Mármint ez a Viktor nevezetű pernahajder, aki foglakozására nézve jelenleg miniszterelnök.

Itt van számunkra ez az illetlen, provokatív, kellőképpen tiszteletlen, mélységesen felháborító, de teljesen őszinte kérdés.

Izgalmas kérdés, fontos kérdés, és úgy néz ki, az aktualitását sem nagyon hajlandó elveszíteni. Ott lebeg a levegőben, a tömegközlekedési eszközökön, a magánbeszélgetéseken, egyre több helyen. Motoszkál, izeg-mozog, nyugtalankodik, próbálja valahogy felhívni magára a figyelmet. Sokan kezdtek el morgolódni, hogy ez azért egy kicsit már sok, meg aztán valahogy vissza kéne venni ebből az ész nélküli harácsolásból, mivel a végén valami baj lesz belőle. Olyan rémült futkározás, meg aztán, izé, hogy… szóval a megszokott zavaros mentegetőzés:

„Én kérem szépen kizárólag parancsra loptam! Mások élvezték ennek minden gyümölcsét! Merő figyelmetlenségből megint egy elnyomó rendszer áldozata lettem, aztán zavaromban kiszolgáltam. Immár másodszor. Vagy harmadszor? Mindegy. Kérem, sürgősen kártalanítsanak.”

Szomorú történet, de ismerős. Hányan kényszerültek időben kilépni a az MSZMP-ből, amikor praktikusan csalódtak benne?

Persze van néhány alattomos Soros-terv, ami nem egészen úgy van, ahogy van, de lehet róla beszélni, őszintén felháborodni, fegyvert ragadni, legfőképpen büszkén szavazni. A koszovói diverzánsokat is időben meg kell állítani, mielőtt elérnék a berlini Alexander Platzot, amely éppen Budapest határában található, onnan alig 500 kilométerre.

Van tehát gondunk elegendő, ha meg nincs, a Miniszterelnöki Kabinetiroda (Honi Légvédelem) legyártja ezeket szépen, majd ki is postázza levélben azt, hogy éppen miféle baj, ármány fenyegeti  magyarságunkat, legfőképpen őszinte keresztény hitünket. Manapság egyre keresztényebbek leszünk. Fogy is a szenteltvíz hektoliterszámra. Nekem olyan rengeteg a bűnöm, hogy napi fogyasztásom nagyjábó 30-40 liter körül jár, de nem hiszem, hogy hatna is valamit. Megrögzött gonosztevőként nem sok esélyem van a bűnbocsánatra, de hagyjuk az intim problémákat. Legfeljebb veszek hitelesített búcsúscédulákat, mihelyt a Nemzeti Dohányboltokban elkezdik forgalmazni az ilyesmiket. Porcelánból készült, csúcskategóriás Szűz Máriám már van, tehát nincs még teljesen veszve a lelkem, csak le kéne fizetni. Az exkommunista Gajdics pajtás is megtért, majd elkezdte piszkosul utálni régi önmagát és bohókás ifjonti éveit. Akadnak ilyen furcsa lélekvándorok minden családban. Muszáj valahogy elviselni, a hátuk mögött pedig jól kiröhögni őket.

Hagyományos módon Orbán nem lop. Se rúd szalámit, se marhát, se elektromos masinákat, se ezüst étkészletet. Jogi értelemben sem útonálló, zsebmetsző, sikkasztó, mivel szorgos jogászai alaposan megtisztítják előtte terepet, így aztán mire arra kerül a sor, az egész sógor-komaság szilárdan áll a lábán. Polt Péter, valamint egy egész államapparátus dolgozik azon, nehogy a miniszterelnök véletlenül aknára lépjen, aztán elszálljon a fenébe.

Neki, mármint a drága papának, és még annál is kedvesebb vezérnek papíron nagyjából semmije sincsen. Nála talán még Kádár elvtárs is nagyobb fényűzést évezett a sötét elnyomás évtizedei alatt, bár ő nem gyűjtött futball stadionokat, valamint drága sportcsarnokokat. 

Itt mifelénk, az Európai Unió gazdasági, szellemi központjában erkölcsi értelemben folyik a monumentális disznólkodás, mutyizás, garázdálkodás, meg minden más, ami ezekkel a tevékenységekkel jár. Következmények? Jó nagy választási győzelem, aztán „Hajrá Fidesz!”, meg „Folytatjuk, idióta balekok!”. Ebben az üzenetben legalább nagyjából őszinték. A balekok pedig örvendeznek, valamint nemzeti önrendelkeznek, azaz szó nélkül kifizetik a számlát.

Amíg az istenadta népben nem tudatosul, hogy a kórházaktól, iskoláktól, szegényektől elvett, az Uniótól lenyúlt pénzekből folyik a sikeres országépítés, legfőképpen a gazdasági, valamint média birodalom finanszírozása, addig Orbán nem lop, csupán keresztényi alapon nemzetet véd, a VII. parancsolat egyoldalú hatályon kívül helyezésével. A szociális biztonság megszüntetését, az oktatás- és az egészségügy leépítését 2010 előtt embertelen, gazdasági megszorításoknak hívták, ma semminek.

Az áprilisi választás nem Soros György és a háttérhatalmak, valamint Brüsszel és más európai nagyvárosok megállításáról szól. A titokzatos háttérhatalmakat Nemere István, 35 különböző álnéven már rég leleplezte. Talán néhány színvonalas szerelmes regényt is írt a témából egy fenséges, de dolgos tízóraizás közben.

Egyre inkább úgy néz ki, a mindent eldöntő választás nem nagyon szól semmiről, talán csak annyiról: „Akkor folytathatnánk már végre, ti idióta balekok? Köszike!”

Így aztán Orbán nem lop, Mészáros Lőrinc nem stróman, Polt Péter nem fideszes, csak bongyor, Németh Szilárd intelligens, finom modorú gavallér, Kósa Lajos nagymamája pedig szerény krokodilfarmot létesít, mivel nem szeret otthon üldögélni, snowboardozni pedig nem tud. Még.

***

Egészen más: (?)

„A legtekintélyesebb angol polgári lap, a londoni Times, négy nappal ezelőtt vezető helyen foglalkozott a magyar helyzettel. Természetesen ennek a lapnak elsősorban az nem tetszik nálunk, hogy a Kommunista Pártnak nagy befolyása van a kormányra. Miután ezt megállapítja, a következőket mondja: Magyarországon az újjáépítés és az élet normális menete tűnik elsősorban a külföldi látogató szemébe és mellette az a kép, hogy a nép készül békét kötni saját kormányával... Ha az ember – mondja ez a lap – a gazdag parasztokat, jómódú középosztálybelieket vagy a birtokuktól megfosztottakat hallja, azt hihetné, hogy egyáltalán senki sem áll a kormány mögött; ha azonban a szegényparasztokra, azoknak a népi kollégiumokban tanuló fiaira, leányaira, az újjáépítésben résztvevő fiatal fiúkra és lányokra vagy a munkásság zömére hallgat, akkor pedig az a benyomása, hogy az egész ország lelkesen a kormány mögött áll. Valóban – teszi hozzá a lap – a kormány támogatóinak száma az egymás-utáni három rossz termés ellenére is gyorsan növekszik és egy jó termés valószínűleg hatalmas fordulatot jelentene... Bécsen túl kevés szó esik a háborúról. A romokat eltakarították, újjáépítenek és a gazdasági tervek gazdagabb jövőt ígérnek. A nép tiszteli a vezetők multját... „ (Hatalmas taps.)

Rákosi Mátyás, A nép élén a jobb jövőért, Magyar Kommunista Párt sárospataki nagygyűlése, 1948. április 4-én

„Teljesen átalakítaná a sajtóviszonyokat az a kezdeményezés, amely ha megvalósul, az újságíróknak is lenne kamarájuk. A résztvevők állítják nem politikai kezdeményezésről van szó. «Nem az újságírókat, hanem a kormánymédiát kellene szabályozni» – reagált a MÚOSZ” (Közös karámba terelnék az újságírókat)

A praktikus kezdeményezés természetesen a kormány háza tája felől érkezett, mivel őket zavarja leginkább az, hogy az állampárt képviselői, meg az egész kiszolgáló személyzet úgy menekül a nem baráti sajtó kérdései elől, hogy 2010 óta figyelemre méltó fejlődést értek el rövid távú futásban mért szinteredményeikben. A végén valamelyik potrohos pártkatonát ennek következtében jó alaposan megüti a guta, ezzel aztán vége szakad a szabad sajtó és a vágtázó illetékes elvtársak közötti harmonikus versengésnek. Annak, hogy az egyik kérdez valamit, a másik meg zavarában nem válaszol rá semmit, esetleg úgy tesz mint aki nem igazán beszél magyarul, sőt a világ egyetlen nyelvén sem.

A Magyar Művészeti Akadémia mellett igazán időszerűvé vált, hogy a kormánypárti írógépeket is valamiféle kontrollálható szervezetbe tömörítsék, majd elhalmozzák őket mindenféle előjogokkal, valamint korlátlan mennyiségű sózott mogyoróval. Akik nem lesznek ennek a magasztos céhnek felkent tagjai, azok a lézengő ritterek maximum 500 méteres távolságig és kizárólag szemből közelíthetik meg mondjuk Kövér Lászlót. Ez nem túlságosan nagy probléma, mivel ezek az oktondi kíváncsiskodok legfeljebb majd távolról, barátságosan integetnek őkegyelmének, aki ügyet sem vet rájuk. A betolakodók eddig se nagyon tehettek sokkal többet, legfeljebb közelebbről csodálhatták meg az örökké feszült házelnök fenséges vonulását. Néha azért kaptak tőle egy-egy megvető megjegyzést, esetleg mélyen lesújtó pillantást. A szerencsések mindkettőből bőségesen részesültek.

A lényeg, hogy a kormány, a párt, azaz maga Orbán Viktor többszörös áttételeken keresztül ki tudja majd nevezni az arra érdemeseket kaiserlich und königlich újságírónak. Vége lesz az „Én már gyerekkoromban is újságíró szerettem volna lenni, de apám addig verte a fejemet egy szobabiciklivel, amíg inkább elmentem hajóácsnak. A nehézségek ellenére titokban nem tettem le terveimről, így álnéven vidám anekdotákat írogatok a múltban bekövetkezett ipari katasztrófákról egy rendkívül népszerű hajózási szaklapban.” típusú partizánkodásoknak.

A pompás ötlet, egy kamara létrehozásának meghirdetője Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, Orbán Viktor (erősen) lekötelezettje, szóval elég egyértelmű az, mi is a célja ennek a nagy-nagy igyekezetnek. Nem politikai kezdeményezésről, hanem érdekvédelemről van szó. Mégpedig Orbán Viktor és kiterjedt üzleti kapcsolatainak hatékony védelméről.

A pártállam a média nagy részét könnyedén bedarálta, a maradékot a kamarai tagság segítségével majd szépen kiszelektálja. Aki pedig a kamarán belül véletlenül kellemetlen kérdéseket tesz fel valamelyik bandatagnak, azt egyszerűen kizárják, valami olyan indokkal, hogy nem tartotta be a magyar nyelvhelyesség szabályait, mivel szó szerint idézte Németh Szilárdot.

Orbánék talán már sejtik, a következő ciklusuk nem lesz túlságosan könnyű. A megszorításoknak és az elvonásoknak köszönhetően a gazdaság papíron teljesen rendben van. Egy csomó adatot, kimutatást, indexet, és más efféle torzszülöttet lehet büszkén mutogatni, hogy ez itt a miénk és milyen szép lett. Ami pedig közben rohad, az direkt van.

Hazudni azonban sokkal nehezebb lesz, mint mostanság. Soros tervekkel nem lehet a végtelenségig jóllakatni az embereket, hiába kotyvasztja össze ezeket időre a propaganda minisztérium. Jól jöhet még az az érvelés, hogy: –A maga szavára nem sokat lehet adni, mivel nem tagja az Magyar Újságíró Kamarának, ezért aztán nem is én loptam el a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt-ét. Paráználkodásról a részemről pedig szó sem volt. Mars hajat vágatni!

Ha elegendően fényes lesz a kormánypárt győzelme az áprilisi választásokon, semmi akadálya nem lesz annak, hogy a névtelenségbe burkolódzó bloggerekről kiderüljön, szabadidejükben Habonyhoz hasonlóan védtelen embereket rugdosnak fel, ráadásul eltitkolták Soros Györgytől kapott busás jövedelmüket. Majd legközelebb meggondolják, hogy olyanokat hazudozzanak, hogy Mészáros Lőrinc csak a miniszterelnök kegyelméből lett tehetséges vállalkozó, egy állami beruházásnál a beszállító pedig lényegében közpénzt kap, esetleg lop. A blogok kötelező regisztrációja érdekvédelemre, meg az állampolgárok biztonságára hivatkozva könnyen kivitelezhető. Azután majd meg lehet nézni azt, vajon ki olyan bátor, hogy mindenféle bírságokat csak úgy, mellényzsebből kifizessen.

Magyarországon a maga gyönyörűségére egyenlőre nagyjából mindenki írogathat, a sajtó azonban erős anyagi befolyásoltság alatt áll. A magyar kormány bőkezűen és bőségesen fizet, annak aki szót fogad neki.

A legendás, Soros által támogatott orgánumok nem túl jövedelmező vállalkozások. Ha ez így lenne Bencsik András, Stefka István, Gajdics Ottó ezt már rég kiszimatolták volna és buzgón írogatnának ott. Ők azonban máshol keresik a boldogságot.

Az állami hirdetéseket nem lehet titokban megjelentetni, illetve letagadni. Jó üzlet, mindkét félnek. A kamarai tagdíjakat, plusz egyéb költségeket a kormánylapok simán ki fogják fizetni, még akkor is, ha nem olvassa őket senki. Ezek amúgy nem is arra valók.

Próbálkozni persze lehet.

Én már gyerekkoromban is újságíró szerettem volna lenni, de apám addig verte a fejemet egy szobabiciklivel, amíg inkább elmentem hajóácsnak. A nehézségek ellenére titokban nem tettem le terveimről, így álnéven vidám anekdotákat írogatok a múltban bekövetkezett ipari katasztrófákról egy rendkívül népszerű hajózási szaklapban, miközben újságírói kamarai tagságomról álmodozom. A szobabicikliktől azonban ösztönösen irtózom.

„A Magyar Idők információjáról, miszerint titokban radikális aktivistákat arra képeztek ki, hogy provokálják a rendőröket azért, hogy egy tüntetésen közbelépjenek, Lázár úgy fogalmazott: szeptembertől a tavaszi választásig provokációk sora várható, durva választási kampány lesz.” (Lázár János: a rendőrség felkészült a provokátorok kezelésére a durva választási kampány során)

A rókalelkű főminiszter mindezt még az Úr 2017-es esztendejének június havában nyilatkozta. A provokációk szép rendben lezajlottak, a rendőrök megbüntettek számos, Soros György által fizetett gyorshajtót, csendháborítót, az ÁSZ pedig néhány arra kijelölt pártot.

A rendőrség Németh Szilárd, ultraradikális aktivista ténykedésére azonban semmiképpen sem tudott időben felkészülni, mivel őkegyelmét olyan szorosan védi a mentelmi jog, mint a fűzőként szolgáló zakója a meghűléstől. A 2017-es Arany János-emlékév Gauleitere sebezhetetlen.

Ha már a baráti rendezőség számára oly busásan jövedelmező emlékévekről van szó. Szorgos kutatók igazán kideríthették volna azt, hogy a Walesi bárdokat nem Arany János írta, hanem Dózsa László (1942-), csak ő Lehel téri bárdokként, Soros György ellen és sapkában. Utóbbit cáfolhatatlan bizonyítékként be is lehetett volna mutatni egy sajtótájékoztatón, majd minden ezen okvetetlenkedőt jól el lehetett volna küldeni a ... Ez valami miatt elmaradt.

Vissza az ember tragédiájához.

Ki ez a furcsa férfiú, mire lehet használni, és miért pont őt? – merülhetnek fel a kínzó kérdések a Fidesz brutális alelnökének láttán egy átlagos magyarországi felhasználóban. Mi vesz rá egy gyenge képességű tanítót arra, hogy tüneményes politikai pályát fusson be, majd ennek kihasználásával teljesen összefüggéstelen, de grandiózus ostobaságokat hordjon össze nagy nyilvánosság előtt. Teszi mindezt többször, ráadásul egyre gyakrabban.

A szélesszájú orrszarvú igazán pompásan mutat Afrika végtelen szavannáin, de erős megrökönyödést válthat ki egy kisvárosi vegyeskereskedésben, amint éppen fizetni szándékozik, illetve megpróbál valahogy finoman megfordulni. Szerencsére az említett páratlanujjú patás gondosan elkerüli ezeket a helyeket, és nincsenek különösebb politika ambíciói.

A medián halálos adag, ismertebb nevén LD50 érték az a mennyiség, amely egy adott anyagból, vegyületből a kísérleti állatok (általában patkányok) 50%-ának pusztulását okozza, mégpedig 24 órán belül. Németh Szilárd esetében még nem állapították meg a letális dózist, de rendkívül tisztességtelen dolog mindezt a pártállami televízió lelkes nézőin kikísérletezni. Ők ugyanis nem patkányok, csupán rendkívül hiszékeny és egyszerű gondolkodású emberek. Galádság ezt a gyengeségüket kihasználni.

Jobban megvizsgálva a kérdést, nyilvánvalóvá válik, nincs itt semmiféle ellentmondás és senki sem fog Németh Szilárd túlzott fogyasztásába belepusztulni. Őt nem a szórványosan előforduló klasszikafilológusok, hanem a tömeges kormánypárti szavazók, illetve rajongók számára konstruálták meg hozzáértő, ügyes szakemberek. Orbán Viktor hívei az ilyesmit szeretik. (Lásd Hannibál tanár úr, rendezte: Fábri Zoltán, 1956) Számukra hazugságokból, csúsztatásokból, ostobaságokból nem létezik halálos dózis, sőt ezek tartják őket kiváló kondícióban, szavazóképes állapotban, legfőképpen kellő mértékben hülyén. Egy elhivatott Orbán-hívő jóval könnyebben képes Németh Szilárddal azonosulni, mint Szél Bernadettel, aki ráadásul nő, ezért nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

Az MSZP által kezdeményezett nemzetbiztonsági bizottság ülés törvénytelen megpuccsolása előtt és után Németh Szilárdnak bőven akadt lehetősége arra, hogy megmutassa azt, mire képes ha engedik szabadon garázdálkodni. Gyakorlatilag mindenre, amivel megbízzák. Másra nagyon nem.

Magyarországon minden ügymenet leegyszerűsödött. Amire a kormánypárt azt mondja törvényes, az, az, amire meg azt, hogy nem, az meg nem az. A plakátháború, Simicska Lajos megítélése, az Állami Számvevőszék ténykedése, a letelepedési kötvények, a menekültekkel kapcsolatos idétlenkedés, jobban mondva médiahack mind azt bizonyítja, nem kell nagyon lelkizni, csupán ütni-vágni.

A kormánypárt pont olyan, mint Németh Szilárd. Brutális, durva, faragatlan, törtető. Érvekkel nem lehet hatni rá, büntetni pedig egyenlőre nem nagyon lehet. Nagyjából 2 millió választópolgár számára Németh Szilárd testesít meg mindent ami nem liberális, tehát akkor jó. Ennyi az egész.

És, hogy ki is ez az ember? Nem érdekes. Az biztos, hogy nem szélesszájú orrszarvú, mivel Németh Szilárd nem mutatna pompásan Afrika végtelen szavannáin. A Fideszben azonban egészen csinosnak tűnik.

„A magyar kormánynak, hatóságoknak van listája azokról a szervezetekről, akik az illegális bevándorlást propagálják, jó dologként állítják be, ráadásul jogi segítséget nyújtanak ahhoz.” (Rogán Antal)

Nagy cucc, Anton! Az alsóbodajkdödölei plébánosnak még töke is van a listája mellett, mégsem teszi ezt közhírré.

A társadalmat, ezt a mindenféle gyanús dolgokból álló, gigantikus, jó alaposan megkevert gulyáslevest lehetetlen kiismerni. Sokan, akik azt állították, ők bizony tisztában vannak az összetevőivel és elég jól ismerik is a működését, előbb jelentős hatalomra tettek szert, majd ennek következtében alaposan meggazdagodtak, végül néha változatos módon kivégezték, illetve lemészárolták őket. Rengeteg szerencsétlen flótás esetében az első két tevékenység kimaradt az életükből, amit inkább szíveskedtek gyorsan befejezni.

Az egyik legőszintébb definíciót az emberi társadalommal kapcsolatban dr. André Serero fogalmazta meg egészen véletlenül, méghozzá 1789. július 14-én, Párizsban, a Bastille bevételekor, amikor meglepetten a következőket mondta: „Ez már valami, polgártársak! Úgy értem, le az önkénnyel! És miket lehet innen hazavinni?”

Itt van példának okáért Rogán Antal, ez a szorgalmatos, talpig becsületes kishivatalnok, aki mesés gazdagságát mindössze tehetséges üzletasszony feleségének köszönheti. A szépreményű, de alaposan leharcolt állapotban lévő ifjú demokrata meg van győződve arról, hogy a magyar társadalom – mivel ilyen is van – tökéletesen hülye, ezért másokon jó alaposan kárörvendezvén el is hisz mindent amit ő mond. Ez bizony nem légből kapott idea. Amíg a választópolgárok megfelelő része az elvárásoknak megfelelően viselkedik, azaz részletes, mélyreható elemzés után arra a cáfolhatatlan következtetésre jut, hogy a kabinetminiszternek minden bizonnyal már megint igaza lehet, mivel őt Orbán Viktor nevezte ki, addig Rogán és többi házicseléd spontán gazdagodása elé semmi és senki sem gördíthet akadályt. Csak az számít hazugságnak, amit nem hisznek el.

Ha szigorúan ragaszkodnánk a tényekhez, akkor a magyar kormány, valamint hatóságok tulajdonában lévő lista elején Rogán Antal és Habony Árpád neve is ott szerepelne, mivel ők nyújtották a leghatékonyabb jogi segélyt a Nyugatot meghódítani kívánó pioníroknak, ráadásul busás jövedelemhez is jutottak az állampolgári kötvényekkel való sefteléssel.

A tények azonban tetszés szerint variálhatók, eltüntethetők, figyelmen kívül hagyhatók, megmásíthatók. Az említett tények tehát legjobban teszik, ha befogják a pofájukat. Most nem róluk van szó, hanem az áprilisi választásokról. A „lista” ebben az esetben amolyan praktikus fenyegetést jelent, aminek az a lényege, ha úgy látjuk jónak, rajta vagy, aztán a magyar állampolgárok érdekeire hivatkozva kiszabunk hozzá egy megfelelő büntetést, meg kérünk tőled 25 százalékot. Ha esetleg valaki ennek ellenére sem érti meg azt, miről van szó, az forduljon bizalommal Németh Szilárdhoz, a Magyar Birkózószövetség elnökéhez, valamint minden helység kalapácsához.

A bevándorlást – pejoratív nevén, migrációt – jó dologként beállítani elég furcsa agyi aktivitásra utal. Nem egy karácsonyra kapott, praktikus, de rendkívül ocsmány, kötött pulóverről van szó, ami ajándéknak ugyan tényleg nagyon jó, de normális esetben nem kerülheti el jól megérdemelt sorsát, emiatt mihamarább kidobásra kerül.

Azok a szervezetek, akiktől a magyar állam – amely manapság a szó klasszikus értelmében nem is létezik – pofátlan módon 25 % védelmi pénzt követel, régóta próbálják a magyar társadalom (?) tudomására hozni, hogy léteznek háborús menekültek, akiket bizonyos jogok alanyi jogon megilletnek. A kormány eddig ezt bőszen tagadta. Nemzeti konzultációt, plakát-hadjáratot, szélsőséges uszítást, Erzsébet-utalványt, egyszóval mindent bevetettek annak érdekében, hogy a célközönségük számára mindenki migránsnak számítson, akik nem pont ők. Mármint saját maguk, a Fidesz bősz hívei. Erre most meg kell fordítani az egész, fölzászlózott csatahajót. Merész manőver az országgyűlési választások előtt, de a hülyeség sok mindent elvisel. Valószínűleg ebből sem lesz komolyabb baj. Majd a CÖF segít a bajban.

A hiperaktív Szijjártó neki is kezdett méltatlankondi, hogy vannak menedékkérők, aztán aki mostantól mást állít, az hazudik. VV Péter a menekült szó kiejtéséig nem jutott el. Ez érthető a részéről. Nem szeretne Rogán listáján kikötni. A maximum fokozatú gyűlöletre kapcsolt célközönséget Sz. Péter azzal próbálta megnyugtatni, ezek a menedékkérők derék, rendes, szófogadó emberek. Nagyon kevés helyet foglalnak és ha az orosz hadsereg diszkréten kitakarítja lerombolt országukat, akkor szépen, engedelmesen hazamennek. Most, hogy kitört a török-kurd fegyverbarátság, ennek bizony igencsak megnőttek az esélyei. Még az a szerencse, hogy a Fidesz tudatmódosított szavazótábora nem sok információval  rendelkezik a kurdokkal kapcsolatban. Valami olyasmi arabok lehetnek, mint amilyenek a négerek, meg mint a Polacsek Imre bácsi veje, aki csak nyugatamerikaiul tud beszélni.

Egy primitív, hazug kormánypropagandával nagyon nehéz felvenni a versenyt. A legjobb esélye egy még nagyobb hazugságnak lenne, de az rögtön megszüntetné a Földön a gravitációt és dimenzióváltást eredményezne. Marad tehát a Bastille hirtelen indulatból történő lerombolása.

Utóbbi esetben érdemes odafigyelni arra, miket lehet őszintén felháborodva hazavinni. Nem szabad ez utóbbi ösztönös tevékenységnek az emberi társadalmakra való hatását lebecsülni, mivel rendkívül fontos mozgatórugóról van szó. Lényegében erről szól a NER, de a lopás a szocializmusban is kiválóan működött.

Dr. Eugen Pawlow, a méltán híres pszichoanalitikus és sikeres reményszerző, „A lélek, ahogy azt én készítem” című művében a következőket írta:

„Az emberi lélek iszonyatosan bonyolult képzelmény. Annyira összetett, mint a finn nyelv 6 igetípusának használata egy nyári társasági összejövetelen. Kínomban talán a zöldborsóhoz tudnám hasonlítani, de fogalmam sincs, miért. Megfejthetetlen, titokzatos, kiszámíthatatlan. Valószínűleg nem is létezik, így mindannyian egy tömeges hallucináció áldozatai vagyunk. Ezzel szemben a zöldborsó valóban létező, megfogatható, sőt emberi fogyasztásra kiválóan alkalmas zöldségféle, talán ez különbözteti meg alapvetően az emberi lélektől.”

Pawlow említett műve meglepően nagy példányszámban fogyott a könyvpiacon. A szerző könyvét több nyelven is megjelentették, amely mindenhol sikert aratott. Finn nyelven, az igetípusok elképesztően bonyolult használata miatt sajnos képtelenek voltak kiadni.

A könyv hatalmas sikeréhez az is hozzájárulhatott, hogy remekül megválasztott címe alapján az olvasók nagy része meg volt győződve arról, Dr. Pawlow egy ezoterikus szakácskönyvet írt, bár sokan hiányolták a kötetből a tetszetős, színes fotókat, legfőképpen pedig az ízletes, egzotikus lélektani recepteket.

Ezen szerencsés tévedés következtében a szerző tisztes jövedelemre tett szert, ami nagyban megnövelte népszerűségét örökösei körében, akik eddig nem nagyon foglalkoztak Dr. Eugen Pawlow létezésével. Közönyös viselkedésükön ugyan ezután sem változtattak, de Pawlow elkövetkezendő halálának tisztázandó körülményei rendkívül népszerű társalgási témává váltak a családi összejövetelek alkalmával. Pawlow ezen beszélgetések során a hirtelen és sikeres cápadámadást részesítette előnyben, mivel szerinte ezzel az egyszerű módszerrel minimálisra lehet csökkenteni mind a kórházi, mind a temetkezési költségeket.

Szakmai körökben kétkedéssel és értetlenséggel fogadták Dr. Pawlow bizarr állítását, de érdemben senki sem tudta megcáfolni azt, hogy az emberi lélek a zöldborsóra hasonlít. Dr. Aleksi Haapanen lélekgyógyász, a pszichoanalitikus finn szauna alkalmazásának egyik legkiemelkedőbb szakértője szakmai közleményében ádáz munkával, 22.351 darab különböző tárgyat sorolt fel, amely szerinte ugyanúgy hasonlíthat az emberi lélekre, mint a Pawlow által említett zöldborsó. A közkedvelt zöldségfélét azonban ő sem tudta véglegesen kizárni a potenciális jelöltek sorából. Legfőbb ellenérvként csupán a finn nyelv 6 igetípusát tudta felhozni, ezt viszont senki sem volt képes megérteni. 

Az Amerikai Borsótermesztők és Gyűjtők Szövetsége eleinte bizalmatlanul fogadta Pawlow megállapításait. Véleményük szerint a zöldborsó jóval egyszerűbben megfejthető, mint az emberi lélek. Több évszázados termelési tapasztalatokra hivatkoztak, és kiemelték, zöldborsó esetében megfejtés helyett a kifejtés a szakmailag szabatos kifejezés. Dr. Eugen Pawlow művének megjelenése után azonban a zöldborsó világpiaci ára lassan, de biztosan emelkedni kezdett, ennek hatására a Szövetség célszerűnek tartotta azt, hogy később megjelentessenek egy közleményt, „Lehet benne valami” címmel. A professzor tiszteletére egy új zöldborsófajtát „Henki” néven jegyeztettek be. A szó finnül lelket jelent és szerencsére semmi köze sincs egyik megátalkodott, finn igetípushoz sem.

Az emberi lélek és a zöldborsó közötti megdöbbentő hasonlóság minden bizonnyal Jeremy „Herneet” Nehleber, denveri szőnyeg- és posztókereskedő számára hozta a legnagyobb anyagi elismerést. Herneet éppen profitváltáson törte a fejét. Eleinte egy, az összes szövetségi államra kiterjedő, finn gyorsnyelviskola-lánc kiépítését tervezte, de miután értesült a finn igetípusok és a mexikói-drogkartellek között történt véres leszámolásokról, azonnal letett grandiózus tervéről.

Egy rendkívül összetett orvosi műhiba, valamint néhány ügyvédi túlkapás következtében Herneet kiváló zöldborsóföldeket örökölt Iowa államban. Amikor valamelyik bulvárlapból értesült Dr. Pawlow vitatott állításáról az emberi lélekkel kapcsolatban, azonnal belevágott egy tisztán üzleti alapon működő vallási szekta megalapításába.

Több, nagy példányszámban megjelenő lapban, valamint gyakran látogatott weboldalakon hirdetést jelentetett meg arról, hogy álmában megjelent neki Szűz Mária, aki egy pohár vizet kért tőle, majd közölte vele: – „Köszönöm, kedves Jeremy! Ez tényleg nagyon jól esett. Elviselhetetlenül tikkasztó ma a hőség. Úgy vélem a szentelt ostyáról ideje lenne áttérnetek a borsóra. Úgy értem, az Atya, a Fiú és Szentborsó nevében. Remélem mindezt nem veszed részemről tolakodásnak.”

Jól megtervezett reklámkampányának köszönhetően Herneet tiszteletes híveinek száma fél év alatt megközelítette a húszezret, a zöldborsó világpiaci ára pedig az egekbe szökött.

Iowa állam fővárosa, Des Moines a zöldborsóhívők Mekkájává vált. A 3 millió lakosú városka főterén egy 10 méter átmérőjű, bronzból készült zöldborsó-szobrot állítottak fel, amelynek tetején a megfeszített Krisztus volt látható, amint éppen borsót szorongat a markában. A katolikus egyház bálványimádásnak nyilvánította a zöldborsó iránti esztelen rajongást, saját híveit pedig eltiltotta annak fogyasztásától.

Jeremy Nehlebert a katolikus egyház kiközösítette. Az ekkor már dúsgazdag vallásalapító ezután közölte, ő soha életében nem volt katolikus csak próféta, majd beperelte az egyházat jogtalan excommunicatio miatt. A pert rövid úton meg is nyerte.

Dr. Eugen Pawlow egy bizalmas beszélgetés során elárulta, az emberi lelket csak azért hasonlította éppen a zöldborsóhoz, mivel ez jutott az eszébe, a kiadója pedig már nagyon sürgette kéziratának leadását. A történtek után azonban lassan az a meggyőződés alakult ki benne, hogy ebben az esetben véletlenül sikerült megragadnia a valóságot. Szerinte összetett biokémiai folyamatok, valamint néhány elektromos inger kölcsönös egymásra hatásáról lehet szó, amit érdemes lenne komolyabban megvizsgálni. Mint azt elmondta, a zöldborsó eddig minden esetben remek kísérleti alanynak bizonyult.

"Súlyos szabálytalanságokat tárt fel az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala az Elios Innovatív Zrt. által 2011 és 2015 között elnyert, uniós forrásból fizetett közbeszerzésekkel kapcsolatban." (A csalás elleni hivatal azt javasolja, kérjék vissza a pénzt Orbán vejének volt cégétől)

Valószínűleg ennek a méltatlan, aljas eljárásnak hátterében is Soros György, valamint az általa irányított Európai Unió áll. Tiszta sor! Súlyos szabálytalanságokat Magyarországon kormányközeli, főleg tisztes családi vállalkozások, még ha nagyon-nagyon igyekeznének, akkor sem tudnának elkövetni. P. Péter, büntetlen előéletű legfőbb ügyész, valamint teremszolga egyik legfontosabb feladata, hogy az ilyen provokációkat kapásból visszarugdossa, azzal a komoly indoklással, hogy véleménye szerint nem történt semmiféle szabálytalanság, a bizonyítékok meg már amúgy sincsenek meg. Elvitte őket a cica, meg sajnos éppen súlyos földrengés volt Kandahárban, emiatt sajnos odalett az egész mizgerentyű.

Magyarországon jelenleg ott toporgunk, hogy azokat a pernahejdereket, akik a FIDESZ-KDNP körül sertepertélnek, alanyi jogon megilleti a bűnösség vélelme, persze annak mindenféle káros kockázata és mellékhatása nélkül. Felsőbb körökben immár teljesen szabad lett a vásár. Igazi aranykor köszöntött a szerencsés kiválasztottakra és nyomorult talpnyalóikra. Lehet is irigykedni rájuk. Van miért.

Még, hogy egy ilyen OLAF-vizsgálat mifelénk? Pipafüst! Szép is lenne ha a miniszterelnök vejét, nevezett T. Istvánt a választási kampány kellős közepén vágnák be valami sötét áristomba. Na jó, O. Viktor, büntetlen előéletű miniszterelnök még ebbe se bukna bele, legfeljebb a szóvivőjén keresztül, illetve nemzeti konzultáció keretében megüzenné kedves híveinek, hogy nem igazán ismeri ezt a Pista gyereket. Eddig azt hitte róla, csupán pálinkát szeretne eladni neki, abban meg ugye nincs semmi rossz. Sőt! Aztán ártatlan arccal megkérdezné, hogy tulajdonképpen mi is az a tender, mivel neki olyanja még sohasem volt. Pont emiatt próbált egészségesen étkezni, nehogy elkapjon egy ilyen veszélyes nyavalyát. Oszt ennyi!

Amúgy T. István esetében 40 millió euróról van szó, ami nagyjából 15 db, Deutsch Tamás politikai karrierjét megalapozó Tocsik-ügynek felel meg. Akinek kedve szottyan hozzá, az számolja át jelenértékre, vagy mire. Akkor sem kis összegről van szó.

Pörzsölt disznyóra is csak azért írjuk rá, hogy: „Ő volt a Soros!!!”, nehogy összekeveredjen a szigorú vágási sorrend. Székelyföldön így számozzák a röfiket. A másikon majd az szerepel: „Ő meg itt a Következő, a Georgie!!!” Csoda, hogy a Habony-team még nem rukkolt elő egy ilyen fotóval, valamint a hozzá tartozó, pálinkásan pirospozsgás Pócs János, büntetlen előéletű magyar víz- és gázszerelővel. Egy ilyen önfeledt mókázás után az ő mentelmi jogát néhány puhány országban már rég felfüggesztették volna, aztán lelkesen magyarázkodhatott volna a bíróságon, mi a véleménye a gyűlöletkeltésről és miért szereti annyira az ilyesmit, hogy hülyegyerek módjára még ki is posztolja. Nálunk szerencsére ő csupán egy jópofa, vicces fiú, aki közülünk való és nem közülük. (Lásd a megboldogult disznón szereplő aranyszínű pingálmányt.)

K. Lajos 82 éves nagymamája, nyugdíjas védőnőként azért vehetett magának jutányos áron sertéstelepet, mivel nem nagyon kellett attól tartania, hogy emiatt az unokája politikai karrierjének és büntetlen előéletének akár vége is szakadhatott volna. A bűn az nagyjából világos, amihez mellékbüntetésként járt még 251 millió forint állami támogatás. K. Lajos minden tőle telhetőt megtett az busás üzlet érdekében, a nagymama így juthatott hozzá a nyírségi Southfork Ranch-hez. (Lásd John Ross II. (J.R.) „Jockey” Ewing, mohó, egocentrikus, manipulatív és erkölcstelen olajvállalkozó, aki az ellenségeivel mindig kíméletlenül elbánt, bármilyen eszközhöz is kellett nyúlnia. Forrás: Wikipédia)

Mindezen, nyílt színen elkövetett, szemérmetlen csúfságok bőségesen elegendőek lennének arra, hogy erre egy párt ezeknek az ügyeknek a hatására atomjaira essen szét. Hozzá lehet még ezekhez a disznóságokhoz csapni a több kötetesre rúgó Rogániádát, valamint a felcsúti Szilícium-völgy kalandos históriáját, ahol O. Viktor dácsájából a kilátást egy egész stadion-komplexum takarja el.

Semmi sem tökéletes, illetve az, de nem úgy, ahogy azt elvárnánk. Az univerzum kifürkészhetetlen és szeszélyes akaratából kifolyólag mindezen gaztettek hatására az ellenzék kezdte el magát felemészteni. A kormánypárt közben köszöni szépen, jól van és szépen gyarapszik.

2018 áprilisa után hány sertéstelep jut fitt nagymamák, megboldogult tántik, valamint vállalkozó kedvű kisonokák' birtokába? Vajon ki fogja kivitelezni ezen lenyűgöző létesítmények díszkivilágítását? 

Az biztos, hogy vicces, jópofa feliratokról a teljes mértékben szabadlábon viruló P. János, performansz művész, mókamiki fog gondoskodni.

Hogy mi lesz ennek a nagy dőzsölésnek a vége? Talán valami olyasmi, mint Marco Ferreri, A nagy zabálás című filmjének. Ha meg nem, akkor így jártunk. Marad a dagonya.

I. Mária angol királynő (Bloody Mary)

Nyilatkozat

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány január végére tervezett Európa jövője című tudományos, szakmai konferenciájának ténye, témái és előadói a közelgő magyarországi országgyűlési választások pártpolitikai harcának, küzdelmeinek része lett. Ez lehetetlenné teszi, hogy a konferencián a különböző vélemények és látásmódok szabad vitája folyjon. Ezért a Közalapítvány úgy határozott, hogy a konferenciát a parlamenti választások utáni időpontra, május végére halasztja, és erről az előadókat értesítette.

A Közalapítvány a jövőben is az egymás iránti tisztelet, a szólásszabadság és minden emberi érték védelme mentén szervezi eseményeit.

Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány

******

Végre ez a feje búbjáig makacs fejedelemasszony is megértette, sikerült jó alaposan belerondítania a saját fészkibe’. Kivételes esemény, érdemes tehát felkapni rá a fejet!

Mama Schmidt buzgó ténykedése elég sokat árt az üzletnek. Az bizony már a tiszteletreméltó Padrinónak is kellemetlen volt, amikor  egy színes egyéniségű provokátort, név szerint Milo Yiannopoulost és még néhány kétes figurát hívott meg egy amúgy tisztesnek hirdetett rendezvényre. (Melyik nem az, amelyiken ők ott tüsténkednek?) A nagy tudású atyafiak ezen vitatták volna meg azt, miként lehetne szétdúlni az Európai Unió jövőjét, és abból valahogy konkrét hasznot realizálni.

A nemzetinek (lásd még kiterjedt üzleti érdekeltségek magunk között) kikiáltott oldal egyik legirritálóbb nőstény-trollja soha nem szokta beismerni azt, ha valamiben hibázik vagy téved. Ebben igaza is van, különben mást sem kéne csinálnia, mint folyamatosan magyarázkodnia mások előtt. Ő amolyan páncéltörő gránáthoz hasonló jellem. Ha beindul, akkor ész nélkül becsapódik valahová, aztán jó nagyot robban. Szerencsére többször felhasználható típusváltozatról van szó, amit még a szovjetek fejlesztettek ki. A jeles tudósasszonyt a tények nem igazán foglalkoztatják, legfőbb célja a hatékony rombolás.

Ez utóbbi tökéletesen megy is neki. Ha rajta múlna, már rég bevezették volna Magyarországon a halálbüntetést, sőt már túl is estünk volna néhány sajnálatos, de szükséges eseményen. Az üzletasszonyba nagyjából annyi kímélet szorult, mint egy húsevő baktériumba.

Keményfejű egy asszonyság, az biztos. A mindig kedélyes Gerő András barátságosan, Marcsiként szokta megszólítani őt ha valamelyik tévé stúdiójában néha összeakadnak egymással. Láthatóan őszintén kedvelik egymást. Gerőn ez ráadásul látszik is. Ennek sok jelentősége nincs, de arra utal, Schmidtnek valahol akadhat egy emberi oldala is, csak az kívülről nem nagyon látszik. A nyilvánosság csak kíméletlen brutalitásával találkozhat.

„Európa jövőjét” tehát ez év májusra halasztották, köszönhetően a kormányzati rosszallásnak. Schmidt persze szükségét érezte, hogy a valóságon egy jó 180 fokost hajlítson, aztán az egész botrányt, amit otromba módon ő maga gerjesztett, megpróbálta rákenni az ellenzéki oldalra. A nyilatkozat(a) szerint egy nemes ügy megint a Magyarországot háttérből irányító liberális métely, és nem Gulyás Gergely, valamint a Külügyminisztérium áldozata lett. Ekkorát hazudni mindenesetre szép teljesítmény, elismerő dicséretet érdemel. Ha S. Mária merő szórakozottságból odakozmálná a vasárnapi grenadírmarsát, valószínűleg ezt a katasztrófát is a politikai pártok ádáz harcának tulajdonítaná. Pontosan tudható az is, hogy melyik „ádáz” pártokról van szó. A futottak még kategóriába tartozókról. N'est-ce pas?

Vajon ez a rendkívül harcias történésznő képes lehet-e egyáltalán arra, hogy bocsánatot kérjen valamiért, vagy csak ütni, illetve rúgni tud? Nagy valószínűséggel azonnal valamelyik kórház intenzív osztályán kötne ki, ha elismerné néhány tévedését a sok közül. Az egészsége megőrzése érdekében ezért inkább amint alkalma adódik rá, kedvtelve perel, vádaskodik, támad, tüzet okád. Sárkányok ellen nem érdemes hadakozni, főleg ha egy egész királyság támogatja tevékenységüket.

Ez az „egymás iránti tisztelet”, amiről ír, nem mindenkit illet meg, csak azokat akik rendesen viselkednek. A nagy fene szólászabadságot meg majd kipróbálhatjuk a választások után. A nagymester szerint jelenleg nagyon is hogy az van mifelénk. Főleg amióta a pártállam kontrollja alatt van a média nagy része. Így mondjuk könnyű szabadon szólni, azaz megfelelő irányba hazudni.

Vajon hogyan halmozódhatott fel ennyi gyűlölet egy humanoid létformában, és miként képes ilyen szélsőséges viszonyok közt életben maradni ez a kivételes példány? Mi lehetett a kiváltó ok, az eredendő bűn? Valaki a kiszolgáltatott S. Máriát, még ártatlan történészhallgató korában erőszakkal arra kényszerítette, hogy olvassa el Marx Károly, A tőke című bestsellerét, és ez a megrázó élmény tette őt ennyire engesztelhetetlenné? Amolyan bőrből készült, dupla nullás méregzsákká?

Schmidt mindig rátesz egy szeneslapáttal arra, amit a pártállam elvár tőle. Csacsi lány! Képtelen mértéket tartani. Hatalom, sok pénz, meg hozzá egy kis nemzeti popcorn. Ez az, ami őt motiválja.

A biztonság kedvéért én a jeles történészasszony minden egyes kijelentésével feltétel nélkül egyetértek (lásd A megalkuvás előnyei diszkrét autokráciákban című alapművet), de akadnak olyan elvetemültek, akik nem.

Mi lesz a sorsuk ezeknek a brigantiknak, ha összejön a NER mindenkit elsöprő győzelme? Nyitnak számukra Recsken egy Nagy Nemzeti Skanzent? Vielleicht.

Meg még 42! Hogy a fene egye meg ezeket az idióta emberi társadalmakat, amelyek kényszeresen kitermelik magukból saját, hitbuzgó fanatikusait. Vajon minek?

Vapiti (Cervus canadensis)

Chicago Dallasban

– Maga átkozott, gátlástalan, ocsmány csirkefogó! Nagyvárosi görény! Mélységesen megdöbbent a tény, hogy még életben találom! Nagyon reméltem, míg magára akadok, valaki csak elintézi! Ezt a nemes küldetést ezek szerint nekem kell beteljesítenem. Megpróbálok kellőképpen brutális lenni, mivel az igazságérzetem és a tiszta erkölcs ezt kívánja tőlem. Választhat. Alulról felfelé, esetleg egy másik irányból kezdve törjem ripityára a csontjait. Szerintem ez részemről rendkívül méltányos ajánlat. Menetközben talán próbálja meg élvezni az egészet!

Pahaska „Tepee” Wapitit egészen váratlanul érte ez a bősz támadás. Nem nagyon tudott megbékélni azzal a gondolattal, hogy egy férfi éppen leszámolni készült vele. Próbálta kifogástalanul öltözött, de eltorzult arcú támadóját lecsillapítani, legfőképpen azért, hogy megtudja, vajon miért is tört rá az illető ilyen határozottan az életére. Felmerült benne az a gondolat, hogy egyszerűen lelövi a dühös fickót, de ösztönös kíváncsisága végül felülkerekedett gyakorlatias természetén.

– Csillapodjon már le egy kicsit, uram! – szólt erélyesen a rejtélyes pusztítóra. – Kérem vegye figyelembe azt, hogy valószínűleg olvasnak minket. Talán még túlságosan érzékeny lelkű emberek is akadhatnak közöttük. Amúgy senki sem tud se magáról, se rólam semmit. Bevezetés, tárgyalás, befejezés! Hallott már valaha erről? Egy átlagos iromány valahogy így néz ki. Úgy látom, ön azonban azonnal rá kíván térni a befejezésre, ami meglehetősen zavarossá tesz mindent. Ezzel csak arra kívánom felhívni a figyelmét, hogy valami értelmet kéne adnunk a halálomnak, esetleg az önének, ha történetesen ügyesen fejbe lőném önt, majd gondosan megszabadulnék a holttestétől. Tudja, semmi kedvem egy ilyen kellemes napon kínhalált halni. Kávé nélkül nem is tudnám felhőtlenül élvezni. Szóval hozzon össze valami bevezetés-félét.

– Engem egyáltalán nem érdekel, hogy kik olvasgatnak minket. Hagyják nyugodtan abba, vagy mit tudom én. Csináljanak valami mást – válaszolta ingerülten a férfi. – Maga az a Tepee Wapiti, nem?

– Igen, valóban, de egy név miatt senkit sem szokás brutálisan halálra verni. A Tepee amúgy is csak a becenevem. Ha magát ez ennyire feldühíti, akkor hívjon nyugodtan Pahaskának. Esetleg a Wapiti borította ki ennyire? Sajnálom, de a maga érzelmei miatt nem fogok nevet változtatni. Ön, ha nem tévedek Owl Huaric. Remélem e név hallatán nem kap átmeneti idegrohamot.

– Kit érdekel a maga átkozott neve! Legfeljebb a sírkőkészítőt, akinek az egészet fel kell majd vésnie valamire. Persze elég lenne az is, ha azt írná rá: Ez itt egy döglött görény! – folytatta az energikus beszélgetést Tepee engesztelhetetlen ellensége. Jobb kezében egy ólommal gondosan megerősített teniszütőt lóbált, ami első ránézésre tökéletesen alkalmasnak tűnt Tepee csontjainak összetörésére. Valószínűleg kimondottan erre a célra készült. – Ha a nevem érdekel valakit az olvasók közül, akkor érje be az Owl „Sitting Bull” Huarich-al. Jobbal nem szolgálhatok és nem is nagyon akarok. Amúgy meg ch van a végén és nem c, mint ahogy azt az előbb mondta. Ezt egész máshogy kell kiejteni, maga félkegyelmű. De mindegy. Rátérhetnénk végre az én ügyemre? Tudja, arra az aprólékosan kivitelezett verésre, amit az imént említettem.

– Véleményem szerint nem – válaszolta Tepee. A biztonság kedvéért rászegezte Smith & Wesson Compact típusú pisztolyát a férfire. Erős vágyat érzett arra, hogy véget vessen a beszélgetésüknek, de úgy érezte ez rendkívül méltánytalan lenne a kíváncsi olvasókkal szemben, akik még azt sem tudták, hogy Pahaska „Tepee” Wapiti Chicago legzseniálisabb magándetektíve. Most, hogy ez végre kiderült, egy kicsit jobban érezte magát.

– Tudhattam volna, hogy maga egy rendkívül gyáva féreg – szólalt meg megvetően Sitting Bull, amint megpillantotta a fegyvert. – Ez azonban nem tántorít vissza küldetésemtől. Megvárom, amíg elalszik, aztán szépen agyonverem. Ezt a napot amúgy is erre szántam.

– Ördögien ravasz tervnek tűnik – válaszolta Tepee. – Egyetlen gyenge pontja van csupán. Mielőtt elaludnék lelövöm magát.

– Az ördögbe! Erre nem gondoltam – vakargatta a fejét Sitting Bull. – Majd valamit kitalálok. Ha már így életben van, mondja meg nekem, ha magát Pahaska Wapitinek hívják, az ajtajára miért az van kiírva, hogy General Simón Bolívar?

Wapiti hirtelen megdöbbent. Ezt nem tudta. Még soha nem olvasta el a nevét az ajtón, bár tudta, hogy régóta ott van. Eddig úgy vélte, a sajátja szerepel ott. Ez a Simón Bolívar teljesen megzavarta. Fegyverét támadójára szegezve az ajtó felé indult, majd hirtelen felrántotta azt. Tényleg ott volt rajta szép cikornyás betűkkel: General Simón Bolívar, magánnyomozó. Ez végre magyarázatot adott a furcsa névnapi köszöntőkre.

– Fogalmam sincs – felelte őszintén. – Csak valami apró tévedés lehet. Nem én vagyok General Simón Bolívar. Soha életemben nem voltam az. Nem akartam feldühíteni a Bolivár névvel. Ígérem, le fogom cserélni a sajátomra.

– Engem ez egyáltalán nem érdekel – felelte erre Sitting Bull. – Tőlem aztán Pahaska „Tepee” Wapiti néven felszabadíthatja egész Dél-Amerikát, az sem izgatna fel különösebben. Hagyjuk ezeket a neveket. Úgy látszik, maga betegesen vonzódik az ilyesmikhez. Ami miatt el akarom pusztítani magát, annak az az oka, hogy folyamatosan zaklatja a feleségemet. Állandóan figyeli, nézegeti, követi. Tudom, mivel velem is ezt csinálja. Fotózgat, feljegyzéseket készít róla. Bekamerázta a hálószobánkat, a nappalinkat, a nyaralónkat. Megszerezte a feleségem orvosi kartonjait. Micsoda ocsmány teremtmény képes ilyesmire?

– Egy magánnyomozó – válaszolta nyugodtan Tepee. – Tudja ez a munkánk. Néha ilyesmivel is megbíznak minket az elkóborolt macskák felkutatása mellett. Ebben az esetben éppen maga volt a megbízóm, bár régebben egy kicsit máshogy nézett ki.

Tepee kirakott a férfi elé egy Huaric feliratú dossziét.

– Parancsoljon!

Sitting Bull a teniszütőjével megpiszkálta az iratokat.

– Ki az a Huaric? – kérdezte meglepetten. – Nekem meg mi ki közöm van ehhez a fickóhoz?

– Semmi különös csupán annyi, hogy maga az – válaszolta Simón, illetve Pahaska. Kezdett teljesen belezavarodni a saját nevébe.

– Én aztán nem – csapott az ütőjével egy nagyot Huarich az asztalra. Tepee erre feljebb emelte a pisztolyt. Bull folytatta. – Én úgy írom, a nevemet, hogy Huarich. Ch! Mint már említettem, azt egész máshogy kell kiejteni. Ezt a Huaric nevű fickót nem is ismerem.

Pahaska „Tepee” Wapiti ennek hallatán rendkívül kellemetlenül kezdte érezni magát. Chicago zseniális magánnyomozóján ezek szerint kifogott egy közönséges h betű. Teljesen feleslegesen követte Huarich feleségét, miközben Huaric neje azt csinált amit csak akart. Ez az ügy teljesen tönkre tehette volna hírnevét a városban, ráadásul még egy verésre is számíthatott volna, ezúttal Huaric részéről.

Gondos mérlegelés után azonnal lelőtte Huarichot, majd utcai lövöldözésnek álcázva a bűntényt, kihajította holttestét az ablakon. Az orvosszakértők majd kitalálnak valami magyarázatot arra, hogy egy fejlövéstől miként zúzódhatott össze valaki ennyire az aszfalton. Szerencsére kint elég nagy volt a szél, ami így magyarázatot adhatott erre.

A magánnyomozó ezek után gondosan megsemmisítette a Huaric-dossziét, majd ugyanezt tette Owl Huaric-al is. A mit sem sejtő férfit egy váratlanul felbukkanó bivalycsorda taposta halálra a város egyik népszerű parkjában. A szörnyű tragédiához az is hozzájárulhatott, hogy Hauric séta közben valamilyen okból gondosan gúzsba kötötte magát. Özvegye szerint a férfi azelőtt nem szokott ilyesmit csinálni, bár a feleségét gyakran kötözte meg ha kirándulni indultak valahová.

Hogy elterelje magáról a figyelmet, Pahaska Wapiti felkereste a rendőrséget és érdeklődni kezdett ügyfele iránt. Legnagyobb megdöbbenésére a rendőrségen közölték vele, hogy a tragikus baleset Dallasban történt, ezért teljesen felesleges lenne elutaznia Chicagóba, hogy ott tisztázza a részleteket.

Pahaska „Tepee” Wapiti ekkor döbbent rá arra, hogy ő nem Chicago, hanem Dallas zseniális magánnyomozója.

Tisztelt Emberi Erőforrások Minisztériuma!

Mi, akik itt élünk Himlőhelyen, immár saját bőrünkön érezzük a településünkre nehezedő, szinte elviselhetetlen migrációs nyomást, ezért tiszta szívből üdvözöljük az Önök által szigorúan megkövetelt Honvédelmi Intézkedési Terv kidolgozását. Talán még nem késő!

Reméljük, az esetlegesen bevezetendő különleges jogrend végre lehetőséget biztosít arra is, hogy végképp leszámoljunk az országunkban garázdálkodó sorosista-bandákkal. A választások után mindenképpen célszerűnek tartanánk ezt az „esetlegesen”-t jó alaposan konkretizálni.

Községünk az Önök áldásos uralma alatt dinamikusan gyarapodott, emiatt úgy érezzük, mi is kiemelt, potenciális célpontnak számítunk. Úgy 80-90 százalékra becsüljük egy terrorcselekmény bekövetkeztének lehetőségét itt, Himlőhelyen. Mivel településünket eddig még egyetlen külső támadás sem érte – a belsők pedig nem tartoznak másra, főleg ha nőket ér ilyesmi –, a 10-20 százalékos biztonságunkat már minden bizonnyal alaposan feléltük.

Az Önök által küldött kiváló Honvédelmi Intézkedési Terv-minta függőlegesen van írva. Ha lehetséges, mi maradnánk a vízszintes írásmódnál, bár ha ez biztonsági kockázatokat rejt magában, haladéktalanul áttérünk a vízszintes laptájolásra.

34 oldal megfelelőnek látszik, hiszen a Barbarossa hadművelet útmutatási része is csupán 10 számozott oldalból állt. A HIT-hadművelet a Szovjetunió lerohanásánál mindenesetre jóval komolyabb feladatnak tűnik.

A terv kidolgozásának haladéktalanul neki is láttunk, de mindenképpen szeretnénk Önöket tájékoztatni az eddig elért eredményeinkről, hátha ennek más településeken is hasznát vehetik. A feljelentéseket külön mellékletben csatoltuk a dokumentumunkhoz, kérjük ezek alapján tegyék meg a megfelelő óvintézkedéseket, meg amit csak jónak látnak.

Mivel nem tudhatjuk, hogy levelünk nem kerül-e ellenséges kézbe, a honvédelmi műveletekben részt vevő személyeket fedőnevükön szerepeltetjük.

Elsőként településünk iskoláját tettük migránsellenessé. Az épület stratégiailag fontos helyen, településünk főutcája mentén helyezkedik el, közvetlenül a 314. számú italbolt mellett. Ha az iskola elesik, a támadók könnyűszerrel hatalmukba keríthetik a himlőhelyi Hotel Flamingót, azaz a község színvonalas és erényes kocsmáját. A kereszténység és Európa fennmaradása ez esetben komoly veszélybe kerülhet, mivel az említett vendéglátóipari helyiség értékes és bőséges készletekkel rendelkezik.

Az iskola főút felé néző része könnyen védhető, mivel az első emeletről a környék hosszan belőhető. A lakosokat köteleztük a házuk előtt álló fák kivágására, mivel így az ellenség nem használhatja azokat fedezékül. A biztonság kedvéért egy-két gyalogsági aknát is leraktunk imitt-amott.

Az épület védelmét kellőképpen megerősítettük. Az udvar sarkaira gépuskafészkeket telepítettünk. Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) keretében a homokzsákokat a későbbiekben masszív, vasbeton objektumokra kívánjuk lecserélni és a bennük elhelyezett fegyverzetet is szeretnénk modernizálni.

Az iskola tetején kialakítottunk egy helikopter-leszállóhelyet, így a sebesültek gyors elszállítása nem okozhat problémát.

A hamarjában megerősített födém 3 méter vastag vasbeton szerkezetből áll, így könnyedén el tudtunk helyezni a tetején egy légvédelmi állást. A kezelőszemélyzetet az iskola takarítónőiből állítottuk össze. Célzónak „Ma Barker” nevű ügynökünket képeztük ki, aki kiváló jártassággal rendelkezik agyaggalamb-lövészetben, valamint macskák kövekkel való elűzésében.

A gyermekek megfelelő kiképzéséről egy tapasztalt, Csehszlovákiát megjárt, 68-as veterán gondoskodik. Fedőneve „Budweiser”, néha „Kozel”, illetve „Staropramen”. Hozzáértő irányításával a régi TSZ-iroda padlásán talált RPG-7-es kézi páncéltörő gránátvetőkkel a gyerekeknek sikerült pillanatok alatt lebontaniuk egy használaton kívül álló istállóépületet, valamint nyomtalanul eltüntetniük a polgármester úr Mitsubishi Pajeróját.

A felső tagozatos osztályok tanulói a kötelező testnevelés órákon tökéletesen elsajátították a gyalogsági közelharc különböző módozatait. Ügyesen képesek bárkinek átvágni a torkát, illetve kiontani a belét, ha valami miatt idegennek tűnne a számukra. Postás azóta sajnos nem nagyon merészkedik a környékünkre. 

A Nemzeti Kulturális Alap pályázatának segítségével sikerült beszereznünk néhány AGM–114 Hellfire, lézeres félaktív önirányítású páncéltörő rakétát. Ezekkel gyakorlatilag atomjaira bonthatjuk azokat, akik arcátlanul menedéket merészelnek kérni nálunk. Egyet ki is próbáltunk. Úgy tapasztaltuk, vaddisznóvadászatra sajnos nem alkalmas, mivel viszonylag nagy területet perzsel fel, a zsákmányt pedig eltünteti.

Településünkön bármikor elrendelhetjük az éjszakai kijárási tilalmat, amely alól egyedül „Rózsás Gödény” nevű mélységi felderítőnk kaphat felmentést, mivel ő sötétedés után mindig tökéletesen részeg, ezért könnyen az ellenség bizalmába férkőzhet, majd értékes információkat szedhet ki belőlük. Sajnos képtelen értelmezni és azonnal el is felejti ezeket, de ha szükséges, akkor „Rózsás Gödényt” bedrótozhatjuk, illetve megbabrálhatjuk a pacemakerét.

Úgy véljük az iskolát 24 órán keresztül még nehézfegyverek ellen is tartani tudjuk. Bízunk abban, hogy ennyi idő bőségesen elegendő arra, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma légi támogatást küldjön a felmentésünkre.

A harcoló csapatainkkal való kommunikációt egy kicsit megnehezíti az, hogy bár a gyerekek már mind kiválóan harcolnak, sajnos sokuknak közülük nem volt ideje rendesen megtanulni írni és olvasni. Ez azonban nem okoz gondot, mivel mobiltelefonokon keresztül az információkat szóban is eljuttathatjuk hozzájuk. A készülékek közötti adatforgalom titkosításában számítunk a minisztérium hathatós segítségére.

Ha az ellenség esetleg a virágzó Himlőhelyet nézte ki célpontjául, valószínűleg keserű csalódásban lesz része. Mi nem adjuk olyan olcsón a bőrünket, mint azok elpuhult burkusok.

Tisztelettel:

"Bloody Mary", igazgatónő, megbízott hadosztályparancsnok

Hercule Poirot végre megjelent lady Zurowska pompásan berendezett szalonjában, ahol az összegyűlt társaság már izgatottan várta, hogy felfedje a titkot egy sötét, kegyetlen rejtélyről.

Három nappal karácsony előtt valaki durván belefojtotta a szót William Gilbert Grace-be, a híres krikettjátékosba. Az illető ehhez egy 12 sentiméter széles és 96 centiméter hosszú krikettütőt használt. A lehető legnagyobbat, amelyet a Brit Nemzetközösségben elfogadott szabályzat engedélyezett. A helyszínre érkező orvosnak, Dr. Henry Woodrownak mindössze az ütőt sikerült megmentenie, amely így szerencsére teljes épségben került elő mr. Grace fejéből.

(Agatha Christie eközben pont ezt írta.)

Poirot szúrós szemmel szemügyre vette az egybegyűlteket, majd színpadiasan meghajolt.

– Hölgyeim és uraim! A nevem Hercule Poirot – jelentette ki egy méltóságteljes mosoly kíséretében. – Önök közül többen talán már hallottak rólam, ami nem meglepő, mivel öt napja össze vagyunk zárva egymással, így rengeteg közös étkezésen vettünk részt. Azért kérettem önöket ide...

(Agatha buzgón gépelt és remekül érezte magát.)

– Azért kérettem önöket ide, hogy előadásomban meghallgassák Erik Satie, Gymnopédie No.1 című művét. Amint látom akad is itt egy pompás zongora.

(Az írónő meglepetten hátrahőkölt. Nem egészen ezt akarta írni, bár pár oldallal ezelőtt tényleg említést tett egy zongoráról, de ennek semmi szerepet sem szánt készülő művében. Poirot azonban ezek szerint igen.)

– Köszönöm megtisztelő figyelmüket – biccentett a híres magándetektív, majd leült a zongorához. Lassan felnyitotta a billentyűk fedelét és zongorázni kezdett. A jelen lévők elképedve néztek egymásra. Poirot rendkívüli átéléssel adta elő Satie szomorkás, de csodálatos dallamait. Néhány hölgy sírni kezdett, miközben Dr. Henry Woodrow zavartan forgatta az általa kimentett krikettütőt.

(Agatha Christie teljesen elképedt. Nem is tudott róla, hogy valaha megírta volna azt, hogy Hercule Poirot kiemelkedően tehetséges zongoraművész. A rakoncátlan regényhőst megpróbálta rávenni arra, hogy próbáljon inkább a nagy nehezen kifeszegetett krikettütőre koncentrálni, ezért gyorsan folytatta a regényét.)

Mikor Poirot befejezte teljesen értelmetlen előadását, Dr. Henry Woodrow felemelte a kezében tartott ütőt és kérdően nézett az átszellemült magánnyomozóra.

(Agatha azt remélte, erre végre csak reagál a kis belga, és nekikezd felgöngyölíteni W. G. Grace rejtélyes halálának történetét.)

Poirot odapillantott. Sóhajtott egy nagyot, majd megszólalt:

– Valóban szörnyű eset. Engem is nagyon megrázott, de fogalmam sincs arról, vajon ki követhette el ezt a barbár gaztettet. Az is elképzelhető, hogy mr. Grace csupán megpróbálta lenyelni a krikettütőjét. Ki tudja mire képesek ezek a híres sportolók. Ismertem valakit, aki egy templom tetejéről próbálta megdönteni a magasugrás világrekordját, ami sikerült is neki, de belehalt. Mr. Grace talán egy új ütésfajtán kísérletezett. Ki tudja?

(Agatha kezdett dühbe gurulni. Mindent olyan pompásan kigondolt. Volt egy bizarr gyilkossága, rengeteg potenciális elkövetője, valamint egy zseniális magánnyomozója, aki a jelek szerint teljesen megőrült. Megpróbálta megmenteni a kínos helyzetet, ezért gyorsan megszólaltatta lady Zurowskát.)

– Kedves monsieur Poirot. Rendkívül meglepett minket csodálatos zongorajátékával. Őszintén gratulálok! Ön kimondottan tehetséges, de mi arra számítottunk, választ kapunk arra a kérdésre, vajon ki gyömöszölt szerencsétlen William szájába egy egész krikettütőt. Úgy vélem, nem Erik Satie volt az. Ő szerintem esernyőt használt volna erre a célra. Rengeteget találtak ebből a holmiból a szobájában, miután meghalt. Őt mindenképpen ki is zárhatjuk a tettesek közül. Tehát önnek, mint magánnyomozónak, mi erről a véleménye?

– Tökéletesen egyetértek önnel, lady Zurowská – felelte barátságosan Poirot. – Halottak nem szoktak krikettütőket gyömöszölni mások szájába. Az a véleményem, egy tökéletesen élő, kiváló erőben lévő személy lehetett a tettes. Többet azonban sajnos nem tudok az ügyről. Kérem hallgassák meg Satie egy másik művét, a Nocturne n 1-et. Úgy vélem, ez is legalább annyira izgalmas, mint eme megboldogult sportember felszerelése.

(Mielőtt Agatha reagálhatott volna rá, Poirot ismét zongorázni kezdett.)

A társaságot teljesen elvarázsolta Poirot játéka. Egészen meg is feledkeztek a szörnyű bűntényről.

Dr. Woodrow diszkréten elejtette a krikettütőt, majd finoman egy asztal alá rúgta. Úgy érezte, ez a tárgy valahogy most nem illik bele a környezetbe. William Grace meghalt ugyan, de a jelenlévők közül igazából senki sem ismerte őt. Azt sem tudták miként keveredett ide és miért szándékozott lenyelni az ütőjét.

(Agathát rendkívül felbosszantotta mindez. Úgy érezte, az egész társaságból egyedül csak őt érdekeli az, vajon ki fojtotta bele a szót a híres krikettjátékosba. Legnagyobb meglepetésére azonban erre ő sem tudott megfelelő választ adni. Poirot viselkedése teljesen megzavarta, így elfelejtett tettesről gondoskodni. A férfi halála senkinek sem állt az érdekében. Kínjában arra gondolt, Grace esetleg megbotlott és szerencsétlenségére belesett a saját ütőjébe. Az ilyesmi gyakran megtörténik.)

Poirot a társaság legnagyobb örömére elkezdett Chopin műveket játszani. A kis belga valóban remekül zongorázott.

Miután befejezte játékát, felállt és mosolyogva meghajolt. Dr. Henry Woodrow zavartan köhécselni kezdett, majd megszólalt:

– Monsieur Poirot. A kedvemért eljátszaná nekünk Scott Joplin-tól a The Entertainert.

Poirot szelíden elmosolyodott, vidáman összecsapta a bokáját és kijelentette:

– Szíves örömest! Ajánljuk tehát az Entertainert a híres krikettjátékos, William Gilbert Grace emlékének, aki minden valószínűség szerint saját ütőjének lett áldozata.

Poirot leült a zongorához, majd felcsendült a vidám dallam.

(Agatha feladta a további próbálkozást, és keresett magának egy whyskis üveget.

– Már csak ez az idióta ragtime hiányzott a boldogságomhoz! – morogta magában.)