Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház illetékes elnök-püspöke

"Jézus születésének történetében a kulcsszó az engedelmesség – mondta Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke karácsonyi igehirdetésében pénteken Budapesten."

Forrás: Gáncs Péter: Jézus születésének történetében a kulcsszó az engedelmesség

– Tisztelt Illetékes Polgártárs. Hogyan értelmezné a fenti mondatokat, amelyek Gáncs Péter püspök úrtól származnak?

– A magam részéről úgy, hogy maga fogja be a pofáját, másrészről pedig úgy, hogy mások is.

– De akkor mi lesz a szólásszabadsággal?

– Mi lenne? Néha szabad, néha nem. Magának egy kicsit többször nem.

– És mikor nem?

– Ez rendkívül egyszerű. Maga mond valamit, ha mi erre megbüntetjük, akkor visszaélt a szólásszabadsággal. Ki szeretné próbálni? Hivatalos engedélyem van helyszíni statáriumra. Mennyi pénz van most magánál?

– Nem köszönöm, inkább most nem élnék vele. Mármint vissza. Önt gyakran vádolják azzal, hogy régebben, mármint még Illetékes Elvtárs korában, a baloldalon volt illetékes.

– Most mit jön ezzel? Azt hiszi jópofa? Én mindig is a jobb oldalon álltam. Régebben a bal volt a jobb, most meg a jobb. Jelenleg itt van rám szükség, nekem meg pénzre. Világéletemben rendíthetetlenül jobboldali beállítottságú voltam.

- Úgy értesültem, hogy még maga a Biblia is Önre tartozik. Olvasta is a Bibliát?

– Nem, de kaptam egyet hivatalból. Nekem amúgy nem is kell ismernem. Elmondják, hogy aktuálisan mi a fontos belőle, azt kell elmagyaráznom olyan gyengeelméjűeknek, mint maga. Ahogy így elnézem a fejét, ez nem is olyan egyszerű feladat. Próbált már valahogy máshogy kinézni? Hagyjuk. Így konfigurálták magát. Nézze, felmerült az is, hogy újra kéne írnunk az egészet.

– Mármint a Szent Bibliát?

– Nem. Majd Karl Marx Tőkéjét. Ez a végleges verzió magából, vagy csak egy béta változat? Hát persze, hogy a Bibliát. Lenne egy igazi Magyar Nemzeti Bibliánk (MNB). Nagy Konstantin is átíratta, pedig ő csak egyszerű római császár volt és nem szabadon választott magyar miniszterelnök. Az eredeti Biblia mára egy kissé elavult. Nem igazán illeszkedik a NER-be. Sehol nem szerepel például benne az, hogy mi Isten célja egy új nemzeti középosztállyal vagy a Miniszterelnöki Kabinetirodával. A tízparancsolatot is ki kellene egészítenünk tizenegyre.

– És mi lenne a XI. parancsolat?

– Ha a tízből valamelyiket megsértetted, azt azonnal tagadd le, és vádolj meg vele valaki mást.

– Érdekes megközelítés. Ez ilyen könnyen megy? Nem kell hozzá Egyetemes zsinatot összehívni?

– Minek? Ez is hozzátartozik Magyarország szuverenitásához. Nehogy már kívülről mondják meg nekünk, hogy milyen parancsolataink legyenek. A magyar polgárok 2010-ben világosan elmondták erről a véleményüket.

– Arról, hogy maguk megváltoztathatják a Bibliát?

– Ha kell, igen. 2010-ben bónusz szavazás volt. Kaptunk egy biankó csekket. Maga egész életében szellemileg visszamaradott volt, vagy csak most jött ki magán ennyire? Na, mindegy. A teológusok már évszázadok óta értelmezgetik a Bibliát, de még ma sem tudják pontosan, hogy miről is szól pontosan. Valamit cselekednünk kellett. Keresztény-konzervatív pártként nem várhattunk már tovább. Maga meg jön itt nekem valami Egyetemes zsinattal. Amúgy felsőoktatás is hozzám tartozik. Ha nagyon muszáj, bármikor összehozok magának egy ilyen Egyetemes zsinatot. De kétharmados felhatalmazással nincs szükségünk semmiféle idegen zsinatisták akadékoskodásaira.

– És maga az engedelmesség pontosabban miről szól? Kinek kell engedelmeskednünk, ha jóravaló polgárok szeretnénk lenni? Istennek?

– Neki is. Meg természetesen nekem. A jóravalóság is hozzám tartozik. Amúgy meg olvassa el a Magyar Időket. Abban szépen leírjuk, hogy aktuálisan éppen hogyan engedelmeskedjen. Arra való az egész újság. Az egy héttel ezelőtti jóravalóság ma már nem ér semmit.

– Megpróbálom. És mi a véleménye a szegényekről? Jézus Krisztus fontosnak tartotta őket. Azt mondta: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el vagyonodat, oszd ki a szegényeknek, és kincseket szerzel a mennyben" (Máté 19,21).

– Most meg mit hasonlítgat össze engem Krisztussal? Ő ebben a kérdésben már nem illetékes. Úgy tudom az illető már meglehetősen régen meghalt. Valódi szegények Magyarországon amúgy sincsenek. Akik mégis szegényeknek látszanak, azokat Soros György fizeti le bőségesen, hogy ne gazdagodjanak meg.

– Krisztus tanításai ezek szerint érvényüket vesztették? Jól értettem?

– Megértéssel maga ne is próbálkozzon, mert túlhevülhet az agya. Krisztus tanításai számunkra, mint keresztény-konzervatív-nemzeti-nepotista kormány számára, alapvető jelentőségűek. Ezek jelentik keresztény nemzetünk legfőbb alapértékeit. Krisztus azonban soha nem beszélt közbeszerzésekről, kaszinó-koncessziókról, stadionokról, államtitkárokról, offshore cégekről, roma felzárkóztatási programok felhasználásáról, úszómedencékről, jóravaló magyar vállalkozói rétegről. Járt valaha Jézus Krisztus Ibizán? Olvasott valami olyasmit maga, hogy „Könnyebb a tevének a tűfokán átmenni, mint egy államtitkárnak bejutni Isten országába"? Olyan sok teve amúgy sem mászkál Magyarországon a tűfokokon keresztül. Mindent tehát nem szabad szó szerint értelmezni. Ezért vagyok én. Majd én megmondom, hogy példának okáért melyik államtitkár fog bejutni Isten országába. Jelenleg Isten országa is rám tartozik.

– És én? Én bejuthatok majd Isten országába, Illetékes Polgártárs?

– Az attól függ, hogy kire szavazott.

– Ez annyira fontos?

– Ez alapvető fontosságú. Járjon csak el rendszeresen misékre és hallgassa meg a tanulságos prédikációkat, főleg úgy a választások környékén. Természetesen a prédikációk is hozzám tartoznak.

Lánczi András, filozófus és pallér

"– Vajon korrupció volt az 1948 utáni kommunista államosítás vagy az 1989 utáni rendszerváltás privatizációja? Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezen azt értem, hogy olyan célokat tűzött ki a kormány, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban. Például minden külföldit, aki termelő beruházást valósít meg, tárt karokkal várunk. Erre mondják azt, hogy „de hát ez maga a korrupció!”. Ez politikai nézőpont, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó." (Lánczi András)

Kovács Ákos, Jakupcsek Gabriella, Kövér László személyes tragédiája és gyalázatos meghurcoltatása elterelte a figyelmet 2015 legcinikusabb, legbutább, legpofátlanabb, vagy ki tudja "legmilyenebb" mondatairól. Ezeket a kijelentéseket a derék Lánczi András (59) konzervatív filozófus, politikatudós, egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Intézetének vezetője, a Századvég Alapítvány elnöke, a Nézőpont Intézet Alapítvány Kuratóriumának elnöke mondta ki. A neves politikatudós névjegykártyája valószínűleg A4-es papírméretű lehet, hogy minden fontosabb készségét becsületesen fel lehessen tüntetni rajta.

Ő a szerető édesapja a szintén jellemes Lánczi Tamásnak (36), a Századvég Alapítvány vezető elemzőjének, a Politikai Elemzések Központjának igazgatójának. Apa, fia és a jelenlegi kormány között idilli, harmonikus, mondhatni példaértékű a kapcsolat. Szépen el is éldegélnek így hármasban. Diszkrét tevékenységüket nagy-nagy békesség, nyugalom és egyetértés jellemzi. Tényleg egy rossz szót sem érdemes mondani rájuk.

Egy konzervatív gondolkodótól a kommunista államosítás ilyen könnyed rehabilitációja azonban meglehetősen bizarr és extrém állításnak tűnik. A rendszerváltás privatizációját is ez a tiszteletreméltó (Teddy Meldrum) társaság szokta vagyon-átmentésnek nevezni. Akadnak is bőven példák, amelyek alátámasztják ezen állításokat, tehát az az eredetei tőkefelhalmozás sem volt erkölcsileg szűziesnek mondható tevékenység.

A miniszterelnök úr zéró toleranciája a korrupció ellen az elhangzottak alapján kimerül abban, hogy azt mondja: „– Ez itt, ami nálam van, az pont, hogy nem az.” Szép kis ország az, amelynek erős pilléreit korrupcióból építik fel. A későbbiekben ennek még rengeteg kockázata és káros mellékhatása lehet. Erről lehetőleg senki se a Lánczi-klántól kérjen hasznos tanácsot. Tele vannak munkával és nagyon drágán adnak felvilágosítást az ilyen ügyekben. A korrupció veszélyeinek megismeréséhez érdemes inkább áttanulmányozni Giovanni Falcone, olasz vizsgálóbíró hősies és bátor küzdelmét az olasz szervezett bűnözés ellen. Bár Falcone és a felesége 1992. május 23-án brutális merénylet áldozata lett (500 kg robbanószerrel robbantották fel alattuk az autópályát), hatalmas csapást mért a Cosa Nostra érdekeltségeire és tagjaira. (Az ember, aki szembeszállt a maffiával – Giovanni Falcone)

Azt valószínűleg sem padre Lánczi, sem a szintén rendkívül tehetséges bocsa nem tudná megmondani, hogy egy szépen beindult és jól bejáratott pillérépítést (azaz a korrupciót) ki lenne képes szép szóval vagy rimánkodással megállítani. Letartóztatások, bírósági tárgyalások, kemény ítéletek nélkül erre nagyon kicsi az esély. A korrupcióval nemzeti burzsoáziát építeni nem veszélytelen játék, mivel a kedvezményezetteknek nem lehet azt mondani, hogy: „– Uraim, a pillérek szerencsésen elkészültek és tényleg nagyon szépek lettek. Mostantól mindenki viselkedjen tisztességesen és harcoljon a kíméletlen és kegyetlen szabad-verseny szabályai szerint, különben irgalmatlanul bezárjuk egy sötét cellába.” A nemzeti pillérek az első igazi súly alatt összeroppannának, mivel képtelenek lennének felvenni a versenyt a zord közgazdasági körülmények között edződött konkurenciával. A korrupcióról amúgy sem lehet olyan könnyen leszokni, mint a dohányzásról. Egyesek szerint ráadásul az utóbbi sem egyszerű mulatság. Eltökéltséget, kötélidegzetet és sziklaszilárd jellemet kíván.

Lánczi, a kimondottan gyakorlati egzisztencialista filozófus, ebben az őszinte interjújában azt a problémát is felvetette, hogy „És egyébként is, szeretném megkérdezni a minket támadóktól: vajon mennyit ér a rezsicsökkentés ötlete?” Ezt „egyébként is” nem az elvetemült támadóktól kell megkérdezni, hanem független energetikai szakemberektől és közgazdászoktól. Azok szépen be tudnák árazni az ötletelés következményeit. Egy kevésbé híres filozófusnak, Arisztotelésznek, Alexandros tanácsadójának a szavai pontosan illenek Lánczi András jövedelmező tanácsadói munkásságára: „Minden fizetett munka kiszívja és elkoptatja az elmét.”

Elméletileg az ország pompás bőrben van. A makró szintű gazdasági mutatók tetszetősek, a munkanélküliség az utolsókat rúgja, a szegények nem nyomorognak, hanem szerény körülmények között éldegélnek és a Szent Bibliából merítenek erőt, télen pedig kellő hevületet.

A pillérépítésre használható pénzek a megfelelő csatornákon keresztül megbízható, nemzeti építőmesterekhez vándorolnak. A kormánypárti sajtó csak úgy ontja magából a győzelmi jelentéseket. Ez az „elméleti Magyarország” tisztes és stabil megélhetést biztosít minden becsületes polgára számára. Gond csak a kormány szempontjából nem tisztes és ráadásul nagyon becstelen polgárokkal van, akik egy párhuzamos „gyakorlati Magyarországon” élnek, így nem rendelkeznek megfelelő eltökéltséggel, hittel, kitartással és pénzzel.

Ők azok, akik képtelenek Lánczi agytröszt (think-thank) biztató és lelkesítő szavaival mit kezdeni. „Öt éve folyik egy politika, bizonyos értelemben 25-30 éve van egy politikai erő, amit Fidesznek neveznek, és most jutott el oda, hogy képes a cselekvés, a döntések mögé egy olyan morális alapot húzni, ami nélkül nincs sikeres politika. Minden politikának morálisan meg kell ágyazni, hogy az világos legyen.” Mindenféle morális alapokat dugdosni a sebtiben felhúzott pillérek alá? Mi a fenét tákolnak itt össze ezek a nemes lelkű mesteremberek?

Lánczi András interjúja pompás és szemléletes betekintést enged a jelenlegi kormány „morális” működésének intim titkaiba. Normál körülmények között ezekkel a bátor szavakkal egy politikailag korrekten működő országban simán meg lehetne buktatni a kormányt. A politikai korrektség ideje azonban sajnos már lejárt, helyette meg az van, ami van.

"A Századvég mindenkor rendelkezésre áll, hogy ötleteket fogalmazzon meg, döntéseket készítsen elő. Azt nem mondom, hogy bárkinek. Mi megtisztelve érezzük magunkat, hogy Magyarország miniszterelnökének dolgozhatunk." (A. Lánczi) Bölcs és nemes gondolatok. Nem is érdemes bármit hozzájuk fűzni. Úgy szépek, ahogy azok az interjúban elhangzottak.

A forradalmi beszélgetés:

Lánczi András: Viccpártok színvonalán áll az ellenzék

Giuseppe Falcone vizsgálóbíró, a Maffiaellenes Nyomozócsoport tagja

Kedves kisgyermekes szülők! Örömmel értesítjük Önöket, hogy elindítottuk forradalmian új mese-átalakító szolgáltatásunkat.

Önök is minden bizonnyal a szülők azon népes táborához tartoznak, akik gyermeküket lelkes, de tapasztalatlan szülőként rászoktatták az elalvás előtti rendszeres meséléshez. E meggondolatlan cselekedetük miatt csemetéjük a későbbiekben, tekintet nélkül az Önök fizikai, szellemi és egészségi állapotára elvárja, hogy a napi meséjét minden körülmények között megkapja. Sajnos kegyetlen zsarolással, megfélemlítéssel, látványos jelenetek rendezésével az ártatlan gyermekek mindenképpen elérik a céljukat.

Egyes mesék azonban rendkívül erőszakos jeleneteket tartalmaznak. A történetek általában szépen indulnak ugyan, de később irgalmatlan vérengzésbe csapnak át. Kegyetlen módon elkövetett gyilkosságok, mérgezések, még dobogó szív kivágása, idős asszonyok elevenen elégetése (megsütése), sarok levágása fájdalomcsillapítás nélkül, csinos királylányokat alávaló módon megrontó sárkányok, majd ezen sárkányok brutális kegyetlenséggel történő elpusztítása. Alvó farkasok kibelezése, vízbe fojtása. Mindez egy békésnek ígérkező estén. Leánykérők értelmetlen próbák elé állítása, majd készségek, vagy egyéni szimpátia hiánya miatt, bírósági tárgyalás nélküli lefejezésük. Mindezek hatására gyermekük az éjszaka folyamán hideg verítékben úszva ébred, felsír, ezzel megzavarván az Önök jól megérdemelt éjszakai pihenését.

Cégünk vállalja az említett, bő lére eresztett mesék lerövidítését, valamint az erőszakos tettek kevésbé brutálissá alakítását. A konvertált mesék miatt Önök is gyorsabban átesnek a dolgon, gyermekük pedig ezután nyugodtan át fogja aludni az egész éjszakát.

Igény esetén a meséket az Ön gyermekének különleges igényei szerint át is alakíthatjuk. Megrendelésre írhatjuk például azt, hogy Piroska önvédelmi tanfolyamra járt, és az erdőben ólálkodó gonosz farkast úgy lerúgta, mint a döggombát. A „Csillagok háborúja” bármelyik karakterét beépíthetjük a történetbe. Boldog perceket szerezhet gyermekének azzal, amikor megtudja Öntől, hogy János vitéz Yoda mester egyik legtehetségesebb padavanja volt.

Ha vállalkozásunk kellően népszerűnek és jövedelmezőnek bizonyul, a későbbiekben profilunkat szeretnénk magyar népdalok egy hangra való redukálásával bővíteni. Ehhez a munkához várjuk zenéhez értő, ágrólszakadt művészfélék jelentkezését.

Cégünk több ügyes kezű tollforgatóból, három éhhalál szélén álló költőből, két gyermekpszichológusból, egy minden hájjal megkent ügyvédből, valamint egy a francia idegenlégiót kiszolgált, tapasztalt kidobóemberből áll. Utóbbi kettő cégünk ügyfélszolgálatát és reklamációs ügyeit intézi.

Hogy bebizonyítsuk azt a tényt, hogy cégünket a humánum, a világ jobbá tétele és nem kizárólag a gátlástalan pénzéhség vezérli, néhány igényes referencia munkánkat most megosztjuk Önökkel!

Piroska és a farkas

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akinek a nagymamája mindenféle maradék anyagból egy piros ruhácskát vart számára. Még egy csuklyát is készített hozzá, hogy az unokáját kényes helyzetekben nehezebben lehessen azonosítani. A kislány nagyon utálta a szép ruhácskát, de miután az anyukája néhányszor jól felpofozta, kénytelen volt egész nap ebben mászkálni. Az osztálytársai el is nevezték Piroskának, pedig valójában Klugghammer Lillának hívták.

Egy pompásnak ígérkező napon kedvesen így szólt hozzá az édesanyja: - Hagyd már abba azt a rohadt tabletezést, mert kivágom az egészet ablakon! Ha nem akarod, hogy szájon vágjalak, fogod ezt a kosarat és átviszed a nagyanyádhoz. Mond meg neki azt is, hogy a bort lehetőleg ne egyszerre igya meg! A múltkor is leütötte azt a szerencsétlen favágót, mi meg fizethettük a kórházi költségeket. Na, lódulj már!

Piroska duzzogva bár, de engedett a szülői erőszaknak és unottan elindult a nagymamájához. Útközben gyönyörű virágokat látott az erdőben, de ez egyáltalán nem érdekelte, mivel szeretett volna minél előbb túl lenni az egészen. Így aztán nem mászkált össze-vissza az erdőben, hanem egyenesen a nagymamájához ment és viszonylag gyorsan oda is ért.

Bekopogott a nagyihoz, aki éppen az ágyban horkolt. Brutálisan belerúgott az ágyba, mire a nagymama szelíden felriadt.

– Hoztam kaját, meg piát nagymutter! – mondta kedvesen Piroska – Anya azt üzeni, hogy a bort próbáld meg nem egyben benyakalni és ne molesztáld a favágókat!

Már éppen menni készült, amikor megkérdezte:

– Te, nagyi, miért olyan nagy és piros az orrod?

– Valószínűleg a nagy mennyiségben elfogyasztott alkoholos italoktól. – válaszolta őszintén és rekedt hangon a nagymama.

– És miért olyan karikásak a szemeid?

– Mert rohadtul másnapos vagyok a gyatra minőségű a kannás bortól!

– Aha. És miért olyan nagyok a fogaid?

– Mert véletlenül a megboldogult nagyapád protézisét tettem be. Az isten nyugosztalja szegény párát!

– Nagyi, ez undorító! Na, cső, én húztam is! – mondta kedvesen Piroska.

Hazament és újra elkezdett chatelni.

A gonosz farkas ezalatt békésen aludt egy fa tövében mindaddig, amíg egy vadász minden különösebb ok nélkül agyon nem lőtte. (Külön kérésre a farkast a környezettudatos nevelés érdekében életben és az ökoszisztémában hagyhatjuk.)

Piroska és az anyukája még sokáig éltek, a nagymama azonban pár hónap múlva sajnos elhunyt májzsugorodásban.

Hófehérke és a hét törpe

Valamikor réges-régen egy királynő békésen varrogatott az ablaknál és bámulta a hóesést. Éppen arra gondolt, hogy milyen rohadt hideg van, amikor megszúrta az ujját.

- Hogy az a …! Én egy királynő vagyok és mégis ezzel az idétlen varrogatással szórakoztatom magamat. Minek? Azt se tudom mi a fene lesz ez. Valami kendő? A franc essen belé! Még e vérem is kiserkedt. Milyen szép dolog lenne, ha volna egy lányom, aki mindezt megcsinálná helyettem, én meg csak nézném. Lehetne fekete hajú, fehér bőrű, a szája meg élénk vörösre rúzsozott. Olyan emos-féle valami.

Kívánsága – a részleteket a bölcs királyhoz hasonlóan ne firtassuk – teljesült is, és nemsokára egy gyönyörű kislánya született, akit Hófehérkének nevezett el. Sajnos ezután mély szülés utáni depresszióba esett és lelépett a vidám, de felelőtlen Burkus királlyal.

A szegény, elhagyott király nem sokáig bánkódott emiatt. Felhívott egy társkereső irodát és elmondta a kívánságait. Hamarosan meg is találta az igazi szerelmét, egy üveg és tükörgyártó cég ügyvezető igazgatónőjének személyében. A hölgy esztétikus, valamint rendkívül gazdag volt, ami nagyon megtetszett a királynak. Főleg az utóbbi imponált neki.

A királynő mérnökei kifejlesztettek számára egy intelligens tükröt, hálózati eléréssel, média lejátszóval. A legújabb játékok is simán futottak rajta, szóval elég erős hardvert építettek bele. Volt hozzá egy precíz arcfelismerő szoftver, amely esztétikailag értékelte ki az embereket. A királynő mindig rengeteg pontot kapott, aminek persze rendkívül örvendezett. Amikor azonban Hófehérke nagylánnyá cseperedett és egyszer belenézett a tükörbe, az jóval több pontot adott neki, mint a mostohájának. A tükör ráadásul még azt is kiírta, hogy „Dögös egy kis csaj, mi? Migirimigiri!” A gonosz mostoha teljesen kiakadt, őrjöngött, toporzékolt és aljas nemzetközi összeesküvést emlegetett. Elhatározta, hogy most aztán jól megöleti a lányt és mindenféle más csúfságot művel vele. Ekkor derült ki a királynőről, hogy valójában súlyos önértékelési zavarban szenved és hajlamos a kontrollálatlan dühkitörésekre. – Ez egy állat! – mondta róla a bölcs varázsló, természetesen csak akkor, ha nem hallotta senki.

A feldúlt mostoha mérgében átrohant a vadászházba, hogy megbeszélje a részleteket a vadásszal. Ő azonban éppen nem tartózkodott otthon. Ezután átment az üveggyár laboratóriumába, hogy valami jó erős mérget kotyvasszon. Idegességében azonban összekeverhetett valamit, mert egy nagy hatású robbanóelegyet sikerült összehoznia. A királyi tűzoltóság munkatársai később csak a koronáját találták meg, azt is eléggé gyalázatos állapotban.

Hófehérke eközben kívánatos hajadonná serdült, aminek segítségével hozzáment egy gazdag arab sejkhez, így a királyság ismét felvirágzott. (Ha ezt Önök megalázónak, vagy szexistának tartják, Hófehérkét tudományos pályára irányítjuk, vagy belevetjük az üzleti életbe.)

Eközben az erdőben hét törpe éldegélt, akiket a társadalom kivetett magából. A törpék bányászkodással, kártyázással, hétvégénként pedig vad tivornyázással töltötték az idejüket. Minden nap elmentek dolgozni, munka közben és hazafelé durva, szexista viccekkel (vagy kívánság szerint versidézeteket szavaltak) ugratták egymást. Otthon megvacsoráztak, megfürödtek, fogat mostak, tévéztek egy kicsit, majd lefeküdtek aludni. Éjszakai álmukat csak Morgó csoszogása zavarta meg, akinek már régóta gondja volt a prosztatájával.

A törpék csak a tévéből ismerték Hófehérkét. Amikor megpillantották durva, illetlen megjegyzéseket tettek rá. Amúgy teljesen békésen éldegéltek. Csak Morgó csoszogása zavarta meg időnként őket...

Jancsi és Juliska

Egy nagy erdő szélén élt egy szegény favágó a feleségével és a két gyermekével, Jancsival és Juliskával. Az édesapa sajnos mániákus depresszióban és ennek következményeként idült alkoholizmusban szenvedett, ami a család anyagi helyzetét meglehetősen siralmassá tette. A felesége emiatt teljesen kikészült. Idegösszeomlást kapott az állandó pénztelenségtől és így szólt az éppen félrészeg férjéhez:

– A legjobb az lesz, ha a gyerekeket kitesszük az erdő legmélyén. Adunk nekik elegendő édességet, aztán lesz a ami lesz, majd csak rájuk talál valaki.

– Csinálj, amit akarsz, csak hagyj végre aludni! – válaszolta a férje borízű hangon, majd húzott egyet a kezében lévő vodkás üvegből és azonnal elájult.

Másnap azt hazudták a gyerekeknek, hogy piknikezni mennek. A gyerekek nem értették a dolgot. Életükben nem hallották még azt a szót, hogy piknik, de engedelmesen követték a szüleiket. Útközben üdítősüveget, csokoládés- és cukorkás papírokat hajigáltak szét maguk után. A galambok nagyon csalódottak voltak, mivel valami kenyérmorzsákat ígértek nekik.

Mikor az erdő közepére értek, a lelketlen édesanyjuk így szólt hozzájuk:

– Most pedig bújócskázni fogunk! Ti lesztek a hunyók. Számoljatok el tízezerig, addig mi apátokkal megpróbálunk valahová elrejtőzni.

Ezután minden lelkiismeret-furdalás nélkül hazamentek. Ez természetesen nem volt szép dolog a részükről.

Mikor Jancsi és Juliska befejezte a számolást elkezdték keresni a szüleiket. A keresést majdnem kilenc órán keresztül végezték.

– Azt hiszem Juliska, hogy ezek vagy feldobták a talpukat, vagy piszkosul átvertek minket. Mindegy, úgyis utáltam már az apánk szagát.

Mentek, mendegéltek, amíg egy tisztáson egy kis kunyhót találtak. A kunyhó mindenféle édességből, Mars szeletből, Milkából, Smartiesból, finom kekszekből, mézeskalácsból állt. (Igény szerint a csokoládé márkákat megváltoztathatjuk, sőt az egészséges életmód érdekében gyümölcsökre is kicserélhetjük.)

A kunyhó előtt egy irgalmatlanul ronda öregasszony üldögélt.

– Elég jól összeszedte a szponzorokat az öreglány! – mondta Jancsi – pedig ronda, mint a bűn. Na, jó. Kerüljünk csak óvatosan a háta mögé! Ad csak ide azt a botot. Nem azt. A másikat, azt a vastagot.

Halkan odalopakodtak az öregasszony mögé, majd Jancsi a husánggal fejbe jól vágta. Az ütés remekül sikerült. A néni azonnal elterült, mint a béka.

Kihasználva az öregasszony magatehetetlenségét, elkezdték falni a sok finomságot. Jancsi ötször, Juliska háromszor hányta el magát, míg végül megunták a dolgot.

– Tudod mit Juliska? – mondta Jancsi – Rúgjuk szét az egész házat. Egész jó kis móka lesz.

A gyerekek alapos munkát végeztek. Földig rombolták a kunyhót. Az öregasszony eszmélni kezdett és rémülten vette észre a két gyerek ténykedését:

– Az eredeti mesében nem ez volt! – nyöszörögte bánatosan.

– Hallgasson csak nyanya! Okos legyen. Gondoljon a husángra! Maradt még belőle, maga meg úgy látom igencsak érzékeny rá. – válaszolta Jancsi, majd vidáman kacagva elhagyták a helyszínt.

Az eldobált szemét nyomát követve simán hazataláltak. Az apjuk már megbánta a kegyetlen tettüket ezért eszméletlenre itta magát. Az édesanyjuk éppen teregetett, amikor megpillantotta hazaérkező gyerekeket.

– Ez nem jött be! – sóhajtott fel keservesen.

Így éltek tovább, míg az édesapjukat be nem szállították egy pszichiátriai intézetbe, ahol rövid időn belül elhalálozott.

A rút, gonosz boszorkány az első hűvösebb nap beköszöntével halálra fagyott.

***

Amennyiben igényes szolgáltatásunk megnyerte az Ön becses tetszését, várjuk tisztelt megrendelését

Nagyobb mennyiségű megrendelés esetén a Micimackót is átalakítjuk 10 oldalasra!

Bár a világ tudományos közvéleménye undorral, megvetéssel és lenézéssel viszonyul Dr. T. Dordzsnak professzor tudományos munkásságához, az általa vezetett, mongol paleontológusokból álló kutatócsoport 1998-ban váratlan és szenzációs felfedezést tett a Góbi sivatag déli részén. Ennek eredményeit a hivatásos paleontológusok a mai napig tagadják és megpróbálják eltitkolni a világ közvéleménye elől. Azzal a nevetséges állítással érvelnek, hogy Dordzsnak professzor a tudományos fokozatait zsebtolvajként szerezte a pezsgő életű mongol metropoliszban, Shinejinstben.

1998-ban éppen egy kb. 70 millió éves kőzetréteget tanulmányoztak a Góbi sivatag teljesen érdektelen részén, amikor az alábbi feliratra bukkantak:

Az unalmában papírsárkányt eregető professzort és társait teljesen megdöbbentették a látottak, mivel a felfedezés azt jelentette, hogy már a dinoszauruszok is rendelkeztek írásbeliséggel. A jeleket sajnos nem tudták értelmezni, mígnem a magyar származású Bogár László, az expedíció fotósa és producere ámulva vette észre, hogy, mint oly sok hasonló esetben a világon, itt is az ősi székely rovásírásról van szó. Nagy gyakorlata lévén ennek olvasásában, gyorsan meg is tudta fejteni a felirat jelentését:

"Hülye, aki elolvassa!"

A mongolok először ledöbbentek, majd harsány, mongolos röhögésbe törtek ki. Dr. T. Dorzsnak professzor vidáman ki is jelentette:

– Bogár úr teljesen hülye!

A pokoli nevetés úgy söpört végig a társaságon, mint Dzsingisz kán hordái a mongol sztyeppéken. Amikor véget ért a fékevesztett érzelemnyilvánítás, a professzor megállapította:

- Ezek szerint a dinoszauruszok találták fel székely rovásírást, magyarul beszéltek, és rendkívül fejlett volt a humorérzékük!

Bogár László elmagyarázta, hogy a felirat egy ősi időkből származó, tipikus magyar tréfa, melynek ma is nagy jelentősége van a tradicionális hitvilágban. Azt azonban ő sem gondolta volna, hogy mindez 70 millió évre nyúlik vissza.

A közelben egy barlangot fedeztek fel, amely tele volt rovás-, jobban mondva kaparásírásos feliratokkal. Minden valószínűség szerint egy ősi könyvtár maradványaira bukkantak a kutatók. A feliratok archiválása és feldolgozása után érdekes tények láttak napvilágot a dinoszauruszok eddig teljesen ismeretlen társadalmáról.

A mai elképzelésekkel és a nevetséges hivatalos elméletekkel szemben a dinoszauruszok világa nem egy huszonnégy órán át tartó véres és kegyetlen mészárlásból állt.

A feliratok tanúsága, azaz a professzor teljesen megbízható állításai szerint, a valóságban egy békés, archaikus, a környezetükkel teljes mértékben harmóniában élő világot alakítottak ki a maguk számára.

A húsevők és a növényevők között ősidők óta fennállt egy megállapodás, miszerint a ragadozók kizárólag táplálkozási céllal támadják meg azokat, akik szintén csupán védekezési céllal csapkodják őket agyon. Az áldozatok családtagjaitól minden esetben bocsánatot kértek, és megkérdezték, tehetnének-e valamit az érdekükben. A maradványokat becsületesen visszaszolgáltatták a hozzátartozóknak. A gyászoló család biztosította az életben maradt felet, hogy teljes mértékben megértik tettének okait, szükségességét. Nem kezdenek vérbosszúba, sőt a ragadozónak jó emésztést kívántak az elfogyasztott hozzátartozóhoz. Azt is megkérdezték, hogy jóllakott-e az illető és nem kér esetleg még egy pár falatot az elhunytból. A dinoszauruszok úgy vélték, a tápláléklánc nem lehet akadálya a jó modornak és mások tiszteletének.

Istenben nem hittek, illetve a régmúltból emlegettek valakit, aki valamikor, valamit csinált, de ez ekkoriban már nem nagyon érdekelt senkit sem.

A háborút nem ismerték, nem kezdtek el fegyvereket kifejleszteni, s teljesen felesleges időtöltésnek tartották a világ leigázását. Gyakran emlegették, hogy bármikor képesek lennének kifejleszteni egy szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakétát, akár atomtöltettel is, de úgy gondolták nem fecsérelik ilyen felesleges ostobaságokra az idejüket.

Művészetük kimerült különböző alakú és méretű sziklák egymásra dobálásából, melyből vicces alakzatokat készítettek.

A kutatók megtalálták a "Bölcsek könyvét", mely természetesen nem az aranycsinálás ostoba és felesleges műveletéről szólt. Ennek semmi köze sem volt a Bölcsek kövéhez, melyet később egy, a dinoszauruszoknál kevésbé intelligens faj kezdett el esztelen módon keresgélni.

A Bölcsek a következő kijelentéseket tették:

• Élhetnénk városokban és házakban, de minek? Az éghajlat megfelelő arra, hogy a szabadban aludjunk, és különben is, ebben az esetben meg kellene szerveznünk a szemét elszállítását, valamint a tömegközlekedést.

• Feltalálhatnánk a kereket, de minek vigyünk bármit is odébb? Célszerűbb, ha mi megyünk oda, ha szükséges.

• Az, hogy a Nap kering a Föld, vagy a Föld a Nap körül, számunkra teljesen érdektelen. Nem fogunk ezért senkit sem máglyára küldeni sem idiótának tartani.

• Használhatnánk fegyvereket egymás leöldösésére, de ez egyrészt ostobaság, másrészt a másokkal való legnagyobb fokú tiszteletlenséget jelenti.

• A közöttünk lévő rengeteg fejforma miatt a kalap viselése értelmetlen. Csak teljesen felesleges és meddő vitákra adna okot.

• A vezeték-, illetve a vezeték nélküli kommunikáció nem fontos, ráadásul szennyezi az ökoszisztémát. Ha valaki el akar mondani valamit másnak, nyugodtan közölje vele.

• Az atombomba feltalálása túlságosan költséges, valamint felesleges komplikációkhoz vezetne.

• Az intelligens fajok nagy száma miatt a rasszizmus teljesen nevetséges.

• Királyok nincsenek. Ha valaki mégis ezt állítja magáról az hazudik, de ez legyen az ő dolga.

• Nappal világos van, este pedig sötét, amit már nagyon megszoktunk, ezért senki se próbálkozzon az elektromos áram kifejlesztésével.

• Az utak építése meddő dolog. Mindenki menjen arra amerre akar. Ha valami akadályba ütközik, kerülje meg, vagy egyszerűen forduljon vissza.

• Óvakodjunk attól, hogy a csillogó tárgyaknak túlzott jelentőséget tulajdonítsunk. Mindenki őrizze meg a méltóságát. Egyszerű geokémiai folyamatokról van csupán szó.

• A Északi- és a Déli-sark felfedezésének nincs semmi értelme. Nem is használunk jeget. Ne mászkáljunk túlságosan magasra, mert veszélyes.

A leletek alapján a dinoszauruszok több millió éven át egy kiszámítható, az egyének számára biztonságot és jólétet biztosító civilizációt alakítottak ki. Az állapotok stabilitását jóval többre értékelték a fejlődésnél és a távolsági közlekedésnél. Azt tanácsolták, ha valaki repülni szeretne, az bízzon az evolúcióban.

A dolgok úgy nagyjából 60 millió éve változtak meg. A bolygóra egy kör alakú, lapos tárgy ereszkedett le, melyből apró, két lábon járó lények rajzottak ki. Testhezálló ruhát, néhányuk pedig valamilyen optikai segédeszközt viselt, melyet szemüvegként emlegettek.

A csoport vezetője elégedetlenül pislogott a közelükben csoportba verődött dinoszauruszokra:

– Nem arról volt szó, hogy a saját képünkre teremtik meg őket? – kérdezte mérgesen a mellette lévő lényt.

- Azt hiszem, uram, a genetikai mérnökeink valamilyen fatális hibát követtek el... – válaszolta zavartan a megszeppent illető.

– Ez teljes mértékben felborította a terveinket. Több millió év alatt nem vívtak egyetlen háborút sem? Van itt egyáltalán bankautomata? – mormogta a vezető – Na jó, megpróbálok szót érteni velük!

Odament a közelben békésen álldogáló csoporthoz és megkérdezte tőlük:

- Uraim. Nem érdekelné Önöket, néhány szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakéta? Nagyon mókás dolgokat lehet ám csinálni velük. Egészen váratlanul meglephetik az ellenségeiket.

Az egyik húsevő közelebb lépett, barátságosan megszaglászta a furcsa kis lényt, és mivel pont éhes volt, egyszerűen bekapta az ajánlattevőt.

A többi idegen erre eszeveszett menekülésbe kezdett. Eközben a genetikai mérnökök közvetlen hozzátartozóit emlegették. Tizenkét lény épült be a táplálékláncba.

Mint az később más, szintén rendkívül megbízható forrásokból kiderült, az elmenekült faj az Univerzum Teljes Pénzügyi- és Anyagi Kizsákmányolása nevű szervezetet képviselte, melynek mindenkori célja az Univerzum leigázása, kifosztása és pénzügyi romlásba döntése.

Bolygókat népesítettek be, majd miután kialakult az általuk eltervezett civilizáció, különböző trükkökkel és ígéretekkel kifosztották azokat.

Miután a Szervezet megkapta a jelentést, rájöttek a hiba okára és a megoldásra. A korrekció miatt odaküldték a C08453256-os élet-megsemmisítő eszközt, melynek segítségével kipusztították a dinoszauruszokat. Álcázásul a Földre irányítottak egy közepes méretű aszteroidát.

Ezután szőrös, izgága, cickányszerű lényekkel népesítették be a bolygót, melyekből a tervek szerint kifejlődött az emberiség. A Szervezet legnagyobb örömére ez már hajlandó volt feltalálni a háborúskodást, a környezetszennyezést, a népirtást, a rasszizmust, a szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakétákat, atomtöltettel  és minden más ezekhez hasonlóan hasznos eszközt és tevékenységet.

"Kósa Lajos a Fidesz frakcióvezetője, debreceni sajtótájékoztatóján elmondta, hogy Ákosnak joga van saját véleménye kifejtéséhez, és ha valaki azzal nem ért egyet, nem bosszút kell állni, hanem vitatkoznia kell vele. Hozzátette, hogy a Telekom lépése visszaidézte azt az aczéli kultúrpolitikát, amely nem a kulturális teljesítmény, hanem a politikai állásfoglalás alapján értékelte a művészeket." (MTI)

Az Igazak Szövetsége képtelen elszakadni a világtörténelmi jelentőségű Ákos-ügytől. Hatalmas sebet üthetett a lelkükön a bátor, jó Sir Robin hű kobzosának nagy nyilvánosság előtti megbecstelenítése. Ez a skandalum még úgy vagy harminc évig meg fogja határozni a magyarországi politika fő irányvonalát. A Fidesz fürge észjárású frakcióvezetője is részt vett a sürgős hegyimentésben.

Megnyilatkozásaik, beszédmódjuk, modoruk, műveletlenségük alapján a Fidesz-KDNP élcsapata a magyar kultúra ügyében legfeljebb maratoni távú ámokfutást rendezhet. Olyanba ütik bele az orrukat, amihez nem értenek és érzékük sincs hozzá. Aczél elvtárs a kultúra ügyében - a mai követőivel ellentétben - kellőképpen tájékozott volt. Ez természetesen egyesek számára egyáltalán nem bizonyult előnyösnek. Bizonyos korlátok között Aczél hajlandó volt a megalkuvásokra, egyes művészek bizonyos körülmények között nem. A jelenleg ész nélküli és hiperagresszív "Kulturkampfot" a legcsekélyebb mértékű kompromisszumképesség sem jellemzi.

Aczél György azóta már legendássá vált irányelve a „tiltás, tűrés, támogatás” volt. A jelenlegi kurzus leginkább a támogatást használja fegyverként a kíméletlen harcban. Ezért aztán nagymértékben támogat arra érdemes alkotókat. Azokat, akik megfelelnek a rezsim aktuális és naponta változó igényeinek teletömi pénzzel, megbízással, beosztással, díjakkal és néhány jó szóval. A többiek hivatalosan nem számítanak művésznek. Kínlódjanak, ha akarnak, vagy keressenek maguknak valami olyan szakmát, amiből meg lehet élni. Nem fog az állam mindenféle deviáns léhűtőt eltartani.

Rendkívül izgalmas és durván rácáfol az általános ákoselméletre az a tény, hogy a jelenlegi kultúrpápa, a fondor lelkületű egyházfi, Fekete György uram pont sikeres hitvestársának (aki nő) köszönheti azt, hogy a mostani rendszer emberszámba veszi és rábízta a legfőbb kultúrkomisszár szerepét. Sunyovszky Szilvia a Fidesz elnöki („civil kapcsolatokért felelős”) tanácsosaként 2003–2005 között Orbán Viktor eseményekben gazdag, jó cselekedetekben bővelkedő életét és munkásságát mutatta be, mint szóvivő. Az Érdemes művésznőnek egy Jászai Mari-díja van. Fő princípiumát azzal teljesítette be, hogy 1994 óta folyamatosan Fekete Györgyhöz tartozik.

A magát nemzeti Messiásnak és katolikus Salamon királynak képzelő Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnökeként jelenleg szinte egymaga döntheti el azt, hogy mi a művészet és mi annak a „fő princípiuma”, az anyaságon kívül.

Fekete, a kultúr-partizán, a szocializmus istentelen éveit mindenféle tartós károsodás nélkül átvészelte, talán csak a jelleme vált meglehetősen hajlékonnyá és szélsőségesen alkalmazkodóképessé. Az ördögi Aczél Györggyel sem őrizhetett tartós haragot, mivel 1978-ban MTV Nívódíjjal, 1966-ban Munkácsy Mihály-díjjal, 1981-ben Érdemes művész-díjjal nyomták el a munkásságát. Pompásan és jövedelmező módon beilleszkedett a Kádár-rendszerbe. 1986-tól 1989-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének volt alelnöke. Nagyjából ezekből állt a szocialista rendszer ellen folytatott kíméletlen küzdelme.

1988 után Aczél Györgynek már nem sok szerepe volt a kulturális életben. Érdekes egybeesés, hogy Fekete György uram pont ekkor találta méltónak az MDF-et arra, hogy antréjával megtisztelje.

A Fidesz-KDNP kultúrpolitikáját alapvetően egy nagyon rövid szóval jellemezhetjük, ez pedig a "kell". Úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül. Hogy miként működik és alapvetően nem propagandisztikus célokat kéne szolgálnia, az a praktikus gondolkodású hatalmat egyáltalán nem érdekli. Ha valaki azt fejezi ki amit ők a nép számára üdvösnek tartanak, az mehet dolgozni művésznek.

Kósa Lajos tehát rendkívül érdekfeszítő ostobaságokat mondott az Ákos-ügy kapcsán. Nyilatkozatával ráadásul egy kissé meg is késett. A megfáradt énekes-filozófus közölte, hogy mivel a Telekom már nem szponzorálja őt többé, meghagyja ezt a szerepet a magyar államnak és a maga részéről elkezd feltöltődni.

Aczél György kísértethistóriájával riogatni a népet kissé limitált és rendkívül komótos észjárásra utal. Aczélnak, az egykori főideológusnak sok mindent felrónak, főleg azok, akiket egykoron bőkezűen támogatott. Az érintettek ezt a tevékenységet mára brutális elnyomásnak értékelték át magukban.

Azok a művészek, akik a tiltott kategóriában nyűglődtek a szocializmus lelkes építése közben, nem nagyon képesek beilleszkedni a most nagyjából hasonlóan működő nemzetépítésbe sem. Sokan bele is haltak ebbe.

Az egykori főideológus sohasem foglalkozott telekommunikációval. Nem volt semmiféle érdekeltsége a Magyar Postában és nem szponzorálta Bárdos Deák Ágit. Utóbbi feltehetően azóta sincs kibékülve a princípiumaival és képtelen szocialista emberhez méltó magatartást tanúsítani.

Fekete György valószínűleg nem is fogja besorolni őt a „magyar művészkataszter”-ébe, melynek az a célja, hogy „legyen egy térképünk, amelyből kiderül, kikből áll és merre vándorol a magyar kultúra”. Annak is kicsi a valószínűsége, hogy a magyar ekultúra képviselői belekerülhetnek ebbe csudabogár-gyűjteménybe. A kulturális ellenforradalmat irányító Fekete főkomisszár úr már túl idős ez ilyesmihez.Bárdos Deák Ágnes
Nem én vagyok

Nem én vagyok, aki valamit akar
az te vagy és nem én
Nem én vagyok, aki valamire vár
az te vagy és nem én
Nem én vagyok, aki valamitől fél
az te vagy és nem én
Te vagy, aki csinálhat valamit és nem én


hidd el, nekem akkor kellesz
ha már senkinek sem kellesz
hidd el, nekem akkor vagy jó
ha már senkinek sem vagy jó
nekem akkor vagy a legjobb, ha már mindenkinek rossz vagy
nekem akkor vagy a legjobb, ha már mindenkinek rossz vagy

Frida Kahlo és Diego Rivera

Az alaptörvény szólásszabadsággal kapcsolatos passzusait sértette meg a Magyar Telekom, amikor szerződést bontott Ákossal – mondta Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter a TV2 Mokka című műsorában. A társaság Rogán szerint visszaélt azzal, hogy van pénze.

NEMZETI HITVALLÁS (részlet)

„MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:

• Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.

• Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre.

• Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira.

• Büszkék vagyunk Kovács Ákos, Kossuth-díjas előadóművészünkre, akinek jogait és szabadságát bátran, a törvények betartásával életünk árán is megvédjük.”

***

Szórakoztató dolog az, amikor egy hamarjában összetákolt magyar kabinetminiszter azzal tölti a munkaidejét, hogy széles nyilvánosság előtt meggyőző módon hatalmas ostobaságokat beszél. Magától értetődő és köztudott az, hogy a becsületes és szerény Rogán Antal soha semmivel nem élt vissza. Szerény, puritán életmódja példaként szolgálhat minden pénzhajhász, elvtelen karrierista számára. Így kell ezt csinálni.

Akadnak azonban a nagyvilágban olyan gátlástalan és öntörvényű cégek, amelyek hatalmas pénzösszegek felett rendelkeznek, és ennek egy részét alávaló módon reklámokra költik. Egy divatos illiberális államban – a későbbi kellemetlen sértődések elkerülése végett – a reklámokat, hirdetéseket, szponzori szerződéseket ajánlatos a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósággal, a Miniszterelnökséggel, az Emberi Erőforrások Minisztériumával és a Miniszterelnöki Kabinetirodával egyeztetni. Ha ők meggyőződtek arról, hogy az adott termék, szolgáltatás az emberek javát és nem a nemzetközi karvalytőkét szolgálja, akkor szigorú biztonsági intézkedések mellett, engedélyezik azokat.

Rendes, becsületes cég nem él vissza azzal, hogy mindenféle busás bevételei vannak. Nem hivalkodik, dicsekszik, mutogatja magát, hanem szerényen, szóbeszéd segítségével ajánlja felhasználásra termékeit a fogyasztóknak. Ingyenes társkereső hirdetések útján hajtja fel a kuncsaftjait és nem költ méregdrága televíziós reklámokra.

„Egyedülálló, káros szenvedélyektől mentes útépítő cég keresi szerény jövedelemmel rendelkező ország ismeretségét, autópálya építése céljából. Gyermekek, közbeszerzés nem akadály. Az ajánlatokat „Nem vagyok a Lajos” jeligére, a szerkesztőségbe kérjük.”

Bizonyos határig egyáltalán nem zavaró, ha a politikusok a választóikat idiótáknak nézik. Nincs ebben semmi megalázó, főleg ha ez az érzés kölcsönös. Van azonban egy szint, ami sajnos már a gyümölcsöző kapcsolat működését veszélyezteti. El kell fogadni azt a tényt, hogy a választók nagy része ismeri a nyomtatott betűket, térkép nélkül hazatalál és biztos kézzel kezeli a villanykapcsolót. Rogán önkéntes miniszter ezt az idiotizmusra vonatkozó kényes egyensúlyt nagyon durván felborította, ami arra utal, hogy mélységesen megveti és lenézi az emberi fajt, melynek pedig ő is jeles képviselője.

Ha már előáll valami izgalmas, érdekfeszítő teóriával, annak valahogy bele kellene illeszkednie az általunk ismert Világegyetem törvényszerűségeibe. Rogán valóságelhárító miniszter természetesen nyugodtan kijelentheti azt, hogy a miniszterelnök úr birtokában van az örök élet titkának, de ha azt mondja, ezt sajnos nem hajlandó senkinek sem elárulni, akkor csak Orbán Viktor 200 éves születésnapján fogják az állítását elhinni. Egyesek azonban még ekkor is kételkedni fognak benne, mivel ennyi esztendő még nagyon kevés időnek számít az Örökkévalósághoz képest.

A telekomos kormányzati bosszúintézkedés magyarázatánál legalább egyeztethettek volna arról, hogy mégis mire fognak hivatkozni. Kovács Zoltán értelmezési nehézségei sok gátlástalan és jellemtelen gazfickóban felébreszthette azt a képtelen gyanút, hogy valakik esetleg shortolással töltötték a délutánjukat. Ez persze szemenszedett hazugság, de sajnos nem mindenki számít ideológiailag megbízhatónak. Teljességgel felháborító és érthetetlen ugyan, de a kormánynak jelenleg még akadhatnak elvetemült rosszakarói.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának ifjú államtitkára a nagy kapkodásban véletlenül megcáfolta Rogán Antal szavait, amikor kijelentette, hogy „Ákostól független a kormány lépése”. Ez teljesen elfogadható magyarázat lett volna a részéről. A törökök sem Ákos kijelentései miatt lőtték le az Szuhoj-24-es orosz vadászbombázót. A csavaros észjárású kabinetminiszter azonban nem ezt mondta. Az is elképzelhető persze, hogy Rogán Antal, Donald John Trump szólásszabadságára utalt, csak ezt sajnos elfelejtette hozzátenni az országvédelmi intézkedés magyarázatához.

A leghihetőbb magyarázat a következő. Amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr megtudta, hogy egy Kovács Ákos nevű egyszerű magyar állampolgárt igazságtalan támadás ért, éktelen, de jogos haragra gerjedt. A nevezett férfiú kegyetlen megbecstelenítését egy globális, nemzetközi háttérhatalom, az Internet tette lehetővé. A miniszterelnök úr saját maga mesélte el, hogy nem ért a nemzetközi szabadkőművesség által működtetett infokommunikációhoz.

Ennek a gyalázatos hálózatnak pusztán az a célja, hogy lebontsa a nemzetek közötti határokat és mindenféle kontroll nélkül áramoltassa a megélhetési információkat. A kormányfő szerint a jogvédők és az európai bürokraták összedolgoznak az információcsempészekkel, hogy minél több adatot, dezinformációt minél könnyebben átemelhessenek Európába. Magyarország ebből természetesen nem kér.

Kovács Ákos aljas megtámadása volt az utolsó csepp a pohárban. A miniszterelnök utasította az illetékeseket, hogy a Telekom helyett mástól kell venni az internetet, lehetőleg az oroszoktól. Javasolta azt is, hogy sürgősen kezdjenek tárgyalásokat egy nemzeti tulajdonban lévő két blokkos internet erőmű megépítéséről. A projekt nevének – praktikus okokból – a kormányfő az Internet II-t javasolta. Az erőmű segítségével Magyarország egy teljesen független, de szigorúan ellenőrzött, politikailag megbízható, azaz inkorrekt, lojális világhálózatot működtethetne.

Az oroszok nagy örömmel vették a felkérést. Kijelentették, hogy szíves-örömest vállalják a dolgot, de az általuk kapott felkérésben egy két blokkos internet erőmű szerepel, ami valószínűleg csak valami véletlen elírás lehet. Egyébként bármilyen erőművet szívesen megépítenek, amit akár hitelbe is elkészítenek, és megígérték, tényleg nagyon szép lesz. A magyar miniszterelnök meglepődött, majd megkérdezte, hogy miként lehetséges az, hogy nincs internet erőmű. Végül egy vakmerő szakértő elmagyarázta neki, hogy azért, mivel ez egy decentralizált hálózat és bár tényleg van olyan, hogy vezetékes internet, de nem kell hozzá semmiféle erőmű. A dolog ráadásul sajnos vezeték nélkül is működik.

A decentalizált szó hallatán a miniszterelnök rettenetesen felháborodott és kijelentette, hogy Magyarországon kizárólag központilag irányított internet használatát engedélyezi. Orbán Viktort két óra alatt végül sikerült meggyőzni arról, hogy ez sajnos nem lehetséges. Annyit tehetnek az ügy érdekében, hogy az összes minisztérium és minisztériumi háttérintézmény felmondja a mobilinternet-előfizetéseiket a Magyar Telekommal.

Estére aztán szerencsére minden jóra fordult. A Magyar Telekom tőzsdei árfolyama, Kovács Zoltán kegyetlen szavai hatására először megzuhant. A 406 forintos nyitóár után 409 forintra lépett az árfolyam, majd percek alatt 393 forintra csökkent. Később a 4 %-os árfolyamesés kis mértékben korrigált, a záróár 1,2 százalékkal volt a nyitóár alatt. Ákos, a méltatlanul meghurcolt művész azóta megtartotta sikeres, telt házas koncertjét és minden bizonnyal addig fog jól élni, amíg meg nem hal.

Vidám menyecskék egy pajkos ogréval

„Ez a liberálfasiszta tempó, ahol egy véleményért, egy vágy megfogalmazásáért, egy »én így gondolom«-ért nem egy »nem értek egyet«, hanem a legdurvább személyeskedő mocskolódás jár, ráadásul nem is az elhangzottakra reagálva, hanem arra, ami nem hangzott el, de belemagyarázták gyorsan - ez tehát nem csak genderőrültjeinket lehetetleníti el, de az értelmes beszédet, a fontos közös ügyek megvitatását is. Lehet, hogy mégiscsak írnom kell majd a témáról egy nagyot. Pedig nem akartam. Eskü nem.”

Stumpf András: Ez a liberálfasiszta tempó

A Fidesz hatalma Magyarországon megkérdőjelezhető ugyan, de nem túlságosan. Mára nagyjából már minden a kormány kezében van, ami a saját érdekeinek érvényesítéséhez szükséges. Nyugodtan kinyújtóztathatná a megfáradt végtagjait és ásíthatna egy nagyot.

A hatalom döntéseit nem befolyásolja senki és semmi, még maga a józan ész sem. Gáncsoskodni, akadékoskodni, felháborodni, hisztizni, méltatlankodni, bánatos, durcás arcot vágni a rosszakarók részéről lehet ugyan, sok értelme azonban nincs. A támogatók rengetegen vannak. Olyan sokan, hogy másoknak már nem is nagyon jutott belőlük. A buzgó hívők mindhalálig kitartanak és ami még ennél is fontosabb, mindent el is hisznek. Azt a bizarr kijelentést is, hogy „Magyarországnak mérsékelt, keresztény-konzervatív kormány van”. Ebből azonban csak „kormánya van” kifejezés fedi a valóságot. Az, hogy maga a kormány kinek a tulajdonában van, ma még nem teljesen egyértelmű, de idővel talán ez is kiderül.

Mi az ami mégis oly jeges rémülettel tölti el a nemességet? Az hogy, egy morózus, rusztikus modorú házelnök és egy nemzeti celeb atyáskodó szavait kegyetlenül kibelezték az alattomos „liberálfasiszták”? (Stumpf in Szaniszló) Mi a manó? Karaktergyilkosság Semjén és Navracsics terminátorok felhasználása nélkül? Csak úgy? Egy spontán népi kezdeményezés keretében? Ilyen gyorsan Soros György ezt nem tudta megszervezni, elvégre ekkora hatalma még Szauronnak, a sötét nagyúrnak sincs.

Az eddig olajozottan működő kormányzati kommunikáció komoly üzemzavarokkal küszködik. Habony Árpád, titkos tanácsos a Heart Ibiza nevű revüszínház spontán reklámarca lett, amit egy pompásan időzített Streisand-effektussal a végletekig fel is erősítettek. ("Streisand-effektusnak nevezik azt a jelenséget, amikor az interneten publikált információ cenzúrázására vagy eltávolítására tett kísérlet ellentétes hatást vált ki." Wikipédia)

A miniszterelnök úrról kiderült, hogy egy alattomos stadion építés vétlen áldozatává vált. A TEK nem vette észre, hogy rengeteg ember szorgoskodik Orbán Viktor tornáca környékén? Most ott van az marha nagy stadion, ami nappal zavarja a panorámát, este pedig a nyugodalmas jó éjszakát. Felettébb kínos incidens, lebontani pedig már nincs szíve senkinek. Ez lett a világ legnagyobb postaládája.

Lázár János mérgében úgy elveszítette a hidegvérét egy sajtótájékoztatón, hogy a szponzori szerződéseket tartja a demokrácia legfontosabb ismérveinek. A D-napot talán a Coca-Cola Company és a Kentucky Fried Chicken támogatta? Ákos, a népzenész kritizálása komoly nemzetbiztonsági kockázatokat rejt magában? Mi ő? Műanyagból készült popsztár vagy egy nyomottvizes reaktortípussal rendelkező atomerőmű?

Az Európai Unió nehézkes csatahajója is pont most fordult irányba, és 380 milliméteres hajóágyúival célba vette a fürge magyar cirkálót. (Európai Parlament: Veszélyben a jogállamiság Magyarországon) Már megint teljesen feleslegesen mentettük meg egész Európát. Most itt akadékoskodnak mindenféle kellemetlen és megalázó vizsgálódással. Az adott szó ezek szerint már nem elég nekik.

Nem tartott sokáig a pompásan sikerült XXVI. pártkongresszus okozta pszichedelikus állapot. A legbosszantóbb az lehet az egészben, hogy a gender-elmélet feletti bölcselkedés átalakult egy váratlan „nemzeti konzultációvá”. Egy magabiztos kormányzat ezt a „liberálfasiszta tempót” kellő bölcsességgel és humorral könnyedén kezelni tudta volna. Esetleg fogja magát és elnézést kér.

Nem voltak ezek annyira durva támadások, inkább szellemes és szórakoztató visszavágások. Elég csak összehasonlítani a hozzászólások hangvételét Bayer Zsolt markáns és obszcén harci publicisztikáival. Ha ezeket a megjegyzéseket Stumpf nagymester karaktergyilkosságnak tekinti, akkor a heves vérmérsékletű, őfelsége V. Zsolt heti rendszerességgel kegyetlen vérfürdőt rendez.

Egy totális hatalommal rendelkező kormány ilyen sértődötten és dacosan reagál az általa nem sokra becsült „lányainak” csípős megjegyzéseire? Mi lesz akkor, ha egyszer komolyan dühbe gurulnak a fehérnépek és beteljesítik a női princípiumot? Fogja magát a kormány és kiszalad a világból?

A hatalom legfőképpen attól fél, hogy nevetségessé válik. Ez tulajdonképpen csak rajta múlik.

Stumpf András pedig írasson fel magának napi háromszori, 0,5 mg-os Rivotril (hatóanyag: clonazepam) tablettát, mert a végén még megüti a rossznyavalya. „Eskü.”

„Családban élni jó.” Ez az első pillantásra rendkívül meghökkentő állítás található a puritán kivitelű csalad.hu kormányzati honlapon. Annyit talán még hozzá lehet tenni ehhez a frappáns megállapításhoz, hogy bizonyos feltételek esetén életben lenni sem egy utolsó mulatság. A 350 milliós „Családbarát Magyarország” kampány 2015 júliusában indult és meglehetősen diszkrétre sikeredett, mivel nem sokan tudnak a létezéséről. A magyar reformok izgalmas működése elterelte a célközönség figyelmét.

Novák Katalin, a Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság vezetője erről az országos barátságról elmondta, hogy „A kampány senki ellen nem irányul majd. Senkinek nem akarjuk megmondani, hogyan éljen, és hány gyermeket neveljen”. Mindenképpen megnyugtató érzés, hogy senkit sem fenyeget egy nemzeti apasági per.

Az államtitkár azzal is elbüszkélkedett, hogy „A családtámogatási rendszerben olyan sok változás történt, hogy a nyilvánosság nem mindig tudja követni. Ezért fontos, hogy a megfelelő helyen tájékoztassuk őket.” Felettébb dicséretes szándék. Nehogy véletlenül valaki a végén még kimaradjon a sok jóból.

A kormány a XIX. századi leányregények gondos tanulmányozásával összeállított romantikus családmodellje nagyon tetszetős, rendkívül megható, de a valóságtól meglehetősen messze áll. Kövér László kongresszusi vidám bajusz monológjától függetlenül, a kurzus régóta felhasználásra ajánl egy praktikus család összeszerelési útmutatót kihalás ellen.

A nemzetet védelmező apa rengeteget dolgozik, az anyuka ellátja a háztartást, opcionálisan helyt áll a munkahelyén, neveli a gyerekeket, melyek száma minimum 3. A kisfiúk kék ruhában járnak, sportolnak, a műszaki dolgok és a lőfegyverek iránt érdeklődnek. A kislányok rózsaszín ruhácskáikban babáznak, odavannak a főzésért, a varrásért valamint a gyalogsági nehézfegyverekért. A szombati nap a közös szórakozásoké és a vidám kirándulásoké. Vasárnap a család kiöltözik, misére megy, majd a vasárnapi ebéd után korzózni indulnak. A nagyszülők száma négy fő, pontosabban két darab tisztességben megőszült házaspár. Családi állapotuk: mindannyian makkegészségesek és nagyon szép nyugdíjnak örvendezhetnek.

A valóság persze egészen más. A szülők lehetnek munkanélküliek, alkoholisták, rokkantak, egyedülállóak, halottak, depressziósak, tartósan betegek, felelőtlenek és akár azonos neműek is. A nagyszülők utálhatják egymást, a menyüket, a vőjüket, sőt az egész famíliát úgy, ahogy van. Meghalhatnak, megbetegedhetnek, az összes pénzüket magukra vagy szerencsejátékra költhetik. Egyes esetekben az örökifjú nagypapa a vagyonával együtt leléphet egy csinos, fiatal nővel.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumában természetesen gondoltak az egyedülálló szülőkre is. Az, hogy ki milyen kedvezményekre jogosult, a honlapon könnyen kisilabizálható, az azonban nem, hogy mi került ezen 350 millióba. A EMMI-nek „munkaköri kötelessége” az érintettek tájékoztatása. Erre külön költeni kissé nagyvonalú cselekedetnek tűnik.

Egy családbarát kormánytól elvárható lenne, hogy nem hagyja ártatlan, csodálkozó szemeket meresztve csődbe menni az egészségügyet és nem lehetetleníti el az oktatást. Nem vezet be tandíját különféle csalafintaságokkal, nem alázza meg a pedagógusokat és nem tünteti el gátlástalanul a szegénységet a statisztikai adatok célszerű átértelmezésével. Nem kínál a pályakezdőknek pompás karrierlehetőséget, közmunkásként. A csodatévő diákhitel más országokban is létezik, de nem zsarolásra használják.

A legnagyobb gondban a szegény sorban élő családok vannak. Róluk, ha már ennyire barátkozni szeretne velük, illene legalább tudomást vennie a krónikus kampánylázban égő kormánynak. A nyomor, arányait tekintve, leginkább magyar cigányságot érinti. Az Országos Roma Önkormányzat által koordinált „Híd a munka világába” elnevezésű projekt támogatásának összegét a minisztérium 2 milliárd 474 millió 646 ezer 299 forinttal csökkentette. A másik felét ismeretlen tettesek nagy valószínűséggel vígan elherdálták.

Összesen ötmilliárd forint nem jutott el a rászorulókhoz. Ezzel nagyon sok gyerek jövőjét, továbbtanulási lehetőségeit lehetetleníttették el, amiért azóta sem vontak senkit felelősségre. A családbarát kormány nem tett semmit a dorbézolás megakadályozása érdekében. Közel 2,5 milliárd forint minden látható eredmény nélkül eltűnt. 2013 februárjában Farkas Flórián az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) közgyűlésén kijelentette: – „Megpróbáljuk ezt a pénzt vagy valamivel többet megtartani nektek, képviselőknek.” Ezután a mondat után kissé meglepő és fölöttébb kínos az, hogy az illető a 2014-es országgyűlési választáson a Fidesz országos listájáról képviselőként bekerült az Országgyűlésbe, ráadásul az Európai ügyek bizottságának is tagja lett.

A roma felzárkóztatásra szánt TÁMOP (Társadalmi Megújulás Operatív Program) támogatások körülötti szélsőséges anomáliákat, azaz disznóságokat, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) is vizsgálja. Lázár János a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerény visszafogottsággal kijelentette, hogy ők azért nem foglalkoznak az üggyel, „mert nem volna szerencsés prekoncepciók, sajtóhírek vagy névtelen feljelentések alapján vizsgálatot indítani.” A Norvég Civil Alap pénzeinek felhasználásának vizsgálatakor nem volt ilyen bátortalan és gyámoltalan a jeles miniszter. Ott bátran és törvénytelenül indítottak vizsgálatokat, látványos rendőrségi akciókat.

Farkas Flórián 2002 óta a Fidesz országgyűlési képviselője és ha hihetünk a miniszterelnök úr biztató szavainak, akkor még vagy harminc évig az is marad.

A szegényektől lopni, rabolni, becsapni őket nem keresztényi, hanem meglehetősen erkölcstelen és elvetemült cselekedet. Egy ilyen súlyú botrány esetén az lett volna a minimum, ha Balog Zoltán miniszter és az érintett államtitkárok halálra váltan és sűrű bocsánatkérések közepette azonnal lemondtak volna a hivatalukról. 2013 óta nem tettek semmit ez ügyben. Nem ellenőrizték az ORÖ gyanús ügyleteit, a „prekoncepciókat, sajtóhíreket, névtelen feljelentéseket”. A családbarátság a magyar cigányságra ezek szerint nem vonatkozik. Ha Magyarországon lenne egy használható ellenzék, akkor ezt az ügyet semmiképpen nem hagyta volna ilyen könnyedén elsumákolni.

„A megújulás azt is jelenti, hogy Magyarország nem lehet a jövőben olyan következmények nélküli ország, mint az elmúlt nyolc évben volt - szögezi le Orbán Viktor. Mindannyian azt akarjuk, ez derül ki az Önök üzeneteiből is, hogy Magyarországon ne lehessen többé visszaélni a hatalommal, ne lehessen kibújni a törvények alól - teszi hozzá.

Véleménye szerint az elszámoltatással a jövőnek tartozunk, hiszen a jövő nemzedék számára az lesz a példa, amit mi most mutatunk. Éppen ezért - folytatja - az elszámoltatás csak szigorúan törvényes, jogállami keretek között valósítható meg, mert csak így érheti el igazi célját.” (Forrás: Fidesz.hu) 

Ebben az esetben az egész „Családbarát Magyarországot” ott egye meg a fene, ahol van.

"A Fideszen kívül ma nincs más kormányzóképes erő Magyarországon – jelentette ki Lázár János. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki szeret minket. Még csak azt sem, hogy a választópolgárok elsöprő többsége elégedett velünk." (Forrás: Lázár üzent a törtető fiataloknak)

A Fidesz XXVI. kongresszusán nagy volt az öröm, móka és az önfeledt kacagás. A tisztelt publikum azt kapta amit óhajtott és amit el is várt. Világsikert, teljhatalmat, hazát és haladást, háborús retorikát, szabadságharcot. A csodálatos világi örömökön túl, megköttetett a Legújabb Testamentum is a pusztuló keresztény világ és erkölcs maradványainak megmentése érdekében.

Természetesen Isten is jelen volt a jeles kongresszuson, de szokása szerint nem kért szót. Helyette Semjén Zsolt, hivatásos bárányka tolmácsolta az Úr gondolatait. Isten eleinte reménykedett abban, hogy az istenfélő férfiú a Fidesz és a KDNP példátlan bilaterális sikere mellett megemlíti a szegényeket és ejt néhány együtt érző mondatot a könyörületességről is. „A keresztény mártírok nem egy pompásan sikerült pártszövetség érdekében áldozták fel nyomorultul az életüket.” – súgta diszkréten az önmagától megdicsőült politikus fülébe. A KDNP elnöke erre megkérdezte, hogy pontosan mire akart ezzel utalni az Úr. Isten elgondolkozott egy kicsit, sóhajtva legyintett, majd kisvártatva imigyen szólt: – „Tudod mit? Inkább hagyjuk. Tulajdonképpen ez nem is olyan fontos.”

A miniszterelnök úr láthatóan elemében volt. Virgonckodott, kivirult, lenyűgöző látványt nyújtott. Kiosztotta az Európai Uniónak járó gyomrosokat, rutinszerűen figyelmeztette a jelenlévőket Európa szervezett megszállásra. Eztán nagyon vicceseket mesélt, amin mindenki tiszta szívből és felszabadultan kacagott. Néhányan ráadásul egész jóízűen tették mindezt. A boldog szónok mindenkit megnyugtatott, hogy elhatározta, pontban 30 év múlva, 82 éves korában fog elhunyni. Ez az esemény nagyjából 2048. december tizenharmadika körül lesz esedékes. Addig ő lesz a magyar miniszterelnök és kész. Akinek ez nem tetszik az pukkadjon meg.

Azt ő sem gondolhatja komolyan, hogy nélküle a Fidesz képes lenne önállóan tíz méternél nagyobb távolságot megtenni.

Lázár János beszéde nem illet bele ebbe az euforikus hangulatba. Egyes rossz nyelvek szerint a miniszterelnök beszédét már meg sem várta. Valószínűleg más, fontosabb dolga akadt.

Eklektikusra sikeredett beszédében Lázár lényegében elmondta, amit mások nem mertek. Azt, hogy a kétharmad bizony közel sem annyi, amennyi. Az ellenzék hiányának az lett a káros következménye, hogy a kormánynak semmiféle veszélyérzete és ebből fakadóan gátlása sincs. A rokonságon, gyerekkori barátokon, hűbéreseken, ismerősökön kívül kívánatos lenne másokat is hagyni érvényesülni. A civil szervezetekről is említést tett, mint akikre érdemes odafigyelni. Nem valószínű, hogy a CÖF-re gondolt, mivel azok közbotrányokozáson kívül mást nem művelnek. Inkább a Norvég Alap hagyhatott benne mély nyomokat és kellemetlen emlékeket, amelyik a mihaszna CÖF-el ellentétben pénzt ad.

„Nem elég, ha fideszes vagy, jónak is kell lenned!" - mondta J. F. Lázár. Nagyon szép és nemes gondolat, de a tények azt mutatják, hogy a Fidesz és a jóság között statisztikailag nem mutatható ki szignifikáns korreláció. Jelenleg, ha valaki sikerre vágyik, annak nagyjából elég, ha kellő mértékben fideszes és ezt el is tudja hitetni a környezetével.

A miniszter másik nagyon érdekes mondata, az volt, hogy „a legnagyobb kormányzati sikernek azt tartja, hogy a kishitű és kishitűséget gerjesztő, szervilis és a szervilizmusra nevelő politikát meg tudták változtatni.” Ha ezzel az Európai Unió iránti agresszív kormányzati magatartásra utalt, akkor ebben tökéletesen igaza volt. Magyarországon belül azonban a szervilizmus soha nem látott méreteket öltött. Ennek legfőbb bizonyítéka pont a mosolygós alelnökök szerencsés kiválasztása volt. Németh Szilárdnak görögös szépségén, nemes jellemén és rendíthetetlen szervilizmusán kívül más érdeme nincs. Egyszerűbb és mindenki számára érthetőbb lett volna, ha Lázár János azt mondja, többször is megzsarolták az Európai Uniót. Ennek a kellemetlen következményeit pontosan ő fogja legjobban megszenvedni, alapos és szigorú ellenőrzések formájában.

A miniszterelnökséget vezető miniszter azért engedhet meg magának a Fideszen belül már–már egészen radikálisnak számító hangnemet, mivel a kellemetlen, rossz és fáradtságos munkákat átvette a Nagyméltóságú miniszterelnök úrtól. Orbán Viktor imád küzdeni, harcolni, nyerni, utasítani, de nem szeret kormányozni, hivatali munkát végezni és felelősséget vállalni. Lázár Jánost a népszerűség valószínűleg egyáltalán nem érdekli. Tudja, ha utálják és tartanak tőle, akkor jól végzi a munkáját. Orbán soha nem tudná átlátni a minisztériumok, hivatalok működését és képtelen lenne irányítani azokat. Kell neki egy kaszkadőr, aki a veszélyes és unalmas miniszterelnöki feladatokat elvégzi helyette. Tart a főminiszterétől, de egyben nagy szüksége is van rá. Nem véletlenül tette mellé ENSZ megfigyelőnek Rogán Antalt.

Lázár János valamikor egy súlyos influenza fertőzésen eshetett át, melynek szövődményként elpusztult az empatikus képessége és a szociális érzéke. Arrogáns, egoista és kíméletlen. Az Isten is Orbán számára teremtette, bár lehet, hogy nem pont ez volt a szándéka Lázárral. Isten útjai kifürkészhetetlenek, de kedveli a játékelméletet.

Az egész vidám násznépből egyedül Lázár érzékeli azt, hogy a jelenlegi magyar kormány rengeteget fogyaszt. Többet, mint amennyit ez a kis ország elbír. Az uralkodóosztály igényei ráadásul egyre nagyobb mértékben nőnek, aminek extrém példája Habony aranyifjakhoz méltó életmódja. Ráadásul nem ő az egyetlen. Fekete György, Schmitt Pál, Rogán Antal, Szíjjártó Péter, Andy Vajna és a többiek is rengeteg pénzbe kerülnek. A szociális, egészségügyi és oktatási kiadásokon már nem sok mindent lehet spórolni. Az Európai Uniós pénzek beígért szigorú ellenőrzése megszüntetheti az azokkal való ipari mértékű ügyeskedéseket. Lázár János valószínűleg látja, hogy kezdenek apadozni a kimeríthetetlennek tűnő pénzügyi források. A lakásépítések áfáját gyakorlatilag eltörölték, ami egy ideig elég lesz szegény gazdagok gyarapodásához. A szegények szerencsére nem építkeznek jelentős számban.

Lázárban van valami kíméletlen és gátlástalan racionalitás, ami félelmetes érzéketlenséggel és egoizmussal párosul. A legutóbbi sajtótájékoztatóján ezt mondta: „Minden pedagógusnak tudomásul kell vennie, hogy a Klik a munkaadója, ezért semmi oka nincs, hogy a dolgozók megválasszák, ki legyen a munkaadójuk - mondta Lázár János. Ha valaki dolgozik egy gyárban, akkor nem érdekel senkit, hogy azt szereti, vagy nem szereti. Mindez nem jelenti azt, hogy a Klik hibátlan lenne, de az nem lehet, hogy a farok csóválja a kutyát.” Egy gyárban azonban odafigyelnek arra, hogy a munkahelyi légkör ne menjen a teljesítmény rovására. A magyar oktatásügy jelenleg gyalázatos állapotban van. Még a Professzionálisan Megalkuvók Batthyány Köre is valamiféle „finomhangolást szorgalmaz”. Ha már ez a teljességgel szervilis társaság is ilyen "kőkeményen" fogalmaz, akkor valószínűleg gond lehet. Ezt az elvtelen gittegyletet igazán nem lehet liberalizmussal vádolni.

A kongresszus azonban tényleg pompásan sikerült. A szervezők és a szereplők kitettek magukért.

Határozottan előremutató mosoly a túlméretezett újságírók gyűrűjében

G. Fodor Gábor a 888.hu nevű kormányzati portálon, egy ismeretlen gyártmányú H. I.-vel felfegyverkezve, előre megfontolt szándékkal, aljas indokból megtámadta „Csepreghy Nándit” (a cikkben így említik). Lázár János államtitkárának bűne mindössze annyi volt, hogy 2015. december 03-án részt merészelt venni a Magyar Liberális Párt egyik felforgató rendezvényén. Ez a gyalázatos tett nem nyerte el a botcsinálta főszerkesztő-hírigazgató tetszését. (Az illiberó888) A jogos felháborodás oka közvetett módon a pamfletből könnyen kiderült, mivel a H. I. nevű ütve-szerző, a rendezvény címét önkényesen lerövidítette: "Az illiberális állam működése a gyakorlatban"-ra. A feledékenység G. Fodor, vagy valaki más részéről teljes mértékben indokolt volt, ugyanis a konferencia meghívóján a következő szerepelt: „Az illiberális állam működése a gyakorlatban - A Századvég-ügy”.

Ennek ismeretében teljesen érthető az ordas indulat, az erőltetett „jópofáskodás” és a méltatlankodás. A jellemes G. Fodor Gábor a Századvég Alapítvány kuratóriumi tagja, stratégiai igazgatója, az ELTE Állam és Jogtudományi Kar Politikatudományi Intézetének docense, a kormányzással kapcsolatos stratégiai kutatások vezetője stb. Van tehát némi köze a „Századvég-ügyhöz”, hiszen ez az „Ő ügyük” és nem a liberálisoké.

A derék főszerkesztő mókás fizimiskája, álláshalmozása, családi állapota, vagyoni helyzete ebben az esetben teljesen mellékes. Gúnyos, kioktató, lekezelő modora azonban rendkívül irritáló, ami önmagában nem lenne baj, de a jeles férfiú előszeretettel mutogatja magát a televízió képernyőjén és ilyenkor ráadásul még beszélni is szokott. Ez nagyon meggondolatlan és felelőtlen cselekedet a részéről. Arroganciája, nagyképűsége valószínűleg még magát a néhai Kalkuttai Boldog Teréz anyát is elragadtatná, Mahátma Gandhi pedig egy kicsit igazítana a Szatjágrahán.

Annyi mindennel, amit G. Fodor 2010 óta összeharácsolt magának, egyszerre nem lehet színvonalasan foglalkozni. A blogja botrányosan alacsony színvonalú, a 888.hu nevű valami pedig úgy néz ki, mint azok az átkozott popup, vagy felpattanó reklámok, melyekben a legszórakoztatóbb dolog annak a megtalálása, hogy miként lehet őket becsukni. A stratégiai igazgató úr valószínűleg még a Fidesz szavazótáborát is megosztja. Akadhatnak néhányan közöttük is, akik károsnak tartják ennek a reneszánsz embernek a sokszínű tevékenységét.

2015. december 2-án „Te is szeretnél Csepreghy Nándor lenni? - Az urizáló” címmel egy ismeretlen szerző már fogalmazott meg egy éles vádiratot az államtitkár ellen. Ebben az szerepel, hogy Lázár János helyettese havi egymilliót keres, Alfa Romeóval jár és Buda szívében lakik. G. Fodor Gábor ezzel szemben valószínűleg kegyelemkenyéren tengődik, közös cipőt használ saját magával és egy hajléktalanszállón húzza meg magát Kőbányán. A Fideszben egymás vagyoni helyzetét firtatni rendkívül nagy tapintatlanságra vall, ráadásul kontraproduktív. G. Fodor túlságosan drágán árulja a fejét ahhoz, hogy Assisi Szent Ferenc szerepében tetszelegjen. Örüljön neki, hogy jókor volt jó helyen a megfelelő világnézetével. Nem mindenkinek adatott meg ez a kegy.

Nagyon leegyszerűsítve, a szemérmesen elhallgatott „Századvég ügy” kívülről úgy néz ki, hogy a Lázár János, nottinghami sheriff vezette Miniszterelnökség koordinálja a nagy odafigyelést és rengeteg munkát igénylő pénzszerzési tevékenységet, amit aztán Rogán Antal és a sherwoodi vidám cimborák, a szegények kihagyásával, könnyű szívvel elvernek. Giró-Szász András egy kicsit skizofrén helyzetbe került, mivel ő elvileg Lázár János embere, de azt, hogy milyen cégekben vannak érdekeltségei és éppen kik a barátai, azt valószínűleg már ő maga sem tudná naprakészen megmondani.

Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter nehéz helyzetben van és ebben nincs semmi irónia. A vagyona, főúri allűrjei, mentalitása ebből a szempontból érdektelen. A lényeg az, hogy az EU-s pénzek felhasználását ő koordinálja. Ebben a pályázati rendszerben korrupció természetesen egy csepp sincs, de ha véletlenül mégis akadna, annak ő lesz a felelőse. Az Európai Unió már előre bejelentette, hogy különösen oda fognak figyelni a szabályos kifizetésekre, a megvalósításra és a családfakutatásra. Akinek volt már dolga EU-s pályázattal, az jól tudja, hogy rengeteg nyűggel, adminisztrációval jár. Utálatos egy dolog, de rengeteg pénzről van szó, ami megéri a fáradtságot. Nem a kvóta-rendszer, vagy a rezsi-csata fogja eldönteni az Unió elleni, amúgy teljesen felesleges offenzívát, hanem az uniós támogatások felhasználása, illetve fel nem használása. Ennek segítségével úgy elverhetnek minket, mint a szódás a lovát. 

Lázár és Rogán miniszterek között – a saját állításuk szerint – kiváló a kapcsolat, kedvelik is egymást és nagyra értékelik a másik munkásságát, erényeit. Ebben én egy kicsit kételkedek. Lázár János ugyanis egyáltalán nem ostoba. A felelősség az övé, ennek ellenére Rogán és Habony ügyeskedéseibe és mókázásába nem szólhat bele. A miniszterelnökséget vezető miniszter elég jól ismerheti Rogán Antal politikai kabinetfőnök egyenes és nemes jellemét, ami némi nyugtalanságra adhat okot a számára. Habony a Fidesz csodafegyvere, de egyben egy kiszámíthatatlan működésű taposóakna, ami hivatalosan nem is létezik.

„Csepreghy Nándin” keresztül valószínűleg Lázár Jánost szerette volna megtámadni G. Fodor, kormányzati kobold, aki szemtől szemben nem nagyon kedveli a konfliktusokat. A lejárató cikkeket sem ő írta, bár a kioktató stílus erre utal.

Lázárnak nagyon gyorsan kell irgalmatlan mennyiségű pénzt megpályáztatnia, majd elszámolnia velük úgy, hogy a háta mögött ott kukucskál az OLAF és mindenféle más akadékoskodó szervezet. Ha valamilyen hibából a választási évben túl sok visszadobott projektet lesz kénytelen az állam saját maga finanszírozni, akkor megszorításokra lesz szükség. Ebben az esetben nem G. Fodor manócskát fogják elnáspángolni a csúnya stratégiai tanácsaiért.

Lázárnak az az érdeke, hogy minél kevesebb kifogásolható dolog történjen, Rogánnak és Habonyak az, hogy senki ne szóljon bele a pénzek felhasználásába. Stadionokra, propagandára nincs szüksége az országnak. Erről a főminiszter több ízben próbálta meggyőzni a miniszterelnököt, aki erre durcásan hozzá is vágott egy miniszteri rangban lévő kabinetfőnököt. Ez a döntés racionálisan nézve hibás volt. Beszorította vele Lázárt az Unió szigorú bürokratái és egy öntörvényű, bohém társaság közé, majd jó szórakozást kívánt hozzájuk.

A Századvég, amelynek egyes alkalmazottai még államtitkokba is belekukucskálhatnak, egy állam az államban, de felelősségük szinte semmi sincs. A stratégia tervezés, piackutatás, publikáció-elemzés nem egy veszélyes üzem. Kicsi a valószínűsége, hogy valakit irgalmatlanul lemészároljanak újságolvasás közben. Ennél még egy biztosítási ügynök élete sokkal nagyobb veszélyeknek van kitéve. A Századvég tevékenységének nagy része szigorúan titkos. Annyit tudni róla, hogy jó sok pénzbe kerül. Mindenki gondoljon azt, amit csak akar és ezért gondol is.

Lázár és Rogán kapcsolatáról rengeteg legenda, álhír, és konspirációs teória olvasható. A két említett cikk azonban konkrétan megjelent és elég nyílt támadást intézett Lázár János helyettes államtitkára ellen. G. Fodorék a Századvég nevének elsikkasztásával voltak szívesek felhívni a figyelmet a „kellemetlen ügyre”. Ha a minden hájjal megkent G. Fodor (Habony, Rogán) ezzel kívánt bosszút állni az aljas árulkodásért, akkor nem a legcélszerűbb módszert választotta hozzá.

Maga G. Fodor Gábor nemzetbiztonsági szempontból szerencsére megbízható. Az Alkotmányvédelmi Hivatal 2013-ban világította át, de a leleteiről csak ő maga beszélhet a személyes adatok védelme miatt.

Csepreghy Nándor a kifogásolt rendezvényen abba az irányba próbálta eltolni a beszélgetést, hogy van-e a joga a mindenkori kormánynak tanácsadókat alkalmazni. Szerinte van, a Századvég munkájának minőségét pedig többek között a 2014-es választási eredmények igazolták vissza. Semmi rosszat nem mondott a Századvégre. Ezek szerint már ez is túl sok volt.

A gyalázatos rendezvény meghívóján egyébként ez állt:

"Az illiberális állam működése a gyakorlatban - A Századvég-ügy

A Századvég-csoport az Orbán-kormány ,,agytrösztje”, amely 2010 óta milliárdokért osztja a tanácsokat a magyar kormánynak úgy, hogy a csoport tagjai nemzetbiztonsági átvilágítással nem rendelkeztek. A Századvég által készített tanulmányokat eddig a megrendelőkön kívül nem láthatta senki, azt sem tudjuk, léteznek-e egyáltalán és érnek-e annyit, amennyit kifizettek értük.

A tanácskozás célja az, hogy a résztvevők közösen elemezzék a Fidesz és a kormány elsőszámú tanácsadó cégének működését: az állam, a kormány, a Századvég összefonódását, a kapcsolati hálót, a pénz és az információáramlás lehetséges útját.

A tanácskozás résztvevői:

Lakner Zoltán - politológus
Szél Bernadett - országgyűlési képviselő, a Nemzetbiztonsági bizottság tagja (LMP)
Molnár Zsolt - országgyűlési képviselő, a Nemzetbiztonsági bizottság elnöke (MSZP)
Csepreghy Nándor - államtitkár, miniszterhelyettes (Fidesz)
Bodnár Zoltán - ügyvivő (Magyar Liberális Párt)

Bevezetőt mond: Petőcz György újságíró
Moderátor: Bombera Krisztina

Az esemény támogatója: Friedrich Naumann Stiftung."