakozások természetesen nem feleslegesek, mivel ezek is alkalmasak a vélemények kifejezésére. Szükség van rájuk, de nem elegendőek.

Egy tiltakozás esetében hasznos megvizsgálni azt, hogy éppenséggel hol helyezkedik el a lázongó tömeg. A fájdalmas csalódások és jajgatások elkerülése végett ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Akármennyire is kiábrándító, az illetők mostanában leginkább a számítógépeik előtt ücsörögnek. Sokan meddőnek, feleslegesnek és megvetendőnek tartják a viselkedésüket, ami egyfajta romantikus, harcias, de igazságtalan, múlt századi szemlélet. Jelenleg a mozgáskorlátozottak, az idősek, a vidékiek, a külföldön élők, a fóbiások, a betegek is ki tudják fejezni nemtetszésüket. Pár éve ez még teljesen elképzelhetetlennek tűnt. (Jó, mi?)

Közösségek épülnek fel a semmiből, amelyekben hasznos és haszontalan viták indulnak el, információk áramlanak. A legfontosabb, hogy ezeket nagyjából moderálják, így az ostobaságokat, provokációkat, felesleges írásokat nagy eséllyel kiszűrik. Ha nem, az sem tragédia.

Egy tüntetésen a szónok elmondja, amit jónak lát. Ennek hatására a végén a tömeg buzgón megéljenzi vagy fürgén megkergeti őt. A résztvevők a helyszínen azonban nem tudnak érdemben beszélni egymással. Reagálni sem tudnak az ott elmondottakra. Ezek a beszédek azonban az online közösségekben azonnal elterjednek. Lehet, hogy a helyszínen csak pár ezer, a fotelekben azonban jóval több ember ismeri meg a tartalmukat, ráadásul sokkal alaposabban meg is tudják érteni a mondandójukat. A karizmát meg valahogy odaképzelik maguknak azok, akiknek az ilyesmi örömet okoz.

A Jobbik sikerének egyik titka, a honfitársainkban kétségtelenül meglévő nagyarányú kereslet mellett az, hogy nagyon ügyesen használják ki az internet adta lehetőségeket és pártok közül ők ismerték fel először az online közösségek szerepét. A Fidesz-KDNP a birtokukban lévő nehézfegyverzet, a tévé, a rádió, az újságok, a plakátok birtokában nem igazán tartotta ezt jelentősnek. Nem vették komolyan azt, hogy a Jobbik egyfajta „információs gerillaharcot” folytat ellenük. A menekültválság persze azonnal felértékelte a kormányzati nehéztüzérséget, amivel a Fidesz pillanatok alatt a földdel tett egyenlővé mindent.

Napjainkban azonban a Fidesz-KDNP az online tartalomszolgáltatást illetően igencsak vesztésre áll. A lelkesítő, illetve rémisztgető hirdetéseik csak arra jók, hogy rögtön mémeket generáljanak belőlük. A hatalmas pénzekkel megtámogatott blogjaikat, portáljaikat nem olvassák sokan. A G.F.G.-féle 888 nevű szerencsétlenkedés kontraproduktív hatása szinte felbecsülhetetlen értékű. A magabiztos főszerkesztő ráadásul rendíthetetlenül kitart az ostobasága és erkölcstelensége mellett. Legyen meg hát Isten akarata. Ezen aztán tényleg ne múljon G.F.G. szuperszonikus ámokfutása. A Fidesz-KDNP szellemi hátországa látványosan leromlott.

A Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) által szervezett tüntetést sokan kudarcként élték meg, pedig nem volt az. A célját, a tiltakozást elérte. Az esemény híre, az ott elhangzottak rengeteg emberhez jutottak el. Nem csak a pár ezer, derék jelenlévőhöz, hanem jóval többekhez. Bokros Lajos neve húzónév. Amit ő leír azt sokan el is elolvassák, még azok közül is, akik nem szeretik.

A blogger közösségek is ki fogják termelni azokat az embereket, akiket sokan követnek. Az ő írásaik, a körülöttük nyüzsgő trollok és világmegváltók miatt ráadásul az ellenérdekeltekhez is eljutnak.

Teljesen új, ráadásul békés közéleti tevékenységről van szó. Nem vernek közben össze senkit, nem fújnak az arcába gázsprayt, egyelőre senkit nem is állítanak elő. Ilyen „anarchikus” információáramlás eddig még nem nagyon volt a magyar történelemben. Még csak most tanuljuk ezeket az eszközöket hatékonyan használni.

Ha ma egy távoli elérésű nyugdíjas feltesz egy elgondolkodtató írást a netre, ő is hozzájárulhat a rendszer lassú eróziójához. Isten mentsen meg minket egy mindent elsöprő áradattól és az önjelölt messiásoktól. A magam részéről jobban megbízok özv. Hudák Károlyné, nyugdíjas bérelszámoló tapasztalatában és aktivitásában. Sok mindent megélt már életében. A békés és aranyos külső sok esetben rafinált és éles eszű boszorkányt rejt magában.

Ami a legnagyobb nehézséget jelenti, az az, hogy ezekbe a közösségekbe miként lehetne a szegényeket is bevonni. Az informatikai oktatás visszaszorításával, az internetről szóló furcsa konzultációval valószínűleg a kormányzó párt is rájött már erre. Hiába növelik meg a sávszélességet, ha valakinek nincs internet előfizetése, akkor sokra nem megy vele.

Jobboldalról rengeteg támadás éri a magyar cigányságot, hogy mobiltelefonokat, számítógépeket és tableteket használnak. „Miből telik nekik ilyenekre?” Mintha az ő részükről ez valami büntetendő cselekedet lenne. Pont ez az egyik kitörési pont, ahonnan ezek a rétegek végre elindulhatnának. Csekély 2 milliárd forint tűnt el a Roma Felzárkóztatási Programból, aminek egy részéből a roma gyerekek számára internet elérést és oktatást lehetett volna biztosítani. Ez persze nem azt jeleni, hogy azonnal belevetették volna magukat a közéletbe, de segíteni lehetett volna őket.

Addig nem lesz változás Magyarországon, amíg a pártok, szervezetek közösségek nem érik el ezt a most már 3 milliós, magára hagyott réteget. Kiderült, hogy az nem járható út, ha választások előtt a reményteli jelöltek mindenféle ígérettel ellepik őket. A választások végén azonnal ismét kitaszítottakká válnak. Jelenleg sem képviseli az érdekeiket senki.

Ha őket sikerül megszólítani, akkor jelentősen befolyásolhatják a választásokat. Jelenleg a kormánypárt az M1-en keresztül azt mond nekik, amit jónak lát. Ez azonban meg fog változni, amire már most nagyon fontos felkészülni.

„A vezető médiapiacokon az elmúlt évek során egyre szorosabb kapcsolatok épültek ki a televíziós társaságok és az internetes szolgáltatók között. Az egyre terjedő webes televíziós formátumoknak köszönhetően a két addig elkülönült médium, a tévé és a net, egy közös – bár nem túl szoros – hálózatba szerveződött. A tévé és az internet „laza” integrációja egy új mediális intézményrendszer kialakulását sejteti. Ezt az intézményrendszert „konvergens televíziónak” nevezzük.”

(Forrás: A konvergens televíziózás – web, TV, közösség) 

A Szent Bertalan-éjszakai mészárlás. A "történelem urának" egyik rosszul sikerült tréfája 1572. augusztus 23-án

"A magyaroknak van egy rémálma, hogy eljön hozzánk a “történelem ura”, és felteszi azt a kérdést, hogy kik vagyunk és miért. Erre egyetlen válasz van: ha mi nem lennénk, szegényebb lenne a világ – mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken Ljubljanában, a magyar kulturális intézet avatásán."

Orbán elárulta, mit válaszolna a történelem urának

Elég merész feltételezésnek tűnik a nagyméltóságú miniszterelnök úr részéről az, hogy nekünk, mármint a magyaroknak úgy egészében, beleértve az újszülötteket és az aggastyánokat is, jelenleg az okozza a legnagyobb fejfájást, hogy mi lenne abban az esetben, ha hirtelenjében betoppanna hozzánk a „történelem ura” és mindenféle furcsa kérdéseket tenne fel a számunkra. Mielőtt még maga Orbán Viktor fel nem hívta rá a figyelmemet, nekem fogalmam sem volt arról, hogy az illető úr egyáltalán létezik. Igazából most sem tudom, hogyan néz ki és mivel is foglakozik pontosan, persze a rémisztgetésen kívül. Még azzal se voltam tisztában, hogy ennyire érdekli a futball. Ez utóbbit szerencsére most már tudom.

Az említett uraság vérfagyasztó kísértetjárásánál jóval nagyobb rémálmokat okoz számomra az, a hó végén honnan szerezzek elegendő pénzt arra, hogy megnyugodjak. Valamennyi adományt biztos megpróbálnék kicsikarni belőle, ha már bejelentés és értékes ajándékok nélkül ideette hozzánk a fene. Természetesen kérnék tőle valami igazolványt is, elvégre mindenki nyugodtan állíthatja magáról azt, hogy ő bizony „történelem ura”. A végén meg kiderül, hogy csak a pszichiátriáról lógott meg, diskurálni egy kicsit a magyarokkal.

A bemutatkozás után, melynek során szépen elmondanám neki, ki is vagyok, mi a nevem, a foglalkozásom, adószámom stb., őszintén bevallanám, valójában fogalmam sincs arról, hogy miért vagyok. Ilyen hülye kérdésre most mit vár tőlem? Mit válaszoljak? Nem egy számítógépes játék szereplője vagyok, akinek mindenféle küldetése van. Jelenleg azért vagyok, mivel még nem haltam meg. Most éppen – mint minden élő ember a világon – pont erre várok, de addig is valamivel csak agyon kell csapni az időt.

Becsületesen azt is bevallanám neki, hogy rajtam sok mindent ne kérjen számon, mivel a történelem alakításában nekem sok részem nem volt és valószínűleg nem is lesz. A dolog általában pont fordítva szokott történni. A történelem próbál engem alakítgatni, több-kevesebb sikerrel. Orbán Viktor ebből a szempontból jóval alkalmasabb kutatási alany, mivel ő tényleg nagyon szeret az ilyesmivel szórakozni, ezzel párhuzamosan természetesen velünk, magyarokkal is.

Ha már ilyen szépen összeismerkedtünk és összebarátkoztunk, nagy érdeklődéssel megtudakolnám az említett uraságtól, hogy tulajdonképpen miért van Orbán Viktor. Mármint a „történelem urának” mi pontosan a célja vele, és ami még ennél is jobban érdekelne, hogy meddig szeretné még használni őt miniszterelnökként. Ez azért lenne fontos a számomra, mivel akkor ehhez igazítom a hátralévő életemet.

Kik vagyunk és miért? Jó kérdés. Úgy nézek én ki, mint egy egzisztencialista filozófus a londoni tőzsdén? Még a tudományos szocializmusban sem mélyedtem el az akkoriban elvárt mélységben. A nevénél többet nem sok mindent tudok róla.

Azt sem egészen értem, hogy egy magyar miniszterelnök munkaidőben minek traktálja a szlovéneket ilyen nehéz filozófiai problémával. A lét és nemlét kérdése valószínűleg senkit sem érdekelt az ott tartózkodók közül. Nem ez volt a meghívóra írva. Az ünnepi menü vagy a svédasztal biztos jóval nagyobb sikert aratott.

Orbán Viktor azt is elmesélte a „történelem urának”: „ha mi nem lennénk, szegényebb lenne a világ. Ezt az állítást igazolhatjuk nyelvünkkel, rámutathatnánk a magyar parlament épületére, de akár Puskás Öcsi angolok ellen rúgott góljára is.” 1953-ban az angolok elleni gól valóban megfordította a történelem menetét. Jóval nagyobb hatása volt a világra, mint Sztálin elvtárs régóta várt halála, pedig az is abban az évben sikerült.

Ennyi erővel nyugodtan rámutathatnánk két vesztes világháborúra. A „dicsőséges 133 napra”. Számtalan kisebb-nagyobb, vesztes csetepatéra, a doni katasztrófára, a lemészárolt magyar zsidóságra, cigányságra. Szálasi Ferenc vérvalóságára, Rákosi Mátyás személyi kultuszára, a nyilasokra, az ÁVH-ra, a frankhamisítókra, Medgyessy Péter karizmájára, a Torgyán József vezette Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártra, Deutsch Tamás teljesen spontán sikerült életére, illetve a Marx téri – felüljáróra. Meg is kérdezném a nagyurat, hogy ezeket talán valami viccnek szánta, mivel elég otrombára sikeredtek.

Vagy neki egyáltalán semmi köze sincs az egészhez? Ha már azt állítja magáról, hogy ő „történelem ura”, akkor valahogy csak megpróbálhatta volna ezeket megakadályozni. Nem hozzám kellene szaladgálni éjjelente számon kérni a történelmet, hanem valahogy féken kéne tartani azt, ha túlságosan nekivadul.

Megkérdezném azt is tőle, hogy tulajdonképpen miért vonzódik ilyen beteges mértékben az erőszakhoz és a fegyveres konfliktusokhoz. Gyerekkorában, a történelem hajnalán valami szörnyű trauma érte őt az emberiség részéről? Nem lehetne végre békésen megbeszélni ezt a dolgot és kiengesztelni valamivel? Persze nem pont véráldozatra gondoltam.

Többször próbáltunk már békét teremteni magunk körül, de ez idáig nem nagyon jött össze ez a próbálkozás. Nincs valami tippje, hogy miként lehetne ezt úgy csinálni, hogy közben ne öljük egymást halomra mindenféle békítő szándékkal és szelíd, de rendkívül véres meggyőzéssel?

„Nem arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy miért nyitunk kulturális intézetet Ljubljanában, hanem arra, hogy miért nem nyitottunk eddig. A válasz az, hogy „mert eddig csórók voltunk”, a csőd szélén egyensúlyoztunk, örültünk, hogy túléljük a válságot, és most, hogy „jobb bőrben vagyunk, van energia, pénz és figyelem is” hasonló intézetek létrehozására – jelezte Orbán Viktor a magyar kultúra napján tartott avatón.”

Ennek hallatán a „történelem urát” udvariasan, de határozottan megkérném arra, hogy hagyjon engem végre békén. Nem veszek semmit, különösen nem egy olyan miniszterelnököt, amelyik Ljubljanába jár hencegni meg nagyképűsködni, és úgy szórja a pénzt a nagyvilágban, mint egy drogbáró Medellin utcáin. Ez a pénz ráadásul nem is az övé, de erről ő már régóta nem hajlandó tudomást venni.

Egyébként, ha már annyira kíváncsi, a válasz 42. De ezt tényleg pont nekem kell elmagyaráznom a „történelem urának”? Olvasson is néha, és ne állandóan az embereket riogassa a hülye kérdéseivel.

„Orbán szerint a magyarok ma elkezdtek írni „egy olyan történelmi mondatot”, mint amilyet 1956-ban vagy 1990-ben írtak. „A magyarok felemelték a fejüket, és ítéletet mondtak egy korszak felett” – jelentette ki a választási eredmények nyilvánosságra kerülése után Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Orbán szerint Magyarország polgárai ítéletet mondtak egy kudarcot vallott korszak felett, leadták a szavazatukat a saját életükre, és ezzel legyőzték a reménytelenséget.”

Orbán: Életem legnagyobb feladata előtt állok (2010)

A frissen üdvözült, kegyelmi állapotban lévő miniszterelnök úr pontosan nem fejtette ki, hogy vajon mi is motoszkálhatott 2010-ben a fejében, amikor az előtte tornyosuló gigászi feladatra gondolt. Tulajdonképpen ez nem is érdekes. Azóta már egészen más dolgok mászkálnak arrafelé. Mindenesetre rendkívül nagy nyüzsgés és szaladgálás lehet ott fent a tisztelt kormányfőben.

Magyarországon egyre inkább szűkül az a kör, amelyik úgy érezi, hogy legyőzte a kilátástalan reménytelenséget. 600 ezer ember ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy megunta a céltalan sorban állást és más országban próbálta megtalálni a beígért reményt. Nem biztos, hogy jelenleg rendkívül elégedettek és boldogok lennének a saját sorsukat illetően. A kíméletlenül és erőszakosan családbarát Orbán-kormány rengeteg családot szakított már ketté. Nem hiszem, hogy 2010-ben sokan abban reménykedtek, hogy a gyermekeik, illetve az unokáik pár ezer kilométerre éljenek majd tőlük. Természetesen önként mentek el, de nem jószántukból. Valójában ők ma Rodostóból chat-elnek.

A grafikonon szépen látszik, hogy a választásra jogosultak nagyjából 70 %-a fokozatosan allergiás lett a Fidesz-KDNP boldogság elixírjére. A 70 %-ba a jobbikos szavazókat is beleértem, mivel ők sem bíznak már a kormányban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne nyernének a kormánypártok naponta akár többször is döntő fölénnyel országgyűlési választásokat, de pont ez mutatja azt, sokan már nem érzik úgy, hogy „legyőzték a reménytelenséget". Egy 30 %-nyi vidám és felelőtlen kompánia ad felhatalmazást egy erkölcsileg igencsak lepusztult, léha társaságnak, hogy azok egyre boldogabbak és gazdagabbak legyenek.

A szép, biztató „történelmi mondatot” 50 %-nyi jámbor lélek kezdte el buzgón körmölni, de azt nem lehet tudni, hányan fejezik majd be. Mára sokaknak elment a kedve a szigorú „polgári ítélethozatal”-tól is. Ebben a torz és groteszk választási rendszerben még az is elképzelhető, hogy 2018-ban a szavazásra jogosultak 20 %-a ismét 2/3-os többségbe fogja juttatni a remény felkent hordozóit. Nemzeti büszkeségük előreláthatólag így is határtalan lesz.

"Hamlet:
Ó! meghalok, Horatio.
Túlzajg az ádáz méreg lelkemen!
Nem élhetem meg az új híreket;
De íme, jóslok: Fortinbrasra szálI
Az ország; övé haldokló szavam.
Beszéld el ezt neki, s minden körülményt,
Mi okozá – A többi, néma csend.
Meghal."

William Shakespeare

Azt, hogy a Fidesz, mint ellenzéki párt, mit mondott, teljesen meddő dolog felhánytorgatni nekik, mivel az illetékes személyeket ez egy szemernyire sem érdekli. Az egy régebbi párt volt, ami napjainkra ügyesen megszabadult az akkori ígéreteinek súlyától.

Szebb, jobb, élhetőbb hely lett 2016-ra Magyarország? Csökkent a korrupció? Szabad-e itten' valamiről is népszavazni, vagy legyen elég a nemzeti konzultáció, amelynek elvárt eredményei a postázás előtt már összesítve is vannak? Akadnak-e még szegények a honban? Érnek-e valamit? Mi lesz a betegekkel? „Vagy jőni fog, ha jőni kell, a nagyszerű halál?” A nyugdíjasok számát ezzel a stratégiával természetesen könnyedén optimalizálni lehet.

Vajon milyen hosszan tart ez a büszkén meghirdetett reménykedési folyamat? Orbán Viktor 2015. decemberében magabiztosan kijelentette, ez az állapot akár még 30 évig is elhúzódhat. A többség számára ez reménytelenül sok idő a reménykedésre.

Magyarország egyre kevésbé képes Orbán Viktort boldoggá, gazdaggá és elégedetté tenni, mivel ez rendkívül sokba kerül és egyre kevesebbeknek éri meg. A Fidesz-KDNP meglehetősen drágán méri a délibábot. Az igazi remény már rég elpusztult. Most cincálják szét a maradékát a keselyűk.

Forráskivonások, leépítések, megszorítások, az ország tartalékainak és jövőjének felélése nélkül már nem lehet megtartani a 30 %-nyi, kitartóan és makacsul reménykedőt sem. A Fidesz már nem képes ezt az önemésztő folyamatot megfordítani.

„Önemésztés (autodigeszció, autodigestio): az a folyamat, amikor az emésztőnedvek a halál után a szöveteket bontják (pl. a gyomornedv megemészti a gyomor nyálkahártyáját). Kóros körülmények között az életben is bekövetkezhet, ami gyomorfekély kialakulásához vezet.” (Forrás: Agrároldal)

A proletárok itt egy kicsit csalódott arccal hallgatják Vlagyimir Iljics Lenint, mivel virsliről már egy szó sincs a beszédében

Érdekes és izgalmas tanulmányt tett közzé Dr. Gunther von Hagens professzor, a Technische Universität Dresden jeles kutatója. A tudományos munka címe: „Die Großen Sozialistischen Oktoberrevolution kulinarischen Aspekten”, azaz „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom gasztronómiai vonatkozásai”.

A világszerte annyira azért nem ismert professzor első műve 1977-ben jelent meg „A Német Demokratikus Köztársaság önkiszolgáló éttermeinek ételkülönlegességei, különös tekintettel a feltétek vizuális felismerhetőségére” címmel. Az igényes és részletes munka méltán keltette fel mind a szakma, mind a Ministerium für Staatssicherheit, közismertebb nevén a Stasi érdeklődését.

Börtönből való szabadulása után von Hagens professzor a jénai Friedrich-Schiller-Universität Biológiai és Gyógyszerészeti fakultásán kapott állást, mint nehézliftkezelő és helyettes irattartó.

A Német Demokratikus Köztársaság összeomlása után a tudós végre ismét a tudományos kutatásnak szentelhette az életét. 1994-ben kezdett neki 12 kötetesre tervezett enciklopédikus művének, melynek rövidített címe: „A volt KGST tagállamainak gasztronómiai különlegességei, illetve ezeknek az emberi szervezetre gyakorolt élettani hatásai”. Von Hagen egy interjúban kijelentette, a terjedelmes művel nagyon jól halad. Az első kötetből 15 oldalt már megírt. „A többi már gyerekjáték lesz és az orvosi leleteim is rendkívül biztatóak.” – nyilatkozta a 85 éves professzor.

Von Hagen monumentális munkájához legfőképpen az FSZB (Федеральная служба безопасности Российской Федерации), azaz a Szövetségi Biztonsági Szolgálatot levéltárában gyűjtött anyagot. Titkos KGB-s ételreceptek után kutatva akadt a kezébe egy irat, amely teljesen új megvilágításba helyezi a nagy októberi szocialista forradalom eseményeit. Az értékes akta „Szigorúan titkos” jelzéssel volt ellátva, a következő címmel: „A német titkosszolgálat által biztosított frankfurti virslik felhasználása és tételes elszámolása, a kivégzettek listájával együtt”.

Lenint a svájci emigrációjából a német titkosszolgálat 1917. áprilisában vonaton csempészte vissza Oroszországba, hogy ezzel gyengítse ellenfelét a világháborúban. Az aktából az is kiderült, hogy egy megállapodás értelmében a titkosszolgálat Lenin jelzésére három, „Vigyázat robban és amúgy is gyorsan romlandó!” feliratú, lezárt vasúti vagont indított Szentpétervárra. A vasúti kocsikban valójában nagy mennyiségű I. osztályú, kiváló minőségű frankfurti virsli volt, melyet a Lichtenberger Fleisch– und Wurstproduktion GmbH. állított elő és kimondottan harctéri, illetve diverzáns felhasználásra szántak.

A titkos katonai hentesáru 1917. november 5-én érkezett meg Szentpétervárra. A bolsevikok november 7-én egynapos vasutassztrájkot szerveztek, főként azért, hogy ennek leple alatt a frankfurti virsliket titokban a város területén gondosan kiválasztott elosztóhelyekre tudják szállítani. Itt a munkástanácsok irányításával, megbízható elvtársnők hatalmas üstöket állítottak fel és a titkos jelzésére vártak.

A cári titkosszolgálat éberségét azzal játszották ki, hogy elterjesztették, a bolsevikok ezzel ünneplik meg november 7-ét, amit akkor még „a nagy október 25. vízforralási ünnepség”-nek neveztek. Az Ohrana, jól ismerve az akkori bolsevik vezetés viselkedését, egyáltalán nem tartotta ezt különösnek.

A szervezésbe itt egy apró hiba csúszott, mivel senki sem tudta mi lehet a titkos jel. Lenin ezért futárokat küldött ki, „Elvtársak, ez egy titkos jel!” felirattal a hátukon.

A bolsevikok sikeréhez több tényező is hozzájárult:

II. Miklós cár, unokafivére, Nyikolaj nagyherceg tanácsára 1917. szeptemberétől az országos napilapokban közzétettette a cári család aznapi menüjét, melyekhez tréfás, mókás megjegyzéseket fűztek. Mint az a későbbiekben kiderült, ez meglehetősen rossz döntésnek bizonyult, mivel országszerte általános elégedetlenséghez vezetett. A orosz nép nem tudott mit kezdeni azzal a kifejezéssel, hogy "Jarret d'agneau, purée de pommes de terre au beurre". Nagy részük még olvasni sem tudott, így csak azt látták, hogy a képeken II. Miklós és népes családja vidáman mosolyogva, valami egészen furcsa dolgokat eszeget, amik első ránézésre rendkívül undorítónak, ennek ellenére nagyon drágának tűntek.

November elején ráadásul az Auróra cirkáló szakácsa hirtelen ötlettől vezérelve áttért egy akkoriban divatos reformkonyhára, melynek hatására a legénység ingerültté és rendkívül harciassá vált. A szakácsot ezért a tettéért később kitüntették, majd az1930-as években tradicionálisan tarkón lőtték.

Lenin legfőképpen azzal tudta a bolsevikok mellé állítani az erősen alultáplált pétervári munkásságot, hogy kijelentette, a német elvtársak ingyen frankfurti virslit küldtek mindenkinek, aki hajlandó tevőlegesen részt venni a forradalomban. A tömeg erre lelkesen elkezdte éltetni Lenint és legfőképpen a frankfurti virsliket.

Mindenképpen el kellett kerülniük azt, hogy az Ohrana gyanút fogjon azért, mivel a bolsevikok 20 tonna mustárt szállítottak Szentpétervárra. Ez rendkívül kockázatos és veszélyes volt. 20 tonna mustár még Oroszországban is soknak számított. Lenin és társai ezért azt hangoztatták, hogy ezt csupán meglepetésnek szánják II. Miklós cárnak, mivel úgy tudják, nagyon kedveli. A meglepetés tényleg tökéletesen sikerült. A cári titkosszolgálaton belül kommunikációs zavarok támadtak, így az illetékes ügyosztály késve értesült arról, hogy a cár szívből gyűlöli a mustárt, különösen 20 tonnás kiszerelésben.

November 8-án hajnalra a forradalmi tömeg ismét megéhezett, a virsli azonban már elfogyott. Trockij parancsára a tömeg megrohamozta a Téli Palotát, mivel úgy értesültek, hogy ott bőséges reggeli várja őket. Az ideiglenes kormány vezetője, Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij azonban magával vitte a teljes élelmiszerkészletet és a szamovárokat. Ez megbocsáthatatlan tett volt a részéről. A forradalmat ezután már képtelenség volt megállítani.

A Von Hagen professzor által feldolgozott iratokból fény derült arra is, hogy a konfliktust Trockij és az akkoriban még jelentéktelen szerepet játszó Sztálin között az okozta, hogy összevitatkoztak azon, hogy a bolsevikok ehetnek-e disznóhúst.

Trockij egyértelműen kijelentette, hogy nem. Sztálin erre lehülyézte és antiszemita megjegyzéseket tett rá. Konkrétan azt mondta neki: „Bronstein, te nyavalyás bibsi kutya, fogd be a pofádat! Lenin elvtárs világosan kifejtette, hogy a fele-fele arányban disznó és marhahúsból készült enyhén füstölt frankfurti virsli a proletariátus egyik legfontosabb fegyvere a cordon bleut zabáló elnyomókkal szemben. Természetesen mustárral, Lenin elvtárs!”

Trockij gúnyosan jegyezte meg, hogy amiről Sztálin zagyvál, az az úgynevezett bécsi-frankfurti virsli, amelyet egy Johann Georg Lahner nevezetű svájci származású bécsi hentes kísérletezett ki 1805-ben. Tudatlannak és ostobának nevezte a későbbi generalisszimuszt, mivel az még azt sem tudta, hogy a frankfurti céhszabályzat soha nem engedte meg, hogy a két húsfajtát, nevezetesen a marha és a disznóhúst egy masszába keverjék össze. Ez egy alapvető ideológia kérdés, tette hozzá megvetően.

Sztálin ezen még jobban feldühödött és felesleges értelmiségi akadékoskodásnak nevezte Trockij megjegyzését. Lenin a vitában Sztálin mellé állt, ugyanis ideológusként jól tudta, hogy a Lichtenberger Fleisch- und Wurstproduktion GmbH. disznóhúst is használ az általa gyártott virslikhez. Sztálin ezt a győzelmét kihasználta, ami végül oda vezetett, hogy Trockijt a GPU 1928. januári határozatával kitiltották az Oroszországi SzSzSzK területéről.

Mexikóban, a száműzött Trockij az emlékirataiban így írt az ügyről: „Életem talán egyik legnagyobb tévedése az volt, hogy akkor, amikor a frankfurti virsliről folytattunk meglehetősen éles ideológiai vitát, nem lövettem azonnal agyon azt a mocskos, nagypofájú, grúz disznót. Nem kétséges és teljesen nyilvánvaló, hogy a frankfurti virslik ügyében igazam volt. De a Párttal nem szállhattam szembe. Igaza volt-e a pártomnak vagy nem – az én pártom. Tudom, hogy az embernek nem lehet igaza a Párt ellenében, hiszen a történelem (a Párton kívül) nem nyitott utat az igazság megvalósítására. Még az az átkozott frankfurti céhszabályzat sem állhat a világforradalom útjába.”

Ramón Mercader NKVD ügynök, 1940-ben „Ezt küldi neked Sztálin elvtárs a frankfurti virsli helyett, te szemétláda!” felkiáltással, egy kóser jégcsákánnyal verte fejbe a gyanútlan Trockijt.

Mercadert a szobájában felhalmozott iszonyatos mennyiségű, sarló-kalapácsos jelzéssel ellátott, szovjet gyártmányú virsli buktatta le, amivel Mexikóban is ki akarta robbantani a proletárforradalmat.

Az akkori mexikói belügyminiszter a sajtónak elmondta: – A lefoglalt forradalmi virsli tulajdonképpen nem volt rossz ízű. Olyan volt, mint egy vodkával ízesített frankfurti virsli. Bécsi-frankfurtira gondoltam természetesen.

Ulrike Meinhof

„A tömegek szegénysége és műveletlensége újból egy hatalmas furkósbottal ellátott fegyveres vezér fenyegető alakjában materializálódik. A valaha eltávolított és megszégyenített bürokrácia a társadalom szolgálójából annak urává lett. Ez társadalmilag és erkölcsileg olyan messze távolodott a tömegektől, hogy többé tettei és jövedelme fölött semmiféle ellenőrzést nem engedhet meg.”

(Lev Davidovics Trockij)

Jelenleg még nem tudni, hogy hány képviselő fogja támogatni a „terrorvészhelyzetre” vonatkozó alkotmánymódosítást. Lelkük rajta, ők a politikusok, nem én. Amúgy meg az ördög vigye el őket a pokolba, ha megszavazzák.

Gulyás Gergely, trendi polsztár azzal indokolta a csekélyke módosítást, hogy: „A megváltozott európai helyzet miatt szükséges a törvényi szabályozás.” Cinikusan hozzá lehetne tenni, hogy Európa, amióta az ember betette a lábát a kontinensre folyamatosan „megváltozott helyzetben van.” Ő Felsége Első Ferenc József Császár és Apostoli király ellen hétszer kíséreltek meg merényletet. Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd főherceg ellen négyszer, az utolsó ráadásul elég tragikus következményekkel járt, mind a trónörökös és felesége, mind több millió ember számára.

Az Action Directe, az ETA, Az IRA, a RAF, a BR tevékenysége azt mutatja, hogy a terrorizmus nem áll távol az európai néplélektől sem. Szerencsére azonban nem minden európai polgár ragad azonnal fegyvert politikai nézeteinek érvényre juttatása érdekében.

Az 1990-es években Európa legnagyobb és legtöbb áldozattal járó terrorcselekménye a 10 évig tartó délszláv háború volt. Ez több mint 140.000 ember halálát okozta.

A kormányzat rendkívül nagy jelentőséget és kiemelt fontosságot tulajdonít a terrorfenyegetettségnek. Annak, hogy 2015-ben 50 nő halt meg családon belüli erőszak miatt, annyira nem. Álszent dolog ezek után a polgárok védelmére hivatkozni. A bántalmazott nők kegyetlen terrorcselekményeknek lettek az áldozatai, amelyeknek valószínűleg voltak erőszakos előzményei is, de a kutya sem törődött velük. Persze nem politikai célból ölték meg őket, csak úgy, mivel kicsit bosszantónak tűntek. A bántalmazott nők számát pontosan meg sem lehet mondani. Soha nem vonult ki nagy erőkkel a TEK a védelmükre. Gulyás Gergely, tribunus plebis sem állt elő egy meglehetősen nagyvonalúan megfogalmazott 30 pontos akciótervvel az ilyen esetek megakadályozása érdekében.

Az a legszomorúbb ezekben a cudar cselekedetekben, hogy nagyon gyakran meg kell várni azt, hogy bekövetkezzen egy konkrét haláleset. Ez valami olyasmi, mintha egy öngyilkos merénylő bemenne egy zsúfolt bevásárlóközpontba és a rendőrség addig várna türelmesen, amíg az illető végre felrobbantja magát és emiatt páran meghalnak. Minek is kapkodni. Az is lehet, hogy csak a szezonvégi kiárusítás keltette fel a figyelmét. Végül aztán az illető az akciós zoknik között idegesen válogatva szóródik szét véletlenszerűen.

Ha gyanús arab, illetve sötét bőrű férfiak marcona tekintettel és furcsán beszélve jelennek meg valahol, ott egy derék polgár azonnal terrorveszélyt szimatol és intézkedik. Szegeden arra is volt példa, hogy túlbuzgó önkéntesek maguk vették a kezükbe az igazságszolgáltatást. A lelkes „terrorelhárítók” mellékesen egy magyar lány arcát is szilánkosra törték, akinek megbocsáthatatlan bűne valószínűleg a kollaboráció volt.

A munka-alkoholista és érzékeny idegrendszerű Balogh József, Fülöpháza jelenleg aktív polgármestere, ezenkívül derék honatya, évekig szabadon terrorizálhatta az élettársát. Az orvosi jelentés szerint a nőnek régebbi törései is voltak. Egy egész falu asszisztált hozzá, csak úgy, megszokásból. „Mégiscsak jópofa, rendes, derék ember ez a Józsi. Ha valamit csinál, annak biztos oka van.”

A Jobbik, Novák Előd vezetésével Bécsben erősítette az országunk jelenleg kissé kétes jóhírét. Korteskedésüket rendkívül sikeresnek nyilvánították. A vakmerő PR akciót óvatosságból nem a muszlimok által sűrűn lakott kerületekben bonyolították le, ami egy kicsit nevetségessé teszi a nyugati offenzívát.

A magyar nőknek szerencsére nincs szükségük védelemre, ha hajlandóak „kellő mennyiséget” szülni. Sajátos érvelés, de ostobaság.

„Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak.” (Varga István, Fidesz, 2011.)

Ráth-Végh István 1938-ban írta meg az „Az emberi butaság kultúrtörténete” című rendkívül szórakoztató és tanulságos könyvét. Az író 1959-ben halt meg, Varga István bolondos eszmefuttatását így a jogász, táblabíró, művelődéstörténeti szakíró sajnos már nem ismerhette meg.

Ami a Jobbik önfeláldozását illeti, ha a jobbikos képviselőknek szavazás előtt lesz elég türelmük alaposan végigolvasni a harmincpontos védelmi listát, észrevehetik, hogy abból szükség esetén néhányat simán rá lehet húzni a Jobbikra, mint olyanra, amilyenre.

Orbán Viktor február 17-én kérhet egy pecsétes igazolást Putyin elnöktől, hogy az orosz elnök, mint idegen hatalom, támogatta a Jobbikot. Putyin arra hivatkozhat, hogy látta egyszer a tévében, amint Novák Előd egy frissen, 740 forintért vásárolt EXTOL CRAFT típusú, 300 grammos kalapáccsal próbált felújítani egy második világháborús szovjet emlékművet. Az orosz elnökben fel sem merült az a nevetséges gondolat, hogy egy ilyen szerszámmal bármit is le lehetne rombolni, ami nem puhafából vagy sima üvegből készült. Ők a maguk részéről jóval praktikusabbnak tartják erre a célra a 152 mm-es tüzérségi gránát rendeltetésszerű felhasználását.  A féktelen pusztításra készülődő Novák kolléga legalább egy tisztességes kőműveskalapácsot keríthetett volna valahonnan magának. Valaki csak végzett már fizikai munkát a családjában vagy legalább látott olyat.

Azt a témát, hogy a Jobbikot az oroszok pénzelik igencsak felkapta a kínosan kormányhű média. A miniszterelnök is minden lehető alkalommal sértésként az arcukba vágja. Ez azért már jelent valamit és nem jót.

A titkosszolgálatoknak nem hiszem, hogy nehézséget jelentene a Jobbikhoz kapcsolni a Tyirityán Zsolt vezette Betyársereget, a Barcsa-Turner Gábor vezette Farkasok egységét, valamint a Nemzeti Kéményseprő Vállalatnak álcázott Gárda klónokat. Elég sok közös fotó áll rendelkezésre, amin Vona Gábor boldog arccal pózol ezekkel a furcsa szerzetekkel. Mivel a fenti alakulatok szabályos katonai kiképzéseket tartanak, fegyverekkel rohangálnak, harcias felhívásokkal árasztják el az internetet, ha a sors úgy hozza, simán le lehet kapcsolni a lelkes paramilitáris szervezeteket, plusz ezekkel együtt a Jobbikot.

Vona Gáboréknak tanulságos lenne visszaemlékezniük az elpusztíthatatlannak tűnő Torgyán József keserves kálváriájára. Amint a Független Kisgazdapárt könnyelműen megszavazta a kettős költségvetést, megindult a kegyetlen vérfürdő. Izgalmas és eseményekben dús időszak következett. (Lásd. a Szabadi Béla államtitkár ellen folytatott kacifántos büntetőeljárást) Nem biztos, hogy most is így lesz, de ha arra van szükség, Orbán Viktor mindenféle különösebb gátlás nélkül fel fogja számolni a szélsőjobbot. Ezzel jó pontokat és szavazatokat is tud szerezni magának.

Terror tehát van Magyarországon, de ez legfőképpen házon belül veszélyezteti a magyar polgárok életét. Elintézzük mi ezt a dolgot magunk között, nem kell hozzá külső segítség. Ha a konkrét erőszak nem olyan fontos, mint az elképzelt, akkor teljesen felesleges egy kitöltetlen csekket nyomni az amúgy is rendkívül mohó kormány kezébe.

A Jobbiknak pedig kívánjunk sok szerencsét az izgalmas kalandhoz, mivel lehet, hogy hamarosan nagy szükségük lesz rá. A részvétnyilvánítás az már más kérdés.

A kaland elkezdődött. Egy érdekes és izgalmas kiegészítés, ami azt mutatja, talán a Jobbik is érzi, hogy az ő számukra sem egészen hasznos ez a "statárium-rendelet":

"30 évre titkosították ezt a kormányjavaslatot, s most ennek közzétételéért 3 éves szabadságvesztést is kaphatok, de a polgári engedetlenség eszközéhez nyúlva (s mentelmi jogomról lemondva) akkor is felhívom a figyelmet rá, hogy abszurd módon titkosítják még ezt az Alaptörvény-módosító javaslatot is, amihez még csak háttéranyagot sem kaptunk az összpárti(nak tervezett) egyeztetésen a Honvédelmi Minisztériumban, hogy pl. mit értenek terrorveszélyen, amire hivatkozva (bemondásra) a kormány szinte bármit megtehetne, kontroll nélkül: az egész országban lekapcsolhatnák az internetet, beszüntethetnék az általuk kívánt médiumokat, felfüggeszthetnék a gyülekezési jogot, kijárási tilalmat rendelhetnének el, kitelepíthetnék az ország valamely részén élőket, akárhogy korlátozhatnák a járműforgalmat, elkobozhatnák „a biztonságot veszélyeztetők” vagyonát, bevezethetnék a jegyrendszert…"

Novák Előd

Gyűlés a Putyilov gyárban - Szentpétervár 1917

Első ránézésre – teljesen könnyelmű és léha módon – kormány elleni lázadást vélek felfedezni minden nagyobb csoportosulásban, tiltakozásban. Emiatt aztán egyre inkább bizalmatlanabb viszonyba kerülök önmagammal és az általam érzékelt, illetve magamra kényszerített valósággal szemben. A túlzott önbizalom gyakran vezet hülyeséghez.

Rengeteg embert ért sérelem a hírhedt fülke-forradalom óta, de ez nem okozott általános rosszullétet, sőt vannak – meglepően sokan vannak –, akik kiválóan érzik magukat, mivel nem kell félniük sem a bolsevizmus véres terrorjától, sem a liberalizmus kártékony mételyétől. Sekély e kéj, de kéj. Szívből élvezik a helyzetet, annak minden kellemetlen hátrányával együtt.

Forradalmi vihar eddig nem söpört végig az országon. Ez alapvetően nem is rossz, mivel nincs igazi forradalom ártatlan halottak, sebesültek, zokogó özvegyek és árvák nélkül.

Magyarország manapság leginkább csak nyögdécsel. Itt is fáj, ott is fáj, emitt meg már régóta nagyon hasogat, de hát ilyen az élet meg az a fránya időjárás. A regényekben ezt úgy szokták leírni, hogy a tömegben hirtelen zúgolódás támadt.

Teljes erőből lázongani a tüzes ifjúság szokott, nem a rendelésre várakozó türelmes betegek. Nem is vethetjük a szemére senkinek azt, hogy önfeláldozás helyett inkább békésen szeretne éldegélni a szerettei körében.

A 2016. január 18-án „kitört” útlezárások okát eleinte nem nagyon értettem. Valami demonstráció, vagy ilyesmi – gondoltam. Rajtam kívül, sokan nem tudták, hogy miként viszonyuljanak a budapesti taxisok látványos akciójához. Lázadozni tradicionálisan a hatalom ellen szoktak az emberek. Kivétel ez alól a Civil Összefogás Fóruma, mivel ők mindezt a józan ész, az erkölcs és az jó ízlés ellen teszik, természetesen önként és mindentől függetlenül. Ez maradjon is az ő egzisztenciális problémájuk. Spongyát rá!

Idővel aztán megvilágosodtam és így rájöttem, a derék taxisok az Uber közösségi személyszállító szolgáltatás ellen tiltakoznak oly hevesen, ami az ő részükről teljesen jogos és érthető. A megélhetésükről van szó, amivel ma Magyarországon nem illik önfeledten szórakozni. A taxirendelet valamikor 2013-ban lépett hatályba. Ebben elég tisztességesen gúzsba kötötték a szakmát. A kormány anarchiából kaszárnyai fegyelmet teremtett, ami ráadásul busás bevételt is hozott az államnak. Ez utóbbi természetesen nem gond. Ma legfőképpen nem a bevételi, hanem a kiadási oldalon vannak irritáló és elszomorító anomáliák.

A taxisoknak azonban ez a rájuk kényszerített vasfegyelem elég sok pénzbe került. Szigorú műszaki előírások, a gépjárművek életkorának korlátozása, vidám, citromsárga szín, bank- és hitelkártyás fizetés. Fix tarifák, amiből nem lehet engedni, így szó sem lehet mindenféle utas csalogató kedvezményes időszakokról. A sofőröknek óránként el kell énekelniük a „Béres legény jól megrakd a szekeret” című népdalt, ukulelével vagy bendzsóval kísérve. Kérésre fel kell sorolniuk az Egyesült Államok összes eddigi elnökét és azonnal meg kell állniuk, amint a rádióban felcsendül a Radetzky-Marsch. Rendkívül nagy és igazságtalan hátrány ez az önfeledten és vidáman furikázó uberesekhez képest.

Ha a kormány segíteni szeretne a bajba jutott taxisokon, akkor meg kellene szüntetniük a fix tarifákat, hogy az Uber-el folytatott versengésben fel tudják venni a küzdelmet. Ehelyett a Főváros (úgy nagyjából a kormány) az Uber-re – ami nem egy hagyományos szolgáltató cég, hanem egy alkalmazás – próbálta rákényszeríteni taxisokra kirótt penitenciát. Ez az utasok, az uberesek számára egyaránt rossz. Az államnak természetesen jó, mivel önfeledten röhöghet az egészen és össze tudja ugrasztani a két „társaságot”. Ezzel párhuzamosan a budapestiek fokozatosan megutálhatják a taxisokat, mivel hiénák, becstelen brigantik és nem lehet tőlük rendesen közlekedni.

Ez a harc egy kicsit a zenekiadók illegális zeneletöltésekkel folytatott, teljesen meddő és ostoba küzdelmére hasonlít. A kiadók egy időben hatalmas, látványos pereket indítottak. Elkaptak néhány szerencsétlen gimnazistát és luisianai nyugdíjast, aztán megbüntették őket az Amerikai Egyesült Államok GDP-jének 0,1 %-ára. Ezután boldogan elkönyvelték magukban, hogy győztek. A hatalmas siker hatására hamar tönkre is mentek. Egy centet sem voltak hajlandók engedni az áraikból. A bakelit lemezek és a CD-ék eszméletlen magas áraiból hatalmas nyereséget zsebeltek be, különösebb erőfeszítés nélkül. Úgy jártak, mint a „Misi-mókus kalandjai”-ban a dagadt mókusok. Degeszre tömték magukat és képtelenek voltak időben megmozdulni.

Steve Jobs gyorsan észrevette azt, hogy teljesen felesleges, meddő és kilátástalan ez az elkeseredett küzdelem. Rájött, hogy miként lehet a legális letöltésekből pénzt – rengeteg pénzt – bezsebelni. Az iTunes-al megoldotta a problémát.

A kiadók számára a legnagyobb nehézséget és traumát az okozta, hogy a fogyasztói szokások megváltoztak, amit a zenei nagymogulok évekig nem voltak hajlandók elismerni. Az emberek már nem komplett albumokat akartak megvásárolni, hanem csak egyes számokat, amikből ők állíthatták össze a saját lejátszólistájukat. Ezt a kiadók teljesen eretnek ötletnek tartották, pedig számonként 99 centből 70 nekik ment. 2010-re az iTunes-on keresztül 10 milliárd zeneszámot értékesítettek.

Az Uber is egy innováció, ami szokatlan, pimasz és bosszantó. Angliában, Spanyolországban, Németországban és más országokban is heves tiltakozó akciók indultak ellene, amiben utasokat, ubereseket, taxisokat vertek meg. Attól függően, hogy mikor ki volt éppen erőfölényben. Ennek sok értelme a testgyakorláson és a verés esztétikáján kívül természetesen nem volt.

„Torta? Szemétdomb? Lényegtelen, eddig ezen csak a taxisok osztoztak, most jöttek valakik, akik szintén odaférkőznének. Mi olcsóbban dolgozunk, mégis ugyanazt a szolgáltatást nyújtjuk és ez nagyon zavarja őket, mondta a 24.hu-nak egy madridi Uber-sofőr, akinek annyira bejött az üzlet, hogy otthagyta eredeti foglalkozását.”

Forrás: Könnygáz, felgyújtott autók, halálos fenyegetés – amikor a taxisok tényleg tiltakoznak az Uber ellen

A taxisoknak az lenne az érdekük, hogy ők is áttérhessenek egy Uber-hez hasonló rendszerre, mert az hatékonyabb, jobb és olcsóbb szolgáltatást nyújt. Mivel ők gyakorlottak és foglakozásszerűen űzik az ipart, a pontrendszerben valószínűleg sikeresek lennének. Aki mogorva, goromba az utasokkal szemben vagy vidám, jópofa történetekkel terrorizálja őket, az persze nem.

Az igazi vesztesek valószínűleg a taxi vállalatok lennének, mivel nem nagyon lenne rájuk szükség. Az Uber már megtalálta a megoldást az adóproblémára is, így az állam sem járna rosszul. A hiénákat és a megrögzött vaddisznókat ez a rendszer gyorsan kiszelektálja.

Természetesen, ha egy taxis úgy látja jónak, nyugodtan nekiláthat az „uber-utasok” gondos pépesre verésének is, de ebből nem fog megélni.

***

"Soha életemben nem kellett ennyi ideig győzködnöm embereket arról, hogy azt tegyék, ami nekik a legjobb" – Steve Jobs az iTunes-ról

Ábel Anita a Damu Rolanddal készült riportban szinte a teljes eszköztárat felvonultatta, amit elkövetnek pásztorkutya tulajdonosok, tisztes hímsoviniszták vagy csak az átlag hazai és nem csak hazai közvélemény: jogerős bírósági ítélet megkérdőjelezése, áldozathibáztatás, a szakértők hiteltelenítése, az erőszakos tett hétköznapivá, megérthetővé, feledhetővé tétele, vagy egyszerűen annak relativizálása.

Az ATV „A Nő Háromszor” című, 2016. 01. 10-i adásában az Ábel Anita-Endrei Judit-Lorán Lenke trió első vendége a 2015-ben börtönből szabadult Damu Roland, korábbi szinkron- és sorozatszínész, akit 2012-ben jogerősen (majd harmadfokon a Kúria helybenhagyásával) ítéltek el négy és fél évre a személyi szabadság kétrendbeli megsértése, testi sértés és erőszakos közösülés bűntette miatt. Az áldozat akkori barátnője, Palácsik Tímea - ma Vajna Tímea - volt. Damut végül a négy és fél év helyett példás magaviselete miatt két év után szabadon engedték.

Teljesen más ügyben, de legutóbb a celebek közül több éves börtönbüntetést Zalatnay Cini kapott nagy értékű csalás bűntette miatt, Zalatnay a kirótt három év helyett szintén két év után szabadult, mint Damu.

A cikkben nem térek ki Damu tárgyalásainak és az azt övező társadalmi visszhang elemzésére, ebbe könnyedén elmélyedhet bárki pár perces netes keresgélést követően. Különösen azért nem, mert amit január 10-én, vasárnap este láttunk az ATV-ben, az pontosan arról szólt, amit bármelyik sokadik kommentsorban észlelhetünk a Damu-féle, és bármely más, nők elleni erőszak ügyében.

A különbség az, hogy most egy alapvetően politikai hírcsatorna, az ATV esti bulvárműsorát láttuk, ahol Ábel politikai műsorokban dolgozó kollégái akár ugyanilyen témában szakmai alapon kell, hogy elemezzenek, kérdezzenek. A bulvár viszont nem arról szól, hogy egy bűncselekmény és elítélt esetén a szakmai elveket felrúghatjuk, új valóságot teremthetünk, meghazudtolhatjuk a tényeket: a bulvár ugyanannak a valóságnak egy másik arcát mutathatja csak meg.

Ábel Anita odáig merészkedett, hogy nyíltan relativizált egy jogerős, harmadfokon megerősített, börtönbüntetésben letöltött ítéletet. A riport elején tett egy kísérletet arra, hogy komolyan vegye azt, megemlítve, hogy van egy jogerős ítélet, de ez a momentum, a jog ereje a beszélgetés további részére egy puszta adottsággá, a magánemberi vélekedéssel, Isten előtti elszámolással, a „kollégát” baráti megfeddéssel egyenrangú tényezővé vált. „Nem feladatunk erről ítélkezni” – mondja ki Ábel, de hamarosan kiderül, ez alatt azt érti, hogy nem illik elmondani, amennyiben van ítélet, hogy hiszünk-e abban vagy sem. Tehát egy érthető reakció lehet az ítéletben hinni és nem hinni, megkérdőjelezni egy jogerős bírósági ítélet jogosságát.

A hazai bírósági rendszer függetlenségének 2010-es meggyengülése előtt épp így vélekedtünk erről: a jogra korbácsként és nem társadalmi rendet helyreállítóként tekintünk, ez Kádár-kori örökségünk. A fékek és ellensúlyok rendszere számunka épp úgy a kisember feletti hatalom jelképe, amit nem értünk és megvetünk. Ebbéli vélekedésünkben az sem ingat meg minket, hogy nem csupán magánemberi büntetőperben, de politikai szereplők polgárjogi perében is mind a mai napig többoldalú ítéletek születnek, a kormányhatalom legelső emberei vagy ahhoz közel álló körök is veszítenek pert rágalmazás és más ügyekben mai ellenzéki erőkkel szemben. A részrehajló ítéletekben sokkal inkább hiszünk, mint ahány esettel azt igazolni tudnánk. A magánemberi büntető ügy – különösen, ahol a vádlott és a tett is magánszférához köthető – pedig kívül esik a hatalomnak érdekes zónából..

Ábel tehát nem azt érti a „ne ítélkezzünk” kiszólása alatt, hogy a Bíróság független és szakmai ítész, a jog felettünk áll, az ítélkezés nem a társadalom dolga, hogy az mindannyiunk számára a társadalmi rendünk fenntartásának biztosítéka. Nem azt érti alatta, hogy hogyan ítélkezhetnénk mi, a büntető tárgyalási folyamaton kívülről, miközben az ítélet egy többéves, sok szakmai szereplős, több fordulós folyamat eredménye: rendőrségi nyomozás, orvosi és bűnügyi szakértők véleménye, büntetőjogászok és büntetőperes bíró szakmai mérlegelése után jön létre. Nem véletlen, hogy akár büntető-, akár polgári perekben neves ügyvédek politikailag fajsúlyos szereplők közt sem, csak ügyek közt válogatnak: egyazon ügyvéd képviselt már a politikai palettán a legkülönfélébb helyen álló szereplőket.

Büntetőügyben nem az áldozat, hanem az ügyészség a vádló. Damu ellen nem Palácsik, hanem az ügyészség emelt vádat. Ha valaki bűncselekményről tud, állampolgári kötelessége a rendőrséget értesíteni. Ezt a kórház is megtette volna. Palácsiknak jogában állt volna elhallgatni, hogy ki bántalmazta. Szerencsére nem fedezte bántalmazóját. Szakemberek köre dolgozik bántalmazott nők esetén, hogy meg merjék tenni a feljelentést.

Ebben a jogi folyamatban a vádlottnak jogi védelmet biztosít a bíróság, a vádat a bíróságtól különálló ügyészség képviseli, tévedések kizárására első- és másodfokú tárgyalás majd ítélet van, közte vádlottnak és vádlónak fellebbezésre ad a bíróság lehetőséget. Ezt követően a vádlott még harmadfokú felülvizsgálatot, adott esetben európai bírósági jogorvoslatot (ezzel már nem élt Damu) is kérhet. A folyamat végén megszülető jogerős ítélet sokkal több annál, minthogy egy jogképzetlen műsorvezető elölről kezdje azt a szintet, amit bármikor elolvashatunk egy átlagos, az interneten felbuzgó komment-habfolyamban

Adva van egy műsorvezető, egy nő, azon kevés nők egyike, aki a humor és hírelemzés mint maszkulin jogkörök hazai gittegyletébe, a Heti Hetesbe is bebocsátást nyert, ő lett a kemény és laza megmondó, a muffinsütés, a szülés mellett, sőt, inkább helyett a közügyeinkben – ha óvatosan is – de férfiak egy része által már elfogadott nő. Egy nő, aki nő elleni erőszak bűntettében jogerős ítélet után magabiztosan, az elítélttel a médiaceleb-kollegialitást mint vezérlőfonalat szem előtt tartva – „hisz’ ismerlek, tehetséges vagy, ejnye, Roland” – levezényli Damu Roland – más elkövetőktől már unásig ismert – vérlázító, már csak a teatralitásában is hazug, önfelmentő és áldozatvádló műsorát. A nők elleni erőszak tetteseinek efféle „műsorszámáról” sokéves szakirodalom létezik. Nem az a kérdés, hogy hazudik-e Damu, pláne nem a fent részletezett jogerős ítélet után, hanem azt kell tudnunk, hogy a hozzá hasonló elkövetők hazudozási mikéntje tudományosan feltárt, elemzett, tanítják, pepitában azonos módon, azonos pszichológiai mozgatók alapján, azonos érvrendszerrel folyik. Pikáns lenne, ha a szakma és téma korai, elismert szakembere, Morvai Krisztina adna tanácsokat Ábel Anitának erről…

Tudományosan feltárt továbbá a közvélemény ehhez asszisztáló műsorszáma is: az ítélet hiteltelenítése, áldozathibáztatás, a tett hétköznapivá, esetlegessé tétele. Míg Ábel Anita műsorvezetéséről médiakritika születhet, (ahogy született is a MaNcs-ban a debütáló, korábbi műsorról), addig múlt vasárnapi, erőszakot és annak elkövetőjét felmentő módszerét tanítják a jogi és kriminalisztikai szakmában.

Egyébként a műsorvezetés is szakma…Tanulható. Tanulandó.

Az áldozatok és a társadalom reakcióinak kiértékeléséhez érdemes végigvenni Damu eddig ismertté vált erőszakos eseteit. Ezt kizárólag a tettes és a közvélemény őt felmentő viselkedéselemzése, a magunkra ismerés végett javaslom, a bírósági folyamattal nincs dolgunk.

Mindenki kérdezze meg magától, emlékszik-e még ezekre, vagy elmerült az önfeledt vajnázásba?

Damu 2001-ben felfüggesztett börtönbüntetést kapott testi sértésért, az áldozat az akkori barátnője volt. Ekkor még nem volt befutott színész, felvenni úgy vették fel tv-hez, hogy az 5 év elévülés letelt addigra. 2007-ben megütötte TV2-s kolléganőjét, mert a nő beült előtte a kiérkező taxiba, amit Damu magáénak gondolt…Sváby fékezte meg Damut, ne fajuljon tovább a tettlegesség. Feljelentés nem született, kis szünetre ítélte őt a tv-csatorna. Damu sérelmezte, milyen jogon hivatkozik a TV2 a 2001-es ítéletben elavult esetére, perrel fenyegetőzött, ha valaki priuszosnak nevezte őt emiatt.

2008-tól már Palácsik az új barátnő. A közvélemény nyílt titokként arról beszélt, hogy Damu rendszeresen veri Tímeát. A feljelentést egy adott esetet követően Tímea 2009-ben kórházból tette meg, ahová mentő vitte be súlyos bevérzéses sérüléseivel. Ilyen egyértelműen verésre utaló, az alaposabb vizsgálat előtt is már észlelhető külsérelmi nyomokkal a kórház hivatalból is megteszi ismeretlen tettes ellen a feljelentést, ha az áldozat nem tenné. A kórház minden sérülésnél, egy kéztörésnél is esetleírást kér bárkitől. Damu Palácsik megverését, korábbi tettlegességi eseteit vagy nem tagadta, vagy maga is beszélt róluk, többnyire azzal zárta ezeket, hogy ő már bocsánatot kért, felindulására nem örömmel tekint vissza, vagy elévült. Minden egyes esetben úgy gondolja, ezt egy verbális szinten, önmaga ítélkezve tette felett, lezárhatja, ahogy a lekvárosüveg leverésével tenné az ember. Jogerős ítéletek után sem érzi, hogy súlyos, emberellenes bűncselekményeket követett el, nem fogja fel.

Most, hogy ismerjük a Damu-Palácsik bűnvádas ítéletet, nézzük meg újra a Palácsik feljelentése előtt nem sokkal történt elhíresült, tv-adásban leadott esetet: Damu tört-zúzott, őrjöngött a Hal a tortán adásában, mellette már/még Tímea ült barátnőként. A TV2 leadta, nem vágta ki – nyilván, ők már az azt követően eldöntött kirúgás miatt – de a háttér-műsorvezető és a főzőtársak még feladatuknak érezték megdöbbenve, de mégis, végignézni és mintha mi sem történt volna, ültükben lereagálni Damu ámokfutását. Korábban egy taxi és 5 perc várakozás miatt ütött, itt a főzőtudományát bírálták: komoly, fajsúlyos okok, amit férfi nem hagyhat indulat nélkül és megtorlatlanul… Aki látott már erőszakos férfit, vagy kicsit képzett pszichológiailag, látja, mikortól merevedik meg Damu arca a műsorban, ahol már nem veszi a poénokat, a bírálatokat. Palácsik jóval ezelőtt a pont előtt megérzi, hogy párja már abban a szerepben van, ahol már nincs visszaút: a többiek még önfeledten nevetnek, de Damu elkezdett feszülten ítélkezni, mintha bíróság vagy pedellus előtt lenne, túlreagálva egy bulvárműsor játékos vetélkedőjét. Csak ezt követően, amikor társai ezt nem észlelik, és bírálni kezdik őt, görcsöl be végképp Damu. Szűk a kameraállás, de ekkor már megjelenik Tímea nyugtató keze Damu vállán: nem először éli át ezt a folyamatot, megmerevedik a lány arca, a férfit nyugtatgatás, a kényszermosoly begyakorlott. Amikor Damu kitör, és zúzni, üvöltözni kezd, a többiek arcán a feszélyezett döbbenet ül ki, míg Tímea azonosulni próbál Damuval, számára a jelenet már jól ismert, megdöbbentő a rutinja a nyugtatgatásban, a társa indulatát felmentésben.

Andy Vajna ekkor még sehol sincs képben. Ekkor még a közvélemény ledöbben, mert élőben látja, hogy működik, ha valaki tombol. Nem ütik meg a nézőt, de beleszagolhatunk a képernyő előtt, milyen ezt megélni. Palácsik még nem Vajna Tímea, ő ott még csak egy közepesen sem ismert celeb, a közvélemény még nem érzi, hogy ez az őrjöngő fenevad magánszáma Tímea mindennapjainak része lehet. Megelégszünk azzal, hogy Damut elítéljük. Csak azért, mert mi is láttuk a saját szemünkkel, semmi másért.

Ismerjük Damu megelőző eseteit, megelőző bírósági ítéletét, ahol a felfüggesztett ítélet az első esetnek szólt, nem annak, hogy az kevésbé fájdalmas verés lett volna. Damu 2012-es ítéletének társadalmi értékelésében ott kell lennie annak is, hogy a jog a fentebb felsorolt nyomozati és háromfordulós bírósági tárgyalás mellett és jóval előtte biztosított neki egy első lehetőséget is, a 2001-ben adott figyelmeztetéssel. Éveken keresztül a társadalom, a jog megadta a lehetőséget egy erőszakos férfinak, annak környezetének, hogy szembenézzen kezelendő énjével. Sem a férfi, sem a környezete nem tett semmit, hogy ez változzon.

Mit tesz a társadalom a legújabb eset kapcsán? Tímea akárhogy megítélhető anyagi biztonság mellett Andy Vajna, kormányközeli, bal- és jobboldalon egyként megvetett médiaguru társa lesz. Aki mellett a lelki és testi sérthetetlensége is biztosítottá vált, érinthetetlenné vált egy korábban bántalmazott nő. Vajna Tímea azt a „hibát követte el”, hogy más, ismertté vált bántalmazó kapcsolatból kilépett celebekkel – pl. Demzsák Zsuzsa tv-műsorvezetővel, Horgas Eszter, fuvolaművésszel – szemben az erős, független vagy önálló női szerep helyett a védelmet kereső, ilyen esetben szintén gyakori és érthető pozícióba menekült. Még nagyobb pechjére választott társa gazdag és jóval idősebb nála.

Ha ekkora korkülönbségről Nyáry Krisztián ír rózsaszín egypercest a facebook-on egy író és múzsája közt, az konvencionális, és lájkezreket ér. Olyan korban, ahol nőnek jövedelme sem volt feltétlen, tehát az író éppúgy megélhetést is jelenthetett egy nő számára. Ha a pár tagjai közti korkülönbség Woody Allennél áll elő, az tökösnek számít, dacára az ellene kiskorú megrontásáért megindult pernek. Az eltérő társadalmi osztályból érkezők együttélését a Benedek Elek meséken felnőtt és azt gyerekeinek sulykoló, az osztálykülönbséget és különbségtételt megvető réteg is köpködi.

A tárgyalás során és a jogerős ítéletet követően Palácsik Tímea áldozatból Vajna Tímea, egy politikai ellenfél köpködni való liblingjévé vált, úgy, hogy az ítéletben a bántalmazást sosem tagadta Damu, de a nemi erőszak részét azonnali kórházba kerülését követően találta a bíróság jogerősen bizonyítottnak. Ugyanígy jár egy bántalmazott nő névtelen társsal vagy társ nélkül is, legfeljebb hamarabb engedik el a koncot. A lassan tíz éve „zelmúltnyolcévező”, bármire, de főleg, amire akar, arra feltétlen örök emlékező és emlékeztető magyar közvélemény már nem emlékszik a korábbi társát verő, tv-adásban őrjöngő Damura, a taxiért nőverő Damura.

Adott egy illetve több erőszakos bűncselekmény, ahol a társadalom számára eltűnt az elkövető, és eltűnt a bűntett, az áldozat pedig újra célpont lett. Nos, ezt tanítják a nők elleni erőszak jogi és kriminalisztikai elemzésében a szakmának, hogy ez a társadalmi felmentés hogy működik.

A legaljasabb fordulatot ott követi el a magát baloldalinak vagy ellenzékinek nevező közvélemény, amikor Kövér László „unokát szülős”, a nők jogát két lábbal tipró kijelentése kapcsán kajánul posztolja Andy Vajna és Tímea fotóit azzal, hogy a „gusztustalan, kövér nagyapának már rögtön unokát szülhet a pénzsóvár cafka”. A Kövérrel szemben nőjogokra kényes szerepben tetszeleg az a közvélemény, aki a női áldozathibáztatás nem csupán szégyenteljes, de szociálpszichológiailag igen káros módszerét űzi évek óta, most éppen Vajna Tímea ellen. Arról szó se essék, hogy Andy Vajna „kövér disznó”, „húzzon haza Amerikába”, és ez bugyog fel nem pusztán egy átlagos, kommentjei alapján kormánykritikusnak feltételezhető közönség száján, de ismert demokraták, jogvédők oldalán is…

Sokan konkrét szándékot, akár komolyabb összefüggéseket, sőt, konteókat szoktak felhozni, ha az ellenzékiség egyik végvárának tartott médiumban, az ATV-ben valami számukra nem tetsző, vagy igazoltan antidemokratikus mozzanat történik.

Ezzel szemben Ábel Anita megdöbbentő, annál magabiztosabb és rémisztőbb produktumában én csak ennek a fent leírt társadalmi jelenségnek a lenyomatát látom. Odáig merészkednék csak feltételezésben, hogy Andy Vajna kritikája több, mint elvárt, sőt, a kritikája igazolható is az ATV-ben, de nem kaszinókról, államilag dotált magánbefektetésekről, és nem filmforgalmazásról szólt volna a műsor. És legfőképp nem Andy Vajnáról. Végig kell hallgatnunk a műsorvezetői nőtrió hallgatása mellett a teljes „szegény börtönviselt és a gazdag hamisan vádló” műsorszámot.

A műsorvezetésben Ábellel szemben klasszikus iskolával rendelkező, egy generációval idősebb Endrei Judit egyetlen visszakérdezés után végképp elbukott a szakmaiságért el sem indított csatában: Endrei szakmai csúcsán a nők elleni erőszak témája még a szőnyeg alatt volt. A riportban csupán a háromgenerációs igény miatt díszletként odarakott Lorán Lenke még a „ne visíts, lyányom, akkor hamarabb szabadulsz” korszak képviselője szinte meg sem lep, hogy szótlan marad.

Maradt a magabiztos, 40-es, kisgyermekes anyaként is dolgozó modern nő, a feminista közvélemény ideálja, aki élő adásban nyomott egy kis kollegiális barackot Rolandka fejére, felkacagott, félrerúgott egy jogerős bírósági ítéletet, isten előtti ítélkezést emlegetett, nagyokat hallgatott, csevegett, ezzel új igazságot osztott.

Megy ez vakkomondor nélkül is. Nőktől is.

Ezt a hiperbuzgó Kövér Lászlót az érdemeire való tekintettel előbb vagy utóbb ki fogják nevezni az Elnöki Tanács elnökévé. Az őszes hajú ifjú demokrata mostanában szentimentálisan és párás szemekkel emlékezik vissza mozgalmas fiatalkorára és a Kádár-rendszer előremutató vívmányaira. Sorkatonaság, hűséges, megbízható párttitkárok a munkahelyeken, egypártrendszer, pártmédia. Idővel minden gyönyörűség megvalósulni látszik. Stadinger István örökösének már saját munkásőrsége is van, csak ezt most Országgyűlési Őrségnek nevezik. Ennek jelenleg ugyan mindössze 349 tagja van, de a munkásőröktől eltérően zsoldot is kapnak.

Kövér László lassan már egy hónapja folyamatosan dörmögi tele a Kárpát-medencét a magánéleti problémáival és bánatával. Nagyon kegyetlen érzés lehet minden áldott nap nemzethalálos vízióval felkelni és nyugovóra térni. Erre az áfiumra bizony nincs medicina. Marad a kesergés és az indulati tőke.

Kövér László multimédiás celebkedése arra mindenesetre kiválóan alkalmas, hogy elterelje a figyelmet a szubjektív és ad-hoc módon bevethető „terrorveszélyhelyzet” törvénybe iktatásáról. Átok reá, ki megszavazza! Brutális fenékbe rúgásról van ugyan szó, de mivel a Fidesz részéről érkezik, így nem sok embernek fáj, sőt örülnek is neki, mert nem valami liberális-féle, nyavalygós, hanem igazi férfias dologról van szó:

"Csodálatos kocsik jönnek,
Legendás férfiak érkeznek,
Ezt nézd meg, érdemes!
Soruk nyílegyenes!
Első a rend,
Aztán a csend!
Fegyelem!
Figyelem!"

Hobo Blues Band - A vadászok gyülekezője (részlet) 1984!

Egy 30 pontos listát gyorsan odagyurmázni a gránitszilárdságú alaptörvényhez elég érdekes megoldás. Ennyi erővel a statáriumot is be lehet vezetni, ha a szükség majd úgy hozza vagy zordabbra válik a nemzetközi helyzet. A legveszélyesebb terroristák jelenleg a külföldről finanszírozott civil szervezetekben és az interneten garázdálkodnak. Na és persze ott van még a Public Enemy No.1, azaz az első számú közellenség, Hosszú Katinka, elvetemült terrorúszó.

A magyarok nagy részét a demokrácia nagyjából annyira érdekli, mint Albert Einstein ekvivalenciaelvének magyarázata. Tudják, hogy van valami ilyesmi, de, hogy mire lehet használni, azt annyira nem. Mindenesetre otthon nem sok mindent lehet vele kezdeni.

"Feltételezzük a gravitációs tér és a vonatkoztatási rendszer megfelelő gyorsulásának egyenértékűségét. Ez a feltevés általánosítja a relativitás elvét arra az esetre, amikor a vonatkoztatási rendszer egyenletesen gyorsul." Rendben, legyen így, ha valakinek ez megnyeri a tetszését. Van, aki még a nevetséges evolúcióban is hisz.

Orbán Viktor általános relativitáselmélete azonban ennél sokkal érthetőbben hangzik. "Feltételezzük a terrorveszély és a vonatkoztatási rendszer megfelelő gyorsulásának egyenértékűségét. Ez a feltevés általánosítja a relativitás elvét arra az esetre, amikor terrorveszélyhelyzetben a szükségállapotnál gyengébb, de az általában természeti katasztrófáknál elrendelt veszélyhelyzetben megszokottnál szélesebb jogköröket adunk a kormánynak." Szabadon átírható költségvetéssel, határok lezárásával, a sajtó és az internet korlátozásával, a külföldiek, legfőképpen Soros György és reakciós bandájának fokozott ellenőrzésével, kijárási tilalommal, jegyrendszerrel, általánosan kötelező, egész napos pizsama-használattal meg más efféle csip-csup, említésre sem méltó megszorításokkal.

Minden józanul és felelősen gondolkodó magyar állampolgár számára egyértelmű az a tény, hogy a választások közeledtével a terrorveszély rendkívüli módon megnő. Különösen igaz ez az ellenséges választási plakátok elhelyezésére, az államellenes gyülekezésekre, csoportosulásokra, a gyalázkodó, hamis információt terjesztő internetes mémekre, blogokra és a korrupció mértékének mániákus emlegetésére. A plakátokkal kapcsolatos kegyetlen harcok már el is kezdődtek Budapest területén.

A mostani áldatlan állapotokkal ellentétben, ha már meglenne, „terrorvészhelyzet" esetén a Honvédség simán leszerelhetné ezeket a diverzáns hirdetőoszlopokat. Az ellenállást tanúsítókat – természetesen kizárólag az állampolgárok biztonsága érdekében – szomorú szívvel, de teljesen jogosan lőhetnék halomra. Ezek a randa oszlopok az alakjukkal amúgy is nagyon emlékeztetnek a minaretekre csak egy kicsit kövérebbek és nem ordibál senki a tetejükről.

Ha ez az alattomos, univerzális, szóbeszéd alapján könnyedén bevethető „terrorveszélyhelyzet” bekerül az alaptörvénybe vagy mibe, akkor az 1989. október 23-án kikiáltott, harmadik magyar köztársaságot úgy ahogy van megette a fene. Különösebb ellenállás nélkül, közönyösen hagytuk szétrohadni. Visszacsúsztunk a kiindulási pontra, csak közben elszegényítettük az ország majd harmadát és sikerült néhány szerencsés családnak jól meggazdagodnia.

1989-ben sem mi vívtuk ki a demokráciát, csak megkaptuk, hogy szórakozzunk vele kedvünkre. Mivel sok mindent nem nagyon tudtunk vele kezdeni, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy gond nélkül, simán és következmények nélkül le lehetett nyúlni. Valójában ez egyáltalán nem a Fidesz-KDNP hibája. Ügyesek, szemfülesek és gátlástalanok voltak.

Kövér László házelnök úr bölcs szavaival teljes mértékben egyetértek: „A hülyét még a templomban is megverik.”

O.V.: "Főpolgármester úr, számomra a főváros nem matematikai, hanem irodalmi kérdés."

Orbán Viktor Tarlós Istvánhoz intézett szavai

Blikk: "Oké, de ez mit jelent?"

T. I. : "Ezt nem akarom és nem is tudom értelmezni."

Tarlós István Blikkhez intézett szavai

Ha még magának a főpolgármester úrnak sincs fogalma a miniszterelnök úr misztikus megjegyzésének jelentéséről, akkor a Bermuda-háromszög, a yeti, a chupacabra, Berki Krisztián elsöprő sikere és más izgalmas rejtélyek után egy újabb titokkal gazdagodott az emberiség. Elvégre nem állíthatunk minden miniszterelnök mellé egy katonai kódfejtőt vagy dakota származású irodalomkritikust. Talán Erich von Däniken egyszer majd előrukkol valami hátborzongató, földönkívüli magyarázattal.

A létezésén és azon kívül, hogy nagyon foglalja a helyet, nem teljesen egyértelmű, hogy mi a gond Budapesttel, főként, mint irodalmi alkotással. Esetleg újra kéne írni az egész bűnös várost? Elképzelhető, hogy Budapest fővárosnak egy kicsit már túl zsémbes és öregecske? Sminkelni kellene? A Várbazár felújítása tényleg hasonlít ehhez a művelethez, mivel azt is naponta fel kell újítani.

Talán végre elérkezett annak az ideje, hogy valahol a közelben alapítsunk egy teljesen új székesfővárost. Valószínűleg ezért is nevezték ki a hetyke bajszú Tessely Zoltánt Etyek, a Szent László- és Váli-völgy hűséges, készséges és alázatos szolgabírájává. Felcsút vajon alkalmas lesz-e a napjainkban látványosan felemelkedő Kelet-európai Birodalom (vö. Keletrómai-birodalom) székhelynek? A leendő Bizáncnak jelenleg mindössze 1.812 lakosa van. Ez kétségtelenül nagyon biztató szám, de elegendő-e ez arra, hogy a település belátható időn belül, nyüzsgő, színes, ennek ellenére dekadenciától szigorúan mentes metropolisszá váljon?

Ezt a mostani fővárost a magyar miniszterelnök valami miatt ki nem állhatja, sőt rettenetesen utálja. Bizony nagyon méltánytalan megnyilvánulás a részéről, mivel Budapest nem tehet arról, hogy az lett. Hosszas válogatás után így alakult. Az a szokás, hogy minden rendes országnak van egy fővárosa. Az egész országra nem lehet rámondani, hogy az. Mármint azt, hogy Magyarország fővárosa önmaga, kivéve Budapestet és a hozzá tartozó agglomerációt.

Tarlós Istvánhoz intézett atyai intelmeiben a miniszterelnök úr azt is kijelentette, „ha rajta múlna, nulla százalék EU-s fejlesztési forrást biztosítana Budapest számára, az uniós pénzeket vidékre irányítaná”. Ez bizony határozottan hazafias, márciusi ifjakhoz méltó gondolat. Máig is érthetetlen, hogy minek lebzselt Petőfi Sándor a korhely cimboráival a Pilvax kávéházban. Mentek volna inkább vidékre forradalmat kirobbantani.

Orbán Viktor szigorú dorgálását izgalmasan ellenpontozta Lázár János, főispán biztató kijelentése, miszerint: „A kormánytól nem kell megvédeni Budapestet, mert az a főváros legnagyobb támogatója.” Az amúgy sem egyszerű esetet még pikánsabbá tette az eddig gondosan titkolt szürke eminenciás, Habony Árpád felbukkanása, ezúttal békebíróként. A hedonista jószolgálati nagykövet szerepe nem teljesen világos. A miniszterelnök és a főpolgármester hivatalosan nem esküdt ellenségek. Az persze elképzelhető, hogy Tarlós István közben átállt a sötét oldalra csak elfelejtették őt erről időben értesíteni. Egyes források szerint a főpolgármester azzal hozta ki a sodrából a miniszterelnököt, hogy Tarlós zoknit stoppolt és az "In the Mood"-ot fütyörészte a megbeszélésük közben.

Az egymásnak ellentmondó kijelentések alapján Budapest esetében egy eklektikus, improvizatív, zsarolásokkal és fenyegetésekkel teli városfejlesztési és működtetési koncepció rajzolódik ki a szemünk előtt. Az ördög a részletekben lakozik. A fentiek fényében a gonosz szerzet valószínűleg egész nap össze-vissza rohangál a lakhelyei között, meglehetősen nagy sebességgel és vélhetően igencsak feldúltan.

Szobortologatásra, újak felállítására, régiek eltüntetésre, utcák, terek hazafias átnevezésére feltehetően a jövőben is bőven lesz pénz, mivel ezek egy nagyváros infrastruktúráját alapvetően meghatározzák. Stadionokból, jobban mondva fedett sportlétesítményekből sem lesz hiány. Az egyikből a másikba eljutni viszont embert próbáló feladat lesz az arra vállalkozó bátor, mindenre elszánt kalandorok számára. A lázálomszerű Budapesti Olimpia versenyszámai közé – a külföldi látogatók részére – érdemes lenne felvenni a tájékozódási tömegközlekedést is.

Budapest egyes részei irgalmatlanul leroggyant állapotban vannak. Ezeket a távoli, zord vidékeket szerencsére csak panelprolik lakják. A rezervátumokban élő őslakosok, illetve telepesek (lásd. Kovács Ákos, nótaénekes) mindennapjai és életmódja nem nagyon érdekli a kormányt. Bayer Zsolt szerint pogány baloldali szavazókról, illetve liberális nyavalyásokról van szó, akik nem érdemelnek kíméletet. Senki ne ringassa magát hamis illúziókban. A harci publicista nemsokára ki fogja jelenteni, hogy a jobbikosok is valójában liberálisok, csak egy kicsit másként.

A főváros tömegközlekedése romantikus, XIX. századi szemmel nézve világszínvonalú. Mai mércével mérve viszont egy kissé slampos. Budapest, Bukarest után Európa második legszennyezettebb levegőjű fővárosa. „A Budapest környezeti állapotértékelése 2013” tanulmány alapján a belváros – különösen az V. VI. VII. kerület – levegőminősége erősen kifogásolható. Némi optimizmusra adhat okot az, hogy a káros egészségügyi mellékhatások csak huzamosabb tartózkodás esetén és valamikor később jelentkeznek.

Bécs tömegközlekedési-hálózatának tervezéséhez és fejlesztéséhez képest Budapestté eléggé anarchisztikusnak tűnik. A budapesti 4-es metró építését 1978-ban kezdték el és 36 év múlva át is adták. Eközben még a Szovjet birodalom is összeomlott. Bécsben a 16,4 km-es U4-es szakaszt 5 év, a 17,4 km-es U6-ost 7 év alatt építették meg. Az U5-sel 1967 óta ők sem boldogulnak, ezért inkább túlléptek rajta.

Nem szabad azonban elhallgatni azt a jelentős tényt, hogy mindeközben Magyarország tereinek nagy részét sikeresen leköveztük. Nem tudom, hogy máshol mennyi az egy főre jutó térkövezett területek nagysága, de nem lepődnék meg, ha ebben világelsők lennénk. Az uniós fejlesztések jelentős hányada mehetett el a lakosság közérzetét alapvető mértékben meghatározó, rekreációs térburkolásokra. Valóban nagyon praktikus megoldás, mivel játszi könnyedséggel fel lehet szedni, és ha maradt még rá egy kis pénz, másik, jóval tetszetősebb díszburkolatot lehet a helyére lerakni. Egy autópályával, vagy egy normális közúttal sokkal több macera és probléma van.

Budapest infrastruktúrájának fejlesztése jelenleg a miniszterelnök szimpátiájától, pontosabban ellenszenvének mértékétől, Tarlós István zsarolási potenciáljától, a kerületi polgármesterek szándékaitól és jóindulatától függ.

Herr Bürgermesiter Michael Häupl jóval könnyebb helyzetben van. A 66 éves joviális herpetológus már 1994. november 7. óta Bécs közkedvelt polgármestere.