Használt hangosbemondók működés közben

Bármily csábító is legyen, mármint ő, a miniszterek miniszterének magánéletében vájkálni nem ildomos tevékenység, engedtessék meg tehát nekem, hogy ilyesmivel ne foglalkozzak. Kéretik ilyen ügyekben a bulvár-médiához fordulni, akik készségesen állnak rendelkezésre mind felebarátok, mind felebarátnők ügyében. Aranyos, pici cicákkal, esetlegesen, félelmetes, hatalmas oroszlánokkal való fényképeszkedés diszkrét lebonyolításában pompás referenciákkal rendelkeznek.

A ki néz hülyének kit és miért problematikája azért kívántatik számunkra tüzetesebb vizsgálat alá vettetni, mivel az éles szemű megfigyelőknek – azaz folyó év április 8-áig jelentős akciós kedvezményekben részesülő, valamint földi örömöket ígérő istenbizonylatokkal kecsegtetett választópolgároknak – feltűnhetett, hogy tulajdonképpen valami ilyesmiről szól az egész választási parádé, tömörebben fogalmazva, harc. Így vagy úgy, de valahogy túljutottunk már pár választási kampányon, tehát nem érdemes ezen teóriát tényekkel bőségesen megtámogatni, vidám anekdotákkal színesíteni, kellemes emlékeket ébresztgetni.

Lázár Jánossal, mint érintettel azért érdemes foglalkozni, mivel mostanában igencsak rájár a rúd őexenelnciájára. A reá kiszabott penitencia-lavina azért válthatja ki a széles publikum érdeklődését, mivel olybá tűnik, Lázár miniszter harcálláspontot, valamint taktikát változtatott, úgy is fogalmazhatnánk, szépen átballagott, vagy inkább átlökdösték az említett rúd másik, kevésbé komfortos végire. Egyszóval mostanság őtet méltóztatik ütlegelni, ami azért szokatlannak tűnhet.

Ki utálhatja annyira eme buzgó férfiút, hogy azon hidegében kiállítja őfeneségességét Bécs egyik bevásárlóutcájára, amúgy spontán módon, sötét, utópisztikus képet festeni a világ egyik leglakhatóbb városáról. Lázár János arcvonásaiból, a megalázó komédiában való részvétellel kapcsolatban, a metakommunikációban elegendő jártassággal rendelkező személyek sok érdekes információhoz juthattak. Én nem, bár ugyancsak megdöbbentem. Annyi azonban bizton megállapíttatott általam, kitörő lelkesedést, visszafogott büszkeséget, huncut örömet nem nagyon lehetett felfedezni eme váratlan fellépésében. A spindoktorok – legalább empátiából – kiállíthatták volna őt Bécs egyik éppen épülőben lévő peremkerületén, vagy a közismert Mexikoplatzon, tőzsdenyitás után, pont a lázas nyüzsgés közepette. Ehelyett ők rútul arra kényszerítették a Veszélyes utcák  főszereplőjét, hogy próbáljon valahogy úgy viselkedni, mint Sir Németh Szilárd egy nemzetbiztonsági ülésen. A Fidesz embertelen arcának jól áll ez a szerep, Lázár főhivatalnok azonban kínosan szenvedett előadás közepette.

Ez bizony nem jött be, jelenthetnénk ki normál körülmények között. Ilyesmiről azonban nem beszélhetünk, mivel kétmillió szavazó valószínűleg rögvest lecserélte a videóüzenet hátterét egy olyanra, amelyben vérben forgó szemű, késsel hadonászó afgán férfiak szaladgálnak sétálgató emberek helyett. „Naugyehogyezígyisvan! Hehe! A Jánosnak mégis csak igaza volt. Ilynek ezek a migránsok, főleg ha kábítószereznek, amire tudjuk ki szoktatta rá őket.” Bizony!

Egy másik, szintén kivont késsel érvelő migráns sajnálatosan magyar nő volt. Hirtelen felindulás, zaklatott elmeállapot, túszdráma stb. Ez is bizony! Csak olyan másféle. Egy kis hazai. Mint a májas hurka vs. kebab.

Nagy szerencse, hogy Budapesten 2010 óta egyetlen komolyabb erőszakos bűncselekmény sem történt, sőt a zsebtolvajok áttértek a jóval jövedelmezőbb szórólap-tukmálkodásra. Boldogok lehetnek azon városnak lelkes polgárai, kiknek testi épségét legfőképpen kötött sapkás nénikék, valamint 56-ot elméletben megjárt, délceg veteránok veszélyeztetik.

Lázár dácsája, Lázár veresége, Lázár árfolyamának csökkenése, Lázár és az Elios-ügy, Lázár vs. közmunkások. Utcai csatározások, szeméthegyek demonstrációja hülye arccal, egy feltűnően tiszta és nyugodt bevásárlóutca kellős közepén. Honnan ez a hirtelen támadt katasztrófasorozat?

Nem lehet kétséges, hogy jelenleg, a kíméletlenségéről, ravaszságáról és valóban nagy munkabírásáról híres főhivatalnok irányítja az állami bürokráciát, amelyről a miniszterelnöknek nem sok hasznos ismerete lehet. Ő leginkább Magyarország, Európa és az ENSZ-nek rút ellenség táborba való besorolásával a Bioszféra megreformálásával van elfoglalva. Valakinek ezt a munkát is el kell végeznie, ha már Napóleonnak és más, feltörekvő, szorgos munkásembernek nem sikerült mindezt tökéletesen megvalósítania.

Eddig a munkamegosztás kiválóan működött közöttük. Lázár János dolgozott, Orbán Viktor pedig nem. Úgy néz ki, a főcsinovnyik Orbán erősen növekvő üldözési mániájának vált áldozatává. Talán ezért kellett szegénynek "Én vagyok a hülye, ráadásul nem is kicsi!" táblával a nyakában Bécsben parádéznia. Sajnálatos eset.

Szóval ki nézi akkor hülyének Lázár Jánost? Természetesen Orbán Viktor. Vigasztalásképpen elmondható, a miniszter ezzel nincs egyedül. A világ egyik legbeképzeltebb miniszterelnöke magán és a saját apján kívül mindenkit idiótának tart. Az apjától is csak azért tart, mivel O. Viktor saját közlése szerint, a papának könnyen eljár a keze, emiatt aztán nem érdemes vele túlságosan kekekckedni. A jattot mindenesetre időre le kell szállítania számára. Keresd az aput! Ez van!

Apropó! Pont a disznó-öbölbeli invázióval kapcsolatban jutott eszembe, arról persze fogalmam sincs, vajon miért. Szóval, tényleg Szijjártó lesz az új, miniszterelnökséget vezető miniszter? Vajon mennyi idő alatt fogja szétzúzni mindazt, amit Lázár szívós és kíméletlen munkával felépített, és mennyi idő alatt fogja teletömködni a hivatalokat a saját cimboráival?

Ha végül megtörténik a baj, és Lázárt valóban lepattintják, nem nagyon érdemes szomorkodni további sorsa miatt. Aki Orbán közelébe keveredik, az többségében így jár. Lázárnak addig amíg felelősségre nem vonják, biztos nem lesznek anyagi gondjai. Ez a felelősségre vonás elég bizonytalan portéka ezen a tájon. A fene se tudja, létezik-e egyáltalán ilyesmi a valóságban. Valaki állítólag látta egyszer elszaladni, de már nem volt ideje lefotózni.

Persze nem gyakorlati értelemben, mivel amúgy olyan rohadtul hideg van, ami igazán méltatlan egy tisztességes, békebeli márciushoz. Lenge öltözékről, alsógatyában rohangálásról, szerelmetes andalgásról szó sem lehet. Illetve lehet, de az effajta vakmerőség súlyos, sőt végzetes következményekkel járhat az elkövetők számára.

– Hogy rohadna meg az olyan tavasz amelyik csak fagyni képes! – jelentette ki Schwarzberger néni reggeli síktalanítás közben, és ebben teljes mértékben igazat adhatunk neki.

Mi is pezsdült hát fel akkor annyira? Mi az a mégis? Ugyebár a kegyetlenül durvának beígért választási kampány, amelynek eddig nem nagyon akaródzott vérszomjasnak, meg halálosan rémisztőnek lenni. Valami miatt elszunyókált a beste fajzat. Mostanában viszont már-már olyan izgalmassá vált a csata, mint a legendás Cambridge-Oxford evezős verseny. Az utolsó pillanatban keményen belehúztak a leányok és fiúk.

Az eddigi versengést mélységesen dögletes unalom, érdektelenségbe fulladó sorosozás jellemezte, itt-ott megszórva Németh Szilárdnak, az emberi kommunikációt alulról súroló, kezdetleges, de brutális megnyilvánulásaival. Ennyi lett volna az egész? Egy sima választási handabandázás Bayer Zsolt és a víg cimborák csúfondáros gúnyolódásával? Semmi csúnya liberális ármánykodás, baloldali métely? A haza már végveszélyben sincs? Senki sem akarja megszállni, csak szétplakátolni?

Aztán jött Kósa nagyi busásan jövedelmező haciendája, Lázár János spontán képződött kastélya, Tiborcz István, a maga köztörvényes ügyeskedéseivel. A „migárnsok” szemérmes befogadása. Szigorú határzár, sajnos menekültek nélkül. Orbán Viktor semmitmondó országjelentése arról, hogy de jó nekünk, hogy ő van. A hódmezővásárhelyi vereség zavart takargatása. Most meg az ENSZ elleni kínos és értelmetlen küszködés.

Vár ránk a síkság, valamint a Békemenet pókhálóval gazdagon beszőtt rakétáinak óvatlan beindítása. Nem lesz ebből nagyobb baj? Amolyan ipari katasztrófa? Nem robban fel az egész összetákolt bandérium? Tömegverekedés? Szitkozódás? Acsarkodás? Protézisek rettentő csattogtatása? Szégyen a futás, de ha nagyon muszáj, akkor iszkiri, meg hozzá nyúlcipő? Csúnya dolgok ezek. „Elvtársak! A méltóságteljes menet megkezdése előtt mindenképpen egyeztessük vérnyomásainkat, valamint bél- és prosztata-működéseinket!” Hősi halál gutaütés által?

Pár hete a választási küzdelem legizgalmasabb megnyilvánulása csupán többszörösen visszatérő, makacs ásítozás volt, enyhe bóbiskolással egybekötve. Hrrr… Ezek meg itten mit művelnek nekünk tájékoztatás címén? Nincs helyette valahol egy izgalmas lábgomba reklám? Az mindig felpezsdíti az ember vérét, enyhet, nyugalmat ád, dicső tettekre sarkall, valamint reményt önt a szenvedőkbe.

És jött a váratlan sokkhatás. Jézusom! Akár veszíthet is a Fidesz-KDNP? Oda a Birodalom, meg a rengeteg jövedelem?

– Mit tudom én – hangzik az egyértelmű válasz –, de most olyan szépen rángatózik az arisztokrácia, meg aggódik a kitartott szolgahad. Annyira jó elnézegetni őket, ahogy makognak. Már ez is valami. Ott egye meg a fene a nemzeti sáskajárást, de legalább áprilisig nem unatkozunk, szomorkodni pedig ráérünk majd később.

Bayer Zsebibaba már belengette a liberális-veszélyt. Úgy jelentette be ezt, mint egy tragikus halálhírt. Hűha! Mennyien lehetnek ezek a gaz liberálisok? Annyian, mint a pomogácsok vagy mint a becsületes fideszesek? Ezért bizony már érdemes állami támogatással utcára tódulni, buszokat foglalni, hozzá büszke, mindenre elszánt arcot vágni. Most is lesznek lengyelországi kitartottak? Nekik ugyan mi közük van a magyarországi választásokhoz? Szavazati jogot miért nem kapnak, ha már ideeszi őket a fene?

Ez a Bayer csuda egy pofa. Ha nem lenne, az persze még jobb lenne. Amiket ez mond! Végre világosan ki fog derülni, hogy Mészáros Lőrincnek, meg annak az orbántojás Tiborcz Pityunak nem kell szégyenkeznie amiatt, hogy harácsolnak, lopnak, dőzsölnek. „Semmi szégyellnivalójuk nincs, csak a vádaskodás megy!” (B. Zs.) Natürlich, Herr Stabs-Feldwebel! Benne is van szépen az alaptörvényben. Lopni csak a baloldal képes. Aki kormányközeli, amolyan bárcás haramia, az csupán szépen gyarapszik mégpedig a nemzet javára. Honnan bír ez a demens Bayer-létforma ennyi marhaságot összehordani? Nem gyámkodik felette senki? A végén még akkora hülyét csinál magából, mint amekkora most.

Ez az ami már nagyon hiányzott. A pánikhangulat kiváltotta kincstári idiotizmus. Szaladgálás, idegroham, zavart kapkodás. Gyorsan, gyorsan! Azonnal mentsük meg a nemzetet, azaz keressünk megfelelő bankot az összekuporgatott vagyonkánk számára. Közben tereljünk rendületlenül. Törökkel, tatárral, marslakókkal, orkokkal, kolerával. Teljesen mindegy, hogy mivel, csak ki ne derüljön az, mennyit loptunk el két ciklus alatt, mivel az szégyentelenül sok, ráadásul büntethető.

Ez a lényeg. A többi csak a nép hülyítése, szórakoztatása. Móka, kacagás, Maksa híradó.

Hát akkor, nosza! Élvezzük a pezsgést! Nézzük csak meg, mire is megyünk egymás ellenében.

Pieter Brueghel - A bolondok ünnepe

„Hódmezővásárhely bizonyítja, hogy ellenzékváltó hangulat van.” (Gulyás Gergely, oknyomozó politikus)

Érdekes felvetés, főként mivel Hódmezővásárhelyen a kormánypárti jelöltet zúzták le a választók. Ez van! Ilyesmikre képes a túlságosan csavaros észjárás.

Akadnak még csodás eszmefuttatások bőven szerteszét a világ számos fertályán, így mifelénk is. Mészáros Lőrinc például állandóan azt bizonygatja, mindenre megesküszik, ő nem Orbán Viktor organikus páncélszekrénye, hanem a XXI. század legzseniálisabb magánvállalkozója. Polt Péter saját függetlenségét próbálja elhitetni, meglehetősen szerény sikerrel, de konok elszántsággal.

Akadnak páran, akik vevők az ilyesmire. Magyarországon állítólag úgy nagyjából kétmillióan nem használják az eszüket gondolkodásra. A hitnek – az értelemmel ellentétben – nincsenek korlátai, amely emiatt legyőzhetetlen előnyt biztosít számára.

Racionálisan megforgatva Gergely, az emberfia bizarr eszmefuttatását, azt lehetne kihámozni bölcs mondanivalójából, az ország szeretné leváltani a jelenlegi ellenzéket, mégpedig a Fideszre. Nocsak, Hoczek úr! Forradalmi gondolat egy kormánypárti kedvezményezett részéről, de van benne valami. Nevezett atyafi valószínűleg azonban nem ezt szerette volna mondani. Ő valami Fidesz-kompatibilis ellenzékre gondolt, amely kézivezérléssel irányítható és nem sok vizet zavar. Esetleg a jó öreg egypártrendszerre, amelyet már kipróbáltunk.

Egy valódi, ütőképes ellenzék valóban nem ártana a magyarországi lakosok védelme érdekében. Valami olyasféle, amely képes arra, hogy féket vessen annak az eszeveszett ámokfutásnak, amelybe Orbán Viktor belerángatta az országot. Például Rogán Antalt képes lenne kétes dolgai miatt lemondásra felszólítani és egy független bíróságra bízni további sorsát. Olyanra, amely valamilyen módon alkalmassá válna értékelhető „következményeket” összehozni.

A mostani ellenzék nyolc év alatt alaposan a kormánypárt alá szorult, de a 2018-as választások után ez a kegyelmi állapot megváltozhat. A hódmezővásárhelyi vereség után már nem tűnik annyira reménytelennek a kellemetlenkedés, mint azelőtt, ennek ellenére könnyen lehet az. Mármint reménytelen.

A Fidesz számára a legnagyobb veszélyt nem a Békemenet váratlanul bejelentett offenzívája jelenti, bár kétségtelenül hatalmas csapást jelent számukra, ha az öregfiúk csapata kimerészkedik az utcára, és ott látványosan hülyét csinál magából. Ha ez a gyászmenet megvalósul, mulatságos bolondünnepet sikerülhet összehozniuk a közreműködőknek. Ráadásul a nemzeti ünnepen. Stefka Stefi, mint márciusi nagyjából ifjú? Jópofa, mi?

A rendőrségnek minden bizonnyal rengeteg dolga lesz ezen a napon. Hermetikusan le kell zárniuk Orbán korlátozottan nyilvános megjelenésének környékét, ráadásul még ezeket a márciusi potrohosokat is kísérgethetik, nehogy elbitangoljanak. A kormánypárt abban azért reménykedhet, a lelkes szervezőknek nem sikerül kellő számú idiótát összetoborozniuk, így beérik egy zártkörű nemzetmentéssel.

Mi tehát a kormánypárt legfontosabb feladata? Elsősorban a hazudozás, de ez nem jelenthet különösebb gondot számukra. Egy egész médiabirodalom lesi minden kívánságukat és várja a tőlük független véleményüket.

A kormánycsapatok a kissé túlpörgetett Soros-kampányt nem nagyon nélkülözhetik, mivel pár hét alatt nem igazán tudnak megfelelő ellenséget kreálni maguknak. António Guterres, ENSZ főtitkár képével nem lehet teleszórni az országot. Sokan azt sem tudják ki ő, mivel foglakozik, miként lehet megállítani, illetve kiejteni a nevét.

Marad tehát a kemény kulimunka, meg a Kubatov-lista. Meg kell akadályozni az ellenzéki összefogást. Rászállni az ellenzéki jelöltekre, ütős rágalmakat összeszedni róluk, aztán helyben elterjeszteni. Nem könnyű feladat, mivel a túlzásba vitt buzgólkodás könnyen visszaüthet, aztán megnövelheti a szavazási hajlandóságot. A legnehezebb azt megállapítani, mikor érdemes visszafogni a Csahos Fenevadakat. (Az érdekfeszítő témát érdemes tanulmányozni Terence Hambury White: Üdv néked, Arthur, nagy király című, nagyszerű könyvében. A Csahos Fenevad és Pellinore király különös barátsága rendkívül tanulságos és egyben megható történet.)

A rágalomhadjáratot minden körzetben levezényelni bizony nem lesz könnyű feladat. A Fidesznek áprilisban ráadásul döntő győzelmet kell aratnia ahhoz, hogy végleg megszabadulhasson az idegesítő parlamentarizmus korlátaitól. Egy „A fenébe, éppen hogy csak győztünk, elvtársak!” katasztrófa valószínűleg totálisan ledarálná őket a következő ciklusban.

Van tehát miért izgulnia Németh Szilárdnak és kedves rajongóinak.

Csendben azért reménykedjünk abban, hogy a március 15-ére meghirdetett bolondünnepet, dacolva minden józan ésszel, megtartják a szervezők. Kár lenne az ilyen vidám látványosságot kihagyni. A farsangi időszak az idén február 13-án ugyan már lezárult, de a hülyeség nem nagyon törődik a kalendáriummal.

Hajrá Bayer Zsolt! Hajrá Stefka von Öreg! (Meg az összes molyrágta nemzeti maskara.)

V. Zsolt

„Reményt kaptak, elhiszik, hogy erősek lettek és a mi álmunk szertefoszlott. Mutassuk meg, hogy vagyunk egy páran!” (A Bayer)

Na so! Egy kis pánikroham. Megesik ez váratlan sokkhatás esetén. Bayer alaposan begazolt. Valami biztos beszaladt a naciba. Kondenzcsík, vagy mi. Ez teljesen érthető vészreakció a részéről. Ha valakinek, hát neki rengeteg vesztenivalója van. A 2018-as országgyűlési választásokba simán belepusztulhat szerencsétlen pára. Materiális értelemben, konkrétan, patológussal, gyászszertartással, meg mindennel. Az ötös számú gazfickó.

Nekem soha nem volt párttagsági könyvem, így fogalmam sincs, mennyi egy ilyen hasznos holminak az elévülési ideje, sőt azt sem, kell-e bele bélyegeket ragasztgatni. Azt sem tudom, miként kell letagadni, meg diszkréten elhallgatni azt, hogy a papának valamikor volt ilyenje, sőt abból gazdagodott meg, nekünk meg ebből lett a tisztes örökségünk. Hagyjuk is ezt! Magánéleti problémák, bulvár, meg ilyesmi.

Jöjjenek a kellemetlen közügyek, amelyek váratlan módon, pont a választások előtt pár héttel bukkantak elő. Szinte kivédhetetlenül. A nemzetközi összeesküvések hívei elégedetten dörzsölgethetik a tenyerüket. Soros György a maga nevére íratta egész Hódmezővásárhelyt, de ez annyira szupertitkos szuperterv, hogy az iratokat egy lezárt széfben tartják, valahol az Andok egyik megközelíthetetlen csúcsán.

Ahol Bayer szóla, ott maga Orbán szóla. „Munkára gyerekek, mivel a végén még tényleg bevágnak minket sittre, aztán onnan óbégathatunk, hogy mi kérem nem köztörvényesek vagyunk, hanem méltatlanul meghurcolt politikai foglyok. Azonnal követeljük a TASZ segítségét!”

Annyira azért nem kell betojni. Hódmezővásárhely példája figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy érdemes jóval nagyobb hangsúlyt fektetni a választási csalásokra, mint a közvéleménykutatások csalfa eredményeire. Orbán valami olyasmit mondott – nem egészen ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényege –, ezentúl háromszor annyit kell hazudniuk. A minőséget mondjuk elfelejtette megemlíteni, ami részéről lehet pillanatnyi figyelmetlenség, de az is, hogy a fejedelem kizárólag a mennyiségben és az erőben hisz.

Ez a „mi álmunk szertefoszlott” rendkívül találó kifejezés. Arról lenne szó, esetleg nem lehet majd annyit lopni, csalni és annyiszor, amennyiszer csak jól esik? Mészáros Lőrinc megáll a gazdasági növekedésben? Nem lehet másokat bemondásra tönkretenni, bíróság elé citálni? Állampolgári kötvényekkel üzletelni? Csalni, lopni, hazudni, álszent módon istentelenkedni?

Vajon miről álmodik Bayer Zsolt békés szunyókálás közben? Tömeges kivégzésekről? Tarkólövésről? Máglyákról? Orgoványról? Csúszómászókról? Féregirtásról? Ezen, erősen beteges vágyait ő maga írta le, ami azt jelenti benne vannak a fejében. És mindez a sok mocsok most váratlanul veszélybe került. (Hogy a hóhér kutyája ... meg az egész világot! Hogy lehet ilyen körülmények között gyűlöletből kastélyokat építeni, meg alázatosan Fidesz-sütiket majszolni? Jaj Istenem! Vajon ki lesz a Fidesz Biszku Bélája? Mi lesz Schmidt Máriával? Mennyi idő alatt rohad szét egy stadion?)

Mindenki Simicskától várta a misztikus atombomba ledobását, erre egy másik volt fideszes, Márki-Zay Péter simán kikéri az Elios-ügyben született OLAF-jelentés Hódmezővásárhelyre vonatkozó részét, amitől az általában higgadt és cinikus Lázár János rögtön hisztériás rohamot kapott. Ezek szerint talált, süllyed!

– Earl. Ezek most összehoztak maguknak egy Tocsik-ügyet, csak sokkal nagyobbat? Mi lesz, ha ezzel pépesre verik Orbán Viktor buci fejét? Te, Earl. Tényleg van olyan ország, hogy Magyarország, vagy csak odarajzolták egy üres helyre? – kérdezte meg naivan a kicsit ütődött Randy Hickey a bátyjától.

Hódmezővásárhely a pszichikai hatáson túl leginkább a szépen kiteljesedő Elios-botrány miatt jelent problémát a pártállam számára. Alaposan felborította a szépen kidolgozott kampányterveket. Ebbe a végén még Polt Péter is belebukhat, aztán szerbusz világ, jöhet a mehet.

A legszebb az egészben a gyors és hatékony ellencsapás. Március 15-ére szerveznek egy pártállami Békemenetet, közpénzből. Pont Budapesten, ahol a Fidesz a legrosszabbul áll. Ez bizony még jobban megroggyantja majd Fidesz-KDNP-t.

– Hülyék ezek, vagy mi? – kérdezte Randy Hickey.

– Azt hiszem Randy, ez valami olyasmi – válaszolta erre a bátyja.

Tau bácsi és a családi közvilágítás

Lassan az a kép alakul ki az egyszeri, nem annyira Orbán-istenhívőben, hogy aki fideszes, az vagy hülye, vagy hazudik. A mostani pánikszerű „Már megint nem történt semmi különös.”–érvelés, azaz Tiborcz Istvánnak nem kötelessége, hogy fényesen világítson a sötétben, illetve Hódmezővásárhelyen szerencsére a Fidesz megőrizte szavazótáborát, ráadásul második helyezést ért el, arra utal, a kettő nem zárja ki egymást.

Van tehát remény arra, hogy a valóság alaposan ülepen billentse a Fidesz-KDNP legnagyobb támogatóját, az apátiát.

Jó fideszes szokás szerint az első reakció az lesz a hódmezővásárhelyi szép, dobogós helyezés után, miként lehet fenyegetőzni, visszavágni, majd büntetni. Választási csalást a szervezők nem nagyon mernek emlegetni, mivel az ilyesmit ők követik el, ráadásul szervezetten, iparszerűen. A méltán mély közutálatnak örvendő pedellus, Kövér László ezt őszintén be is vallotta. Semmi mást nem csináltunk, csak azt, amit az MSZP – jelentette ki valahol a haza bölcs motyogója. Aztán, Laci bá'? Akkor meg mi van? – merülhet fel a jogos kérdés. Mi lett a régen oly dicső MSZP-ből? Maradt még belőle valami mutatóba?

A Fidesz-KDNP-nek jól láthatóan igencsak szaporodnak gondjai, de ezeket nagyrészt saját maguknak köszönhetik. Egy 2018-as választási győzelem nem biztos, hogy segíthet rajtuk, legfeljebb erőszakos módszerek bevetésével. A lufi valamikor egészen váratlanul fog kidurranni.

Úgy néz ki, mára a világ egy része Orbán Viktor és a kartell ellen van, amit ő szabadságharcnak próbál beállítani. Ezzel a magyarázkodással az a legfőbb gond, hogy diktatúra építése, személyi kultusz, valamint szemérmetlen rablógazdaság nem tartozik ebbe a kategóriába. Lassan már Magyarországon is egyre többen rájönnek erre.

Ha 2018-ban a kormánypárt nyerni akar – és nagyon, de nagyon akar –, akkor hazudnia kell. Nem keveset, hanem rengeteget és folyamatosan. Ezzel a módszerrel eddig mindig, nagyjából mindenhol taroltak. Nyolc év alatt tökélyre fejlesztették saját virtuális valóságukat, de médiabirodalmuk most, amikor sorra napvilágra kerülnek a számukra kellemetlen ügyek, alaposan lebénult, pontosabban süketté és némává vált. Úgy néz ki a demencia őket is fenyegeti. Kiderült, csupa idióta és tökkelütött írogat náluk, akik nem képesek egyéni gondolkodásra és még a kabátjukat is csak felsőbb utasításra merik begombolni. Ők csak leírják a direktívákat, aztán várják az érte járó zsoldot.

Elegáns öniróniával, morgolódással lehetne tompítani a dolgok élén. Néha szelíden oda is lehetne csapni, ami segítene az uralkodóosztálynak egy kicsit abban, hogy valahogy elhelyezze magát az Univerzumban. Egy ilyen gyáva, haszonleső szolgaseregtől persze nem lehet az ilyesmit elvárni. Esetleg, a háborút lekéső partizánból lett harcos antikommunista, Gajdics Ottót megbízzák, legyen ő a magyar Kurt Vonnegut, aztán írjon olyasmiket, amiket se ő, se csekély értelmű olvasóközönsége nem tud felfogni.

Ez van! Orbán ügyes aknamunkával 2010-ben csórt magának egy egész országot, amelyben sokan azt állítják, kizárólag benne és a Pártban bíznak. Valójában a legtöbben úgy utálják az egész fideszes bandériumot, mint a bűnt. Megesett már az ilyesmi az MSZMP Központi Bizottságával is. Most a Fidesz vezetősége vált azzá. Ez lett a nagy spillerkedésből, harácsolásból, meg arcoskodásból. Orbáné az ország, övé a hatalom, azt azonban nem nagyon lehet tudni, vajon meddig.

A 2018-as választás egy kissé leegyszerűsödni látszik. Majdnem mindegy már, ki lesz a galád kihívó, csak ne legyen fideszes, mivel az lop, csal és még a csillagokat is lehazudja az égről. Igaz ez? Nem minden esetben, de ez egyre kevesebb embert érdekel.

Mi lesz, ha az illetékesek áprilisban nem tudják a pártállam számára kellemetlen választókat távoltartani az urnáktól? Kubatov kivezényeli a paramilitáris alakulatait, akik bíztatóan bekukucskálnak a szavazófülkékbe és segítenek megfelelő helyre behúzni az ikszet? A kormány rendkívüli állapotot hirdet ki, egy közterületen fagylaltot majszoló szíriai állampolgár miatt? Soros Györgynek álcázva magukat, fidelitaszos félkegyelműek megtámadják a gleiwitzi rádióadót?

A Rogán-Habony által irányított propagandagépezet egyre inkább kezd belesüllyedni a trutymóba. Nyerni persze így is nyerhetnek, de hogyan fognak utána kinézni? Törölgethetik magukat egy libával, mint Dadan a Macska-jaj kultikus jelenetében.

Az Elios-ügyet nem nagyon tudták lemosni magukról az érintettek. Mindent megpróbáltak ugyan, de semmi sem jött be. A legszánalmasabb az egészben az, hogy már hazudni is csak központi, írásos utasításra képesek.

T. István nem Soros György, hanem Orbán Viktor veje. Simicska Lajos a kifogásolt időszakban a Fidesz gazdasági háttérembere volt. És ezzel képesek érvelni? Ez így, akárhogy is forgatjuk, nagy bukta. Mit tudtak ez ellen tenni a propaganda-minisztériumban? Teleszórtak az egész országot Szél Bernadett képével, amint egy szexi gyorsvágót tart a kezében. Erre a BauMax is képes, ráadásul nem közpénzből.

Polt Péter őszinte nyilatkozata az OLAF-vizsgálat ügyében egyértelműen bebizonyította minden elvont gondolkodásra képes élőlény számára, hogy a legfőbb perzekutor melyik csapatban játszik. Mást persze már nem nagyon tud csinálni őkegyelme, legfeljebb csendben lemond és menedékjogot kér a baráti Azerbajdzsánban. Szakmai hitelességet, elfogulatlanságat senki se keresgéljen rajta. Nem olyan ember ő.

Az önmaga fontosságától egészen nekivadult Szijjártó Péter úgy ment neki az ENSZ-nek, mintha előtte konzultált volna Robert Mugabe hitvesével, illetve alaposan tanulmányozta volna a rinocéroszok viselkedését. Kinek képzeli magát eme harcias férfiú? Egy tesztoszteronnal belőtt Nyikita Szergejevics Hruscsovnak?

Szorongatják a Fideszt rendesen innen is, meg onnan is. Jönnek a váratlan pofonok szép számmal. Tockosok, gúnyos megjegyzések, fülek pöckölése. Mi van hülyegyerekek? A magyar kormányhoz Nyugaton többen már úgy viszonyulnak, mint egy szervezett bűnözői csoporthoz, amelyet célszerű lenne minél inkább elszigetelni. Orbán számára emiatt tényleg elengedtethetetlen az elkeseredett függetlenségi harc látszatának fenntartása. Tisztán önvédelemből és anyagi megfontolásból.

Pár héttel a választások előtt adódhat rá némi esély, hogy a Párt végre meginduljon lejtőn.

– Kezdetnek ez nem is rossz! – jelentette ki Robert Oppenheimer 1942-ben, Los Alamosban – Valamit majd csak összehozunk, ha elegendő mennyiségű kréta áll a rendelkezésünkre.

Lesz itt meglepcsi dögivel. A Fidesz állig fel van fegyverkezve. Sebezhető, de irtózatosan erős és úgy lő, mint John J. Rambo, amint megpillant egy vietkong biztosítási ügynököt, valami elmaradt hátralékkal.

A kötelező skorpióevés elleni ágálás nem tűnik túlságosan meggyőző nemzetvédelmi stratégiának, bár ha valaki maga elé képzeli Németh Szilárdot amint éppen egy tál, alaposan megpúpozott, ropogósra sült ízeltlábút méreget bizalmatlanul, komolyan elgondolkodhat azon, hogy most akkor meg mi legyen.

Borzasztóan sajnálom és féltem a fiatalokat. Mikor lesz “ebből” itt ismét normális, élhető, szerethető ország? Hány év kell ahhoz, hogy ne a sötétség és a gyűlölködés uralja a fejeket és a közbeszédet, vagy hogy a gomba módra szaporodó, bunkó halljakendek - akik szolgai végrehajtói csupán az "akaratnak" - ne érezzék magukat a mindenség urainak, jóformán mindent megengedve maguknak az egyszerű földi halandókkal szemben?

Hány év alatt lehet megszüntetni azt az átpolitizáltságot, amelynek ugyan a normális politikához semmi köze, mégis elviselhetetlen töménységben hatja át mindennapjainkat, folyamatos stresszben és feszültségben tartva az embereket, akiknek, ha egy kis nyugalomra vágynak, a hegyekbe kell menekülniük - igen, vissza a természetbe... -, vagy majdhogynem mindegy, milyen irányban, de átlépni a határt.

Hány év - vagy évtized? - kell ahhoz, hogy a mi kis országunk ismét a vendégszeretetéről, szívélyes, jókedvű lakosairól, tehetséges embereiről legyen ismert a világban és ne az egymásnak feszülő szekértáborokról, amelyek között immár az irracionalitás a választóvonal: annak piedesztálra emeléséért, illetve a felszámolásáért folyik a kegyetlen harc. Az a küzdelem, amelyben - mint nehéz helyzetekben mindig - jóformán semmi érdemi segítségre nem számíthatunk a határokon túlról...

Vagyis - magad uram, ha szolgád nincs - nekünk kell (KELL!) megtalálnunk a megoldást. Hat hetünk van rá, hogy minél több kétkedőt és bizonytalant meggyőzzünk arról, ott a helyük az urnánál és a 43. napon feltétlenül jó helyre kell tenniük az X-et. Önmagukért és a jövő nemzedékéért.

A kevesek hitbizománya helyett - a Sokak Magyarországáért.

Ez az „Igazság ára” rendkívül figyelemreméltó cím, bár sok értelme nincs. Ki tudná megmondani azt, vajon mennyibe kerül 10 mázsa kikezdhetetlen igazság, hol lehet kapni, és ami a legfontosabb, lehet a vásárolni belőle részletre is, egy mutatós darabot. Aztán meg legfőképpen azt, hol lehet jutányos áron eladni, azaz megszabadulni tőle, ha már nincs rá szükség. Kisebb darab nincs belőle?

„Az igazság ára című fordulatos thrillerben Matthew McConaughey a dörzsölt, karizmatikus Los Angeles-i bűnügyi védőügyvédet, Michael «Mick» Hallert alakítja, aki Lincoln Continental kupéjának hátsó ülését használja irodaként.”

Témánk szempontjából ez teljesen mellékes, főként mivel a film eredeti címe „The Lincoln Lawyer”, ami újabb rejtélyt szabadít ránk. Kik azok a gátlástalanul kreatív elmék, akik a külföldi filmeknek találomra adnak valami pofás címet? Vajon miért nem lehet őket emiatt bíróság elé citálni, majd leültetni. Itt kellő idejük lenne az igazságot méricskélni, értékelgetni.

Az igazság megfoghatatlan fogalom, amely néha úgy viselkedik, mint Schrödinger macskája, akiről senki sem tudja pontosan megmondani, hogy mit csinál, csak annyit, hogy valahol talán zabál, esetleg alszik, talán valami egészen mást csinál, mondjuk döglött.

Puff bele, oda se neki! Akkor kezdjünk is hozzá. Keressünk gyorsan magunknak egy abszolút igazságot, ami kellőképpen érdekfeszítő, provokatív és kevesen merik kimondani kertelés és sűrű elnézések kérése nélkül. Ezúttal ez utóbbi érzelmi okokból elmarad.

Also! Orbán rendszere egy tüchtig, gondosan felépített fasiszta rendszer. Lehet ezen felháborodni, kommunizmust emlegetni, kikérni, mint egy pofa sört, meg minden, de akkor is az. Merjük már kimondani ezt a kurva igazságot, legalább azért, hogy akik nemzeti szocialista érzelmeiktől átitatva nagy számban a Fideszre szavaznak, ne mondhassák azt a későbbiekben, hogy ezt ők nem tudták. Szegény, tudatlan párák. Ők csak előírásszerűen nézték a magadott tévécsatornát, aztán meg ez lett az eredménye. Fasisztákká váltak mind egy szálig. (Mama hozzá mán’ gyorsan nekem egy üveg sört. Ezen most aztán tényleg nagyon kiakadtam. Éppen az imént fasisztáztak le. Pont engem, aki még munkásőr, meg KISZ titkár is voltam. Persze merő tiltakozásból, meg akkoriban ugye ez kellet ahhoz, hogy rendes, megbízható elvtárs váljék belőlem. Pont olyan, mint most.)

Nem kell azonnal az Endlösungra, a varsói gettóra, a Szovjetunió lerohanására, a Blitzkriegre, valamint a Zyklon–B-re gondolni. Változnak az idők, változnak a fasiszták. Itt van mintának Francisco Franco, Agusto Pinochet, Rafael Trujillo Molina. Van belőlük választék dögivel. A társadalom adott körülmények között könnyedén kitermeli őket magából.

Fasizmus és fasizmus között hatalmas különbség van. Talán a legizgalmasabb kérdés a halálbüntetés kérdése. Nem hiába forszírozza ezt Erdoğan pasa, meg a mi egyetlen Államférfink. E nélkül a fasizmus nem tud a maga ocsmányságában kiteljesedni, bár ha nagyon rákényszerülnek, ezek az öntudatos rendszerek nemzetbiztonsági okokra hivatkozva meg tudják oldani ezt az átmenetileg kényes problémát. Meghalni könnyű és rendkívül változatos tevékenység. Rengeteg embernek sikerült már.

Nem valószínű, hogy a Fideszre szavazókban felmerülne az a kérdés, hogy kik ők valójában. Ez nem is az ő dolguk. Ők csupán alkalmazott fasiszták, tehát nem nekik kell megmondaniuk azt, hogy azok. Sokan közülük nem is sejtik, ezért érdemes lenne figyelmeztetni őket erre. Egy nyugdíjas nénike nem fog Kalasnyikovval rendet teremteni a faluban, de előre gyártott Fidesz-hívőként el fog menni, és engedelmesen szavazni fog. Keresztet vet, majd leadja a voksát a nemzeti szocialistákra. Nem is fog tudni róla, ez benne legszebb. Ez az hazugság ára, ami ha a propagandaminisztérium és kormány által irányított médiák hazug, uszító kampányát nézzük, rendkívül drága és kártékony dolog.

Felejtsük már el ezt a hülye, fából vaskarika illiberális kifejezést. Valaki kapott azért egy PhD fokozatot, hogy diszkréten átcímkézte fasizmust, mások pedig örvendezve használják. A lényegen nem változtat ez semmit.

Azt sem gondolhatja senki komolyan, hogy az Európai Unión belül ugyanúgy lehet fasizmust barkácsolni, mint a náci Németországban. Most „Homo sorosensus”-nek hívják a „zsidókat”, de ugyanúgy meg lehet őket bélyegezni, meg lehet fosztani őket a jogaitól, másodrendű állampolgárt lehet belőlük barkácsolni, csak nem kell a származásukat felkutatni. Mennyivel könnyebb így.

(Sok idióta még azt sem tudja, hogy a „Homo” nemzetségnév és ezért nagy betűvel írandó. Arról nem is beszélve, hogy a Homo sapiens mára már monotipikus fajjá vált, köszönhetően a kihalásoknak.)

Orbán nem tudja – vagy ha tudja, sokkal, de sokkal rosszabb –, hogy emberek tenyésztéséről zagyválni, ocsmány és visszataszító dolog. Tipikus fasiszta fogalom. Ő ezt gondolkodás nélkül megtette. Nem véletlenül.

Álljon már meg a menet egy pillanatra, drága hölgyeim, kedves uraim! Mélyen tisztelt publikum! Tetszenek tudni, hogy mi készülődik most az országban? Egy kis jópofa jogfosztás. Tetszik ez önöknek? Semmi baj! Ha igen, szíveskedjék önmagukat fasisztáknak, és nem elkötelezett humanistáknak tekinteni. Skatulyázzák alaposan be önmagukat, a nemzeti érzelmeiket pedig…, hát arra már rég keresztet vethettek. Azóta amióta a saját honfitársaikat kiközösítették.

Egyetlen párt sem meri a Fidesz szemébe vágni, hogy: - Nini! Hogy önök idővel micsoda derék fasiszta párttá lettek, méghozzá egészen hülye névvel! Öröm magukra nézni! Van igazi Vezérük is. Nem is akármilyen. Olyan szépen szónokol a semmiről, hogy közönsége egészen elolvad a gyönyörűségtől. Vannak kijelölt elleneségeik, akik könnyedén felcímkézhetők, azonosíthatók, megvádolhatók, büntethetők. Még csak nem is védekezhetnek, mivel azt a jogot is elvették tőlük.

Feltűnt ez valakinek, vagy az ilyesmi csak a kommunisták részéről tekintendő elítélendő bűnnek? Csinos egyenruha, katonásdi nem lesz? Megelégsznek a TEK-el, meg annak az identitászavaros Kövér Lászlónak a Harci Gárdájával?

Lassan vége a kampánynak, de a lényegről szemérmesen senki sem mer beszélni. 

Lapítunk, sumákolunk, másfelé nézünk, hátha ez nem is az. Vagy talán nem is annyira? Csak egy kicsit. Olyan, édi-bédi fasisztácska? Eddig ez stratégia még soha nem vált be.

Az ellenzék ezt a kérdést teljesen elsumákolta. Most meg már késő.

Orbán legdurvább találmánya a „homo sorosensus”, ami rendkívül praktikus kategória. Bárki belefér, legyen akár hutu, tuszi, esetleg egy kegyvesztett fideszes. Teljesen lényegtelen. Majd a bíróság eldönti ki az az alávaló gazember.

Igazság ára? Egybe vagy szelve tetszik kérni? Esetleg maradhat egy kicsivel kevesebb?

"Ugye, mi jó barátok" voltunk...

NYÍLT LEVELET – bár inkább kérelem az… - írt Elek István a Jobbik „tisztelt elnökének”, Vona Gábornak. Arra szeretné rábírni őt, hogy történelmi felelősségét átérezve (?) állapodjék meg a többi ellenzéki párttal az egyéni körzetekbeli közös jelöltállításról és valamiféle közösen vállalható minimumprogramról, sőt: egyfajta korlátozott rendszerváltó koalícióról. Szót ejt a demokratikus intézményrendszer, a fékek és ellensúlyok helyreállításának fontosságáról – és minderre megfelelő alanynak tartja levele címzettjét, „a legerősebb ellenzéki párt” elnökét.

http://hvg.hu/itthon/20180219_Nyilt_Level_Vona_Gaborhoz_a_Jobbik_elnokehez#utm_source=hirlista&utm_medium=aggregator&utm_campaign=hvg

Én viszont Elek Istvánt szeretném emlékeztetni a saját történelmi felelősségére. Anélkül, hogy felidézném, ő személyesen honnan indult és hol tart ma, arra kérem, tartózkodjék attól, hogy százezrek nevében fogalmazza meg a saját elképzeléseit. Először is, ha csak százezrek lennénk, akik az ellenzék - szorosabb vagy lazább - együttműködésében látják a NER leváltásának egyetlen békés lehetőségét, akkor eleve semmi értelme nem volna a szösszenetének. Könnyen belátható, hogy a Fidesz stabilan kétmilliós táborával szemben „százezreknek” semmi esélyük nem volna, tehát teljességgel szükségtelen lenne szélesre tárni a demokraták térfelének kapuját az általam például kifejezetten nem tisztelt Jobbik-elnök és csapata előtt, és még kérlelni is őt valamire, amit sem ő, sem a csapata nem akar igazán. Hozzáteszem: na de mi sem!

Természetesen nem csupán százezrekben mérhető a táborunk, de ettől még a fenti dolgozatot nem tartom többnek, mint lelkiismeret-furdalás elleni alkalmi gyógyszernek. Hogy az az Elek István, aki elég sokáig maga is tolta Orbánék szekerét, elmondhassa: ő személyesen mindent megpróbált a fordulat érdekében.

SZERINTEM nem kellett volna. Mármint mindent megpróbálnia. Én ugyanis - anélkül, hogy azt írnám, százezrek nevében - azok közé tartozom, akik egy mokkáskanálnyit sem hisznek el a Jobbik cukiságkampányából. Miért is hinném el, hogy valódi változás tanúi vagyunk, amikor semmi nem történt, ami hitelesíteni tudná azt. A mai napig nem rúgták ki azokat, akik EU-zászlót égettek, akik nyíltan zsidóztak, akik létrehozták és törvénybe ütközően oly sokáig fenn is tartották saját magánhadseregüket, akik szoros szövetséget alkotnak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal - amelynek alapítója és mindmáig tiszteletbeli elnöke, Toroczkai László immár két éve a Jobbik alelnöke -, de még csak elnézést sem kértek senkitől, akinek emberi mivoltába tapostak bele az évek során (sokan vannak ilyenek).

Elek István, aki sokáig ott állt Orbán mellett, igazán érzékelhetné, hogy a Jobbik, hónapokba sűrítve, hasonló utat szeretne bejárni, mint amilyent a Fidesz megtett, két évtized alatt. Igaz, Vona pártja - nem elhanyagolandó apróságként - a másik oldal, a szélsőjobb felől indult. Előbbi liberálisból lett jaj-de-nagyon konzervatívvá, egy időben az Európai Néppárt egyik oszlopává, majd amikor már kisajátította a hatalmat, annak totálissá növelése érdekében nagy lépésekkel indult a szélsőjobb felé. Hogy begyűjtse a Jobbik híveit is, felvállalva érte a radikalizálódás minden veszélyét. Vonáék ezzel szemben éppen onnan, a széljobbról igyekeznek befelé – nehéz lehetett elkerülni a totális karambolt… -, hogy a középhez jóval közelebbre pozícionálhassák magukat és ezáltal erősödjenek. Az ő céljuk, egyelőre, a hatalom megszerzése.  

DE NE LEGYEN senkiben szemernyi kétely: ez a TOVÁBBRA IS, változatlanul fasiszta gyülekezet a hatalommal a birtokában azonnal kimutatná a foga fehérjét. Na ez az, amiből nem kérünk! A gátlástalan hatalomtechnikus, a fasizálódástól sem visszariadó diktátor, Orbán ellenében nem szövetkezünk a gátlástalan hatalomtechnikus, fasiszta voltát most éppen álcázó Vonával. Mert semmivel sem tartjuk megnyugtatóbbnak a vödröt a csöbörnél.

Ja, és szerintem többen vagyunk, akik így gondolkodunk, mint azok a "százezrek", akiknek a nevében Elek István tollat ragadott. (Nem kellett volna, nem kérte őt erre senki.)

„Aki azt mondja, hogy benne vagyunk a kampányban, az nagyon félreértett valamit. Ami eddig volt, az smafu, a kampány most kezdődik.” (O. Viktor, országtulajdonos)

Hát tisztelt Papa, akkor én bizony alaposan félreértettem valamit. Nekem kimondottan olyan érzésem volt, miszerint itten mifelénk' az áldott emlékű 2010-es forradalom óta megállíthatatlanul folyik az intenzív kampány, meg a közpénzek szétszórása ilyen megfontolásból, szóval nem gondoltam volna, hogy mindez csupán smafu, meg apró, pici pénzecske. Egyszóval benne voltunk egészen nyakig. Folyamatosan tele volt az ország választási plakátokkal, a köztévé pedig szemérmetlenül okádta magából a direkt pártpropagandát hozzá az eszetlenségeket. Már egy búvárszivattyús intimbetét mellett sem lehetett elmenni Soros György felemlegetése nélkül. Hagyjuk már Ibolyt!

Mi lesz akkor mostantól a nemzeti überkedés tárgya? Rezes bandával, szenteltvízzel bevonultok a magánlakásokba Sorost űzni? Venezuelai mintára átveszitek az áruházláncok irányítását, aztán kedvezményesen szétosztogattok mindent? Németh Szilárd öt oldalas interjút fog adni a Playboynak, meg a Financial Times-nak, miként kell elbánni a sorositsa gázszolgáltatókkal? Jól fejbekólintjátok a gyanútlan Lev Trockijt egy jégcsákánnyal? Mennyibe fog ez nekünk kerülni? 100 milliárdba?

Nagyon úgy néz ki, a Fidesz-KDNP legnagyobb ellensége maga ez az átkozott Fidesz-KDNP, amelyet évek óta egyszerűen képtelenek legyőzni. A kormány nem tud mit kezdeni a mértéktelen kapzsisággal, harácsolással, a nyílt színen űzött, buja korrupcióval, a szemérmetlen rogánkodással. Marad a hazudozás, sumákolás, a közpénzből finanszírozott uszítás, meg a Csalás Elleni Hivatal elleni csalás. Néha kínkeservesen előbukkan még a mágikus elmútnyócév’, ami azonban mára inkább komikus jelleget öltött, annyira elkopott a szentem a sok használattól.

Ma már nem csontvázak potyognak ki a szekrényekből, hanem oszló hullák, dögök hevernek szerteszét mindenfelé. Ez aztán tényleg nem semmi, Papa. Rendesen odavágtatok neki! Alapos munkára lesz szükség, hogy a választásokig valamivel el lehessen nyomni az intenzív dögszagot. A végén még talán az is kiderül, az Elios Innovatív Zrt. mögött Soros György világhatalmi szervezkedése állt, aki alaposan csőbe húzta a saját lábán álldogáló, éppen elmélázó Tiborcz gyereket, de még a sokat tapasztalt Juan Lázár alkirályt is. A miniszterelnökséget vezető miniszter kormányinfói ennek következtében kezdik megközelíteni Kósa Lajos színvonalas stand-up előadásait, ami elég nagy szó.

Az OLAF teszi a dolgát, amibe Polt Péter nem nagyon szólhat bele, legfeljebb sunyíthat, meg úgy csinálhat, mintha egészen hülye lenne az ilyesmikhez. Hogy mindez a választások befolyásolása? Wahrscheinlich, már ha szabad így fogalmazni. Elvileg erről szólna egy választási kampány és nem hülyéknek szóló összeesküvés-elméletek gyártásáról, valamint ezeknek közpénzből való terjesztéséről. Arra ott vannak a ponyvaregények és az oroszok által üzemeltetett honlapok. Tetszettek volna valamivel diszkrétebben intézni a sötét ügyleteket.

A rendkívül hasznos útmutatásokat tartalmazó Katolikus útikalauz stopposoknak című mű minderről ezt írja:

„Mértékletesség, mértéktartás (lat. temperantia): erkölcsi erény, mellyel az ember a maga testi és lelki erőit, s a rendelkezésére álló más javakat a természet és az igazságosság rendje szerint használja és adja tovább.”

A Nemzetközi Katolikus Egyház (kivéve persze a magyarot') mögött is Soros György áll? Hűha! Ez egész más megvilágításba helyezi az 1572. augusztus 23-án véghezvitt Szent Bertalan-éjszakai mészárlást. Talán érdemes lenne ezt is országszerte kiplakátolni. Szél Bernadett lehetne Medici Katalin 2.0.

A Fidesz, meg ez a KDNP nevű randa szemölcs az orrán mindent bevet annak érdekében, hogy nagyjából 2,2 milliós (?) táborát egyben tartsa. Ehhez nem kell mást tenniük, mint elszántan hülyét csinálni belőlük. Az alapanyag szellemi színvonalát elnézve ez nem egy nagy kunszt. Ők jámborul mindent elhisznek, amit a Papa mond, sőt tovább is kerekítik a legendákat, valamint pompásan lehet őket uszítani bárki ellen.

Jöhet tehát a kíméletlenül küzdelem a semmi ellen, a mindenért.

Például az, hogy az OLAF Soros György közvetlen irányítása alatt áll, ezért nemzeti érdekből kénytelen a magyar kormány lenyúlni az EU-s támogatásokat és hűbérjogokat osztogatni. Logikus érvelés. Ráadásul az egész Európai Uniót a magyar állam, pontosabban Orbán Viktor finanszírozza, kínai hitelekből, meg Cofidis Fapados Kölcsönökből. Amíg természeti erőforrásként Magyarország rendelkezik 2,2 millió, kifogástalan minőségű idiótával, nem nagyon kell a borsakopaszoknak aggódniuk máson, csak azon, honnan hajtsanak fel pénzt önmaguk számára. Erről szól a nemzeti önrendelkezés.

Magyarország mára egy bűzhödt dágvánnyá vált, amelyről a kormány azt állítja, kiváló gyógyhatással rendelkezik idegen befolyás ellen, ráadásul nagyban elősegíti a katolicizmus terjedését. Aki azt hebegi, hogy ez az undorító trutymó leginkább elviselhetetlenül büdös, az hazaáruló és a gaz imperialisták malmára hajtja a vizet. Nem a barátunk!

2006-ban egy MSZP nevű párt megnyerte a magyarországi választásokat, aztán látványos agóniába kezdett. Orbán sokat tanulhatott szomorú, tragikomikus sorsukból. A Vezérnek 2018 után nagy szüksége lesz a kétharmadra, hogy folytathassa virágzó üzleti tevékenységét.

Akkor tehát: Hajrá Kajmán-szigetek! Hajrá kajmánok! Mindent bele!

Szétszórható pénz az még van dögivel.

"Smafu:

Etimológia: A német szlengből származik, ez pedig a francia je m'en fous (a.m. tojok rá) kifejezésből."

Rendkívül találó kifejezés, de magyarul van rá egy erőteljesebb verzió is, csak csúnyább.

Nem Kumin Ferenc, hanem valami más

Nagyfokú tudatlanságomból adódóan a politológiát soha nem tekintettem igazi tudománynak. Valószínűleg nincs igazam, de rengeteg más mindennel így vagyok, ezért nem lepődtem meg túlságosan önmagamon. Kimondottan szubjektív alkat vagyok, akit saját érzelmei erőteljesen befolyásolnak. Nem állok magamon kívül és nincs is szándékomban ott kujtorogni. Természettudományokon nevelkedtem, azok pedig egy kicsit más szemléletet rögzítenek a páciensekben. Hiszek a Szent-Györgyi–Krebs-ciklusban, a jóslásban azonban nem.

Ha már valahova be kellene gyömöszölnöm ezt a politológia diszciplínát, mivel mégiscsak komoly egyetemeken oktatják, sokan szeretik, sőt meg is bukhatnak belőle, szóval valahová a nem is annyira szép-, illetve alkalmazott irodalom közé biggyeszteném be, egészen helytelenül. Túl sok benne bizonytalanság, a hazugság, az egyéni érdek. Az elkövetkezendő eseményeket rengeteg ember alakítja. Nem nagyon lehet kiigazodni azon, mi a fenét fognak kitalálni, ha elkapja őket a hév. A jámbor XVI. Lajos sem tudta pontosan felfogni azt, mi a jó fene történik körülötte, csak ide-oda forgatta a fejét, amíg csak le nem szedték róla.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szimpatikus fiatalember, Kumin Ferenc expolitológus. Első ránézésnek értelmesnek, higgadtnak, amolyan normális, kiegyensúlyozott gondolkodásúnak tűnt. Képes volt másokat is meghallgatni, a szélsőséges, idióta kijelentéseket ügyesen, diplomatikusan hárítani. Egyszer aztán fogta magát és beállt királyi szolgálatba, valószínűleg pont azért, mivel mint már írtam, értelmes férfiú. A politológia ezek szerint tényleg nem tudomány, hanem remek alkalom az érvényesülésre. Az egy magyar nábob, Giró-Szász András, a szemtelenül arrogáns, kimondottan undok Kiszelly Zoltán, a végletekig szervilis G. (Lásd mint Orbán Viktor) Fodor Gábor, a rendkívül hasznosan bamba Mráz Ágoston, a pénz szentesít mindent elvét valló Lánczi András, valamint prostitúcióban rendkívül jártas papája mind-mind szép példa arra, micsoda Csicsikovokká váltak ezek a bolygónkon nyüzsgő teremtmények. Tessék kérem Gogolt olvasni, mivel rendkívül jól alkalmazható ostobaság ellen, valamint meghűlés esetén. Politológia? Az egyéni érdekek érvényesítésének tudománya, a most aztán jól megmagyarázzuk a világot álcája alatt. A politológia legizgalmasabb kérdése az, hogy mennyit számlázzak le és kinek.

Mindenkinek van valami véleménye, amivel azt kezd, amit csak akar. Kimondhatja, megváltoztathatja, sőt kenyérkeresetre is használhatja. Es macht mir nichts aus. Nekem teljesen mindegy.

Ha én restségből kormánypárti politológus lennék, jelenleg legfőképpen az érdekelne, vajon mi történik majd az én kedves kenyéradó gazdáimmal, illetve baj esetén, kik lesznek a következő kitartóim. Az elvtelen szolgák hadának nem kell nagyon izgulniuk az áprilisi választások miatt. Kicsi az esélye annak, hogy a mostani rezsimet elsöpörné a népharag. Harag az akad ugyan, de szépen szétoszlik, ami olyan mintha nem is lenne. Ez a választás kérem már meg van nyerve! – mondaná az egyszeri germán.

Itt van azonban a miniszterelnök pálinkás veje, azaz T. István, sikeres vállalkozó, még sikeresebb szélhámos, aki Polt Péter hiányában már rég vizsgálati fogságban senyvedve, apósa pedig saját lemondását fontolgatná, valamint a svájci ingatlanárak után érdeklődne és az iránt, lehet-e arrafelé pacalt rendelni, meg kolbászt tölteni hobbiból.

Ha ez így lenne, menne az egész dicső nemzetmentő garnitúra a levesbe, amit ebben az esetben a bíróságokon főznének meg. Munka lenne dögivel. 10-15 db, nagyjából életképes MSZP már rég felmorzsolódott volna ennyi gazságtól.

Lázár főcsinovnyik fel is panaszolta, hogy a miniszterelnök családjának – meg az ő becses személyének – birizgálása a politikai kampány részét képezi. Ez bizony forradalmi megállapítás volt részéről. Egészen bájos, naiv ember, aki már nem is emlékszik a 2010 előtti daliás időkre. A korrupció felemlegetése nem tabu a politikában. Lengyelországban a jobbközép liberális Polgári Platform (PO) egy viszonylag kiegyensúlyozott, sikeres kormányzás után ebbe bukott bele, és adta át a terepet Jarosław Kaczyński számára, hogy szabadon garázdálkodhasson, majd lerombolja Lengyelországot. A mi Kaczyńskink Orbán Viktor, ami miatt a korrupció emlegetése nálunk illetlenség, mivel ütközik az udvari etikettel. Csak az ellenzék esetében megengedett ilyesmiről beszélni, az ipari méretű termelés esetén nem. Mivel foglalkozzon akkor minden idők „legdurvább” választási kampánya? Talán Tessely Zoltán, Etyek, valamint a Szent László- és Váli-völgy területfejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztosának egészséges szexuális életével? Nem sok embert érdekelne az ilyesmi. Sokan azt sem tudják ki ő.

Orbán már rég kiadta a forradalmi ukázt: Tagadni, tagadni, tagadni! Idáig, szemérmetlen hazugsággal kellően vegyítve mindig bejött számukra az a módszer. T. Istvánból sem lesz mostanában média-látványosság, meg marcona gonosztevő.

A kormány lázasan kotyvasztja a hatékony ellenszert az elterelő hadművelethez, amihez gyorsan előkerítettek egy talpig becsületes áfacsalót. A bűvös varázsitalhoz a 2010-ben elhunyt Toller László holttestét is felhasználták. Mint egy C-kategóriás, misztikus sorozatban. Az egész ügyet megpróbálják lenyomni izomból.

A Papa kétharmada azon múlik, hogy sikerül-e Orbán vejének korrupciós ügyeiről, a védekezésre már képtelen Toller László felhasználásával elterelni kellően idióta szavazótáboruk figyelmét. Ha igen, a politológia megint szép lesz, méltó régi rossz híréhez.

Hallgassuk meg tehát az ügyben az elfogulatlanul hadaró Kisszely Zoltán zavaros magyarázatait és közben ábrándozzunk el azon, vajon milyen hasznos tevékenységre tudnánk őt felhasználni ha valahogy az alkalmazásunkba kerülne. Rendkívül nehéz dilemmáról van szó. Valószínűleg semmire és ez még a legjobb lehetőség. Fizikai erőszak kizárva. Nem szép dolog ilyesmire gondolni.

Politológia helyett érdemes inkább Mérő László, és persze Nyikolaj Vasziljevics Gogol műveit tanulmányozni.

A kampány csupán izom és gyomor kérdése. A politológia pedig nem tudomány. Hogy miért? Csak!