A hatóságok évekkel kullognak az események után a bántalmazók elleni fellépésben, védtelen nőket és gyerekeket szolgáltatnak ki agresszoroknak. Legutóbb 14 év után vette észre a győri gyámügy, iskola, és háziorvos, hogy egy magát apának nevező rendszeresen fizikaialag és szexuálisan bántalmazza lányait. A felsorolt intézmények képviselői közül senki ellen nem emeltek vádat.

Azt gondolom, ideje felvenni a kesztyűt a bántalmazókkal szemben, amennyiben a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás magára hagyja az áldozatokat.


A nyilvánosság ereje lehet csak visszatartó erő

Korábbi, kapcsolaton belüli illetve nők elleni erőszak esetekről írott − a lúgos orvos, a tatabányai gyermekgyilkos apa, a feleségét feldaraboló darnózseli hentes, a csíkszeredai nőverő fotós − bűneseteit elemző cikkeim gyakorlata alapján a nyilvánosság erejét használom az elkövetők teljes neve és arca leközlésével, ehhez minden esetben a törvényes jogalapot valamiképp megtalálva. Mindig van rá mód, mert az elkövetők arrogánsak, kérkedőek, óvatlanok, hatalmukat fitogtatják, vagy valamely társadalmi hatalmat birtokolnak. Míg ők ösztönlényként viselkednek, van idő az őket helyretevőknek az eszüket használni.

Azt szeretnénk nagyon sokan, hogy tétje legyen valakire kezet emelni, különösen, ha ezt az elkövető a legvédtelenebbekkel teszi, akik az agresszor érzelmi hatása alatt állnak. Vesse ki a társadalom a tagjai közül, az agresszor társadalmi hálója essen szét. Nagyon sokat veszítsen az, aki képtelen uralkodni magán akár saját sikertelensége, frusztrációja vagy egyéb, kezeletlen problémája esetén.

Írásom sajtónyilvánosan közzétett munkahely, sajtónyilvános munkahelyi elhatárolódás, egyetemi szak, beosztás és utónév sajtóközzétételén alapszik, tehát bárki számára minden kétséget kizáróan azonosíthatóvá vált az elkövető. A kipontozott vezetéknév ilyen esetben pusztán társadalmi önbecsapás, cinkosság.

Cikkem nyilvánosan elérhető fotót és adatokat tartalmaz. Cikkem rendőrségi visszaigazolt feljelentésre és a bűncselekményt videofelvétellel igazolt cselekményre alapszik.

Az elkövető egyetemi oktató, a társadalom számára irányt mutató erkölcsi szerepben tetszeleg.

A társadalom sérthetetlenségéhez fűződő joga alapján jogunk van tudni, kik járnak közöttünk, akik veszélyt jelentenek számunkra. Kapcsolaton belüli erőszak esetén az áldozatról le kell azt a terhet venni, hogy egyedül ő vádolja az elkövetőt, ezzel magát fokozott veszélyek, megtorlásnak kitéve, a teljes társadalomnak ki kell állni, és a vádat megfogalmazni.

Összevetésnek: egy box round 3 perces, azonos súlycsoportban, azonos nemek közt.

Kép: Boné Ferenc, a MOME végzős hallgatói közt - 2020 - helyreigazítást ld fenti keretes írásban
Letöltés ideje: 2020.08.07.

A nő feljentést tett, a kolozsvári rendőrség pedig letartóztatta, majd 5 napos távolságtartó intézkedést kezdeményezett Boné Ferenc ellen. Ez alapján a hatodik napon hatósági tiltás nélkül már újra felkeresheti a barátnőjét, megtorolni a feljelentést. A hatósági távolságtartás intézménye nálunk is igen nehezen történik meg, és igen rövid idejű. Ez különösen egy háztartásban élők esetén veszélyes, ahol valójában a hatóság magára hagyja az áldozatot a támadóval.

A román hatóság annyival előrébb jár, hogy egyrészt megindította a bűnvádi eljárást Boné ellen, ez Magyarországon egyáltalán nem automatikus. Különösen brutális, kapcsolaton belüli bántalmazási esetekben is az ügy hónapokig áll, a feljelentett elkövető kihallgatása sem történik meg, és akár egy évet követően sem indul eljárás ellene. Továbbá a román hatóság első körben 24 órára őrizetbe, majd 60 napra hatósági őrizet alá vette Bonét, amely utóbbi alatt feltehetően a román jogrend egy ellenőrzött mozgást − pl lakhelyelhagyási tilalmat − érthet, az EU-s kényszerítő intézkedési alapelvekből kiindulva, de a román jogrendet nem ismerve. Egy romániai jogász korrekciójára nyitott lennék.

A hírekből nem derül ki, Boné együtt él-e a barátnőjével, és ha igen, mi történik velük az 5 nap távolságtartást követően, milyen kontroll alatt van a 60 napos hatósági őrizetben. Együttélés esetén még a hatósági felügyelet sem nyújt biztonságot az áldozat számára, ugyanis ez a hatósági őrizet vélhetően csak városon belüli mozgást rögzít, és utólag. Ahogy Bonét a belváros nyári forgataga és a köztéri kamera sem zavarta, hogy boxmeccseket megszégyenítő módon ütlegelje és rugdossa földön fekvő barátnőjét, úgy a hatósági őrizet sem lesz visszatartó erő, ha szeretné megtorolni a feljelentést.

Kiss István, sárospataki katonatiszt például, akit azóta a munkahelye, a Magyar Honvédség és civil munkáltatója is kirúgott, beperelte az általa pépessé vert barátnőjét, mert a nő beszélni mert az esetről. Kiss arca, az eset idején és előtte nyilvánosan elérhető facebook regje:

Kép: Facebook - nyilvános profil / Letöltés ideje: 2019. 11.12.
Kiss István nyilvános helyen, egy panzióban névvel és arccal vállalta bűntettét, őt többen rajtakapták bántalmazás közben. Azzal, hogy két munkahely is kirúgta az elkövetett bűntettre hivatkozva, és arra nem tett jogi lépéséket, bűntettét jogilag is elismerte. Kiss István nőkre különösen közveszélyes, ennek ellenére szabadlábon védekezik, tette sajtónyilvános eset. Tette idején betöltött hivatásos honvédségi tiszti, kötzfeladatot ellátó pozíciójában fokozott kritikát köteles megtűrni, személyének megítélése széles társadalmi érdeklődésre okot adó hivatásából fakadóan.

Kiss Istvánnak üzenem, nyilvános térben osztották meg többen a képét, ő ott sosem tilatkozott, ezzel jóváhagyta a közzétételt. Tetten érték bántalmazás közben, tehát semmiféle becsülete sincs, szívesen kifejtem ezt bármilyen bíróságon, addig is rengeteg médiában fogok nyilatkozni, ki és miért perelt be, márha megpróbálkozik ezzel. Nem egy elmebeteg fegyverfetisiszta fog dönteni nők jogáról és sérthetetlenségéről. Majd elmesélem, szeretem Sárospatakot, és ha arra járok én vagy más nő, a sérthetetlenségünkhöz főződő alapjogunk szupremációt élvez az ő nem létező becsületének általa történt levizelésével szemben. Mindkét munkahelye elismerte bűnösségét. Nyilvános tárgyalása lesz, ott akkor és úgy hallgatom meg az összes személyes adatát, ahogy tetszik. A folyosón, a tárgyalóteremre kiírják a teljes nevét, a bíróság területe nyilvános. Körülbelül ennyit ér egy agresszor reputációja.

Visszatérve a kolozsvári nőverő filmes tanárhoz, Boné Ferenchez.

A Sapientia Egyetem elítélte tanársegédje magatartását, tehát megtörtént nem csak az utcai videós leleplezés, de elismerés is, intézeti fegyelmi eljárást kezdeményeznek ellene. Ez szintén újszerű Magyarországgal összevetve, nálunk ilyen esetben a szakma némán összezár, az agresszor igazgatója meg van sértve, hogy egyáltalán írnak a köreikben ünnepelt sztárként dolgozó, beteglelkű egyénekről, majd hosszabb sumákolás után 1-2 év múlva mintha mi sem történt volna, akár ki is tüntetik az agresszort.

Marton megdicsőült halálában, Gothár sunnyog, soha nem kapott érdemi büntetést, egyikük sem került hatóság elé. Most a Balett Intézet, azaz a Táncművészeti Egyetem több, köztük ünnepelt oktatójáról derült ki, hogy évtizedek óta abberrált betegek. Ott annyi a fejlődés, hogy intézeti eljárást kezdeményez a rektor, az SZFE és színházi direktorok sértett magyarázkodásaival szemben.

Ami bizonyos, teljesen hiteltelen az az oktató, akinek az eszköztára az erőszak, akit egyetemi állásának reputációja és a nyilvános tér leleplező ereje sem tart vissza.

Nyilvánvalóan nem kell emberölést elkövetőkkel azonos módon elítélni Bonét, ez majd a bíróság dolga. Hozzátéve, hogy Magyarországon heti egy nő belehal abba, hogy egy bántalmazó kapcsolatban él, az ő haláluk előtt akár számos 8 napon belüli eset történik meg. Az egyik leggyakoribb bűncselekmény típus, a kapcsolaton belüli vagy nők elleni erőszak csak akkor szorítható vissza, ha illető elveszti korábbi társadalmi elfogadottságát, és haladéktalan munkahelyi kirúgás követ ilyen súlyos bűncselekményt.

Nagyon sokan váltanak szakmát bűncselekmény nélkül is. Bárki, bármilyen pozícióban pótolható. Nincs szükség társadalmi elfogadásra, különösen nem fiatalok előtt mintát nyújtó oktatásban ilyen emberre.

Abban csak reménykedem, hogy magyar oktatási intézmény sem tűr meg falai közt egy agresszort, és nem veszik át oktatónak, épp az a magyarországi filmes, színházi és balett terület, ahol csontvázak dőlnek ki, és rejtőzködnek mai napig.

Bármikor talál a Sapientia másik oktatót, nagyon sok fiatal és tehetséges ember szeretne egyetemi álláshoz jutni.

Óriási lépést tennének egyetemként a jövő elkövetői ellen, ha a kolozsvári Sapientia kirúgja, másrészt a romániai, de részben magyar kulturális közeg erkölcsi iránymutató lehetne a magyarországi társadalom számára. Egy egyetemnek értelmiségi felelőssége is van a jog és igazságosság betartásában. Nem csupán politikai képviselők hatnak a demokratikus értékrendre, de magánszemélyek is. A demokráciát nem a parlamentek éltetik, hanem a társadalom, a kultúra és a tudomány. Ezt pontosan látjuk idehaza, hogy ahol elvérzik a jogvédelemben a társadalom, ott halottá válik a parlament.

A kapcsolaton belüli agresszor sosem egyszer üt, az agresszor a kapcsolat magánjogi természete okán nem érzi, hogy belátási felelősséggel tartozik bárkinek is

A munkahelyi kirúgásról szóló döntés a mindenkori elkövetők hasznára is válik: bántalmazás esetén kirótt, általánosnak mondható felfüggesztett börtönbüntetés sosem késztet elkövetőket belátásra, a bűnügyi gyakorlat azt mutatja: tagadnak, körülményeket és áldozatokat hibáztatnak, majd újra és újra bántalmazzák áldozatukat, akik az esetek többségében mellettük maradnak.

A bántalmazás dinamikáját a magánéleti kapcsolat fennállása és az agresszornak az abban betöltött torz hatalmi szerepe táplálja. Ezért van az, hogy szakításkor vagy az áldozat érdekérvényesítő fellépésekor történik meg legtöbbször a fizikai bántalmazás. Előtte huzamos ideig pszichikai terror alatt él az áldozat, amely a magyar parlament hathatós közbelépése alapján kikerült a korábbi büntetőjogi kategóriából, noha az minden esetben az erőszak előszobája és egyben a védekezés vagy elmenekülés blokkolását idézi elő.

A pszichikai bántalmazás bűncselekményi kategóriáját eltörlő törvényjavaslat egyik beterjesztője az ismert büntetőjogi ügyvéd-dinasztia harmadik generációs képviselője, Bárándy Gergely volt. Ez olyan lépés volt, mintha egy fegyveres bankrablás esetén a fegyvervásárlást, a bűnszervezetté tömörülő csoportnak a bankot feltérképező előkészületét, majd a fegyvert pszichikai fenyegetésként a banktisztviselő fejéhez tartást nem büntetné a jog.

A pszichikai terror nem csak előkészület fizikai fellépésre, nem "csupán" az áldozat magatehetetlenné tételére irányul, de ez már a kényszerítés eszköze, egyben bántalmazás is. Igen súlyos sérüléseket okoz a pszichés támadás, jóval hosszabb távúakat, mint a fizikai bántalmazás. A kapcsolaton belüli fizikai bántalmazást minden esetben a pszichés terror teszi lehetővé, a valódi kényszerítő eszköz ez.

Boné alaposan feltételezhetően nem először veri meg a barátnőjét, és nem először ver nőt, ha egy egyetemi belvárosban, köztéri kamerák előtt, városában minden bizonnyal ismert személyként sem rettent ettől vissza. Hirtelen felindulásnak sem nevezhető: hosszasan, módszeresen rugdosta a nőt a földön. Nem tudni, hányan avatkoztak közbe a nyári éjszakában, a nyolc perc arról árulkodik, hogy senki, avagy nem tudták megfékezni. Boné minden bizonnyal a filmes sztár szerepében tetszelgett Kolozsváron, míg barátnője élete a négy fal között elég régóta pszichikai és fizikai agresszióval lehetett terhes. Ezek az elkövetők azt érzik, jogosultságuk van egy nő felett, ők bármit megtehetnek.

Boné korábbi kapcsolatainak vallomásai is nagyon érdekesek lennének, csak arra biztatom őket, adják közzé, jövőbeni partnerek sorsát könnyítenék meg, egyúttal Boné teljes énje kerülhetne bíróság elé.

A hathatós bűnmegelőzés éppen ezért a jogosultságérzet leépítése lehet csak, amikor az elkövető számára is nyilvánvalóvá válik, hogy ő is sebezhető, és minden lépésével felelősséggel tartozik.

Ha az elkövető saját társadalmi elfogadottsága megszűnik, ha az agresszort egy beteg lúzernek tekinti a közvélemény, azzal már csak magának tud elszámolni. Az erőszak egy hatalmi visszaélés, tehát az agresszor hatalmát kell elvenni.

Egy egyetem az ész és jog uralma, ebbe pedig erőszak nem fér bele. Egy egyetem jó esetben a szabadság fellegvára, ahol a nők is egyenlő polgárok.

Lehet egy ország bármilyen diszkriminatív, szexista nőkkel szemben, de egy nő életében a feltétel nélküli egyenlő esélyek egy egyetemen biztosítottak utoljára, amikor kizárólag a szellemi teljesítményük dönt az érvényesülésükről. Ezeket a nőket árulná el a Sapientia, ha egy nőverő oktatót a falai közt tartana.

Egy egyetem nem alanyi jogon ad állásokat, hanem csak a legkiválóbbaknak. Egy egyetemnek nem kell mérlegelnie, terveznie, ki és mikor bán meg valamit, és nem szükséges párhuzamos döntést hoznia bírósággal. Joga van csak a legkiválóbbakat megtartani falai közt.

Sapientia (-ae, f) = bölcsesség, belátás (latin)

Hiteltelenné válik az az egyetem jogi kara, amely egyetem falai közt bűnözők oktatnak.

Kép: A hatalom és design című rendezvényen Boné Ferenc egy másik hallgató kutatását prezentálja 2018-ban. A sajtóbeszámolóból nem derül ki, miért nem Antal Éva adja elő saját kutatását, de a börtönök építészeti és antropológiai jellemzőiben a nőverő Boné végre saját maga is elmélyülhetne. / Designisso.com



Eszes Beáta


Címlap fotó, ahol a nőverő elkövető imidzse 4 évvel ezelőtti kép (2016): Boné Ferenc facebook-oldala

"... nem egyszerűen kijelöli az aktuális szelepet, de arról is gondoskodik, hogy az így levezetett harag az ő aktuális céljainak leginkább megfelelő személyekre irányuljon."

Sokan nem értik, hogyan lehet egy szabadság- és vendégszerető ország lakosságának jelentős részét éveken át megtéveszteni, ha - egyelőre - nem is rabláncon, de pórázon vezetni. Az idegenektől való rettegésig, a gyűlölködésig, a megkülönböztetés és a kirekesztés éljenzéséig, a vak engedelmességig: voltaképpen az önálló gondolkodás és a szabadság önkéntes és boldog feladásáig. 

A rejtély megoldása a lélektan. Jobban mondva: a lélektannal történő visszaélés, az arra alapozott színtiszta, vagyis hogy mocskos manipuláció. Orbán alapvetően azt szúrta ki, hogy a magyarok jelentős része hálás azért, ha nem egyszerűen felmentik őt a saját hibái alól, de még azt is kijelölik neki, ki a felelős a történtekért. Minek az önálló gondolkodás, fenébe a lelkiismeret kopogtatásával...

Ha ez kell a népléleknek, hát a Fidesz vezére - mintegy megrendelésre - teljesítette, sőt, nem rest folyamatosan teljesíteni azt. Másból sem áll a politizálása, mint hogy aktuális igényeinek megfelelően időről időre megmondja, ki miért felelős, miben bűnös. Ezzel felmenti a híveit, és egy füst alatt, hiszen ezért csinálja az egészet, a kormány gazemberségeit is eltakarja; mindig másokra irányítja a gyűlöletet. Gyurcsányt, Sorost, a migránsokat, a "komcsikat" (persze, nem a sajátjait), a "libernyákokat", az Európai Unió döntéshozóit (mintha ő maga nem lenne köztük), az egész világot (a szélsőjobbos terminológiát használva: a háttér világ-összeesküvést) bűnösként kiplakátolva. Jelképesen, a kommunikációs klóncsapat által imamalomszerűen visszhangozva és a szó szoros értelmében is. 

Közpénzmilliárdokért kiplakátolva.

A néplélek ily módon történő kiszolgálásával nem egyszerűen kijelöli az aktuális szelepet, de arról is gondoskodik, hogy az így levezetett harag az ő aktuális céljainak leginkább megfelelő személyekre irányuljon, őt pedig a megmentő glóriája övezze. Mivel nem adhat mást, csak mi lényege, így is fog tenni mindaddig, ameddig nem tudjuk markánsan bizonyítani, hogy a többség már nem vevő az ócska populizmusra, rádöbbent arra, hogy a gyűlölködés zsákutca, hogy mennyivel jobb békében - és békésen - élni. Mindehhez azt kell elérnünk, hogy legalább a megtévesztettek egy része végre ne annak higgyen, amit Orbánék a zsigereibe szuggeráltak, hanem annak, amit jól titkolva ugyan, de maga is lát, érez, megél - megszenved.

És ne üljön fel azoknak a (félre)magyarázatoknak, amelyek, mint hülyegyerekeknek szokás, kijelölik számára a bűnösöket, hanem ott keresse a felelősöket sorsproblémáiért, ahol vannak: az igehirdetők között - az orra előtt.

A Magyar Hang közölt egy lesifotót, hogy Schmidt Mária az Index hirdetési vezérével, Vaszily Miklóssal tárgyal, miközben a portál stábja felmondását adja be.

Kép: Vaszily Miklós, az Index hirdetéseit szervező cégcsoport résztulajdonosa, a TV2 elnöke, korábban az Echo Tv vezérigazgatója és Schmidt Mária egy budai vendéglő kertjében, az Index szétverési napjaiban / Forrás: Magyar Hang cikke

Schmidt családi cégével, tehát fiával, az LMP akkor még elnökségi tagságot betöltő Ungár Péterrel korábban a Figyelőbe vásárolta be magát, majd később  − az ügyletet már a fia nevéhez kötve, de − szintén a családi cégbirodalom pénzéből az ellenzékinek nevezett Azonnaliba szállt be Ungár Péter.

Érdemes azt is tudatosítanunk magunkban, hogy az Index kiszervezését, ami a lap szétverését eredményezte végül, az Ungár-résztulajdonolta Azonnali másik vezére, Gerényi Gábor tervezte meg.

A közvélemény, közte akár a sajtó is érthetetlen módon sokszor hajlamos külön entitásként kezelni Orbán Viktor egyik kiemelten szponzorált főtanácsadóját, Schmidt Máriát és az egyértelműen NER-közeli családi cégbirodalomban szintén döntéseket hozó, abból szintén nyereséget szerző, magát ellenzékinek csúfolt, LMP-vezető-képviselő Ungár Pétert. Mindeközben Schmidt a férje örökségéből szárbakapott családi cégbirodalmon, a BIF-en és Schmidt történeti intézetein keresztül közpénzmilliárdokat pumpol a dizájnerként rejtőzködést imitáló lányával, Ungár Annával és a patyomkin-ellenzéki fiával, Péterrel.

Kép: Ungár Anna, "Az Ingatlanszakma kiválasztott engem" - utalva arra, hogy apja után céget örökölt / Figyelo.hu

Képernyőkép: Ungár Anna facebook-oldalán dicsekszik el öccse, Ungár Péter másik zéró értékű médiahobbija, a Reflektor blog irodájának berendezésével. Az Ungarstyle.com eléggé statikus honlapja angol nyelven keresi ügyfeleit, a dizájner cég facebook-oldalának utolsó bejegyzése 2017. áprilisi.


Pénzszerzés vagy hatalomvágy áll működő, bevételt termelő cégek szétverése mögött?

Mielőtt valamely gazdasági elemzők azt akarnák bebizonyítani, hogy egyes médiatulajdonosoknak befolyást szerezni egy másik médiumban pusztán üzleti fogás, azt igen nehéz tagadni, hogy az Azonnali egy létrehozásától folyamatosan dilettáns üzleti szinten tartott LMP-hobbilap − ahogy az LMP is egy hobbipártnak bizonyult − ami Ungár NER-érdekeltsége végett még csak tagadni sem tudja a Fidesz-prostituált szerepét, míg az Index mint egyértelműen a hazai legolvasottabb ellenzéki online portál szétverése mögött aligha lehetett pénzszerzési stratégia.


A Vaszily jegyezte TV2 kormánypropaganda-híradóit valahogy leszámítva még mindig jelentős bevételt produkáló kereskedelmi tévé, mindeközben másik zsákmánya, az Echo meg tényleg csak azért volt, hogy Szaniszló és Bayer valahol fröcsöghessen arccal is, de bevételük nulla, végül bele is olvadt a HírTV-be.

A Figyelő már akkor sem volt bevételgenerálásáról híres gazdaságpolitikai hetilap, amikor Schmidt Mária bevásárló listájára felkerülve, azt perverz zsidó-listázására használta fel, közte fia, Ungár Péter LMP párttársait is célbavéve benne. Azt, hogy Schmidt maga is félig, gyermekei pedig apjuk végett a nürnbergi törvények alapján duplán a Figyelő célpontjává válhattak volna, mint ahogy még Soros-ösztöndíjas is volt Schmidt, ezeket hagyjuk meg Mária intim üzleti módszereinek. Morvai Krisztina óta tudjuk, a "metélt farkincák" sok esetben őrjítenek meg embereket, ám míg Morvai nemzetközileg elismert szakember volt területén, mielőtt jobbikos neonácivá lett nejlon gárdista mellényében, addig Schmidt Mária sosem erőltetett, nem létező kutatásaival a történész szakma nagyhatalmú, de mégiscsak Európa-szerte hírhedett bohócává küzdötte fel vagy le magát.


A késő Kádár-kor kegyesebb, műveltebb, szakmai feladatukra képzettebb bérencekkel dolgozott

A Tényleg? történelmi portálon 2013-ban Lőrinc László írta meg az Index lefejezéséhez hasonló sajtó- és politikatörténeti esetet:  a Mozgó Világ, öndefiniciója szerint „irodalmi-művészeti-kritikai és társadalomelméleti” folyóirat kivégzését maga Kádár János rendelte el. Ám annyival haladóbb volt az orbanizmushoz képest a késő-kádárizmus, hogy az ún.  "három T" − tűr-tilt-támogat − libikóka módszert űző kultúrfelelős Aczél György egy működőképes kompromisszummal kívánta megmenteni a lapot: a hatalom által kirendelt új főszerkesztő, P. Szűcs Julianna a "régi Mozgó Világ" után főszerkesztője maradt az újnak is, a lap túlélte az átszervezést, egészen napjainkig él.

Bár P. Szűcsöt, és az akkor felálló új Mozgó Világ szerkesztőség tagjait sok vád és fenyegetés érte – sőt, értelmiségi bojkottra is sor került – utóbb többen elismerték, hogy a lapnak szerepe volt a sajtószabadságért vívott küzdelemben, és P. Szűcsék később ugyanúgy konfliktusba kerültek az ideológiai terület irányítóival, mint elődeik.

Ezzel szemben amit az MTV-n, a (régi, Széles előtti) Magyar Hírlapban, ATV-n, Story TV-n és Digi TV-n műsorvezetőként edződött, az Indexbe 2017-ben társtulajdonosként bekerült Szombathy Pál kinevezett főszerkesztőként akart levezényelni, az az Index brandjét jelentő teljes szerkesztőség távozásával járt. A hatalom mai bérencei meg sosem jeleskedtek még annyira sem, hogy Viktor szabóját vagy lába szárát illessék kritikával, nemhogy a rendszerét.

Milliárdokat úgy lenyúlni például, hogy a Bükk tájkébébe odacseszik a kiötlésekor már céltalan és fenntarthatatlan, anyagi csődöt termelő szilvásváradi lovarda-stadiont, erre csak a NER képes. Milyen szerencse, hogy Rasi hercegnő a turizmusban utazik a divat mellett.

Kép: Szilvásvárad, a Szalajka-völgy kapujában, a Bükk lábánál épül (azóta már átadták) a Szilvásváradi Lovas Stadion. / Eurocampus.hu

Mennyivel más az Orbán Viktor vezette Nemzeti Együttműködés Rendszere, a NER a késő-kádárizmushoz képest: míg az egypárt rezsim felpuhulásával egy rendszerváltozásig jutott el, addig ma egy sekélyes nívón, de annál masszívabb ezer milliárdokat nyíltan zsebre vágó tolvajok alkotják a rendszert, ennek egyik sáros ékköve épp a rendszerváltozás zavarosában, oldalán egy bebörtönzött maffiózóval, megfélemlítési üzletpolitikával meggazdagodott Ungár András hagyatékán magát egy cégbirodalom üzletasszonyává feltornázó, özveggyé vált felesége, Schmidt Mária és gyermekei, Ungár Péter és Anna családja.

Nem lehet és nem kell tovább cifrázni a NER csöcsén csüngők táborából az egyik legperverzebb klánt, de tíz év után kezdjük már el kirugdalni magunk közül a megalkuvó, közel sem 65 éves − ugye, Kádár Barnabás? − mammelukokat, és mondjuk már ki:

Ungár Péter, húzzál már el a politikából a fészkes fenébe!

Természetesen nem ő a NER lényege és veleje, csak egy a többi közt: egy gerinctelen, családi maffia-örökségében biztosan megbetegedett alak, de markáns prototípusa annak, mitől olyan álságos ez az orbáni gyakorlati-egypártrendszer.

Álljon itt mementóként: a liberális sajtó szétverői közt hangsúlyos szerepet töltenek be a magukat ebbéli szerepükben titkolni sem szándékozó alakok: Schmidt Mária, Ungár Péter és Ungár Anna.

Nehéz elképzelni, bár próbáltam, mi lehet a beszélgetések logikája egy Schmidt-Ungár családi ebéden: elnyelték a manyup-pénztári pakettet is, de szívesen lopnak holokauszt vagy kommunizmus emlékezeti témán is. Valami olyasmi lehet a céljuk, hogy amit tehetségtelenségükben nem érhettek el - történésznek, ellenzéki vezérnek, médiamogulnak csapnivalóak - azt a területet inkább benyelik megvásárolva azt, mint egy konyhamalac.

A Schmidt-Ungár NER-cégbirodalomról, fent utalt tevékenységeikről, a néhai Ungár András fenyegetési üzleti módszereiről országos sajtóban dokumentált forrásokra hivatkozva itt írtam korábban, Index-blog címlapos cikk lett.


Ahol még az ellenzék és jogvédők is a rendszeridomulást hirdetik

A Kádár-korban a keményebb, megelőző évekből megismert, akár bebörtönzésig is fajuló következményektől esélyesen, de a piacgazdaság hiányában a teljes egzisztenciális ellehetetlenüléstől feltétlen lehetett tartani. Egy vasfüggönnyel lezárt országban a hatalommal kokettálással vagy kibéküléssel megnyert szabadabb mozgástér egy oxigén-palackkal ért fel a gyulyáskommunizmus mélyvizében.

Most tegyük hozzá, ez nem volt kötelező, egyetemi állásban is meg lehetett maradni, ha valaki következetes volt, és szakmaian kiállt nézetei mellett.

Orbániában viszont jól képzett, jól fésült, életerős, fiatal(abb) egyedek meggyőződésből és pénzéhségből válnak puhatestűvé egy EU-útlevéllel a zsebükben.

Elmehetnének akár a magyar piacon, akár a világon bárhova dolgozni, igaz, versenyben kellene pályázni állásért, cserébe a langyos dagonyát választják, készséggel teszik ki magukra a hatalom prostituáltjai táblát, és Magyarhonban közpénz-zsákmányukkal végtelenre állított bevásárlókártyával, budai hegyekből és balatoni tájból maguknak kihasított földdel, szájuk szélén csorgó cafatokkal lelkesek és boldogok.

Vaszily Miklós, aki a Portfolio és IE-New York bróker céges állásai után a víz-gáz szerelő Mészároshoz dörgölőzve, Schmidttel tárgyal az Index porai felett,  1973-as születésű.

Szombathy Pál, a Digi TV-s sportújságíró-is, aki azt hiszi, az Index stábja nem esik szét zsarolással, 1969-es.

Gerényi Gábor, aki egy bevezetett brandnév helyett kiszervezett kis cégekben kívánta megújítani az Indexet, miközben informatikusnak és újságírónak nevezve magát a mérhetetlen Azonnalit tudta megalapítani, 1969-es.

Ungár Péter, az Index szétverési módszerét meghirdető Gerényi Gábor üzlettársa, 1991-es.

Ungár Anna, aki elhiszi magáról, nem az apja zsarolásain felépített cég, hanem bármely, eddig nem igazolt szakmai kvalitásai miatt részes akár egy magánnyugdíjpénztári vagyoneltüntetésben is, 1981-es.

Ők azok sokan mások mellett, akik bizonyára rettenetesen meg fogják szenvedni a jövőt, ha nem jó helyre ikszelnek a hatalomnak behajlókat már jól ismerő idősek, ahogy ezt a Momentum jövőkutatója vallja.

Mi pedig vonuljunk fáklyákkal, világító mobilokkal, még hülyébben, újabb tíz évig, szavazzanak szüleink és nagyszüleink helyett is a tehetséges fiatalok.

Kádár alatt legalább megverették magukat.

Ma elvezetgetnek városokat, kerületeket, kint hagynak koncnak székely zászlót közintézményen. Mi pedig 2010-ben, a NER-ben elsőként a sajtószabadságért tüntető, később a fagyizásba torkollt Milla után még mindig hiszünk a sajtószabadságos tüntetésekben.

Kép: az LMP parlamenti frakciója demonstrál 2010. december 21-én, az akkor megszavazott Médiatörvény ellen. A Milla a törvény elleni kiállásként jött létre "Egymillióan a sajtószabadságért" néven létrehozott facebook-oldalon és egy tüntetéssel elindulva.

Kép: Juhász Péter, a Milla irányítójaként százezressé kinőtt ellenzéki tüntetéseket hirdetett meg 2010 és 2014 közt, képviselők nélküli ún. "bázisdemokráciát" hirdetve. Majd ebből a törekvésből egy főváros V. kerületi képviselői állást szerzett meg magának 2014-ben, az általa köpködött "elmúltnyolcév" politikai képviselőkkel szövetségre lépve. Később az Együtt párt elnökévé válva, a tartósan 0-1 % közt mozgó párttal 2018-ban, a választáson 1 %-ot elérve csődött jelentettek, miután a kampányra felvettek 190 milliót, és arra ráhúztak még 25 millió banki hitelt. A visszafizetni köteles 190 milliót újra az adófizetőktől kérték be, másodjára, immáron adományként, a becsődöléssel a banki hitelt "jogszerűen" hagyták a bankra.


Mindenki menjen haza - tüntetések békésen, vidáman, tíz éve

Képernyőkép: Google / TASZ tüntetés


A TASZ közreadja, hogy kell illedelmesen tüntetni, a TASZ akár már meghalt, a koronavírusra hivatkozva állami utasításra a kórházból kivágott betegek családjainak ajánl utólagos jogsegélyt, míg előtte senkit nem érdekelt kiállásban, kitől és miért vonnak meg egészségügyi alapellátást. Emberek teste válik PR-anyaggá jogvédők kezén. Szavazzunk az öregek helyett, mert a mi testünket nem rohasztja szét a koronavírus. Eközben Budapest főpolgármestere is üdvözölte a felhatalmazási törvényt, hogy mert fontos és kell.

A TASZ felajánlja jogvédelmét hol a romák ellen vonuló, hol a holokauszttagadó Jobbiknak. Mert a parlamenti állásért pofázás, fröcsögés és uszítás számukra a legfontosabb alapjog, ez a demokrácia alapja. Ma 5 %-on rotyog a Jobbik az általuk köpködött EU-állásokban pöffeszkedve, vagy polgármesterként pártjelvényekből kimosakodva, függetlennek hazudva magukat. A rendszert az uszítással leváltani kész Jobbik 20-ról 5 %-ra gyúrta le magát, az őket domesztikálni kész ellenzékkel karöltve.

Mindenki menjen haza, találkozunk október 23-án, március 15-én, október 23-án, március 15-én, október 23-án, március 15-én...

Itt fogunk megrohadni alsó hangon 2040-ig, és mindenki forradalmár lesz, wikipédia oldalát gondosan kikozmetikázva: Ungár Péter, Szombathy Pál, Vaszily Miklós, és az összes többiek, és az összes előbbiek: a jövőt fényesen látó, azt a saját bőrén érző, nagyszülei és szülei helyett bármikor szavazni kész alakok, akik nagyon jól élnek abból, hogy a felcsúti mangalica csöcsein élnek, a NER gyomrában, vagy a NER csatakos szőrébe kapaszkodva, a sárban kapirgálva.


Eszes Beáta

Felmondtam!

Shooty (Caricature from Slovakia)

Furcsa egy szervezet ez az Európai Unió. Zegzugos, misztikus, rendkívül komoly és tiszteletreméltó. Úgy ám! Akik azonban kiismerik a működését, legfőképpen a gyengeségeit, azok számára igazi aranybánya, maga a boldogság forrása.

Egyszerű földi halandó számára az EU működése nem teljesen világos. Na, ja, tisztelt Pavlevic úr! Nyugodtan bele lehet a pofájába vágni – úgy, hogy csattanjon ám, de rendesen – az olyan léhűtőknek, mint mondjuk én vagyok, hogy előbb nézz utána te majom, vajon most ki az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, aztán makokgjál itt. Azt se tudtad, hogy van ilyen is!

Az említett inzultus teljesen jogos, de sajnos más dolga is van az embernek, mint azt kisilabizálni mily módon döntenek rólunk mások, bemondásra, a mi érdekünkben, vagyis hogyan is játsszák le ezt a meccset. Legyen meg hát az ő akaratuk.

(Van egy sejtésem arról, rengetegen lehetünk oly hitvány alakok, akik nem nagyon töltik meg agyuk tágasan kongó, üres szegleteit az Unió számtalan szervezetének érdekfeszítő kalandjaival. A szégyen ugyan minduntalan elönti arcunkat egy-egy jelentős, de számunkra teljességgel ismeretlen személy nevének hallatán, de ez bizony édeskevés. Tanulni, tanulni, tanulni! Aztán jöhet a forradalom. Addig meg nyughass!)

Úgy vélem azonban, a jó Mészáros Lőrinc ambiciózus, valamint az én alantas érdekeim nem minden esetben esnek egybe, ámbár akadhatnak némi átfedések kedvteléseink között, de kicsike az esélye annak, hogy erről őszintén eldiskurálhassunk egymással. A minőségi vörösborok kulturált kedvelése tán adathat némi reményt egy kis barátságos kvaterkázásra, természetesen munka után, de sajnos gyermekkorunkban soha nem építettem Lőrinccel közösen autópályát.

Orbán Viktor az EU-csúcson megint győzött. Ezt bizony ő maga mondta, nem más. Ő volt ott, ő tudja, én meg nem. Hiszek tehát neki. Rengeteg pénzt kapott, ráadásul arra költi, amire csak akarja. Mészáros Lőrinc és más udvari beszállító tovább fog gyarapodni. Kívánhat-e ennél többet magának egy ügyes magyar miniszterelnök, aki szerényen csak évtizedekre tervez? Valószínűleg nem. Jogos tehát az öröm, a hálaadó imádság, a nemzeti büszkeség (azaz a szuverén rablógazdálkodás) kiterjesztése az eddig még oly vad, civilizálatlan területekre. „Ispán! Küldjétek ki rögvest az agitátorokat! Vigyenek magukkal azokból a hülyéknek való, kék plakátokból, meg hozzá irdatlan mennyiségű csirizt, nehogy leessenek azok a túlárazott tacepaók!”

A 2024-ben esedékes országgyűlési választások megtartása e silány, alázatos perspektívából úgy néz ki, csupán merő formalitás lészen, amely hozzátartozik a nálunk elfogadott udvari etiketthez. Meg hát jó móka az ilyen, sokat lehet rajta keresni, aztán jót röhögni a veszteseken. Vidám, ősi szokás, mint a húsvéti locsolkodás, vagy a közpénzek lenyúlása vízkeresztkor.

Szerény, visszafogott orbáni mosoly, lelkes, tapsikoló cimborákkal körülvéve. "Aztán gyerünk hamar a vályúhoz, társaim a jóban! Csak óvatosan! El ne tapossátok a miniszterelnök urat! Elvégre jámbor keresztények vagyunk, nem holmi mohó disznók!"

A nép szereti Orbánt, Orbán is szereti magát. Így áll össze a nemzet. Ím, kiválasztottak, előttünk a tökéletes harmónia. Még valamikor 2012-ben megvalósult a Nagy Magyar Álom. Akinek ez valami miatt nem tetszik, az fogja be száját (lásd pofáját), vagy vállalja annak következményeit, ha ostoba módon nyilvánul meg. (Hülye kommunista, meg még olyan genderesen liberálisos is hozzá! A Soros minden évben küld neki savanyúcukorkát meg Che Guevara kulcstartót.) Nekik egy jó ideig nem fognak lapot osztani, mást se nagyon. A illetékes körzeti megbízottak most engedik rá az Indexre a mobil applikációból vezérelhető, nagy teljesítményű, hazai fejlesztésű véleményegyengető gépezetet. Remek egy masinéria! Az bizony menten kigyomlálja az aljas hazugságaikat, aztán jájuk rakja az újságírói uniformist. Aki azt most fel nem veszi, az mehet Isten hírével újságot írni a semmiből. Aki rendesen viselkedik, annak lediktálják, amit mondani akar.

Egyes naiv lelkek tán azt gondolják, az Európai Unió egyszer majd jó alaposan bekeményít, fogja magát, aztán mind egy szálig lebunkózza a keleti kiskirályokat. Alaposan ellátja ám a bajukat, mi meg élünk majd nagy-nagy boldogságban meg őszinte szeretetben egymással. Asztán’ meg mér’ tenne ilyet az Únió, ángyok? Az említett szerencselovagok biztosítják országuk stabilitást, a remek piacot, az alázatos munkaerőt, szőnyeg alá seprik a szociális problémákat, népük szereti őket, ha meg nem, hát úgy tesznek, hogy nagyon. Mindenki boldog, aki meg nem, azt a kormánypropaganda megnyugtatja azzal, hogy, dehogynem, felebarátom, hiszen rendszeresen levelezünk egymással. Legfőképpen rendkívül fontos kérdésekben.

Az Unió nem szeretetszolgálat, az Európai Bizottság nem Artúr király és a kerekasztal lovagjainak kibővített változata. Az Európai Tanács széles lehetőséget biztosít a lavírozásra, ügyeskedésre, hazudozásra. Az ásványvíz ingyen van, belépődíj nincs,  a végén meg ott a tombola. Azt kell csak megvárni.

A jogállamiság persze rendkívül fontos. Mindenképpen ki kell azt írni valahová, aztán kész is van. Itt van ni a kis pernahajder, dőlt betűkkel, alaposan kihangsúlyozva! Emitt ilyen, amott meg olyan. Ahány ország, annyi szokás. Hozzá lehet kötni akármit, nem zavar az bizony senkit. Csak az a fontos, hogy pénzet’ mink’ már vissza soha nem adunk, csak kapunk! Az árgyélusát, annak a jogállamisághoz kötött, röhejes, kék malacpörsölynek!

Az nevet igazán, aki a végén nevet.

(Hölgyeim és Uraim, a miniszterelnök hahotázik. Tiszta szívből. A többit szíveskedjenek elolvasni a Ripostban, illetve bármelyik szabadon választható klónjában.)

Nagy vihart kavart a Momentum Mozgalom eddig ismeretlen alapító tagjának, Kádár Barnabásnak a kijelentése, akiről az az első érdemi közéleti információnk, hogy szívesen látná jégtáblán a magyarországi 65 éves és annál idősebb korosztályt.

A Magyar Köztársaság és a demokratikus világ állampolgári jogainak egyik alapköve a szavazategyenlőség, amely azt fejezi ki, hogy minden egyes polgár érdeke egyenlő mértékben érvényesülhet legalább azon a szinten, ahol az ő népképviseletét kiválasztja.

A társadalmi korcsoportok közti érdekeket nem súlyozzuk. Vagy legalább is igyekeznénk közel hasonló módon érvényesíteni.

Mondok erre egy elég kézzelfogható példát: az idősebb korosztály érdeke a nyugdíj, az alanyi jogon járó alap egészségügyi ellátás és az idősgondozás. Képzeljük el Barnabást, ahogy a Momentum Mozgalom alapító tagjának járó tetemes, leadózott jövedelemből épp megszervezi nagymamája ellátását, kifizeti a rezsijét, és gondoskodik esetleges idősgondozásáról. Szegény Barnabásnak egy szusszanásnyi ideje sem lenne még arra sem, hogy leírja, hogy pusztuljon mindenki, aki megérte a 60-at.

Mit kell teljesíteni Barnabással szemben egy magyar állampolgárságot kérő kínai letelepedőnek?

Azon külföldi állampolgárok, akik letelepedésre jelentkeznek Magyarországra, előbb a lakhely szerinti önkormányzati szavazáson vehetnek részt, majd később állampogárságot elnyerve az országoson is. Az állampolgári jogok elnyerése épp a szavazati joggal válik első lépésben tapinthatóvá, de előtte már több évig az országban adózott jövedemet követelnek meg tőlük a törvényeink. Az állampolgári vizsgához magyar nyelven elsajátított állampolgári ismeretek vizsga szükséges, amely a Magyar Köztársaság állami berendezkedését és alkotmányos ismereteket is tartalmaz.

Kádár Barnabás eddig egy bevándorlóra kirótt kötelezettséget sem volt képes produkálni: 29 éve alatt adózott jövedelmet nem produkált még, lakhatását saját erőből nem volt képes biztosítani, de már szavazati jogokat bírálna felül azon a jogon, hogy Kádár úr egyik spermája betalált Kádárné petesejtjébe, és hogy beszéli azt a magyar nyelvet, amelyet Kádár úr és Kádárné beléplántált két tejbegríz közt. Az állampolgári ismeretek lényegi része szintúgy nem hatolt át rajta, dacára eléggé költséges iskoláztatásának.

Barnabás annyira felkészült, a jövőt akár előre 24 órára is átlátó jövőkutató politikus, hogy a botrányos posztjának felvezető szövegét azóta szabadkozva áítírta, de a lényegi elemeket mai napig fenntartja, mit tegyenek az idősek szavazáskor:

Képernyőkép részletek: Kádár Barnabás hivatalos facebook-oldala, 2020. július 14-ei poszt.


Én nem szeretném elemezni az azóta közreadott "bocsánatkérésnek" csúfolt újabb posztját, ami inkább hasonlít a "nekem is vannak zsidó barátaim" érvre, előjött már élő meg megholt nagymamával, talán épp egyiktől örökölt ingatlanban ücsörögve.

Nem beszélve arról, hogy ő éppen kire szavaz, és miért, nagyban függ attól, hova született, és felmenői mentális ráhatása és anyagi ráfordítása nélkül esetleg busszal utaztatnák szavazatvásárlással őt akár 18 évesen, akár 29 évesen.

Társadalomtudományi szinten Barnabás primitív nézetét a szaknyelv korfasizmusnak nevezi.

Köznyelvileg az állampolgári jogokból kirekesztés echte náci tempó, miközben egy alkotmányos alapokon berendezkedő közösség vezetésére aspiránsként jelentkezve − értsd, valamennyi ott élő ember pénzén szeretne élni − ő egy tollvonással a lakosság 20 %-át megkéri, hogy tegyen úgy, mintha nem élne.

Míg Kádár Barnabás, aki nem János − ahogy politikai műveltségénél lényegesen jobban gondozott wikioldala rémviccesen elárulja − a jövőt kutatja, én addig kiszámolnám a múltját, mind a 29 évet, amióta felsírt, mibe van ő nekünk és jégtáblára zavart családjának.


Mennyi anyagi és eszmei hasznot hajt egy huszonéves ma?

Attól a romantikus ténytől tekintsünk el, hogy egyáltalán az, hogy Barnabás el tud küldeni minden ötödik magyar állampolgárt a vérbe, ahhoz elég sokat köszönhet az anyjának és apjának, hogy egyáltalán vállalták őt, és ez nem is csupán romantika, hanem komoly anyagi és erkölcsi döntés, nevezhetjük politikai stratégiának is: vannak pártok, akik a népesedésre helyezik a politikai programjuk jelentős részét, és ezzel elég jól ellavíroztak egy évtizedig, megéltek ebből. Mindeközben a hazai szülőképes lakosság 30 %-a már nem vállalt be sem Barnabást, sem Jánost, sem Annát, tehát gyermektelen, és esetükben úgy néz ki, ez így is marad.

Barnabás lehetne egy gyereket nem vállaló ember óvszerébe érkező sperma is. (Lásd címlapkép)

Nekik például unokájuk sem lesz, ők kit figyeljenek szavazáskor? Barnabás kire figyel, ha szavaz?  Van-e egyáltalán két hétre mért következménye bárminek is Magyarországon, miből gondolja, hogy egy szavazatnak van hatása 3 generációs szinten? Én azt látom, egyetlen hazai sajtót sem olvasott el eddig, ha ennyire bízik a következményekben idehaza.

Volt például magánnyugdíjpénztárakról szóló döntés, az meg sem érte a 16 évet sem. A manyup pénztárakat nem mellesleg megint egy olyan maffia család nyúlta le, amelyiknek Barnabáshoz hasonló korú csemetéje szintén családi hátszéllel érkezett a politikába.

Ideje kiszámolni, hogy ez a korosztály, és nem kevésbé az a társadalmi réteg, akikből nagy százalékban a Momentum eddig aktívan megszólaló illetve elnökségi tagjai állnak − zömmel fővárosi, középosztálybeli csemeték, nem egy közülük ismert értelmiségi politikus vagy politikai hatalommal rendelkező gazdasági szereplő gyermeke − összesítve mennyi társadalmi hasznot hajtottak eddig, és mennyi anyagi ráfordításba kerültek ők maguk, hogy egyáltalán politikusként eladhassák magukat.

Olyan családi hátszéllel érkeztek a párt vezető tagjai, ahol a szülők boldogulását épp a nagyszüleik szavazatából alapozhatták meg, a család társadalmi tőkéje több generációs társadalmi elit haszonélvezetre épül. A fasorban sem lenne sem Donáth Anna, sem Fekete-Győr András, ha a Barnabás szíve szerint lapátra tett korosztály nem éppen az ő szüleiket helyzetbe hozó pártokra és gazdaságpolitikai döntéseikre szavaz.

Szükséges-e olyanokban megbízni, akik a legnagyobb társadalmi ráfordításban mért hiteltartozók, akik nagyszüleink döntése révén kerültek a magyar elit körébe, és kizárólag erre mutogatnak érvként?

Mert ugye Barnabés érve az, hogy ki az, aki felelősebben tud tervezni, értsd, hasznosabb a társadalomnak egy szavazáskor.

Akkor számoljunk, Barnabás.

Barnabás eddigi 29 éve alatt mindösszesen 29 éve él abból a társadalmi hitelből, amit a szüleitől és nagyszüleitől vett fel, életrajza alapján önálló keresettel sosem rendelkezett. Egyetlen évet sem dolgozott pénzkereső munkahelyen.

Az a tipikus politikai generáció, aki az egyetemről a szülei finanszírozta posztgraduális éveket követően egyből politikai pályára lépett, tehát mások mellett Kádár Barnabásé egy tipikus Orbán Viktor életpálya-modell.

Beiratták óvodába, megtanították késsel-villával enni, nagyszülei és szülei megteremtette nem mellesleg budai elit, XII. kerületi polgári környezetben elég komoly ráfordítással taníttatták elit iskolákban, megfinanszíroztak neki külföldi tanulmányi utakat, ahol nyelveket tanulhatott. Már szeretném eloszlatni azt a röhejes érvet, hogy tanulmányi ösztöndíjból saját lábán éldegélt külföldön Barnabás, itthoni rezsit fizetve, ruháztatást, külföldi szabadidős tevékenységeket.

Nem kétséges, hogy akár egy olyan ingatlan tulajdonosa immár, amit a számára szükségtelenné vált korosztály hagyott rá elhalálozása okán.

Mennyivel hasznosabb is egy halott nagyszülő, aki nem szavazgat ide-oda, és a kégli átszáll egy kínai bevándorló állampolgári ismeretét megugorni képtelen unokára. Már ahol van mit örökölni...

Mert ha ki kellene csengetned egy albérletet a keresetedből, lehet, elmész polcfeltölteni, ahogy elég sokan kibuktak az elmúlt 10 év alatt a tüntetési színpadokról, mert nem tudták megfinanszírozni a kampányolási időszakot.

Gondolom, egyszer sem kérdezted meg, hogy a szüleid hányszor szorultak kölcsönre a nagyszülőktől már akítv korúként is.

Barnabás kicserélhetné magát egy vele egykorú állami gondozottal, hogy ki tudja számolni, mekkora hitelcsomagot hurcol a vállán, amivel tartozik annak a korosztálynak, akikre most ő rávizelt. Esetleg fusson neki újra az életének Borsodnádaskán, egy roma családba beleszületve, és akkor lemérheti saját képességeit.

Azt sem értem, miféle jövő nemzedékről papol Barnabás, aki eleddig még csak utódokra sem gondolt, egyetlen gyermeket sem tud felmutatni, míg a szülei és azok korosztálya az ő korában átlag két gyermekes szülők voltak, de az ő eddig óvszerbe zárt terveire mutogatva már iktatná a szavazásra érdemesek köréből azokat, akiknek ő igen komoly társadalmi hitelösszeggel tartozik. Honnan tudjam én, mint egyelőre még szavazni engedett állampolgár, hogy nem továbbra is másokon élősködve akar politizálni, és eközben semmiképp sem szeretné, hogy valóban legyen neki jövő nemzedéke, akikre ő mutogat mint egyetlen közösségi érvre?

Elég sokat ostoroztuk a neonácikat, akik kényszersterilizálással politizáltak a parlamentben, de ideje lenne, hogy azonnal kivonuljanak olyanok a közéletből, akik alkotmányos jogokat vonnának meg emberektől. Barnabás csak kérné, mert egyelőre parlamenten kívül nem tudja beterjeszteni törvényjavaslatként.

Úgy fogtok járni, mint a Fiatal Demokraták Szövetsége: megöregedtek − már amennyiben nem kezelnek félre 42 évesen, megemelkedett koleszterin szinttel egy kongói szalmakunyhóvá rohadt budapesti valahaelit kórházban − és ha már most nem bírjátok a demokráciát, gyorsabban hülyültök el, mint Orbán Viktor.

A különbség annyi, hogy ezzel a kiválasztási igénytelenséggel, ahogy te bekerülhettél a megszólalni engedett párttagságba, 2040-ig az ellenzéki oldalon fogtok facebookozni, és vízumot fogtok kérni már Szlovákiába is. Mert még ahhoz is tehetségtelen vagy, Barnabás, hogy diktatúrát csinálj, lekésett az a nemkádárjános-sperma 10 évet ezzel.


Eszes Beáta

Cikkem egy botrányt kavart fotókat készítő volt barátnőről szól, aki közszereplővé vált.

A jogellenesen felhasznált különleges adat tárolása a közszereplősége idejéhez kötődik.

A rendőrség által mai napig vizsgált bűncselekmény az adattárolás módjára és az adatkiadás körülményeire irányul, ez a vizsgált időszak szintén a közszereplősége idejéhez köthető.

Az itt taglalt valamennyi információ publikus hírekre és képekre alapszik, bárki számára a nagy nyilvánosságban elérhető mai napig is a cikkem alanya akaratából.

Írásomban a hét hónapja ki nem fejtett bosszúpornó büntetőjogi fogalmát, annak értelmezését elemzem, amiről egy ilyen ügynek valójában szólnia kellene, szemben azzal, hogy az abban áldozattá vált férfi feladva korábbi politikusi karrierjét és állását, hónapokat tölt el bíróságon, míg az őt ért jogsértéseknek kompenzáló érvényt szerez alig reflektált hírekben, eközben az elkövetőket helyzetbe hozó röhög a markába.

Az ügyben nem vita tárgya, ki készítette a magánfotókat, mielőtt bárki megtámadná a cikket: természetesen az áldozat tudja, és az ügyben rendőrségi nyomozás is folyik mai napig, így a képeket eredetileg birtokló személyeket is kihallgatták. A nyomozás arról folyik, ki adhatta ki azokat a magánképeket a médiának, avagy milyen módon került ki a birtokukból, amelyet csak a fotót készítő fiatal nő és akkori partnere, az áldozattá vált politikus birtokolt.

Az adatvédelmi törvény értelmében a különleges adat − szexuális életre vonatkozó fotó − tárolása más személyekről jogi felelősséget és kötelezettséget ró már a tárolás folyamatára is. Amennyiben tárolja az adatot másról, annak engedély nélküli közzététele az illető jogi felelősségét automatikusan felveti.

Hét és fél hónapja, 2019. december elején indult útjára egy gondosan megtervezett, a nemzetközi és magyar büntető jogrendszerben is ismert fogalom, egy ún. bosszúpornó-akció. Írásom nem szeretné megadni azt a kegyet a többszörös jogsértést magában foglaló bűncselekmény-sorozatot elkövetőinek, hogy újra az áldozattá vált személyt és a róla szóló híreket szedi részleteiben sorba, hiszen ez volt az ő céljuk is: csak a férfi neve és a róla készült képek villogjanak a médiában. Egyébként mai napig könnyedén lekereshetőek.

Több internetes találatot hoznak az elkövetett bűncselekmény-sorozat nyomai, mint ahányat azóta az áldozat által eddig megnyert hét sajtóperről szóló hírek. Emiatt éri meg a jelenlegi magyar társadalmi és büntetőjogi környezetben ilyet elkövetni, mert a jogellenes adatközlők irányába tét nélküli az eset, a tettesek és felelősök személye nem kerül előtérbe, de a megtervezett károkozás mértéke jelentőssé és tartóssá válik.

Etikátlan médiumok mindig lesznek, de amikor óriási tétje lesz azzal megbukni, hogy ilyen bűncselekményben részessé válik valaki, igen nehezen fog olyan felvételekhez jutni a sajtó, amelyek egyértelműen köthetőek bizonyos személyekhez.

Tétje akkor lesz, ha az intim felvételek készítőjének neve és arca a közzététellel egyidőben a médiába kerül.

Most, a hetedik nyertes per után, még a cikkem megjelenése előtt egy maszturbálását a nyilvánosság számára látható helyen fotozó, ám egyben gyermekpornográfiával is megvádolt férfiról szóló hír kapcsán valaki kommentben előhozta újra a többszörösen pernyertes politikus nevét, akinek fotója sem nem a nyilvánosságnak, sem nem nyilvános helyen készült, és nem vádolható gyermekpornográfiával sem, szemben a hírben szereplő egyénnel, amely cikk alatt kommentelt az illető nő párhuzamot vonva a két eset közt.

A jogellenes közzétételt elkövetők célja éppen ez volt, hogy évekig emlegessék az ügyet a legszaftosabb kontextusban, és ezen tíz nyertes per sem fog segíteni mindaddig, amíg magát a bűncselekmény teljes folyamatát és mozgatóit fel nem fejtik. A fotót készítő és azt eredetileg birtokló partnernő pedig most is hallgat, jogász diplomával és ügyvédi kamarai tagsággal a zsebében.


Akinek a neve sosem került be médiába

A történetből ordítóan hiányzik az első napok óta az ügyben jogilag részes személy, aki nem mellesleg jogász, és aki nem mellesleg politikusi babérokra tört. És aki nem mellesleg nő.

Pert ebben a bűncselekmény-sorozatban eddig egy hazug zaklatási vád ügyben, a hamisan vádlóval szemben és a hamis vádat közzétevő médiumok ellen lehetett nyerni, de a közvélemény emlékezetében legtovább megmaradó emlék a mindenki számára egyértelműen magánkörnyezetben, konszenzuális alapon és magáncélra készült erotikus fotók lesznek.

Az esetek közt nincs kapcsolat, csak gondosan egymást követően adagolták decemberben a sajtóba: egy egykori pár birtokolta intim magánfotók engedély nélküli leközlése és zaklatási vád egy idegentől.


Mi a bosszúpornó bűncselekmény mozgatója? Hogy kerülnek ki a magáncélú fotók a nyilvánosságba?

Nem az első eset, hogy a hazai mainstream médiának a lustaságában nem marad ideje az igazságot keresésre, ami az elsődleges feladata lenne. Én hiszem, hogy az ügy kirobbanásakor, az intim képek mellett kattintásokat hozó értéket lehet képviselni azzal is hosszú távon, ha társadalmi működést, emberi gyarlóságot, akár bűncselekményig vezető gonoszságot lepleznek le, és nem utolsósorban ezzel a társadalmi visszacsatolás, a tanulságok levonása is megtörténik.

Ami egyszer sem került át a médiába, az egy jogi fogalom, egy bűncselekmény típus neve:

Képernyőkép a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) honlapjáról

A bosszúpornó - revenge porn - fogalmáról az EU alá tartozó Nemek Közti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) azt vallja, hogy a cél az illető munkájának betámadása, több esetben akár öngyilkosságig hajszolva az áldozatot.

Az, amit a teljes magyar médiaspektrum és közvélemény egy kínos vagy röhejes heccnek vélt 2019. decemberében, arról így tájékoztat a Médiahatóség oldala, sorolva a bűncselekményi kategóriákat és az értük kiróható büntetési tételeket:

"Hazánkban nem önálló büntetőjogi kategória a bosszúpornó jelensége, de többféle kategóriában is megítélhető: személyes adattal való visszaélés, rágalmazás, szexuális kényszerítés, zsarolás vagy akár gyermekpornográfia is megvalósulhat benne.

A személyes adattól a rágalmazás minősített esetéig

A szexuális életre, szokásokra vonatkozó adatok személyes adatoknak minősülnek, azon belül is különleges adatoknak, így az azokkal történő visszaélés a büntetőjogba ütközik, és akár két év szabadságvesztést is maga után vonhat.

Rágalmazás az, ha valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állítanak, híresztelnek, ezért egy évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. Minősített eset, ha az előbbieket aljas indokból vagy célból (ide sorolhatjuk a szerelemféltést is), nagy nyilvánosság előtt (például az interneten) vagy jelentős érdeksérelmet okozva követik el, ilyenkor két évig terjedő szabadságvesztés is lehet az ítélet."


Amikor az egészségügyi adatok és intim fotók felhasználását egy büntetőjogi csoportban ítélik meg

Tegyük hozzá, nem az első bűncselekményi kategória, amelyet a nemzetközi gyakorlattal ellentétben még nem kodifikáltak önálló néven a magyar büntetőjogban, hanem annak keretében megvalósuló bűncselekményeket sorolnak csak fel. Ez azért nem célravezető, mert az önálló kategóriában nevesítés egyben jellemezné ezt a specifikus bűntettet, a hozzá tartozó egyedi motivációkkal, egyedi tettesi viselkedésmintákkal.

Például így keverik a pedofil bűncselekményt elkövető Kaleta Gábor, volt perui nagykövet esetében a kisgyermekekről készült szexuális erőszak-képeket a 18 év alatti személyekről készült pornóképekkel: a kiskorúakról készült pornográf képekről szóló büntetőjogi paragrafus alatt nincs differenciálás sem a pubertás feletti kort elválasztva a kisgyermekitől, sem azt nem adja meg a törvény, hogy kisgyermekkel nincs pornográfia, csak erőszak. Tehát Kaleta kisgyermekek elleni szemérmet sértő és valódi erőszakot ábrázoló képek bűnszervezetben történő csere-beréjéért, tehát azokkal kereskedéséért és birtoklásáért kapott felfüggesztett büntetést, próbára bocsátva.

A személyes, érzékeny adattal visszaélésnek is számtalan változata van, ahol szintén nem nevesít a magyar jogrendszer külön-külön eseteket.

Képzeljük el a nyomozást különleges adattal visszaélés gyanújában, amikor az egyik esetben egy kórházi leletet használnak fel jogellenesen, például a beteg munkáltatója, másik esetben magánéleti bosszúpornót tesz interneten közzé a sértett partner. Sem károkozásban, sem a tettesek személyében, sem a motivációkban nincs átfedés. Teljesen másfajta nyomozást igényel, és másként érhető el az elrettentés is a kiszabható büntetéssel.

Az intim fotók közzétételével pályáját szétrombolt parlamenti politikus volt barátnője, Buzás Anna, a képeknek az áldozat mellett egyedüli birtokosa és készítője politikusi munkájával közszereplővé vált, így a róla szóló híreket fokozottabb mértékben tűrnie kell.

A nő politikusi pályája összeforrt azzal, hogy a megtámadott férfi politikusnak magánéleti partnere volt a képek létrejötte idején, így a közszereplői státusza szorosan összefügg az általa birtokolt képek jogtalan közzétételével. Az, hogy miként tárolta azokat, erről büntetőjogi felelősség tudatában nyilatkoznia kellett rendőrségnek, és közérdeklődésre okot adó információ.

Ezt egy 2014-ben a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett jogásznak is tudnia kell.


Kép: A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar hagyományosan latin nyelvű diplomáját tartja egy parlamenti párt makói, sajtó előtt rendszeresen szereplő akkori képviselőjelöltje, a párt akkori elnökségi tagja − a facebook-nyilvános fotó közzététele: 2014. július 5.

Egy felbontott magánkapcsolat, különösen, ami sosem vált családjogi kapcsolattá − nem lettek házasok − elégtelen jogi indok arra, hogy automatikus felhatalmazást kapjon annak bármelyik tagja különleges adatok − intim fotók − nem meghatározott célú tárolására.

Tehát leszögezhetjük, hogy nagy nyilvánosságban személyes, különleges adattal való visszaélés esetén az adatot eredetileg birtokló személyek nyilvános számonkérésének, de minimum megkérdezésének elmaradása jogszerűtlen, a sajtó oldaláról pedig súlyosan szakmaiatlan. Különösen akkor, ha a különleges adat engedély nélküli közlésében és az arról szóló hír képekkel vagy a forráscikkre mutató sokszorosításában valamennyi sajtó bűnrészes. A bűncselekményről szóló sajtóközlésben szükséges elemnek kellett volna legyen a bűncselekményt elkövethető személy(ek)ről történő információ keresés.

Egészen megelepő hazai információbiztonsági gyakorlat, hogy csont nélkül lepucolható egy nem tetsző arckép vagy vélemény a netről, de egy rendőrség által besorolt bűncselekmény-sorozat magyar tárhelyeken történő tárolása mai napig látható.

A bosszúpornó-esetek döntő %-ában azt a nyilvánosságnak a volt vagy jelenlegi partner adja ki.

Míg az intim fotók kapcsán gyarló vagy kíváncsi természetünkből fakadóan az áldozaton csámcsogunk, akkor is érvényes marad, hogy egy bűncselekmény legfőbb jellemzője a tett és annak elkövetője.

A bűncselekmény definiciója maga a tettes(ek) személye és szándéka.

A bosszúpornónak nevezett adatsértési bűncselekmény gyanútlan áldozatai sok esetben nők, és fiatal nők, akik úgy gondolták, szexualitásuk érzékibb, vonzóbb lehet, ha intim felvételt engednek meg magukról partnerükkel vagy ő előtte, és pornószínésznőkhöz hasonlóvá válnak. Igen nagy számban ilyen felvételekkel és fotókkal vissza is élnek, többnyire szakítás után.

Míg egy férfi idegenek számára bemutatott szexualitása elsősorban az elismerést kereső potenciáljáról, addig a nő aktusban látott látványa a nő megszerezhetőségéről, a testét birtokba vételéről szól. Ezért sérülékenyebbek a nők a bosszúpornó műfajában.

Ám a nők áldozattá válását nem tekinthetjük kizárólagosnak a bosszúpornó esetekben, ahogy (politikai) hatalomban szereplő férfiak ellen is bevethető módszerré vált.


Kit leplez le egy bosszúpornó?

Senkit. A magánéleti bosszúpornó célja nem a leleplezés, hanem az intim magánélettel visszaélés.

Itt szeretném külön hangsúlyozni, hogy az adriai kokainos yacht-túrán megbukott Borkai Zsolt, lemondott fideszes győri polgármester, vagy a szobáztatáson levideózott Wittinghoff Tamás, székében megmaradt budaörsi független (ellenzéki) polgármester esetében mindkettőjüknél egyaránt prostituálttal létesített szexuális kapcsolatot vettek fel videóra, amely prostítúció-használat, a nő testének pénzért megvásárlása önmagában elítélhető, a botrányt főleg ez robbantotta ki.
Épp ez a két eset mutatja, hogy amikor egy férfit rejtett kamerás aktuson látunk, mégha prostituáltakkal is, akkor vagy igen nehezen ítéli el a közvélemény − Borkai prostituált partnerein szintúgy élcelődött a közvélemény és a média − vagy karcolás nélkül megússza, mint Wittinghoff. Borkai most kapott ajándékot mint leköszönő − bukott − polgármester.

Szintén nem tartoznak a bosszúpornó kategóriába a konszenzualitást az aktusban is mellőző, tehát szexuális erőszakot alkalmazó, ún. metoo-esetek: ott joggal tárnak fel szexuális kényszerítés eseteket, amit a leleplezett egyén követett el.

Tehát a közvélekedéssel ellentétben önmagában a leleplezés még nem helytelen, ha az bűnelkövetőt leplez le.

Gréczy Zsolt esetében viszont egy konszenzuális, nem pénzen megvett, hanem egyenrangú magánkapcsolat törvényes, ám intim részletei kerültek nyilvánosságra. A bosszúpornó a Médiahatóság oldalán olvasható jogi definiciója kifejezetten a teljes jogú és jogsértéstől mentes magánszférának a partner által történő jogellenes felhasználásáról szól.


Micsoda pózok ezek? Ki csajozik így?

Kérdezzük meg attól, akinek készült.

Amikor azt rójuk fel valakinek, hogy készülhetett ilyen magánéleti fotó róla, mégha partnerének is, akkor abban a kérdésünkben 50 %-os részes az a személy, aki inspirálta erre. A cikkem tárgyát képező esetben maga az akkori partnernő készítette a leginkább inkriminált, deréktól lefelé meztelen fotókat, ahol nem a célszemély tartja a mobiltelefon-kamerát.

A botránynak nem megkérdőjelezett része, hogy ki készítette a cikkemben taglalt képet, ezt arra adom meg, ha ezen állításra alapozva valaki váddal illetné a cikkemet. Külön felhívom a figyelmet, hogy büntetőeljárás folyik az ügyben, tehát ez ügyben Gréczy és a rendőrség is megerősítheti a fotós nevét.

Fotózni nem bűncselekmény, tehát még csak nem is vádolok senkit.

Kiadni nyilvánosságba azt már igen. Cikkem azt vizsgálja, milyen szerepe van egy elharapozó botrányban a képet eredetileg birtokló személyeknek, és milyen kármentesítést végezhetett volna, amely kármenetesítéssel hihetővé vált volna, hogy nem ő adta ki.

Ahogy Csisztu Zsuzsa fiatalkori magán-szex-videója kapcsán, úgy Gréczy Zsolt esetén is hiányzik a médiahírekből az intim felvételt készítő partner neve, vagy minimum "név a szerkesztőségben" jellegű kiállása az ügyben. Valaki emlékszik még, hogy a sportriporternőről ki készítette a videót? Senki. Csisztu esetére pedig majdnem mindenki.

Ami különösen érdekessé teszi az esetet, hogy az intim fotókkal közszemlére tett politikus esetén a partnernő szintén politkus volt ugyanabban a pártban, a fiatal nő apja pedig több évtizede vidéki polgármester volt akkor. A politikai színtéren elszenvedett sérelmeikről majd lejjebb írok, ami aligha érdektelen az ügyet megítélve.


A közlemény, amit soha nem olvastunk médiában, akár név és arc nélkül, de ott kellett volna legyen:

"Igen, Zsoltról, családi eseményeinken is részt vevő partneremről, akivel több évig alkottunk egy párt a nyilvánosság előtt, az ő és az én, tehát tagságunkat adó pártunk előtt is felvállalva a kapcsolatunkat, róla készült több ilyen intim felvétel, közös megegyezéssel. Az én örömömre is, azok egy részét én készítettem róla. Ez a mi akkori magánügyünk, és bár én a kamera túloldalán álltam, a képek közzététele az én szexualitásomat, az én magánéletemhez fűződő jogomat is érinti, így kérem a közvéleményt, hogy ezt tiszteletben tartva kezeljék. A képek közzétételéhez  − csak ketten birtokoltuk ezeket a magánfotókat − én sem járultam hozzá, így mivel a képek az engem érintő szexuális viszonyt is kifejezik, az én különleges adatomat is sérti."

Megismétlem, a fent idézőjelbe tett sorok egy sosem kiadott, képzelt nyilatkozat. Egy ehhez hasonló nagy mértékben csökkentette volna a személyes és politikai károkozást, és egyedül egy ilyen nyilatkozat mentesíthette volna a partnernőt a képek kiadásának megalapozott gyanúja alól.

Kép: facebook-nyilvános kép egy parlamenti párt kongresszusán, jobb oldalt, a második sorban, fekete hajjal és fehér-fekete ruhában, a kék szavazólapot bal kezében tartva Buzás Anna, a párt makói korábbi képviselőjeltöltje, a párt akkori elnökségi tagja, a feltöltés ideje: 2014. november 23.

Gréczyt főleg azzal is vádolták, hogy felelős politikus ilyen képeket nem készíttet magáról. Gondolom, felelős politikus leadja a pózokat az elnökségnek minden délután jóváhagyásra. Feltételezem, a közéleti bírálók mindegyike így tesz munkahelyén. Rendben, higgyük így, de a történet másik szereplője szintén felelős politikus, és a képekből látszik, hogy akár mosónő, akár jogász, akár pártelnökségi tag, részese ennek a "nem felelős magatartásnak".

Meggyőződésem, hogy egyazon pártban dolgozó politikustárs előtt inkább biztonságban érezhette magát az áldozat, hihette, hogy a közösen megélt intim szféra nem csak mint egy érett kapcsolatban, de mint egyazon helyen dolgozó társnak nem célja azzal visszaélni.

A közzététel a szakítást követően és a partnernőnek közös munkahelyet adó párt elnökségéből − vélhetően a tagságából is − kilépést követően történt. A rendőrség ezt vizsgálja, miként kerültek ki a fotók.

Csisztu esetén sem villog a pornóvideót készítő partnerének szánalmas tette és még szánalmasabb neve a médiában. A sportriporternő úgy gondolta, hogy neki büszkének kell lennie arrra, hogy szexvideóval hozzák hírbe, miközben tagadta azt, hogy ő lenne rajta. Ahelyett, hogy megnevezte volna, ki vette fel, és akkor egyértelmű, hogy csak a férfi adhatta ki. A gyanú egy sportlövőre terelődött akkor, aki jóban volt Csisztuval, a közzététel a sportoló férfi külföldre távozásakor történt. Mai kereséssel oldalszámra szinte csak pornóoldalakat ad fel a sportriporternő nevével, míg az eset valódi részleteiről, ki és miként tehette közzé, csak nagy nehézségek árán találni egy cikket. Csisztu azóta jogot is elvégezve súlyosan félreértelmezte a szerepét, és megmaradt eszköznek egy férfi kezében.

A 2019 decemberében egy parlamenti párt politikusa ellen kijátszott fotók esetében ismét az a közhangulat, hogy a szinte mindig dokumentáltan bizonyíthatatlan fotó- vagy video kiadásában ne nevezzük meg a privát felvételt birtokló, mindösszesen két személy közül a nyilvánosságban meg nem támadt tagját, tehát a jogalappal meggyanúsítható elkövetőt, aki feltehetően kiadhatta valakinek a privát képeket.

Ebben a történetben a jogszerűtlen közzététellel megszűnt a fotót birtoklók az a joga, hogy személyük háttérben maradjon, miután a személyes adat birtoklásának módjára is van törvényi kötelezettség és jogi felelősség.

Ezt a mulasztást szeretném pótolni, hogy legyen tétje ilyen felvételt készíteni és tárolni évekig a meg nem támadott partner részéről is.

Hét hónapja várok ezzel a cikkel. Próbáltam felmérni, okoz-e több kárt az áldozatnak, ha írok erről, de ha nem teszem meg, azzal elismerem, áldozattá válni szégyenteljes. Az én álláspontom különösen súlyos testi vagy eszmei károkozás esetén az, hogy a bűncselekményt elkövetők vagy abban közreműködők személye kerüljön előtérbe.

A decemberben egy parlamenti politikusról közzétett intim képek alapján azok, akik közepesen ismerik a közéletet, az áldozat partnernője által nyilvánosan felvállalt párkapcsolatukat, a mai napig nyilvánosan elérhető facebook-fotók és kommentek alapján kb 5 perc alatt azonosítottuk be többen, ki volt az áldozat akkori partnere. A párthoz kötődő személyek személyesen is ismerik a fiatal nőt, de nekem sem okozott problémát felkutatni a személyét.

A közzétett intim képeken, a szobában látható tárgyakból pedig újságíróktól elvárható azonosítási készséggel egyértelműen igazolható, hogy Buzás Anna volt jelen az engedély nélkül közzétett kép elkészülte idején.

Az intim részeket a perek hatására már kitakarva, de a mai napig felkereshető képen így néz ki a dohányzó asztal. Én a cikkem céljának megfelelően a képen látható politikusnak csak a térdétől adom le a képet, az előtte látható dohányzó asztallal:
Kép: a médiában 2019. decemberében közzétett, cikkem tárgyát képező ún. bosszúpornó esetben a képen látható dohányzó asztal, és azon látható OXYGEN magazin, egy fehér brosura és napszemüveg


Nagyítsunk rá a fehér brosurára:


Nagyított képrészlet: A kanapén készült, elhíresült intim fotón a dohányzó asztalon látható fehér brosura, rajta:  ÁRBOC KFT., egy § jel és az ára: 1600 Ft. Látható még egy keretéből ítélve női napszemüveg részlete.

Viszonylag könnyen guglival lekereshető volt, hogy az Árboc Kft. jogi egyetemi tananyagokat ad ki, a jelen borító pont így néz ki a Büntető- illetve Polgári Törvénykönyv szöveg esetén:


A kiadvány 2014-ben jelent meg, és bár most 2.900 Ft, de antikváriumban a megjelenési áron, 1.600 Ft-ért érhető el. A Kiadó kft. neve, a § jel és az 1.600 Ft helye megegyezik azzal, amit a dohányzó asztalon látunk.

Kép: a jogi egyetemi tankönyvi kiadvány antikváriumi hirdetése

Buzás Anna joghallgató volt akkor, később szakvizsgájára készülő bojtár, az áldozattá vált politikus partnereként. Érdekes egyébként, vajon olvasott-e akkor a különleges adattal visszaélésről, vajon a Büntető- vagy a Polgári Törvénykönyvet bújta két fotózás közt?

Nézzük a napszemüveget:


Kép: Buzás Anna, a jogsértő módon felhasznált intim fotó készítője egy korai képen, akkor makói polgármester apja mellett a családi céget vezető, nyilvános wikipédia-oldalon és sajtóhírekben is szereplő édesanyja és egy vélhetően családon belüli kisgyermek nyilvánosan közzétett fotója.

Nézzük meg ezt a napszemüveget közelről, fejjel lefelé, ahogy a közzétett intim fotón látjuk:


Aranyozott színű keret, világos, krém színű szárral, lencse mellett "lyukas" kiképzéssel.

Nézzük meg újra az asztalon található napszemüveget:



A rendőrség nyilvánvalóan kihallgatta a volt barátnőt is. Neki ezek után sem volt mondandója a nyilvánosság számára, miközben a közvélemény és a sajtó azon csámcsogott, ki és miért készíttet magáról ilyen fotókat.

Az ATV-ben vezető szerkesztő és riporter, Simon András mondta ki, hogy a politikus parlamenti jelenléte ellehetetlenült, úgy, hogy nem követett el bűncselekményt. Tegyük hozzá, jogsértést sem követett el, szeméremsértést sem követett el a magánfalak közt készült, a bűncselekményig közzé nem tett fotóval, annyit tett, hogy valakivel épp élt konszenzuális kapcsolatban.

Megdöbbentő a párhuzam, hogy ilyen hétköznapi szituáció, hogy valaki épp valakivel él, nők elleni brutális támadások elégséges alapját szolgálja.

Simon András fintorogva kérdezi az Egyenes Beszéd adásában, hogy lehet azok után felszólalni parlamentben, hogy valaki szexuális életet él a partnerével. Mintha a XVI. században járnánk.

Az interjúban és máshol is Vadai Ágnes utalt rá, hogy egy sértett félhez köthető az eset. Ezt egyébként több, bizalmas körből megerősítettek, de a képek magántermészetű forrását tekintve ez aligha lehet kétséges.

Megdöbbentő az az újságírói felkészületlenség is, ahol Simon azt feltételezi, hogy egy szemmel láthatóan valaki más által, egy egyértelműen magánlakásban készített képet − azokról a képekről beszélek, ahol a politikus kezében nincs fotót készítő telefon − azt gondolja a televíziós szerkesztő, hogy ezt harmadik félnek küldi tovább. Itt ismétlem meg, hogy a zaklatási vádban már pert nyert Gréczy. Simon mentségére legyen mondva, decemberben egy nagy adag intim fotó került be sorozatosan a médiába, majd ahhoz két esetben is zaklatással vádolták a politikust. Egyik esetben a sajtóhírre azonnal cáfolta az a nő, akihez kötötték a zaklatást, ugyanis ott a feltételezett "zaklatott nő" élettársa tudósított erről...Kettős rágalmazás: a nőt élettársa is hírbe hozza és egy politikust is.

Másik esetben maga a "zaklatott nő" volt a vádló, ott 7 hónap múlva lett első fokon ítélet arról, hogy a vád hamis.

A Mi Hazánk párt képviselőnője a "neki küldött fotókkal és mobilon történt szöveges zaklatással" vádolta Gréczyt, ezt Palányi Nóra nem tudta igazolni bíróság előtt. Dacára, hogy ez az a zaklatási típus, ami tökéletesen dokumentálható, ha igaz.

Kép: Palányi Nóra, a Mi Hazánk neonáci párt szakértőnek nevezett képviselője, aki Gréczy Zsoltot ért rágalmazás bűntettében pert vesztett / Zsúrpubi.hu

A felépített bosszúpornó-akció lényege az, hogy sem akkor, pláne nem hét hónap múltán aligha fogja tudni a közvélemény elkülöníteni, mi történt: "valami zaklatás, valami erotikus fotók", az eseteket összemossák.

Amennyiben a zaklatással megvádolt személy ismert rendező lenne, például Marton László vagy Gothár Péter, a vádló pedig nem egy szélsőséges nézeteket valló, cigányozó és négerező nő, hanem ismert színésznő, akkor a zaklatást el is ismerő rendezőnek hisznek, és ő mellette állnak ki.

Ma Magyarországon egy rasszista, ismeretlen nőnek nagyobb a hitele mint elismert színésznőknek. Cserébe az ünnepelt rendező férfiak általuk elismert sorozatos bűnelkövetőként is sérthetetlenek, nimbuszuk töretlen, miközben a politikus férft középkori erkölcsi normák alapján, kodifikált bűncselekmény áldozataként buktatjuk meg.

Egészen sajátosan sekélyes Magyarország jogi és morális ismerete és érzékenysége. Mondhatom, hogy semmibe nézem azt a médiát és közvéleményt, ahol egy bűnét elismerő Gothár csont nélkül megússza, de egy rasszista, nem mellesleg pártképviselőnő hamis vádjával még csak pellengérre sem kerül. A jogászként dolgozó volt LMP-elnök, Schiffer András e mellett a politikai kaliber mellett állt ki, hogy ez a párt való parlamentbe. Schiffer politikai ellenfelét is feljelentette, a parlament-éretté tett Mi Hazánk képviselőnője a politikai ellenfelet már a testével igyekszik támadni. A politikai módszerek iránti vonzalmuk tényleg közös.

Buzás Anna, a volt barátnő, jogász, a makói politikus ezzel a rasszista és hamisan vádló Palányi Nórával került egy platformra a hallgatásával.

Egy demokratikus párton belül politikusi babérokra törő jogász mai napig nyilvánosan látható, az intim fotókkal pályáját lerombolt politikussal közös külföldi utakkal, mai napig a nyilvánosságban olvasható, akkori kölcsönös szeretetről tanúskodó évekkel mögötte, akármilyen szakítással − forrásaim szerint haragos szakítással − tétlenül nézi végig a volt partner karrierének tönkretételét.

Kép: Buzás Péter, Makó 1994-2014 közt 20 éven át a város polgármestere családjával: feleségével és ikergyermekeivel szavaz a 2014-es önkormányzati választáson. Lánya, Anna a Demokratikus Koalíció makói szervezetének alapító tagja és elnökségi tagja is volt akkor. / Infomako.hu

Buzás Péter, Anna apjának wikipédia-oldala országos jelentőségű politikusokat megszégyenítő részletességgel mutatja be több évtizedes közéleti pályáját, ám személye körüli ellentmondások, kétes vagyonszerzések és más ügyekről szóló rovat is elég hosszú, sok tucatnyi forráscikkre hivatkozik; a wiki-oldal összesen 215 cikk hivatkozást sorol fel.

Buzás Péter vesztett Makón 2014-ben, két évtizede birtokolt polgármesteri székét vette át a fideszes Farkas Éva Erzsébet.

Buzás Anna huszonéves ifjú politikusként, még joghallgatóként Makón egyenesen Lázár János ellenfeleként indult volna az országgyűlési megmérettetetésen, ám végül jelölését beáldozta a pártszövetség egy MSZP-politikus javára. Az ügy pikantériája, hogy a makói MSZP-szervezet vezetője Anna apja volt.

Két évre rá Anna a közéleti források alapján nem problémamentesen szakított azzal a Gréczyvel, akit a különválást követően néhány évvel később intim képekkel parlamenti munkájában lehetetlenítettek el.

A politikus elleni támadás egyetlen jogalapja az volt, hogy valakivel élt.

Cikkem zárásaként Buzás Anna mai napig nyilvános eléréssel vezetett facebook-oldaláról hozok ide egy Paulo Coelho idézetet:


El universo sólo tiene sentido cuando tenemos con quien compartir nuestras emociones.

Az univerzum csak érzésekből áll, amelyeket másokkal megosztott érzelmek útján élünk meg.

Egy dekoratív, művelt fiatal nő oldalán egyetlen olyan magánéleti vagy gazdagon posztolt közéleti megnyilvánulást sem látok, amellyel ne értenék egyet, avagy ami ne lenne demokratikus nézet.

Bármi is történt, Anna, jogászként tudnod kell, hogy a különleges adatok már birtoklása tekintetében is büntetőjogi felelősséggel tartozol. A nyomozati szinten (nem vagy később) igazolható mulasztáson túl pedig erkölcsileg beszámolóköteles lennél a volt társad és a sajtó irányába, mit tettél meg az adatok őrzése érdekében. Egy XXI. századi nőként pedig az emancipációdat csak úgy tudod igazolni, ha olyan személy irányába, akit be is vontál a családod körébe, mindent megtegyél olyan jogellenesen közzétett adatok tekintetében, ahol azok elkészítésében aktív részes és motivált szerepben voltál.

Azok a képek nélküled nem jöttek volna létre.

Ki kellene venned a részed az engedély nélküli közzététellel járó bűncselekmény kármentesítésében, különben nem vagy más, mint egy pornóvideóval tönkretett kamaszlány sértett fiúbarátja, vagy mint a rasszista, hamisan vádló politikusnő, akinek muníciót a te képeid is adtak.

A képek elkészítésében és tárolásában meglévő felelősséged fel nem vállalása mintává válik volt partnerüket tönkretenni készülők előtt.

Bárkit, akit magánéleti bosszúpornó közzétételével támadtak meg akár magánemberként, akár a közéletben ismert személyként, arra biztatok, a jogellenesen nyilvánossá vált különleges adatok − képek vagy videó − készítőjének vagy közreműködőjének nevét tegye közzé. Joguk van, hogy számonkérjék az adattárolót.

A médiát arra biztatom, hogy a következő hasonló esetben a legfőbb energiát az adat készítőjének felkutatásába fektessék, mert a potenciális elkövetőt ott kell keressék. A bosszúpornó pedig bűncselekmény, tehát a tettes és nem az áldozat az érdekes.

A jogalkotóknak pedig ideje lenne az adatvédelmi törvényt az EU szigorításoknak megfelelően differenciáltan kezelni, és az adatsértők számára megemelni a tétet, akár a képet kiadó, akár a jogellenesen közzétett adatot bármilyen médiától átvevő médiumok számára.


Eszes Beáta


Címlapkép: Buzás Anna, a DK 2014-es makói országgyűlési képviselőjelöltje / Makói Városi TV / Youtube

Az Orbán-rezsim nem csak szavakban él háborús retorikával, de mindennapjainkat, már gyermekeket is érintő döntésekben jelenik meg az egyre inkább újraaéledő magyar militarizmus: katonai középiskolák megnyitása, iskolai lőterek megjelenése borzolja főleg annak az ellenzéki közvéleménynek az idegeit, amelyik szemrebbenés nélkül veszi tudomásul, hogy vezető történésze különös vonzalmat táplál általában az egyenruhák, közte náci uniformisok iránt.

Írásomban egy hazai képet szeretnék adni Ungváry Krisztián által azóta válasz-nyilatkozatba adott, egyfajta mentségként felhozott "gyűjtőkről", amely tevékenység megítélése nem történészi hatáskör: kik vannak a hazai militarista hívők közt, kiknek vonzó a horogkereszt, miként nézhet ki a családi környezete egy ilyen embernek idehaza.

Önmagában a "gyűjtő" tevékenység nem mentesül sem büntetőjogi, sem morális, sem egyéb társadalmi megítéléstől, szemben azzal, amely kategóriának szerette volna a történész ezt beállítani.


Ami nem tetsző ránk nézve, nem írjuk meg: vannak érinthetetlen tekintélyek

Nem az első eset, hogy a hazai ellenzék aszerint (nem) kommentál eseteket, hogy melyik sajtóorgánum ad róla hírt, és milyen kikezdhetetlennek tartott szaktekintélytől nyel be akármit. Hogy a hír igaz, másodlagossá válik: "pestisrácokat nem kommentálunk" felkiáltással önálló morális értékké alakul át a történet azzal, ha az ellenzéki körben nem kedvelt jobboldali sajtó tudósít róla. A Pesti Srácok (PS) tett egy szívességet a történelmi emlékezetére csak szelektíven kényes nagyérdeműnek azzal, hogy közzétette Ungváry Krisztián facebook-nyilvános, horogkeresztes náci egyenruhát eladásra kínáló magánemberi akcióját:

Kép: A "Világháborús Magyar-Német-Japán gyűjtemények" facebook-csoportban Ungváry Krisztián privát regjéről a képen látható náci egyenruhát kínálja eladásra. A bejegyzés 2019. szeptember 27-ei a Pesti Srácok cikkének közlése alapján. Ungvárynak van hivatalos, történészi regje is, az egyenruhát nem ott kínálta eladásra.

Dacára annak, hogy képernyőkép készült a tavaly szeptemberi adás-vételről egy zárt, de belépéssel nyilvánosan látható facebook-csoportban, egyetlen magát ellenzékinek nevező sajtó sem vette a fáradtságot, hogy megkérdezze erről a történészt, ezt hogy gondolta, milyen célból kereskedik náci relikviákkal. De említésre méltónak sem találták az esetet.

Ungváry szerint egyébként tiltani kéne az önkényuralmi jelképeket.

Nyitott kapukat dönget a történész, mert Magyarországon és több európai országban is évek óta tiltva vannak az önkényuralmi, közte horogkeresztes jelképek, azok, amelyeket nem oktató célból adott el és tett közszemlére.

A jelkép − a törvényben fenntartásokkal engedett − felhasználási célját nem a felhasználó személy hivatása, hanem a felhasználás helye és célja határozza meg: a magánemberi adás-vétel magántulajdonból magántulajdonba történő átadással nem tartozik az oktató célú tevékenység körébe, ahogy Ungváry adás-vételi hirdetése sem oktató jellegű leírás a korszakról.

Írásom szándékoltan nem a jelképeket tiltó büntetőtörvény hazai történetét helyezi fókuszba, sem azt, hogy ezzel az akcióval Ungváry kimerítette a Btk. 335. §-át. A törvény jogszociológiai tanító céljáról majd írásom végén linkelek át cikkeket azoknak, akik nyitottak arra, hogy megértsék, hogy egyes jogszabályi korlátok nem elsősorban a büntetést, hanem a társadalmi normák kereteinek kijelölését és annak jobbító szándékú magyarázatát célozzák meg.

Többen némán konstatálják egy ideje a történész évek óta egyre "furcsább" habitusát

Nem tudom, hogy Ungváryt érdekli-e, de olvasóimat biztosan: cikkem kezdetekor többekkel is beszéltem, mert engem leginkább nem csak az eset, hanem annak közéleti elhallgatása döbbentett meg. Az ellenzéki sajtó reflektálátlanságával szemben többeket meglepett, vagy akár meg is döbbentett a történész kínálta náci egyenruha: az 1969-es születésű Ungváry kortársai és tőle fiatalabb korosztályból, közte családja tágabb ismeretségéből mondták el, hogy bár régóta némán konstatálják, milyen nosztalgiát érez a történész akár egyértelműen elítélhető oldalon harcoló katonák iránt is, de ez a náci egyenruha-ügy már kiverte a biztosítékot többeknél.

A társadalmi hallgatás egyik oka ahhoz hasonló, mint amikor rettentő kínos szólni valakinek, ha nyitva maradt a slicce.

Most tényleg épp egy történésznek kell elmagyarázni, mitől taszító, ha Hitler uniformisára izgul? Én mindenkit arra biztatok, ha valakit tásadalmilag kínos helyzetben lát, az ő érdekében szóljon neki, hogy Krisztián, ezt már ne, ez már rettentő ciki, és van, amit nem tehet meg egy értelmiségi.

Ungváry Krisztián már emléktáblát is javasolt a Budapestet megszálló német csapatok Wehrmacht-tábornokának, akinek sem a vélt "gettómentő" tevékenyégét, úgy a "budapesti gettót megtámadási terv" létezését sem tudta bevallottan dokumentáltan igazolni. A megtámadási terv puszta szóbeszédre épült - ugyanezen zsidók pl azt is terjesztették 1944-ben, nincsenek is haláltáborok, nem oda viszik őket - a megtámadni nem készült budapesti gettó megmentésére pedig  a fent citált "kávéházi történészi vitában" - amely történészi vitában történészként egyedül ült a pulpituson, gondolom, önmagával vitatkozva - a laikus közönség kérdésére Ungváry ott bevallotta, hogy nincs egy lehetséges kiadott akár parancsról, akár intézkedésről egyetlen igazoló dokumentum sem. Ungváry a népbírósági perben egy önmentegető, egyetlen személy vallomására alapoz csak, amikor már Schmidhuber nem élt.

Ezzel szemben dokumentált tény, hogy minden gátlás nélkül lehetett a gettókból kiterelt zsidókat Dunába lőni anélkül, hogy ez ellen bármit is tett volna az erről bizonyosan tudó Schmidhuber tábornok. A gettót megtámadni illetve a gettóból kivégzésre kivezettetni zsidókat pontosan ugyanaz a célú cselekmény: a Dunához kiterelés a gettó törvényi szabályát megsértő, fegyveres alakulatok által elkövetett túlkapási akciók voltak.

Ungváry Schmidhuber tábornoknak állítandó emléktábla-tervével elsők lennénk Európában, ahol német náci, magas rangú katonának dicsőítő emléket állítanának, ezt pl Németországban a holokauszt tagadásánál súlyosabb szinten büntetik. Emlékfutást már tervezett a tábornok tiszteletére a facebookon.


Militarista nosztalgia vs hadtörténeti kutatás

Az írásom főleg a militarista nosztalgia elítéléséről szól, bárki is művelje azt. Az ENSZ  a II. világháború lezárását követően 1945-ben azzal a céllal jött létre, hogy megelőzzék a háborúkat, és lehetőséget adjanak a tagországoknak konfliktusaik békés úton megtárgyalására.

A hadtörténészi hivatás és a militarista nosztalgia két külön fogalom. A militánsok 99 %-a nem történész.

A hadtörténet értő bemutatása sem járhat a hadviselés iránti nosztalgia építésével

A Magyar Nemzet végül megkérdezte erről a történészt, ahol első körben csak az az érdekes, hogy Ungváry válaszolt is, tehát az esetről nem tudósító ellenzéki média álmorális indíttatású, vagy nem tudom, miféle farkasvakságát maga a történész írta felül, mert nyilatkozott nekik. Ahogy évek óta szokása Ungvárynak a jobboldali Heti Válaszban és már egy holokauszttagadó, ELTE-docens szerzőjével megbukott Mandineren is publikálni, így különösen érthetetlen a hazai sajtó szakmaiatlan álprűdsége. Az Index és 24.hu Ungváry válaszát azóta már átvette.

Az eset megítélését tekintve érdektelen, hogy az egyenruha tavalyi adás-vételének közzétételével kivárt a PS tíz hónapot. Nem kétséges, hogy a leleplezésnek szánt közlést hozzákötötték akár Pokorni Zoltán kerületi polgármester gerinctelenségének köszönhetően szűnni nem akaró XII. kerületi turul-vitához, akár a Romsicsot és történész-tanítványait támadó "szabadkőműves-vitához", amely vitába érthetően és helyesen Ungváry is beszállt a történészi szakma oldalán, így most a nem kormányhű történészi kör egyik tagját a horogkeresztes egyenruha-üggyel támadják. Utóbbi esetben viszont már joggal:

A gyűjtő mint "szakmai" fogalom?

Ungváry a gyűjtő fogalmát úgy használja védekező érvében, mintha az egy átlagemberek felett álló, szakmai és feltétlenül törvényes tevékenység lenne, függetlenül attól, ki és miket gyűjt, hol szerzi be, hol és kiknek adja el. Nyilván, így érvelne a lopott festményeket árusító orgazdákról is, holott többségük kiváló művészettörténeti ismeretekkel rendelkezik. Az uniformisok és háborús relikviák gyűjtőtevékenységének a megítélése akkor sem történészi szakkérdés, ha Ungváry azt állítja róla.

A második világháborús egyenruhák ismeretében lehet szakértő, de azok használata után 70 évvel későbbi beszerzése nem tudományos készségeket kíván elsősorban. Vonzalom, érdeklődés kell a keresett tárgyhoz, ismeret, milyen polgári csatornákon leli fel, miről ismerszik meg az eredeti egyenruha, és pénz. Ezt elsajátítani bárki képes, ahogy az online világ megjelenése előtt sem tudományos múltú szakértők álltak és állnak a bolhapiacokon a földre terített vagy üzletek kirakatába tett relikviák felett. Én személy szerint az egyenruhák oktatási célú kiállítását sem értem, neten bármi fellelhető: az égvilágon semmit nem ad a II. világháború társadalmi ismeretéhez, hogy pontosan milyen hajtókában, milyen gombokkal követtek el népirtást. Ez ma egy történelmi film jelmezesének fontos, semmi másra nem jó.

Kép: náci relikviákat árusító, budapesti belvárosi üzlet kirakata / Fotó: RomNet

A RomNet 2015-ben háborodott fel azon, hogy milyen náci relikviákkal kereskedik egy budapesti üzlet, ez ügyben Kolláth György alkotmányjogász adott szakvéleményt, hogy ez bizony bűncselekmény, és amely büntetőjogi irányelvvel könnyedén feljelenthetné bárki jogszerűen Ungváryt is:

Kép: RomNet.hu cikk

Ungváry a nyilvános szakmai életrajzával is érvelt, amelyben ő ezt kendőzetlenül feltárta volna magáról, hogy különös vonzalma van a horogkeresztes náci egyenruhák iránt. Nem véletlen, hogy nem pont így hangzik az azóta megszűnt, illetve átalakulva a VERITAShoz került 1956-os Intézet ma is olvasható honlapján az önéletrajza:

Kép: Dr. Ungváry Krisztián hivatalos önéletrajza / www.rev.hu (a cikkemhez nem tartózó magánéleti adatok kitakarása tőlem)


Kik ezek a gyűjtők, mire használják ezeket az egyenruhákat?

Kétféle módon lehet akár festményt, akár népművészeti eszközöket, akár háborús relikviákat gyűjteni: közzétételre, kiállításra szánva, avagy magánemberi tárolással otthonra. Magasabb értékű tárgyak esetén − ide tartozik az Ungváry által 350 euróért, cikkem írásakor átszámolva 123.805 Ft-ért áruba bocsátott náci egyenruha − a gyűjtés és annak otthon tárolása befektetést is jelent, de szükségszerűen nem csak arra irányul egyetlen gyűjtés sem.

Ha valaki magánemberként teszi, otthon tárolja a saját bútorzata és ruhái helyigényének terhére, különösen nem csak anyagi célból teszi.

Nem hiszem, hogy bárki meg tud nevezni olyan tárgyat, amelyhez semmiféle pozitív kötődése sincsen a gyűjtőnek, sőt, kifejezetten irtózik tőle, és csupán pénzkereseti forrás. A gyűjtés mint tevékenység azt jelenti, hogy illető számára az anyagiakon túl eszmei értéket is képvisel az a tárgy: szépnek, hasznosnak, különlegesnek tartja azt.

A militáns habitusúak bizonyára elemezni képesek, mit éreznek egy egyenruhát látva, de egy objektív tény, hogy egy olyan munkaruha textile iránt vonzódnak, amiben embereket ölnek. Egy katonai életmód, habitus iránt is vonzódhatnak.

2020-ban ezt kielégíteni egyetlen mód van: be kell állni a magyar hadsereg önkéntes állományába, és szíriai vagy egyéb külföldi missziókban kell részt venni. Fotelból, 50 évesen, más fiaiat besoroztatni nem túl bátor hobbi, és eléggé kontraproduktív a másokra is kiható militáns nosztalgia kereskedés útján történő éltetése.

Aki ezt nem teszi, az csak a partvonalról a csalánnal másét veri.


Ungvárynak van egy neonáci Kubatov-névlistája?

Ungváry azzal is érvelt, hogy "biztosan nem adná el neonácinak."

Miért, ismeri őket névről-arcról?

Ezt viszont elfelejtette közölni a hirdetésében, pl hogy "neonáci kalandorok kíméljenek", avagy "csak történelemtanárok és muzeológusok keressenek". Utóbbi esetben egy közbeszerzési pályázat is hiányozna.
Sőt, privát kérte a megkeresést.

Megkapó, hogy azon a facebookon, ahova bárki, bármilyen névvel, képpel be tud regelni, bármilyen fals vagy valós ismerősöket képes gyűjteni, bármit megoszthat az üzenőfalán, Ungváry történészként már személyes adatgyűjtést, szociológiai és pszichológiai magánemberi hátteret is képes letapogatni a jelenben. A ránézésre magabiztos világnézeti besorolás is érdekes terv részéről: az erről éveken át nyilvánosan, politikai szinten is megszólaló Jobbik tagjairól évekbe telt igazolni komoly társadalomtudományi tanulmányokkal Karsai Lászlónak bírósági úton, hogy neonácik vagy sem. Azok.

Ezzel szemben nyilvános fellépéseik alapján, a szervezeteiket ismerők számára beazonosítható hungaristák is hemzsegnek Ungváry hivatalos oldalán mint megszólaló rajongók, ezek szerint a történész őket sem ismeri fel. Nem is feladata, ha nem követnek el törvénysértő magatartást, csak nem úgy tűnik, mintha távolságot szeretne vagy képes lenne tartani tőlük.

Az az érve, hogy vásárlója nemzetközi hírű gyűjtő lenne meg már a gyermeteg − inkább cinikus − mentegetőzés kategóriája: minden bizonnyal a "Magyar, Német és Japán" köznév szavakat tisztes magyar nacionalistához méltóan, helytelenül, de annál büszkébben nagy kezdőbetűvel jegyző, minő véletlen, csak a hitleri szövetséges hadseregek kütyüire élvezők magyar nyelvű facebook-csoportjában nézelődik egy nemzetközi gyűjtő azt lesve, netán Alsózsolcáról vagy Kispestről ki kínál egy echte SA-jelvényt magyar nyelven, netán a hazai tömegeket megmozgató Dai-Nippon Teikoku Rikugun japán egyenruhát. De ahogy a Btk-passzus és az alkotmányjogász is kimondja: a szaktekintény horogkereszt-rajongó éppúgy büntetőjogi és immorális kategória, mintha történész teszi ezt, tehát a titkos vevőjének kétes hírű jelentősége a nullával egyenlő mentőérv az ügyben, esetleg felvetheti a bűnszervezetben elkövetés kitételét.


A náci egyenruha-gyűjtőnek nincs családja

Ungvárynak és sokaknak van egy naív idilli képe a "gyűjtőről", aki egy neutrális figura, áll egy vitrin előtt, vagy ül egy íróasztal mögött, és a nyakában egy "szaktekintély" feliratú tábla lóg.

- Elmegyek a Jysk-be, mert betelt a gardrób pár molyrágta szvasztikás öltönnyel. Eredeti gomb, eredeti vér.
- Apu, add már kölcsön a zakódat, színházba megyek a barátnőmmel, de ne a karszalagosat!

Nyilván, a történész szaktekintély nem ereszkedik le a hétköznapok családi pszichológiájához, netán a militarista zubbony-hobbi miatt Budapesten egymillióra taksált négyzetméter áron bővíteni szükséges lakásigényt sem méri fel.

Bizony a használaton kívül eső tárgy-gyűjtögetés magánotthonban ezzel jár. Valahova pakolni kell: horogkeresztes zubbony a templomba járó öltöny mellé, netán külön, fényesre törölt vitrin mögé? Esetleg stafírung ágyneműk közé behajtogatva?

Hol?!

Látható helyen van kiakasztva, vagy keddenként izgatottan belesimít a télikabátok közé benyúlva?

A gyerek nem csak könyveket nézeget otthon, miket olvasnak a szülei, de fotóalbumokat lapozgat, emlékdobozokat nyitogat, ruhákat próbál. Utóbbi a legelső gyermeki késztetés, amivel szeretne a csodálatra méltó szülei közelébe felnőni. Minden bizonnyal egy horogkeresztes ruhára is van pár óvoda- és kisiskola-kompatibilis érve egy jó apának, mit keres a szekrényben. Egyik ismerősöm az egyenruha gyűjtését sem érti − hadsereg- és korszakfüggetlen − mert azzal azt is el kell magyarázni, miért jó másokat ölni.

Nemzedékek kerestek baráti orvostól kibúvót a sorkatonaság alól: az értelmetlen szívatás szinonímája a sorkatonaság nálunk, mi több, a fent átlinkelt, holokauszttagadó egykori Mandiner-szerző, Molnár Attila Károly ELTE-akkor még-docens úr is sima Kádár-kori, békés szocreál sorkatonai szívatással vetette össze a zsidó munkaszolgálatosok több esetben halállal végződő ütlegelését.

Akik vonzódnak a horogkereszthez, és értéket képvisel nekik

Kétlem, hogy Ungváry Krisztián Budáról képben volt a 90-es évek debreceni skinhead szubkultúra tagjaival: ők voltak a soft csapat a Jobbik legutóbb leköszönt elnökéhez, az egri neonáci keménymagot vezető Sneider Tamáshoz képest. Sneiderék szakmányban cigányokat vertek, egy bíróságilag is igazolt, a verésbe később belehalt áldozatuk biztosan volt, számos esetben elkerülték az ügyészségi szintet.

Kép: a neonáci skinhead Sneider Tamás, a Jobbik 2018-2020-ig elnöke, a parlament volt alelnöke, az Országgyűlés Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságának elnöke földön fekvő embert rugdal, cigányverésről volt híres, 2019-es kampányában ezt a tevékenységi célját fenntartotta pártelnökként.  / egerhirek.hu

Sneider fiai örökölték a szvasztika- és Hitler-rajongó skinhead apuka hobbiját.
Valamiféle hasonló okból, ahogyan veszélytelennek és hatástalannak tartják a gyűjtők a magánotthonban szavakban is dédelgetett náci egyenruhát.


Szvasztika- és fegyvergyűjtők − rockzenészek és könyvelőnő

Tehát a debreceni 90-es évek skinheadjei voltak az egri Sneiderékhez képest a puhányok, helyiek beszámolója és az egri-debreceni összecsapások alapján.

Ez az amatőr rockzenésszé lett csapat indult 2008-ban kétéves romavadászatra Debrecenből, egy népszerű, belvárosi blueskocsmából kialakított szórakozóhelyről. Ezek a gyűjtők tetováláson is viseltek szvasztikát, és ők szintúgy militarista vonzalomból fegyvereket is gyűjtöttek. Rockzenészek, szakács, volt hivatásos katona és egy köztisztviselő könyvelő hölgy, belőlük állt a bűnszervezet.

Vajon Ungváry Krisztián akár egyikük nevét fejből fel tudja idézni? Ha például 2008-ban árul relikviát, felmérendő, kinek adja el.

Csak mert a magyar titkosszolgálat is késlekedett a felismeréssel.

Kép: A 2008-2009-es, romák elleni rasszista sorozatgyilkosság helyszínei és a debreceni elkövetők.
A tettesek közt a 90-es évek debreceni neonáci szubkultúra tagjai vannak, későbbi rockzenészek, az egri Sneider Tamás, skinheadvezér, leköszönt Jobbik-elnök személyes ismerősei.


Győrkös Pista bácsi, a bőnyi árpád-sávos és nyilaskeresztes relikvia-gyűjtő, hagyományőrző kiképző

Kép: Győrkös István, bőnyi militarista relikvia-gyűjtő és rendőrgyilkos, fotó: Origo.hu

Másik közismertté vált, évtizedekig az Ungváry-definiciók alapján az alternatív történelmi nézetek és gyűjtőszenevedélyek egyik képviselője volt Győrkös István. Konkrétabban a Magyar Nemzeti Arcvonal − kirekesztéskutatók által monitorozva gyűlöletcsoportnak definiált − Szálasi-hívő hungarista mozgalmat alapította meg. A kora 90-es évek újhungarista korszakából többek számára a horogkeresztes relikviákat gyűjtőkhöz méltóan náci karlendítésekkel köszöngető Szabó Albert inkább ismert, a csapat másik vezéralakja, a 2011-ben a mezőkövesdi Szálasi-emlékoszlopot is avató Németberta Péter.

Kép: Szabó Albert, karszalag-gyűjtő, ausztráliai magyar militarista-szakértő, hétköznap hungarista
Fotó: MTI/ H. Szabó Sándor / 2015

Bácsfi Diána a neohungarista mozgalom szintén jól ismert figurája  Magyar Narancs 2004-es cikke alapján az ELTE tudományos diákéletének szereplői számára is ismerős lehetett. Több TDK-ülésen és egyéb konferencián feltűnt már különböző vallás- és eszmetörténeti tanulmányaival. Az akkor 26 éves diáklány elvégezte az egyiptológia és a régészet szakot (igaz, diplomát eddig egyiken sem szerzett), tanult összehasonlító indoeurópai nyelvészetet, három évet végzett a jogi karon, azt követően pedig filozófia szakos lett, ahol szakdolgozatát A legnagyobb magyar filozófus és világnézete címmel kívánta megvédeni, amelyet magáról Szálasi Ferencről írt.
Bácsfi apja a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat őrnagya volt, ahol személyzeti ügyekkel foglalkozott 2000-ig.

Kép: Bácsfi Diána, hungarista katonai ing- és karszalaggyűjtő, az ELTE egyiptológus, vallás- és eszmetörténész hallgatója - 2005
MTI/ Szigetváry Zsolt

Nem igazán tudom, ha Ungvárynál egy egyiptológus hölgy jelentkezik gyűjtőszenvedéllyel, mit mér fel nála.
Bácsfi később rószaszín sztreccsben ezoterikus bizniszre lovagolt át: néha változnak a világnézeti igények.

Visszatérve a hazai hungarista gyűjtők doyenjére, Győrkös Istvánra: lakásában és kerti műhelyében komplett fegyverzenált halmozott fel, párdon, gyűjtött, szintén militarista nézeteiből fakadóan. Tisztes édesapa és nagyapa, ám 2016-ban a házkutatásra kiérkező rendőrökre tüzet nyitott, túsztárgyalás is folyt az akkor 76 éves bácsival, aki végül megölt egy rendőrt.

Kép: Györkös István, hungarista gyűjtő és hobbi militarista kiképző, életfogytiglant kapott rendőrgyilkosságért
Fotórészlet: Vasvári Tamás / MTI

Mit céloz meg az önkényuralmi, közte a népirtáshoz köthető eszmék jelképeit tiltó, a holokausztot tagadást vagy szereplői dicsőítésével a népirtás eseményeit bagatellizálást szankcionáló büntetőjogi törvénycsoport?

Írásom végén egy cikkgyűjteményt ígértem azoknak, akik azt szeretnék megvizsgálni, milyen társadalmi nézetet formáló ereje lehet egy korlátokat felállító törvénynek?

A kollektív emlékezetből és társadalmi traumából levezetett törvényalkotást elemzi ez a cikk:
http://media-tudomany.hu/archivum/az-onkenyuralmi-rendszerek-jelkepei-es-a-hasznalatukat-tilto-jogi-szankciok-rendszere/

Ez a tanulmány a szélsőjobbal szemben felállítható politikai stratégiákat elemzi:
https://www.riskandforecast.com/useruploads/files/politikai_strategiak_a_szelsojobboldallal_szemben.pdf

Az Európai Parlament 2018-as ülése a neofasiszta szervezetek elleni fellépést és betiltást kéri:
https://www.europarl.europa.eu/news/hu/press-room/20181018IPR16527/a-parlament-a-neofasiszta-es-neonaci-csoportok-europai-betiltasat-keri

Végül pedig idézem a 2018-as EP-nyilatkozat alapját jelentő, a II. világháborút lezáró, 1947-es párizsi békeszerződés II. részének 4. cikkelyét:

Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, fejt ki, a jövőben nem engedi meg olyan e fajta szervezeteknek fennállását és működését, amelyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól

Amennyiben díszletekkel, a jelképek jelentette eszmék iránti fogékonysággal maga a történész szakma hízlalja a "gyűjtőket", úgy valóban nehéz lesz ilyen jellegű csoportok ellen fellépni.


Milyen tudományos ismeretek elsajátítására nincs igénye Ungvárynak gyűjtőszenvedélye mögé bújva?

Ungváry Krisztián nem minden társadalmi kérdésben kompetens történészként, és nem is tűnik hozzáértő megszólalónak az ügyben, mit (nem) gondol arról, hogy miféle társadalmi hatása van, ha egy önkényuralmi, népirtást végrehajtó erőszakszervezet katonai ruházata köré szakmai nimbuszát felhasználva nosztalgiát kovácsol.

Különösebb különtanulmány nélkül az átlagemberben is visszatetszést szül, rettentő ciki.

Ungvárynak fogalma sincs a szélsőjobboldal rendszerváltozás utáni és mai szubkulturájáról, milyen hétköznapi társadalmi életet élnek két gyűjtés közt, fogalma sincs arról, milyen hatást vált ki egy világnézetét épp kialakító, könnyen befolyásolható gyerekben és egy fiatalban egy megbízhatónak tartott szaktekintély, netán saját felmenője náci zubbony-szimpátiája, ld pl. Sneider fiait.

Ungvárynak fogalma sincs, hogy az általa is üdvözölt önkényuralmi jelképtiltás büntetőjogi passzusát ő maga is megsértette, pedig jogi ismeret a történészi kutatásokhoz is kell a korabeli rendeletszövegeket értelmezendő, de ő a jelen idejű törvény szövegét sem tudja értelmezni, különben nem árulna pénzért horogkeresztes zubbonyt, azzal bűncselekményt elkövetve.

Hogy mindezt pénzért teszi, az legyen az ő külön lelkiismereti problémája.

Van olyan, hogy nem azért nem szól senki a szakmából és barátai közül, mert egyetértenek vele, hanem mert úgy vélik, bizonyos normákat egy 50 éves értelmiségi képes önmaga is belátni.


Eszes Beáta


Címlapkép:
Ungváry Krisztián a Libri kampányfotózásán
Youtube / Libri Könyvesboltok

Miközben végigröhögtük − én is − a Hitler-bukás videókat, miközben a pártfüggetlenség álcájával sosem küzdő Magyar Narancs − a kormány menekültpolitikájával erősen rászolgálva − címlapon Hitlerre maszkírozta  Orbán Viktort, addig az éves rendes, a Jobbik által életre hívott és rendszeresen megrendezett budapesti Horthy-menetekkel, a jobbikos ifjabb Hegedűs Loránt által kétszer is felavatott Szabadság téri Horthy-szoborral, további két fővárosi kerületben szintén a Jobbik által koszorúzott Horthy-táblákkal "ékesített" fővárosban Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, az országosan mintegy 23 Horthy-emlékhellyel pedig az ellenzék hirtelen finnyás lett a nemzetvezetős photoshopra:


Kép: Facebook / Fidesz Budapest / Index - Karácsony Gergely fejét montírozták Szálasi Ferenc közismert Duna-parti fotójára, háttérben a Dunába bombázott Lánchíd.



Kép: az eredeti, jól ismert Szálasi-kép
Fotó: Reismann Marian: Szálasi Ferenc a Lánchíd romjainál, Budapest, 1946, zselatinos ezüst
© Magyar Fotográfiai Múzeum

Kép: A Magyar Narancs 2015. szeptemberi címoldala

Hozzátehetjük, hogy akár az ellenzék, akár a Magyar Narancs 2015-ben még bátran viccelt az Orbán-kormánnyal, ennek töredékére a Népszabadság rá egy évre megszűnt, 2016. október 8-án.

A pártfüggetlenség MaNcs által nyíltan felvállalt hiányát azért emlegetem, mert egyes vélekedések szerint ellenzéki sajtó emelhet párhuzamot mai politikus és népirtó közt, mert ők függetlenek, de egy párt nem, mivel a Fidesz készítette a Szálasi-photoshopot.

Én ezzel a különbségtétellel nem értek egyet, mert közéleti párhuzam állítása nem morális, nem közösségi-szervezeti, hanem tartalmi követelményeken alapszik. Az analógia pedig nem patikamérlegen értendő. Valóban, vannak rossz analógiák, de azok kommunikációelméleti hibák.

Márpedig megteszik ezt a világ bármely felén. Akár a náci múlttal különösen érzékeny viszonyban lévő németek is.


Kép: A német Stern magazin címoldalán "Sein Kampf" - "Az ő harca" - felirattal náci karlendítéssel ábrázolják Donald Trump USA-elnököt Hitler "Mein Kampf" - "Harcom" című könyvére utalva. Fotó: politico.eu


Mi mindenre nem érzékeny Karácsony és az ellenzék?



Kép: a Jobbik hivatalos print és online lapja, a Barikád 2012. februári címlapja, ahol a "Torkig vagyok a holokauszttal" című könyvet reklámozzák, amelynek szerzője azt mítosznak nevezi. A lap akkori főszerkesztője Pörzse Sándor, a jobbik parlamenti képviselője volt.

Karácsony Gergely ebbe a Jobbikba szeretett bele, politikai szimpátiáját mai napig fenntartva: a Jobbik vs Karsai perben benyújtott 11 tételes tanulmány-peranyag egyik része volt az a jegyzet, amelyben a bíróság által is neonácinak nevezett párt sokéves munkássága lett sajtóhírek alapján összesítve. Ezt a jegyzetet másodjára teszem közzé, mert meglep az immár főpolgármesternek a holokauszt hazai felelőseit 10 éve éltetők melletti kiállásával, és ellentmondásos, újkeletű érzékenységével.


A Lánchídon kesergő Szálasi-Karácsony alak egy elfuserált hasonlat, nem több

A Karácsony-Szálasi párhuzam simán üres, nem működő párhuzam, de nem azért, mert Karácsony például a zsidók listázását elfogadó énjével, a holokauszttagadó, a magyar népirtásért felelős Horthyt éltető Jobbikot már 2011-ben szövetségesnek követelve ne érdemelhetne ki egy népirtó-barát élcet, hanem mert a Lánchíd ügyében már a 2 milliós fővárosi tömegre alkalmatlan, légkondi nélküli combinokat megvásárló Demszky is számonkérhető lett volna, ahogy Tarlós is.

Épp úgy azért is számonkérhető lenne bármelyik városvezető, hogy a nem csak idén, de évek óta egy erősebb eső alkalmával víz alá kerülő − sok másik út mellett  − a III. kerületi Szentenderei úton évről-évre meglepik a környező dombok a fővárost, nem gondolva esőelvezető csatornákra. Röhöghetünk évtizedek óta a 2 cm-es hóban elakadó fővárosi hókotrókon, de az elégtelen csatornázás miatt tengelyig vízben úszó kocsik elitkerületekben épp olyan tiszta szégyen.

Hogy a felhatalmazási törvényt elsők közt üdvözlő Karácsony miért nem sejtette a teljes hazai és nemzetközi sajtó megrökönyödését olvasva sem, hogy mire kell Orbánnak a felhatalmazási törvény a NER 10-dik évében, hogy netán kiheréljék az önkormányzatokat, és arra se legyen pénze, amit még tervbe sem vett, az legyen az ő 10 éves politikai pályafutásának és sokéves választási-közvéleménykutatói munkásságának a szelíd bája.


Hiteles-e Karácsony Gergely vagy a hazai ellenzék a magyar népirtás felelősei megítéléséről szóló kifakadásban?

Az országot Horthy-emlékhelyekkel teleköpködő Jobbikot lelkesen a  szövetségesévé emelve nem. A zug-Szálasi-emlékoszlopot avató Jobbik-szövetségessel nem.

Lehet arról papolni, hogy stratégia volt Orbán ellen a Jobbik, miközben a 10-dik évet tapossuk az Orbán-kormánnyal, és épp Karácsony pártja az, amelyik 8 év alatt nem tudta − tudatosan nem akarta − felhozni magát a 0 és 1 %-ról, miközben volt olyan párt, amelyik 1 év alatt lett 0 %-ról 12 %-os.
 

A Szálasi-emlékoszlopot avató Jobbikkal összefogó stratégia így nézett ki Karácsony Gergely részéről 2019. februárban:

Földi-Kovács Andrea, a Hír TV riportere:
- A választási rendszerben megtehetnék, hogy a Párbeszéd földuzzasztja magát, és mondjuk nagy párt lesz. Hasonló támogatottsággal bír, mint a Fidesz, és akkor nincs szükségük ilyen kompromisszumokra és együttműködésre.

Karácsony Gergely
- Megtehetnénk, csak ez nem egy politikailag reális stratégia véleményem szerint, mert ha egy  párt megerősödik, akkor kap egy egymilliárd forintos bírságot az ÁSZ-tól.

Hogy ez az LMP által megkezdett, a Párbeszéd által tökélyre emelt, 2019-ben be is vallott "merjünk nullák lenni közpénzen" - stratégia elvett a választók életéből eddig 10 évet, az ugye szóra sem érdemes, a lényeg, 10 év közpénzből élőket ne vegzáljanak, hogy mire költik a közpénzt.

A Momentum egy év alatt lett 0 %-osból 12 %-os párt, erről döntött úgy Karácsony, hogy egy másik 12 %-os párt már fölösleges.

Az égvilágon semmi nem történt a neonáci, horthysta és szálasista párttal való szövetséggel: Orbán hatalma erősebb, mint valaha, a sajtó gyávább és tehetetlenebb, mint valaha, átrendeződött az ellenzéki párt-torta, a Jobbik szétesett, de azért megyei jogú, 300.000-es várost engedett át 2019. őszén az ellenzék az akkor csupán 5 %-os Jobbiknak - épp Debrecent, persze elbuktuk a várost.

Lehet arról papolni, hogy már nem zsidóznak a jobbikosok, de ezt érdekből teszik, és csak hivatalos pártkommunikációban. Nagyjából lényegtelen már, mit tesznek, gyakorlatilag megszűntek, beszivárogtak újabb pártokba, vagy az általuk köpködött EP-be vonultak el, mint az egyik legvérmesebb zsidózó Gyöngyösi.

A Jobbik szinte megszűnt, de a Horthy- és Szálasi-emlékhelyek itt maradtak köztünk

Karácsony Gergely már főpolgármester, minden jogköre meglenne, hogy legalább a fővárosban ne dicsőítsük a 437.000 magyar zsidót vágóhídra küldő Horthyt. Ha már a Szálasi alatt 55.000 fővárosi zsidó halála érzékenyen érinti. De csak politikai élcben, a valódi koszorúzással nincs baja.

Mindaddig, amíg egyetlen Horthy-emlékhely is áll Budapesten, mindaddig, amíg a főpolgármester és az ellenzék politikai partnerei koszorúzzák Horthyt és Szálasit, a nemzetvezető vélt vagy valós névtelen sírjánál szalutálnak az Új Köztemetőben, amíg a fővárost újra ellepik a náci masírozók, és Karácsony még csak ki sem ment a tüntetésre, netán élő kordonnal kiszorítani őket, ahogy tette a prágai polgármester 2007-ben, amíg Budapest vezetője gyáván az íróasztala mögül iratott meg egy facebook-posztot a Mi Hazánk masírozásáról az őt demokráciaelméletből végre kistafírozó tanácsadóival, addig se ő, se az ellenzék ne legyen érzékeny egy Szálasi-párhuzamra.

Egyébként nem kötelező közpénzen élni, de ha igen, tűrjék a politikai véleményeket és hasonlatokat. Erre kötelezi a jog a közszereplőket, főleg politikusokat.

A véleményszabadság pedig alapvető emberi jog. Remélhetőleg Karácsony Gergely sem vetemedne arra, hogy bárkit a véleménye miatt hallgattat el, ahogy a szólásszabadságra hivatkozva állt ki a TASZ a holokauszttagadó Jobbik és szélsőséges portálok mellett is.

Ma három Horthy-emlékhely (az országban további húsz), két turul-emlékmű és évi egy Horthy-menet van Budapesten. Újra induló neonáci masírozásokkal.

Tegyen ellene a főpolgármester, ez ingyen van. Ha szüksége van kalapácsra, szóljon, jövünk, de van egy szoborparkunk is.

Eszes Beáta

a szerző egyike volt azoknak, akik Parlamentbe juttatták Karácsony Gergelyt és pártját 2010-ben, és egyike azon keveseknek, akik soha többé nem bíznak meg olyan emberben, aki neonácikban látja az antidemokratikus Orbán utáni jövő zálogát.

Címlapkép:
Szálasi-emlékoszlopot avatnak Mezőkövesden hungaristák, jobbikosok és gárdisták - 2011.03.12. - kulturpart
Karácsony Gergely 2011.07.12-én javasolt Jobbik-szövetséget az ellenzéknek.

A fotó eredetijét egy azóta megszűnt hungarista portál tette közzé 2011-ben, a kulturpart csak átvette, a neonácik bátran ők maguk takarták ki magukat, egyes celebnácik szerepelnek a fotón kitakaratanul.
2011-ben a Mezőkövesdi Ügyészségre feljelentés érkezett Szálasi nyilvánosan meghirdetett éltetése, tehát a holokauszt relativizálása bűntettének gyanújával. A város ügyészsége a hírek alapján nem tett semmit.

A budapesti Új Köztemetőben, Szálasinak tulajdonított névtelen sírjánál rendezett éves neonáci szalutálásokra remélhetőleg a 2020-tól már népirtásra is részben érzékeny főpolgármester tehet feljelentést, avagy eszközölhet rendőrségi betiltást. Ha nem teszi, akkor ismét kifejezte egyetértését, hogy Szálasi Ferenc ünnepelendő politikus volt, és akkor némán és büszkén feszítsen a fotójára montírozva.

Politikai analfabéták rontják Orbán Viktor tartósnak tervezett uralmát

Németh Szilárd lentebb bemutatott és részletesen elemzett kozmautcázása sekélyes és gyermeteg, ám annál károsabb a kormányra és a hazai cégpiacra nézve is.

A Jobbik nyomdokain a Fidesz-kormányra oly jellemző uszító vagy heccelő − ki-ki vérmérséklete vagy jogérzékenysége alapján definiált − közbeszéd hatásának azon vetületét kívánom cikkemben bemutatni, amelynek választási eredményben mérhető káros hatása van az azt elkövető Fidesz számára is.

A hazai közéletből magukat csak látszólag kivonó − ám lépten nyomon állami appanázsért kuncsorgó − cégek sem ússzák már meg ezt a rombolást: értékes munkaerők százezrei vándorolnak el pusztán azért, mert a befektetők inkább a némethszilárdoknak gazsulálnak rövid távon gondolkozva, miközben már középtávon sem tervezhet egy akár nemzetközi cég sem Magyarországon.

Nagyon ostoba magyar menedzsmentre és vállalkozókra utal széttárt kézzel ámuldozni, hogy sem képzett, sem fizikai munkaerőt nem találnak már, miközben nem értik, hogy ahogy egy céget is az otromba, erőszakos főnök és a fojtogató céges hangulat miatt, úgy egy országot is ezért hagynak el, bármilyen egzisztenciális kockázatot is vállalva.

Közgazdasági szakirányon tanítják azt az alapvetést, hogy egy vállalkozásra a működési hely politikai, jogi és kulturális környezete alapvető befolyással bír, és ha ezek közül akár csak egy nem tervezhető, avagy a társadalomra romboló hatással van, az árt a vállalkozásnak.

Már egy kéthónapos gyorstalpaló HR-képzésen is elmondják, hogy szavakban, odafigyeléssel megbecsült kolléga akár fizetésemelés nélkül is megtartható, de nincs az az anyagi ráfordítás, amivel ellensúlyozható, ha a munkahelyi légkör ellenséges, ha a főnök dilettáns, hozzá még szociopata is, ez utóbbi a hazai menedzsment körre aggasztóan nagy %-ban igaz.

Ugyanígy működik az ország, annak vezetése, és az itthon megélt légkör is.

A Magyarországon dolgozó felsővezetők közgazdasági analfabéták is

Ez már akkor világossá vált sokak számára, amikor a hazai cégpiac és dilettáns humánpolitikai illetve cégvezetése nevetve felezi le évtizedek óta a munkaerő tábort a 35-38 évesnél meghúzott felvételi korhatárral, ahol a munkaerőkeresések 85 %-a egyenesen bünteti a szakmai tapasztalatot és az önálló gondolkozást. Ám amióta olyan kormányba fektetnek be Magyarországon akár nemzetközi cégek is, amely kormány instabil jogi és gazdasági környezetet idéz elő, milliós nagyságrendben űzi el a munkavállalókat, ott sajnos csak azt tudom feltételezni, hogy egyetlen nemzetközi cég hazai vezérigazgatója sem normális, és komplett idiótákkal veszi körbe magát.

Abban még az ellenzék is egyetért, hogy a választási törvényt is magukra szabó kormánypárt ahhoz feltétlen ért, hogy a lehetségesen megnyert szavazóbázisból a maximumot hozza ki. Így teljességgel érthetetlen pusztán Orbán Viktor hatalommegtartási szemszögéből is, hogy egy-egy ilyen önpusztító és debil akció után, amit épp most Szilárd hajtott végre, miért nincs a párton belül retorzió.

Németh Szilárd otromba szavai a sokadik a kormánypárt akciói közt. A "humorizálásának" sekélyes jellege miatt a célzott heccelést nem érzékelő, vagy azzal maximálisan azonosuló réteg létszáma stagnál, nem ettől fogják éppen most megszeretni a Fideszt.

Képernyőkép: Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke, a Parlament államtitkárának hivatalos facebook-oldala, a poszt és a letöltés ideje: 2020. május 24. délután (Aláhúzott kiemelés tőlem, szerk.)


Az uszítás olcsón kivitelezett eszköz, de többet visz, mint amennyit egy sokmilliárdos kampány hoz

Németh Szilárd az étel lekozmálására adott, a nyelvi csavart tökéletesen mellőző, az azonos szóhasználat miatt nyelvészetileg szlengnek semmiképp sem tekinthető Kozma utca kifejezéssel "viccel". Nem budapesti vagy a témában kevésbé tájékozott olvasóimnak adom meg, hogy a "Kozma utca" a hazai, közte a budapesti zsidóság legnagyobb hazai, Budapest X. kerületi temetőjének állandósult jelzője.

A "Kozma utca" a zsidó szinonímájává vált a magyar nyelvben.

Egy hazai gyászhírben sok esetben a "Kozma utcai temetőben" sorok jelzik egyedül, hogy az elhunyt valójában zsidó volt. A Kozma utcában a nem zsidók számára is szokásos halál okkal elhunytak vannak csak eltemetve: elöregedés, betegség, baleset során elhaltak. Nagyon sok sírkövön, az ott eltemetett családtagok nevei mellett felsorolnak olyan családtagokat, akiket viszont nem volt mód eltemetni, mert sosem tértek visssza koncentrációs táborokból, halálmenetekből. A Kozma utcai zsidó temető számtalan zsidó család holokauszt-emlékhelye is, ahogy van központi emlékhely is a temetőben.

Elemezhetnénk, hogy a szintén ikonikus "Kozma utcai börtön" képes-e asszociációként működni az odaégetés szinonímájára Németh Szilárd slambuckodásában. A cikkemből ki fog derülni, hogy nem. Börtön asszociációra a X. kerületi Kozma utcával szemben a központi, belvárosi Markó utca emlegetése − ahol nem csak a központi fogda, de a börtönítéletet kimondó bíróságok is vannak − sokkal inkább képes a börtön nyelvi jelképeként hatni. "Beviszik a Markóba." Újabb kérdés, mi köze lenne a börtönnek a megégett ételhez...Tehát marad a Kozma utcai zsidó temető.

Mindezzel együtt egy olyan társadalmi csoportban szeretteik nyughelyére odakozmálásként utalni, ahol a család markáns része haláltáborok kemencéiben végezte, arra ez az elfuserált szándék sem mentség.

Írásom arra is ki fog térni, hogy a nem zsidók akarnak-e olyan államtitkárral azonosulni, akarnak-e olyan hivatalos közbeszédet, ahol a népirtás áldozatainak az elpusztításuk egyik legfőbb eszköze vicc tárgya lehet.

A szleng nyelvi ismérvei, a közlő szándéka, a megcélzott csoport előretervezhető asszociációja, az odaégetés és a zsidók budapesti temetője kegyeletsértő − Btk. 228. § − büntetőjogi kontextusát írásom végén kívánom csak elemezni, épp azért, hogy akik a "mindenki náci, de unalmas" szlogennel legyintetének ezen soraimnál, ennél többféle aspektuson is elgondolkozzanak. A "Kozma utca és taknyosítás" nem véletlenszerű párosára szintén később térek ki.

A zsidózás új szavazó tábort már nem hoz, és nem ez tartja egyben a Fidesz táborát

Ezt az atomjaira hulló, az antiszemitizmusra és anticiganizmusra alapított Jobbik képes volt belátni. Későn. Szerencsére annyira nem idejében, hogy ne essen szét a neonáci párt.

Az 1930-as évekhez képest több inger éri a társadalmat, információkat önállóan szereznek be az emberek. Közhangulatot tud még teremteni kisebb csoportokban a zsidózás, de már elégtelen pusztán erre építeni.

Ez már a jóval frissebb keletű migránsozással is kiderült: a társadalmi válságban élő szavazók sorra kommentelték a komoly híreket, hogy ezt sem a migránsok tették. Lám, a koronavírus ideje alatt be is fejezte a kormány ezt a kommunikációs stratégiát. Egyelőre.


Gazdasági döntéseket is hozunk, ha valahol nem érezzük jól magunkat: házasság, munkahely, ország

Előbb-utóbb mindenki hátrahagyja azt a közeget, ahol nem érzi jól magát, ahol konfliktusok alanya vagy szemlélője. Legyen az egy házasság, egy család, egy munkahely, vagy akár egy ország. Komoly anyagi veszteséget is vállal egy megromlott együttélésből kilépő, de nem keveset kockáztat anyagilag egy munkahelyen felmondó sem. Az ok igen egyszerű: agresszióban, diszkonform közegben élni jóval költségesebb, tönkremegy benne az ember, a minőségi életre és munkára való képességét veszti el.

Háborús területről, személyes üldöztetés elől is elmennek emberek, de katonailag "békében élő" országban sem nevezhető békének, ahol a hétköznapok része a társadalmi csoportok egymást támadó szembenállása.

Fontosnak tartom a heccpárbeszédtől szenvedő állampolgárok komfort- és morális érzetét is kiemelni. Nem csak zsidókat sért a kozmautcázás, de szekunder szégyenérzet tölti el a magára valamit is adó többségi társadalmat: ha egy államtitkár így beszél a hivatalos oldalán, az én is vagyok. Szemlélni sem óhajtom, ahol így beszélnek emberek traumatikus élményén páros lábbal ugrálva.

A Magyarországon megélt diszkonform érzésnek már gazdaságilag mérhető hatása van: a létszámra egymillióhoz közelítő elvándorlók vezető indoknak adják meg távozásuk okának a magyarországi társadalmi mentalitást, az eldurvuló politikai és közéleti nyelvezetet. Nagyon sokan mondják el, hogy az, hogy máshol inkább találnak munkát, csupán egyik, de még nem is a legfőbb indoka az elvándorlásuknak.

Tömegek csömörlöttek meg attól a kommunikációs kultúrától, ami uralja az országot. Akár negyven-ötvenesek adnak el mindent, és tinédzser gyerekekkel is új életet kezdenek külföldön emiatt.


A világ legfőbb mobilizáló hatása a békés együttélés elérésének vágya

A társadalmi diszkonform érzet nem csupán egy illemtan órán megélt élményként definiálható, hanem az óvodából társaiktól ezt hazahozó gyerekek által, az iskolákban a tanár által tananyaggá emelve. Egy felnövekvő nemzedéket zár be egy korlátolt világba, ha a magyar közéleten szocializálódik. Az oktatásban a versenyképes, minőségi tananyag helyett a társadalmi ellentétek és hatalmi szituációk megélése az elvárás, de legalábbis a szellemi erőforrások jelentős részét valamely csoporttal való szembehelyezkedés köti le.

Hasonlót élünk meg egy szakorvosi vagy kórházi kezelés során is: ahogy szavakban bánnak velünk a magyar orvosok vagy ápolók, az nem egy kulturált ország szocializációjára utal. A hazai egészségügyben nem segíteni akarnak, hanem támadnak. Háttérbe szorul az érezhetően elmaradt továbbképzésekkel szinten sem tartott orvosi (nem)tudás, előtérben marad a hatalmi arrogancia. Amikor mentőt hívunk, a diszpécser agresszív leuralása, a segítséget kérő fél meghazudtolása adott esetben életekbe is kerül.

Tehát pusztán az, mit gondolunk embertársainkról, és miként fejezzük ki magunkat a társas érintkezésben, az élet számos területén pénzben és emberéletben is mérhető hatása van.

Azért tartom ezt fontosnak kiemelni, hogy a világot kizárólag gazdasági mutatókban elemezni hajlandó vitapartnereimnek igazoljam, elégtelen az az érvelésük, hogy szerintük nem a náculás, a másik embert eltiporni vágyás az elsődleges probléma idehaza.
Ahogy együttélési, baráti vagy munkahelyi kapcsolatot tönkre tesz az ott megélt kommunikációs és együttélési kultúra, épp így a közös gazdasági életet is működtető társadalmat is szétzülleszti az uszítás. Arra, gondolom, nincs válaszuk a gazdaságfetisisztáknak, hogy egy értelmiségi állást miért cserél fel valaki instabil lakhatási körülmények közt megkezdett, külföldi, eleinte alacsonyabb presztízsű munkakörre. Mert megteszik, és a korlátolt, csak a gazdasági hatást elemzésüknek ez ellentmond.

Nem másért hagyják el Magyarországot már szinte egymillióan, mert rettentően unalmas, káros, deprimáló, hogy Magyaroszágon élni annyit jelent, hogy egy némethszilárd elböfögi magát, vagy egy orbánviktornak fickós az uborkája, amit legalább 10 éve nem lát, ha lenéz. És ez nem karikatúra, hanem hivatalos politikai kommunikáció.

Ahogy pszichológusok javasolták, ne nézzük a koronavírusról szóló híreket pusztán két hónapja, mert ez tölti ki mindennapjainkat, eközben tíz éve egy disznókonda és egy porfészek sarki kocsmájának hangulata árad a Kossuth térről. Az, hogy mely házban élünk, milyen, átlagosan lepukkant és középszerű hazai cégnél dolgozunk, sokadlagos ahhoz képest, hogy teljes bénultságot okoz Magyarországon élni. Lakást, munkahelyet tudunk cserélni, de közhangulatot nem lehet levetkőzni itt élve.


Mi a szleng?

Többekkel vita alakult ki, mi több, az államtitkár oldala alatt is érvelt úgy valaki, hogy a kozma utca csak vicces szó, szleng a posztjában. Túl azon, hogy nem értem, mitől lett vicces az utca szótól az odakozmálás, sosem hallottam sem én, sem mások ezt.

A szleng alakiságának egyik legfőbb tulajdonsága, hogy a definiálni szándékozott dolgot annak elsődleges megnevezésétől eltérő formában, azt színesítve teszi meg. A lekozmálást kozma szóval illetni nem szleng.

Az odaégett ételre humorosan utalni kellene valamiféle csavar. Az utca szó nem hordoz humor értéket, bevinni valamely utcába valakit az félrevezetést jelent.

A csavar ott létezik, hogy nem az odaégett ételre kíván beemelni új jelentéstartalmat, hanem a főzés csupán egy alkalom, hogy elsüssön egy odapasszoló heccelő, egy társadalmi csoportra utaló szót.

Talán meg sem komponált. Valószínűleg része Németh Szilárd mindennapos szókészletének és humorának az antiszemitizmus.

Nem szeretnék prűd lenni, miközben az "olyan vékony vagy, mint egy auschwitzi menekült" kiszólások már Kádár-kori óvodás korom hétköznapjai voltak. Igaz, senki nem mondta el, elmenekült-e bárki is Auschwitzból.  Kisgyerekként az égett be a tudatomba, hogy aki ott van, az sovány. Azt pláne nem mondta el senki, hogy szülővárosomban, Debrecenben, hogy nem égett le a pofájukról a bőr a belvárosban felhúzott gettókerítés és a mögé beszorított zsidók mellett sétálva az ott lakóknak. Ez utóbbi érettségi anyag részét sem képezte.

Én csak azt mondom, hogy ahogy egy szélsőjobbos Brit Nemzeti Párt soraiban sem lehet már helyet kapni a deportáló korszak retorikájával, úgy 2020-ban is legyen már kurva ciki egy államtitkár hivatalos facebook-oldalán kozmautcázva elszenesedésről poénkodni.

Ahogy erről, úgy a nyelv- és kommunikációelméletből magukat képezni nem akarókkal is igen bajos arról vitázni, miért nem nevezhető szlengnek a dolgot jelölő, az elsődleges jelentést hordozó betűsor.


Célzott, heccelő uszítás, az agressziót elviselés kiépítése

Az is egy alapvetés a kortárs − tíz-húsz éven belüli − antiszemita közbeszédben, hogy nem célja már a közlőnek, hogy össztársadalmi reflexió szülessen egy uszító beszólására. Az utóbbi évek kirekesztő retorikája vagy szimbolikus megjelenése kifejezetten azt célozza meg, hogy csak a célcsoport illetve annak érzékenyebb részének asszociációját kiváltsa. Célzottan heccel, hatalmat fitogtat. Eközben elfogadást  ösztönöz vagy az egyetértők, vagy a heccelést elunók táborában. A másikba belerúgás a magyar hétköznapok kultúrája lett.

Egyébként erre épül az online bullying, az iskolai zaklatás, de erre épül a fenyegetés pszichológiája is.

Valódi tett nélkül (egyelőre), látszólag súlytalan dolgok említése, de a célszemély sokszor traumatizált pontját találja meg, és az által kívánja leépíteni a védelmi burkát és személyiségét.

Erre egyetlen hathatós válasz nem az ignorálás, mert akkor ez a verbális támadás mindig szed áldozatokat. Biztosan nem az azt ignorálót sérti, ebben nincs vita.

Az ignorálással csak végignézhetjük mások szenvedését. Az agressziót végignézés is agresszió, mi több, patologikus alkatra utal. A jogban tettestársnak nevezik. Büntetik.

Az érzelmi intelligencia hiányára is utal, ha valaki érzéketlen mások érzékenységére vagy szenvedésére. Tehát nem tartom értelmiséginek azt a vitafelet sem, aki már legyint ezekre.

Az egyetlen válasz a verbális agresszor azonnali megbüntetése, vele szemben az erő, a törvény erejének felmutatása, a társadalom általi megvetése.

Amikor a Jobbik 2012. március 19-én gárdista ruhásokat ültetett ünnepi díszben a Parlament karzatára, egy büdös szót sem szóltak a jobbikosok:

Kép: gárdisták a Parlament karzatán 2012. március 19-én, a német bevonulás évfordulóján. Fotó: origo.hu

Vártak, hogy a történelemben képzett értelmiség, akiknek jelent valamit a német megszállás, a Jobbik horthysta, népirtást igenlő retorikáját ismerve, reagáljon valamit rá. Megtörtént, az akció elérte célját.

Tévedés azt is gondolni, hogy a törvényhozás színhelyén militarista demonstrációt nem észrevenni, azt helyénvalónak tartani megoldás. Komplett idiótának, a demokratikus és civilizált értékeit megőrizni képtelen csürhének tartanak minket, magyarokat az EU-ban és a világban, teljes joggal. Épp a tíz éve sorozatosan bármit megtűrésünk miatt.

Így ért célt Szilárd kozmautcázása is, a cikkem nélkül is többekben megütközést keltve. Külföldön élő ismerőseim a cikkem felvezető sorait látva szinte bizonyosan hányingerüket elfojtva lapoznak, és örülnek, hogy végre nem ez a posvány tölti ki létezésük mindennapjait. Ugyanezt érzem, ha rövidebb-hosszab ideig külföldön vagyok: fel lehet végre lélegezni.

Az itthon maradott többiek pedig megint hozzászoktak valamihez, amivel megint lejjebb kerültünk a nyakig érőben.


Zsidók és a takony

Hogy Németh Szilárd kozmautcázása mellé szorosan miért épp az eltaknyosítás került párba humorforrásnak, miközben az államtitkár a saját főztjét aligha szeretné egy testváladékhoz hasonlítani, arra csak a medence szót adom meg kulcsként. Átlinkelve és átfutva a 2008-as Bayer-cikkre adott válaszcikk-özönt, és az azt elemző Political Capital cikket, így tizenkét év távlatból már egy szinte érthetetlen célú, de az ország teljes médiaspektrumát megmozgató zűrzavaros, undorító uszítás-történetté vált.

Csak azt tudom ismét leszűrni, hogy Magyarország egy kommunikációs tébolyda, ami rettentő sok pénzbe és tönkretett emberéletbe kerül. Minden bizonnyal teljességgel céltalanok, sokak számára akár lényegtelenek is ezek a kormányzati fröcsögések és arra adott társadalmi felháborodások, viszont képzeljük el, nálunk haladóbb országok hova jutottak el tizenkét év alatt, míg mi ezzel vagyunk megáldva, de ennél fontosabb ügyekben sem érünk el semmit.

És mindenki számolja ki, tizenkét év, tíz év mennyit jelent az ő életében, mi mindenre lehetett volna képes ahelyett, hogy a napjait egy útszéli kocsma közönsége befolyásolja alapjaiban. Az ő adóján élve.


Eszes Beáta
a szerző reformátusnak keresztelt ateista

címlapkép: Németh Szilárd, a magyar Parlament kormánypártjának alelnöke, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára az eltaknyosítás ellen küzd, láthatóan sikertelenül. Forrás: facebook