„Most is azt mondom a külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.” – nyilatkozta a magyar miniszterelnök 2011 szeptemberében az Origo.hu-nak.

„Én nem vagyok populista, mindössze a lehető legnagyobb mértékben próbálok egyenesen, egyértelműen beszélni az emberekkel.” – mondta Orbán Viktor 2013 márciusában a portugál televíziónak.

„Az vagyok. A probléma az, hogy senki sem érti, ez mit jelent. Nem hangzik ez rosszul a magyar fülnek. Populistának lenni azt jelenti, hogy az embereket próbálod szolgálni. Ez pozitív.” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Politico brüsszeli hírportálnak adott interjújában. 2015 novemberében.

„És a becsületesség, amit mondani tetszett, az is nagyon szép dolog, mert az ember mindig azzal jut a legtovább. Mint ahogy ezeknél a gyaloglóversenyeknél szokott lenni. Mihelyst svindlizni és szaladni kezd az ember, mindjárt ki van zárva a versenyből. Így járt az én unokatestvérem is. A becsületes embert mindenütt megbecsülik és tisztelik, az ilyen ember meg van elégedve magával, és úgy érzi, mintha újjászületne, amikor este lefekszik, és azt mondhatja: –  Máma megint becsületes voltam." – magyarázta Švejk Lukáš főhadnagynak.

A magyar miniszterelnök egy szépen kifejlett és rendkívül sikeres demagóg, aki lassan túlszárnyalja Torgyán József képességeit. Ez azért rendkívüli teljesítménynek számít ebben a művészeti tevékenységben. Magára a fogalomra sokféle definíció létezik, de egyik sem a pincérkedésről szól. A demagógia legfőképpen az érzelmekre, az egyszerűsítésekre, az általánosításokra és a minden emberben jelenlévő előítéletekre alapoz, ezenkívül nagy ívben elkerüli az értelmet. Egyszerűbben fogalmazva Orbán a megrögzött híveinek azokat a hülyeségeket mondja, amikre azok fogékonyak, és amiket szívesen elhisznek.

A derék magyar miniszterelnök minden problémának azonnal látja az okát, ismeri a mögöttes alantas szándékokat és birtokában van azok pofonegyszerű megoldásának. Apróságokkal, részletekkel nem nagyon foglakozik. Ami nem illik a világképébe, azt egyszerűen nem veszi tudomásul. A „Magyarország jobban teljesít" reklámszlogen nagyon szép példa erre. Összeállíttatott egy csinos kis listát azokról a témákról, amik szívének oly kedvesek, és azt vírusszerűen elterjesztette az országban.

Magyarországon emiatt szegénység nem is létezik. Érje be mindenki ennyivel. Jó sokszor el kell ismételni, vásárolni kell hozzá egy-két szakértőt, és le kell hazugozni azokat, akik mást állítanak.

A terrorizmus és a bevándorlás egy és ugyanaz, mit kell ezen annyit okoskodni. Ez olyan egyszerű, hogy a legostobábbak is könnyen megérthetik. Arabok voltak, meg más efféle jövevények. Ki kell vágni őket az országból, aztán már lehet is röhögni másokon. Magyarországon ez egy frappáns és megkérdőjelezhetetlen döntésnek bizonyult. Áldassék érte a miniszterelnök úr neve mindörökké.

A probléma természetesen nem ilyen egyszerű. Ezt csak a demagógok állítják, akikből természetesen nyugaton is akad szép számmal, de egyelőre még nincs a magántulajdonukban egy egész ország.

Orbán Viktor belföldi fogyasztásra szánt, egyenes szavaival nem nagyon törődnek Nyugat-Európában. „Nem hangzik ez rosszul a magyar fülnek”. Zseniális meglátás. Tökéletesen igaza van. Ez a lényeg. Nem a problémákat kell megoldani, hanem választást kell nyerni. A magyar Газета Коммерсантъ-ban naponta el lehet olvasni a legfrissebb jó híreket, győzelmi tudósításokat, valamint a külső és belső ellenség soha meg nem szűnő áskálódásait..

Orbán Viktor a Nyugat számára jelenleg csak egy marginális probléma, aki ezért Magyarországon nagyjából azt csinál, amit csak akar. Ezt becsületesen meg is teszi. A magyar miniszterelnököt határozatlansággal és puhány kompromisszum-készséggel nem lehet vádolni. A hazafias korrupció ellen próbálnak ugyan Brüsszelből valamit tenni, de láthatóan nagyon csekély eredménnyel.

Ha a nálunk „idiótának” tekintett Nyugatnak mégis lenne egy kis ideje Kelet-Európa miatt aggodalmaskodni, akkor ott van nekik inkább erre az, hogy Jarosław Kaczyński-nek sikerül-e nemzeti érdekből bedöntenie a lengyel gazdaságot.

A terrorizmus és a bevándorlás két eltérő probléma, ami kölcsönösen hat egymásra. Európában nagyjából 21 millió muszlim él. A legtöbben Németországban (~ 4,8 millió) és Franciaországban (~4,7 millió). Az, hogy mikor kerültek oda, teljesen lényegtelen kérdés. A mostani bevándorlók száma ehhez képest elenyésző. Ha mindenki szélsőséges lenne közülük, akkor nem kéne az ISIS-nek, Al-Nuszra Frontnak vagy az al-Káida-nak embereket toboroznia. Abu Bakr al-Bagdadi – ha életben van még egyáltalán – csak kiadná Allah akaratából a direktivát, miszerint halál a hitetlenekre, valamint nyugodtan fosszátok ki  a multikat, és akkor a franciáknak nem kb. 10.000 embert kéne megfigyelniük – ami persze önmagában is veszélyesen nagy szám – hanem milliókat. Ez nonszensz.

A radikálisok nagy része fiatal, ami szűkíti a résztvevők körét. Elsősorban Franciaországból és Belgiumból származnak, ahol másodrendű állampolgárként kezelték őket. Az, hogy az integráció csődje kinek vagy minek a hibájából alakult így, arról annak lehet érdemi véleménye, aki ott él és ezzel foglalkozik. Diagnózist felállítani csak úgy látatlanban csupán kuruzslás, semmi több.

Hogy a francia kormány – a harcra kész, izgatott szélsőjobbal a háta mögött – miként oldja meg ezt a problémát, ahhoz a magyar miniszterelnöknek semmi köze sincs. Rontani a szélsőjobb hergelésével valamelyest persze tud a helyzeten. A 2005-ös franciaországi zavargások megmutatták, hogy egy szerencsétlen baleset is elszabadíthatja az indulatokat. Valami ilyesmit akar elérni a Daesh is, csak jóval több szereplő bevonásával.

Európa keleti részéből nagyjából 5 millió ember vándorolt ki nyugatra, és ennek a számnak csak az szab határt, hogy egyre nehezebben találnak ott maguknak munkát. Orbán őszinte populizmusa és nagy teljesítményű demagógiája ellenére arra nem tud semmiféle választ adni, hogy a magyar gazdaság meg tud-e majd a saját lábán állni. Az is kérdéses, hogy képes-e az ország Uniós támogatások nélkül is gazdasági növekedést produkálni. Valamilyen módon meg kellene állítani a szőnyeg alá söpört szegénység, valamint a büszkén és vidáman szaladgáló korrupció mértékének növekedését is.

Európa megmentése helyett a miniszterelnök úr foglalkozhatna egy kicsit a magyarországi problémákkal is. Ha pedig ehhez nincs kedve, akkor "Mondjon le!", ahogy azt a joviális és rendkívül szórakoztató sith mestere ajánlaná.

Yanayer Wahed Magreb (Matuska Szilveszter) az 1910-es években

'Tény az, hogy minden terrorista alapvetően migráns' (Orbán Viktor, átlagos magyar állampolgár)

Tény az, hogy a berber Yanayer Wahed Magreb (Matuska Szilveszter) 1892. január 29-én született Marokkóban, Béni Mellal városában (berberül: Bni Mellal, بني ملال‎), mely az azonos nevű tartomány székhelye. Apja Ibn Magareb (Matuska Antal), anyja Amina Almani (Németh Anna). Ibn Magreb, Béni Mellalban nagy tiszteletnek örvendő és elismert papucskészítő mester volt. Sajnos, Yanayer Wahed tíz éves korában elveszítette az édesapját.

A megözvegyült Amina Almani ezután hozzáment a korábbi segédükhöz, Abdul-Jalil Banna-hoz (Kőműves Sándor). Abdul-Jalil Banna gondoskodott a gyermek taníttatásáról, akit az édesanyja imámnak szánt. Mostohaapja azonban szerette volna, ha Yanayer inkább tovább folytatja apja mesterségét. Ebben az időben – Allah kegyelméből – a Magreb-papucsok a környéken nagyon keresettek és népszerűek voltak.

1903-ban a fiút beíratták egy Fikh Ben Salahban lévő vallási iskolába, de itt sajnos nagyon gyenge eredményeket ért el. Yanayert ezután egy El Kelaâ des Sraghna-ba lévő iskolába vitték át. A Fikh Ben Salahban lévő hatóságok nagy megkönnyebbülésére a városban ezután megszűntek a rejtélyes és egyre gyakoribbá váló robbantások. A fiú tehát folytatta a tanulmányait, melynek eredményeképpen El Kelaâ des Sraghnab-ban egy müezzin a hajnali adzán éneklése közben 120 métert tett meg a levegőben.

Yanayer ennek hatására határozta el, hogy ő is müezzin lesz. Erényes természete miatt ez minden további nélkül sikerült is neki, így kinevezték a Sidi Bou Othmane mecset müezzinjének. Itt hatalmas népszerűségre tett szert az igazhitű lakosság körében, mivel az imára hívó szöveg végén – figyelemfelkeltésből, és Allah legnagyobb örömére – látványos tűzijátékokat rendezett. Az esti imádságok előtt Magreb különösen szemet kápráztató bemutatókat tartott.

1913-ban azonban elhatározta, hogy katonai pályára lép, így jelentkezett a Rabati francia helyőrségbe. A francia hadseregben tehetsége folytán gyorsan haladt előre a ranglétrán. Géppuskás tanfolyamot végzett, mely után kinevezték Ain El Aouda-ba egy géppuskás osztag parancsnokának. Főhadnagyi rangot ért el és megkapta a „Medaille Militaire” érdemrendet.

Miután leszerelt, visszatért Béni Mellal-ba, de nem nagyon találta a helyét. Itt ugyan ismét müezzinként dolgozott, de kicsapongó életmódja miatt Avinash Dabir imán (Gáspár Dezső) elbocsátotta. Az imám azt sem nézte jó szemmel, hogy Yanayer Wahed megváltoztatta az imára hívó szöveg tartalmát:

„Allah a legnagyobb. Tanúsítom, hogy nincs más isten, csak Allah. Tanúsítom, hogy Mohamed Allah prófétája. Gyertek imádkozni! Gyertek az üdvösségre! Allah a legnagyobb. Nincs más isten, csak Allah. Vegyetek Magreb papucsot!”

Yanayer Wahed ezután több üzleti tevékenységbe is belefogott. Karaván diszpécser-központot nyitott Casablancában. Szőnyegekkel, teával, vízipákkal és robbanótöltetekkel kereskedett. Ezekből busás haszonra tett szert, amiből vásárolt magának egy 120 kataszteri hold nagyságú sivatagot. Felesége jól menő turbánüzletet üzemeletett Maârif környékén. Eközben megszületett a lányuk Ghadah (Gabriella).

1922-ben egy utazási katalógus csábító ajánlatának hatására elhatározta, hogy Magyarországra emigrál. Felszámolta az üzleti érdekeltségeit, eladta az értékes sivatagját, majd letelepedési államkötvény segítségével megvásárolta családjának a magyar állampolgárságot. Az előzékeny hatóságok több nevet is felajánlottak neki. Ezekből a Matuska Szilveszter tűnt számára a leginkább tiszteletre méltónak. Külön örömet okozott számára az, hogy megtudta, a névnapját Budapesten hatalmas tűzijátékkal szokták ünnepelni.

A felesége nevére nyitott egy keleti árukra szakosodott üzletet és egy hasis-kereskedést. Foglakozott még szén-, fa- és dinamit forgalmazással is. Közben elkezdett  tőzsdézni. A hasis mellett ópium eladásával is megpróbálkozott, de ez az üzlet nem bizonyult sikeresnek. Bécsben megvette a Dempschergasse 3. sz., a Klostergasse 12. és az Esterházygasse 4. számú ingatlanokat, melyeket jelzálog is terhelt. 1928-ban a berber származású Matuska (Magreb) Bécsbe költözött. Itt ismét ráállt az ópium-kereskedelemre – amit már régóta a szívügyének tartott –, de itt is kizárólag a hasisra volt igény.

1930 tavaszán az egyik háza padlásán valami izgalmas gyúelegy tulajdonságit tanulmányozta érdeklődve, melynek következtében a ház tetőzete pillanatok alatt leégett. A jól sikerült kísérletért 180.000 schilling kártérítést kapott, ami miatt később a királyi törvényszék perbe fogta. Azzal vádolták meg, hogy szándékosan idézte elő a tüzet. Ezt nem tudták rábizonyítani. Magreb, azaz ekkor már Matuska, azzal védekezett, hogy ő ezt a vegyületet nagy hatású rágcsálóirtóként vette, ami állítása szerint igaznak is bizonyult.

1929-ben a marokkói időjáráshoz szokott felesége tüdőbajt kapott. Sajnos nem tudott megfelelően integrálódni a mérsékeltövi klímához. Matuska feje felett kezdtek összecsapni a hullámok és egyre inkább elszegényedett. 1930-ban húsznál is többször foganatosítottak ellene kielégítési végrehajtást. Ezek után nagy hatékonyságú robbanószerek kifejlesztésével kezdett el kísérletezni. Végső célja egy interkontinentális ballisztikai rakéta előállítása volt, de sajnos ehhez nem volt meg az elegendő szaktudása.

Sorozatos kudarcai mélyen elkeserítették és hirtelen radikalizálódni kezdett. Felvette a kapcsolatot a fanatikus marokkói Mauta Qabillilyasi (Gyilkos Mosómedve) csoporttal. A terrorszervezet vezetője Ameer Abdullah Qabillilyasi azt javasolta neki, hogy robbantson fel valahol egy viaduktot, akkor, amikor éppen egy vonat halad át rajta, majd az egészet fogja a kommunistákra. Megnyugtatta Matuskát, hogy ne törődjön semmivel, mivel arrafelé csak hitetlenek élnek.

Így aztán 1931. szeptember 12-éről 13-ára virradó éjszaka Yanayer Wahed Magreb, berber származású migráns felrobbantotta a biatorbágyi viaduktot.

Az orosz parlament két háza (az Orosz Föderáció Szövetségi Gyűlése és annak alsóháza, az Állami Duma) november 20-án, pénteken azért ülésezett, hogy, ismét támogassák Vlagyimir Putyin elnök politikai törekvéseit.

Ez most egy nemzetközi koalíció létrehozásáról és arról szólt, hogy új intézkedéseket vezessenek be a terrorizmus ellen. A két házat akkor hívták utoljára össze így együttesen, amikor azért üléseztek, hogy jóváhagyják a Krím-félsziget bekebelezést, azaz a küzdelmet a fasizmus ellen. Ezt a durva katonai beavatkozást a Duma természetesen nem tekintette agressziónak, de az 1994-es Budapesti Memorandum és az ENSZ 1974. december 14. Közgyűlésének határozata értelmében annak fogalomkörébe tartozik. Aki azonban Oroszországban nyilvánosságra hozza azt, hogy a Kelet Ukrajnában zajló fegyveres konfliktusokban közvetlenül részt vettek orosz katonák is, az kemény retorziókra számíthat az állam részéről.

Az Arseny Borisovich Roginsky által vezetett, Memorial nevű civil szervezetet fel is jelentette az Igazságügyi Minisztérium, azzal vádolva meg őket, hogy „aláássák az alkotmányos államrendet”. Az ismert klasszikus szovjet terminológiával élve, „aláássák a szocialista rendszert alapjait". A civil szervezetek úgy látszik mindenhol mérhetetlen nagy pusztítást végeznek (exepción el CÖF), mivel akadékoskodásukkal, okoskodásukkal megakadályozzák a diktatúrák kialakulását, amire a keleti régiókban jelenleg nagyban megnövekedett a lakossági igény.

A törvényhozás szónokai bátor, lelkesítő és harcias felszólalásokban dicsérték meg Putyin elnököt. Kifejtették, hogy Oroszország, a terrorizmus elleni küzdelem „élharcosa” (сделано в СССР, Путиловский завод) és nem hajolhat meg. Biztosították Putyin elnököt arról, hogy a terroristákat mindenhol üldözni fogják. Utóbbit minden olyan ország elmondta mostanában, amelyik valamennyire látszódik a világtérképen. Ezzel természetesen nincs is semmi baj, ha nem kezdenek ennek a címén ellenzéki személyeket és privát ellenségeket is hajkurászni.

Az Állami Duma elnöke, Szergej Nariskin, „új mesterséges konfliktusokra” hivatkozott, melyek az utóbbi két évben gyöngíthették a terrorizmus ellen küzdelmet és „ezrek halálát vagy nyomorát okozhatták Ukrajnában”, valamint megerősítette, hogy a jelenlegi körülmények között, az Oroszország elleni szankciók meghosszabbítása „durvának és ostobaságnak” tűnik. (Lásd Bенгерские Bремя)

Az Egyesült Államok vezette koalíció hatása a krízissel sújtott térségben szerintük a „nullával egyenlő”. Arról nem ejtettek szót a harcias legátusok, hogy a kurd szárazföldi erők már elég régóta és hatékonyan együttműködnek az amerikai légierővel. A szindzsári offenzívában (2015. november 12-13.) az amerikai légierő mellett részt vett még a Királyi Légierő, a Kanadai Királyi Légierő és az Iraki Légierő is. Stratégiai szempontból Szindzsár bevétele elég jelentős sikernek számít. Mellékesen Dzsihád Johnt (Mohammed Emwazi) is egy amerikai drón bontotta atomjaira 2015. november 12-én egy Hellfire típusú rakétával.

A bősz sztaroszták azt is kijelentették, hogy a Nyugat a „fő oka” a terrorizmusnak, mivel „kiterjesztette a káoszt és vérontást”, amikor beavatkozott Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Moammer Kadhafit jelenleg, mint Európa elhunyt védelmezőjét tartják számon. A furfangos líbiai vezető kalandokban bővelkedő életének bemutatásával ezt a heroizálást lehetne ugyan árnyalni, de erre most egyáltalán nincs igény.

Néhány hónapja az orosz televíziókban a híradások nagyrészt arról szóltak, hogy dicsőítették Moszkva „humanitiárius akcióit” a donyecki lakosok védelme érdekében, valamint bírálták a kijevi „fasiszta juntát”.

Most, ugyanolyan hazafias szenvedéllyel mutatják be a napi híradók a precíziós légi csapásokat Szíriában. A rakéták füstcsíkokat húznak a Földközi-tenger egén, majd egyenruhás tisztek az ő csinos tányérsapkájukban, férfias hangon jelentést tesznek Vlagyimir Putyinnak „főparancsnoki minőségében”.

Pénteken (2015. november 20.), maga a katonás védelmi miniszter, Szergej Kuzsugetovics Sojgu nagyvezír tájékoztatta a szigorú elnököt a szíriai „büntető akció” menetéről az Iszlám Állam ellen. A miniszter büszkén elmondta, hogy megsemmisítették a Daesh infrastrukturális olaj-létesítményeit, megakadályozták a napi 60.000 tonna olaj szállítását, így megfosztották Daesh-t az ezért járó 1,5 millió dollártól.

Vlagyimir Putyin a háttérben egy védelmi miniszterrel

Az akcióban, részt vett a Szíriában állomásozó légierő 69 repülőgépe, melyek napi 143 bevetést hajtottak végre. A támadásokból derekasan kivette a részét az orosz hadiflotta, amely több tucat hadihajóból állt, ezek közül hat a Földközi-tengeren hajózott. A kaszpi flotta, november 20-án 18 cirkálórakétát lőtt ki 7 objektumra, Rakka, Idlib és Aleppó kormányzóságokban. A Tu160-as (Blackjack) szuperszonikus stratégiai nehézbombázók a küldetésük során az Oroszországban lévő bázisaikról 9.500 kilométert repültek retúr. A bombázók mintegy 16 órán keresztül voltak a levegőben.

Miután tájékoztatták az elért sikerekről, a főparancsnok elmondta, hogy az elvégzett munka nem elegendő, és sok még a tennivaló, hogy semlegesítsék a felkelőket (Bassár el-Aszad ellen) és a terroristákat, valamint megvédjék Oroszországot.

A valóságban Putyin a háborút nem kizárólag humanitárius okokból folytatja. Ezzel mellesleg grandiózus katonai erőt tud demonstrálni, mellyel talán azt is elérheti, hogy az ukrajnai választások után lazíthatnak az országra kimért szankciókon és nem utolsó sorban, el tudja terelni a figyelmet az oroszországi gazdasági krízisről.

Az orosz haderőreform tényleg nagyon sikeres, hatékony és meglepően gyors volt. Az elektronikus hadviselésben megdöbbentő eredményeket értek el. A Krasukha-4 jelenleg a világon a legfejlettebb EW-eszköz. 300 kilométeres körzetben képes blokkolni még a PSP4-eket is. Megakadályozza az elektronikus kommunikációt, de alacsonyan keringő műholdakat és földi radarállomásokat is lehet vele zavarni. Radarvezérlésű rakétákat is képesek vele eltéríteni. Ukrajnában ennek az eszköznek a segítségével az ukrán hadsereg kommunikációját teljesen megbénították. Szíriában a Krasukha-4 bevetése miatt a NATO csak azt láthatta, amit az oroszok meg akartak nekik mutatni.

Ezen dicső haditettek mögött azonban az orosz lakosság mérhetetlenül nagy nyomorúsága áll. Aki ma Putyin elnök ellen valamiféle kifogást emel, az rendszerellenesnek számít, illetve azzal vádolják meg, hogy a terroristákat – ezeknek meghatározásában Putyin elnök véleménye a mérvadó – támogatja. A helyzet azonban csak a propaganda szerint ilyen egyértelmű. Kétségtelen, hogy a látványos katonai akciók nagymértékben növelték az orosz elnök eddig sem kis népszerűségét a lakosság körében. Az orosz gazdaság gondjai azonban ezzel nem szűntek meg. A háború, mint mindig, hatalmas terheket ró az orosz társadalomra és az amúgy is gyengélkedő gazdaságra.

A 2016-os orosz költségvetésben a védelem és a biztonság kiemelt prioritást élvez, ami az összes kiadások 32,11 %-át jelenti. Ezzel szemben az oktatás mindössze 3,59 %-al, az egészségügy 3,5 %-al részesül a kiadásokból. Az előbbi, a 2015-ös költségvetésében 3,43%-al, az utóbbi 4,08-al szerepelt. A 2016-os költségvetés különlegessége az, hogy pénzügyi tartalékokat nem képeztek.

2016-ban 224.214 millió euró kiadással és 3 %-os hiánnyal számoltak. A kalkulációban feltételezték a nyugati szankció fenntartását, melyek korlátozzák a nemzetközi pénzügyi piacokhoz való hozzáférést. Ez persze változhat, de a G20-as csoport törökországi csúcstalálkozóján arról született döntés, hogy az ukrajnai választások miatt mindenképpen fent kell tartani a szankciókat Oroszországgal szemben.

A költségvetésben figyelembe vették a rubel értékének és a kőolaj világpiaci árának csökkenését is, ami Oroszország fő kiviteli árucikke. A bevételei oldalon 50 dolláros hordónkénti árral számoltak. Jelenleg az urali kőolaj ára 41 dollár hordónként. A kevéssé modernizált orosz gazdaság rendkívüli módon függ az energiahordozók világpiaci árától.

2016-ban a nyugdíjak 4 %-al fognak növekedni. Ez mélyen az inflációs ráta alatt van, amely a Gazdaságfejlesztési Minisztérium szerint 12,8 % lesz.

Nagy gondot okoz az is, hogy a finanszírozás elégtelensége és létszámhiány következtében a kórházak nem képesek ellátni a betegeiket. Ehhez járul még hozzá a rossz szervezés és szerkezeti felépítés, ami 2014-től a halálesetek számának emelkedéséhez vezetett. A növekedés legfőképpen az aktív korú népesség körében figyelhető meg.

A katonai sorozásokon a fiatalok fele katonai szolgálatra alkalmatlannak bizonyult. Az alkoholizmust, ami már a népesség csökkenéséhez vezetett, valamennyire sikerült visszaszorítani, de a férfiak várható élettartama így is csak 63 év. Összehasonlításképpen Magyarországon ez 71,6, Ausztriában 78,4 év. Az oroszok gyakorlatilag halálra isszák magukat, legfőképpen vodkával.

A közúti árufuvarozók az útdíj mértéke miatt általános sztrájkba kezdtek, ami hatással lesz a közellátásra. A tanárok fizetését több régióban 30 %-al csökkentették. A gyárak jó része kénytelen volt munkásokat elbocsájtani. Az AutoVaz autógyár pl. 10 %-os létszámcsökkentést hajtott végre az év eleje óta. A növekvő munkanélküliség az alkoholizmus, a kábítószer fogyasztás, valamint a bűnözés növekedéséhez vezet.

A válság természetesen nincs hatással a hadiüzemekre. A Taktikai Rakéták Fegyverzetének gyárában az alkalmazottak három műszakban dolgoznak, hogy ki tudják elégíteni azt az igényt, amit a szíriai katonai akció igényel. Az ország lassan a „hadikommunizmus” bevezetése felé tart.

Az orosz hadigépezet tényleg megállíthatatlanul dübörög. Látványos akcióik egy ideig biztosan elterelik a figyelmet a lakosságot sújtó problémákról, de természetesen nem szüntetik meg, sőt a szociális kiadások megnyirbálása miatt súlyosbítják azokat. Az orosz nép tűrőképessége legendásan nagy, de nem végtelen.

Oroszországban még soha nem volt olyan rendszer, amely a polgárai számára az európait legalább megközelítő életkörülményeket és szabadságjogokat biztosított volna. A vezetők mindig nagy, erős nemzetben gondolkodtak, de közben soha nem törődtek az emberekkel.

Az Oroszországban kialakult gazdasági válság természetesen egyáltalán nem örömteli dolog. Nem jó az országban élő embereknek, de nem jó Európának sem, mivel teljesen kiszámíthatatlanná teszi az Unió és Oroszország amúgy is feszült viszonyát. A belső krízist a szankciók megszüntetése valamelyest csökkentené – hacsak nem forgatnák be az eredményeket azonnal a jelenlegi sikerágazatba, a hadiiparba –, de a kilábaláshoz a gazdaság és a társadalom modernizálása elkerülhetetlenné vált.

Az orosz medve a jobb kezével félelmetesen hatalmasakat csap, de a bal mancsán, egy csúnyán elfertőződött veszélyes seb tátong. Ezt nem hajlandó tudomásul venni, sőt agyoncsapja azokat, akik emiatt megpróbálnak szólni neki.

Az adatok forrásai:

La crisis económica y las guerras asfixian el gasto social en Rusia (Pilar Bonet)

Rusia exhibe músculo en Siria (Pilar Bonet)

Nem alakult túl jól a keddi nap (2015.11.17.) a  Kecskeméti Járásbíróságon Balogh Józsefnek, Fülöpháza polgármesterének, akinek köszönhetően a családon belüli erőszak jelképe a vak komondor lett Magyarországon, és aki súlyos testi sértés miatt ül a vádlottak padján a májusban kezdődött büntetőperben. Két orvos és egy igazságügyi orvosszakértő tett vallomást: ököllel arcra mért, erős ütésekről és egy korábbi súlyos sérülésről árulkodó röntgenleletről volt szó a tárgyalóteremben.

Forrás: Tört orrcsont tört újra a vak komondornál

Herr Bürgermeister Sepp Balogh, 2013. április 18-án, lelkében mély szomorúsággal eltelvén, gondoktól meggyötörve figyelmetlenségből véletlenül szilánkosra törte a közelében ólálkodó felesége arcát. A szakvélemény szerint "Balogh élettársa darabos orrcsonttörést és a jobboldali járomcsont ívének benyomatos törését szenvedte el, és az adatok egy korábbi orrcsonttörésre is utaltak". Az ügyben 2016. február 16-án lesz ítélet. A zaklatott idegállapotból fakadó súlyos testi sértés és az ítélet között így előreláthatólag minimum 1019 nap fog eltelni. Ezzel szemben az elefántok vemhességi ideje mindössze nagyjából 660 napig tart.

A megátalkodott, minden ízében romlott erkölcsű Ungár Klára, aki a foglalkozására nézve többszörösen visszaeső liberális, 2015. május 18-án, szodómiával rágalmazta meg, a permanensen becsületes dr. Kocsis Máté egyszerű magyar állampolgárt. A bűnbeesés és a jogos ítélet között a nyolc napon túl gyógyuló, súlyos verbális sértés esetében röpke 165 nap telt el. Ez nagyjából a juhok vemhességi idejével egyezik meg. A női gonosztevőt a bíróság arra kötelezte, hogy fizessen kétmillió forintos sérelmi díjat az általa elkövetett gyalázatért, valamint az eredeti posztból vegye ki Kocsis Máté nevét és cserélje ki azt Oscar Wilde-éra, valamint könyörögjön Kocsis Máté nemeslelkű megbocsátásáért. Az ítéletről a megboldogult Oscar Wilde nem vett tudomást, Kocsis Máté pedig láthatóan, szerényen kárörvendezett.

Ungár Klára ocsmány bűnét valószínűleg súlyosbította az a tény, hogy nem egy jó minőségű, Cold Steel Brooklyn Crusher, 92BSS-es, nagy szilárdságú polypropylenből készült baseball ütővel verte szilánkosra Kocsis Máté csinos, angyali szépségű arcát, majd nem fogta rá az esetet arra, hogy a polgármester úr megijedt egy agresszíven kéregető vak koldustól, emiatt aztán átesett egy lánckorláton, majd végiggördült egy felfelé haladó mozgólépcsőn. Ő a nagytiszteletű józsefvárosi polgármester patyolattiszta becsületét sározta össze istenkáromló kijelentésével.

Ungár Klára bűneinek súlyosságát nem enyhíthette azzal, hogy:

• „azon a héten nagyon zsúfolt volt a parlamenti programja”
• azon a héten négy előadást is tartott a tanyaprogramról
• a parlamenti feszített munkatempó mellett csak 2-3 órákat aludt
• közben készülnie kellett a falunapra, nyomasztotta, hogy még nincs kész a beszéde
• kétszáz kiló kakas húsát dolgozta fel a nyugdíjasklubbal, ezért a lagzi előtti napon is csak éjfél körül végzett
• a solti lagzira ő adott kölcsön bográcsokat, és félt, visszakerülnek-e azok másnap a falunapra, „emiatt nagyon ideges” volt
• volt egy „gyenge feszültség” közte és Kocsi Máté közt amiatt, hogy a lelkiismeretes polgármester nem engedte a solti lagziba elvinni a józsefvárosi művelődési ház székeit
• a lagziból hazaérve Kocsis Mátéval közösen megittak másfél-másfél deci pálinkát, amire még bevette a szokásos feszültségoldó tablettáit is lefekvés előtt

Ilyen lélekromboló, irtóztató dolgok vele nem történtek meg. Mindezek ellenére,  pimasz módon azt vetette Kocsis Máté szemére, hogy szereti a felebarátait és erényes házassága előtt nemi életet élt. 

Ezzel azonban valójában nem is követett el bűnt Ungár Klára. Az, hogy a homoszexualitást Girolamo Savonarola, Őméltósága, Sejk Professzor Álhaddzsi Doktor Yahya Jammeh, Gambia elnöke, dr. Kocsis Máté, a Fővárosi Törvényszék, és a társadalom nagy része mélyen elítéli és megveti, sőt, akár lefejezéssel torolná meg, sokkal nagyobb gondot jelent. Ennyi erővel Ungár Klárára simán rá lehetne fogni azt, hogy boszorkány. Ennek tényszerű bizonyításához mindössze egy közepes méretű kacsa szükségeltetik. Nevezett liberális perszónát több esetben is látták már a víz színén lebegni. Ez azért mindenképpen felveti a gyanút a bűnösségével kapcsolatosan.

Ungár Klárával azonban több gond is van. Nő, leszbikus, liberális, értelmes és ráadásul rossz Fideszbe lépett be. Bukott politikusként emlegetik, de szerintem ez őt annyira nem zavarja. Azok a személyek, akik jelenleg a Magyar Parlamentben szorgoskodnak, sokkal jobban megbuktak, ugyanis ma Magyarországon egész társadalmi rétegek maradtak érdemleges képviselet nélkül. Szegénység például nem is létezik, mivel az csak egy fakultatív életforma. Akinek ez a választott hivatása az biztos szereti is ezt a tevékenységet. Farkas Flórián azonban nagyon is létező személy.

Balogh Szepit októberben Fülöpházán újra megválasztották. 762 választópolgárból 297-en szavaztak, ebből 248-an a feszültséggel és gondokkal  küszködő Baloghra, így, keserves és   hánytatott élete ellenére még mindig polgármester, képviselő és derék, köztiszteletnek örvendő atyafi. Az, hogy a felesége tragédiájából bohózatot csinált és szinte már magát állította be áldozatként, a történetekről pedig több forgatókönyv változatot nyújtott be, senkit az égvilágon nem zavar.

Magyarországon az az általános, hogy a bántalmazott fél, és szégyelli magát. A társadalom ugyanis a "szent családon" belüli erőszakot bocsánatos bűnnek tartja, feltéve, ha a szenvedő fél nagyjából életben marad. Valójában már az első pofont szigorúan büntetni kellene.

Balogh polgármester urat - a brutális tettéért - a falu főterén letolt gatyával deresre lehetne húzatni és minimum huszonötöt kellene veretni a csupasz hátsójára. Ez amolyan nemes hagyományőrzés is lehetne, egy afféle vidám helyi folklórműsor. Döbrögi uram jellemfejlődésére is jó hatással volt ez a testi fenyítés, hátha a polgármester úrból is jámbor keresztény válna a hatására.

Hatályba lépett az Isztambuli Egyezmény

Adonis vasárnap este Párizsban (2015.11.15.) / BERNARDO PÉREZ

Amikor a szíriai elnök, Chukri al Kuwatli 1943-ban ellátogatott egy Al Qasabin nevű faluba, egy Alí Áhmed Said Ésber nevű, különleges irodalmi tehetséggel rendelkező kisfiú felolvasott neki egy verset. Az elnök elámulva megkérdezte tőle, tehet-e érte valamit. A kisfiú azt válaszolta: "Küldjön engem iskolába." Ez a gyerek, Adonis művésznéven, az arab történelem egyik legnagyobb költőjévé vált. 1956-ban száműzetésbe ment Libanonba. Ezt az országot 1986-ban a polgárháború elől menekülve hagyta ott. 85 éves, és nemcsak egy nagy költő, hanem az arab világ egyik legkritikusabb és legjózanabb hangja, amint azt a legutolsó könyvében bemutatta. Az esszét, "Erőszak és Iszlám" címmel, Spanyolországban áprilisban jelenteti meg az Ariel kiadó. 

Pénteken,  a legrosszabb terrortámadásokkal, amelyet Franciaország szenvedett el, a szíriai háború megérkezett az őt befogadó városba. Az interjúra vasárnap délután került sor, a "Flore" kávézóban, amely egyike az európai értelmiségiek mitikus helyeinek. Mint mindig, tele volt turistákkal és párizsiakkal. (Adonis) Egy próza versében ezt írta: "Bár természetesen keleti vagyok, ez azért van, mivel elkészítettem a saját Keletemet. Olyan mértékben tartozok hozzá, mint ő hozzám. Ez a Kelet az emlékezetemben él, a felejtésben, valamint jelenlétben és a távollétben." Egyedi hangjával, örökös jelöltje az irodalmi Nobel díjnak - habár, olyan jelentős elismeréseket kapott, mint a Geothe díj -, nem habozik, hogy a saját meglátásait elmondja a Közel-Keletről: "Nem lehet egy arab forradalmat véghezvinni a vallás, a kultúra, a társadalom és a politika teljes és radikális elválasztása nélkül".

Kérdés: Hogyan érezte magát amikor a szíriai háború megérkezett Párizs szívébe?

Válasz: Nem lepődtem meg. A Daesh (az Iszlám Állam arab rövidítése) szándéka a nemzetközi terrorizmus  során az, hogy megmutassa, itt vannak, és hogy erősek.

K: Mit gondol arról, hogy az Iszlám Állam nézetei ilyen mélyen hatottak néhány fiatalra?

V. Kétségtelenül befolyással vannak a gondolkodásmódra. Létezik egy történelmi emlékezet a Nyugat irányába és ezzel együtt létezik egy pszichés állapot, az arabok frusztrációja minden téren. Ezáltal  befolyásolhatja a  Daesh ennyire az embereket.  A Daesh-nek sikerült találnia egy helyet néhány arab mentalitásában, akik a nihilizmus légkörében élnek. Ennek a befolyásnak szükséges megtalálni a gyökereit. A Daesh ellen a kultúrával is küzdeni kell,  nem lehet mindent megoldani a hadsereggel.

K. Úgy gondolja, hogy a kultúra ezek szerint fontosabb, mint a katonai akciók? 

V. Mindig ez a legfontosabb. A hadsereg harcolhat, kiiktathat, de nem ér el sokat sokat. Nem lehet az erőszakot legyőzni egy nagyobb erőszakkal. Más utat kell keresni.

K. Az ön legutóbb publikált könyve, a "Talapzat", egy prekolumbiánus kultúráról szól Mexikóban. Leírja az erőszakot  és egy  nép kiirtását. Befolyásolta az, ami Szíriában történik amikor ezt írta?

V. Nem. Ez egy könyv Mexikó meghódításáról, melynek során megsemmisítettek egy civilizációt. De az kétségtelen, hogy minden monoteista vallás az erőszakon alapul. Azon, hogy egyik testvér megöli a másikat. Káin megölte Ábelt. Az erőszak ott van. Ez az egyik alapja.

"A Francia Köztársaság úgy érzi, nincs semmi köze a arabokhoz és nekik a Köztársasághoz"

K. Létezik megoldás a szíriai konfliktusra?

V. Mindig reménykedni kell abban, hogy van egy megoldás. Egy nép mindig találhat kiutat. Nem eshetünk kétségbe. A remény minden nép személyiségének részét alkotja.

K. De a sérülések a szíriai polgárháborúban nagyon mélynek tűnnek, mivel ez egy különösen kegyetlen a konfliktus.

V. A sérülések egy polgárháborúban mindig mélyek, és ezt Spanyolországban nagyon jól ismerik. Egy polgárháború egy seb saját magában. De továbbra is optimista vagyok az emberek miatt, ellenben pesszimista a rendszereket illetően. Azok nem tudnak csinálni semmit. Nincs semmi különbség az arab rendszerek között, mind zsarnokiak. Csak kis eltérésekről, fokozatnyi különbségekről van szó, nem a természetükről. Az egyik arab rendszer sem demokratikus. A történelmünk során nem ismertük  a demokráciát. Nincsenek emberi jogok. A nőket a Korán törvényei,  a Sharia, börtönbe zárja.  Az persze igaz, hogy Tunéziában történt néhány előrelépés,  de a nők nem vehetik a  saját kezükbe a sorsukat. Minden arab rendszer ugyanaz a dolog: zsarnokság. És ami még meglepőbb, az az, hogy az ellenzéket is ugyanabból a fából faragták.  Ugyanannak az éremnek egy másik oldalát képviselik. Mivel az ellenzék nagy részének nincs semmi hajlandósága arra, hogy szakítson a vallással, a hagyományokkal és a konfesszionalizmussal. Csak a hatalomra koncentrálnak.  Egy személyen keresztül megbuktatják az általa megtestesített rendszert. Lecserélnek egy személyt, és a helyébe ültetnek egy másikat, ami miatt nem változik semmi. 1950 óta, rengeteg rendszerváltás történt, de alapvetően minden ugyanaz maradt. A politika számomra a kultúra része. Nem lehet egy arab forradalmat véghezvinni a vallás, a kultúra, a társadalom és a politika teljes és radikális szétválasztása nélkül. 

K. Úgy véli, hogy ez a itt a kulcskérdés?

V. Kétségtelenül. Enélkül nem is beszélhetünk forradalomról. Ami  az arab világban történik az egy konfliktus körforgása a hatalomért. Mivel a muzulmánok gondolkodásában  a társadalomban nincs probléma, a probléma a hatalommal van. Olvasott ön valamilyen petíciót arról, hogy a váljon el az egyház az államtól, vagy arról, hogy felszabadítsák a nőket? Soha. A harc a hatalomért megy. De ami a lényeg, az nem a hatalom megváltoztatása, hanem a társadalomé.

K: Akkor úgy véli, hogy az arab tavasz egy elszalasztott lehetőség volt?

V. Sajnos, igen. Sokat írtam erről. Vége lett és egy nemzetközi konfliktussá változott. Az erőszak kiszélesedett Szíriában.

K. Mint szíriai és egyben, mint párizsi, hogyan érezte magát péntek éjszaka?

V: Szörnyű volt. Nem szírek voltak, zsoldosok. A Daesh oldalán 80 országból származó emberek harcolnak. Embereket fejeztek le,  asszonyokat zártak ketrecbe és úgy árulták őket, mintha áruk lennének. Hatalmas építészeti és művészeti alkotásokat romboltak le. Feldúlták és kifosztották a múzeumokat. Ez nem egy forradalom. Egy forradalomnak meg kell védenie a történelmet, a művészetet ... Milyen forradalom pusztítja el Aleppó bazárját, egy csodálatos alkotást? Lehet egy valódi forradalom az, amelyik elpusztítja Aleppót vagy Palmürát?

K. Ön 1956-ban elhagyta a hazáját, majd a nyolcvanas években Bejrútból megint el kellett menekülnie polgárháború miatt. Mit érez, amikor emberek ezreit látja Európa útjain, menedéket keresve?

V. Ez számomra egy tragédia. Nézni ezeket az embereket, akikkel az európaiak rosszul bánnak. Tisztelni kell Németországot, mert ez volt  a legkönyörületesebb ország, annak ellenére, hogy nem tartozott azok közé az országok közé, amelyek gyarmatosították az arabokat. Az arabokat gyarmatosító országok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Belgium és Olaszország kevésbé voltak nagyvonalúak, mint Németország. Ez felveti a kérdést: - Érezniük kellene, hogy erkölcsi adósságuk van az arabok irányába?

K. Úgy véli, mint a híres anekdotában, melyben főszereplő volt, hogy az arab gyerekeknek mindenekelőtt arra van szükségük, hogy iskolába járjanak? Hogy a kultúra képes megoldani ezeket a problémákat?

V. Ez a negyvenes években történt, ez más dolog volt. Kétségtelen, a kultúra, ami hiányzik az araboknak, de ezzel együtt a munka is. A munkanélküliség hatalmas probléma. Az alapvető problémák, a törzsiség, a hit, családi kötelékek, az etnikum, megmaradtak. Nem oldottunk meg semmilyen problémát, mivel nem választottuk szét a vallást az államtól. Még mindig a középkorban élünk. Csak a homlokzat változott meg. Autóink, repülőink vannak, de a kultúra törzsi, ősi és vallásos.

K. És ez is kényszerítette a fiatal arabokat, hogy a francia külvárosokban maradjanak?

V. Ugyanez. A Francia Köztársaság úgy véli, hogy semmi közük hozzájuk, és nekik a Köztársasághoz. Létezik egy hatalmas fal ami elválasztja őket. Miként lehetne lerombolni ezt a falat? Nem tudom a választ, nem vagyok politikus.

Forrás: Adonis: “El problema árabe es no haber separado la religión y la política” (El País)

"Nincs nagyobb aljasság, mint bosszút állni a saját hibákért."  (Márai Sándor)

Nicolas Sarkozy szégyentelen korteskedéssel megsértette az "union sacrée" alapvető intézményét. Ez az ünnepélyes kifejezés mélyen gyökerezik a francia politikában, és amely egy nemzeti vészhelyzet idején félreteszi a pártérdekeket vagy a pártszimpátiát .

Egyetlen vészhelyzet sem volt annyira súlyos, mint a 13N, de Sárközi ezt szokatlan könnyedséggel, és az emlékezetkiesés felhasználásával, alárendelte az egyéni érdekeinek, főszerepet biztosítva új pártjának, a Republikánusoknak (LR, Les Républicains).

Miközben Sarkozy bírálta Hollande külpolitikáját és a bizonytalanságot, amely a franciákat fenyegeti, úgy tűnt elfeledkezett a saját maximális felelősségéről belügyminiszterként - gyakorlatilag 2002-től 2007-ig - és a legfőbb hatalomról, amit öt éven át gyakorolt, mint államfő (2007-2012), 17 év alatt megszilárdítva a szoros kapcsolatot az Élysée-palota és a francia jobboldal között

Emlékeznie kellene erre, mielőtt Hollande felelősségét megemlíti. Illetve arra, hogy az iszlám terrorizmus problémájának újbóli megjelenése  - amint azt a Le Figaro megemlítette -, abból az  engedékeny felfogásából eredeztethető, amelyet  az elitista jobboldal tartott fent a imánok  szólásszabadságának megsértésének félelme miatt,  a terror minaretjeiben.

Nem arról van szó, hogy ez cáfolná a szociáldemokraták naivságát az iszlám erejének vonatkozásában - ezt nagyon jól fogalmazta meg Houellebecq a "La sumisión" oldalain - hanem aláhúzza, hogy Chirac és Sarkozi jobboldala volt az, amely 20 éven keresztül meghatározta az állam, a társadalom és a geopolitika jellegét. 

Részét képezi ezeknek az együttélésre tett kísérlet  - Jospin, szocialista miniszterelnök alatt, akit Chirac pártfogolt -, de felelősségük jelentős abban, hogy az integráció csődje, és a kommuntarizmus alakította ki azt a környezetet, melyben a konzervatív vezetés mulasztása miatt kifejlődött a dzsihádizmus kígyója.

Sarkozy félelem nélkül hagyta figyelmen kívül, rombolta le az  elemi erkölcsöt, amire egy megrendült országnak szüksége van. Felhasználta a TF1 televíziós csatorna műsorát, hogy kijelentse,  11.000 dzsihadistát gyanúsítottak, és arra, hogy azt  hirdesse, a megelőzés eszközeként, sürgősen rá kell rakni néhány bilincset  az utolsó nemzedékre. 

A személyes kampányának lebonyolítása alig 48 órával a vérengzés után lezajlott. Ennek legostobább része abból az epizódból állt, melyben egy terrorista esetét hozta fel példaként,  akit nyolc esetben ítéltek el - "nyolc esetben", fűzte hozzá hevesen - anélkül, hogy  akár egy napot is börtönben kellett volna töltenie.

Az  exelnöknek igaza volt, de a gyenge vádak a Hollande-Valls páros irányába meggyőzőbbnek bizonyultak volna, ha a nyolc sorozatos ítélet, amit a Sarkozi-féle változatban precízen bemutatott, nem pont az ő belügyminisztersége vagy elnöksége alatt történt volna. Már Márai Sándor is megírta ezt. "Nincs nagyobb aljasság, mint bosszút állni a saját hibákért." 

RUBÉN AMÓN París 16 NOV 2015 - 19:35 CET

La traición de Sarkozy (El País)

A Valletta-ban megrendezett EU-Afrika csúcstalálkozó résztvevői  egy közös fotózáson. EFE / ARMANDO Baban

Ahogy arra a német kancellár, Angela Merkel figyelmeztetett, egy közös menekültügyi politika alkalmazásának, és a menekültek folyamatos elosztásának hiánya hatással lett a Schengeni övezetre és a személyek szabad mozgására. Még azelőtt, hogy a párizsi támadások megrázkódtatást okoztak volna, és felmerült volna annak a gyanúja, hogy dzsihádisták szivárogtak be a menekültek között, Svédország csatlakozott azokhoz, akik lezárták a határaikat. Ezt elrendeltek Németországban, Ausztriában, Szlovéniában is. Szlovénia miután először tárt karokkal fogadta azokat, akik a háború elől menekülnek, úgy döntött, hogy felállít egy kerítést a Horvátországgal közös határán. Más országok, mint Dánia, Norvégia és Finnország is megszigorították a menedékjog megadásának feltételeit. Most, a vérfürdő mindent rendkívüli módon problémássá tett. Egy szíriai útlevél megtalálása egy párizsi öngyilkos merénylő holttestének közelében, tartósan megnövelte a bizalmatlanságot, a félelmet, hogy a terroristák arra használják a menekültválságot, hogy bejussanak az EU-ba. Az európai külügyminiszterek a következő pénteken foglalkoznak ezzel a problémával, de már mos megjelentek olyan hangok, amelyek, félő, újabb akadályokat gördítenek a megoldás elé. Olyanok, mint Szlovákia miniszterelnökének kijelentése: „Remélem, hogy az embereknek ez most felnyitja a szemét.” Az új lengyelországi kormány, Európa szempontjából illetékes személye előre felhívta a figyelmet arra, hogy annak a fényében, ami Franciaországban történt, „nincsenek politikai lehetőségeik” alkalmazni a megállapodást a menekültek elhelyezésére. Bulgária vezetői és más keleti országok hasonló feltételeket fogalmaztak meg.

A válság kezelésének csődje, párosulva az elért megállapodások bizonytalanságával, az Európai Unió további gyengülésével fenyeget. A krízis egységes megoldásának hiánya, a retinákba égett párizsi képekkel együtt, a menedékjog szempontjából legnyitottabb országokat, Svédországot és Németországot is meghátrálásra kényszerítik. A szociáldemokrata svéd kormány figyelmeztetett arra, hogy nem tudnak több menekültet befogadni. Svédországban a népességhez viszonyítva a legnagyobb a menekültek aránya. Abszolút számokban Németország vállalta a legnagyobb kvótát. Berlin sürgős segítségre szorul. Európa egysége attól függ hogy Merkel – a menekültválságból eredő belső politikai nyomás ellenére – fenn tudja-e tartani az elképzeléseit, és meg tudja-e tartani vezető szerepét a döntő pillanatban.

Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, úgy gondolja képes véghezvinni a menekültek elosztásának kérdését, és tegnap, nagyon egyértelműen kijelentette, hogy a vezetők nem adhatják fel „az első reagálások után”. Azonban a helyzet már Párizs előtt elkeserítő volt: majdnem két hónappal azután, hogy megszületett a megegyezés 160.000 menekült elosztásáról az EU különböző országai között, mindössze 147 személy került áthelyezésre. A Bizottságnak nehézséget okoz az is, hogy összegyűjtsön 3.000 millió eurónyi kötelezettségvállalást Törökországgal, hogy segítsen gondoskodni 2,2 millió szíriairól az országban, és így elkerülje azt, hogy azok megpróbáljanak Európába jönni. A múlt heti máltai csúcstalálkozón már volt egy sikertelen próbálkozás arra, hogy megoldást találjanak a válságra, amely jelenleg arrafelé halad, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyv következzen be: – „Aki tudja, mentse magát!”.

EL PAÍS 16 NOV 2015 - 00:00 CET

Más presión sobre la UE (El País)

Miközben turisták ezrei élvezik az életet Gambia "Mosolygó tengerpartján", az afrikai országok közül Gambia az ötödik azon országok listáján, ahonnan a legtöbb emigráns indul el Európába, a szegénység és a fojtogató diktatúra miatt.

Egy kedvező napon, Baba Kalleh, a 31 éves ács, majdnem 5 eurót tud összegyűjteni. A gond az, hogy évek óta nincsenek kedvező napjai. A nyomorúságos, bútorozatlan, ajtó nélküli szobájának félárnyékban üldögélve a balszerencséjét átkozza. Forróság van, de a  ventilátor csak egy használhatatlan vacak, amikor nincs áram. A napi áramszünetek pedig órákig tartanak Tallding SICAP-ban, Banjul, Gambia fővárosának népes kerületében.  Kint, a földes utcák járhatatlanná váltak az esőzés miatt. "Ha össze tudnám gyűjteni az utazáshoz elegendő összeget, akár már holnap elmennék innen. Itt nincs remény." Nem ő az első és nem is ő lenne az utolsó a családjából: az öccse, Ousmane két éve vágott neki az illegális útnak Európa felé - amit itt itt "Back Way"-nek hívnak -, de Líbiában meghalt. Megfulladt egy konténerben, mivel pénz nélkül maradt, és így nem tudta kifizetni az embercsempészeket.

Gambia kis ország (területe mindössze 10 380 km²), a lakosságszáma nem éri el még a kétmillió főt sem. Ennek ellenére az UNHCR (az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa) szerint, az afrikai  országok közül az ötödik helyet foglalja el az Európába vándorló emigránsok számának tekintetében. Sok szó van az eritreai és szudáni diktatúrákról, vagy a konfliktusokról, melyektől Nigéria és Szomália szenved, és amely arra kényszeríti a lakosságukat, hogy kivándoroljanak. Azonban nem telik el egy hét olyan hír nélkül, mely szerint gambiaiak haltak meg útközben egy  hajótörés miatt, mialatt megpróbálták elérni Lampedusát. "Kockázatos, de még mennyire, hogy az. De milyen más választásom marad?", kérdezi  Kalleh. Amióta lezárult az út a Kanári-szigetek felé és megnyílt egy új Líbián keresztül, az utazások szervezői, rengeteg pénzt keresnek feketén. Ezt mindenki tudja. Líbiáig az út mintegy 500 euróba kerül, különböző állomásokon, Malin és Nigérián átkelve. Ezután a líbiaiakkal kell megegyezni, hogy a menekültek átjuthassanak a Földközi-tengeren.

Gambiában évek óta egy tragikus komédiát adnak elő. A színpadon turisták ezrei, elsősorban skandinávok, ezenkívül spanyolok, britek, hollandok, amerikaiak érkeznek minden évben, hogy élvezzék a "Smiling Coast" (Mosolygó Part) örömeit: a látványos tengerpartokat, a szállodák kedvező ajánlatait, kirándulásokat a folyón, és a mindkét nembeli szolgálatkész fiatalokat, akik hajlandók lefeküdni a nyugatiakkal cserébe pár morzsáért.  Emiatt vált ez a az ország a világ egyik legnagyobb - mindenekelőtt a női szexturizmus - paradicsomává. Látszólag minden rendben van. "Gambiában nincsenek problémák.". Ez a legelcsépeltebb hazugság, amit a fiatalok előadnak a turistáknak.

A fiatalság, amelyik arról álmodozik, hogy elvándorol

A színfalak mögött, a valóságban azonban csak egy kicsit kell megkapargatni a felszínt, és csalódott fiatalok tízezrei kerülnek a felszínre. Lehetetlen  munkát találni, vagy, ha mégis, akkor a munkavállalókat a vágtató infláció sújtja. Egy hétig sem képesek élelmezni a családjukat és csak az a reményük marad, hogy kivándoroljanak.

Amikor Yankuba Saidychan-t elbocsájtották egy ivóvíz-palackozó üzemből, ahol addig dolgozott, elhatározta, hogy belép a rendőrséghez. "Naponta 16 órás szolgálatot teljesítettem, és 28 eurót kerestem havonta. Ezzel a pénzzel kellet volna elvileg eltartanom a feleségemet, a kétéves fiamat és a három kisebb testvéremet, akik nem dolgoznak. Egy zsák rizs a fél fizetésembe került. Ez így tarthatatlan volt." Polgárőrként most egy kicsit többet keres, de napi 20 kilométert kell gyalogolnia oda és vissza a munkába. "Ebben az országban semmi sem működik. A gazdaság tönkrement, de ha panaszkodni merészelsz, börtönbe zárnak."- teszi hozzá.

Egy kis banjuli étteremben, Serrekunda központjában, Bampha Jaiteh, elmeséli az odisszeáját.  Háromszor próbálkozott a Back Way-en. Elmondja, hogyan csapták be újra és újra, és hogyan szenvedett majdnem hajótörést, miközben megpróbálta tengeren elérni a Kanári-szigeteket. Azonban, miközben a munkanélküliségről, a kormányzati pazarlásról, és arról beszél, hogy az ország elnöke és a családja ellenőrzi a kulcsfontosságú gazdasági szektorokat a Kanilai családi holdingon keresztül, észreveszi, hogy egy személy a szomszéd asztalnál megpróbálja kihallgatni, azonnal elnémul. Mindenki fél az INA-tól, a gyűlölt Nemzeti Hírszerző Ügynökségtől, a félelmetes paramilitáris  egységétől, a Jungulers-től, a besúgóktól, akik ott vannak minden sarkon. "Az országnak füle van".

Gambiában az egyik leglátogatottabb hely a Janjaburejh sziget, ahol meg lehet nézni a rabszolga-kereskedők által a XVI. és XVIII. század között használt bilincseket. Ennek ellenére senki sem képes észrevenni azokat a szájpeckeket, amivel a gambiaikat napjainkban elnémítják. Gambia mosolygós és békés kinézete alatt,  21 éve egy könyörtelen diktatúra rejtőzik, melyet  Yahya Jammeh vezet. Az elnök, aki lefejezéssel fenyegette meg a homoszexuálisokat, üldözi az újságírókat és az ellenzéket. Azt tartja magáról, hogy isteni hatalommal van felruházva, ami miatt képes gyógyítania az AIDS-et és az ebolát. Amikor a kíséretével kivonul az utcára, egy abszolutista uralkodóként, kekszeket szór a gyerekeknek.

A Human Rights Watch egy friss információja alapján bebizonyosodott, hogy "a biztonsági erők, gyakran, minden konkrét ok nélkül tartóztatnak le hónapokig, sőt évekig egyes személyeket (...) és kínzásokat követnek el". Az elnyomás nemrég fokozódott, miután 2014 decemberében államcsínyt próbáltak elkövetni az elnök ellen. Ez volt a legkomolyabb kísérlet arra, hogy megdöntsék Jammeh hatalmát. Az ötévente megrendezett, komolytalan választásokon lehetetlen őt megbuktatni. Az alkalmazott módszerek közül kiemelkedik a verés, fojtogatás műanyag zacskó fejre húzásával, elektromos áram vezetése a nemi szervekbe, megolvasztott műanyag csöpögtetése a bőrre, hosszan tartó magánzárka, vagy színlelt kivégzések. A rezsim uralma alatt több embert megöltek,  vagy egyszerűen nyomtalanul eltűntek.

JOSÉ NARANJO, Banjul, 11 NOV 2015 - 10:46 CET

Forrás: Gambia, el lado oscuro del paraíso

Gambia diktátora a Koránnal és amulettekkel egy 2014-es fesztiválon / JASON FLORIO (CORBIS)

Őméltósága, Sejk Professzor Álhaddzsi  Doktor Yahya Jammeh, Gambia elnöke

Yahya Jammeh, Gambia államelnöke 1965. május 25-én született Kanilaiban, a kis ország nyugati részén. A diola törzshöz tartozó szülei Szenegálból vándoroltak be Gambiába.

1989 decemberétől Gambia akkori elnökének - és egyben Jammeh nagybátyjának -,  Jamm Dawda Jawara testőrségének volt a tagja.

A katonai rendőrség hadnagyaként, sikeres puccsot hajtott végre a nagybátyja ellen. A  fegyveres erők Ideiglenes Kormányának elnökeként, 1994. július 22-én, az államcsíny után átvette a hatalmat, majd két év múlva, 1996 szeptemberében elnökké választották. A választás elvileg demokratikusan zajlott le, de a lebonyolítása miatt rengeteg kritikát kapott. Elnökké választása után, ezredesi rangban, kilépett  hadseregből. Jammeh elnök ezután hivatalosan megváltoztatta a nevét és felvette a Yahya Alphonse Jemus Jebulai Jammeh-et.

Megalapította a Szövetség az Átalakításért és Nemzeti Alkotmányért pártot. Jammeh-et 2001. október 18-án a szavazatok mintegy 53 %-al újraválasztották. Ezek  választások általában szabadnak számítanak a külföldi megfigyelők szerint, de a sajtó és az ellenzék elnyomása miatt nem igazán nevezhetőek demokratikusnak. Az elnök tudomása nélkül semmi sem történhet az országban. Az újságokban és a tévében nem lehet őt kritizálni. Jammehet többször megvádolták a sajtószabadság korlátozásával, mivel egy sor megszorító törvényt hozott ez ügyben.

Gambiát a magántulajdonának tekinti. A népesség 70 %-a mélyszegénységben él, az írástudatlanok aránya 40 % körüli. A szavazások emiatt nem is írásban történnek, hanem átlátszó üveggolyókkal, melyet a jelöltek arcképével díszített átlátszó dobokba dobnak a szavazók.

A fővárosban, Banjulban, az 1994-es puccs emlékére egy diadalívet építtetett, Arch 22 néven. Kanilaiban, a születési helyén, egy palotát emeltek a számára.

2003-ban azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy egy útkereszteződésnél oroszlántetemet és pálmaborral teli kancsókat ástak el azzal a céllal, hogy tönkretegyék a gambiai gazdaságot. Több embert gyanúsítottak meg, illetve ítéltek el boszorkányságért. 

2004 decemberében gyilkosságot követtek el a riporter, Deyda Hydara ellen, aki azelőtt keményen bírálta az elnököt. A nyomozás nem jár sikerrel. Jammeh természetesen tagadta azt, hogy a biztonsági szolgálatnak bármi köze lett volna a riporter halálához.

Amikor 2009-ben meghalt a nagynénje, az elnök nagyszabású boszorkányüldözést rendezett az országban, mivel a gonosz szellemeket tette felelőssé annak haláláért. A testőrsége (Green Boys), a katonaság valamint a rendőrség segítségével mintegy 1.500 embert raboltak el, akiket Jammeh, Kanilaiban lévő birtokára szállítottak. Itt egy hallucinogén anyagokat tartalmazó varázsfőzetet itattak meg velük, majd kegyetlenül megverték őket, hogy kiűzzék belőlük a gonosz szellemeket. A bizonytalan összetételű főzet gyomorgörcsöket és veseproblémákat okozott.

„Volt aki lyukat akart ásni a kővel burkolt padlóba, míg mások falra másztak, néhányan pedig meg is haltak” - számolt be a szemtanúk állítása alapján az Amnesty International jogvédő szervezet.

A hivatalos források szerint 2006. március 21-én sikertelen puccsot kíséreltek meg ellene. Jammeh, aki ekkor Mauritániában tartózkodott, gyorsan visszatért az országába. Ndure Cham, a hadsereg vezetője és a puccs feltételezett felbujtója állítólag a szomszédos Szenegálba menekült, miközben  más összeesküvéssel gyanúsított személyeket letartóztattak és hazaárulásért elítéltek. 2007 áprilisában a vádlottak közül tíz embert börtönbüntetésre ítéltek, négyet közülük életfogytiglanira.

2013-ban Gambia kilépett a brit Nemzetközösségből, mivel az elnök szerint újból gyarmatosítani akarták az országát. Ez volt a hivatalos magyarázat, de a kilépés mögött az állhatott, hogy Jammeh elnök 2012-ben elutasította, hogy Banjulban legyen a székhelye annak a brit Nemzetközösség által létrehozott bizottságnak, amely az emberi jogokkal, a sajtószabadsággal és a korrupció elleni harccal foglakozott volna. Az elnök számára ezek rendkívül irritáló témák. Jammeh amúgy sem bízik túlságosan Nagy-Britanniában, mivel úgy tartja, hogy az ellenzékét támogatják és pénzelik.

Magát, a rá jellemző nagy önbizalommal, szabadságharcosnak tartja. Az ENSZ közgyűlésén kijelentette: „Miután harcoltunk a szabadságért, és szabaddá tettük földrészünket, most egy új vallást írnak elő nekünk: a demokráciát, emberi jogokat és a jó kormányzást – ugyanazoknak a gyarmati hatalmaknak a leszármazottai.” Jammeh elnöknek merőben más elképzelései vannak egy ország irányításáról.

2014. december végén, amikor Jammeh éppen Dubai-ban tartózkodott, Lammin Sanne, az elnöki testőrség 2013-ban leváltott vezetőjének irányításával fegyveresek támadtak az elnöki palotára. A puccs nem sikerült, a támadás során Sanne is az életét vesztette. A puccsért az elnök a külföldön élő gambiaikat tette felelőssé. Szenegálból emiatt kiutasítotték Sheikh Sidia Bayo-t,  a Dakarban működő Gambiai Átmeneti Nemzeti Tanács vezetőjét. Az Egyesült Államokban pedig államcsíny szervezése miatt vádat emeltek két gambiai származású személy ellen. Nem szerencsés dolog, amikor az elnök elhagyja az országát.

Jammeh állítása szerint kézrátétellel, illetve egy általa kifejlesztett varázsfőzet segítségével képes meggyógyítani az AIDS-et, az Ebolát, az asztmát és a cukorbetegséget. Az elnök varázsereje segítségével képes termékennyé tenni a meddő nőket is. A képességeit az őseitől örökölte.

Az országában kb. 20.000 HIV-pozitív beteg van. Nekik az elnök ingyenes gyógyítást ajánlott fel, ha abbahagyják a betegség ellen kapott gyógyszereik szedését. Az elnöki kúra ideje alatt ezenkívül tartózkodniuk kell az alkoholtól, a dohányzástól, a teától, a kávétól, a lopástól és a szextől. 

Őméltósága, Sejk Professzor Álhaddzsi (mekkai zarándok) Doktor Yahya Jammeh, Gambia elnöke  ezenfelül rendelkezik olyan csodatévő  amulettekkel, amelyek megvédik őt a fegyverektől. "Sem kés, sem lőfegyverből származó golyó nem gyilkolhat meg Allah akarata nélkül." - jelentette ki.

"Senki előtt nem hajlok meg: csakis Allahot szolgálom. A többiek elmehetnek a pokolba. Ha Allah úgy akarja, egymilliárd évig fogom vezetni ezt az országot." Yahya Jammeh, gambiai elnök

... a Civil Összefogás Fórumától.

2010. április 25. óta nagyjából már mindenki belenyugodott abba, hogy itt mindenféle elmúlt nyolc évnek vége szakadt. Azóta az is kiderült, hogy ezzel együtt sok minden másnak is. Van, aki tiszta szívből örvendezik ennek, van, aki azt hazudja, hogy természetesen ő is. Akad persze néhány olyan gyaur kutya is, aki utálja az egész NER-t, Fekete György frizurájával és személyes ízlésével együtt.

A kevésbé heves vérmérsékletű defetisták már nem is nagyon  izgatják magukat a burzsoázia viselt dolgai miatt. Valamiféle túlélési stratégiára rendezkedtek be, aztán onnan kísérik figyelemmel a vidám történéseket. Ha nem lehet változtatni a dolgokon, akkor kiválóan lehet használni azokat  szórakozásra, meg röhögésre. A felcsúti kisvasút elpöföghet egészen az Adriáig, vagy akár az Atlanti óceánig is, teljesen mindegy. Mindenki arra költi az ország pénzét, amire akarja. Akinél meg nincs az ország pénze, az ne is nagyon akarjon semmit. Gondoskodjon magáról, ha tud.

Vannak azonban olyan íratlan erkölcsi szabályok, amiket a "monarchie absolue"-nek is be kellene tartania a békesség kedvéért, valamint a közjó és a saját jól felfogott érdekében, különben a nép a végén nekiesik az éppen aktuális Bastille-nak, Téli Palotának, vagy egyszerűen csak eltüzeli a Pancho Arénát fűtőházastól együtt.

A nyomor, mint vészesen terjedő deviáns életforma, a kormány számára – teljesen érthető okokból – kellemetlen, elítélendő és megvetendő cselekedet. A szegénységnek az adózáson kívül semmiféle más társadalmi haszna nincs. Ráadásul hivatalosan nem is létezik. Külföldi ügynökök és reakciós elemek terjesztik ezt országszerte, csupán merő rosszindulatból és irigységből. Néhány elvetemült felforgató még Rogán Antal, a derék szirénészeti miniszter szavának sem hisz. Valószínűleg még maga Rogán sem.

A szegénységet azonban nem tanácsos félvállról venni, meg foghegyről odavetni valami jópofa dolgot az erről kíváncsiskodóknak. Egy ideig lehet a statisztikákkal bohóckodni. Vannak olyan mutatók, amelyek javultak, de olyanok is, amelyek romlottak. Ez utóbbiak a kormány szempontjából jóval fontosabbak. Az összkép alapján a társadalmunk széles körűen deprivált. A 100 szegénységben élő közül 34 gyermek vagy fiatal, 13 pedig nyugdíjas korú.

„Anyagilag deprivált az a háztartás, amelyben az alább felsorolt kilenc probléma közül legalább három előfordul, súlyosan deprivált pedig az, akire legalább négy vagy annál több állítás igaz. 1. hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék; 2. váratlan kiadások fedezetének hiánya; 3. anyagi okból nincs telefonja; 4. anyagi okból nincs színes tévéje; 5. anyagi okból nincs mosógépe; 6. anyagi okból nincs autója; 7. évi egyhetes üdülés hiánya; 8. kétnaponta húsételfogyasztás hiánya; 9. a lakás megfelelő fűtésének hiánya. (Nyári Viktor)”

A gyermekéhezés felszámolását célzó Nemzeti Minimum Program tárgysorozatba vételét azért nem szavazta meg a Kereszténydemokrata Néppárt az Országgyűlés népjóléti bizottságában, mert nem kívántak baloldali kampányt támogatni. Ez az érvelés hamis, álszent és igazságtalan. Ez az, amire az arisztokráciának, legalább méltányosságból, figyelnie kellene. Ez a kijelentés akárhonnan nézzük is irritáló és butaság. 

Gyakorlati problémák is felmerülnek a gyermekétkeztetés kapcsán. Aki életében megfordult már valaha a közétkeztetésben, az tudja, hogy az ételek ebben a rendszerben egészen furcsán kezdenek el viselkedni. Menet közben felhígulnak, ízt, állagot, minőséget változtatnak. A menzákon azért szokták kiírni az ételek nevét, hogy a paciensek nagyjából be tudják azonosítani, hogy mi az, amit megesznek, illetve, amit nem.

A leveseknek adhatják a legszebb neveket, akkor is ugyanazok maradnak, az ízük nem változik. A menzaleves menza ízű. Többet ne is nagyon várjunk tőle. Valójában arra találták ki, hogy senki se egye meg. Kivétel ez alól a paradicsomleves, mivel az piros és mézédes. Vannak, akiknek ennek hatására annyira kifinomul az ízlésük, hogy néhány kitartó próbálkozás után sikerül megszeretniük. Idővel ez az állapot megszűnik és az ebben szenvedők kigyógyulnak a nyavajákukból. A paradicsomleves komoly függőséget nem okoz, elvonási tüneteket egy esetben sem írtak le.

Ha egy autentikus iskolai étkezdében összefutott már valaki a tejberizzsel, nagyon jól tudja, hogy az bézs színű és esztétikusan folyik. Ahhoz pedig tényleg rendkívül nagy ügyesség és gyakorlatot szükséges, hogy hús igénybevétele nélkül is képes legyen valaki bepanírozni egy húst. Ezt a különleges fogást csak a legkiválóbb iskolai menzákon tudják elkészíteni. Ez egyébként az elmúlt rendszerben is így volt.

Az óvodás és általános iskolás korú gyerekekkel gyakorlatilag mindet fel lehet etetni, illetve elébük lehet rakni. Ha nem eszik meg, az az ő bajuk. Finnyásak és kész. Az általános iskolai fogásokhoz képest még a kórházi koszt is fejedelmi éteknek számít. Nem minden étel, amit annak mondanak. Egy gyereknek ily módon naponta akár tízszer is lehet úgy étkezést biztosítani, hogy idővel veszítsen a súlyából. 

Az pedig egyenesen vérlázító, megalázó és rendkívül nevetséges, hogy az infarktus szélén táncoló, potrohos, hordóhasú zsoldos katonák oktassák ki a magyar háziasszonyokat, hogy miként kell háztartást vezetni. A CÖF vezetőségének vágósúlya – ez megtekintés és megtapogatás útján is megállapítható – átlagosan biztosan meghaladhatja a 70 kilogrammot. Iskolai közétkeztetésben ilyen szép súlyt becsületes úton nem lehetne elérni. Az urak valószínűleg nem az iszonyatos mennyiségben elfogyasztott ciberelevestől és ízletes sárgaborsó főzeléktől gömbölyödtek ki ilyen szép kerekre.

A CÖF, mármint a Civil Összefogás Fóruma, alapjaiban ássa alá a magyar társadalom és a NER úgy-ahogy stabilizálódott alapjait. Ez egy bevallottan bizonytalan identitású szervezet, amely mindenki számára rendkívül káros és kínos. Aki megpillantja őket, azt bizony nagyon nehéz visszatartani attól, hogy ne rohanjon azonnal fejvesztve a forradalomba. 

Az eszközeikben nem válogatnak. A tagság mindent megtesz a társadalom békéjének feldúlása, valamit hazánk külföldi lejáratása érdekében. Mostanában szerencsére a "Béke Pride"-nak nevezett "Gazdag Büszkeség Napja" rendezvényeiket, biztonsági okokból, felfüggesztették. Jobb is a békesség. Szeretgessék csak a luxusautóikat a négy fal között, a saját garázsukban és ne az utcán kérkedjenek velük, mivel ezzel mélységesen felháborítják a jó érzésű, becsületes, erkölcsös magyar állampolgárokat. Senki sem kíváncsi a méregdrága, viselt dolgaikra.

Ha a kormány 2018-tól nem akar "elmúlt nyolc év" lenni, akkor az említett illetőket – akár testi kényszer alkalmazásával – valamilyen módon el kell távolítania a közéletből. Náluk irritálóbb, magamutogató társaságot nem nagyon lehet találni. Ellenük a TEK bevetése teljesen jogos és méltányolandó cselekedet lenne. Nem kell velük kesztyűs kézzel bánni. A társadalmi béke és a polgárok nyugalma sokkal fontosabb, mint az ő deviáns életformájuk.

A CÖF haladéktalanul  függessze fel a magyar lakosság terrorizálását. A végén még annyira felbátorodnak, hogy szexuális praktikákból is kioktatják a tisztes családanyákat. Nem hiszem, hogy ilyen testi adottságok mellett képesek lennének úgy felgyorsulni, hogy ép bőrrel megúsznák ezt a dolgot.

"Vágósúly, vagy holtsúly, a fogyasztás céljaira levágott állatok súlya, leszámítva belőle a kibocsátott véren kivül a bőrt, a fejet, a lábakat a térdig, illetőleg csánkig, valamint az összes belső zsigereket. A V. tehát jóval kevesebb, mint az élősúly, azaz az állat testének teljes súlya, mely az élő vagy fel nem bontott állat megmérése útján állapítható meg. Jól hízlalt ökröknél és teheneknél a V. 60-64%-át, középszerüen hízlaltaknál 55-60%-át, soványaknál 50-55%-át teszi ki az élősúlynak; juhoknál és ürüknél az arány 55-60%, kövér sertéseknél kb. 75%. A V. szabatosan a levágás előtt és után végzett mázsálás útján állapítható meg; gyakorlott mészárosok s hentesek azonban az élő állatok megtekintése és megtapogatása útján is elég pontosan tudják az arányt megitélni; megközelítőleg továbbá a test hosszusági és övméretéből is vonhati következtetést a V.-ra és ide vonatkozólag léteznek empirikus úton szerkesztett táblázatok, melyekről az adatok egyszerüen leolvashatók." Forrás: Pallas Nagylexikon"

Egy McDonald's bejárata Caracasban. / FERNANDO LLANO (AP)

• Egy vendég feljelentést tett, mivel egy rágcsáló maradványait találta az ételében
• Az Mexikói Államügyészség vizsgálatot indított. Az étteremlánc tagadja az állításokat

Az világ egyik legelterjedtebb városi legendája szerint egy mexikói városban pánik tört ki, ami örökre megpecsételte a McDonald's nevét. Egy 45 év körüli férfi elmondta, hogy az amerikai étteremlánc éttermében egy rágcsáló fejét találta meg a hamburgerében. Néhány falat után, rájött, hogy ami benne van, az nem jár a menühöz és az állítólagos bizonyítékokkal egyenesen a Mexikói Államügyészséghez ment, hogy feljelentést tegyen. Az állami intézmény ezen a hétfőn ideiglenesen bezáratta a létesítményt. "Meg kell vizsgálnunk, hogy a helyiségen belül találunk-e döglött rágcsálókat, vagy bármi hasonlót." 

Az ügyészségi források szerint, az illető a feljelentés és vallomása megtétele után - a patkányos hamburgerrel a kezében - egy Vöröskeresztes kórházhoz fordult, hogy megfelelő bizonyítékot szerezzen tőlük. A vizsgálati eredményt feljelentése alátámasztásaként be fogja mutatni a hatóságok előtt.

A pánikot, hogy bármelyik McMenüben patkányt lehet találni, az váltotta ki, hogy a közösségi hálón futótűzként terjedt el a rágcsálómaradványok fényképe. 

Az egyesült államokbeli áruházlánc kategorikusan tagadta a vádakat, és a Twitteren keresztül, egyenként válaszolt a  fogyasztói panaszokra: "Nálunk kiemelt jelentősége van a minőségnek és az élelmiszerbiztonságnak. Szigorúan kivizsgáltuk az ügyet és az elmondottak teljesen hamisak. Az említett állatot úgy tették bele a hamburgerbe." - ismételték meg minden egyes kommentárjukban.

Az Ügyészség és más egészségügyi ellenőrző hatóságok, mint a Szövetségi Védelmi Bizottság az Egészségügyi Kockázatok Ellen (Cofperis), azt vizsgálják, hogy helyi bűncselekmény történt-e a fogyasztó ellen, vagy az egészet önmaga követte el.

Ez év áprilisában, Tijuanaban egy kínai éttermet zártak be  mivel bebizonyosodott, hogy kutyahúst értékesítettek. Ez alapján öt embert vettek őrizetbe.

Elena Reina; México; 10 NOV 2015 - 03:28 CET

Forrás: Una rata en una hamburguesa cierra un McDonald's en México