Európa elrablása (El rapto de Europa), Fernando Botero bronz szobra  a Madrid-Barajasi repülőtéren

Az Európai Unió jelenleg eléggé gyámoltalan és kiszolgáltatott állapotban van, mondhatni nincs valami jó bőrben. Maga a Nyugat ezzel szemben nem néz ki rosszul. Még mindig dőzsöl és vígan él, miközben lágyan szól a jazz. Ha a Nyugat – a közkeletű vélekedés szerint – hanyatlana, akkor ágrólszakadt amerikaiak, angolok, németek, franciák, hollandok, meg más efféle népek özönlenék el a virágzó keleti régiókat. Stephan Derrick főfelügyelőn kívül azonban nem nagyon lehet mostanában meggyötört arcú germánt látni.

A britek meg is unták a vacakolást az Unióval és le akarnak lépni. 2015. november 10-én kiderül, hogy milyen feltételeket szabnak, hogy "mégis, de ne". A sajtóértesülések szerint David Cameron (49) az alábbiakat szeretné megkapni:

• Négy év, folyamatos legális munkaviszony eléréséig az EU-ból érkező munkavállalók csak korlátozott mértékben férhessenek hozzá a szociális ellátórendszerekhez. Magyarul diszkriminálná az uniós országokból érkező jöttmenteket, megélhetési bevándorlókat.

• Euróövezeti országok ne hozhassanak többségi szavazással döntéseket a valutaunión kívüli EU-tagállamok kárára. Cameron ennek bejelentése közben köhécselve magára fog mutogatni.

• Nagy-Britannia felmenést kér mindenféle szorosabb integráció alól. Azaz, azt akar csinálni, amit csak akar.

• A tagállami parlamentek kapjanak a jelenleginél szélesebb jogkört az EU-szintű jogszabályok felülbírálására. Azaz, senki ne mondja meg a számukra, hogy mi a jó.

Ha a kért feltételeiket elfogadják, akkor akár maradnának is, de ebben az estben az Európai Uniónak olyan sok értelme már nem maradna. Nagy-Britannia könnyű helyzetben van, mivel ő kötődik a legszorosabb szálakkal volt gyarmatához, az Egyesült Államokhoz. Az Európai Unió számukra csak egy felesleges nyűg.

Az Uniónak el kellene végre döntenie, hogy mi a fenét akar. Megmarad-e az euroatlanti érdekszférában, vagy kiszolgáltatja magát a délceg Oroszországnak, esetleg a nagyon gazdag Kínának? Sikerül-e valahogy véget vetnie a kontinensen kitört tömeghisztériának és lenyugtatnia a kedélyeket? Esetleg teljesen széthullik nemzetállamokra, aztán mindenki megél valahogy magában?

Európa az európai nemzeteket nem összevegyíti, hanem elég régóta összeköti. Az, hogy jelenleg sokan – a nemzeti önrendelkezésre hivatkozva – mennek a maguk feje, önző érdekük, meg egy általuk kiválasztott, jópofa politikus után, eléggé legyöngíti a szervezet politikai erejét. A mostani, nem túl rózsás geopolitikai viszonyok között az erőre pedig nagy szükség lenne.

A kelet-európai országok trendi euroszkepticizmusa és az “x nemzet mindenek felett”-i XIX. századi kardcsörtetése elég veszélyes helyzetbe hozza pont ezeket a magukat büszkén ünneplő szakadár országokat. Szép kis ütközőzónát alkothatnak majd a saját örömükre és kárukra.

Putyin a Krím-félsziget bekebelezésével és a kelet-ukrajnai háborúval világossá tette, hogy nem nagyon törődik olyan apróságokkal, mint például a Budapesti Memorandum, melyet egy gyenge állapotában Oroszország is aláírt. Elvileg ez szavatolta volna Ukrajna területi integritását. Lehet azon vitatkozni, hogy kié volt száz éve a Krím-félsziget, de a budapesti megállapodást 1994. december 5-én írták alá és azóta is érvényben van. II. Miklós cár rendeletei 1917. március 15. óta azonban már nem.

Egy belső konfliktusokkal terhelt, 500 millió lakosú Európa, ügyesen bebizonyította, hogy mire nem képes. Képtelen volt normálisan megszervezni 500 ezer menekült befogadását. A tényekből ítélve elég ijesztő állapotban van az Unió válságkezelési mechanizmusa. Nem egy jól felszerelt hadseregről volt szó, csak civilekről. Ez, egy egységes fellépés esetén nem jelentethetett volna ekkora problémát. A lakosságszámhoz viszonyítva a menekültek aránya mindössze 0,1 %-nyi volt. Libanonban ez 27 %. Rendkívül bátor egy társaság lehet az, amelyik halálra rémül 0,1 százaléknyi bevándorlótól. Ráadásul nem is a vérszomjas gótok jelentek meg Alarich vezetésével.

A kelet-európai országok önkényes partizánakciói természetesen meghiúsítottak mindenféle ésszerű megoldást. Nem a menekültek okozták a krízist, hanem a kelet-európai államok politikája. Kissé nevetséges tűnik az, hogy a “frappáns megoldások mestereinek” országaiból aránytalanul több, mintegy 5 millió ember vándorolt Nyugatra gazdasági okokból, de ezt nem tekinti senki sem válságnak.

Valójában ezek a régiók vannak bajban, az alacsony életszínvonal, a szegénység, a munkanélküliség a térségben tomboló korrupció miatt. A lengyel Polgári Platform (PO) és kerek képű Victor Ponta legfőképpen az arcátlan korrupciónak köszönhették, hogy megbuktak. Nálunk ugyanez a cselekedet valami szép nemzeti tradícióvá nemesült. Olyasmi lett, mint a húsvéti locsolkodás, vagy a busójárás.

Jelenleg egy kissé hamis és túlzottan idillikus kép rajzolódik ki a három szuperhatalommal kapcsolatosan. Az Egyesült Államok haldoklik és csak idő kérdése, hogy mikor omlik össze gazdaságilag. Ezt a pompás jövőt Bogár László előtt, már egy másik moszkovita, az orosz Nyikita Szergejevics Hruscsov is beígérte, de azóta sem következett be. Oroszország – a legenda szerint –, Amerikával ellentétben, erős, határozott és férfias. Putyin elnök hatalmas – és valóban sikeres – haderőreformot hajtott végre. Ő majd rendet tesz Szíriában.

A szomorú valóság ezzel szemben azonban az, hogy az orosz gazdaság rendkívüli módon függ a nyersanyagok, főleg a kőolaj és földgáz világpiaci árától. Mivel ezek jelenleg elég alacsonyak, így Oroszország úgy járt, mint a Szovjetunió. Egy gyengén fejlődő, alig modernizált, központilag szabályozott gazdasággal belevetette magát egy méregdrága fegyverkezési versenybe. Egyszer pedig már belebuktak egy hasonló kalandba. Putyin Oroszországot gazdaságilag és katonailag ugyan talpra állította, de modernizálni már nem maradt ideje.

Amerikai többéves innováció után, az olajtermelés segítségével szépen, módszeresen bedöntötte az orosz gazdaságot. Az USA gazdasága eléggé rugalmas ahhoz, hogy könnyebben reagáljon a válságokra. Az orosz gazdaság ehhez túlságosan merev és központosított. Oroszországnak mindenképpen nyernie kell a síita, alavita Szíriában, hogy valahogy alkupozícióba kerüljön a szunnita Szaúd-Arábiával, amelyik jelenleg nem hajlandó csökkenteni az olajkitermelését. Amerika ezzel szemben legfeljebb kivonul a térségből. Némi optimizmusra ad okot, hogy Ali al-Naimi, Szaúd Arábia olajügyi minisztere kijelentette, hogy „Senki nem tudja irányítani az olaj árát – ez Allah akaratán múlik.”

Szaúd-Arábia az alacsony olajárral az amerikai kitermelést is megpróbálta csökkenteni. Azzal számoltak, hogy a Ewing-ok majd megunják a dolgot és felhagynak az üzlettel. Ez azonban nem következett be. Az Egyesült Államokban bevezetett új technológia a hidraulikus törés (fracking) jelentősen átrendezte a nyersolajpiacot, mivel ezzel a technológiával a palaréteg alatti tartalékokat is gazdaságosan ki lehet termelni. Amerikának pedig ilyen olajból van dögivel. Az Egyesült-Államok így, Allah akaratából, a világ legnagyobb olajkitermelő országává vált.

Az olajháború legnagyobb vesztesei az Iszlám Állam, Irán és Oroszország. Ha Oroszország a belföldi válságát határozott, agresszív külpolitikával próbálja kompenzálni, az – legfőképpen Ukrajnán keresztül – a most vígan nevetgélő kelet-európai régióra is nagy hatással lesz. Az orosz gazdaság bedőlése Paks II. révén jelentős károkat okozhat Magyarországnak is. Mivel a szerződés titkos, ezért azt sem nagyon lehet tudni, hogy milyeneket.

Az oroszok legnagyobb ellensége jelenleg az idő. Az október 31-én, a Sínai-félszigeten lezuhant orosz repülőgép katasztrófája a lehető legrosszabbkor jött Putyin elnök számára. Látszott is, hogy nagyon nehezen akarták elismerni a merénylet tényét. Az Oroszország sebezhetetlenségébe vetett hit megingott, ráadásul ártatlan civilek haltak meg, ami belpolitikailag is nagy gondokat okozhat az orosz elnök számára.

Egy gazdaságilag ingatag, kiszámíthatatlan Oroszország ellen jelenleg csak az ezerszer elátkozott transzatlanti szövetség védhet meg minket, mivel csak ez jelenthet komolyan is vehető elrettentő képességet. Putyint nem legyőzni kell, hanem meggyőzni. Erre azonban csak egy határozott Európa képes. Egy megosztott, egymással perlekedő nem. Az sem véletlen, hogy Oroszország, bár az orosz életszínvonal ijesztően alacsony, rengeteg pénzt fektet az európai szélsőséges pártok támogatásába.

A harmadik világhatalom, amivel az Európai Uniónak számolnia kell, az a feltörekvő Kína. Az az ország. amelyik a világ vezető gazdasági hatalma lehet és végre valahára egy kommunista ország léphet az Egyesült Államok helyébe.

Kína azt tervezi, hogy újranyitja a szárazföldi és a tengeri Selyemutat. Ezzel versenyre kelhet az Egyesült Államok politikai és gazdasági befolyásával. Európa, ha egységes stratégiával lép fel, akkor akár ki is aknázhatja a két szuperhatalom közötti versengést. Elég szépen lehetne keresni ezen a nagyszabású üzleten. Ehhez azonban szorosabb integráció szükséges, különben a kínaik udvariasan és hajlongva, de szétcincálnak mindenkit, majd elnézést kérnek. Maga a Selyemút mindenképpen nagy lehetőséget jelentene Európa számára is.

Kína gazdasága azonban eléggé instabil, és jelenleg lassul. A belső fogyasztást nem sikerült jelentősen élénkíteniük. Arra is van esély, hogy rátérnek a Japán útra. Ebben az esetben a 3-4 biliárd dollár értékű, és kétségtelenül rendkívül hasznos projekt kivitelezése kétségessé válhat. Kínának ráadásul meg kell küzdenie egy saját maga gerjesztette demográfiai válsággal is. Kína előbb lesz öreg mint gazdag, ami azért jelentős problémákat okozhat.

Európában a nemzetállamok nem szűntek meg sem a háborúk alatt, sem a hidegháború, sőt még a határok lebontásakor sem. Azt azonban illene végre figyelembe venni, hogy Európa csak közös erővel tud bármiféle komolyan is vehető erőt felmutatni. Nem ijeszthetünk meg senkit sem Poroszország dicső katonai múltjával.

Az Egyesült Államokat divatból, gyűlöletből, összeesküvés-elméletek miatt semmibe venni ostobaság. Amikor megfenyegettük őket a “Veled vagyunk Vietnam!” jelszóval, azt is minden különösebb megrázkódtatás nélkül túlélték. Elsősorban nem miattunk vonultak ki onnan.

Természetesen Kína és Oroszország hatalma és ereje sem elhanyagolható szempont, de pont ez teszi érdekessé az életet a Földön. Bármi megtörténhet.

Jelenleg az euroatlanti szövetség jelenti Európa polgárai számára legnagyobb előnyöket és a legnagyobb biztonságot. Persze egyik nagyhatalom sem humanitárius küldetést teljesít a planétán. Európának pont ezért kéne valahogy egységeset felmutatnia.

A legnagyobb gond az, hogy olyan, hogy európai identitás egyenlőre nincs. Az európai gondolkodás és nemzeti identitás pedig nagyon szépen megférnének egymás mellett. Legfeljebb annyi kár érne bennünket, hogy ennek a gondolkodásnak az általánossá válásával eltűnnének a jelenleg rendkívül divatos, ázsiai mintájú kiskirályaink. Ez nem nagy probléma. Legfeljebb szerzünk helyettük perzsa macskákat. Azok is eléggé önző egy dögök.

Az EU önmagát mentheti meg Ukrajna megmentésével

"Putyin pénzügyi terroristának nevezte és a terrorista törvény alapján, elfogatóparancsot kért Soros Györgyre, a magyar származású milliárdosra. Putyin nem engedni, hogy kiárusítsák a hazáját, és az NWO, Új Világrend markába kerüljön! Ezért elrendelte, hogy egy nemzetköz elfogató parancsot adjanak ki Soros György ellen, akit rajtakaptak, hogy pénzügyi segítséget akart küldeni azoknak, akiket ellenzéknek hívnak Oroszországban, és akik nemrég néhány tízezer embert az utcára vittek, hazugságokat bebeszélve nekik a választási csalásokról. Ettől kezdve mister Sorosnak nem sok játéktere marad, hogy folytassa a piszkos játékait, mely térdre kényszerítette az egész világ pénzügyi rendszerét, folyamatosan együttműködve Rothschild-al és Rockefeller-el." (Forrás: Stampa Libera)

Vlagyimir Putyinnak ezt a beszédét hivatalosan 2012 februárjában tették közzé az orosz hatóságok. A konfliktus  Soros és Putyin között azonban sokkal régebbi eredetű. Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB (Федеральная служба безопасности Российской Федерации) rengeteg dezinformációt terjeszt a volt szocialista országokban Soros alapítványaival, és úgy általában a civil szervezetekkel kapcsolatosan. Kivéve persze az oroszbarát CÖF-öt. (Lásd Bayer Zsolt: Levél Vlagyimir Putyinnak)

Soros a volt Szovjetunióval is összeütközésbe került, mivel jelentős segítséget nyújtott a lengyel Szolidaritásnak és a Csehszlovák Charta 77-nek. Nemcsak Orbán Viktort, hanem a Kaczyński fivéreket is támogatta.

Putyin 1985-ben végezte el a KGB-iskolát, majd, Drezdában, a Barátság Házának lett igazgatója.

A 2003-as grúziai rózsás forradalomban kétségtelenül nagy szerepe volt Soros alapítványának, aminek győzelme elég sok bosszúságot okozott Moszkvánk. A forradalom karizmatikus vezetőjét, a nyugatbarát Mihail Szaakasvilit autoriter stílusa miatta sok bírálat érte, de visszaszorította a korrupciót és jelentősen fejlesztette az ország gazdaságát és  infrastruktúráját.  Szaakasvili jelenleg már ukrán állampolgár, és az Odesszai Területi Állami Közigazgatási Hivatal vezetője. Ebből a tényből pompás összeesküvés-elméletet lehet fabrikálni, de a volt grúz elnök életútja ennél jóval összetettebb.

A magyarországi kormányzati propaganda erősen oroszbarát. A 2013. november 21-én Kijevben, a Függetlenség terén kitört forradalmat (Euromaidan), a sajtó szimpla zavargásoknak, Petro Prosenko megválasztását pedig puccsként állították be a lapok. Ez nagyjából egyenértékű azzal, mintha az ukránok kijelentenék, hogy 1956. október 23-án Magyarországon ellenforradalom volt.

Az megmozdulás hátterében az állt, hogy tiltakozás tört ki az oroszbarát Viktor Janukovics  elnök azon határozata ellen, hogy felfüggeszti a társulási megállapodás aláírását az EU-val. Február 22-én eztán Janukovicsot bizalmatlansági indítvánnyal távolította el az Ukrán Parlament. Még a saját pártjának több tucat képviselője is ellene szavazott. Ezt puccsnak nevezni elég egyértelmű dezinformáció.

Soros György tényleg elég sokat tett azért, hogy a Kreml fő ellenségévé váljon, ugyanis nyíltan támogatást nyújtott Grúziában, Ukrajnában az emberi jogi és demokratikus civil  szervezeteknek. Oroszország számára az a legkellemetlenebb, hogy mind Grúzia, mind Ukrajna NATO csatlakozásra váró állam. Soros később figyelmeztetett arra is, hogy Oroszország Ukrajna elleni támadása közvetett módon az Európai Unió és az általa képviselt demokratikus eszmék ellen irányult. 

Oroszországban nem volt olyan nagy teljesítmény leleplezni a titkos tevékenységét, mivel nyílt alapítványokat működtetett. Soros 2014 novemberében "Wake Up, Europe" címmel egy elég hosszú írást tett közzé, melyben többek között azt írta: "Oroszország Európa lényegére jelent veszélyt. Sem az európai vezetők, sem a polgárok nincsenek tisztában azzal, hogy mekkora ez a kihívás, és hogyan is kellene válaszolni arra." (Forrás: Wake Up, Europe)

Putyin soha nem fogja elfelejteni azt, hogy a Nyugat, Juscsenko támogatásával megakadályozta az általa tervezet integrációt, az Egységes Gazdasági Övezet (JEP) nevű posztszovjet szövetséget. Ebben Belorusszia, Ukrajna, Oroszország és Kazahsztán vett volna részt. Putyin rendkívül intelligens, soha nem felejt és elég nagy benne a a revansvágy.

Amikor Putyin megtámadta Ukrajnát az Európai Uniónak határozottan be kellet volna avatkoznia a fegyveres konfliktusba. A NATO elvileg hadat is üzenhetett volna Oroszországnak. Az 1994-es budapesti szándéknyilatkozat elfogadása után Ukrajna leszerelte a nukleáris fegyverarzenálját, és a Nyugat ígértet tett arra, hogy ennek fejében biztosítja az ország területi integritását. Ezt a szerződést Oroszország is aláírta, amit Putyin minden különösebb gátlás nélkül megszegett. Az Európai Unió szankciói tehát nem egy titokzatos háttérhatalom döntésén, hanem ezen a "Budapesti Memorandumon" alapulnak.

Ha azonban Putyin elkezdi piszkálgatni Észtországot, Lettországot és Litvániát az ott élő orosz kisebbség védelme érdekében, azt már nem lehet szankciókkal megúszni, mivel ezek az országok 2004 óta NATO tagok. Ezt a védelmet ott élő orosz kisebbség sem nagyon szeretné.

Putyin taktikát változtatott. A Nagy Oroszország kovácsolta Nyugat-ellenes frigy, amely Magyarország, Szlovákia és Csehország között jött létre, az Európai Unió, a NATO gyengítését és így Oroszország érdekeit szolgálja. Ez a legfőbb oka annak, hogy az Unió képtelen volt szervezetten és emberségesen megoldani a menekültválságot. Valaki állandóan a nemzeti integritására hivatkozott. A tragikomikum határát súrolta, ahogy a menekülteket - orosz segítséggel - szépen beutaztattuk Nyugat-Európába, miközben rengeteg pénzt zsaroltunk ki Magyarország védelme érdekében.

A Nyugat-ellenes tengelyhez csatlakozik még a hagyományosan oroszbarát Szerbia is. Jarosław Kaczyński Putyin számára nehéz dió. A PiS elnöke ugyan lelkes és elkötelezett euroszkeptikus, de Lengyelország, Magyarországgal ellentétben, egyáltalán  nem bízik meg Putyinban és nincs sok kedve visszatérni a Birodalomba. Oroszországot, illetve az FSZB-t teszi felelőssé fivére, Lech Kaczyński, 2010-es szmolenszki haláláért is. A lengyeleknél az oroszbarátság amúgy is felér egy politikai öngyilkossággal. Nálunk dicsőség és elismerés jár érte. (Lásd: Szaniszló Ferenc és Bogár László misztikus performanszait)

A külföldön emigrációban élő oroszok több alkalommal figyelmeztették már a Nyugatot Putyin terveire, melyben ki akarja terjeszteni a befolyását Ukrajnára, a Balti Államokra és a volt szocialista országokra. Soros támogatja Putyin Nyugaton élő bírálóit, ami miatt hevesen támadják is őket. Soros ezzel is sérti Putyin érdekeit, amit  a súlyos belpolitikai és gazdasági gondokkal küzdő Oroszország nem engedhet meg magának. (Forrás: En busca de la Europa perdida)

Oroszországban mérhetetlenül nagy a nyomor, hatalmas mértékű az alkoholizmus, ami ellen Putyinnak is tennie kellett valamit, mivel vészes mértékben kezdett fogyatkozni az ország lélekszáma. Idővel az oroszok egyszerűen halálra itták volna magukat. (A férfiak várható életkora, 55 év volt. Nagy nehezen sikerült a gigantikus vodkafogyasztást kevésbé hatékony alkoholforrások irányába terelni. Ezt tényleg hatalmas tett volt Putyin részéről.) Az oroszok rettenetes körülmények között élnek, de ennek ellenére nagyon sokan istenítik az orosz elnököt. (Forrás: Steven Seagal az oroszok oldalán harcolhat az alkoholizmus ellen)

Egy kiegyensúlyozott tájékoztatással rendelkező ország miniszterelnöke nem engedhetné meg magának azt, hogy orosz érdekeket szolgáló dezinformációkról fecserésszen nagy nyilvánosság, ráadásul bölcs tudósok előtt. A háttérhatalmakról szóló ostobaságok, melyeket Szaniszló Ferenc, Bogár László, Orbán Viktor terjeszt, természetesen mindenhez értő és lelkes közönségre találtak. A magyarok nagy része nem beszél semmilyen idegen nyelvet, kizárólag a magyarországi médiára van utalva, így nagyon könnyen befolyásolható. Nem ellenőrzik le a hírek hitelességét, inkább kocsmai szintű elméleteket gyártanak önmaguk szórakoztatására. Az állami televízió már több alkalommal belefutott abba a kellemetlenségbe, hogy olyan dolgokat közöltek, amiről később kiderült, hogy hamisítvány vagy hazugság. A lényeg persze az volt, hogy a hamis hír elterjedjen. Ez bizony nem volt szép dolog a részükről, jegyezhetjük meg tisztelettel és sűrű bocsánatkérések közepette.

A szíriai háborúról, Bassár-el Aszad elnök kegyetlen rezsimjéről, az Iszlám Államról, megdöbbentően hiányos ismeretekkel rendelkezik a lakosság. Számtalan fegyveres csoport, szövetség, vallási alakulat, terrorista csoport vesz részt ebben a kegyetlen harci játékban. A legnagyobb gond ebben a konfliktusban az, hogy a szövetségi rendszerek szinte naponta változnak. Az ott folyó konfliktus irányíthatatlanná vált. Putyin a térségben, az általa végrehajtott nagyszabású és sikeres haderőreform után, látványos hadgyakorlatot tart. Most tesztelik a újonnan kifejlesztett fegyvereiket, amik néha emiatt aztán rossz helyre csapódnak be.

A mítoszokkal ellentétben, a menekültek nagy része sem Európát özönlötte el, hanem Törökországot és Görögországot. Törökországban ebből a 2,2 millió emberből ráadásul csak a töredékük, kb. 350 ezer ember él táborokban, a többi valahol az országban, nagy részük Isztambulban található. Erdoğan, ha akarná  sem  tudná őket - Soros György sötét és álnok tervei szerint- Európába vezényelni. Ez merő ostobaság.  (Folyamatosan frissülő adatok: Syria Regional Refugee Response)

Erdoğan ráadásul a barátunk, és szerinte is a Nyugat áll az őt ért támadások mögött, pont úgy, ahogy azt Orbán Viktor terjeszti büszkén magáról. A török elnök most egy kicsit összeveszett ugyan Oroszországgal, de ez bevett szokás kezdő birodalomépítők között. "Köztudott, hogy jó a kapcsolatunk Oroszországgal, de, ha Oroszország elveszít egy olyan barátot, mint Törökország, amellyel számos téren együttműködik, akkor sokat fog veszíteni, és ezt tudnia kell" - hangsúlyozta Erdoğan Brüsszelben egy sajtótájékoztatón, amelyet a belga kormányfővel közösen tartott, 2015 októberében.

Putyin az Oroszországban és Kelet-Európában hagyományosan kedvelt antiszemitizmust is nagyon ügyesen használja fel. Groteszk módon tényleg létezik egy háttérhatalom, de nem láthatatlan és nem misztikus. Magyarországon egészen jó a sajtója. Konkrétan Putyin birodalmi törekvésiről van szó. Azt természetesen be kell látni, hogy maga a demokrácia Kelet-Európában hatalmas vereséget szenvedett. A szovjet uralom alól felszabadult országok lakossága csalódott, mivel legfőképpen a jólétet és a bőséget várták el a demokráciától. Ez meg nem nagyon jött össze. A putyini mintát követő rendszerek hatalmas támogatottságra tettek szert egész Kelet-Európában, ami Oroszország és legfőképpen Putyin győzelmét vetíti előre. Ezen Soros György persze szeretne, de a jelek szerint nem nagyon tud változtatni. 

Jellemző az is, hogy az állami sajtó a Bukarestben az észak-atlanti szövetség közép- és kelet-európai államfői értekezletéről legfőképpen Áder János semmitmondó beszédét emelte ki. Valahogy kissé elsikkadt az, hogy a „Szövetségesi szolidaritás és megosztott felelősségvállalás” című bukaresti közös nyilatkozat szerint az aláírókat továbbra is erősen aggasztja Oroszország agresszív fellépése, és úgy vélik, Moszkvának vissza kell térnie a nemzetközi jog és vállalt kötelezettségei betartásához ahhoz, hogy a NATO és Oroszország között helyreálljon a kölcsönös bizalmon alapuló viszony." A balti államok és Fehéroroszország már komolyan aggódnak, pedig Lukasenka elnök elég határozott személyiség és szintén gyűlöli a demokráciát. (Forrás: Los países del Este y los bálticos se unen en la OTAN frente a Rusia)

Ez is azt mutatja, hogy mennyire ellentmondásos Kelet-Európa szerepe a Nyugat és Oroszország közötti konfliktusban. A sátáni Egyesült Államok, már az ukrán-orosz konfliktus kezdetén is keményen követelte azt, hogy Oroszország tartsa be a vállalt kötelezettségeit. Lehet, hogy ebben nagy szerepe volt Soros Györgynek, de erről akkor valaki szerezzen konkrét bizonyítékokat. Mítoszokra, városi legendákra, összeesküvés-elméletekre, ostobaságokra nem lehet egy egész régió sorsát rábízni.

A Nyugat és Oroszország közötti konfliktus régóta folyik és nagyon jól dokumentált. A kormányzati propaganda ezt a konfliktust azonban úgy mutatja be, mint egy függetlenségi harcot a Nyugat gyarmatosító politikája ellen. Van egy ravasz, népszerű miniszterelnökünk, aki megpróbál valamiféle hintapolitikát folytatni. Putyin azonban egész más súlycsoportot képvisel, mint Orbán. Az ide-oda ugrálás végén eddig hazánk mindig hűségesen ottragadt a rossz oldalon.

A mostani V-4-es kormányok, illetve az általuk képviselt putyinizmus, valószínűleg akkor fog majd megbukni, amikor kiderül, hogy a Nyugattól való elszakadás ront a lakosság életkörülményein és szabadságjogain. Az emberek csalódni fognak és elkezdik majd számon kérni a most általuk oly mélységesen megvetett demokráciát. Nem biztos, hogy  egy megerősödött Oroszország mellett ennek visszaszerzéséhez elég lesz egy bársonyos forradalom.

Képek: http://russiansandgod.tumblr.com/

Muhammed Fethullah Gülen 

A muzulmán hitszónok hálózatát, amelyet a szakértők az Opus Dei-hez hasonlítanak, azzal vádolják, hogy az Államon belül egy „párhuzamos hatalmat” épít ki.

Fethullah Gülen, török hitszónok, aki régebben még az Igazság és Fejlődés Pártját segítette abban (AKP), hogy megszabaduljon a Hadsereg politikai szerepétől, mára az iszalamista párt által üldözött ellenséggé vált, akit azzal vádolnak, hogy „párhuzamos hatalmat” épít ki az Államon belül, azzal a céllal, hogy megdöntse Recep Tayyip Erdoğan elnököt. Gülen a vezetője a Hizmet (Szolgálat) nevű iszlám szervezetnek – amelyre több alkalommal egyszerűen csak úgy hivatkoznak, mint „A Közösség”.  A Hizmetet a szakértők a katolikus Opus Dei-hez hasonlítják, az eszméi – társadalmilag nagyon konzervatív, gazdaságilag liberális – és a befolyása miatt. A Hizmet, a világ különböző részein, igyekszik a tagjait fontos pozíciókba juttatni a vállalati irányításban és az adminisztrációban . (A Hizmet egy nemzetközi, modern, pacifista iszlám vallási-szociális mozgalom.)

Gülen 1941-ben született Törökországban, a konzervatív Kelet-Anatóliában, Erzurumban, ennek ellenére éveken keresztül az ország egyik legmodernebb településén, Izmirben tevékenykedett imánként, az állam alkalmazásában. Itt maga köré gyűjtött egy jelentős, hívőkből álló közösséget. Said Nursi követőjeként, Gülen egyesítette a XX. század elején élt teológus eszméit a török nacionalizmussal és a szabadversenyes piacgazdasággal.

Az 1980-as katonai puccsot követően, melynek során Kenan Everen tábornok úgy döntött, hogy felhasználja az iszlám vallást a baloldal befolyása elleni küzdelemben, Gülen közössége híveket szerzett, akik a fizetésük egy részét a Hizmetnek ajánlották fel. A következő évtizedben a Hizmet már az ország legerősebb közössége lett. Ez legfőképpen annak köszönhető, hogy egy jelentős magániskolai hálózatot építtettek ki, melynek az volt a célja, hogy a legtehetségesebb tanulókat megnyerjék maguknak. A végzett tanítványokat később álláshoz juttatták a közigazgatásban, a médiában és a vállalatoknál. Tevékenységük nemcsak Törökországra korlátozódott, hanem kiterjesztették azt Közép-Ázsiára, Afrikára, és Amerikára. Követői alapítványokat és egyesületeket létesítettek Spanyolországban, Argentínában, és más spanyol nyelvű országokban.

A kilencvenes években Fethullah Gülen jó kapcsolatokat ápolt a Törökországban kormányzó konzervatív pártokkal. Az 1997-es katonai puccs után Gülen azonban úgy döntött, hogy száműzetésbe vonul Amerikába, Pennsylvaniába, mivel akkoriban az országban igazi boszorkányüldözés kezdődött mindenki ellen, akiről azt gyanították, hogy iszlamista.

Gülen számára az igazi lehetőséget az AKP 2002-es győzelme jelentette. A következő tíz évben, a gülenista közösséghez tartozó tisztségviselők megszerezték a legmagasabb pozíciókat a rendőrségen és a bíróságokon. Itt kihasználták az alkalmat, hogy a Fegyveres Erők több száz tisztjét a vádlottak padjára juttassák, azzal vádolva meg őket, hogy puccsot terveztek. Ez a nagy bűnper, amely Erdoğan maradéktalan támogatásával zajlott, legtöbbször zavaros bizonyítékokon és koholmányokon alapult, sok esetben ezért semmisnek kellett nyilvánítani az ítéleteket. Ennek ellenére a kitűzött cél teljesült, a Hadsereg ezután már nem avatkozhatott bele politikai ügyekbe.

Tisztogatások az igazságszolgáltatásban és a rendőrségen

Az AKP és Hizmet közötti kapcsolatok akkor kezdtek el repedezni, miután Erdoğan támogatást nyújtott a „Flotilla de Libertad”-nak. Hozzájárult még az ellentétek kiélesedéséhez a Gezi parki tüntetések aktivistái elleni brutális kormányzati fellépés. Gülen mindkét cselekedetet kritizálta a közösség médiáin keresztül. A Török Kormány tovább feszítette a húrt azzal, amikor elrendelte, hogy zárják be a Hizmettel kapcsolatban álló fontos magániskolákat. Ez a gülenista AKP-s képviselők – mint például az exfutballista Hakan Sükür – lemondását vonta maga után. A nyílt ellenségeskedés végül azután tört ki, miután korrupciós vizsgálat indult Erdoğan környezetében, ami a kormány szerint egy kísérlet volt „a kormány megdöntésére”, és amelyet a Közösség által támogatott rendőrség és ügyészség mozdított elő.

Azóta Erdoğan, az AKP vezetője jelentős tisztogatást hajtott végre az igazságszolgáltatásban és a biztonsági erők soraiban, megpróbálva eltávolítani azokat, akiket régebben ugyanez az iszlamista formáció segített pozícióba jutni. Októberben, egy állítólagos puccs miatt, megindították a Hizmet közösség ellen irányuló pert, és nemzetközi elfogató parancsot adtak ki Gülen ellen. Ugyanilyen módon léptek fel a gülenista tisztek és ügyészek ellen. Leszögezhető, hogy a vizsgálat és vád a Hizmet ellen – Mustafa Akyol kommentátor szavai szerint – „a tények és politikai fantáziák keveréke”. A vádak között olyan gyöngyszemek találhatók, mint: „Mindenféle fondorlat, összeesküvés, terrorizmus és a válság felhasználása ahhoz, hogy megakadályozzák Törökország szuperhatalommá válását. Mindezt nyugati barátaink és természetes szövetségeseik provokálják. A Köztársaság, mindezek ellenére, szembeszáll a komoly veszélyekkel. Egy Felszabadító Háborút vívunk.”

Forrás: ¿Quién es Fetulá Gülen, el nuevo archienemigo de Erdogan?

ANDRÉS MOURENZA, Estambul; 3 NOV 2015 - 18:42 CET

A török rendőrség 2015. november 3-án, kedden, 35 személyt tartóztatott le, akiket azzal gyanúsítanak, hogy puccsra készültek. Mindannyian az amerikai száműzetésben élő befolyásos hitszónok, Fethullah Gülen követői.  Ezzel egy időben 18 tartományban razziáztak, melynek során magas rangú állami tisztviselőket és rendőröket is letartóztattak.

Ne bántsátok a Gezi park fáit!

Paprikaspray-vel, könnygázzal és vízágyúkkal támadt az Isztambul központjában található Gezi park átépítése ellen tüntetőkre a török rendőrség péntek hajnalban. A tömeg és a kiérkező rendőrök közötti összecsapásokban heten komolyabban megsérültek – adta hírül a Hürriyet című török napilap angol nyelvű honlapja. Egy nappal korábban hasonló hajnali akciónak lehettek tanúi az isztambuli lakosok.

A török metropolisz szívében az utóbbi napok eseményei miatt egyre népszerűbb viselet a házilag készített gázálarc. A légszűrő maszkból, hosszában félbevágott nagy műanyag palackból, valamint az egészet rögzítő gumiból álló álarc állítólag hatékony védelmet nyújt a könnygázzal szemben. A tüntetők egyébként a fákra kiragasztott útmutatókkal segítenek tapasztalatlanabb társaiknak kijátszani a tömegoszlató eszközöket.

Csütörtök este több százan csatalakoztak a Taksim tér melletti Gezi parkban május 26. óta táborozó kemény maghoz, hogy megakadályozzák a területet körül vevő falak lerombolását és a fák kidöntését. A Taksim tér betondzsungelében a Gezi park jelenti az utolsó zöld menedéket, amelynek helyén a tervek szerint egy újabb bevásárlóközpont épül.

A Gezi park egy kis terület néhány darab fával – magyarázta Veysel Eroğlu erdészeti és vízügyi miniszter. Recep Tayyip Erdoğan török miniszterelnök sem mutatkozott megértőbbnek a tüntetőkkel szemben. „Csináljatok, amit akartok, de már meghoztuk a döntést” – mondta.

Forrás: MTI 2013.05.31.

Az illiberális tengely: Putyin, Erdoğan, Orbán (Die Achse der Illiberalen: Putin, Erdogan, Orban, Die Welt)

Putyin dzsúdózik, Erdoğan és Orbán futballozik. Mindhárom ilyen vagy olyan elnök megveti és gyűlöli a demokráciát. Ebben többek között közrejátszhat az a praktikus tapasztalatuk is, hogy ezek a dicső, lánglelkű és rettenthetetlen  férfiak a demokráciának köszönhetik a hatalmukat. Tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy ez bizonyos esetekben milyen alattomos fenyegetést jelenthet a jól megérdemelt uralmukra. Esetleg váratlanul felbukkanhat valahonnan egy másik dicső, lánglelkű és rettenthetetlen férfiú.

Orbán ráadásul - Soros György sötét és istentelen machinációi miatt - megalázó módon még ellenzékbe is kényszerült 8 nyomorúságos évre. Erdoğan pedig a legnagyobb rémületére, pár pillanatra elvesztette az egyensúlyát és az abszolút többségét.

Ha a gyalázatos Soros Györgynek nem sikerül az álnok terve, és rövid időn belül nem számolja fel az európai nemzetállamokat - a britek kivételével, mivel azok elvannak maguk között -, akkor elképzelhető, hogy hatalmas birodalmak újjászületésének lehetünk fakultatív módon lelkes szemtanúi, illetve szenvedő alanyai.

Putyin visszaszerezheti az Orosz, Erdoğan pedig  az Oszmán Birodalom dicsőségét. Orbán Viktorra vár az izgalmas feladat, hogy visszaállítsa Napóleon császárságát, úgy, hogy elődjével ellentétben,  menet közben, hatalmas önuralommal, tartózkodik Oroszország leigázásától. A császár már megvan, azon nem kell a fejünket törnünk. A császárság központja természetesen Felcsút lenne, mivel Párizs már nagyon elavult és tele van bevándorlókkal. Persze London is, de a britek jól elvannak ezzel.

Mindhárom férfiú világhatalmi tényező akar lenni, a maga örömére. Dicsőséges múlttal rendelkező országok állnak mögöttük, melyeknek alattvalói elismerik az ő páratlan képességeiket és erényes jellemüket. Putyin, Erdoğan és Orbán is meggyőződésesen hisz önmagában, másokban pedig nem. A hatalmuk megtartása érdekében mindenen és mindenki gátlástalanul átgázolnak. Úgy vannak vele, ha ők nem lennének hatalmon, akkor a világ nagy része visszasüllyedne a kőkorszakba. Kivéve persze a briteket, mivel ők jól elvannak maguk között.

Orbán főideológusa, az egyik legautentikusabb magyarországi Lenin imitátor, nevezett Bogár László, ki is jelentette, hogy immár nincs is semmi szükség az Egyesült Államok jelenlétére a bolygónkon. Azt nem mondta ugyan, hogy mi legyen helyette, de legfeljebb majd  visszaadják az őslakosoknak. Vagy esetleg a briteknek, mivel ők régen is jól elvoltak vele. Az Egyesült Államok pedig felbomlik és mindenki szépen visszamegy a saját országába. Kivéve persze a briteket, mivel azok jól ellesznek az őslakosokkal.

Ez a három, önmaga jelentőségét teljes mértékben meghatározó személy fenyegeti a leginkább az európai civilizációt. Nekik van a legnagyobb hasznukra a szíriai válság. Lelkesen, nagy vehemenciával és dicsőséggel eltelve veszik ki a részüket belőle. Ezek a részek ráadásul a számukra meglehetősen értékesek.

Putyin a térség Terminátoraként (Терминатор) főszerepet játszhat az ott folyó kaotikus öldöklésben. Erdoğan ki tudta élezni a helyzetet a kurd PKK-val, így a délkeleti országrészben kialakult erőszak és instabilitás miatt rengetegen szavaztak újból az iszlamista AKP-ra. Kb. 2,1 millió szír menekült van az országában, akiktől egész Európa - Orbán Viktor és a britek kivételével -  nagyon fél. Erdoğannak így mindenféle pajkos csínytevését elnézik. Az pedig akad bőségesen.

Arról nem sokan beszélnek, hogy ezeknek a menekülteknek csak a kis része, kb. 250 ezer ember él különböző táborokban. A zömük szétszóródott a hatalmas országban és szeretne valamikor hazatérni. Erdoğan még Soros György, fekete mágus segítségével sem nagyon tudná arra rávenni őket, hogy az egyre nagyobb mértékben fanatizált Európába, vagy a britekhez vándoroljanak.

A magyar miniszterelnök és baráti társasága, a szíriai menekültek segítségével, szerencsésen megmenekült a deresre feszítéstől. 

Orbán Viktor minden szervezetet, pártot, közösséget, emberi csoportosulást, házibulit és buszos kirándulást pillanatok alatt képes tönkretenni. Ha az állna az érdekében, akkor a Katolikus Egyházat is habozás nélkül az atomjaira szedné szét. Ez nem is tűnik annyira elképzelhetetlennek, mivel a Magyar Katolikus Egyházat már sikerült nagyjából függetlenítenie a Szentszéktől. Majdnem olyan mértékben, mint a briteknek, akik nagyon jól elvannak az Anglikán egyházzal.

Egy egységes, összetartó, higgadt Európa simán megbirkózott volna a menekültáradattal. Törökországhoz képest ez nem is áradat, csak egy kis beázás volt. Orbánnak azonban sikerült a Balkánon és Nyugat-Európában is összeugrasztani az országokat. Jelenleg hátradőlve röhög az egészen. Ez már nem a mi problémánk! - jegyezte meg viccesen és cinikusan Merkel kancellárnak. Merkel helyében visszaválaszoltam volna, hogy Európa legnagyobb  problémája jelenleg Orbán Viktor csapat- és karrierépítő tevékenysége. Kivéve a briteket, mivel ők nagyon jól elvannak a magyar miniszterelnökkel.

Az is elképzelhető persze, hogy a Nyugat összekapja magát és semlegesíti a V-4-es (Vergeltungswaffe) csodafegyvert. Ebben az esetben a visegrádi négyek nyugodtan megtarthatnák a kedvenc nemzeti hőseiket. A csehek, a szlovák származású Andrej Babiš-t, a lengyelek az illegalitásba vonult Jarosław Kaczyński-t, a szlovákok a magyarellenes Robert Fico-t, mi meg az igazságos Orbán Viktort. A négy országot pont úgy elszigetelnék, mint a briteket a La Manche csatorna.

Császárunk ebben az esetben sajnos nem lenne, de a miniszterelnök úr majd csak kitalálna magának valamit helyette. Legfeljebb ő lenne a 2003-ban megboldogult Idi Amin Dada után az új skót király. A briteket ez egyáltalán nem zavarná.Úton vagyunk afelé, hogy az Európai Unió fekete bárányai legyünk 

"Szlovákiában márciusban leszek választások, és bár Robert Fico pártjának nem kell aggódnia a győzelem miatt, az valószínű, hogy koalíciós kormányzás jön. A lehetséges koalíciós partnerek között pedig ott van a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) is, amelyikkel egyszer már kormányzott Fico. Az SNS-sel kapcsolatban ugyanolyan hírek vannak Szlovákiában, mint a Jobbikról, azaz hogy egy Oroszország által támogatott politikai alakulat, amely ilyen szempontból az ország európai dezintegrációjában, és az orosz kapcsolatok erősödésében érdekelt.

Csehországban Andrej Babis szlovák származású milliárdos oligarcha lehet akár a következő kormányfő: Babis most pénzügyminiszter a szintén oroszbarát Bohuslav Sobotka kormányában. Az üzletember ma már a cseh média jelentős részét birtokolja, de a múltja elég zavaros: egy konkurense 2006-ban gyanús körülmények között halt meg, egyes dokumentumok szerint a rendszerváltás előtt Babis a kommunista titkosszolgálat tagja volt – igaz, ő ezért az állításért beperelte a Szlovák Történeti Hivatalt. Egyes forrásaink szerint így is Vlagyimir Putyin érdekeinek támogatója lehet."

Forrás: Kósa András: Úton vagyunk afelé, hogy az Európai Unió fekete bárányai legyünk 

.

Diyarbakirban, török Kurdisztán félhivatalos fővárosában összecsapások törtek ki a kurd tüntetők és a rohamrendőrök között, miután kiderült, hogy az Igazság és Fejlődés Pártja egyértelmű győzelmet aratott. A török rendőrség könnygázt és vízágyúkat vetette be a kurdok ellen. BULENT KILIC (AFP)

A baloldali, kurdbarát HDP-re leadott szavazatok aránya túllépte a 10 %-os bejutási küszöböt és ily módon  bekerültek a Parlamentbe. A június választásokhoz képest azonban egymillió szavazatot vesztettek. Ezeknek a szavazatoknak a nagy részét a Recep Tayyip Erdoğan által vezetett iszlamista AKP  szerezte vissza, amit akár vereségnek is lehet tekinteni. Ez az eredmény azért lényeges, mivel jelentős következményekkel járhat Törökország amúgy is konfliktusokkal terhelt délkeleti részében.

2015. június 7-e éjszakáján tűzijátékok, táncoló, éneklő emberek árasztották el Diyarbakir, a török Kurdisztán félhivatalos fővárosának utcáit. November 1-én ezzel szemben aggodalmas, elkeseredett arcokat lehetett látni a baloldali kurd formáció, a HDP székhelyén. Az utcákon fiatalok százai tüntettek. A zavargások során szemeteseket gyújtottak fel, kővel dobálták meg a rendőröket, valamint éles lőfegyvereket is használtak. A rohamrendőrség vízágyúkat és nagy mennyiségű könnygázt vetett be ellenük. A zavargások órákon át tartottak, és több sérüléssel jártak.

"- Háború, háború! Ez háború!" – mondta valaki a fiatalok közül, akik főként azért gyűltek össze, hogy megünnepeljék a választási eredményeket, de azok azt mutatták, hogy a pártjuk elvesztette a lehetőséget arra, hogy meghatározó erő legyen a Török Nagy Nemzetgyűlésben (Türkiye Büyük Millet Meclisi) , mivel az AKP jelentős győzelmet aratott. „(Recep Tayyip) Erdogan egy tolvaj, aki ellopta a szavazatainkat. Csalást követett el.” - erősítette meg egy másik fiatalember, egy rendőrroham után. A HDP – amely júniusban az első olyan kurd párt volt, amely bekerült a Parlamentbe – sok követője számára érthetetlennek tűnt az, hogy a párt szavazatokat vesztett és sokan nem voltak hajlandók elismerni az eredményt.

A kurdbarát formáció egyik forrása kijelentette, hogy a párhuzamos szavazatszámlálásuk szerint, a HDP 12,2 %-ot szerezhetett, szemben a hivatalos 10,7 %-os eredménnyel, ami 2,5 ponttal kevesebb, mint a júniusi eredmény. „Ha nem ismerik el számunkra ezt az eredményt, akkor készek vagyunk panaszt tenni a Választási Bizottságnál.”

A párt társelnöknője, Figen Yüksekdağ Şenoğlu, a szavazatok elvesztését a „rendkívüli helyzetnek” tulajdonította. Az utóbbi öt hónapban az erőszak, összecsapások formájában, visszatért a kurd területekre. Ezek a Kurd Munkáspárt (PKK) fegyveres csoportja és a biztonsági erők között törtek ki. Ehhez járultak még hozzá a dzsihadista támadások, amelyeknek célpontjai nagyobb részt a kurd ügy támogatói voltak.

„A kampány nem volt tisztességes. Nem tudtunk megfelelő választási kampányt folytatni, mivel támadásokkal és erőszakos cselekedetekkel szembesültünk” mutatott rá a párt másik vezetője, Selahattin Demirtaş, emlékeztetve a több száz támadásra a HDP aktivistái és székházai ellen. „A kormány által kiprovokált lincshangulat ellenére – amellyel azt akarták elérni, hogy a HDP ne jelenhessen meg a választási körzetekben – is sikerült a bejutási küszöböt leküzdenünk, és mi váltunk a parlament harmadik legnagyobb frakciójává.” - hangsúlyozta a társelnök.

Demirtaş a PKK ellen azonban nem fogalmazott meg kritikát, annak ellenére, hogy megkérdőjelezhetetlenek tűnik annak a döntésnek a hatása, hogy júliusban a kurd felkelők felmondták a kormánnyal két éve megkötött fegyverszüneti megállapodást. Ennek a fegyverszünetnek az volt a célje, hogy megkönnyítse a HDP számára a kormánnyal való tárgyalásokat. Néhány konzervatív körzetben a kurdok megváltoztatták az álláspontjukat Demirtaş pártja iránt, miszerint a párt az előző választásokon szilárdan elkötelezte magát a béke iránt. Most azonban visszatértek az AKP-hez. Ez annak a hatására történt, hogy az AKP ezekben a hónapokban folyamatosan azt súlykolta, hogy a HDP és kurd gerillák között kapcsolat van.

Törökország délkeleti részén a politika sok esetben a klánok ügye. Amikor egy klánfőnök, vagy a vének tanácsa, akik a klánokat vezetik, úgy dönt, hogy támogat egy pártot, akkor gyakorlatilag az egész klán az utasításuk szerint jár el. A marxista eredetű PKK megpróbálta megtörni ezt a törzsi rendszert, ennek ellenére a júniusi választásokon, a konzervatív kurd nacionalisták azt hangoztatták, hogy megkapták ennek vagy annak a klánnak a támogatását a HDP részére. Most azonban a klánok és a konzervatív kurdok visszavonták a támogatásukat a HDP-től, és visszatértek az AKP-hez. A HDP így 5-10 százalék közötti szavazatot vesztett olyan tartományokban, mint Diyarbakir, Mardin, Urfa. Az AKP emellett szavazatokat szerezett más vallási formációktól, beleértve a fundamentalista Hüda-Par-t, amelyek úgy döntöttek, hogy nem indulnak a választásokon.

Ezzel szemben Nyugat-Törökországban, a HDP leginkább a progresszív körzetekben vesztett szavazókat, akik visszatértek a kiszámíthatóbb szociáldemokrata CHP-hez, mivel ők is ugyanúgy csalódtak a fegyveres PKK visszatérésében.

Most az a legizgalmasabb kérdés, hogy ezek az eredmények lecsillapítják-e az erőszakot, vagy megnövelik, ha a legradikálisabb kurd mozgalom úgy ítéli meg a helyzetet, hogy demokratikus úton nem mozdíthatják elő az ügyüket. A kulcs a AKP kormány kezében lesz, azáltal, hogy az abszolút többség birtokában hajlandóak lesznek-e visszatérni a tárgyalóasztalhoz.

Andrés Mourenza, Diyarbakir, 2. NOV. 2015; 00:38 CET

Forrás: El fin de la tregua del PKK resta apoyo al partido kurdo (El País)

Malabadi-híd, Diyarbakir

8 órakor a szavazóhelyiségek megnyitásával Törökországban megkezdődtek a parlamenti választások. Bizonytalan, hogy a Recep Tayyip Erdoğan  vezette Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) megszerzi-e az abszolút többséget, vagy megismétlődnek a június 7. eredmények. A képen Recep Tayyip Erdoğan szavaz Isztambulban. OZAN KOSE (AFP)
A választások során zárt listák alapján, arányosan választják meg az 550 tagú Nagy Nemzetgyűlést. A képen a szavazók Tayyip Erdoğan-t üdvözlik, egy szavazóhelyiség környékén, Isztambulban. DIMITAR DILKOFF (AFP)A június 7-én tartott választásokon az AKP 2002-es hatalomra kerülés óta először elvesztette az abszolút többségét. A képen, Emine, Tayyip Erdoğan felesége érvényesíti a szavazati jogát Isztambulban. HUSSEIN MALLA (AP)

Bár a nemzetközi megfigyelők megerősítették. hogy a választások lebonyolítása megfelelő, aggodalmukat fejezték ki a sajtószabadság aggasztó állapota miatt, amely a választási esélyek kiegyensúlyozatlanságához vezettek. A képen Erdoğan Isztambul egyik szavazóhelyiségében leadja a voksát. OZAN KOSE (AFP)

A választások eredményeinek kihirdetése után, a köztársasági elnök kinevezi a győztes párt miniszterelnökét. A képen egy asszony adja le a szavazatát a törökországi Cizre-ben. BULENT KILIC (AFP)

CHP vezetője, Kemal Kilicdaroglu, Ankarában adta le a szavazatát. ADEM ALTAN (AFP)

Egy asszony leadja a szavazatát Ankarában. BURAK KARA (GETTY IMAGES)

Török asszonyok szavaznak Isztambulban CEM TURKEL (EFE)

A Köztásrsasági Néppárt (CHP) vezetője, Kemal Kiliçdaroglu, kiemelte a parlamenti választások fontosságát, amely az előrejelzések szerint ismét a kormányzó AKP abszolút többségének elvesztéséhez vezethet. A képen Cizre egyik szavazóhelyiségében készült. BULENT KILIC (AFP)

Egy török férfi a szavazólapjának leadása előtt egy isztambuli szavazóhelyiségben. DENIZ TOPRAK (EFE)

Selahattin Demirtaş a családjával

Selahattin Demirtaş, a kurd-zaza származású politikus a törökországi Paluban született 1973. április 10.-én. A török, szocialista politikusnővel,  Figen Yüksekdağ-al együtt irányítja a kurdbarát Népi Demokratikus Pártot (Halkların Demokratik Partisi). A 2014-es elnökválasztáson a szavazatok 9,76 %-át szerezte meg. Ő vezette a HDP 2015-ös választási kampányát, melyben Törökország történelmében először, egy kurdbarát párt átlépte a parlamentbe jutáshoz szükséges 10 %-os küszöböt. Ezzel sikerül saját frakciót alapítaniuk. Ezzel a sikerrel a kurd nép egyesítőjének is tekinthető, aki egy progresszív politikai programot adott a pártnak, amely támogatja a nők egyenjogúságát, a környezetvédelmet és tiszteletben tartja az LMBT (Leszbikusok, Melegek, Biszexuális és Transzneműek) jogait. Ezzel sikerült kiszélesítenie a HDP támogatását, amely így túlmutat a kurd nacionalizmuson. 

Demirtaş másodikként született egy hét gyermekes családban. Gyerekkorában átélt egy katonai puccsot, amely Anatólia délkeleti kurd többségű tartományaiban rendkívüli állapotok bevezetéséhez és a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) fegyveres felkeléséhez vezetett. Fivére, Nuretin Demirtaş,  a jelenleg nem aktív DTP (Demokratikus Társadalom Pártja; Demokratik Toplum Partisi) ex-elnöke. A bátyját többször letartóztatták és bebörtönözték, őt magát is több alkalommal megkínozták, a nacionalista kurd mozgalommal való kapcsolatai miatt. 

Jogot tanult az Ankarai Egyetemen, majd végzése után független ügyvédként dolgozott mielőtt tagja lett az Emberi Jogok Szövetség  Diyarbakiri  végrehajtó bizottságának, melynek elnöke akkoriban Osman Baydenir volt. Amikor Baydenirt megválasztották Diyarbakiri polgármesterének, Demirtaş lett az elnök. Elnöki ideje alatt a Szövetség a Törökországban egyre inkább gyakoribbá váló, felderítetlen politika gyilkosságok ügyeivel foglalkozott. Demirtaş egyik alapítója tagja a Török Emberi Jogi Szövetségnek  (TIHV) és az  Amnesty International megfigyelője Diyarbakirban.

Demirtaş felesége, Başak Demirtaş és a két kisánya, Delal y Dılda

Politikai karrierjét 2007-ben kezdte a DTP (Demokratik Toplum Partisi; Demokratikus Társadalom Pártja) tagjaként. Ugyanebben az évben, Diyarbakirban megválasztották képviselőnek, majd 34 évesen a parlamenti párt frakcióvezetője lett, a 23. Török Parlamentben.

Miután a Török Legfelsőbb Bíróság a pártot 2009-ben betiltotta, csatlakozott a BDP-hez (Barış ve Demokrasi Partisi; Béke és Demokrácia Párt), melyben 2010-ben Gültan Kışanak helyettesévé választották. 2010-ben  több hónap börtönbüntetésre ítélték, amikor 1800 emberrel együtt őt is letartóztatták a kurd mozgalommal való kapcsolataik miatt. 

Gültan Kışanak és Selahattin Demirtaş

2011-ben a "Munka, Demokrácia és Szabadság" formáció jelöltjeként indult a választásokon. Ez a formáció a BDP-én kívül még 18 politikai szervezetből állt. Hakkâri város képviselőjeként újraválasztották a 24. Parlamentbe.

Demirtaş volt a BDP társelnöke amikor elkezdődtek a béketárgyalások a Török Kormány és PKK között, és amely végül egyoldalú fegyverszünethez vezetett. Tagja volt annak a küldöttségnek, amelyik a tárgyalások alatt felkereste a börtönben Abdullah "Apo" Öcalan-t kurd vezetőt.

Abdullah "Apo" Öcalan (67) a Kurdisztáni Munkáspárt vezetője PKK (Partiya Karkerên Kurdistan)

2014-ben Demirtaşt, Figen Yüksekdağ mellett megválasztották a HDP, Népi Demokratikus Párt társelnökének. A mintát, hogy a párt vezetését megosszák mindkét nem között, a német Zöld Párt adta. Ez a kurdbarát  koalíció a BDP-ből és különböző baloldali pártokból és szervezetekből jött létre a Népi Demokratikus Kongresszus támogatásával (HDK), A HDP célkitűzése, hogy nyisson minden olyan személy irányába, akiket Törökországban elnyomnak (nők, aleviták, keresztények, homoszexuálisok, baloldaliak, környezetvédők...) A HDP így már nem csak a kurdokat tudja megszólítani, hanem szinte bárkit, aki Erdoğan  despotizmusát ellensúlyozni akarja. Ha a Demirtaş vezette HDP nem lépi át a 10 %-os küszöböt, nagy a veszélye annak, hogy a párt radikális szárnya kerekedik felül, ami nagyban megnöveli az instabilitást a Törökország kurdok lakta térségében, amelyben már most feszült légkör uralkodik és rengeteg erőszakos atrocitás történik.

Demirtaş 2014 augusztusi elnökválasztásban a HDP jelöltjeként  9,76 % ért el a szavazáson. Őt tartják a HDP mérsékelt tagjának. A karizmatikus Demirtaş-nak egyensúlyoznia kell a a keményvonalas nacionalista kurdok és az Erdoğan  rendszerével elégedetlen törökök között. Sem a bebörtönzések, sem a kudarcok nem törték meg. A sajtótájékoztatókon mosolygós. Barátságosan, közvetlenül viselkedik az újságírókkal, ami Törökországban nem általános.

Mivel az AKP és Erdoğan abszolút többségét legfőképpen az veszélyezteti, ha a HDP átlépi a bejutáshoz szükséges tíz százalékot, ezért legfőképpen ők lettek a kormányzati támadások legfőbb célpontjai. Ez Európai Bizottság által kiadott 2015-ös országjelentés többek között azért is bírálta a Török Kormányt, mivel súlyos atrocitások érték a legálisan működő kurdbarát HDP-t.

Több bizonyíték van arra is, hogy egy ISIS által támogatott gaziantepi csoport követte el a támadásokat a HDP pártirodái ellen Adanában és Mersinben, és ők felelnek a bombatámadásokért Diyakbakirban és Surucban."

Elmondható még az róla, hogy Demirtaş beszél zazaki nyelven is. Ezt az indoeurópai nyelvet a zaza etnikum beszéli.

Figen Yüksekdağ Şenoğlu (44) a HDP társelnöke

Mustafa Yerli: "Olyan elnöki rendszerre van szükségünk, mint az Egyesült Államoké"

Mustafa Yerli (45 éves), egy textilkereskedés tulajdonosa, azt reméli, hogy a jelenleg hatalmon lévő közép-jobboldali, konzervatív, iszlamista párt, az AKP (Adalet ve Kalkınma Partisi; Igazság és Fejlődés Pártja) visszanyeri az abszolút többségét: "A politikai instabilitás miatt, a forgalom 30 %-al esett vissza. Amikor az AKP egyedül kormányzott, az országban minden nagyon jól ment." Az üzletember úgy véli, hogy az előzetes közvélemény- kutatási eredmények szerinti koalíciós kormányzás "rossz előjel" a vállalkozások számára, mivel a 90-es évek keserves tapasztalatira emlékeztet, amikor a végrehajtó hatalmat két-három párt képviselte felváltva, mindegyik rövid ideig. "Az Európai Unióban talán működnek a koalíciós kormányok, de Törökországban nem. Itt olyan elnöki rendszerre lenne szükségünk, mint az Egyesült Államoké", mondja, kiemelve a jelenlegi török köztársasági elnök, Recep Tayyip Erdoğan elképzelését. Hozzáteszi: "Az Oszmán Birodalomban, egy embernek kellett parancsolnia. Egy járművet nem vezethet egyszerre két személy".

Serkan: "El akarom távolítani a korrupt AKP-kormányt"

Serkan (26 éves), éppen munkát keres, miután leszerelt a katonaságtól, azt hangsúlyozza, hogy el kell távolítani a  korrupt AKP kormányt. Ezért fog a szociáldemokrata CHP-ra (Cumhuriyet Halk Partisi; Köztársasági Néppárt) szavazni, annak ellenére, hogy a vezetőjéért, Kemal Kiliçdaroglu-ért, nem lelkesedik: "Rájuk szavazok, mert ők a fő ellenzéki párt, habár a vezetőjük, Kiliçdaroglu elég ostoba." A barátja Mehmet (27 éves), aki egy csemegeüzletben eladó, az iszlamistákat választja nem nagy meggyőződéssel: "Engem is bosszantanak a kormány korrupciós ügyei, de más pártok is lopnának, ha kormányra kerülnek." A két fiatalember Isztambul  konzervatív külvárosában Faith-ban lakik. A kormány nyitott kapuk politikája miatti több ezer szíriai menekült érkezése okán is panaszkodnak, mivel az ami jelentősen megemelte a lakbéreket.

Ali Osman: "Ha az AKP abszolút többséget szerez, minden megoldódik"

Ali Osman (56 éves) az AKP-ra fog szavazni, mert úgy hiszi, hogy az országban a jelenlegi erőszakhullám a külföldi hatalmak összeesküvése miatt van, mint ahogy azt a kormány hangoztatja: "Ha az európaiak nem támogatnák  a terrorista csoportokat, mint például a PKK-t (Kurdisztáni Munkáspárt; Partiya Karkerên Kurdistan), nem lennének ezek a problémáink." Nemrég ment nyugdíjba, miután éveken át az építőiparban dolgozott, egy olyan szektorban, amely jelentősen fellendült az iszlámista kormány három mandátuma alatt. "Ha az AKP abszolút többséget szerez, minden megoldódik, és minden jóra fordul." 

Hacer és Zuhal: "Nem bízunk egyik párt ígéreteiben sem"

Hacer (42 éves) és Zuhal (46 éves), egy ruhabolt eladói. Ők nem tudják, hogy kire szavazzanak. "Nem bízunk egyik párt ígéreteiben sem, mert végül mindig csak a saját érdekeiket védik." mondja Hacer. "Azelőtt az AKP-re szavaztunk, mivel jobb lett az egészségügy helyzete és a tömegközlekedés - teszi hozzá Zuhal - de már nem rájuk szavazunk, mivel korruptak lettek és felélesztették a háborút, ami rengeteg bizonytalanságot okozott." Zuhal szerint, a bizonytalan politika és a kormány elkötelezettsége a nagy bevásárlóközpontok iránt "nagyon megsebezte" a kiskereskedéseket: "Négy öt éve a dolgok rosszabbra fordultak. Két éve be kellett zárnom a saját üzletemet és vissza kellett mennem másokhoz alkalmazottnak."

Ridvan és Beytullah a baloldali HDP-re szavaznak : "Bárcsak vesztene az AKP"

A kurd Ridvan (23 éves) y Beytullah (19 éves), pincérként dolgoznak egy étteremben. A baloldali, kurdbarát HDP-re (Népi Demokratikus Párt; Halkların Demokratik Partisi) fognak szavazni: "Bízunk a párt vezetőjében,Selahattin Demirtaş-ban, mert tisztességes. Reméljük, hogy az AKP elveszíti a hatalmat, befejeződik az erőszak és mi ismét testvérként élhetünk." A háború újbóli kitörése a kurd területeken és feléledő törökországi támadások az utóbbi hónapokban, az iszlamista kormány miatt, csökkentette a turisták számát, amitől az étterem forgalma is függ. Ezenkívül, bíznak a HDP ígéreteiben, hogy növelik a szociális juttatásokat: "A fiatalok helyzete rossz, a minimálbér (nettó 296 euro) nagyon alacsony és sokan nem találnak munkát. A bátyám, aki tanár, két éve arra vár hogy munkához jusson, mivel nincsenek új álláshelyek az oktatásban", magyarázza Beytullah.

 Faith a gazdaságra panaszkodik: "Ez nem a kormány bűne"

A 25 éves kurd fiatalember, aki Isztambulban él, a gazdaság állapotára panaszkodik. Az üzletének a fele nyereségét az orosz turisták hozták.  "De ez nem a kormány bűne, hanem az anarchiáé, melyet olyan erők okoztak, amelyek nem akarják, hogy az országunk fejlődjön." A fiatalember azt mondja, hogy nagyon szomorú azt látni, hogy a kurd területek ismét az erőszakba süllyednek két év békefolyamat után, amely stabilizálta a térséget. Ez a PKK (fegyveres kurd csoport) bűne, amely látta, hogy az AKP meggyengült a júniusi választásokon, és megpróbálta ezt kihasználni. "Ezért fogok az AKP-ra szavazni és remélem, hogy megszerzik az abszolút többséget".

Sena: "Nagykoalíciót szeretnék az iszlamisták és a szociáldemokraták között" 

Sena 21 éves. Az Isztambuli Egyetemen élelmiszeripari mérnöknek tanul. Vasárnap a fő ellenzéki pártra fog szavazni, a szociáldemokrata CHP-re, mivel az "a társadalmi igazságosságot hangsúlyozza". A fiatal  isztambuli lány úgy véli, hogy megismétlődnek a júniusi választások eredményei, amelyben a kormányzó iszlamista párt, az AKP, elvesztette az abszolút többségét, és koalíciós megállapodást kellet kötnie: "Úgy vélem ez lenne legjobb az ország számára. Elvégre, ha egy párt egymagában kormányoz, nehezebb, hogy kiegyensúlyozottan döntsön, illetve, hogy ellenőrizzék a működését." Sena egy nagykoalíció híve a szociáldemokraták és az iszlamisták között, mivel ez "tompítaná a jelenlegi politikai feszültséget".


Saadetin: "Új dolgokat kell kipróbálni, nem lehet, hogy mindig ugyanazok kormányozzanak"

Saadetin (60 éves) 310 eurós nyugdíjból él: "Ennek a kormánynak az idején az árak felmentek. Isztambulban nem lehet 300 euró alatt lakást bérelni. Hogyan lehetne így megélni? A kenyér, a gáz, a víz, a villany... mindennek az ára az egekben van, mert annak amit ki kell fizetni a fele, adó formájában, az állam számára megy." A hatékony adóbehajtás hiánya miatt a legtöbb adóterhet az ÁFA és más közvetett adók teszik ki. "Minden egyre rosszabbul megy: erőszak és bombák, halott civilek és katonák. Eddig az évig az AKP-t támogattam, de soha többé nem fogom. A CHP-re fogok szavazni. Új dolgokat kell kipróbálni, nem kormányozhatnak mindig ugyanazok."

Forrás: Las razones de los electores turcos (El País, 30 OCT 2015 - 16:39 CET)

Recep Tayyip Erdoğan (61) Igazság és Fejlődés Pártja (AKP)

Kemal Kiliçdaroglu (66) Köztársasági Néppárt (CHP)

Selahattin Demirtaş  (42) Népi Demokratikus Párt (HDP)

Devlet Bahçeli (67) Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP)

Orbán és Kaczyński együtt megvédi Európát a baloldali és iszlamista őrülettől
(Propagandakép valamikor a tízes évek közepéről)

"Orbán szerint fel kell tenni a kérdést, hogy ezzel ki bízta meg az európai vezetőket. Hogy ki bízta meg őket azzal, hogy más kultúrájú emberek ilyen tömegét szállítsa be Európába. Szerinte nyilvánvalóan senki, így a demokráciához kell fordulni ezzel az árulással szemben, és el kell érni, hogy az európai polgárok demokratikus módon elmondhassák a véleményüket erről, hogy igennel vagy nemmel felelhessenek erre. El kell indítani egy európai vitát szerinte.

Árulás van. Európát elárulták, ha nem állunk ki érte, ezt az Európát el fogják venni tőlünk – fogalmazott, és hozzátette, jól szervezett, nagy pénzt mozgató, nemzetállami kereteken túl gondolkodó, senki által meg nem választott vezetők hagymázas tervét teljesíti be Európa, ahelyett, hogy a polgárok elképzeléseit, akaratát valósítaná meg. Megjegyezte, nem véletlen, ha erről a hallgatóságnak beugrik Soros György."

Forrás: Orbán Viktor világméretű összeesküvést orront

A vidám, kirobbanó formában lévő miniszterelnök mindezzel a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület valamint a Professzorok Batthyány Köre által rendezett konferencián szórakoztatta el az ott megjelent lelkes publikumot. A tudós nők és férfiak közül egy sem akadt, aki mérgesen felállva kijelentette volna azt, hogy ostobaságok végighallgatására neki pedig nem nagyon van ideje. Alászolgája!

Elég elkeserítő, hogy Magyarországot egy népszerű összeesküvés elméleteket gyártó miniszterelnök irányítja. Ennyi erővel meghívhatták volna akár Erich von Däniken paleoasztronautikai tudóst, szélhámost és ékszerhamisítót is.

Árulás van. Európát elárulták. Ha nem állunk ki érte, ezt az Európát el fogják venni tőlünk, egy jól szervezett, nagy pénzt mozgató, a kelet európai országok nacionalizmusát, korrupt rendszereit felhasználó, számító, racionális és nagyon logikus terv megvalósítása részeként, az itt élő polgárok jóléte, életszínvonala és személyi szabadságának a kárára. Nem véletlen, ha erről mindenkinek Vlagyimir Putyin neve ugrik be.

A lengyelországi választások után egy mélyen euroszkeptikus, kimondottan Nyugat-ellenes Jaroslaw Kaczyński - Orbán Viktor tengely van kialakulóban. Magyarország jelentéktelensége miatt, persze a hazai közönség nagy örömére, inkább csak bosszantotta az Európai Uniót. Lengyelország azonban az Unió nagy reménysége volt. Lakosságszáma 38,5 millió, míg Magyarországé csak 9,9 millió fő. Az általuk elért eredmények azt mutatták, hogy a posztkommunista államokban is van valamiféle létjogosultsága a demokráciának, és nem a félázsiai, illiberális despotizmust részesítik előnyben. Jaroslaw Kaczyński ezt valószínűleg határozottan meg fogja cáfolni. 2006. és 2007. között ő már megpróbálkozott az unortodox gazdaságpolitikával, de akkor belebukott. A kaczyńskizmust később, jelentős hatalomtechnikai változtatásokkal, Orbán Viktor vitte sikerre.

A két modell között az alapvető különbség az, hogy Kaczyński tényleg komolyan is vette a korrupció elleni küzdelmet és nem építette be azt a politikájába. Orbánnal ellentétben nem nevelt ki magának oligarchákat. Jelenlegi gazdasági programjában azonban már ott szerepel a "nemzeti győztesek" kifejezés, ami valószínűsíti, hogy a magyarországi példa alapján ő is jelentős protekcionizmust fog bevezetni. Rengeteget tanulhatott a magyar miniszterelnök példájából és megtapasztalhatta azt, hogy az Európai Unió intézményei semmiféle eszközzel nem rendelkeznek az ellen, hogy egy tagországban tüchtig kis autokrata rendszer alakuljon ki.

Kaczyński nem annyira egyértelműen ugyan, mint Orbán Viktor, de ellenségének tekinti a Nyugatot, amely megpróbálja megakadályozni a törekvésit. A vállalt szerződéseket ő is valószínűleg a nemzeti önrendelkezésre való hivatkozással fogja nemes egyszerűséggel felrúgni.

Kaczyński győzelme és Orbán népszerűségének hatalmas növekedése azt mutatja, hogy a két ország lakossága komolyan hisz is abban, hogy az Európai Unió kizsákmányolja az országaikat és ez okozza az életszínvonaluk romlását. A vezetőikbe vetett hitük megrendíthetetlen. A lengyelek estében az még kérdéses, hogy ők is szívesen asszisztálnak-e majd a demokratikus intézményrendszereik lebontásában. Az azonban már jelez valamit, hogy Kaczyński is módosítani kívánja az országa Alkotmányát. Lengyelországban a demokráciának jóval nagyobb hagyománya van, mint hazánkban. Magyarország lakossága – az Osztrák-Magyar Monarchiától kezdve a rendszerváltásig – elnyomó rendszerekben élt és ehhez szokott hozzá. A demokratikus értékeket Magyarország lakossága elutasítja, károsnak tartja. Egy aktuális uralkodó osztály elvtelen kiszolgálásával, egy karizmatikus vezető tiszteletével azonban semmi gondja sincs.

Ha Jarosław Kaczyński-nek is sikerül egy olyan szélsőséges rendszert kiépítenie, mint Orbánnak, akkor a Nyugatnak nagyon komolyan kell vennie azt. Orbán és Kaczyński együtt már jelentős erőt képvisel ahhoz, hogy nagymértékben meggyöngítse az alapjában pluralista, demokratikus, sokszínű Európát. A két vezető közös célja a baloldal és a liberalizmus teljes kiszorítása, az állam és az egyház szétválasztásának, a befogadó Európa eszményének megszüntetése.

Orbán nem megoldotta a menekültválságot, hanem felhasználta azt a saját céljaira, majd az egészet ráhárította Nyugatra. Esze ágában sincs semmiféle kompromisszumok, megállapodások megkötése. Mint mindig, most is veszettül fog rohamozni.

Az Európai Néppártban jelentős támogatókkal és tekintéllyel rendelkezik, ami megakadályozza azt, hogy hatékonyan lépjenek fel ellene. A Putyin által favorizált és a Nyugatot jelentősen gyengítő szélsőjobboldali pártok is Orbánt tekintik a példaképüknek.

Kaczyński valószínűleg soha nem fog ilyen népszerűségre szert tenni. A lengyelek hagyományos orosz ellenessége nem teszi lehetővé azt, hogy Putyin felhasználja őket. Ráadásul erre Kaczyński sem lenne hajlandó, mivel ma is az oroszokat teszi felelőssé fivére 2010-es haláláért.

Mindkét rendszer erősen függ a Nyugattól, elsősorban Németországtól. Ha a Nyugat nem nyújt többé támogatásokat ennek a két országnak, akkor a gazdaságuk pillanatokon belül összeomlik. A lakosság jelentős része gyarmatosítónak tekinti az Európai Uniót, tehát jelenleg az a bizarr helyzet alakult ki, hogy a Nyugat a saját ellenségeit finanszírozza. A támogatások megvonásával a Nyugat pillanatok alatt felszámolhatná ezt a gyarmatosításos téveszmét, a kérdés csak az, hogy be meri-e ezt vetni a szakadár országok ellen.

A magyarok és lengyelek sorsára ez tragikus kihatással lenne. Ezt az, ami miatt a Nyugat nem mer hatékonyan fellépni a gátlástalanul erőszakos Orbán-Kaczyński dinamikus duóval szemben. Ők a lakosságot valójában túszként használják fel a saját céljaik elérése érdekében. Persze az is elképzelhető, hogy kisebbik rosszként, csak a hazánkat szankcionálják majd, és ezzel próbálják meg Kaczyński-t féken tartani.

Nagy tévedés Orbán Viktort az orosz elnök pincsijének tartani, mivel ő valójában Putyin bullterrierje. Kaczyński-vel a háta mögött már alkalmas lesz arra, hogy jelentős hatalomra tegyen szert az Unióban, és így Putyinnak már csak egy könnyen befolyásolható, destabilizált, gyenge Nyugattal kell megküzdenie. Ez nagyban megnövelné a mozgásterét Ukrajnában és a Baltikumban.

Soros Györgynek ehhez nem sok köze van. Vele csak bölcs professzorokat és a hiszékeny kisgyerekeket lehet ijesztgetni.

„Áramszünet” helyett sokkal inkább államcsőd lesz, ha belevágunk Paks II-be

7 cáfolat Aszódi Attila interjújára

1. A kormánybiztos válasz nélkül hagyja az Index azon kérdését, hogy vajon rendben van-e Paks II körül versenyjogi szempontból.

Ez valószínűleg nem véletlen. Paks II-re ugyanis a kormány nem hirdetett tendert, hanem annak kivitelezését a Roszatomra bízta. Ez viszont ellentmond az Unió szabályozásának (a 2009/72/EC direktíva 8. cikkelyének). Így az Európai Bizottság – a bújtatott állami támogatásról szóló vizsgálata mellett – ez ügyben is külön vizsgálatot folytat jelenleg Magyarország ellen.

2. A kormánybiztos azt állítja, hogy az állami támogatásról szóló vizsgálatot a magyar kormány kezdeményezte az Európai Bizottságnál.

Az igazság ezzel szemben az, hogy a vizsgálatot a Greenpeace és az Energiaklub kezdeményezte még 2014 tavaszán és nyarán. A kormány nem valódi vizsgálatot kért, hanem idén májusban egyszerűen írt egy levelet a Bizottságnak, hogy szerintük nincs állami támogatás a projektben; emellett azt kérték, hogy a Bizottság állapítsa meg, hogy a projekt állami támogatás nélkül is meg fog térülni.

Az Index hiába kérdezte, Aszódi Attila nem árulta el, mit fog tenni a kormány, amennyiben a Bizottság mégis tiltott állami támogatást állapít meg Paks II-vel kapcsolatban. Azt sem tudjuk meg, vajon mennyit veszítene Magyarország egy ilyen bizottsági döntéssel.

3. A kormánybiztos szerint a független szakértők számításait tartalmazó tanulmányok – amelyek szerint Paks II egy gazdaságtalan, rossz projekt, amely nem fog megtérülni, és Paks II veszteségeit az adófizetőknek kell majd megfizetniük – rossz feltételezésekkel számolnak.

Nem derül ki azonban, hogy ezt Aszódi Attila milyen elemzések alapján állítja.

A kormánybiztos két független, energetikai közgazdászok által készített tanulmányt cáfol: az egyiket az Energiaklub felkérésére Felsmann Balázs volt államtitkár készítette, míg a másikat a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont.

A fenti tanulmányokban szereplő adatok és a számítások során alkalmazott módszertan és modellezés nyilvános, mindenki számára hozzáférhető. Ezzel szemben a kormánybiztos az interjúban csupán „a mi [kormány] számításainkra” és a „mi [kormány] számainkra” hivatkozik; konkrét adatokat ezúttal sem tudunk meg. Tekintve, hogy Paks II mintegy 4000 milliárdos beruházás, a kormánynak kötelessége lenne nyilvánosságra hozni a projektre vonatkozó elemzéseit, lehivatkozott adatokkal és az alkalmazott módszertan ismertetésével. 2014. január óta nem ismertek Paks II részletei.

Folytatás: „Áramszünet” helyett sokkal inkább államcsőd lesz, ha belevágunk Paks II-be – 7 cáfolat Aszódi Attila interjújára

- Kérem, legyen független.
- Igenis, elnök úr!

Kaczyński pártjának programja tele van a az EU számára problémát jelentő pontokkal

Az ultrakonzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt, annak érdekében, hogy megnyerje a lengyelországi parlamenti választásokat, az utóbbi években felhalmozódott társadalmi egyenlőtlenségekre összpontosított, és ezzel a népszerűségük hatalmas mértékben – 2008 óta 25 %-al – megnövekedett. Annak ellenére, hogy a kampányuk középpontjában a nemzeti hagyományok és az euroszkepticzmus állt – azaz, meg kell védeni a katolikus Lengyelországot a liberális Európától –, a vidéki és konzervatív szavazók mellett, akiket már régóta megnyertek maguknak, a párt párbeszédet folytatott a városi kiábrándult rétegekkel is. A bizonytalan munkahelyekkel rendelkező fiatalokat  és a vállalkozókat különösen az győzte meg, hogy elhitték a PiS állítását: a jobboldali liberális Polgári Platform (PO) nem valósította meg reformokat és korlátozta a növekedést.

Nagyon csábító ígéretnek bizonyult a 12 złoty-s óránkénti minimálbér (4 €), a nyugdíjkorhatár két évvel való előrehozatala, a fiatalokat segítő programok az elmaradott régiókban, a családi kedvezmény és a 150 euros, gyerekek után járó segély  a második megszületése után. Mindezek ellenére, a fontos, mérsékelt párbeszéd mellett, a párt továbbra is terjesztette azt az üzenetét, hogy Európa aggasztó helyzetben van.

Menekültek

A menekültek miatt tört ki a  a „kolera Görögországban” és a „vérhas Bécsben”. Olyan „élősködőket terjesztenek, amelyekkel szemben ők immunisak, de Európa lakossága nem.” Ezt Jarosław Kaczyński a PiS elnöke jelentette ki, aki a főszerepet játszotta a lengyel liberálisok határozata elleni legagresszívebb támadásokban, amiért 7.000 menekült befogadásáról döntöttek. Az PiS közölte, hogy fontosabb  „megvédeni a lengyeleket”, mint szívességet tenni Brüsszelnek. A vallási vetületet alapvető fontosságúnak tartották: a muszlimok megjelenését nem szívesen látják az Európai Unió leghomogénebb országában. A választási kampány során a szimpatizánsoknak az interneten körbeküldték azt az üzenetet, hogy: „Ez a választás nem csak a politikáról és a gazdaságról szól, hanem arról is, hogy 10-20 év múlva megünnepeljük-e a karácsonyt".

Protekcionizmus

Zbigniew Kuźmiuk, a PiS gazdasági felelőse sietve kijelentette, hogy kormánya 2016-tól 0,39 %-os mértékben meg fogja adóztatni a bankokat (az a nyilatkozatából nem derült ki, hogy mire vonatkozik majd az adó, a forgalomra, vagy az aktívákra...) Ez egy nagyon ellentmondásos részlet, melyhez egy másik is járul, amit még nem erősítettek meg: különadó a nagy külföldi kereskedelmi láncokra, amellyel a lengyel kiskereskedőknek nyújtanának kompenzációt. Kuźmiuk ígéretet tett arra, hogy tiszteletben fogják tartani a Központi Bank függetlenségét, de az intézmény elsődleges faladata az, hogy elősegítse a gazdasági növekedést. A párt gazdaságpolitikája mindenképpen rejtélyes, amelyben keverednek az államosításra buzdító felszólítások, a "nemzeti győztesek" kreálásával, ultraliberális kijelentésekkel, továbbá adócsökkentés és a növekedés serkentése. Európai diplomáciai források szerint a miniszterek decemberre várható kinevezése tiszta vizet önt a pohárba, és kiderül az, hogy a párt államosító, vagy liberális szárnya kerekedik-e felül.

Környzetvédelem

"A gazdasági programunk elutasítja dekarbonizációs dogmát", jelentette ki Piotr Naimski, a párt energetika politikai felelőse. A PiS nem akarja csökkenteni a CO2 kibocsájtást, olyan mértékben, ahogy azt Brüsszel elvárja. Úgy vélik, hogy a szénbányászat stratégiai szektor, amely sok embent foglalkoztat és enyhíti az Oroszországtól való nagy energiafüggőséget. A konzervatívok még nem jelentették be, hogy engedményeket fognak Európától kérni a vállalt moratórium ügyében, de minden jel erre mutat.

Külkapcsolatok

"Azt akarjuk, hogy Varsó legyen az új Budapest". Ezt Kaczyński jelentette ki, amit már több éve hangoztat. A pártvezető megértette, hogy a párhuzam Orbán Viktor Magyarországával hátrányt jelent, de a szimpátiájuk egy erős nemzeti eszme irányába, szemben egy téves európai elképzeléssel, nem változott. A PiS frissen megválasztott lengyel köztársasági elnökének (Anrzej Duda májusban nyerte meg a választásokat)  első külföldi látogatása Észtországba irányult, ezzel is azt jelezve, hogy a keleti országok integrációja kiemelt célja lesz ennek az időszaknak. A párt kitart a Brüsszellel és Berlinnel való jó viszony mellett, de ennek ellenére választási kampány során nem zárkóztak el az olyan a kijelentésektől, miszerint a liberális miniszterelnöknőt, Ewa Kopacz-ot, Angela Merkel lakájaként jellemezzék.

Belépés az euroövezetbe

"Nem lépünk be az euroövezetbe", jelentette ki köntörfalazás nélkül a leendő miniszterelnöknő, Beata Szydło. Rövidtávon a liberálisok is hasonlóan gondolkodtak, de nem voltak ennyire egyértelműen elutasítóak. A PiS megerősítette, hogy ahhoz, hogy csatlakozzanak az eurozónához, gazdasági növekedésre van szükség. A görög válság óta nem látnak erre okot.

Abortusz és a nők jogai

Az abortuszok feltételei ez Európában Lengyelországban a legszigorúbbak. Ennek ellenére a PiS programja ennek betiltását ígéri. A szakértők megerősítették, hogy ez nagyon nehéz lesz, mivel  ezzel nagy ellenállásba fognak ütközni.  Mindazonáltal a párt programjának központi eleme a szigorúan hagyományos család. "Meg kell védeni az anya egészségét, hogy egészséges gyerekei legyenek" erőstik meg. A "gender" fogalma egy szitokszó a PiS számára, mivel az a férfiak és a nők közötti határok felbomlásához vezet. Többek között az is kétséges, hogy miként alkalmaznák az új legalizációs szabályokat a nemi erőszak eseten, melyet a liberálisok engedélyeztek.

Nemzeti program

"Nem lesz bosszú" Ezt Jaroslaw Kaczyński ígérte meg, miután megismerte az exit poll adatokat, és ezzel győztesként egyeseket meg is nyugtatott. Az ország kevésbé konzervatív körzeteiben bosszúálló szándékot tulajdonítanak a pártvezetőnek, és félnek az olyan intézkedések visszatértétől, amellyel a régi kommunistákat akarta eltávolítani az előző  miniszterelnöki ideje alatt (2005-2007). Mások úgy gondolják, hogy az ország már túlságosan európaivá vált ehhez. Késtségtelen, hogy a PiS programjának célja az, hogy visszaállítsa Lengyelország nagyságát, helyreállítsa a hagyományos értékeket és a hazaszeretet. "Fiatal vagyok és hazafi", ez volt az egyik jelszó a PiS jelöltjeinek plakátjain, és a párt megerősítette azt, hogy ezt maximálisan alkalmazni fogják oktatásban. A választások előtt a konzervatív wSieciben adott interjújában  Kaczyński megerősítette, hogy meg akarja változtatni az országot. "Az anyám, a fivérem és Lengyelország miatt is az kötelességem, hogy rendbe tegyem mindazt, ami rosszul működik ebben az országban".

Forrás: Refugiados con “parásitos” y otras seis ideas de los conservadores polacos 
(Jerónimo Andreu, Varsovia, 26 OCT 2015 - 18:58 CET)

A gender

Simone de Beauvoir

"Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik” – fogalmazta meg a regényíró, egzisztencialista filozófus és feminista, Simone de Beauvoir az azóta szállóigévé vált mondatot „A második nem” c. 1949-ben megjelent társadalomelméleti művében, melyben, noha konkrétan nem használja ezt a szót, megalapozta a gender-elméletet. A kijelentés ugyanis nem a női mivoltra, hanem a társadalom által meghatározott "nőiességre" vonatkozik.

„A gender, az egyenlőség szellemiségében, értelmetlennek tartja a nemek megkülönböztetését, és az egyénre bízza a döntést, hogy melyik nemhez tartozónak vallja magát. Ezáltal mindenki eldöntheti, hogy hetero-, homo- vagy transzszexuálisként létesít kapcsolatokat, és ezeket a gender egyenrangúként kezeli. A több mint fél évszázados ideológia elszánt harcot vívott, hogy bevezesse a társadalmi nem fogalmát, és háttérbe szorítsa a biológiai nemiséget. Ennélfogva a gender ellenez minden olyan szándékot, amely különbséget tesz a férfi és a nő hivatása, például a házasságban, a családban betöltött szerepe között.”