Orbán és Netanjahu  (Forrás: Index.hu)

Aki azt állítja, hogy Horthy majd Szálasi vezette Magyarországnak a népirtást elkövető államhatalmak elleni fellépés volt a szándéka, holokausztot tagad.

A Magyarországra érkezett izraeli miniszterelnökkel, Benjamin Netanjahuval adott közös sajtótájékoztatón Orbán Viktor holokausztot tagadott, a XX. század történelmét hamisította meg.

Miért védené a tettes áldozatát?

Orbán úgy fogalmazott, hogy „Magyarország kormánya egy korábbi időszakban hibát, sőt bűnt követett el, amikor nem védte meg saját polgárait.”

Ezzel azt állítja, hogy amikor Európában, benne Magyarországon a zsidókat teljes jogfosztás, vagyoni kifosztás, kényszer munkaszolgálat, gettósítás, deportálás majd szisztematikus kiirtás sújtotta, a korabeli magyar kormányoknak – amelyeket a 24 évig kormányzó Horthy Miklós és a fél évig nemzetvezetőként munkálkodó Szálasi Ferenc nevezett ki – a tevékenysége mintha a fent leírt zsidóüldözés ellen irányult volna, mintha a céljuk bármikor is a zsidók védelme, támogatása lett volna, csak valahogy nem jött össze.

Ezzel szemben Magyarországon az első zsidókat sújtó törvénytől kezdve minden egyes törvényt és intézkedést a korabeli magyar parlament szavazott meg, a korabeli magyar kormány és államapparátus hajtott végre. Az 1920-ban ratifikált numerus clausus az I. világháború utáni Európa első antiszemita törvénye volt, a náci Németországot megelőzve 15 évvel.

Magyarország kormányai és parlamentje az 1944. március 19-ei német megszállásig 22 zsidótörvényt és több száz végrehajtó rendeletet ratifikált.

Évekkel a német megszállás előtt már nem akadt olyan hazai település, ahol ne lett volna utca vagy tér elnevezve Adolf Hitlerről, Horthy Miklósról és Benito Mussoliniről. A budapesti – ma Kodály – körönd 1938-1945 közt viselte Hitler nevét.

A visszacsatolásokat követő kormányzói bevonulások alkalmával Kolozsváron a házakra horogkeresztes zászlók, Horthyt, Mussolinit és Hitlert éltető képek kerültek ki. Egyrészt ezt lehet magyarázni azzal, hogy a náci Németország a visszacsatolt országrészekben adott támogatását köszönték meg már 1940-ben – ismét évekkel a német megszállás előtt – de egyúttal azt is jelzi, ami egyébként érettségi tananyag, hogy Magyarország a náci Németország szövetségese, nem pedig vele szemben védelmi politikát folytató volt.

A másik szempont, ahol nem választható el a náci szellemiség és a visszacsatolás, tehát az irredentizmus és a népirtás egymástól: a visszacsatolások első következménye az volt, hogy kiterjesztették az addig már az anyaországban életbe lépett zsidótörvényeket a visszacsatolt területekre is, itt indult meg elsőként a zsidók begyűjtése és deportálása már 1941 nyarán.

Fél évvel a wansee-i konferencia, az Endlösung, a végső megoldás német náci terve előtt Magyarország 1941-ben már zsidókat deportált saját állami hatáskörben , tehát a magyarországi népirtás három évvel a német megszállás előtt kezdődött.

A történelmi tényeken túl gondoljuk át a hétköznapokat is, amelyből a korabeli társadalom állapotáról kapunk képet. A trianoni döntés, 1920 óta nem Magyarországhoz tartozó városok 1938-40-ben, a visszacsatolást követően készülnek a kormányzó ünnepélyes fogadására. Egy generáció óta a hétköznapok szintjén nehezen oldanak meg olyasmit, mint például magyar nyelvű misézés, iskoláztatás. Majd ripsz-ropsz, horogkeresztes zászló, Heil Hitler és Éljen Horthy feliratok kerülnek elő a sublótból. Ez a dekoráció egyértelműen azt tükrözi, hogy mind a lakosság, mind a közösségi vezetés a polgármesterekkel, mind a kormányzó operett-felvonulását központilag előkészítő államapparátus mélyen elkötelezett volt a náci szellemiséggel, egyúttal elsődlegesnek tekintette, hogy a náci Németországgal való együttműködést és háláját látható, jelképes módon is kifejezze. Ahogy a magyar közösség tudott arról sajtóból, kormány propagandából, milyen szövetségi együttműködés eredménye a visszacsatolás, épp úgy tudták, hogy mi az uralkodó szellemiség Németországban, ahogy 1940-re már fékezhetetlenül tombolt az antiszemitizmus Magyarországon is. A zsidóverések, az üzletekre kifüggesztett antiszemita uszító plakátok már az 1920-as, 30-as évek mindennapjai voltak idehaza.

A zsidóellenes, közterületen is terjesztett, kormányzati szintre emelt propagandában most tart az Orbán-kormány a 30-as évek színvonalánál.

A magyar államvezetés nem tekintette magyaroknak, saját polgárainak a zsidókat

Orbán azt állítja, Magyarország nem védte meg a zsidókat, a saját polgárait.

Nem hogy nem védte meg, de már az 1944 előtti magyar antiszemita törvények tették a zsidókat a nem-zsidó magyar közösségtől idegenné, tehát maga a magyar törvényhozás és államvezetés taszította ki a magyar közösségből a zsidókat. Az elv az volt, hogy a magyarokat kell megvédeni a zsidóktól.

Ahogy nem csak a törvényekben, de az uszító kampányokban is különvált a magyar és zsidó, a keresztény és zsidó. Magyarnak lenni egyet jelentett a kereszténységgel. Ahogy törvényeink jogforrása, a 2011-ben ratifikált Alaptörvény és annak Preambuluma is ezt deklarálja: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét”.

Tehát aki nem keresztény, az nem része a nemzetnek, nem magyar.

Mind Horthy Magyarországa a törvényi és társadalmi megnyilvánulásaiban, mind a második Orbán-kormány az Alaptörvény – funkciója miatt a teljes hazai társadalommal egyetértésben – több pontjában ezt fejezi ki.

A védelmet az egyenlő jogok fejezik ki, azt nem kegyként osztjuk

Az Orbán-kormány visszatérő retorikája a védelem. Megvédeni egy gyengébb felet kell, megvédeni valakit vagy valakiket egy létező támadás vagy veszély elől kell. Megvédeni olyanokat kell, akik nem rendelkeznek egyenlő jogokkal másokkal. Minden egyéb esetben elegendő és szükséges védelem az egyenlő állampolgári jogok biztosítása és azok védelme.

Magyarországon 1920-1945 között egy zsidónak a magyar törvényhozással, a magyar társadalommal szemben kellett megvédenie magát. Ezekre nem mentség a magyar intézkedések adott korszakban történő összevetése a náci németekével, mert akkor össze kell vetni 1920-at is, a XX. századi Európa első antiszemita törvényünket, össze kell vetni 1941-et is, az Endlösung előtti tömeges deportálásunkat is, és össze kell vetni 1944-et is, amikor rajtunk kívül már senki nem deportált. Minden idők leghatékonyabb gettósítását és deportálását hajtottuk végre. A holokauszt harmadik legtöbb áldozata magyar zsidó volt, az ország méretéhez és lakosságához számítva elsők voltunk a Szovjetunió és Lengyelország mögött, ráadásul a végsőkig elkötelezett náci szövetségesként.

Horthy és Szálasi Magyarországát nehéz lenne számon kérni, hogy az egyenlő állampolgári jogok betartásával biztosítson védelmet polgárainak, mivel az akkori magyar korszak alaptermészete volt az antiszemitizmus, kirekesztés és jogfosztás. A korszak lényegét tagadja az, aki a védelmet tőlük várja. A korabeli védelmet kérések alapjai is az volt, hogy illető igyekezett felmutatni keresztény papírokat, tehát zsidóként senkitől nem várhatott védelmet.

Mégis, ki elől kellett volna a zsidókat védeni? A magyar törvényhozás és államapparátus saját intézkedési ellen? A saját maguk szította, a társadalomban tüzelt zsidógyűlölet ellen?

Kér-e egy üzletvezető védelmet a boltját kifosztó rablótól? Kér-e védelmet egy megtámadott, megerőszakolt nő a támadójától?

Tekinthetem-e a védelem szándékának, a védelem elvi esélyének, ha valaki kifosztja a másikat teljes vagyonából, megfosztja őt a megélhetés lehetőségétől, ha saját parancsnokai verik agyon a fegyvertelenül frontra vitt kényszermunkást, ha a legbensőbb privát életüket, párválasztásukat, nemi aktusukat törvénnyel büntetik?

Védelemnek számít-e nyolcvan embert nyári forróságban tehervagonba bezsúfolva lakattal leláncolni?

Ezekben semmilyen jogi és tevőleges szerepe nem volt a németeknek.

Orbán Viktor kijelentése egyetlenegy dologra jó. Sok más korábbi nézetéről is megfeledkezve mára az Alaptörvény kontinuitás elvétől is elállt: végre jogfolytonosnak tekinti a jogfosztást és népirtás okozó 25 évet a magyar történelemmel és jelenünkkel, végre a mindenkori magyar kormány – igaz, szerinte csak szemlélődő – felelősségének tekinti mintegy félmillió ember származása miatti elpusztítását.

Lassan talán felfogja, hogy az őáltala kivéreztetett parlamenti demokráciához, autoriter vezetéséhez képest is sokkal-sokkal tágabb hatáskörrel, sokkal nagyobb nemzetközi mozgástérrel rendelkező Horthy és kormányai végrehajtották a népirtást.

Mivel jár a holokauszt eseményeinek megmásítása, letagadása?

Orbán kijelentése nem csupán társadalmi önfelmentés, de egyúttal az Orbán-kormány által 2011-ben ratifikált ún. holokauszttagadási büntetőtörvényben leírt bűncselekményt is kimeríti. Bár a törvényt még a ratifikálást megelőző, 2009-es kormány nyújtotta be, de megannyi vitát követően már a 2010-es Orbán-kormány ratifikálta. A törvény sajátossága, hogy amellett, hogy kibővítették a kommunizmus bűneinek tagadásával, az eredeti szövegben írt holokauszt szót átírták „nemzeti szocialista rendszerek” által elkövetett bűnre. A módosítás indoka az volt, hogy a holokauszt idegen szó, nem mintha a szocialista vagy a kommunista ne lenne az, vagy akár a stadion, futball szavaink. Kialakult és egyezményes jelentéstársítás van a holokauszt szóhoz is, a történettudomány által a közbeszédbe beemelt szó, leírása magyar helyesírással történik.

A valódi cél a szócserével az volt, hogy egyrészt mivel a Horthy-kormány saját definicióban nem volt nemzeti szocialista, ezt az eszmét a nyilasok vallották, másrészt a nemzeti szocialista alatt alapvetően a köznyelv a náci németeket érti, így az ártatlannak tűnő szócsere Magyarország negyed évszázadnyi zsidópolitikáját és a magyarországi népirtást hallgatja el.

Paradox módon maga a tagadási törvényünk már a szövegében elköveti a holokauszt magyarországi eseményeinek tagadását.

A tagadási törvény a nemzeti szocialista eszméhez társítással a népirtáshoz vezető 24 év jogfosztásért majd a deportálások döntő többségéért felelős Horthy-kort kívánja felmenteni.

Ezt a felmentő célt szolgálja az Alaptörvény ún. kontinuitás elmélete is. Az Alaptörvény az 1944. március 19-ei német megszállástól kezdve 1989-ig nem tekint semmit magyar felelősségnek. Ezzel szemben az 1944-es kormány idején a megelőzőekkel nagy számban azonos kormánytagokkal, a náci német óhajjal szemben Horthy által kinevezett miniszterelnökkel, valamint a 24 évig kormányzó Horthy személyével az 1920 óta szisztematikusan elmélyített antiszemita jogfosztással semmilyen törés nem állt be 1944-ben a törvényhozásban: nem csupán független intézkedések voltak, de ezeket technikailag csak egy magyar államapparátus tudta végrehajtani. Az 1944-es hazai események teljes összhangban álltak a megelőző évek kifosztásával, jogfosztással, ugyanis csak ilyen jogi és társadalmi státuszú embereket lehetett gettósítani és deportálni.

A deportálás igényét sem a németek hozták el, erre bizonyíték az 1941-ben már elindított kitoloncolás és tömeges mészárlás.

Orbán Viktor holokausztot tagad, beperelhető

A törvényben végrehajtott szócsere ellenére Orbán Viktor beperelhető a „nem védte meg” kijelentésért, mivel ezzel a nemzeti szocialista náci hatalommal való szövetségünket is tagadja, tagadja, hogy mindig is egy náci szellemiséggel összhangban álló politikát folytatott Magyarország a Horthy- majd Szálasi-korban. A nemzeti szocialista rendszerek bűne az is, hogy a népirtás politikáját végrehajtották csatlósaikkal. A német zsidó áldozatok száma töredéke volt a magyar zsidókhoz képest. Auschwitz alapvetően magyar és kelet-európai zsidótemető. Amit ma holokausztnak nevezünk, az a gettókban, a gettósító BM-rendeletekben kezdődik. Többek között a korabeli magyar törvényhozásban kezdődik.

A Kossuth téri Parlament a népirtás élő kiállító terme, ott dőlt el a félmillió zsidó sorsa.

A tagadási törvényt ratifikálása óta is sok bírálat éri, holott több ítélet született már, köztük igen jó, tanító jellegű is: szakirodalom elolvasásra, holokauszt kiállítás látogatására kötelezték a vádlottakat.

A jogvédők legfőbb érve a tagadási törvénnyel szemben, hogy korlátozza a szólásszabadságot. Már amennyiben bármiféle szájmozgást szólásnak, véleménynek tekintünk. Hagyományosan a tények nem tartoznak a véleményes vita jogi kategóriájába, ahogy az erőszakra buzdítás sem történhet meg tetszésindex alapon. Így lehetséges, hogy mind az uszítás, mind a rágalmazás egyfajta szólásszabadságot korlátozó törvény, amennyiben el akarunk tekinteni attól a ténytől, hogy a szólást annak szabadsága tekintetében a jog a világról alkotott véleménynek tekinti, és nem bármiféle verbális megnyilvánulásnak. Bíróságon például akár tanúként is hamisan vallani bűncselekmény. A TASZ állíthatná, hogy ez a tanú szólásának szabadságát korlátozza.

A demokrácia már csak ilyen, a jogsértések, a polgártársak elleni támadások tiltottak.

Orbán Viktor viszont még a legmegengedőbb jogvédői értelmezésben sem egy magánemberi véleményt közölt, hanem Izrael és Magyarország közös sajtótájékoztatóján a kormányt, így az országot képviselve társadalmi követendő értékrendet vallott miniszterelnökként, a mindenkori kormányok jogutódjának vezetőjeként, amikor letagadta a holokauszt magyarországi eseményeit és abban a korabeli kormány tettes szerepét.

A holokauszt nem egy puszta történés: a népirtás a tettesekről és a tettről szól. Nem csak az a személy tagadja a holokausztot, aki megkérdőjelezi a haláltáborok valóságát. Tagadja az is, aki a felelősöket felmenti. Tettes nélkül nincs tett. Ha negligálom a tettest, azzal kimondom, hogy nem történt bűncselekmény.

Amikor egy bűncselekmény történik, az igazságszolgáltatás nem reked meg ott, hogy azonosítsa a bűncselekményt. Az igazságszolgáltatás célja a tettes megnevezése, a bűntett módszerének elemzése és a tettes(ek) elítélése. A népirtás ebben nem kivétel, mai napig ratifikált bűncselekmény. Az áldozatok száma miatt, az elkövetés módja miatt a bűncselekmények non plus ultrája, de ez nem hogy nem adhat kellő indokot a tettesek felmentésére, hanem sokkal nagyobb igény lenne mind a tett, mind az odáig vezető társadalmi viselkedésminták, mind az elkövetők elítélésére.

Ebbe semmiképp nem fér bele az, ha Magyarország miniszterelnöke azt hazudja, hogy több száz zsidóellenes rendeletünkkel és félmillió zsidó áldozattal nekünk bármikor is a zsidók védelme lett volna a célunk, hogy a zsidók személyükből fakadó, jogvédő célú védelme mint szándék felmerült a Horthy-korban.

Orbán hazudik. Orbán tagadja a holokauszt magyarországi eseményeit. Orbán relativizálja a nemzeti szocialista rendszerekkel együttműködő népirtók tettének súlyát.

Bárki állíthatja, hogy ennél súlyosabb bűnöket követett már el a miniszterelnök. Nem látok annál súlyosabb bűnt, hogy az utcán zsidók elleni uszító kampány folyik, párhuzamosan pedig a XX. századi zsidók elleni uszítás következményét, a népirtás elkövetői felelősségét a miniszterelnök tagadja, és azt sugallja kijelentésével, hogy az akár be is következhet, amennyiben Magyarország ma sem tudná megvédeni polgárait.

Ahogy Horthy, úgy Orbán is szabad kezet ad a társadalmi gyűlölet önjáró folyamatának.

Nem állítom azt, hogy holnap deportáló vagonok állnak be a pályaudvarokra. Azt állítom, hogy én már elődeink 1930-as évek zsidógyűlölő magatartásától is irtózom az elkövetői társadalom leszármazottjaként, és nem tudom elfogadni, hogy 1989 után 28 évvel ilyen szellemi fertő tombol Magyarországon. Megdöbbenéssel állok azelőtt, hogy következmények nélkül lehet ma kormányzati szinten uszítani az Európai Unióban, és elkeserítő, hogy az alapvető jogainkat létrán állva, tíz körömmel kaparva kelljen kicsikarni az adóforintunkból élőkön.

Elkeserítő, hogy mára akár két hetenként kell érettségi tananyaggal, történészek által ezerszer publikált információkkal küzdeni a hazugságok ellen.

Most, hogy Orbán szép lassan bekebelezte a szabadtéri reklámhordozók piacát és erőszakkal kiiktatta a konkurenciát, azaz szépen, szabályosan einstandolta az egészet, tevékenysége nyomán egy sajátos, hazai folklór született.

A magyar tájhoz ma már ugyanúgy hozzátartoznak a puritán stílusú propagandaplakátok, mint a településeket sűrűn átszövő, lágyan ringatózó felsővezetékek. Az erőltetett pártpropaganda erősen emlékeztet az egykori Csehszlovákiában, az utak mentén ízlésesen elhelyezett, betonból készült, színesre festett, sarló-kalapácsos vallási jelképekre, illetve bádogtáblákra mázolt eszmepolitikai üzenetekre.

„Amerikaiak! Ugorjatok a tengerbe! Hamarosan elesik Puszan erődje.”

Önnek új üzenete érkezett! Ez a népszokás azzal indul, hogy a kormánypárt tájékoztatásra hivatkozva elkezd terjeszteni egy egyszerű Botschaftot, miszerint direktívát, melynek leglátványosabb megnyilvánulási formái a valamilyen ismeretlen okból Orbán által fetisizált óriásplakátok. Őfelsége valószínűleg nagy élvezetét leli a ritmikusan elhelyezett, kék alapon fehér betűs tacepaók orgiájában.

Az egy párt mind felett, mármint a FIDESZ ebből az üzletből ráadásul busás haszonhoz jut, amelyből vígan finanszírozhatja a következő felvilágosító-kampányát. Ezáltal beindul egy önmagát gerjesztő, megállíthatatlan folyamat. A partit milliárdos tétekben játsszák, miközben a pénz is szerencsésen megszabadul a rárakódott közpénzi jellegtől. Az anyagi források úgy tűnik kimeríthetetlenek. 5-6 milliárd forintnál amúgy sem kerül többe egy-egy ilyen köztéri cirkusz, meg ami még bónuszként jár hozzá.

A félretájékoztatás általában két fő témát ölel fel. Egyrészt mindenki értesülhet arról, hogy éppen kik azok, akik az ország vesztére törnek, másrészt arról, miszerint ezen cselszövők folyamatos ármánykodása ellen csupán a FIDESZ hatalomban maradása jelenthet hathatós védelmet. Más lehetőség a haza oltalmára sajnos nem létezik. Illetve ez nem is annyira sajnos, inkább maga a boldogság záloga. Ezen üzenetek mellett néha felbukkan néhány lelkes aktivista boldogságtól sugárzó arcképe is, akik mindezért a jótéteményért a hálájukat és elégedettségüket fejezik ki. (Lásd. a 2015-ös „A magyar reformok működnek!” kollekció pompás darabjait.)

A nép ezután veszi az üzenetet. Más választása nagyon nincs is, hacsak nem él valaki a lakott településektől és az utaktól kellő távolságban.

Egyesek az újabb feliratokat látván örömmel nyugtázzák, hogy a kormány még mindig a helyén van, mivel már megint bőszen plakátol. Remek dolog önfeledten bekapcsolódni egy-egy újabb csodavárásba, illetve győztes háborúba.

Mások kreatívan kiegészítik a tájékoztatást olyasmikkel, amiket a kormánypárt is nagyon szívesen kiírna ezekre, de a teljes szuverenitás hiányában ezt még nem teheti meg.

Akadnak olyan, akik azonban olyasmiket irkálnak a plakátokra, amelyek szöges ellentétben állnak a reklámozók véleményével. Sokan mémgyárakat működtetnek, amelyek már a plakátok utcai megjelenése előtt ontani kezdik népszerű termékeiket. A legelszántabb harcosok kezdetleges gerillaharcot folytatnak a plakátok ellen, rendkívül változatos eszközök bevetésével. A hatóságok komoly retorziókat egyelőre még nem alkalmazhatnak ellenük, az illiberális demokrácia hiányosságai miatt. Ezek amolyan átmeneti gyermekbetegségek.

A pártpropaganda nem sok időt hagy a játék résztvevőinek a henyélésre. A Soros György ellen uszító plakátok után a kormány idén őszre már előkészítette a következő turnust. Az, hogy ez ki ellen, illetve mi mellett kampányol, még nem derült ki. A szervezők nem akarják elrontani a résztvevők örömét. Maradjon ez inkább meglepetés.

A kormány eddig mindenesetre látványos eredményeket ért el. Sikeres harcot folytatott a menekültek ellen. Működő, magyar gyártmányú reformokkal halmozta el a közönségét. Megállította Brüsszelt, illetve a mögötte álló Európai Uniót. Megvalósította az évszázad legsikeresebb nemzeti konzultációját, ami Európában nem tűnik túl nehéz feladatnak. Világviszonylatban azonban erős a mezőny. Észak-Korea vezetője jóval meggyőzőbb módszerekkel konzultál az állampolgáraival, mint Orbán Viktor.

A magyar kormány mindenesetre sikeresen fagyasztotta le a mosolyt Soros György arcáról, aki erről még csak nem is tud.

A heves uszítás után várhatóan valami pozitív dologgal rukkolnak majd elő a Miniszterelnöki Kabinetiroda agytrösztjei, akik immár levették a kormányzás unalmas és fárasztó terheit a miniszterelnök válláról.

Mivel a hazai egészségügy első ránézésre elég sok gonddal küszködik, nem ártana nyomatékosan felhívni a témában tájékozatlan, félrevezetett lakosság figyelmét arra, hogy a magyar egészségügy kimondottan világszínvonalú és csak úgy ömlenek bele az anyagi források. Egy tolószék mellett éppen cigánykereket vető, kötött sapkás, vitális harcinénike megfelelően illusztrálná a paradicsomi állapotokat.

2017 szeptemberétől számítva még hét hónap van az áprilisi országgyűlési választásokig. Úgy 5-6 kampány simán belefér ebbe az időszakba. 25-30 milliárd, na jó, mondjuk 40 milliárd forintból simán kijönne a folyamatos mókázás. A egészet ráadásul az teszi hatékonnyá, hogy a kormányon és a fedőszervezetein kívül mindenki mást lezavartak a pályáról. A gátlástalan pontszerzésnek így immár semmi akadálya sincs.

Habony Árpád és Mészáros Lőrinc pedig nem lop, csupán sokan irigykednek a sikereikre.

Az autentikus barkácsolás azt tevékenységet jelenti, amelyben egy adott személy olyan munkálatokba kezd, amihez nem sokat ért. A művelet közben bekövetkező katasztrófák, spontán beindult, láncreakció-szerű bontási munkálatok, váratlan válások, 8 napon túl gyógyuló sérülések legfőképpen amiatt történnek meg, mivel a bátor célszemélyt elvakítja az önmagába vetett hit. A megszokott, otthoni környezet rútul megtéveszti, tompítja a veszélyérzetét. Emiatt az akcióhős nincs tisztában a rá leselkedő számtalan veszéllyel, a saját fizikai korlátaival, amelyek persze amúgy sem tántorítanák vissza az előtte tornyosuló feladattól. Nemes szándékaiban legalább annyira eltökélt, mint amennyire Scott kapitány volt az Antarktisszal kapcsolatban.

Az az izé, amit azzal hogyishívjákkal kell ott levágni, majd becsavarni ezt-azt, nem jelenthet különösebb problémát.

Egy asztalos képtelen összebarkácsolni egy széket, mivel az számára egyszerűen csak munka. Valószínűleg sejti, hogy mit akar készíteni. Ugyanez vonatkozik az ügyes kezű ezermesterekre is, akik félig-meddig profiknak számítanak, így teljesen jogos a kizárásuk a nemes versengésből.

Az igazi barkácsolók, ha komolyan veszik hivatásokat, szezonban, azaz a hétvégéken gyakran kötnek ki valamelyik kórház sürgősségi osztályán. Az elhivatottabbak egy baleseti osztályon vállalják tettük következményeit. Összetörve, átfúrva, csonkolva, mozgásképtelenné téve, repeszdarabokkal tarkítva, rejtélyes fagyási, illetve égési sérülésekkel, néhány esetben brutális mérgezéssel.

A témával kapcsolatban mindenképpen célszerű az alkalmi víz-, gáz-, villanyszerelőket, majdnem-kőműveseket kategóriákba sorolni.

Az önkéntes barkácsolók csakis saját magukat tehetik felelőssé a bekövetkező károkért, kínszenvedésekért, ipari katasztrófákért. Mögöttük általában nem áll felbujtó, illetve munkavezető. A „Talán inkább hívjunk valakit! Emlékszel, a múltkor is mi történt, papa.” kijelentés nem tántorítja el őket szándékaiktól, sőt, az esetek többségében buzgó cselekvésre sarkallja őket. Sokszor az utolsó csepp vérükig küzdenek.

A kényszerbarkácsolók mögött mindig ott áll valaki, aki folyamatosan hergeli őket. Halogatásos technikával egy ideig el tudják ódázni a bajt, de az erőteljes Napfolt-tevékenységekre és a vadludak vonulására nem lehet a végtelenségig hivatkozni. Előbb-utóbb feladják a sumákolást és megpróbálják a maximumot kihozni magukból. Általában gyenge jellemek. Az első komolyabb akadálynál bepánikolnak és megpróbálnak kihátrálni a küzdelemből. A tapasztalt instruktorok azonban nem engedélyeznek számukra visszavonulást, kíméletlenül ott tartják őket az első vonalban.

Mik azok a veszélyek, amelyekről a gyanútlan barkácsolók nem tudnak?

Nagyjából minden, ami a munkálatok során körbeveszi őket. Sokszor a fizika törvényeit próbálják egy kis házi furfanggal kijátszani. A magasságok leküzdéséhez szinte minden elérhető tárgyat képesek egymásra halmozni. Félelmetes tákolmányokra küzdik fel magukat, amelyek már az első pillanatban előrevetítik a szomorú végkifejletet. Egyes esetekben ezen konyhai alpinisták a csúcshódításra olyan eszközöket is magukkal visznek, amelyek forognak, fúrnak, esetleg vágnak. És valóban. Forognak, fúrnak, vágnak, akár zuhanás közben is. Egy kellő szögben becsapódó vízmérték is képes eszméletvesztést, esetleg átmeneti látáskiesést okozni.

Egy szerelő az adott problémát általában néhány eszköz segítségével megoldja. Barkácsoláshoz ennyi közel sem elegendő. A mutatványhoz minden elérhető szerszámra és néhány konyhai eszközre is szükség van, mivel a komoly barkácsolás megköveteli az improvizációt és a haladéktalan katasztrófaelhárítást. A harcosok sokszor az ismeretlennel veszik fel a harcot, az ellenfél pedig kíméletlen.

Rendkívül veszélyes helyzetet teremthet, ha a gyanútlan mester szembetalálja magát egy „Ez itt meg mi?”-vel. Mint egy tűzszerésznek, döntenie kell arról, vajon milyen színű drótot vágjon el, mit nem tart egy adott csavar, illetve természetes-e ezen a tájékon a gomolygó, fekete füst.

A legtöbb esetben a barkácsolók fegyverzete erősen hiányos, mivel a háztartások egyre bonyolultabbá váltak. A klasszikus, kalapács, csavarhúzó, kombinált-fogó szentháromság ma már nem elegendő a Sátán elleni küzdelemhez. A barkácsáruházak ontják magukból a multifunkciós eszközöket, amelyek elvileg mindenre jók. Ez azonban kétélű fegyver, mivel rögtön felmerülhet a jogos kérdés, hogy akkor most mégis mire is valók. Pompás, hogy kettőt is kapni egy árából, meg mellé adják ezt a kis valamit is, de ez a terepen, éles bevetés közben nem sok vigaszt nyújt.

A barkácsolás iszonyatos mértékben megnöveli az anyagszükségletet. Ami egy szakembernek csupán apró pöttyintés, az a barkácsolónak szívós munka. A ragacsos anyagok kegyetlen dolgokra képesek, ha valahová gyanútlanul be akarják őket kényszeríteni. Ha egy csavar leesik, az az estek többségében azonnal dimenziót vált és valahol a keresztes háborúkban bukkan fel. A vágás megfordíthatatlan folyamat, amire érdemes időben felkészülni és gondoskodni a többszöri utánpótlásról.

Természetesen akadnak szerencsés kimenetelű kalandok is, amelyeknek során a kitartó küzdelem elnyeri méltó jutalmát. A túlzott elbizakodottság azonban néha keserű csalódáshoz vezethet. Az így már majdnem jó magában rejtheti a teljesen rossz opciót is. Nem árt az egészséges bizalmatlanság, a kellő óvatosság. Az elvégzett munka feletti büszkeséget célszerű megelőznie egy titkos tesztsorozatnak. Érdemes feltűnés nélkül megpiszkálni, ránehezedni, vízzel elárasztani, megkopogtatni az adott objektumot. Bizonytalan eredmény esetén rendkívül hasznos kikérni egy hozzáértő szakember véleményét. Ezzel az illető minden felelősséget magára vállal.

Emmanuel Goldstein

Az Orbán által irányított agresszív, Soros-ellenes propagandaháborúval kapcsolatban ideje lenne megszabadulni az álszentségtől és leszámolni a hamis illúziókkal. Ez egy alig burkolt, sikeres antiszemita kampány. Nem az ez év júniusában elhunyt, szaúdi üzletember, fegyverkereskedő, Adnan Khashoggi képével szórta tele az országot a Miniszterelnöki Kabinetiroda, hanem a köztudottan zsidó származású Soros Györgyével. Khashoggi persze már nem nagyon nevet semmin, ráadásul a tevékenységét sem nagyon ismerték Magyarországon. Soros sokkal populárisabb nála.

A még javában életben lévő Bassár el-Aszad, szír elnöknek jóval több köze van a menekültáradathoz, mint Soros Györgynek, mégsem látható sehol egyetlen, „Ne hagyjuk, hogy Aszad lemészárolja a népét!” plakát sem. A szíriai kormányerők harci gázt vetettek be és menekülttáborokat bombáztak, de az orbáni felfogás szerint a diktátorok csupán népük és a nyugati civilizáció védelme érdekében rendeznek humanitárius tömegmészárlásokat, valamint terrorcselekményeket.

Lényegtelen, hogy a pártpropaganda miket hazudozik össze. Ostobaság és gyávaság azzal mentegetni Orbán tevékenységét, hogy ez nem is annyira antiszemitizmus, csupán egy kínos félreértés. A kormány legfőbb érve jelenleg az, hogy maga Benjámín Netanjáhú jelentette ki, teljesen alaptalanok a magyar kormány elleni vádak, pedig ő aztán zsidó, aki ráadásul még Izrael miniszterelnöke is. Igazi aduász. Bayer Zsolt a blogjában diadalittasan le is írta azt, hogy:

„Akkor mostantól befogjátok a pofátokat!”

Ez a frappáns érvelés azért érdekes, mivel ő, a maga nyers brutalitásával, de mégiscsak a kormány álláspontját képviseli az országban. A civilek vegzálása, az ellenzéki sajtó kivéreztetése, az Európai Unió elleni támadások mind ezt üzenik. Azt, hogy fogjátok már be végre a pofátokat, vagy mi fogjuk be! Mit nem lehet ezen nem érteni?

A magyar társadalomban régóta jelenlévő rasszizmust, xenofóbiát, homofóbiát, intoleranciát az Orbán-rendszer hatékonyan használta fel, médiabirodalma segítségével pedig a végletekig fokozta. Közben éles verseny alakult ki a hazai szélsőjobboldali pártok és a kormánypártok között. Jelenleg az utóbbiak állnak nyerésre.

Az uszító plakátok üzenetei egy adott célközönségnek szólnak, ők pedig könnyedén dekódolják ezeket. Rossz az, aki rosszra gondol. A kormány által megrendelt közvélemény-kutatások valószínűleg megnyugtató adatokat szolgáltattak azzal kapcsolatosan, hogy szép számban akadnak olyanok, akik nagy örömmel gondolnak rosszra. Az ő igényeik a meghatározóak Orbán számára. Az antiszemitizmus, xenofóbia vádját ráadásul könnyedén le tudja seperni önmagáról. Nem az ő felelőssége.

Ebben az esetben nem érdemes taktikázni, mellébeszélni, tapintatoskodni. A zsidó, az arab, a cigány, a homoszexuális, a muzulmán szavakhoz a magyar népesség nagy része automatikusan negatív jelzőket kapcsol. Miként lehet ilyen esztelenségeket állítani? Úgy, hogy sajnos igaz.

A közvélemény szeret általános következtetéseket levonni, mivel ezzel könnyedén le lehet egyszerűsíteni a világban történteket, ráadásul rá lehet hárítani a felelősséget másokra, felelősöket találni minden rosszért. Ez a magatartás teljesen független a bőrszíntől. A fekete nacionalizmus hívei semmivel sem különbek a Ku-Klux-Klan tagjainál. Mások megítélése csupán attól függ, hogy éppen kik van többségben, illetve hatalmon.

Soros György személyét, a menekültek által okozott problémákat, a civil szervezeteket a magyar propaganda sikeresen mosta egybe.

Az üzenet jól ismert. Soros György a hazaáruló civilek egész világra kiterjedő hálózatának segítségével ki akarja szorítani Európa keresztény őslakosságát. Ki tudna egy ilyen pompás teóriának ellenállni? Az, aki tisztában van azzal, hogy ez ostobaság, aljas hazugság. A bevándorlás nem mostanában jelent meg a kontinensen, hanem mindig jelen volt. Franciaországban nagyjából 5 millió muzulmán él, akik nem Soros György invitálására telepedtek le. Ha minden muszlim terrorista lenne, Párizsból mára már csak füstölgő romok maradtak volna.

A németországi török közösségekhez képest a szíriai menekültek száma elenyésző. Erdoğan ráadásul a németországi török állampolgárokra is ki szeretné terjeszteni hatalmát, befolyását. Esetleg titkos paktumot kötött Soros Györggyel? Mindketten szabadkőművesek lennének?

Az egész magyarországi mulatság, amely eszméletlenül drága, valójában arra megy ki, hogy valamilyen módon meg lehessen bélyegezni a rendszer ellenségeit. Zsidózni nyíltan nem illik. A kormány minden fórumon felháborodottan vissza is utasította az erre vonatkozó vádakat, sőt zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben. Ezzel párhuzamosan buzgón belekezdtek Horthy Miklós rehabilitációjába, ami tökéletesen ki is fejezi Orbán szándékainak komolyságát.

A Soros által támogatott civil szervezetek tevékenységéről az emberek többségének fogalma sincs. Ez egyáltalán nem is érdekli őket. Egy világméretű, gaz összeesküvés a nemzetek ellen és ennek leleplezése jóval izgalmasabb téma, és legfőképpen rengeteg szavazatot hoz.

Zsidónak lenni nem foglakozás, nem jár semmiféle megkülönböztető jeggyel, nincs feltüntetve a személyi igazolványban, nem számít büntetett előéletnek.

Nincs is ilyesmikre szükség, mivel a bűnösség bizonyítás pofonegyszerű. Mi van akkor, ha valaki nem hisz a magyar kormány mindent elsöprő sikereiben, jó szándékában? Mit jelet az, ha valaki állandóan sopánkodik az illiberális demokrácia és a korrupció miatt? Azt, hogy ő egészen biztosan Soros fizetett ügynöke. Ebből következik az is, hogy zsidó, illetve ahogy mostanában nevezik, álcivil. Ez, mármint származás alapján megítélni az egyéneket rendkívül nagy ostobaság, de zavartalanul él és virul. Az antiszemitizmus, xenofóbia pompás eszköz a megbélyegzéshez. Ezt követi a kirekesztés, majd a büntetés.

Nincs értelme mellébeszélni. Egy ocsmány játszmáról és nem a lakosság tájékoztatásáról van szó. A propagandát nem szabad összetéveszteni a tűzgyújtási tilalom elrendelésével, illetve az egészséges életmódra való buzdítással.

A 94. kormányinfón egy újságírói kérdésre válaszolva Lázár János úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor nem fél semmitől, mert nem olyan típus, tehát áll elébe a kampánycsatának.

Ezek a kormányinfók érdekesek, szórakoztatóak, de nem szabad túlságosan komolyan venni őket. A miniszterelnökséget vezető miniszter rutinos politikus, aki ráadásul a többi kegyelmes úrral ellentétben dolgozik is. Valószínűleg rengeteg olyan érdekes tényt tud, amit sajnálatos módon nem szándékozik a nagyközönséggel megosztani. 2010 óta folyik az elkeseredett, de egyoldalú választási kampány, így részéről ez a magatartás teljesen érthető.

Orbán ráadásul a miniszterelnökséget vezető miniszter bosszantása céljából a nyakára ültette Rogán Antalt, ezt a mihaszna semmirekellőt. Amíg Lázár bíboros kemény kézzel irányítja az államapparátust, a miniszterelnök kabinetfőnöke legfőképpen dőzsöl és élvezi az életet. A primitív, alantas kampányok nem kívánnak különösebb szellemi erőfeszítést, csak rengeteg pénzt, amiből ráadásul könnyedén lehet csipegetni ezt-azt.

Lázár azon kijelentése, miszerint az oroszlánszívű magyar miniszterelnök nem fél semmitől, ugyanolyan hatásvadász kijelentés, mint amikor Orbán azt állította magáról, ő még életében soha nem hazudott.

Ha egy valamirevaló vezető nem fél semmitől, akkor rendkívül ostoba és nem sok esélye van arra, hogy sokáig hatalmon maradjon. Nem bélyeggyűjtéssel vagy törpenyulak tenyésztésével keresi a kenyerét. Orbán elég sok évet lehúzott már politikusként, így ostobának semmiképpen sem nevezhető. A félelme azonban mára már kórossá vált és egyre erősödő paranoiába ment át. Nem azokkal a dolgokat kell nézni, amelyekkel nagy hangon dicsekszik, hanem azokkal, amelyeket véghez visz. Ha nem rettegne folyamatosan, nem fordítaná energiáinak és hatalmának nagy részét folyamatos harcokra, értelmetlen látványberuházásokra és pusztításra.

Mik azok a dolgok, amelyek folyamatosan táplálják Orbán jogos és irracionális félelmeit? Minden olyan tevékenység, körülmény, személy, amelyek a hatalmát veszélyeztetik. Minden, amit nem tud közvetlenül irányítani. Azaz világ nagy része. Félelmetes nyomás nehezedik rá. Egy vezetőnek, aki senkiben sem bízik meg, éjjel-nappal résen kell lennie, ami rendkívül kimerítő és idegőrlő tevékenység.

Hiába a rengeteg csodás ingatlan, a hatalmas vagyon, a pompásan jövedelmező cégbirodalmak, ha ezeket állandóan dugdosni kell a kíváncsiskodó szemek elől. Orbán részéről hatalmas energiát emészt fel a puritánság látszatnak fenntartása. Ki tudja, vajon meddig bírja mindezt elviselni? Itt is, ott is felbukkannak különböző összefonódások, gyanús ingatlanbérlések, svindlik. Még a saját elszánt hívei sem hiszik el azt, hogy Mészáros Lőrinc egy szerencsés kimenetelű áramütésnek köszönheti kimagasló üzleti tehetségét.

Orbán retteg a nyilvánosságtól, valamint a sajtótól. Ha nem így lenne a beszédeit nem hermetikusan elzárva, válogatott közönség előtt mondaná el. Nem próbálná meg rátenni a kezét a legkisebb megyei lapokra is. Az igazi újságíróktól úgy fél, mint az ördög a keresztvíztől. Ezért inkább pénzt, energiát nem sajnálva szép lassan felszámolja, illetve megveszi a lapjaikat. Lassan már a Magyar Madártani Egyesület kiadványai is valamelyik strómanja kezébe kerülnek. A miniszterelnökben nincs semmi nagyvonalúság, elegancia. Úgy törtet előre a hatalomban, mint egy megsebzett vadkan.

A bátor Orbán már régóta senkivel sem mer kiállni vitatkozni. Ezt azzal magyarázza, vitapartnerei nem méltóak hozzá, a kiválasztott miniszterelnökhöz. Rendkívül ellentmondásos helyzet. Ha ennyire lenézi őket, mi akadályozza meg őt abban, hogy nyílt színen brutálisan tönkrezúzza őket frappáns érveivel. Valószínűleg az, hogy ő is tisztában van azzal, mára teljesen kiesett a gyakorlatból és folyamatos hazugságban él. Egyszerűen fél. Németh Szilárd vagy Kósa Lajos nem a legideálisabb edzőpartnerek egy szócsatához, hiszen számukra még a magyar nyelv használata is komoly kihívást jelent. Orbán a parlamentben is legfőképpen mellébeszél, és otromba támadásokkal próbál védekezni. Könnyű úgy halált megvető bátorsággal nekiugrani egy kampánycsatának, ha nincs is olyan.

Orbán nem bízik a rendőrségben sem, különben nem állított volna fel magának egy külön magánhadsereget. Erre még egyik magyar kormányfő sem kényszerült rá. Bizalmatlansága teljes mértékben érthető. 2006 után kihasználta, majd alaposan cserbenhagyta őket. A randalírozókból nemzeti hősöket kreált, a rendőröket pedig meghurcoltatta. Orbán szüntette meg a fegyveres szervek és a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagjainak szolgálati nyugdíját is, ami elegendő okot szolgáltat arra, hogy bizonyos fenntartással viseltessen a hivatásos fegyveres állományok iránt. Még Kövér is kapott saját használatra egy Országgyűlési őrséget, ha úgy hozná a sor, hogy valami miatt meg akarnák kergetni. Lassan már a fideszes vezetők aranyhörcsögeinek biztonságára is a TEK vigyáz. Mi ez, ha nem félelem?

Orbán azoktól az emberektől is fél, akik sejtése szerint nem rá szavaznak. Ezért is korlátozta a nyugaton élők szavazati jogait. Ez semmiképpen sem nevezhető túlságosan bátor tettnek a részéről. Ezt a magatartást jobban kifejezi a gyávaság szó.

Magyarországon is rengeteg ember van, aki nem szavaz rá. Az a szerencséje, hogy másra sem. A választásra jogosultak közel egyharmadának szándékai ismeretlenek. A Brexit és Theresa May kálváriája megmutatta, hogy a közvéleménykutatások bármikor szolgálhatnak váratlan meglepetésekkel. Komikus, amikor Orbán propagandagépezete 99 százalékokkal dobálózik. Ennyi erővel azt is kiplakátoltathatnák az országban, hogy a Fidesz-KDNP-re szavazók 100 százaléka rájuk szavaz.

Orbán félelme a Jobbiktól eredményezte azt, hogy egy névlegesen polgári-keresztény pártból gyorsan átváltottak egy határozottan szélsőjobbosba. A jobbikos plakátok láttán igencsak inába szállhatott a vakmerő vezér bátorsága, ha még a saját maga kreálta alaptörvényt is hajlandó volt a plakáttörvény miatt felrúgni. A Simicska-Jobbik páros elleni küzdelmét legfőképpen a félelem motiválja. Orbánnál senki sem tudja jobban, mire képes Simicska Lajos.

Még a V-4-es barátai is szép sorban tipliznek. Oda a régóta áhított, európai politikát meghatározó szerep. Lassan már senki sem marad az Európai Unióban, aki szóba állna vele. Magyarországon már minden hatalom a kezében van, de ezzel vége. Európa szétdúlásáról szőtt reményei szertefoszlottak. Igazi barátai nincsenek, ellensége azonban egyre több akad.

Orbán Viktor rendkívül óvatossá és bizalmatlanná vált. Azokkal harcol vehemensen, akik nem veszélyeztetik, és nem támadnak vissza. Az igazi problémáktól, azaz az ország leszakadásától, elszigetelődésétől, a szegény rétegek problémáiról, az egészségügy helyzetéről, az oktatás válságáról, a tömeges kivándorlásról nem hajlandó tudomást venni.

Tulajdonképpen ez is egy bátorság, amihez mindössze be kell csuknia a szemét és azt hajtogatnia, hogy ő bizony nem fél senkitől, mivel ő Magyarország.

Békés jogvédők akcióban

„Az ősszel leplezetlen koalíció jöhet létre a magyarországi ellenzék és a Soros-féle szervezetek között, hogy utóbbiak a demokrácia intézményrendszere elleni nyílt támadásokkal, utcai zavargásokkal gerjesszenek hangulatot a választások előtt.” (Kövér László)

Egyre több információ lát napvilágot azzal kapcsolatban, hogy az ősszel látványos utcai zavargások törnek majd ki, melyek legfőbb célja a hangulat gerjesztése. Mind Kövér László, mind Rogán Antal naptárában már ott sorakoznak ezen a sajnálatos események időpontjai, így a lázadások nem fogják teljesen készületlenül érni a hazai közvéleményt.

A kormányzat ennek ellenére a biztonság kedvéért hatalmas falragaszokon tájékoztatta a lakosságot Soros György szándékáról, miszerint végül nevetni óhajt. A kampány legfőbb célja az, hogy az emberek azonnal felismerjék, ha a spekuláns feltűnik valahol az országban és szervezkedni kezd.

Lázár János a 94. eszmepolitikai eligazításán ugyan határozottan cáfolta azt, hogy bármiféle tudomása lenne egy vészesen közelgő ellenforradalomról, de ez betudható a rá jellemző visszafogott szerénységnek.

Az ördög tehát korántsem szunyókál, hanem nyílt támadást szervez a magyarországi demokrácia intézményrendszerei ellen.

Az elvetemült sátán igencsak meg fog lepődni, amikor rájön arra, miszerint a FIDESZ-KDNP túl sok mindent nem hagyott a számára a demokratikus intézményrendszerekből. Ez a keserű csalódás valószínűleg rendkívül fel fogja bőszíteni őkegyelmét, emiatt a cimboráival egyetemben veszettül elkezd majd zavarogni.

Valami tehát nagyon készül.

Recep Erdoğannak ott van a saját maga ellen szervezett sikeresen sikertelen puccs, Fethullah Gülen és a Hizmet, valamint a kurdok. Kedvére válogathat magának megfelelő ellenséget. Putyin elbíbelődik a szíriai háborúval és a zöld harci színekben pompázó ellenzékkel. Orbán Viktornak is égető szüksége lenne már arra, hogy hosszas könyörgések után Soros György végre megpróbálja őt megbuktatni, így teljes értékű tagjává válhatna az igazságtalanul üldözött vezérek társaságának.

A tavaszi tüntetések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A tiltakozók inkább önfeledten vidámnak és nem kegyetlenül vérszomjasnak tűntek. Kifejezték a véleményüket a magyar miniszterelnök ellentmondásos jellemével kapcsolatban, de látványosabb testi fenyítésre senki részéről sem került sor. Marad tehát az ősz, és várva-várt polgárháborús pszichózis, jelentsen az bármit is. A FIDESZ-KDNP tábora már nagyon várja az alkalmat, amikor az Orbán rezsim végre kimutatja az erejét és határozottan fellép valami ellen. Az akció előkészítése egészen biztos remekül halad, különben a házelnök nem állt volna ki büszkén eldicsekedni ezzel az egész világ elé a Felvidéken zajló Martosi Szabadegyetem fővédnöki fórumán.

Orbán Viktor miniszterelnök szerint az egyetlen maffiaszerűen működő hálózat Magyarországon Soros Györgyé, ami rendkívül megnyugtató megállapítás. Egyes vélemények szerint ugyanis ilyen hálózattal kizárólag a magyar miniszterelnök rendelkezik, de ez betudható az általa irányított cégbirodalmak sikeressége miatt érzett irigységnek. Minek oda maffia, ahol a kormányfő mindent ilyen szépen a markában szorongat.

Mindenképpen érdemes azonban a Soros-féle maffiaszerűen működő hálózat tagjait közelebbről szemügyre venni. Némi ügyességgel és kitartó utánajárással viszonylag könnyen a nyomukra lehet bukkanni. Ehhez mindössze be kell írni a nevüket valamelyik internetes keresőbe. Kutakodás közben csupán arra kell ügyelni, nehogy véletlenül a Lucchese, Gambino, Bonanno, Genovese, Colombo családok érdekes históriáját kezdje el valaki tanulmányozni Soros helyett. Elképzelhető ugyan, hogy a Soros-klán kapcsolatban áll a legnagyobb amerikai maffiacsaládokkal, de kicsi a valószínűsége, hogy ezek az idén ősszel nekiállnának felosztani maguk között Magyarországon az érdekeltségeiket.

A Soros-féle bűnszervezet szervezeti felépítéséből és eddigi tevékenységeikből könnyedén ki lehet következtetni azt, miféle gazságokat terveznek a hangulatos magyarországi választások előtt.

A Soros-klán irányítása alatt tevékenykedő bandák az alábbi cselekményeket tervezik végrehajtani:

Eötvös Károly Intézet

Az Intézet ügynökei pályafenntartási munkálatokra és az emberi jogokra hivatkozva elkezdik majd felszedni a villamossíneket a Margit hídon. Ezután elfoglalják az emiatt feltorlódott 6-os villamosok szerelvényeit. A túszul ejtett utasokat az egyéni jogok szabadelvű felfogásával fogják megfélemlíteni és megpróbálják meggyőzni őket a demokratikus jogállam jelentőségéről.

Krétakör Alapítvány

Céljuk az Andy Vajna érdekeltségeibe tartozó, kissé túlszaporodott csatornaállomány megkaparintása. Ezeknek a nézettségét testvérszervezetük, a STASI (Ministerium für Staatssicherheit) archívuma által rendelkezésükre bocsájtott esztrádműsorokkal fogják drasztikusan csökkenteni. A NDK tévébalett revüi tökéletesen alkalmasak erre a célra, ráadásul bevetésük nem esik egyetlen fegyverzetkorlátozási egyezmény hatálya alá sem, valamint nem okoznak tartós agykárosodást.

Transparency International

Támadásuk célja a felcsúti Pancho Aréna elfoglalása, majd tűzifaként való értékesítése. Ezzel a legérzékenyebb pontján próbálják meggyengíteni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, amely a korrupciónak és az értelmetlen beruházásoknak köszönheti legnagyobb sikereit.

K-Monitor Közhasznú Egyesület

Ravasz megbízottaik mindenképpen be akarnak férkőzni a Mészáros, Tiborcz páros üzleti érdekeltségeibe. Ügynökeik nagy valószínűséggel már most megszerezték a cégek kulcspozícióit. A zavargások kitörésekor azonnal kiszolgáltatják a birtokukban lévő iratokat az OLAF-nak, pályázati tendereket fognak sikeresen elveszíteni, majd mértéktelen jótékonykodásba kezdenek, amellyel jelentősen képesek korlátozni a FIDESZ és a KDNP működésének anyagi lehetőségeit.

Társaság a Szabadságjogokért

A polgári légi közlekedés irányításának megszerzésével lehetővé válik számukra az, hogy az összes nemzetközi repülőjáratot Tripoliba irányítsák, ahonnan nagy számú afrikai bevándorlót hoznak be az ország területére. Az illegális utasokat széki szalmakalapok segítségével igaz hazafiaknak álcázzák, így azok bőrszínük ellenére könnyedén képesek lesznek majd elvegyülni a mit sem sejtő magyar lakosság körében.

Roma Education Fund

Megpróbálják előkeríteni Farkas Flóriánt, az érettségi bizonyítványát, valamint az általa kezelt pénzeket. Az ismert, roma polgárjogi harcost bevezetik a kettős könyvelés rejtelmeibe és elmagyarázzák számára a takarékos életmód előnyeit. Erős pszichoaktív szerekkel megpróbálják leszoktatni kóros Orbán-függőségéről, majd kiszolgáltatják őt a a Boldogságos Szűz Máriáról elnevezett ferences rendtartománynak, hogy igyekezzenek kezdeni vele végre valami hasznosat.

C³ Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány

Foglyul ejtik Fekete Györgyöt, brutálisan levágják a haját és ezzel minden hatalmától megfosztják. Az MMA tagságát összegyűjtik és kortárs művészek alkotásaival sokkolják őket. Az MMA elnöke által összeharácsolt javakat árverésre bocsájtják, az ebből befolyt összegeket dekadens művészeti képzésekre fordítják.

PATENT Egyesület, NANE - Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesület, Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség

A megátalkodott, engedetlen feministák gyülekezeteinek legfőbb célja, hogy a zavargásokat kihasználva, észrevétlenül ratifikálják az Isztambuli Egyezményt, amivel azonnal aláássák a keresztény családmodellt, megtépázzák a megkérdőjelezhetetlen apai tekintélyt és megkérdőjelezik a vasárnapi ebédek kiemelt jelentőségét a keresztény gyermekek jellemfejlődésében, valamint szexuális orientációjában.

Háttér Társaság

A Soros György által biztosított nehézfegyverzettel, páncélozott harci járművekkel, valamint harci helikopterekkel támadnak a Parlament épületére. A gerilla csapatokat aknavetőkkel képtelenség lesz megállítani. Kövér Lászlót arra kényszerítik, hogy engedélyezze a homoszexuálisok számára azt, hogy ők is tagjai lehessenek az Országgyűlési Őrségnek, majd ezután feloszlatják az egész testületet. Az Országházra visszarakják az EU-s zászlót. Megpróbálják rábeszélni a házelnököt arra, próbáljon meg végre leszámolni a múltjában gyökerező MSZMP-és pszichózisával, valamint kezdje el ismét megnöveszteni a haját.

Artemisszió Alapítvány

Az elszabadult káoszt kihasználva az MMA-tól erőszakkal zsákmányolt támogatás segítségével hatalmas multikulturális fesztivált rendeznek a Hősök terén, amellyel kivívják Fekete György mély megvetését. A fesztiválra a világhírű Nemzeti Lovas Színházat és az NDK tévébalettet nem hívják meg, amellyel kivívják Pintér Tibor mély megvetését.

Minden adva van tehát ahhoz, hogy az ősszel leplezetlen koalíció jöjjön létre a magyarországi ellenzék és a Soros-féle szervezetek között. A felelőtlen zavargásokat a magyar kormány egy, a Miniszterelnöki Kabinetiroda által erre a célra kifejlesztett speciális nemzeti konzultációval sikeresen meg fogja fékezni.

A kormány győzelméről „Nem szeretnénk most Soros György bőrében lenni! Hahaha!” feliratú plakátok tömegének bevetésével tájékoztatják majd a lakosságot.

Arról azonban még semmit sem lehet tudni, vajon milyen intézkedésekkel próbálja majd meg kikényszeríteni a magyar kormány az országban a polgárháborús pszichózist.

Baron Samedi, a temetők őrzője

„Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!”, valamint „99 % elutasítja az illegális bevándorlást.” adják hírül a hírhedt, de már jól megszokott, kék színű plakátok. Ez lett a grandiózus nemzeti konzultáció meglepő eredménye. Teljes az egyetértés, miközben Magyarország lakosságának száma drasztikusan lecsökkent 1 millió 663 ezer főre.

A kormány az elsöprő siker ellenére nem engedélyez egyetlenegy perc pihenőt sem az elcsigázott lakosságának. Rengeteg pénzt kell még elkölteni propagandára, különben a végén még valami értelmes dologra menne el.

Nem lehetne szó egy pár hónapos fegyverszüneti megállapodásról? Elvégre most vakáció van, amely békés országokban a jégkrémek és más nyári holmik reklámozásának az ideje, nem a közpénzből finanszírozott, agresszív pártpropagandáé. Legalább iskolakezdésig várhattak volna a gátlástalan pénzszórással az illetékesek. Az évnek még csak a felén vagyunk túl, de immáron a harmadik, illetve a fene se tudja már, hogy hányadik inváziót indítja a kormány a védtelen retinák ellen.

Mire fel ez a nagy sietség? A kormánypártok nemrég verték át a plakáttörvényt alkotmányellenesen, aztán ízibe neki is láttak, hogy kajánul tudassák a széles publikummal, valójában mire is ment ki az egész cirkusz. Még ki sem hűlt a megboldogult törvényesség, máris alaposan meggyalázták az emlékét.

Még a hazánkba tévedt, szerencsétlen, külföldi turistákra sincs tekintettel a Rogán & Habony-féle plakátgyár. Ha a Vizes Világbajnokságra szerény számban idesereglenek külhonból kíváncsiskodni, vajon mi készült el a tervekből időre, és megpillantják azt, hogy még az ország legkisebb településén is tömegesen megjelentek Soros György óriási arcképei, nyelvtudás hiányában csupán arra tudnak majd gondolni, ezek a magyarok valami miatt 99 százalékban egyszerűen imádják ezt az idős urat. A végén még azt hiszik, itt bizony személyi kultuszról van szó és elkezdenek álmélkodni, mivel emlékeikben úgy élt, Orbán Viktor valamivel fiatalabb és középen elválasztott frizurát visel, nem hátrafésültet.

Ha a haza üdvéért mindenképpen meg kell akadályozni azt, hogy Soros György egy jóízűt nevethessen a végén, legfőképpen azt kéne megtudni, mégis mikor lesz ennek a nagy honvédő háborúnak vége. Vajon mikor és miért nem nevet majd legvégül Soros György? Sokan ezt próbálják kispekulálni magukban, de nagyon úgy néz ki, szerencsétlenségünkre valami százéves háborúba sodródtunk bele.

Mikor jön el az Armageddon és vajon mekkora védelmet nyújtanak ellene a szent óriásplakátok, valamint kormányzati hirdetések?

Az első számú közellenség, Soros György már 86 éves. Kicsi a valószínűsége annak, hogy megéri a harcok végét, hacsak nem kötött egy kölcsönösen előnyös szerződést a Sátánnal. Ha megéri, úgy 120, 130 éves korában bebizonyosodhat ez a sejtés.

Ha közben valami miatt Soros György a természet rendje szerint mégis meghal, az elárvult propaganda már csak az okkultizmusra támaszkodhat. Soros Györgyből egy misztikus, ördögi figurát fognak faragni, aki kegyetlenségben könnyedén felveheti majd a versenyt Vlad Tepessel, illetve François Duvalier-vel, haiti egykori diktátorával, aki egyben Baron Samedi-nek, a temetők őrzőjének földi megtestesülése is volt.

Annak sincs semmi akadálya, hogy idővel Orbán Viktor a burkus király arcára is ráfagyassza a mosolyt, mivel az elvetemült uralkodó nem mutat kellő tiszteletet Magyarország iránt.

Egyelőre még nagy veszélyben forog a haza függetlensége. Ha Magyarország lakossága ezekben a sötét, de amúgy sikeres időkben túlságosan elhagyja magát, akkor Soros György végül sátáni kacajban fog kitörni. Pontosan nem tudni min fog annyira nevetni, de a fenyegetés valós, különben nem plakátolták volna ki 5-6 millárd forint értékben szerteszét mindenfelé az egész országban.

A mulatság tárgya valószínűleg az a betelepítési kvóta lehet, amelybe tisztességes ember már rég belekavarodott. Orbán Viktor 1.294 menekült befogadását írta alá önkéntesen, amiről később azt állította, nem is igaz és amúgy sem tartja be. Egyesek milliós nagyságrendű betelepítésről, a furfangos 888, egy szerencsés kimenetelű félrefordítás miatt már egész falvak idehozataláról beszélt. Nem lenne meglepő, ha mostanában kiszivárogna a megdöbbentő hír, miszerint Soros globális maffiahálózata a lerombolt szíriai városokat, Rakkát, valamint Aleppót valahol Sukoró környékén szeretné újjáépíteni. Ez az értesülés azért lenne rendkívül előnyös a Miniszterelnöki Kabinetiroda számára, mivel ebbe könnyedén bele lehetne keverni Gyurcsány Ferenc nevét. Ő minden bizonnyal kedvére nevetgélne Soros Györggyel a Velencei-tó mellett elterülő Aleppó utcáin, melynek megélhetési lakosságszáma 1,8 millió fő lenne. Ez aztán megdöbbentően hatalmas szám. A szerény 1.294-nél mindenesetre jóval hatásosabb.

Ma még nem tudni, hogy ki fog a végén önfeledten kacarászni. Valószínűleg nagyon sokan nem.

Az azonban már most teljes bizonyossággal kijelenthető, miszerint a Fidesz-KDNP vezérkara folyamatosan azon röhög, mennyire hülyék azok, akik békésen hagyják, hogy tájékoztatás ürügyén nagyjából három havonta, csalárd módon, jó alaposan lenyúlják őket, ráadásul a szerencsétlenek még meg is vannak elégedve ezzel a produkcióval.

"És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani." (Máté evangéliuma 8,20)

"Aztán azt mondta, a keresztények elsőként családjukért, aztán nemzetükért felelősek, a többi csak utána. Keresztényként segít hajléktalanoknak, de nem volna keresztény, hanem elmebeteg, ha hajléktalanokat fogadna otthon családja mellé."

Ez utóbbit már nem Jézus Krisztus, hanem Semjén Zsolt mondá a nagy nemzeti konzultáció tiszteletére celebrált groteszk és bizarr orbántiszteleten megjelent jámbor gyülekezet előtt.

Semjén ezen hetyke szózatában több ellentmondás is felfedezhető. A legtöbb keresztény gyülekezetből mentális problémák miatt senkit sem zárnak ki. A legjobb példa erre pont maga az igehirdető, Semjén Zsolt személye. Az elmebetegek megítélését, gondozását, kezelésüket, gyógyításukat célszerűbb pszichiáterekre, illetve a saját családtagjaikra és nem keresztényesdit játszó politikusokra bízni.

Hajléktalanok keresztény családok közötti szétosztásáról ráadásul a Fidesz-KDNP uszító propagandáján kívül sehol sem esett szó. Kizárólag ők ijesztgetik a magyar lakosságot ilyesmikkel, meglehetősen jó áron és busás haszonnal. A háttérben közben vígan üzletelnek a letelepedési kötvényekkel, a magyar állampolgárság osztogatásával és ki tudja még milyen jámbor cselekedetekre ragadtatják el magukat a kereszténység buzgó védelmezése közepette.

A KDNP egy egészen furcsa, már-már ezoterikus képződmény. Ezt a pártot csak azért nem szalámizta le Orbán, mert egyszerűen nincs rajtuk mit vagdosni. A miniszterelnök tulajdonképpen hatalmas kegyet gyakorol velük szemben azzal, hogy állandó helyet biztosít számukra a hatalomban. A kereszténydemokratáknak nincs programjuk, nincs támogatottságuk, nincs erkölcsük. Legtöbbjüknek valószínűleg még istenhite sincs. Legfőbb szerencséjük az, hogy pártjuk nevében ott szerepel a keresztény szó, ami a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnevezésbe terjedelmi okok miatt már nem fért bele.

Súlytalanságukból következően Orbán zavaró kompromisszumok nélkül eljátszhatja velük a koalíciós kormányzást. A kereszténydemokrata politikusok ott pöffeszkednek mindenféle bizottságokban, minisztériumokban, állami hivatalokban, felügyelőbizottságokban. Nagy kedvvel hallatják a szavukat, amellyel rengeteg vidám percet okoznak az ember Fiának.

Az általuk összeharácsolt világi javakért cserébe mindössze arra kell ügyelniük, hogy önállóan ne nagyon cselekedjenek semmit és megfelelően szavazzanak. Ezeket a feladatokat pompásan és nagyjából hiba nélkül teljesítik. A boltok vasárnapi zárva tartására tett kísérletük elbukott, bár ebben az esetben is kétséges, hogy ez a saját, önálló kezdeményezésük lett volna.

Komolyabb és részletesebb elemzésre lenne szükség ahhoz, hogy kiderüljön, a derék kereszténydemokraták Isten tíz parancsolatából mennyit vesznek komolyan. Talán az első hármat. A VII.-et és a X.-et rendszeresen megszegik, a VI. esetében pedig nagyjából minden élőlény vétkesnek számít. 2018 után, biztos kétharmados többség birtokában szerencsére ezeket a parancsolatokat simán hozzáigazíthatják Orbán Viktor igényeihez.

A Bibliát mindenesetre érdemes lenne tüzetesen átböngészni. Az Újszövetség tele van olyan utalásokkal, amelyek a rend és a nyugalom megzavarására alkalmasak. Szemben a jelenlegi magyar miniszterelnökkel, az evangelisták nem voltak tévedhetetlenek. Az Újtestamentum kritikus részeinek átszerkesztése nem okozna különösebb gondot Semjén számára, mivel megfelelő gyakorlattal rendelkezik a dokumentumok ügyes összeollózásában. Az evangéliumokkal is könnyedén elbánna.

Semjénnek bizonyos szempontból igaza van. Jézus Krisztus tanításaiban valóban nincs semmiféle határozott utalás az ember Fiára vonatkozóan a magyarországi honosításra jogosultak körével kapcsolatban. A Megváltó nem kategorizálta az embereket származásuk alapján. Csupán rókákról és az ég madarairól tett említést, akikről Isten példásan gondoskodott.

Semjén Zsolt, általános miniszterelnök-helyettes és nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter ez utóbbi teremtményeket, amint csak módja adódik rá, nagy kedvvel és buzgósággal, isten kegyelméből lelövöldözi.

Az ember Fiával kapcsolatban pedig időnként megkérdezi Orbán Viktort, hogy véleménye szerint éppen ki számít annak.

A múlt héten jutottam el a végső elhatározásra. Sajnos nem volt már mást választásom. Mindenképpen be kellett fizetnem egy bizonyos összeget, ráadásul sárga csekken. Tisztában voltam a rám leselkedő veszéllyel, de semmiképpen nem halogathattam tovább a dolgot. Vésztjóslóan közeledett a befizetési határidő.

Rendkívül elszánt voltam és már semmi sem tántoríthatott el szándékaimtól. Nem volt többé számomra visszaút. Otthon mindenkinek azt hazudtam, moziba megyek. Még mozijegyet és megfelelő mennyiségű pattogatott kukoricát is beszereztem, hogy a későbbiekben ezekkel megcáfolhatatlan alibit biztosíthassak magamnak.

Előtte természetesen alaposan felderítettem a terepet. Gondosan megnéztem merre vannak a biztonsági kamerák, memorizáltam a posta belső elrendezését, gondos jegyzeteket készítettem, megterveztem a menekülési útvonalamat. Megnyugodva vetem észre azt, hogy a biztonsági őrrel valószínűleg nem lesz különösebb gondom. Idősnek és lassúnak tűnt.

Az előre kiválasztott napon a helyszínre hajtottunk. A postánál kiszálltam és feltűnés nélkül elindultam az épület felé. Megbízható, gyakorlott tettestársam az épület előtt várakozott rám. A motort nem állította le.

Mielőtt beléptem volna az épületbe, ellenőriztem a felszerelésemet. Maszk, kesztyű, golyóálló mellény, PA-63-as maroklőfegyver, befizetési csekk, készpénz. Minden szükséges holmi nálam volt. A fegyvert kibiztosítottam, majd csőre töltöttem.

Gyorsan felvettem a fekete maszkot, amelyet előző nap gondosan kimostam. Ezek után hirtelen berúgtam az ajtót.

Minden szem azonnal rám szegeződött. Határozottan elkiáltottam magam:

– Mindenki azonnal hasaljon le a földre, a kezét pedig tegye a tarkójára! Ha valaki megmoccan, kímélet nélkül agyonlövöm. Senki se próbáljon meg hősködni! Pénzbefizetés! Nem tréfálok! – mondtam elszántan. Az emberek azonnal szót is fogadtak. Egyesek óvatosan, rémülettől eltorzult arccal néztek rám.

Nem messze tőlem, egy kisgyerek elsírta magát. Anyja rémülten próbálta csitítgatni.

A nagyobb hatás kedvéért a levegőbe lőttem, majd vadul lóbálni kezdtem az ELMÜ által kiállított csekkemet. A biztonsági őrre rákiáltottam:

– Óvatosan vegye ki a fegyverét, dobja le a földre, majd rúgja felém!

Ő erre zavarában először a mobiltelefonját adta át, majd mikor erre rájött, az iszonyattól jeges tekintettel a földre hajította a pisztolyát. Megfigyeltem, képtelen csillapítani kézfejének remegését.

– Csak semmi felesleges mozdulat. Nyugalom. Semmi trükközés, és akkor senkinek sem esik bántódása – nyugtattam meg a postán rekedt embereket, majd elszántan sorszámot húztam. A beállt csöndben a nyomtató hangja szinte géppuskaropogásnak tűnt. Az akció nehezén ezzel túl voltam.

– 656! – mutattam fel vésztjóslóan a leszakított cetlit. – Várakozik esetleg valaki előttem?

Nem kaptam választ.

Halk billentyűkopogást hallottam, majd a kijelzőn megjelent a sorszámom. Az 1-es számú pulthoz irányítottak. Határozottan megindultam. A hatás kedvéért gördültem egyet, majd talpra ugrottam, miközben a figyelmem egy pillanatra sem lanyhult.

– Kérem, ne bántson! Megígérem, nem tanúsítok ellenállást. Bármekkora összeget hajlandó vagyok átvenni öntől – szólat meg remegő hangon a postáskisasszony. – Három kiskorú gyermekem van.

Megnyugtattam, nekem is az a célom, hogy csekkbefizetés közben senkinek se essen bántódása és minél előbb túlessünk a dolgon. Ez egy kicsit megnyugtatta őt.

Határozottan odacsúsztattam elé a csekkemet, majd pisztolyommal megkocogtattam az elválasztó üveget. Az asszony erre összerezzent, gyorsan átfutotta az összeget, majd megszólalt:

– Szíveskedjék odaadni az igazolványát.

– Erre gondolt, asszonyom? – mutattam meg neki a P-63-asomat fenyegetően.

– Értem – válaszolta határozatlanul. – Akkor úgy vélem, nem szükséges. Tizenkétezer ötszáz forintot kérek.

A pénzt előzőleg, a támadás megszervezésekor már összekészítettem, többször gondosan átszámoltam, hogy a visszaadással ne kelljen bajlódni. A postáskisasszony gyorsan átvette az összeget, beütötte a fiók nyitókódját és elrakta a pénzt. Sápadtán átnyújtotta számomra a befizetésemet igazoló szelvényt.

Ezután szemében iszonyatos rettegéssel rám nézett, majd halkan, szinte suttogva megkérdezte tőlem:

– Parancsol még valamit, kérem?

– Köszönöm, nem! – feleltem kimérten. – Végeztünk.

A túszok figyelmét felhívtam arra, senki se merjen megmoccanni, mert azonnal keresztüllövöm, mint egy kutyát.

Lassan az kijárat felé hátrálva, mindenkit szemel tartva, elhagytam a postát.

Gyorsan bevágódtam a kocsiba. A társam azonnal gázt adott. Pillanatok alatt elhajtottunk a tetthelyről.

Menekülés közben sofőröm rákérdezett:

– Minden rendben ment? Mennyit sikerült befizetned?

– Tizenkétezer ötszáz forintot. Simán ment – válaszoltam megkönnyebbülve.

– Remek – válaszolta erre ő. – Nem hagytál nyomokat?

– Nem hát! – feleltem határozottan. – Egészen biztos vagyok abban, senki sem ismert fel. A legnagyobb rendben ment minden. A nevemen, az ügyfélazonosítómon és a lakcímemen kívül semmiféle nyomot nem hagytam magam után.

Bill Shakesspaere (1563 - 1620)

Meglehetősen heves, de valószínűleg teljesen reménytelen támadásba lendült az Amerikai Könyvkiadók Szövetsége, az Association of American Publishers (AAP), a komoly üzleti sikereket elért Zebrafinch System nevű kaliforniai cég ellen. Egyes jogvédő szervezetek már korábban is jelezték, véleményük szerint komoly jogi és etikai aggályok merültek fel a Zebrafinch által forgalmazott Book Make & Go szoftverrel kapcsolatosan.

Erdkrips (Kirk) Punishment, a Zebrafinch System elnök-vezérigazgatója határozottan visszautasította az ellenük felhozott vádakat. Többek között kijelentette, ha az általuk fejlesztett könyvmanipuláló szoftverrel bárkinek bármi problémája akad, az egyúttal vegye fel a harcot a számtalan kép –, illetve hangszerkesztő programok ellen is. A Book Make & Go működése ugyanis tulajdonképpen ezekhez a programokéhoz hasonlít, csak éppen könyveket lehet a segítségével készíteni, illetve tovább manipulálni. Egy szoftverfejlesztő cég képtelen felelősséget vállalni azokért a kiadványokért, amelyeket a felhasználók a programjuk segítségével elkészítenek.

A szoftver licenc-szerződésében szigorú megkötések vannak arra vonatkozóan, mire lehet felhasználni az említett könyvszerkesztő, illetve könyvfeldolgozó programot. Punishment szerint ráadásul azon még soha nem háborodott fel senki, ha valaki egy képmanipuláló szoftver segítségével csinos kis pofaszakállat varázsolt Leonardo da Vinci Mona Lisa-jára, illetve egészen megtévesztő képet sikerült készítenie Abraham Lincoln és Benito Mussolini közös nyaralásáról. Az általa említett tengerparti fotót a vezérigazgató meg is mutatta a sajtónak. Az amerikai elnök, illetve az olasz diktátor ezen egészen boldognak tűntek.

A Book Make & Go lehetővé teszi azt, hogy néhány paraméter beállításával bárki megírhasson magának egy saját könyvet. Régebben egy egyszerű ponyvaregény elkészítése is rengeteg időbe és vesződségbe került, nem is beszélve egy monumentális családregény lélekőrlő megírásáról.

A Book Make & Go segítségével nagyjából fél nap alatt össze lehet például rakni VIII. Henrik izgalmas életrajzát, akár még kisgyermekeknek szóló változatban is. A szoftver az előre megadott beállítások alapján összegyűjti a szükséges adatokat, kiválogatja a megfelelő karaktereket, majd megszerkeszti a kívánt regényt. Természetesen arra is bőséges eszköz áll rendelkezésre, hogy a felhasználók tetszőleges változtatásokat eszközöljenek a mű cselekményben. Így például VIII. Henrik esetében könnyedén csökkenteni, illetve növelni lehet feleségeinek számát. Punishment példaként megemlítette, hogy a VIII. Henrik és Emil malac kalandjai a Canterbury érsekségben című ifjúsági regény rendkívül magas olvasottságot ért el, így nem csoda, hogy a Pixar elkészítette ennek 3D-s animációs változatát.

A legtöbb problémát az okozza, hogy a szoftver segítségével bármilyen, előzőleg digitalizált regényt át lehet alakítani, illetve a felhasználók igényeihez, ízléséhez igazítani. Egy tömörítő plugin segítségével hatékonyan le lehet rövidíteni akár Tolsztoj Háború és béke című regényét is. Tetszőlegesen megadott oldalszámok segítségével észszerű korlátok közé lehet szorítani. A szoftver egyszerűen törli a felesleges, érdektelen részeket, majd újraírja az egész művet. A két, három oldalas változatok természetesen már élvezhetetlen minőségűvé válnak, de ez egy túltömörített családi fotó esetében is így van. Veszteségmentes tömörítés esetén a szoftver csupán az unalmas részeket szedi ki egy adott regényből. Samuel R. Ephedron nagy sikerű bestselleréből, az Álmodozások Velencében-ből veszteségmentes tömörítés után mindössze egyetlen szó, a Velence maradt meg.

A Háború és béke 150-200 oldalas változataiból már nagyjából tudni lehet, hogy miről is van szó az eredeti regényben. A kiadók ezt kimondottan etikátlannak és gyalázatos dolognak tartják, a felhasználók nagy része azonban rendkívül praktikusnak. Krzysztof Worytkiewicz irodalomkritikus egészen elkeserítőnek tartotta azt, hogy a híres orosz író regényből rengeteg verzió bukkant fel az interneten Lev Tolsztoj, Háború címen.

Punishment azzal védekezett, ők minden esetben felhívták a figyelmet arra, hogy már meglévő műveket a szoftver segítségével ne alakítsanak át a vásárlóik. Sőt, inkább arra ösztönözték őket, olvassák el azokat eredetiben. Abban azonban senkit sem akadályozhatnak meg, hogy Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséből ártatlan leányregényt készítsen valaki, ha éppen erre támad kedve.

Az Amazon az általuk forgalmazott művekbe módosításvédelmet épített be, de ez a próbálkozásuk valószínűleg zsákutcának bizonyul. Saját regények írását ezzel a módszerrel nem tudják megakadályozni, az olvasók nagy része pedig nem hajlandó lemondani az irodalmi művek testreszabásáról. A merev szerkezetű alkotások képtelenek felvenni a versenyt a tetszés szerint átalakíthatóakkal.

Bűnügyi regények esetében rendkívül kedveltté vált a random funkció használata. Ennek bekapcsolásával a krimi olvasás közben önmaga, véletlenszerűen alakítja a cselekményeket. A Váratlan fordulat gomb használata tovább fokozhatja az izgalmakat. Ezen eszközök lehetővé teszik azt, hogy többszöri olvasás esetén nagy valószínűséggel mindig más és más lesz a történet végén a tettes.

A távol-keleti cégek meglepően jó minőségű irodalmi alkotásokkal árasztották el a könyvpiacot. Punishment véleménye szerint a kiadóknak elsősorban ezzel kellene foglalkozniuk, különben úgy járnak, mint a lemezkiadók.

Kínában, kiaknázva a hatalmas ország rendkívül gazdag történelmét, császárdrámák tömkelegét jelentették meg. Ezek rendszerint William Shakespeare stílusában íródtak, szerzőjükként legtöbbször Bill Shakesspaere-t, illetve Csu Ji-csün-t (朱翊鈞) tüntetik fel.

A nagy irodalmi forradalmat úgy tűnik képtelenség megállítani. A szoftver segítségével, megfelelő kalibrálással, közepes minőségű alapanyagból könnyedén elő lehet állítani jelentős irodalmi alkotásokat.

Az irodalomkritikusok szerint mindez csupán hitvány csalás, a közönség azonban nem nagyon veszi figyelembe véleményüket. Napjainkban amúgy is olyan elképesztő mennyiségben jelennek meg saját készítésű művek, amiket a kritikusok, erősen korlátozott létszámuk miatt egyszerűen képtelenek követni.

Johannes Gutenberg találmánya kiszorította a kódexmásolókat. A Book Make & Go és az ez alapján fejlesztett könyvszerkesztő és könyvfeldolgozó szoftverek most ugyanezt teszik a könyvkiadókkal. Mindez a kaliforniai Zebrafinch forradalmi innovációjának köszönhető.