McSzilárd

„A kormányzattól sokak által várt konszolidációt Gulyás úgy értelmezi, hogy az elmúlt évben jelentősen nőttek a bérek, illetve a keresztény kultúra megőrzését, az államhatárok védelmét és a stabil, kiegyensúlyozott gazdaságpolitikát és a családpolitikai intézkedéseket fontosnak tartja a kormány, tehát «mindez együttvéve jelentette és jelenti a konszolidációt».” (Két nagy döntést jelentett be az Orbán-kormány új minisztere)

A konszolidáció szó jelentése megerősítés, megszilárdítás. Az ördögbe! Ha Németh Szilárdot valóban kinevezik honvédelmi államtitkárnak, esetleg eme izgalmas, fontos, tisztség mellett MQ–1 Predator többfeladatú pilóta nélküli repülőgépnek, ennél pompásabb megszilárdításról álmodni sem lehet.

Vannak jó és rossz szóviccek. Ez utóbbi kimondottan pocsék, csapnivaló. Németh Szilárdnál kíméletlenebb szóviccet nagyon nehéz lenne kitalálni, ráadásul ő nem is az. Nem elvont fogalom, idétlen, bugyuta tréfa, hanem konkrétan létező matéria, aki hatással van arra az országra, amely nemtörődömségével kitermelte magából és szó nélkül hajlandó elviselni őt. Közben szépen, fokozatosan mi is megszilárdulunk, amelynek izgalmas, valóban beláthatatlan következményeit kénytelenek leszünk elviselni. Most, majd, valameddig. Konszolidáltan.

Magyarország a korlátlan lehetőségek hazája. Egy valaha csúfreményű, képesítés nélküli napközis tanító megindul, aztán elképesztő röppályára áll. Valóban ez jelentené a keresztény kultúra értékeit, amelyeket meg kell őriznünk? Kölnben a katedrális, nálunk pedig Németh Szilárd exponenciálisan felfelé ívelő karrierje? Irigylésre méltó? Igen, de ő nem igazán méltó arra, hogy irigyeljük. Ez amolyan Szilárd-féle paradoxon. A konszolidáció aljas, gonosz tréfája.

Magára a konszolidáció kifejezésre az elmúlt idők folyamán egy csomó jelentés rátapadt. Olyan mint egy távoli rokon. Valahol van, valamit csinál, de nevét nem tudja senki sem pontosan. Gizus azt mondta, az illető elvált, de amúgy jól van, és rengeteget keres. Manka néni szerint régebben öntöző berendezéseket árult, a neve talán András, vagy valami hasonló, az is lehet, hogy inkább Endre. Később áttért használt locsolókocsik forgalmazására, meg van hozzá egy új nője, aki szült neki két gyereket. Esetleg Andor?

Ragaszkodjunk inkább a megszilárdítás jelentéshez, mivel manapság tényleg ilyen időket élünk. Ne keverjünk hozzá olyan fogalmakat, mint megbékélés, nyugalom, kiszámíthatóság, pláne kiegyezés.

Orbán Viktor hatalmának megszilárdulása nem 2018. április 8-án kezdődött, hanem ekkor fejeződött be. Ennyi volt a konszolidáció, tessék ezzel kezdeni valamit.

Most felbukkannak mindenféle új miniszterek, furcsa szerzetek, államtitkárok, bármikor lecserélhető, beszélő fejek. Létrejönnek új, reményteljes intézmények, mások megszűnnek. Van új parlament. Olyan szabályos, „tökre” működőképes, amelyben még az ellenzék számára is szorítottak helyet. Konszolidált.

A gazdaság kiválasztott szereplői konszolidáltan gyarapodnak. Mészáros Lőrinc védett, érinthetetlen személlyé vált. A sajtó nem zargathatja mindenféle szemérmetlen kérdéssel. Ő már magánjellegű stróman, állami pénzekkel kitömve.

Az eddig halódó Rogán Antal az árnyékból és a zombilétből kilépve pimaszul mosolyog, majd kiköp egyet balra. Az ő pozíciója tökéletesen szilárd. A rossz végre elnyerte méltatlan jutalmát.

A Fidesz hívei boldogok. Nem övék ugyan az ország és a hatalom, de az övéieéké’. Azoké akikben annyira hisznek. Van is bennük káröröm dögivel. Teljesen jogosan. Ennyi bőven elegendő megingathatatlan szilárdságukhoz. A hülyeségig konszolidáltak.

Az Uniótól és az állampolgároktól bezsebelt pénzek nagy része magánzsebekbe vándorolt, ott szilárdulnak át.

Sokan megunták ezt a furcsa, pökhendi, hazai jólétet, az állandó, megszilárdult háborúskodást, ezért inkább külföldön próbálnak konszolidálódni. Azt is mondhatnánk, nem szeretnének itthon megszilárdulni.

Az egészségügy és az oktatásügy helyzete konszolidálódott, azaz stabilan rossz. Egy kis ügyességgel sokat lehet rajta rontani. Racionalizálással, átszervezéssel még tovább lehet konszolidálni. Aki mindezek ellenére makacsul életben akar maradni, esetleg tanulni szeretne, az fizessen drága passzióiért. A halál, a lebomlástól eltekintve, tökéletesen konszolidált állapot. Nem lehet rajta rontani.

Makro mutatóink pompásak, szegényeink ellenben nem mutathatóak. A szerencsétlenek éppen konszolidálnak.

Megszilárdultunk.

Orbán Viktor áldást oszt hűséges híveinek

„A kormány kereszténydemokráciát épít Magyarországon, a globális ideológiákat elvetjük, mert hiszünk a nemzet fontosságában.” (O. Viktor, jelenleg éppen kereszténydemokrata miniszterelnök)

Egy mondat az építésről. Csinos kis szófüzér, van is benne valami. Olyan ellentmondásféle gubanc, kimondottan kákán is csomót kereső, jellemgyenge, léha alakok számára. Ez a bizonyos kereszténység, amit Orbán Viktor említeni méltóztatott fentebb idézett, eredeti szövegkörnyezetéből önkényesen kiszaggatott kijelentésében, első ránézésre amolyan globális ideológiának tűnik. Vallásinak természetesen, nem politikainak. A keresztény egyházak jóval több intézményt működtetnek, mint az ezerszer elátkozott, a NER számára oly nélkülözhetetlen hazátlan bitang, Soros György.

Nagyjából 2.200.000.000 keresztény hívőt, plusz elrettentésül a KDNP legénységét nehéz lenne egy nemzetbe tömöríteni. Ha Papa Orbán elveti a globális ideológiákat, akkor talán méltóztassék önmaga számára egy saját egyházat összetákolni, de ne keresztényt, mivel az már régóta foglalt, világszerte rendkívül elterjedt, ráadásul nem NER kompatibilis.

Orbán beszédei egyre bumfordibbak, pontatlanabbak, semmitmondóbbak lettek. Hová tűnt a régi tűz, ragyogás? Borzasztóan unalmas lehet a semmit interjúnak álcázva mantrázni. Kevésbé küldetéstudatos politikus minden bizonnyal el is szunyókálna saját beszéde közben.

Orbán ömlengései Németh Sándornak, a Hit Gyülekezete Ltd. vezérigazgatójának – szintén szigorúan üzleti alapon keresztény lélek – monumentális, de zavaros előadásaihoz hasonlítanak. Az említett úr Vidám Vasárnap című, népszerű agymosásai során rendkívül meggyőzően, a magyar nyelv szabályait brutálisan felrúgva, céltalanul, de boldogan rappel rajongói körében. Végtelenül kígyózó mondatainak sok értelme nincs, de folyamatosan, gátlástalanul beszél (lásd pofázik), amivel rengeteg pénzt keres és ami a legfontosabb, komoly megrendelő esetén nagy számban szállít szavazókat számára rentábilis pártok részére. Ez utóbbi elve mellett valóban rendíthetetlenül és tántoríthatatlanul kitart. Ez jelenti eme nemes lélek szilárd erkölcsének alapkövét. A pénz, illetve a még több pénz.

„12. Jézus bement a templomba, és kiűzte onnan, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait felforgatta. 13. meg van írva – mondta –, hogy az én házamat az imádság házának fogják nevezni, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”

Ez az N. Sándor nevű vallási kalandor nagyjából 2-3 órát lenne képes szónokolni arról, a fenti bibliai idézet rá pont miért nem vonatkozik. Krisztus személye ebből a szempontból jelentéktelen, elhanyagolható. Németh valószínűleg inkább üzleti lehetőségeket látna a kufárokban, így nem kiűzné, hanem integrálná őket.

Ennél a bigott, fanatikus gyülekezetnél kártékonyabb, álszentebb intézmény nem nagyon létezik ma Magyarországon, pedig sokan versenyeznek az első helyezésért. Maga a magyar kormány is. Ha Németh Sándor szektája kereszténynek minősül, akkor a kereskedelmi üzletláncokat is nyugodtan be lehetne sorolni eme jámbor gyülekezetek közé.

Ezzel azonban még nincs vége szigorúan nemzeti kereszténységünk folklórikus jellemzőinek.

Derék Magyarhonban a kereszténydemokráciát Semjén Zsolt testesíti meg, stüszi kalapjában, szánalmas hazudozásaival, lovon, rendkívül álszent módon, de büszkén.

A kereszténydemokrácia ezek szerint sok mindent elvisel, ráadásul szót fogad, soha nem pofázik vissza és minden országhatárnál gondosan megtörli a lábát. Nem globális, hanem kimondottan nemzeti jellegű, esetünkben magyar. Jézus Krisztus a keresztfán, háttérben gémeskúttal és népviseletbe öltözött menyecskékkel.

Orbán nagy szerencséjére Magyarországon elvétve található egy-két igaz keresztény, akik ráadásul nagyrészt a NER-en kívül tengődnek. Megélhetési keresztényből ellenben akad dögivel. Annyian biztos vannak, mint amennyi kommunista szenvedett nálunk a rendszerváltás előtt. A két csoport között jelentős átfedés van, bár nemzetközileg is elismert halálozási mutatóink miatt ez a tábor egyre inkább lemorzsolódik. Jut is marad is.

Legyünk tehát mostantól illiberálisak helyett jó kereszténydemokraták. Sok felelősséggel nem jár, jelentősége pedig nem sok van. Az Orbán-rendszer, az Orbán-rendszer. Ha történetesen keresztény-diktatúrának neveznék, az sem okozna különösebb megütközést.

Rendkívül fontos azonban, hogy tartózkodjunk a globális ideológiák fogyasztásától.

Pinokkió szimptóma

Itt és ott. Akkor és most, aztán meg majd. Téli Palota. Ez a harc lesz tutira a végső!

A fényes győzelem után vajon mi lesz a mi kis rezedaszagú országunkkal?

Nem lehet könnyű Orbán szakinak és baráti körének kétfrontos hazugságot vívniuk. Iszonyatos energiákat emészthet fel annak koordinálása, ki, mikor, mit hazudjon, majd később miként tagadja le azt oly módon, hogy végül a totális káosz összeálljon valami harmonikus egésszé. Ez már-már művészet. Polifónkus mű a NER szimfonikus zenekar előadásában, Orbán Viktor vezényletével.

Valami olyasmi lehet ez mint Poblicska úr esete, aki kizárólag praktikus okokból tartott magának szeretőt. Az illető ifjúként meggondolatlan és tapasztalatlan volt, ami egészen természetes. Ennek következtében azonban elkövette azt a hibát, hogy vagyontalan lányt vett feleségül. Mivel munkára nem szívesen pazarolta volna el értékes életét, úgy gondolta kinéz magának egy gazdag özvegyasszonyt, akiből kellő kitartással és pompás potenciával rengeteg pénzt csalhatna ki. Tervei pompásan sikerültek. A baj csupán az volt, hogy keservesen megszerzett jövedelmét minden esetben elkártyázta, nőkre, ruhákra, mulatozásra költötte, így felesége még szegényebb lett, neki pedig valahogy el kellett számolnia az idejével. Hitvesének ezért azt hazudta, van egy ronda, undok, öreg nagynénje, akit nem szívesen mutogatna nyilvános helyen, de a remélt busás örökség fejében kénytelen a banya néhány szeszélyét elnézni, valamint rengeteg drága időt rá pazarolnia, ami hatalmas lelki erőfeszítéseket kíván tőle, mármint a talpig becsületes Poblicska úrtól. Feleségét azzal hitegette, bár a tánti jelenleg még rendkívül egészséges, Poblicska minden tőle telhetőt megtesz családja boldogulása érdekében, még pedig oly módon, hogy arzén segítségével apránként megpróbál változtatni ezen a tarthatatlan helyzeten, ami azonban időbe telik. Felesége kellőképpen megértő és naiv volt, úgy is mondhatni túlságosan együgyű. Számára Poblicska jelentette az egyetlen támaszt, a szegénységet pedig szép lassan megszokta.

A tánti/szerető azonban, ismerve annak kétes jellemét, nem szándékozott semmit sem a férfire hagyni, bár Poblicska mindent elkövetett annak érdekében, hogy ezt az üzletet összehozza. Rendszeres jövedelemforrását a férfi emiatt kénytelen volt életben tartani.

A rendíthetetlen hazudozás Poblicskát gyakorlottá tette, elméjét megélesítette, fantáziája nem ismert határokat. Egyre bonyolultabb történeteket eszelt ki, amit néha kártyapartnereivel is szívesen megosztott. Ők emiatt felnéztek rá, bár egy kicsit irigyek is voltak független életvitelére, gátlástalanságára. Minden a legnagyobb rendben ment, végül Poblicska hűséges felesége egy idő után megunta a hosszú várakozást és inkább meghalt. Minden jó, ha a vége jó.

Orbán számára a hazugság egyfajta létformává vált. Erős függőség alakult ki nála, amitől külső segítség, rehabilitáció nélkül képtelen megszabadulni. Mára valószínűleg már ő is hisz magának. Miért is ne? Rendkívül sikeres és nagy tekintélyű politikussá vált, akit barátai tisztelnek, ellenségei félnek. Orbán egyre inkább olyan emberekkel veszi körül magát, akik azt mondják számára, amit ő szeretne. Az új kormány összetétele pompásan igazolja ezt a sejtést.

A Nagyúr csodálatos, virágzó, fejlődő országot képzel maga köré, csupa-csupa derűs, mosolygós, egészséges, boldog emberrel megtöltve. Mivel a környezetében mindenki ezt hajtogatja, valószínűleg egyre kevésbé képes elszakadni eme idilli álomvilágtól. Magyarország számra az Édenkertet jelenti, amelyet azonban a Sátán örökös ármánykodása veszélyezteti. A valóság a szemében lassan szemenszedett hazugsággá, sőt aljas árulássá vált. Más erős vezetők is beleszerettek már ebbe a csábító fata morganába, miért pont a mi Gazdánk lenne ez alól kivétel. Ezek az életpályák általában tragédiával szoktak végződni.

Ezt a csodás birodalmat kívánja elorozni tőle egy ronda, undok tánti, aki most odarendelte magához. Havasi Berci, kincstári üzenetrögzítő szerint azért, hogy az európai parlamenti választási felkészülésről diskuráljanak egy jót, tea és aprósütemények mellett. A nagynéni szerint ez nem egészen így van, mivel ő Orbán viselt dolgait és jövőbeli elképzeléseit szerette volna tisztázni.

Az ország nagy része nem fog értesülni arról, hogy „német sajtóértesülések szerint azért hívták meg a kormányfőt, hogy megtudakolják tőle: folytatni kívánja-e Magyarország átalakítását illiberális demokráciává”. Micsoda naiv lelkek! 2/3-os többsége birtokában természetesen mindenképpen „folytatni kívánja” ezt a számára oly nemes küldetést. A „nép” ezt kívánja tőle, ő meg van olyan szíves, és teljesíti.

Az, hogy odakint Manfred Weberrel pontosan mit tárgyalt Orbán nem fogja lehozni az MTI. Így marad nekünk Havasi Bertalan szíves tájokoztatása, amely itthon hivatalosnak számít, így annyit is ér.

Egy év múlva európai parlamenti választások lesznek. Addig a kormánysajtó folyamatos haditudósításokkal és sikeres csatákkal fogja szórakoztatni borzongásra vágyó olvasóközönségét. Mindenki aki mást állít, mint a magyar kormány, idegen érdekeket fog szolgálni, hazaáruló lesz, akit ki kellene toloncolni az országból etc., etc. Elégtétel, orrba verés, saját taknyon csúszás, meg ilyesmik… Majd a Bayer kimondja. Azért fizetik. Jól.

Jövőre az mindenképpen ki fog derülni, Orbánnak sikerül-e szétvernie az Európai Uniót, illetve leválasztania róla a keleti blokkot. Az, hogy Magyarországgal ebben az esetben mi történik, erősen kétséges. Sok jó valószínűleg nem. Orbán számára ellenben mindez hatalmas győzelem, az általa emlegetett elégtétel lenne.

„Szomorúan olvastuk azokat a cikkeket, amelyek Az idők jelei elnevezésű társadalmi kezdeményezés Újra néven nevezzük című kötetével kapcsolatban láttak napvilágot. A szóban forgó írások olyan színben tüntetik fel a kiadványt, mintha azt a kötet szerzői a jelenlegi kormány vagy egy konkrét politikai párt kritikájának szánták volna. Ezzel a kiadvány szerkesztői és írói nem tudnak és nem is akarnak azonosulni.” (A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, a Magyar Polgári Együttműködésért Egyesületnek és a Professzorok Batthyány Körének közös közleménye)

*******

Mélyen tisztelt Igazgató úr!

Szomorúan olvastam azokat a felháborító megjegyzéseket, amelyek a „Keresztény elvek egy vállalat vezetésében” című kör email-emmel kapcsolatban árasztották el a vállalatunk üzenőfalát. Mélységesen felháborít, hogy gátlástalan, betegesen hazudozó személyek eme őszinte, jó szándékkal írt írásomból önkényesen kiragadott részletekkel azt bizonygatják, vállalatunk feddhetetlen vezetősége szélhámosokból, erkölcsi hullákból, hétpróbás gazemberekből, valamint idióta dilettánsokból áll.

Ha valaki figyelmesen, kellő jóindulattal és egészében olvassa el azokat az állításokat, melyeket a rám oly jellemző szerénységgel, visszafogottsággal bátorkodtam leírni, azonnal rájöhet arra, én mindezekkel a valótlan rágalmakkal ellentétben pont ezek ellenkezőjét állítottam.

Az igazgató úrnak mindenképpen tudnia kell arról a felháborító tényről, miszerint hitvány ellenségeim, akiket semmiféle erkölcsi gátlás nem korlátoz, aljas támadást indítottak ellenem. Vállalatunk vezetőségére tett ocsmány megjegyzéseiket jómagam mélységesen elítélem, és az igazgató úrhoz hasonlóan, amint módom adódik rá, erkölcsi, jogi és nem utolsó sorban anyagi elégtételt kívánok venni ezen gátlástalan semmirekellőkön.

A mélyen tisztelt Igazgató úr valószínűleg tisztában van szerény személyemmel kapcsolatban azzal, miszerint én minden körülmények között kiálltam az igazságért, bátran felemeltem hangomat az elesettekért, különösen a keresztény árvákért és özvegyekért, bőszen ostoroztam az anyagai javak esztelen hajszolását, ráadásul elítéltem a paráználkodás mindenféle formáját, elsősorban a szodómiát, mely már vállalatunk meghitt, keresztény közösségében is felütötte fejét.

Én, mint jámbor, istenfélő családatya mély megdöbbenéssel értesültem arról, hogy két megtévedt munkatársunk, név szerint Marek Gábor és Simonek Zsolt közös háztartásban élnek, feltehetően bujálkodás céljából.

Az igazgató úrral tökéletes egyetértésben magam is büszkén vallom azt, egy sikeres vállalat működésének alapja dolgozóinak erkölcsi tisztasága, feltétlen hűsége, nemzeti és keresztény értékeink tisztelete, védelme, valamint más, nálunk kicsit nagyobb, de már évtizedek óta hanyatló vállalatok ártalmas befolyásának megakadályozása. A szakértelem ebből a szempontból lényegtelen, úgy is fogalmazhatnék elhanyagolható, valójában csupán megtévesztésül szolgál.

Az általam említett, szigorúan keresztény alapokon nyugvó kör email-emmel kapcsolatban bátran és őszintén szeretném kijelenteni az alábbiakat. Akik ismernek, azok jól tudják, jómagam mindig egyenes, őszinte ember voltam, akit cseppet sem motiváltak egyéni ambíciói. Soha nem kerteltem. Minden cselekedetem, megnyilatkozásom kizárólag azt a célt szolgálta, hogy vállalatunk sikeres és legfőképpen keresztény legyen. Isten segedelmével hatalmas piaci részesedére tehetünk szert és ehhez mindössze buzgó imádság, hozzá szilárd, rendíthetetlen hit szükségeltetik. Valamint az, hogy minél előbb megszabaduljunk ezektől a Marek-, Simonek-féle eltorzult lelkű alkalmazottaktól.

Az említett email-emben található megjegyzésekkel kapcsolatban az alábbi konkrét kiigazításokat szeretném az igazgató úr elé tárni, melyeket, ismervén az igazgató úr végtelen bölcsességét, pártatlanságát, valamint kimagaslóan magas, keresztényi erkölcsét, remélem méltányolni fog. Az én sorsom az ügy szempontjából teljesen érdektelen. Én írok levelet magának, de kizárólag az elveim miatt. Kell több? Nem mond ez eleget? Keresztény mártírjainkhoz hasonlóan, bátran és büszkén hozok meg minden áldozatot, mivel az igazság nem maradhat titokban.

Legyek inkább Szent Sebestyén, irgalmatlan mennyiségű nyílvesszővel a testemben, de szigorú elveimet sohasem fogom feladni. Ha az általam említett szent testébe nagyjából 10-15 nyilat eresztettek bele, én bátran vállalom akár a százat is. Ha pedig mindezt túlélném, pribékjeim nyugodtan bunkózzanak halálra, utolsó szavaim akkor is ezek lesznek:

– Hitem soha, egyetlen pillanatra sem ingott meg keresztény vállalatunkban és annak bátor, kiemelkedően tehetséges igazgatójában. Ennek tudatában nyugodt lelkiismerettel hagyom itt az árnyékvilágot.

Abból, miszerint én a következőket írtam: „A mi igazgatónk egy korrupt, dilettáns, félkegyelmű varacskos disznó” természetesen egy szó sem igaz. Keresztényi hevületemben csupán sajnálatosan elfelejtettem odaírni a folytatást, miszerint „...lehetne, mint arra számos példát felhozhatnék, de elég csupán bárhol megemlítenem az igazgató úr nevét, mindenki tisztában van azzal, az ő tiszta jellemét egyetlen folt sem csúfítja el, hiába rágalmazzák őt folyamatosan megátalkodott ellenségei.”

Levelemben azt állítottam, hogy Matusek osztályvezető egy kapitális barom. Ezt nem tagadom, de ellenségeim ez esetben gátlástalanul csúsztatnak. A biztonság kedvéért a kereszténység mellett egyebek közt a hinduizmust is buzgón gyakorlom. Ennek a ténynek a fényében a „kapitális barom” a legnagyobb tisztelet kifejezését jelenti. Azt is mondhattam volna, „Az osztályvezető úr egy jó nagy marha”, de a barom kifejezést helyénvalóbbnak tartottam, mivel ez jóval markánsabb.

„Vállalatunk vezetősége gátlástalanul és megállíthatatlanul lop”, ami első olvasatra ordas nagy hazugságnak tűnik részemről, de engedtessék meg nekem az igazság teljes kifejtése.

A számítógépem billentyűzetén, közvetlenül az „Enter” billentyű felett található egy balra mutató nyíl amelynek funkciója már régóta furdalta kíváncsiságomat, de mivel visszafelé mutat, tartózkodtam a használatától. Sajnálatos módon egy gyenge pillanatomban engedtem az ördög csábításának, és jó párszor megnyomtam. Később megdöbbenve szembesültem azzal, hogy az alábbiakat töröltem ki eme Isten ellen való billentyűzettel: „.. állítják folyamatosan ellenségeink, de ennek semmi alapja sincs, mivel mi, velük ellentétben tiszteletben tartjuk a VII. parancsolatot, mi szerint: Ne lopj!. Ezért is vagyunk Isten kegyelméből ilyen egészségesek.” Ez a nyílt, őszinte véleményem.

Feltétlenül ki kell hangsúlyoznom, amit mások gátlástalan harácsolásnak próbálnak beállítani, az csupán vezetőségünk véres verejtékkel elvégzett áldozatos munkájának, valamint vállalatunk védelmének jelképes javadalmazása. Afféle jelentéktelen alamizsna az idegen érdekek kiszolgálói ellen küzdők számára.

Remélem mindezek fényében a tisztelt Igazgató úr nem ad hitelt az ellenem indított aljas, nemtelen támadásoknak, és továbbra is igényt tart szerény szolgálataimra.

Maradok őszinte, feltétlen híve:

Zachar Pál

az Ön leghűségesebb ganajtúrója

Caricature by Claude Serre

Fénykórság

– Azt hiszem a közeljövőben meg fogok halni, doktor úr – sóhajtotta lemondóan özvegy Orlanda Gouveia. Az idős hölgy gyászos kijelentése ellenére bizakodóan nézett Dr. Paulo Mascarehnasra, aki derűs arckifejezéssel nyugtázta Gouveia asszony közeli halálhírének sokadik bejelentését.

– Ezt bízza csak rám nyugodtan, kedves senhora Gouveia. Higgye el, rendkívül nagy tapasztalatom van ezen a területen. Készülődjék csak nyugodtan az örök fényességre, de az örököseit nyugtassa meg azzal, semmi okuk a nagy sietségre, mivel ön kiváló egészségnek örvend. Remélem nem szándékozik mostanában egy vonat elé vetni magát? Nem lenne bölcs döntés.

Orlanda Gouveia szigorú, szemrehányó tekintettel válaszolt az orvosnak:

– Maga aztán mindenből képes tréfát űzni, doktor Mascarehnas. Az egyik nap az ember még nehézkesen vonszolja magát ide-oda, másnap pedig már mások teszik meg vele ugyanezt.

– De mit tehetnék az ön érdekében, asszonyom? Esetleg megpróbálhatok rontani az egészségi állapotán, senhora Gouveia. Mi lenne, ha rászokna a dohányzásra, esetleg valamelyik ütősebb drogra? – javasolta az orvos.

– Már megint csak a bolondját járatja egy szegény, védtelen özvegyasszonnyal, aki éppen a halálára készül – válaszolta sértődötten tia Orlanda. – Azért köszönöm doktor úr a felírt gyógyszereket, bár a mennyiségüket az állapotomhoz képest kissé kevésnek találom. Isten önnel, doktor úr. Talán most találkoztunk utoljára.

– Senhora Gouveia, ön már jó pár éve készül arra, hogy békésen elhunyjon, de ennek megvalósításába mindig becsúszik egy kis hiba. Történetesen az, hogy folyamatosan életben marad – felelte mosolyogva az orvos. – Mas à vista, senhora Gouveia!

Az idős asszony feladta a küzdelmet. Nehézkesen, nyögdécselve kászálódott fel székéből, majd ennek kissé ellentmondva, frissen és fürgén hagyta el a rendelőt.

Miután Gouveia asszony becsukta maga mögött az ajtót, az orvos asszisztenséhez, Izelia VHG-313-hoz fordult.

– Látod, Izelia. Ez lehet a hosszú élet titka. Korán el kell kezdeni haldokolni, aztán alaposan elnyújtani a dolgot.

– Hatékony módszernek tűnik – felelte Izelia VHG-313, aki furcsa neve ellenére nem robot, hanem élő személy volt.

A lány szülei annak idején képtelenek voltak megegyezni abban, hogy az újszülött melyikük családjának nevét kapja meg. Hetekig tartó, fizikai erőszaktól sem mentes, kemény csatározás után végül kiegyeztek akkori kocsijuk rendszámában.

Izelia megjelenésében legfeltűnőbb a haja volt. Frizurája nem sokáig tétlenkedett a fején, úgy értve, hogy folyamatosan váltogatta színét, formáját, állagát és mennyiségét. Jelenleg középhosszú állapotban létezett, szürkés színét néhány helyen diszkrét égésnyomok tarkították.

– Akkor hát, rohamra fel, Izelia – adta ki utasítását az orvos. – Jöhet a következő szenvedő organizmusunk. Izgi, mi?

A lány mosolyogva megnyomott egy gombot, amely a váróteremben zöld fénnyel jelezte, szabad a leszállópálya.

Magas, vékony, feltűnően sápadt, sötét hajú férfi lépett be az ajtón. Zavartan körbenézett, majd óvatosan becsukta maga mögött az ajtót.

– Üdvözlöm, doktor úr! Kisasszony. Önt is természetesen – szólalt meg csendesen.

– Szép jó napot, kedves Galhardo úr! Mivel aranyozhatnám be ez utóbbit a magam szerény eszközeivel? – érdeklődött doktor Mascarehnas, majd így folytatta – Az ön teljes neve ha az emlékezetem nem csal, Bruno Galhardo. Remélem nem változtatott ezen a szép szokásán. A születési idejét is gondolom gondosan megőrizte számunkra. Szabadna megtudakolnunk?

– Hogyne – felelte Galhardo. – Maradtam a megszokott Bruno Galhardnál. 1968. április 18-án születtem.

– Remek évjárat – jegyezte meg erre Mascarehnas. – Az ezt megelőző időszakban rendkívül sokat esett az eső, emiatt igazán bőséges volt a gyermekáldás. Szóval mik a panaszai?

Az orvos Galhardo feltűnően sápadt arcszínét elnézve arra gondolt, a férfi valószínűleg a közeljövőben meg fog halni, de annak a lehetőségét sem zárta ki, hogy jelenleg már ebben az állapotában van. Talán vámpír vagy zombi, esetleg visszajáró lélek.

– Nem is tudom – felelte bizonytalanul Galhardo –, talán csak valami semmiség az egész.

– Jó lenne erről a semmiségről valami közelebbit megtudnom, aztán közösen összehozunk valami kórságot a maga számára. Egy csinos kis beutalót vérvételre mindenesetre fogadjon el bátran Izelia kisasszonytól. Nagyon ért ám az ilyesmik gyártásához.

– Hogyne, hogyne… – felelte a viaszosan sápadt arcszínű Galhardo. – Köszönöm szépen. Szóval, arról lenne szó… Illetve, csak azt szeretném megkérdezni öntől, doktor úr, létezik-e olyan betegség, amely derengéssel jár?

– Hűha – nézett fel meglepetten az orvos. – Ezt meg hogy érti? Szédelgés, émelygés... Ilyesmik gyakran előfordulnak. Derengésről azonban még nem hallottam. Mit jelent ez pontosan?

– Hát azt amit. Derengést. Világítok, fénylek. Ragyogok mint egy neoncső.

– Mármint csak úgy magában, illetve bőrön át? – érdeklődött Mascarehnas.

– Igen, kérem. Úgy valahogy. Az egész úgy nagyjából 4 hónapja kezdődött. Először csak halványan, alig észrevehetően. Úgy gondoltam csupán az utcai világítást verem vissza. De később a fényem egyre erősödött. Próbáltam a feleségem előtt leplezni a dolgot. Nem akartam szegényt nyugtalanítani ezzel. Mindig megvártam amíg elalszik, addig én olvasgattam. Az olvasólámpa egy ideig elnyomta a fényemet, de mára megfordult a helyzet. Én halványítom el azt. Két hete, éjszaka rendkívül nagy volt a forróság, emiatt álmomban ösztönösen lerúgtam magamról a takarót. A feleségem ekkor rám szólt, hogy ne szórakozzak vele. Hajnali háromkor már igazán lekapcsolhatnám a világítást. Be kellett vallanom neki, hogy képtelen vagyok erre. Az egész szoba fényárban úszott. Hát… ezt már nem is nevezhetném derengésnek. Ha ez így folytatódik, úgy fogok világítani, mint egy légvédelmi reflektor. Szegény feleségem, amikor konkrétan rávilágítottam a problémámmal, először rendkívül megrémült, majd elkezdett mindenfélével kenegetni. Naptej, napolaj, testápoló, fényvédő krém. Még valami fekete tempera festéket is kipróbált, de hasztalan. Simán átütöttem mindenen. Olyan lettem, mint egy fordított működésű vámpír. Rettegve kerülöm a sötétséget. Sűrű szövésű, vastag ruhákkal még valahogy el tudnám nyomni a saját fényemet, de az arcom előtt folyamatosan egy hegesztőpajzsot kellene hordanom, ami miatt úgy néznék ki, mint egy idióta. Egészen meggyőző módon.

– Rendkívül érdekes, Galhardo úr. Mondhatni tüneményes – jegyezte meg Mascarehnas. – Kérem vegye le az ingét és fáradjon be velem ide, ebbe a kis raktárhelyiségbe. A sötét miatt lenne rá szükség.

Bruno Galhardo gyorsan levetkőzött, majd az orvossal együtt bementek egy ablaktalan, kis helyiségbe.

– Most pedig lekapcsolom a villanyt – mondta Dr. Mascarehnas, majd meglepődve visszahőkölt.

– Hoppá! Nincs is felkapcsolva. Ez félelmetes! Úgy értem, ez a nappali világosság, amit maga művel, illetve áraszt. Egy pillanat.

Megfogta fényesen világító páciensének karját, majd kapargatni kezdte. Semmi. Egy alkoholos vattával elkezdte dörzsölni Bruno mellkasát. Megkérte a beteget menjen ki. Mikor a raktár sötétségbe borult, meglepődve tapasztalta, a vatta egyáltalán nem világít. Fejét tanácstalanul csóválva visszament a rendelőbe.

– Annyit biztosan mondhatok önnek, hogy fogalmam sincs mi a fene lehet ez. Nem érte mostanában erős sokkhatás, stressz, ilyesmi? Nem került kapcsolatba sugárzó anyagokkal?

– Nem, doktor úr. A fiammal, Joãóval nemrég elmentünk egy ilyen interaktív, technikai valamire. Ott gyorsan kerítettem magamnak egy Geiger–Müller-számlálót, de nem jelzett magasabb értéket. Ebből a szempontból teljesen normális vagyok. Csak ugye ez a belőlem áradó fény. Mihez kezdjek így?

– Talán próbálja meg élvezni – felelte az orvos. – Úgy értem, ha már ilyen szépen világít, akkor használja ki ezt a képességét. Barlangásszon, menjen el partikra, aztán kápráztassa el a jelenlévőket. Légitámadások során azonban ne nagyon mászkáljon az utcán. Elhiszem, hogy nem könnyű ezt elfogadnia, de gondoljon bele, más, aki például tolószékbe kényszerül, sokkal nehezebb helyzetben van. Az ugye fogyatékosság, ami pedig magát illeti, az inkább egy kis ráadás, amolyan többességesség, vagy minek nevezzem. Mindenesetre adok önnek egy kórházi beutalót, ott majd elbíbelődnek magával. Imádják az ilyesmit. Fogja fel ezt úgy mint egy vidámparki látogatást. Az összes orvosi műszert, szerkezetet kipróbálhatja. CT, MR, kolonószkópia. Csupa érdekes, izgalmas élmény. Egy-két tudományos közleménybe garantáltan bekerülhet a neve, ha hozzájárul ehhez. A magam részéről csak ennyit tehetek önért. Talán a fényerőssége egy idő után stabilizálódik, most mindenesetre kellemes, barátságos fényt áraszt. Kérem semmiképpen se hasonlítsa magát egy rideg neoncsőhöz, mivel ez komplexusok kialakulásához vezethet. Nézegessen inkább képeket különböző világítótornyokról. Ez nagyban megnövelheti az önbizalmát.

– Hát köszönöm, doktor úr – válaszolta bizonytalanul Bruno Galhardo, majd megvakarta a fejét.

– Szóval, talán nem is betegségről van szó? – kérdezte.

– Úgy vélem nem, Galhardo úr. Mindössze talán egy evolúciós ugrás. Ha az utódai is bekapcsolódnak, úgy értem elkezdenek világítani, nagy valószínűséggel erről lehet szó.

Bruno Galhardo elbúcsúzott. Miután ketten maradtak, Dr. Paulo Mascarehnas Izelia VHG-313-hoz fordult.

– Nos, Izelia. Mi a véleményed a látottakról? – kérdezte.

– Szerintem tök menő – válaszolta a lány.

– Remek meglátás! Mindig is imádtam tömör, lényegre törő megállapításaidat – mondta Dr. Mascarehnas. – A tudós elmék is minden bizonnyal valami ilyesmit fognak megállapítani, miután az orvosok és a kutatók befejezik a hónapokig tartó ki-be mászkálást szegény Bruno barátunk testében. Ez számomra egészen világos.

"Gyalázkodásba és nevetségességbe torkollott Sorosék tüntikéje." (Origo)

Na, so. Olyan tündi-bündi tüntike.

Marhaság. Most, hogy a disznófejű Nagyurat gyakorlatilag kiebrudalták Budapestről, még inkább nevetségessé vált az egész Origo szerkesztőségi – vagy diszpécserközponti – gárdája. Egy rövidke mondatba négy hazugságot belegyömöszölni bizony remek teljesítmény. Vajon hány óráig tartott az összeeszkábálása eme műremeknek és mennyit fizettek érte? Gyaníthatóan eleget. Esetleg egy jelenlegi fontos ember leküldte jól sikerült végtermékét emailben az irányítóközpontból? Mindenesetre átok reájuk, akik eladták lelküket Orbánnak! Gyalázkodás ezzel teljesítve.

Az Origo szerkesztőségét vajon ki finanszírozza? A Szentlélek, Csizmadia Lászó és baráti köre, esetleg Baron Samedie, a sírok örzője? Ez van. Gyalázkodásba és nevetségességbe torkollott Mészáros Lőrinc színvonaltalan portálocskája. 

Tüntike, mi? Mint egykor a polgári gödröcskék. A Választás.hu ábrájából szépen kirajzolódik egy kellemetlen tendencia. Az Origo viccportál sztahanovista dolgozói is láthatják, ha máshol nem, talán otthon, egy elsötétített szobában, esetleg a mellékhelységben szorongva, mondjuk a nagymama laptopján, hogy a Nagy Puhos Testvér hatalmas médiafölénye, valamint zavarosan barna propaganda-zuhataga ellenére is kezd kiszorulni a fővárosból.

Ha valaki elveszti Budapestet, az előbb vagy utóbb, de elveszti az országot is. Ha lassan is, de az igazság eljut vidékre, előbb mint szemenszedett hazugság, aztán meg, hogy az anyjuk Istenit, ez tényleg igaz formájában. Na, az lesz az pillanat, amikor jogosan beszélhetünk gyalázkodásról és még sok minden másról.

Lesz munkája a vadi új Orbán-vezérigazgatóságnak, ha rá akarják tenni mancsukat Budapestre. Az elmúlt 8 év alatt szépen lerohasztották a fővárost. A tömegközlekedés igazán példaértékű.

Az ellenzéki pártok sem játszhatják már sokáig a hülyét. Dönteniük kell az Orbán biztosította viszonylagos biztonságos és kényelmes életkörülmények, valamint a bizonytalan és sok munkával járó vidéki turnék között. Velük Orbánnak talán könnyű dolga lesz. Felvásárolja, kitiltja, semmibe veszi, megzsarolja őket, kedve szerint. Sok energiát nem fog rájuk pocsékolni. Jó szokása szerint valószínűleg szóba sem áll velük. Vitatkozhatnak majd Németh Szilárd megingathatatlan észérveivel, könnyed retorikájával.

Tüntike? Mi van, békeporontyok? Békemenetecske, meg "Lánc, lánc eszterlánc, eszterlánci cérna," "transzformált" közpénzből. Az van.

Gyalázkodásnak számít, ha a tüntetések szónokai kimondják azt, Orbán csak saját érdekeit védi, magán média és gazdasági birodalmat épített ki, törvényesítette a korrupciót, kivéreztette az oktatást és az egészségügyet? Az Origo újságírói annyira mamlaszok (Illetve félre a politikai korrektséggel. Beszari alakok, ez az igazság.), hogy már az sem érdekli őket, saját szakmai hitelességüket (?) rég lenullázták. Nagyjából annyi önálló gondolatuk van mint a középkori, másoló szerzeteseknek. Legfőbb dolguk pénzügyi egyenlegeik önfeledt nézegetése. Ha már gyalázkodásról írnak, legalább próbálják meg értelmezni azt, amiket tollba mondanak nekik a pártközpontból.

A kormány ellenes tüntetőket szerintük Soros György finanszírozza, a Békemenetet pedig maga az Ausztrál Üdvhadsereg. Majdnem mindegy, hogy honnan szereznek a szervezők pénzt, az Origó és klónjai titkos videófelvételekkel úgyis be fogják bizonyítani, hogy Soros György, Gyurcsány és a cionisták osztogatták a pénzt, ráadásul még csak nem is Erzsébet-utalvány formájában, hanem dollárban. Elég, ha a tüntetők közül valaki előveszi a pénztárcáját, aztán már mehet adásba „A lám-lám, naugyehogy!”. 

A budapesti tüntetések nem ideológiákról, pártokról, választásról szólnak, hanem konkrétan Orbán Viktor megbuktatásáról. A Fidesz által kisakkozott választási rendszer, a fékek és ellensúlyok kiiktatása, a közintézmények einstandolása miatt ez választással nem nagyon lehetséges. Még egy nyomorult népszavazást sem lehet összehozni, ha azt a Fidesz blokkolni kívánja.

Tekintsük talán az oroszlánszívű Origót a szabad sajtó etalonjának? Tekintse annak az, akinek nincs ki mind a négy kereke, illetve vigyázzba vágja magát, ha a rádióban meghallja felcsendülni Orbán Viktor lágyan karcos hangját.

Magyar miniszterelnök ellen még nem nagyon tüntettek beiktatásakor. Már ez is remek móka lesz. Érdekli-e vajon a tiltakozás résztvevőitt majd az, hogy valaki jobbikos, druida, liberális, maoista, sikeres ingatlanszakértő, esetleg városszerte oly népszerű patológus? Olyan nagyon már nem. Ezek az idők elmúltak. Lassan észre kellene venni, hogy Magyarországon nincs demokrácia, valamint azt, hogy Fidesz nem a magyar választók érdekeit képviseli, hanem csak a sajátját. Egy erőforrásokat pazarló, önfenntartó rendszerré vált. Felvásárolja híveit, méregdrága propagandával megdolgozza őket, oszt', jónapot. Jöhet a lenyúlás, ráadásul nemzeti érdekekre hivatkozva. Jól bejáratott szisztéma. Minek ilyenkor lelkizni, meg értelmetlen ideológiai vitákba keveredni? Orbán eddig is ezt használta ki, most is erre fog játszani.

A kormánypropaganda azt fogja hirdetni, a „magyar” kormány elleni „demokrácia” ellenes tüntetést Soros pénzeli, és ismét gyalázkodásba, nevetségességbe fog fulladni. Mást nem nagyon tudnak kitalálni. Ha az Origo és számtalan tesója ezt megírja, azt jelenti, alapos kontroll alatt tevékenykednek. Mily meglepő!

Orbánnak lassan nem marad más választása mint bírságolni, zsarolni, fenyegetőzni, büntetni, tiltani. Bosszút állni, elégtételt venni. Mindebből pedig bármi kisülhet. Akár még egy országos szintű gyalázkodás is.

A lehetőségek között ott van még a kussolás és a jól bevált lapítás. Majd kiderül, ha kiderül.

Rémusz bácsi meséi: Mese a rókáról és a kópé tücsök pajtásról

„Most is és mindig is arra törekedtem, hogy a 3/3-ot szolgáljam, az ő érdekeiket is szolgáljam.” (Orbán Viktor)

Ez, így, eléggé cinkes beszólás. Nagyon reklámozza Orbán a szolgáltatásait (rejtett termékmegjelenítés), ha egy mondaton belül kétszer is megemlítette azokat. Ezt a huncutságot bizony érdemes lesz gondosan felírni, mégpedig a kéménybe korommal, mivel a kormányfő szavai nagyjából annyit is érnek. Eddig is így volt, eztán’ meg majd fokozottan így lesz. Máshol ezt hívják ordas nagy hazugságnak, nálunk pedig miniszterelnöki rádióinterjúnak.

Orbán már el is kezdte kiszórni az említett 3/3-ából azokat, akik számára nem oly kedvesek. Szíves közlése alapján nem azt kell figyelembe venni amit mond, hanem akiket kinyír.

A választások előtt a Fidesz hívei kínosan hallgattak. Nem nagyon büszkélkedtek. Sorosozáson, migránsozáson kívül nem nagyon foglalkoztak mással. Korrupcióval, ilyen-olyan pénzekkel kapcsolatban nem szívesen keveredtek vitába. Érezték, az ilyen cselekedetek nem tartoznak nemzeti identitásunk kinyilvánításához. A fényes győzelem után ez stratégia megváltozott, mégpedig így:

 – Ja, bocs, dehogynem. A kedvenceink annyit lopnak, amennyit csak akarnak. Ehhez nektek semmi közötök, rohadék libsik!

Orbánnak immár hivatalos bárcája van arról, miszerint Magyarországon bármit és bárkit kifoszthat. Erre tényleg vonatkozik a 3/3-ad. Valójában most és mindig arra fog törekedni, hogy a 3/3-ad az ő érdekeit szolgálja. Akinek ez nem tetszik, az sajnos pórul járt, aztán mehet panaszkodni ahová csak akar, foganatja úgy sem lesz.

Minden rendszernek megvannak korlátai. Orbánnak most talán az az egyik legfontosabb feladata, hogy ezt mindenki tudomására hozza. Tüntetni, tiltakozni lehet, ami jelen helyzetben még hasznos is számára, mivel ebből is látszik, Magyarországon a szólásszabadsággal minden rendben van. Vígan lehet nagyon csúnyákat kiabálni a miniszterelnökre. Az MTV legfeljebb bevág hozzá néhány képet a 2006-os randalírozásról.

Ha valaki túlságosan gyakran fejezi ki elégedetlenség a „népfelség ellen”, legfeljebb felkerül egy olyan listára, amelyen már minden bizonnyal ott is szerepel a neve. Kezdődhet a gondos strigulázás.

Megtörtént tehát a rendszer visszaváltása. Visszatértünk az 1989 előtti időkbe. Irányított demokráciából átmentünk valami illiberális kulimászba, amiben a legtöbb embernek valahogy meg kell élni. A partizánokat, a városi legendákkal ellentétben, nem nagyon fizeti meg bőségesen Soros György. A gaz spekulánsnak még egy nyomorult újságot sem sikerült összekaparnia, miközben Orbán letarolta a magyarországi médiapiacot.

Lehet persze azt mondani, hogy a 444-et, meg a Kisállattenyésztők lapját Soros György finanszírozza, de közel sem olyan nagyvonalúan, mint a kormány a saját médiabirodalmát. Azt pedig talán még a legelvetemültebb Orbán-hívők sem állíthatják, hogy Simicska Lajos Soros György ügynöke lett volna. A Magyar Nemzet a narancsos választások után gyorsan meg is boldogult. Ha valaha feléled, nem lenne túlságosan meglepő, ha majdani főszerkesztőjét Bayer Zsoltnak hívnák, aki többször is tanúságát tette már elfogulatlanságának, józanságának, jámbor, istenfélő (jelenleg épp katolikus) természetének, igazságérzetének. A pornólapok között szépen elférne az ő lapja is, Magyar Trágárkodás címmel.

A dolgos, egyszerű polgár számára most az a legfontosabb probléma, hogy valahogy meg kell élnie. Ezt a vágyát nem hánytorgathatja fel számára senki. Sem ellenzéki messiás, sem valami új földesúr.

Ezt a 2018-as választást nem lehet egy vállrándítással elintézni. Orbán furcsa egypártrendszere megszilárdult. Itt az ideje az örvendezésnek, illetve az óvatos tapogatódzásnak.

Néhány apróság ugyan akad, ami gondot okozhat a győztes számára, de ezek nem túl veszélyesek. Ha az Európai Unió a bíróságok függetlenségét elengedhetetlen feltételéül szabná a kifizetések folyósításának, akkor Magyarország amolyan megtűrt kategóriába kerülhet. Az EU azonban nem a gyorsaságáról híres, az Európai Parlament ráadásul nem is támogatja az ötletet. Nem ez fogja bedönteni az Orbán-rendszert.

A legnagyobb veszélyt a rezsimre az jelenti, hogy kiemelten jutalmazza az ostobaságot, valamint a feltételek nélküli hűséget. Az új kormány összetétele rendkívül sokat elárul majd az ország jövőjét illetően. Repülős Tóni kinevezése főminiszternek azt fogja jelenteni, hogy a minisztériumokban minél előbb meg kell próbálni minden értékesebb holmit stabilan lerögzíteni, ha nem akarják, hogy azoknak lábuk keljen. Ez legyen az ő gondjuk. Tóni jelleme nem fog megváltozni.

(„Enyv: A teljesen tiszta enyv (a gelatine) csaknem szintelen, áttetsző- üvegszerüen rideg, és szagtalan, alkoholban és éterben oldhatatlan. Az enyvet ragasztásra (asztalos enyv) használják. Ragasztóképessége miatt a kalap gyártására, a posztó csinozására (appretálására), a papir enyvezésére, gipszformák készítésére, anatómiai készítményekre, a könyvnyomtató hengerek készítésére, a legjobb enyvet, a zselatint pedig a fotografálásnál (krómenyv), a kelmefestészetben, a főzésnél, meg a gyógyászatban alkalmazzák. A kereskedelemben előforduló enyvbe gyakran ólomcukrot és szódát, cinkfehéret, krétát stb. kevernek.” Forrás: A Pallas nagy lexikona)

A 3/3-ból kiszorult emberek számára az lesz majd a fő kérdés, mit engedhetnek meg maguknak. Elég lesz-e ha hallgatnak? Kötelező lesz-e templomba járniuk? Kubatov Gábornak joga lesz-e összegyűjtenie a gyónási titkokat? Munkahelyük megtartása érdekében a dolgozóknak részt kell-e venniük az állami ünnepségeken? Kiket fognak lehallgatni, majd nemzetbiztonsági okokra hivatkozva vezetőszáron elhurcolni?

Túlságosan nagy szabadságot nem érdemes remélni. Orbán ezt előre be is jelentette ez év március 15-én, a magyar néphez intézett hadüzenetében. Pofa be, megjött az elégtétel. A független sajtó bedarálása szépen halad. A rendszerellenes bloggereket nyugodtan meg lehet vádolni azzal, hogy Soros-ügynökök, nemzetárulók, bérretegők, aztán szénné lehet őket büntetni. A CÖF, mint az igazság egyetlen letéteményese, nem fogja őket megvédeni.

Szóval, Papa Doc, kíváncsian várjuk mi lesz a 3/3-on kívül rekedt latrok sorsa. A Fidesz-hívők szerint egyszerűen agyon kéne őket lőni. Ez is egy megoldás, bár nem túl elegáns, ráadásul ráfizetéses. Jóval jövedelmezőbb, ha a NAV és más állami szervek elkezdik őket szisztematikusan bírságolni, mivel ráléptek a fűre.

Schmidt, a Soros-ösztöndíja és Ránki címmel közzétett írásomra reagált Schmidt Mária helyett az írásomban nem említett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK).

Az inkriminált cikkem 2018. április 18. szerda hajnalban, 2.50 h-kor lett közzétéve.

A KKETTK közleménye a Közalapítvány honlapján az Ajánló menüpont alatt olvasható. Az engem hazugsággal vádló közlemény alatt nem szerepel dátum.

A Közalapítvány tőlem, valamint az írásomat átvevő médiumoktól helyreigazítást kérő közleménye megjelent az Országos Sajtószolgálat (OS) oldalán is 2018. április 18., 16.52 perckor, írásom közzététele után 14 órával és 2 perccel később. Az eltelt idő online tartalmak aktuális állapotában kialakult vita megítélésében lesz érdekes, erre a 14 órás reakcióidőre írásom Válasz Schmidt Máriának fejezetében még visszatérek.

A cikk alján jelzett címekre eljuttatott hivatalos válasz-közleményem:

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK) közleményében azt állítja, "nem tűnt el Schmidt Mária önéletrajzából az MTA Soros-Alapítvány ösztöndíja", emiatt a Közalapítvány helyreigazítást kér a nemgogol blogban megjelent írásom kapcsán.

Ezzel szemben a válasz-közleményem átküldése idején képernyőképekkel igazoltan mind a KKETTK honlapján (http://tortenelem.info.hu/biographies/view/7479 ), mind a Közalapítvány „Intézmények” menüpontjában, Schmidt Mária vezetői státuszához köthető öt intézmény mindegyikén: a Terror Háza, XX. Századi Intézet, XXI. Századi Intézet, Kommunizmus Kutató Intézet, 1956-os Emlékbizottság valamint a XX. Századi Intézethez szervezetileg csatolt Első Világháborús Centenáriumi Bizottság a weboldalain elhallgatja ezt a közérdekű és közérdeklődésre számot adó információt.

A KKETTK szervezetként Schmidt Mária nevét viselő, személyesen kezelt weboldala és facebook-oldala ügyében kíván helyreigazítást kérni a Közalapítvány alakulását évtizedekkel megelőző, a történész-igazgató személyes életpályája kapcsán.

Sem sajtó-helyreigazítási, sem Schmidt Mária személyéhez fűződő jogok sérelme ügyében a Közalapítvány jogi hatásköre nem terjed ki. Az írásomban közölt állítás a Közalapítvány valamennyi szervezetére bizonyíthatóan igaz.

A közalapítványt jogilag első helyen képviselő kuratóriumi elnök két hónapja halott. (http://tortenelem.info.hu/oldal/szervezet)

Ennek alapján a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány helyreigazítási kérelmét tartalmi és hatásköri indokkal jogilag semmisnek tekintem. A Közalapítvány nagy nyilvánosság előtt személyemre tett dehonesztáló kifejezésekre nem kívánok érdemben reagálni. 

Schmidt Mária személyesen kezelt online oldalainak a cikkemet követő 14 órával később bemutatott változata információ-technológiai bizonyítást igénylő vita lehet, de jogi nem. Schmidt Mária válasz-közleményemig semmilyen helyreigazítási kérelmet nem tett közzé.

A témáról részletesebb választ tettem közzé a nemgogol blogon.

Eszes Beáta

blogíró

A Közalapítvány természetesnek tartja, hogy Schmidt Mária személyes weboldalán és facebook-oldalán található önéletrajzában "az írásom idején is már szerepeltek" a Soros-ösztöndíjára vonatkozó adatok.

Én viszont nem tartom ezt természetesnek, és nem is hiszem, ugyanis kerestem ott is. Nem is életszerű, ha jelen válaszcikkem idején a közleményt közzétevő Közalapítvány Schmidt vezette hét intézeténél tagadják továbbra is az igazgatónő Soros-alapítványi múltját. Én örültem volna legjobban, ha a neve alatt találom meg nyíltan olvashatóan, ugyanis épp azt kívántam közzétenni.

Ez egy online technikai bizonyítást igénylő vita, ki, mikor, minek a hatására módosított egyedül általa kezelt online tartalmat, de ilyen irányú bizonyítási igényét nem jelezte még Schmidt Mária.

A helyreigazítást kérő KKETTK saját honlapján is titkolja Schmidt Mária Soros-ösztöndíjait

Sajnálatos módon míg a Közalapítvány a hatáskörén kívül eső ügyekkel foglalkozik közpénzen, kiderül, hogy az általa sérelmezett ügyben ők maguk alaposan sárosak: ugyanis a KKETTK nem csupán a két, általam az inkriminált cikkben megnevezett, de a központi közalapítványi és valamennyi intézményi honlapján is titkolja Schmidt Mária a Soros-ösztöndíjait.

Most már az összes intézmény honlapjáról jelen írásommal egy időben készült képernyőképekkel rendelkezem, további fölösleges közlemények elkerülése érdekében.

Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány honlapja, Közalapítvány\Szervezet\Schmidt Mária kuratóriumi tag almenüben olvasható önéletrajz, letöltés ideje: 2018. április 20., 02.36 h

Felhívtam volna erre a hiányosságra a Közalapítvány kuratóriuma vezetőinek figyelmét is, de ott kiderült, hogy a kuratórium elnöke, Balás-Piri László két hónapja elhunyt, a kuratórium másik két tagja, Tőkéczki László több, mint két hónapja, Granasztói György pedig több, mint másfél éve hunyt el. Őszinte részvétem a munkatársaknak is, de ez egy közpénzen működő és működtetni szükséges szervezet. Most kaptak újabb két milliárd forint állami appanázst, amelynek elköltését a kuratórium felügyelné elnök nélkül, három halottal. Bízzunk benne, az elhunyt elnöknek és kuratóriumi tagoknak kiutalt tiszteletdíjak valami hasznos célra vannak fordítva.

Ha már hanyagságról tesznek közzé helytállónak nem nevezhető közleményt, pótolják előbb a sajátjaikat.

Ahogy eredeti cikkemben is jeleztem, a KKETTK közpénz milliárdokból működő ernyőszervezet alá tartozó intézmények közül

a Terror Háza honlapján sem önéletrajtz, de sem vezetőségi és munkatársi információ sincs megadva.

A XX. Századi Intézetről is esett szó az inrkiminált cikkemben, ott szintén a fent megadott, kozmetikázott cv látható. Annak archiv, normál menürendszeren keresztül nem behívható felületén találtam meg a régit.

Tovább böngészve az engem hanyagsággal, hazugsággal vádoló KKETTK Intézmények menüpontját,

a XXI. Századi Intézet honlapján jelen cikkem írása idején a munkatársakat, közte Schmidt Mária fotóját és nevét megadó oldal nem interaktív, róluk a nevükön és pozíciójukon kívül semmilyen információ sincs megadva,

a Habsburg Történeti Intézetben Schmidt Mária nem tölt be vezetői szerepet,

a Kommunizmus Kutató Intézet szintén a fent látható, már ismert kozmetikázott forma-cv-t teszi közzé Schmidt neve alatt,

az 1956-os Emlékbizottság honlapja szintúgy a KKETTK-típusú hiányos önéletrajzot adja meg.

Schmidt Mária a fenti eddig hat intézet vezetőségi tagsága mellett az Első Világháborús Centenáriumi Bizottságban vezető szerepet tölt be, ő a megemlékezésekért felelős kormánybiztos. A pozícióját az I. világháború befejező évének századik évfordulóján kapta meg az Orbán-kormánytól, ezzel négy év emlékező eseményeit elveszítve. Ha olyannyira az I. világháború befejezése volt az emlékezés fókusza, nem kellett volna a háború befejezését szorgalmazó Károlyi Mihály szobrát eltávolítani a Parlament mellől. A Centenáriumi Bizottság a XX. Századi Intézettel közös honlapot üzemeltet, dacára, hogy előbbinek van külön honlapja. Természetesen a Bizottság weboldalán is a sorostalanított önéletrajz van fenn.

Válasz Schmidt Máriának

Bár Ön nem szólított meg engem, csupán három halottal körülvéve lehazugozott házi intézeteinek nagyra fújt luftballonja. Bizonyára tudja, hogy a jog ismeri a ráutaló magatartás, az életszerűtlen viselkedés és a közérdeklődésre igényt tartó kifejezéseket is.

Cikkem után röpke 14 órával, két hónapja egy halott elnökkel közpénzen vezetett szervezet azt állítja, hogy bár válaszcikkemmel egyidőben nem csupán kettő, de további öt állami finanszírozású szakmai szervezet honlapján vagy közzé sem teszi, vagy az általam bemutatott kozmetikázott szakmai önéletrajzát szerepelteti, de ezzel szemben a permanens zsidózása és sorosozása mellett épp a személyes weboldala vagy facebook-oldala büszkélkedne azzal, hogy Önt vastagon kistafírozta Soros György. Miközben kormányközeli körökben a leghangosabban sorosozókat már számbavette a média, ki tanult Soros pénzén, valami miatt Ön eddig kimaradt. Ahogy az Ön és családja tulajdonolta Figyelő Soros-listázó cikke is lefelejtette az Ön nevét, tehát ők sem tudtak az ösztöndíjáról.

Ahogy tegnap éjjel, úgy ma is rászántam az időt írásomra. Tegnap is megnéztem az Ön személyes honlapját is.

Ön vagy pótolta az Ön által egyedül és arcvesztés nélkül hozzáférhető helyeken, hogy "frappánsan", önmagát hülyére véve Soros-ösztöndíjait lobogtatva "kivágja magát" pusztán két személyes oldalára mutogatva, vagy akkor én kerestem teljesen fölöslegesen USA-ban élő professzortól kezdve az Open Society Found-tól hazai intézményi vezetőkkel bezárólag azt, amit eredetileg is szerettem volna közzétenni: a saját neve alatt, bárki által látható Soros-ösztöndíját megjelölő önéletrajzot.

Az erről szóló írásomban a részleges vagy teljes titkolás az etikai szemszögök csupán egyike.

Az inkriminált cikkem lényege abban állt, amit a KKETTK-n kívül mindenki értett:

Milyen vastag bőr kell sorosozással embereket listázni, gyűlölködni, miközben Ön is Soros pénzének köszönheti kutatói munkáinak java részét?

Milyen vastag bőr kell ahhoz, hogy az Ön fia még mindig ellenzéki képviselőnek nevezze magát, miközben családi cégük tulajdonolta hetilapban a kormányt kontrolláló embereket és szervezeteket üldöző hangnemű listát tesznek közzé, a családi cégük pedig közgyűlési határozatukban teszi lehetővé, hogy a NER-ből profitálva adómentessé váljanak?

Érdekes módon a cikkem legélesebb pontjaira nem reagált az intézete. Az írásom az Ön és családi cége etikai megítéléséről szólt.

Titkolni valamit bárkinek joga van, ezt észrevételezni nem egy becsületsértő megállapítás. Kérdés, minden helyzetben etikus-e elhallgatni valamit. Ön hét szakmai felületen titkolja szakmai pályájának Soros fizette részleteit. A titok, a titkolás, a titkolásra rámutatás nem gyűlöletbeszéd. Szemben egy holokauszt túlélő bankárt nemzetközi zsidózni és egy közösség tönkretevőjének nevezni. Eredetileg ez volt a kutatási területe, a zsidóság üldözése, közte a korabeli gúnyrajzok, plakátok, gyűlöletbeszédek. Nem ismeri fel ugyanezt a most az országot telepakolt plakátokon?

Amennyiben személyesen Ön kér helyreigazítást az eddig pontosan meg nem nevezett sérelme ügyében, ahol hiteltérdemlően igazolja, hogy az inkriminált cikkem megjelenése idején és előtte már nyíltan vállalta a Soros-ösztöndíjait, miközben hét Ön által vezettet szervezet oldalán titkolja, akkor írásom erre vonatkozó sorait módosítom.

Engem viszont Önnel szemben nem érdekel a részleges vagy teljes titkolás közti különbség, mert nem ez a fő célja írásomnak. Menjen bíróságra titkolással vádolás címszóval. 7:2 titkolja-nem titkolja arányban kell érvelnie, ez egy Oroszország-Felcsút meccsen is gyenge és nevetséges érv.

Őszintén örülök, hogy a cikkem hatására először vállalja nyilvános érvelésben - ha nem is személyesen, hanem egy halott elnök mögé bújva - Soros finanszírozta múltját. Eddig sosem tette. Ha csak ezt érte el a titkolás kifejezés, már megérte.

Bízom benne, hamarosan bocsánatot kér Anna lányával, Kristóf vejével és Péter fiával együtt a Figyelőben közzétett személyektől. Azoktól, aki még élnek közülük.

A közösség elleni uszítás bűntette pedig elmossa az Ön összes titkolásról szóló, eddig ki nem fejtett érvét.

Eszes Beáta

A keretezett válasz-közleményemet jelen írásom linkjével kiegészítve elküldtem:

az Országos Sajtószolgálatnak
ots@mti.hu

a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványnak
xxiszazadintezet@xxiszazadintezet.hu

a cikkemet átvevő

Index.hu és HVG.hu online portáloknak

Írásomat belinkeltem Schmidt Mária facebook-oldalán közzétett, engem megszólító KKETTK-poszt alatt.

A válasz-közlemény közzétételére nincs ráhatásom, ez a fent nevezett címzettek döntési hatásköre. Ahogy az is, Schmidt Mária fennhagyja-e válaszomat a facebook-oldalán.

(Fejléc fotó: pestisracok.hu)

(Benedek Tibor; 1911 – 1963)

És elmúlának az választások, de nem múlék el az bájgli, melynek hősies elpusztításából senki sem húzhatja ki magát csalárd módon, még ha olybá utálatosnak tartja is vala annak bárminemű bekebelezését, mint a gyhenna tüzét, és tevé mindezt azon oknál fogva, miszerint ezen lakmározás lészen még sokáig tartó, jól ösmervén azt a tényt, hogy bájgli pedig van rogyásig, ráadásul még készül is belőle buzgón, előreláthatólag nem tudni mennyi, de nem lészen kevés, amit majd úgy fognak hirdetni vala virágzó birodalmunkban, hogy ez jelenti a mi drága identitásunkat, mármint az irdatlan mennyiségű bájgli.

Ennyi összeesküvéselmélet még soha nem született magyarországi választásokkal kapcsolatosan. A hírekre éhes publikum szabadon csipegethet belőlük, aztán hozzáteheti a maga bizton értesüléseit. Remek módja ez a káosz képzésének, pedig a probléma megoldása rendkívül egyszerű, mondhatni két pontban összefoglalható:

1. Ha Orbán Viktornak, módja adódik a csalásra, akkor azt precízen meg is teszi. Módja pedig volt rá, számtalan alkalommal. A csalafintaságok nagy része valószínűleg nem a választások napján történt, hanem jóval előtte, nagyból 2010 (2006) óta, gondosan előkészítve, jogszabályokba, alaptörvénybe foglalva. Törve, zúzva, kaszabolva, istentelenkedve.
2. A szavazatok száma teljesen lényegtelen. Az országban egyetlen egy szavazat számít, mégpedig a miniszterelnöké, amelyik pontosan 8.265.279 darabot ér. A többi leadott voks csupán annak a látszatnak fenntartását szolgálta, hogy Magyarországon demokrácia van. Ez utóbbinak megítélése ma már inkább ízlés, neveltetés és hit kérdése. Nem érdemes tehát nagy energiákat ölni az újra meg újra számolgatásokba, mivel úgy is az fog kiderülni, Orbán Viktor rendben, érvényesen szavazott, ami bőven elég egy kétharmados győzelemhez, sőt meglepő módon, a jámbor lélek még némi önmérsékletet is tanúsított a 99 százalékhoz képest.

A parlamenti statisztériát tehát precízen összeállították. Nem hiszem, hogy az ellenzéknek beültetett képviselők egyöntetűen visszaadnák a mandátumaikat, pedig az üldögélésen, valamint Kövér László bosszantásán kívül nem sok mindent fognak tudni ügyködni. Valószínűleg önként magukba fogják tömni a felkínált bájglit, legfeljebb néha tiltakoznak majd amiatt, hogy túlságosan száraz, ráadásul kevés benne a mazsola.

Ami a legfontosabb, azt meglepő módon Mráz Ágoston Sámuel nyilatkozta a német der Spiegelnek, miszerint: „–Ezen a ponton szerintem már Orbán-korszakról beszélhetünk Magyarországon.” Bravó Csavardi Samu! Ez bizony. K. O. a javából! Ennél több elemzésre, szószaporításra nincs is nagyon szükség. Annyiban vitába lehetne szállni eme tudós és gazdag férfiúval, hogy az a bizonyos pont nagyjából a 2006-os utcai zavargásoktól számítható. Orbán nagyvezír azóta bontogatja kedvére és hatékonyan a demokráciát, aztán építgeti saját hatalmát, amit ravaszul NER-nek nevezett el, valójában azonban egy hamisítatlan, tüchtig Orbán-rendszer (korszak).

Szépen illeszkedik a Horthy-, Rákosi-, Kádár-rendszer vonalba, amit a nép annyira megkedvelt. Ezek a rendszerek egészen eltérőek, aminek kifejtése hosszú, unalmas, és olyan száraz lenne, mint egy január végi, kint felejtett bájgli. A lényeg, hogy ezeknek a különböző nevekkel nevezett rendszereknek semmi szükségük polgárokra, nekik csupán olyan alattvalók szükségeltetnek, akik befogják a pofájukat, el lehet küldeni őket háborúzni, valamint önös érdekből azzal hergelik magukat, hogy a rendszer őszinte hívei, legfőképpen különbnek érzik magukat a Föld összes etnikumánál. Nagy Magyarország, legvidámabb barakk, nemzeti önrendelkezés, elszigeteltség, paranoia, keresztény identitás, a liberalizmus gyűlölete. Ez az amit igazán kedvelnek. Legyen valaki, aki megmondja nekik, hogy egy adott helyzetben mi a jó, ki a főgonosz, a többi nem nagyon érdekli őket. A következő rendszerben úgy is le fogják tagadni, hogy két pofára zabálták a bájglit, inkább azt fogják hazudni, kényszerrel tömték azt beléjük. Aki pedig nem hiszi, az járjon utána.

Ami Orbán számára gondot jelenthet az nem a mostani választás legitimitása. Nagyjából annyira érdekli ez őt, mint a magyar egészségügy helyzete. Ő maga személy szerint teljesen legitimnek tekinti, mások véleménye pedig soha nem érdekelte. Cinizmusára jellemző, hogy a legirritálóbb, legjobban utált politikusit küldte ki a placcra strichelni, valamint önfeledten kárörvendezni. Például Rogán Antalt. Megkergették valahol? Megforgatták tollban és szurokban? Nem. Legfeljebb megtapsolták. Bujdosó Tóni egy nap alatt megdicsőült. Immár annak is elhárult minden akadálya, hogy Németh Szilárdot kinevezzék a Magyar Tudományos Akadémia élére. Majd ő megmutatja annak a sápkóros gyülekezetnek, hogyan lehet spontán megokosodni, kellő elszántsággal felfedezni a perpetuum mobilét, meg az antik műveltséget.

Akkor mégis, vajon mi lehet a rendszer névadójának legfőbb kínja, baja? Az, hogy látványosan öregszik. Ha nem sminkelik ki gondosan, őkelme a valódi koránál jó tíz évvel idősebbnek tűnik. Olyan gyűrött az arca mint egy többször használt papírtörlő. Akik ellene tüntetnek azok ellenben legfőképpen fiatalok. Simán túl fogják élni a papit. A királynak lesz még pár szép éve, aztán kap egy dísztemetést és mások kerülnek hatalomra. Ha ugrabugrálás közben valami világpolitikai játszma útjába keveredik, esetleg egy kósza gazdasági válság letaszítja trónjáról, akkor talán menekülnie kell az országból és csak a svájci bankokban reménykedhet. Az ilyesmiket előre megjósolni lehetetlen.

Ha az országnak végre szerencséje lesz, egy új politikus nemzedék nem termel ki magából valami Orbánhoz hasonló, gátlástalan kiválasztottat, aki nekiáll saját rendszerét kiépíteni. Orbán bűneiből egy ideig meg fognak tudni élni, de aztán el kell kezdeniük egy normális országot összerakosgatni. A Fidesz is valami ilyesmit ígérgetett az elején. Aztán mi lett belőlük? Arrogáns, püffedt arcú, gátlástalan, hazug despoták gyülekezete.

Politikusokért rajongani emiatt aztán több mint bűn, inkább hatalmas hiba. Nagyjából annyira lehet megbízni bennük, mint egy bőbeszédű, mindenre szakszerű kifogást találó vízvezetékszerelőben, bár ő jóval kevesebb kárt tud okozni.

Mindenesetre egy ideig tömhetjük magunkba pukkadásig a bájglit.

„És akkor elmúlt a karácsony hete, de nem múla el a bájgli!” 

Schmidt Mária hosszú évekig élt Soros-ösztöndíjakból külföldön, az utolsó árulkodó szakmai önéletrajzát viszont elfelejtette eltüntetni.

A kormánybiztos-történész körül elfogyott a levegő: a célponttá tett civil szervezetek és tudományos személyiségek mellett az Egyesült Államok, az MTA Elnöksége és az ELTE-ÁJK Alkotmányjogi Tanszéke is elítélte a diktatórikus rendszereket idéző gyűlöletkeltő listázást.

Schmidt Mária és gyermekei, dr. Ungár Anna és Ungár Péter családi cége tulajdonolta Figyelő hetilap egy ún. Soros-listát tett közzé a Spekuláns emberei címmel, ahol két oldalon keresztül, saját megfogalmazásukban névsorolvasást tartanak azokról, akik Soros György pénzén ármánykodnak a haza ellen. Mielőtt írásom slusszpoénjára, a történészasszony ösztöndíjaira és azok eltitkolására rátérnék, érdemes megfigyelni a névsort alaposan: szerepel rajta Szél Bernadett, az LMP  - Hadházy Ákos lemondása óta - már és még önálló elnöke is:

                Fotó: Figyelő, 2018. április 12-18. (15. szám)
                Csanády István: A spekuláns emberei / Névsorolvasás

A Lehet Más a Politika jegyében minap lezajlott tettlegességi botrány óta - ám valószínűleg nem miatta - elnökségi posztjáról lemondott, de mai napig pártképviselő Ungár Péter pénzén belistázták a pártelnöküket, Szél Bernadettet is. Mindeközben a Figyelőt társtulajdonló nővér, Ungár Anna jogászi pályáját félretéve az LMP-közeli online média, az öccsét is foglalkoztató Reflektor.hu irodáját lakberendezi. A laptulajdonos család olyannyira "független" a náci és állampárti időket idéző listázási módszertől, hogy a Figyelő hetilapot Ungár Anna férje, Schmidt Mária veje, Berecz Kristóf igazgatja, aki egyben az LMP-s Reflektor.hu kiadója mögött is befektetőként áll.

Ungár Péter azt állítja, semmi haszna a Figyelőből, nincs ráhatása sem. Nincs más megoldás, akkor nyilván puszta élvezetből tartja meg társtulajdonát benne, és köti az Ungár nevet, azzal együtt pedig az LMP-t is a lapban megjelent tartalomhoz.

Ránki György és Soros György tették történésszé Schmidt Máriát

Feltehetőleg, ha ma látnák tanítványuk módszereit, erősen meggondolták volna ezt. A fiatal Máriához igen közel álló, a hazai történész szakmát intézményesítő Ránki György történész  felkarolásával Schmidt egyetemi évei után belevetette magát a zsidó történelem és holokauszt tanulmányozásába, több alkalommal az USA-ban és Izraelben is volt ösztöndíjas, például Bloomington Indiana Egyetemén, ahol Ránki alapított magyar tanszéket és konferencia központot. Ránki a nemzetközi történészvilág – és az 1980-as években, mondhatjuk, a tudományos diplomácia – meghatározó személyisége is volt. Nehéz megérteni, ilyen múlttal mi vitte rá a történészasszonyt a "nemzetközi zsidózás" penetráns gyakorlatára.

Schmidt Mária saját szakmai önéletrajza tanúsága szerint is évekig élt és kutatott a Soros Alapítvány ösztöndíjaiból

A most őt és lapját a sorosozásért elítélő MTA szervezeti keretein belül, Ránki igazgatósága alatt a Történettudományi Intézetnél szintén Soros pénzén lehetett Schmidt több más pályatársával kutató a 80-as évek második felében, ahogy két külföldi, többéves ösztöndíját is a bankár-mecénás szponzorálta. Schmidt egyetemi évei után mintegy 18 évig nem volt állásban, zömmel ösztöndíjakból élt, "szabadúszó" múltjáról úgy nyilatkozott egy nőmagazinnak, hogy nem szeretett volna elköteleződni.

Egy időben Schmidt "Soros-ügynök" múltja még elérhető volt a Terror Háza honlapján, de azóta sem ott, sem a XX. Századi Intézet, sem saját honlapján ezt nem hirdeti. A róla szóló, nyilvánvalóan nem általa szerkesztett  wikipedia-szócikk csak érintőlegesen utal rá. Egy archív webfelületet viszont óvatlanul fent felejtett a világhálón, ami a XX. Századi Intézet nyitó weboldalán található menüpontokból indítva nem, csak guglival érhető el. Amennyiben cikkem olvasása után Schmidt szeretné eltünteti az utolsó nyomokat is, a http://archiv.xxszazadintezet.hu/bemutatkozo/schmidt_maria.html url-linkről cikkem megjelenésekor letöltött képernyőkép itt érhető el:

Schmidt Mária a nemzetközi történész szakmába elhivatottsága, szorgalma és ebből kifolyólag szaktudása híján sosem tudott integrálódni. Egyik utolsó, mérvadónak számító nemzetközi konferencia részvételén, 1995-ben, Bécsben a történész publikum hangosan kinevette, amikor A Bárdossy perről. Az első kirakatper című előadásán kifejtette, hogy "minden olyan per kirakatpernek tekinthető, ami a nyilvánosság előtt zajlik, pl O.J. Simpson-pere."  Ezzel az abszurditással mentegette azt a Bárdossy László miniszterelnököt, aki az 1941-es kőrösmezei deportálás idején töltötte be hivatalát, ez volt az Endlösung terve előtt már fél évvel Magyarország által önálló hatáskörben végrehajtott, a magyarországi holokauszt első felvonásának tartott népirtási akció.
Schmidt ezen a bécsi konferencián 42 éves volt, minden szellemi és anyagi támogatása megvolt, hogy ne ekkora ostobasággal cáfoljon rá mindarra, amit Ránkinak és Sorosnak köszönhetett.

Annak a Soros Györgynek a pénzén, aki a nácik elől elmenekült, és annak a Ránki Györgynek a tanítványaként és felkaroltjaként, akit Auschwitzba hurcoltak, onnan túlélőként szabadult, Schmidt Mária ma zsidózik és sorosozik. Ránkit az 1950-es években „osztályidegenezték”, majd a pesti és az emigrációs intrikákban „zsidózták”, most tanítványa ugyanezt teszi, többek között fia és lánya szellemi közösségével is, veje igazgatásával és ugyanezen fia és lánya  pénzén.

Mennyit hoz a családi konyhára a zsidózás és a NER kritikusainak hatékony üldözése?

A Schmidt-Ungár ingatlanbirodalom, a Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési (BIF) Nyrt. ún. szabályozott ingatlanbefektetési társaságként (szit) mentesül a társasági és a helyi adó alól, és más illetékeket sem kell leróniuk. Egy 2011. óta érvényes törvényt a parlament 2017. júniusában úgy módosított, hogy már tőzsdei cégeknek is érdemes megszerezniük a szit-státuszt. A Schmidt-Ungár család többségi, 75 %-os tulajdonában álló BIF a módosítás után két hónappal rendkívüli közgyűlésén szótöbbséggel jóváhagyta, hogy kezdeményezik a cég szabályozott ingatlanbefektetési társaságként (szit) való nyilvántartásba vételét.

Természetesen sem Schmidt Máriának, sem gyermekeinek, Ungár Péternek és Ungár Annának, sem pedig Anna férjének, Berecz Kristófnak semmi haszna nem származik a NER-ből, kormányközeli cégeikkel történő spekulációkból. Sem pedig abból a zsidózásból, amellyel a NER-t és a kormányt kritizáló, azt kontrolláló szervezeteket támadják.

Az ellenzéki választó pedig lelkesen szavaz továbbra is az LMP-t a NER-ből és zsidózásból pénzelő Ungárra.

Eszes Beáta

Fejléc fotókollázs:
Soros György - TASSZ
Schmidt Mária - Hajdú-Bihari Napló - hbn
Ránki György - Népszabadság - nol.hu