/Fotó:  Mérce/

HOZZÁTOK SZÓLOK. Igen, hozzátok, fanyalgókhoz, akik homlokráncolva, vitriolos szavakkal, nagy-mérgesen, esetleg sajnálkozva, de mindenképpen bántó minősítésekkel szóljátok le minden tüntetés után azokat, akik erre a legkevésbé szolgáltak rá: az aktívakat. Ilyenkor jön az unalomig megszokott számháborúsdi (melyikőtök tudja jobban alábecsülni a megmozduláson részt vettek számát), a beszédek cikizése, a szervezők éles kritizálása – mindez persze a bennfentes kívülálló szemével, vagy ami még rosszabb, sajnálkozva, a változást mindenkinél jobban akaró elemző képét magatokra öltve.

A szombati szakszervezeti tüntetést is követték hasonló reagálások a részetekről, egészen az olyan, szélsőséges felhangokig, melyek szerint a gyáva rendezők szokás szerint szélsebesen bejelentették, a eseménynek vége – csak azért, hogy ezzel a történések esetleges elfajulásáért átpasszolják a felelősséget másokra.

NEM ÉRZITEK, hogy elég már a hírhedt magyar harciasság hangoztatásából és mások folyamatos pocskondiázásából? Aki annyira bátor, menjen és egyetlen rohammal vegye be a Parlamentet - egyedül, vagy a hozzá hasonló fotelvakmerők társaságában -, akinek viszont a feje helyén nem lufi van, inkább használja azt gondolkodásra. Aligha mondok újdonságot azzal, hogy a diktatórikus hatalmakat elsöprő mozgalmak nem parancsszóra születnek a világban – létrejöttükre, gondos szerveződésükre megérnek a körülmények. Ameddig néhány ezren vannak csupán egy-egy megmozduláson, addig hiába is mondanák a szervezők, hogy: most pedig induljunk el előre és próbáljunk meg bemenni a Parlamentbe, abból legfeljebb személyi sérülésekkel is járó tumultuózus jelenetek következnének, érdemi eredmény nélkül.

És ne feledjük, minden ilyesmi csak újabb lehetőséget adna a kormányzatnak „a nemzet biztonsága érdekében” történő további szigorításokra, amelyek csak megnehezítenének mindenféle szerveződést.

A RENDEZŐK akkor vághatnak bele a siker reményében a megmozdulások új szintre emelésébe, ha a felháborodás nem a hozzátok hasonló műforradalmárok írásaiban, megnyilatkozásaiban és nem a tőletek eltérően aktívak leszólásában nyilvánul meg, hanem a megmozdulásokon, a tüntetéseken részt vevők számában. Amikor ti magatok is ráébredtek saját személyes felelősségetekre, és amikor “az ország” számára nyilvánvalóvá válik, hogy amit Orbán a bűntársai segítségével épít, az még a hívei túlnyomó többségét is romlásba dönti (még ha az agyatlanok egyelőre nem is fogják fel), vagyis amikor a tömeg súlya, puszta jelenléte előbb-utóbb vérontás nélkül meghátrálásra kényszerítheti a kivezényelt rendfenntartókat.

Addig meg lehet egymást - persze, saját magatokat még véletlenül sem, mindig a többieket - szidni. Lehetni lehet, csak éppen semmi értelme. Miközben annyira, de annyira adja magát a kézenfekvő és egyetlen megoldás: minden normális, demokratikus erőnek, civileknek és szerveződéseiknek, pártoknak és táboraiknak: egymásra KELL találniuk. Félretéve vélt vagy valós sérelmeket, nem tulajdonítva nagyobb jelentőséget a tolerálható nézetkülönbségeknek, mint amekkorák valójában.

HA KÉPESEK LESZÜNK a prioritások figyelembe vételével felállítani - és betartani - a fontossági sorrendet, akkor és csak akkor válik realitássá, hogy végre fel tudjuk állítani Orbánékat.

Hogy aztán le lehessen ültetni őket.

Válaszolt levelemre a D.A.S. Zrt. Mi történik, ha az orbáni diktatúrában felmorzsolódó szélsőjobb a korábban általuk szidott nemzetközi cégpiacon próbál szerencsét? Van-e dolga a versenyszférának a kirekesztő társadalmi magatartással?

Kifizetetlen önkormányzati számlákkal, közokirat hamisítással, sikkasztás és nagy értékű, költségvetési csalás gyanújával is megbukott volt érpataki jobbikos polgármester Magyarország vezető jogvédelmi biztosító cégének kampányol, a hazai piacon egyedülálló jogvédelmi szolgáltatásainak értékesítő tanfolyamát végezhette el. A 444.hu vette észre Orosz Mihály Zoltán facebook-bejegyzését még augusztus 12-én, vasárnap késő este, miszerint a korábban cigányozó és buzizó polgármester jogvédőnek állt.
(A narancs színű kiemelés alatt átlinkelt facebook-kép cikkem írásakor, 2018. augusztus 13-án, késő este még látható volt Orosz oldalán, írásom címlapképén az arról készült képernyőkép látható.)

Magyarországon a versenyszféra igyekszik nem tudomásul venni, mi történik a közéletben. Ezek a cégek és munkatársaik egyelőre még haszonélvezői az idehaza kiépülő diktatúrának, de részben ők is tartják életben Orbán formálódó pártállamát.

A cégpiac, a versenyszféra közéleti reflektálatlansága ennek tükrében lesz érdekes írásomban. Többüket lassan utoléri az a jogtiprás, amely már sokak munkáját és életét lehetetlenítette el idehaza, utalok például a kiskereskedelmi szférát érzékenyen érintő vasárnapi boltzárra. Egyelőre csendes kapituláció érzékelhető idehaza attól a versenyszférától is, amelynek hathatós eszköze lenne arra, hogy fékezze a kormány jogtipró intézkedéseit, egyúttal reflektáljon olyan szélsőséges társadalmi jelenségekre, amelyek igyekeznek azokat is túllicitálni. A piacon ugyanis nincs bőrszín, vallás, szexuális orientáció, mi több, maguk a cégek vezetőinek nem ismert identitását is sértheti az a magatartás, amivel mások mellett Orosz Mihály Zoltán és eddigi pártjai kérkednek, fenyegetőznek immáron 13 éve. Tévedés tehát azt gondolni, hogy a versenyszféra megúszhatja azt, hogy részt vegyen egy demokratikus társadalmi berendezkedés fenntartásában.

A sorra bukott politikusok kezdenek ráfanyalodni a nyílt munkaerőpiacra. Mi történik, ha egy neonáci pályázik egy jogvédelmi szolgáltatást árusító céghez állásra?

Orosz a facebook-borítóján kezdetben még nem nevezte meg, melyik cégről van szó, ahol polgármesteri székét, így a tuti közpénzt elveszítve munkába állni készül, így a hírt átvevő médiumok egyike sem utalt cégnévre. Mindegyik híroldal mint "jogvédőt" aposztrofálta a bukott érpataki polgármestert a céges vizsgájáról szóló eredeti híradásában. Ez a sorrendiség a biztosító cég később kiadott nyilatkozata tükrében fontos momentum.

Orosz egyenesen kampányolni, ügyfeleket kezdett toborozni az oldalán a sikeres szakmai vizsgája kapcsán:

"Akit érdekel az ilyen típusú jogvédettség az egész családja és gépjárművei vonatkozásában az keressen bátran, mert ingyenes, személyre szabott jogvédelmi tanácsadással tudok szolgálni ezeken a jogterületeken, a jogvédelmemmel kapcsolatos szerződéskötés után egy profi szakjogászokból álló s több mint 120 fős ügyvédi csapat fogja képviselni a jogaikat és orvosolni fogja a jogsérelmeiket!"

Orosz hol kérkedik, hol gyáván törölgeti facebook-oldalát

Baráti körben kezdtünk el erről beszélgetni egy ismert jogvédő közösségi oldalán, aki betaggelte Orosz oldalát is – az érpataki széljobbos így értesülhetett beszélgetésünkről – majd a biztosítási cégpiacon tájékozott személy tippje alapján oknyomozásba kezdtem a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt-nél.

Orosz a cég kiléte után találgató párbeszédünk ideje alatt módosította a posztját, és zárójelesen megadta a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt. nevét, majd a cég weboldaláról több termékismertetőt linkelt be. Egyfajta kérkedésnek tűnt, hogy a korábban elhallgatott céginformációt ő maga adja meg.

A cég budapesti központja, akik a személyüggyel és szerződéses kapcsolatokkal foglalkoznak, hétfő délelőtt telefonos kérdésemre megerősítették, hogy nyilvántartásukban szerepel Orosz Mihály Zoltán nevű személy.

Ezek után levelet írtam a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt. vezérigazgatójának, marketing vezetőjének és a titkárságnak a fenti fejleményekről és Orosz Mihály Zoltán számtalan folyamatban lévő büntetőügyéről, állásfoglalásukat kérve. Előre jeleztem nekik, hogy a cégük nevét Orosz Mihály Zoltán eddigi tevékenységével együtt fogom lehozni, az eddigi híradásokhoz képest ezt az információt tudom újdonságként megadni. A véleményüket kértem, miként képviselheti cégüket egy ilyen ember.

A D.A.S.-nak írt levelemmel egy időben megerősítést kértem Orosz ellen folyamatban lévő büntetőügyekről a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferens őrnagyától.

Időközben, augusztus 13-án, hétfő kora délután Orosz lecserélte a D.A.S.-t megnevező borítóképét, valamint a sikeres szakmai vizsgájáról szóló posztját is törölte az üzenőfaláról. Feltett helyette egy olyan borítóképet amely arra próbál reflektálni, hogy őt üldözik. Átlag 2-3 havonta cseréli csak a borítóképét, így a mostani 24 órán belüli módosítás egyértelműen a céges intézkedés hatására történhetett. 

A D.A.S. hivatalos közleménye a médiát igen, Oroszt nem támadja

Orosz megfutamodása mögött minden bizonnyal a D.A.S. intézkedése áll, akik feltehetően Oroszt is felszólították, távolítsa el borítóképét. A cégvezetésnek írt levelemet követő négy órán belül e-mailben válaszoltak, a címzés alapján több médiumnak elküldve a közleményüket, amely azt mindenképp cáfolja, hogy a bukott érpataki polgármester jogvédő lenne, mint amiről a hírek szóltak. A cégnél tett sikeres szakmai vizsgáját megerősítették.

A D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt. közleményének alábbi részlete alatt kitérek arra, mennyiben nem cáfolja a közlemény, hogy Orosz a D.A.S. jogvédelmi szolgáltatását értékesítheti.

(...) Orosz Mihály Zoltán volt érpataki polgármester jogvédelmi biztosítási üzletkötői ismeretekből szerzett ismereteket és tett vizsgát Társaságunknál.
Orosz Mihály Zoltán nem dolgozik Társaságunknál, sem munkaviszonyban, sem megbízási szerződéses jogviszonyban nem áll Társaságunkkal, jogvédelmi tanácsadói tevékenységet nem végez, jogi tanácsot Társaságunk nevében nem adhat, Társaságunkat nem képviselheti.
A D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt.-nél, mint minden más biztosítónál biztosításközvetítői tevékenységet csak olyan személy végezhet, aki szerepel a Magyar Nemzeti Bank nyilvános biztosításközvetítői nyilvántartásában. E tevékenység feltétele például a büntetlen előélet és a megfelelő végzettség.(...)

Szabó György
vezérigazgató
D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt.

A D.A.S. közleményével több probléma van. Miért nem cáfolja, hogy Orosz a D.A.S. termékeivel, így jogvédelem értékesítésével dolgozhat?

A D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt. olyan szolgáltatást értékesít, amely az élet többféle szerződéses viszonyaira – munkajog, gyes, társadalom- vagy gépjármű-biztosítás – vitás helyzetben jogvédelmet és jogi ügyintézést biztosít átalánydíjas előfizetéssel. Tehát jogtanácsadásra köthetünk biztosítást. A jogvédelmet képzett jogászok látják el, de a szolgáltatást biztosítási értékesítők adják el.

Orosz egy ehhez szükséges tanácsadói vizsgát tett le a cégnél. Tekintettel, hogy termékükkel egyedülállónak nevezik magukat a piacon, Orosz a vizsgán letett tevékenységet csak náluk végezheti, ez a biztosítási termék csak a D.A.S-nál létezik idehaza. A cég közleménye kategorikusan csak azt cáfolja, hogy Orosz jogvédelmi tanácsokat adhat a cég nevében. Nem is, mert ezt a jogászok végzik el. Viszont a jogvédelmi szolgáltatásra előfizetést értékesítők adják el a piacon. A szerződéses bizalmat, a felelős jogvédelmet az értékesítő személyének hitele jelenti első körben, hiszen vele, és nem a jogászokkal találkozik a biztosítási szerződést megkötő ügyfél.

A biztosítási értékesítők jellemzően nem alkalmazottak

A biztosítási értékesítők alapvetően magánvállalkozók, tehát munkaviszonyuk sokféle konstrukcióban jöhet létre, lehetnek egy területi vezetővel illetve annak magáncégével jogviszonyban, miközben a D.A.S. termékeit értékesítik. Így a közlemény azon része, hogy a D.A.S.-szal nem áll Orosz szerződéses jogviszonyban igaz lehet úgy is, hogy a többek között közokirat-hamisító és önkormányzata szerződéses partnereit ki nem fizető Orosz ma a D.A.S. termékét, a jogvédelmet értékesítheti. Egyébként biztosítási brókerek egyszerre több biztosító cég termékeit is értékesítik, miközben érthető, hogy személyükben nem állnak megbízási jogviszonyban mindegyik biztosítóval.

A D.A.S. az MNB-nél, a biztosítókat is felügyelő jegybaknál bejegyzett biztosító cég, így maga is szervezhet biztosító vizsgákat, így feltehetően a D.A.S.-vizsga egyben a jogszabályban előírt MNB-regisztrációt is megadja a vizsgát letett személyeknél, amire a közlemény utal. Orosz közokirat hamisítása tény: jogtalanul használt doktori címet, erre állíttatott ki közokiratnak minősülő igazolványt, ezzel írt alá magán- és közokiratokat. Ezt a bírósági ítélete sem cáfolja. Érpatak Önkormányzata tucatnyi pert örökölt utána. Telefonos megkeresésemre a jelenlegi polgármesternő megerősítette, hogy a falu Orosz miatt az összes környékbeli településsel perben áll, ezek közt például teljesítetlen számlák vannak. Tekintettel, hogy az önkormányzat költségvetési keretből gazdálkodik, tekintettel, hogy Orosz által nem igazolt, egy falu polgármestereként a világ körbeutazására elegendő benzinpénzt számolt el polgármestersége alatt, a költségvetési csalás alapos gyanúja is fennáll esetében.

Befejezett, elmarasztaló jogerős ítéletről még nem tudunk, de gyanúsítottként beidézésről, rendőrségi körözésről és kihallgatásról igen, ki nem fizetett számlákról igen, jogtalanul használt, közokiratban hamisan feltüntetett adatról igen. Pusztán ennek tükrében egy szerződésekkel, pénzkezeléssel, okirattal sorozatban visszaélő személy jogerős ítélet nélkül is nagy veszélyt jelent egy cég számára: bármikor jutalék érdekében hamis, nem létező szerződéseket adhat le akár. Egyúttal egy ilyen személy teljességgel hiteltelen az ügyfelek számára, akik egyébként is különösen bizalmatlanok a biztosító cégekkel szemben.

A D.A.S.-közlemény büntetlen előéletre vonatkozó kitétele Orosz Mihály Zoltán 13 éves, a médiában publikus döbbenetes előélete alapján egy álságos menekülés attól, hogy a cég kategorikusan elhatárolódjon ilyen magatartásról, ami az üzleti és társadalmi életre is egyaránt káros.

Orosz képei közt  - cikkem írása idején - továbbra is megtalálható (volt) a D.A.S-nak kampányoló poszt, dacára a cég közleményének. Nyilvános posztjában, 13 ezer követőjének a cég szolgáltatásait ajánlja TSZ/1. személyben, a céget és önmagát "mi" személyes névmással jelölve. A D.A.S. a médiát kérhette, utasíthatta, mit ne tegyen a cég nevével, de Orosznál láthatóan túl sok eredményt nem ért el. Ahogy a közigazgatás, a jog, úgy most a versenyszféra sem akar vagy tud mit kezdeni egy köztörvényes ámokfutóval, dacára, hogy Orosz stílusa végtelenül primitív, agresszív, egyúttal facebook-os törölgető, de azért az inkriminált képet megtartó akcióját látva alattomos és gyáva is.

Orosz kommunikációja az alapvető etikai normát sem üti meg: a Fidesz objektív jogsértő magatartásának megítélése helyett publikus közösségi oldalán zsidózza a pártot a Likud izraeli párt nevével aposztrofálva őket. Egyúttal Orosz gyermetegségére ad tanúbizonyságot, hogy a "jogvédő" munkájáról mások mellett hírt adó ATV szerkesztő-műsorvezetőjét, Somos Andrást bácsizza, dacára, hogy Somos négy évvel fiatalabb az érpataki kucsmás bolondnál. Orosz ezt a posztot is leszedte az üzenőfaláról, de a képei közt fellelhető továbbra is. Az visszatérően nehezen érthető, hogy Orosz miért beszél többes számban saját oldalán, valamiféle közösségre hivatkozva személyében.

Míg munkaerő-kiválasztócégek hétről-hétre adnak tanácsot a médiában, miként fésüljük át közösségi oldalunkat, mert a cégek HR-vezetői gyakran monitorozzák azt, Orosz Mihály Zoltán másfél évtizedes ámokfutása nem érte el egy piacvezető biztosító cég ingerküszöbét, csont nélkül ráereszti ügyfeleire ezt az embert, jogvédő szolgáltatást értékesítő tanfolyamára befogadva őt.

A D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt. nyolc éve tagja a Superbrands-klubnak:

A Superbrands széles körben minőségjelző, tudatosságra nevelő eszközt jelent. Pozitív visszajelzés számunkra, hogy értéket adunk az ügyfeleink számára, amely elengedhetetlen annak érdekében, hogy kiérdemeljük a bizalmat.

A céges bizalom elnyerése ott kezdődik, hogyha csak a médiából értesül egy cég, ki is valójában az a szélsőséges nézeteket valló, bűncselekményeket elkövető közszereplő, akit beengedtek a vizsgájukra, akkor attól a cég etikai normáira hivatkozva megvonják a vizsgabizonyítványt, és örökre eltiltják a cégtől. Egy ilyen gyorsan fluktuálódó piacon nem szükséges pusztán olyan erkölcsi bizonyítványra várni, ahol akár hat évet kell várni maradandó testi fogyatékosságot okozó csonkolásos bűntettek jogerős ítéleteire is, ahol nyomozást szüntetnek meg alapos gyanú esetén is, és ahol hetente milliárdos tételekkel növekvő költségvetési csalás bűntettében sem indul eljárás.

A versenypiac olyan normákat tarthatna be, amelyek bírósági szinten történő érvényesülésével biztonságosabb piaci környezetben működhetnének, egyúttal céges etikai lépéseikkel elvárásokat támaszthatnának különösebb véleménynyilvánítás nélkül az őket regulázó kormányzatnak.

Eszes Beáta

(A szerző több évet dolgozott a B2B szolgáltatói-értékesítő cégpiacon)

UPDATE: Cikkem legutolsó frissítése idején, augusztus 14-én, kedd 1:07-kor Orosz Mihály Zoltán rajongói facebook-oldala már nem elérhető. A cikk a D.A.S.-nál letett sikeres értékesítő vizsgájáról, és azzal jó eséllyel megkezdhető biztosítást értékesítő tevékenységének lehetőségéről szól. Ez a lehetőség továbbra sincs megcáfolva sem a céges közleménnyel, sem Orosz oldalának felfüggesztésével.

Miközben a családügyi államtitkár előírja, kik nevezhetik magukat családnak, addig a volt feleségét fejberugdosó, jogerősen elítélt ifj. Knézy szép csendben visszakerült a mikrofon mögé.

Sehol nem található hír a sportriporter jogerős ítéletéről. Eddig. Ma megkaptam a megerősítést az ítéletről.

Tart a foci vébé, elkapott a láz ‒ inkább hőemelkedés ‒ engem is, még egy tét nélküli tipp mixbe is belekeveredtem, kihívóm előtt vezetek is nő létemre. Figyelem a vébé híreit, ahol minap ifjabb Knézy Jenő aktuális sport-analfabétizmusa került több orgánumnál is címoldalra: itt és itt.

Mit várunk el egy férfitól?
Azt olvasom ki ezekből a cikkekből, hogy ha egy férfi kevesek által betölthető közszolgálati feladatot ellátva, milliókat elérve, a munkakörének alapvető szakmai követelményeivel sincs tisztában, akkor azon 1-2 napig felháborodunk, de inkább csak röhögünk rajta, amúgy semmi gond ezzel. Nem az első ilyen cikkek ifjabb Knézyről.

Mit várunk el egy nőtől?
Ezzel szemben nem csupán a közbeszéd, de napjainkra alaptörvényi szinten az állam, a kormány számomra mint nőnek előírásokat, követeléseket közöl, hol a helyem a társadalomban: nem csupán a hivatásomban, de a testemmel kapcsolatban is utasít, mi a teendőm.

A családi norma a törvényhozásban
Novák Katalin, a kormány család- és ifjúságügyért is felelős államtitkára törvényhozói szerepéből kijelenti, tehát kötelező jogi normává emeli, hogy a társadalom mely tagjai nevezhetik magukat családnak: kik igen, és kik nem tartozhatnak oda. Szerinte egy (1) férfi és egy (1) nő alkothat csak egy családot. Novák ‒ egyébként Alaptörvény-ellenes ‒ homofób nézetét kielemezte már a sajtó, én csak annyit tennék hozzá, hogy az államtitkár annak abszurditását sem ismerte fel, hogy ezzel a kijelentésével fölösleges, nem kívánatos embernek ítélte meg akár a családokat együttéléssel is segítő nagymamákat, vagy akár két-három már nagykorú, de még egyetemista fiúgyermekkel együtt élőket, ahol az államtitkár szerint ezek a családok durván átlépték a pártnak ideális 1 férfi - 1 nő nemi arányt.

        Fotó: Novák Katalin, család- és ifjúságügyekért felelős államtitkár, EMMI (hirstart.hu)

Szóval nézem a vébét, a kormány számára stadionokba ölt közpénz-milliárdokat is megérő magyar labdarúgáshoz nem is hasonlító valódi focit, és eszembe jut ez a sikeres férfi, ifjabb Knézy Jenő, aki címoldalon van munkaköri alkalmatlanságával. Egy olyan "közszolgálati" tévé-adón dolgozik a sportriporter, ahol reflex-szerűen kell elkapcsolnom a reklámidőkben, különben dől rám a hatályos büntetőjogi kategóriát kimerítő uszítás, hazugság, rémhírterjesztés. Mi van ifjabb Knézy családjában vajon? Rá vonatkozik-e Novák Katalin családképe?

Volt felesége és apósa 2008-ban feljelentette a sportriportert. A feljelentés tárgya az volt, hogy ifjabb Knézy többször fejbe rúgta a vele egy családban élő nőt, az akkori feleségét, akinek eltört az állkapcsa. A vád szerint apósát sem kímélte a sportszerű riporter.

A média az ilyen ügyekben mutatott szokásához híven az elején nagy dérrel-dúrral közölte a családon belüli erőszak vádról, tárgyalásról, első- és másod fokról, felfüggesztett, nem jogerős ítéletekről szóló híreket. Majd az egész ügy iránti média-érdeklődés elhalt 2015-ben ott, hogy a bíróság visszahelyezte első fokra az eljárást azzal az indokkal, hogy eljárásjogi hibák történtek. A bíróság ilyen eljárásjogi hibának minősítette, hogy a nyilvánosság kizárásával zajlott a tárgyalás. Nem tudom, egy újabb első fok miként orvosolhatja ezt jobban annál, mintha az ügyész tisztességgel nyilatkozna az egyébként a tárgyalásokról így-úgy tudósító sajtónak, egészen a per lezárásáig.

Az utolsó, 2015-ös bírósági hírek Knézyről arról szóltak, ahol ő, az ügyvédje és a közvélemény triumfálnak az "ártatlansága" felett, mivel a bíróság hatályon kívül helyezett egy nem jogerős, első fokú ítéletet. A közszolgálati adó pedig boldogan visszavette az addig állásából rövidebb időre felfüggesztésre ítélt Knézyt.

Bárhogy kerestem, de nem találtam egyetlen hírt sem a bántalmazásról szóló büntetőügy végkifejletéről, a jogerős ítéletről: felmentették, elítélték, mi lett végül vele?

Érdekel ez valakit?

A médiát, és ezek szerint a közvéleményt sem érdekli, ha egy férfit családon belüli erőszakért elítélnek jogerősen, és az sem érdekli, ha ugyanez a férfi nem ért a szakmájához, és mindezek ellenére közszolgálati állásában maradhat.

Írtam dr. Zamecsnik Péternek, a sportriporter volt nejét a büntetőperben képviselő ügyvédnek, hogy tudna-e tájékoztatást adni a bírósági eljárás legalább végkimeneteléről, van-e jogerős ítélet ifjabb Knézy ügyében.

Egy napon belül megkaptam az ügyvéd úrtól a választ, hogy részleteket illetően köti az ügyvédi titoktartás, de:

Az nem képez titkot, hogy az ügy már jogerősen befejeződött és a vádlottat jogerősen elmarasztalta a bíróság felesége és apósa bántalmazása okán.

A bántalmazás 2008-ban történt, az utolsó bírósági hír a médiában 2015-ös. Nem tudom, mikor jött ki a jogerős ítélet. A sportriporter töretlen pályafutását látva felfüggesztett ítéletet kaphatott.

Nem azt várom el, hogy örökös boszorkányüldözésben legyen része, de hiányolom, hogy egy közszolgálati csatornán dolgozó férfi reflektáljon az általa elkövetett bűntettre. Nem látom, hogy lenne bármiféle társadalmi következménye annak, hogy családon belüli bántalmazás büntetőügyében elmarasztalták. Ezt akkor lehetett volna lezárt ügynek tekinteni, ha ez az önreflexió ifjabb Knézytől és egy közszolgálatot ellátó adó részéről is megtörténik.

Ifjabb Knézy utolsó, a médiában fellelhető nyilatkozata ez volt az ügyről:

Szerintem innentől semmi akadálya, hogy újra képernyőre kerüljek. Végre a bíróság is kimondta, hogy alaptalanok azok az állítások, melyekkel a volt feleségem vádol. Abba már bele sem akarok gondolni, hogy egy hazugság miatt hány világ- és Európa-bajnokságról maradtam le.

Ezzel szemben Ifjabb Knézyt jogerősen bűnösnek találta a bíróság felesége és apósa bántalmazásában.

Ahogy Marton Lászlót, férjet, családapát, nők tucatjaival szexuálisan visszaélő rendezőt a vígszínházi szerződésbontást követően már újra foglalkoztatja a Veszprémi Petőfi Színház és a Rózsavölgyi Szalon, úgy a közszolgálati tévé adó csont nélkül alkalmazásban, mi több, mikrofonnál hagyta Ifjabb Knézyt jogerős elítélése után. Nem volt hely egy háttérmunkára, szerkesztői feladatra: első vonalban dolgozik, világbajnokságokat közvetít millióknak. Pocsékul.

Kiss László úszóedző még arra hivatkozott, hogy szerinte jogellenesen hozta le a sajtó évtizedekkel később a korabeli ítéletet, miközben "mindenki tudott erről", közte az az úszószakma, aki a börtönből egyenesen fiatal lányok közé helyezte el a csoportos nemi erőszak vádjában elítélt Kisst.

Ifjabb Knézy Jenő már erre sem hivatkozhat, mert a hazai média egyként asszisztált ahhoz, hogy a bántalmazási ügyében meghozott jogerős ítélet közzététele nélkül lebegjen a köztudatban. Ezzel egyébként Knézynek sem használva, mert ezért hozom elő 2018-ban.

Ifjabb Knézy volt az a sportriporter, aki 2016-ban, a riói olimpián, a rajtnál és a verseny során sem mondta ki a NOB színeiben induló menekült-válogatott szír úszónőjének, Yusra Mardini nevét. Egy évvel azután, hogy belehazudta a sajtóba, hogy "nem verte meg a feleségét és apósát", és neki a képernyőn a helye.

Novák Katalin családügyi államtitkár szerint az egy fő hímnemű Marton László és egy fő nőnemű felesége egy család. Akkor is, ha mellette nők tucatjaival erőszakoskodik a férj, azt rendezői hivatásnak nevezve.

Novák Katalin családügyi államtitkár szerint, ha a nemek szerinte megfelelő arányt mutatnak, törvényileg kell védeni olyan családot is, ahol a férfi ‒ ifjabb Knézy ‒ lábbal rugdossa felesége fejét.

Egy férfi, egy nő. Egy család. Magyarok. Nem migránsok, hazai kultúra. Társadalmunk jeles férfiai.

A focirajongó magyar miniszterelnök és kormánya pedig azt nevezi közszolgálatnak, ahol társadalmi csoportok elleni uszítás, rémhírterjesztés közben egy családon belüli bántalmazó beszélhet milliókhoz.

Eszes Beáta

(Címlapfotó: Ifjabb Knézy Jenő 2010 novemberében ‒ Székelyhidi Balázs, Magyar Nemzet)

Talán még a leglelkesebb, legbüszkébb Fidesz-hívők – ott van mindjárt demonstrátornak Kovács Ákos, irigylésre méltóan független nótaénekes – sem tekintik Magyarországot világhatalmi tényezőnek. Nos, ebben a nyegle általánosításában nem lehetünk egészen biztosak. Valószínűleg akad néhány példány közülük akikkel simán el lehetne hitetni azt, hogy bár Magyarország Európában található, de annál jóval nagyobb földrajzi területet foglal el. Amolyan Bazi Nagy Magyarországról van szó, amely kiterjedésére nézve szakrális. Akkora, hogy nem is fér el a planétán, és elnyúlik egészen az Alfa Centauriig. Az igazság ezzel szemben sajnos kiábrándító. Szinte hihetetlen, de hazánk kisebb mint Szíria, bár az utóbbi jelenleg brutális átalakítás alatt áll. A jelentéktelen Svájcnál szerencsére nagyobbak vagyunk, a haldokló Németország pedig már nem számít.

Esetleg legyünk reálisan büszkék és ne hülyék. Magyarország nem nemzeti oroszlán, még csak nem is liberális puma. Ha már mindenáron valamelyik ártatlan emlősállatot zaklatni kell ezzel az értelmetlen hasonlattal, akkor talán leginkább egy feldühödött, mindenre elszánt fasiszta hörcsögre hasonlít. Grandiózus látvány! A magyar hörcsög ugrani készül. Ha megteszi ezt a bátor cselekedetet, nagy feltűnést nem fog vele kelteni a nagyvilágban, bár a jeles esemény hazai visszhangja valószínűleg hatalmas lesz, és arról fognak harsogni a propagandalapok, szerencsére van itt nekünk egy amolyan jóféle miniszterelnökünk, aki jelentős szerepet játszik a passzátszél kialakulásában. Tulajdonképpen ő tartja az egészet mozgásban. Ha mindehhez hozzátesszük a Coriolis-erőben betöltött jelentős szerepét, bizony igazán büszkék lehetünk rá. Meg a harcinadrágjára.

Tudományt, oktatást, alapkutatásokat visszafejleszteni, megregulázni minden időben öngyilkos hajlamokra utalt. Könnyedén tönkre lehet tenni vele egy országot, de akár egy pompásan összedobott birodalmat is.

A Magyar Gazdasági Csoda titka valószínűleg abban rejlik, hogy a magyar kormány (O. V.) nagyon keveset költ számára lényegtelen, felesleges, unalmas területekre, ezzel szemben ügyesen lop. Könnyű csodálatos makrogazdasági mutatókat produkálni, ha rendeletileg eltörlik a szegénységet, a szociális kiadásokat brutálisan lecsökkentik, majd csendben megszüntetik. Akkora gazdasági megszorításokat, amekkorákat O. Viktor és csapattársai 2010 óta a tisztelt nép nyakába varrtak, még egyetlen magyar kormány sem merészelt megcselekedni. Valójában nem volt nehéz mutatvány, csak le kellett tagadni, illetve támogatásként kellett kommunikálni. Erről a témáról már mindenki mindet megírt – teljesen hiábavalóan –, sok izgalmas újdonságot nem lehet hozzátenni, de azt mindenképpen el kell ismerni, rendkívül sikeres stratégiáról van szó. Egy nemzeti BDSM-party-n veszünk részt, amely ráadásul keresztény gyökerű.

Vagyunk mi, van Európa, és létezik a nagyvilág. Nagyságrendi problémákkal küszködünk, illetve egy komoly kisebbségi komplexusban szenvedő, antiszociális, de nagyratörő miniszterelnökkel. Nem túl szerencsés konstelláció.

A világgal nem az a baj, hogy tele van olyan migránsokkal, akik nem fehérek, nem keresztény gyökerűek, rengetegen vannak, az MTI. szerint ráadásul ártatlan szüzeket becstelenítenek meg életvitelszerűen, hanem azzal, hogy jópáran közülük tanulnak is.

Nem csak bujálkodnak és megállíthatatlanul szaporodnak, hanem jelentős gazdasági tényezővé váltak. Valahogy úgy, mint egykor a Brit Birodalom. A nyugati technológia nagy részét keleten állítják elő, sőt az ottani oktatás jelentős fejlesztésének köszönhetően szép lassan ott is fejlesztik. Mit tud ez ellen tenni a mi világverő Orbán Viktorunk? Felhúz egy multifunkciós kerítést, agyoncsapja az oktatást és kijelenti, mi vagyunk a keresztények. Ki nem szarja ezt le, válaszolja erre tiszteletlenül Kína és India.

Európa számára a leghatékonyabb stratégia a gátlástalan agyelszívás lenne, ameddig még megteheti. Ha kulcsra zárjuk az ajtót, majd harciasan eldobjuk a kulcsot, szép lassan ki fogunk pusztulni, mint a neandervölgyiek.

Hohó! – horkan fel erre a dicsőséges Magyar Időkben jártas, többszörösen kétharmados többség. Pont erre találtuk ki mink’ a zseniális keleti nyitást!

Ilyen kicsi piaccal, mint Magyarország? Az EU ellenében? Orbánnak el kéne végre döntenie kivel van. Azzal, hogy össze-vissza ugrándozik Oroszország, Ázsia, Elefántcsontpart és ki tudja még kik között, hosszú távon tönkreteszi az országot, bár valószínűleg ez őt és kedves családját zavarja a legkevésbé. A magyar kereskedőházak tragikomikus története azt mutatja Szijjártó efendin és a légitársaságokon kívül nem nagyon lelkesít fel senkit sem Magyarország mérhetetlen potenciálja. Na jó, ott vannak még egy lelkes k.u.k.-örvendezéshez a hűséges nertársak, de azok csak viszik a pénzt, hasznot nem nagyon hajtanak. Ők is pont olyanok mint a kereskedőházak. Haszontalanok. A kör ezzel bezárult, aztán nulla lett belőle.

Ott egye meg a fene! Ha harc, hát legyen harc. A magyar harci-hörcsög, Németh Szilárddal a háta mögött immár bátran fejest ugorhat a vízbe. A kormánypropaganda szerint hatalmas hullámokat fog vetni, majd megállíthatatlanul hasítani fogja vizet. Ha szerencsénk lesz, valahogy majd sikerül szegény, szerencsétlen párának partra evickélnie.

Kopogtattak

Az egészségtelen cinizmus mellyel az emberfia néhány depresszióra hajlamos példánya bizonyos idő után védekezésül körbe veszi magát, aztán onnan pislog kifelé, hogy időnként megnézze, mi a jó fene történik körülötte, hát az néha bizony megrepedezik és akkor az illető  úgy érzi, hogy itt valami rossz, valami egészen embertelenül és kurvára rossz, ami arra készteti, gondolkozzon el azon, hogy jó-e itt, ebben az országban élni, mármint amiben született, és talán néha úgy érezte, nagyjából békésen eléldegélhet, aztán majd valamikor különösebb feltűnés nélkül meghal, de addig legalább azzal foglalkozhat amivel akar, meg szeret, mert ugye nincs éhínség, nem dúl háború, a klíma is elviselhető, a szomszédokkal ki lehet jönni, néha hoznak ezt-azt, meg aztán az ember is átvisz néhány dolgot, amiről azt sejti örülni fognak neki, sőt előbb-utóbb találkozik olyan emberekkel, akik nem hiszik azt, hogy tökéletesek, nem tömik degeszre állandóan hasznos tanácsokkal, csupán meghallgatják, ami nagy szó, mivel az emberek nagy része leginkább panaszkodni szeret, esetleg másokat szid, kibeszél a hátuk mögött, ami valóban jó mulatság, de figyelmesen hallgatni csak kevesen képesek, mondhatni azt, hogy az emberek egyre kevésbé figyelnek oda egymásra, ami nem biztos, hogy igaz, mivel elképzelhető, hogy régebben is így volt, csak hát erről kései születése okán nem rendelkezhet személyes tapasztalattal aki most él, de ez annyira talán nem is fontos, a filozófusok meg más efféle éhenkórászok foglalkoztak eleget az elidegenedéssel, amiből olyan ménkű vastag könyveket írtak, amin átlagos képességű ember élve nem képes átrágni magát, így valójában az is megeshet, az ember nincs is tisztában azzal, hogy ő most éppen ilyen elidegenedett állapotban létezik, emiatt beéri annyival, hogy van, meg vannak mások is körülötte, szóval amíg nagyobb baj nincs, nem nagyon érdekli az ilyesmi, kínlódjanak ezzel a kérdéssel az olyanok akiknek ez a munkájuk, rendes emberek inkább művelik földjeiket és tökéletesen elégedettek azzal, hogy az ő kertjük is pont olyan szép zöld mint a szomszédoké, azaz kerek a világ és élhető, ráadásul ebbe a világocskába nagyjából ő is belepasszol, ami olykor boldogságot okoz számára, de amikor ebbe a létezésébe egyesek azzal rondítanak bele, hogy azt állítják magukról, kizárólag ők képviselik a jót, az erkölcsöt, ráadásul tévedhetetlenek és minden bajra tudnak egy pompás megoldást, legfőképpen ujjal mutogatnak azokra, akik ránk hozták a rontást, akkor ezeket legszívesebben elküldené az anyjukba, mivel tisztában van vele, hogy született szélhámosok, akik zsigerből hazudnak, de nem küldheti el őket sehová, mivel túl sokan hisznek nekik, meg abban, hogy valami szép új világot építenek közösen, mások kizárásával, amit eddig még senkinek sem sikerült összehoznia, pedig rengeteg elvetélt próbálkozás volt már rá, néha megdöbbentően sok hullával, ez utóbbiak számolgatása a történészek dolga, a halottaknak amúgy teljesen mindegy, hogy számolgatják, méricskélik-e őket vagy nem, mivel az ő szempontjukból tökéletesen egyedül nem vannak, mivel mindenki csak egyszer halhat meg, ráadásul leginkább a maga kárára, ami talán a legintimebb dolog a világon, az élők szempontjából természetesen nem mindegy, hogy ki az elhunyt, de ez nagyon bonyolult kérdés, szóval akkor most mi van, mármint itt Magyarországon, amiben megszilárdult egy velejéig romlott, hazug rendszer, amelybe még a derék ellenzék is beletartozik, amire a légékesebb bizonyíték az, hogy mindenféle különösebb tiltakozás nélkül elfogadták a „Stop Sorosnak” elnevezett „faji törvényt”, ami azonban nem egészen igaz, mivel az emberiség egy fajt alkot, szóval a kérdés nem olyan egyértelmű, talán jobb lenne „emberiesség elleni” törvénynek nevezni, ami nem tévedés, valóban nem emberiség elleni elkövetett bűncselekményről van szó, hanem valami olyasmiről, hogy a jelenlegi rendszer, amely egyre inkább erősebb lesz, és úgy néz ki sokáig az is marad, politikai számításból elfogadott egy olyan törvénycsomagot, hogy aki szegény, szerencsétlen, valamilyen okból segítségre szorul, az ott rohadjon meg ahol van, aki pedig azt állítja, hogy ez nem más, mint szemétség, az meg fizessen ezért büntetést, ezzel szemben aki ki tudja fizetni a borsos árú belépti díjat, az nyugodtan jöjjön csak be, még az sem érdekes, hogy többszörös gyilkos, vagy nemzetközileg keresett szélhámos, csak időben és jó sokat fizessen, ezért úgy néz ki, a magyar kormány magáncélokra vámot szed szed az Európai Unió használatáért, ami Magyarországra semmilyen veszélyt nem jelent, mivel olyan hülye nem nagyon akad, aki itt akarna letelepedni, bűnözni, utóbbi tevékenységet a jelenlegi rezsim már rég kisajátította önmaga számára, aztán emiatt érzi az ember úgy, hogy minél előbb el kéne innen húzni a csíkot, mivel ez már megint egy mocskos, szemét rendszer, ami ugyan nézőpont kérdése, mivel egyesek úgy érzik, pont emiatt érdemes itt maradni, nekik ugyanis ez tetszik, szóval igazságot tenni, vitatkozni ezen kár, mivel ez egyéni döntés kérdése, de abból az országból ahol valódi fasiszta törvényeket hoznak és ez még említés szintjén sem merül fel, a tapasztalatok alapján érdemes elpucolni azoknak, akik nem akarnak beállni a csatasorba, mivel nem lételemük a hadakozás, szóval ezek nem faji törvények, hanem „szemét törvények”, amelyet egy aljas politikai elit hozott, amely az ország szégyene, amelynek apropóján később ünnepségeken fognak szónokolni schmidtmária-szerű élőlények, hogy milyen szörnyű volt, de most még persze nagyon jó, amit már rengetegszer eljátszottak itt, ebben az országban, ahol ugye nincs éhínség, nem dúl háború, a klíma is elviselhető, ennek ellenére a dolgok valami miatt mindig úgy alakulnak, hogy alkalmanként egyeseknek el kell innen menniük, ami főként azért kurvára rossz, mivel soha, senki nem tanul belőle.

Profi balett képzésre jártak évekig azok a táncos fiúk, akik a felcsúti stadion-avatón, a budapesti vizes vb-n és Orbán Viktor 2018. március 15-ei nagygyűlésén táncoltak.

Eközben a Magyar Állami Operaház levette műsoráról a Billy Elliot című musicalt arra a kormánypárti sajtócikkre hivatkozva, miszerint a darabban szereplő kiskamasz balett iránti elhivatottsága homoszexuálissá teszi a fiúkat.

Kétségtelenül forróbb lett a hangulat, melegséget vittek a nézők szívébe azok az Orbán-kormány közeli rendezvényeken visszatérően fellépő tehetséges néptáncos fiúk, akiknek táncképzésének és napi edzéseiknek része a professzionális balett. Néptáncos pályájuk mellett többen közülük modern balett formációkban is táncolnak.

A 2017-es budapesti úszó- és vizes világbajnokság megnyitójára – ahol a táncjelenetek közt mások mellett ugyanez az állami keretek közt fenntartott néptánc formáció balettos képzettségű művészei is szerepeltek –  potom 3,4 milliárdot költött a kormány. A Magyar Idők kormánypárti lap tánc-definíciója szerint akkor ez kőkemény állami buzilobbira ment el. A záró ünnepségre hasonló volument tapsoltak el.

Fotó: Mudra László, Origo. 2017-es budapesti úszó- és vizes világbajnokság, megnyitó ünnepség

Talán most fog felszisszenni Jezsenszky Miniszterfia Zsolt is, ha megtudja, hogy az István, a király rockopera legutóbbi színpadi változatában szintén ezek a balettal igencsak izzadásig képzett fiúk táncoltak. Szerinte ezzel az államalapítástól kezdve a magyar keresztény nemzeti egységbe foglalták a szerzők a buzulás veszélyét. Izgatottan várom a Szörényi-Jeszenszky párbajt, ahol a Szörényi család színpadművészetből és üzleti szemléletből leckéket ad a rasszista tankönyvéről elhíresült volt külügyminiszter homofób, diszkós dj fiának. Az Erdélyben mára könnyes himnusznak számító nemzeti rockoperát nagy mutatvány lesz meleg-propaganda címen letiltatni.

Ezek a színpadi információk azok számára jelenthetnek csak újdonságot, akiknek az életéből hiányzik a táncos műveltség: alig van olyan professzionális tánc- illetve mozgásművészeti ág, akár sportág, ahol ne balettképzésre alapoznának, ahol ne lenne a balett az edzésterv markáns része: modern tánc, társastánc, néptánc, jazz tánc, műkorcsolya, ritmikus sportgimnasztika, vizes sportágak közül szinkronúszás, de egy tornász vagy toronyugró edzéstervében is szerepelhet a mozgáskoordinációt, testtartást, erőnlétet megalapozó balett.

2018-ban a balettot buziságnak kikiáltó, Andrássy úti Operaházzal szemben áll a hajdani Állami Balett Intézet impozáns, mára üres épülete: szállodává alakítják át. Az intézet elhelyezkedése nem volt véletlen: az opera- vagy klasszikus balett darabokra a táncosok csak átsétáltak. Az opera és balett szellemisége mindenhol a művelt világon egybeforrt.

A legendás intézet Táncművészeti Főiskolává, majd Egyetemmé alakult, intézeti egységében fenntartva a balett oktatást gyermekkortól elkezdő gimnáziumot is, helyileg pedig az Andrássy úti Drechsler-palotából Zuglóba költöztek. A növendékek többéves balett képzés után válthatnak szakirányt modern- vagy akár néptánc kurzusra. Utóbbi a nemzeti szemléletű Orbán-kormány különösen kedvelt művészeti ága. Ám nincs olyan virtuóz kalotaszegi legényest járó profi táncos fiú, aki ne ismerné a relevé, demi-plié, pas-de-deux balett szakszavakat és mozdulatokat.

Szakály György, balettigazgatónak, az Állami Táncművészeti Egyetem rektorának, egyetemi tanárának számos szakmai és állami – Liszt-, Kossuth-, érdemes művész – díjai mellett ott van a második Orbán-kormány alatt átadott Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje.

Nagyon nehéz beleképzelnem magam Ókovács Szilveszter vagy a Magyar Idők végtelenül műveletlen cikkírójának  helyébe: milyen okból érezhették ők és az Operaház vezetése azt, hogy a balett az Orbán-kormány nemzeti kurzusának megvetett területe lenne?

Mikor fogják betiltani az évente kora tavasszal megrendezésre kerülő Budapest Táncfesztivált, közte nemzetközi balett társulatok előadásaival?

A TEK kivonul a Táncművészeti Egyetem most pénteki, június 22-ei balett vizsgaelődására?
Minden jegy elkelt. Ahogy a 2016 óta az Állami Operaházban futó Billy Elliot is telt házas sikerdarab. A musical alapjául szolgáló angol filmdráma számos nemzetközi díjat és jelölést kapott.
Végtelenül ostoba hazugság arra hivatkoznia Ókovácsnak, hogy egy kétéves hazai közönségsiker trendje megváltozna.

Amit viszont hiányolok a Magyar Idők-cikk óta: a táncos szakma megszólalását. Elsősorban az Orbán-kormány rendezvényeire futószalagon táncosokat szállító koreográfus igazgató(k) megszólalását. Illő lenne a Nemzeti Táncszínháznak is nyilatkozni. Azt sem tudom, hogy az azóta kormánypártivá lett TV2-n, még 2006-ban futó Megatánc tehetségkutató zsűrijében szereplő színházi balettigazgatók, egyben neves balettművészek, táncos múltú médiaszemélyiségek mikor fognak véleményt mondani.

Ki vár ez ügyben kire?

Fotó: Nagy Béla - Magyar Nemzet. Orbán Viktor 2018. március 15-ei nagygyűlése huszár-jelmezes, balett intézetet végzett néptáncosokkal

Csak remélni merem, hogy nem a táncot, a balettot védik majd meg a homoszexualitástól. Ám amikor "fehér keresztény munkavállalók hiánya", a "kereszténység törvényi védelmének szükségessége", a "meleg-propaganda" kijelentések az Alaptörvény módosítása és törvényhozás kapcsán kerülnek vezető hírek közé három napon belül, csak bízni tudok abban, hogy a fent hivatkozott táncszakmai képviselők között vannak még olyanok, akiknek az emberi jogokra épülő demokratikus értékek jelentenek még valamit, és akik még nem vesztették el teljesen a józan eszüket és gerincüket.

Eszes Beáta
a szerző közéleti blogger, amatőr balett- és néptáncos múlttal

(Címlap-, legfelső fotó: a felcsúti Pancho Aréna 2014-es megnyitóján táncoló néptánc művészek - pfla.hu / atv.hu)

"Teljesen mindegy, hogy mit mondanak az emberről. Csak az számít, hogy ki mondja." (Oscar Wilde)

 A cél egy keresztény, homofób, idegengyűlölő, rasszista társadalom kialakítása.

Itt, a mi szép kis hazánkban. A cél esetében nyugodtan használható a volt szócska, mivel ez a szándék már régóta megvalósult. A nemzeti – P. C. használata nélkül mifelénk fasiszta – álom végül beteljesedett.

A magyar társadalom – nem túl megfelelő kifejezés, mivel mint valami jótékony, de büdös massza eltünteti az egyéni felelősségét, ezért ebben az esetben konkrét emberekről, személyekről van szó, azaz te, meg te, meg ott ő – hangadó része homofób, idegengyűlölő, haladás-ellenes, rasszista, irgalmatlanul bizalmatlan. Mindezen „nemzeti jellege” mellett rendkívül vendégszerető, de csak abban az esetben ha valaki szerényen bekopog hozzá, majd busásan fizet. Ha nem, akkor gyorsan húzzon innen a francba, mivel nekünk van egy országunk. Mint Kötcsén megtudhattuk, büszke országtulajdonosok vagyunk, bár ez konkrétan inkább egy szűk, kiválasztott rétegre vonatkozik.

Az, hogy ki a keresztény és ki nem, nem egészen egyértelmű. Valószínűleg ezért buzog a bizonyítási vágy néhány izgága emberben. Tulajdonképpen arról van szó, ki megbízható elvtárs, a NER őszinte, elkötelezett híve.

Nem tudni, hogy az Ókovács Szilveszter és N. Horvát Zsófia között kialakult csörte elszigetelt jelenség, amolyan kis közjáték, vagy a Kulturkampf élesedése, belső ellenségek buzgó keresésével. Szilveszter barátunk az Operaház főigazgatója, N. Horvát Zsófia közíróként határozza meg magát, ami legyen ő baja. A fene se tudja, ez utóbbi mit jelent, de valami nagyon komoly dologról lehet szó. Talán egy író, akit közpénzből fizetnek. Mindketten egy anyagilag elnyomó, bűnös rezsim kedvezményezettei, haszonélvezői, szóval amolyan jó elvtársak. N. Horváthnak valószínűleg azt kell bebizonyítania, hogy sokkal jobb elvtárs, mint OKSZ. Olyan aki megérti az új idők szavát és még véletlenül sem tolja a nemzetközi meleglobbi szekerét.

A homoszexuálisok megítélése a mai Magyarországon primitív, középkori, előítéletekkel teli, siralmas. Rendkívül népszerű dolog ellenségnek nyilvánítani, kigúnyolni őket.

Könnyű lenne elintézni a Billy Elliot című előadás kapcsán írt ostoba cikke alapján, hogy ez a N. Horvát Zsófia egy korlátolt, fanatikus, ostoba liba. Ez azonban túl egyszerű és felszínes megállapítás, mindenféle tények ismerete nélkül. A fene se tudja azt, hogy a tisztelt közírónak mi a végzettsége, hány nyelvet beszél, milyen könyveket olvas, szokott-e az utcán verekedni, lopni, köpködni vagy talán aranyból van a szíve van, aki mindenkinek segít a bajban és imádja a macskákat, kivéve a feketéket. Annyit lehet csak róla tudni, hogy hülyeségeket ír, uszít és bárcás kereszténynek nevezi magát. Ez így nagyon kevés. Hagyjuk is inkább a kisnagyságát a nemzetért dógozni'. Valószínűleg csak saját, perverz kereszténységét szertné bizonyítani, ami nem tévesztendő össze az igazi kereszténységgel, amely egészen másról szól. A Pokolban külön részleget tartanak fel az álszentek számára.

Az elmúlt rendszerben az ilyen n. horváth zsófik súgták be azokat a kollégáikat, akik templomba jártak, nem tartották magukat a szocialista emberekhez méltó magatartáshoz, ráadásul nyugati jazzt hallgattak, miközben Coca Colát vedeltek. Ma is ugyanezt teszik csak fordítva. A lényeg a mindenkori haszonszerzés. Szogalalkek mindig is voltak. A mindenféle szabad sajtóért díjakat, jutalmakat, elismeréseket, meg más hasonló csecsebecséket ők kapták meg. Van belőlük egy rakás. Ők csak a közt szolgálják, köz meg ugye folymatosan változik.

Az újságíró kamara pont ezeket a megbízható elvtársakat fogja magába tömöríteni. Ők lesznek „az újságírók”. Aki ebbe a mocskos szervezetbe belép, az viselje nyugodtan ennek minden kellemes következményét. Őket nem fogják kitiltani nyílt pártrendezvényekről, jól megfizetik az írásaikat, ingyen üdülési lehetőséghez juthatnak, kezet foghatnak Orbán Viktorral, sőt ha szerencséjük van, akár Áder Jánossal is. Jól fognak élni, majd ezt idővel bőszen tagadni fogják.

Ehhez mindössze fideszes kereszténynek kell lenniük, azaz homofóbnak, rasszistának, idegengyűlölőnek, megalkuvónak, gyávának. Olyan N. Horvát Zsófiának, aki elvből nem hallgat Csajkovszkijt, illetve Freddie Mercuryt, de ott nyüzsög minden állami rendezvényen, amelyik a közelébe kerül.

Emlékszik még valaki László Petra dicső honvédő cselekedetére, melynek során halált megvető bátorsággal belerúgott egy menekült kislányba? N. H. Zsófia közíró valami ilyesmit csinált, csak ő egy kisfiúval.

Hát ilyenek ezek a derék, fideszes keresztények. Mindenki keressen önmaga számára megfelelő jelzőket, amelyekkel jellemezheti ezeket a közpolgárokat. Ezen aztán igazán kár vitatkozni.

(Jómagam semmiféle író nem vagyok. Sem köz-, sem magánvádas. Ha valaki ezt állítja rólam, hazudik és ezzel megrendíti maradék embertársaimba vetett bizalmamat.)

Orbán Viktor nagy nyilvánosság előtt valamit nagyon magyaráz

Hogy ki is ez a hőscincér? Na, mégis ki lehet az? Vajon ki a Putyin-franchise legtehetségesebb európai átvevője? Kinek van médiabirodalma, pénze, betanított majom-serege? Ő az az illető, aki felelős (?) magyar miniszterelnök (?) létére valami olyasmit vakkantott egy újságírói kérdésre: - Az Index egy fakenews-gyár.

Pompás, igényes, igazi államférfihoz méltó érvelés, főleg ha valaki nem akar számára kellemetlen kérdésekre válaszolni. Ami miatt egyéb más viselt dolgai mellett nagyon lehet utálni Orbán Cucut, az pökhendi, nagyképű arroganciája és idióta, primitív jópofáskodása. Ellenzékben nem volt ekkora arca, bár már akkor is hatalmas volt neki belőle. Normális társaságban egy ilyen fickóhoz nem nagyon szól senki. Megtűrik, megengedik neki, hogy teletömje magát szendvicsekkel, használja a mellékhelyiséget, de semmi több. Ha elkezd beszélni, úgy is csak magát fényezi, valamint másokról terjeszt mocskos hazugságokat. Megpróbálja ravaszul manipulálni a környezetét. Sokan ezért tartják őt tehetséges politikusnak.

Ezt az idióta fakenews-os viccet amúgy már többször elsütötte, ami szintén roppant idegesítő szokása. Biztos mindenki ismer olyan embert, aki ilyesmivel sokkolja a környezetét. Kellemetlen, lerázhatatlan, amolyan jópofa figura. Az alárendeltjei dőlnek a kacagástól. Szóval akkor inkább zabáljon kedvére, aztán hízzon csak meg lelkes hívei örömére legalább annyira mint Kim Dzsong Un, vagy a néhai Idi Amin Dada.

Orbán egyik kedvenc taktikája az, hogy azzal vádolja meg ellenfeleit, illetve az ő perverz logikája szerint ellenségeit, amiket Magyarországon ő művel a leghatékonyabban. Neki egy egész fakenews-birodalma van, szerkesztőségekkel, hírhamisítókkal, állami pénzekkel kitömve, meg mindenféle cukorfalattal ami ilyesmivel jár. Sok kis hülye orbán-klónnal, meg olyan nagy marha gajdicsokkal. Orbán, az istenkirály maga is szívesen beszáll ebbe a buliba. Péntekenként fél órán keresztül zavartalanul szórhatja szét az éterbe kedvenc hazugságait és álhíreit.

Az alaposan rátapadt, Putyin daliás ügynöke vádat azzal próbálja magáról levakarni, hogy mindenkit Soros-ügynöknek bélyegez, aki nem ért egyet vele. Még ezt is Putyintól atyácskától vette át. Nincs benne semmi önállóság, kreativitás. Szinte készen kapja álhíreit.

Ez a gigantomán államférfi még az ellenzéktől is azt várja el, kizárólag az ő utasításai szerint ellenkezzenek vele. Ebben valószínűleg elég nagy sikereket fog elérni, bár a következő báli szezon még csak most kezdődik. Nem lehet előre tudni, kik, mennyire és miért fognak kurválkodni. Néhány pikáns részletre valószínűleg számíthatunk.

Orbán legutóbbi handabandázása arról szólt, ő majd jól megerősíti a magyar hadsereget, mivel a NATO nem képes megvédeni Magyarországot. Ki az, aki egy ilyen ócska hazugságnak bedől? Elég sokan. Azok, akik szerint Orbán soha nem hazudik és tényleg sikeresen képes felvenni a küzdelmet a Birodalmi Csillagflottával. A Hold sötét oldalán Soros György már javában építteti a Halálcsillagot. Aki figyelmesen követi a Star Wars filmek eseményeit, azok előtt ez nem lehet titok, hiszen rajta van már DVD-én is.

A magyar hadseregnél a szlovák, a román, a szerb, az osztrák ármádia jóval erősebb, illetve hatékonyabb. A történelem során többször eljátszottuk már a legyőzhetetlen magyar honvédség című tragikomédiát. Rengeteg ártatlan ember életébe került az, hogy még a szart is kiverték belőlünk. Átok minden büszke hagyományőrzőre, akik ezt az őrületet jelenleg is dicsőíti. Orbán handabandázásának jelenleg túl sok jelentősége nincs, bár külföldön túlságosan is elnézően bánnak vele, amiből lehet akár még egy kettészakadt Európa is. Itthon ez azonban remek alkalmat jelent számára, hogy felpiszkálja vele az ostoba nacionalizmust.

Ha valaki hajlandó a tényeket is figyelembe venni, annak nem árt megfeledkeznie arról az apróságról, Magyarország jelenleg a NATO (North Atlantic Treaty Organisation) tagja, amely létszámát és fegyverzetét tekintve jóval nagyobb, fejlettebb mint a legyőzhetetlen Magyar Honvédség. Nehéz lehet ezt a tényt elfogadni, de így van. A NATO főtitkár jelenleg Jens Stoltenberg, norvég politikus és nem Elvnélküli János, Magyarország operett köztársasági elnöke, a magyar fegyveres erők rettegett főparancsnoka. Egy katonai szövetség nem arról szól, hogy önös érdekektől vezérelve partizánharcba kezdünk egy meghatározhatatlan, nem létező ellenség ellen.

Orbán valami olyan marhaságot is mondott Benkő Tibor új vezérkari főnök kinevezésén tartott beszédben, hogy „a politika küzdőterén is gyakran fütyülnek a golyók az ember füle mellett”. Bummm! Minek ilyen bonírt ökörséggel hülyíteni a hallgatóságot? Fanatikus hívei közt biztos akadnak olyan jámbor, naiv lelkek akik ezt az ostobaságot simán elhiszik. Kétségbeejtő, hogy Orbán ilyen hülyeségekkel sorra nyeri meg a választásokat. Azzal, hogy mondjuk azt mondja, Hadházy Ákosnál mindig van egy Walther P99-es félautomata pisztoly, amellyel állandóan alaptalan célzásokat tesz a magyar miniszterelnökre. Csak úgy fütyülnek a golyók.

Orbánra tökéletesen igaz Lennart Torstenson (1603-1651), svéd tábornok megállapítása: „Ez a Habsburg Lipót teljesen hülyének néz mindenkit, ráadásul állandóan hazudozik. Szavamra, Isten segedelmével Breitenfeldnél szét fogom rúgni azt a ványadt seggét!”.

A military ruházatok kedvelőinek pompás hír lehet, hogy Orbán bejelentette, a következő években a duplájára emelik a Magyar Honvédség költségvetését. Remek! Így majd jóval többet lehet lopni. Ez a megveszekedett szélhámos azonban úgy adta elő a hadikommunizmust, mint saját ötletét.

„Álljon meg a menet! Egy asszony lemaradt! Had ...ja ki magát, majd utánunk szalad!" A miniszterelnök már megint hazudott. Meglehetősen átlátszóan, primitíven.

Magyarország már 2014-ben vállalta, hogy 2024-re a GDP 2 százalékára emeli a Honvédség költségvetését az akkori kevesebb mint 1 százalékról, csak eddig ez Orbánt rohadtul nem érdekelte, inkább a plakátragasztók szabadságharcát támogatta. Ez a hozzáállás leginkább az amcsikat bosszantja. Elegük lett abból, hogy Magyarország a NATO-n élősködik, mindenféle ezoterikus, spirituális harcokat folytat, ráadásul Warhammert játszik az ő pénzükből. Valaki valószínűleg szólt, hogy civilizált országokban ez nem igazán megfelelő hozzáállás. Bunkóskodni, izmozni nyugodtan lehet, de ezt fizesse ki mindenki saját maga.

Nem Orbán Magyarország megmentője, hiába hazudja állandóan ezt. Ez a megrögzött hamiskártyás legfőképpen károkat okoz az országnak, emiatt nem áll szóba olyan újságírókkal, akiket nem ő fizet. Pimasz módon ráadásul azzal vádolja őket, amire ő létrehozott egy egész minisztériumot, trendi irodabútorokkal, informatikai eszközökkel, korlátlan költségvetéssel, ellenőrizhetetlenül. A kétes tisztességű Rogán által vezetett Miniszterelnöki Kabinet- és Fakenews-Irodát. Röhej.

Most meg nagy dérrel és dúrral beszállunk a fegyverkezési versenybe, aztán meg fel Szarajevóba! Magyarország ezek szerint egy idő után önmaga is képessé válik megvédeni magát a pomogácsoktól, amire a NATO régóta képtelen. Ez is valami.

Addig meg mindenkinek: „Reszkes!”.

Leonard Ciperszky izgatottan várt Bobby Dinsdalre a „Little Bloody Hamster” nevű bárban. Leonard – akit ismerősei az egyszerűség kedvéért, csak Leonard Ciperszky-nek becéztek a háta mögött – legalább annyira gyűlölte ha megvárakoztatták, mint a nagyvárosi tömegközlekedést, illetve Ernie Brillant tüneményes TV show-it.

A férfi úgy érezte, rendkívül kemény dühroham kezd kialakulni a szervezetében, esetleg valahol a lelkében. Teljesen mindegy, hogy hol, de ez a valami percről percre növekedett, és váratlan, mindent elsöprő kitöréssel fenyegetett. Valaki emiatt ma még brutálisan meg fog halni! Ez nem lehet kétséges – dühöngött magában.  Ciperszky nem ismerte az üres fenyegetés fogalmát, egyszerűen nem tudott mit kezdeni ezzel a kifejezéssel.

Úgy érezte, ha Bobby továbbra is késik, csak egy közepes méretű tömegmészárlás lesz képes lecsillapítani erősen háborgó lelkét. Ettől a gondolattól kissé megnyugodott, bár úgy érezte, a fejét egyre inkább feszíti valami. Egy furcsa vaspántot talált rajta, amiről fogalma sem volt miként kerülhetett oda. Eddig úgy hitte, általában kalapot visel.

Leonard amúgy rendkívül tisztelte Bobby Dinsdale-t, aki buzgó hitközségi tevékenysége mellett mindig szakított időt erőszakos cselekmények szakszerű kivitelezésére. Megfelelő körökben Bobby megbízható, profi, de szelíd bérgyilkosnak számított, amire többnyire áldozatai is rájöttek, bár nem sok idejük maradt mindezen elgondolkodni. Bobby soha nem próbált meg magyarázkodni, jobb belátásra térni, érvelni, csak gondosan lőtt párat, azután a Szent Mbomo és társai templomban gyertyát gyújtott áldozatai emlékére.

A fenébe is – dühöngött Ciperszky – Dinsdale eddig mindig átkozottul pontos volt.

Délelőtt tíz órára beszélték meg halaszthatatlan üzleti megbeszélésüket, de lassan tizenegy óra felé járt az idő. Leonard már a harmadik pohár sörét itta, de idegességében nem jött rá arra, hogy az valójában gyenge minőségű whisky, vagy valami olyasmi. Ez különösebben nem is érdekelte. Sózott mogyoróval mindenesetre alaposan teletömte magát, bár nem tudta megmagyarázni mi célból. Talán csak azért, mivel rendkívül izgatott volt, valamint kedvelte a kedves kis mókusokat. Fontos megbízatása volt Dinsdale számára, aki régóta, megbízhatóan dolgozott neki, ráadásul szerette volna végre beváltani a bérgyilkostól kapott ajándék kuponját.

Karácsony alkalmával Dinsdale megbízható ügyfelei között mindig kisorsolt néhány ajándékutalványt, amit a szerencsés nyertesek 12 hónapon belül válthattak be egy darab, tetszőleges hullára. Az igényesen kivitelezett kuponon békés, havas táj volt látható, fenyőfákkal, rénszarvasokkal, valamint bőségesen szétfröccsent vérrel, némi agyvelővel, esetleg esztétikusan kiontott zsigerekkel. Dinsdale nem becsülte le a marketing eszközök hatékonyságát. „Békés, boldog karácsonyt és kellemes leszámolást!” hangzott a karácsonyi jókívánság. Bobby Dinsdale neve személyiségi okokból nem szerepelt a nagyvonalú ajánlaton, ami teljes mértékben érthető volt részéről. Bobby nem szerette volna, ha a hitközségnél magyarázkodnia kellett volna mellékállása miatt. A férfi azzal is tisztában volt, gazdagon jövedelmező tevékenységét a törvény kíméletlenül üldözi, ráadásul az adóhatóság is szívesen elszöszmötöl az ilyen ügyeken. Nem akart kellemetlenséget okozni sem önmaga, sem megbízói, sem szeretett hitközsége számára.

Ciperszky idegességében beleharapott egy hamutartóba, de nem nagyon bírt vele. A dohányzásról orvosa tanácsára ugyan sikeresen leszokott, de a piszkos hamutartóknak nem bírt ellenállni.

12 óra tájban végre megjelent Dinsdale. A magas, vékony, komoly, de barátságos arcú férfi úgy nézett ki mint egy temetkezési vállalkozó, valamint egy táncos komikus diszharmonikus keveréke. Elsőre ez mindenki számára bizarr összeállításnak tűnt, másodszorra ez az érzés általában meg is erősödött. Egyesek szerint Bobby Dinsdale régebben valóban fellépett táncos komikusként Ernie Brillant tüneményes TV show-jában.

– A fenébe is, Bobby! – fortyant fel dühösen Ciperszky, miközben mogyorók potyogtak ki a szájából. – Már azt hittem visszamentél táncolni Ernie Brillant tüneményes TV showjá-ba. Tudod mennyire gyűlölöm azt a pasast.

– Elgondolkodtam rajta, hogy beszélek vele, de nem – válaszolta Bobby. – Csak ez az átkozott havazás. Nehéz ilyenkor megbízható hóekét szerezni.

– Júliusban? – döbbent meg Ciperszky.

– Nem. Decemberben – felelte Dinsdale hanyagul. – Tudod, Leonard, az ilyesmi télen van.

– Valóban. Képtelen vagyok kiigazodni ezeken a hónapokon – mélázott el Ciperszky. – Valahogy leragadtam tavaly júliusnál. Akkor ezért fáztam ilyen átkozottul egész nap. Na, mindegy. Szóval volna egy megbízásom a számodra, meg ez az utalványom. Beváltanám, ha lehet. Átkozottul kellemetlen ügy. Szeretnék végre pontot tenni a végére.

– Semmi akadálya, Leonard – válaszolta Dinsdale, miközben a sózott mogyorók közül megpróbálta kipiszkálni Ciperszky egyik törött műfogsorát. Leonard ebből naponta többet is elhasznált a hamutartók iránt érzett csillapíthatatlan éhsége miatt. – Ki lenne hát a kedvezményezett?

– Micsoda? – csodálkozott Ciperszky. – Hát én. Úgy értve, enyém az utalvány, de nem engem kell lemészárolnod. Ez nagyon fontos. Kérlek jól vésd az eszedbe.

– Oké! Akkor máshogy fogalmazok. Kit kell ajándékként megölnöm? Tudod, ez nálunk egy alapvető szakmai kérdés. Jobb az ilyesmit mindjárt az elején tisztázni. Nem szeretem a gondatlanságból elkövetett emberölést. Szóval? Ki lenne a leendő megboldogult?

– Rendben. Térjünk végre akkor a tárgyra. Heves üzleti vitába keveredtem… Ja, most nem... Azaz lefeküdt a feleségemmel, majd kirabolt, az a … – Ciperszky hirtelen zavartan elhallgatott.

– Értem – próbálta megnyugtatni Bobby a láthatóan teljesen összezavarodott Ciperszkyt. – Szóval ki lenne ő?

– Fenébe is! Fogalmam sincs – válaszolta kétségbeesetten Ciperszky, a szerencsés megbízó. – Az előbb még itt volt a neve nyelvemen. Közvetlenül a mogyorók mellett. Valami Johnny, vagy ilyesmi. Nem ismered véletlenül?

– De! – felelte határozottan Bobby. – Nagyjából úgy ötven példányban. A te utalványod azonban csak egy példányra szól. A többit ki kell fizetned, bár ilyen mennyiség esetén mindenképpen jár 10 % kedvezmény és egy ajándék kiscicás kulcstartó.

– Nem. Nem, Bobby – felelte Leonard. – Nekem csak egy kell. Pontosabban pont ő nem kell hogy legyen. Érted, ugye? Mindjárt eszembe jut… Nahát! A Johnny név amúgy sem biztos. Fel kell hívnom a feleségemet.

Ciperszky arcszíne először elfehéredett, majd átváltott határozottan rákvörösre.

– Bocs, Bobby. Csak egy pillanat!

Matatott egy kicsit, majd felhívta a feleségét.

– Szia Amanda! Illetve Samantha. Jól mondtam? – szólt a telefonba. – Nem ébresztettelek fel? Ne haragudj, drágám. Tudod jól, kicsim, régóta krónikus időeltolódásban szenvedek. Azt szeretném csak megtudni tőled, hogy hívják azt az illetőt, akivel a múltkor lefeküdtél? Tudod, azt a magas, kisportolt, szőke hajút. Igen, igen. Valóban nagyon szimpatikusnak tűnt, bár elég csúnyán összekaptam vele. Fontos lenne a neve, de egyszerűen nem jut az eszembe.

– Miért érdekel annyira? – kérdezte a felesége unottan.

– Semmi, semmi, drágám. Egy barátommal beszélgetek éppen és megemlítettem neki ezt a mulatságos esetet. Nagyon mókás történet, de jó lenne a hozzá az illető neve és talán a pontos címe is. Nincs róla véletlenül egy fényképed?

– Nincs – felelte mogorván Leonard felesége. – Valami Johnny volt, de a másik nevére nem emlékszem. Te üvöltötted állandóan a családnevét, meg hogy kiirtod, majd a kutyák elé veted a holttestét, pedig nincsenek is kutyáink, csak három mélabús zebrapintyünk. Még valami névjegykártyát is követeltél tőle, mielőtt végül leütött téged.

– Értem, drágám. Most már tudom, minek ez az abroncs a fejemen. Az a kártya… Valami rémlik, de sajnos nem találom. Nem tudnád kideríteni, ki lehetett az? Mégis csak te feküdtél le vele. Ez már közeli kapcsolatnak számít. Szóval, nem árt az illető nevét fejben tartani – próbálta Leonard jobb belátásra bírni a feleségét.

– Leonard, nekem most nincs erre időm és nem is lesz. Amúgy is téged csalt meg, nem engem. Ha nem kaptad volna fel annyira a vizet, talán le is fényképezhetted volna. Túl heves a vérmérsékleted. Nem tudom ki lehetett az, és bevallom nem is nagyon érdekel. Ne felejtsd el, a mama ma este meglátogat minket. Próbálj meg normálisan viselkedni vele. Ha megkérhetlek, ne traktáld megint trendi temetkezési szokásokkal, mint hosszú távú befektetésekkel.

A nő megunta a faggatózást és végül letette a telefont.  Ciperszky pár pillanatig maga elé bámult, de ez sem segített rajta.

– Sajnos ő sem emlékszik a nevére – szólalt meg zavartan. –Fogalmam sincs mit lehetne ilyen esetben tenni.

Bobby rendelt egy pohár sört, valamint egy exkluzív luxusutazást Tanjung Benoába.

– Figyelj, Leonard. Kedvellek téged, meg minden, de fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy nem július van, hanem már december. Csak azt szeretném ezzel mondani, eléggé sürget a határidő. A kuponod napokon belül lejár. Az érvényességét nem hosszabbíthatom meg, mivel ez tisztességtelenség lenne részemről másokkal szemben, akik időben leszámoltak ellenségeikkel. Sajnálom.

– Megértelek, Bobby! Teljes mértékben igazad van. Soha nem is kérnélek ilyenre. Ismersz engem. Mindig tisztességesen ölettem meg veled azokat, akik valami miatt kellemetlenné váltak a számomra. Ez a fickó merő figyelmetlenségből sajnos most megúszta, de sajnálnám elpocsékolni ezt a lehetőséget. Apám mindig azt mondta: – Leo, ne egyél túl sok édességet! Fogalmam sincs, miért jutott ez pont most az eszembe, de megfogadtam a tanácsát. Szóval valakit meg kéne ölnöd.

– Ennek semmi akadálya. Karácsony után azonban fizetned kell érte. Sajnálom. Gondolkodj. Ki legyen az? Ha úgy döntesz, az anyósod többé nem fog meglátogatni benneteket. Csak egy szavadba kerül.

– Csábító ajánlat, de az öreglány amúgy sem fogja már sokáig húzni. Én valami hasznosabbat szeretnék. Olyan igazán örömtelit.

– Nos? – kérdezte türelmesen Bobby Dinsdale, miközben a Tanjung Benoa-i ajánlatokat böngészte.

Leonard Ciperszky elgondolkodott, majd hirtelen felderült az arca.

– Oké! Meg is van, Bobby. Öld meg nekem Ernie Brillant-et. Ezzel egy csapásra véget vetek a tüneményes TV show-inak.

Ugye, mi jóbarátok vagyunk?

„Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke szerint ugyan nem kell mindennel egyetérteni, amit Soros György mond vagy csinál, ugyanakkor méltatlannak nevezte a bánásmódot egy olyan emberrel szemben, aki olyan sokat tett a kelet-közép-európai országokban a demokrácia terjesztéséért a kommunizmus bukása után.” (Orbán üzent: tiszteletet vár el a Zsidó Világkongresszustól)

Orbán és a tisztelet? Biztos akad valahol a lomtárban ilyesféle kacat. Ha esetleg szükség lenne rá, bármikor elő lehet rángatni valahonnan a pökhendi modortalanság alól.

O. Viktor rendkívüli módon tisztel bárkit, akitől valamiféle viszonzást, előnyt remél, esetleg úgy fél, mint például Putyintól. Az Európai Unióval szemben folytatott harca más lapra tartozik. Az ottani intézményeket, eszméket egyáltalán nem tiszteli, kivéve ha erre keményen rákényszerítik. Átverés az egész cirkusz, amit művel.

Az általa ez év áprilisától képviselt orbáni kereszténydemokrácia legfőbb értéke ő maga, azaz egy korlátlan működésű miniszterelnök.

A Papa régóta azonosítja magát Magyarországgal. Ezt a két, mennyiségileg és minőségileg teljesen eltérő fogalmat képtelen elkülöníteni egymástól. Egy keményen végig harcolt nap után büszkén jelentheti ki: – Magyarország most elmegy fogat mosni. Havasi Bertalan eközben átszellemült, boldog arccal nyom egy emberes adagot az ország fogkeféjére.

Hosszú évek óta tartó rasszista kampánya után, melynek csúcspontjaként Soros György ellen Orbán olyan hadjáratot indított, amelyből minden célszemély boldogan állapíthatta meg, ezek a randa zsidók tényleg világuralomra törnek, de Orbánba (=Magyarországba) bizony beletörik a sakterkésük. A Bogár László agyában hagymázasan, de számára jól jövedelmezően felépített háttérhatalom immár ott virított mindenütt kéken-fehéren.

Hasznos-e ma antiszemitának, rasszistának lenni Magyarországon? Minden bizonnyal igen, hiszen ez járult hozzá legfőképpen Orbán Viktor szégyenteljes győzelméhez. Az ellenzék csak hümmögni tudott. Ha határozottan szembeszálltak volna a miniszterelnök és tisztelt stábjának ordas hazugságaival, szavazókat veszítettek volna. Az ország jelentős része diszkréten rasszista, ezért volt olyan sikeres Orbán kampánya. A miniszterelnök kimondta, sőt bátorította azt, hogy rendes magyar ember idegengyűlölő. Aki nem, az a háttérhatalmakat szolgálja, pénzért, zsoldért, harminc ezüstért, kedvtelésből. Nyíltan azért nem lehet zsidózni, mivel az azonnali lebukással jár. Egy kicsit körül kell írni a témát, aztán mehet a nyomdába.

Létezik-e ma Magyarországon antiszemitizmus? Nem, dehogy. Sőt! – tagadják határozottan az illetékesek, majd a biztonság kedvéért hozzáteszik: – Persze ha van, arról maguk a zsidók tehetnek. Mert mind olyanok. Olyan világuralomra törősek, meg nyerészkedők.

Honnan lehet felismerni egy antiszemitát? A nézéséről? A járásáról? Arról, hogy ezt kimondja magáról? Nem. Akkor meg mégis miről? Leginkább „A nekem is van egy zsidó barátom, de...” kijelentéséről. Ez egy álszent, hazug, ostoba érvelés. Nagyon életszerűtlennek tűnik az, hogy valaki barátkozás előtt gondosan áttanulmányozza az aspiráns családfáját, majd örömmel megállapítja: – Nini! Hiszen ez meg itt egy echte zsidó! Pompás! Jó lesz ez még számomra egy cáfolhatatlan érvelésre!

Magyarországon senki sem lehet biztos saját származását illetően. Egy széleskörű genetikai vizsgálat hatalmas anyagi ráfordításba és valószínűleg sok keserű csalódásba kerülne. A tiszta vérű családfából valahogy el kéne tüntetni a derék Benet Mordechai, stomfai rabbi nevét.

Ki lehet tehát hazaáruló (zsidó, cigány, tót, vad rác, krobót, szellemi homeless stb.) ma Magyarországon? Gyakorlatilag mindenki. Mindazon személyek, akiket valami miatt ki kell rekeszteni a magyar nemzetből. Például azért mert ez a többszörösen visszaeső hazaáruló foglalkozásszerűen tüntet a legitim magyar kormány ellen, nem olvassa a Magyar Időket, kigúnyolja a nemzeti konzultációt, nem hallgat a jó szóra, szükség van a vagyonára, valami miatt irigylésre méltó helyzetben van, esetleg nagyon undok az arca, vagy, csak.

Orbán nagy buzgalommal és sikeresen élesztgeti a minden emberben ott kucorgó gonoszt. Nem ő az első és valószínűleg nem is az utolsó vezér, aki „mi” és „ők” – re osztja embertársait, majd nekiáll nemzetben gondolkodni, végül ennek segítségével teljhatalomhoz jutni. Minek a XIX. századi eszméket a XXI-ben erőltetni? A globalizáció folyamata miatt az emberiség egyre inkább keveredik egymással. Ha a papa indiai, a mama pedig magyar, ráadásul Németországban élnek, akkor az utód nemzeten kívüli lesz? Valami olyan izé? Fattyú?

Orbán ezek szerint antiszemita, illetve rasszista? Nem valószínű, de tisztában van azzal, hogy Magyarországon rengetegen azok, és számuk egy kis cinkos összekacsintással könnyedén növelhető. Ha Orbánt megkérdeznék, biztos rengeteg zsidó barátját fel tudná sorolni. Arról azonban, hogy származástól, nemtől, életkortól függetlenül ugyan kik az ő kedves oligarchái, strómanjai, valamint egyéb kiszolgáló-személyzete, szemérmesen hallgat.

Ügyes. Sorosozni minden hülye tud, ami hatalmas előnnyel jár a megrendelő számára.

(Benet Mordechai amúgy művelt, tiszteletreméltó férfiú volt.)