Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

Versszelídítés

Esszé

2015. október 21. - Toadwart66

Petőfi Sándor - A Magyar Nemzet (részlet)

"Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!"

- Tulajdonképpen miféle kalapról is van szó? Ábrázolt már valaha, valaki engem kalapban? Esetleg talán cilinderben? - kérdezte érdeklődve Isten - Egyébként szakállam se volt soha, mivel nő vagyok.


images_9.jpgEgy vers megzabolázása

Petőfi Sándor: Akasszátok fel a királyokat!

A cím határozott felszólítást tartalmaz, ami a költő monarchikus államszerkezeti forma iránti elégedetlenségét fejezi ki, meglehetősen nyers, és rendkívül brutális módon. Petőfi Sándor jóval humánusabb módozatot is használhatott volna eme nemtetszésének kinyilvánítására. Nyugodtan írhatta volna a szarkasztikusabb  „Rúgjátok jól ülepen a királyokat!" kifejezést. Ez utóbbi büntetési forma kevésbé drasztikus és jóval mulatságosabb. Még életben lévő uralkodón egy szakszerűen, precízen kivitelezett akasztást csak egyszer, a fenékberúgást napjában akár többször is végre lehet hajtani. A szórakozás is biztosítva van és a királyok sem szenvednek maradandó testi károsodást.

Azt is meg kell említeni, hogy a fejlettebb nyugati országokban a fent említett probléma megoldására általában akkoriban a fej nyaktól való elválasztását alkalmazták. A franciák még egy praktikus gépet is összeeszkábáltak a lefejezés hatékonyabbá tételére. Mégiscsak jól nevelt uralkodókról, és nem holmi lótolvajokról van szó. A szenvedélyektől túlfűtött költő erős felindultságára utal az a tény is, hogy a versben még hétszer hangzik el a címben kiadott, ellentmondást nem tűrő és kegyetlen parancs. Ez pontosan megegyezik a versszakok számával.

"Lamberg szivében kés, Latour nyakán
Kötél, s utánok több is jön talán,
Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!
Ez mind igen jó, mind valóban szép,
De még ezzel nem tettetek sokat
Akasszátok föl a királyokat!"

Gróf Lamberg Ferenc, császári és királyi altábornagyot a pesti, jámbor és lelkes nép, Gróf Theodor Baillet von Latourt, mivel kiderült, hogy titokban Jellasics horvát bánt támogatta,  a bécsi tömeg nemes egyszerűséggel felkoncolta. Ezek a kegyetlen és brutális tettek valószínűleg nagyon fellelkesíthették a váratlan dühkitörésekre hajlamos költőt, mivel még egy felkiáltójelet is odabiggyesztett a sor végére. Vitatkozhatnánk azon, hogy egy leszúrt, majd lámpavasra fellógatott gróf látványa mennyire esztétikus, de ez egyéni ízlés kérdése. Petőfi felhívta a nép figyelmét arra, hogy e derék és bátor cselekedetük még korántsem elegendő. Egy irgalmatlanul nagy mészárlás nélkül mindez nagyon kevés.

A hitelesség kedvéért meg kell említeni azt, hogy 1849. március 20-án Latour meggyilkolásában való részvételük vádjával felakasztották Franz Wangler asztaloslegényt, Karl Brambosch szobafestőt és Thomas Jurkovich szabót. Latour halának első évfordulóját Haynau az aradi vértanúk kivégzésével tette emlékezetessé. 

Az utolsó sorról már kifejtettem a véleményemet. Ezzel Petőfi engem egyáltalán nem lelkesített fel. Akasztgasson a hóhér!

revolution1848_14.jpgGróf Theodor Baillet von Latour, császári és királyi táborszernagy, osztrák hadügyminiszter lincselése Bécsben, 1848. október 6-án

Kaszálhatd a fűt világvégeig,
Holnap kinő az, ha ma lenyesik.
Tördelheted le a fa lombjait,
Idő jártával ujra kivirít;
Tövestül kell kitépni azokat –
Akasszátok föl a királyokat!

Az első két sor a költő éles megfigyelőképességét dicséri a kertépítés terén. A poéta a gyepfeltörést részesíti előnyben. Ennek első művelete a régi gyepréteg talajba dolgozását jelenti. A sűrű gyökérzettel átszőtt gyepréteget tárcsával fel kell aprítani, majd forgatással feketére kell művelni, végül elsimítani. Ezután  a területet hengerezni kell. A gyeptörést úgy kell elvégezni, hogy a növények teljes mértékben elpusztuljanak, a talaj baktériumflórájának pedig kedvező életfeltételeket biztosítsunk.

Az ágak letördelése és a fák tövestől kitépése teljes mértékben elítélendő gaztett. Egy-egy ág szórakozott letördelése andalgás és versírás közben még megbocsájtható, de egy fa tövestől való kitépése már nem. Ez a cselekedet káros volta mellett, a költő túlzott magabiztosságára is utal. Egy száz éves tölgyfa tövestől való kiszaggatása valóban a világ végéig tartana. Ráadásul ha valahogy mégis sikerülne egy erdőt ily módon letarolnia, akkor ha hirtelen ott teremne egy lemészárlásra alkalmas király, azt nem lenne hova felakasztani.

Vagy nem tanúltad még meg, oh világ,
Gyülölni méltóképen a királyt?
Oh, hogyha szétönthetném köztetek
Azt a szilaj veszett gyülöletet,
Mitől keblem, mint a tenger, dagad!
Akasszátok föl a királyokat!

Ez a versszak ismét Petőfi mániákus, már-már túlzásba hajló, patológiás királygyűlöletét bizonyítja, kissé bővebb, kifejezőbb módon. Szeretné, ha mindenki empátiával fordulna eme hiperagresszív viselkedésformájához. A dagadó kebel és tenger közötti összefüggést nem értem. A „vitorla” szó alkalmazása ebben az esetben jóval szerencsésebb lett volna.

Szivöknek minden porcikája rosz,
Már anyja méhéből gazságot hoz,
Vétek, gyalázat teljes élete,
Szemétől a levegő fekete,
S megromlik a föld, melyben elrohad –
Akasszátok föl a királyokat!

Nagyon kemény sorok. Itt aztán van minden. Elképzelhető, hogy ezek a sorok ihlették Damien karakterét az Ómen című filmben. A költő szerint egy király már az édesanyja méhében is fondorlatosodik, gyerekkorában állatokat kínoz, szemtelen a nevelőjével, és még a levegőt is elfeketíti, mint a sithek, vagy mint egy IFA W50-es teherautó. Ez így, ebben a formában kissé erős túlzás. Csak akadt legalább néhány példány Európa koronás fői között, akikre ez a leírás nem illett. A királyoknál ráadásul az a bevett szokás, ha tehetik, inkább kriptákba temetkeznek. Itt végül hermetikusan le is zárják őket, ezért a termőföld szennyezése ebben az esetben nem forog fenn.

Ezerfelé bús harcmező a hon,
Arat rajt a halál irtóztatón,
Itt egy falu, amott egy város ég,
Százezerek jajától zúg a lég;
S halál, rablás mind a király miatt –
Akasszátok föl a királyokat!

Ebben tényleg van igazság. A királyok legfőbb szórakozása a vadászat mellett általában a háborúskodás volt. Mindenféle apró-cseprő dolgon képesek voltak hajba kapni. Ezeknek valóban nagyrészt a nép itta meg a levét. A kritika ebben az esetben tehát érthető és jogos. Minden uralkodót azért ezen a címen nem szabadna legyilkolni. XVI. Lajos francia király ügyes kezű ezermester és nagyon jámbor ember volt. Szabadidejében leggyakrabban a kedvenc műhelyében szorgoskodott. A kortársai szerint volt is tehetsége a dologhoz. Erre pont őt fejezték le.

louis_xvi_1778_best.jpgA jámbor és jó szándékú XVI. Lajos, aki 1789. elején még a későbbi hóhérát, Charles-Henri Sanson-t  is kihúzta a bajból. Sanson derék ember volt és az utolsó percig a királynak drukkolt. 

Hiába ömlik, hősök, véretek,
Ha a koronát el nem töritek,
Fejét a szörny ismét fölemeli,
S akkor megint elől kell kezdeni.
Hiába lenne ennyi áldozat? –
Akasszátok föl a királyokat!

Sajnos hiába minden áldozat, vérontás, végtagok levágása, kartácstűz, könny, szenvedés stb. Amíg minden koronát és az alattuk tartózkodó személyt ripityára nem zúzunk, nem oldódnak meg a gondok, bajok. Azóta egyértelműen kiderült, hogy a háborúskodás királyok bevetése nélkül is vígan működik. Nem lehetne valahogy az eltérő érdekek miatt óhatatlanul felmerülő konfliktusokat valahogy úgy megoldani, hogy senki ne haljon bele? A költő amúgy jól látta. Az egész vérontás teljesen felesleges volt.

Mindenkinek barátság, kegyelem,
Csak a királyoknak nem, sohasem!
Lantom s kardom kezembül eldobom,
A hóhérságot majd én folytatom,
Ha kívülem rá ember nem akad
Akasszátok föl a királyokat!

Rendkívül igazságtalan és méltánytalan kijelentés. Mindenkinek kijár az ártatlanság vélelme. Ez még a legelvetemültebb királyokra is vonatkozik. Nem engedhetjük meg, hogy jogos felháborodásunk elhomályosítsa az éleslátásunkat. Nagyon kegyetlen lenne a világ, ha mindenki hóhérmesterségre adná a fejét, miután felbosszantották valamivel. Az ítéletvégrehajtást szépen ki kell tanulni. Ez is egy tisztes szakma. Meg kell adni a módját, és be kell tartani a hivatalos utat. Nem úgy megy az, hogy az ember egyik nap még verseket fabrikál, másnap meg királyokat akasztgat tucatszámra, ügyefogyott, amatőr módon.

Petőfi Sándor ez verse meglehetősen elfogult és szenvedélyes. Valószínűleg erősen felindult állapotában írta, ami elhomályosította a józan értékítéletét. Gyakorlatilag ki szerette volna irtani Európa összes uralkodóját. Viktória királynő ekkoriban mindössze 29 éves volt, és még előtte állt az egész élet. Méltatlan lett volna egy költő szeszélyes kívánságára felakasztani őt valahol London központjában. 

A verset Petőfi 1848. decemberében írta. Ferenc József ez év december 2-án lépett trónra és ezután még 68 éven át uralkodott. Összesen hét merényletet kíséreltek meg ellene, de végül egy lábon kihordott tüdőgyulladásba végzett vele. "Fertőzzétek meg a királyokat!"images_9.jpg

A hóhér a halálra ítélt királynak drukkolt

"1793. január 21-e Charles-Henri Sanson életének legnehezebb napja volt. A köztársasági főhóhérnak a Konvent utasítása szerint ezen a napon kellett nyaktilóval lefejeznie a hazaárulás vádjával halálra ítélt XVI. Lajost, az ítéletvégrehajtó azonban az utolsó percig bízott abban, hogy a kivégzés elmarad. Az esemény előtti napon tucatnyi névtelen levélben figyelmeztették: a royalisták a Temple börtönétől a vesztőhelyig vezető útvonalon elrabolják a királyt, s őt szitává lövik, ha megpróbálja megakadályozni a mentőakciót. Sanson a fejét tette volna rá, hogy a titkos terv sikerülni fog. Ő is ezért szorított, lekötelezettje volt a királynak.

Amikor a nevezetes nap reggelén, állig felfegyverkezve, segédei, két fivére kíséretében elindult a Forradalom terén felállított guillotine felé, már nyolcvanezer fegyveres nemzetőr volt az utcákon, s tízezrek igyekeztek a vesztőhely felé. Mindenki szemtanúja akart lenni a példátlan látványosságnak. Sansonéknak jó egy órába tellett, amíg átverekedték magukat a sűrű tömegen.

„Örömmel töltött el a gondolat, hogy ezalatt a királyt talán már sikerült is kiszabadítani, s leghívebb barátai védőgyűrűjében elmenekült” – írta nyomtatásban hetven évvel később megjelent naplójában a hóhér. Reményei azonban hamar szertefoszlottak: alig egy óra múlva két lovasszázad kíséretében begördült a térre a párizsi polgármester kétlovas hintója, amely gyóntatópapja társaságában szállította a helyszínre XVI. Lajost, akkori hivatalos nevén „Louis Capet polgártársat”."

Folytatás: Francia koktél

 

4 millió "radikális" országa

636px-vastagh_karvallott_cigany.jpg Vastagh György, idősebb: A kárvallott cigány, 1886

“Én egy másik aspektusra szeretném felhívni a figyelmet, amiről eddig nem volt szó. A radikalizmus azonban más csoportokat is érinthet. Európában egy 10-12 millió roma lakosság él. Az Európai Unió soros elnöksége alatt nagyon kiemelt programként tekintettünk az Európai Unió roma keretstratégiájára. Úgy érezzük, hogy rendkívül fontos dologról van szó. 12 milliós közösség Európában, le vannak szakadva, az ők társadalmi felzárkóztatásuk rendkívül fontos, hisz ők is áldozatai lehetnek a radikalizációnak. Tehát szeretném, ha az Európai Bizottság a roma keretstratégia programot a jövőben is kiemelt programként tekintené.” Trócsányi László igazságügy miniszter

Valójában ezt mondta az igazságügy miniszter. Nem szabad azonnal vadul nekiesni, csak azért mert fideszes. A romákkal kapcsolatban tényleg nem beszélt dzsihádról, csak mostanában a radikalizmusról mindenkinek ez jut az eszébe. Ez nem a miniszter úr hibája. Egy ilyen hisztérikus világban élünk, tele pletykás Magdi anyusokkal. (Isten nyugosztalja szegény párát.)

A radikalizmus kérdésében azonban a kiválóan felszerelt,  szélsőjobbos paramilitáris alakulatok jóval nagyobb fenyegetést jelentenek Magyarországon. Ezekkel kéne már komolyan kezdeni valamit az elnéző fejcsóválgatáson kívül. A TEK, a Rendőrség, a Honvédség mellet ezekre semmi szükség sincs. Ezek a hobbi harcosok gyakorlatilag önmagukat szórakoztatják mások ijesztgetésével.

Magyarországon a leszakadás problémája nemcsak a cigányságot érinti. A szegények száma túllépte a 4 milliót. Az, hogy mi alapján számítjuk ide ezeket az embereket, az majdnem mellékes. Ők pontosan tudják magukról, hogy azok és majd eldöntik szépen, hogy mennyire fognak emiatt "radikalizálódni".

A cigányság felzárkóztatásának fontosságában tökéletesen igaza van a miniszternek, és ez a probléma legfőképpen a kelet-európai, volt szocialista országokat érinti. A rendszerváltás óta képtelenek vagyunk cigány honfitársaink helyzetén javítani, sőt ez azóta jelentős mértékben romlott. Nemzedékek nőttek fel munka nélkül, amit kénytelenek voltak megszokni. Harrach Péter bölcs szavaival élve, "ez is egy életforma". Hát igen. Ha nincs jobb, akkor muszáj így élni.

Nemcsak Orbán Viktor miniszterelnök úr, hanem mi mindnyájan hibásak vagyunk ebben. Az Orbán kormány átgondolatlan és embertelen intézkedései természetesen hozzájárultak a legszegényebb rétegek, így köztük a cigányság életkörülményeinek drasztikus romlásához. A szociális háló radikális, egyik-napról a másikra történt megszüntetése is ezt a réteget érintette a legjobban. 

Az ennek ellentételezéseként a felzárkóztatásukra tett kísérletek azonban szinte a tragikomikum határát súrolják. Hegedűs Zsuzsa elképesztő, groteszkbe hajló és primitív megoldásai tökéletesen hiteltelenné tették az Orbán-kormány integrációs törekvéseit:

"A 2010-es kormányalakításkor a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) szervezetén belül alakult meg a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság Balog Zoltán vezetésével. Ezzel párhuzamosan a formabontó ötleteiről ismertté vált, így például a mélyszegénységből való kitörést kökénygyűjtéssel elképzelő Hegedűs Zsuzsát Orbán Viktor társadalmi felzárkóztatással foglalkozó főtanácsadójává kérte fel, mely döntés számos – a témával foglalkozó – szakértő és civil szervezet felháborodását váltotta ki. Bár a kormány elméletben elkötelezettek a romák integrációja mellett, az elesetteket sújtó kormányzati intézkedések (a jóléti ellátások csökkentése és feltételekhez kötése, a tankötelezettség korának leszállítása, az oktatási rendszer átalakítása, a közmunkaprogramokkal kereshető összegek csökkentése) negatívan érintik a romákat is" (Forrás:  Policy Solutions)

A cigánygyerekeknek nem kökényt kellene gyűjteniük, hanem hasznos információkat az internet segítségével, amire meg is kéne tanítani őket. Hiába használnak mobiltelefonokat szórakozásra, ha közben digitális analfabéták maradnak. A "Roma felzárkóztatási" programok segítségével alapfokú számítástechnikai ismereteket kéne oktatni ezekben a régiókban, hogy hasznos eszközként tudják használni a számítógépeket és ne csak pusztán játéknak tekintsék azt. 

A bűnözés nem a származással van összefüggésben, hanem a szegénységgel és az iskolázatlansággal. A rendszerváltás óta ezekkel a dolgokkal nem nagyon foglalkoztunk, most meg az egész problémahalmazt rátoljuk egy kiszolgáltatott etnikumra. Ezzel pompásan felgyorsíthatjuk a leszakadásukat és gettókba kényszerítjük őket, ahonnan egyre nehezebben tudnak kitörni. A kitörést itt most a tanulásra értem, mivel számukra ez a leginkább járható út. A közmunka csak abban a hitükben erősíti meg őket, hogy a munkából nem lehet megélni. Meglehetősen csúnyán elbénáztuk ezt a dolgot. Nem kicsit, nagyon.

A szegénységgel és a nyomorral azonban nem csak a cigányság érintett. Igazából azt sem tudjuk, hogy pontosan hányan tartják fontosnak az identitásukat. A 2011-es népszámlálás alapján 316 ezer magyar állampolgár volt cigány származású. A cigány szót direkt használom a roma helyett, mivel ez a szó régóta szerepel a magyar irodalomban is és szerintem vissza kellene állítani az eredeti jelentését, amiben nincs semmi pejoratív tartalom. A cigány szóval akkor van gond, ha mindenféle lealacsonyító jelzőkkel kezdik el társítani.

A Policy Solutions, 2012-ben készített egy kiváló elemzést a Friedrich Ebert Alapítvány számára. A tanulmány címe: „A romák helyzete Magyarországon”. (Forrás: Policy Solutions)

Ebben a tanulmányban 569.000 főről tesznek említést, ami a magyar lakosság 5,7 %-át teszi ki. Ez a szám reálisabbnak tűnik, mivel ebben a felmérésben szerepelt a kettős identitás is, ami az itt élő, heterogén összetételű cigány etnikum számára nagyon fontos. Nem kényszeríti őket arra a manapság sulykolt ostoba szemléletre, hogy a magyarságuk és a cigányságuk között válasszanak.

A szélsőjobb által előszeretettel használt riogatás, miszerint a magyarság fennmaradását a cigányság veszélyezteti, két szempontból is teljesen hamis. Egyrészt még ezzel a számmal kalkulálva sincsenek sokan ezen honfitársaink, ami pedig ennél is fontosabb, hogy az említett 5,7 % ugyanúgy magyar, mint például egy szerb, vagy egy szlovák származású magyar. A magyarság fennmaradását legfőképpen az ostobaság veszélyezteti.

Az, hogy milyen szociális körülmények között élnek a magyar cigányok, az egy egészen más kérdés. A származásuk abból a szempontból fontos, hogy emiatt sok helyen hátrányos megkülönböztetés éri őket. Ne legyünk álszentek. Cigányként jóval nehezebben találnak munkát, és rengeteg előítélettel kell megküzdeniük. Lassan ott tartunk, hogy ők is előítéletesek lesznek, ami egyáltalán nem meglepő.

A cigányság lett a rendszerváltás legnagyobb vesztese. Ezt az említett tanulmány részletesen, igényesen, és ami a legfontosabb konkrét adatokkal mutatja be. Nem általánosságokra és egy tökéletesen megbízható ismerős elbeszélésére hivatkozik felelőtlenül, mint oly sokan ebben a kérdésben.

A cigányság szomorú példája azonban előrevetíti annak a ma már 4 millió főt meghaladó számú honfitársunknak a sorsát, akiket a szegénység és a leszakadás veszélyeztet. Az előítélet a szegénységük miatt ma már őket is hátrányosan érinti. A társadalmunk manapság ezeket az embereket megbélyegzi, a szolidaritást pedig valamiféle baloldali ármánynak tartja. A kilátástalanság, a depresszió, az ezzel együtt járó alkoholizmus és erőszak, komoly konfliktusokat fog eredményezni és ezt nem lehet etnikai kérdésként kezelni. Ebben jelentkezik Trócsányi miniszter úr tévedése.

4-5 millió ember leszakadása jelentősen veszélyezteti a magyar társadalom stabilitását. Az kétségtelen, hogy nem dzsihádisták lesznek ezek az emberek, hanem radikálisan szegények. Jelenleg ezekről a problémákról a kormány nem akar tudomást venni és letagadja a létezésüket. Adminisztratív és kényszerítő intézkedéseket vet be megoldásként, amit méregdrága és pimasz kormányzati propagandával próbál igazolni. Valami hasonlóval próbálkozott a manapság - teljesen hamisan - boldog békeidőknek tekintett Horthy Miklós-féle keresztény- konzervatív Magyarország is. images_9.jpgJózsef Attila
Hazám

1

Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.

2

Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

3

A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

4

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.

Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.

5

A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.

6

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

7

S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!

Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!

1937. május

 

 

Én és a tábornok

62634_499177_784x523.jpg

Huckleberry Finn és Tom Sawyer horgászni indul
(Vlagyimir Putyin orosz elnök és Szergej Sojgu védelmi miniszter)

Földi László szerint Angela Merkelnek le kell mondania, mert egy nő mégse vezetheti háborúba Európát.

Isten ments, hogy ilyesmivel próbálkozzon Angela Merkel! Ő a jelenlegi német kancellár és nem Erich Friedrich Wilhelm Ludendorff, gyalogsági tábornok vagy II. Vilmos német császárLehetőség szerint ne is vezetgessen minket semmiféle háborúba. A legjobb dolog az lenne, ha valahogy a szíriai helyzet megoldódna és véget lehetne vetni az ott kialakult anarchisztikus, narcisztikus tömegverekedésnek és mészárlásnak.

Földi László feltette azt a filozofikus kérdést, hogy "Mikor nyert háborút egy nő?". Szerintem soha. De ez ugyanúgy érvényes az évezredek óta vadul és lelkesen hadakozó férfiakra is. Ha valaki lett volna olyan szíves és megnyerte volna valamikor azt a rohadt háborút, akkor végre valahára béke lenne a Földön. Ez eddig nem történt meg, mivel valami mániákus hazudozó állandóan újrakezdi az egészet. Mindig akad olyan elvetemült alak, aki kitalálja azt, hogy ami most van, az neki nem jó, de egy fegyveres konfliktussal pillanatok alatt orvosolni tudná ezt az igazságtalanságot. Ezt a magabiztos kijelentését általában egy elhúzódó háború és rengeteg ember halála követi. Sokkal egyszerűbb lenne az említett illetőket mindjárt az elején agyoncsapni.

Még a dicsőséges csaták kimenetele sem mindig egyértelmű. A kurszki ütközet 1943. július 4-től július 13-ig tartott. 10 nap egy kellemes nyári vakációzáshoz kevés. Ennyi idő alatt azonban 54.182 német és 177.844 szovjet katonát minden további nélkül le lehetett mészárolni. Ebben az esetben győzelemről beszélni meglehetősen bizarr és embertelen kijelentés. Jóval helyénvalóbb az az állítás, hogy minden igyekezet ellenére voltak akik túlélték ezt a csatát.

Földi László valószínűleg sokat nézegethette mostanában a szélsőjobbos hírportálokat. Ott jelenleg nagyon divatos Ine Eriksen Søreide, Norvégia, Karin Enström, Svédország, Jeanine Hennis-Plasschaert, Hollandia és Ursula von der Leyen, Németország csinos védelmi minisztereit viccesen összehasonlítgatni a szintén rendkívül jóképű Szergej Sojgu, orosz védelmi miniszterrel. Ő aztán igazi, snájdig katonaember.

Magyarországon jelenleg egy erős orosz kultusz van kialakulóban, de nem az irodalom, a zene, a festészet és a balett területén. Az orosz hadseregbe vetett hit és a rá való büszkeség rendkívül erőssé vált. Sokan azt hiszik, ha a muszkák odamennek Szíriába, akkor pillanatok rendet tesznek a martalócok között. Ez azért nem annyira biztos.

A Szovjetunió  tíz évig tartó afganisztáni háborúját nem nevezhetjük villámháborúnak, pedig az atombombán és a vegyi fegyvereken kívül mindent bevetett a hadsereg. A Szovjetunió vesztesége 26.660 halott és 30.000 sebesült katona volt. A harcok során másfél millió afgán halt meg és a térség azóta sem stabilizálódott. Szíria is tartogathat még kellemetlen meglepetéseket.

Az orosz hadsereg legfőbb előnye az amerikai és európai haderőkkel szemben az, hogy az oroszok úgy bánnak a saját katonáikkal, mint a vágómarhákkal. Ők soha nem haboztak szárazföldi haderőket bevetni. A 2008-as grúz háborúban azonban bebizonyosodott, hogy Oroszország szárazföldi és légiereje elavult. Ezután Putyin, hatalmas anyagi ráfordítással, szinte az alapoktól átalakította az orosz hadsereget. Rengeteget költöttek a katonai technológiák fejlesztésére és a kiképzésre. A 2015-ös Orosz hadsereg már felveszi a versenyt a NATO-val, illetve talán már az amerikai hadsereggel is. A szíriai akciójuk pont ennek a demonstrálását szolgálja Ebben az éleslövészetben az a nyugtalanító, hogy a spanyol polgárháborúban már történt valami hasonló.

Putyin nagy valószínűséggel vissza fogja állítani Oroszország hatalmas katonai erejét és tekintélyét. Az oroszok eközben elképzelhetetlen mértékű nyomorban élnek, de az elnököt ez nem nagyon zavarja. Egyetlen arcizma sem rándul eközben. Szokás szerint. Egy belső viták által megosztott Európa és egy félelmetesen erős katonai nagyhatalom áll szemben egymással. Elég furcsa, hogy  ennek ellenére mindenki a muszlim befolyástól félti a keresztény Európa jövőjét. A valós veszély nem ez. 

Ebből a szempontból Putyin Oroszországa jóval félelmetesebb. Még egy olyan dörzsölt diktátor, mint Aljakszandr Rihoravics Lukasenka, Fehéroroszország köztársasági elnöke is erősen tart Putyin elnök befolyásától, pedig elvileg barátok.

Az oroszok 1849-ben, 1945-ben, 1956-ban már bebizonyították, hogy nem nagyon foglalkoznak a mi nemzeti büszkeségünkkel és érzelmeinkkel. Nagyjából semmivel sem foglalkoznak ha egyszer megindulnak. Egy laza mozdulattal képesek minket leseperni bárhonnan. A NATO tagság bizonyos mértékű védelmet biztosít Magyarország számára. Orosz energiafüggőségünk, a PAKS II. körüli miszticizmus, a kormány kétkulacsos politikája, a Jobbik gyanús orosz kapcsolatai ezt a védelmünket jelentősen gyengítik.

Szélsőjobbos körökben ennek ellenére nagy divatja van a II. világháborús szovjet emlékművek rugdosásának, szétverésének. Erre a barbár cselekedetre az oroszok rendkívül érzékenyek. Egyszerre isteníteni és lenézni őket nevetségesen tragikus. A bátor fasiszta harcosok próbáljanak meg a Győzelem Napján, május 8-án Moszkvában egy II. világháborús emlékművet meggyalázni.

Az Európai Unió nem tökéletesen működő rendszer. Egy marakodó, konfliktusokkal terhelt Európa azonban mindenkor jóval nagyobb életszínvonalat és szabadságot biztosított a lakói számára, mint az egységes, hatalmas Orosz Birodalom, vagy a Szovjetunió.

Nem a kereszténység és az iszlám, hanem Európa és Oroszország között kell döntenünk. Manapság Putyin birodalma sokkal népszerűbb Magyarországon, mint Brüsszel. Oroszország kockázatairól és mellékhatásairól azonban mindenki tanulmányozza át a XX. századi magyar történelmet.

A volt szocialista országok közül jelenleg hazánk van leginkább kiszolgáltatva Oroszországnak. Az október 23. ünnepségek szónokainak ezt kéne kihangsúlyozniuk. A többi csak hamis dicsekvés, hencegés. Emiatt teljesen felesleges meghallgatni Áder Jánosnak, a magyar fegyveres erők főparancsnokának ünnepi beszédét.

images_9.jpg

Megszavazták: az orosz államfő felhatalmazást kapott a hadsereg bevetésére Szíriában

2015.09.30.

Oroszország Föderációs Tanácsa felhatalmazta az államfőt a fegyveres erők bevetésére Szíria területén, hogy biztosítsa az ország területi egységét és az állam stabilitását.

Az intézkedés megszavazásáról Szergej Ivanov, az elnöki adminisztráció vezetője számolt be az Interfax hírügynökségnek; elmondása szerint a katonai segítségnyújtás elfogadása 162 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül, de névtelen szavazással történt. Ivanov elmondása alapján egyelőre az orosz légierő bevetéséről született döntés, ami mától fogva az orosz és a szíriai törvények szerint is legitim módon hajthat végre légicsapásokat a terroristák állásai ellen.

Szíria ENSZ nagykövete, Bassár Dzsafari szeptember 16-án bejelentette; Oroszország megkapja az engedélyt ahhoz, hogy katonai csapást mérjen a Szíria területén működő terrorszervezetekre. A nagykövet szerint semennyit nem számít, hogy erről mit gondolnak a nyugati országok: “Miért lenne joga az Egyesült Államoknak katonai gépekkel berepülni Szíria területére, és miért kellene eközben Oroszország számára megtiltani ugyanezt?” A diplomata az orosz hadsereg szíriai működéséről, és az ország területére érkező katonai transzportokról kijelentette, hogy az teljes mértékben a két ország közti kétoldalú katonai együttműködés keretein belül zajlik, ami már hosszú évek óta tart, és egyáltalán nem titok. Bassár el-Aszad, Szíria elnöke pedig ismételten kijelentette; Szíria sorsáról kizárólag a szíriai nép és a lakosság által megválasztott, legitim kormány dönthet, nem pedig a nyugati országok, nemzetközi szervezetek, vagy az ENSZ.

Korábban Valentina Matvijenko, a Föderációs Tanács szóvivője számolt be arról, hogy zárt ülésen általános jelleggel vitatják meg a hadsereg Oroszország határain túli bevetésének lehetőségét. Matvienko szerint az intézkedés teljes mértékben összhangban van Oroszország nemzetbiztonsági érdekeivel, azt azonban nem említette, hogy csak Szíriáról fog-e döntés születni, vagy a világ más régióiban is engedélyezni fogják az orosz fegyveres erők bevetését.

Forrás: http://hidfo.ru/

 

Az Éden birtokosai

lmg142825.jpg

Jan Brueghel: Ádám és Éva az Édenkertben (c. 1600)

„Arra a felvetésre, hogy a német kancellár szerint kerítésekkel nem lehet megállítani az életük védelmében rohanó embereket, a kormányfő úgy reagált: Magyarország nem szomszédos sem Szíriával, sem Irakkal, és akik idejönnek, nem az életükért menekülnek. „Legtöbbjüket migránsnak tartjuk, akik egy jobb életet akarnak" - tette hozzá. Mindenkit megillet az emberi méltósághoz és a biztonsághoz fűződő jog, de „egy német élet vagy egy magyar élet nem jár mindenkinek", csak azoknak, akik "megdolgoztak érte" - mondta Orbán Viktor.”

Forrás: Orbán szerint egy magyar élet nem jár mindenkinek

„- Az én véleményem szerint - mondja Švejk -, mindent tárgyilagosabb szempontból kell nézni. Minden ember tévedhet, és muszáj is, hogy tévedjen, minél tovább töri a fejét valamin. A törvényszéki orvosok is emberek, és minden embernek megvannak a maga hibái. Egyszer például Nusléban, éppen a Botič-híd mellett, ahogy a Banzet-vendéglőből megyek hazafelé éjszaka, odajön hozzám egy úr, a fejemre húz egy bikacsökkel, és amikor már a földön feküdtem, alaposabban szemügyre vesz engem, és azt mondja: „Ejnye, tévedtem, ez nem az.” És úgy felmérgesedett a tévedése miatt, hogy még egyet rásózott a hátamra. Hiába, ilyen az emberi természet: mindig csak téved, amíg meg nem hal.” (Jaroslav HašekŠvejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban)

A miniszterelnök úr is tévedhet és ezt senki sem róhatja fel neki a hibájául. Egy kormányfőnek rengeteg komoly gondja akadhat a mindennapi munkavégzése közben, főleg, ha ennyire imád másokkal hadakozni. Ha jobban megnézzük, hogy micsoda furcsa szerzetekkel vette körül magát mostanában, akkor el kell ismerni azt, hogy ehhez képest egészen kiváló egészségnek örvend.

Rogán Antal tisztessége felől nekem egy cseppnyi kétségem sincs. Szíjjártó Péter reggelente egyre nagyobb mennyiségű adrenalin injekciók segítségével őrzi meg az állandó harckészségét. A hazai polgári réteget Mészáros Lőrinc és Széles Gábor alkotja, vágósúlyban. Médiaügyekben az utcáról jött ember, Habony Árpád barkácsolgat  valamit, milliárdok buzgó felhasználásával. A „Kredencek Ura” nem egy magyar William Randolph Hearst. Mind e mellett ráadásul  Simicska Lajos is az oldalára fordult.

Itt van még neki nemzeti burzsoáziának, az amerikai származású adómanó, Andy Vajna, aki megváltoztatta a miniszterelnök szigorú és bizalmatlan hozzáállását az offshore cégekkel szemben. A gyengéd modorú Kövér László sem teszi könnyebbé a miniszterelnök úr életét. Vele szerencsére csak akkor van baj, ha megszólal.

A migránsok is egyre fogyatkoznak Magyarországról. Egyszerűen lemondtak a híres magyar vendégszeretetről, meg a folyamatos hülyítésről. Odalett a „megélhetési bevándorlók” varázsa, az afrikaiak pedig, fájdalom, de még nem érkeztek meg. 

Megint kezd kellemetlen és kínos dolog hű fideszesnek lenni. A szégyenkezési és a büszkeségi fázisok ilyen gyakori váltakozása nem tesz jót a csapatszellemnek. Vannak persze sokan, akiknek egy Nagy-Magyarország térképpel és az antiszemitizmussal blokkolni lehet az agyműködését, de a vegetatív idegrendszerük attól még működik és emiatt nekik is kell enniük. Szegények abban a hitben ringatják magukat, hogy ők jobboldali gondolkodásúak. Erre minden okkal büszkék is lehetnének, de az ostobaságra ez sem ad felmentést. A Fidesz nagyjából annyira konzervatív, mint Stefani Joanne Angelina Germanotta (Lady Gaga).

A földrajzi ismereti Orbán Viktornak teljesen korrektek. Abban azonban téved, hogy „akik idejönnek, nem az életükért menekülnek”. Lelőni biztos nem fogják őket, talán, de megfagyni bizonyos körülmények között teljes mértékben megfagyhatnak.

A balkáni térség – amelybe hazánk is oly sikeresen integrálódott – nem képes és nem is akar emberi körülményeket biztosítani a menekültek számára. Erre a menekültek is rég rájöttek már. Mi egy Belgrád – Bécs – Berlin kaland-rallyt rendezünk a számukra, leharcolt buszok segítségével. Simicskó István, janicsár aga sejtetni vélte, hogy ebben nagy szerepük van az orosz szponzoroknak is.

Egy magyar élet nem jár mindenkinek” csak azoknak, akik „megdolgoztak érte”. Ez a kijelentés teljesen félreérhető, ugyanis egyetlen magyar sem dolgozott meg a "magyar életéért", csak az édesanyja.

Ha pedig a „magyar élet”, mint fogalom, a földi Édenkerttel azonos, az csak bizonyos szűk kör számára elérhető. Nagyrészt azoknak, akik a miniszterelnök úr szívének oly kedvesek. Ők az Éden birtokosai. A „magyar élet” ugyanis eléggé heterogénné vált az utóbbi pár évben.

A népes siserahad és a sok tányérpusztító mellé a kormányfő felvehetne pár száz, ágrólszakadt szociológust. Akad belőlük bőven és gyakorlatilag beérik hamuba sült pogácsával is. Osszon szét köztük valami akciós digitális fényképezőgépeket, aztán küldje szét őket az ország minden részébe. Egy idő után szedje össze azokat, akik szerencsésen életben maradtak, és beszélgessen el velük az élményeikről.

Magyarnak lenni nem jelenti automatikusan a jólétet. Az sem igaz, hogy a magyar népesség lassan több mint a fele lusta, alkoholista, mihaszna léhűtő, akik csak a segélyekből hajlandók megélni. A szegénység nem egy tanult szakma.

– Már a nagyapám is messze földön híres és megbecsült ágról szakadt, szegény ember volt. Pillanatok alatt kilakoltatták mindenhonnan és a családja több köztiszteletnek örvendő tagja is mesterien éhen halt. Apám züllött kártyajátékosként sajnos véletlenül elgazdagodott, de nekem erős akarattal sikerült ismét szerencsésen tönkremennem és újra megalapoztam a család szegénységét. A fiaim koldulással és apróbb bűncselekményekkel foglalkoznak, így egyáltalán nem kell azon aggódnom, hogy meggazdagszanak. – mesélte egy jól képzett és tehetséges szegény.

Sokan Magyarországon ciklikus szegénységgel küszködnek. Csak a fizetésnap után úgy 15 nap elmúltával térnek át szegény életmódra. Addig úgy nagyjából elvannak. 

Lehet, hogy a makromutatóink kiválóak, de közben egyre többen kerülnek kilátástalan helyzetbe. Az államadósság csökkenése egy szegénységi szint után már nem tölti el az embereket mennyei boldogsággal és kapásból felrúgják azt, aki valami nagyszerű GDP-t mutogat nekik lelkesen. A magyarországi szegénységgel kapcsolatban a tatárjárásra és Werbőczy István „Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyvére" hivatkozni dőreség.images_9.jpg

Tarján M. Tamás

1967. december 9. Nicolae Ceaușescu lesz Románia államfője

„Bár az 1966. évi abortuszellenes rendelet, és a Magyarországon Ratkó Anna nevéhez fűződő népesedéspolitika már utalt a diktátor brutális kormányzási stílusára, az igazi „ceaușescui” éra az 1971. esztendővel kezdődött meg. Ebben az évben a román államfő látogatást tett a Távol-Keleten, és a jelek szerint olyannyira nagy hatást gyakorolt rá a Kim Ir Szen-féle dzsucse ideológia, valamint Mao kulturális forradalma, hogy ő is a Szovjetunióval szembekerülő elvtársak útjára lépett. Az 1971-es „júliusi tézisek” neosztálinista és erőszakos nacionalista fordulatot hoztak, amit a cenzúra szigorodása, a titkosszolgálati terror és a növekvő önkény mellett később a nevetségességig fokozott személyi kultusz jellemzett. Ceaușescu országát saját tervei és vágyai alapján, a realitások és következmények teljes figyelmen kívül hagyásával kormányozta, amire a legékesebb bizonyítékot a Románia által felhalmozott államadósság lefaragása szolgáltatta.

A diktátor elhatározta, hogy országa minden erőforrását ezen „szent cél” érdekébe állítja, aminek következtében a szocialista állam a nyolcvanas években hihetetlen erőfeszítéseket tett exportteljesítménye növelésére. Ceaușescu gazdaságpolitikája hamarosan odáig vezetett, hogy az egyébiránt elsőrangú termőfölddel rendelkező Románia polgárai gyakran még az alapvető élelmiszereket is nélkülözték, az adósság elleni harc és a rohamosan növekvő népesség pedig együtt nyomorba döntötte az országot. A kelet-európai állam 1989 nyarán – Ceaușescu bukása előtt fél évvel – végül teljesítette a diktátor által kitűzött tervet, ugyanakkor ezért hatalmas árat kellett fizetnie. Az exportmaximalizáláshoz hasonlóan önkényes és erőszakos volt az 1988-as „település-szisztematizálási terv” is, mely lerombolással fenyegette a falvak – és az erdélyi magyar települések – jelentős részét; ennek végrehajtására szerencsére végül nem került sor.

1988 körül már világosan látszottak a Ceaușescu uralmát később elsöprő vihar első jelei, aminek fő okait az 1978 után átszervezett  által keltett terrorban és a diktátor korlátlan személyi kultuszában lelhetjük meg. Bizonyára nem okozunk vele meglepetést, ha eláruljuk, hogy január 26-a, a politikus születésnapja hamarosan nemzeti ünnep lett Romániában, miközben Ceaușescu fényképei, szobrai meghódították a köztereket és a középületeket, elnöki reprezentációja pedig a koronás uralkodókét is felülmúlta. A diktátor megalomániájáról – korábban felsorolt intézkedései mellett – Bukarest városa is híven tanúskodik, ahol 1965 és 1989 között egész háztömböket dózeroltak le azért, hogy Ceaușescu ízlésének megfelelő épületek kerüljenek a helyükre.

Ceaușescu már-már kényszeres módon ügyelt előnyös megjelenésére, ami azt eredményezte, hogy rendre a negyvenes éveiben készített fényképek láttak róla napvilágot, más esetekben pedig ügyelni kellett arra, hogy alacsony termete észrevétlen maradjon. A kultusz persze nem csak az övé volt: felesége, Elena is központi szerepet játszott a hivatalos román propagandában, miután – kémikusként – Ceaușescu révén ő lett a tudományos élet első embere. A „Kárpátok géniuszát” és nejét a sajtó nap mint nap az egekig magasztalta, a háttérben pedig a Securitate felügyelt arra, hogy a diktátor kultuszát „kellő lelkesedéssel” ápolják.”

Forrás: Rubiconline

Kedvenc miniszterelnökeim

pittyoungertate.jpg

Ifj. William Pitt, aki 24 éves korában lett az Egyesült Királyság miniszterelnöke

Nem vagyok egy sziklaszilárd jellem, aki minden körülmények között kiállna az igazáért. Ha komolyan nekilátnának megkínozni valamiért, biztos bátran kijelenteném a szakembereknek, hogy óvják meg magukat a nehéz fizikai megerőltetéstől és az kíméljék meg az értékes eszközeiket. A magam részéről hajlandó vagyok részletesen beismerni mindent, ha pontosan elmondják, hogy miről is van szó és melyik vallást részesítik előnyben. Igazán nem szeretnék ilyen helyzetben bárkinek is csalódást okozni. El tudok képzeli olyan körülményeket is, amikor kényszer hatására azt hazudnám, hogy nagyon szeretem Orbán Viktort, mint miniszterelnököt.

Jelenleg ilyen körülmények azonban nincsenek. A mostani Orbán Viktor köré kiépített személyi kultusz ezért is lepett meg nagyon. Ennek a kultusznak ráadásul vannak belülről fakadó, spontán összetevői is.

Egy miniszterelnök csak egy agyonkényeztetett hivatalnok. Az ilyen alakokért teljesen felesleges rajongani és elájulni a kijelentéseiktől. Abban a pillanatban ahogy hatalomra kerülnek, azonnal potenciális gyanúsítottként kell kezelni őket és nem szabad tapsolni meg ujjongani nekik. Fagyos távolságtartás és bizalmatlanság. Ez jár ki egy mindenkori kormányfőnek.

A harmadik köztársaság előtti miniszterelnökökkel sok dolgom nem akadt. Ott volt helyettem az egész Szovjetunió, azok szigorúan vigyáztak rájuk. Kállai Gyula, Fock Jenő, Lázár György ténykedésére nem nagyon emlékszem.

Grósz Károly (1987-1988) 1988-as Budapest Sportcsarnokban elhangzott beszéde egy kicsit szíven ütött. Nagy bőszen kiment Amerikába, megnézte Disneyland-et, majd visszajött, abbahagyta a rapid miniszterelnökösödést és elkezdett a fehérterroról álmodozni. Ma ez nevetségesnek hangzik, de akkor még megvolt a hős munkásőrség. Az, hogy milyen állapotban voltak, azt nem nagyon lehetett tudni, de elméletileg minden további nélkül fel lehetett volna fegyverezni őket.

A dolgok azonban szerencsésen alakultak. Később kiderült az is, hogy a munkásőrök a rossz időkre felkészülve, irgalmatlan mennyiségű dobozos sört halmoztak fel a titkos raktáraikban. Így valószínűleg nem mészárlásra készültek. Grósz Károly bánatában erre elment horgászni.

Németh Miklós (1988-1990) személyéről egy csomó más esemény terelte el a figyelmet. A Nagy Szovjetunió elkezdett vadul recsegni–ropogni. A mai politikai elitünk nagyrészt ekkor teremtette meg a karrierjének alapjait, vagy még iskolába jártak és a KISZ-ben szorgoskodtak. A híres Gulyás Gergely ekkor még csak 9 éves volt és teljesen ártatlan.

Antall József (1990-1993) kezdő miniszterelnök, én pedig kezdő választópolgár voltam. Nekem kissé arisztokratikusnak tűnt a kiállása, de azt gondoltam ebben az esetben ez a szokás. Nem volt könnyű dolga, mivel mindenki azt hitte, hogy ezentúl a nyári vakációit majd valahol a Földközi-tenger mellett fogja eltölteni. Az Antall kormányban úgy hullottak a miniszterek, mint a Trónok harcában a főszereplők. Ebből az időszakból Für Lajos, a lódenkabátos honvédelmi miniszter, és Horváth Balázs, az ittas belügyminiszter voltak rám nagy hatással, legfőképpen a komikus tehetségük miatt. Szabó Tamás, privatizációért felelős tárcanélküli miniszter a kedves arcával keltette fel a figyelmemet. Balsai István már akkor is rettenetesen nagyképű és beképzelt volt. Azóta ezt a képességét jelentősen továbbfejlesztette. Szerintem ebbe a kóros jellemfejlődésbe egy idő után simán bele is lehet halni. (Lásd még Hajdú Péter)

Boross Péter (1993-1994) egy miniszterelnök volt. Választási kampány ürügyén egy jót szaladgáltak a Fradi-pályán. Teljesen feleslegesen.

Horn Gyula (1994-1998) alaposan túlnyerte magát. Pontosan nem is értettem, hogy mi szüksége volt a kormányzásához az SZDSZ-re. Mély benyomást csak Baja Ferenc tett rám. Kissé túlzásnak tartottam ugyanis, hogy egy derék népművelőből környezetvédelmi miniszter lett. Meglehetősen gyors és bizarr karrier. A két szakmának sok köze nincs egymáshoz. Baja Ferencet a NASA helyében komoly vizsgálatoknak vetném alá. Valószínűleg ő lenne a legmegfelelőbb ember arra, hogy túléljen egy Mars-expedíciót. A Horn-kormány a vége felé, ha jól emlékszem, valami vad tömegverekedésbe fulladt. Az MSZP ekkor tanult meg tökéletesen intrikálni. Bokros Lajos szerencsére elvállalta, hogy őt szidja mindenki mások helyett.

Orbán Viktor (1998-2002) miniszterelnökké válása során megélhetési keresztény-konzervatívvá alakult át. Bokros Lajos elvégezte helyette a piszkos munkát, így neki csak arra kellett ügyelnie, hogy ne csináljon túl nagy hülyeségeket és Deutsch Tamás is megkapja végre a régóta esedékes diplomáját. A Torgyán József vezette kisgazda-szabadcsapatok vad és fékevesztett garázdálkodásba kezdtek az ország egész területén. Torgyánnak sikerült viszonylag rövid idő alatt padlóra küldenie a magyar mezőgazdaságot. Orbán Viktornak nagyon sokat köszönhetünk, hogy ezt a joviális kalandort eltávolította a politika környékéről. Ezt rajta kívül senki más nem tudta volna ilyen ügyesen megtenni. Tényleg szép manőver volt. Előtte sajnos a martalócok mindent szétvertek, amihez csak hozzáfértek. Az hittem ezután bevezetik majd az „1998-as kisgazdajárás” fogalmát, de ez mind a mai napig nem történt meg.

2002-ben vált Orbán Viktor Magyarország örökös miniszterelnökévé. 2002. április 9-én, ezúttal a Testnevelési Egyetem – azóta tragikus körülmények közt elhunyt – sportcsarnokában megismételte Grósz Károly hírhedt beszédét. Kitört az azóta is különböző hevességgel dúló magyarországi hideg polgárháború.

Medgyessy (Ejtsd: Meggyesi) Péter (2002-2004) kissé bizonytalanul kezelte az egész miniszterelnökségét. Az ő győzelme elég meglepő volt. Orbánék valószínűleg megelőzték a korukat és a választási kampányukban túlzásba vitték a mesterséges nemzeti adalékanyagok felhasználását. Akkoriban ez még nagyon émelyítőnek és áporodottnak hatott. Ez a váratlan győzelem nagy tragédia volt mind Medgyessy, mind Orbán életében. Mindketten szörnyű lelki traumát éltek át, amit a mai napig sem hevertek ki. Ekkor pattant ki a 100 napos program és D-209-es ügynök botrány. Az SZDSZ lemondásra szólította fel a miniszterelnököt, majd röviddel ezután biztosították a hűségükről. Ekkorra már bizonyossá vált bennem az az érzés, hogy választási időszakon kívül a hatalmon lévő politikusok tökéletesen idiótának nézik a választóikat. Csak az ellenzéki politikus a jó politikus. Ez az érzés azóta sokat erősödött bennem. Medgyessy aztán végre megsértődött és lemondott. Azóta kedvenc szórakozása az lett, hogy magát dicséri.

Gyurcsány Ferencnek (2004-2009) három veszélyes ellenséggel kellett megküzdenie: Gyurcsány Ferenccel, az MSZP-vel és egy Orbán Viktor vezette párhuzamos Magyarországgal. Ilyen körülmények között kormányozni nem nagyon lehet. Gyurcsány olyan volt, mint egy izgága, túlhevült hadvezér, akinek egy hatalmas, de korrupt, lusta, széthúzó hadsereg áll a rendelkezésére. Ez heterogén kompánia ráadásul olyan mértékben tele volt árulókkal, hogy egyszerűbb lett volna minden komolyabb tanácskozásukra meghívniuk Orbán Viktort. Ebben az esetben talán még a MTV-székház is megúszta volna a dolgot. A kormányzása így végül valami avantgárd bohózatba fulladt.

Bajnai Gordon (2009-2010) nem is miniszterelnök, hanem kármentesítőelnök volt. Talán neki köszönhetjük, hogy a Fidesz 2010-ben nem aratott 100 %-os győzelmet. Orbán Viktor helyében én egyből be is vettem volna a következő kormányba, így most nem kellene Lázár Jánossal bajlódnia. Bajnai egyáltalán nem való miniszterelnöknek. Amikor rájön arra, hogy csak hülyéskedésről van szó, és valójában senki sem gondolja komolyan a dolgot, akkor gyorsan lelép.

Teljesen felesleges tehát egy hatalmon lévő miniszterelnököt ajnározni, mivel nem arra való. Egy kormányfő egyáltalán nem alkalmas aranyos házikedvencnek. Ha valakinek ilyesmire van szüksége, az tartson macskát vagy tengerimalacot. Ez a kedvtelés ráadásul jóval kevesebbe is kerül. images_9.jpg

Grósz Károly sportcsarnokbeli beszéde

"Nyugtalanságra ad okot a módszerek radikalizálódása, a sztrájkokkal való fenyegetőzés, a mértéktelen követelőzés...megnőtt az ellenséges, ugyan kis létszámú, de hangos, a polgári restaurációs, ellenforradalmi erők agresszivitása is. ...A demokrácia, a reformhangos követelése mögé rejtik a vezetés lejáratását,… a parlament lejáratásával és a választások kierőszakolásával, előre hozatalával akarják a vezetést kényszerlépésre bírni. Eltúlozzák a többpártrendszer lehetőségét, felnagyítják vélt előnyeit. …Követelik a Munkásőrség megszüntetését azzal az indokkal, hogy nem törvényesen működő testület. … a magyar párt és társadalom jó irányba halad előre, de rögös az út, és benne van a bukás esélye is…A harc eredménye csak tőlünk függ, mert osztályharc lett ez a javából. Attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítania józan erőket, s ha kell, határozottan fel tudunk-e lépni az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz és - ne legyen illúzió - a fehérterror fog eluralkodni."

részletek Grósz Károly Sportcsarnokban elmondott beszédéből

Forrás: tudasbazis.sulinet.hu

A Pieter Bruegel börleszk

the-flatterers-by-pieter-bruegel-1592_1.jpg

Pieter Bruegel - A hízelgők (1592)

A gazdagoknak is megvannak a maguk gondjai, csak azok néha egészen más természetűek, mint a szegényeké.

- Értsék meg kérem, drága uraim! Egyszerűen kifogytunk a TV2-kből. Fájdalom, de az idén pillanatok alatt szétkapkodták őket. Manapság nagyon megnőtt a kereslet a kereskedelmi televíziók iránt. Az emberek szinte megőrülnek értük. Mindenki egy sajátot akar. Fájlalom, de nem segíthetek önöknek. Legyenek kérem erősek. A raktáron viszont príma minőségű vidéki lapjaink vannak. Nagyon kedvező áron tudjuk adni őket és a fenntartásuk is jóval kevesebb gonddal jár, mint egy tévécsatornáé. Hirdetők, saját gyártású műsorok, beszélni tudó műsorvezetők, beszélni nem tudó celebek. Rengeteg gond, vesződség, bosszúság. Egy kereskedelmi tévé esetében egész nap rághatnák a körmüket a tisztelt urak a nézettségi adatok miatt. Lássák be uraim, önök sem lesznek már fiatalabbak. Ebben a korban az egészség már mindennél többet ér. Zuhan a nézettség, emelkedik a vérnyomás, aztán már kész is a baj. Nos? Akkor csomagolhatom a lapokat, uraim, vagy helyben tetszenek elfogyasztani?

Eközben Felcsútházy Ráhel grófnő, a méltóságos Tiborcz gróffal, a magánemberrel a festészet élvezetének hódolt. Háry Gyula Velence című művét 400 ezer forintért, Hincz Gyula Kompozíció című festményét mindössze 6,5 millióért vásárolták meg. A Kieselbach Galéria által tartott aukción Duray Tibor Piros ruhás nő című alkotását valaki 3 millió forintért elhalászta az orruk elől. Sebaj. Legközelebb majd kárpótolják magukat egy csodaszép műalkotással. Fiatalság, bolondság. Előttük még az egész élet. Nem sikerülhet minden elsőre.

"A szívet az élteti, ha megsebzik. A gyönyör kővé dermesztheti a szívet, a gazdagság kérgessé teheti, de a bánat nem törheti meg." Oscar Wilde, megrögzött szodomita

images_9.jpg

Teljesen átlagos család a miénk. Tényleg semmi különös. Kispolgári, vagy valami mások által olyasminek mondott. Általában értelmiségi házaspárnak tartanak minket, de ezt én nem veszem túlságosan komolyan és egyáltalán nem találom annyira sértőnek. Valahogy megtörtént.

Pont úgy, mint ahogy a szombat szokott. Ilyenkor úgy vagyok vele, hogy addig alszom ameddig csak akarok. A szervezetem azonban egyáltalán nem törődik azzal, hogy mit akarok én. Hat órakor felébreszt és kér egy kávészerűséget magának. A szervezetem – velem ellentétben – meglehetősen erőszakos természettel rendelkezik. Ez van. Az ember – bármennyire szeretné is – nem változtathatja meg azt amibe annak idején gondosan becsomagolták.

A tejet kávéval szoktam inni, mivel önmagában egyiket sem szeretem. Sok évembe tellett, amíg kititráltam magamnak azt az optimális arányt, amikor mindkét folyadék elveszti eredeti jellegét és kölcsönösen kioltják egymás ízét. Nem tejeskávéról van tehát szó. Tej- és kávéíz nélküli valami. Neve valójában nincs is ennek a folyadéknak.

A múlt szombaton a tej azonban tragikus módon elfogyott. Mivel nem rendelkezünk analóg tehénnel, ezért kénytelen voltam tejért elmenni a boltba. Megkérdeztem a feleségemet, hogy hozzak-e még valamit ezenkívül. Ő kapott is az alkalmon és alva válaszolt:

– Igen. Kéne tíz darab tojás, valami felvágott és margarin. Ja, igen. Vegyél valami gyümölcsöt is – persze csak ha szép – és két vidám hangulatú, eredeti németalföldi festményt. Lehetőleg ne Joachim Beuckelaert, mivel ő egy kissé vásári.

the-vegetable-seller-xx-joachim-beuckelaer-or-bueckelaer.JPG

Joachim Beuckelaer: A zöldségárus

Beuckelaer általában konyhai csendéleteket, életképeket, vásári jeleneteket festett. Nekem mondjuk kifejezetten tetszenek a képei, de a feleségemmel nem érdemes művészettörténeti vitákba bocsátkozni, különösen akkor nem, ha álmos.

Az őrületbe kerget azzal, hogy a lakásban állandóan cserélgeti a művészeti korszakokat. Nemrég még az itáliai reneszánsz festészetért volt oda. Leonardo, Botticelli, Michelangelo, Raffaello mindenütt. Nagy nehezen sikerült megszereznem Tiziano, Federico Gonzaga-ról készült portréját. Az illető Tiziano mecénása, Mantova kormányzója volt, aki jelenleg pompásan mutat a kandallónk fölött.

tizian_063_1.jpg

Tiziano: Federico Gonzaga

Egy idő után – talán Derrick felügyelő hatására – a feleségem elkezdett érdeklődni a német reneszánsz festészet iránt. Lejártam a lábam, amíg végül találtam egy tisztességes, eredeti Hans Holbein festményt. A nagykövetek-nek elég jó a kompozíciója és pompásan megy a nappalink bútorzatához.

holbein_hans_the_french_ambassadors_1533.jpg

Hans Holbein: A nagykövetek

Georg Gisze kereskedő, általam kínkeservesen megszerzett portréját azonban el kellett adnom, mivel a feleségem szerint nagyon alattomosan és sunyin néz. Nem tudtam őt meggyőzni arról, hogy ez mellékes, mivel a képen szereplő illető már rég meghalt. Azzal érvelt, hogy még egy ilyen alakot nem hajlandó beengedni az otthonunkba. Erre pontosan megfelelő vagyok én is. Amúgy meg fogjam be a számat. Nem is tudom. Szerintem a képen Gisze arca inkább rémültnek tűnik.

532px-holbein_hans_georg_gisze_a_german_merchant_in_london.jpg

Hans Holbein: Georg Gisze kereskedő Londonban

Most pedig tucatszámra vásároljuk ezeket a flamandokat. Jan van Eyck, Arnolfini házaspár című képét kéz alól vettem meg, viszonylag olcsón. Giovanni Arnolfini arca számomra kétségtelenné tette azt a tényt, hogy a földönkívüliek jártak már a Földön és valószínűleg életképes utódokat hoztak létre. Az illető amúgy kísértetiesen hasonlít Vlagyimir Putyin orosz elnökre, ami az összeesküvés-elméletek híveinek is minden bizonnyal megdobogtatja a szívét.

jan_van_eyck_arnolfini_hazaspar_detail07.jpg

Jan van Eyck: Giovanni Arnolfini

Mielőtt elindultam volna bevásárolni, megkérdeztem a feleségemtől, hogy mit szólna két valódi Pieter Bruegel képhez. Azzal érveltem, hogy a Parasztlakodalom és a Paraszttánc egész jól feldobná a nappalinkat és a sötétítő függönyöket sem kellene lecserélnünk hozzájuk. Ezzel pénzt is spórolhatnánk. Az ötlet a feleségemnek is tetszett, de szólt, hogy azt feltétlenül nézzem meg, hogy a tojások között ne legyen törött.

09tanc.jpg

Pieter Bruegel: Paraszttánc

Tudom persze, hogy más családokban is gondot okoz a megfelelő festmények beszerzése. Ez Magyarországon teljesen általános és nem számít különleges esetnek. Amikor nálunk a gyerekek nagyobbak lettek, a szobájukban a Micimackó és barátai posztereket impresszionista festők alkotásaira cseréltük le. Sokan vannak, akik szerint a gyermeki lélek fejlődését az absztrakt festészet segíti leginkább elő, de én ezt az állítást erős túlzásnak tartom. Monet, Manet, Degas, Renoir festményei szerintem pompásan megfelelnek arra a célra, hogy boldog gyermekkort biztosítsunk a számukra.

Egy Kandinszkij festmény csak összezavarná őket. Mit mondtam volna nekik, ha annak idején megkérdezik tőlem, hogy apa, ez meg itt mi? Azt mégsem válaszolhattam nekik, hogy egy festmény, mert akkor egyből oda lett volna az apai tekintélyem.

image023.jpg

Vaszilij Kandinszkij: Sárga, vörös, kék

A gyerekek nagyon korán rájönnek arra, hogy az esztétikum nem kizárólag a művészetben fordulhat elő, hanem jelen van az élet csaknem minden területén: a természetben, a használati tárgyakban és legfőképpen az ellenkező nemben. Nem törhetjük össze a lelküket azzal, hogy "fogalmam sincs".

Vincent van Gogh posztimpresszionista festményei egyértelműen a konyhába és az étkezőbe mutatnak a legjobban. Paul Gauguin műveit – a trópusi hangulatuk miatt – a fürdőszobába helyeztük el.

Természetes az, hogy mások egészen másképpen tekintenek az otthoni műkincsek gyűjtésére. Van aki a régi ékszerekre esküszik, de akadnak olyanok is, akik antik szobrokkal csinosítgatják a lakásukat. Valójában ez teljesen mindegy. A lényeg az, hogy mindenki olyan műtárgyakat halmozzon fel maga körül, amelyek között jól érzi magát. Esküszöm, hogy én nem nézem le még azokat sem, akik a kubistákat szeretik.

Akad olyan ismerősöm, aki egy teljes filharmonikus zenekart tart kedvtelésből, mivel allergiás lett a macskaszőrre. Miért kellene ezért a szokásáért elítélnem őt? Kedveli őket, ami csakis rá tartozik. Mi monumentális operaelőadásokat szoktunk otthon rendezni, igaz csak hétvégenként. Egy egész operatársulat fenntartását sajnos nem engedhetjük meg magunknak.

Ez utóbbit természetesen egyáltalán nem panaszként mondom.images_9.jpg

S. Nagy Katalin

Jan van Eyck: Arnolfini házaspár

Jan van Eyck 1434-ben, 44 éves korában festette az Arnolfini házaspárt. Ezzel a festménnyel úgy jártam a képtárban, mint Bécsben a Willendorfi Vénusz keresésekor. Emlékezetemben egy monumentális művet őriztem, és amikor 1984-ben, negyvenévesen végre eljutottam Londonba, sokáig nem leltem meg. A kép ugyanis meglepően kicsi, mérete alapján nem tűnik fel. Ám ha egyszer már felfedezte az ember, attól kezdve erőteljesen hívja fel magára a figyelmet másságával, szokatlanságával, különösségével. Egyedülálló mivoltával.

Jó szerencsém még ötször engedte látni, csodálni az amúgy legkedvesebb festményeim egyikét, és – különös, megfoghatatlan törékenysége, szavakban megközelíthetetlen finomsága, artisztikuma ellenére – egyre növekedett bennem. Jan van Eyck tehetsége, festői szaktudása robusztus, és ez szinte minden művének szétfeszíti a látványhoz képest többnyire tartózkodó, visszafogott méretét (Giovanni Arnolfini portré; Margaret van Eyck; Madonna a szökőkútnál; Angyali üdvözlet). Még a Genti oltár is, amely becsukva 375×260 centiméteres, kinyitva pedig 375×520 centis, sokkal, de sokkal nagyobbnak hat monumentalitása, kozmikus teljessége révén. Művei a nézőben átváltoznak olyanná, olyan hatást keltővé, mint Giotto Scrovegni-kápolnájának freskói (1305–1306) vagy az egyik kortársa, Massccio festette firenzei Brancacci-kápolna freskói (1424).

Forrás: http://arnolfini.hu/

Bulvárkormány

scandal-1989.jpg

„52 éves leszek hamarosan, szerintem még van egy-két jó évem, pár fekvőtámaszt még le tudok nyomni, de sokat dolgozom azon, hogy megtaláljam."– válaszolta a Bibó Szakkollégium márciusi meghívott vendégeként Orbán Viktor, amikor arról kérdezték, hogy látja-e a jövő miniszterelnökét.”

A miniszterelnök úr ezzel a vidám, optimista kijelentésével rögtön nagy-nagy reményt öntött az ellenérdekeltek táborába. Az ő kinyilatkoztatásait azonban soha, egy percig sem szabad komolyan venni. Ezt ő világosan el is mondta magáról, ami teljesen hihetőnek tűnik. Ez a búcsúbeszéd egyébként még azelőtt hangzott el, mielőtt megérkeztek volna szíriai felmentő seregek.

Maga a felvetés azonban még így is hihetetlennek tűnik. Orbán Viktor egyszer majd nem lesz miniszterelnök? Mivé lenne így a világ? Aki ezt a fent idézett, pszichedelikus állapotában kimondott kijelentését elhiszi, az nyugodtan olvassa el Erich Anton Paul von Däniken, világhírű paleoasztronautikai kutató, a Bolíviai Egyetem díszdoktorának érdek- és tudatfeszítő könyveit. Ezekből a művekből egy csapásra megértheti az Univerzum, a Föld és az emberiség összes rejtélyét. A magam részéről Däniken rablási, ékszerhamisítási, számviteli csalási tevékenységét, hozzáértését jóval többre értékelem, mint a tudományos munkásságát.

Hatalmuk teljében lévő, közép-ázsiai szintű államférfiak nem szoktak csak úgy ukkmukkfukk lemondani. Komoly külső nyomást kell gyakorolni rájuk, hogy ennek lehetőségén egyáltalán elgondolkozzanak. Puccs, polgárháború, népfelkelés, istencsapás, merénylet, megvilágosodás, pápai átok, vagy egy nagyjából demokratikus választás kell az ilyesmihez. Magyarországon egy ideig ilyen dolgok nem fognak megtörténni, illetve istencsapásokkal bőségesen el vagyunk látva, de ezek a miniszterelnök úr politikai karrierjét nem érintik.

A hatalom nem olyan portéka, amit könnyű letenni. (Lásd Szauron szánalmas és kétségbeesett vergődését.) Az utódlás kérdésének felvetése amúgy is kissé monarchisztikus jelleget ad a jelenlegi, kissé elmosódott, halovány államformánknak.

A dolgok azóta azonban szerencsés fordulatot vettek. A nép újra szereti őt, a közvélemény kutatási eredmények pompás jövővel kecsegtetnek, a gazdaság ide-oda növekszik, az ország látható része csillog-villog, az emberek minden áldott nap dalolnak, vasárnap pedig ájtatoskodnak. A szegények száma túllépte a 4 milliót, ami azt jelenti, hogy az arra érdemesek megint gazdagabbak lettek valamelyest. A királyi hűbérbirtokok is lassan kiosztásra kerülnek. Ki lenne az a megátalkodott félkegyelmű, aki egy ilyen lapjárásnál a lemondásán törné a fejét? Főleg az, aki ráadásul kiválóan tud ultizni.

Ez is csak egy tipikus bulvárhír. A miniszterelnök úr atyáskodó mosolya egyből el is borította az újságok címlapjait, a hírportálokat, és mindenki a "Nagy balhéról" beszél. Orbán Viktor a magyar politikai élet legnépszerűbb celebje. A nép egyszerű, de csavaros gondolkodású fia, aki túljár mindenki eszén. Ez egyébként teljes mértékben igaz is. Ezért bocsájtják meg neki a hívei, ha nem mond igazat. Nem hazudik, hanem csak ravaszul füllent. 

Mond valami bombasztikust, amivel sikert arat és azonnal a figyelem középpontjába kerül. Ha valami miatt rosszul áll a szénája, akkor egyszerűen kerít valakit a közelében lebzselők, vagy az aktuális, "nép ellenségei" közül, akit felelőssé tehet mindenért.

Méltányosságból azt azért mindenképpen a civil celeb-világ javára kell írni, hogy mögöttük nem áll egy hatalmas párt,  a Legfőbb Ügyészség, a NAV, a TEK és az egyházak. Nincs saját médiabirodalmuk és nem az egész ország az övék. Egyetlen gyári celeb sem plakátoltatta tele az országot a saját érdekében. Biztos ők is szívesen megtennék ezt, ha megtehetnék, de nem tehetik meg. Ők csak termékekként jelenhetnek meg a médiában.

A bulvárkormányzáson nem is lehet csodálkozni. Indítson csak valaki egy irodalmi újságot “A romlás virágai” és egy bulvárlapot “Ökölcsapás” címmel. Ezután hagyja állni őket egy ideig, majd nézze meg, hogy melyik lap maradt életben. Baudelaire, Verlaine, Rimbaud piaci értéke elhanyagolható. Érthetetlen és teljesen haszontalan költeményeket írtak, a színes költői képeket pedig átvitt értelemben értették és nem dpi-ben.

Fennkölt értelmiségi okoskodás? Nyavalygás? Furcsa, elavult kifejezések? Túlságosan hosszú írások? A trendiség hiánya? Úri huncutság? Nem hiszem. A kultúra egyáltalán nem értelmiségi kiváltság. A nagy hadakozás közben valahogy figyelnünk kéne a nemzeti értékeink védelmére is. A szép beszédre, a természeti kincseinkre, a művészeinkre. Ne az "Életben maradni" stratégiát követő politika mondja meg, mi a nagyon szép. Fekete György éppen ezen értékeket tagadja meg azzal, hogy bőkezű mecénásként kiszolgálja a saját és tartótisztje ízlését. Kassák Lajost, vagy Moholy-Nagy Lászlót valószínűleg ma úgy kivágná az utcára, hogy a lábuk sem érné a földet.

A kormányoldal kultuszt csinál a 20-as, 30-as évek propaganda-, bulvár-, valamint másod-, és harmadvonalbeli irodalmából. Mindegy, hogy mit írt, csak legyen egy kis horthysta kötődése. Juszt is!

Eközben azonban minden erejével megpróbálja eltörölni a "Nyugat", illetve a Kassák Lajos által szerkesztett folyóirat, a „Ma” szellemi örökségét. Ennek az egész "Guardía artística'-nak (Művészeti csendőrségnek)  semmi köze sincs az ostoba, és túllihegett népi-urbánus ellentéthez. Itt arról a szellemi igénytelenségről van szó, melynek viharos terjedésének mérséklésére a kormány nem tesz semmit.

Ez persze érthető, mivel ennek semmiféle anyagi vagy politikai haszna sincs. Wass Albert vagy Tormay Cécile államilag támogatott bestsellereinek ezzel szemben van. A Herczeg Ferenc által szerkesztett "Új Idők", népi-nemzeti, konzervatív beállítottsága ellenére -- nem az akkor divatos kurzus -- a Horthy-korszak ideológiáját terjesztő írók műveit jelentette meg.

Márai Sándor, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc és Zsigray Julianna is írtak az "Új Idők"-ben. Az akkoriban nagyon népszerű Szabolcska Mihály azt hiszem, nem. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy a divatos poéta versei gyakorlatilag nem szóltak semmiről, csak egy idealizált paraszti világról. Egy olyanról ami nem is létezett soha. Szabolcskát soha nem tiltották be, csak a versei időközben megpenészedtek.

Amikor a hatalom a maga számára megpróbálja megvásárolni a művészetet, annak néha csúnya és groteszk következményei lehetnek. Kerényi Imre személye például biztos garancia arra, hogy a legnagyobb bornírtságokat kövesse el, közpénzből. Miért nem lehet őt bizarr érdemei elismeréseként egyszerűen mellőzni és szegénységbe taszítani? A kormánypártnak is káros az ő ténykedése. Minik kitartatani?

Nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy – „Uraim! Önöknek csapnivaló az ízlésük, de ebből kiválóan megélnek. Alászolgája!

Az spanyol örökösödési háború árnyékában a kormányfő mellékesen megint elővette az internetadó kérdését. Ez tényleg nem bulvárhír.

“A bulvársajtó (tágabb értelemben: bulvármédia) gyűjtőfogalom, a populáris – és amellett felszínes –, egyszerűsített gondolati tartalmakat közvetítő, esetleg népszerűséghajhász médiatermék jelzője, amely sajátos eszközeivel az azt közvetítő közeg (pl. újság, könyv, tv-, rádióműsor, előadás, elektronikus média) fogyasztását (példányszámszámát, nézettségét) hivatott növelni.”

Forrás: Wikipédia

 

images_9.jpg

nagy_laszlo_01.jpg

Nagy László

Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt,

ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra.

(1957)

Íme, a 6 legirritálóbb személyiség!

sophie-marceau_1404382183.jpg

A legnagyobb gond ezekkel a mindenfelé felbukkanó, divatos listákkal, hogy sokakban azt az érzetet keltik, mintha valami egész népességre kiterjedő kutatásra épülnének. Néha én is bemagyarázom magamnak, hogy ez így is lehet, főleg, ha a lista nagyjából az én véleményemet tükrözi, vagy ha nem ismerek senkit a válogatásból. Az emberek nagy része, köztük én is, azonban imádják ezeket. Kár tagadni, nagyképűsködni. Ez van. Egy kattintás, aztán már jöhet is a vidám móka.

Melyik például a világ 10 legnépszerűbb száma? Jó, ezt mondjuk, pontosan tudom. 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9. Elég gyakran használjuk őket. A tízes számrendszerhez nem is kell többet kitalálnunk.

Mi az a tíz legfontosabb tárgy, amit feltétlenül magaddal kell vinned egy lakatlan szigetre? Hasznos kérdés, bár én nem nagyon járok arrafelé. Ha mégis komolyan kéne erre válaszolnom, akkor tíz darab dugig megtömött nyergesvontatót vinnék magammal, mindenféle hasznos holmival. Kinek van kedve egy zsinórral, egy kecskével, egy nagyítóval, egy iránytűvel, egy tábla csokoládéval meg ilyesmikkel túlélni. Amúgy sem vagyok hajlandó egyetlen hajót sem összetörni egy olyan lakatlan sziget környékén, ahol nincs a közelben egy szálloda, meg valami boltféleség.

Ha azt kérdeznék tőlem, hogy kit vinnék magammal egy ilyen kihalt helyre, akkor gyakorlatias ember lévén, II. Erzsébet angol királynőre esne a választásom. Ez ugyanis nagyban megnövelné a túlélési esélyeimet, mivel az egész Brit Királyi Haditengerészet, valamint a Légierő éjjel-nappal őt hajkurászná. Pusztán énértem még egy nyomorult gumicsónakot se küldenének ki.

A Nyugati Fény blogon jelent meg egy csinos kis felsorolás az Univerzum 6 legnyomasztóbb megmondóemberéről. 11.399 ember, köztük én, meg is nézte. Ez a szám percről percre nő. Önmagában nincs ezzel semmi baj. Pompás dolog másokról rosszakat olvasni. Erről szól a világirodalom nagy része.

Az egy kicsit elszomorított, hogy amikor én, Magyarország kétségtelenül legszínvonalasabb és komoly kulturális értékeket képviselő blogján felzabáltattam Lázár Jánost az oroszlánokkal, azzal csupán 687 ember bágyadt érdeklődését tudtam felkelteni. Az én míves blogbejegyzéseimet majd csak a halálom után fogják értékelni. Ezen okból kifolyólag, házi készítésű abszinttal vagyok kénytelen csökkenteni mérhetetlen frusztrációmat és neurózisomat.

A nyomasztók csapatba egy elég heterogén összetételű társaságot rakosgatott egymás mellé a bohókás szerző. Az szerepel az írásban, hogy „Összegyűjtöttük azt a számunkra legirritálóbb 6 megmondóembert, akiknek a posztjai elől szinte lehetetlen menekülni a Facebookon.”. Erre én, a saját nevemben, nyugodt lelkiismerettel kijelenthetném, hogy ezek az emberek Schorbert Norberttől – Bayer Zsoltig bezárólag a szívemnek legkedvesebb személyiségek. Bölcsek, kedvesek, a világ nagy részét részletesen ismerik és kiválóan tudnak polkát járni. Mi ezt így látjuk. A "mi" jelen esetben engem jelent, csak fejedelmi többesben, mivel úgy sokkal hihetőbbnek hangzik. Egy király, ha gond volt, bármikor kijelenthette, hogy a mi, az valójában ők, akiket a gaztetteikért nyugodtan ki is lehet végezni.

Ha valakinek ez a magányosságom nem tetszik, annak nagyon szívesen azt hazudthatom, hogy mindez az én, a családom, a népes baráti társaságom, meg néhány számomra teljesen ismeretlen személy teljesen egységes véleményét tükrözi.

Egy ilyen összeállításért felelősséget kéne vállalni, és csakis az igazságot, a színtiszta igazságot szabadna tartalmaznia.

Íme, a hat számomra leginkább irritáló személyiség listája. Ezután már csak arra kell ügyelnem, hogy ne hazudozzak össze-vissza.

A számomra leginkább irritáló hat személyiség:

1. Miki egér (Eredeti nevén: Mickey Mouse)

wiki-logooomickey-mouse.jpg

Ő azért került fel az irritációs listámra, mivel nem is létezik és mégis sokkal ismertebb nálam. Kimondottan bosszantónak tartom, hogy egy hülyén kinéző, piros nadrágos, sárga cipős, fekete színű egér nagyobb hatással van az emberiségre, mint én. Könnyen belátható, hogy ez rendkívül igazságtalan dolog. Miki egér valójában az égvilágon semmit sem csinált, csak legyártották.

Irritációfaktor: én/Disney

2. Barack Obama

mexico_eua_foto_presidencia.jpg

Semmi bajom azzal, hogy ő az Egyesült Államok 44. elnöke. A hetvenes években tulajdonképpen nekem még Nixon elnökkel sem volt komolyabb problémám. 1972-ben mindössze hat éves voltam, így nem játszottam jelentős szerepet a Watergate-botrány kirobbantásában.

Obama elnökkel igazából az a gondom, hogy ő 185 cm magas, én meg csak 167 cm. Ez engem érthető módon rendkívül bosszant.

Kedvenc amerikai elnököm természetesen James Madison, aki mindössze 163 centiméteres testmagassággal rendelkezett, ami számomra rendkívül imponáló tulajdonság. Vele szívesen fényképezkedtem volna. Sajnos az illető 1836-ban elhalálozott, így soha nem találkozhattunk.

Obama elnökkel azonban nem vagyok hajlandó egyetlenegy közös fotón sem szerepelni, mivel nagyon hülyén néznék ki. Még a miniszterelnök urat is megtréfálta. Senki nem vetheti a szememre, hogy Obama elnök felkerült a listámra. (Richard Nixon elnök alacsonyabb, csak 182 cm magas volt, így ő egy kicsit közelebb áll a szívemhez.)

Irritációfaktor: 167/185

3. Al Di Meola

al-di-meola-elysium-more-original-65901.jpg

Al Di Meola virtuóz módon tud gitározni, ezzel szemben én egyáltalán nem tudok játszani egyetlen hangszeren sem. Így persze könnyű kijelenteni azt, hogy ő sokkal jobb gitáros, mint én. Meg se próbálkoztam azzal, hogy megtanuljak gitáron játszani, ezért méltánytalannak tartom azt, hogy vele hasonlítsanak össze. Ezt rajtam kívül egyébként senki nem is teszi meg, de akkor is. Az is elég, ha én tudom, mivel ez mégiscsak az én irritációs listám. Az ő koncertjein tolonganak az emberek, nekem meg nincsenek is olyasmik. Al Di Meola egyszerűen kihasználja a versenyelőnyét velem szemben.

Irritációfaktor: 0/sok

4. Kolombusz Kristóf (Cristoforo Colombo)

cristoforo-colombo-e-una-delle-caravelle.jpg

Ez a genovai származású illető, 1492-ben teljesen szétzúzta azt az álmomat, hogy egymagam fedezzem fel Amerikát. Önző módon esélyt sem adott nekem erre, pedig én ezt a felfedezést sokkal kényelmesebb és biztonságosabb körülmények között tudtam volna megtenni. Ő ugyanis nem használhatott a felfedezőútjához repülőgépet.

Kolombusz hónapokig hánykódott egy csomó szerencsétlennel az Atlanti-óceánon, míg én mindössze 5-6 óra alatt átkeltem volna, és az indiánokkal is sokkal emberségesebben bántam volna. Kolombusz a híres felfedezésével a kontinensre szabadította a gátlástalan kalandorok és szélhámosok seregét, akik aztán egész civilizációkat pusztítottak el. De Balboa, Cortés, Pizarro, Ojeda és a többi konkvisztádor alaposan kifosztották a kontinenst. Amit nem tudtak elrabolni, azt nagyrészt elpusztították.

Francisco Pizarro eredetileg valami disznópásztor volt. Mi lehet annál bosszantóbb, mint az, hogy egy ilyen kétes egzisztencia meghódítja az Inka Birodalmat. 180 haramiával elfoglalni egy 200.000-es lakosú várost, nevezetesen Cuzcót, amit aztán tökéletesen ki is fosztottak, nagyon irritáló cselekedet. Ha 1992-ben én fedeztem volna fel Amerikát, ilyesmi biztos nem fordulhatott volna elő. Ezek az urak nem hódítók voltak, hanem közönséges vaddisznók.

Irritációfaktor: 1492/1992

5.Sophie Marceau (Született: Sophie Danièle Sylvie Maupu)

sophie-marceau-sophie-marceau-9978888-430-620.jpg

Sophie Maupu pontosan egy hónappal előttem született, de ő Párizsban. Ez önmagában nem irritál, mivel akkoriban elég sok ember jött a világra mindenfelé. A baj ott kezdődött, hogy Sophie-t 1980-ban beválogatták a Házibuli című film szereplői közé, engem pedig nem. Konkrétan ő kapta meg a főszerepet. A film nagyon sikeres és még annál is rosszabb volt. A „Reality” című sláger számomra az emberi civilizáció mélypontját jelentette. Mivel ezt a filmet akkoriban mindenki megnézte, ezért én sem hagyhattam ki. A film végére nagyon meg is sajnáltam szegény Sophiet, hogy ezzel örökre ki is írta magát a film világából.

A legnagyobb megdöbbenésemre nem ez történt. Sophie Marceau elképesztő mértékben elkezdte növelni a szépségét és a tehetségét. Színészi karrierünk együtt indult, de én soha egyetlenegy filmben sem szerepeltem.

Velem ellentétben, ő képtelen megöregedni és tisztességesen megcsúnyulni. Álszent módon nem jelenthetem ki, hogy engem mindez egy cseppet sem zavar. Sophie Marceau a szépségével és tehetségévvel kimondottan irritál, és erre még a civilizációromboló „Reality” című dal sem hoz számomra gyógyírt.

Irritációfaktor: 1966/Aktuális év

6. I. Ferenc József (Franz Joseph von Österreich)

franz.jpg

A pofaszakálla nem nagyon érdekel, mivel azt mulatságosnak tartom. Azt egy csomó képen megnéztem, hogy a szeme rendkívül hasonlít az enyémre. Bevallom, ez még tetszik is. Az sem zavar, hogy 68 éven át uralkodott, mivel ez rendkívül sok kellemetlenséggel járt a számára. Háborúk, felkelések, rebelliók, hivatalos ügyek intézése, protokoll, etikett. Gyakorlatilag senki sem volt tekintettel az uralkodó magánéletére.

Amúgy is. Kinek lenne kedve egy olyan birodalmat irányítani, amelynek népei utálják, megvetik és mélységesen lenézik egymást. Ilyen feltételekkel én azonnal le is mondtam volna.

Ami engem nagyon bosszant, hogy az övé volt a Schönbrunni kastély, a hozzá tartózó 160 hektáros parkkal. Rendelkezett még egy csomó ház, palota, vadászkastély tulajdonjogával. Annyi ingatlana lehetett, hogy egy részéről valószínűleg fogalma sem volt, hogy az az övé. Ezzel szemben én fel tudok mutatni egy családi házat egy apró telekkel. Ha a császár bóklászás közben a Schönbrunni kastélyban valahol letette a szemüvegét és elfelejtette, hogy hova, akkor a kereséshez ki kellett rendelni a katonaságot.

A kastélyban 1441 terem van. HA sürget az idő, ki az, aki helyismeret nélkül, ilyen állapotban képes megtalálni a mellékhelységet.

Irritációs faktor: 6/1441images_9.jpg 

Íme a 6 legnyomasztóbb megmondóember!

rupert_murdoch.jpg

Rupert Murdoch

A tömegmédia által generált sztárkultusz sajátossága, hogy ahogy egyre híresebb lesz valaki, jellemző módon elkezd ellenállhatatlan késztetést érezni, hogy a legváltozatosabb témákban nyilvánuljon meg, a menekültkérdéstől a melegjogokon át a halálbüntetésig.

Az internet elmúlt 15 éves terjedésével kialakult az online megmondóemberek kultusza. Ezrek olvassák, lájkolják és osztják meg őket minden nap, noha arrogáns / dilettáns / demagóg mondataikat értelmes ember számára olvasni körülbelül olyan érzés, mint amikor valaki végighúzza a körmét a pléhcsatornán.

Összegyűjtöttük azt a számunkra legirritálóbb 6 megmondóembert, akiknek a posztjai elől szinte lehetetlen menekülni a Facebookon.

Forrás: Nyugati Fény

 

Két Párt mind fölött

4640700_c6e675ad0e06eb6ed8f7e2bf39364554_wm.jpg

 Éljen Rákosi Mátyás, a sportolók igaz barátja! A TOTO akkoriban még a Sport tulajdonában volt.images_9.jpg

„Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen, Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen.”

J. R. R. Tolkienimages_9.jpg

Az Orbán-rendszer hirtelen halála számomra ma elképzelhetetlennek tűnik. Nem sok esélyt látok arra, hogy 2018-ban csúfost bukást szenvedjen. Előreláthatólag egy hosszú, kínos és fájdalmas haldoklást kell elszenvednünk. (Lásd szocialista-rendszer)

A miniszterelnök úr 2010-ben, az utolsó magyarországi demokratikus választáson, volt szíves bankot robbantani. Azóta sorozatban mindent ő visz és nemcsak képletesen.

Az Ipsos felmérése szerint jelenleg a FIDESZ 41 %-on, a Jobbik 26 %-on áll. Ebben az a legkínosabb, hogy a két fent említett párt majd megveszik, úgy kergetik egymást egyre jobbra, azaz rosszabbra. A vad fegyverkezési verseny eredményeként nem tudni, hogy mennyire zavart ideológiai állapotba fognak kerülni 2018-ra, és milyen társadalmi berendezkedést fogunk a választások után lelkesen ünnepelni. Valami szélsőséges biztosítási konstrukció megkötésének nagy az esélye. Persze ebben az esetben nem a kommunizmus visszatértétől kell rettegnünk.

Elég disszonánsan hangzik a tömény jobboldalon (alkoholtartalom: 67 %), az a rákosista érvelés, hogy „Hazánk az imperialista nyugat igája alatt senyved.” Ilyesmi történik, amikor a nacionalizmus az idiotizmussal keveredik. Bogár László és Szaniszló Ferenc, szovjet származású próféták misztikus tanításai a fundamentalista felekezetben értő fülekre találtak. Ezeket a balgaságokat már nem nagyon lehet kipiszkálni a fertőzött agyterületekről.

A hívők mániákus paranoiája arra nagyon alkalmas, hogy minden gondot, bajt, nyavalyát, kórságot rá lehet fogni valami másra. Egy háttérhatalomra, a dekadens Nyugatra, Amerikára, a demokráciára, a liberalizmusra vagy a Holdon élő embernagyságú óriásmókusok garázdálkodására. Ez utóbbiak létezése, ma már, minden értelmes, nem a külföldi propagandát szajkózó ember számára  elfogadott tény..

A mérsékelt gondolkodású konzervatív emberek természetesen nem így látják a dolgokat, de ők jelenleg kisebbségben vannak és árulóknak tartják őket, mivel a tiszteletet érdemlő és komolyan is vett hitük mellett, hajlamosak a gondolkodásra is.

Orbán Viktor, mint ideális és tökéletes vezető semmi rossz dologét, rontásért, zsákmányszerzésért nem tehető felelőssé. Öt éve húzódó 2/3-os krónikus kormányzás után ez a vallási dogma persze mulatságosnak hangzik, de ezt a tévedhetetlenségét nagyon sokan magától értetődőnek veszik, és nagyon komolyan így is gondolják. Még olyanok is ezzel áltatják magukat, akik a 80-as években megtapasztalták a létező szocializmust. Most szeretnének kipróbálni egy létező valami mást is. Feltehetően olvastak a boldog 30-as évekről, ami nagyon megtetszett nekik. (Nehogy meglásd: Móricz Zsigmond, Hét krajcár)

A magát kizárólagosan „a nemzet”-nek tartó unortodox jobboldal gondolkodásmódja veszélyesen alacsony színvonalúvá vált. A zsidó-keresztény kultúrkört hevesen tagadják, helyette a kereszténységet összemixelték a sámánizmussal, az okkultizmussal és a miszticizmussal. (Forrás: Heinrich Himmler, Ahenerbe, azaz "Ősök öröksége" szervezet)

Ennek az ideológia katyvasznak a segítségével sikerült is Magyarországot egy patológiásan kisebbségi komplexussal küszködő, fejletlen agrárországgá lezülleszteni. Egy ezoterikus nagyhatalommá, amely belülről nézve tragikusnak, kívülről nézve nevetségesnek hat.

Egy szenvedélybetegnek akkor van esélye a gyógyulásra, ha felismeri, hogy beteg, és ezzel a szenvedélyével kárt okoz mind magának, mind a környezetének. Magyarország már régóta küzd egy kóros nagyhatalmi illúzióval és nem tud leszámolni azzal a mániájával, ami két elvesztett világháborúba is belesodorta és tönkretette. A sorozatos veszteségeinkből soha nem tanultunk, sőt egyre inkább ragaszkodunk ehhez a rögeszméhez. Egy világosan, felelősen gondolkodó reálpolitikusnak a jelen viszonyok között esélye se lenne arra, hogy egy modern, jól működő, XXI. századi országot működtessen.

Hazudj, ha tudsz! És természetesen mindig akadnak olyanok, akik remekül élnek is  felkínált lehetőséggel.

A jelenlegi hatalom 4 millió szegénnyel, egy kivéreztetett egészségüggyel, egy rosszul működő oktatási rendszerrel a háta mögött, kontraszelektált mamelukok seregével, vad rohamokat intéz mindenki ellen, aki meg akarja akadályozni azt, hogy Magyarországon egy totalitárius, autoriter rendszer alakuljon ki.

Ez az Orbán-rendszer már szépen körvonalazódik. Egy mindenható állam, az ezzel szimbiózisban élő, obligát karizmatikus vezetővel, aki az emberekből engedelmes alattvalókat akar nevelni (a dicsőséges 67 % ragaszkodik is ehhez a kivívott pozíciójához), akik nem gondolkodnak, nem kritizálnak, hanem szépen belesimulnak a rendszerbe. Dagonya-politika. Ez pompásan működött a  Monarchia idején, a Horthy, a Rákosi, a Kádár korszak alatt, most is arra van nagyobb esély, hogy stabilizálódik egy rezsim.

A társadalmi problémákat ezek a rendszerek soha nem oldották meg, csak szemérmesen letagadták a létezésüket.

 

Hát, csitt, csak most maradj csendben
Figyeld ezt az őrült rángatást
Fárasztasz a szövegeddel engem,
Elszalasztom ezt a jó fogást.

ifj. Kalmár Tibor

Magyarországon jelenleg a szegények egyre jobban élnek, nem függünk a német ipartól, az orosz energiától, nincs korrupció, 600.000 ember nem megélhetési okokból hagyta el a hazánkat, a nyelveket is beszélő fiatalok nem mennek külföldre tanulni. Ha az említett 67 % ezeket el is hiszi, az tökéletesen elegendő ahhoz, hogy ezek a hazugságok igazsággá váljanak. Propagandát majszolni jó dolog. A Párt bízik a híveiben, a hívek bíznak a Pártban.

2018-ra nem egy-, hanem kétpártrendszer lesz Magyarországon. Oda se neki. A Kádár-rendszerhez képest ez rendkívül nagy előrelépést jelent. Az a fontos, hogy a párttal, a néppel már megint egy az utunk.

Két Gyűrű mind felett. images_9.jpg

Szenvedélybetegségek

Szenvedélyeink fogságában, amit a szenvedélybetegségekről tudni érdemes

A szenvedély az ember természetes létállapota. Boldog, érzelemdús pillanatainkban, szerelemben, kreatív alkotó tevékenységben éljük át, amikor az átszellemültség rendkívüli erővel mozgósítja belső energiaforrásainkat, elősegítve a teljessé válás, az önmegvalósítás élményét. A szenvedély felfokozott intenzitása megfelelő energiával vértez fel bennünket a nehezebb időszakok harmonikus megélésére.

A szenvedélybetegek számára az öröm, boldogság, eufória, kielégülés állapotának kizárólagos forrása egy fókuszált tevékenységre szűkül, élete ettől függ, látásmódja érzelemvilága beszűkül, miközben környezete szenved a viselkedése miatt, érzelmi elmagányosodás, anyagi erkölcsi kihasználás, agresszió miatt. A harmónia kibillen egyensúlyából, az értelem és érzelem harmonikus egysége felborul, a létezés megélésének gazdagsága, színessége beszűkül a szer használatára, mely kapcsolat szenvedélyes viselkedést mutat. A szenvedélybeteg saját létezését, érzelmi stabilitását, örömét a szenvedélye tárgyával való megéléstől teszi függővé. A szenvedély elveszti tápláló, feltöltő szerepét, és a személyiség építése helyett átveszi az uralmat és eredeti szerepéből kikerülve, ellenkezőleg, pusztítóan kezd el hatni.

Életének középpontjába a függőség kerül, mely az egészséges szenvedélyesség torzult megnyilvánulása. A szenvedélybetegségben differenciálatlan örömszerzés valósul meg, redukált értelmi, érzelmi és tevékenységi élménymóddal, aminek a felfokozott intenzitása csak pótolja a teljesség hiányát.

Valamely szer, szokás kizárólagos uralma jelenti a személyiség korlátozottságát, rabságát, mert nélküle az élet sivár, és kietlen a szenvedélybeteg számára.

Ez a hatalomátvétel, a függőség kialakulása lassan, szinte észrevétlenül történik, a kialakult szenvedélybetegségben viszont a személy már próbálja tagadni saját maga és a környezete előtt is, ezért a leszokást rendkívül megnehezíti a tagadás és a megvonásos tünetek jelenléte.

A szenvedélybetegség soktényezős etiológiájú zavar.

Forrás: Szenvedélybetegségek



süti beállítások módosítása