Ezen a képen nem szerepel Kaguta Nkwaanga

Kaguta Nkwaanga 1973. szeptember 5. és 1977. október 20. között volt Uganda kegyetlen, véreskezű és lelkes diktátora. Az ország zavaros és kaotikus politikai viszonyaira jellemző, hogy ebben az időszakban az ország egy másik, Nkwaanga-nál még véresebb kezű diktátorral is rendelkezett Idi Amin Dada személyében. A két diktátor elég sokáig békésen megfért egymással, mivel kegyetlen tetteiket kölcsönösen önmaguknak tulajdonították.

Nkwaanga vesztét az okozta, hogy a CIA őt akarta felhasználni Idi Amin megbuktatására. Nkwaanga ezt ostoba és meggondolatlan módon az első számú diktátor tudomására hozta, amiért hálából az utolsó skót király rituálisan megkínoztatta, majd mikor Nkwaanga nagyjából még életben volt, megnyúzatta. Szakszerű darabolás segítségével rituálisan feláldozta, végül megetette az erre a célra tartott házikrokodiljaival.

A CIA mindenképpen szerette volna titokban tartani ezt a kínos fiaskót, ezért az összes nyomot, azaz Nkwaanga hozzátartozóit, ismerőseit, közvetlen munkatársait, kedvenc használati tárgyait és tisztálkodó felszerelését eltüntették. Személyes testőrsége csak azért maradhatott életben, mivel még időben elárulták őt, amit hivatalosan is igazolni tudtak a hatóságoknál. A tisztogatási műveletben nagyon hasznosnak bizonyult Idi Amin Dada, pont az ilyen akciókra rendszeresített, olajozottan működő infrastruktúrája és megbízható krokodiljai.

A sokat szenvedett ugandaiaknak azért nem tűnt fel a kettős diktátorság, mivel ők legfőképpen az életben maradással, illetve a szezonális meneküléssel voltak elfoglalva. A terrorakciókat végrehajtó fegyveres alakulatok soha nem kötelezhetők arra, hogy a megrendelt mészárlások előtt igazolják magukat és részletesen elmagyarázzák tettük okait és annak várható következményeit. Egy pizzafutártól sem kér senki részletes életrajzot. Ha történetesen AK-47-es gépkarabély is van nála, akkor pedig végképp nem próbál összebarátkozni vele.

Uganda második számú diktátoráról eddig nagyon keveset lehetett tudni, egészen pontosan semmit. 2014-ben azonban Upshur Woodward, a Washington Post újságírója érdekes fülest kapott egy „Mély fájdalommal tudatjuk Önnel” nevű rejtélyes informátortól, hogy akadna a CIA aktáiban egy érdekes anyag valami ugandai diktátorról, aki véletlenül feledésbe merült.

Woodward óvatos és veszélyes nyomozásba kezdett, de később kiderült, hogy Nkwaanga aktájának titkosítását már 1993 májusában feloldották, ez azonban akkoriban az égvilágon senkit sem érdekelt. Így, a mindenre elszánt újságíró bonyodalom nélkül bepillantást szerezhetett az értékes iratokba.

Kaguta Nkwaanga valamikor az 1920-as években születhetett, aminek a környéken senki sem tulajdonított túlzott jelentőséget, így a pontos dátumot nem ismerjük. Az iratokból az is kiderült, hogy pont emiatt a diktátor a biztonság kedvéért havonta tartott fényes születésnapi ünnepségeket.

Valószínűleg lugubarai nemzetiségű volt, de valódi származása kissé zavaros. Apja törzsi varázsló és fogtündér volt, anyja pedig háztartásbeli. Annyi biztosan tudható, hogy Szudánból valamikor az 1910-es években menekültek át az Ugandai Protektorátus területére, miután Kaguta apja felfedezett egy rendkívül nagyhatású gyógyító szert, amely közvetlenül 1321 páciens kegyetlen, hosszan tartó szenvedésekkel járó halálát okozta.

Az Ugandai Protektorátusban a későbbi diktátor szemrevaló anyja, gyors- és gépírónői állást kapott Nabakyaala Basuuta tábornoknál, annak ellenére, hogy a nő sem írni sem olvasni nem tudott. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy Kaguta apja valójában maga a tábornok lehetett. Az aktából az is kiderült, hogy a magas rangú katona egy partin kijelentette, hogy valószínűleg akad ugyan néhány gyereke itt-ott, de soha nem volt ideje ezzel foglalkozni, mivel akkoriban elég sok kivégzést kellett megszerveznie és korrekt, balesetmentes módon lebonyolítania.

Kaguta Nkwaanga egy angol missziós iskolába járt. Itt nagy hatással volt rá Bonaparte Napóleon életének története, valamint a 7,7 mm kaliberű Maxim-géppuska működési elve és annak gyakorlati felhasználása. A későbbi diktátor már gyermekkorában rajongott a fegyveres konfliktusokért és a lázadások szakszerű leveréséért.

Iskoláinak önkéntes befejezése után belépett a brit hadseregbe, ahol először harctéri szakácsként alkalmazták. Sajnos ennek hatására a lövészezredénél heves lázadások törtek ki. Reformkonyhája nem nyerte meg a legénység tetszését, ami az angol konyha ismeretében nem is meglepő.

Nkwaanga-t ezután a géppuskák karbantartásával és a lőszeres hevederek kezelésével bízták meg. Tehetségével, szorgalmával és briliáns tudásával gyorsan kivívta elöljáróinak elismerését. Nemsokára hadnagyi fokozatot ért el. Sir Henry Mouseport az emlékirataiban így emlékezett meg róla: „Akkoriban Ugandában volt egy Kaguta Nkwaanga nevű hadnagyom. Bevallom, kissé meglepett az, hogy az illető úgy lövöldözöt a géppuskával, mint egy vadállat. Sajnálom, de ezt a tevékenységét nem tudom finomabban kifejezni. Szavamra mondom, ördögi látványt nyújtott. Minden bizonnyal kissé eszelős volt a fickó.”

1962-ben Uganda elnyerte a teljes függetlenségét és Milton Obotét választották meg miniszterelnöknek. Erről sajnos Nkwaanga nem szerzett tudomást, ezért a Brit Birodalom nevében lemondásra akarta kényszeríteni Obotét. A téves puccs rövid idő alatt kudarcba is fulladt. A miniszterelnöknek azonban megtetszett Nkwaanga vakmerő bátorsága. A biztonság kedvéért azt azért megkérdezte tőle, hogy nem áll-e valamilyen pszichiátriai kezelés alatt. Obote ezután Nkwaanga segítségével puccsal megdöntötte Edward Mutebi Mutesa kabakát, egy király és egy köztársasági elnök spontán hibridjét. Öröme azonban nem tartott sokáig, 1971-be ugyanis Idi Amin Dada, szintén Kaguta Nkwaanga segítségével, őt is megdöntötte.

Nkwaanga belefáradt a különféle puccsok egyhangú sorozatába, ezért Morotoban nyitott egy katonai tanácsadói irodát. Vállalkozása azonban teljes kudarcba fulladt. Néhány profi bérgyilkosságból, emberrablásból és fegyveres zsarolásából nem tudta nyereségesen működtetni a cégét. 1973 nyarán merült fel benne az a gondolat, hogy puccs és mindenféle nagyobb feltűnés nélkül átveszi a hatalmat, illetve titokban megosztozik azon Idi Amin Dadával.

A morotoi helyi újságban feladott egy hirdetést, hogy ő Kaguta Nkwaanga kabaka, de eddig erről nem szívesen beszélt társaságban. Megírta, hogy mindenre elszánt fegyveresek és korrupt hivatalnokok jelentkezését várja, megismerkedés céljából. Támogatói segítségével viszonylag gyorsan és hatékonyan kiépítette elnyomó rendszerét, melynek megszervezésében az olasz maffiát alkalmazta mintaként. Ennek segítségével rövid idő alatt nagy tekintélyre tett szert a környéken. Természetesen csak azoknál, akik ismerték. Ezután demonstrációs célú kivégzésekkel megszilárdította a hatalmát.

Rendszerének stabilitásához az is hozzájárulhatott, hogy embereinek nagy része mind őt, mind Idi Amin Dadát hűségesen kiszolgálta. Ezzel természetesen ők is jól jártak, mivel dupla jövedelemre tettek szert és az ellenségeikkel is hatékonyabban számolhattak le.

Nkwaanga állítása szerint szívből gyűlölte az erőszakot, ezért kegyetlen erőszakot alkalmazott ellene, ami újbóli erőszakot váltott ki. A diktátor ezt még jobban gyűlölte, de bátran és irgalom nélkül harcolt ellene.

1972-ben egy monumentális hongkongi filmalkotás hatására rájött, hogy ő a Csing-dinasztiához tartozik és mandzsu. Tanácsadója és hűséges harcostársa, Tito Oryem Okello felhívta rá a figyelmét, hogy Nkwaanga jól láthatóan fekete bőrű. A diktátor erre haragra gerjedt és rasszizmussal vádolta meg Okellot. Baráti viszonyuk jelentősen megromlott. Nkwaanga egyik írásában így emlékezett erre a konfliktusra: „Okello kétségtelenül komplett idióta és megrögzött hazudozó, ráadásul rasszista is volt. Nem a bőröm színe határozza meg azt, hogy mandzsu vagyok-e, hanem az, hogy a Csing-dinasztiához tartozom, és valószínűleg nagyon jól beszélnék mandarinul, ha tudnék. Pompásan állnak rajtam a hagyományos kínai ruhák és vannak kínai evőpálcikám. Mélyen megrázott azonban az a tudat, hogy Okello-t még a régi barátságom és szimpátiám sem tudta megvédeni a kivégzéstől. Nagy veszteség ért azzal, hogy személyes kérésére agyon kellett lövetnem őt és a rokonságát.”

Moroto járásban ezután – Afrikában kissé szokatlan módon – tömegesen épültek fel a kínai színházak és a kínai éttermek, valamint elkészült a Kínai Nagycirkusz grandiózus épülete. A kenyai határon nekiláttak az Ugandai Nagy Fal megépítésének is. Nkwaanga betiltotta a kézzel evést, a kést, a villát és a kanalat. A lakosságot még a gyümölcsök fogyasztása esetén is evőpálcikák használatára kötelezte. Ez a környéken hatalmas éhínséghez vezetett, annak ellenére, hogy a lakosság számára bőségesen rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer.

Nkwaanga, mikor szakértői egyértelműen kiderítették mandzsu származását, kínai császárrá kiáltatta ki magát és hozzákezdett a morotoi Titkos Város megépítéséhez.

Idi Amin Dada 1972. augusztus 5-én kiutasította az országából az összes ázsiai származású lakost. Érthető tehát, hogy nagyon felzaklatta és rendkívül megdöbbentette az a tény, hogy ennek ellenére a Kínai Császárság központja pont Ugandában található. Baráti látogatás ürügyén azonnal meg is hívta az ugandai kínai császárt.

Nkwaanga császár korábbról már jól ismerte Skócia királyát és a kivégzésekhez való beteges vonzalmát. Kapóra jött tehát számára az, hogy a CIA a kínai császár segítségével próbálta megdönteni a skóciai uralkodót. Nkwaanga számára a politika egyet jelentett a gátlástalan szószegéssel és az aljas árulással. Csak azt kellett eldöntenie, hogy ebben az esetben kit is áruljon el. Tévedhetetlen megérzései ezúttal cserbenhagyták és úgy döntött, mindent elmond a királynak.

A két uralkodó 1977. október 20-án, Kampalában találkozott egymással. Idi Amin Dada nagy tisztelettel és nyájasan fogadta Nkwaanga császárt, aki még ekkor sem fogott gyanút. A császár részletesen beszámolt a CIA galád terveiről, azaz a kínai puccsról és biztosította Idi Amint a Kínai Birodalom teljes támogatásáról. Őméltósága Al-Hajji Doktor Idi Amin Dada, Tábornagy, Örökös Elnök, VC, DSO, MC, Minden Földi Vadak és Minden Tengerek Halainak Ura, az afrikai Brit Birodalom, és különösképpen Uganda Meghódítója hálás köszönetet mondott mindezért. Bőségesen megvendégelte Nkwaanga császárt, majd egy rövid és kellemes délutáni szieszta után kivégeztette. A bőréből egyes értesülések szerint esztétikus határidőnaplókat készíttetett, melyeket elküldött a CIA számára. Az amerikaiak hivatalosan mindezt természetesen a mai napig tagadják.

Gyárfás Tamás egy nagyjából szélesre nyílt mosollyal az arcán

"Kérdésünkre Gyárfás Tamás, a szövetség elnöke annyit megerősített, igen, szerették volna, ha Katinka is rajta van, együtt mosolyog Gyurtával, de hogy végül miért nem így alakult, nem volt hajlandó elárulni."

Forrás: Hosszú Katinka-ügy: reagált a zsarolási vádra Gyárfás Tamás

Az éles szemű szemlélőknek már minden bizonnyal régóta feltűnt az, hogy a miniszterelnök úr, nevezetesen Orbán Viktor, igencsak szívén viseli a hazai testnevelés, különösen az élsport problémáit, nehézségeit. Nincsen ebben semmi sanda politika szándék. Csupán egyszerű, békés, ártatlan szabadidős tevékenységről van szó.

Sixtus pápa pápa is nagy lelkesedéssel és odaadással gyűjtötte össze a quattrocento legjelentősebb művészeit, hogy kifestesse velük a Sixtus kápolnát. A mennyezet azonban II. Gyula pápa legnagyobb bosszúságára megrepedt, így kénytelen volt megbízni Michelangelo Buonarrotit, hogy valahogy javítsa ki azt. A pápa szerint Michelangelo kicsit túlbonyolította a dolgot, de a freskó négy év alatt végül is elkészült. II. Gyula pápa azonban már nem volt olyan bőkezű a művészetekkel kapcsolatosan, mint IV. Sixtus, mivel vele ellentétben, ő a hadakozásban találta meg a mennyei boldogságot.

Orbán Viktor azonban tényleg őszintén él-hal a sportért, mivel igazi háborút eddig még nem sikerült kirobbantania. Ha valamiféle versenyszerű testmozgáshoz kell a pénz, azt mindenképpen előteremti. Most is megígérte, hogy szívesen segít, csak mondják meg, mennyi pénz, vagy valami hasonló dolog kell.

Az iskolai kötelező védőoltások valószínűleg mély traumát okozhattak Orbán Viktor életében, mivel sem az oktatást, sem az egészségügyet nem kedveli. Ezekről a kevésbé fontos területekről minden nagyobb szívfájdalom nélkül, bármikor át tud csoportosítani pár milliárdot a jeles sportesemény zökkenők nélküli lebonyolítása érdekében. A barokkos arcú Ókovács Szilveszter szerint a miniszterelnök úr az operának is nagy barátja és értő rajongója. Ebben én egy kicsit azonban kételkedek, mivel Felcsútnak még egy valamirevaló operaháza sincs. (Forrás: „Orbánnal csak operáról beszélünk” – Ókovács Szilveszter a Mandinernek)

A vizes-világbajnoksághoz a pénz tehát korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. Ezért nem nagyon értem Gyárfás Tamás garasoskodását. Ő meg ugye Hosszú Katinka furcsa kéréseit. A Magyar Úszó Szövetség a jelek szerint amúgy is tele van teljesen tudatlan és álmélkodó emberekkel. A nyilatkozataikból az derült ki, hogy senki nem ért senkit és semmit. Kétségbeesett, tanácstalan, elkerekedő szemekkel ide-oda tekingető emberek rémült gyülekezetének benyomását keltik. A magyarországi úszó-, illetve vizes világbajnokságot 2017. július 14. és 30. között rendezik meg. Remélem addig ez az áldatlan állapot megszűnik, és a rendezők meg tudják beszélni egymással, hogy ki mit akar, az pontosan mennyibe kerül, illetve ki, kinek az ismerőse, esetlegesen kedves barátja.

Gyárfás Tamás Budapesten született, 1949. március 22-én. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy leírjam: – Az Isten éltesse erőben, egészségben, az emberi kor legvégső határáig! A születési ideje szerint ő a Kádár-korszak terméke, illetve jól sikerült gyermeke. Ez azt jelenti, professzionális módon megtanulta azt, hogy miként lehet ravaszul ügyeskedni. A szervezéstől ez a tevékenység annyiban különbözik, hogy kevesebbe kerül, azaz a sportünnepély rendezésre szánt pénzből többet lehet más, hasznosabb célra fordítani.

A spórolás Demjén Ferenc nagy ívű himnuszának, az „Ússz, amíg élsz” című műnek kalandos történetével kezdődött. A Kossuth díjas maestro joggal számíthatott arra, ha közmédia 26,5 millió forintot fizette ki a szintén Kossuth-díjas Kovács Ákos remek, világszínvonalú szignáljaiért, akkor majd ő is megfelelő javadalmazásban fog részesülni 3 perc, 49 másodperces, lelkes buzdításra alkalmas zenei élményért cserébe. Úgy gondolta, rongyos ötmillió igazán nem lehet probléma, mivel valójában ez csak egy jelképes összeg. Nagy csalódására azonban be kellet érnie Gyárfás Tamás hálájával, valamint meleg hangú méltatásával, a magyar nemzet megbecsülésével és azzal, hogy a zenéjére a magyar miniszterelnök a levegőbe lövöldöz. A dinamikus klip minőségén az is megfigyelhető, hogy valószínűleg ingyen letölthető programokat használtak az összeeszkábálásához, amit egy szövegszerkesztésre kiválóan alkalmas irodai számítógépen végeztek el.

A következő botrány egy pompás szóviccel indult. A hírhedt, zombiszerű kabalafigura, a jópofa Bol-dog névre hallgatott, és úgy nézett ki, mint egy lisztben alaposan meghempergetett sátán kutyája, aki üldözés közben magára borított egy spagettis tálat. Természetesen szósz nélkül. Gyárfás szerint ez a szörnyeteg ingyen, baráti szívességből készült. "Gyárfás ugyanis elmondta, a szövetség 2021-re készült, így amikor kiderült, hogy 2017-ben lesz a világbajnokság nem sok idő maradt. Egy kedves barátját kérte meg, aki a segítségére sietett és ingyen megtervezte Bol-dogot." (Forrás: Gyárfás elárulta, kinek köszönhetjük Bol-dogot) Ez kissé furcsa kifogás, mivel nem a Mátyás-templom organikus változatát kellett ennyi idő alatt megtervezni, csak valami vicces, aranyos állatkát. Elég sok cég van, akik képesek az ilyesmire, csak ők pénzt kérnek érte és nem biztos, hogy Gyárfás Tamás kedves barátai.

A Hosszú Katinka ügyben is úgy néz ki, hogy ez a "jóféle" (© Borat) magyaros ügyeskedés nem tetszett az úszónőnek. Ebből aztán szép, hetedhét határra szóló botrány kerekedett. Sírás-rívás, búbánat, hálálkodás, értetlenkedés, konfliktusok. Mint egy sokszereplős szappanoperában. Még a miniszterelnök is leszólt a rádióból. Sajnos, még ő sem értett semmit.

Ezek után már az sem lenne meglepő, ha hirtelen megjelenne a színen Gyárfás Tamás valamelyik óvodáskori üzlettársa, akinek egy fürdőszoba felújításából megmaradt néhány, versenyuszodához való, virágmintás csempéje, és több tonna, különféle színű, "erre még éppen jó lesz" sziloplasztja.

Lehetséges, hogy Gyárfás egyik aranyos nénikéjénél van még elfekvőben úgy nagyjából 500 darab, NDK gyártmányú, ízléses, rózsákkal borított, príma minőségű, latex úszósapka. Azokkal is lehetne valamit kezdeni. Kabalafigurának ebben a nagy sietségben azok is pont megfelelnének.

Nem ártana a Fővárosi Vízműveknél is időben felhajtani valami régi, talpraesett cimborát, nehogy pont a nagy versengés idejére rendeljenek el vízkorlátozást. Ebben az esetben ugyanis a mindössze 140 cm-es vízben nagyon óvatosan kell majd elrajtolni. Igaz, így legalább, ha úszás közben elfáradnának, a versenyzők nyugodtan letehetnék a lábukat.

Úszósap-Ka

„Azoknak legyen választójoga Magyarországon, akik osztoznak közös sorsukban, akik állandó lakhellyel élnek, akik itt fizetnek adót, azok akik vállalják döntésük következményét. Neked mi a véleményed?”

Gyurcsány Ferenc, 2013. december 3.

Nem tudom honnan keveredett megint elő ez a pompás ötlet, de sok helyen lehet vele találkozni. Ha azonban ilyen szépen kikérték a véleményemet, akkor finoman megfogalmazva az, hogy ami 2004. december 5-én rossz döntésnek bizonyult, az 2013-ban, illetve 2016 elején is az marad. Cinikusabban azt is bátran kijelenthetem, hogy a politikai öngyilkosságnak kellemesebb formái is vannak. Ilyen például, ha az ember abbahagyja és békésebb tevékenységbe kezd. A magam részéről remetének állnék. Nagy érdeklődéssel nézegetném Isten teremtményeinek tevékenységet és időnként felfalnék közülük néhány ízletesebb példányt.

Az egész 2004-es népszavazási cirkusznak az lett a szomorú következménye, hogy sikerült újabb frontot nyitni magyar és magyar között. A marakodásnak, civódásnak nálunk szép és nemes hagyományai vannak, de túlzásokba nem érdemes vinni ezt a szórakoztató tevékenységet. A dicstelen szavazás következtében a kettős állampolgárságot ellenzők gaz hazaárulókká, az erdélyi magyarok pedig sok ellenző szemében „románokká” váltak. Természetesen azonnal hozzá kell tenni azt, ha valaki román, az önmagában nem tartalmaz semmiféle pejoratív tartalmat. Ez csak valami Osztrák–Magyar Monarchiából itt ragadt felsőbbrendűségi tévképzetünkből fakad. A románozásnak, zsidózásnak, szlovákozásnak, szerbezésnek nálunk szép nemzeti tradíciói vannak, amiről nem vagyunk képesek leszokni. Úgy használjuk, mint egy kétes összetételű táplálékkiegészítőt a nemzeti büszkeségünk szinten tartására.

"Megállj, megállj, kutya Szerbia!
Nem lesz tiéd soha Bosznia!
Mert a magyar nem enged,
Míg a vére megered,
Bármennyit is szenved."

Az egész vircsafton a FIDESZ-KDNP nyert egy jót, mivel sikerült ideológiailag bekebeleznie Erdélyt és kisajátítania a maga számára a hazafiasságot. A népszavazás során azzal kampányoltak, hogy az állampolgársággal szavazati jog természetesen soha nem fog járni. Értelmes ember ezt „természetesen” már akkor sem hitte el. Ha valaki magyar állampolgár, az magyar állampolgár. Nincs belőle A, B és C kategóriás, meg kiszuperált magyar. Az erdélyi magyarság az akkori kormányzó párt gesztusát nem felejtette el, de ez nem jelenti azt, hogy az erdélyi magyarok elvetemült idióták lennének. Nekik is van véleményük a magyarországi eseményekről, a FIDESZ-KDNP erőszakos erdélyi terjeszkedéséről, Semjén Zsolt lovas bravúrjairól, valamint az erdélyi szervezetek támogatása körüli bizarr anomáliákról. Tőkés László ájtatos megnyilvánulásai, nemzet-, valamint hatalom- és vagyonféltése is eléggé ellentmondásos tevékenység. Nem hiszem, hogy ez mindenki tetszését megnyerné szép Erdélyországban.

Akárhonnan is nézzük, a 2004-es népszavazás egy rendkívül kínos és otromba ügy volt. Vad, önző politikai haszonszerzés indult meg minden politikai párt részéről. Nagyvonalú, elegáns gesztusra senki sem volt képes.

A külföldön élő magyaroknak, ha valamilyen okból nem mondtak le a magyar állampolgárságukról, jár a szavazati jog. Ezen zsörtölődni, zsémbeskedni teljesen felesleges tevékenység, aminek az lehet a vége, hogy Semjén Zsolt reaktiválódik és gyakrabban fog beszélni. Jobb ezt a bajt megelőzni.

Nem a választójoggal van a gond, hanem annak adminisztrációjával és galád „felhasználásával”. Van mit támadni rajta, nem kell azonnal a közkedvelt populizmussal vagdalkozni. Nagyjából 550 ezer ember kapta meg az állampolgárságot, közülük úgy 200 ezren éltek 2014-ben a szavazati jogukkal. (Semjén: Sikertörténet a honosítás) Ezzel önmagában szerintem nincs is semmi baj.

Ami a könnyített honosítás hibája az az, hogy rendkívül könnyű vele visszaélni. Szerbiában és Ukrajnában nagyon sokan szereztek csak azért állampolgárságot, hogy szabadon mozoghassanak az Európai Unióban. Köztük olyanok is, akik nem is beszélnek magyarul. Célszerű lenne inkább ezt a témát komolyabban feltárni és adatokkal alátámasztani. Konkrétan bebizonyítani, hogy ez bizony így van, és nem csak galád feltételezés. Ez esetben a DK-t nem lehetne hazaárulással és nemzetre való rárontással vádolni. A derék Semjén Zsolt, nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter arcáról is eltűnne az általa meglehetősen nagy mennyiségben adagolt boldog és elégedett mosoly.

Ami az „alkalmazást” illeti az önmagában is nagyon igazságtalan és rendkívül erkölcstelen. Egyes magyarok a lakóhelyükön, egyesek levélben szavazhatnak. A Nyugaton élő magyar állampolgároknak azonban izgalmas expedíciókat és kalandos utazásokat kellett szervezniük annak érdekében, hogy éljenek a választójogukkal, vagy minek is nevezik az ilyesmit. Őket, mivel eléggé heterogén és szétszóródott társaságról van szó, egyetlen politikai párt sem veszi túlságosan komolyan. Ha ez nem így lenne, akkor nem lehetne „másodlagos állampolgárként” kezelni őket. Kb. 600 ezer emberről van szó, akiknek a száma ráadásul Magyarország dinamikus gazdasági fejlődésével arányosan egyre növekszik.

Tőlük teljesen méltánytalan lenne „még jobban” elvenni a szavazati jogukat és „románként” kezelni őket. Ha 2018-ban ez a kérdés nem rendeződik, akkor én is beállok „románnak” és nem megyek el szavazni. Sok jelentősége ennek persze nincs, de ha addig nem akad olyan párt, amelyik ezeket a problémákat normálisan és igazságosan tudja kezelni, akkor ott egye meg a fene az egészet. Nem érdekel. Vidovicsként jó leszek akár egy „kutya szerbnek” is.

A derék nemzetes uramék olyan nagy vehemenciával és elszánt ügybuzgósággal matatnak a lányok és asszonyok szoknyájában, illetve leginkább nadrágjában, ami jogos megütközést kelt minden jóérzésű, erkölcsös emberben, legyen az nő vagy férfi. A nemzetféltés nem adhat semmiféle felmentést a magánéletbe való erőszakos behatolásra.

– Uraim, manapság igencsak fogy a magyar, ezek a mihaszna nők meg itt nem tesznek ellene semmit! – felkiáltással nem lehet államosítani a szülőképes korú magyar női populációt. El kéne dönteni, hogy valójában kié is az asszony. Az Istené? Az államé és az egyházé? A hites uráé? A nemzeté? A lelke a vállalatot illeti meg? Önkormányzati vagy magántulajdon? Ezek ma Magyarországon nem is olyan bizarr kérdések. Még az sem lenne meglepő, ha valami mindenre elszánt hazafi előállna egy államilag támogatott „A magyartenyésztés gyakorlata” című tudományos munkával, Kerényi Imre nyájas ajánlásával.

Nem azokkal az aranyos boszorkákkal van a gond, akik talpraesettek és meg tudják védeni magukat, hanem azokkal, akik elfogadják a szerepüket és a velük történt igazságtalanságokat. Ennek szélsőséges megnyilvánulása a családon belüli erőszak. Milyen mértékben lehet őszinte egy magát családbarátnak mondó kormány, amely nem ratifikálta az Isztambuli Szerződést? Ennél is nagyobb problémát jelent az, hogy a társadalom többsége bocsánatos bűnnek tartja a rakoncátlan hitves elagyabugyálását, persze igazságosan és nevelési célzattal. Csak arra kell ügyelni, hogy ne haljon bele az engedetlen fehérnép.

Ma szélsőséges esetnek számít az, ha egy nő teljes mértékben rendelkezik a saját testével, nemtől függetlenül az szeret, akit akar, és saját maga dönti el, hogy milyen életforma és hivatás biztosítja számára a teljes életet. Az ilyen öntudatos némberről ma az az általános vélemény, hogy rendkívül önző. A szingli például minden szabadidejében bulizik, erkölcstelen életmódot folytat, miközben megakadályozza azt, hogy becsülettel teherbe ejtsék. Ráadásul sokszor visszafelesel. Sok jel mutat arra, hogy a társadalom megvetett páriáinak szerepére kiválóan alkalmasak lesznek.

A szingli létet sokan ráadásul nem is önként választják, hanem egyszerűen nem találnak megfelelő párt maguknak. Ki dönti el azt, hogy valaki önhibáján kívül került ilyen „méltatlan” helyzetbe? Egy bizottság szemrevételezi, majd kijelenti, hogy: - Azt a mindenségit! Hölgyem, ön aztán tényleg elég csúnyácska és ezen úgy látjuk, még öltözködéssel sem sokat tud javítani. Rögtön felmentést adunk önnek házasság alól. Tessék, itt is van a pecsétes papír, amivel igazolhatja a NAV-nál, hogy ön nem szingli, hanem becsületes vénkisasszony. Ha pedig bejön egy csinos, egyedülálló nő, azt a bizottság fehérneműre vetkőzteti, gondosan körbejárja, majd kiszabja rá az igazságos ítéletet, hogy ilyen testtel csakis szingli, azaz ettől fogva büntetett előéletű lehet. Hova lehet sorolni az apácákat?

Egy nő értékét nem az általa megszült gyermekek száma határozza meg. Az, hogy ki miben találja meg a saját boldogságát az a magánügye. Ha sok gyermekben, akkor abban, ha a munkájában, akkor abban. Nagyon sokszor a kettő együtt is sikerül.

A népességfogyás valós problémáját és az európai társadalom elöregedését amúgy sem lehet az engedetlen perszónákra hárítani.

Elsőként tisztázni kellene, hogy mi is az, ami annyira fogy. A magyarság fogalmát a kormányzat az alkalomtól függően igencsak rugalmasan értelmezi. Ha arra van szükség, kiterjeszti azt az egész planétára, de bizonyos körülmények esetén a magyarországi cigányság csak szívességből lakhat itt, és nem is annyira magyar. A zsidóság, amit ma már nem is a származás, hanem legfőképpen az elvetemült gondolkodásmód határoz meg, egyesek szemében nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Valójában fogalmunk sincs róla, hogy ki számít magyarnak, illetve, ki milyen mértékben az. Nincs még hozzá színskála.

A jelenlegi családtámogatási rendszerben nagyon sok szelekciós összetevő található. Nem a gyerekek kapnak támogatást, hanem azok a családok, amelyek azt az állam szerint kiérdemlik. Egy szegény cigánygyerek, akinek a szülei nem dolgoznak, mert nem kapnak olyan munkát, amiből meg is lehet élni, jóval kevesebb támogatást kap, mint Rogán Antal szerencsés gyermekei. Ha ennek következtében egy tehetséges gyerek biokémikus helyett biztos kezű zsebtolvaj lesz, azt egy közkedvelt általánosítással, miszerint az illető ugye csak egy cigány, simán el lehet intézni, ami ráadásul a közvélemény nagy részét elégedettséggel tölti el.

Arról is beszélni kellene, hogy miért fogy ez a szegény, jóravaló nemzet. Nem lehet GFG-szerűen leegyszerűsíteni a problémát és odalökni a nők elé, hogy "Szülj!". Kövér László hiába jajveszékel a generációs problémákról és azoknak későbbi káros következményeiről, egyben kihasználva a remek alkalmat, hogy rutinosan lehazaárulózza azokat a galádokat, akik kiforgatják az ő okosságait. A tekintélyes bajusza alól ez a nemzeti motyogás hamisan és álszent módon szűrődik ki. Az ő győzedelmes pártja verte csapra a magánnyugdíj-pénztárakat, aminek későbbi keserves következményien a házelnök úr soha nem kesergett.

A magyar azért is fogy olyan szépen, mivel idő előtt meghal. Sokan depressziósak, ennek következtében alkoholisták és szegények, a végén pedig halottak lesznek. Az ő bajuk, mondja erre magabiztosan az „egészséges” társadalom és közönyösen megvonja a vállát.

Az egészségügy sem olyan szépen működik, mint az a papíron látszik. A betegségek azonban nem tétlenkednek. Ők bizony nem rettennek vissza a grandiózus beruházásoktól, hanem megölik a várólistákon türelmesen ücsörgő pacienseket.

A magyar gazdaság vad szárnyalásba kezdett, de nagyon sokan úgy látják, hogy annyira azért nem. 600 ezer jó magyar elhagyta az országot és a kormány heroikus erőfeszítései (Gyere haza fiatal!) ellenére sem nagyon jön haza. Valószínűleg sokasodni is az adott országban fog.

A magyar oktatás jelenleg nem egy dinamikusan fejlődő ágazat. Nagy felelőtlenség volt Pokorni Zoltánt kigolyózni a döntéshozatalból. Ő nem a megátalkodott ellenzék karaktergyilkosságának, hanem saját véleményének lett szomorú és meghasonlott áldozata.

Egy rendes anya nem csak gyerekeket szeretne, hanem okos gyerekeket. Az erkölcsi, testi és zenei nevelés mellett szeretné azt is, ha a csemetéje több nyelven beszélne, és ehhez nem kellene különórákat fizetnie. A felsőoktatás technikai okokból nálunk a legdrágább, annak ellenére, hogy ingyenes. Ez is akkurátusan csökkenti a magyarok számát, mivel sokan inkább külföldön tanulnak, és ha már olyan szépen beilleszkedtek, akkor ott is maradnak.

A környezetvédelmet a jelenlegi kormányzat úri huncutságnak és a köztársasági elnök úr mókás hobbijának tartja. Budapest lakossága jelenleg 1.757.618 fő, ami elég sok magyar egyedet jelent. A férfiak testében elraktározott nehézfémek nagyobb hatással vannak a nemzőképességükre, mint a nemzeti öntudatuk mértéke. A kipufogógázokból, üzemanyagokból, elavult vízvezetékrendszerekből származó ólom szép lassan halmozódik fel a szervezetben. Ez a későbbiekben a nemzőképesség zavaraihoz, izom- és csontfájdalmakhoz, bélrendszeri tünetekhez, veseproblémákhoz vezet. „A gyermekkori asztma a gyermekkor leggyakoribb krónikus betegsége, mely a gyermekpopuláció közel 8-10%-át érinti, és sajnos előfordulása folyamatosan emelkedő tendenciát mutat a fejlett országokban.” (Forrás: Svábhegyi Gyermekgyógyintézet)

Amikor a kormányzat megpróbálkozott az internetadó bevezetésével, hatalmas tömegek mozdultak meg, hogy megakadályozzák a bevezetését. A nők hátrányos megkülönböztetése, a családon belül erőszak melletti elnéző asszisztálás, a gyermektelen nők önzéssel való megrágalmazása soha nem váltott ki nagyobb társadalmi tiltakozást. Nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is el kellene fogadni azt a tényt, hogy egy nő nem tulajdon. A házasság után nem alakul át háztartási alkalmazottá, szexuális segédeszközzé, praktikus, multifunkciós lakberendezési tárggyá. Nem lehet büntetlenül feszültség levezetésére használni és nem nemzet-tenyésztésre találták ki.

Ha azt találja jónak, nyugodtan teherbe eshet akár egy büszke maszáj harcostól is. Az ebből a kapcsolatból születő gyermeket is ugyanannyi jog és tisztelet illeti meg, mint egy pusztán politikai okokból mélyen vallásossá vált politikus utódját. Még akkor is, ha a későbbiekben csak az édesanyja neveli. Jelenleg nem ez a helyzet. A magyar társadalom a mostani állapotában meglehetősen álszent és igazságtalan.

Jarosław Kaczyński és Beata Szydło a Parlamentben / ALIK KEPLICZ (AP)

Az ultrakonzervatív Jog és Igazságosság párt (PiS) hatalomba való visszatérésével, a 2005 és 2007 közötti tornádó után, amely előrevetítette a kormány lépéseit, Lengyelország átalakulásba kezdett, amely aggasztja az Európai Uniót. A Bizottság elemezni fogja az Alkotmánybíróság január tizenharmadikai átalakítását, amelyet a PiS mindenekelőtt azért hagyott jóvá, hogy ellenállás nélkül lebonyolíthassa a tervezeteit. Ezek közül a törvények közül kiemelkednek azok, amelyekkel kontrollálják a közszolgálati médiákat, betiltják az abortuszt és több hatalmat adnak a rendőrségnek. Hivatalának első hónapjában, Jarosław Kaczyński teljesíti azt az ígéretét, hogy forradalmasítja az országot.

"A lengyel színházakban nem lesznek pornográf darabok". Piotr Glińskit, a lengyel kulturális minisztert annyira megbotránkoztatta a Nobel-díjas feminista, Elfriede Jelinek darabjának (megjegyzés: A halál és lányka) előadása, hogy néhány hete megpróbálta elérni, hogy vegyék le azt a műsorról. A megbízhatóság alapozta meg azt a nézetet, hogy Varsóban más szelek fújnak. Októberig az ország az egyike volt a legígéretesebb az EU tagoknak, valamint büszke védelmezője a modernizációnak a kommunizmus bukása után. A Jarosław Kaczyński által vezetett párt igyekszik teljesíteni a programját, hogy visszaállítsa az ország keresztény szellemét és hagyománytiszteletét, melyről úgy tartja, igazából őt illeti meg. Úgy használja a parlamenti többségét, mint egy úthengert, amivel törvényeket préselnek át a legkisebb vita nélkül.

Attól fogva, hogy a párt jelöltje, Beata Szydło miniszterelnökként novemberben elfoglalta a hivatalát,  a PiS öt alkotmánybírót cserélt le, és megváltoztatta a döntéshozatal rendszerét, ezzel elkerülve azt, hogy az alkotmánybírák akadályozzák a kormány reformjait. Már jóváhagyták a bankok adóit, amivel a szociális programjukat finanszírozzák (születések számának javítása, nyugdíjazások előrehozatala). Egy másik adót az üzletláncok számára irányoztak elő. Ezenkívül megerősítik a rendőrség hatáskörét, hogy ellenőrizhessék az internetes aktivitásokat, valamint arra kényszerítik a közszolgálati médiákat, hogy magasztalják Lengyelország történelmet és az orszáról kialakított képet.

Boszorkányüldözések

December 23-án az Európai Bizottság levélben kérte a kormányt, hogy fagyassza be a törvénykezési reformokat, hogy ne csorbítsák a „függetlenséget és működést”. A bizalmatlanság nő, sőt még a konzervatív exelnök Lech Walesa (hozzá köthető a történelmi szövetség, a Szolidaritás, és támogatta a PiS-t a választásokon) népszavazást kezdeményezett, hogy visszahívja az „antidemokratikus kormányt”, miközben a Lengyel Újságíró Szövetség azzal vádolta a PiS-t, hogy „boszorkányüldözést” indított a független újságírók ellen. Ilyen történt Karolina Lewicka műsorvezető esetében, akit felfüggesztettek Gliński miniszterrel történt interjúja után, amelyben megemlítette a sikertelen próbálkozását, hogy töröljék Jelinek műveit.

A hatalom átvette az irányítást a nagy állami vállalatoknál és hatalmas tisztogatásba kezdett az adminisztrációban. Ezeket gyakran kísérték botrányos beavatkozások, mint amikor a hazafiasság hiányára hivatkozva kirúgták a kémelhárítás fejét, és az éjszaka közepén egy NATO hírszerzőirodában dokumentumokat töröltek, hogy a régi beosztottak közül senki ne vihessen el semmit.

Nő az aggodalom, hogy újraéled az előző PiS kormány tisztogatása, amikor Jarosław Kaczyński volt a miniszterelnök és az ikertestvére, Lech a köztársasági elnök. Lech 2010-ben halt meg repülőgép-szerencsétlenségben és Jarosław nem volt hajlandó elfogadni a hivatalos álláspontot. Ugyan a miniszterelnök, Beata Szydło, egy asszony békülékenyebb habitusával elcsábította a választókat, de Kaczyński, a támogatója uralja a pártot és nem késlekedett, hogy elővegye a rögeszméit, mint amivel Donald Tuskot, a volt liberális miniszterelnököt üldözi, aki jelenleg az Európa Tanács elnöke. Őt azzal vádolja, hogy nem vizsgálta ki a fivére balesetét.

Ez közül a rögeszmék közül sok forog a katolikus erkölcs körül. A PiS bejelentette, hogy száműzik a szexuális nevelést az iskolákból és megvonják a támogatást a homoszexualitással foglalkozó kiadványoktól. „Egyes kormányzati intézkedések valószínűleg kockázatot jelentenek a nők jogaira", mondta Małgorzata Druciarek, a Public Affairs (ISP) „think tank” intézettől. „Az egészségügyi miniszter kijelentette, hogy 2016-ban visszavágják a mesterséges megtermékenyítések állami támogatását. és egy „nemzeti szaporodási programot” ösztönöznek, amely a NaPro Technológián alapul (ez egy alternatív terápia, tudományos ajánlások nélkül). Druciarek emlékeztetett arra, hogy egyike a PiS „csatalovainak” az abortusz tiltása, annak ellenére, hogy a lengyel szabályozás már így is a legszigorúbb az EU-ban: „A PiS-nek már egy előkészített törvénytervezete van a teljes tiltásra, amit megpróbált az előző kormánnyal elfogadtatni, így csak idő kérdése, hogy most elfogadtassák.”

Az alkotmányos reform lehetővé teszi, hogy ezek a törvények vita nélkül átmenjenek. A PiS nem felejtette el, hogy 2005 és 2007 között a bíróság megakasztotta a tervezeteiket. Ezért, amikor az ország köztársasági elnöke, Andrzej Duda (szintén a PiS tagja) hétfőn aláírta a reformot, kiemelte, erre azért volt szükség, hogy ne nehezítse a döntéseket „a nagy többség”.

Mindezek ellenére, Varsó nem tesz le arról, hogy megnyugtassa európai partnereit. Megbízta az Európa Tanács tanácsadó bizottságát, hogy értékelje a jogi reformjaikat. Duda a múlt héten a német Der Spiegel hetilapban kijelentette, hogy az országa továbbra is europárti és jók a kapcsolatai Németországgal.

Az EU azonban úgy tűnik nem hajlandó szemet hunyni. 2015 folyamán, amikor Görögország szanálása és a menekülteket befogadó program miatt a viták a keleti országokkal sűrűsödtek, Brüsszel vonakodott elveszíteni az egyetlen fogódzkodóját, melyet Lengyelország biztosított a számára. Egészen addig Orbán Viktor képviselte a fekete bárányt a régióban, és úgy tűnik, hogy Kaczyński megjegyezte a magyar miniszterelnök stratégiáját (például, ő szintén megváltoztatta az Alkotmányt). „De amire Magyarországon évekre volt szükség, ahhoz Lengyelországban csak 12 napra”, panaszkodott a lengyel rádióban Grzegorz Schetyna, volt külügyminiszter. Persze nagy különbség van a két ország között. Magyarországon nincs ellenzék, miközben Lengyelországban, egy Demokráciavédelmi Bizottság több tízezer tüntetőt mozgósított a törvénykezési reformok ellen.

JERÓNIMO ANDREU Madrid 4 ENE 2016 - 00:30 CET

Forrás: El País El polaco Kaczynski golpea de nuevo con sus reformas ultraconservadoras 

2015

Amerikai drón-támadások, repülőgép-hordozók. Hatalmas orosz haditechnikai fejlesztések. Elektronikai zavaró berendezések, Szu-35-ös típusú vadászrepülőgép, Amur osztályú tengeralattjáró, T-90-es harckocsi, P-800 Oniksz típusú robotrepülőgép. A Hibini elektronikai fegyverrel felszerelt Szu-24-es bombázó, amelynek tizenkétszer szimulált támadássorozatakor az USS Donald Cook romboló legénysége mindössze vidáman integetni tudott, mivel az az összes elektronikai berendezésüket lebénították. A Krasukha-4 mindezt 300 kilométeres körzetben vígan megteszi. Még egy rendes kávét sem tud főzni magának az ellenség. Egy új, legfőképpen elektronikai hidegháború vette kezdetét, melyre Magyarországnak is időben fel kellett készülnie.

Az elektronikai zavaró berendezések szerencsére könnyedén semlegesíthetők néhány körültekintően elhelyezett, gondosan megtervezett, rafinált pszichológiai hadviselésre alkalmas analóg plakáttal. Ez a XXI. századi, forradalmian új haditechnika az Egyesült Államok és csatlósai által irányított migrációs megszállás bravúros visszaverésének során pompásan vizsgázott. A határozott és frappánsan megfogalmazott magyar nyelvű plakátok valójában egy kifinomult, új generációs, barát-ellenség felismerő rendszer részét képezték. Ennek segítségével a magyar lakosság ébersége és harckészültsége a kellő szintre emelkedett.

A külföld által felbérelt alattomos belső ellenség szánalmas próbálkozásai csúfos kudarcba fulladtak. A Plakátrongáló Hadsereg Frakció (PrHF) és Kétfarkú Kutya Párt (KfKP) nevű terrorszervezetek tagjai kíméletlen támadásba lendültek és kegyetlen plakátmészárlást rendeztek, de ez sem tudta megakadályozni a polgári lakosság kormányközeli tájékoztatását. Az üzenetek célba értek, a migránsok pedig nem. Illetve igen, de csak kerülőúton és orosz buszok segítségével.

A titkos „Operation Lópici”, azaz a „Lópici Hadművelet” kidolgozása természetesen nem napjainkban kezdődött el. Simicska Lajos nemzetvédelmi nagyvállalkozó már 1994-ben – a B-Reklám Kft. segítségével – kiragadta az ellenség karmaiból az állami tulajdonú Mahirt. Hatalmas jelentőségű győzelem volt ez Magyarország történelmében.

Az aranykor a Fidesz világtörténelmi jelentőségű, 2010-es választási győzelmével köszöntött a köztéri hirdetési piacra. A nemzeti magántulajdonban lévő közterületi médiacégek szárnyalni kezdtek. A Publimont egymilliárdos nyereségéhez az EuroAWK 202, a Mahir Cityposter 119, az Euro Publicity 74 milliót tett hozzá, de még a korábban csak veszteséget termelő A Plakát is 37 millió forint nyereséget termelt.

Hősies, dicsőségekkel teli időszak volt ez. Az országot elárasztották Simicska Lajos esztétikus, kék hirdetőoszlopai. A Fidesz számára egy választási kampány így már nyereséget is termelt. Akkor és azt hirdettek, amit csak akartak. Akiket pedig ők nem akartak, azok nem hirdettek semmit.

Az idilli állapotoknak Simicska Lajos 2015. februárjában Orbán Viktorra tett rövid kritikai megjegyzése vetett véget, aminek következtében Simicska L. derék állampolgárból potenciális gyanúsítottá, nemzetellenes nagyvállalkozóvá alakult át. A stratégiai hirdetőpontok egy szemvillanás alatt az ellenség kezébe kerültek, így a nagy Honvédő Plakátháborúban már nem is lehetett bevetni azokat. A szíriai csapatok felett aratott fényes győzelem után azonban ismét előtérbe került Simicska Lajos rövid hatótávolságú harcászati oszlopainak kényes kérdése.

A gaz Simicska határozott ultimátumot kapott a kormányerőktől, azaz a Fővárosi Közgyűléstől. A 2015. december 22-én kelt diktátum szerint még az év december 31-ig demilitarizálni kell a budapesti övezetet. Ennek értelmében a Mahir Cityposter Kft. csapatainak feltétel nélkül fel kell számolniuk a főváros biztonságát, közlekedését, látótávolságát és esztétikai értékét sértő hirdetőoszlop arzenálját. Amennyiben ez a kiszabott haráridőig nem történik meg, a kormánycsapatok végzik el a fegyverzet megsemmisítését, amiért természetesen a Mahir Cityposter köteles háborús jóvátételt fizetni.

Az addigi állóháborút ezután felváltotta egy dinamikusan változó, gépesített, mobil „Blitzkrieg”, melynek során a felek nem kímélték egymást. Simicska Lajos fittyet hányt a diktátumra, ezért a Budapest Közút Zrt. gyorsreagálású erői 2016. január 2-án nekiláttak a 761 darab, veszélyes hirdetőoszlop leszereléséhez és a demilitarizált zónából való eltávolításához. A Mahir Cityposter dr. Magyar György bevetésével és „jogos önhatalommal” vágott vissza. A katonai objektumokat védő kommandósokat ügyvédi levéllel fegyverezték fel és parancsba adták nekik, hogy akár fizikailag is meg kell védeniük a tűz alá vett oszlopokat.

Az elkeseredett küzdelemre jellemző, hogy a kormányellenes gerillák, a már hatástalanított 13 objektum helyére, január 3-án új, azonnal bevethető hirdetőoszlopokat telepítettek. Ez a háborús bűntett már a civil lakosság életét is veszélyeztette. Immár ártatlan járókelők válhattak a kegyetlen háború vétlen áldozataivá. Ha valaki egy pillanatra megállt a Soroksári úton bámészkodni, megtörténhetett az, hogy egy hirtelen odatelepített hirdetőoszlopban találta magát, illetve a kutyáját. Olyan eset is megtörtént, hogy valaki éppen a moziműsort tanulmányozta nagy érdeklődéssel, de mielőtt még kiválaszthatta volna a számára megfelelő filmet, az oszlopot a harcosok egyszerűen elvitték az orra elől.

Kocsis Máté, önkormányzati és rendészeti tanácsnok a rendőrség segítségét kérte a kormányellenes megmozdulás, jobban mondva meg nem mozdulás ellen.

Magyar György erre azzal fenyegette meg a Mahir Kft.-vel hadban álló felet, hogy „a többletköltségeket a cég rá fogja terhelni a fővárosra, ezért kártérítési pereket indít. És hétfőn a Mahir birtokháborítás miatt is perelni fogja a fővárost.”

Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a harcok a vidéki városokra is átterjedhetnek. Ebben az esetben valószínűsíthető, hogy az ENSZ békefenntartókat vezényel a hirdetésekkel leginkább veszélyeztetett zónákba. – Most már nem babra megy a játék! A harc rendkívül karakteres jelleget öltött, rengeteg nyomtatott nagybetűvel. – tette hozzá futtában Speedy György, a világ leggyorsabb biztonságpolitikai szakértője.

A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága közleményben hívta fel a fővárosi lakosság figyelmét arra, hogy kerüljék el a veszélyessé vált hirdetőoszlopok környékét, és amikor az utcán tartózkodnak mindenképpen viseljenek munkavédelmi védősisakot. Ha a hatóságok úgy ítélik meg, hogy a helyzet súlyosabbá válik, a harcok által érintett területeken kijárási tilalmat is elrendelhetnek.

A kialakult krízis mélysége és erőszakos jellege arra utal, hogy a konfliktust békés, tárgyalásos módon már semmiképpen sem lehet megoldani.

A szervezetépítést, a 2018-as választásra felkészülést nevezte az új Fidesz-elnökség egyik legfontosabb feladatának Kövér László házelnök, a Fidesz választmányi elnöke. A politikus szerint a Fidesznek - Kelet- és Közép-Európa legerősebb politikai közösségének - szembe kell néznie azzal, hogy ha nem akar az MSZP sorsára jutni, vagyis ha nem akarja nyugdíjasklubok hálózatává "aszalni" a szövetséget, akkor be kell vonnia a fiatalokat. Ez mindenkinek feladata a pártban, mert "minden Fidesz-tag felelős minden Fidesz-tagért" - hangsúlyozta. 

Forrás: Kövér László a szervezetépítést nevezte a fő feladatnak

Kövér László a mindenki által kedvelt, könnyed modorú világfi valami miatt megkapta a Párttól az egész december hónapot. Kedvére nyilatkozgathatott, bölcselkedhetett a világ dolgairól, az élet értelméről, a Teremtés nagy misztériumáról. Kimondhatta végre, hogy mik azok a gondok, bajok, aggodalmak, amik a szívét nyomják. Az ünnepek alkalmából őszintén felfedhette busa lelkét az egész ország előtt.

A Fidesz-paradoxon ezek szerint őt is nagyon foglalkoztatja. A Párt nevében valahogy benne felejtették a „Fiatal” és „Demokrata” szavakat. A „Szövetség” szerencsére rendíthetetlenül megmaradt, sőt egyre határozottabb jelleget ölt. A „minden Fidesz-tag felelős minden Fidesz-tagért” szlogen egy kicsit ugyan a szervezett bűnözést juttatja a gyenge jellemmel rendelkező, rosszindulattal telített, kisebbségbe szorult, emiatt aztán veszettül nyüszítő ellenforradalmárok eszébe.

Bayer Zsolt, a verbális verőember expresszív és kissé nyers kifejezésével élve, aki ilyen kártékony gondolatokat forgat a fejében, az „nem egyszerűen idióta, mint eddig, hanem háborús bűnös, és úgy is kell bánni vele.” A keresztényi megbocsájtásnak itt már nincs semmi keresnivalója. Bayer Zsolt már 52 éves és sajnos gutaütésre erősen hajlamos.

Kövér házelnök úr váteszi szavai szerint közeleg az idő, amikor ráadásul a nagyreményű „Szövetség” is silány hálózattá fog aszalódni. Egyes megátalkodott, rendkívül rosszindulatú pernahajderek szerint már most is szépen rohad. Az ilyen megállapítások természetesen hivatalból üldözendők, majd keményen és irgalom nélkül elítélendők. Én kérek bocsánatot az ilyesmiért. Aszalódni azonban szabad, és ezért valamit csak tenni kellene ellene. A végén még egy darab „Szenilis Autokraták Hálózata” lesz az 1989 óta folyó magyarországi pártszelekciós kísérletek eredménye.

Az országos gondok által kegyetlenül meggyötört Kövér László sem lesz már fiatalabb. Orbán Viktorra a gerontológia törvényszerűségei természetesen nem vonatkoznak, mivel ő pont annyi idős, amennyit eldönt magában. A hűséges többség mindenképpen megszavazza a számára éppen optimális életkort.

Nagy szomorkodásra nincs is igazán oka a demográfiai depresszióra hajlamos házelnöknek. Rogán Antal (43), Szíjjártó Péter (37), Lázár János (40) atyafiak nem túlságosan aggok, bár az is megeshet, hogy pont miattuk csavarodott őszbe a Fidesz elfogult lelkiismeretének karakteres feje. A három tenornál még Selmeczi Gabriella is jóval idősebb, csak róla nem illik elárulni azt a titkot, hogy már 1965-ben megszületett. A nyugdíjvédelmi Hannah Montana (14) viselkedése és nyilatkozatai alapján amúgy is inkább a szokásos pubertáskori lelki problémákkal küszködik.

Az ifjúságba vetett hit késztetésére a Fidesz elnöksége 2015. december 13-án látványos ráncfelvarráson esett keresztül. Lázár János (40), Kósa Lajos (51), Pokorni Zoltán (53) egyéb fontos elfoglaltságuk miatt leköszöntek az alelnökségi posztjukról. Az elnök személyében érdemi változás nem történt.

Az ősi hagyományokat Pelczné Gáll Ildikó (53) viszi tovább. Ő az örökös alelnökséget azzal érdemelte ki, hogy Miskolcon valamikor nagyon szépen fogadta az akkoriban éppen országjárással foglakozó Orbán Viktort. Nőként ráadásul látványosan cáfolja azokat a nevetséges előítéleteket, hogy a miniszterelnök úrnak felsőbbrendűségi komplexusai lennének a nőkkel kapcsolatosan. A szemrevaló hölgy már tíz éve folyamatosan alelnök és születése óta nő.

Pelczné, mérnök-közgazdász, aki egyetemi oktatóként is dolgozott. Munka és három gyerek mellett, Dr.Univ. (1997) és PhD (2001) fokozatot is szerzett. A sors fintora, hogy a rendkívül férfias megjelenésű Kósa Lajosnak azóta sem sikerült diplomát szereznie, pedig még szülnie sem kellett.

Kubatov Gábor (49), legmagasabb iskolai végzettsége egy remekül sikerült érettségi, aminek akkoriban valószínűleg az egész család nagyon örülhetett. Az illető polgári foglalkozására nézve pártigazgató, országgyűlési képviselő és és torna club elnök. Sikeres képviselőségére jellemző, hogy 2006 és 2010 között mindössze egyszer kellett valami miatt felszólalnia, ezenkívül mindössze 12 önálló indítvánnyal zavarta meg a Tisztelt Ház munkáját. Tehetséges hálózatépítő és termékértékesítő ügynök. Választási csalással is vádolták, de ezt az ügyészség egy frappáns érveléssel elutasította: „...bár a felvételen Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója bűncselekmények és választási csalás elkövetésével „vádolja önmagát és a pártját”, a főügyészség szerint bűncselekményre utaló körülmény nem merült fel...”. Kubatov valószínűleg egy közeli hozzátartozója lehet saját magának, így törvényesen nem bizonyítható, hogy bármi köze is lenne a róla elnevezett listához.

A karakteresen férfias kinézetű Németh Szilárdról (51) rendkívül sok szépet és jót lehetne elmondani. Ez természetesen egyáltalán nem kötelező. Elég legyen annyi, hogy rendkívül elégedett a saját tevékenységével. Képesítés nélküli napközis nevelőtanárból küzdötte fel magát első osztályú magyar politikussá, a Fidesz országgyűlési képviselőjévé (2004–2006, 2009–2010, 2010–), Csepel önkormányzati képviselőjévé (1998–), Fidesz-KDNP önkormányzati frakciójának vezetőjévé (2002-2009), polgármesterré (2010 –). Ő a Fidesz „rezsicsökkentésért” felelős biztosa is. Most meg itt van neki ez a méltóságteljes alelnökség. Szerencsés esetben egyszer még köztársasági elnök is lehet belőle.

Elméjét a Budapesti Tanítóképző Főiskolán csiszolta tükörfényesre, majd közoktatási vezetői és környezetpedagógusi továbbképzéseken okosodott még tovább. Ezek a végzettségek már feljogosították arra, hogy gyakorlatilag minden felsőbb vezetői állást magabiztosan betölthessen. Habitusa és nevéhez méltó szilárd ideológia meggyőződése miatt, 2015-ben még a Magyar Birkózószövetség elnökének is megválasztották. Hegedüs Csaba, olimpiai bajnok 1992 óta töltötte be ezt a tisztséget, de Németh Szilárd birkózásban még nála is jobban teljesített. Már most érdemes lenne a tehetséges, ifjú politikus figyelmét felhívni arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke jelenleg ugyan még Lovász László, de már 67 éves.

A tejfölösszájú és babaarcú Gulyás Gergely (34) gyermekkora óta párttagnak készült. Ez a vágya 24 éves korában teljesült is. 31 évesen, legfőbb mentorával, Szájer Józseffel (54) és az agg Salamon Lászlóval (68) lazán összedobtak egy kimondottan Fidesz számára készült Alaptörvényt. Az ártatlan, kisfiús külső ne tévesszen meg senkit. Gulyás tengerészgyalogos veszélyes nagyvadakra is vadászik. Ő kapta el az kommunista illegalitásba vonult Biszku Béla (94) szerszámlakatost. Az idős partizánt háborús bűntettben, lőszerrel való visszaélésben, valamint a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadásában találták bűnösnek. Biszku elvtárs földalatti tevékenysége rendkívül veszélyesnek bizonyult. Erre utal az a megdöbbentő tény is, hogy házkutatása során tizenegy darab sörétes vadásztöltényt találtak nála. Ennyi lőszer segítségével pillanatok alatt vissza lehetett volna állítani a Szovjetuniót és a Keleti Blokkot. Ehhez mindössze csak jól kellett volna céloznia.

Gulyás Gergely, jogász és szakpolitikus valószínűleg régen levetkőzte a kezdeti gátlásait, ha rendelkezett egyáltalán valaha ilyesmi portékával. A tapasztalatok szerint a politikusok csak a bukásuk után válnak rendkívül szerénnyé és igazságszeretővé. Gulyás képviselő ilyesmivel még soha életében nem találkozott, érdemes lesz tehát odafigyelni a jellemfejlődésére.

Nem szeretném a házelnök úr nőkről, anyákról, nagymamákról, ártatlan leánykákról és létező boszorkányokról szóló teóriáit megcáfolni, de az alelnökök közül az egy szem nőszemély több ésszel rendelkezik, mint a három jeles férfiú összességében. Pelczné is odaadóan kiszolgálja a Pártot és kihasználja annak minden előnyét, de emellett, összehasonlítva a három szépreményű ifjúval, jóval többet tanult és teljesített. A Fidesznek nem generációs problémái vannak, hanem minőségi. Jó példa erre Deutsch Nemfür Tamás (49) élete és munkássága. Ezen kéne szomorkodnia az elkeseredett házelnöknek és nem annak örvendezni, hogy milyen fiatal Zsiga Marcell (36), vagy a szintén rendkívül jellemes és homoszexualitást még nyomokban sem tartalmazó Kocsis Máté (34), Gulyás Gergely volt évfolyamtársa.

Magában a Fideszben elég sok olyan képzett, több nyelvet beszélő, szakpolitikához magas szinten értő és tanult nő van, akik jóval alkalmasabbak lennének miniszterelnöknek, mint mondjuk Orbán Viktor (annyi amennyi), jogász. Ehhez mindössze szét kellene rúgniuk ezt az aszalódásnak indult majomszigetet, amelynek domináns hímjei jelenleg szinte csak a magánvagyonuk gyarapításában jeleskednek.

Tudja a fene. Mindenkinek más és más. A leghasznosabb fogadalom, amit az ember a saját maga érdekében ilyenkor megtehet, az az, hogy elhatározza, még ebben az évben sem fog meghalni. Sokkal könnyebb az ilyesmit betartani, mint bármiféle káros, de kellemes élvezetről lemondani. Az életben maradásra tett ígéretet amúgy is csak egyetlenegyszer lehet megszegni, aminek következményeivel az illetőnek ráadásul már nem nagyon kell számolnia. A halála után az elhunytnak nem akad semmi különösebb dolga. Az esetek többségében a rokonság intézkedik mindenről.

Ha valaki az év elején lelkesen, optimistán belevág, és úgy dönt, hogy 2016-ot mindenképpen megpróbálja túlélni, akkor célszerű ezt az időszakot a lehetőségei szerint kellemesen és hasznosan eltöltenie. Ez csak részben múlik az egyén cselekedetein és akaratán, mivel mások is pompásan akarják magukat érezni az év folyamán, ami sajnos gyakran azzal jár együtt azzal, hogy csak mások kárára sikerül elérniük az áhított boldogságot. Mindenki ez utóbbit hajszolja eszeveszetten, ami egyre nagyobb stresszel, idegeskedéssel és kialvatlansággal jár. Ennek következtében mindinkább embertelen életmódot kell folytatnunk azért, hogy nyugodtan élhessünk. Ha pedig végre úgy-ahogy nyugodtan élünk, akkor rögtön elkezdünk azon idegeskedni, hogy mivel tudnánk fenntartani ezt az ideiglenes nyugalmi állapotot. Ez a nyugalom ugyanis már nem attól az egyszerű problémától függ, hogy étkezési célból üldözőbe vesz-e minket valami, illetve fordítva, hanem attól, hogy egy pénznek nevezett elvont fogalom segítségével biztosítani tudjuk-e magunk és családtagjaink számára a társadalmilag ideálisnak tartott életkörülményeket.

Boldogtalanságunk legfőbb oka az, hogy az evolúciónk reménytelenül lemaradt a hihetetlen mértékű társadalmi fejlődésünktől. Az utóbbi valami miatt teljesen abnormálisan felgyorsult. Bő 2 millió év alatt arra elegendő időnk volt, hogy több-kevesebb sikerrel megóvjuk magunkat a ragadozók váratlan támadásaitól, de röpke pár ezer év nem készítette fel a testfelépítésünket és az idegrendszerünket arra, hogy miként védekezzünk például az egyre idegesítőbbé és fenyegetőbbé váló határidők ellen.

A mérsékelt égövön a normális és boldog életkörülményekhez mindenképpen szükségünk lenne egy jól használható téli szőrzetre. Ezenkívül mindenki számára elvárható lenne a nagymértékű, társadalmilag is megbecsült őszi hízás és a nyugodt téli álom biztosítása. Mindezeket a természet kegyetlen módon megtagadta tőlünk.

A ragadozók evolúciója az emberiség kórosan gyors fejlődését sajnos nem tudta követni. A párducok valószínűleg mély csalódással tapasztalták, hogy egy viszonylag könnyen elejthető, ízletes prédájuk hirtelen mindenféle eszközt talált ki arra, hogy rávegye őket az étkezési szokásaik megváltoztatására, ráadásul a bundájukat is elkezdte gyűjteni.

Az ember önkényesen kivonta magát a táplálékláncból és alattomos csalások segítségével most ott pöffeszkedik a táplálkozási piramis csúcsán. Egy fenséges termetű oroszlán jogosan tehetne szemrehányást a természetnek, hogy ez most komolyan valamiféle csúcsragadozó lenne? Hogy néz már ki? Mármint úgy evolúciós szempontból nézve.

Ámokfutásszerű fejlődésünk teljesen kicsúszott a kezeink közül. Egyszerűen képtelenek vagyunk azt irányítani, minden megy magától. Tízezer éve úgy nagyjából sejtettük, hogy miként működik a körülöttünk lévő világ. Ha valamit éppenséggel nem értettünk, akkor legfeljebb valaki kitalált rá valami misztikus, de nagyon érdekes magyarázatot és amikor az elég népszerűvé vált az adott közösségben, akkor egy ideig megnyugodtak a kedélyek, az illető pedig társadalmi előnyökhöz jutott.

Ma egy mobiltelefon hihetetlen és varázslatos dolgokra képes, de az emberek többségének fogalma sincs annak részletes működéséről. Legyártani se nagyon tudja senki otthon magának, legfeljebb néha akut cserél benne, ha sikerül valahogy kinyitnia. Régebben legalább azt mondhattuk volna ezekre az eszközökre, hogy ne törődjön senki a nagy misztériummal, mivel köztudott, hogy a mobiltelefon az Istenek ajándéka. Most a gyártók egyre fejlettebb készülékeket találnak ki, az emberek pedig egyre fejlettebb készülékeket igényelnek. Egy csomó idejük és pénzük rámegy arra, hogy meg tudják venni és boldogok legyenek tőle. Az egész folyamatnak valójában értelmes magyarázata sincs. Kell mert van, és azért van mert kell.

Fejlődésünk még egy olyan egyszerű dologgal is képtelen volt megbirkózni, mint az egyéni és társadalmi vagyonfelhalmozás. Az bele van építve a génjeinkbe, hogy ez esetek többségében egy lakodalomban ne zabáljuk magunkat azonnal halálra. (Kivétel, Móricz Zsigmond: Tragédia) Az azonban már nem, hogy ne tegyük meg ugyanezt szívós munkával az életünk folyamán, melynek eredményeképpen belehalunk mindenféle anyagcsere-rendellenesség szövődményeibe.

Olyan pedig végképp nem létezik, hogy egy alfa nőstény, vagy egy alfa hím elkezd jó sok pénzt keresni, majd egy idő után jóllakik, megvan már mindene, úgy, hogy több vagyon már végképp nem fér bele. Ilyenkor nem kérdezi meg a körülötte lévőket, hogy: – Kér esetleg valaki egy kis felesleges vagyont? Itt van a maradék. Vegyetek magatoknak autót, vagy utazzatok el családostól a Seychelle-szigetekre. Én már úgy degeszre kerestem magam, hogy majd kipukkadok tőle. Nincs valakinél esetleg egy bankszámla könnyítő tabletta? Köszönöm. Pompás! Így már sokkal jobban érzem magam.

A háborúkat nagyrészt azért vívjuk olyan elkeseredetten, mivel az agyunk megragadt amolyan törzsi szinten. Persze egyre nagyobb törzseket alakítunk ki, amit elneveztünk civilizációnak, de képtelenek vagyunk kontrollálni más törzsek iránti agressziónkat, gyanakvásunkat és félelmeinket. Falu, város, városállam, királyság, nemzetek, nemzetek szövetsége, geopolitikai tényezők. Ameddig a szem már el sem lát.

10.000-20.000 éve, ha valami területre szüksége volt egy harcias társaságnak, akkor lándzsákkal felkoncolták a konkurenciát. Manapság ehhez már interkontinentális ballisztikus rakétákat használunk. Valójában az egész tevékenység még ma is a ballisztikán (testek röppályájának tana) és a csoportok közötti agresszión alapul.

Ha a testi evolúciónk is olyan mértékben fejlődött volna, mint a kontroll nélkül elszabadult civilizációnk, akkor egyénileg és egészében is valószínűleg jóval kevesebb helyet foglalnánk el a bolygón, és újrahasznosított energiát használnánk a testünk felépítésére, valamint mozgatására, különös tekintettel a praktikus repülésre. A vezeték nélküli kommunikációnk, a beszéd is átalakult volna már valami tisztességes protokoll szerint. A konfliktusokat hibajavító rutinokkal korrigálnánk és nem fegyverekkel tennénk azokat még bonyolultabbá.

Az eseményekben gazdag új esztendőről pedig a hangsúly átkerülne a nyugalomra és a békességre.

• Bocsánat az alkalmatlankodásért. Igazán nem szeretném megzavarni. Látom nagyon sok a dolga. Arról lenne szó, hogy az előbb vásároltam önnél egy hamburgert. Itt is van nálam. Ráismer?

• Igen, megismerem. Valóban, ezt bizony ön tőlem vásárolta. Napjában rengeteg emberrel megesik az ilyesmi. Bevallom, örülök is neki, mivel tudja, én valójában ebből élek. Valami gond van vele?

• Igen. Megkóstoltam, de valami miatt nem nagyon ízlik. Valahogy olyan más az íze, az aromája. Furcsa.

• Ezt mégis, hogy érti? Ez csak egy sima hamburger, nem pedig egy pompás 1915-ös Cahteau Lafite.

• Nem tudnám pontosan megmondani, de valami nagyon zavar benne. Ha lehetséges, szeretnék kipróbálni egy másikat. Ezt itt, mármint a régit természetesen visszaadom önnek.

• Uram. Mondja csak, mi a fenét kezdjek egy félig rágott hamburgerrel? Sebesült, csonkolt hamburgereket nem tudok gyógyítani. Vagy küldjem talán el egy hamburger szervizbe? Ez nem egy műszaki cikk. Ráadásul úgy látom, hogy a fele már az ön szerves részét képezi.

• Persze, igaza van. De úgy gondoltam felírja a veszteség listájára.

• Tényleg, miért is ne? Pontosan így szoktam csinálni. Veszélyes bevetés közben gyakran megesik az ilyesmi. A hozzátartozóknak pedig küldök egy táviratot, hogy “Az önök szeretett hamburgere szolgálat teljesítés közben hősi halált halt. Fogadják őszinte részvétemet.” Uram. Vegyen akár harminc hamburgert magának, és miattam kipróbálhatja az összeset, de visszavenni sajnos nem tudom.

• Értem. Nagyon sajnálom. Nem akarja esetleg megkóstolni? Ön mégiscsak jobban ért hozzá.

• Nem. Tényleg nagyon kedves öntől, hogy megkínált, de nem. Én árusítom a hamburgereket, a vevők pedig megeszik. Lehet, hogy konzervatív gondolkodású vagyok, de ragaszkodom ehhez a szép, régi tradícióhoz.

• Tényleg nem tudom megmondani, mi zavar benne. Elsőre nagyon pompás hamburgernek tűnt. A mustáros résznél kezdetem felfigyelni rá, hogy valami nem stimmel.

• Várjon. Előveszem a mustárt és kóstolja meg azt. Ennyit nyugodtan megtehetek önért.

• Köszönöm, ez megnyugtató. Ez a mustár?

• Igen, tudja legtöbbször ételek ízesítésére használják.

• Tudom, tudom. De ez itt valami kék flakonban van.

• A mindenit! Ön aztán rendkívül éles szemű megfigyelő. Most, hogy így jobban megnézem, a flakon tényleg kék, de a benne lévő mustár megdöbbentő módon sárga. Pontosabban mustár sárga, mivel ez a szín magáról a mustárról kapta a nevét. Érdekes egybeesés.

• Látom, nem érti. Kóstolja csak meg. Tessék. Próbálja ki. Ennek a mustárnak határozottan kék íze van.

• Úgy érti, amolyan kék íze, mint az égnek? A kék az úgy tudom egy szín, nem pedig íz. Amúgy meg a flakon kék, nem pedig a mustár.

• Nézze, uram, ivott már ön zöld pohárból kólát?

• Valószínűleg, de ez nem befolyásolta alapvetően a sorsom alakulását. Nagyon veszélyes az ilyesmi?

• Nem, nem különösebben. De a kóla ihatatlanná válik tőle, mivel kimondottan zöld ízt kap, ami számomra elviselhetetlen. A kólát csak átlátszó pohárból szabad inni.

• Ez megdöbbentő. Megígérem önnek, ezután mindenképpen így fogok cselekedni, de a félig felhasznált hamburgerével sajnos nem tudok mit kezdeni. Ha ez a szokás elterjed a környéken, tönkremegyek.

• Értem. Ezt nem szeretném. De kérem, mindenképpen álljon át a sárgás színű flakonokra. Nem nagy beruházás, ami nagyon megéri, higgye el nekem.

• Ez tragikus. Tudja, nagyban vásároltam a mustárt és a flakonok színe miatt nem fogom kidobálni a készleteimet. Nem akarom megsérteni önt, de úgy látom rendkívül nehéz élete lehet. Meglehetősen bizarr dolog színeket kóstolgatni. A szagokkal is színproblémái vannak? A szappanok esetében mi a helyzet? Használat előtt megrágja őket?

• Nem, dehogy. Csak megnyalom, annyi tökéletesen elegendő.

• Persze, ez teljesen természetes. Nézze uram. Ha nem kezdi el terjeszteni a környéken, akkor adok önnek egy másik hamburgert, természetesen kék ízű mustár nélkül.

• Rendben van, ez nagyon rendes öntől. Kérhetném ketchuppal? A biztonság kedvéért előtte megnézhetném a flakonját? Kérem ne vegye ezt bizalmatlanságnak.

• Igen, persze. Itt is van a ketchup.

• Nem szeretném nagyon elkeseríteni, de ez egy kimondottan sárga flakon és egyáltalán nem piros. Én a piros ízű ketchupot szoktam meg. A majonéz milyen színűben van, csak nem barnában?

• Nem, az zöldben. Úgy érzem, ez nagy baj.

• Igen. Ne haragudjon, de ön teljesen rossz színeket használ. Nem szólt még érte senki?

• Nem igazán. A flakonokat nem nagyon szokták megkóstolni.

• Persze, ezt én is gondoltam. Csak az ízek miatt mondtam.

• Jó, rendben. Meggyőzött. Ahogy már azt az előbb megígértem, adok önnek ingyen és bérmentve egy teljesen új, extrákkal felszerelt hamburgert, de nem teszek bele se mustárt se ketchupot. Vigye haza és egészítse ki a kedve szerint.

• Rendkívül hálás vagyok érte. Sárga színű paradicsomot ugye nem használ?

• Hova gondol! Kizárólag piros ízű paradicsomokkal dolgozom. A hagyma kimondottan lila vagy egy kissé sárgás ízű legyen?

• Úgy látom a lila nagyon szép színű. A lila színű íz az egyik kedvencem.

• Ez teljesen érthető, nagyon elegáns ízről van szó. Itt is van! Remélem megfelel. A fehér színű szalvéta remélem jó lesz.

• Pompás. Tudja, a fehér színnek nincs semmiféle íze.

• Gondolhattam volna rá én is. A gyalogátkelőhelyeken azért vigyázzon, nehogy megfeküdje a gyomrát a zöld.

• Köszönöm, de az nem zavar, nem nagyon szoktam megkóstolni. Tényleg nagyon hálás vagyok a megértéséért.

• Nem tesz semmit. A hamburgert oda is adom, színezze csak nyugodtan a saját ízlése szerint. Azt azonban, hogy meg is értsem önt, kérem ne várja el tőlem. Tudja, rengeteg kék ízű mustárom van még raktáron.

– Figyelj, Jenő. Én azt hiszem, ez a Kövér László egy szexmániás.

– Ezt meg honnan veszed, Lujza? Miért lenne a házelnök úr szexmániás?

– Hát mert folytonosan csak azon jár az esze. Tudod. Akármit kérdeznek tőle, ő egyből a szaporodással kezd el foglalkozni. Biztos állandóan pornóoldalakat nézeget. Jenő, te ugye nem nézegetsz ilyen oldalakat?

– Nem, Lujza, persze, hogy nem. Csak a híreket olvasom el. De sehol sem írták azt, hogy a házelnök úr pornófüggő lenne.

– Értem, Jenő. De az újság is megírta, hogy azt nyilatkozta: „aki – és most nem az önhibájukon kívül gyermeket felnevelni nem tudókra gondolok – nem tesz semmit az új generációk megszületéséért, milyen jogon vár el bármit is közösségtől?”. Ezért mondtam, Jenő, hogy mániákusan szexfüggő. Szerinted mit tud tenni a Kövér László az "új generációk megszületéséért"? Csak azt. Tudod. Bujálkodni meg hancúrozni. Így a legegyszerűbb. Tényleg, Jenő. Te mit akarsz tenni az új generációk megszületéséért?

– Mi már mindent megtettünk, ami tőlünk tellett, Lujza.

– Nem is tudom, Jenő. Én úgy látom, az utóbbi időkben, te nagyon hanyagolod ezeket az új generációkat. Azt mondta a házmester úr, hogy akkor te egy hazaáruló vagy, meg olyan nemzetellenes valaki. Liberális.

– Milyen házmesterről beszélsz, Lujza? Mi köze a házmesternek az új generációhoz meg a mi magánéletünkhöz? Ez nem rá tartozik. Kérjek talán Feri bácsitól minden generációs esetben igazolást?

– Nem sok gondja lenne veled, Jenő. De most nem is róla beszéltem. A főházmester a Kövér László. Az egész Országházé. Ő ma Magyarország legjobban kereső házmestere. Nagyon jó szakmát választott. Csak ne járna mindig a feje a szexen. Szerinted, mit szól ehhez a felesége?

– Lujza, te mindig mindent összekeversz. Kövér László nem konkrétan magára és a feleségére gondolt. Azt szeretné, ha minél többen nemzenének és szülnének gyermekeket. Aki megteheti, az tegye meg, amint alkalma adódik rá. Amúgy Kövér László az házelnök és nem egy házmester.

– Az nem ugyanaz? Úgy értem, olyan szigorú és mindig mérges. Mindenkire rászól, megmondja, ki jöhet be és ki nem. Nagyon jól áll neki ez a házmesterség, vagy elnökség. Szép rend van a rábízott tömbben. Az Országház lépcsőjét is szorgalmasan tisztán tartja. Nagyon érthet hozzá. Csak úgy csillog-villog minden. Sokat dolgozhat, szegény. Szerinted leveteti az országgyűlési képviselőkkel az utcai cipőjüket, ha bejönnek hozzá? Szerintem illene papucsot húzniuk egy ilyen elegáns helyen.

– Lujza. A házelnök nem takarítja a lépcsőházat. A kukákat sem ő húzkodja ki a Kossuth térre. Ő egy főméltóság.

– Na, jó Jenő, tudom, de egy házmester is az. Ha nem Kövér László takarít, akkor biztos azért van olyan sok ideje arra, hogy állandóan a szexen járjanak a gondolatai.

– Lujza, Kövér László nem a saját szaporodásáról elmélkedik. Ő már eleget szaporodott életében. Úgy gondolja, hogy másoknak is kötelességük lenne nagyobb odaadással sokasodni.

– Nem is tudom, Jenő. Volt idő, amikor én ezt nem éreztem kötelességnek. Emlékszel még arra az időszakra?

– Igen, Lujza, emlékszem. De itt nem a szexről van szó, hanem a gyermekvállalásról. Azt szeretné a házelnök úr. Azt, hogy mások is minél többször gyarapítsák a nemzetet, ahogy csak tudják. Mindenki a képességei és a lehetőségei szerint, ahol és amikor csak lehet.

– Jesszusom, Jenő! Akkor az házelnök úr valami nemzeti orgiára gondolt?

– Miért gondolt volna orgiára, Lujza?! Mindenki a családon belül teljesítse a kötelességét. A magyar nemzetet kell gyarapítania.

– Akkor miért adóztatják meg a nemzetet egyre nagyobb mértékben? Attól senki sem gyarapszik csak szegényebb lesz. Te, Jenő. Amikor ezek arról beszélnek, hogy, na most megint adót csökkentenek, akkor nekünk azzal mindig kevesebb pénzünk lesz. Ezt tényleg nem értem. Ezek szerint ők fizetnek nekünk adót?

– Nem, dehogy. Ők ráadásul soha nem is emelnek adót és nem szorítanak meg semmit. Az adót az MSZP folyton emelte, a FIDESZ pedig állandóan csökkenti. Az, hogy közben kevesebb lesz a pénzünk, egyáltalán nincs ezzel összefüggésben. A kormány inkább az adók számát növeli és kerülőúton veszi el a pénzt, ami az embereknek így sokkal jobban tetszik.

– Értem. Így már sokkal jobb, ha kevesebb pénzünk marad. De várj csak, Jenő. Ennek így semmi értelme sincs.

– Ebben nagyon hasonlítanak rád, Lujza.

– Ne legyél már ilyen undok, Jenő. Engem is nagyon érdekel a szaporodás, de közben főzni is kell valamit. Arról miért nem beszél a házelnök úr? A szexen kívül erről is szólhatna. Mondhatná például azt, itt, pont ebben az újságban, hogy „Aki azt gondolja, hogy a krumplileves fontosságának hangsúlyozása már önmagában elfogadhatatlan beavatkozás az intim szférájába, az idősen, betegen se kérjen semmit olyan emberektől, akik ízletes, a társadalmat fenntartani képes krumplilevest főztek tisztességben, úgy, hogy nem hagytak ki belőle semmit!”

– Tényleg megőrülök tőled, Lujza. Kitől hallottad te azt, hogy a krumplilevesnek bármi köze is lenne a magyar politikához?

– Hát Kádár Jánostól. Akkoriban az újság is megírta. Manapság meg már csak a szexről szól minden.