Azt a felelős magyar kormány a konzultációk, a közvélemény-kutatások és a kávézaccból történő jóslások segítségével már jó előre eldöntötte, hogy „a kerítés” márpedig kell nekünk. Az egész persze csak arra való, hogy eljátszhassák Quintus Pontius Pilatus kétségtelenül kényelmes szerepét. Azt a „felelős” szavacskát ezzel sikerült a „magyar kormány” szó elől elegánsan kipöckölni. Jézus Krisztus általunk lesz keresztre feszítetve. Ők megkérdezték a népet, hogy Jézust vagy Barrabást engedjék-e be? A nép erre azt a választ adta, hogy egyiket se.

Mint derék sans-culotte-ok, egy kis kormányzati segítséggel – noszogatni kellett minket egy kicsit, na – eldöntöttük, hogy nagyon utáljuk az idegenek mindenféle megjelenési formáját. Bajt hoznak ránk, tönkreteszik a virágzó hazánkat, felégetik a termést, elveszik a földjeinket, dögvészt, rontást hurcolnak be a nyomorúságos hátizsákjaikban. Inzultálnak minket jártunkban-keltünkben, meggyalázzák a nőket, sötétebb a bőrük, meg még olyan négeresek is ráadásul.

Kényelmes megoldás, mert mi meg azt mondhatjuk, hogy a kormány mondta azt, hogy mondjuk ezt. A felelősség valójában senkit sem terhel. Így már sok mindent megengedhetünk magunknak. Azt is mondhatjuk, hogy minket egyáltalán nem érintenek a „megélhetési bevándorlók” problémái. Az, hogy ki számít menekültnek, majd mi eldöntjük. Aki átjön a határon és nem hoz magával egy vérrel írt igazolást azoktól, akik meg akarták őt ölni, hogy ő valódi áldozat, az nem lehet igazi menekült. Kért volna szabályos megölési kivonatot, jött volna eleve holtan, vagy legalább csonkították volna meg. Akkor már elhisszük neki, de addig csak a nem is létező munkanélküli segélyünkre pályázik, mindenáron törvényt akar sérteni és az istennek sem akar csűrdöngölőst járni.

Abba azért bele kéne gondolnia a jámbor magyar polgárságnak, hogy a kerítés, anélkül, hogy nem lövünk le senkit a közelében, nem sokat ér. A szerb-magyar határ nem egy álmos kis magyar falucska kocsmája, ahol az emberek hétvégenként békésen agyonverhetik egymást, mindenféle káros következmények nélkül, csak úgy egymás szórakoztatása céljából. Nem mehetünk át a szerbekhez idegeneket egzecíroztatni, mert akkor abba ők is be fognak szállni és máris sikerülhet egy jó kis konfliktust kirobbantanunk. Amúgy se nagyon tetszik nekik, hogy a megkérdezésük nélkül elkezdtük eltorlaszolni az utat. A rácok pedig harcedzett egy népség, nem jó velük ujjat húzni. Kutya Szerbia, Tito a láncos kutya, csetnikek, partizánok. A németek se nagyon bírtak velük. Jobb a békesség, mint a megalázó vereség.

Ha idegent akarunk fogni magunknak, akkor meg kell várnunk, hogy átjöjjön a mi térfelünkre. A kerítéssel pont ezt szeretnénk megakadályozni. Ha azonban a bujdosók azt gondolják, hogy nekik Szerbia nem tetszik annyira és inkább Nyugat-Európába szeretnének menni, akkor valahogy át kell vágniuk Magyarországon. A túra legrövidebb szakasza az a kerítés, ami, ha Szíjjártó külügyminiszter nem módosít megint adatokat, mindössze csak 4 méter széles. Jóval rövidebb, mint az Ausztriáig vezető útszakasz. Aki idáig elvergődött, az nem hiszem, hogy egy vagy kettő drótkerítéstől nagyon megijedne.

A határzár csak akkor működik rendesen, ha azt, aki átjön menten le is lövik. Lehet, hogy a levegőbe lövöldözés egy ideig elrettenti az elszánt „bevándorlókat”, de egy idő után már nem. Ha aztán egyszerre sokan indulnak neki kerítést dönteni, akkor valószínűleg vérfürdőt kell rendezni ahhoz, hogy visszamenjenek. A kérdés, hogy ki fogja kiadni a tűzparancsot? Hende Csaba szervilizmusból felcsap háborús bűnösnek? Ő nem olyan mindenre elszánt, bátor harcos ám, mint amilyennek látszik.

Ráadásul ha tőlünk mennek vissza a szerbekhez, akkor már nekik is jogukban áll lelőni őket. Lehet, hogy nem így működik a dolog, de akkor meg a berlini falnál minek kellet annyi fegyveres határőr? A németek közül is sokan kockáztatták az életüket és nem fogadtak szót Erich Honecker szép szavainak. Akkor miért hallgatnának a menekültek Orbán Viktorra? A többségük azt se tudja, hogy ki az. Ez egy klasszikus „olvassak, vagy lőjek?” dilemma, csak pont fordítva. Itt nekünk kell azért lőni, hogy senki se olvasson.

Ha állig felfegyverzett haramiákról lenne szó, akkor minden további nélkül lehetne rambósdit játszani velük, de itt gyerekek, asszonyok és idősek is vannak szép számmal. Azokat kinek lenne lelke agyonlőni? Persze mindig akadtak olyanok, akik másokat, korra és nemre való tekintet nélkül, parancsra, vagy egy jó ügy érdekében, erkölcsi dilemmák nélkül lelőttek. A múltra visszatekintve ilyenek mindig is voltak. Nem csak Afrikában, a „vademberek” között, hanem a művelt Európában is.

Ha valakinek világnézeti okokból nem tetszik egy második világháborús példa, akkor olvassa el a Szent-Bertalan éjszakai mészárlás történetét. 1572. forró augusztusán, pár nap alatt, nagyjából tízezer hugenottát mészároltak le kegyetlenül, lakossági közreműködéssel és meglehetősen primitív módszerekkel. Azok ráadásul nem máshonnan odakeveredett „jöttmentek” voltak, csupán hívő protestánsok. Az emberi természet már csak ilyen.

Magyarország ekkora nemzetközi botrányt nem engedhet meg magának. Logikusan belegondolva ez a „kerítés” egy hatalmas blöff, ráadásul jó drága is. Arra alkalmas, hogy így, akik áttörnek rajta egyből bűnözőkké válhassanak a segítségével. Elmondhatjuk, hogy határozott és keménykezű kormányunk van, amelyik képtelen bármilyen kompromisszumos megoldásra. Ez most tényleg annyira jó? Egy folyam közepére minek gátat emelni? A víz úgyis kikerüli azt. Presztizsberuházásnak tényleg jó, másra nem nagyon.

A menekültek kétségtelenül nagy gondot fognak okozni és a számuk növekedni fog. Aleppóban egyre hevesebb harcok dúlnak. A lázadó csapatok terrorizálják és megölik a lakosságot. A kormánycsapatok válaszul lakónegyedeket és menekülttáborokat bombáznak. Aki életben akar maradni, az menekülni kényszerül. Valójában ez a legnagyobb bűnük.

Európának és Magyarországnak nagyon komolyan fel kell készülnie erre az egyre növekvő menekültáradatra. A menekültprobléma ide-oda tologatása, egymásra hárítgatása és az egyéni partizánakciók nem sok jóval kecsegtetnek. Pillanatok alatt a tűzvonalban találhatjuk magunkat. A NATO nélkül moccanni se tudnánk, nincs hozzá még megfelelő haditechnikánk sem. Tud-e egyáltalán Hende miniszter úr kellő gyorsasággal futni?

Lehet, hogy nagyon szélsőséges a véleményem, de az áldozatok számából és a fegyveres konfliktusok nagy területre való kiterjedéséből és hevességéből arra is lehet következtetni, hogy már javában folyik a harmadik világháború. Lehet, hogy nem akarjuk észrevenni? Ha azaonban így van, akkor mit ér akkor a mi kis 175 kilométeres piszlicsáré drótkerítésünk? Ijesztően keveset. Tetszik, nem tetszik, szükségünk van Európára és részt kell vállalnunk az integrációból. A hazafias szólamok csak ostoba bohóctréfák, szánalmas ripacskodások.

Európának határozottan, emberségesen és egységesen kell fellépnie. Ha rövid időn belül nem sikerül kidolgozni egy megfelelő integrációs stratégiát, akkor katonailag kell fellépni. Ebben az esetben már konkrétan mi is részesei leszünk a világháborúnak, annak minden kellemetlen következményével együtt. Szíriában nincs is olyan fél, akit támogatni lehetne. Csak rendkívül „rossz fiúk” vannak. A NATO is csak a civileket tudná bombázni, mivel nem hiszem hogy szárazföldi haderőket be mernének vetni. A mostani háborúk – és erre sajnos rengeteg szomorú példa van – ráadásul kegyetlen utcai harcokat jelentenek.

Ha nem tudunk tisztességesen gondoskodni a menekültekről, akkor előbb, vagy utóbb könyöröghetünk megint a jenkiknek, hogy tegyenek rendet Európában. Másodszorra ez már elég nehezen ment, harmadszorra nem biztos, hogy sikerül őket rábeszélni.

Joseph Heller – A 22-es csapdája (részlet)

Fordította: Papp Zoltán

„Yossarian kijózanodva pillantott rá, és másfelől próbált közelíteni.

– Orr őrült?

– De még mennyire az – mondta Daneeka Doki.

– Leszerelheted?

– De még mennyire le. De neki először kérnie kell, hogy szereljem le. Ez is benne van a szabályban.

– Akkor miért nem kéri, hogy szereld le?

– Azért, mert őrült – mondta Daneeka Doki. – őrültnek kell lennie, ha még mindig felszáll bevetésre, amikor annyiszor csak egy hajszálon múlt, hogy ott nem maradt. De mennyire leszerelhetem Orrt. Csak neki először kérnie kell, hogy szereljem le.

– Csak ennyit kell tennie azért, hogy leszereljék?

– Csak ennyit. Kérje tőlem.

– És akkor leszereled? – kérdezte Yossarian.

– Dehogy. Akkor már nem szerelhetem le.

– Úgy érted, hogy valami csapda rejlik itt?

– De még milyen csapda – felelte Daneeka Doki. – A 22-es csapdája. Bárki, aki ki akarja magát vonni a harcállományból, az valójában nem őrült. Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valóságos veszélyben saját biztonságára gondol, az a döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le lehet szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor már nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell.

Yossariant mélységesen megrendítette a 22-es zárótételének abszolút egyszerűsége, és tisztelettel füttyentett.

– Ez ám a csapda, ez a 22-es – jegyezte meg.

– A legtökéletesebb, ami valaha is létezett – hagyta helyben Daneeka Doki.”

Mi a fenét kezdhetnék két darab hím kék bálnával?

Az első részben megismerkedhettünk a korrumpálódás nehéz, de érdekes folyamatával. 1 milliárd forint felett azonban a világ törvényszerűségei hirtelen megváltoznak. Egy átlagember a 800 km/óráás sebességet még el tudja képzelni, a fénysebességet azonban már  nem. A korrupció törvényei ebben a dimenzióban megváltoznak. Fogalmazhatunk úgy is, hogy makroszinten hatni kezdenek a gazdaságra.

A korrupció elleni harc egyik engesztelhetetlen résztvevőjének tiszteletére ezt a folyamatot elnevezhetjük roganizációnk. Kósa Lajos, Lázár János vagy Szíjjártó Péter nevének a használata fonetikai szempontból nem lenne praktikus, bár kétségtelen, hogy nélkülük is nehéz elképzelni a roganizáció elleni küzdelmet.

Mit is kezdhetünk egymilliárd forinttal? Nehéz kérdés, mivel azt sem nagyon tudjuk elképzelni hogy az mennyi. Ez pontosan egy gigaforint, ami számjegyekkel leírva így néz ki: 1.000.000.000 Ft. Az egyszerűség kedvéért vezessünk be egy új mértékegységet, ami, mivel mégiscsak a roganizácioról beszélünk, legyen 1 Rogán (1 R). A Magyar Nemzeti Bank oldalán megtekinthető, hogy egy darab 10.000 forintos bankjegy súlya 1 gramm körül van. Egy Rogánhoz 100.000 darab kell belőle. Ez pontosan 100 kilogramnak, azaz 0,1 tonnának felel meg. Ha tehát a NAV az arra kijelölt adózóknál véletlenül ottfelejt 3.600 R-t, az 360.000 kg, vagyis 360 tonna tízezer forintosnak felel meg.

Egy hím kékbálna súlya nagyjából 180 tonna. Így azt a bizarr kijelentést is megtehetjük, hogy a NAV, így persze mi is, elvesztettünk 2 db jól megtermett kék bálnát. A címben feltett kérdésre tehát bátran megadhatjuk a választ. Egy hím kék bálna pontosan 1.800 Rogánt ér.

Ennek segítségével könnyebben elképzelhetjük a roganizáció mértékét. Egy nemzeti konzultáció ára 1 milliárddal számolva 1 Rogán, azaz 100 kg.

A felcsúti Pancho Arénért 3,8 Rogánt fizettünk ki, ami 380 kilogramm 10.000-es bankót jelent.

Egy Rogánért vehetünk magunknak 8333 darab 120.000 forintos LCD tévét. A kérdés csak az, hogy mi a fenét kezdjünk ennyivel.

Az Országos Mentőszolgálat teljes éves költségvetése 2014-ben 32,2 R volt, amiből építhettünk volna magunknak 8,5 darab felcsúti stadiont, természetesen fenntartási költségek nélkül.

Azt is beláthatjuk, hogy a roganizáció komoly logisztikai, sőt egészségügyi problémákat vet fel. Nem rohangálhatunk csak úgy, két cementeszsáknyi tízezressel a zsebünkben. Ha valakihez hozzávágunk egy Rogánt, azt menten agyon is csapjuk vele.

Itt bizony  már szükség van a banki átutalásokra, tranzakciókra. Ez, sajnos nem művelhető nyomtalanul. A roganizációhoz tehát mindenképpen akkora hatalomra kell szert tennünk, hogy ezeket a gazdasági cselekedeteinket törvényesíthessük. Ekkor már annyi pénzmosodát üzemeltethetünk, amennyire csak kedvünk szottyan és mindenféle vicces neveket találhatunk ki nekik. Ha ez megvan, akkor már szabadon rendelkezhetünk a roganizációs összegeinkkel. A törvényesítés hiányában azonban ne nagyon próbálkozzunk vele, mert úgy lecsuknak minket, mint a vécéülőkét.

A megszerzett tudás birtokában most már mindenki könnyedén végezhet a saját kedvére roganizációs számításokat. Ez, úgy tudom, még nem számít gazdasági bűncselekménynek.

• Jó napot kívánok! Erőt, egészséget! Aztán merre lesz a séta, emberek?
• Tiszteletem, biztos úr! Nekem sehova, én csak leszállítottam a menekülteket, aztán fordulok is vissza. Elmagyaráztam nekik, hogy merre van Ausztria. Egy térképen még be is rajzoltam. Megmondtam nekik, hogy milyen irányba forduljanak, nehogy véletlenül Ukrajnába kössenek ki.
• Mi maga? Valami embercsempész-felé?
• Pontosan, főtörzs úr, kérem tisztelettel. Az őseim derék rabszolga-kereskedők voltak, de tudja, hogy van ez. Változik a világ. Ma már hivatalosan nincsenek rabszolgák. A közmunkásokat meg, ugye, nem nagyon lehet jó áron értékesíteni. Ez az embercsempészet elég jó kis mesterség. Az ember egész nap a friss levegőn van. Sétálgat a határban, meg ilyesmi. Szépen megéldegélünk belőle, nem fényesen, de azért nem is panaszkodhatok.
• Aztán tudja-e, hogy mi az az illegális határátlépés?
• Ne sértsen meg engem a főtörzs úr! Persze, hogy tudom, hiszen ebből élek! Ha legális lenne, akkor idegenvezető, vagy túraszervező lennék, persze jóval kisebb jövedelemmel. Az embercsempész szakszervezet is tanúsíthatja, hogy nem vagyok én szélhámos. Akit én átviszek a határon az teljes mértékben át van vidve’. Erre, kérem panasz nem lehet.
• De, akkor azt is tudja, hogy vissza kell fordulnia?
• Hát persze! Megyek is, tisztelettel, mert máris vár rám a következő turnus. Látja, amíg mi így szépen eldiskurálgattunk, a menekültek már el is indultak a megfelelő irányba. Nem is zavarom magát, mivel biztos sok a dolga, hiszen mégiscsak biztos az úr. Elnézést a rossz szóviccért!
• Várjon már egy pillanatra! Ez így nem helyes. Ők innen már nem menekültek, hanem gazdasági bevándorlók és éppen elözönlik a hazánkat.
• Ezt szíveskedjék velük tisztázni, de nem hiszem, hogy nagyon izgatná őket az, hogy itt éppen mi a hivatalos elnevezésük. Úgy látom, már elég messze elözönlöttek innen. Ausztriában meg amúgy is Flüchtingeknek fogják hívni őket. A gazdasági bevándorlót nem hiszem, hogy érdemes lenne megtanulniuk. A víz, étel, hideg, betegség szavak azt hiszem hasznosabbak a számukra. Fel is írtam nekik egy cetlire.
• De Magyarország nem tud munkát adni nekik.
• Azzal én kérem nagyon jól tisztában vagyok. Rengeteg rokonom van a környéken. Tudom, hogy nem dúskálnak a munkalehetőségekben. Vissza senki sem akarja magát csempésztetni. Nem lesz velük gond, főtörzs úr. Megmondtam nekik, hogy ez pont megfelelő hely a számukra, mivel ez egy amolyan kivándorló ország. Tényleg, nem félnek attól biztos úr, hogy egyszer csak elfogynak az országból?
• Mi? Hogy? Ja értem. Nem. Próbáltam én is kivándorolni, de angol nyelvtudás nélkül nem sokra megyek. Maradok inkább a hazát szolgálni. Azt lehet magyarul is. A fiam amúgy már kint él Svédországban. Itt is az unokám, Vidar. 2 éves. Nézze csak!
• Gratulálok biztos úr! Igazán büszke lehet a kis Vidarra. Erős legénykének tűnik. Nem fázik ott Svédországban?
• Kemény kis gyerek, megszokta a hideget. Egy igazi kis magyar viking harcos.
• Multikulti, mi? Ez van, biztos úr. Az én menyem vietnami. Szorgalmas egy fehérnép. Olyan kajákat főz, hogy az ember nem hízik meg tőle és a koleszterinszintem is rendben van azóta.
• Helyes menyecske lehet. Aztán mondja csak, embercsempész úr, nem olvasgatta itten ezeket a plakátokat?
• Azokat a kékeket? Nézegettem már, de nem nagyon értettem, hogy ki a fenének szólnak. Magyar menekültek nem igazán vannak, mivel azok simán kapnak állampolgárságot. Azt hittem valami mosópor, vagy intimbetét reklám. Nem nagyon törődtem velük.
• De nekem azt mondták, hogy ez maguknak szól.
• Igen? Hát ez nagyon kedves maguktól. Levelet már kaptam, de egy egész plakátot? Na, ha ezt a faluban elmesélem…
• Szép mi? Mi így üzenünk az embercsempészeknek. Azt hiszem úgy háromszázmilliót költöttünk magukra.
• Nahát! Ne mondja! Tényleg nem kellett volna. Nagyon meg vagyok hatódva. Igazán rendes maguktól. Tisztelem is a kultúrájukat és a törvényeiket. Anyám magyar, azért is tudunk ilyen szépen elbeszélgetni. Azt, amit felírtak tudomásul veszem. Petőfit és Adyt fogok olvasni, hallgatok egy kis Kodályt és tokajit fogok inni hozzá. Így jó lesz?
• Azt hiszem, igen. Ha maguknak szólnak ezek a plakátok, akkor nekem csak arra kell vigyáznom, hogy ne mondjon rólunk, magyarokról, valami sértőt.
• Na de, biztos úr! Hová gondol? Én? Soha egy rossz szót nem mondanék magukra. Tudok egy csomó magyar népdalt is. Énekeljek valamit?
• Nem szükséges. Látom, hogy maga talpig becsületes embercsempész. Plakátokat nem szaggat ugye?
• Dehogy. Nincs rá időm, meg hát mégiscsak nekem ragasztgatták ki. Elolvasom és kész. Nincs vele semmi bajom. Büszke vagyok rá nagyon. Legközelebb hozok egy fényképezőgépet, aztán le is fotózom szépen. Had örüljön neki az asszony is. Ő tiszta magyar. Tetszeni fog neki.
• Adja át az üdvözletemet a nagyságos asszonynak. Örülök, hogy megismerkedtünk.
• Részemről a szerencse. Megyek is, mert ma még fordulnom kell egyet.
• Rendben van. Megvárom magukat. Örülök, hogy ilyen szépen szót fogad nekem. Legalább nem kell intézkednem. Utálom a papírmunkát. Ha meg nem sértem az embercsempész urat, tudna hozni nekem egy kis slivovicát?
• Természetesen. Megyek is, hozom a menekülteket és egy liter jóféle slivovicát. Az asszonnyal majd csomagoltatok is valamit. Menjen addig valami árnyékos helyre. Nagyon meleg van ma. Viszlát, és még egyszer kösz a plakátokat!

23. fejezet

Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal. Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél – pontosan a fenti okok miatt. Érdekes módon a delfinek réges-rég tudták, hogy küszöbön áll a Föld megsemmisítése. Számos hiábavaló erőfeszítést tettek, hogy az emberiséget figyelmeztessék a veszélyre, de kapcsolatteremtési kísérleteiket az emberek mulatságos futballlabda–trükknek meg füttyögő halacskakoldulásnak vették. A delfinek végül is feladták a reményt, és nem sokkal a Vogonok érkezése előtt távoztak a Földről.  A legeslegutolsó delfinüzenetet is félreértelmezték az emberek. Azt hitték, hogy meglepően kimunkált, karikán keresztül végrehajtott kettős hátrabukfencet látnak, miközben a delfinek az Egyesült Államok himnuszát is elfütyülik. Az üzenet valójában ez volt: Viszlát, és még egyszer kösz a halakat! Valójában a Földön csak egy faj volt a delfineknél is intelligensebb. E faj tagjai idejük nagy részét magatartáskutató laboratóriumokban töltötték, forgókerekek belsejében rohangáltak, és hátborzongatóan elegáns, kifinomult kísérleteket folytattak az emberrel. Az a tény, hogy az ember ezt a kapcsolatot is teljesen félreértelmezte, fontos részét képezte e lények terveinek.

“Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.”

Azt tartanám igazságosnak, ha a leszaggatott plakátok mögül elkezdene ömleni a vér. Emberi testrészek, levágott fejek és oszlófélben lévő hullák potyognának ki megállíthatatlanul. Mocsok, szenny, ürülék, genny és bűz árasztaná el a környéket és felütné a fejét valamiféle szörnyű járvány. Véres és megcsonkított csecsemők hevernének szétszórva a porban. A plakátok mögött ugyanis ez van. Ez a rémisztő a valóság. A kék plakátok erről nem mondanak semmit.

Az teljesen egyértelmű, hogy ez az istentől elrugaszkodott plakátkampány a menekültekről szól, de nem nekik, hanem ellenük. Orbán Viktor az elbizonytalanodott báránykáiba így akar lelket önteni, sajnos, úgy néz ki sikeresen. Vérbárányokká változtak át. A már amúgy is nagy lánggal lobogó idegengyűlöletet sikerült neki még jobban felszítania, amit a szokásos, hamis módon hazaszeretetként állít be.

Ez persze egyáltalán nem igaz. Közönséges jóra való restségről van szó, melynek során a büszke és öntudatos polgárok félrefordítják a fejüket és elfogadják azt, hogy a menekültek valamiféle másodrendű, hitvány páriák, akiknek az élete nem ér egy fabatkát sem. A nemzetes atyámfiai egy, az általuk oly vehemensen tagadott holokauszthoz hasonló tragédiához asszisztálnak, meglehetősen lelkesen, piros fehér zöldben és rengeteg vértől sikamlósan. Magukra vették ezt a bűnt, de elszámolni ugyanúgy nem fognak vele, mint elődeink a honfitársaink aljas és kegyetlen elpusztításával. Irigység, megalkuvás, gyávaság és anyagi okok álltak akkor is a gyalázat hátterében, ugyanúgy, mint most. Büszkék is vagyunk erre nagyon. Aki pedig valamiféle könyörületességet emleget, az eretneknek számít. Az urak még magát a názáreti Jézust is visszafordítanák a határról, mivel a Megváltó Krisztus elvenné az ács- és állványozók munkáját, és veszélyeztetné Semjén Zsolt buzgó ájtatosságát.

Elég csupán fasisztának lenni, nem kell azt beismerni. Természetesen tagadni és felháborodni lehet ezen a kijelentésen. Az igazság ezzel azonban fikarcnyit sem törődik, közömbösen megvonja a vállát, kiköp egyet és azt mondja, sajnálom fiúk, de ez van.

Elfogadjuk az idegengyűlöletet, a rasszizmust, a kegyetlenséget, az önzőséget, a közömbösséget. Hamis és ostoba jelszavak és statisztikai adatok mögé bújva követjük el a hetedik főbűnt. Nem segítünk, amikor lehetne. Ha olyan kiválóak a gazdasági mutatóink, abból miért nem jut a szegényeknek is? Azoknak, akik lehetnek bármilyen nemzetiségűek, de mégiscsak emberek. Szírek, kurdok, cigányok vagy akár magyar állampolgárok. Azért mert ők nem számítanak? Mi jóval különbek vagyunk náluk? Mi vagyunk az igazi magyarok, akiket a Párt kiválasztott? Ez a fasizmus. A rend lelke mindennek lelketlensége.

Európának és Magyarországnak megvannak a lehetőségei arra, hogy a földönfutókat befogadja, de mindenhol borzasztó nagy az ellenállás irántuk. Nálunk ez a gyűlölet már a végletekig felerősödött.

Akik a hazájukból elmenekültek, egyszer csak ott találják magukat a senki földjén. Nincs gazdasági erejük, nincs szavazati joguk, nincsenek támogatóik, nincs semmijük. Ha büszkén kiállunk a nemzeti érdekeinkért, akkor nem is lesz. Lassan, de biztosan fognak meghalni. Ha életben maradnak, akkor pedig gyűlölni fognak minket és meg fogják találni azokat az eszközöket, amivel ezt ki is tudják majd fejezni. Akkor tényleg beszélhetünk majd a terrorizmus elharapódzásáról. Ha ilyen csökönyösen és ostobán viselkedünk, kis szerencsével mindennapossá is tehetjük azt. És még jobban gyűlölhetjük egymást. Most még a spirál elején vagyunk.

A büszke magyar nemzet a bolgárok mellett az egyik leginkább xenofób ország. A magyar miniszterelnök elérte azt, hogy ebben a rangsorban mi legyünk a világon a legelsők. Ez a fegyver azonban veszélyes és kétélű, mivel mi leszünk a térség leginkább gyűlölt nemzete is. Ne legyen illúziónk, a világ ezt már tudja. Az uralkodó osztályunk miatt ránk sütötték a bélyeget. Ha a kormány hatékony gazdasági intézkedései miatt a közeljövőben kitör egy éhséglázadás vagy egy polgárháború, abban az esetben sok irgalomra ne számítsunk. Kérjük majd meg a miniszterelnök urat, hogy segítsen nekünk és a családtagjainknak életben maradni. Abban biztosak lehetünk, hogy ő lesz az utolsó, akire számíthatunk. Ezt nagyon sokszor bebizonyította már. Szavakkal ment ő nemzetet és nem tettekkel. A cselekedetei csak a hatalom megtartását és a gazdagság megszerzését szolgálja. Ez az ő politikai krédója. Az a nagy szerencséje, hogy rengetegen támogatják ebben. Hívei statiszták egy szomorú nemzeti tragédiában.

Azt kijelenteni, hogy akinek legyilkolták a fél családját, elvették mindenét, elveszítette az otthonát, a munkáját, az ismerőseit az átlép egy határon és máris ravasz, számító gazdasági bevándorlóvá válik, mérhetetlen cinizmusra és embertelenségre vall. Aki ehhez önként hajlandó asszisztálni az maga is mérhetetlenül cinikus, embertelen és ráadásul ostoba. Haszna ugyanis nem, csak kára fog ebből származni. Persze nem most, hanem amikor majd szétszaggatja egy bomba, vagy jól megverik valahol, ha kiderül róla, hogy magyar. Két rúgás között persze kikérheti magának, hogy ő tiszteletet érdemel. Magyarul és egyre pöszébben.

Nem arról van szó, hogy mindenki ajánlja fel a hálószobáját egy kurd családnak, hanem arról, hogy minimális emberi körülményeket biztosítsunk számukra, ráadásul a kormány hamis állítási ellenére, Uniós támogatások felhasználásával. Ivóvízre, élelmiszerekre, tiszta ruhára, gyógyszerekre van szükségük és nem egy főosztályvezetői állásra. Az majd egy későbbi lépcső lesz. Ha alkalmas lesz a tisztségre, töltse is be azt. Magyarország jelenleg a régió egyik legelmaradottabb országa – a valóságban dagonyázva és nem gazdasági mutatókban lubickolva –, nem pedig egy tejjel-mézzel folyó Kánaán. Nem fognak ideözönleni munkát keresni a menekültek, amikor nincs is. Minek jöjjenek? Közmunkásnak? Félmillióan tántorogtak ki az országból, úgy, hogy nálunk béke van. A kormány pedig a helyén.

A menekültek között rengeteg kiszolgáltatott nő, gyerek és idős ember van. A férfiak egy része otthon maradt, hogy mentse, amit még lehet és valószínűleg bele is fog halni ebbe. A törökországi menekülttáborokban 11 éves szír és kurd kislányok kénytelenek török állampolgárokhoz férjhez menni, hogy ne kövessenek el ellenük erőszakot. A modern Törökországban újra terjedőben van a többnejűség, kihasználva a bevándorlók nyomorúságos helyzetét.

Görögországban, Olaszországban és Máltán embertelen körülményekkel és nyomorral találkoznak. Nem veszik el a görögök munkáját, egyelőre beérik ivóvízzel is. Ezt érdekes módon nem a hatóság, hanem a lakosság biztosítja a számukra. Emberségből. Mi pedig megtagadunk tőlük mindent.

Humanitárius katasztrófáról van szó és nem munkaerő-vándorlásról. Az, hogy egy ideiglenesen Magyarországon állomásozó miniszterelnök ezt annak próbálja beállítani, legyen az ő lelkiismeretének a problémája. A hetedik főbűnt azonban ne hárítsa át Magyarország teljes lakosságára. Magyarország ennél jóval többet érdemel. A kormányfő természetesen nem. Ő ebben az ügyben már megszámláltatott, megméretett, könnyűnek találtatott!

A Biblia szerint Nabukodonozor babiloni király fia és utóda, Belsazár nagy lakomát rendezett az udvarában. Majd „borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, amelyeket elvive Nabukodonozor, az ” atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.” (Dániel 5:2.)

S míg mindez megtörtént, s a jelenlévők a templomi edényekből iddogáltak dícsérve saját bálványisteneiket, különös esemény történt: „Abban az órában emberi kéznek ujjai tűnének fel és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, amely ír vala”. (Dániel 5:5.) Megrettent mindettől a király, és előhívatta a babiloni bölcseket, hogy olvassák el neki ezt az írást, és fejtsék meg annak az értelmét. Senki sem volt azonban erre képes, csupán Judának Babilonban fogoly fiai közül való Dániel, aki már Nabukodonozor idejében kitűnt azzal, hogy megfejtette az előző király álmait. Most a királyasszony hívja fel Belsazár figyelmét Dánielre, akit a megrendült király maga elé hívat. Dániel meg is felel Belsazár kérdésére: elmondva, hogy az „egek Ura” által „küldetett ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás. – És ez az írás, amely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel. Ufarszin!” (Dániel 5:24–25.) Majd meg is magyarázza az arameus nyelvű felirat értelmét: „megszámláltatott, megméretett, könnyűnek találtatott!”

Hogyan kezdjünk el korrumpálódni? Mi különbözteti meg a korrupciót a szélhámosságtól?

Szíjjártó Péter idegfeszítő előadást tart

Sokan azt hiszik, hogy a korrupció nem szól semmi egyébről, mint jó sok pénz elfogadásáról valamilyen jogtalan előny biztosítása érdekében. A gyakorlatlanság és a felkészületlenség miatt ennek azonban keserű csalódás és hosszú börtönbüntetés lehet a vége. Senki sem születik eleve korruptnak. Ezt ugyanúgy el kell sajátítani, mint bármilyen más készséget. Nem mehetünk például oda valakihez, hogy ennyi és ennyi pénzért hajlandóak vagyunk bizonyos dolgok fölött szemet hunyni. Ez nagy tudatlanságra utal, amit egy gyakorlott korrumpáló azonnal felismer és kihasználhatja a gyengeségünket.

Maga a kifejezés a latin corruptio szóból ered, amely romlást vagy rontást jelent. Ez nagyon szépen ki is fejezi egy fejlett, civilizált társadalomban betöltött szerepét. Mindenképpen el kell különítenünk a zsarolástól, amelynek során egy kellemetlen történés, baleset elkerülését ajánlhatjuk fel, természetesen megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében. A korrupció esetében, a felajánlott anyagi javakért cserébe, az arra vágyakozó megvesztegetőnek bizonyos előnyöket, pozíciókat, koncessziókat és egyéb más hasznára váló szolgáltatásokat nyújtunk. Ez természetesen mások rovására történik, ezért is lehet olyan kiválóan alkalmazni a politikában és a gazdaságban. A politikában a leggyakoribb károsultak maguk az állampolgárok, de azok kibírják, legfeljebb majd egy kicsit kevesebbet esznek és nem gyógyulnak meg annyiszor.

A módszert, korlátozott körülmények között, például szépségversenyeken is alkalmazhatjuk. Itt azonban be kell tartanunk bizonyos mértékletességet, mert nagyon feltűnővé válhat a szépségkirálynő irgalmatlan rútsága.

Hatalom nélkül korrupció sincs. Ha valaki ezzel próbálkozik azt szélhámosságnak hívják. Ez szintén szép és érdekes hivatás, de ebben az esetben a megvesztegető csak a pénzét veszíti el cserébe a semmiért. Sokszor csalásként is emlegetik ezt az üzleti modellt, de ez természetesen jóval tágabb tevékenységi kört ölel fel.

A korrupció, bár szolgáltatásnak számít, nem kell róla áfás számlát kiállítani és az adóbevallásunkban sem célszerű feltüntetni.

Az első és legfontosabb tehát a hatalom bármi áron történő megkaparintása. Ebben a tevékenységben minden eszköz megengedett, a gátlás alkalmazása azonban szigorúan tilos. A hatalmat paradox módon megvesztegetéssel és felelőtlen ígéretek megfelelően adagolt keverékével érhetjük el. A lényeg, hogy a korrupció és a szélhámosság egy hihető elegyet alkosson. Ha a hatalom végre megvan, akkor elkezdhetjük a mértékletes és óvatos korrumpálódást.

Mindenképpen kerüljük el a veszélyes vörös zónát. Ez egy ötvenezer és az egymillió forint közötti régiót jelent, melyben nagyon nagy a kockázata a lebukásnak és a jól megérdemelt büntetésnek. Ha csak ennyi összeget tudunk megvesztegetés segítségével megkeresni, ne is nagyon fogjunk bele. Nem nagyon éri meg a ránk kirótt büntetést.

Ötvenezer forint alatt borravalóról, hálapénzről, tiszteletdíjról, talált pénzről beszélhetünk. Az igazi korrupcióhoz ezek túlságosan pitiáner összegek. Egymilliárd forint felett sem beszélhetünk korrupcióról, mert a magyar nyelvben ennek a leírására még nem találtunk ki megfelelő kifejezést. Kezdőként mindenképpen elégedjünk meg az ez alatti összegekkel. Ezt még viszonylag könnyen el is tudjuk költeni. Milliárdos összegeknél ennek piacra dobása már nagy szaktudást, gyakorlatot és kiépített kapcsolati hálózatot igényel. Ez már a szervezett korrupció világa.

Milliárdos összegek alatt még nyugodtan hivatkozhatunk családi örökségre, megtakarításra, vagy arra, hogy kertészkedés közben  a hétvégi telkünkön találtunk egy hatalmas aranyrögöt.

Ha valaki korrumpálni akar minket, lehetőség szerint kérjünk tőle pár nap haladékot. Ezt az időt mindenképpen arra kell felhasználnunk, hogy az illetőt leinformáljuk, nehogy pechünkre valami besúgót, vagy notórius feljelentőt fogjunk ki. Erre ne sajnáljunk se időt, se pénzt. Nem kell megriadnunk. Később busásan meg fog térülni a befektetésünk.

Szóban soha ne említsünk semmilyen összeget. Utalhatunk rá, vagy felírhatjuk egy cetlire, de ezt semmilyen körülmények között ne adjuk ki a kezünkből. Használjuk a fejünket. A bólogatásra gondoltam. Egy közvetítő alkalmazása nagyon előnyös lehet, mert lebukás esetén azonnal bűnbakká tehetjük őt. Biztonságunk érdekében vigyázzunk arra, hogy soha ne engedjük vele magunkat lefényképeztetni. Gyakran profik is beleesnek ebbe a csapdába, ami a későbbiekben kellemetlen perceket okozhat a számukra. Egy jól sikerült megvesztegetés mindkét fél számára előnyös. Ez biztató kezdete lehet egy kölcsönös bizalmon alapuló gyümölcsöző kapcsolatnak.

A következő fejezetben, mely a már haladó megvesztegetetteknek szól, a szervezett korrupció izgalmas és lenyűgöző világába nyerhet röpke bepillantást a tudásra szomjazó olvasó.

Szívszorító látványt nyújtanak a gazdag, magányos golfjátékosok, de ők legalább tudnak ütni. Aki megteheti segítsen nekik labdát szedni

A hazánkat nagy számból elözönlő, Gambiából, Szenegálból, Mauritániából és legfőképpen a Bissau-Guineai Köztársaságból  származó volokok mellett, semmiképpen sem feledkezhetünk el a komoly közbiztonsági kockázatokat rejtő, nyugatról ideverődő, időskorú hordákról sem. Nagyon oda kell figyelnünk kell a svájci nyugdíjasokra. Valljuk be őszintén, hogy senki sem szeretné, ha a szomszédjába egy mérhetetlenül gazdag német család kötözne be. Ezt persze semmiképpen sem tekinthetjük kirekesztésnek.

Gyakran találkozhatunk jóléti bevándorlókkal az osztályon felüli éttermekben, a luxusszállodákban, valamint a márkás divatcégek áruházaiban. Nagyon szomorú látványt nyújtanak a jól táplált hollandok, amint éppen drága ékszerek között válogatnak. Az emberek többségének ilyenkor összeszorul a gyomra. A szerencsétlen jóléti menekültek kihasználják hazánk hatalmas mértékű gazdasági fejlődést arra, hogy egyszerűen jól érezzék magukat. Ez a keményen dolgozó, kistermetű magyar állampolgárokat borzasztóan irritálja. Egyszerűen nem lehet tudunk tőlük normálisan rosszul élni.

Nagy részük csak több nyelven beszél, szorgalmasak és képesek minden nap fürdeni, ami nagyon megnehezíti az integrációjukat. Kultúrájuk teljesen eltér a magyarokétól, például nem hajlandóak panaszkodni és elítélik a rasszizmust. Alig vannak krónikus betegségeik. Nem rendelkeznek semmiféle anyagi nehézséggel, a számláikat mindig pontosan befizetik és nem képesek rendesen manipulálni még egy egyszerű gázórát sem. Nem csodálkozhatunk azon, hogy mindez nagyon irritálja a tisztességesen ügyeskedő magyar állampolgárokat. Félünk hogy előbb vagy utóbb komoly összecsapások várhatók a túlzott mértékű tusfürdő használatuk miatt.

Hatalmas tömegben érkeznek az Egyesült-Királyságból, Németországból, Hollandiából, Dániából, Ausztriából, és más nyugati fejlett országból, nem utolsó sorban Svájcból. Sajnos a jelek szerint fel kell készülnünk egy nagyobb mértékű Egyesült Államokból kiinduló menekültáradatra is.

A magyar luxusszállodák egyszerűen nem bírják a rájuk nehezedő hatalmas nyomást. Sajnos ma már egyáltalán nem ritka az az eset sem, amikor vacsorára elfogy a languszta. A szállodai alkalmazottak, humanitárius okokból, természetesen minden tőlük telhetőt megtesznek, de este langusztát szerezni Budapesten nagyon nehéz feladat. Ilyenkor sajnos már az Állatkert is zárva van. Szerencsére az ENSZ munkatársai  a WFP (Világélemezési Program) keretén belül több tonna kaviárt osztottak szét a rászorulók között, de az csak a jéghegy csúcsát jelenti. Rengeteg pezsgőre és szatén ágyneműre lenne még szükség.

A jakuzzik is állandóan meghibásodnak a folyamatos használattól,  a szaunákról nem is beszélve. Nem ritkák az akár félórás üzemzavarok sem, amelyek mérhetetlen szenvedést okoznak a menekülteknek.

Az autókölcsönzők is panaszkodnak, hogy lassan nem tudják kielégíteni a minimális BMW, AUDI és Mercedes igényeket sem. Rolls Royssal egyszerűen katasztrofálisan állnak. Ha nem teszünk sürgősen valamit, akkor az összeset ki fogják kölcsönözni. Az Európai Unió a hazánkban kialakult kritikus helyzet miatt, az Európai Menekültügyi Alapokból nagyobb összeget biztosított az égetően szükséges luxustermékek beszerzésére.

A magyar külügyminiszter jelezte, hogy egy nagyobb méretú humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében mindenképpen szükség lenne nagyobb mennyiségű aranyból, illetve gyémántból készült ékszer-szállítmányra. Dél-Afrika már ígéretet tett a nélkülözők megsegítésére. Nem szabad elfeledkeznünk a szarvasgombáról és a bechamel mártásról sem.

A hazai golfpályákon már mozdulni sem lehet. Nagyon sok helyen sportos öltözetű, golfütős szerencsétlenekkel lehet találkozni. Próbálnának ugyan ütni, de nincs rá elég helyük. A látványuk szívszorító, de az egész országból mégsem csinálhatunk golfpályát. Magyarországnak nincs szüksége ennyi golfjátékosra, hiszen a kriketteseket is alig tudjuk elhelyezni.

A miniszterelnök a napokban Nemzeti Konzultációt indít a Jólétről. "Semmiképpen sem hagyhatjuk, hogy Magyarország tétlenül nézze, hogy egyes emberek ilyen mértékű gazdagságban senyvedjenek, de ez közös kelet-európai probléma. Hazánk képtelen egyedül kezelni a jóléti bevándorlók problémáit. Magyarország nem akar több németet!" - jelentette ki a kormányfő.

A szakértők szerint az egyetlen megoldás az lenne, ha nyugaton élő embereket valamilyen módon szegénysorba lehetne taszítani. Minden embernek joga van a nyomorhoz. Néhány országban már elég sikeresen működtetnek gazdagtáborokat, ahol a szerencsétlen menekültek elsajátíthatják a nélkülözést. Magyarország a jövőben Uniós segítséggel tíz ilyen tábor felállítását tervezi. Nem mehetünk el szótlanul a gazdagok szenvedései mellett. Az idő sürget, gyors és hatékony megoldásokra van szükség.

Utcai előadás 1939-ből

Ez az egy politikai fantasztikus (Pol-fi) írás. A szereplők neveit direkt megváltoztattam, hogy nehogy valaki magára ismerjen. A valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve és rosszindulatú feltételezésnek, aljas rágalomnak minősül. Ezekért felelősséget nem vállalok és nem vagyok hajlandó egy fillért sem fizetni. Apasági pert se indítson ellenem senki.

2016-ban Magyarország megváltoztatta az államformáját. A húszforintosokon a feliratokat  mind ki kellett javítani Magyar Együttműködési Köztársaságra. Erről az együttműködő felek közösen állapodtak meg. A népnek csak annyi kikötése volt, hogy a miniszterelnök neve ezentúl  mindig Viktor Orbán legyen. Ő egy kicsit szabadkozott, de aztán belecsapott a nép tenyerébe és kinevezte magát Magyarország örökös Viktor Orbánjának. Az üzlet Isten rendelése szerint meg is köttetett.

Az ellenzéki pártok azonnal felvételt nyertek a Fidesz Nemzeti Egységpártba, akik nem, azok önként felszámolták magukat. A szerteszét kószáló civil szervezeteket a László Csizmadia vezette Hazafias Nemzeti Népfront fogadta be, természetesen teljesen önkéntes alapon.

A Nap néhány pillanatra megállt ugyan, de Simon L. László,  a Nemzeti Főmágus kívánságára újraindult.  Az Európai Unió országai üdvözölték a döntést és azonnal bevezették a forintot. A forint használatáért természetesen minden tranzakció után  tisztességes jogdíjat voltak kötelesek fizetni. Magyarország ettől kezdve tej és méz nagyhatalommá vált. Az ország fő bevételi forrása a forintgyártás lett. Nagy mennyiségben rendelt belőle a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Arab Emírségek is. Az Egyesült Államok a nemzeti lobogóját az irigységtől sárga sávozásúra változtatta. A piros, fehér, piros, fehér, piros stb.-t amúgy is tőlünk lopták el a rohadékok.

Az ország élsportolója címet Viktor Orbán odaadományozta a miniszterelnöknek. Kicsit meglepte magát azzal, hogy az is ő, de köszönettel elfogadta. A felcsúti stadion-komplexum összeépült Budapesttel, amely így végre felvehette a Felcsút nevet. Az Adriai tengert a fővárosig vezették. Az ország fejlődése elől elhárult minden akadály. Gyurcsány Ferenc (valódi szereplő, nem érdemel kíméletet) trappista szerzetesnek állt és csak sajtok gyártásával foglalkozott. Meglehetősen jól.

A halálbüntetést bevezették, a nagyobb városok pallosjogot kaptak. A Katolikus Egyház visszakapta az ordaliumot  (istenítélet), melyet tűz- és vízpróba segítségével gyakorolhatott, természetesen csak jámborságból. Franciaország egyenlőre a sajtokra hivatkozva megtagadta Gyurcsány Ferenc (ami késik nem múlik) kiadatását, így az nem tudott meglakolni a bűneiért. Majd fog!

Megkezdődött az istentelen Lajos Simicska és bűntársainak pere. A Nemzeti Inkvizíciós Hivatal ezerszámra leplezte le az országos méretű összeesküvés főkolomposait. Viktor Orbán kegyelemért esedezett, de a Konzultációs Ívek összesítése után kénytelen volt beadni a derekát és az ügyészséget megbízni a halálos ítéletek szétosztogatásával. Közben természetesen keservesen zokogott.

A kivégzések gyors és humánus kivitelezése miatt Magyarország, Európai Uniós támogatással, beszerezett harminckét darab, “Capet Lajos polgártárs” típusú, extra minőségű, kínai pengével felszerelt guillotine-t. Zoltán Balog miniszter elrendelte tizenöt Hóhér Szakiskola felállítását. A tanulók itt szabadon válogathattak a halálnemek között. A gyakorlatokat megélhetési bevándorlók közreműködésével tartották meg.

Az ügyészség a nagy számú résztvevőre való tekintettel sorszámokat osztott ki az előre elítéltek között. Az ítéleteket a Magyar Közlönyben mindenki elolvashatta. Fellebbezésre is módot adtak, de azt a bűnös csak a nyaktiló használata után adhatta be, természetesen saját kezű aláírással ellátva, lepecsételve, 3 eredeti példányban.

A szociális temetések kedvező tapasztalatai alapján bevezették a szociális kivégzés intézményét. Egy okos kis találmányt építettek be a guillotine-okba. Az elítélt ennek segítségével egy csettintéssel gyorsan le tudta fejezni önmagát. Két csettintés valami előre nem látható üzemzavart jelzett. Három csettintés egyszerűen türelmetlenséget jelentett. A negyedik csettintésre a hóhér rúgással válaszolt.

Az elítélt részleteiről a családnak kellet gondoskodnia. Előtte mindenképpen igazolniuk kellett, hogy rendesen befizették a lefejezési illetéket.

Az ország lakosai ezután boldogan éltek, amíg egyben voltak.

Federico Fellini - Amarcord

Ha tényleg felállítják a grandiózus világítótornyot a Clark Ádám téren, akkor ez minden bizonnyal nagy tiltakozást fog kiváltani. Valószínűleg ez is a cél. Remek alkalom lesz arra, hogy az ország egyik felét majd aljas hazaárulóknak, libsibolsinak, becstelen brigantiknak, meg tudom is én, minek nevezhessék. A magát nemzetinek nevező – valójában szimplán gátlástalan – oldalnak ez bizony remek mulatságnak ígérkezik. Csupán egyszerű erődemonstrációról van szó. Ti nem akarjátok, de mi igen. Pukkadjatok meg mind egy szálig, amikor mi, természetesen a ti bosszantásotokra, szépen felavatjuk azt. Juszt is! Lesznek majd gyönyörű beszédek, könny, nemzetféltés, uszítás, Unió-ellenesség. Talán még egy kis idegenszívűség is belefér. Persze, csak úgy, megszokásból. A szobrász-csinovnyikok kapnak majd egy csomó pénzt, amiből pompásan eléldegélhetnek még az unokáik is. Meg az unokáik unokáinak az unokái.

Semmi értelme sincs annak, hogy tiltakozzunk, hiszen úgyis megépítik. Legyen akkor meg. Nem vagyunk mi semmi rossznak az elrontói. Makovecz Imre rettenetes vehemenciával tudta gyűlölni azokat, akik nem osztották az ő, istentől származó transzcendentális véleményét a hazáról és természetesen annak földi átlényegüléséről, Orbán Viktorról. Az épületei ebben a meccsben nem játszanak szerepet, vitatkozzon ezekről az, aki ért hozzá, de kérje ki hozzá az entek véleményét is.

Provokációból és politikai megfontolásból biggyesztik oda a kétségtelenül szép, kerek, busa kobakját a magasba. Lesz bajusza temérdek, ezt kívánja a közérdek, meg persze egy iszonyatosan infantilis szóvicc. (Ennyi nekem is kijár.)

Ez a statua szép szimbóluma lesz az orbáni önkénynek, zsarnokságnak és akarnokságnak. Makovecz az összes lehető díjat megkapta, még a kiátkozott múlt rendszerben is, ennek ellenére végigdurcáskodta az egész életét. Nagyon figyelemreméltó kirekesztő és gyűlöletre uszító dolgokat állított, amiről a vele készült tévéfelvételek és az írásai is tanúskodnak. Nála jobban senki nem testesíthetné meg a nemzetünk – mert most már nem szabad megengednünk, hogy ezt bárki is kétségbe merje vonni, mivel mi is magyarok vagyunk, csak nem annyira megalkuvók – kettéosztottságát, az értelmetlen dühöt, a kicsinyes bosszúállást és a gátlástalan törtetést. Mindazt, ami ma tönkreteszi Magyarországot.

A spirituális vezető és házi építésze

Nemcsak a jó dolgoknak szabad emlékművet állítani, hanem az emberi hitványságnak is. Készüljön csak el minél előbb az a fárosz. Mi fizetünk érte és már alig várjuk, hogy használatba vegyük. Elbüszkélkedhetünk vele majd az idelátogatóknak, hogy itt van Európa legnagyobb Gyűlölet-emlékműve. Használják csak hozzá nyugodtan Makovecz nevét, az pont megfelel nekünk is. Nála szebben gyűlölni senki sem tudott. Hol van hozzá képest Kerényi Imre. Sehol.

Azok a csodálatos férfiak

A nem hivatalos névadásról azonban nem mondhatunk le. Könnyen kiejthető nevet kell keresnünk, ami aztán szépen beépül a budapesti folklórba.

Nem kell sokáig keresgélni. Makovecz nevéből egyből adódik a „Maki-torony” elnevezés. Nincs benne semmi sértő, hiszen csak egy egyszerű, kedveskedő becézés. Hakapeszi Makinak is ezt a nevet adták, mégsem tiltakozott ellene. Ő már része a magyar kultúránknak. Maki szimbolizálja a csavaros észjárással, mindenféle hazugságot állító és abból hasznot hajtó ügyeskedőket.

Hakapeszi, ha kap, eszi

A Maki-toronynak így már funkciót is adhatunk. Április elsején mindenki vásároljon majd egy tábla csokoládét. Lehetőleg mogyorós legyen, mivel az Hakapeszi Maki kedvence. Sétáljon oda a Pumpkinhead emlékműhöz és dobja azt oda a Makinak. Aki később arra jár, és úgy tartja a kedve, akár meg is eheti. Ez nem számít rongálásnak. Egyszerű ajándékról van szó.

Kell egy Facebook csoportot is, aminek azt a nevet kell adni, hogy „Dobj egy csokit a Makinak!”. Aki jelentkezni szeretne, az küldjön egy tábla virtuális csokit, azaz egy képet. Mindegy, hogy milyet, csak ne nugátos legyen, mert az undorító. Ezzel a támogatásunkat fejeznénk ki, és azt, hogy vágyunk már Makovecz hatalmas fejére, azaz kívánjuk. Nagyon szeretnénk, ha jövőre április elsején már alkalmunk lenne méltóképpen megünnepelni a Nemzeti Makinapot.

 Goethe – Faust

 „Most, hogy ismét közelgesz, ó, Uram,

megkérdezendő, kettőnk dolga mint van,

mert hajdanán szerettél, úgy tudom,

itt láthatsz engem is csapatjaidban.

Bocsáss meg, én nem értek nagy szavakhoz

ha mégúgy csúfol is az égi nép;

s pátoszomon lehetne jót kacagnod,

ha ettől el nem szoktál volna rég.

Napról, világokról hát nem beszélek,

csak nézem a gyötrődő földi népet.

A föld kisistene nem változik nagyon

és épp olyan fura, mint az első napon.

Szegény egy kissé jobban élne,

ha el nem ámítottad volna égi fénnyel.

Ezt hívja észnek, csak hogy általa

még állatibb legyen, mint állata.

Engedj meg, ez a földi istenecske

olyan, mint ama hosszúlábú szöcske

mely szállva szökdös s szökve száll,

s a fűben örökegy dalt hangicsál.

S ha még csupán a fű közt kuporogna!

Ám orrát beüti minden mocsokba.”

Három napja hajnalban a Párizs környékén élők egy része meglepő dologgal  szembesült.  Éppen munkába igyekeztek, de legnagyobb megdöbbenésükre nem volt hova. A francia főváros egyszerűen eltűnt. A város helyén mindössze egy hatalmas gödröt találtak. Az emberek értetlenül álltak a jelenség előtt, a térségben pedig egy nap alatt jelentős mértékben megnőtt a munkanélküliek száma.

Mindössze ennyi maradt a francia fővárosból. Ez tényleg nem valami sok

Többen a földönkívüliek tevékenységének tulajdonították a történteket, ami rögtön odavonzotta a közelben lakó ufó-hívőket. A svájci származású paleoasztronautikai szakértő, Erich von Däniken, azonnal kiadott egy 250 oldalas könyvet ezzel kapcsolatosan.

Az oroszok eközben sürgősen megerősítették Moszkva földhöz rögzítését.

 

Az ENSZ biztonsága Tanácsa azt kérte az angoloktól adjanak Párizsnak autonómiát, de a britek azt válaszolták, hogy nem, mivel így is elég bajuk van Skóciával és Írországgal. A franciák álljanak be szépen a sorba. A francia ellenállás erre azonnal mozgolódni kezdett.

 

A brit miniszterelnök a biztonság kedvéért készültségbe helyezte a hadsereget és a flottát. A franciák válaszul kölcsönkérték az Atlanti Fal terveit a németektől.

 

Estére Erich von Däniken elkészült a negyedik kötetével.

 

Egy, a Buckingham palotából kiszivárgott hír szerint II. Erzsébet királynő jelenleg a fegyvertárban tartózkodik, karddal hadonászik és már több páncélt is felpróbált.

Másnapra a helyzet válságosra fordult, ugyanis teljesen elfogyott a bagett és a croissant. A pékségek környékén zavargások törtek ki, amit a brit és francia hatóságok csak közös erővel tudtak megfékezni. A halálra rémült pékek rendőri védelmet kaptak.

 

Délutánra a két fél álláspontja közeledni látszott egymáshoz. Az britek végül elfogadták a felajánlott területet, de a rekettyéshez, nemzeti büszkeségből,  mindenképpen ragaszkodtak. Utóbbi mennyiségében és minőségében csak este tíz körül sikerült a feleknek megállapodniuk.

A britek követelése: Genista tinctoria - festő rekettye

Erich von Däniken közben megírta az ötödik és hatodik kötetet is.

 

A harmadik napon megérkeztek a várva várt bagett és croissant szállítmányok. A franciák a biztonság kedvéért nagy mennyiségű tangóharmónikát is ledobtak. Párizsban kezdett helyreállni a rend.

 

Erich von Däniken leszállt a témáról.

 

Az angolok elkezdték megszervezni a francia főváros bekapcsolását az ország vérkeringésébe és lassan helyreállt a gáz és áramszolgáltatás. A Szajna jelenleg azonban átmenetileg nem működik. 

 

A franciák nekiláttak a rekettyések telepítéséhez, miközben Erich von Däniken megírta legújabb könyvét, "A földönkívüliek és a rekettyések rejtélyes kapcsolata" címmel.