A Pinkerton Marcipán Ügynökség (PMÜ) mögött valójában a Titkos Cáfolási és Dezinformációs Ügynökség (TCDÜ) állt. A PM Ügynökséget azért alapították, hogy működésével a mindefelé keringő, irányítatlan információkat gondosan begyűjtsék, ezeket megfelelően átalakítsák, majd ezek után tetszés szerint visszajuttassák a célcsoportoknak, valamint csemegemarcipánból készült, természetes színezékkel festett figurákat, virágokat, tortadíszeket készítsenek és forgalmazzanak, amelyek kiválóan alkalmasak tortadíszítésre, ajándékozásra és rendkívül finomak.

A Pinkerton Marcipán ügynökei a kedvelt édesség terjesztésének ürügyén az egész ország területén szabadon mozoghattak és tevékenykedhettek. Marcipánból készült termékeikkel ráadásul egész tisztességes hasznot is termeltek, amit hatékonyan el is költöttek.

A PM (azaz a TCDÜ) élén Allan J. Pinkerton állt, akinek valódi a nevét senki sem ismerte és temészetesen nem volt azonos az 1884-ben, nyelvének szerencsétlen elharapása következtében elhunyt, skót származású Allan J. Pinkertonnal.

A Pinkerton ügynökök magas szintű, titkos kiképzésben részesültek. Pszichológiát, kriminalisztikát, játékelméletet, kommunikációt, közelharcot, ördögi ravaszságot tanultak, ezenkívül felsőfokú cukrász képesítést is szereztek. Mesterei voltak a marketingnek és a direkt meggyőzésnek. Sikeres vizsgájuk letétele után a Pinkerton marcipán-ügynökök szigorú titoktartási fogadalmat és esküt tettek. Ezek után megkapták az ezüst színű Pinkerton jelvényt melyen arany színű betűkkel az alábbi felirat volt olvasható: „Az igényes cukrász feladata, hogy a békebeli ízek a modern köntösben is megmaradjanak, emiatt aztán mi sohasem alszunk.”

Allan J. Pinkerton, titkos tevékenységének köszönhetően hatalmas befolyásra tett szert. Ennek ellenére még a magas rangú, befolyásos politikusok közül is csak azok ismerték személyesen, akik maguk is Pinkerton alkalmazottak, azaz a beosztottai voltak. Mások csak a Pinkerton Marcipán révén kerültek vele kulináris kapcsolatba.

Az Pinkerton Marcipán Ügynökség rengeteg kormányzati tévedést, hibát, kétes cselekedet tussolt el, illetve alakított át kiemelkedő tevékenységgé. Amikor Rozmár Armand kabinetminiszter jövedelmező igatlanügynöki tevékenységét egyre többen kezdék el firtatni és azzal vádolták meg, hogy panamai kalandozásai során több kétes elemmel is kapcsolatban állt, az Ügynökség azonnal munkához látott. Részletes nyilvántartást készítettek, melyben cáfolhatatlanul bebizonyították azt, hogy kivel nem találkozott Rozmár miniszter és a mindenki által letagadott fő tanácsadója, Pagony Kálmán, a rejtélyes földönkívüli.

Olyan fényképeket gyűjtöttek össze a célszemélyekről, melyeken jól kivehetően és egyértelműen látszott, hogy azokon sem Rozmár sem Pagony, illetve annak ismeretlen eredetű nagynénje nem volt látható. Tanúkat kerestek, akik azt állították, hogy ők találkoztak azzal a kétes hírű illetővel, akivel a kabinetminiszter nem. Az Ügynökség hiteles jegyzőkönyvbe vette azt, hogy Rozmár Armand nem is volt ott, csak azok, akiket Pinkerton politikai szempontból célszerűnek tartott megvádolni ezzel.

Az ügynökség alkalmazottai eleinte kissé túlzásba is vitték Rozmár kabinetminiszter tisztázását. Egy 532 oldalas dokumentumban azt bizonygatták, hogy a kabinetminiszter nem vett részt a Little Bighorn-i csatában és nem ismerte sem George Armstrong Custer vezérőrnagyot, sem Tatanka Ijotake-t (Ülő Bika) a hunkpapa sziúk törzsfőnökét, valmint soha nem volt tagja William Frederick Cody (Buffalo Bill) cirkuszi társulatának.

A Pinkerton Ügynökség a kiemelkedő jelentőségű szabadítási akció során feltárta a J. F. Kennedy ellen elkövetett merénylet eddig ismeretlen részleteit és elterjesztették, hogy minedezek mögött egy titkos háttérhatalom, a Kentucky Fried Chicken és annak nagyhatalmú vezetője, Harland David Sanders állt.

Allan J. Pinkerton egy idő után kénytelen volt közbeavatkozni, mivel az ügynökök elkezdték összeállítani az 1812-es borogyinói ütközet résztvevőinek név szerinti, részletes listáját, ABC sorrendben. Ekkor szigorú utasítást adott arra, hogy csakis Rozmár miniszter földi jelenlétének időszakára és elsősorban az ország bűnözőire, csalóira illetve termék-ügynökeire koncentráljanak és ne például Cristoforo Colombo közvetlen munkatársaira.

Az időszak így nagyából 16.000 napra szűkült le. Ez 44 évnek felelt meg. Pinkerton minden egyes évre 10 marcipán-ügynököt állított rá. A célirányos módszer alkalmazásával a munka jelentősen felgyorsult. A 440 ügynök rövid idő alatt áttfésülte a vizsgálandó évek bűnözési statisztikáit, rendőrségi nyilvántartásait és bűnügyi híreit.

A Pinkerton Marcipán Ügynökség eltávolította a kellemetlenek vélt információkat, így az is kiderült, hogy Rozmár minisztert soha nem avatták sem kisdobossá, sem úttörővé és annak idején lelkes cserkészvezetőként meglátogatta Lord Robert Baden-Powell sírját. 1982-ben a rendszer elleni tiltakozásaként nem volt hajlandó megnézni Leonyid Iljics Brezsnyev temetését a tévében, helyette tüntetőleg krumplit pucolt a konyhában.

Élete során soha nem találkozott sem bűnözőkkel, sem Pagony Kálmán rejtélyes eredetű nagynéjével, akit ráadásul még maga Pagony sem ismert személyesen. Az ügynökség ezzel szemben alapos és mindenre kiterjedő munkával kiderítette azt, hogy a rengeteg arcátlan és becstelen rágalmazó pedig igen.

Pinkertonék azt is kinyomozták, hogy a jövőben Rozmár miniszternek kivel és mikor lesznek majd halaszthatatlan hivatalos elfoglaltságai, melyik tekintélyes külföldi lapoknak fog - kiemelten fontos nemzeti érdekből - személyesen interjút adni és miért nem olyan mérhetetlenül gazdag, mint amilyennek látszik. Ezeken kívül bőségesen ellátták Rozmár minisztert reprezentációs célokra alkalmas, kiváló minőségű, Pinkerton-féle marcipán állatfigurákkal.

Lübeck városának hóhéra, Meister Rudolf Ziesel mesterségének messze földön híres művelője volt. Még maga a szakma is elismerte istenáldotta tehetségét és szorgalmát. Mindig rendkívül precíz és megbízható munkát végzett. Zieselrt olyan ítéletvégrehajtónak ismerték, aki a legkisebb részletekre is ügyelt. Feladatát diszkréten teljestítette és kínosan betartotta az előírt formalitásokat. A vérpadon nem tűrt meg semmiféle hanyagságot, fegyelmezetlenséget. A rendes, tisztességes viselkedést természetesen az elítélt bűnösöktől is elvárta. Ebben az esetben ők maguk is mindenben számíthattak Ziesel mester segítségére és jóindulatára.

Lübeck nagyrabecsült hóhérja szabadidejében szívesen kísérletezgetett. Meister Zieselt elsősorban a fojtásos technológiák fejlesztése érdekelte. Az ő ajánlásával forgalmazott kötelek más Hanza-városokban is nagyon népszerűek voltak.

Váratlan halálát a szakmai kíváncsisága okozta. A tökléletesített Ziesel-féle fojtókötést - szabadalmi lajstromszáma D03D 49/40 - szerencsétlenségére először saját magán próbálta ki. Segédje, Hans Morgendämmerung az adott jelzésre természetesen időben levágta a kötélről a mesterét, de a tökéletesített csomó túlságosan jól bevált. A hurok precízen megszorult és úgy is maradt.

Morgendämmerung amennyire tudta, kényelembe helyezte fuldokló mesterét, de mire sikerült neki Meister Ziesel csodálatos találmányát semlegesítenie, sajnos már késő volt. A feljegyzések szerint Meister Rudolf Ziesel volt az első ember, aki egy támlás széken üldögélve fejezte be az akasztását. Egy hóhér nem is képzelhetett el szebb halált magának.

A magisztrátus ennek ellenére vígasztalhatatlan volt a várost ért hatalmas veszteség miatt. Ziesel mesterien kivitelezett kivégzései még a távoli országokból is Lübeckbe vonzották az érdeklődőket, amiből a település tisztes haszonra tett szert. Ziesel munkássága jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Lübeck a Hanza-szövetség legmeghatározóbb tagjává vált.

Az elöljárók úgy vélték, a lelkiismeretes, de gyakorlatlan Morgendämmerung kivégzéseit még maguk a lübecki polgárok sem fogják megtisztelni a jelenlétükkel. Mindenképpen szükségük volt tehát egy tehetséges, gyakorlott mesteremberre.

Rengeteg jelentkezőt meghallgattak, átnézték az ajánlásaikat. Olyanokis akadtak közöttük, akik még ingyenes szakmai bemutatókat is tartottak a városi elöljáróság számára. Temékmintáik azonban nem győzték meg a magisztrátust. Meister Rudolf Ziesel széleskörű ismereteivel és könnyedségével egyik jelölt sem rendelkezett.

Végül 1332-ben, egy szép nyári napon megérkezett Lübeckbe Heinrich Mittelgebirger, aki már több Hanza városban, így Hamburgban, Münsterben, és Dortmundban is bebizonyította a tehetségét. Amikor értesült arról, hogy Lübeckben megüresedett az városi hóhér tisztsége, münsteri szerződésének lejárta után azonnal elindult a szerencsétlenül járt városba. A megadott időben, pontosan meg is jelent a magisztrátus előtt.

Hermann Morneweg polgármester szívélyesen üdvözölte, mivel hírből már jól ismerte Mittelgebirger tevékenységét.

- Jöjjön csak be, Meister Mittelgebirger! Jöjjön! Bátran! Ne legyen már olyan félénk! - invitálta a polgármester a reménybeli hóhért.

- Hálás szívvel üdvözlöm a mélyen tisztelt magisztrátust. - köszöntte őket a hóhér. - Elnézést kérek, de valóban kissé bátortalan vagyok. Egyesek szerint túlságosan érzelgős, szentimentális és szelíd. Amolyan galamblelkű. Nem tehetek róla, ilyen a természetem. Ennyi idős koromban azonban már nem nagyon tudok változtatni ezen. Azt azonban mindenképpen el kell hinniük rólam nagytiszteletű méltóságaim, hogy teljesen a szakmának szenteltem az életemet. Kitanultam a mesterség minden csínját és bínját. Több városban is dolgoztam már. Nem dicsekvésből mondom, de mindenki örömére és legnagyobb megelégedésére.

- Ez renkdívül bíztató Mittelgebirger. Szóval úgy érzi, megfelel a magas szakmai elvárásainknak? - kérdezte szigorúan Morneweg.

- Tökéletesen, uraim, tökéletesen. - felete erre határozottan Mittelgebirger. Arcvonásai megkeményedtek. Hóhérként elmúlt a kezdeti félszegsége.

- Pontos, precíz munkát végzek. - folytatta. - Soha, sehol nem volt panasz a tevékenységemre. Még a vérpad tisztaságára is mindig kínosan ügyelek. Nem szeretem ha a kiontott vér, illetve zsigerek bemocskolódnak. Minden kivégzésnek megvan a maga esztétikája. Ha már ügyesen kibelezünk valakit, azt tegyük látványosan, de kellő tisztelettel és alázattal. Ezt várja el az elöljáróság, ezt várják el a tisztelt érdeklődők és még maguk az elítéltek is. Jelenetős nap ez az életükben, mivel az utolsó. Soha nem tévesztek. Ha valamibe belekezdek, azt be is fejezem. Félmunkát, selejtet soha nem adtam ki a kezeim közül.

- Ez dicséretes. Nagyon dicséretes. - állapította meg Johann Bardewik takácsmester.

- Nos, hozott is nekünk valami referenciát? - kérdezte a polgármester, miközben érdeklődve nézett Mittelgebirger teljesen átszellemült arcára.

- Igen, természetesen. Bocsánat, mindjárt elő is veszem. Egy pillanat. Itt is van. Méltóságodék gondosan megszemlélhetik.

Egy csinos, fémpántos ládikát vett elő. Kinyitotta és egy jókora levágott fejet emelt ki a hajánál fogva a vérvörös bársony bélésből.

- Hova tehetem? Nem szeretnék semmit sem összepiszkolni. - kérdezte udvariasan.

- Tegye csak nyugodtan ide az asztal közepére, hogy az elöljáróság is tüzetesen megvizsgálhassa. Köszönjük, Mittelgebirger. Ügyes munkának tűnik.

- Ez csak egy apróság, egy kis semmiség. Úgy is mondhatnám, egyszerű rutinmunka. Néhány napja készítettem külün megrendelésre. Nézzék csak meg nyugodtan! Úgy vélem a szerencsétlen bűnös elégedett mosolya önmagáért beszél.

- Tényleg gyönyörű mestermunka! Gratulálok, Meister Mittelgebirger! Nézze csak meg, Bardewik céhmester úr! Micsoda leheletfinom, de határozott, gyönyörűen kidolgozott felület!

- Valóban, polgármester úr, ez egy tökéletesen kivitelezett vágás. Még maga a megboldogult Meister Ziesel is büszke lenne rá. Mindig örülök, amikor egy ilyen gondosan kimunkált mesterművet láthatok. Ideadná, kérem. Csodálatos! Pontosan erre van szüksége a városnak. Egyszerűen lenyűgöző! Csak gratulálni tudok hozzá. Mivel készítette Mittelgebirger? Bárddal, vagy pallossal?

- Bocsássanak meg nekem méltóságodék, de én kizárólag pallost használok a fej törzstől való elválasztására. Vizsgálják csak meg figyelmesen ezt a vágást. A bárd csúnyán összeroncsolná a nyakat. Ezen itt, mutatom is, egy pillanat… Csak megfordítom. Ha megnézik a légző és nyelőcsövön nincs semmiféle deformáció. Egy határozott sújtás és meg is van! Haszálpontosan dolgozom. Esténként három darab jókora tököt aprítok fel, hogy ne jöjjek ki a gyakorlatból. Sajnos manapság egyre ritkábbak a nyilvános kivégzések. Örülök, hogy az önök városa még ilyen nagyra értékeli ezt a szép és nemes szokást. Nagyon sok jámbor, istenfélő embernek okoz ez gyönyörűséget, ráadásul a kispriccelő vér látványa erkölcsi tartást is ad a számukra. Még egy dolog, ha meg méltóztatnak engedni, hogy szóljak róla. Az öcsém perecárus. Más városokban általában kizárólagos jogot kaptunk arra, hogy a kivégzések ideje alatt csak mi árusíthassunk perecet. Ez egy kis mellékjövedelem, de ahogy az öcsém szokta mondani: “Egy rendes kivégzés mit sem ér perec nélkül!”

- Ez teljesen méltányos kérés. Majd belevesszük a szerződésébe. Városunk mindig megbecsülte és nagyra tartotta a művészetek minden formáját. Schotelmund pékmesterrel majd megbeszélik a részleteket.

- Hálásan köszönöm. Éreztem, hogy Lübeck városában értő és bölcs elöljárósággal fogok találkozni. - mosolyodott el Mittelgebirger megkönnyebbülten. A perecek árusítása miatt több helyen akadtak már vitái a pékmesterek céheivel, de Schotelmund egyáltalán nem tűnt ellenségesnek.

- Ez így van. Mindannyian kedveljük a kínzásokat, kivégzéseket, nyilvános megszégyenítéseket. Ez is azt mutatja, hogy tiszteletreméltó és békés polgárok vagyunk, akik számára a jó erkölcs és a jámborság mindennél fontosabb. Erről eszembe is jutott valami. Akasztásban is rendelkezik kellő gyakorlattal?

- Dicsekvés nélkül állíthatom, mestere vagyok az akasztásoknak is. Nincs esetleg itt a közelben egy elvetemült gonosztevő? Szívesen bemutatnám méltóságodéknak az említett műveletet. - ajánlotta fel a szolgálatait Meister Mittelgebirger.

- Sajnálom, de ilyesmire nem készültünk. De ne aggódjon, lesz rá módja, hogy a mesterségével elkápráztasson minket. - felelte a polgármester. Kigöngyölített egy előtte heverő pergamentekercset és áttanulmányozta.

- Egy pillanat, nézem is. Igen, meg is van. Holnap lesz két akasztás, kizsigereléssel, három lefejezés és egy felnégyelés. Utóbbi a városkapukra való gondos kiszögeléssel. Ehhez természetesen minden segítséget megkap a várostól.

- Pompás! Nagyon jól hangzik. Már alig várom. Az akasztásnál hány perc haldoklást parancsolnak méltóságodék?

- Olyan két-három perceset. Annyi ugye elég lesz polgármester úr?

- Minden bizonnyal, céhmester úr. Tökéletesen megfelel ennyi rúgkapálás. Mondja, kerékbetörést is vállal?

- Ó, hogyne! Sőt akár foghúzást is. Nem is lennék igazi hóhér, ha nem tudnám elvégezni a kerékbetörést. Az anatómiai ismereteimet a Bolognai Egyetemen szereztem. Ismerek mindent, amit csak egy emberben össze lehet törni. A kizsigerelést, az olajban sütést, az elevenen megfőzést, és csonkításokat is lelkiismeretesen elvégzem. Ezekhez használhatom majd a saját felszerelésemet?

- Igen. Ez magától értetődik. A város természetesen bérleti díjat fog fizetni az eszközök használatért.

- Méltóságodék nagyon nemeslelkűek. Nem is tudom mikor dolgoztam ilyen kellemes és barátságos körülmények között. Hat kivégzés egy napon. - felelte boldogan Mittelgebirger. - Egy becsületes hóhér ennél többet igazán nem is kívánhat magának. Kissé el is érzékenyültem. Remélem megbocsátják nekem ezt a gyengeséget.

- Nem tesz semmit. Ejnye már, egy pillanat. Most vettem csak észre! Holnap lesz még két máglyán való elevenen megégetés is. - jegyezte meg Hermann Morneweg. - A boszorkányokat a hatás kedvéért szerint mindig a végére hagyjuk. Ők jelentik a fő attrakciót. Halálsikoly, jajgatás... De mineki is beszélek... Pontosan tudja, hogy mivel jár az ilyesmi.

- Természetesen. Ez pompás! Szólnom kell az öcsémnek, hogy dupla adag perecet rendeljen.

Schotelmund pékmester boldogan és elégedetten elmosolyodott.

- Igazán meg vagyok hatódva. - közölte Mittelgebirger. - Nem számítottam ilyen nemes és haladó gondolkodású elöljáróságra. Azt még tisztelettel megkérdezhetném, hogy miként működik Lübeck városában a kivégzési ütemterv?

- Ó, igen. Vasárnaponként, a szentmise után rendezzük a nyilvános kivégzéseket. A polgárok nagy része ilyenkor nem dolgozik, így nyugodtan szórakozhatnak és kedvükre bámészkodhatnak.

- Bizony, ez nagyon fontos. Ügyelni kell a részletekre! Gondolom a város főtérén lesz a rendezvény. Mikor idefele jöttem alaposan megnéztem magamnak. Rendkívül gondosan és jól megválasztott helyszín. Lübeck főterét még az isten is vesztőhelynek teremtette. Rengeteg ember elfér rajta, kiváló a tájolása és pompás az akusztikája. Ott még egy utolsó, halk halálhörgés is messzire elhallatszik.

- Úgy látom uraim, Meister Mittelgebirger valóban nagyon ért a mesterségéhez. Örülünk, hogy ilyen derék hóhéra lesz a Lübeck tisztes városának. Ez nagyon jó hatással lesz a város erkölcsére, kereskedelmére és a fogadók forgalmára is. Mondja meg az öccsének, hogy emléktárgyként kis akasztófákat, koporsókat is nyugodtan árulhat. - jelentette ki kegyesen és megkönnyebbülten a polgármester. Mittelgebirger megjelenésével nagy kő esett le a szívéről.

- Méltóságodék nagylelkűsége határtalan. - felelte Lübeck városának reménybeli ítéletvégrehajtója. - Akkor vehetem ezt úgy, hogy engem ért a megtiszteltetés?

- Természetesen. Egy ügyes hóhér nagyon ritka kincs manapság. Reméljük a tevékenysége hozzájárul városunk tekintélyének növekedéséhez.

Mittelgebirger nem okozott csalódást a magisztrátusnak és a polgárok is nagyon elégedettek voltak a tevékenységével. A keze alatt egy idő után Hans Morgendämmerung is kiváló hóhérrá vált.

Dr. Jelasics József, az eredeti tőkefelhalmozásokért felelős államtitkár elégedetten és boldogan üldögélt aprócska, mindössze 86 négyzetméteres irodájában. Az iroda kicsi volt ugyan, de igényesen berendezett és – különösen napsütéses időben – nagyon jól állt az államtitkár úrnak. Jelenleg a verőfény szinte tombolt Dr. Jelasics körül. Pompás napnak nézett elébe, mint már évek óta minden egyes nap.

Kinevezése után voltak ugyan némi kételyei, hogy sokan rájönnek majd az eredeti tőkefelhalmozás mibenlétére és tiltakozni meg lázadozni fognak ellene, amivel megkeseríthetik az említett pompás napjait. Ez azonban szerencsére nem történt meg. Az eredeti tőkefelhalmozás, magukon az eredetei tőkefelhalmozókon kívül nem nagyon érdekelt senkit. Ők pedig csak akkor tiltakoztak, ha valamit nem kaptak meg időben. Ezen igazán könnyen lehetett segíteni. A Nemzeti Osztogatási Minisztériumban a munka gördülékenyen és megfelelő ütemben haladt. Ez egy kicsit aggasztotta is az államtitkárt, mivel úgy látta, hogy az ország eredeti tőke készletei lassan kimerülőben vannak és így egy idő után munka nélkül fog maradni.

Aggodalmát Szidónia kisasszony, a tökéletes anatómiai felépítésű titkárnő zavarta meg, aki szintén nagyon jól állt az államtitkár úrnak. Dr. Jelasics az esztétika minden megnyilvánulási formáját kedvelte, Szidónia kisasszony pedig tökéletesen megnyilvánult ebből a szempontból.

– Jó reggelt, Szepi bácsi! – köszöntötte az államtitkárt, mivel a titkárnő Dr. Jelasics egy távoli unokahúga volt, és az idők során nagyon megkedvelték egymást. Egy csésze gőzölgő kávét tett a távoli nagybátyja elé, aki ennek láttán boldogan elmosolyodott.

– Köszönöm, Szidike drága! Ez pompás!

– Nagyon szívesen. Valami Polacsek keresi a Szepi bácsit. Azt mondja unokatestvér és miniszteri biztos. Még teljesen friss.

– Látom. Nagyon szépen gőzölög. – válaszolta Dr. Jelasics.

– Nem, nem a kávé. Ez a Polacsek nevű illető. Azt mondja most nevezték ki. Ezért is jött. Szeretne bemutatkozni.

– Értem. Akkor hívja be, kérem. Elbeszélgetek vele. Mindig nagy örömmel tölt el egy új miniszteri biztos felbukkanása.

Szidónia esztétikusan távozott. Ezután halk kopogás hallatszott, ami egy idő után diszkrét kaparászsába váltott át. Az ajtóban megjelent Polacsek, akiről első ránézésre az tűnt fel az államtitkárnak, hogy nagyon nehéz lesz megjegyeznie az arcát. Markánsnak semmiképpen sem lehetett nevezni azt, amit e célból magán viselt. Az új miniszteri biztos zavartan elmosolyodott, ami végképp jellegtelenné tette a kinézetét.

– Szervusz, államtitkár úr. Én volnék az új miniszteri biztos, nevezett Polacsek Ernő. Az egyik unokatestvéred, szolgálatodra.

– Nagyon örülök, Ernő kuzin. Régen találkoztunk már. Egészen megváltoztál. – üdvözölte barátságosan Dr. Jelasics, miközben fürdött a napfényben.

– Minden bizonnyal, államtitkár úr, ugyanis még az életben nem láttuk egymást. Így a változás tényleg rendkívül drasztikus lehet. Tudod, amolyan távoli, de meghitt unokatestvérségről van szó.

– Értem. – mondta az elégedett államtitkár. – Mindenesetre őszintén gratulálok a kinevezésedhez. Megérdemelted. Megfelelő embert a megfelelő helyre. Mindig is ezt szoktam mondani.

– Igen, úgy látom, ez tényleg elég jó helynek tűnik. Pont az állás miatt vagyok is itt. A Közlönyben úgy jelentem meg, hogy Polacsak Balduin, miniszteri biztos. Úgy vélem ez a Balduin név egy kicsit távol áll az Ernőtől.

– Rendkívül érdekes. Valóban ez van itt. – nézegette a Közlönyt az államtitkár. – Mondd csak, nagy probléma lenne számodra ez a Balduin név?

– Tulajdonképpen nem. Majd megnézem mikor lesz a névnapom. Azt szeretném még megkérdezni tisztelettel, hogy valójában mi lesz a dolgom?

– Természetesen. Rend a lelke mindennek! Mindjárt mondom is. Tulajdonképpen milyen biztosnak neveztünk is ki téged, Balduin? - kérdezte Dr. Jellasics miközben méltóságteljesen megvakarta a fejét.

– Fogalmam sincs. – válaszolta a miniszteri biztos. – Erre vonatkozóan nem találtam semmiféle használható utalást. Nekem amúgy ezzel nincs is semmi problémám, csak gondoltam még időben szólok.

– Jól tetted, miniszteri biztos úr. Ez bizony valahogy lemaradt. Mi is a foglakozásod?

– Zongora-készítő és javító vagyok. Bátorkodtam is egy címet összeállítani magamnak, ha ez nektek is megfelel. „Polacsek Ernő, illetve akkor most már Balduin, a nemzeti zongorák hangolásáért, valamint szakszerű karbantartásáért felelős miniszteri biztos, aki jutányos áron forgalmaz eredeti, csehszlovák gyártmányú Ortofon márkájú zongorahúrokat és kérésre házhoz is megy”. Úgy hiszem, ez megfelelő lenne. Rengeteg békebeli zongorahúrom van. Csehszlovákia ugyan már felbomlott, de a húrok megmaradtak.

– Ez jónak tűnik, Balduin. Utána kell azonban néznem, hogy van-e már zongorahangolásért felelős miniszteri biztosunk. Rendkívül kínos lenne a konkurencia.

Dr. Jelasics államtitkár behívatta Szidónia kisasszonyt, az ergonomikus titkárnőt.

– Szidike drága, kérdezze meg kérem a Miniszterelnökséget, hogy van-e már zongorahangolónk. Mármint miniszteri biztosként.

A titkárnő elvonult és felhívta a Miniszterelnökség titkárságát. Kisvártatva visszatért és közölte:

– Olyan, hogy nemzeti zongorahangolónk még nincs. A Miniszterelnökség azonban azt szeretné, ha a csembalók, harmóniumok, cimbalmok és gitárok hangolásáért is Polacsek miniszteri biztos úr lenne a felelős. Egyúttal minden jót kívántak neki, valamint gratuláltak a miniszteri biztos úr új keresztnevéhez.

– Ez megnyugtató. Megoldható így, Balduin? – kérdezte Dr. Jelasics államtitkár úr méltóságteljesen Polacsek miniszteri biztos urat.

– Természetesen. Többféle első osztályú, Ernie Ball Earthwood gitárhúrjaim vannak és nagyon jó áron tudom szállítani őket. Nem lesz gond a nemzeti gitárhangolással sem.

– Pompás, Balduin miniszteri biztos úr. Akkor mindjárt javasolnám is a „Polacsek Balduin, a nemzeti zongorák, csembalók, harmóniumok, cimbalmok és gitárok hangolásáért, valamint szakszerű karbantartásáért felelős miniszteri biztos, aki jutányos áron forgalmaz eredeti, csehszlovák gyártmányú Ortofon márkájú zongorahúrokat, és kérésre házhoz is megy” elnevezést.

– Köszönöm államtitkár úr, ez tényleg nagyon jól hangzik, de egy kicsit pontosítanám. „Polacsek Balduin, a nemzeti zongorák, csembalók, harmóniumok, cimbalmok és gitárok hangolásáért, valamint szakszerű karbantartásáért felelős miniszteri biztos, aki jutányos áron forgalmaz eredeti, csehszlovák gyártmányú Ortofon márkájú zongorahúrokat, valamint első osztályú, Ernie Ball Earthwood gitárhúrokat, és kérésre házhoz is megy”. Ebben tényleg benne van minden, ami nemzetileg fontos.

– Tökéletes! – felelte elégedetten az államtitkár miközben méltóságteljesen kezet fogott Polacsek Balduinnal, a nemzeti zongorák, csembalók, harmóniumok, cimbalmok és gitárok hangolásáért, valamint szakszerű karbantartásáért felelős miniszteri biztossal, aki jutányos áron forgalmaz eredeti, csehszlovák gyártmányú Ortofon márkájú zongorahúrokat, valamint első osztályú, Ernie Ball Earthwood gitárhúrokat, és kérésre házhoz is megy.

A nap besütött az ablakon és glóriát vont Dr. Jelasics államtitkár és Polacsek miniszteri biztos köré.

Kedves tömbtársak!

Nagy bajba kerültek a liberalista-baloldalista reakciósok. Olyanok lettek most, mint régen a klerikálfasiszták voltak, azaz nagyon elvetemültek. Rémülten vissza is húzódtak a sötét vackaikba ijedtükben, amikor megtudták micsoda fényes győzelmet arattunk az osztrákokon. Jól is tették! Defetistáknak nem terem itt semmiféle babér! Nem kérünk a kishitűekből!

Ausztria jogosan szomorkodhat. Lemostuk a gyalázatosakat! Oda lett nekik az egész világosi fegyverletétel. Most fejeztük be végérvényesen a Habsburg-ház trónfosztását. Hiába állt Soros György az osztrák labdarúgó válogatott mögött, nem tudtak azok mit kezdeni vele.

Kettő gólt is berúgtunk a hálójukba úgy, hogy ők meg egyet sem tudtak belőle nekünk visszaadni.

Most végre kiderült, hogy a hazai reakciósok teljesen feleslegesen áskálódtak évek óta. Csúfos kudarcot vallottak. A két gólt bizony nem tudták megakadályozni. Pedig micsoda jajveszékelést meg óbégatást csaptak a liberalisták a sok szép stadion láttán. Most azonban jól megkapták a magukét a hitetlen fanyalgók. Bizony hiába próbálják meg takargatni a bűneiket. Eljátszották a becsületüket. Nem érdemelnek semmiféle kíméletet csak még több fedett sportlétesítményt a nyakukba. Nézegessék csak azokat bánatosan kívülről.

Jómagam annyira megörültem a szép győzelemnek, hogy csak délelőtt tudtak teljesen magamhoz téríteni. Sokan már azt hitték, hogy örömömben meg is boldogultam, de szerencsére csak átmeneti rosszullétet kaptam a sok szódavíztől ami a kevés fröccsben volt.

Most már senki és semmi sem állhat a felcsúti kisvasút útjába. Megépül az bizony egészen Bécsig. Azzal fogunk méltóságteljesen végiggördülni a Ringen, ők meg csak bámulhatnak minket az aprócska Parlamentjük ablakából. Nem kerülhetik el a szemrehányó tekintetünket!

Christian Kern kancellár bizony egy életre megtanulta, hogy nem érdemes a magyar kancellárral, illetve most még miniszterelnökkel ujjat húznia. Még hogy „Gut gegen Böse”. Böse ám az, aki mondja! Örüljenek neki, hogy nem rohantuk le mérgünkben azonnal egész Burgenlandot.

Ez győzelem kizárólag az önfeláldozó és öntudatos magyar miniszterelnöknek köszönhető, senki másnak. Ki költött volna ilyen temérdek pénzt nemzetünk szent sportjára? Gyurcsány Ferenc bezzeg teleszórta volna az egész országot baseball pályákkal, hogy az amerikai imperialisták kedvébe járjon. Ilyen sportot pedig rendes, magyar dolgozó meg sem néz.

Most végre meg is lett a becsületes, kitartó korrupció eredménye. Kik építették volna fel a stadionokat, ha nem a megbízható, magyar oligarchák. Ne Brüsszel döntsön Orbán Viktor helyett. Ha Magyarországra merészkednek, tudomásul kell venniük, hogy nekik is be kell tartaniuk a törvényeinket, azaz szót kell fogadniuk Orbán Viktornak. Amit ő mond, azt bizony tiszteletben kell tartaniuk még a bürokratáknak is. Ez az a demokrácia, amit a számukra is mi vívtunk ki, de még csak meg sem köszönték nekünk. Nem is várunk tőlük hálát csak pénzt!

Ezután jönnek még csak a nagy gazdasági sikereink, amit az egész világ már most is irigyel tőlünk. Majd azoktól fogunk hitelt felvenni, akik azt meg is érdemlik. Ilyen például az Európai Beruházási Bank, mivel ott csupa derék ember dolgozik és nem haszonleső bankárok meg mindenféle karvalytőkések.

Úgy tűnik az idén a világbajnokság döntőjét előrehozták. Ami ezután következik, az már nem is érdekes. Akár abba is hagyhatnák az egészet.

A lányok ne öltözzenek be idétlen pom-pom lányoknak, a fiúk kezdejenek el focizni, de előtte még mars a borbélyhoz!

Buborékmagyar

„Azt szoktam mondani, hogy vannak hasmagyarok és vannak szívmagyarok. Bár ez nem jelenti azt, – és én remélem, hogy mi szívmagyarok vagyunk – hogy a szívmagyaroknak nincs pénztárcájuk. Mint ahogy az is igaz, hogy a hasmagyaroknak meg van szívük, csak utat kell oda találni.” (Balog: „miért gondoljuk, hogy egy országot csak a politika boldogíthat?”)

A Jóisten egy ideje minden bizonnyal nagy érdeklődéssel figyeli Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének világi ténykedését, de a vele kapcsolatos véleményét megtartja magának. A Teremtő ilyen jelentéktelen ügyekben nem szokott kinyilatkoztatásokat tenni. Ha azonban eljön a megboldogulás szomorú órája, szépen megtanácskozzák majd egymás között a lelkész úr viselt dolgait és annak várható következményeit.

Önmagában már az is rendkívül undok és fertelmes cselekedet, ha valaki G. Fodor Gábornak ad interjút, de ez még bocsánatos bűn, hiszen nem ütközik Isten tízparancsolatába.

Balog úr rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a szavak megfelelő használatának, illetve még ennél is nagyobbat egyesek nem használatának. A mélyszegénység, halálozási statisztika, stadion, korrupció, csupa máglyára való eretnek kifejezés, mivel csak arra valók, hogy fellázítsák velük a jámbor lelkeket, békétlenséget szítsanak, ami ma hivatalosan isten ellen való cselekedtetnek számít. Lelkes és szemérmes szóeltüntetési törekvései azonban csúfos kudarcba fulladtak, mivel egy stadionról már messziről jól látható, hogy az nem rehabilitációs központ, vidámpark, kutyamenhely vagy hajléktalanszálló.

A 888-as baráti évődésben nem sok szó esett az egészségügyről, az oktatásról, a szegénységről. Inkább a menekültkérdés magyaros megoldásáról, illetve annak felmagasztalásáról folyt a derűs beszélgetés. Teljesen lényegtelen volt az, amiről a miniszter oly elviselhetetlenül hosszan beszélt, sokkal fontosabb volt az, amiről oly kínosan hallgatott.

Az emberi erőforrások kizsigerelésének miniszteréről eddig is tudható volt, hogy szociális érzékenysége egy bankautomatáéval vetekszik, az azonban, hogy mindezek ellenére még abban reménykedik, hogy ő mások szemében valamiféle rendes embernek látszik, hatalmas optimizmusra vall. Hozzá tartozik az egészségügy és az oktatás, ami az ő irányítása alatt lassan működésképtelenné válik. A kórházak élére mostanában készülnek komisszárokat állítani, a KLIK-et pedig egy ügyes húzással Klebelsberg Központ néven rehabilitálják és hozzácsapnak 59 leányvállalatot.

Azok a magyarok, akik ennek ellenére elhiszik, hogy Balog miniszter nagyon jó munkát végez az emberi erőforrásokkal való gazdálkodás terén, azokat nyugodtan be lehet sorolni a teljesenhülyemagyarok kategóriájába.

Balog a kisujját sem mozdította meg az egészségügy helyzetének normalizálása érdekében. A tanárok elégedetlensége láthatóan egy cseppet sem izgatja, ehelyett vígan cseverészik a migrációs válságról és a kereszténység megmentéséről. Ez nagyjából olyan, mintha valaki egy égő házban megnézné, gondosan bezárta-e a bejárati ajtót, majd megkönnyebbülten keresztet vetne, hogy igen.

A miniszter kedvenc teóriája szerint vannak egyesek, akik amolyan szívmagyarok. Olyanok például, mint ő, Harrach Péter, Semjén Zsolt, Rétvári Bence, dr. Rubovszky és még sok más szerencsés flótás. Legfőbb jellemzőjük, hogy mind a szegénység szót, mind magukat a szegényeket messzire elkerülik, mivel rontják az általános jó közérzetüket és megzavarják a szívmagyarokat a boldogság kegyes élvezetében. Régebben az álszent kifejezést használták az ilyen emberekre, amíg ezt a szót el nem söpörték a sikeres magyar reformok.

Vannak, akik kifejezetten szeretnek enni, ők lennének talán a fent említett hasmagyarok. A kormány körül tevékenykedő emberek közül egyre többen kerülnek ebbe az egészségre ártalmas kategóriába. A miniszterelnök az évek során kimondottan szépen fejlett pocakmagyarrá vált, akinek a szívéhez Balog miniszternek közvetlen bejárása van. Neki már nem kell oda utat találnia.

Régebben az emberei erőforrás miniszter megemlítette még az úgynevezett zsebmagyarokat, akik szintén visszataszítónak találják szegénységet és igencsak áhítják az anyagi javakat. Szép példákat találhatunk ezekre a harácsolásban jártas szerzetekre Rogán Antal, Mészáros Lőrinc és Szíjjártó Péter személyében, bár ők pár zsebbel ma már nem sokra mennének. Sokkal jobban illik rájuk a bankszámla-magyar kifejezés, ami valójában azt jelenti, hogy irgalmatlanul gazdag emberekről van szó. Ők a semmiből jöttek és valahová a végtelenbe tartanak, ha időközben nem állítják meg őket.

Az aktuális miniszterelnök tipikus focimagyar, és minden átalakított közpénzből telhetőt meg is tesz a sportág felvirágoztatásáért. Hatalmas összegeket áldoz fel eme legszentebb nemzeti ügy érdekében. Teszi mindezt korlátlan anyagi erőforrások befektetésével és a maga dicsőségére. Valamikor majd talán az is kiderül, teljesen feleslegesen. Pazarlómagyarnak nevezik az ilyen embert azok, akik nem szeretnek csúnyán fogalmazni.

Balog a bizarr interjú során folyamatosan hantázott, miszerint félrebeszélt. Ez nem az ő hibája, mivel G. Fodor és valami Fűrész nevű másik szélhámos egyetlen normális kérdést sem tettek fel neki. Mindenféle magasröptű eszmékről beszélgettek, de arról, hogy nevezett Balog Zoltán tulajdonképpen mit is csinál miniszterként, arról nem sokat diskuráltak. A készséges riportalany a szóbeli memoárjában Bethlentől Gábortól eljutott egészen Bethlen Istvánig, de arra nem adott választ, hogy egy vidéki beteg miként juthat el az otthonából egy kórházig úgy, hogy jó eséllyel életben is maradjon.

Egy vidám anekdotából azt is megtudhattuk, hogy Balog miként kávézgatott Orbán Viktorral Rómában, ami nagyon tanulságos és mókás történet. Nem mindenkivel esik meg az ilyesmi. Arról azonban nem beszélt, hogy a baráti római kávézgatás is hozzájárult-e ahhoz, hogy a magyar kormány Balog készséges asszisztálásával, statisztikai módszerekkel tüntette el a szegényeket a láthatósági tartományból.

„Ha megnézzük a fideszes politikát, már csak a szélessége miatt is, ezt az egészet diktatórikus módszerekkel nem lehetne egyben tartani.” Kristálytiszta, logikus érvelés. A diktatúrák és az autokráciák általában megrettennek az előttük tornyosuló feladatoktól, a politika irgalmatlan szélességétől és ennek hatására szelíden szertefoszlanak.

Az emberi erőforrások miniszterét rendkívül sok minden foglakoztatja, az azonban, ami a dolga lenne, az nem.

„A magyar közösség jövője azon múlik, hogy képesek vagyunk-e a materiális világra vonatkozó kormányzati döntéseket (mert ezek pénzre, szabályozásra, stratégiára vonatkoznak) kultúrára fordítani, kulturális értékké tenni.” Ilyen szép mondatokkal nem sok mindent tud kezdeni az, aki éppen elveszti a munkáját, képtelen kifizetni a lakbérét, az egyik napról a másikra él vagy egy hosszú várólistát megpróbál valahogy túlélni. A materiális világra vonatkozó kormányzati döntések kultúrára fordítása nem sokat segít a nyavalyáin. Aki ilyesmivel próbálja győzködni, azt valószínűleg legszívesebben agyoncsapná, illetve felpofozná.

Az említett kulturális értékeket jelenleg ráadásul pont az Fekete György próbálja lemészárolni, aki nem nagyon törődik a magyar közösség jövőjével. Mivel láthatóan öröklétre rendezkedett be, a saját jövője sokkal jobban foglakoztatja.

A magyar kormány gyakran vádolja azzal a nyugati dekadens demokráciákat, hogy eltávolodtak a valóságtól. Balog Zoltán maratoni interjújából az derült ki, hogy ez a FIDESZ-KDNP elegy esetében fel sem merül. Ők egy teljes párhuzamos valóságot építettek ki maguknak, melyben láthatón boldogan és elégedetten élnek.

„Keresztény emberként én még azt is gondolom, hogy a nemzeti gondolkodásnak kell, hogy legyen egy keresztény korrektívuma.” Sokakat normális emberként valószínűleg nagyon megnyugtat annak a tudata, hogy ilyen szép korrektívumok mászkálnak az emberi erőforrások miniszterének fejében.

Bürgermeisterin der Kärntner Landeshauptstadt Klagenfurt am Wörthersee Maria-Luise Mathiaschitz-Tschabuschnig

Wolfgang Fleischerbeil a klagenfurti Treffpunkt HAAR ELITE szalon női fodrásza régóta magas szinten és felelősségteljesen végezte a hivatását. Gondosan és diszkréten bánt azokkal a heterogén fejekkel, amelyeket a tulajdonosai rábíztak. A kívánt frizurák elkészítésekor jó érzékkel improvizált és szelíd rábeszéléssel mindig sikerült optimális állapotot teremtenie az olykor szinte reménytelennek tűnő körülmények között is. Kuncsaftjai hálásak voltak kitartó erőfeszítéséért és nagyra értékelték szakértelmét és újító törekvéseit.

Fleischerbeilt azért is szerették, mivel remekül tudott hallgatni és ráadásul meg is értette az elmondottakat. Egyetlen mondatot sem hagyott elillanni a füle mellett. Mindent gondosan megjegyzett, elemzett és szintetizált. Ha kellett, azonnal reagált az elmondottakra. Figyelme egy pillanatra sem lankadt el. Idővel agyában tekintélyes mennyiségű információt sikerült felhalmoznia. Úgy ismerte Klagenfurt társadalmi, kapcsolati hálóit, mint a taxisofőrök a város térképét. Tisztában volt a rokonsági viszonyokkal, barátságokkal, tudta ki kit és miért utál. Ismerte a lakosság egészségi és pénzügyi állapotát, problémáit, vágyait, örömeit.

Természetesen Bürgermeisterin Maria-Luise Mathiaschitz-Tschabuschnig is vele készítette el a frizuráját. A polgármesternő azt azonban nem tudta, hogy nem csak ezt, hanem a politikai karrierjét és megválasztását is nagyrészt Herr Fleischerbeilnek köszönhette. Értékes tudása birtokában a fodrász jelentős befolyást tudott gyakorolni Klagenfurt mindennapi életére, ráadásul úgy, hogy ezt senki sem vette észre. Egy-két mesterien elejtett célzással, célirányos kérdésekkel, lényegtelennek tűnő megjegyzésekkel olyan virtuóz módon játszott a városon, mint egy hangszeren. Karintia fővárosának élete valójában Fleischerbeil mesteri kompozíciója volt, amelyen évek óta folyamatosan dolgozott. A szerző a tökéletes harmóniára törekedett.

A női fodrász ezzel a hatalmával soha nem élt vissza. Nem leigázni akarta a várost, hanem működtetni és lakosait boldoggá, elégedetté tenni. Konfliktusokat simított el, családi tragédiákat előzött meg, vigaszt nyújtott a bajban, minden erejével küzdött a korrupció és az erőszak ellen. Megfelelő embereket helyeztetett egy adott pozícióba. Aki azonban később méltatlannak bizonyult erre, azt két-három szelíd mondat segítségével gyorsan eltávolítatta. Közben azonban arra is gondosan ügyelt, hogy az illető ezután megfelelő feladatot kapjon és hasznos, megbecsült polgárává váljon Klagenfurt közösségének.

Fleischerbeil diszkréten és tehetségesen optimalizálta a város működését. Hatalmi vágyai nem voltak, mindössze a jóra, a méltányosságra és a békességre törekedett. Klagenfurt gazdasága Fleischerbeil értő irányítása alatt virágzásnak indult. Ha valaki megkérdezte volna tőle, hogy mi vezérli ebben a küldetésében, annyit válaszolt volna erre, tulajdonképpen csak jól szeretné érezni magát és ezt az érzést célszerűnek tartja másokkal is megosztani. Ezt természetesen soha senki sem kérdezte meg tőle. Fogalmuk sem volt a női fodrász alapvető közéleti tevékenységéről és hatalmas befolyásáról. Mindössze kedves és jóravaló embernek tartották, amiben tökéletesen igazuk is volt.

Sem a vagyon, sem a pénz nem érdekelte. Amit fodrászként megkeresett, bőven elég volt a számára és a családja igényeinek. Teszem a dolgomat, ami nagyon jó érzéssel tölt el. – mondogatta magának.

Egy napon, 2014 májusában különös érzés kerítette hatalmába. Ébredés után éppen a kávéját kavargatta, amikor rájött arra, hogy tulajdonképpen tökéletesen érti a világ működését. Egyértelművé vált számára a Föld keletkezésének története, az élet kialakulása, az evolúció működése. Megértette a társadalmi és gazdasági folyamatokat, jól ismerte a Földön dúló háborús konfliktusok kitörésének okait és azoknak többféle, békés megoldási módját. Tudta mivel lehetne elkerülni a globális környezeti katasztrófákat. Ismerte az emberiség egész történelmét, tökéletesen tisztában volt például azzal, hogy hogyan építették fel az egyiptomi piramisokat és kik ölték meg J. F. Kennedy elnököt. Ez meglehetősen alattomos és szövevényes ügy volt. Tökéletesen tisztában volt 7,4 milliárd ember személyes problémáival, sőt azt is tudta mivel foglalkoznak és mi bántja őket. Természetesen anyanyelvi szinten beszélte a világ összes nyelvét.

Végtelen tudása azt is lehetővé tette számára, hogy felismerje, ő, Wolfgang Fleischerbeil a klagenfurti Treffpunkt HAAR ELITE szalon női fodrásza az éjszaka folyamán valamilyen okból kifolyólag istenné változott. Mivel egy isten soha nem döbbenhet meg, így Fleischerbeil sem tette meg ezt. Egyszerűen tudomásul vette a tényt. Annyit tartott csupán különösnek, hogy isten nem a mennyekben, hanem a klagenfurti Auer-von-Welsbach-Straße 5-ben lakik.

Azzal is tisztában volt, hogy őt kimondottan a Föld nevű bolygó istenének jelölték ki. Régebben több isten is megpróbálkozott már a bolygó társadalmának optimalizálásával. Az emberek azonban imádtak az isteneik nevében szent háborúkat indítani. Elsősorban anyagi dolgok vezérelték őket ezekben a cselekedeteikben, de ezt nem találták elég felemelőnek ahhoz, hogy csupán erre hivatkozva embereket mészárolhassanak le, majd üzleti célú fosztogatásba kezdjenek. Hódításaik ráadásul legtöbbször csak addig tartottak, amíg meg nem haltak, így hősies harcaiknak nem sok értelme volt. A hírhedt világhódító, Dzsingisz kán halála után hatalmas birodalmából beérte mindössze pár négyzetméterrel. Természetes lebomlásához ez is bőven elegendő volt.

Maguknak az isteneknek ezekhez az erőszakos cselekedetekhez nem volt semmi közük. Ők csak próbálták minimalizálni a veszteségeket és nagyjából helyreállítani a rendet. Feltételezett mindenhatóságukra azonban csak lemondóan legyintettek és egy idő után szomorúan el is hagyták a bolygót. Főleg az ókorban tevékenykedő egyiptomi istenek tartották célszerűnek, hogy most már próbálkozzanak a monoteisták, háta nekik sikerül megfékezniük a bolygón elszabadult kontrollálatlan erőszakot.

Az emberek azonban a megbízott egy istent elkezdték különböző nevekkel illetni, bizarr szokásokkal felruházni és rendkívüli jelentőséget tulajdonítottak valójában teljesen felesleges szertartásoknak, amiket ráadásul saját maguk találtak ki.

Az egy istennek nem sikerült megértetni velük, hogy ő mindössze egyetlen konkrét személy, akit teljesen felesleges mindenféle hókuszpókuszokkal szórakoztatni, amik általában véres vallásháborúkkal érnek véget, amiket ráadásul az ő nevében indítanak.

Klagenfurt szelíd optimalizálása nagyon megtetszett az égieknek és így vált Herr Fleischerbeil a Föld nevű bolygó istenévé. Megbízói hatalmas reményeket fűztek hozzá és a fodrászszalonokhoz. A klagenfurti vallási modellt szerették volna Fleischerbeil segítségével világszerte elterjeszteni. 480, elit kiképzésben részesült prófétát küldtek a segítségére. Jellemző, hogy közülük egy hét alatt 156-ot kegyetlenül lemészároltak, 35-nek egyszerűen nyoma veszett, néhányan kihasználva a kedvező alkalmat, különböző vallási szektákat alapítottak. A dolgok tehát nem álltak valami fényesen.

Fleischerbeil, amikor rájött arra, hogy tulajdonképpen ő az Isten, azon gondolkozott, hogy miként mondja el ezt a feleségének. A két szakma meglehetősen távol állt egymástól, ezért úgy döntött inkább hallgatni fog erről. Egy isten jóval hatékonyabban tud úgy tevékenykedni, ha nem ismerik személyesen.

Az egyházakhoz sem nagyon fordulhatott, mivel azok szokás szerint azonnal eretneknek nyilvánították volna mint valami hamis istent. Csodákat nem volt kedve véghezvinni, mert úgy gondolta, ez csak olaj lenne a tűzre. Ezek miatt minden bizonnyal az ördög cimborájának, jobb esetben bűvésznek tartanák. Ördögök amúgy soha nem is léteztek. Emlegetésük célja mindössze az emberiség megijesztése, kordában tartása volt. A projekt azonban csúfos kudarccal végződött. Az emberek arra használták fel a személyét, hogy megvádolják egymást, ami végül többek erőszakos halálhoz vezetett.

Az adóellenőrök legalább kapnak egy igazolványt, hogy elhiggyék róluk, hogy ők tényleg azok, de az isteneknek ilyesmi nem áll a rendelkezésükre. Egy női fodrász vajon mivel tudná bebizonyítani, hogy ő az egyetlen isten, aki az Auer-von-Welsbach-Straße 5-ben lakik, boldog házasságban él, három lánya van és gyakorlatilag semmi köze sincs a Vatikánhoz vagy más vallási franchise- hoz.

Arra gondolt, az emberek az évek folyamán hatalmas templomokat, katedrálisokat építettek a tiszteletére, miséket, oratóriumokat szereztek a számára, véres háborúkat folytattak, teológiai könyvek tömkelegét írták róla, eretnekeket kínoztak meg és égettek el. Isten erre most itt áll egy fürdőszobában, kissé borzasan, kockás pizsama nadrágban, piros pólóban és éppen fogat mos. Ez a látvány nem tűnt számára túlságosan meggyőzőnek. Talán növesszen szakállat? Az vajon mennyiben növelné meg az esélyeit istenként. Mélyet sóhajtott és megdörzsölte a homlokát. Istennek lenni egy ilyen fegyelmezetlen társaság esetében nagyon fárasztó tevékenység.

A felesége ekkor váratlanul megkérte arra, intézze már el, hogy Franz Vogelspinnen és a mihaszna rablóbandája javítsa ki a garázsban azt, amit olyan mesterien elbarmoltak. – Képes vagy ezt megcselekedni, Wolfi? – kérdezte türelmetlenül az asszony. Fleischerbeil fásultan válaszolt: – Most már minden bizonnyal igen.

Egy isten csak elbír valahogy Vogelspinnen vidám kompániájával. – gondolta. Legnagyobb meglepetésére, amikor kinézett az ablakon, az említett társaság már lázasan tevékenykedett és minőségi munkát végzett a garázsában. Fleischerbeil, az egyetlen isten ezen szelíden el is mosolyodott.

Az égiek megnyugtatták. Azzal bíztatták, hogy Klagenfurtban fantasztikus munkát végzett. Közölték vele, nem is kell nagyon sietnie. A lényeg az, hogy a klagenfurti vallási modellt próbálja meg elterjeszteni a világon. Az égiek – ez a szervezet nagyon emlékeztetett egy igazgatótanácshoz, mivel valójában az is volt – úgy vélték, vallási központoknak kiválóan megfelelnek a fodrászszalonok, mivel jól kiépített infrastruktúrával rendelkeznek, és rengeteg ember megbízik bennük.

Wolfgang Fleischerbeil az isten neki is látott a vallás diszkrét és óvatos megreformálásának. Céljaihoz sikerült megnyernie a nagy kozmetikai cégeket. Az égiek kijelentették, különösebb problémát nem látnak abban, hogy ezzel profitot is termeljenek, de azt közölték Fleischerbeillel, valahogy próbálják meg a környezetvédelmi előírásokat szigorítani.

A Föld istenét jelenleg tehát Wolfgang Fleischerbeilnek hívják, aki Klagenfurtban, az Auer-von-Welsbach-Straße 5-ben lakozik.

„De arra mindenképpen gondolok, hogy jelen pillanatban én vagyok Magyarország legnagyobb élő írója. Amikor erre rádöbbentem, megírtam egy liberális dogmatikusnak. Ő azt mondta, hogy ugye nem gondolom komolyan, hogy csak viccelek. Aztán visszakérdeztem, hogy tud-e Magyarországon olyan írót, aki több verses könyv, esszékötet, szociográfia közepette, írt egy alkotmányt ( déer. Maczóval közösen), drámákat: Csokonairól, John Lennonról, az első népzenei operát (ifjú Csoórival) Jézus születése címmel, Szent korona misét, és hát a lényeg: Csaba királyfi címmel székely nemzeti operát, versekkel, dalokkal együtt – ha tud ilyet, azonnal szóljon!” (G. Nagy István Ilián, a Csaba királyfi szerzője: Nyílt levél Parti Nagy Lajoshoz)

Ilyen gigantikus önbizalom mellett elhalványulnak még a legszebb dicsőítő szavak is. Nincs is értelme ebbe belekontárkodni. Aki hallani szeretné az elismeréseket, az forduljon bizalommal a téma szakértőjéhez, magához az ünnepelthez. A szerző szívesen osztogatja ezt a számára oly becses portékát.

G. Nagyot a monumentális, 12 oldalas nyílt levél megírására az a pimaszság késztette, hogy Parti Nagy Lajos 2012-ben letiltotta a saját műveit a közmédiában. A felperes úgy vélte, ez sérti az ő mellőzöttségét és egyben fel is ajánlkozott, ha már így alakult a helyzet, szívesen helyettesíti az alperest. Mint azóta kiderült, önzetlen javaslata teljesen süket fülekre talált.

Magyarország legnagyobb élő írójával az a legnagyobb probléma, hogy a Teremtő által adott tehetségét rajta és a közeli hozzátartozóin kívül senki sem hajlandó felismerni. Még az MMA Irodalmi Tagozatába sem került be, amelyet igazán nem lehet balliberális elhajlással vádolni. Ilián azonban még nekik sem kellett. Ennél nagyobb méltánytalanság nem is érhet egy eleven legnagyobb írót.

Ilián, a szélsőségesen alanyi költő művészeti alkotásainak mennyiségével és eklektikájával próbálja legyőzni ádáz versenytársait, akiket tiszta szívből gyűlöl, főleg ha azok tehetségesek, sikeresek. Munka közben a minőségbiztosítással nem nagyon pepecsel. Egy családi gyártású alkotmányt irodalmi műnek titulálni ráadásul rendkívül furcsa észjárásra vall, mivel aki ilyesmit írogat szabadidejében a hitvesével, azt nem a tehetsége, hanem valami egészen más probléma sújtja.

A „Magyar Maratoni Írás” örökös hazai bajnoka ráadásul Nemere István, akinek több mint 600 könyve jelent meg és még messze van a hónap vége. Az önjelölt nagy magyar írónak esélye sincs ilyen volumenű gyártási kapacitásra. „Székely nemzeti operát, versekkel, dalokkal” biztosan sokan tudnának írni, csak semmi kedvük sincs hozzá. A Csaba királyfi szerzője minden tiszteletreméltó igyekezete ellenére sem tudott mély sebeket ejteni a magyar irodalomon. Az, hogy ő rendkívül elégedett önmagával szerencsés egybeesés, de a tehetséget nem pótolja. Ennyi erővel Petrás János – a Kárpátia együttes szövegírója – teljes joggal követelhetné magának a Magyarország legnagyobb élő költője címet.

Ilián poéta egy kicsit amúgy is elkésett. A rockopera kezd kimenni a divatból. A zászlós, vargamiklósos, lovasparádés, regölős, tömeges néptáncos produkciók már nem sok újdonsággal szolgálhatnak. Az „Itt élned, halnod kell” esztrádműsor állami támogatását is valószínűleg meg kell majd emelni, hogy legalább „a zenés történelmi utazás” villanyszámlájára elég legyen.

G. Nagy, Parti Nagy Lajoshoz írt levelében elmeséli, hogy rendszeresen meglátogatja a könyvesboltokat G. Nagy Ilián kötetekre vadászva. Tapasztalatai alapján Parti Nagy Lajos, Závada Pál, Esterházy Péter könyvei kaphatóak, az övéi azonban nem. A tetemre hívott eladóknak erre elsorolja a teljes saját biográfiáját, házi alkotmányostól, rockoperástól, mindenestől, de azok semmiféle érdeklődést nem mutatnak a felsorolt művek iránt. Ennek hatására az önmagával elégedett író, költő, zeneszerző egyből eé is helyezi magát a magyar irodalom pantheonjában, közvetlenül Csokonai, Ady, Radnóti és József Attila mellé. Ennek az a magyarázata, hogy őt is mellőzik. Az fel sem merül benne, hogy a műveit rajta kívül más nem is nagyon keresi. Tényleg nagyon szerencsés természettel áldotta meg őt a Jóisten.

„Ahogy jöttem kifelé a Mammut könyvesboltjából, ahol engem nem lehet kapni, még vagy 30 évig, úgy egy kicsit magam is meglepve oldalra sandítottam. Hát azért Wass Albert jól rátok vert vagy hat kört.” – írta megkönnyebbülten. A furcsa mennyiségi szemlélet megint előtérbe tolakszik. A káröröm teljesen jogos, mivel gróf szentegyedi és cegei Wass Albert is megállíthatatlanul ontotta magából a műveket. Nagyjából 2 kötet/év átlagsebességgel dolgozott. Parti Nagy Lajost mindezek a tények azonban nem hiszem, hogy túlságosan felzaklatták volna. Az is kétséges, hogy az elátkozott 30 év leteltével a polcok roskadozni fognak G. Nagy Ilián műveitől.

G. Nagy – akinek a foglalkozása a Csaba királyfi szerzője – a kedvenc rockoperájának bemutatására kapott némi pénzügyi támogatást, így esetében teljes mellőzöttségről nem lehet beszélni. „Én Csokonainál jobban jártam, mert egy kis pénzt tudtam szerezni.” – jegyzi meg hosszú levelében szerényen a szerző, aki valami jogi furfanggal levédette még magát Csaba királyfit is.

„Ja, legutóbbi művemet, a Csaba királyfit is le akarták nyúlni, de nem sikerült. Most meg mán nagyon le van védetve. 130 évig hevert a téma az asztalon, s addig nem kellett senkinek, amíg meg nem írtam! Most meg csak úgy kacérkodnak. Annak idején, mikor Madách megírta Az ember tragédiáját, nem az vót a módi, hogy gyerünk, lopjuk el, írjunk mi is egy tragédiát, hanem azt mondták, brávó! Ennyit változtak az idők.” Brávó! Ezen aztán igazán ne múljon senkinek a boldogsága.

A jeles szerző legutóbb nagy lelkesedéssel nekiesett Márton Áron erdélyi katolikus püspök emlékének, hogy abból is rockoperát fabrikáljon magának. A darab Csíksomlyóra, augusztus 14-ére meghirdetett ősbemutatója azonban elmarad, mivel a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség összeegyeztethetetlennek tartotta a művet Márton Áron egyéniségével, karakterével, lelkiségével. (Nem ad teret az egyház a Márton Áron-rockopera csíksomlyói bemutatásának)

Márton Áron 1944-ben tiltakozott a zsidók deportálása ellen, amiért az akkori városi rendőrkapitány kiutasította őt Kolozsvárról. Kiállása miatt 1999-ben, posztumusz megkapta a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a „Világ Igaza” címet. A háború után többször volt fogságban és személye ma is nagy tiszteletnek örvend. Az érsekség részéről teljesen érthető tehát az, hogy nem adta a támogatását egy közhelyes, silány fércműhöz, valamint Márton Áron emlékének üzleti célú felhasználásához, még akkor sem, ha azzal Magyarország legnagyobb élő írója próbálkozott meg. Ami Magyarországon teljesen szokatlannak tűnik az az, hogy az érsekség ezt bátran ki is jelentette. Itthon elszoktunk az ilyesmitől.

G. Nagy István Ilián azonnal tele is kürtölte a nagyvilágot azzal, hogy:

"BETILTOTTÁK MÁRTON ÁRONT !

Értesítjük az érdeklődőket ,
hogy a Márton Áron rockoperát 
augusztus 14- én Csíksomlyón
betiltották.

G Nagy Ilián
szerző"

Ez természetesen nem igaz. Nem Márton Áront tiltották be, hanem a ferences rendház – a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség álláspontját figyelembe véve – nem adott engedélyt a tervezett helyszínen a rockopera bemutatására. Azt mondták, vigye máshová a portékáját, nem vesznek semmit.

G. Nagy Ilián úgy érzi, az egész világ összeesküdött ellene. A világ nagy része azonban semmiféle érdeklődést nem mutat G. Nagy Ilián tevékenysége iránt. Legnagyobb ellensége a saját tehetségtelensége, amit képtelen feldolgozni. Ehhez Márton Áronnak, a kereszténységnek, Erdélynek és a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek semmi köze sincs. Választott volna magának valami más hivatást.

Ajánlott irodalom:

Székedi Ferenc: Márton Áron szupersztár

Két pogány közt öt hazában – Nyílt levél Parti Nagy Lajoshoz

“már bánom, hogy nem a németek nyerték meg a háborút"

Bochkor Gábor a műsorvezető társai – István Dániel és Bella Gabriella – röhögésével körítve, ma élő rádiós adásban fájlalta, hogy nem a náci Németország győzött a II. világháborúban. Az eset a Music FM kereskedelmi rádió Önindító című reggeli műsorának 2016. június 9-ei csütörtöki adásában volt hallható, reggel 7:08-kor.

A jegyzet alján belinkelt reggeli adás mp3 linkjén az inkriminált rész meghallgatható, annak szöveges kivonata az alábbi:

A beszélgetés kontextusa a nem vagy nehezen működő BKK-automaták. A rádióhallgatóktól folyamatosan érkeznek sms-ek, amelyeket felolvasnak az adásban, és ez alapján beszélgetnek. A hibásan működő BKK-automaták témában érkezik az egyik hallgatói vélemény:

"Egyébként, Bocsi, most hogy mesélsz, már bánom, hogy nem a németek nyerték meg a háborút" .

A hazai poéngyárosok lelkületét ismerve ez a "német precizitás jobb lett volna" szlogenről szól, de ezt nem feltétlen “a náci rezsim áhított, de sajnálatosan be nem következett győzelmével” kötjük össze, különösen, hogy a népirtás szisztematikus, ipari jellegű kivitelezése szintén bír precizitási jellemzővel, és ez valóban csak elég beteg lelkületű emberek számára jelent üdvös szorgoskodást. Németország történelmi kontextusa elég tág időintervallumban értelmezhető, nem kell őket a nácikkal azonosítani, de mind az sms-ező, mind Bochkor a nácik relációjában tartotta viccesnek.

Az sms-ek beolvasása és a stúdióbeszélgetés folyamatos, tehát nagyrészt nem véleményeznek, hanem a beérkező mondatokat legitim véleménynek tekintve virtuális társalgást folytatnak az sms-ező hallgatókkal. A stúdió most így reagált erre a hallgatói sms-re:

1. Bochkor röhögött ezen az sms-en, ahogy a műsorvezetőtársai is a stúdióban, a hírolvasó Bella Gabriella is nevetett, valószínűsíthető a hangok alapján, hogy mindhárman, tehát István Dániel is.
2. Bochkor minden magyarázat nélkül, a vihogásból végül felocsúdva komoly hangon reagált elsőként:

"Hát... egyébként, igen, én is." (ti. hogy ő is bánja, hogy nem a németek nyerték meg a háborút)

A beszélgetést egyértelműen Bochkor irányítja, a másik kettő műsorvezető beleszólni tud csak.

3. István Dániel ekkor viszonylag higgadt hangon megszólal, hogy: “Úristen...és mégis, hova vezethetett volna ez, ha tovább folytatják a kisded játékaikat"

(A “kisded játék” a 6 millió civil ember tervezett, ipari módszerű kiirtása nem háborús fronton, nem hadviselő katonák közt. Itt kell megjegyezni azoknak, akik a “Bochkor csak ironizált” véleményen vannak, hogy István Dániel mégis csak dicséretes eszmélésével ekkor szűnt meg a mondat poénos éle. Itt már nem működik az, hogy a BKK-automatákat normálisan legyártani képes országon röhögünk, mert most már 1935-45 közt járunk. A poén itt meghalt, vége. A vicc mint műfaj aalkotóelemeire lent kitér még az írás.)

4. A rádióban ekkor kínosan hosszú, csendes másodpercek következtek, senki nem tudott megszólalni. István Dániel tolmácsolásával, tudniillik min is röhögnek valójában, lefagyott mindenki.
5. Bochkor mint egy debil tinédzser, hebegett-habogott, majd azzal zárta ezt a csacsogást – mindezt a közös röhögés, a másodpercekig hallgatás, a meg nem magyarázott egyetértése után – hogy az sms-ező nyilván viccelt ezzel.
6. Saját magára nem reflektált Bochkor, hogy ő viccelt-e vagy nem az egyetértésével. Ez csak egy bolondos sms-ező ügye. Bár ők rakták ezt adásba, és ők röhögtek rajta, Bochkor értett egyet vele komoly hangon. Ezt a röhögésből felocsúdás után mondta, mint aki összeszedi magát, hogy tényleg, van ennek a viccnek egy komoly értelmezése is. Még pedig az egyetértés.

Arra sem tért ki Bochkor, hogy mivel is viccelt a hallgató.

Abban biztosak lehetünk, hogyha beírja valaki sms-ben az adásba, hogy: “Most, hogy mesélsz, Bocsi, szerintem te egy borzalmasan buta tapló vagy”, azt biztosan nem olvassák be, és nem is tárgyalják ki. Minden bizonnyal nem kötelező nekik minden sms-t beolvasni, és rajtuk múlik, arra miként reagálnak, ha mégis megteszik.

Ha valaki egy viccelődéssel ért egyet, akkor annak tartalmával vagy stílusával is egyetérthet, külön-külön. És együtt is: egyet is ért azzal, és viccesnek is tartja. A nácik óhajtott győzelmét.

Az eset feletti virtuális, facebook-vitatérben előjött a Charlie Hebdo esete, hogy ez a poénkodás azzal egyenértékű. Nem igaz.

A viccek lényege, hogy értjük, ki a vicc célpontja, mi a vicc tárgya, ki viccel, és kikkel röhögünk kin vagy min. Ezek nem csereszabatos elemek a vicc műfajában. Nem elegendő, hogy legyen egy súlyos téma és egy röhögés. Nem mindegy, hogy ki röhög és min.

A Charlie Hebdo a terrorizmust Allah-hal és az iszlám hittel kötötte össze. Ezt szánták élcnek, nem is viccnek, hanem kemény élcnek. Ítélje meg bárki, mennyire célravezető módszer, de a célpont és szándék ez volt. Nem azzal vicceltek, hogy jó, ha meghalnak emberek terrortámadásban. A Charlie Hebdo célpontja az elkövetők voltak, és az elkövetés mozgatójának meghirdetett idea, vallás. Ezt amúgy értették a kritikusok is, mert ők azt mondták, hogy a vallással nem lehet viccelni. Senki nem gondolta azt, hogy a halottakkal viccel a francia lap.

Bochkorék nem Hitlerből és a nácikból, a népirtást levezénylő hatalomból csináltak viccet, ahogy születtek erről korabeli gúnyrajzok is, hanem abból, hogy a népirtás precizitása megfelelő lehet akár hétköznapi szükségleteink – úgymint jól működő BKK-automata, elgázosításra alkalmassá tett teherautó – kielégítésére is, ami valóban így volt, hogy a szükségletek kielégültek, mert megkapták a nem-zsidó kiigénylők a deportált zsidó család szőnyegét, rádióját is. Európa lakossága effektíven nyerészkedett a leghétköznapibb szükségletek szintjén is a zsidók kisebb és nagyobb vagyonából és halálukból.

Bochkor kínos poénkodása olyan, mintha egy terrorista poénkodna a tettével, ahol a bomba hatékonysága lenne a vicc tárgya. Ez az eset egy terrorizmus-párhuzamban úgy nézne ki, mintha egy háziasszony a terroristák segítségére vágyna egy csirke felbontásához, hiszen a testeket szétszakító bomba milyen praktikus módszer a konyhában is, jól jön a háznál egy terrorista szakértelme.

Világháborús német precizitás volt a téma Bochkorék közt, és nem általában Németország. Németország 1945-ös állapota volt a vicc tárgya. A német ipar a háború előtt és után is működött, ahhoz nem kell náci hatalomnak győznie.

A vicc célja, hogy ráébresszen egy helyzetre, hogy valami nem helyes, vagy kiélezzen egy karaktert, egy társadalmi szituációt, a vicc szembesít. Ám vicc sosem igazolhatja vissza a helytelent.

Az, hogy valaki röhög a nemi erőszakon, egy élettárs bántalmazásán, vagy ott élesben, elkövetőként is jó bulinak tartja, az egyazon oldal lelkülete. Nincs ez másként a népirtás hatékonyságán viccelés esetében sem, és azt visszasírni hétköznapjainkat megsegítendő. A világháborús Németország semmilyen ipari vagy társadalmi hasznot nem hajtott, az ipara is vegetált – ahogy minden háborúzó ország esetén – azt zsidó, ingyen dolgoztatott kényszermunkásokkal tartották fent. A német ipar a háborúban a hadviselést szolgálta ki.

A vicc célpontja sem stimmel, mert mi is népirtottunk: nem csak Németország, de Magyarország is, Bochkor felmenői is, köztük vannak a csendőrök, bábák, a zsidók gettósítását egyetértően szemlélők vagy azt követelők. Arra ki sem térek, ha Bochkor felmenői közt a népirtás áldozatai is ott vannak, akkor ő mennyire beteg lelkületű ember. De ha tagadja is Magyarország szerepét a népirtásban a kormány emlékezetkurzusa alapján, a németek nevében is megdöbbentő mai hétköznapi szükségletekkel igazolni egy népirtó rezsim hatékonyságát, és ez alapján őket, a népirtókat visszasírni.

7. Bochkor Gábor legutóbb a nők elleni erőszakkal viccelt, abból botrányt lett. Azt már értette a széles közvélemény zöme is. Most egy náci rezsimet látna szívesen, akik a BKK-automatákat rendbe raknák legalább, sok minden más mellett...

Van egy jó módszer arra, ha végképp nem tudjuk szűrni vicceinket, hogy azok helyénvalóak-e: ha a miénkkel csontra azonos viccet olvasunk deklaráltan szélsőséges csoportban, akkor gondolkozzunk el magunkon. “A náci németek majd rendet raknak, és működni fog minden”, ez a leghétköznapibb vélemény egy valamirevaló náci honlapon. Ők sem állnak meg a precíz német gépeknél – amelyek befagytak az orosz fronton – hanem minden másra is értik.

Bochkor sem állíthatja meg az asszociáció fonalát, csak azért, mert az ő intellektusa a vihogással véget ért.

Mindez egy hírblokk után zajlik, ahol azt is komolyan mondják be, hogy menekültügyben Magyarországot az Európai Unió elmarasztalta. Ahol ismerjük Magyarország fizikailag kegyetlen és jogilag törvénysértő elbánását a határon a menekültekkel. Nem tudjuk meg, hogy ezt vajon komolyan kell-e venni, vagy röhögjünk ezen is, ha a nácikon lehet röhögni, és hogy lehetünk-e joggal bosszúsak a nem működő BKK-automaták miatt, vagy azon is röhögjünk. Bella Gabriella 2 perces hírolvasása nem folyik komolyabb hangon, mint Bochkor egyetértése a vicces hallgatóval.

Minden relatívvá vált. A műsor könnyed, végül is ez a lényeg.

A budapesti közlekedés gyötrelmeit ecsetelő reggeli poénkodós blokk kitért a közlekedési eszközre büdösen felszállókra is, nem sok hiányzott ahhoz, hogy a hajléktalanok Kocsis Máté- nívójú köpködése beinduljon. Itt szintén István Dániel mentette meg valamennyire a helyzetet a légkondicionáló hiányának említésével.

Műsorpolitikailag is megdöbbentő, hogy egy kiégett, minden valaha volt humorát a legdurvább és legostobább fröcsögésbe fojtó, azt viccnek szánó ember mellé azért van beosztva valaki más, hogy időnként megfékezze őt. A Music FM Önindító műsora Bochkor Gábor és István Dániel duettjében olyan, mint egy elszabadult kombájn és az ott legelésző birkákat sietve elhessegető pásztor, nehogy nagyobb kárt tegyen a saját nehézségi erejétől beindult gép a még zöld búzamező letarolásán kívül. Az aktuális hírolvasó leányka meg a délibáb meg a naplemente, egy szép háttér, aki csöndben vagy egyetértéssel szemléli mindezt.

Bochkor Gábor egy 52 éves ember, egygyerekes családapa. Több évtizede van a pályán.

A nőverős eset után Bochor híradós párja magyarázkodott a saját hivatalos híradós fb-oldalán, miután a hallgatók joggal kérdeztek rá a “feleséget/társat verni jó” vélemény után, hogy Várkonyi Andrea is osztja-e ezt a véleményét, vajon ő is őszintén röhög-e rajta.

Most a Music FM felelős szerkesztője, Háber György magyarázkodott telefonban, amikor Zoltai Andrea, a kirekesztések ellen létrehozott Tolerancia Csoport vezetője betelefonált, hogy ezt hogy gondolta Bochkor. Háber szerint Bochkor ironizált a nácik fájlalt vereségével.

Bochkor egyszer sem vette a fáradtságot, hogy saját szavait megmagyarázza. A médianyilvánosság ünnepelt szereplője, tízezreket ér el, de hallgatói kérdésre nem tud, vagy nem akar válaszolni. Némelyik sms-re igen, ami neki megtetszik.

Az inkriminált rész kontextusában 1:08:28-tól kezdődik, 1:08:55-nél hangzik el az ominózus mondat.

Music FM, Önindító - Bochkor Gábor, István Dániel műsorvezetők, Bella Gabriella hírolvasó.

2016. június 9., reggel 7:08-kor.

http://www.radiok.ipdns.hu/letoltes/Onindito/Onindito-2016-06-09.mp3

 Fotó: TV2 (fotó forrása: http://www.storyonline.hu/hirek/bochkor_gabor_tv2_n/46217/ )

A Schwarzkopf Professional hajápolás támogatásával

Kerényi Imre grandiózus, random összeállítású könyvsorozata, Matolcsy György fiktív életrajza és a teljesen elfogulatlan tényfeltáró krónikás, Rákay Philip „Szabadság tér '89 – a Pokoli rendszerváltoztatás aktái” könyvsorozatának direkt állami marketinggel történő értékesítése után sokan kaptak kedvet egy kis irodalmi kalandozásra. Mivel az arra méltó műveket a magyar állam bőkezűen támogatja, majd nagylelkűen szét is osztogatja, szép anyagi és művészi sikereket lehet elérni ezen igényes irodalmi alkotásokkal.

A szerzők természetesen mindenképpen szerették volna elkerülni azt, hogy az olvasóikat műveik élvezetében megzavarja az alkotók politikusi mivolta, ezért írói álneveken jelentették meg azokat.

Egyike ezeknek a műveknek Felipe Lasar izgalmas kémtörténete, a "Connaught Hotel". A mű cselekménye egy közelebbről meg nem nevezett városban, Londonban játszódik. Ide érkezik meg a jóképű, magas főhős, aki egy közelebbről meg nem nevezett ország befolyásos politikusa. Kilétére nem derül fény, mivel a kalandjai során következetesen Mr. Ikszként mutatkozik be. Közelebbről meg nem nevezett társa egy kiválóan képzett, profi titkosügynök, aki feltehetően nő. Titkos tevékenységük célja, hogy tárgyalásokat folytassanak a közelebbről meg nem nevezett ország belépéséről a Brit Nemzetközösségbe. A ravaszul megtervezett, életveszélyes akcióban az ügynökök szerelmespárnak álcázzák magukat és minden rafinált trükköt bevetnek a látszat fenntartása érdekében. Precízen kidolgozott tervük tökéletesen sikerül, így a személyzet nem sejt semmit. A pár közös jakuzzi használata még a leselkedő szobalányok gyanúját is elaltatja.

Az évődéssel álcázott pár a Connaught Hotelben szeretne találkozni a közelebbről meg nem nevezett brit miniszterelnökkel, aki egy Sir Winston Churchill nevű, londoni taxisofőrnek adja ki magát. A szállodában azonban hirtelen megjelennek a Transparency International, szélsőséges, maoista terrorszervezet tagjai, akik azt követelik, hogy adják át számukra a szállodai számláikat. Mr. Iksz ekkor bravúrosan vágja ki magát szorult helyzetéből. Azt állítja magáról, hogy ő valójában a Connaught Hotel főszakácsa, ez meg itt mellette csak egy szobalány. A terroristák ennek hallatán dühösen távoznak, de bosszúból egy „Fizetve!” pecsétet ütnek a hidegvérű politikus homlokára. Ekkor érkezik meg a brit miniszterelnök, tradicionális sofőr-sapkában. A terroristák azonnal lecsapnak rá és követelni kezdik tőle a taxióra állását. A brit miniszterelnök megtévesztésül az Admiralitás egyik útvonaltervét adja át nekik, amely a Falkland szigetekre szól, oda-vissza.

Sir Winston Churchill ezután gyorsan egy közelebbről meg nem nevezett királyi palotába szállítja az ügynököket, ahol egy közelebbről meg nem nevezett idősebb hölgy fogadja őket, aki Viktória királynőnek adja ki magát, pedig egyáltalán nem is hasonlít rá.

A könyv végére kiderül, hogy a Transparency International véres merényletei ellenére vajon sikerül-e a közelebbről meg nem nevezett országnak felvételt nyernie a Brit Nemzetközösségbe. A regény cselekményét átszövi egy szerelmi szál, ami persze mindössze csak heves fedőakció. A könyvben arra az izgalmas kérdésre is választ kapunk, hogy mit találnak a Transparency International emberei a távoli Falkland Szigeteken.

Filippyne Kosa izgalmas kalandregénye a „Maurice Chevalier, a búr háború győztese” a misztikus Afrikában játszódik. Ide, pontosabban a Kongói Népi Köztársaságban található Kinduba érkezik az éles eszű, bátor antropológus, Luis Felipe Kosa. Célja a rejtélyes tuszihuti törzs kincses bányáinak felkutatása, majd módszeres kifosztása.

Kindában azonban lázadások törnek ki. A tábornokok végül a Ngeta Mura Cultural Homestay főpincérét, Jesse Agra-t segítik hatalomra, mivel őt jól ismerik és sokkal tartoznak neki. Az elnök azonnal felveszi a Maurice Chevalier nevet és kinevezi magát az új ország, Plaatland elnökének. Hivatalos megszólítása ezután, Maurice Chevalier elnök, Kinda grófja, a búr háború győztese lesz. A tábornokoknak azt az utasítást adja, hogy Plaatland határait egy Kindát körülvevő 400 kilométeres sugarú, szabály kör alakú terület kerületéig tolják ki. A tábornokok kíváncsiságból megkérdezik az elnököt, hogy miért akar pont kör alakú országot. Miután Chevalier elnök hármat kivégeztet közülük, azt válaszolja nekik: – Mert az szép! Az ország nemzeti jelképe ezután egy halványzöld porcelán tányér lesz, hófehér abroszon. Maurice Chevalier első rendeletével halálbüntetés terhe mellett megtiltja a porcelán tányérok elnöki engedély nélküli használatát.

Az új ország azonnal területi igényekkel lép fel Ugandával, Ruandával, Burundival, Tanzániával és természetesen a Kongói Népi Köztársasággal szemben.

Luis Felipe Kosa a váratlan hatalomátvétel miatt bajba kerül, mivel a vízuma kizárólag az ellenséges Kongói Népi Köztársaságba szól és emiatt Plaatlandben ellenséges ügynök számít. Helyzetét súlyosbítja az, hogy letartóztatásakor épp egy halványzöld porcelántányérból eszik pirítóst, természetesen a szükséges elnöki engedély hiányában.

A fordulatokban gazdag regény cselekménye során Kosat megpróbálják agyonlőni, de egy tévedés miatt a kivégzőosztag az elnöki palotát rohanja le. A kalandor antropológus ezután a búr háború győztesével együtt menekül el Kindából. Az exelnökről kiderül, hogy jól ismeri a tuszihuti bányák titkát, amit Kosa módszeresen ki is ver belőle. Rengeteg izgalmas kalandba keverednek, melynek során többször el is tévednek. Több heti keserves vánszorgás után végre megtalálják a titokzatos bányákat, ahol rengeteg színes kagylót és üveggyöngyöt találnak.

Andreas Philipp von Tallai izgalmas kultúrtörténeti munkája a "Halálos nyavalyák és ragályok hatékony átadása" igazi hiánypótló mű a hazai könyvpiacon. Ebben a szakavatott szerző részletesen taglalja az emberiség története során felbukkant összes ragályos betegség átadásainak változatos módozatait.

„A pestis ünnepélyes átadása” című fejezet tizenötféle hatékony módszert ismertet a betegség megfelelő terjesztésére. A mű értékét nagyban emeli az, hogy ebből hármat maga von Tallai talált meg gondos kutatómunkája során.

A tudományos értékű műben többek között megismerhetjük a kolera, a Dengue-láz, az amőbás dizentéria, a kiütéses tífusz, a krími-kongói láz, a lepra, a malária, a papagáj-kór átadásának részletes elméleti és gyakorlati ismereteit. Az influenzával foglakozó rész kitér annak bemutatására, hogy 1918-19-ben az európai lakosság miért adott át egymásnak annyi spanyolnáthát.

A szerző ismerteti a leggyakoribb tüsszentési, köhögési módokat, az intenzív nyálelválasztást, valamint a testfolyadékok kiválasztása és az ünnepélyes kézfogások tragédiákhoz vezető összefüggését.

Ezek a sikerkönyvek már a megjelenésük előtt is hatalmas példányszámban keltek el, ami elsősorban a forradalmian új, állami direkt marketing módszer hatékony alkalmazásának köszönhető.