Frent Tibalkoz, egy jól sikerült képen. Földi megjelenése egy nagyvárosban, a szmogriadó riasztási fokozatát és ezzel együtt a forgalom jelentős korlátozását vonná maga után

Első fejezet, melyben megismerkedhetünk az Univerzum egyik legintelligensebb gázorganizmusával TgH. Mrd. Frent Tibalkoz Rtnnel (a későbbiekben, mint Frent Tibalkoz) és G302-es fordítógéljével (a későbbiekben, mint GooGreen), valamint a W.A.R. 3255-ös bolygó különleges harci lényeivel a kjutdathokkal.

Ez az írás Frent Tibalkoz naplózó molekulái alapján készült. Megírása nagy nehézségekbe ütközött, mert sem kifejezéseink, sem gondolkodásunk korlátolt volta nem teszi lehetővé ennek teljes megértését, illetve befogadását. Nagyon nagymértékű egyszerűsítést kellet elvégeznem ahhoz, hogy a mondanivaló érthetővé váljon úgy, hogy a lényeges információk is megmaradjanak. Ez azért is okozott számomra problémát, mivel én sem nagyon érthetem meg Tibalkoz naplóját. Valójában mindössze egy gyenge minőségű 10.000 oldalas brossúra állt a rendelkezésemre, ami miatt sokan joggal tekinthetnek engem csalónak és szélhámosnak. Egyes civilizációs normák esetében ez teljes mértékben igazis. Van olyan társadalom, amely halállal bünteti ezt a tevékenységet. Emberek esetében azonban ezt nem alkalmazzák, mivel mi automatikusan erre vagyunk kódolva, azaz meghalunk, ha akarjuk, ha nem.

Az embereket köztudottan közepes intelligencia-szintre tervezték. A hiperintelligens Tibalkozban eltárolt információk egy 4531 hektáros hagyományos, papíralapú könyvtárnak felelnének meg, melyben a polcok magassága 150 méter, szélességük 60 centiméter és köztük távolság mindössze 1 centiméter. Talán pár száz darab kvantum számítógép elég lenne az információk tároláshoz, de ehhez hozzá kell tenni, hogy Tibalkoz ezeket  az információkat pillanatok alatt képes rendezni és feldolgozni. Az ő létformája, mivel a halál nevű időlimitáló kódot nem tervezték bele, képes az Univerzum törvényszerűségeinek felismerésére. A gondot sok esetben csak az jelenti, hogy az Univerzum nagyon gyakran hajlamos a saját törvényszerűségeit figyelmen kívül hagyni, ami a működését abszolút kiszámíthatatlanná teszi. Az Univerzum földi kifejezéssel mondva egyszerűen hisztérikus. Tibalkoz szerint ráadásul rendkívül sértődékeny és hiú.

Tibalkoz a Galaktikus Tanács, Benépesítési Osztály, Evolúciókövetési Alosztályának főkoordinátora. Ők foglalkoznak a Bolygótervezési Osztály által megtervezett bolygók benépesítésével, a létformák kialakításával és a bolygók evolúciójának felügyeletével. Az emberek Isteneknek is nevezik őket, de ez a világszemlélet néhány fatális tévedésen alapult. Ezeket a későbbiekben a vallási anomáliák részben részletesen is ismertetem, amivel, úgy hiszem, rengeteg ellenséget fogok szerezni magamnak. A lényeg, hogy az Istenek léteznek ugyan, de csak egyszerű galaktikus hivatalnokok.

Frent Tibalkoz önmaga egy egész fajt alkot, azaz egy egyedből áll az egész populáció. Az ő evolúciója különálló gázrészecskék irányított önszerveződésével indult meg. Részt vett a faj eddigi teljes evolúciójában, mivel ez azonos az ő egyedfejlődésével. Bár kívülről teljesen diffúznak látszik, valójában egy hatalmas kiterjedésű hálózatot alkot. A benne lévő molekulák meghatározott mozgása nem bináris, hanem végtelen számú kódolást tesznek lehetővé. Ez azt jelenti, hogy rendkívül eszes élőlényről van szó. Talán érjük is be ennyivel. A mi kocsonyás jellegű neuronhálózatunk nem veheti fel vele a versenyt az ő képeségeivel. Ő maga valójában egy hatalmas hatalmas, folyton fejlődő agy.

Az Evolúciókövetési Osztály, melynek ő a főkoordinátora, egy meglehetősen véletlenszerű fejlődési folyamatnak, az evolúciónak a szabályozását és irányítását végezi. Egy evolúciókövetési jelentés adminisztrációs hibája okozta  például azt a megdöbbentő tényt, hogy a C0342B bolygó (későbbiekben, mint Föld) apró, cickányszerű lényei, viszonylag gyorsan képesekké váltak kifejleszteni a nukleáris fegyvereket. Ez még magát Tibalkozt is megdöbbentette, igaz, mint mondottam az Univerzum elég furcsa dolgokra képes. Ez az is volt.

Frent Tibalkoz méltóságteljesen áramlott az O.F.F. 11325 (a későbbiekben, mint Ofísz) óriásbolygó meglehetősen sima felszínén. Átgördült néhány metántócsán, egyes akadályoknál darabokra szakadt, majd újraegyesült. Lázas információcserét folytatott GooGreennel, aki már több millió éve szolgálta, mint fordítógél. Ennyi idő alatt elég jó kommunikációs kapcsolat, földi nyelven barátság alakult ki közöttük. A fordítógéleket meglehetősen nagy intelligenciaszintre kalibrálták. GooGreenn ráadásul a zöld gélek közé tartozott, ami létformájának jelenlegi evolúciós csúcsformáját jelenti, bár néhány jel arra utal, hogy pár százezer év múlva sárgává fejlődnek. Tibalkoz szerint ez így is lesz.

Az információcsere a két lény között számunkra meglehetősen érdekes módon zajlott le. Tibalkoz néhány molekulája diffindált GooGreenbe, majd információs energiát adott át neki. GooGreen ezeket tárolta. A fordítást a gél, alakzatokkal, jelekkel, rezgéssel, cuppantásokkal végezte. Jelenleg pontosan 300.358 kommunikációs formulát ismert. Ez persze közel sem jelenti az Univerzum összes intelligens lényének a kódrendszerét. A kódtanulás számára azonban nem jelentett nehézséget, mivel nem kellet a sejtszerkezetét módosítania ehhez. Az adott kommunikációs kódot egyszerűen ráöntötték GooGreenre, aki azt befogadta.

Egy földi szemlélő csak annyit érzékelt volna a kapcsolatukból, hogy egy zöld színű kocsonyás valami sárgás színű ködöt ereget magából. Nem ismerte volna fel, hogy ez a köd az Univerzum egyik hiperintelligens lénye. Ez azonban így is van jól. Tibalkoznak nem kell különböző kínos és jelentéktelen párbeszédbe elegyednie, teljesen feleslegesen, az időjárásról és az egészségről. A betegség amúgy sem volt Tibalkozba beépítve. Ő folyamatosan egy "Köszönöm a kérdését, nagyon kedves, kiválóan!" állapotban létezett. Egy ilyen találkozásnak a valószínűsége a valóságban amúgy is teljesen elhanyagolható mértékű.

Tibalkoz bizonyos körülmények és időjárási viszonyok között képes volt egy okkersárga folyadékká alakulni, ez az állapot természetesen nem hatott a gondolkodására. A sűrűsége megnőtt, a mérete lecsökkent, nagyjából csak ennyi történt.

• GooGreen, a W.A.R 3255-ön (a későbbikeben, mint WAR) már megint polgárháborús állapotok alakultak ki. A kjudathok képtelenek nem harcolni. Az egymással folytatott küzdelmükben a mindenki mindenki ellen taktikát, azaz a tömegverekedést alkalmazzák. Mivel elpusztítani nem tudják egymást, ezért meglehetősen hosszan tartó folyamatról van szó. A múltkor 12 napig (Földi években számolva ez kb. 300 évnek felelne meg. Az idő nagyon relatív és változékony valami, ami valójában nem is létezik. A szerkesztő megjegyzése) tartott, amíg az agresszivitási szintjük lecsökkent.
• Frent, ezt talán felfoghatnánk egyfajta hadgyakorlatnak is.
• Ezt csak abban az esetben jelenthetnénk ki, ha szervezetten harcolnának valakik ellen. Ők azonban most csak egymást verik, teljesen véletlenszerű sorrendben. Azt hiszem ez náluk valamiféle szórakozás, egy amolyan ártatlan játék. Tény, hogy eközben a harci készségeik jelentősen fejlődnek. Erre tervezték őket.

A kjudathok meglehetősen furcsa teremtmények. Ez persze nem jelent semmit, mert az Univerzum létformái mind egyediek, ezért nagyon különlegesek. Csupán ízlés kérdése, hogy ki, melyiket találja érdekfeszítőnek. Nekünk embereknek mindenképpen izgalmas lenne a velük való találkozás, mivel a fajok kiirtására tervezték őket. Ha alapvető működési hibák lépnek fel egy bolygó működésében, az viszonylag könnyen megoldható esetet jelent. A Bolygó Megsemmisítési Alosztály ilyenkor egy kérelmet nyújt be a területileg illetékes Galaktikus Tanácsnak, 35 ezer példányban. Ha Tanács döntése ezután pozitív lesz,  akkor megkapják a megsemmisítési engedélyt, ezt gondosan iktatják, majd molekuláira bontják a bolygót. Ha azonban csak bizonyos életformák kiirtása cél, az ügy egy külön iktatószámot kap az eredeti mellé és kiszignálják. Az osztály alkalmazottai ilyenkor elsőként biológiai fegyvereket vetnek be, amik képesek a problémás fajok kiirtására. Az intelligens létformák azonban viszonylag gyorsan képesek ezt felismerni és megfelelő védekezési módot kidogozni. Ebben az esetben az osztály engedélyez egy kjudath akciót. Azok megkapják a faj vagy fajok egyedi markereit, aminek segítségével felkutatják, azonosítják a kijelölt célfajt, majd egyszerűen kivonják őket az evolúcióból. Ez történt a Földön a dinoszauruszok esetében is. A mészárlás nyomait egy aszteroida odaküldésével tüntették el. Az, hogy ez utóbbira miért volt szükség, azóta sem tudja megmagyarázni senki. Ilyen az Univerzum természete.

A kjudathok soha nem végeznek félmunkát. Ők az Uuniverzum bérgyilkosai. Robusztus felépítésük, ellenálló kültakarójuk védetté teszi őket egy közepes méretű robbanás ellen is. Meglepően gyorsan mozognak és pillanatok alatt képesek a regenerációra. Harc közben gyorsan alkalmazkodnak az adott körülményekhez. Ha kell, több, különböző funkciójú végtagot is képesek növeszteni. Minden létfontosságú szervük duplán helyezkedik el a testük más más pontján. Ha az egyik megsemmisül, a másik életben tartja szervezetet, amíg az ikerszerv regenerálódik. Egymás között rádióhullámokkal, infrafénnyel és más egyéb módon kommunikálnak. Ezek kódját 5 földi óránként megváltoztatják. Bármilyen légkörben képesek megélni. Elviselik a legnagyobb légköri nyomást és a legnagyobb hideget is. 500 Celsius foknak megfelelő hőmérsékletig működőképesek. Magasabb hőmérséklet esetén egy speciális hővédő pajzsot fejlesztenek ki és ennek védelme alatt, egyszerűen hibernálják magukat.

Viszonylag ritkán ritkán került sor a bevetésükre. A dinoszauruszok pusztulása című fejezetben részletesen leírjuk a Galaktikus Tanács döntésének okait és a megsemmisítési eljárást. A nukleáris fegyverek kifejlesztéskor felmerült annak a lehetősége is, hogy az emberiség is hasonló sorsra juthat, mivel ezek használata a Galaktikus Zónán belül szigorúan tilos, valamint azért, mert vészes mértékben felélték a bolygójuk erőforrásait. Ezzel más, jóval értékesebb fajok kipusztulását okozták. A megsemmisítésre csak azért nem került sor, mert ezek a tevékenységek egy, az Evolúciókövetési Alosztály munkatársa által elkövetett hibából fakadtak, valamint annak, hogy nem képesek elhagyni a bolygójukat A faj így könnyen elszigetelhető. Az emberiségnek néhány primitív kísérlete volt ugyan, de ezek az organizmusok teljesen képtelenek a komolyabb galaktikus közlekedésre. Kitartóan és makacsul próbálkoznak ugyan, de teljesen hiába. Eddig azonban még nem jöttek rá erre.

Tibalkoz egy pillanatra megállt GooGreenen.

• Engem inkább, az Aq204 bolygó sorsa aggaszt. Az augák képtelenek felfogni, hogy egy fajt alkotnak. Ostoba módon folyton irtják egymást. A kék színűek felsőbbrendűeknek hiszik magukat, ezért megakasztották az evolúciós folyamatukat. Mindenképpen közbe kell avatkoznunk. Intelligens fajról van szó, de rendkívül önzőek. Valamiképpen meg kell növelnünk az empatikus képességeiket.

Nem nagyon ismerjük sem Afrikát, sem annak működési rendjét. Van egy csomó érdekes állat, dög meleg van és rengeteg kalasnyikovot használnak fel. Romantikus filmekben és kalandfilmekben szívesen elnézegetjük, hogy milyen vicces népek laknak arrafelé. Manapság azonban egyre többször tapasztalhatjuk, hogy a szenvedés, a kín, a betegségek, az éhhalál, az erőszak meglehetősen hétköznapi tevékenység az ott élők számára. A gyarmatosítások melléktermékeként egy  csomó diktátort is legyártottunk a számukra.

Afrika kellős közepén, pontosabban a Közép-afrikai Köztársaságban éldegélt Jean-Bédel Bokassa, aki Napóleont véve mintául, később császárrá koronáztatta magát. Az euro-atlanti kultúrkörben ezzel a tevékenységével csak valamelyik zárt osztályon iktatták volna be.

A  Jean-Bédel 1921-ben látta meg a napvilágot. Nemesi családból származott, apja ugyanis törzsfőnök volt. Az akkori etikettnek megfelelően később beállt katonának a francia ármádiába. Itt még beérte egy egyszerű századosi ranggal is. Mindenki zsebében azonban ott lapulhat egy marsallbot. Jean-Bédel százados valószínűleg egy jogart hurcolt magával e célból.

Jellemző rá, hogy De Gaulle tábornokkal többször is összefutott, akit nemes egyszerűséggel papának szólított. A tábornok természetesen elmeháborodottnak tartotta. Azt nem nagyon értem, hogy akkor miért nem helyeztette el a jövendő császárt egy jól menő elmegyógyintézetbe. Nagyon sok emberen segíthetett volna egy egyszerű orvosi szakvélemény.

Az unokatesója, David Dacko elnökösködéssel foglakozott az országban, és mint katonaviselt embert kinevezte őt  hadsereg élére. Bizarr vonzódása a csillogó tárgyak iránt már ekkoriban megnyilvánult. A parádékon általában egy túldíszített karácsonyfának öltözött. A rokoni szálak azonban sokat számítottak egy olyan országban, ahol egy puccs kivitelezése akár egy kósza ötlet nyomán is megvalósulhatott. David kuzin hülyének és ártalmatlannak tartotta Jean-Bédelt. Rá kellett azonban döbbennie arra a tényre, hogy az idiótaság és az államcsíny nem egymást kizáró fogalmak.

Bokassa 1966 szilveszterét pont ezzel ünnepelte meg a barátaival. Pezsgőbontás helyett ők szépen elrabolták a kuzin bizalmasát, az ötszáz fős csendőrség parancsnokát, bizonyos Jean Izamot, és bevágták egy pincébe. A rokonság nem bizonyult szerencsés puccsbiztosításnak.

Az unokatestvérek viszonya a későbbiekben is eléggé hektikusnak bizonyult. Banguint, a fővárost Bokassáék pillanatok alatt elfoglalták. Vadul elkezdték keresni Dackot, de nem találták sehol. A jövendő Bonaparte kétségbeesett, mert egy rendes államcsínyhez szükség van a megbuktatandóra is, az meg pont most csámborog másfelé. Végül azonban az illetékes időben megérkezett, így már minden akadály elhárulhatott a letartóztatása elől. Van, aki másnapos lesz szilveszterkor, van, aki fogoly.

Az exelnököt a Ngaragbai börtönben szállásolták el. Hogy legyen elég helye, a többi foglyot szabadon bocsájtották és csodával határos módon nem lőtték agyon. Valószínűleg nem akartak foglalkozni a hullák cipelésével. Fontosabb dolguk is akadt. A legrosszabbul szegény Izamo csendőr parancsnok járt, aki türelemmel viselt hosszú, fájdalmas tortúra után elhalálozott. Dacko a szerencse folytán és a franciák kérésére életben maradt.

A kuzin a kommunista Kínával kokettált, Bokassa állítólag ezért hozta magát puccsos hangulatba. Megrögzött hazudozóként ez azonban valószínűleg csak ürügy volta a számára.

Az új elnök a mihaszna Nemzeti Tanácsot feloszlatta, az Alkotmányt eltörölte.

Pikáns részlete a történetnek, hogy Jean-Bédel egyik harcostársa, bizonyos Banza kapitány, - akinek esze is volt, amivel Bokassa csak csekély mértékben rendelkezett  - 1969-ben szintén kedvet kapott egy kis államcsínytevésre. Ennek az ügynek a végére egy szépen kivitelezett agyonlövetés tett piros pontot.

Dackot ide-oda hurcolgatták egyik börtönből a másikba. Nem lehetett könnyű élete akkoriban. Soha nem tudhatta mit kap aznap reggelire, zsemlét vagy golyó általi halált. Bokassa családegyesítési célból végül a tanácsadójává tette azt, akit előtte megpuccsolt. Bizarr dolgokra képes az élet. Mint már többször említettem, a leendő Bonaparte nem volt beszámítható. A kuzinok ezután kölcsönösen követtek el államcsínyt egymás ellen. Mi lett volna, ha teszem azt nem lettek volna rokonok?

Bokassa valójában teljesen hülye volt. A franciáknak elég kellemetlen lehetett elismerni, hogy bármi közük is van hozzá. Erre erősített rá azzal, hogy az országát 1976-ban átnevezte Közép-afrikai Császársággá. Magát természetesen császárrá koronáztatta. A hitelesség kedvéért Franciaországból hozatták a varrónőket, mégpedig az eredeti ceremónián szorgoskodók leszármazottait. A százmillió frankos költség gyakorlatilag lenullázta a három évig tartó pünkösdi Császárságot. Bolondériájára jellemző, hogy pár hónapig Salah Eddine Ahmed Bokassa néven áttért az iszlám hitre is.

1978-ban elrendelte az iskolaköpeny kötelező viselését. Ezeket a köpönyegeket a császári  manufaktúra gyártotta le, meglehetősen borsos áron. Az ennek folyományaként kitört zavargások miatt, összeszedetett kétszázötven 10-16 éves gyereket. Ezeket megkínoztatta, majd százat az uralkodó személyes közreműködésével lemészároltak.

A franciák végül megunták, hogy egy idióta miatt az egész világ őket nézi idiótáknak, ezért 1979-ben néhány ejtőernyős segítségével véget vetettek az ámokfutásának.

David Dacko a változatosság kedvéért ismét elnök lett. Ekkorra, sejtésem szerint már a saját tükörképére is gyanakodva nézhetett.

Bokassa Napóleon Elefántcsontparton talált menedéket. Távollétében halálra, 1986-os visszatérésekor ismét halálra ítélték. A kétszeres halálos ítéletből végül életfogytig tartó börtönbüntetés, majd 1993-ban amnesztia miatti szabadon bocsájtás lett. A császár határtalan idiotizmusa pont ugyanannyi szerencsével párosult.

A kannibalizmust nem tudták rábizonyítani, de a személyzete azt állította róla, hogy előszeretettel gyűjtött fagyasztott hullákat.

1996-ban aztán megtörtént az égi csoda. A Jóisten végül megelégelte az afrikai Napóleon földi létezését és egy jól irányzott szívrohammal kivonta őfelségét a forgalomból.

Az egész históriát az teszi még abszurdabbá, hogy tömegek gyászolták zokogva, amikor állami temetést kapott.

Jean Bedel Bokassa szobra

Isten áldja Orbán Viktort,

Büszke reá a Magyarhon.

Mennydörögve bátran lépked,

Káposzta volt az ebédje.

Összerezzen egész Brüsszel,

Mikor reggel frissen felkel.

Legyőzi az ellenséget,

Akkor is, ha mostan nincsen.

Van néki új Alkotmánya,

Mely hatalmát garantálja.

Felköltözik majd a Várba,

L. Simon majd ügyel rája.

Korrupció mostan nincsen,

Mivel övé lett már minden.

Gazdaságunk megint szép lett,

Jól lakunk a GDP-vel.

27 százalék lett az Áfa,

A világban nincsen párja.

A szegénység megszűnt mára,

Nincs ilyen szó a szótárban.

Dolgozik is minden magyar,

Jelképük a szorgos hangya.

Megmenti a magyar népet,

Akkor is, ha nem nagyon kell.

A sok magyar szertemigrál,

Így hódítjuk meg Európát.

A diákok jó nagy része,

Turista lesz, végérvényes.

Amerre ő büszkén lépked,

Lába nyomán szép stadion lesz.

Néző ugyan nincsen benne,

De ő nagy kedvét leli ebben.

Orvos nincsen a kórházban,

Megboldogul, aki gyáva.

A nővérek jó nagy része,

Közmunkásból lesz jövőre.

Büszke nép lett most a magyar,

Emelt fővel éhen is hal.

Orbán Viktor, Isten áldjon,

Magyarokon fog az átok.

Élt České Budějoviceben egy derék asztalosmester, bizonyos Vlastimil Drobecek úr, aki az apósától örökölt egy pompás kis műhelyt. Az apósa, Pavel Ptácek mester, nagyon ügyes kezű műbútorasztalos volt, aki megbecsült polgára volt a városnak.

Drobecek úr meglehetősen bizarr módon jutott hozzá az említett asztalosműhelyhez. Véletlenek egész sorozata vezetett ehhez, amihez bizonyos mértékig még I. Ferenc József császár őfelsége is hozzájárult. Nagyon szép görög végzetdrámát, avagy sorstragédiát lehetett volna írni az esetből.

Történt egyszer, hogy Ptácek úr egy fennkölt este alkalmával meglehetősen kapatos állapotban a barátaival hazafelé tántorgott a kocsmából és a világ fontos dolgairól diskuráltak. Többek között szó esett arról a rendkívül izgalmas kérdésről is, hogy meg lehet-e állítani puszta kézzel egy működő körfűrészt.

Ptácek úr kijelentette, hogy bár ő most tökéletesen részeg állapotban van és valószínűleg ennek következtében hányni is fog, – természetesen, ha az urakat nem zavarja ez a tevékenység – de ezt lehetetlennek tartja. Smeral, könyvkötőmester, bölcs férfiú lévén, szembeszállt ezzel a teóriával.

- Szerintem, ha az ember a megfelelő módon ügyeskedik vele, akkor sikerülhet a dolog. Én magam is megpróbálkozhatnék a bizonyításával, de nekem, be kell hogy lássák ezt a tényt az urak, más a mesterségem. Egy a körfűrész megállításának módját nem nagyon ismerem, ily módon a kísérletem és valószínűleg az életem is rögtön félbeszakadna. A világ összetett módon van bekötve, ha szabad így fogalmaznom. Jómagam könyvkötő volnék, de a könyvkötésnek nem sok köze van például a könyveléshez, pedig mindkét szó könyvvel kezdődik, de egész máshogyan fejeződik be. Ezt mindenképpen figyelembe kel vennünk a cselekedeteink során, hogy ne okozzunk zűrzavart a környezetünkben. Rendet kell teremtenünk. Hármunk közül Ptácek úr ért a legjobban a dologhoz, így neki esélye van arra, hogy valamiként túl is élje a dolgot.

- Rendkívül örülök annak, hogy Smeral úr, akit én igen derék és becsületes polgárnak tartok, így megbízik bennem. A gyakorlatai tapasztalataim alapján én viszont nem bízok meg fenntartások nélkül egy működő körfűrészben. Megállítani kétségtelenül meg tudom állítani, mivel pont ebből a célból odaapplikáltak rá egy kapcsolót. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy hány ember életébe került a dolog, amíg ezt feltalálták, de hős és bátor férfiak megcselekedték ezt a tettet, nekem ezzel már nem kell bajlódnom. Az említett eszköz kiszámíthatatlan viselkedésére utal az a tény is, hogy ha ha jól számolom, nekem kettővel kevesebb ujjam van mint az uraknak, pont azért mert az ujjaim segítségével nem sikerült ez a megállítási művelet. Nem hiszem, hogy rendelkeznék bármilyen testrésszel, ami alkalmassá tesz engem erre.

Hvezdár serfőzőmester illendően köpött egy egészségeset, majd így szólt:

- Uraim, ha akarunk valamit, az lehetséges. Kudarcot csak akkor vallhatunk, ha megpróbálkozunk valamivel. Kolombusz Kristóf se tudta azt, hogy Amerika létezik, de mégiscsak felfedezte valahogy. Az illető úr, ugye Indiába igyekezett. Az volt a nagy szerencséje, hogy közbejött neki Amerika, ami ma is nagymértékben megnehezíti a tengeri szállítást Indiába. Azok akik egy kicsit közelebb keresték Indiát Európához, dolguk végeztével visszafordultak, vagy belevesztek a tengerbe. Ha akarunk valamit az sikerülhet. Kishitűséggel azonban ma az amerikaiak is európaiak lennének csupán. A bátraké a szerencse. Ha nem lettek volna ilyen nemes lelkületű férfiak, még ma sem hinnénk el, hogy Amerika létezik. Csak az indiánusok tudnának róla, hogy van és arra várnának, hogy egy illetékes személy felfedezze és leigázza őket. Ezt az állításomat nem cáfolhatja meg senki.

- Egy körfűrész azonban igen, Hvezdár úr. Az bizony pillanatok alatt véget tudna vetni az elmélkedésének. Ha elszánt és vakmerő módon megpróbálja azt megállítani, akkor két darab keskeny koporsóra lesz szükség a temetéséhez. A plébános úr meg ide oda nézegethet majd, hogy kit is ajánljon kettejük közül az Úr kegyelmébe. Várjanak, könnyítenem kell magamon, csak a szervezetem még nem döntötte le, hogy melyik irányba indítsa el ezt a folyamatot. Az az érzésem nagy valószínűséggel hányásról lesz szó.

Ptácek úr a szervezetére bízta a sorsát, hogy döntsön végre e fontos kérdésben. Smeral könyvkötő megemelte a hangját, hogy az asztalosmester materiális okokból nehogy lemaradjon a filozófiai értekezéséről.

- Bizony, uraim. Rengeteg dolog van a világon, amiről azt hisszük, hogy nem létezik és mégis kitalálják. Ott van példának okáért a szikratávíró. El tudták volna képzelni azt pár éve, hogy a Gesellschaft für drahtlose Telegraphie, miszerint Telefunken társaság egy pompás, hátizsákban is szállítható szikratávírót fejleszt ki. Már maga a neve is grandiózus: Tornisterstation. Nagy előnye, hogy rendkívül könnyen szállítható. Mindössze öt-hat ember szükséges a cipeléséhez. Ennyit minden magát valamennyire is adó civilizált ember be tud szerezni és máris bárkinek táviratozhat a nagyvilágba, akár egy megfelelő méretű szatócsboltból is. A fejlődés megállíthatatlan. Az is elképzelhető, uraim, hogy 100 év múlva egy mindössze 5-6 kilogrammos szerkezettel üzenhetünk majd egymásnak. Ne mondják nekem azt, hogy ez lehetetlen. Majd csak kifundálja valaki.

- A körfűrész kézzel való megállításának azonban semmi értele sincs, mivel, mint már említettem egy kapcsolóval is megoldható ez a művelet.

- A dicső tettek véghezviteléhez nincs szükség az értelemre, Ptácek úr. Gondoljon csak a zulu háborúra. Ész nem kellet hozzá, mindössze lelkesedés és a brit birodalomba vetett hit. Ezeknek segítségével milyen pompásan lemészároltatták magukat az ángliusok. 1300-an vesztek oda mindenféle kételkedés nélkül. Nem hiszem, hogy megkérdezték maguktól azt, hogy mi az oka annak, hogy engem Isten kegyelméből és Viktória királynő dicsőségére Zuluföldön keresztüldöfnek egy lándzsával. Tették a kötelességüket, az emberi civilizáció legnagyobb dicsőségére. Ennek is volt legalább annyi értelme, mint Ptácek uram masinájának kézzel való megállításának. – állapította meg nagy bölcsen a serfőző.

- Uraim. Önök szerint egy körfűrésszel meg lehetett volna állítani a zulu harcosokat? Türelmesen beálltak volna a sorba, hogy kettészeljék őket a Brit Birodalom katonái? Hülyeségeket csak abban az esetben állathatunk biztonsággal, ha számolunk annak következményeivel. Én bizony lemondok annak a dicsőségéről, hogy megállítsak bármit is, kivéve persze saját magamat, ami jelenleg lefoglalja az összes energiámat.

- Mondhatnánk akár azt is, hogy Ptácek úr a tulajdon két kezével megállította azt a fűrészt. Ki tudja meg azt? Áll és kész. Az hogy nem is volt bekapcsolva, csak mi tudjuk. A hazugság kellő határozottsággal és elszántsággal nagyon könnyen igazsággá alakítható át. Az elhitettet hazugság, uraim, maga a színtiszta igazság. Gondoljanak csak a szeretett uralkodónk, I. Ferenc József császár őfelsége szavaira. Nagyon szépen beszél, de ehhez nem kell feltétlenül az igazat mondani. Ezért is császár és nem tetőfedő. Az utóbbi ugye nem mondhatja azt, hogy micsoda pompás munkát végzett, amikor az összes cserép ott hever a lábainál ripityára törve. A császár bátran kijelentheti, hogy minden rendben van, ha nincs, majd legfeljebb azt mondja, hogy valamikor a jövőben lesz.

- De a császár őfelsége mostanára teljesen meghülyült. Az agyára ment neki a nagy háborúskodás.

- Ez nem változtat semmit sem a dolgok alakulásán. A fizetését így is, úgy is megkapja. Ha meg hülyeségeket beszél, azt mindig meg fogják tapsolni. Ne feledjék el, uraim, egy idióta mellett, rendkívül pompás lehetőségek nyílnak az anyagi boldogulásra. A császár őfelsége, isten kegyelméből, agyalágyult és ez sok ember számára rendkívül kedvező állapot. Ha ebből a szempontból vizsgálják meg a történelem menetét, akkor nagyon sok dicső tettre magyarázatot fognak kapni. Az emberek elhitték az ostobaságokat, aztán meghaltak valamilyen háborúban. Gyakran persze csak simán lemészárolták őket, mert útban voltak, mások pedig jól meggazdagodtak ebből. Az a legfontosabb, kérem, hogy a császár megfelelően öltözködjön fel. Így mindenki láthatja, hogy ő őfelsége és akkor nem lehet semmi baj. Ha beszél egyszer úgyis abbahagyja, aki pedig akarja, az majd megmagyarázza magának, hogy mit is akart mondani őfelsége. A lényeg, hogy nem szabad komolyan venni a beszédét, mert akkor úgy járhatunk, mint a nénikém Hradecből. Bemondták a rádióba, hogy feltalálták a repülést, ő meg fogta magát szépen, felment a templomtoronyba és kipróbálta. Repülőgépet még nem látott, és már nem is fog, az isten nyugosztalja szegényt. Két ember halt meg ennek következtében. Az történt ugyanis, hogy ráesett a plébános úrra, akinek pedig a kíváncsiság okozta a vesztét. A császár őfelségének az a kötelessége, hogy ostobaságokat mondjon, a miénk pedig az, hogy ne higgyük el neki. Ezzel megmenthetjük a világot. A most dúló háború miatt a Monarchia szépen szét fog esni, persze a császár ezt nem akarja tudomásul venni. Az is lehet uraim, hogy csak megjátssza a hülyét. Sok választása ebből a szempontból már nincs. Hadat üzenni könnyű, de kapitulálni rendkívül nehéz.

- Igaz, uraim, de a világ további alakulása szempontjából, nekünk most az a legfontosabb kötelességünk, hogy megízleljük a „Száguldó Vadkan” söröző pompás italát. A császár őfelsége ezért nem tehet nekünk semmiféle szemrehányást. Ha a közelben tartózkodna, szívesen meghívnám őt magát is.

Bementek a „Száguldó Vadkanba”, majd másfél óra és nagy mennyiségű sör elfogyasztása után sikerült elhitetniük Ptácek úrral, hogy az égvilágon mindenre képes. Elballagtak a műhelybe, ahol Ptácek úrnak a hatodik próbálkozásra sikerült beindítani a masinát. A sors szeszélye folytán azonban rálépett az ott szunyókáló teljesen süket Hraboš nevű kandúrra, aki erre heves támadással reagált. Ennek következtében az asztalosmester fejjel előre rázuhant a veszettül forgó körfűrészre. Esélye sem volt arra, hogy a kezeivel bármit is kezdjen.

Egy alapos nagytakarítás után így jutott Drobecek úr az említett műhelyhez, Ptácek úr pedig egy pompásan kivitelezett sírkőhöz.

I. Ferenc József császár őfelsége 1916. november 21-én visszaadta a lelkét a teremtőjének, az Osztrák-Magyar Monarchia pedig 1918-ban ugyanúgy darabokra hullott, mint Ptácek asztalosmester földi porhüvelye.

Bohumil Hrabal – Sörgyári capriccio (részlet)

"Pepin bácsi a legszívesebben a csíráztató szérű mögött üldögélt, az egyik oldalról a gyümölcsöstől takarva, a másikról a kéménytől, a kéménynél különböző nagyságú tölgyfa dongák leledzettek, abból készültek a hordók a kádárműhelyben, a szükségletnek megfelelően negyedhektósok, továbbá félhektósok, hektósok és kéthektósok avagy duplások, valamint nagy, ötven hektoliteres és száz hektoliteres hordók, amilyenekben egész főzet sörök voltak letéve az erjesztőkamrákban meg a pincékben, azok a hordók, amelyekben ért a sör közönséges sörnek vagy ászoksörnek. Pepin bácsi, ha már egyszer nem cipészkedhetett, talált itt magának egy fütyköst, és azzal járta a csíráztatókat, parádés marsokat, szuronyrohamokat gyakorolt. Francin kérte, tartsam szemmel a bácsit, hogy ne ordítozzon annyit.

– Jó, hogy jön, sógorasszony! – mondta Pepin. – A Francin, az egy cihopata, egy idegbajos, Bätista úr könyvecskéje szerint langyos vízzel kéne mosnia a nemi szervét, vagy jó levegőn tartózkodnia. De ha már itt van, akkó iskolázás lesz avagy sulbildung, mert énnekem csupa jelesem vót, kitüntetéseim, nem mint annak a hülye Hanáknak, aki a szemlén kilépett, és aszongya a von Wucherer ezredesnek: “Gazduram, kend itt marad a rekszumlinkszumaival, émmeg megyek haza, én katona nem leszek…”, az ezredes meg ráordított a sarzsira: “Miféle kolerát tartanak itten?”

EzHrabal

A Siklósi Rendőrkapitányság két szolgálati kisgéphajó segítségével feltartóztatta az USS Ronald Reagen (CVN-46) Nimitz osztályú atommeghajtású repülőgép-, illetve megélhetési bevándorló-hordozót, becenevén a Gippert. A bravúros akciót a Külső Határok Alap 2013/3.2.3.1 számú, a „Határrendészeti szervek reagáló képességének fejlesztése a külső határon” elnevezésű projekt segítségével valósították meg.

A fedélzeten úgy nagyjából 5.612 fő kínai típusú megélhetési bevándorlót találtak. Pontos számot a hatóságot nem nagyon tudtak mondani, mert a menekültek azonnal elkezdtek fel alá rohangálni és képtelenség volt megszámolni őket. Ez még a hatodik alkalomra sem sikerült. Mire végeztek volna,  valahonnan mindig előkerült pár darab és kezdhették előröl az egész népszámlálást.

A Magyar Külügyminisztérium jegyzékben fejezte ki értetlenségét. John Kerry amerikai külügyminiszter közölte, hogy ez bizony kölcsönös, mert ők sem értik, hogy mi a fenét keres az egyik repülőgép-hordozójuk a Dunán. Azt is kijelentette, hogy a nevezett hajó tényleg nincs ott, ahol lennie kéne. Azt hogy honnan lopták el, nemzetbiztonsági okokra hivatkozta nem mondta el. A közvélemény megnyugtatása érdekében azonban közölte, hogy okulva a történtekből, gyorsan leltárt készítettek. Eszerint a többi hajójuk, három motorcsónak kivételével, még megvan.

Christopher E. Bolt kapitány (a fenti képen a legmagasabb és fehér ruhában van) a hajó parancsnoka is megdöbbent. Őt a magyar rendőrök egy lövegcsőben találták meg, összekötözve és meglehetősen feldúlt állapotban. Kijelentette, hogy egy életre megutálta rizst és a kínai konyhát. A legénységről nincs hír, feltehetően Kínában maradtak. A kínai hatóságok jelentették is, hogy mostanában feltűnően sok részeg amerikai tengerészgyalogost láttak, de azt hitték csak szimpla városnézési turistákról van szó. Ígéretet tettek arra, hogy megpróbálják nagyjából összeszedni őket, de kérik az amerikaiak türelmét, mivel nagyon nagy területen szóródtak szét. Még a Mongol határnál is találtak két példányt belőlük, igaz ők azt állítják magukról, hogy vietnámi veteránok. Tényleg elég öregnek néznek ki.

Bogdan Aurescu, román külügyminiszter telefonon konzultált Szíjjártó Péterrel. Elmondta, hogy valóban többször is jelentették neki, hogy egy marha nagy hajó úszik felfelé a Dunán, feltehetően atommeghajtású, mert nem nagyon füstöl. Aurescu nem vette ezt komolyan és elküldte őket az anyjukba. Ennek hatására a jelentések megszűntek.

Ivica Dačić, szerb külügyminiszter szerint ők azért nem foglalkoztak a hajóval, mert azt hitték Orbán Viktor vette meg a felcsúti csónakázótóhoz. Részükről nem akarnak foglalkozni az üggyel, de ha az amerikaiak vissza akarják vinni, akkor vámot fognak fizettetni velük. Nem szeretnék ha rendszeresen repülőgép-hordozók szaladgálnak fel-alá a Dunán. Főleg nem amerikaiak, ráadásul Nimitz osztályúak.

Orbán Viktor miniszterelnök izgatottan a helyszínre utazott és nagy szakértelemmel megállapította, hogy ezek tényleg hasonlítanak a kínaiakra. Elég sokat látott már belőlük életében. Szereztek egy tolmácsot és kiderült, a félreértést az okozta, hogy a Magyarország Barátai Alapítvány második világtalálkozóján a kormányfő kijelentette, legyen a magyar emberek példaképe a kínai munkás. Ők meg úgy gondolták, hogy akkor nagyon szívesen lesznek azok. A kínai partok közelében találtak egy nagy hajót. A legénységnek és a katonáknak ingyen italt és nőket ígértek. A kapitányt a tengerészgyalogosok és a kínai példaképi bevándorlók közösen gyömöszölték be az ágyúcsőbe. Kiderült az is, hogy az egyik atommeghajtású menekült nagybátyja Budapesten vezet egy éttermet és üzent az unkaöccsének, hogy kéne egy-két konyhai kisegítő. Pontos számot nem mondott a bácsi, de úgy gondolták öt-hatezer biztosan elég lesz neki. A kínaik között mindig akad tíz-tizenöt, aki simán elboldogul egy repülőgép-hordozóval, végül is csak arra kell ügyelniük, hogy a vízen maradjanak.

A magyar kormányfő kijelentette, ha papírokkal is igazolni tudják, hogy igazi kínaiak, akkor maradhatnak, de kizárólag példaadás céljából. Mással ne is próbáljanak kereskedni. Ha van sárga pólójuk azt azért szívesen megveszi.

A repülőgép-hordozót Magyarország hadizsákmánynak tekinti. Ha az amerikaiknak annyira kell, akkor üzenjenek hadat a NATO-nak. Őt ez nem izgatja, de ettől fogva Magyarország tengeri nagyhatalomnak számít és mindenkitől megköveteli az ennek kijáró tiszteletet. Emlékeztetett arra a tényre, hogy a hajó hatótávolsága korlátlan. Ha kedvünk szottyan rá, ezentúl  bármelyik országot leigázhatjuk. Még Augsburgot is simán eltörölhetjük a Föld színéről.

A név kitalálásán jelenleg Kerényi Imre, pszichodelikus könyvárus, T.N.K.G.M.É.E.K.A.M.K.M.É.F.Ö.F.E.F. miniszterelnöki megbízott lázasan dolgozik. Valami blikkfangos, az amerikaiaknak  fügét mutató, maró gúnyt űző elnevezést szeretne prezentálni. Mind elmondta, van egy Nimitz-osztályú repülőgép-hordozónk, hát átnevezzük. Nagy a valószínűsége, hogy Reagen elnök urat az amerikaiak bosszantására át fogja keresztelni Szputnyiknak. Orbán Viktor ezentúl pártelnök, miniszterelnök, valamint a császári és  királyi haditengerészet (kaiserliche und königliche  Kriegsmarine) Első  Lordja egy személyben. Ha kell megtanul szivarozni és szeretni fogja a whiskyt is.

Jómagam, bár egy kicsit megkéstem a dologgal, ha diktátor tanítómestert keresnék magamnak, akkor Aljakszandr Rihoravics Lukasenka (orosz fordításban: Alekszandr Grigorjevics Lukasenko) sith nagyurat választanám magamnak, már csak a szépen csengő neve miatt is. Ő bizony avatott szakértője ennek a szép mesterségnek. Ismeri annak minden csínját-bínját. Egy lelkes, igyekvő tanítványt biztos szívesen bevezetne a szakma fortélyaiba. Én persze nem lehetek Lukasenka, mert nem belorusz vagyok, hanem, mint az mára egyértelműen bizonyítást nyert kazah.

A Szovjetunió utódállamaiban minden rendes ember a KGB szolgálatában kezdte el építgetni a karrierjét, mielőtt diktátorságra adta volna a fejét. Itt aztán ki lehet tanulni, miként lehet megoldani a társadalmi problémákat. Nem az okokat kell megszüntetni, hanem azokat, akik beszélnek róla. Ez sokkal egyszerűbb, és okulásul is szolgálhat a jövőre nézve, a potenciális áldozatok számára. Ezzel a módszerrel akár életeket is menthetünk.

Természetesen eleinte kommunistaként szorgoskodott a derék pedagógus. Eredeti szakmája tényleg az, majd mezőgazdasági ismereteket is szerzett. 1991-ben egyetlen emberként állt ki a Szovjetunió név megtartása mellett, amihez természetesen a teljes karosszéria is hozzátartozott volna, az összes benne lévő utassal együtt.

Első mesterművét 1993-ban alkotta meg, amikor antikorrupciós irtóhadjárattal bízták meg. Ennek hatására, minden számba jöhető embert megvádolt, biztos ami biztos alapon.

1994-ben Belorussziában, annak jól kiérdemelt elnökeként, gyakorlatilag visszaállította a Szovjetuniót, persze kisebb méretekben. Szorgos munkával és az ellenzék farigcsálásával, 2001-ben összehozott magának egy háromnegyedet. Egy kis szeletet meghagyott ellenfélnek. Ez gondolom arra kell neki, hogy rájuk lehessen mutogatni, ha valami nem stimmel.

Természetesen, mint minden magára valamit is adó diktátor,  ő is azonnal tiszta Alkotmányt váltott. Ebben az a pompás, hogy ennek segítségével konzerválni tudta a hatalmát, egészen az ásó, kapa, nagyharang állapot eléréséig. Lukasenka ehhez az aktushoz, halált megvető bátorsággal, népszavazást írt ki és nem pusztán egy lazán odavetett "csak"-kal indokolta meg a döntését. Jelentősége és valódi kockázata persze nem nagyon volt a voksolásnak, mivel a fehérorosz lakosságot, előrelátóan, kilóra felvásárolta.

Az ellenzéki akadékoskodókat nemes egyszerűséggel tömlöcbe vettette. Duzzogjanak csak ott, ameddig csak megvan a kedves életük.

Természetesen az elengedhetetlen függetlenségi harcot is beiktatta a teendői közé, de ezt a régi jó cimborája Putyin ellen vívta. Azóta istennek legyen hála, újra összemelegedtek. No, persze nem úgy. Időnként persze veszekszenek egy kicsit, de az orosz függőég miatt ez csak amolyan durcáskodás. Lukasenka apai nagyapja egyébként ukrán.

Magát leválhatatlanná, az ez ellen tiltakozókat pedig börtönviseltekké, vagy eltűnt személyekké tette. Akik túlságosan akadékoskodnak, azok egyszerűen valahogy elkallódnak az Magyarországnál háromszor nagyobb méretű országban. Mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok ellenszenvvel nézi a garázdálkodását, ez is mutatja, hogy milyen remek emberről van szó. Ki is tiltották a demokráciák területéről, ami gondolom nem okozott számára álmatlan éjszakákat.

Kétségtelenül érdekes személyiségről van szó. Amikor 2012-ben az emberi jogok durva megsértése miatt az Európai Unió szankciókkal fenyegette meg Minszket, Lukasenka megvonta a vállát és frappánsan visszavágott. Kijelentette, hogy "inkább nézzék őt diktátornak, mint buzinak." A lakosság "Batyka"-kának becézi, ami azt hiszem magyarul apácskát jelent.

Legutóbb azzal a tréfával örvendeztette meg a lakosságát, amely mellesleg a sajtó szerint imádja őt, hogy pénzbüntetést rótt ki a túlságosan hosszan henyélő munkanélküliekre. Nagylelkűségi rohamától vezéreltetve az egyetemi hallgatók ez alól mentesültek. Nekik ugyanis nem kell kipengetniük a 66 ezer forint körüli összeget, ami több, mint az átlagfizetés.

Elmondhatjuk, hogy ezzel feltalálta a közhasznú munkanélküliséget. Így a közmunkanélküliek, most majd azzal tölthetik a munkanélküli idejüket, hogy honnan kerítsenek elő ennyi pénzt. Ez lesz a foglalkozásuk, pénzt fognak keresni. Zseniális megoldás, az biztos.

Amúgy azt is kijelentette, hogy "Mindenki kap munkát, aki dolgozni akar". Ezekkel a hatékony módszerekkel, gyakorlatilag megvalósította a teljes foglalkoztatást. Vannak olyanok, akik napi nyolc órán keresztül utcasepregetéssel múlatják az időt. Elindulnak egy irányba versenyt seperni, majd a végén csinálnak egy bukófordulót és megindulnak visszafelé mindaddig, amíg a munkaidő ezt megengedi a számukra.

Kijelentette, hogy a "tömegmédia nem más, mint tömegpusztító fegyver". Hogy az alattomos támadásnak elejét vegye, totális felügyeletet gyakorol a médiák felett. Az ellenzékinek  nyilvánított lapokat a posta egyszerűen nem hajlandó terjeszteni. A konstruktív kritikákat természetesen  szívesen fogadja, csak az a gond, hogy ő dönti el, hogy mit tekint annak. A felségsértést kemény, de igazságos börtönbüntetéssel jutalmazza. Hagyománytiszteletből a fehérorosz belbiztonsági szolgálat a patinás KGB nevet viseli.

Külföldre nem nagyon utazgathat senki. Minek is tenné ez bárki, hiszen "Fehéroroszország Európa legstabilabb és legbékésebb országa, a kontinens jövőjének letéteményese"

A belorusz sith nagyúr 1995-ben, egy tévéinterjúban büszkén jelentette ki az, hogy "Németország történetét másolja Fehéroroszország története. Németország romjaiból emelkedett fel az erős hatalomnak köszönhetően, és nem minden volt rossz, ami annak a jól ismert figurának, Adolf Hitlernek a nevéhez fűződik. A német rend évszázadokon át fejlődött, és Hitler alatt érte el csúcsát" 

Számunkra is ismerős lehet az a 2007-es pikáns tette, amikor megígérte, hogy betiltja az amerikai támogatással működő civil szervezeteket, mivel szerinte azok, akik ezt a júdáspénzt elfogadják, bizony tönkreteszik az országot. 

Velünk, magyarokkal egyébként nagyon szimpatizál. 2012-ben meg is dícsért minket, amikor azt mondta, hogy "a magyaroknak elegük lett a demokráciából, a piacgazdaságból, és kijózanodtak."

Lukasenka elnök úr 2010 óta vámuniót kötött a magyarok közeli rokonával és jótevőjével, Nazurbajev kazah, nyugdíjas elnökkel és Putyin orosz, munkaképes elnökkel.

A belorusz parlamenttel elfogadtatta azt a törvényt is, amely a városokban a lakásokban élő macskák, illetve kutyák számát egy főben maximalizálta. A fennmaradó jószágokat emigrációra kényszerítette, vagy átadták őket a sintéreknek.

A gazdasági problémák megoldásában is meglehetősen radikális megoldásokat eszelt ki. 2014 végén az egész kormányt, a miniszterelnökkel ez élén, hirtelen felindultságból kirúgta. Ugyanerre a sorsra jutott a Jegybank elnöke is. Az elharapódzó inflációt betiltatta, egyszerűen befagyasztatta a fogyasztói árakat.

Fehéroroszország legnagyobb bevételi forrása az a tranzitgázzal való zsarolás és a különböző diktatúrákkal folytatott gyümölcsöző fegyverkereskedelem.

Batyka egyébként szenvedélyes jéghoki játékos. "A sportok iránti szerelmem a legnagyobb erősségem" - jelentette ki szerényen. Ő az egyes számú hokimez büszke tulajdonosa, akinek természetesen külön, minden kényelemmel felszerelt kispad is kijár. Az országban gombamódra szaporodnak a jégcsarnokok, a kórházakból ennek következtében hiányoznak az alapvető gyógyszerek. Majdnem mindennap hódol a szenvedélyének, amihez politikusokat és főtisztviselőket használ játszópajtásul. Rendkívül tehetséges játékosról van szó, aki mindig győz, de soha nem henceg ezzel. Az országban bármerre utazik, hogy ne legyen hiányérzete, ha még nincs, felhúznak egy csarnokot a tiszteletére. 

Az ország legkedveltebb szlogenje: "Mindig a közeledben vagyunk!", amit a rendőrség használ.

Gorege Orwell - 1984 (Részlet)

"Az Igazság-minisztérium - Minigaz, ahogy újbeszélül nevezték - ijesztően elütött a környékén lévő többi épülettől. Ragyogó fehér betonból készült, óriási, piramis alakú építmény volt, s háromszáz méter magasan nyúlt fel a levegőbe. Onnan, ahol Winston állt, éppen el lehetett olvasni a Párt három jelmondatát, amely díszes betűkből volt kirakva az épület fehér homlokzatára:

A HÁBORÚ: BÉKE

A SZABADSÁG: SZOLGASÁG

A TUDATLANSÁG: ERŐ

Az Igazság-minisztériumban állítólag háromezer szoba volt a föld színe fölött, s ennek megfelelő méretű kiterjedése volt a föld alatt is. London területén szétszórva még három hasonló alakú és nagyságú épület állt. A körülöttük lévő épületek olyan tökéletesen eltörpültek mellettük, hogy a Győzelem-tömb tetejéről egyszerre mind a négyet látni lehetett. Ezek voltak az otthonai annak a négy minisztériumnak, amelyek között szétosztották a kormányzás egész apparátusát: az egyik az Igazság-minisztérium volt, amelyhez a hírszolgálat, a szórakoztatás, az oktatás és a szépművészetek tartoztak, a másik a Béke-minisztérium, amely a háborút intézte, a harmadik a Szeretet-minisztérium, amely a törvényeket hozta és a rendet tartotta fenn, a negyedik a Bőség-minisztérium, amely a gazdasági ügyekért volt felelős. Újbeszélül Minigaz, Minipax, Miniszer és Minibő volt a nevük."

A CIA igazgatója szerint, sajnos, ők állnak a háttérben. Fidelt gyakorlatilag halhatatlanná merényelték.

 Fidel Castro, Nyikita Szergejevics Hruscsov és a boldogság

Érdekes interjút adott John O. Brennan, a CIA jelenlegi igazgatója az orosz Komszomolszkaja Pravda nevű lapnak, amely jelenleg  a Федеральная служба безопасности Российской Федерации (FSB) kiadó tulajdonában van. A “Castronak, Isten kegyelméből már rég meg kellet volna halnia, de mégsem tette meg” címmel megjelent beszélgetésben O. Brennan elismerte, hogy közel 638-szor törtek a kubai elnök életére.

Mi tényleg mindent megpróbáltunk, de amint Önök is tapasztalhatják semmire sem mentünk vele. 1969-ben landoltunk a Holdon, 1975-ben véget ért a vietnami háború. 1989-ben lebontották a Berlini Falat, 1991-ben a Szovjetunió is erre a sorsra jutott.  Közben gyakorlatilag kihalt az egész  Keneddy klán. 2003-ban elkaptuk Szaddam Husszeint, 2011-ben Oszama Bin Ladent. Ugyanebben az évben Moammer el-Kadhafit figyelmetlenségből agyonlőtték. Adam Sandler gátlástalanul leforgatott egy csomó filmet, de Fidel Castro köszöni szépen, jól van. Egyetlen árva szőrszála sem görbült meg.

A világ összes betegségét kipróbáltuk rajta, még gyártattunk is számára néhányat. Volt köztük egy direkt az ő számára készült exkluzív, V.I.P. lépfene baktérium is. Tüsszentett tőle néhányat, aztán rágyújtott egy szivarra. Mindössze ennyi történt.

Bevetettünk mindenféle vegyi anyagot. Még a tévé távirányítóit is bevontuk kontakt hatású méreggel. A takarítónői úgy hullottak tőle, mint ősszel a legyek. Olyan toxinokat használtunk, amitől egy közepes méretű megszálló hadsereg rögtön felfüggesztette volna a megszállási tevékenységét. Kipróbáltunk sapkán, papucson, cipőn, alsónadrágon, búvárruhán keresztül felszívódóakat is. Az ételeit rendszeresen preparáltuk. Mérgezett szivart, banánt és más gyümölcsöket, vodkát, whiskey-t, kubai rumot, szendvicseket, még macis gumicukrot is kapott. Az égvilágon semmi hatása sem volt. Próbából az egyik munkatársunk bekapott egy ilyen mérgezett mackót. Iszonyú kínok között múlt ki harmadnapra rá. Castro egy egész zacskóval bevágott belőle, úgy, hogy közben meg sem kínált belőle senkit. A szervezete és a ruhái annyira telítve vannak arzénnal, hogy a molylepkék landolás előtt a földbecsapódnak. Ha egy vakmerő szúnyog megcsípi, annak az összes közvetlen hozzátartozója elpusztul.

Annyi sugárzó anyag van a szervezetében, hogy éjszaka dereng. Álmában hasad egy picit. Egy közepes méretű atom-tengeralattjárót simán meg tudnánk vele hajtani. 1982-ben, amikor a kertjében sétálgatott, egy kémműholdunk bemérte és nagy hatótávolságú ballisztikus atomrakétaként azonosította. Az volt a szerencsénk, hogy a szakértők gyanúsnak találták, hogy egy ballisztikus rakéta kísértetiesen hasonlít a Jičíni Rumcájszra és vidáman szivarozik.

Számtalanszor rálőttünk. A vietnámi háború során nem használtunk el annyi lőszert, mint Kubában. A világ legjobb mesterlövészeit vetettük be ellene. Azt hiszem nyolcvanötször találtuk el és legalább ötször lőttük szét a fejét. Fel is robbantottuk vagy tucatszor, de vagy nem volt ott, vagy nem robbant fel, vagy felrobbant, de nem ő. Viccesen küldtünk is neki egy “Amerika Kiváló Tűzszerésze” jelvényt, de az sem ölte meg. Azóta is hordja, mindenféle egészségre káros detonáció nélkül.

A monstre nyolc órás beszédei alatt váltott műszakban kellett a mesterlövészeinknek dolgozniuk. Még kistévéről, meleg ételről és pokrócról is gondoskodnunk kellett a számukra. Volt olyan CIA merénylő, aki a várakozás ideje alatt egy könyvet olvasgatott. Sajnos valami buddhista mű került a kezébe, így a szónoklat végére megvilágosodott és összetörte a fegyverét. A beszédei végighallgatása közben két ügynökünk tökéletesen megtanult spanyolul.

A legszebb kémnőinket küldtük rá,  hogy halálra ölelkezzék, de ennyi erővel akár őfelsége 007-es számú ügynöke ellen is bevethettük volna őket. Annyit értünk csak el, hogy irgalmatlanul beleszerelmesedtek. A végén már alig tudott megszabadulni tőlük. Az ügynöknők azóta is komoly poszttraumatikus szakáll szindrómában szenvednek. Hisztériás rohamot kapnak mindentől ami csak egy kicsit is szőrös. Már egy mókus megpillantása is megdöbbentő hatással van rájuk.

A végén már rutinszerűen próbáltuk elpusztítani. Castro is sejthette a dolgot, mivel a CIA minden fontosabb kubai rendezvényre külön meghívót kapott. Fidel még néhány szivart is küldött nekünk. Saját kezűleg írta meg a kísérőlevelet, melyben az alábbi szerepelt: “Egészségükre, ügynök urak! Ne aggódjanak, ezektől biztos nem fog elszállni az agyuk.” Annyira a szívünkhöz nőtt a kubai diktátor, hogy már azon izgultunk nehogy valaki megölje előttünk, vagy balesetet szenvedjen.

Mára már beletörődtünk a dologba. Fidel Castro soha az életben nem fog meghalni. Az apró adagokban adagolt merényletek hatására, teljesen immunissá vált a halálra. Nézze kérem, ez van. Azt hiszem Louis Pasteur is valami hasonló módszerrel győzte le a veszettséget.

 A közkedvelt rajzfilmfigurát, Rumcájszt is Fidel Castroról mintázták az alkotói, hogy borsot törjenek az imperialisták orra alá

Balogh András (1919 - 1922) Jézus kiűzi a kufárokat a templomból

Nagy Zoltán, lelkész részére

Hódmezővásárhely

ott ahol éppen a fene eszi

Tiszteletes úr, drága gyermekem!

Az én nevemmel te ne kufárkodjál, mert úgy kipenderítelek az egyházközségből, hogy háromszor is megkerülöd a Földgolyóbist. Majd szépen beírják a csodatételeim közé, hogy Nagy Zoltán, magyar exlelkész Isten segedelmével ülepen teremtetvén háromszor cselekedte meg ezt, meglehetősen nagy buzgalommal és irtózatos sebességgel.

Nem vagyok én sem franchise, sem a babád, hogy kereskedj a nevemmel. Még jó, hogy nem csináltatsz “Je Suis Dieu” pólókat, aztán jó pénzért, elkezded azokat árusítani. Szemérmetes gyermekem, nálam már a kegytárgyaitok is kiverték a biztosítékot. Jézusos bögrék, meg porcelán Szűz Máriák tömkelege. Láttam, hogy még hűtőmágnest is csináltatok belőlem. Mi a fenét gondoltok ti rólam? Nem vagyok én szponzorotok.

Legközelebb még a gombolyaggal játszó Kisjézust is kitaláljátok nekem. Fogjátok már vissza magatokat! Eredetileg arról volt szó, hogy a szegényekkel törődtök. Jézus keresztre feszítése nem azt a célt szolgálta, hogy reklámot csináljon nektek a feszületeitek eladásához. Isten vagyok, nem hülye. Drága fiaim, ti visszaéltek a türelmemmel. Elmondom az igazat. Tényleg van egy olyan szlogen, miszerint én mindent megbocsájtok, de nem mindig tartom be. Jó ha ezzel tisztában vagytok. Kábítószert nem akartok forgalmazni a nevemben? Krisztus vére, málna ízesítésű üdítő nem kéne? Az az érzésem, titeket nagyon magával ragadott a földi javak esztelen hajszolása. Térjetek már észhez, mert masírozhattok egyenesen a pokol legmélyebb bugyraiba.

Isten nevével egyenlőre én rendelkezem. Azt, hogy ki mondja ki, nem te döntöd el, atyafi, hogy a ménkű csapjon beléd. Arra nem gondoltál, ha egy jámbor  sírásó véletlenül a nagy buzgólkodása közepette, odacsípi a kezét a koporsóhoz, az valószínűleg a szájára fogja venni a nevemet. Ezt én bocsánatos bűnnek tartom, mert meg tudom érteni, hogy fáj neki, téged meg ugye nem tud elküldeni a pokolba. Én azonban simán megtehetem, efelől ne legyenek kétségeid, drágalátos fiam. A káromkodást, amúgy amolyan fohászfélének veszem, nem akadok ki rajta. Ti csináltok belőle olyan nagy ügyet.

Úgy látom drága báránykám, hogy a ti országotokban nem csak a Susáni Református Egyházközségnek vannak anyagi gondjai, úgyhogy fogd vissza magad, mert leküldök valakit, aki elszámol a lelkiismereteddel, aztán majd meglátjuk mit hoz ki belőle. Ezekkel a húzásaiddal olyan nagy jóindulatra ne számíts a részemről, drágalátos gyermekem. Jobban teszed, ha azonnal hozzáfogsz a bűnbánathoz és elkezded halmozni a jámbor jócselekedeteket. Nem pont arra gondoltam, hogy végigsarcolod az egész temetkezési business-t.

Imádkozni, fiam, akkor imádkozik valaki, amikor jónak látja, abba neked semmiféle beleszólásod nincs. Egyenlőre úgy áll a dolog, hogy én vagyok a Jósiten és nem te. Úgy tudom még nem hajtottál végre ellenem sikeres puccsot.

Meg ne próbálj nekem a halottakra feltámadási biztosítást kötni. Jó, hogy nem kérsz a megboldogultak hozzátartozóitól garancia meghosszabbítást, mivelhogy a halottak ennek hiányában visszajönnek majd kísérteni.

Temetés közben nem akarsz fagylaltot, meg vattacukrot árusítani? Használt koporsók jutányos áron? Még az is beleférne, mi? Eszméletlen, amit műveltek a nevemben. Tönkreteszitek a hírnevemet. Isten kegyelméből + 27 % Áfa? A vasárnapi zárva tartást is rám hivatkozva kényszerítettétek ki, ti meg mindent szégyentelenül áruba bocsájtotok, ami csak a kezetek ügyébe kerül?

Ha nem viselkedtek tisztességesen, menten felszámollak benneteket. Megvannak hozzá a módszereim. Szelektíven is el tudom végezni a Szodoma és Gomorra projektet.

Na menj a híremmel, aztán próbálj meg valahogy emberként viselkedni!

Áldást-Békességet:
Egyenlőre még a főnököd, ha meg nem sértelek!

A kereskedők kiűzése a templomból.

^15. Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta.

^16. Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén.

^17. Tanított, és mondta nekik: „Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek.”

^18. Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét.

^19. Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost.

(Márk, 11, 15-19)

Kulcstartó, fém - Szent Antal 300 FT

Spekin Iván a Magyar Posta Zrt. 7. sz. számú postahivatalának alkalmazottja türelmesen várt a hajnali buszra. Nagyon szokatlan dolgokat  vett észre maga körül, de nem tudta határozottan eldönteni, hogy valójában mit is talál furcsának. Az idő átlagos, sőt határozottan kellemes volt. Nem érzett magában semmi feszültséget. Halálosan nyugodt volt. Általában ez nem így szokott lenni, mivel az embereket rendkívüli módon idegesítőnek találta. Ha pedig azok átalakultak ügyfelekké, már kifejezetten gyűlölte is őket. Mindenféle unalmas csekkeket dugdostak az orra alá, amikhez neki az égvilágon semmi köze nem volt. Azzal szórakoztatta magát, hogy gondolatban átalakított őket állatokká. Olyanokká, amihez szerinte a legjobban hasonlítottak. Ez rendkívül mulatságosnak tartotta. Nyüzsögtek a nyulak, tengerimalacok, kutyák, macskák. Még egy óriási hangya is volt köztük, hatalmas rágókkal. Egy hangyaképű ember. Nem megszokott látvány egy közönséges postahivatalban.

• Jó napot! Ezeket szeretném feladni! - mondta egy vaddisznó. Spekin elgondolkodott azon, hogy vajon mit akarhat egy vaddisznó ennyi pénzzel. Mivel foglakozhat? Kukorica kereskedelemmel? Szarvasgombával? Földmunkával? És ráadásul még beszél is. Automatikusan elvette tőle a pénzt és a csekkeket. A pénzt megszámolta, a csekkeket átfuttatta az elektromos mángorlón, a visszajárót odacsúsztatta a páciens csülkeihez. Legszívesebben kellemes dagonyázást kívánt volna neki, de inkább csak mormolt valamit, hogy szívesen. Szívesen. És kellemes röfögést!

Egy róka jelent meg előtte. Rendkívül választékosan öltözött rókáról volt szó. Ravaszkásan mosolygott és átnyújtott neki egy köteg csekket, valamint egy köteg pénzt. Nem tetszett az arca. Egyenként leellenőrizte a bankjegyket, de mind rendben volt. A róka gúnyosan vigyorgott. Mindegy. Spekint nem nagyon érdekelte, hogy a rókák miként juthatnak ilyen magas összeghez. Tisztességes módon biztos nem. A birkák becsületesek, de nem sok pénzük van. Talán ő maga is hozzájuk tartozik.

A busz érkezése riasztotta fel az álmodozásából. Gyorsan körbenézett. Meglepően sok volt az idős utas. Mit kereshetnek itt ilyen korán? - gondolta magában. Talán valami nyugdíjas kirándulás lehet. Udvariasan előreengedte őket. Vidáman és fürgén pattantak fel a buszra, roppant egészségesnek tűntek.

Nem látott közöttük ismerős arcokat, csak csupa idegent. Elbizonytalanodott. Ez a jó busz egyáltalán? A sofőr, egy rendkívül szikár alak, különösen mély, de barátságos hangon megszólalt, de úgy, hogy nem is pillantott rá.

• Jöjjön csak! Jöjjön kérem! Ne féljen már! Ez  az a járat, amelyikkel jönnie kell. Ismerem is magát régóta. Szálljon csak fel nyugodtan.

• Köszönöm. - mondta Spekin bizonytalanul - Tessék, itt a bérletem.

• Nem, nem. Nem kell, köszönöm. Itt mindenki ingyen utazhat. Foglaljon kérem helyet. Rögtön indulunk.

Egy élénk, idős, vidám hölgy rámosolygott. Valójában az az összes idős hölgy és öregúr meglehetősen virgonc volt.

• Üljön csak ide, szegény fiatalember, bátran. Sajnálom, hogy velünk jön, de ne aggódjon. Nagyon kellemes út lesz. Én már évek óta várok rá. Régóta nem éreztem már magam ilyen pompásan. Szinte újjászülettem. Remélem nem zavarja ez a kifejezés. De tényleg ezt érzem.

• Nem, hölgyem. Nem. Egyáltalán nem zavar. - kissé megdöbbentette  a mondat. Vajon miért sajnálja őt? Az igaz ugyan, hogy utált munkába menni, de nem ez  volt a legszomorúbb dolog az életében. Ott maradni és nyolc órán keresztül dolgozni. Na, az tényleg tragikus, de sajnos ez van. Pénz nélkül a mai világban meghal az ember. Ő ezt az állapotot még rendkívül korainak találta. Inkább a postahivatal állatkertjét választja helyette. Hátha befut ma egy víziló is. A vízilóembereket  roppant szórakoztatónak találta. Kicsit el is mosolyodott. Postaszafari.

Szórakozottan kinézett az ablakon. Déja vu érzés öntötte el. A táj ugyan ismerős volt a számára, de ekkora hegyek egyszerűen nincsenek Magyarországon. Felértek az egyik tetejére és a legnagyobb megdöbbenésére a háttérben megpillantotta a tengert. A szomszédja vidáman közölte:

• Istenem, a Balaton. Szegény férjem nagyon  imádta. Itt voltunk nászúton is. Nagyon, nagyon régen történt. Én megöregedtem.
• De, asszonyom. Ez a tenger. Úgy látom a Földközi. Voltam már erre többször is.
• Ne bolondozzon már fiatalember. Persze, hogy a tenger. A magyar tenger.

Nem értette. Nem ugyanazt látják? Milyen busz ez egyáltalán? Munkába indult, nem turista  kirándulásra. Nagyon megbánta már, hogy megbízott a sofőrben. Elhatározta, hogy szól is neki. Ekkor pillantotta meg az Eiffel tornyot. Ettől teljesen lebénult. Feltűnt a Notre Dame. Ez őrület! - gondolta. Az életben soha nem volt még ennyire rémisztő álma. Halálosan megrémült. Már nem akart felállni. Aludni akart és valami egészen másról álmodni.

• Nézze! Nézze csak milyen csodálatos innen nézve Prága! Gyönyörű! - mondta az idős hölgy, élénken csillogó szemekkel.

Spekin homályos szemekkel kinézett és megpillantotta a Towert. Rendíthetetlenül száguldottak tovább. Velencében a csatornákban gondolák ringatóztak. Hihetetlen módon, de a buszuk a tengert hasította. Tisztán érezte, hogy ő ezt az utat egyszerűen nem fogja túlélni. Próbálta felébreszteni magát, de nem tudta kinyitni a szemeit, mivel azok már nyitva voltak. Az általános iskolája tűnt fel. Az osztálytársai az udvaron játszottak. Köztük volt ő is. Boldogan szaladgált velük. Nem gondolta volna, hogy az őrület ilyen hirtelen tör rá az emberre. Ráadásul ő tudta, hogy ez őrület, tehát nem lehet őrült. Egy templomhoz érkeztek. Ahogy közelebb érkeztek. felismerte az ifjú párt lépcsőn. A felesége és ő voltak azok. 10 éve váltak el és két éve nem is látták egymást. Az öregasszony csendesen sírdogált. A könnyek lassan gördültek le az arcán.

• Karácsony van. Már tizenöt éve, hogy meghalt a férjem. Pont karácsony másnapján. Azóta nem tudom elviselni ezt az ünnepet.  Nagyon szerettük egymást. Az utolsó időben rettenetesen szenvedett, de erős volt. Tartotta magát, mivel nem akarta, hogy gyengének lássam. Szeretném újra látni. Akár gyengén is. Hiányzik nekem.

Spekin nem értette. Kint vidáman sütött a nap. Hogy jön ide most a karácsony. Szegény nagyon szenilis lehet már. Mikor jön már el az az átkozott hajnal. Halálosan fárasztotta már az egész. Egy ismeretlen tájon vágtak át. Mint egy amatőr festő által festett tájkép, amelyre az alkotó megpróbált mindent odapingálni, amit csak tetszetősnek talált. Csupán egy giccses álom. - nyugtatta meg magát.

Egy hatalmas mezőhöz érkeztek, ahol egy csoport ember várta érdeklődve a buszukat. Nem értette, vajon mit keresnek itt. A jármű lassítani kezdett, majd megállt a gyülekezet előtt. Az ajtók felszisszentek.

• Megérkeztünk hölgyeim és uraim. Ugye nem is volt az egész olyan félelmetes. Mindenféle ostobaságot összebeszélnek rólam, pedig valójában senki sem ismer.

Az emberek fürgén leszálltak. A két csoport összekeveredett és boldogan ölelgették  egymást. A szomszédja egy nálánál jóval fiatalabb férfiba karolt bele. Nagyon boldognak látszottak.  Spekin remélte, hogy végre felébred. Talán végre valahára megszólal az az átkozott ébresztő a mobilján. Máskor gyűlölte, de most nagyon hiányzott neki az ismerős, de utálatos hang. Vajon hol a halálban lehet?

A sofőr megfordult. Spekin rájött, hogy a sofőr nem is szikár volt. Nem lehetett az, hiszen nem is volt rajta hús. Egy barátságos koponya vicsorgott a sofőrsapka alatt. Két sötét szemüreg meredt rá. Érdekes, de valahogy nagyon vidám és szimpatikus arca lett volna. De mivel nem volt neki, így csak így érezte.

• Látja Spekin úr, nem is vagyok olyan félelmetes. Nézze csak! Még kaszám sincs. - mondta tréfálkozva.

Spekin mindent azonnal megértett. Teljesen megdöbbent. Hebegve, rekedt hangon szólalt meg:

• Hiszen én akkor már... De én... de én... én még csak harmincnyolc éves vagyok. Most akkor ennyi volt az egész életem?

 “Senki sem tudja, hogy az ember számára végül is a halál nem válik-e a legnagyobb áldássá; és mégis, az emberek úgy félnek tőle, mintha tudnák, hogy ez a legnagyobb átok.” 

EzSzókratész