A Medián 2015. novemberi felmérése alapján a Fidesznek és Orbán Viktornak nincs semmi oka a búslakodásra. A teljes népesség 34, a "biztos" szavazók 44, a választani tudók 52, a választani tudó "biztos szavazók"  51 százaléka szavazna a nagyobbik kormánypártra. A kisebbik kormánypárt kicsit lemaradt (0 %) ettől a szép teljesítménytől, így autonómia törekvésekkel a jövőben sem kell foglalkoznia. Meg kell elégedniük a boltok vasárnapi bezáratásával, Harrach Péter szociológiai tanulmányaival, a szegények eltüntetésével és Semjén Zsolt földöntúli mosolyával.

A  szoros versenyben futottak még és dicséretes eredményeket értek el: a Jobbik (21 %), az MSZP (11 %), a DK (9 %), az LMP (4 %), Együtt (2 %), Munkáspárt (1 %), Liberálisok (1 %). Természetesen nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, amihez illik gratulálni a lelkes versenyzőknek. A maga módján mindenki szép eredményt könyvelhet el magának. Amit tudtak, azt megtették a siker érdekében. Tulajdonképpen innen lenne szép a váratlan győzelem. 

Az eredmények láttán hazánkban a liberalizmus mételyétől rettegni egy kicsit túlzásnak tűnik, de az adatok még változhatnak és okozhatnak sokkoló meglepetéseket. Az ördög nem alszik, hanem a részletekben lakozik, ami azt mutatja, hogy Magyarországon minden második ember a kormánypártot támogatja. Ebben az esetben tehát maga az ördög sem változtat sokat az eredményeken, pontosabban egy fikarcnyit sem.

Ilyenkor illene azzal folytatni, hogy, igen, de, a Fidesznek nem sikerült 61 %-ot szereznie és a Munkáspárt keményen jön felfelé, lassan már beéri az Együttet. Az utóbbi két párt között így szoros verseny alakulhat ki a Parlamenten kívül. Az MSZP és a DK simán bejutnának az Országgyűlésbe, és ha szépen összefognának, 20 %-al már megpróbálhatnák keményen sarokba szorítani a Fideszt. Minden 100 %-os törvényt pillanatok alatt és kíméletlenül lesöpörhetnének az asztalról.

A szőlőskert, ami a Fidesz birtokában van, rendkívül csábító és mézédes fürtök találhatóak benne. A mustfok az 1 kg mustban levő cukortartalmat jelenti dkg-ban kifejezve. Egyszerű asztali fehérborok elkészítéséhez legalább 15–17 fok közötti érték szükséges. A minőségi bor eléréséhez 17–19-es mustfok kívánatos. Különleges minőségű bor minimálisan 19 fokos mustból készíthető. A vörösbor megfelelő kialakításához asztali borok esetében minimum 15 fokos must szükségeltetik, minőségi borok készítésére pedig legalább 17–19 fokos.

Az MSZP-ből már csak cukor (DK) hozzáadásával lehetne bort készíteni. A bortörvény 19,5 mustfokig engedélyez javítást, mégpedig mustban oldott kristálycukor (DK) alkalmazásával. Az MSZP és a DK közötti "béka-egér" harcnak racionális oka, értelme tehát nincs. A választóik megnyugtatása érdekében valamiféle kompromisszumot össze kellene hozniuk. Ha tovább folytatódik a látványos civakodás, akkor ezzel jelentősen megváltoztathatják a támogatottságukat.

A pártok közötti kegyetlen csatározás nagyon látványos és egyes esetekben rendkívül szórakoztató is, de eltereli a figyelmet a lényegről, magáról a képviseleti demokráciáról. A választókban kialakulhat az a képzet, hogy az ő szerepük a szavazatok leadásánál be is fejeződik. A kiválasztottak ezután nagy erővel nekilátnak képviselni a maguk és pártjaik érdekeit. Természetesen ez is nagyon fontos, de a választókról sem szabadna a nagy igyekezetben megfeledkezni, mivel azoknak is meg kell élniük valamiből, ha másért nem azért, hogy legalább adózni tudjanak.

A kormánypárt arra hivatkozik, hogy ők a magyar embereket képviselik. Ez nagyon dicséretes dolog a részükről, végtére is nem a németalföldi nyulak vagy az Pó-síksági macskák választották meg őket. A Fidesz azonban nem egy túlságosan megosztott párt. Nincsenek benne platformok, amik valamit, vagy valakiket különösen fontosnak tartanának. A magyar homoszexuálisokat, illetve a magyar szingliket sem a Fidesz sem a KDNP nem képviseli, pedig ők is magyar emberek.

Azt tudjuk, hogy a választók hogyan viszonyulnak a pártokhoz, azzal viszont nem nagyon vagyunk tisztában, hogy a pártok a választók közül kiket preferálnak. Ezzel nem nagyon foglalkozik senki, pedig a választók abszolút többséggel rendelkeznek. Van egy csomó állampolgár, akik jelenleg képviselet nélkül vannak. Nagy részüket valószínűleg ez a tény nem is nagyon érdekli. Fogalmuk sincs arról, hogy mire való egy képviselő azon kívül, hogy időnként ünnepélyesen átad valamit. Azoknak a pártoknak, amelyek úgy érzik, hogy a jelenlegi eredményeik nem olyan nagyon jók, és többre vágynak, őket kéne megszólítaniuk. Az, hogy ez miként lehetséges az az ő dolguk, találják ki.

Választék van bőségesen. Jelenleg érdemben nem képviseli senki a cigányságot, a szegényeket, a munkavállalókat, a nyugati országokban dolgozó vagy tanuló magyar állampolgárokat, a mérsékelt keresztény-konzervatív gondolkodásúakat, a munkanélkülieket, a közmunkásokat, a nőket, a nem hagyományos családokat, a környezetvédőket. Természetesen ez egy szubjektív lista, vannak benne átfedések és nem is teljes. Az anarchoszindikalistákat és a trockistákat kihagytam a felsorolásból, mivel úgy sejtem, ők nincsenek olyan sokan és nincs érdemi befolyásuk a dolgok alakulására.

A pártpreferenciákból arra lehetne következtetni, hogy az ország jelenleg nagyon jó állapotban van. Nagyon sok választópolgár ezt így is látja, különben a Fidesz támogatottsága nem lenne ilyen elképesztően magas. Ez magyarázható azzal, hogy a kormánypártok ügyesen elterelik a figyelmet a problémákról, de azzal is, hogy azok, akik ellenzékben vannak, nem képesek hatékonyan foglalkozni a szegénységgel, valamint az egészségügy, az oktatásügy, a cigányság helyzetével. Lehet, hogy próbálkoznak, de ez a támogatottságukban nem jelenik meg, ami azt jelenti, hogy nem jól csinálják. Hogy miként lehetne ezen változtatni? Fogalmam sincs. Kerítsenek hozzá néhány szakértőt. Valamerre csak kószálhat belőlük még néhány gazdátlan példány. 

La Fontaine: A róka és a szőlő

Róka koma a szőlőhegyre tartott.
A farkas megkérdezte: „Mit akarsz ott?”
Felelt a róka: „A tyúkpecsenye
Után jólesnék egy kis csemege.”
És ment. A szőlőben a lugasok
Léceiről dúsan lógott a sok
Finom fürt. Rókánk lábujjhegyre állva
Ágaskodott utánunk, de hiába:
nem érte el, s búsan elkullogott.

Az első, akivel találkozott,
a farkas volt; így hunyorgott feléje:
„Nos, ízlett?”
– „Mi?” – „A csemege!”
– „Miféle csemege?”
– „ Hát a szőlő!”
– „Ja vagy úgy?
Nem kellett. Utálom a savanyút.”

Rónay György feldolgozása

Magyar Művészeti Akadémia
Titkársága
1368 Budapest
Pf. 242

Ikt. sz. : MMA-T-1524/2015

Tárgy: Pályázati kérelem elutasítása

Fernando Botero Angulo úr részére
Párizs

Tisztelt Botero Ferdinánd úr!

Köszönettel vettük, hogy megtisztelt minket a bizalmával és beadta pályaművét, melynek címe „Gato”. A kuratórium gondos mérlegelés után arra a megállapításra jutott, hogy ez a szó azt jelenti, hogy „Macska”. Kérjük a jövőben a beadott pályaművei címét magyarul is szíveskedjék megadni, végtére is a MAGYAR és nem a spanyol vagy a kolumbiai Művészeti Akadémiáról van szó, melyek valószínűleg nincsenek is semmilyen Alaptörvénybe belefoglalva.

Szakértőink, zoológusok bevonásával azt is megállapították, hogy a mű, amivel pályázott, egy közönséges macskát ábrázol. Ezt nem tudjuk mire vélni. Botero úr. Ön vagy nem értette meg pontosan Akadémiánk (Magyar Művészeti Akadémia) pályázati kiírásának célkitűzését, vagy – eléggé el nem ítélhető módon – gúnyt űz egy nagy tekintélyű testület önfeláldozó tevékenységéből. Felhívom a szíves figyelmét arra, hogy tagjaink között Érdemes Művészek, Kiváló Művészek, Kossuth-díjasok, Nemzet Művészei vannak. Úgy tudjuk, Ön nem rendelkezik Kossuth díjjal, ami esetleges elhalálozása esetén nagy jelentőséggel bír, mivel így ez az esemény, a legnagyobb sajnálatunk és részvétünk mellett, Magyarországon nem bír majd hírértékkel.

Pályázatából nem derült ki, hogy Ön milyen közéleti tevékenységet folytatott eddig Magyarországon, illetve, hogy miként viszonyul a határokon túl élő magyarság sorskérdéseihez. Referencia-munkáit elnézve, Ön mintha egy kicsit baloldali, liberális elhajló lenne, ami ideológiailag egyáltalán nem illik az MMA politikailag semleges állásfoglalásába.

Botrányos és felháborító Krisztus ábrázolásait kimondottan ízléstelennek és keresztényellenesek találtuk. Ön a Biblia és az MMA iránymutatásaival szemben, Jézus Krisztust többször is egy kövér, szakállas férfiként ábrázolta. Akadémiánk szellemiségétől teljesen idegen az ilyesfajta elfajzott művészet. Megkérjük, a jövőben tartózkodjon a keresztény vallás ilyen mértékű meggyalázásától, mivel ezzel a felelőtlen cselekedetével az egész európai és magát az egyetemes keresztény kultúrát veszélybe sodorja.

Kuratóriumunk tagjai között rendkívül nagy felháborodást keltettek a pornográfia határát súroló, obszcén emberábrázolásai. Aktjai nyíltan ábrázolják az emberi szexualitást, amely Akadémiánk tagjai számára teljesen elfogadhatatlan és idegen. Az Ön dekadens világképe semmiképpen nem illeszthető be az MMA szigorúan erkölcsös és keresztény világnézetébe.

Fekete György elnök úr (Kossuth-díjas és Munkácsy Mihály-díjas magyar belsőépítész, szakíró, politikus, helyettes államtitkár, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tagja (1995), majd elnöke (2011) ) szavaival élve, a művészet azért van, hogy „Ne a magyar állampolgár boldogtalanításában, keserűségérzetében vegyek részt, hanem az örömérzetében! A szülés is irtózatos fájdalommal és vérrel jár, de én még nem találkoztam egyetlen olyan anyával, aki úgy fogta volna kezébe a négynapos gyereket, hogy nem boldogsággal, hanem arra gondolva, mennyire fájt, amikor szülte! Hát ne haragudjon! Ez a nemzeti elkötelezettség! Minden tisztességes művész legfőbb ambíciója adni valamit az emberiségnek.” Ön is beláthatja, hogy egy közönséges macska, legyen az bármily monumentális is, nem adhat semmit az emberiségnek. Botero úr, vallja be őszintén, Ön még valószínűleg soha az életében nem szült.

Nemzeti elkötelezettségét a megtekintett művei alapján nem találjuk elégségesnek, így művei nem ütik meg az Akadémiánk által meghatározott magas színvonalat, azaz nem tekintjük azokat művészeti alkotásoknak.

A kiírásunkban világosan szerepelt, hogy ebben kizárólag olyan köztéri szobrokkal lehet pályázni, amelyek a világszínvonalú Liget projekt terveibe beilleszthetőek és hozzájárulnak a magyarságtudat fejlesztéséhez. Elsősorban historikus műveket vártunk, ami persze nem jelenti azt, hogy elfogadtunk volna Öntől egy VIII. Henrik-szerű Szent István ábrázolást, vagy egy kövér Petőfi Sándort.

Szakértőink megállapították, hogy az ön iszonyatosan kövér macskájának semmi köze sincs a dicső magyar történelemhez. Ha egy csodaszarvassal vagy egy megszólalásig hű turulmadárral pályázott volna, azt szíves örömest elfogadtuk volna. Az említett madár természetesen semmiképpen sem lehetett volna túlsúlyos, mivel azzal kigúnyolta és meggyalázta volna sokat szenvedett hazánk hiedelemvilágát. Ön az egyik alkotásán Európa elrablásán is gúnyolódott, amit mélyen elítélünk és a megfelelő helyen meg is tettük a feljelentésünket. Kérjük, ne is próbálkozzon kuratóriumuknál egy dagadt turul szobor beadásával. „Pajaro” című műve nagy megbotránkozást keltett bennünk és fertelmesnek találtuk.

Az Ön által beadott pályaműben szereplő macska ráadásul kórosan elhízott. Lehet, hogy ez a nyugati, keresztényellenes országokban elfogadható és követendő példát mutat. Ott a mértéktelen fogyasztásra és az anyagi javak birtoklására, élvezetére nevelik az ifjúságot, ami a nagy élelmiszerláncok profitéhségét hivatott elvtelenül kiszolgálni. Pályaművével ezért ne a nagytekintélyű MMA-nál, hanem inkább egy macskatáp gyártónál próbálkozzon. Mint arról Ön is minden bizonnyal értesült, a magyar kormány hatalmas erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a magyar gyermekek naponta többször is egészséges és bőséges táplálékhoz jussanak. Ez a túlsúlyos macska csak negatív példát mutatna a magyar ifjúság számára.

Kérjük, kritikánkat semmiképpen ne vegye sértésnek. Reméljük őszinte véleményünk és tanácsaink hozzájárulnak az Ön művészi fejlődéséhez. Akadémiánk Képzőművészeti Tagozata szívesen ad Önnek tanácsokat és így Ön a későbbiekben képessé válhat arra, hogy megfelelő művészeti színvonalon végezhesse alkotó tevékenységét.

Úgy tudjuk, hogy Ön a nyarakat Olaszországban, Pietrasanta-ban tölti. A Képzőművészeti Tagozat tagjai vállalják a fáradtságos utazás kényelmetlenségeit, hogy a helyszínen segítsenek megtalálni Önnek az igazi művészeti értékeket és beavassák Önt az európai kultúra rejtelmeibe. Ehhez Önnek mindössze a szállást és a teljes panziós ellátást kell biztosítania önzetlen munkatársaink részére. A Tagozat látogatása mellett Önnek abban a megtiszteltetésben is része lehet, hogy vendégül láthatja az MMA Európa-szerte ismert elnökét, Fekete Györgyöt is.

Budapest, 2015. december 7.

Üdvözlettel:

Az MMA kuratóriuma

Botero - El gran pajaro en Singapur

Az emberek általában teli szájjal zabálják a kellemes hazugságot, viszont csak cseppenként nyelegetik a keserű igazságot.  (Denis Diderot, francia filozófus, 1713. október 5. — 1784. július 31.)

Magyarország jövőjére és boldogulására nézve rendkívül tragikus lenne, ha a miniszterelnök úr valami triviális félreértés következtében idő előtt megbukna. Ha hirtelen előkerülne valahonnan egy tiszta szívű, karizmatikus ország-megváltó, abból pillanatok alatt nemzetáruló és bűnbak válna. Nem szabad ezt a dolgot elkapkodni. Egy ideiglenes Orbán bukás nem sok változást hozna múlandó földi árnyékvilágunkban. Égszakadás, földindulás, országos felhorgadás nélkül nem érne semmit egy könnyű kis kormányváltás. Arra van szükség, hogy a nevezett korszak csúfos vége a társadalom többségének legnagyobb örömére és megelégedésére szolgáljon.

Az Orbán-rendszer olyan mélyen beleivódott Magyarország szervezetébe, hogy onnan egy közös katartikus élmény nélkül nem nagyon fog véglegesen eltűnni. Hiába venné át a hatalmat 2018-ban bárki, akár illedelmesen és demokratikus módon, az enyhén bukott elnök, az emberei segítségével tökéletesen irányítása alatt tartana mindent és mindenkit. Türelmetlenül kivárná, amíg a szerencsétlen sorsú kiválasztott egy kicsit helyrepofozná a jelenlegi élcsapat által leamortizált országot. Közben lazítana egy kicsit és virgonc ellenzékiként látványos tiltakozásokat és demonstrációkat szervezne, majd amikor az ország ismét visszaállna nagyjából alapállapotba, ő megint nekilátna megmenteni a hazát. A jelenlegi viszonyokat elnézve a hatalom tetszés szerinti visszavétele nem jelentene számára komoly problémát. Nagyon szép kormánybuktató arzenált felhalmozott magának az utóbbi időben, amit bármikor kénye-kedve szerint bevethet. Gátlásokról pedig az ő esetében dőreség lenne beszélni.

A jelenlegi miniszterelnököt se kívülről se belülről nincs értelme megbuktatni. Méltatlan dolog lenne nemzeti hőst, áldozatot kreálni belőle. Mire felocsúdnánk minden településen szobrot állítanának neki. A kilenc évre kinevezett mamelukjaival, egy távoli eléréssel irányított köztársasági elnökkel, a privatizált Alaptörvénnyel, a teljességgel Orbán-függő médiabirodalommal, a Fidesz által kitenyésztett oligarchákkal nem sokra menne a szerencsétlen győztes.

Az egész Orbániáda bizonyos részleteiben nagyon hasonlít a néhai Kádár-rendszerre, csak annál jóval gátlástalanabb és szociálisan teljesen érzéketlen. A jelenlegi hatalom egy időben maga is szívesen hasonlította Brüsszelt Moszkvához, önmagát pedig a szabadságharcosokhoz. Ezt manapság már nem nagyon hangoztatják olyan vidáman, mert az ország lassan jobban függ Oroszországtól, mint Európától.

A Kádár-rendszer egy kicsit persze más volt. Jóval zártabban működött, hatékonyabban lehetett az információkat manipulálni, szűrni, és a megátalkodott ellenzék csak abból a pár tucat emberből állt, akiket ma is nemzetárulóknak nyilvánítottak pont azok, akik a szocializmusban is annak tartották őket. Kádár közel sem volt annyira agresszív és törtető egyéniség, mint Orbán, vagy legalábbis jól álcázta ezt. Sajnos a magyarok többsége az ilyesmi rendszereket kedveli. Kell valaki, aki megmutatja, hogy kik miatt nem mennek jelenleg a dolgok jól és megnyugtatja a közvéleményt, hogy a közeljövőben természetesen minden jóra fordul, csak hagyják a jelenlegi hatalmat nyugodtan tevékenykedni.

Kádár 1956. október 25. – 1988. május 22. között volt a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, de ez idő alatt egyetlenegyszer sem próbálta unortodox marxista módjára szétverni a szocialista tábort és nem akart a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára lenni. Orbán esetében ez nem lenne ennyire magától értetődő.

A Kádár-rendszerben is rengeteg derék, megbízható, de teljesen alkalmatlan ember került megfelelő pozícióba. A nyolcvanas években ez kezdett megváltozni, mivel fokozatosan a szakértelem is számítani kezdett a kinevezéseknél, de a Szovjetunió agonizálása mellett ennek már nem sok jelentősége volt. A rendszer szépen fogta magát és viszonylag békésen összeroskadt.

A jelenlegi Központi Bizottság tagjai is gondosan ügyelnek arra, hogy mik kerülhetnek a hivatalos tudósításokba. Orbán Viktor neve lassan az időjárás-jelentésekben is naponta fel fog bukkanni, természetesen csak kiváló időjárási kilátások esetén. A híradásokban minden rosszért az imperializmus, a hazai mindenre elszánt ellenzék, a szervezett migráns megszállók és a Soros György által meghackelt civil szervezetek tehetőek felelőssé.

Az állami híradó meglehetősen nagy redundanciával dolgozik. Először elmondják, hogy mit is mondott Orbán Viktor, ezután Orbán Viktor tényleg el is mondja, amit mondott, egy kis szünet után kerítenek valakit, aki megdicséri Orbán Viktort azért, amit elmondott. A híradások végén pedig újból megtudhatjuk, hogy mit mondott el a miniszterelnök úr.

Egy ilyen mértékben eltorzult rendszer esetében az a legcélszerűbb, ha saját maga omlik össze. Ezzel ugyanis mindenki számára véglegesen bebizonyosodik az alkalmatlansága és az erkölcstelensége. Ez előbb vagy utóbb meg is fog történni, mivel a szocialista rendszerhez hasonlóan egyre több problémát próbálnak eltüntetni, kozmetikázni illetve letagadni. 3,5 millió szegénnyel és közel 600 ezer kivándorlóval a háta mögött, egy ország vezetése nem állíthatja sokáig magáról azt, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindenki meg van elégedve velük. Ez csak a High Society-re vonatkozik. Ők tényleg egyre elégedettebbek és van is okuk az ünneplésre.

A rendszer most erősnek, magabiztosnak és rendkívül sikeresnek látszik, amit valószínűleg maguk az érintettek is elhisznek, hiszen a Magyar Idők is állandóan erről ír. Jelenlegi erősen felindult érzelmi állapotában a magyar miniszterelnöknek Magyarország kisajátítása már nem is elegendő. Egy kicsit ráunt már Magyarországra és inkább Európa legmeghatározóbb politikusává szeretne válni. Orbán állandóan azt a dezinformációt terjeszti, hogy a nyugati vezetők elszakadtak a „nép akaratától”, vagy valami hasonlót. Ez kissé hamisan hat annak a polgárjogi aktivistának a szájából, aki még a vasárnapi nyitva tartásba és a budapesti olimpia megrendezésébe sem engedi beleszólni a magyar állampolgárokat. Ráadásul úgy retteg egy népszavazástól, mint Kósa Lajos a menekültektől.

Van egy alapvető különbség a két rendszer között. A Kádár-rendszert a Szovjetunió szponzorálta és kényszerítette az országra, az Orbán-rendszert az Európai Unió finanszírozza és az ország saját lakossága emelte hatalomra. A Fideszt háromszor is demokratikusan választották meg. 2014-ben egy kis turpissággal ugyan, de akkor is elegendően szavaztak rájuk. Még ma is rengetegen hisznek Orbán Viktor tévedhetetlenségében, erkölcsös, sziklaszilárd jellemében, valamint a beígért jólétben és a konszolidációban. Ennek ellenére öt éve folyamatosan ádáz harcot vívunk. Ezúttal a csapás nem kívülről érte az országot.

Maga a rendszer azonban adhat okot némi optimizmusra. Mivel fokozatosan kiszereltek belőle mindenféle egészséges gátlást, visszafogottságot, kellemet, bájt, jó modort és visszacsatolást, ezért a magabiztos (elbizakodott) úri elit nem érzékel semmiféle veszélyt, csak azokat, amelyeket ők kreálnak, vagy képzelnek be saját maguknak. Így nagy valószínűséggel bátran meg fogják nyomni az önmegsemmisítő gombot. Az is lehet, hogy ezt már meg is tették. Az természetesen kissé nyugtalanító, hogy mi is pont ugyanazt az országot használjuk.

A schengeni vidám cimborák és Lady Beata Szydło

1. A visegrádi négyek csoportja elutasítja azokat az elgondolásokat, hogy korlátozzák a belső határellenőrzéstől mentes, szabad mozgást lehetővé tevő schengeni övezetet a jelenlegi részes országoknál szűkebb országcsoportra - közölte csütörtökön Prágában Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök a V4-ek kormányfői csúcstalálkozóját követő közös sajtóértekezleten.
2. Bohuslav Sobotka szerint a V4-ek - a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia - kezdeményezni fogják, hogy "Schengen barátai" néven alakuljon egy szélesebb csoport amelynek keretében az összes résztvevő hozzájárulna a külső schengeni határok védelmének megerősítéséhez.
3. Elfogadhatatlan minden olyan szerveződés, amely „kilökné” a magyarokat a szabad európai mozgás lehetőségéből, hiszen mi voltunk az egyetlenek a schengeni tagállamok közül, akik valóban megvédték Schengent, tehát a szabad mozgás övezetének külső határát – jelentette ki Orbán Viktor a Kossuth rádió 180 perc című műsorában pénteken.
4. Schengen szétdarabolása helyett a schengeni övezet egységének megőrzése mellett tettek hitet pénteken az EU huszonnyolc tagállamának belügyminiszterei.

A világ a hét vége felé elképesztő módon felgyorsult. Csütörtökön a V4-ek nevében közös hadüzenetet küldtünk, péntek délelőtt a magyar miniszterelnök online háborgott, vacsorára pedig az ádáz ellenség már kapitulált is. Az is kiderült, hogy nem nagyon volt harc, de a biztonság kedvéért azért győztük.

A „Schengen barátai” kifejezésben az a vérfagyasztó, hogy olyan mintha a Civil Összefogás Fórumának demens vezetősége találta volna ki. Azok szeretik használni ezeket az ismert, klasszikus szófordulatokat. Hasonló baráti kapcsolatok a szocialista országok között voltak divatosak, valamint azokban a fejlődő országokban, amelyeket a nagy Szovjetunió önzetlenül támogatott. Nagyon nyugtalanító lenne, ha térségünkben Csizmadia László internacionalizálódna. Elég őt, meg a patológiás szervezetét itt, a határokon belül semlegesíteni. Egy ilyen veszélyes biológiai fegyver bevetése rendkívül sokat rontana hazánk nemzetközi megítélésén. Szerencsére a baráti kört valaki más találta ki. Azt, hogy ki is lehetett az ötletgazda már nem érdemes firtatni. Megtörtént és kész. Legközelebb majd egy közös "Uniós Dalárda" felállításáról fog határozni a keresztény Vonós 4-es. (A kóser változatban Salamon Béla játszotta a főszerepet.)

A miniszterelnök úr megállíthatatlanul nyeri a csatákat, háborúkat és tehetségkutató versenyeket. (Politcio, Mr. Universe 2015) A korrupció ellen már nem is érdemes bőszen hadakozni, mivel gyakorlatilag megszűnt. Egyszerűen nincs szükség rá többé. Minek dobjon ki bárki is feleslegesen pénzt az ablakon akkor, amikor minden döntés előre kiszámítható. Mészáros Lőrinc soha nem vesztegetett meg senkit, csak néha győz. Ha az Európai Unió csalásellenes szervezete (OLAF) emiatt, vagy valami más, jelentéktelen apróság miatt akadékoskodni kezd, majd az adófizetők szépen visszafizetik a pénzt és a büntetést. Azért vannak. Ez szerencsére belekerült az Alaptörvénybe, amit az akkor még dr. Schmitt Pál világos tudatállapotban alá is írt.

A miniszterelnök úr a migránsoknak csúfolt menekülteket is alaposan legyőzte. Voltak olyanok, akiket nem engedett be. Egyeseket beengedett, majd hónapokig várakoztatott és toborzóközpontot létesített a számukra. Akadtak olyanok is, akiket a schengeni határok szigorú védelmében regisztráció nélkül, gyorsan átszállíttatott az osztrák határra, azaz belülről is megvédte a déli magyar határszakaszt. 76 személyt adminisztratív hibából kifolyólag sajnos befogadtunk. Több variáció, mivel a halálbüntetés megszűnt, nincs is.

A megszállók elleni hadművelettel párhuzamosan, Semjén Zsolt, Isten lovassági tábornoka és fővadásza egy külön csatát is megnyert, melynek során az Úr kegyelméből 700 ezer kiválasztottnak magyar állampolgárságot adott. Ez a bőkezű osztogatás különösen a szerb és az ukrán lakosság körében bizonyult nagyon népszerűnek. A szigorúságnak köszönhetően kiderült, hogy közülük 5 gyalázatos és elvetemült semmirekellő visszaélt a jóhiszeműségünkkel és könnyűnek találtatott. Áder János, klimatológus szerencsére könyörtelen volt ezen megélhetési magyar állampolgárokkal szemben és rögvest kiűzte őket a nemzet kebeléből, valamint a schengeni övezetből. A szégyenlista a Magyar Közlönyben is megjelent:

• Modosan Zeljko (születési hely: Nagybecskerek, Jugoszlávia)
• Popovic Nenad (Újvidék, Jugoszlávia)
• Galetic Milos (Újvidék, Jugoszlávia)
• Popovics Volodimir (Szőllösvégardó, Szovjetunió)
• Spinyovics Sándor (Ilonca, Ukrajna)

Ez az öt szégyentelen álmigráns csak néhány napig örvendezhetett pünkösdi magyarságának. A gondos hatóságokat valószínűleg a megtévesztően magyaros hangzású nevük zavarhatta meg.

A miniszterelnök úr terrorizmus elleni küzdelme olyan kiemelkedően sikeres volt, ami még a rettenthetetlen TEK-et is kellemetlen helyzetbe hozta. A Terror Elhárítási Központnak csak nagy nehézség árán sikerült összeszedni néhány elvetemült gonosztevőt, akik hajlandók voltak az interneten közhírré tenni, hogy amint befejezik a vacsorájukat, indulnak is a miniszterelnök úr életére törni. Ráadásul még azt az ocsmányságot is kijelentették róla, hogy „alacsonyrendű génhulladék”. Ennek bizony a fele sem tréfa. Az egészet ne is említsük.

Az államadósság ellen a csapataink folyamatosan fényes győzelmeket aratnak. Grandiózus állami kiadásokkal, NDK szintű sportfinanszírozással, bőkezű államosításokkal megtévesztettük a gyanútlanul sütkérező államadósságot. Miközben emiatt abban a hiszemben volt, hogy ő most tulajdonképpen rettenetesen növekszik, az egészségügyi, oktatási, védelmi és szociális kiadások drasztikus csökkentésével halálos csapást mértünk rá.

A szegények felett győzött a statisztika és a számmisztika. A szegénységben élők 3,5 milliós száma a NER számára méltatlanul soknak bizonyult. Egy új számítási módszerrel a KSH azonban kihúzta őket a bajból. Nagyjából 2 millió ember az egyik nap még a létminimum alatt éldegélt, másnap pedig már szerény körülmények között. A maradék 1,5 milliót valószínűleg be fogják sorolni aszkétának, a hajléktalanok pedig remete státuszt kapnak.

A rezsi hadművelet kirobbanó sikerére jellemző, hogy erre az ellenség egyenesen atomcsapással válaszolt. Csepreghy Nándor (PR szakember), a Miniszterelnökség államtitkára, a Kossuth rádióban fenyegetően ki is jelentette: „aki Paks 2-t támadja, az a rezsicsökkentés fenntartását tenné lehetetlenné”. Hasonló kijelentést tett Virág elvtárs (néhai PR szakember) is, amikor azt mondta: "Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló."

Mephisto (Klaus Maria Brandauer)

„Nehezen tudom elképzelni, hogy egymillió háborús menekült hirtelen ránéz az órájára, hogy „jé, már fél hat van? Akkor indulunk Európába!” , és egyszerre elindulnak. Az első pillanattól egyértelmű volt, hogy ez egy szervezett ügy, nem migránsok ők, hanem telepesek.” (Kovács Ákos)

„Abszurd koalíció jött létre Európában az illegális bevándorlás ügyében, amely embercsempészekből, üzletemberekből és az EU egyes vezető politikusaiból áll.” (Orbán Viktor)

Kovács Ákosról, a népszerű popikonról, semmiképpen sem szabad nagy nyilvánosság előtt kijelenteni azt, hogy pénzért vagy érdekből beszél teljesen értelmetlen ostobaságokat, sőt még azt sem, hogy saját önszántából. Valószínűleg pontos katonai, hírszerzési és geopolitikai ismereteknek lehet a birtokában már a szíriai polgárháború "első pillanatától" kezdve. Ez teljesen "egyértelmű". A professzionális ikon azt önkényesen figyelmen kívül hagyta, hogy a "telepesek" (Product placement: Ákos, Indiántánc, 1995) csak kis része vesz részt az 742 milliós Európa  megszállására irányuló offenzívában. Nagy részük inkább Törökországot, Jordániát, Irakot és Libanont igázta le. Az ENSZ statisztikákhoz még a profi zenészek is könnyedén hozzáférhetnek. és akkor nem kell a hasukra csapra nyilatkozniuk. (UNHCR - ENSZ Menekültügyi Főbiztosság)

Amiket – az ő szavával élve – „össze-vissza hablatyol” a kérdésről, az azt mutatja, hogy nem nagyon rázta meg a kialakult krízis és a menekültek sorsa. Próbálja ugyan egy flegma, cinikus, nagyképű stílussal leplezni, de ő is csak a miniszterelnök úr "think-thank" csapata által összeállított összeesküvés-elméletet népszerűsíti. Az, hogy ennek terjesztéséhez az ikon felhasználta a párizsi áldozatokat is, az céltudatosságára, profizmusára és jellemének különös jellegére világít rá. Ő keresztényként határozza meg magát, mint oly sok jámbor és jellemes „Ákos” az országban.

Orbán Viktor, az Európa minden táján közszeretetnek örvendő, keresztény, konzervatív, populista, felhasználóbarát miniszterelnök igazán előrukkolhatna már egy „Narancssárga Könyvecskével”. Ezt a művet az Unió minden tagállamának nyelvére le lehetne fordítani, majd ingyen ki is lehetne osztani, amolyan kötelező jelleggel. Ebben szépen leírhatná bölcs útmutatásait, hogy miként kell gondolkodnia egy rendes „Ákosnak”. Aki, pedig nem hajlandó „Ákos” lenni, az vessen magára.

Amit, az egyelőre még csak magyar miniszterelnök a Magyar Diaszpóra Tanács, Várkert Bazárban tartott V. ülésén valami "titkos háttér megállapodásról" mondott, az csupán feltételezés, ferdítés, tudatos dezinformáció. Egy bizarr politikai stand-up comedy. Mindezzel csupán az a baj, hogy rengetegen el is hiszik és pillanatok alatt elterjedt.

A valóságban a menekülteket befogadni kész országok a brüsszeli EU-Törökország-csúcstalálkozó előtt külön tanácskozást tartottak. A találkozót a német kancellár és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szervezte meg. Ezen a külön tanácskozáson Németország, Ausztria, a Benelux államok, Svédország, Finnország, Görögország, illetve Franciaország arról tárgyalt, hogy ha Törökország leállítja az EU-ba irányuló illegális bevándorlást, ezek az országok készek átvenni legálisan 400 ezer menekültet az EU-ba. Erről már a csúcstalálkozó napján írt a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS)

A miniszterelnöknek ezzel a megbeszéléssel az lehetett a legnagyobb problémája, hogy erre őt már meg sem hívták. Őt, aki Magyarországon úgy állítja be magát, mint valami messianisztikus migrációügyi szaktanácsadót, akinek minden szava aranyat ér. Magyarországon valójában ez így is van. Mérhetetlenül sok közpénzbe kerülnek a mondatai. Ebben a hazai fogyasztásra szánt kijelentésében azonban mégsem mondhatta azt, hogy vele főszereplőként már nem nagyon számolnak a „következetesen ostoba, magukat liberálisnak álmodó, vezető európai politikusok”. (Ákos, ikon). Összejöhet még egy olyan "abszurd koalíció" is, amely Orbán Viktor miniszterelnök urat a fontosabb döntésekből kihagyja.

Magyarországról nézve a világ nagyjából úgy néz ki, hogy van egy haldokló, összeomlás szélén táncoló Nyugat, melyet a szintén haldokló és összeomlás szélén táncoló Amerikai Egyesült Államok muszlim „telepesek” segítségével szeretne megsemmisíteni. Ezzel szemben szemben szerencsére ott áll a gazdaságilag töretlenül erősödő, színtisztán keresztény Kelet-Európa, amely, mint valami új Bizánci Birodalom megőrzi az egykor oly dicső napokat látott Róma örökségét. A sátánista Egyesült Államok ezt persze nem nézheti tétlenül. Orbán Viktor már látja, hogy a Nyugat immáron végképp menthetetlen, és „Európa a megszűnés szélén tántorog, amióta az identitásának alapját képező világnézetet megtagadta.” (Ákos, ikon) Ezért aztán eltökélt, tiszta és bizakodó tekintettel a jövő birtokosai, Oroszország és Kína felé fordul. Közben barátságos pillantást vet a keresztény világ új reménységére, Iránra.

Nyugat-Európa országainak és az Egyesült Államoknak a gazdasági mutatóik szerint viszonylag jók a kilátásaik. Teljesen logikus, hogy a legfőbb céljuk az, hogy minél előbb megsemmisítsék önmagukat. Kidolgoztak egy közös politika és gazdasági harakiri projektet, amiből szerencsére a magyar miniszterelnököt szintén kihagyták.

Oroszország gazdasága jelenleg azonban nagyon gyenge teljesítményt mutat. A költségvetése nagy részét védelmi és hadi kiadásokra költi.  Mindezt Putyin elnök a szociális, egészségügyi és oktatási költségek megnyirbálásával próbálja ellensúlyozni. Ez az orosz lakosság számára az eddig is elkeserítő nyomor növekedését jelenti. 2014-től a születéskor várható élettartam ismét csökkenni kezdett. 

A kelet-európai régió országaiban, az uniós felzárkóztatási pénzek nélkül még az itt oly dinamikusan fejlődő és virágzó sikerágazat, a korrupció is gyorsan csődbe menne. Kína gazdasága lassul, ami persze az egész világra kihat és természetesen nem jó. Az uniós támogatások felhasználásával gyűlölt „Nyugat” demokratikus országainak gazdaságai, a rugalmasságukkal jóval gyorsabban és hatékonyabban reagálnak a gazdasági környezet változásaira. A központi tervgazdálkodás, a túlzott központi irányítás, a problémák eltitkolása, a hírek meghamisítása, a rejtett munkanélküliség a Szovjetunió, és a szocialista rendszer összeomlásához vezetett. Természetesen meg lehet próbálkozni egy új, kapitalista-szocialista KGST-hibrid összebarkácsolásával, de sok értelme ennek nem lenne.

Kovács Ákos 1968-ban született, tehát elég jól ismeri az 1980-as évek szocialista rendszerét. 1992-ben végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, külgazdaság szakon. Tisztában kell tehát lennie azzal, hogy amit mond az nem igaz. Pár év múlva nem perelhet be senkit azért az állításért, ha azt mondja róla, hogy elvtelenül és önző érdekből kiszolgálta az Orbán-rendszert. A kereszténységhez Kovács úr mentalitásának és viselkedésének semmi köze sincs. A zenész ezekkel a céltudatos kijelentéseivel pont a keresztény erkölcs ellen vétett, mivel a kevélység és a jóra való restség bűnébe esett. A hazugság nem tartozik a hét főbűn közé, ezért ez nem terheli a keresztény lelkiismeretét.

Kevélység

A kevélység a büszkeség elfajulása; míg a büszke ember nagy becset tulajdonít személyes tulajdonságoknak, birtoknak, származásnak, kitüntetésnek, de azért nem néz le szükségképpen másokat, csak a magáét tartja nagyra, esetleg joggal, addig a kevély, főleg másokkal szemben, kiket lenéz, tartja magát nagyra, nagyobbra. A büszke a maga érdemét beszéli; a kevély mások érdemét lenézi. A kevély ember rendszerint hiú is, a kevélység az öntudat túltengése, önmagunk mások fölé helyezése.

A jóra való restség

"Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak." Jakab 4,17

A szíriai menekült krízis

2015 júliusa és szeptembere között Magyarországon összesen 109.175 személy fordult menedékjogi kérelemért. Ezekből 34 fő menekült, 57 fő oltalmazott, 1 fő befogadott státuszt kapott. 

A százalékos értékek, a népességhez viszonyított arányt jelentik. Ez különösen Libanon esetében kimagasló.

 Niños sirios en una campamento de refugiados de Jordania  / Szíriai kisgyerekek egy jordániai menekülttáborban

Czakó Gábor 2007 júliusában - a kegyetlen és elnyomó diktatúra elleni tiltakozásból - szandálban és fehér zokniban vette át az Árpád-pajzsot

Czakó Gábor (73) író, publicista, képzőművész, televíziós prédikátor írói és közéleti munkássága rendkívül érdekes, szórakoztató és meglehetősen misztikus. Már 2010 előtt, a káosz és sötétség évtizedeiben is ott pislákolt a televízió képernyőjén, hogy a "Beavatás" című bölcs eszmefuttatásaival erőt öntsön a csüggedőkbe, valamint boldogságot a lelki szegényekbe. Az erőöntést azóta is kitartóan és önzetlenül gyakorolja. Ő Bayer Zsolt nyomdafestéket tűrő változata.

Bayerrel ellentétben, aki valamiféle bizarr publicisztikai death-metál stílust honosított meg, Czakó Gábor jóval szelídebb változatban és ironikusan közli az illetékesekkel, hogy mihaszna semmirekellők és már régóta megérettek a végső pusztulásra.

A "Magyar Idők" című, az Egyesült Államok legfelső vezető köreitől teljesen független napilapban megjelent szelíd dorgálásában azt a tételt bizonyítja, hogy "Eurábia-Eu a multikulturális keveredésre szerződött". Ez bizony ijesztő és elkeserítő megállapítás minden jóérzésű, gondolkodó ember számára. Mennyivel kellemesebb lenne az Alexandr Dugin, sztarec által vizionált – a Csendes-Óceántól az Atlanti-Óceánig húzódó – Eurázsiai Birodalom buzgó és ideológiailag felvértezett alattvalójának lenni. Itt bizonyos korlátok között mindenki szabadon kibontakoztathatná az állam által előre engedélyezett képességeit. Pillanatok alatt kigyógyulna a paráznaság fertelmes bűnéből és szabadidejében nekilátna "szaporodni". Ez utóbbi szemléletes kifejezést az emberi társas kapcsolatok leírására, az általam oly nagyra becsült és tisztelt a szerzőtől vettem át, ami miatt hálás köszönet illeti meg őt. Ezt a hasznos tevékenységet eddig egy kicsit konzervatívabb módon értelmeztem.

A bölcsességgel túltelített Czakó sekrestyés, pontosan nem definiálta „Eurábia-Eu” fogalmát, de vélhetőleg arra gondolt, hogy az Arab-félsziget országai – a sátán fattya Egyesült Államok kíméletlen akaratából – háborús konfliktusba keverednek egymással, kizárólag abból a célból, hogy megszállják Európát. Ez kétségtelenül egy rendkívül alattomos és ördögi terv része, amiben az a legfőbb cselvetés, hogy nincs semmi értelme.

A szerző élvezetes és a fanyar nyelvi humort sem nélkülöző mondataiban, az élvezeti értéken kívül mást nem nagyon lehet találni, ugyanis az általa közölt veretes gondolatokat már számtalan formában megismerhette a tisztelt olvasóközönség.

Ezek szerint minden baj eredendő forrása a gyarmatosítottak vérét kiszipolyozó és annak értékesítésével rendkívüli gazdaságra szert tevő Nyugat, mely régóta akut dekadenciában szenved. Ezen már Adolf Hitler, német kancellár is próbált segíteni, de makacs ellenállásba és az Egyesült Államok felső vezető köreibe ütközött.

Utóbbi, bitang hatalom keze a mostani megszálló hadműveletben is benne van, mivel közvetlenül ők irányítják a „Nagy Utazást”. Czakó prédikátor „lidércnyomásában” és „éber szunyókálásában” a megszálló hadsereg száma pontosan 4 millió fő évente. Ez azt jelenti, ha nem őrködünk éjjel-nappal éberen, röpke 1.800 év múlva a Föld teljes népessége Európába fog települni. A kontinens ennek hatására tele lesz „tömérdek pénzzel, óriási mecsetekkel és muzulmánokkal”. Az Egyesült Államok addigra természetesen már nyomtalanul el fog tűnni a történelem süllyesztőjében. Ezekben a divatos összeesküvés-elméletekben az nem teljesen világos, hogy a sokszor bigottan keresztény Egyesült Államok mi a fenének terjesztené el a földkerekségen a muzulmán vallást. Az bizonyos, hogy ennek hátterében is valami titkos, de rendkívül gonosz, ártó szándék húzódik meg.

„Eurábiában is a Tervezők teremtménye lesz az uralkodó. A nem nélküli ember, akit nem fog érdekelni, hogy ki volt a nagyapja, sőt az sem, hogy ő maga fiú-e vagy lány.” Kétségtelenül riasztó jövőkép, de "a nem nélküli emberek" futurisztikus teóriáját rögtön megcáfolja az a vulgáris tény, hogy az emberiség nagy része kedvtelve nézeget pornó oldalakat, melyeken a nemiség hangsúlyosan szerepel. Czakó úr valószínűleg azért nem tud ilyesmikről, mivel ő soha életében nem vetemedett ilyen ocsmány cselekedetre. Természetesen én sem.

Egy izgalmas aktualitást is belecsempész az esszéjébe a míves szerző: „Természetesen az sem érdekli majd, hogy mi végre van a világon. Az ilyen és hasonló kérdéseket őrültségnek fogja tartani. Ha valahol effélét hall, azonnal telefonál a rendőrségre, sőt ami még keményebb, a fészbukon is feljelenti a lázítót.” Igen, valóban történt mostanában hasonló eset, csak fordítva, nem a „fészbukon” jelentették fel a lázadókat, hanem konkrétan a rendőrségen.

A végső gyalázat, ami a Földön úgy-ahogy már kialakult intelligens életforma túlélését veszélyezteti az a multikulturalizmus pokla. A halálra rémült szerző értelmezése szerint ez egyenlő a gyökértelenséggel, a dzsiháddal, a shariával, a Korán szó szerint értelmezésével, a pénzvilág kiszolgálásával, valamint egy kissé furcsa fogalommal, a lélekkeveredéssel. A jellemes és nemes lelkű hazafi tisztánlátását valószínűleg megzavarta az ijedtség, a hitbuzgóság, vagy valami más váratlanul bekövetkező esemény.

A multikulturalizmushoz az általa felsoroltaknak nem sok köze van. A pokoli fogalom nagyjából azt jelenti, hogy más kultúrákból származó emberek egy adott társadalomban képesek kölcsönösen együtt élni és megérteni egymást. Nem szabad összekeverni ezt a viselkedésformát a vallásháborúkkal, a banki ügyletekkel és a családfakutatás szigorú korlátozásával. Lelkeket keverni nem tudom miként lehetséges, mivel még az életben nem próbálkoztam ilyesmivel. Sajnos, szkeptikus vagyok az okkult tudományokkal kapcsolatosan, de Czakó Gábor ettől még nyugodtan táncoltathat otthon asztalt, vagy jósolhat magának kávézaccból. Kárt ezzel nem okoz senkinek.

Európa mindig is multikulturális volt. A féktelen renaissance terjedését sem sikerült Európában megállítani, pedig  magát a szót is milyen nehéz leírni. Mátyás királyt nem ítélhetjük el azért, mivel kedvelte és pártolta a reneszánsz művészetet Magyarországon. Mindenféle olasz és dalmát megélhetési mesterembereket, művészeket hozatott az országba. Akkor ez valószínűleg sok embernek nem tetszett, de mára bebizonyosodott, hogy nem okoztak visszafordíthatatlan károkat Magyarországon.

Humanizmus, liberalizmus, politikai korrektség, multikulturalizmus, tolerancia, vallási türelem, női egyenjogúság, felvilágosodás, sokszínűség. Ezeket a kifejezéseket a Nemzeti Együttműködés Rendszere átmeneti jelleggel démonizálta, de alapvetően nem jelentenek rosszat. Mit kaptunk ezeknek a szavaknak a lejáratásáért cserébe? A korrupció szó pozitív megítélését nemzeti érdekekre hivatkozva. A bölcs és jámbor tanítómester ezt nem vette figyelembe irodalmi alkotómunkája közben.

***

ÉBER SZUNYÓKÁLÁS LIDÉRCNYOMÁSSAL
EURÁBIA-EU A MULTIKULTURÁLIS KEVEREDÉSRE SZERZŐDÖTT

Írta: Czakó Gábor

Okkal jönnek a volt gyarmatlakók, hiszen évszázadokon keresztül Nyugat-Európa mai gazdag országai szipolyozták őket. A saját javaikat kérik vissza.
Ha otthonunkban akad egy csöndes sarok, ahol elgondolkodhatunk a világ mostani folyásán, vagy inkább tajtékzásán, és gondolatainkat el akarjuk csitítani, akkor a régiek szerint ajánlatos számolni. A számok rakosgatása gépies dolog, elzsongítja az agyat. A szürkeállományt akár aludni is küldhetjük. Míg föl nem riadunk. Vagy el nem bóbiskolunk. A könnyű szunyókálás gyakran álmot vetít a tudatunkba: például látjuk a Bécstől Bangladesig, Malajziáig érő gyalogos meneteket, és a számolás eredményét. Ha napjában nyolc-tízezernyi vándor érkezik, akkor az egy hónap alatt háromszázezer, negyedév alatt egymillió, esztendőnként négymillió. És árad a tömeg Afrikából is, különösen amióta az USA nagylelkűen elhárította útjából a Kadhafi-féle Líbia nevű akadályt meg Tunéziát. Ugyanő noszogatja is a resteket az Iszlám Állam nevű alkotása által.

Az izgalmas folytatás: Éber szunyókálás lidércnyomással

Masaryk és Beneš ülnek a fűben egy szlovák kastélykertben / Fotó: Photo 12 / Europress / Getty

Fricz Tamás, aki a maga módján igen eszes és rendkívül vakmerő férfiú, egy nagyon érdekfeszítő írást jelentetett meg a radikálisan kormánybarát hangvételéről ismert Magyar Idők (The Hungarian Times) című büszke, valamint sajátságosan konzervatív közéleti portálon.

A címben egy lelkesítő kormányzati elképzelésről kaphatunk tájékoztatást az éles tollú szerzőtől, miszerint "Létre lehetne hozni a Közép és Kelet-Európai Nemzetek Szövetségét". A műben Fricz Tamás, ideológus és tapasztalt békeharcos bemutatja számunkra a Kisantant (születési nevén, Apró-Antant) kibővített változatát. Egy pikáns vonatkozása is van a merész integrációs tervnek. Az előző verziót ugyanis a magyar nemzet számára oly kedves, Edvard Beneš, cseh külügyminiszter, majd elnök dolgozta ki. Az általa létrehozott szövetség egyik fő célja Magyarország akkori elszigetelése volt. A cseh kollégának 1921 és 1938 között sikerült is szövetségbe tömöríteni Csehszlovákiát, Romániát és Jugoszláviát.

A Beneš által működtetett ligának az volt az apró hiányossága, hogy a szépen kidolgozott katonai-politikai szövetségnek nem voltak gazdasági alapjai. Románia és Jugoszlávia nagymértékben függött a német gazdaságtól, amit aztán Adolf Hitler, a közismert német kancellár ki is használt, majd a müncheni egyezménnyel véget is vetett a grandiózus vállalkozásnak, és magának Csehszlovákiának.

A kínosan elfogulatlan szerző élesen szembeállítja az Orbán Viktor nevével fémjelzett, "migránsáradat" leállítását, az ördögtől való kvótarendszer elutasítását, a Merkel, (Hollande; a szerző őt kifelejtette) és Juncker által nyakló nélküli befogadás szégyenteljes kudarcával. Fricz polgártárs a lap szellemiségének megfelelően, halált  megvető bátorsággal mossa össze a bevándorlás és a terrorizmus problémáját. Baj ebből nem származhat, mivel Magyarországon ezzel az állásponttal kevesen mernek szembeszállni, Nyugaton pedig egyszerűen nem foglalkoznak vele. Semmi kedvük sincs az ott élő iszlám közösségre ráuszítani a saját szélsőségeseiket. Mind a német kancellár, mind a francia elnök kihangsúlyozta, hogy nem akarják a 4,7 milliós iszlám közösségeiket bűnbakként beállítani.

Orbán Viktor házi orvosságként nyugodtan ajánlhatja azt, hogy: - „Nem elfogadott, de a tény az: minden terrorista alapvetően migráns. A kérdés csak az, hogy mikor migráltak Európába." Mivel nálunk nem él jelentős iszlám közösség, így a miniszterelnök urat ezért a bölcs kijelentéséért legfeljebb az a veszély fenyegetheti, hogy nagy rémületére hirtelen kegyetlenül megtapsolják. Zavargásoktól, menekülttáborok felgyújtásától, utcai csetepatéktól nem kell tartania.

A Kelet-Európai Föderáció létrehozására négy érvet sorakoztat fel a tudós szerző:

1. A Nyugat már nem tartja magát kereszténynek.

Nem biztos, hogy Magyarország ebből a szempontból annak tekinthető. Ehhez ennek folyamatos hangoztatása nem elegendő. A KDNP, ha egyedül indulna a választásokon, valószínűleg nem is lépné át a bejutási küszöböt. Isten sem kompromittáltatná magát ilyen alakokkal. A Fidesz valláshoz való hozzáállása eléggé világias. Ha úgy hozná a sors, minden további nélkül államvallássá  tennék akár még a rasztafarianizmust is, ha ennek segítségével választást lehetne nyerni Magyarországon. Fricz Tamás idealisztikus Magyarországában azonban valószínűleg minden magyar család buzgó imádsággal kezdi a napot.

2. "Közép- és Kelet-Európa az elvesztett nemzeti szuverenitás és függetlenség után éppen most szeretné megélni nemzetállami létét. Mindez teljesen érthető, hiszen ne feledjük, a Nyugat is abban a korszakban (XVIII–XX. század) emelkedett az „egekbe” gazdaságilag és politikailag is, amikor erős nemzetállamokból állt."

2010. április 11 előtt olyan, hogy  Magyarország nem létezett. A publicisztikában emlegetett daliás időkben dúltak a legádázabb háborúk Európában. A nemzetállami lét megélése legutóbb a délszláv háborúban mutatkozott meg a legteljesebb szépségében. A jellemes Fricz úr, mielőtt beállt volna szolgálónak, történelemmel foglakozott. Hiánypótló cikkében ezért a nacionalizmus ilyen kedvezőtlen mellékhatásaira is kitérhetett volna. Ennyi erővel Kelet-Európa napjainkban vidáman belekezdhetne Afrika és Ázsia gyarmatosításába és a rabszolga kereskedelembe, mivel abból kihagytak minket, és most szeretnénk azt is megélni.

3. A harmadik pontban Fricz Tamás keményen nekimegy Orbán Viktor kijelentésének. "A Nyugat az utóbbi húsz-harminc évben egyszerűen sutba dobta a keynesi alapokon álló jólétiállam-koncepciót." (F.T.). "Lejárt a jóléti államok ideje." (O. V., Băile Tușnad).

Az ádáz vita ellenére, abban mind a szerző, mind a maga számára választott miniszterelnöke egyetért, hogy rendkívül erős államra van szükség. Ez teljesen érthető a részükről. Mind a ketten meglehetősen jól megélnek az erős állam számukra kedvező hatásaiból.

4. "A Nyugat a családról mint konzervatív és avítt dologról az egyéni önmegvalósításra és a szexuális irányultságok totális egyenrangúságára helyezte át a hangsúlyt."

Rendkívül szégyenteljes dolgokra világít rá az erkölcsös szerző. Ennél már csak a felvilágosodás jelentett nagyobb csapást az emberiség számára. A paráznaság elterjedése miatt azonban nem omlott össze a gazdasági rendszer Nyugaton, nem fulladt káoszba a közlekedési hálózat, nem száradtak ki a kutak,  nem szűntek meg a közszolgáltatások. Az Úr haragjában nem bocsátott kénköves és tüzes esőt az Égből rájuk, és nem vertek meg egyetlen férfit sem azért, mert feleségül vett egy valódi nőt. A dél-tiroli polgármesterek sem törték bánatukban emiatt szilánkosra az élettársaik arcát.

Mielőtt az optimista és naiv szerző túlságosan beleélné magát a Konföderációs Államok győzelmébe, nem árt azt is figyelembe vennie, hogy jelenleg a kelet-európai országok vezetői eléggé megbízhatatlanok és rendkívüli módon önzőek. Ezek az urak csak tiltakozni tudnak közösen valami ellen, együttműködni tartósan még soha nem sikerült nekik.

Mind a lengyel Jarosław Kaczyński, mind a magyar Orbán Viktor, mind a szlovák Robert Fico hajlamosak arra, hogy csak azokat a szabályokat fogadják el, amik a számukra kedvezőek. A törvényeket a saját kedvükre bármikor átalakítgatják, a megállapodásokat csak akkor tartják be, ha kedvük van hozzá. Románia jelenleg építés alatt áll. A cseh köztársasági elnököt Miloš Zemant és pénzügyminisztert Andrej Babišt nem nagyon hozná lázba ez a közös rendezvény. Az első komolyabb konfliktus esetén minden komolyabb lelkiismeret-furdalás nélkül, csúnyán egymásnak esnének a konföderációs tábornokok. Valószínűleg pont Herr Fricz második parancsolatára, a "nemzetállami létük megélésére" hivatkoznának.

Az önzetlen gondolkodó szelíd álmodozásának legfőképpen az vetne véget, hogy ezek az államok jelenleg  nagyon függenek a német gazdaságtól. Ebből a szempontból nézve gátlások nélküli versenytársaknak tekinthetőek. A Lengyelországgal történő nagy barátkozást ráadásul beárnyékolja Magyarország jelentős oroszországi függősége és ragaszkodása. Orbán és Kaczyński ebben az ügyben soha nem tudnának megegyezni.

A szerző a következő bájos mondattal zárja sorait: "Más kérdés persze az, ha a központi hatalmak ezt meg akarnák akadályozni." Azaz a Német Birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia, az Oszmán Birodalom és Bulgária. A szerző, Fricz Tamás jelenleg politológus.

Létre lehetne hozni a Közép és Kelet-Európai Nemzetek Szövetségét

A közép- és kelet-európai országoknak fel kell ismerniük, hogy 25 évvel a rendszerváltás után sokkal több a közös érdekük és értékük, mint ami elválasztja őket egymástól.

A párizsi, iszlamista terrorakció után is nyilvánvaló, hogy két koncepció vált élesen ketté az Európai Unión belül: az egyik a korlátlan befogadáspárti, a kötelező kvótát tovább erőltető, Merkel és Juncker nevéhez köthető álláspont, a másik pedig az ezzel homlokegyenest ellentétes, a migránsáradat leállítását és az európai határok szigorú megvédését követelő és a kvótákat elvető álláspont, amelyet a legmarkánsabban Orbán Viktor képvisel. Észre kell azonban azt is vennünk, hogy az első táborba döntően a nyugat- és észak-európai országok sorolhatók, míg a másodikba az újonnan csatlakozott közép- és kelet-európai országok.

Milyen következtetést vonhatunk le ebből?

Markánsat.

Folytatás: Létre lehetne hozni a Közép és Kelet-Európai Nemzetek Szövetségét

„Egy orosz SZU-24-es vadászgépet lőtt le kedden (2015. november 24.) a török légierő a szír-török határnál. A repülő egy latakiabeli falu közelében zuhant le, a pilóták katapultálhattak, egyiküket elfogták. A másik pilótát még keresik, de helyi lázadók azt állítják, hogy megölték. Az első hírek szerint a gépet a török légierő F-16-osai lőtték ki, mert megsértette a légteret. Két gép is megsérthette a légteret török tisztviselők szerint. Először fordul elő, hogy egy NATO-tagállam orosz gépre tüzel a szíriai konfliktusban. A NATO rendkívüli ülést hívott össze a hírre. Putyin kemény hangú tévébeszédben ostorozta a törököket.”

Kilőttek egy orosz harci gépet a szír-török határon

Azóta kiderült, hogy az egyik pilótát megölték a lázadók, a másikat sikerült kimenteni. Vlagyimir Putyin szerint „hátba szúrták” Oroszországot. Recep Erdoğan kijelentette, hogy jogosan lőtték le a vadászbombázót, mivel 17 másodperc alatt tízszer is figyelmeztették arra, hogy megsértette a légterüket. Ez nem tűnik életszerűnek. Az igaz, hogy az orosz repülők a vadászbombázó lelövése előtt többször is engedély nélkül léptek be Törökország légterébe. Ezek az incidensek azonban nem egyedi esetek. Az oroszok régóta sorozatosan megsértitek a balti országok légterét, de ott egy gépet sem semmisítettek meg. A NATO szerencsére nem birodalomként viselkedik. Nem egy „nagy hatalmú vezető” személyes ambíciót kell kiszolgálnia.

2015. november 4-én, Bukarestben tartották meg az észak-atlanti szövetség közép- és kelet-európai államfői értekezletét. A kilenc résztvevő ország „Szövetségesi szolidaritás és megosztott felelősségvállalás” címen közös nyilatkozatot adott ki Oroszország agresszív politikája miatt és azért, hogy valamilyen módon rákényszerítsék arra, hogy Moszkva tartsa be a nemzetközi jogot és a vállalt kötelezettségeit. Magyarország részéről az aláíró Áder János, köztársasági elnök volt. Ezen a csúcson Lengyelország és Románia államfője mellett Magyarország, Szlovákia, Bulgária és a balti államok köztársasági elnökei, valamint a cseh parlamenti elnök vett részt.

Putyin folyamatosan tágítja azokat a határokat, amiket az Orosz birodalom megengedhet magának. Ezt teszi Ukrajnában, a Kaukázusban és a Baltikumban is. Az orosz elnök nagyszabású birodalmi játszmába kezdett. Katonailag a NATO-val került összeütközésbe Törökországban, a valóságban azonban egy másik feltörekvő birodalommal. Mind Erdoğannak, mind Putyinnak határozottságot, erőt és eltökéltséget kell felmutatnia a népe előtt. Úgy gondolják magukról, hogy ők az Ottomán, illetve az az Orosz birodalom nagyságát és dicsőségét hivatottak visszaállítani. Ennek a céljuknak gátlástalan módon mindent és mindenkit alárendelnek.

A külpolitikájukat mindketten arra használják fel, hogy eltereljék a lakosság figyelmét a belpolitikai problémákról. Szívesen hivatkoznak az országuk „szuverenitására”, de ezt a fogalmat sajátosan és egyoldalúan értelmezik. A háborút egyfajta látványos PR akciónak tartják, amelynek során a saját ellenségeikkel is kedvükre leszámolhatnak. A demokráciát felesleges nyűgnek tartják, helyette egy autokrata államot építenek ki. Üldözik az ellenzéket és lehetetlenné teszik a kritikus sajtó működését. Az AKP és JeR is helyzetbe hozták saját, kedvenc házioligarcháikat. Az állami korrupció hatalmas mértékűvé vált, szinte intézményesült. Ez azt is maga után vonta, hogy a gazdaságuk – különösen Oroszország esetében – rugalmatlanná, versenyképtelenné vált. Oroszországban a hadipar az egyetlen, amelyet sikerült modernizálni és jelentős innovációkat bevezetni. Törökországban az építőipar a húzóágazat, az orosz szankciók így a gazdaságot nagyon érzékenyen érintik.

A török elnök a Szuhoj-24-es lelövésével azt demonstrálta, hogy a török birodalmi érdekszféra nem esik egybe az országa határaival. A „határokon kívül élő” török közösségekre is kiterjesztette a „fennhatóságát”. Ez a hozzáállás azokra az érvekre emlékeztet, amikre Putyin is hivatkozott Ukrajnával kapcsolatban. Arra, hogy ezzel megvédi az "Orosz világot" a Donyecki térségben, ahol a helyi orosz nyelvű lakosság szembeszállt a fasiszta Kijevvel. Erdoğan – Törökország NATO-tagsága ellenére – senkivel sem egyeztetett, kizárólag a saját érdekeit vette figyelembe. A nyilatkozataiból ítélve kicsit elszámította magát.

A határoknak ez a semmibevétele, önkényes értelmezése veszélyes precedenst teremthet, és felerősítheti a európai nacionalista mozgalmakat is. A Nyugat nem véletlenül akarja magát lehatárolni egy mini-Schengennel. Ezzel ki tudná zárni azokat az államokat, amelyek a „függetlenségre” hivatkozva nem akarnak integrálódni, eljátszogatnak a saját örömükre, boldogulásukra. Nem tűrik a kötöttségeket, az ellenőrzéseket, semmibe veszik az uniós alapelveket, megállapodásokat. Ezekkel nagymértékben csökkentik az Európai Unió gazdasági és politikai erejét.

A két autokrata vezető hatalmi praktikái nagyon hasonlítanak egymásra. Putyin a Krímben – az előzőekben leírt módon – az ott élő orosz lakosság biztonságára hivatkozva avatkozott be Ukrajnában. Most szembetalálkozhatott a saját módszerével. Erdoğan a szíriai Latakia tartományban élő türkmén lakosság védelmében többször is felszólította Oroszországot, hogy függessze fel a felkelők bombázását. A térségben a türkmén lázadókon kívül az al-Nuszrat Front is tevékenykedik, ami bonyolultabbá teszi a helyzetet.

A szíriai beavatkozásban mindkét ország a terrorizmus elleni küzdelmet hozza fel indokul, de az, hogy kit tekintenek terroristáknak, azt a saját érdekeik alapján döntik el. Törökország nagyon szívesen küldene szárazföldi csapatokat is, amivel valószínűleg a kurdokra is csapást szeretne mérni.

A török elnök egyértelműen terrorista szervezetnek tartja a PKK-t (Kurd Munkáspárt), a PYD-et (Demokratikus Egyesülés Pártja), az YPG-t (Kurd Népvédelmi Egységek), annak női szárnyát, az YPJ-t, pedig jelenleg ezek az egységek küzdenek a leghatékonyabban szárazföldön az ISIL ellen.

Putyin számára a legnagyobb gondot azok jelentik, akik a kaukázusi területekről szivárognak át Szíriába. Ez a régió rengeteg gazdasági nehézséggel küzd. Hatalmas mértékű a munkanélküliség és teljes a kilátástalanság. Magas az írástudatlanok és szakképesítés nélküliek aránya. Rengeteg fiatal állt be a szíriai lázadók, illetve az Iszlám Állam zsoldosai közé.

A Nyugat terrorizmustól való félelme teljesen eltereli a figyelmet ennek a régiónak a problémáiról, pedig ott is bármikor kitörhet egy nagyobb arányú konfliktus. Nalcsikban a múlt héten 14 feltételezett terroristát öltek meg a rendőri erők.

Az Orosz Föderációban, az aránytalanul magas útdíjak miatt, a távolsági a teherfuvarozók általános sztrájkba léptek. Erről az orosz televízió nem nagyon tudósít, de a nyugati médiát sem nagyon érdekli a demonstráció. A dolog pikantériája, hogy a magasabb útdíj bevezetésének legnagyobb haszonélvezője Arkagyíj Rotenberg, orosz oligarcha , Putyin kedvenc dzsúdópartnere. (Mellékesen ő a Dinamó Moszkva Jégkorong Club elnöke, valamint a Nemzetközi Dzsúdószövetség vezetőségének is tagja. A nettó vagyona 1,9 milliárd dollár.)

A kaukázusi orosz régiókat ez a sztrájk azért érinti nagyon érzékenyen, mivel ott sok családnak a teherfuvarozás jelenti az egyetlen bevételi forrást. A sztrájk és bevezetett új adó miatt így jelentős jövedelemtől esnek el.

Putyin geopolitikai céljai mellett, azért támadja hevesen a szíriai lázadókat is a ISIL-el párhuzamosan, mert meg akarja akadályozni azt, hogy tapasztalt és harcedzett orosz állampolgárok térjenek vissza a Kaukázusba, ami nagyon veszélyes helyzetet teremtene az amúgy is rendkívül instabil régióban.

A két birodalom jelenleg megpróbálja kijelölni az érdekszféráit. Nyílt konfliktust - a saját jól felfogott érdekükben - egyikük sem kockáztathat. Mindkettejük hátába tényleg bármikor „kést döfhetnek”. A döfés Putyin számára a Kaukázus felől, Erdoğan számára a kurdok részéről érkezhet. Ez természetesen komolyan hátráltatja a ISIL elleni küzdelmet és összefogást.

Az önálló életre kelt orosz határ

Oroszország önkényesen kitolta az egyik kvázi bábállamának, Dél-Oszétiának a déli határait. Hol pár száz méterrel, hol pedig akár egy kilométerrel is. A grúz kormány teljes mértékben elítélte a lépést, amit az oroszok persze tagadnak. Ukrajna árnyékában újra kiéleződni látszik a helyzet a már egyébként régóta NATO-tagságra ácsingózó Grúziában.

2015 júliusában az oroszok ismét megmozdultak Grúziában. A grúz kormány szerint orosz katonák szögesdrótokkal és az államhatárt jelző új táblákkal egyszerűen körülbelül 300 méterrel „kijjebb” tolták a dél-oszét határt. A jelenséget az Európai Unió grúziai megfigyelői is megerősítették, szerintük van ahol egy kilométert és délebbre mozdult a határ. Az „új” határral azóta számos probléma van, ámbár az orosz kormányzat egyértelműen tagadja, hogy bármi köze is lenne a térkép újrarajzolásához. Számos grúz családot, azoknak a telkeit választja ketté a szögesdrót, amelyet egyébként felfegyverzett orosz katonák őriznek. Aki túl közel megy, vagy nyomatékosan felszólítják, hogy távozzon, vagy egyszerűen őrizetbe veszik, pár napig valahol benntartják, majd elengedik őket. Ez a helyi pásztoroknak igencsak megnehezíti az egyébként sem könnyű életét, hiszen van ahol a szögesdrót a legeltető terület közepén húzódik.

A területfoglalás azért sem tekinthető jelentéktelennek, mert körülbelül 500 méter választja el Grúzia E60 főútjától, amely a Fekete-tengert és Azerbajdzsánt összekötő fontos út. Ami még aggasztóbb, hogy így az oroszok ellenőrzik a Baku-Supsa nemzetközi kőolajvezeték körülbelül 1.6 kilométeres szakaszát. Bár a grúz energiaügyi miniszter Kakha Kaladze és a vezeték üzemeltetéséért felelős cég, a BP (régi nevén British Petroleum) szóvivője szerint 2008 óta nem férnek hozzá az érintett szakaszhoz, de kihangsúlyozták, hogy az ellátásban és a működtetésben azóta sem történt semmi fennakadás. A határmódosítással kapcsolatban már számos tüntetést tartottak a grúzok, például az új táblákat döntötték ki vagy grúz zászlót tűztek ki a környékükre. Meglepő módon a határt ellenőrző katonák egyszerűen átsétáltak és leszedték azokat.

Folytatás: Az önálló életre kelt orosz határ (2015. november 25.)

• És mond csak, Frent. Azt az Istent, amit említettél..., azt ők találták ki maguknak?
• Bizonyos értelemben igen, Prazkeun. Valamit sejtenek, de az igazságot természetesen nem ismerik. Eleinte abban sem nagyon tudtak megegyezni, hogy hány Istent tiszteljenek. Most nagyjából megegyeztek egyben.
• És ettől békésebbek lettek?
• Nem. Ellenkezőleg. Jelenleg apró különbségeken vitatkoznak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy halomra ölik egymást.
• Érdekes civilizáció. És hogyhogy nem haltak ki?
• Ezt viszonylag egyszerűen megoldották. Ügyelnek arra, hogy gyorsabban szaporodjanak, mint amilyen ütemben lemészárolják egymást. Szaporodni nagyon szeretnek, az öldöklést pedig fokozatosan hatékonyabbá teszik. Ez nem olyan nehéz. Rendkívül egyszerűen meg lehet ölni őket. Egy kis fémdarab is elég hozzá, vagy pár percig meg kell vonni tőlük az oxigént. Ilyesmik.
• Nagyon érdekes, Frent. És mióta ölik egymást?
• Talán tízezer éve. Ezzel indították a civilizációjukat.
• És ezt a háborúskodást..., ezt nem tudják abbahagyni? Főleg egy olyan dolog miatt, amiről igazából semmiféle konkrét információjuk sincs.
• Régóta vizsgáljuk ezt a furcsa viselkedésüket. A gondolkodásuk néha elképesztő mértékben nélkülözi a logikát. A békére, Istenre és önvédelemre hivatkoznak. Ezt a kijelentést általában egy nagyobb mészárlás követi. Eleinte kimondottan lelkesek. A háborúskodást már nagyon megszokták. Ha hirtelen abbahagynák, valószínűleg összeomlana a civilizációjuk. Azokat az egyedeket, akik próbálnak békésebben viselkedni általában megölik. Azokat pedig, akik harcolni küldik őket, életben hagyják. Ebben nincs logika, Prazkeun, de nagyjából így viselkednek.

"A migrációs hullámmal nő a terrorfenyegetettség, de nincs olyan információ, amely arra utalna, hogy Magyarországot terrortámadás fogja érni - mondta Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ (TEK) főigazgatója csütörtökön a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában." 2015. október 29. (MTI)

A 2008 és 2009 között elkövetett sorozatos gyilkosságok, melyeknek egyértelműen rasszista indítékai voltak, nem rázták meg mélységesen a magyar társadalmat. Az elkövetők, Kiss Árpád, Kiss István, Pető Zsolt, 6 magyar honfitársunkat ölték meg, kettőt súlyosan megsebesítettek. Házakat gyújtottak fel Molotov koktélokkal, ami 55 ember testi épségét veszélyeztette. Csontos István sofőrként vett részt az utolsó két gyilkosságban.

Az első támadásra Galgagyörkön került sor 2008 júliusában, ahol nem sérült meg senki. 2008. november 3-án, Nagycsécsen megölték Nagy Józsefet és sógornőjét, Illés Évát. 2009. február 22-én rágyújtották a házat Csorba Róbert családjára. A menekülő férfit és 5 éves kisfiát agyonlőtték. Tiszalökön 2009. április 22-én az áldozatuk, az 54 éves Kóka Jenő volt. 

Az utolsó gyilkosságukat 2009. augusztus 3-án követték el. A támadás során az ágyában gyilkolták meg a 43 éves Balogh Mártát, és súlyosan megsebesítették a 13 éves kislányát. Tímeát súlyos sérülésekkel szállították kórházba, a jobb kezét azóta sem tudja rendesen mozgatni. Az arcán - a sörétek okozta sérülések miatt - bőrátültetést kellett végezni. 

Az első per 2011. március 25-én kezdődött. A bíróság szerint: "Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt bűnös előre kitervelten, aljas indokból, különös kegyetlenséggel, több emberen, részben 14. életévét be nem töltött személy ellen bűnszervezetben elkövetett emberölés bűntettében". Emellett kétrendbeli fegyveres, csoportos rablásban, lőfegyverrel és haditechnikai eszközökkel való visszaélésben találták őket bűnösnek. A gyilkosságok ügyében a Budapest Környéki Törvényszék 2013. augusztus 6-án tényleges életfogytiglanra ítélte Kiss Árpádot, Kiss Istvánt és Pető Zsoltot. Csontos István 13 év fegyházat kapott.

2015. május 8-án, a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta ugyan a tényleges életfogytiglani ítéleteket, de egy jogi részletkérdés miatt azok nem emelkedek jogerőre. Csontos esetében  a 13 év fegyházbüntetése jogerős lett, ami ellen az elítélt már nem is fellebbezhetett. A három ténylegesen életfogytiglanra ítélt vádlott esetében  2016 januárjában folytatódik a harmadfokú eljárás.

Az ügy részleteivel rengeteg cikk, írás, elemzés foglakozik. Megjelentek a szokásos összeesküvés-elméletek is. Fekete pólós híveik, a tárgyalásokon tüntetőleg kimutatták azt, hogy hősöknek, bátor harcosoknak tekintik az elkövetőket, akik hátulról lelőttek egy 5 éves kisfiút, majd elmenekültek a helyszínről. A különböző paramilitáris alakulatok azóta is vígan folytathatják a tevékenységüket. Megfélemlítik a cigányokat, a menekülteket, a civil szervezeteket. Mindenkit, akivel nem értenek egyet, vagy aki kritizálja a zavaros és veszélyes nézeteiket.

A lakosság körében mégsem tört ki emiatt semmiféle pánik, pedig a mi honfitársainkat mészárolták le. Kegyetlenül, hidegvérrel és szánalom nélkül. Az áldozatoknak esélyt sem adtak a menekülésre. A TEK legutóbbi 2015. 11. 24-i akciója nem volt teljesen alaptalan. A "történelem iránt hobbiszinten érdeklődő" fiataloknál robbanószereket, páncéltörő gránátot, repeszgránátot, tojásgránátot, lőszereket találtak. A TEK által említett "zavaros nézetük" nem azt valószínűsíti, hogy szélsőséges maoista fiatalokról lenne szó. 

A radikális szélsőjobboldali csoportok, a Betyársereg, a 64 Vármegye Mozgalom, a Farkasok Egysége, a főnix-szerű n+1 Gárda,  teljesen szabadon folytathat katonai gyakorlatokat, kiképzéseket, felvonulásokat, demonstrációkat. Mi van akkor, ha nem a TEK csinált bolondot magából, hanem az ügyészség? Akkor elég nagy baj van, mivel ezt a veszélyt feltételezhetően nem veszik komolyan . Ha tényleg régi  fegyverekkel és lőszerekkel szaladgáltak a kis tudósok, akkor az ügyet nem lehet félvállról venni. Nem vasútmodellezőkre csaptak le.

A radikális szélsőjobboldali eszméknek magyar állampolgárok estek áldozatul a származásuk miatt, köztük egy 5éves kisfiú. Tömeges tiltakozás mégsem söpört végig az országon és nem követelték ezeknek a radikális, fanatikus szervezeteknek az azonnali betiltását. A magyar társadalom ezeken a terrorcselekményken minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül túltette magát. Senki nem szólt "neki" arról, hogy ez most az.

A békés és törvénytisztelő polgárok, engedelmesen, mindenért a liberálisokat, a baloldaliakat, a menekülteket, Nyugat-Európát és az Egyesült Államokat teszik felelőssé. A nagy honvédő Csizmadia László egyszer sem emelte fel érces hangját az országban szabadon terjeszthető, másokat megfélemlítő, terrorizáló eszmék ellen. Szélsőségesen liberális hordák nem szaladgálnak hatástalanított fegyverekkel, komplett menetfelszerelésben az országban. Szervezett homoszexuális csapatok soha nem támadtak még rá a Kárpátia zenekar védtelen közönségére, és nem alázták meg őket.

A "szélsőjobboldali munkásőrségeket" simán be lehetne tiltani. Ez csupán szándék kérdése. A 2008-as terroresemények óta ez nem történt meg. Sem az "elmúlt nyolc évben", sem azóta.

"2015. november 26-án, ismeretlen merénylők a Városligeti tónál agyonlőtték Csorba Róbertet, majd az 5 éves kisfiát. A három elkövető ezután sörétes puskával, illetve célzott lövéssel megölte a közeli padon üldögélő Balogh Máriát, és súlyosan megsebesítették a 13 éves kislányát. A terroristák megölték az ott beszélgető Nagy Józsefet és sógornőjét Illés Évát. Célzott lövéssel végeztek az 54 éves Kóka Jenővel. A tettesek ezután egy terepjáróval elmenekültek a helyszínről. A közelben tartózkodó járókelők nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal figyelték az eseményeket."

***

Harcászati képzés a fiatal generációnak – bemutatkozik a Farkasok egysége

Néhányan Barcsa-Turner Gábor vezetésével a 60 km-es Kitörés-túra végén

Egy példamutató közösség, amelyben a jövő nemzedék igazi harcossá érhet, nemcsak fizikai értelemben. A Farkasok egysége egy ütős videóval lépett elő a félhomályból.

A Betyársereg mindig is támogatni fogja az olyan kezdeményezéseket, amelyek a nemzet egészséges önvédelmi ösztönének felélesztésén dolgoznak. Ilyen lehet a Farkasok egység munkája is, ahol a modern harcászatot tanulhatják meg a jelentkezők, miközben egészséges szellemi alapokat is biztosítanak a tagoknak. Mint, ahogy vezetőjük mondja: itt nem katonákat képeznek, hanem harcosokat! Gondolkodó hazafiakat, akik később ezt a tudást felhasználva védhetik meg közösségeiket. A Farkasok egy folyamatosan fejlődő közösség, amelyet most egy videóból és az Alfahír.hu-n, az egység vezetőjével, Barcsa-Turner Gáborral készült interjúból is jobban megismerhetünk.

- Eddig miért nem lehetett hallani a Farkasokról? Miért csak most álltatok elő egy ilyen videóval?

 – Nem szeretem a hangzatos jelszavakkal, nagy csinnadrattával bejelentett terveket, amikből aztán nem lesz semmi. Én az ellenkező eljárást választottam: létrehoztunk valamit, hagytuk kiforrni és érni, folyamatosan kerestük a formáját, és több évig belső építkezést folytattunk. 2011 nyarától létezik a Farkasok, de csak most állunk a nyilvánosság elé, mert úgy érzem, hogy megvan a keret, amit fel lehet tölteni. Van egy kemény mag. Szerintem egyedülállót alkottunk itt Magyarországon, a nyugati világban azzal, hogy valós szellemiséget vittünk bele a modern harcászatba. Ősi tartalommal töltöttük meg ezt az alapjában véve modern formát. Mi nem az emberalattit célozzuk meg, mint a mai tömeghadseregek. Mi nem alázzuk meg a hozzánk érkezőket értelmetlen és sokszor erkölcstelen, gusztustalan dolgokkal, legfeljebb az egóját építjük le célzottan. Azonban ennél is fontosabb, hogy számunkra ez egy életrítus. A szellemi utunk része. Alapos önismereti kurzus, amitől nemesedünk, amitől jobbá válunk, hiszen folyamatosan magunkat kell legyőzni. A test sokszor feladná, a lélek gyötrődik, de a szellem visz minket előre. Tudatosan keressük azokat a határhelyzeteket, amik edzenek minket. Láttam sok kigyúrt, magát harcosnak tartót megtörni, feladni, de láttam normális testalkatúakat emberfeletti teljesítményeket nyújtani. Örök érvényű, kissé elcsépelt is, de igaz, hogy minden fejben dől el. Először fejben kell elejteni a tigrist.

Folytatás...