A testtömegindex a világon mindenhol jobban lázba hozza az embereket az intelligenciára számolt hányadossal szemben, mindaddig, amíg egyszer nem lesz kívülálló számára is látható valakinek a feje tartalma. Egyébként van benne ráció, mert mégiscsak ebben a hús- és csontbörtönben élünk, a mentális trenírozás meg még a testedzésnél is idő- és pénzigényesebb. Ettől még elég ritkán hangzik el az a mondat, hogy "nem igaz, hogy nincs napi 4-8 órád egy egyetem elvégzésére, különösen a másodikra, több nyelvvizsgával."

A másiknak megfelelni, önmagad énképe lényegtelen

Schobert Norbert minapi kijelentése arról szólt, hogy a válásokról az elhízott feleségek tehetnek. Norbi sem a megkezdett jogi egyetemet nem végezte el, de a rendőrnyomozónak indult karrierje is megszakadt. Ennyi logikai érzékkel, amiről a minapi kijelentése vall, egy sánta lajhárt sem igen kerítene kézre.
Fordítsuk le a szavait, mert nem az a gond, szükséges-e a testmozgás vagy sem. Utána áttérek a téma marketing- és pszichológiai vonatkozására.

Csak nők miatt válnak.
Csak túlsúlyos nők válnak.
Csak túlsúlyosok válnak.
Csak házasok szakítanak.
Csak férfi dönt a kapcsolat felbontásáról.
Csak testsúly miatt válnak.
Csak nők híznak el.
Csak kapcsolatban híznak el emberek.
Csak felnőttek híznak el.

Igen.

Frusztráció No.1. − Élete harmadát kövéren leélni

Arra rá sem merek kérdezni az ő logikájával, hogy az anyja árvaházba adta volna-e igencsak elhízott kisfiát. Nyilván, ha élettársat eldobunk testtömeg miatt, gyerekkel is megtehető, hiszen Norbi szerint az érzelmi kapcsolatok elsősorban a testsúlyon alapszanak. Szex közben nem kell emelgetni feltétlen a partnert, de a túlsúlyos Norbika gyerekként történő megmozgatása, ölbe vétele igen csak tönkretehette anyukája testét, nemde? Nem tudom, csak kérdezem Norbi eszével. Akart-e valakinek megfelelni Schobert Norbi kövér gyerekként, és miként dolgozta fel, ha valaki beszólt neki ezért? Ami bizonyos, neki iskolásként sokkal több ideje lett volna tornaórákra járni, mint egy felnőttnek. Ez az egyik hasznos tanács szokott elhangzani. Valamilyen számára is rejtélyes ok miatt mégsem sikerült lefogynia gyerekként. Mi másra ment el az ideje, nem tudom.

Később arra is rátérek, mi van egy felnőtt kapcsolatban a szexen túl.

Kép: balról a gyerek Schobert Norbert. Forrás: Femina.hu (kitakarás a szerzőtől)

A vita valójában nem arról szól, kell-e a testmozgás − persze hogy hasznos, testileg is egészséges, és mentálisan is ki tudsz mozogni magadból olyasmit, amit például egy kretén beszólás okozhat, legyen az akár főnöködé, rokonodé vagy egy pannoncelebé − hanem arról, hogy a hivatásának választott testedzés Norbi számára megfeleléskényszer miatt kell, nem pedig önmagunk egészsége, fittsége és jó közérzete érdekében. Szerinte akármilyen, de házasságokat kéne egyben tartani zacskós kenyérrel és stadionok izzadtság szagával. A nem házasoknak nem szólt senki, mit tegyenek.

Miért élünk együtt valakivel, és miért válunk el?

Fájdalmas Norbi kijelentése azért is, mert a válásoknak a testsúlynál jóval komolyabb előzményei vannak: egymást meg(nem)becsülés, közös munkából, gyereknevelésből részt(nem)vállalás, bántalmazás, pénzügyi viták, megcsalás, egymás családja közti konfliktusok, stb. Azok, akik valóban éltek házasságban, és elváltak, leginkább ezekre emlékszenek, és ezek az érzések tolulnak fel bennük a fitness edző szavaival. Az, hogy a traumát okozó kapcsolati konfliktus kinél milyen testi hatással bír, az nagyon változó, és pusztán leköveti a fent citált, a konfliktust valójában előidéző eseményeket.

Nem tudom, vannak-e barátaik a fitness ipart együtt űző Schobert Norbinak és Rubint Rékának: akadnak-e köztük elváltak? Talán vannak köztük olyanok, akik remek formában voltak a váláskor is, és akadnak olyanok is, akik épp a válásig vezető út során fogytak drasztikusan az addig sem kövér alkatukból. Bizonyos kapcsolatokban a magát eleresztett férj akkor kezd csak edzeni, amikor a félredugását tervezi. Mindenesetre szoros összefüggést nem látok az elhízás és a házasság közt, még akkor sem, ha az érzelmi biztonság és boldogsághormonok bírnak testsúlynövelő hatással. Általánosítani semmiképp sem lehet.

Amúgy azért is bántja ez a köznépet, mert a celeb arról ismerszik meg, hogyha be kell valakinek szólni, akkor a köznépnek intézi szavait, például "bántják őt a kommentelők", de begyűjtött 75 ezer követőt. Norbi amúgy vagy egymilliót. A magánember úgy van ezzel, hogyha nyűgös neki a nyilvánosság, nem liheg idegenekkel kötendő kapcsolatokért. Ám ha pénzt keres idegenekből, a céges piacon az ügyfelet megbecsülni szükséges, kivéve a tahó szocreál kereskedelmi szférában, amelyben bennragadt Norbi. Mert ez sem kellett megtanulnia.

Míg a celebember a számára pozitív élményeit csak hasonszőrű ismerőseivel tudja kibeszélni, lévén, igen kevesek élnek meg pusztán abból, hogy hívják őket, mint ahogy celebjeink zömének egyetlen érdemi ismérve a személyijében tárolt adat. Nincsenek, vagy alig vannak kapcsolódási pontok az ő és a mi életünkben. Tehát amikor Schobert Norbi arról beszél, hogy "a széthízott nő elb...rontja a házasságot", akkor például nem Liptai Claudiához fordul oda, hogy egyet említsek a kilogrammjairól is sok hírt közlő, elvált celebnők közül. Arról a friss gyászhír kapcsán szó se essék, hogy volt férjének, Gesztesi Károlynak − saját bevallásában is − kilogrammban és életmódban is túlhajtva minap állt le a szíve vezetés közben.

Norbi házassági intelmei nem terjednek ki arra, hogy nem csak elválni lehet, és nem csak nőknek, de meghalni is lehet, sokszoros apaként, igen fiatalon.

Amikor bemegy egy szemmel láthatóan túlsúlyos celeb a tévébe, akkor celeb 2-eske áradozik, mennyire jófej a másik, akkor nem jönnek elő azzal, hogy "te dagadék, mégis, ezt hogy képzeled, hogy jársz még fodrászhoz is". Norbi szerint a fodrászok is súlyra dolgoznak. Kár, én azt hittem, centiméterre. És gyerekülésbe rakják őt is, sőt, bekapcsolják neki a gyerekcsatornát, hogy lekösse végre valami a figyelmét.

Egy olyan ember osztogat házassági tanácsokat, aki huszonnégy évesen házasodott először, majd a házasságának kerek három hónap alatt lett vége. Vajon lett volna-e ideje egy edzőterembe beiratkozni Norbinak az első 3 hónapos házassága alatt? Nem korai házasság ez, ahogy ő állítja: nagyon sokan létesítenek ekkor felelős és hosszú távú kapcsolatot, generációknak ennyi évesen lett először gyerekük, sokuknak egyetem mellett. Természetesen nem tudjuk meg, mit nem tudott eldönteni a 24 éves Norbi egy házasság előtt, de egyre jobban megismerve a ma 49 éves férfit, lennének tippjeim, és arra nézve is, ki és miről döntött. Az kicsit félelmetes, hogy ennyi felelősségtudattal ez az ember rendőr volt, és a lakosság az életét bízta rá. Nem a válás felelőtlenség, hanem a 90 napra kötött családjogi szerződés, a fehér ruhás bohóckodás.

Kép: Schobert Norbert (24) Rubint Réka előtti első házassága és rendőrtiszti képe. Forrás: Femina.hu

Válás ellen kakaós csiga - az Effie-díjas marketingüzenet

Norbi kijelentésével a fogyitermékeibe rakott marketingpénzek is a kukában landoltak. Ki fizetne 40-70 %-kal többet olyan termékért, ami csupán azt ígéri, hogy minden marad úgy azzal, akivel élsz? Akár tróger, akár ver, akár félredug, akár unalmas, akár kihűlt, a lényeg, maradj vele. Ha egyedül élsz, akkor az marad úgy. Miért egy kakaós csiga döntsön arról, kivel és hogyan éljünk? Mégis, miféle garanciát nyújt egy zacskós kenyér egy párkapcsolatra? Felsejlik egy 5 éves naív kisfiú képe, akinek teljesen mindegy, mi volt az előzmény, de szeretné egybeforrva látni szüleit. Elvált szülők gyerekeként megérteném őt, ha nem kortársamként tolná fullban a kretént, agyilag megmaradva az 5 éves szintjén.

A fitness-házaspár kilépett a róluk elhíresült fogyitermék cégből, így immáron semmi akadálya, hogy hitelrontásért is feljelentsék Schobert Norbertet az új üzletvezetők, ugyanis épp most vallotta meg, hogy a termékei nem tartalmaznak semmit, ami kihatással lenne az egészségre: fogyasztásukkal inkább a családi mentort, válóperes ügyvédet, netán egy jósgömböt lehet megspórolni. Büntette már a GVH 15 millióra is őket, mert valamennyi egészségre vonatkozó reklámállításuk hazugság volt.

Komoly munkaügyi perek vannak puszta kijelentések alapján, azokat hitelrontásnak nevezve, a téma nem vicc. Az "Ápdét cégben" valószínűleg senkit nem érdekel, hogy mennyivel sikeresebben működhetnének, mivel a Schobert-üzletet egy cégtemető strómanra bízták, ahonnan csak a NAV előtt kevésbé előírt módon tolhatják haza talicskán azt a pénzt, amit azokból a vallási fanatikusokból keres meg a család, akiknek most odanutellázott a fejére Hunnia Pékje.

A marketing hatékonyságot mérő Effie-díjról (effectiveness index = hatékonysági mutató) a kivastagított kifejezésre kattintva olvashattok.

Schobert Norbert kijelentéséből tehát megtudhattuk, hogy a termékei és az edzéseik nem az egészséget célozzák meg, hanem egy férfi megtartását.

Apropó, a férfiak miért eddzenek Norbival, egy izzadt szőrös mellkas öleléséért?


Frusztráció No.2 − A lefarcolt apa

Fájdalmas dolog ez, mert a videós agymenésével Norbi valójában az anyjának üzent. Norbikára az apja egyáltalán nem volt kíváncsi soha, nem ismert okok miatt lelépett a spermadonor úriember, állítólag Bauer Sándor, állítólag biológiai apa. Polgári peres eljárásokig harcol a sosem megismert "fotós" nimbuszáért. Sikertelenül.

Kép: Velvet.hu
https://velvet.hu/sztori/2014/02/03/rakosi_per/

Egy másik cikkből kiderül, hogy Norbi még felnőttként is elhiszi, hogy az anyját teherbe ejtő férfi − ne nevezzük apának, ahhoz felelősségi kör és a gyereknevelésben vállalt effektív tevékenység szükséges − azért nem kereste őt, mert nem akarta megzavarni az életüket. Ebben a lefarcolt szülőktől közismert, unásig tolt ócska szövegben hisz a 49 éves Schobert Norbert, ezért nevezi magát félárvának a válási szaktanácsadó. Cukorbeteg, túlsúlyos anyját ezért gyalázza. Norbi szavait saját életére átfordítva "a teherbeejtő férfi az anyja elhízása miatt hagyta el őket", bár nem ismerjük édesanyját érzelmileg, szellemileg és testileg Norbi születésekor és előtte. Ahogy látjuk, a fia sem kíváncsi erre. Én azt hiszem, amilyen gyorsan eltűnt az apuka, olyan gyorsan senki nem hízhat meg.

Az inkriminált videoüzenetét is megfordíthatjuk úgy, hogy Norbi születése miatt lépett le a spermadonor úriember, és általában ez megalapozott vélekedés is: férfiak tömege pattan meg, ha a tartós vagy alkalmi szexpartner hirtelen valami felelősséggel is jár.

Mr Ötmásodperc Ejakuláció imázsa fontosabb neki, mint az anyja, aki felnevelte őt. Ne keverjük ezt össze azzal, amikor örökbe adnak, és tudatosan vagy szomorú kényszerből döntenek úgy, hogy valaki másnál nagyobb esélye van a gyereknek. A kritika nem a biológiai szülő mindenki elébe helyezése, hanem azoké, akik a hátrahagyott gyerek sorsáról semmilyen módon sem óhajtanak gondoskodni, ahogy Norbi anyját teherbe ejtő férfi tette.

Egy érzelmileg felnőtt nő sok tanulságot von le abból, hogy egy férfi miként beszél és viselkedik saját nőrokonaival: anyjával, exével, lánytestvéreivel. Pont ugyanúgy fog vele is.

Nos, ilyen képességű rendőrök mennek ki párkapcsolati erőszakhoz helyszínelni...Elég sokan csak örülhetnek, hogy Norbi nem rendőr már.

Megtudhattuk azt is nyilatkozatrohamaiból, hogy Rubint Réka a guminő szerepét tölti be otthon, ahol a szexet a ház ura osztja kegy alapon. Csak halkan tenném hozzá, hogy ebben közrejátszhat az is, hogy Norbika épp mire képes akkor. Jobb helyeken erről közös megegyezés születik.

Én nem azt mondom, hogy egy férfiember összes durva megjegyzésére válni kell, mert akkor senki nem lenne házas. Azt viszont nem értem, hogy Rubint Réka hogy képes egy HVG-címlap szinten magaláztatni magát, mit tűr még el.

Kép: hvg.hu - Norbi már csak képernyő előtt, és már csak szavakban gyúr

Legfőképp az nem világos, hogy a bevallottan súlyos szív- és gerincbeteg Schobert Norbert miért a nála több, mint 7 évvel fiatalabb, jóval sportosabb feleségéről hiszi, hogy ő valamikor 90 kilós lenne? Igaz, a neje szült 3 gyereket, nem Norbi.

Azt feltételezni sem merem, hogy a mindenhez is értő fitness pápa egyszer bevallja hiteltérdemlően, hogy a szívelégtelensége és gerincproblémája miből származhat: túlterheltség, szakszerűtlen edzés, pótszerek, koksz, ilyesmi. Csak mert legalább annyi testépítő üti szét magát, ahány kövér nő válik. Miért ne tippelgethetnénk bármilyen témában, különösen, ha saját magára nézve súlyosan kudarcos edzés- és táplálkozási módszerei mások egészségére nézve is veszélyt jelenthetnek? Szemben egy válással.

A Fogyi Pék bármikor, akár fél éven belül tolószékbe kerülhet, a gerincbetegsége nem játék. Bevallottan mozogni már nem tud a betegségével, gyógyszerekkel tömi magát, hasat eresztett, a gyerekkori alkata alapján hamarosan tovább fog hízni. Társak között bizony előfordul, hogy egyik ápolja a másikat. Vajon amikor a lebénult Norbit ágytálazni kell, sőt, tartós fekvéssel akár vizeletkatétere is lesz, akkor milyen tanácsokat fog osztogatni a nejének és másoknak a szex, házasság, társak közti kitartásra nézve?


Kép: Nők lapja Café, és a cikk, amelyben Norbi reklámja didizik és niggerezik
https://nlc.hu/szabadido/20190703/norbi-update-reklam-fekete-pako-rubint-reka/



Eszes Beáta

Címlap fotó: Schobert Norbert feleségével, édesanyjával és kisfiával − Forrás: Blikk
https://blikkruzs.blikk.hu/sztarok/magyar-sztarok/kibekult-schobert-norbi-edesanyja-es-rubint-reka/dyn1hnv

Novák Katalin, jó benyomás keltése közben

Novák: Szó sincs arról, hogy a Fideszt csak úgy ki lehet tenni a Néppártból

„Sokan próbálják azt a benyomást kelteni, hogy a Fideszt csak úgy ki lehet tenni az EPP-ből, és a párt tétlenül várja, hogy döntsenek róla, de „szó sincs erről”.” (Novák Katalin)

Ez bizony tökéletesen így van. Az Európai Unió, a frakciók, meg mindenféle egyéb uniós képződmények működéséről, ha mást nem is, azt eddig is lehetett sejteni, csak úgy nem lehet semmit sem tenni. Ha meg lehet, azt rendkívül nehezen, keményen izzadva. Néhány lehetőséget pedig csak elméletben lehet lefuttatni, aztán jöhet a közkedvelt System error.

Kellő cinizmussal, valamint rosszindulattal annyival ezt ki lehetne egészíteni, aki elegendő mennyiségű gátlástalansággal, pofátlansággal van felvértezve, ráadásul elég szemfüles is hozzá, az meg közben azt csinál amit akar. Legfőképpen otthon, saját pályán.

De mint az Szájer József megnyilvánulásaiból szépen kirajzolódik, annak számára, aki alaposan eltájékozódik ebben a földi halandók számára áttekinthetetlen, bürokratikus labirintusban, annak bizony remek lehetőségeket tartogat. Szájer a mi III. Richárdunk, de inkább maradjon csak meg Gloster hercegének, ő azzal is bőven beéri. József nem vágyik túlzottan királyságra, viszont rendkívül tehetségesen intrikál, sőt, ha egy adott szituáció úgy kívánja, akár európai módon is képes viselkedni. Ha ez megéri.

„Mert én a béke lanyha, lágy korában
Nem lophatom kedvtelve az időt,
Hacsak enárnyam’ lesve a napon,
Nem kémlelem saját rútságomat:
S ezért, mivel mulatni nem tudok, mint
Szerelmes e sok szép szavú napokban,
Elvégezém, hogy gazember leszek,
S utálom léha kéjit e napoknak”

Shakespeare
III. RICHARD KIRÁLY.
(Fordította: Szigligeti Ede)

A fenti idézet, ebben a környezetben rendkívül hatásvadásznak tűnhet, ami nem véletlen, mivel kimondottan az. Szájer esetében a „léha kéjit e napoknak”-kal kapcsolatosan felmerülhet némi bizonytalansági faktor, de ez már a magánéletében való alantas vájkálást jelentené, amely rút, ocsmány cselekedet. E blogban többé ne is essék róla semmi dőre szó.

Orbán, Deutsch Tamás üdítő kivételével, nem küld idiótákat az Európai Parlamentbe képviselőnek, mivel ott könnyen kiderülhet az ilyesmi. A végsőkig kitartóan ostobákat hazai fronton veti be, melynek bizonyos negatív eredményei már régóta megmutatkoztak, nem makro-, hanem leginkább mikroökonómiai szinten, azaz a mindennapi életben. Olyan apróságokban, mint például a kórházi fertőzések. A legtöbb „liberális hisztinek” ilyesmik adnak alapot, amely nem is lenne túlságosan nagy baj, ha nem lennének igazak. Egy nagyképűen odavetett „fake news”-al nem lehet ezeket az idők végezetéig elintézni.

Hogy kerül ide Novák Katalin, eme lelkesedéstől túlfűtött „Ratkó Anna”, a tüneményes háziasszony, a szemérmetes sokasodás legkitűnőbb hazai apostolnője?

Három „C” típusú nyelvvizsgával, rengeteg diplomával – melyek közül egyik sem kipcsak – eme pannon amazon ostobának, tájékozatlannak semmiképpen sem nevezhető. Mars isten kegyeltje, Németh Szilárd csupán a magyar nyelvet bírja, Kósa Lajos még azt sem.

Aki Katalin asszonyról (akárcsak enárnyából’ ítélve) azt állítja, rút, az irigy, hazudik, esetleg összekeveri őt valami mással. A többi viszont stimmel. A „léha kéjeket” – melyek a Borkai ügy kapcsán napvilágra kerültek – megveti, meg az az elvégzés (más fordításban: úgy döntöttem stb.) is stimmel. Erre bizonyíték a szűzies Rácz Zsófiával kapcsolatban hamarjában összeeszkábált magyarázkodása.

„Mindenekelőtt tisztázzuk: Rácz Zsófi még nem kapta meg a kinevezését, tehát szó nincs utólagos törvénymódosításról, ahogy sokan terjesztik.” (Novák Katalin)

E mondat hibátlan, nyelvtanilag tökéletes, ráadásul igaz is. Mi itt, ebben a „bűntényben” a látnivaló? Az, hogy színtiszta cinizmus, mivel nem az időponttal volt a legfőbb gond, hanem magával a frappáns eljárással. A törvényekkel való gyurmázással, amely ellen legfiatalabb korában maga a célszemély is felemelte szavát, bár a magyar nyelv szabályait nagy igyekezetében brutálisan felrúgta, érthetősége pedig komoly akadályokat gördített a befogadók elé. Ha az általa megszóltatni kívánt, Pókember, valamint egyéb Marvel-univerzum iránt rajongó fiatalokkal is ily módon fog kommunikálni, csodafegyverként való bevetésének keserű csalódás lehet a vége. (A Marvel rajongók valójában csupán részhalmazt képeznek az ifjúságon belül. Akadnak olyanok is, akik Viktor Pelevint olvasnak. Őket jóval nehezebb lesz hazugságokkal megszólítani, főleg ha velük nem is fog összejönni az áhított randi.)

Térjünk vissza a kiinduló tézishez, amely szerint a Néppárttal kapcsolatban Novák Katalinnak igaza van. Pozíciójából adódóan, család- és ifjúságügyért felelős államtitkárként jóval több információval rendelkezik, mint egy átlag magyar állampolgár, akinek nagyjából fogalma sincs arról, vajon mi is ez az egész, amit az Unióban művelnek, az ellenünk való áskálódáson kívül. Orbán számára ez hatalmas előnyt biztosít, itthon.

Az Európai Néppárttal való, eddigi, meglehetősen unalmas csiki-csuki játszadozásból csupán az derült ki, az ügyben nem a jó és a rossz közötti örök harcról van szó, hanem pozíciókról, érdekekről, zsákmányszerzésről. Földi örömökről, javakról, hiúságról, meg a jó fene tudja még miről.

A kereszténység Orbán számára a nagyobb befolyást jelenti, amit úgy néz ki a Néppárt, legyen az bármily megalkuvó és elvtelen, már képtelen biztosítani számára.

Ha a Néppárt ennyi idő alatt nem tudott döntést hozni a látványosan fasizálódó Fidesz kizárásáról, nagy valószínűséggel nem is óhajtott bármit is tenni a jogállamiságért, sajtószabadságért, egyéb liberális koloncért. Orbán kádinak bőven adtak időt arra, ezalatt ügyesen kidolgozza a számára legmegfelelőbb menekülési stratégiát. Ha úgy tartja jónak, pillanatok alatt kipakolja a frakcióját, majd határozottan kijelenti: – Uraim, mi most hirtelenjében távozunk, mivel jóval keresztényebbek vagyunk, mint önök. Tiszteltetem a Bölcsek Tanácsát, valamint a Nagy Manitou-t. Az önök által biztosított ásványvíz amúgy langyos és teljességgel ihatatlan volt.

A többit, szokás szerint, borítsa a feledés sűrű homálya.

Nemzeti klímavédelmi tervet fogadott el a kormány. Ez bizony már nagyon hiányzott a lelki üdvösségünkhöz, illetve opcionálisan az elkárhozásunkhoz.

A nemzeti klímavédelmi tervet – születési nevén: nemzeti energia- és klímavédelmi stratégiát – maga Kovács Zoltán, Nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár magyarázta el higgadtan, a valóságtól teljesen független magyar állami televízióban. Restellem, de a saját szememmel láttam.

A hitelesség rendkívül fontos, de vannak magasabb rendű célok is, például a lopás. Ha Kovács Zoltán valamit bejelent, azt a magyar kormány valóban komolyan gondolja. Az államtitkár savanyú arca mögött, rendkívül cinikus lélek, meg talán némi gyomorbaj lakozik. Fancsali arcával a csillagokat is képes lehazudni az égről.

Ismét felcsillant a reménytelenség.

Habony Árpádnak, a kormány felől érkező nyilatkozatok alapján pillanatok alatt sikerült megoldania azt a problémát, amellyel a Rogán-féle csapatnak, a rájuk zúdított töménytelen mennyiségű anyagi forrás ellenére sem sikerült. Ebből tőlük csak annyira futotta, a környezetvédelem, klímaváltozás csupán liberális koholmány, melyet multinacionális cégek finanszíroznak, mi meg amúgy is győztesen kerülünk ki abból, aminek létezését kormányszinten tagadjuk. Ez, így, ebben a formában talán még Orbán Viktort is leverte a lábáról, amit nem róhatunk fel számára. A miniszterelnöknek ebben az esetben tökéletesen igaza van. Egy ilyen kommunikációs katyvaszra nem érdemes nemzeti konzultációt felépíteni.

Kénytelenek voltak Cincinnatust visszahívni az eke szarvától, pontosabban Londonból, vagy valahonnan máshonnan, ahol eddig senyvedett. A lényeg, ismét itt van nekünk a kommunikáció Leonardo da Vincije, üdén, kipihenten, teljes fegyverzetben.

H. Árpád először is elővette a nemzeti szót, amely oly fájóan hiányzott már a klímavédelem elől. Így immár sajátunknak érezhetjük, és a Kárpát-medencére, azaz Nagy-Magyarországra vonatkoztathatjuk. Lehet belőle kedvező áron értékesíthető matricákat készíteni.

A gleccserek eltűnése számunkra nemigazán érdekes, majd építünk egyet magunknak, ha szükségesnek véljük. Felettébb bíztató számunkra, miszerint Mészáros Lőrinc, hazai gyártású klímaszerelő ismét jelentős bevételi forrásokhoz juthat majd az Uniótól, a nép legnagyobb megelégedésére. Ki értene jobban a klímához Magyarországon, mint egy hétpróbás gázszerelő? Erre varrjanak gombot a méregzöld aktivisták (® Habony GmbH).

A társadalom megosztása eddig mindig jelentős mértékben javította a kormány támogatottságát. Ha annyira kikerülhetetlen téma ez a fránya klímaváltozás, hát legyen. Ráadásul mindjárt kettő darab. Egy nemzeti, meg egy idegenszívű. A dolgok Isten kegyelméből ismét a helyükre kerültek. Kit aggasztanak különösebben az Ausztrál erdőtüzek, ha Magyarországon ez alapján pénzt lehet lenyúlni? Természetesen a hazaárulókat.

Pontosítsuk tehát egy kicsit a fogalmakat, amolyan Kovács államtitkár-féle bravúrral.

Vannak az internacionalista környezetvédők (már-már kommunisták, ez utóbbi kijelentés Kovács Zoltán szájából mászott elő), a méregzöldek (® Habony GmbH). Jellemzőjük, hogy teljes tudatlanságban hisztiznek, céljuk a nemzeti identitás felszámolása, istentelenek, garázda elemek, nem hisznek a Teremtésben, ellenben az evolúcióban igen, valószínűleg amint csak megtehetik, paráználkodnak, sőt fajtalankodnak. Tavasszal bizton országszerte pellengérre lesznek állítva, pontosabban kiplakátolva, vélhetően méregzöld alapon, fehér betűkkel.

Léteznek azonban a hazai klíma megmentői, akik jámborul félik Istent, hisznek a Teremtésben, szelíden mosolyognak az evolúción, kizárólag nemzetben gondolkodnak, nem globális klímaváltozásban.

A környezetvédelmi aktivistákat mifelénk rendszeresen összemossák a tudományos kutatókkal, amely arcátlanság ellen a domesztikált MTA nem fog tiltakozni. Greta Tuhnberget mindenki ismeri, Ernst Rauch (Global Climate & Public Sector Development; Chief Climate and Geo Scientist) nevét, valamint több ezer kutatóét jóval kevesebben. Ők nem azonos ligában játszanak az aktivistákkal, ráadásul vitatják is egymás kutatási eredményeit. A tudomány már csak ilyen, nem a hitre, tényekre épít. (A kettő nem zárja ki egymást. Lehet egy kutató hívő, de a publikációiban leírt eredményeit neki is tényekkel kell alátámasztania, nem bibliai idézetekkel.)

Vissza tehát a büszke nemzetre. Mostantól gondosan kiválasztott nemzeti klímaszakértők fogják teletömni a kiválasztottak agyát orosz álhírekkel, eszetlenségekkel, hazugságokkal. Valószínűleg a szentesi kissé győzőt, Georg Spöttlét, valamint a mindig kedélyes, simulékony, fürge észjárású Nógrádi Györgyöt, biztonságpolitikai szakértőt, tűzvédelmi felelőst, valamint elbűvölő modorú életművészt is be fogják vetni a globalizmus elleni harcban. Még talán Bogár László, nemzeti főokos is ki fog állni, hogy mondjon valami egészen misztikusat a témával kapcsolatban.

Ilyesmikkel Magyarországon könnyedén lehet választásokat nyerni. A nemzet szóval bármilyen gazemberséget be lehet adagolni a jámbor, istenfélő (nem az), konzervatív (az sem) célközönséggel. Ha meg valami gond lenne, ott vannak bűnbaknak az Árpi és az oroszok által legyártott méregzöldek. Ők tehetnek mindenről. Még gyújtogatnak is, ráadásul odavetik magukat a tűzvédelmi pászták elejbe.

Zseniális húzás volt ez a nemzeti klímavédelem, elvégre magyarok vagyunk, nem holmi Ausztráliában élő murrawarrik, vagy kábítószerfüggő koalamacik.

Keresztény-nemzeti alapokra helyezni a környezetvédelmet. Remek megközelítés! Áldás, békesség, meg hozzá rengeteg pénz! Rendkívül kreatív és káros elgondolás.

Pont olyan, amivel a kormány elterelheti a jámbor népek figyelmét a valódi problémáról, mely egyre inkább globális mértékűnek tűnik.

„A meleget ugyan nem a zöldek csinálták, azonban az, hogy hosszú évek kitartó munkájával elérték, hogy a nyaranta mindig rendkívül forró, középső területein pokoli sivataggal megvert Ausztrália erdeit és bozótosainak alját az elhalt növényzettől még véletlenül se tisztogassa az ember, mert annak olyan természetesnek kell lenni, ahogy azt a Jóisten rosszkedvében megteremtette, az ő bűnük.”

Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője

Pompás érvelés! Az egyik legjobb ebben az évben. Csak így tovább!

Bencsik szerkesztő úr ökológia ismeretei nagyjából olyan alaposak lehetnek, mint amellyel a Mátrai hőerőmű  rendelkezik. Utóbbi természetesen nem szerkeszt újságot, viszont Bencsikhez hasonlóan rengeteg káros anyagot bocsát ki magából.

Lelkes munkásőr, illetve ifjú kommunista korában Bencsik úr (akkoriban még elvtárs) biztos járt valamiféle erdőben, ahol fáradhatatlan harcostársaival egyetemben, több ezer hektáron gereblyézték össze azt az avart, melyet felelőtlen erdészek előtte szanaszét szórtak. Talán innen ered bölcs meglátása, amely arra is utalhat, személyében nem egy túlságosan bölcs elmét, csupán egy rendkívüli alkalmazkodó-képességgel rendelkező emberi létformát tisztelhetünk, akit kellő mennyiségű anyagi juttatás segítségével bármely politikai rendszer könnyedén felvásárolhat, legyen az akár a legaljasabb prototípusok közül való is. A bayeri jelzőket hagyjuk meg a magukat keresztény-konzervatívnak hazudozóknak. A dehumanizáció gyakran csap át lelketlen öldöklésbe. Bencsik András tehát ember, csak ostoba. Amit leírt óriási esztelenség, amely már bűn.

Ennyi erővel bátran kijelenthetnénk azt is, az a sajnálatos tény, miszerint a déli félteke szárazföldi része hatalmas területeken lángokban áll, legfőképpen arra vezethető vissza, hogy a szemét zöldek miatt, felelőtlen módon, még nem irtották ki az ott található összes erdőt. Ez persze nem lesz örökké így, ha szorgos kezek eltávolítják az Amazonas környékéről az ott felgyülemlett éghető anyagokat, legfőképpen a fákat, cserjéket, valamint az időzített bombaként ott hagyott talajszintet.

Látott már valaki megfékezhetetlen erdőtüzet a Szahara kitűnően égés- és hőálló homokdűnéin? Nem? Akkor mire való az a nagy hiszti, amit a liberálisok csapnak maguk körül, Soros György és a háttérhatalmak megbízásából?

A Föld ökoszisztémája szerencsére nem nagyon olvas Demokratát, mivel rögtön elsírná magát. Sokan vannak ezzel így.

A Fidesz propagandagépezete nem tud normális érveket felhozni a klímaváltozással kapcsolatban. Akarják is, mert a köztársasági elnök elkötelezett környezetvédő, meg nem is akarják, mert annyira azért nem, hogy tegyen is valami érdemlegeset. Szóval lökdösik ide-oda a témát. Össze-vissza beszélnek, jópofiznak, mint szegény Sas Jóska. Legalább egy olyan szakértőt keríthetnének végre maguknak, aki képes különbséget tenni a klíma és az időjárás fogalma között. Jóval olcsóbban be lehet szerezni egy ilyesmit, mint magát Bencsik főszerkesztőt, nem is beszélve a hiperagresszív Schmidt Máriáról.

Az emberi tevékenység a Földdel kapcsolatban nagyjából olyasmi lehet, mintha egy bonyolult szerkezetet szeretnénk szétszedni kellő magabiztossággal, de rendkívül szerény tudással.

Egyesek már túljutottak azon, a XIX. században oly népszerű szemléleten, miszerint végre tökéletesen leigázzuk a természetet, aztán azt csinálunk vele amihez csak kedvünk van.

Teljesen igazat adok azoknak, akik azt tartják, az emberi tevékenység bolygónk szempontjából elhanyagolható. Mióta is garázdálkodunk rajta? 40.000 éve? 4 milliárd év alatt – ami elképzelhető, hogy több –, amióta az élet megjelent a bolygón, nagyobb katasztrófákat is túlélt a Föld, mint Bencsik főszerkesztő munkássága, valamint praktikus alakváltásai.

Az ökoszisztéma az emberiséget is túl fogja élni, ehhez mindössze ki kell halnunk. Ez már többször majdnem bekövetkezett. Akit ez a téma érdekel, nézzen utána mi is az a palacknyak-effektus (bottleneck-effect). A Bencsik-Bayer-Schmidt Mária trió persze bármikor liberális hisztinek nevezheti ezt is, de tudományos szempontból megállapításaik teljes mértékben elhanyagolhatóak. Semmi közük a természettudományokhoz, csak kényszert éreznek arra, hogy olyanba is belepofázzanak, amiről halvány lila gőzük sincs.

A klíma kutatása viszonylag fiatal tudomány. Rengeteg megválaszolatlan kérdést tartamaz, olyan is akad ezek között, amire valószínűleg soha nem is fogunk választ kapni. Bolygónkon – ami nem a mi tulajdonunk – a ciklusok több ezer évet is felölelhetnek, pontos adatokat pedig csupán pár száz éve gyűjtünk. Különböző mintákból próbáljuk összerakni azt, vajon mi is történhetett. A vizsgált terület fizikailag is hatalmas, ráadásul rendkívül összetett.

A klímasemlegességgel az a legnagyobb probléma, gyakorlatilag fogalmunk sincs arról, az emberi tevékenység milyen mértékben járul hozzá a változásokhoz. Miként legyünk jó fiúk, ha azt sem tudjuk mi tekinthető rossznak? Ha mókázunk, például erdőt irtunk, vajon ez után mennyi év kell egy esőerdőben a klimax állapot visszaállására? A kutatók ilyesmikre keresik a választ, nem arra, hogy mennyiben befolyásolja mindez a politikusokra leadott szavazatokat. Azt nagy ívben leszarják. A politikusok pedig őket. Az emberiség kihalásával kapcsolatban tehát optimistán tekinthetünk a jövőbe. Valószínűleg szép lassan fog bekövetkezni és nem lesz könnyű vágta. Ha kellőképpen ügyesek vagyunk, egy kicsit gyorsíthatunk a dolgon.

Mi lennénk a világ urai? Esetleg valamelyik aktuális „Brit Birodalom”? Ennyire ne bízzunk meg magunkban.

Az erdőterületek nagysága 2005-ben 3.952 millió hektár volt. Azóta sikerült egy kicsit lefaragnunk belőle. Jó nagy gereblyére lenne szükség ahhoz, hogy az elhalt növényzetet eltávolítsuk ezekről a potenciális tűzforrásokról. Ezzel ráadásul szétdúlnánk az ott található élőhelyeket, kiirtanánk az élőlények nagy részét. Csupa nemes, hasznos cselekedet.

Erózió, defláció, diverzitás. Jelentenek valamit ezek a szavak Bencsik, megbízott pártszolgálatos számára? Ezeket is csak hisztériakeltés miatt tanulmányozzák a pénzzel dugig teletömött, aljas kutatók, ahelyett, hogy a magyarok őseit kutatnák szerte a nagyvilágban?

A Föld ezek szerint csupán egy hatalmas park, melyből el kell távolítani az elhalt növényzetet, hogy kényelmesen, biztonságosan sétálgathassunk benne? Ez is egy szemlélet, bár kissé primitívnek tűnik. Ez utóbbi tulajdonság manapság igencsak kifizetődő.

Apropó, Herr Bencsik, Chefredakteur! A meleget hogyhogy nem a zöldek csinálták? Ilyenkor ők is fűtenek valamivel.

A főszerkesztő úr figyelmét valaki felhívhatta volna arra a nem elhanyagolható részletre, Ausztráliában jelenleg nem meleg, hanem hőség van. A kettő nem ugyanaz.

Miből állnak a hétköznapok a kultúrafinanszírozási törvény megszavazásakor?
Eltiprás vagy csöndes idomulás?

A botlatókő-projekt keretében 2019. szeptemberében Budapesten és több vidéki városban járt Gunter Demnig, a program atyja. Több tucat kő kerül elhelyezésre egy-egy turnén, de valami miatt szeptemberben kimaradt két kő, annak lerakását decemberre halasztva, esetleg külön erre az időre megrendelve...Mi történhetett?
A botlatókövek nemzetközi projekt decemberi programjában nem szerepel Magyarország.

Írásom végére kiderül, vajon mi lehetett a cél.

A holokauszt − sportélettel is kapcsolatban állt − zsidó áldozatára emlékezett meg 2019. december 10-én, kedden Budapesten Terézváros frissen megválasztott ellenzéki, a Momentum Mozgalom polgármestere, Soproni Tamás, mellette állt Deutsch Tamás, a Fidesz EP-delegáltja, az Európai Néppárt képviselőcsoportjának Fidesz-es tagja. Egykori (2010-2014) MTK-elnöki minőségében lehetett jelen, de volt MOB-alelnök kétszer is (1999-2001; 2012-2014). A megemlékezésen Heisler András, a Mazsihisz elnöke és Hegedűs D. Géza, a Vígszínház színművésze vett még részt.

Ez egy normális országban teljesen természetes lenne, hiszen két botlatókövet helyeztek el − a másodikat pénteken rakják majd le − két olyan zsidó származású híresség emlékére, a rézborítású macskaköveket, rajta az áldozat nevével és elhurcolásának adataival egykori lakóhelyük előtt a járdába süllyesztve, akiket sorstársaikkal együtt csak azért öltek meg a magyar hatóságok közreműködésével, mert zsidók voltak.

A Jobbik és Fidesz által lelkesen koszorúzott Horthy Miklós kormányzó idején a Parlamentben 1920 és 1942 közt megszavazott − a numerus clausus-szal együtt − 22 zsidótörvény és többszáz végrehajtó rendelet alapján a magyar állam a zsidó származású polgárait tanulmányaikban korlátozta, munkahelyeikről elbocsátotta, vállalkozásaikat bezáratta, vagyonaiktól megfosztotta, magánéleti jogaikat eltiporta, végül őket az állampolgársági státusszal járó valamennyi jogaikból kirekesztette. Ennek következtében lehetővé vált bármit megtenni velük, akár munkaszolgálaton, akár gettósítva, deportálva őket.

Az egyik botlatókövet december 10-én, kedden − puszta véletlenül a kulturális életet az eddiginél is jobban központosító törvény ellen, Tüntetés a szabad színházakért, a kultúra függetlenségéért címmel meghirdetett tüntetés másnapján, a törvény megszavazása előtt − helyezték el  Brüll Alfréd, nagyiparos emlékére, aki számos sportszervezet tiszteletbeli elnöke is volt.

„Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost" − Lázár János Horthy előtt tiszteleg

Míg decemberben Deutsch Tamás a Horthy-kor alatt jogfosztott, majd deportálásra ítélt zsidókra emlékezik ellenzékkel és a Fidesz-kormány által gúzsbakötött színházak egyik színművész képviselőjével, addig Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter idén megkoszorúzta a mintegy 437.000 magyar zsidó haláláért felelős kormányzó sírhelyét Kenderesen, november 16-án. A nap arról híres, hogy 1919-ben, azon a napon vonult be Budapestre Horthy Miklós a román megszállók távoztával, majd híres beszédében "bűnös városnak nevezte" Budapestet, akiknek a kormányzó szerint a lakói, prominensei a Károlyi-éra majd a Tanácsköztársaság alatt kommunistákat támogatva "vörös rongyokba öltözött". A Tanácsköztársaság leverését követően, azt megtorlandó, 1919. nyarától több hónapig a zsidók és kommunisták elleni ún. fehér terror tombolt Horthy néma láttamozásával.

Lázár János a bűnös várost citáló, hírhedett Horthy-beszéd 100 éves évfordulóján, a 2019-es önkormányzati választáson Budapest nagyarányú ellenzéki térnyerése után egy hónappal ment el tisztelegni a magyarországi népirtásért közjogilag első helyen felelős kormányzó sírjához.

Idén már nem a Jobbik − felhagyva sokéves szokásukkal − hanem a szatelitszervezetük, a Mi Hazánk szervezte meg az évi soros szélsőségesek dzsemboriját, a jelmezes-lovas új-Horthy emlékbevonulást a Bartók Béla − épp a bevonulás emlékére korábban Horthy Miklósról elnevezett − úton.

A Mi Hazánk elnöke, Toroczkai László pártelnök ezt mondta az idei rendezvényen:

„Ezért valamennyi vörös rongyot és szivárványszín zászlót le fogjuk tépni, máglyára fogjuk vetni, és visszafoglaljuk nemcsak Budapestet, hanem egész Magyarországot, mert ez a mi hazánk”

Színész a Horthy-bevonulásokon − A Jobbik kedvenc eseményét évekig némán tűrte Karácsony Gergely

           Fotó: Vári-Kovács Péter − https://www.centralszinhaz.hu/tarsulat/szineszek

A budapesti Centrál Színház színművésze, Vári-Kovács Péter évek óta visszatérő résztvevője a Jobbik szervezésű programoknak, közte a Horthy-emlékbevonulásoknak is. Ám idén már átigazolt a Mi Hazánkhoz, a Jobbik első ciklusára jellemző neonáci eszméket konzerváló utódpárthoz. Október 23-át is már velük és társszervezeteikkel, az évek óta gyűlöletcsoportként definiált Betyársereggel és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal töltötte, nyilván, valamilyen gyújtó hangú, művészi értékű beszéddel:

 Képernyőkép: A Mi Hazánk párt 2019. október 23-ai rendezvényének meghívója

A Mi Hazánk vette át a novemberi fehér lovas Horthy-parádé szervezését is.

Karácsony Gergely, Budapest új főpolgámestere azt mondta a Mi Hazánk szervezte idei Horthy-emlékbevonulására, míg előtte évekig nem rezonált azokra, amíg azt a Jobbik szervezte:

"Én ma kifejezett undorral és megvetéssel fogadom, hogy a Fidesz álellenzéki fiókpártja erre a napra emlékezve tart vonulást a városban."

Karácsony súlyosan téved, és ezt pontosan tudja. A Mi Hazánk Mozgalmat a Jobbikból kivált tagok − Toroczkai László, Dúró Dóra, Novák Előd − alapították. Toroczkai a Jobbik elnökségéért még indult Vona lemondásakor, ám az egykori egri skinhead-vezér, Sneider Tamás nyerte meg előle az elnöki széket, ekkor hozták létre Novákék a Mi Hazánk-at, a Jobbik felpuhuló nézeteivel egyet nem értő jobbikosok. Karácsony igen megértően beszélt még az önkormányzati előválasztás nyerteseként a zsidószámlálásról és az új Jobbik-elnökről, Sneiderről, aki a 90-es évek hírhedett neonáci bandájának élén rendszeresen részt vett romák elleni tettleges fellépésekben, egy ilyen során egyikük botokkal félholtra vert egy cigányembert. Ma ő a felpuhult Jobbik elnöke.

A Mi Hazánk-tagok egykori jobbikos nézeteikkel végig konzekvensek maradtak

Novák Előd, egykori Jobbik parlamenti képviselő, ma már a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke, hűen a Jobbik 10 éves törekvéséhez, idén is meghirdette, hogy lovas szobrot állítana a kormányzónak, egyúttal Budapest díszpolgárává avatná Horthyt. Ha sikerülne elérniük, a Karácsony javasolta Tarlós és Demszky mellett lehetne díszpolgár-jelölt postumus a kormányzó. Az 1944-es deportálások idején, a kormányzó mellett különféle eseményeken protokoll minőségben rendszeresen megjelenő menye már díszpolgár a főváros I. kerületében.

Vári-Kovács Péter, a Centrál Színház színművésze ezekkel a nézetekkel azonosul. Több éve, amikor először tudomást szereztünk, mi, civilek, hogy egy színész évek óta a nevét adja az akkor még Jobbik uszító eszméihez, és a Horthy-bevonulásokon is részt vesz, a tiltakozásunkra azt válaszolták a társulati tagok, hogy a közéletet és művészetet válasszuk ketté. (ad notam: Amennyiben valóságtartalom elbírálás alá venné ezt egy bejelentő, én fogok felmutatni levelezést erről.) Most, hogy idén, sok évvel a tiltakozásunk után, már érdekli a művészeket a közélet, ha finanszírozásról van szó, vajon mit szólnak ehhez? A Centrál igazán színes társulat, számos igen tehetséges, sőt, már legendává vált színművésszel, mint például Kern András. Ebből a színházból foglalkoztatnak televízióban talán a legtöbb színészt. Sokan dolgoznak itt vendégművészként más színházakból is, például itt is játszik a közéleti kritikáit szinte egyedül, rendszeresen és nyíltan felvállaló Alföldi Róbert valamint az Arany Medve-díjas Testről és Lélekről című, Enyedi Ildikó rendezte film művésznője, Borbély Alexandra, a Katona társulatának tagja.


Petschauer és Tölgy − az évtized online lebukása

A másik botlatókövet december 13-án, péntek délután fogják elhelyezni az I. kerületben − szintén ellenzéki kerület lett évtizedes ősfideszes vezetés után − Petschauer Attila, olimpai bajnok kardvívó emlékére. A kő elhelyezésén várhatóan újra jelen lesz Deutsch mint ügyeletes és örökös kormányzati sportképviselő, reprezentálva a kerületi újellenzéknek: be kell törni, ott kell állnotok mellettünk, együtt kell működni.

Petschauer neve napjaink alternatív emlékezet vitájában az online szféra egyik nagy leleplezésével forrt össze éppen nyolc éve: 2011 adventjén, a Mandiner alatti komment-szekcióban, egy holokauszt tárgyú cikk alatt az azóta kivérzett Konzervatórium blog és a Mandiner vezető bloggere, nicknevén Tölgy, alias Molnár Attila Károly, egyetemi becenevén MAK (makk-tölgy), akkor az ELTE TáTK docense bukott meg egy laza holokauszt-tagadással, szolíd zsidózással és cigányozzással − zs- és c-kategóriás jelzők repkedtek a billentyűiből a katonaság zsidó és cigány tagjaira utalva − amikor Petschauer Attila, olimpiai kardvívó, zsidó-munkaszolgálatos (musz-os) sorsáról vitatkozók közt közölte Tölgy, az egyik hozzá hasonlóan nickneves kommentelővel, aki épp beszámolt édesapja musz-os emlékeiről, hogy "ezek az önök mítoszai" : a frontvonalon vagy mögötte, fegyver és megfelelő katonai ruházat nélkül dolgoztatott musz-osok ellen a magyar hadsereg keretlegényei által elkövetett durva bántalmazások csupán a kádárista "sorkatonsághoz hasonló férfias szívatások voltak" szerinte. Egyik ilyen "szimpla szívatásba" halt bele Petschauer mellett Radnóti is.

Molnár Attila Károly docens úr 2011-es kirohanása után utoljára a Jobbik nevezte a holokauszt eseményeit mítosznak a pártlapban, a Barikád címoldalán.

Kép: a Jobbik hivatalos print hetilapja, a Barikád 2012. egyik februári száma a fenti című, a cikken belül a holokausztot mítosznak nevező könyvet propagálja a lap címoldalán

A zsidó munkaszolgálat gyötrelmeit mítosznak nevező Molnár-MAK-Tölgyről, az eszmetörténész nickneves inkognitóját megőrizve az Örülünk, Vincent? blog számolt be indulatosan. Majd Tölgyet leleplezte a kommentelők közt nyílt titokként ismert valódi nevével és egyetemi állásaival egy azóta megszűnt facebook-oldal. Fergeteges védekezése az volt a docens úrnak, hogy "nyitva hagyta a gépét, valaki más belépett a regjével". Az eset után napokkal simán használta azt tovább publikálva, már látva Vincenték cikkét. A Pázmányról kirúgták Molnárt, miután a leleplezők elküldték az online kommentjeit képernyőképen a rektornak. Másik akkori munkaadója, az ELTE TáTK elítélte a tettet, de mivel "nem voltak biztosak az elkövetőben", nem alkalmaztak retorziót. A Tölgyöt jól ismerő, ott kommentelő eszmetörténész barátainak fel sem tűnt a modora, hogy egy jogosulatlan használná a nicknevét, ez napi szintű stílusa volt. A Konzervatórium és a Mandiner sosem állt ki mellette, nem mentegette.

A legendás időkben a blogszféra bugyraiban a konzervatív − hol Fidesz-hűségüket, gyakrabban Navracsics akkori közigazgatási és igazságügyi miniszter alatt beosztott munkatársi énjüket elhallgató − eszmetörténészek és velük vitatkozó kommentelők még magázódtak az online térben. Az 1999-től szerveződő ún. Polgári Underground kiművelt blogger-publicistáiról, a Fidesz ifjú szellemi hátországát biztosítani szándékozókról Rényi Pál Dániel és Vári György közölt kétrészes riportcikket a Magyar Narancsban. A hajdani dicső mandineresek és konzisok közül van, aki már a Dózsa László identitás vitáját bíróságig végigküzdő Schmidt Mária Terror Házánál kötött ki. Akkor indított online lapjaik mindegyike felmorzsolódott, szerzőik a Fidesz fizetett vazallusaivá váltak, a Mandiner pedig deklaráltan a Fidesz pártlapja lett. Ráérezve az idők szelére, a Fidesz az eredetileg online Mandinerből már nyomtatott lapot is létrehozott, majd azzal a kormánypárt szellemileg leginkább röghöz kötött hívei pózoltak.


A decemberre elhalasztott két botlatókő...

A kultúrafinanszírozási törvényt elfogadták persze, ahogy 9 éve minden tüntetés pusztán össznépi forradalmi maszturbáció azt mímelve, van eredménye a tiltakozásnak. Igaz, sosem volt a jövőre irányuló stratégia egyik tüntetésen sem skandálások, beszédek és petíciókon kívül. Ahogy most sem. Azon kívül, hogy folytatjuk...És ezt pontosan tudja Orbán Viktor. Voltunk mi már 100.000-en is utcán.

Lettek stratégiai előadóművészeti társulatok − hat szervezet − ám abból csak a Nemzeti prózai színház. Ez a része természetesen nem változott a törvénynek, de ez a tüntetőket nem nagyon érdekelte hétfő este. Az MMA végül csak bekéredzkedett a közösbe, ők tüntették ki Gothárt. Olyan ez, mint a bevett egyházak és az abból kimaradtak, megtűrtek. Beleszólásuk a stratégiainak nevezetteknek lesz, először ők kapnak pénzt, és főleg ők kapnak pénzt, a többiek szoros rendben idomulhatnak a természetesen megőrzött pénzcsap, az NKA előtt.

Szó nincs arról, hogy beleszólnának Orbánék a rendezésekbe közvetlenül, eddig sem tették, és eddig is ők fizettek. Csak ahogy eddig, rendszerellenes szervezkedést olyan ember nem szervezhet, aki a jövőben szeretne színházat magának. A hétfőinek nem volt baja a rendszerrel, egy finanszírozási szisztémát támadott. Ezt Pintér Béla is bevallotta a tüntetés estéjén az ATV-nek. Sokan megdöbbentek rajta a közösségi oldalakon, hová lett a gyújtó hangú beszéd, miközben azt ecsetelte Pintér, hogy ő a kőszínházak nevében nem tud nyilatkozni, és nem tudta, hogy nem vonták vissza törvényt, ahogy azt a színpadon állította, az ő célja, hogy a független társulata túléljen. A színészek zöme és ezek szerint a tüntetők sem voltak azzal tisztában, miről szól a törvény, az "eltaposnak minket" jól hangzó, de nem igaz szlogen összerántotta az addig Gothár mocskából kimenekülni próbáló feleket.

Ez a törvény egy szigorúbb, de eddig sem ismeretlen szisztémájú megfelelési kényszerről szól: nem színházművészetről, hanem pénzről. Vannak éhesebb szereplők, és újra kell osztogatni a kegyeket.

Színészek-Fidesz-Ellenzék, három jó barát már betörtek a hétköznapokba. Business as usual.

Jut eszembe, Gunter Demnig, a Botlatókövek-projekt német atyja, készítője, a kövek elhelyezője, a költséghatékonysági és a nagyobb társadalmi visszhang elérése céljából mindig csak több tucat kő megrendelésének összegyűjtését követően utazik el egy-egy országba. Két kőért sosem szokott nekiindulni. Demnig és a Botlatókövek-projekt 2019. decemberi listáján nem szerepel Budapest. Idén szeptemberben voltak budapesti és vidéki elhelyezések. Valami miatt ez a kettő kő decemberre csúszott, két ellenzéki kerületbe, demonstrálva a Fidesz, ellenzék és színészek közti együttműködési kötelezettséget, a kulturális törvény megszavazása után egy illetve három nappal.

Kép: A Botlatókő-projekt 2019. decemberi programja − http://www.stolpersteine.eu/en/timetable/

Miközben december 13-án, pénteken, az I. kerületben kéne letennie Petschauer kövét, a program szerint légvonalban 900 km-re, a németországi Bad Oeynhausenben lesz Demnig.

Ehhez képest szeptemberben itt járt Magyarországon tucatnyi követ lerakva. Nem tudni, mi volt az a fontos dolog, ami miatt 2 követ épp december 10-ére és 13-ára kellett átprogramozni, oda-vissza ugrálva német városok közt...


Kép: A Botlatókő-projekt 2019. szeptemberi programja − http://www.stolpersteine.eu/en/timetable/


Soproni Tamás, Terézváros polgármestere így zárja a keddi botlatókő-megemlékezésről facebook-beszámolóját:

Álljon itt az örökkévalóság számára tanulságul.


Eszes Beáta

Címlap montázs-kép: Soproni Tamás, Terézváros polgármesterének facebook-oldala, a 2019. december 10-ei  botlatókő-elhelyezésről
A montázs részei:
Baloldali kép: (b-j) : Heisler András, Deutsch Tamás, Soproni Tamás
Jobboldali kép: Hegedűs D. Géza

A magyar színházi szakmából a sajtónyilvánosságba robbant, két év alatt egy kézen megszámlálható, szexuális indíttatású abúzus vádakat összegezve: egyértelműen NEM a válasz. Ez nem feltétlen tragédia, de ezt beismerni sürgető lenne. A felismerés nem a demokráciában evidens nyilvánosság elvét kérdőjelezné meg, ám észre kell vegyük, hogy csupán három nagyobb esetpéldát megélve Magyarországon olyan drasztikusan romlott a #metoo eljárások jogszerűségi mutatója, hogy sürgős felülvizsgálatra lenne szükség. A mostani indulatok csak azt jelzik, hogy nem észlelhető semmiféle cél, senki nem tudja, vagy nem is akarja megmondani, mi lett jobb a botrányok után, mint előtte.

Írásom végén USA példát említek, ahol a tetteseket a média buktatja le, sajtódíjat kapnak, és ahol a szexuális abúzus sajtóba kerülő puszta gyanújára is a rendőrségnek nyomozati eljárási kötelezettsége van. Itthon pedig politikai üggyé változott egy magánvádas eset.

Az írást záró tanulságok összegzésekor kiderül, hogy Sárosdiék részletesen elmesélt és áldozatként nyilvánosan felvállalt vallomásaitól, az arra adott beismeréstől két héten belül eljutottunk olyan esethez is, amikor az értékelhető és létező vádat nem találó (!) munkahelyi vizsgálatot hónapokkal megelőzően (!) már felmentettek valakit állásából - KERO kevésbé ismert, de sajtóból is dokumentálható esete. Ahol a média a rendes felmondást is rendkívülinek nevezte. KERO-t kétszer rúgták ki fél éven belül ugyanarról a munkahelyről, egyszer sem zaklatás váddal. Esetében munkaügyi per folyik az Operettszínház ellen. A jogszerűtlen felmondásba szinte mindig belebuknak peres eljáráson a munkáltatók. A pert örökli a kirúgást eszközlő főigazgató utódja. A perről szóló információ közléséhez a felperes, Kerényi Miklós Gábor járult hozzá.

Én a hazai #metoo tanulságai előli menekülést, sokan mások a lényeget látják a politikai érdekszférák most várható összecsapásának felrajzolásában.

Három fővárosi színház tüntetést hirdetett meg, ezzel szemben a Színművészeti kemény elhatárolódást tett közzé a Gothár-ügy és azt ideológia harcnak tekintés ellenében.

Akik a munkahelyi zaklatásokról szóló hazai akciók várható esélyeit szeretnék kibeszélni, akik úgy érzik, van még dolgunk a #metoo történetekkel, meghívom őket egy együttgondolkozásra.

Az írásom a nyilvánosságban és a zártan kezelés esélyeit veti össze.

A Gothár-ügyet önmagában politikai akciónak beállítani egy, a napi önámításaink sorában, tudva, hogy a rendező a "jobboldali kultúrkör" akadémiájának, az MMA díjazottja is. Már a "jobboldali kultúrkör" mint kategóriamegjelölés is botrány − mitől jobb- vagy baloldali egy művész egy darabban − de ez nem a cikkem témája. A kulturális szféra várható leuralásában a Gothár-ügy az erről tudósító sajtó szerint is egy ürügy, de nem ok. Épp emiatt az arra adott társadalmi ellenállásba sem lenne ildomos belekeverni a színháznak, hogy miként kezelte a zaklatási vádat. A jelenleg is a kormánypárt végrehajtójának számító, volt budapesti főpolgármester, Tarlós István és az őt megelőző főpolgármester által szintén politikai irányítás alatt működött a fővárosi kulturális élet, sőt, számos budapesti kulturális intézmény már eddig is állami volt. Az önkormányzatok pedig az Orbán-érában eddig is az államtól, illetve a kormánypárttól függtek. Ha elfogadhatóak voltak a kormány kezének számító Tarlós vezette Főváros kinevezései, vagy akár annak megfelelések, a "nem politizálunk" színházszakmai nyilatkozatok, drasztikusan mást várni egy kormánypárti törvénytervezettől nem több, mint a sorban következő rácsodálkozásunk a kilencéves NER logikájára.

Az ellenzék körében elfogadhatóvá vált Karácsony Gergely, októberben hivatalába lépett új főpolgármestertől az atlétikai stadionról tárgyalás, dacára a stadion-stop kampányígéretének. Ezek szerint van egy Kegyes Stadionos Orbán, akivel van értelme tárgyalni, ám zavart okoz, ha a Színházas Orbán közbelép. Igaz, a stadionok üresek, kit érdekelnek az oda elszórt közpénz százmilliárdok, nyilván, az nem a kultúrától vagy más, finanszírozásban szűkölködő területtől elvont közpénz.

Minden bizonnyal Gothár Péter nem azért tett olyasmit − mi, kívülállók nem tudjuk, hogy hivatalosan és jogilag definiáltan pontosan mit tett, amiért bocsánatot kellett kérnie, és amiért kitiltották a színházból − hogy netán átjátssza a fővárosi színházakat a kormány kezére. Azt sem hiszem, hogy bárki azt gondolná, hogy a társulati ülésen vagy bárhol riportoló áldozatnak vagy áldozatoknak ez lett volna a célja. 

Képernyőkép: A fejlécen olvasható budapesti, a Fővárosi Önkormányzat fenntartotta színház hivatalos facebook-oldalán közzétett közleményének részlete. A képen a keretezett kiemelés tőlem.

Már pedig botrány csak és kizárólag azért van, mert a nyilvánosságra lett hozva, hogy történt valamilyen erkölcsi határokat átlépő viselkedés. Botrányon azt értheti a közvélemény, hogy megírták az újságok, amit közzétett a színház, olvasók meg vitatkoznak azon, amit olvasnak a sajtóban. Ilyen a demokrácia.

Senki nem indított pert, sem az áldozatok a tettért, sem Gothár rágalmazásért, nincsenek tüntetések Gothár vagy a színház ellen. Gothár elvesztette a munkáját, és a nevével, a hozzá társított tartalommal villog a média. Itt zárul írásom idején az ügy jogilag értelmezhető érintettjeinek közvetlen jogi és reputációs veszteséglistája.

Kép: A The Guardian brit, de nemzetközi kiadású lap 2017. november 12-én − összevetésnek: Sárosdi Lilla Marton László elleni vallomása után négy héttel  − számol be egy los angelesi #Me Too túlélők menetéről. A cikk címe: "Ezrek vonultak Los Angelesben, miközben a szexuális visszaélési vádak folytatódnak." Harvey Weinstein USA-filmproducer ellen 2017. október 5-én robbant ki a zaklatási és nemi erőszak váddal leleplezés, a The New York Times két újságírója közlésével, amelyet számos más médiaközlés és feltárás követett.

A sajtószabadság csorbulásáról beszélünk, főleg politikai aktorok megnyilvánulási vagy a róluk szóló hírek közlési esélyein keresztül mérjük a média szabadságát. Ugyanakkor a csoportos nemi erőszakkal elítélt Kiss László ügyét a Kádár-korban ügyesen szétkenő, őt ennek ellenére vezető úszóedzővé kinevező gyakorlatot megírt sajtót megtámadták − aligha a kormányhatalom − majd a Budapest Főváros Levéltárat, amelyik kiadta a korabeli büntetőbírósági anyagot, beperelték.

Óriási hisztéria övez nálunk minden olyan sajtónyomozást, amikor közérdeklődést keltő ügyekben, amelyeknek bűncselekményi vonzata is van, nyomoznának. Nálunk az elhallgatás nemzeti virtus és erkölcsiség.


Milyen hatásai vannak, ha nyilvánosan is közlünk, de anonimitást is elvárunk? Van-e hibrid anonimitás?

A következő levezetésben, amely a munkajogi retorzióról beszámoló, de az elkövetőnek nevezett személyt anonimizáló közlemény óta jelenik meg  a színház részéről, azt szeretném bemutatni, hogy a felemás módszer csak konfliktust szül, amelyet önbecsapás lenne külső hatásokra hárítani.

A színház kezdetben anonimizáló törekvését már az első nyilvános közzététellel nem tartotta be. Az első nyilvános bejelentésre senki nem kötelezte a színházat.

Írásom idején jelent meg a következő színházi közlemény, amely egy tüntetés meghirdetéséről számol be.

Nem az áldozatok mellett, és nem is az erkölcsi határokat átlépő elkövető ellen kérnek kiállást, ahogy a fenti, los angelesi példa mutatja. Így szól a közlemény:

Képernyőkép: A közleményt aláíró színház weboldalán közzétett közlemény. A közzétételről a színház hivatalos facebook-oldala 2019. december 7-én tudósított.

Bár a tüntetés a szabad kultúráért állna ki, mégis, a színházvezetőnek (igazgatónak) a döntése miatti meghurcolásának tekintik a kormány központosítási szándékát. Ezzel a tüntetés mégiscsak arról szól, hogyan kezeltek egy közzétett "erkölcsi határokat átlépő" tettet.

Nem csupán a kormány, de egy óvatlan átkötéssel a színház is politikai üggyé emeli, hogy kezelnek egy magánvádas esetet. A logikus stratégia az lenne, hogy visszahelyezik a jelentett esetet oda, ahova való, ha már épp azt sérelmezik, hogy politikai üggyé emelték. Ezzel végérvényesen eltűnt a Tettes, a Tett és az Áldozatok.

Míg a legelső közleményben elzárkóztak mindenféle nyilatkozattól, elkövetőt, áldozatot is anonimizáltak, most azt látjuk, az utcára mennek az üggyel.

A színház tüntetésre hívó, tiltakozó közleménye azt írja, hogy a "valós tények ismerete nélkül" kaptak támadásokat. Az első, "az erkölcsi határokat átlépő" esetről riportoló közleményből azt olvashatjuk:

Képernyőkép: A színház hivatalos facebook-oldalán 2019. november 19-én közzétett közleményének részlete - írásom elején már közzétett szöveg másik része. A közlemény teljes szövege itt megtekinthető.

Úgy tűnik, az eset részleteiről nem nyilatkozással maga a színház okozta azt a helyzetet, hogy nincs kellő ismeret arról, amit közzétett. Viszont a szűkszavú információt a színház közzétette, majd kérte a sajtót, ezt hagyják is annyiban. Egyszerűbb lett volna közzé sem tenni. Nem érzékelhető, mi volt az első közzététel célja. Ez nem egy haláleset, amit tudatni szükséges. Kegyeleti jog nem véd egy "erkölcsi határokat átlépő" elkövetőt.

A fenntartó Főváros úgy gondolta viszont, hogy a színház közleményével szemben joga van tudni, ki az elkövető. Ez azt jelenti, a Főváros megbírálta a színház anonimizálási szándékát.

Borkai Zsolt, azóta lemondott győri polgármester nem csak szex-botránya, de képileg mégis, hangsúlyosan arról  szóló leleplezése és polgármesteri posztjáról lemondása után, az esetet maximálisan kihasználva az ellenzéki budapesti polgármesterek kampányában, ki, mire számított? Milyen súllyal fog szerepelni egy "erkölcsi határokat átlépő" tett az ellenzéki szavazókhoz közel álló színház esetében? Borkai botránya %-okban mérhetően hozzájárult az ellenzéki önkormányzati eredményekhez.

A rendező menesztéséről beszámoló színház igazgatója a társulati közlemény után nyolc nappal szólalt meg először a médiában, igaz, a közleményben még azt jelezték, nem fognak az ügyben soha többet nyilatkozni, és ne is kérdezze a sajtó őket.

A 24.hu interjút közölt vele 2019. november 27-én Ezt az ügyet el is sumákolhattuk volna címmel, amely cím az igazgató szavait idézi. A következő képernyőképek mindegyike ugyanebből a 24.hu-interjúból idéz.

A meghirdetett tüntetés közleménye tiltakozik, hogy a politikai erők, vagy a sajtó, vagy a közvélemény  "bűncselekmények eltussolójának" tartja a színházat. Nem derül ki, itt kikre gondol a színházi közlemény. Jogi lépéseket helyeznek kilátásba. Akár a fentebb említett politikai erők ellen is? Nagyobbat szólna bármilyen, a kilenc év alatt sokadik tüntetésnél.
A meg nem tett intézkedésről − valószínűleg ezt nevezhetik többet eltussolásnak − ezt mondta a 24.hu interjújának a színház igazgatója, amikor a rendező menesztéséről szóló anonim közlemény előtt 11 hónappal már észlelt esetről kérdezi az újságíró:

Képernyőkép: A 24.hu interjúja

A legújabb színházi tiltakozó közlemény többek között transzparenciáról és hivatalos eljárásrendről számol be.
Erről ezt mondta a 24.hu újságírójának a színház igazgatója, amikor arról kérdezte, hogy a 11 hónappal korábban tudomására jutott esetkor az eljárásrendet miért nem alkalmazta az igazgató:

Képernyőkép: A 24.hu interjúja

A színház igazgatójának vallomásából az derül ki, ő maga is mulasztásnak definiálja, hogy a 11 hónappal korábbi esetet nem vitte végig az érvényes eljárásrend szerint. Kifejezte megbánását, tehát vezetői hibát definiált.

Az új, tiltakozó, a tüntetést meghirdető közlemény felrója a "valós tények ismerete nélkül" indikált véleményeket. Ám a valóság meg nem ismerése nem csak az elkövető személy anonimizálásából eredt, hanem a tett sem lett közérthetően, jogilag félre nem érthető módon definiálva. Egy jogilag sokféleképpen értelmezhető tettről közöltek nyilvános közleményt.

Ha valakiben az merülne fel, hogy az "erkölcsi határokat átlépő módon közeledés" egy nemi erőszak kísérlete, és ez nem igaz, Gothár perelhetne, mert a közlemény ezt sugallhatta illetőnek. Valamennyi sajtó zaklatásnak definiálta az esetet, amely szó a szexuális kényszerítés bűntettének pongyola hazai elnevezése. Nem tudjuk, mi az igaz. Ha a közlemény indikálta ezt a képzetet, és ez sem igaz, avagy senki nem óhajtja vallomásával ezt igazolni, perelhetné Gothár a közleményt kiadó színházat.

Mennyire adja olcsón Gothár a reputációját? A sajtóhírekből úgy látszik, hogy bár cikkeztek arról, máshol is volt probléma vele, de vallomással sehol sem álltak ki ellene. Marton esetéből is azt látjuk, a törekvés az, hogy az elkövető idővel lerázza a ráterhelt vádakat. A különbség az, Marton ellen vannak nyilvánosan dokumentált vallomások, anonim áldozatokkal is.

Képernyőkép: hvg.hu cikkének címlapképe, 2019. november 20.

Ahogy a 24.hu interjúból kiderül, Gothár esetében az igazgató tisztában van azzal, hogy félreérthető az első közlemény, különösen Gothár azzal nem azonos nyilatkozatával együtt, ám a tüntetésre invitáló tiltakozásban ezt a félreértést a közvéleménynek vagy sajtónak rója fel a színház, bárkinek, aki "tények ismerete nélküli támad." A probléma az, a színház nem definiálja, mi a támadás: a kritika, a velük nem egyező vélemény?

A sajtó által is jelzetten nehezen értelmezhető, ellentmondásos információkról ezt mondta a 24.hu riporterének a színház igazgatója:

Képernyőkép: 24.hu interjúja

Egy embert kirúgtak, egy magánvádas esetet anonimizáltak, és kommunikáltak az abban egyedül kompetens áldozatok helyett. Az elkövető rafináltsága nem lehet magyarázat az ügy kezelésére.

Újra és újra Orbánnal megmagyarázni minden tettünket vagy hibánkat egyre erősebb frusztrációkat fog okozni, ezt #metoo- és színházfüggetlen időszerű lenne belátni. Nem ildomos heroizálni, jobboldal-baloldal szembenállásnak definiálni most éppen egy, az igazgató által is bevallottan hibás döntést, majd egy általa is bevallottan rosszul kommunikált, egyébként magánvádas ügyet, csak mert éppen arra hivatkozva lépi meg egy kormányhatalom a tévedésünket megelőzően már réges-rég észlelt előzményekkel az éppen soros autoriter döntését.

A kulturális szféra lebontását, annak a maga képére formálását Orbán a 2009-es kötcsei beszédében Megőrizni a létezés magyar minőségét címmel épp tíz éve már meghirdette. CEU, MTA, az NKA évekkel ezelőtt meghirdetett lebontása, az egyetemi autonómia megnyirbálása, iskolarendszerek központosítása. Ezeknek semmi köze ahhoz, hogy egy rendező kihez közeledik "erkölcsi határokat átlépő módon". Ezek az intézmények szintén a kulturális életünk részei. Hol voltak a színházigazgatók akkor? Nincsen szolidaritás a kultúra képviselői közt?


Kik szolidárisak még a Gothárt kirúgó, a tüntetést meghirdető színházzal?

Alig tudunk közügyekben nyíltan kiálló színházigazgatókról, a kevesek egyike például Alföldi Róbert, aki már nem is vezet kőszínházat, de rendezései nemzetközi díjakat is nyernek. A most meghirdetett tüntetést szervező három színház közül az egyik igazgatója 2014-ben − a most várható intézkedésekhez képest ezek szerint erősebb színházi autonómia mellett − így vallott abban a Népszabadságban, amely lapot szintén bekebelezte a kormányhatalom egyik napról a másikra, akkor szintén nem álltak ki a színházak sem.

Az igazgató a 2014-ben neki ítélt Kossuth-díj átvételéről, a jobboldali kormány színházakat megítéléséről nyilatkozik:

Képernyőkép: A nol.hu 2014. szeptember 26-ai cikk címe és részlete

Én nem hiszem, hogy 2014-hez képest most állt be egy olyan törés, amikor ez a színház is kampányolni kezd az akkor még kritizált fideszes-liberális vagy a mi-ők jelszavak mentén. Várhatóan többen kiállnak a mindenkit nagyon meglepett, az MTA-CEU-egyetemi-iskolai hatalomátvétel után belengetett, színházakat központosító döntés ellen, mindenesetre ehhez a tüntetéshez a nevét a függetlenekkel együtt közel 100 budapestiből 3 színháznál több (még) nem adta, amelyet felerészben arra hirdettek meg, hogy szerintük Gothár ellen igenis transzparens módon és szakszerűen jártak el. Mindhárom színháznál rendezett már Gothár. Azt nem tudni, a sajtóba került hírek igazak-e, hogy máshol is jeleztek problémát vele, és hol máshol.

A belvárosi Párizsi Udvar építkezésével eltorlaszolt egyébként is szűk Petőfi Sándor utcában, a hétfő este 7 órás színházi előadások előtt 6-ra meghirdetett tüntetésen a Gothárt menesztő színház két termének nézői, félezer ember eleve ott lesz.

Ám azt látjuk, hogy maguk a budapesti színházak közt sincs meg a szolidaritás.

Alföldi természetesen invitál minket a tüntetésre, de ő mögötte nincs kőszínházi társulat, fővárostól függő igazgatói széket nem kockáztat, előadásai teltházasok. Marton László volt nagykörúti színháza, akik szintén nem láttak semmit Sárosdiék kiállása előtt a rendező 2015-ből is jelentett eseteiből, meg sem említi az eseményt, ahogy annak igazgatója sem a hivatalos facebook-oldalán. A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) kiállása is hiányzik, igaz, az autonómia az egyetemek részéről már rég meg lett nyírbálva, értük meg a színházak nem álltak ki.

Az SZFE egy figyelemre méltó közleményt adott ki facebook-oldalán szinte a tüntetési hírrel egy időben, ahol a Gothár-ügyben csak az elhatárolódásukat fejezik ki, de megszólalnak a bal- és jobboldali ideológiai vádakat illetően is. Részletek a közleményből, de a kiemelt szóra kattintva az egész behívható:

Képernyőkép: A Színház- és Filművészeti Egyetem facebook-oldala, 2019. december 7-ei közlemény részlete

Térjünk arra vissza, hogy Magyarországon politikai kultúrharccá emelkedett, a sajtóban zaklatásnak definiált esetben mi történik, ha nem az áldozat szólal meg?

Az anonimizálás a rágalmazási perek elleni védekezés eszköze lenne?

Az "erkölcsi határokat átlépő" esetről beszámoló színházi közleménye és az igazgató nyilatkozata alapján az elkövető anonimizálása azt a célt szolgálta, hogy ne legyen perelhető rágalmazásért a színház. Ez egy megérthető cél, de akkor nem érthető, mi szükség volt közzétenni a hírt? Azt is állítja a színházi közlemény, hogy az áldozatok nem kívántak jogi eljárással élni. Tehát nem akarták megnevezni az elkövetőt, és pert sem indítanak ellene. Eddig az ő szemszögükből nézve érthető hozzáállás, hozzátéve, hogy szexuális abúzus esetén akár 6 éves az áldozat, akár 13, csak hivatalos feljelentéssel tudnak élni. Felettük nincs egy intézmény, aki helyettük közölhetne akár csak ráutaló vádat.

Ilyenféle kiüresített vallomást közöltek nők százezrei − saját facebook-oldalukon #metoo hashtaggel − magukat megmutatva. Amit nem értek, ezt miért a színház tette közzé, avagy miért tette akkor közzé?

A szexuális indíttatású magánvádas bűncselekmények során az anonimitási igény privát szférát, méltóság megóvását célozza meg. Itt viszont az történt, hogy egy bárhogyan értelmezhető tettel a színház valamennyi rendezője gyanúba került, sőt, az eredeti közlemény munkatársat adott meg, még rendezőre sem szűkítette.

Mindazzal együtt, hogyha egy ehhez hasonló ügyben per lesz, nagykorúak esetén a tárgyalás nyilvánosan zajlik. A lúgos orvos esetén brutális, hüvelyt is érő roncsolódás, házasságon kívüli kapcsolat legintimebb részleteit hallgathattuk végig nyilvános tárgyalás sorozaton, ezekről a média is tudósított.

Az aktuális lelepleződésre előttünk volt két nagyobb és néhány kisebb esetpélda, két évünk volt azt feldolgozni. Mindenki tudta, mire számíthat, ha nyilvánosságra hoz egy zaklatási vádat: vádat közlő, megvádolt és áldozat egyaránt. A szereplők köre háromra bővült, az első nagy leleplezéskor még csak áldozatok közöltek vádakat. Az Operettszínház óta másodközlők és áldozatokról beszámolók is felléptek.

Lehet-e tervezni, fel lehet-e készülni egy #metoo-botrányra?

Tekintve, hogy munkahelyen bekövetkező jogsértés, megkönnyíthető akár megvádolt, akár áldozat számára, ha annak kezeljük, ami: munkajogi, de inkább jogi kérdésnek.

Amennyiben a #metoo − #énis megszólalok hatásfolyamot vizsgálom idehaza, annak egyértelmű eredője és egyben mintaképző iskolaesete a színházi világot felrázó Sárosdi Lilla színésznő és 10 anonim áldozattársának akciója. Tudatos, szervezett, jogilag felkészült profi munkát sejtettem mögötte 2017. októberében is, de megeshet, hogy sokkal több volt benne a törvényszerű spontenaitás. Marton Lászlónak elkövetői vagy megvádolt utódjaival szemben a legtisztább helyzetre volt módja reagálni: saját történeteivel állt szemben, beleavatkozó, az ügyben jogilag nem érintett aktorok nélkül. A Történetek nem hallgatták el az Áldozatok esendőségét, nevezze azokat bárki akár kislányos óvatlanságnak. Ettől volt annyira tisztességes és bátor. Marton tette attól vált − nem elfogadhatóan, de − megérthetővé, hogy megismertük az Áldozatot. Meglátásom szerint emberileg és jogilag is ez az optimális módszer. A Történet teljessé tétele szab határt a felhevült túlgondolásnak, de a relativizáló legyintésnek is: ezzel egyszerre nyer a Megvádolt és Áldozat is.

Amennyiben valaha "munkahelyi zaklatás" ügyben precedens per lesz, akár megvádoltat perelnek tettéért, akár vádlót rágalmazásért, a Sárosdi-modell az egyedül elfogadható egy bíróságon. Idézőjelet azért használok, mert a tettnek a munkahely nem jogi része, csak pszichológiai eszköze, a zaklatás pedig nem az adekvát jogi besorolás, de most ezt érti a közvélemény. A bíróság nem értelmez Áldozat-Történet-Elkövető hármasán kívül senki és semmi mást. Csak megkönnyíthetjük a szereplők dolgát, ha feljelentés nélkül is igyekszünk modellezni egy perszituációt, biztosítunk mindent a feleknek, amit megkövetelnek tőlük egy bíróságon.

Ez először és utoljára Sárosdiék esetén valósult meg.

Vannak -e munkajogi követelményei a hivatalos vádemelés nélküli munkahelyi eljárásoknak?

Vannak. Az, hogy valakivel szerződést bontunk, durván fogalmazva: kirúgjuk, annak szerződésjogi előírásai vannak. Különösen, ha arról kiadtunk bármilyen részletességű nyilvános közleményt, így a kirúgott személy összefüggésbe hozható a munkahelyi nyilvános közlemény tartalmával. Elképzelhető, hogy a tényleges felmondásba ezt az okot nem írtuk bele, amit a nyilvános közleménybe, de a kirúgott a nyilvános és hivatalos közleménnyel tudja igazolni, hogy ezzel okolta meg a felmondást a cég. Ez pedig jogilag elbírálható.

Gothár esetében a közzététellel nyilvánosságban észlelhető történések nem tartották be ezt a sorrendi szabályt. Mielőtt Gothár beismert volna bármit, közzétették a kirúgásról szóló nyilvános közleményt, egy körülbelüli váddal. Gothár beismerése viszont lényegi pontokban nem fedi a közleményt. Az a színház ügye, kitől, miért válik meg, de ha jogilag anomáliák észlelhetőek a színház és a szerződött fél állításai közt, nem célszerű közzétenni, különösen, ha a vádlók nem jegyzik jogilag a vallomásaikat jogi fórum előtt. Nem vehet át a színház minden jogkört a vádlótól.

KERO-nál már a nyilvánosságban szankcionálónak nevezett, ezzel ellentétben a valóságban rendes (!) felmentő döntés után hónapokkal volt a hivatalos kivizsgálás is.

2018. márciusában zárult a kivizsgálás. A kivizsgálás azt mondta ki, hogy "A lefolytatott eljárás során a feltárt eseményekkel kapcsolatban közvetlen tanúk vagy egyéb bizonyítékok nem merültek fel."  KERO-t 2017. novemberében mentették fel, nyugdíjazási kérelmére hivatkozva. A hírek összekeverték a felmondás alatti munkavégzés alól felmentést, ami a neki járó 8 hónapos felmondási időre szólt. Ez azt jelenti, hogy a törvény szerint a 8 hónap felmondási időből a felére, 4 hónap munkavégzésre még kötelezhető az alkalmazott, az Operettszínház ez alól a bejárási (!), tehát munkavégzési kötelezettség alól mentette fel, hogy nem kell azt sem letölteni. Rendes felmondást kapott novemberben KERO, különben nem járt volna neki a munkaviszonya utáni  8 hónapos felmondás. Láttam a felmondó szerződést, maga KERO mutatta meg. Azonnali kirúgásnál nincs is munkavégzés alóli felmentés, mivel azonnal távozik illető. 2018. áprilisában újra kirúgták KERO-t, a 8 hónapos felmondási ideje közepén. Akkor sem az Operettszínház vizsgálati jelentése alapján nem létező szexuális abúzusokra hivatkozva, hanem KERO-nak a médiában tett nyilatkozatai miatt, amely a felmondás szerint rossz színben tünteti fel az Operettszínházat és a művészeti igazgató KERO feletti főigazgató Lőrinczy Györgyöt.

Ami félelmetes, a közvéleményt abszolút nem érdekli, hogy lehet valakit kétszer kirúgni egy munkahelyről.

KERO munkaügyi pert indított az Operettszínházzal szemben.

Tervezek egy kronológiai cikket, melyik intézkedést mikor, és mire alapozva lépték meg az Operettszínház esetén, úgy, hogy KERO esetén nem mutatható fel szexuális abúzusnak minősülő esetről áldozatként valló személy. Csak másodközlések vannak, vagy szexuális abúzusnak nem minősülő eset. Az utolsó olyan eljárás, ahol még a megítélést segítő eszközök nyilvánosak voltak.

Azóta a többi színházi esetnél, Gothár esetében már csak a szankció került közzétételre, egy félreértésekre okot adó váddal, azt nem fedő beismeréssel.

Rendkívül nehéz Magyarországon ma törvényességről vitázni. A demokratizálódás után 29 évvel jogszerűséggel érvelni annyit jelent, hogy páriává válasz. Létrejött a "jogászkodás" pejoratív szó a magyar nyelvben, ami annyit tesz, hogy hergeled a vitapartnered az életünket keretező jogrendszerrel, ahelyett, hogy akceptálnád a neki kényelmes, hasznos vagy közösségképző ideáját, amit ő morálnak nevez. Így fordulhat elő, hogy rendezői kvalitással érvelnek profán és kéretlen testi kontaktusok megvitatása esetén, vagy szabadkozni kellene, hogy mennyire hihető egy történet, ha az alkalmazott színész nevét 250 fővel keveseben ismerik, mint amit a felek elvárnak. Kezünkben van egy adekvát mérce, a törvény, ami pontosan megadja, hogyan lehet vádolni, kinek lehet vádolni, ehelyett kilóra lemérünk 40 év szakmai reputációt osztva nem ismert számú lábaközével. Az eredmény csak hisztérikus és abszurd lehet.

Mi lehet a #metoo lényege?

Ebben az írásomban szándékoltan minimalizáltam a megvádoltak vagy elkövetők és színházaiaknak említését, még pedig azért, mert az Én Is Felvállalom vallomásforradalomban az Áldozat előrelépése az új. Történetté formálódik a Szenvedő Fél. Ami addig az Elkövető döntése, akarata, élménye volt, hirtelen ütközik azzal, hogy azt Valaki más is megélte. Lényegesen másképp, mint azt az Elkövető hitte, vagy ahogy elképzelte, hogy mit lát abból a Környezete. A Környezet élményét is az Elkövető formálta, és elhitte, hogy ez a Történet. Elkövető és az őt csodáló és félő Környezete. Az Elkövető erőszakot vett a Környezetén is. A becsapás erőszak. Szükségszerű, hogy cserébe a Környezet is erőszakot vegyen az Áldozaton. A másodikat. A cserbenhagyás erőszak.

Ha nincs Áldozat, ha nincs Történet, az se nem #metoo, se nem jogszerű.

Amikor egy áldozat egy cégen vagy szervezeten kívül szenved el abúzust, nem tud élni azzal, hogy valaki más közöljön helyette vádat, és az a valaki más meg se fogalamazza, mi történt, hiszen akkor őt perelik a vallani nem kész áldozat helyett.

A másodközlők az áldozatok érdekét és célját nem védik, hanem akadályozzák

Azt összegezhetjük, hogy az abúzus esetek magánvádas rendszerébe az Áldozat/Vádló és Elkövető/Megvádolt személyén kívül minden egyes további közreműködő csak nehezíti a tisztánlátást, és csak bonyolultabbá teszi az akár megegyezésen alapuló, akár munkahelyi, akár bírósági eljárást. Bíróság előtt a vádlón és a vádlotton kívül nem is vehet részt más, hacsak nem szemtanú. Kialakulnak a másodközlőket körkörösen védő, nem méltóságot, hanem rágalmazási pert kivédő anonimitási igények.

Cikkem írásakor futott be egy újabb színházi zaklatási információ: a feltételezetten 2016-ban történt eset gyanújára az a Főváros kérdez rá a színház vezetésénél, az információ forrását meg sem nevezve, amelyik fenntartó nem volt kíváncsi arra, pontosan mit tett Gothár. Itt már megkérdezi, miért nem jártak el 3 éve, ha történt ilyen, míg a Gothárt elbocsátó színház esetén ezt nem rótta fel a Főváros, kifogástalannak minősítették az eljárást.

Gothár ügyében azért harapózhatnak el indulatok, de akár a színházat is azért vádolják többen, mert rágalmazástól való félelem miatt elfedik az eset lényegét, a Történet lett eltakarva.

A #me too lényege, hogy felszínre kerülnek Történetek, arcuk lesz a megélt traumáknak. Olvashatták tőlem sokezren korábbi, a színházi botrányokról szóló írásaimban, ahol elemeztem, miért lehet nehéz egy zárt szakmából megszólalni áldozatnak, ilyen egy színház, egy sportegyesület, egy nevelőintézet. Mindezzel együtt nem a személyek sérülékenyebbek, hanem a közeg teszi őket azzá.


Az abúzust nem lehet abban a közegben kivizsgálni, ahol lehetővé vált az elkövetése

Amenyiben lesz még nyilvános közlés, a médiának kötelessége utánajárni, és lehető legtöbb részletet felkutatni és közzé tenni, bárki, bármit követel meg. Anonimitást követelni nyilvánossá tett váddal nincs mód.

Amíg erre nem lesz központilag szabályozott törvényességi eljárás, addig az áldozatoknak két útjuk van, a vallomásaikat közlőknek pedig egy kötelessége:

1. Ha az áldozatok nem szeretnének nyilvánosan történetet mesélni, akkor nem vádolnak meg senkit nyilvánosan.
2. Független, kívülálló szervezethez vagy jogászhoz mennek el. Ha anonimitást kérnek, a jogi eljárásról le kell mondjanak, de ezzel leszűkül az elkövetővel szembeni eljárási lehetőség esélye is, mert nem mindenki lesz önszántából kilőhető elkövető. Ha perre kerül a sor, mert beperli őket a megvádolt, jogilag megszűnt az anonimitási joguk.
3. Média ne fogadjon be anonim vallomást, ha a Vádló nem ír alá nyilatkozatot névvel, hogy vallomását fenntartja per esetén is, különben a média vagy a másodközlő befürdik.

Magyarországon annak esélye, hogy színházak elfogadjanak szexuális abúzus esetén egy tőlük függetlenül, nem a színháznál eljáró szervezetet, amelyik nem bíróság, és amely szervezet intézkedésének alávetik magukat, véleményem szerint nagyon kicsi az esélye. Egy ilyen szervezet őrizheti csak meg az anonimitást.

Ha egy színház úgy érzi, keresi a nyilvánosságot, akkor viszont nem megkerülhető a vád pontos ismertetése, és szükségszerű, hogy emiatt hátralépjen az ügyből, mert színház vagy szervezet nem vádolhat, csak az áldozat.

A kérdés az, a színházművészeti szakma hogy vállal azért felelősséget, hogy egyik színháznál már abúzussal megbukott személy nem kerül máshova, ahol folytatja tettét. Ahogy a hvg és több más lap tudósított erről. Tanárok, edzők vagy orvosok esetén, a foglalkozásukkal összefüggő bűncselekményekről kimondott ítélet során foglalkozástól eltiltást is kiszabhat a bíróság, épp a bűnismétlés elkerülése céljából, ha a tettet foglalkozás körében követi el valaki.

Ez a cél az elkövető anonimizálásával nem valósul meg.

Az pedig, hogy a sajtó nyilvánosságra kerülő esetekben felderíteni szeretne, az a kötelessége.

Interjúcikket és nyilvános fórumot tervezünk a témában már áldozati bejelentő központot működtető szervezet tagjaival. Szeretnénk nemzetközi standardokról beszélni, kilépni a Magyarországon érezhető, pusztán a véleményeket is dresszírozó, egyszerre felhevült és bezárkózó közegből. Bemutatni azt, hogy a szexuális abúzust Magyarországnál sokkal kevésbé megtűrő országokban az áldozatok melletti sokezres tüntetés jön létre. Testét és nemi szervét is brutális roncsolódás ért, a lúgos orvos áldozata mellett már nálunk is ezrek vonultak az utcára.

Senki nem tüntetett a Budai Irgalmasrendi Kórházért (BIK), mert a nevük minden egyes alkalommal bekerül a sajtóba, ha Bene Krisztián volt kórházigazgatóról, a lúgos orvosról írnak. Bene esetén a BIK aligha előzhette meg a tettét, igaz, ott több hamisan tanúzó munkatárs ellen folyik büntetőeljárás.

A Gothárt menesztő színház igazgatója a 24.hu-nak novemberben még így vallott arról, hogy a színház megítélésében milyen szerepe van az elkövetőnek:

Képernyőkép: 24.hu cikke

A nyilvánosságba kerülő esetek után nyomozó, azt részleteiben feltáró, illetőt leleplező sajtó nem csupán sajtódíjat kap a tengerentúlon, de az USA-ban a szexuális abúzus gyanúját pusztán felvető információk, közte sajtóhírek alapján a rendőrségnek nyomozati kötelezettsége van.

Idehaza a #me too vita arról szól, hogy egy abúzus helyszínének intézeti igazgatója vagy áldozattá nem váló társulata mit érez, miért sérti őket a támadó hangnem. Eltűntek a mindenkori Áldozatok érdekei, nem beszélünk arról, mettől-meddig húzódik a zaklatásnak nevezhető tett. Miközben a hol anonim, hol nyilvános kommunikáció teljes joggal zavar össze mindenkit, és egyre kevésbé fogjuk hitelesnek érezni az eljárásokat.

Gothár Péter esetén már senki nem beszél sem róla, az elkövetőről, sem a tettéről.

Eszes Beáta

Bene Krisztiánt, a Budai Irgalmasrendi Kórház volt igazgatóját 2018. júliusában ítélte jogerősen a Kúria 11 év börtönbüntetésre, orvosi hivatásától örökre eltiltotta, mert a vád és ítélet szerint a házasságán kívül létesített kapcsolatát, volt partnernőjét annak vele történt szakítása után otthonában megtámadta, elaltatta, majd hasára, nemi szervére és combjaira maró lúgott öntött, ezzel a testén tartós és brutális roncsolódást okozva.

(A lúgos orvos néven elhíresült esetről  - a bűntény krónikájáról és további ítélkezési folyamatokról  - a cikkem alján gyűjtöttem össze eddigi írásaimat, amelyeket a tárgyalások során hallottak, valamint egy részüket az áldozat ügyvédjével közreműködve, bizonyításra beterjesztett iratok ismeretében írtam meg.)

A dupla interjúnak nevezett forma nem egy jogászi vita: az általam megkérdezett ügyvédek nem egymással ültek le beszélgetni, külön kérdeztem meg őket a saját képviseleti szemszögükből lényeges pontokban.

Bene Krisztiánt képviselő dr. Kadlót Erzsébetet személyesen, élő interjúban kérdeztem az általa megírt alkotmányjogi beadványról abból a célból, hogy a közvélemény erről a kevésbé ismert, kizárólag a jogerős bírósági ítéletet követően beadható jogorvoslati lehetőségről többet tudjon meg.

A lúgos támadás áldozatát-sértettjét, Renner Erikát a büntetőeljárás másodfokától képviselő dr. Gál Andrásnak írában küldtem el kérdéseimet: a véleményéről kérdeztem annak tükrében, hogy megnyílt annak a lehetősége, hogy felülvizsgálnak már egy jogerőst döntést. Ő már ismerhette a válaszai során az Alkotmánybíróság weboldalán publikussá tett beadványt és Kadlót ügyvédnővel készült interjút is.

Fotó: dr. Kadlót Erzsébet, az alkotmányjogi panasz benyújtója és Bene Krisztián jogi képviselője az AB előtt

Interjú dr. Kadlót Erzsébettel

Eszes Beáta:
- Hogyan foglalná össze röviden a laikus közvéleménynek, hogy az új Büntetőeljárásról szóló (2017. végén megalkotott, 2018. július 1-étől hatályba lépő) törvény mennyiben módosította az előzőt, különös tekintettel arra, amikor az eljárás a másodfokról lép a kúriai, harmadfokra? Mi az, amit megtehetett az eljárásban érdekelt fél az előző törvény esetén, és mi az, amit már nem? Különösen Bene Krisztián esetére szabva.

Kadlót Erzsébet:
- Az új törvény szűkítette a harmadfokú felülvizsgálat lehetőségét. A Kúria abba a helyzetbe jutott Bene Krisztián esetében, hogy a védelmi fellebbezésben említetteket semmilyen szinten nem vehette figyelembe a törvény szerint [szerk.: a Bene elleni büntetőeljárásban a megismételt másodfok után, a megismételt harmadfok előtt lépett hatályba a törvény], miközben az Ítélőtábla [szerk: másodfok] új bűncselekményi minőségben is megállapította a bűnösségét.

EB:
- Most az alapvádhoz – a megtámadáshoz és lelúgozáshoz – társított további bűncselekményi vádakra gondol.

KE:
- Igen, semmit, de semmit nem vizsgálhatták felül harmadfokon. Annyi jogköre maradt a harmadfoknak általában véve, hogy kizárólag akkor vizsgálhat felül bármilyen másodfokú határozatot, ha elsőfokon felmentik, másodfokon elítélik a vádlottat.

EB:
- Tehát, amikor ellentétes irányúak az ítéletek, és nem mutatnak egy irányba.

KE:
- Bene Krisztián ügyében az első harmadfok döntése a megelőző másodfokot hatályon kívül helyezte, és egy megismételt eljárásra kötelezte. A hatályon kívül helyezési eljárásban az akkor még a régi törvény szerint eljáró Kúria előírt egy csomó feladatot a megismételt másodfokú eljárás számára, amiben semmi rendhagyó momentum sincs, egyszerűen a hierarchikus bírói szervezetben ez így történik. A megismételt másodfok után, a megismételt kúriai eljárásban már az új törvény hatálya alatt azt sem volt módja ellenőrizni, hogy azoknak a követelményeknek, amit ő mint felsőbíróság előírt, egyáltalán eleget tett-e az Ítélőtábla. Emellett még az is probléma, hogy ugyanakkor az ügyész fellebbezését figyelembe vették. Nem hibáztak a törvény szövege szerint, de az ügyész súlyosításért való fellebbezését figyelembe vették, és az alapján súlyosították is a büntetését. Tehát féloldalas lett a dolog.

EB:
- Az interjúra felkérés során telefonon már előre jelezte nekem, hogy a bűncselekményt nem áll módjában minősíteni, de mivel a beadványában a bűncselekményről alkotott ítéleteket és körülményeit vitatja, a társított bűncselekmények megállapítását, legalább ennek tekintetében kell, hogy elemezze, mi történt. Van egy fő bűncselekményi vádpont, a lelúgozás, vannak társított bűncselekményi vádpontok: a kifosztás, fogvatartás, felfegyverkezve elkövetés. Ha jól értem a beadványát, Ön ezekben a társított bűncselekményi vádpontokban – amelyeket csak úgy tudott elkövetni az elítélt, ha igazoltan ő követte el az alapbűncselekményt – itt is hiányolja a felülvizsgálati lehetőséget. Viszont azt Ön sem cáfolhatja, hogy az alapbűncselekményi vádpontban végig egyirányba, a bűnösséget megállapító ítéletek voltak. Abban, hogy ő követte el a lelúgozást, ebben egyszer sem merült fel kétely.

KE:
De, ezt így határozottan tagadom. Az első ízben harmadfokon eljáró Kúria mind az első, mind a másodfokú döntést megalapozatlannak találta, különben megalapozatlanság miatt nem helyezhette volna hatályon kívül a megelőző döntéseket. Ebből számomra az következik, hogy semmit nem talált bizonyítottnak.

EB:
- Akkor ezek szerint Ön nem csak az eljárás során életbe lépett új Büntetőeljárásról szóló törvény tekintetében vitatja az ítélkezést, mivel az elsőfok, az első és megismételt másodfok és az első harmadfok még az előző törvény hatálya alatt születtek, és ezek az ítéletek egyirányba, a bűnösséget kimondó irányba mutatnak.

KE:
- De ezek rossz ítéletek, tisztességtelen eljárásban született ítéletek. Az első kúriai döntés ezeket a megelőző ítéleteket olyannak minősítette, hogy érdemi felülbírálatra alkalmatlanok.

EB:
- Ez alatt mit ért?

KE:
- Annyira rossz és annyira hiányos, hogy még revideálni sem lehet. A perrendnek az alapvető szabályait sem tartotta be az első- és másodfokú bíróság. A bizonyítási eljárásban olyan hibákat követtek el, amit egyszerűen nem lehet.

EB:
- Egy példát mondana erre?

KE:
- Nem, nem lehet, mert akkor már a bizonyításba megyek bele.

EB:
- De Ön az ítéletet vitatja.

KE:
- Igen, a jogi értékelését.

EB:
- Azt sem adhatja meg, hogy tanúvallomások, laborvizsgálat, igazságügyi orvosi szakértői vélemények, vagy a bizonyítási eljárás milyen típusú elemét vitatja?

KE:
- De, azt nyugodtan leírhatja, hogy a felismerésre bemutatás szabályát például hogy szegték meg, ezt leírtam a beadványban.

EB:
- Értem, tehát Ön szerint az egyik sarkalatos pont a bizonyítási eljárásban a felismerő tanú és a vallomásának felvétele [szerk: szemtanú azonosította Bene Krisztiánt, akit látni vélt a szemtanú az arcát takaró, csak a szemét megmutató maszkban a sértett lakásának lépcsőházában az eset idején.]

K.E.:
- Nem ez az egyetlen elem. A tényfelderítési kötelezettségnek sem tettek eleget: pontosan ki volt ott, hol volt ott, mit csinált, és ennek ellenőrzése.

EB:
- Tehát Ön azt is vitatja, hogy maga a bűncselekmény pontosan hogy zajlott le?

KE:
- A bűncselekményről én nem szeretnék véleményt nyilvánítani, ezt a gondolatmenetet fejezzük is be azzal, hogy ezzel a sértettel történt valami borzalom.

EB:
- Azt Ön vitatja, hogy mi lett a bűncselekmény "eredménye" ? A bűntett eredménye a sértett lúgozásból eredő sérülései és annak mértéke.

KE:
- Nem, dehogy, hogy jönnék én ahhoz, hogy ezt vitassam alkotmánybírósági beadványban?

EB:
- Azt ugye tudja, hogy az ügyfele, Bene Krisztián visszatérően ezt a pontot vitatta?

KE:
- Ez engem nem köt. Engem csak az köt, hogy az ítéletekbe mi van leírva. Én nem vitatom, hogy történt valamilyen bűncselekmény, én nem vitatom, hogy ez a bűncselekmény ezzel a sértettel történt, nem vitatom, hogy ott történt, ahol történt. Nem tudom pontosan, hogy mi történt. Azt állítom, hogy a tett és a tettes közötti ok okozati összefüggés nincs bizonyítva. Ezért nem fogadom el a megelőző két ítéletet sem, illetve ez az alkotmánybírósági panasz tárgya. Ha egyszer mind az első-, mind a másodfokú ítéletről a Kúria azt mondta ki, hogy alkalmatlan arra is, hogy értékelje, annyira rossz, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy nincs is, mivel az hatályon kívül van helyezve.

EB:
- A Kúria csak a másodfokot helyezte hatályon kívül.

KE:
- Az a másodfok dolga, hogy eldöntse – és ez így volt a megelőző törvényben is – hogy ő maga folytatja-e le azt a bizonyítást, amit a Kúria előírt. A Kúria 31 pontban írt elő bizonyítási hibákat. Ez egy hatalmas terjedelmű bizonyítás. Ezt a másodfok joga eldönteni, hogy ezt ő folytatja le, és jogában állt volna olyan döntést is hozni, hogy hatályon kívül helyezi az elsőfokot is. Egy elsőfok önmagában nem él, egy elsőfokú ítélet a jogorvoslatok kimerítése után válik jogerőssé. Itt a másodfokkal [szerk.: a másodfok hatályon kívül helyezésével] kiöntötték az elsőfokot is. Az önmagában nem jogerős.

EB:
- Visszatérve a bizonyítási tételekre, én azt gondolom, sem az eljárás, sem a közvélemény nem a felismerő tanú vallomását tartotta a legerősebb bizonyító erejűnek. Inkább erősebb bizonyíték a bűncselekmény jellege – szexuális indíttatású bűncselekménynek ítélték meg – valamint az, hogy az elkövető minden bizonnyal ismerte áldozatát, tehát a tettes és áldozat közt vagy egy megvalósult, vagy egy vágyott szexuális kötődés lehetett. Olyasvalakit értünk a vágyott kapcsolat alatt, aki szexuális kapcsolatot akart létesíteni az áldozattal. A motiváció tekintetében pedig rettenetesen leszűkült a lehetséges elkövetők köre. Sőt, a végrehajtási eszköz tekintetében, amely eszköz orvosi ismereteket igényel [szerk: elaltatták az áldozatot], ráadásul ezeket az altatószereket még egy orvos sem tudja beszerezni könnyen. Valószínűleg ellenőrzési pontokat kellett kijátsszon a tettes valamely magas pozícióban. Mennyiben tartja úgy, hogy ezek a részek, a bűncselekmény szexuális jellegéhez kapcsolt motiváció és eszköz nem volt bizonyítva, úgy, hogy az elítélt maga is azt vallotta, hogy ezt egy férfipartner követte el?

KE:
- Én úgy ítélem meg, hogy nem volt megfelelően bizonyítva. Nincs ilyen, hogy részek bizonyítva vannak, úgy, hogy a Kúria is azzal zárja a hatályon kívül helyezés indoklását, hogy a bíróságok alapvető tényfelderítési kötelezettségeknek nem tettek eleget. Olyat ír, hogy a ténybeli következtetések sem feleltek meg a jogi követelményeknek. Számomra semmi nincs bizonyítva ebben az ügyben.

EB:
- Ha Ön védője lenne egy vádlottnak egy ilyen büntetőjogi esetben, amikor az derül ki, hogy a tettes nagyon jól ismerte áldozatát és napirendjét, feltehetően komoly orvosi szintű ismeretei vannak, milyen szintű vizsgálat lefolytatását hiányolta volna?

KE:
- Ebbe nem mennék bele, ez megint a bizonyításba történő beavatkozás, ami az ügytől függ. Ehhez kellene a teljes akta.

EB:
- Azt tudja, hogy a három bírósági fokozat során az akkor még vádlott Bene Krisztián névvel vádolta meg a sértett másik partnerét, és ezt ő folyamatosan fenntartotta védelme során, hogy ezt a bűntettet egy férfipartner követhette el? A védelmének az álláspontja az volt, hogy ez az a típusú tett, amit egy megsértett férfipartner az indulatában követ el.

KE:
- Ezt nem véleményezem, ez az ügyvédi titok része. Én magánemberként az életemben nem láttam Bene Krisztiánt. Mindent, amit tudok, azt az ügyirati aktákból tudom. Ezáltal mindenre kiterjed az ügyvédi titoktartási kötelezettségem.

EB:
- Azt megtudhatjuk, mikor bízták meg, hogy jutott el Önhöz Bene Krisztián ügye? Ezt annak kapcsolatában kérdezem, hogy a beadványa hangsúlyosan az új Büntetőeljárásról szóló törvény életbelépése hatásáról szól. Ezt a törvényt 2017. novembere körül terjesztették be?

KE:
- Igen. 2018. júliusában léptették hatályba. Kihirdetésére azonban jóval előbb került sor, tehát az alkalmazására fel lehetett volna készülni.

EB:
- A törvény előkészítési szakaszában az Ügyvédi Kamara mellett bírók, büntetőjogászok vesznek részt. Tekintettel arra, hogy Ön büntetőjog és alkotmányjog területén ír egyetemi tankönyveket, tudományos fórumokon előad, volt-e Önnek rálátása és véleményezési jogköre az új, létrehozni kívánt Büntetőeljárási törvény (Be.) kapcsán?

KE:
- Személy szerint nem nekem, hanem az Ügyvédi Kamarának, és voltak olyan részek, amelyeket személy szerint én kaptam, láttam a változó tervezeteket.

EB:
- És ott volt módja jelezni, úgy ítélte meg akkor, hogy ez egy aggályos törvény lesz?

KE:
- Én ezt úgy ítéltem meg.

EB:
- És jelezte is akkor?

KE:
- Én, ahol lehetett, elmondtam, tekintettel, hogy a felkészülési időszakban is elég sok előadást tartottam.

EB:
- A törvény célja a büntetőeljárások egyszerűsítése. Főleg azokat rövidíti le, ahol egyirányba mutató ítéletek vannak.

KE:
- Illetve ahol beismerő vallomások vannak és tettenérés esetében.

EB:
- Másrészt a büntetőeljárások észszerű időtartamon belüli lezajlása érdekében alkották meg. Meglátásom szerint nem csak a sértettek – vagy elhunyt sértettek esetén a családjuknak – de a mindenkori vádlottaknak sem használ egy rettentően elhúzódó eljárás. Az előzetes letartóztatások épp emiatt tolódnak ki, emiatt sorozatosan büntetik a magyar államot. Az előzetes letartóztatás célja épp az lenne, hogy a vádlott bizonyítékokat ne tudjon megsemmisíteni, lehetséges tanúkat ne tudjon befolyásolni vagy megfélemlíteni. Miközben épp Bene Krisztián esetében ez megtörtént, belenyúltak a tanúkihallgatási szakaszba, késztetések történtek a vádlott részéről ez ügyben [szerk. a kórház dolgozói kaptak vallomástételi utasítást, ahol megadták, mely időszakra kell vallaniuk. Két esetben hamis tanúzás váddal eljárás indult.]

KE:
- Pusztán az elhúzódó büntetőeljárások miatt is büntetik az államot, nem kell ehhez előzetesben ülnie a vádlottnak.

EB:
- Az idő elhúzódása, akár a rendőrségi nyomozati időszak elhúzódása a bizonyítékok minőségét rendkívül rontja. Nem mindegy az ügyben egy véletlen szemtanúvá váló személy számára, hogy az eset után 1-2 nappal, vagy több hónappal később hallgatják ki, képtelenség visszaemlékezni egy akkor számára érdektelen napra akár már a kérdéses napot követő harmadik napon is.

KE:
- Ez a vádlott számára is nehézséget okoz.

EB:
- Sőt, a lehetséges beismerési szándék esélyét is csökkenti az idő múlása, amely, azt gondolom, egy valódi elkövető számára előnyt jelenthet, lerövidül a büntetése, a beismeréssel járó pszichikai folyamat, a bűntettel szembesülése másképpen zajlik le, a büntetés letöltését követő, a társadalomba történő reintegrációja is másképp történne meg.

KE:
- Ebben egyetértünk, ebben semmi vita sincs köztünk.

EB:
- A bűntett [szerk: 2013. március] után öt és fél évvel [2018. júliusban] zárult le a büntetőeljárás, és ebben az időtartamban ez az ügy sajnos nem is tekinthető egyedinek. Amennyiben az Ön AB-indítványát elfogadják, és hatályon kívül helyezik az ítéleteket, mi az, amit elvárna egy megismételt eljárás során, hét évvel az eset után?

KE:
- Azonnali hozzáfogást a lehetséges bizonyításhoz, ugyanis senki nem szeretne ezzel újabb hét évet várni.

EB:
- Azt nyilván tudja, hogy nincs új bizonyíték, és valószínűleg nem is keletkezik új bizonyíték. Legalább is a tárgyi bizonyítékok nem, és szemtanúk tekintetében szinte biztos nem lesz olyan, aki hét év után szeretne jelentkezni, talán…

KE:
- Nem csak új bizonyítékról van szó, hanem a bizonyítás menetéről. Még az a bizonyítás sem hiteles, amit felvettek. Még egy tárgyi bizonyítási eszközt is – nem a Bene Krisztián ügyére mondva – de azt úgy kell lefoglalni, azt úgy kell tárolni, ahogy a felismerésre bemutatásról, azonosításról szóló szabályok előírják. Ha ezeket a szabályokat megszegjük, ezek a bizonyítékok eliminálódnak. A szakértői vélemények ellentmondásait fel kell oldani, de ha jogilag hibás a vizsgálható bizonyítás, akkor ez nagyon nehéz.

Természetesen az új Be. időszerűségre vonatkozó céljával egyetértek, ha ezt úgy képes támogatni, hogy az alapjogok, a bizonyítási jogok, a felülvizsgálhatósághoz és indokláshoz való jogok nem sérülnek.

Visszatérve a kérdésére, hogy mikor kerestek meg ezzel az üggyel: 2018. júliusában, amikor kijött a jogerős kúriai döntés, Bene Krisztián egy hozzátartozója keresett meg. Ilyen esetben az ügyvédnek az a dolga, hogy felkeresi az ügyfelet, hogy valós-e a szándéka, akkor is, ha büntetés-végrehajtási intézményben van. Természetesen azonnal bementem, és ezt ellenőriztem.

Most én kérdeznék, mit szólunk ahhoz, hogy féloldalas jogorvoslatot hoz létre a jogalkotó? Az ügyészét figyelembe lehet venni, a terheltét nem lehet figyelembe venni. Bene Krisztián harmadfokú fellebbezéséből semmit nem vettek figyelembe, az ügyészét viszont teljes terjedelmében. Ezt a Strasbourgi Bíróságon úgy hívják, hogy a fegyverek egyenlőségéhez való jog megsértése. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlen kell a vádnak és védelemnek mindenben feltétlen azonos eszközökkel rendelkezni, de jogosítványainak összemérhető súlyúnak kell lenni.

EB:
- Lát-e olyan esélyt az új Büntetőeljárási törvény kapcsán, hogy az idő lerövidülésével nem sérülnek ezek a jogok, hatékonyabban folyik le a nyomozati majd bizonyítási szakasz? Például Bene Krisztián esetén rettentő sok idő ment el azzal, hogy az akkor még vádlott és védelme folyamatosan és visszatérően a sérülés mértékét vitatta. Egy teljes elsőfok azzal ment el a védelem részéről, hogy azt elemezték, hogy egy lehetséges másik tettes hogy követte el az esetet. Ez szerintem nem lett volna feladata a védelemnek.

KE:
- Erről én sem a Bíróság iránti tiszteletből, sem az ügyvédi titoktartás okán nem tudok nyilatkozni. Kérdése első részére reagálva azonban én is úgy gondolom, hogy igen, összeegyeztethető a két cél, az idő lerövidülése és a minőségi tartalom fenntartása. De például említette korábban a nyomozati szakaszt. Mi történt Bene Krisztián esetében, a tett után, márciustól úgy körülbelül augusztusig? Szinte semmi. Az új Be. nem abba az irányba ment el, hogy például ne lehessen ráülni a nyomozási szakaszra.

EB:
- Tehát a Büntetőeljárási törvény nem csak a bírósági eljárásról, hanem a rendőrségi nyomozati szakaszról is szól. Például a tárgyi bizonyítékok kezelését említette, és ez nem titok, hogy az egyik lehetséges legfőbb bizonyíték, a [Bene Krisztián autójában talált, és a tett estéjén lefoglalt] fecskendő rendőrségi laboratóriumban történt elhúzódó tárolása egyáltalán nem szolgálta a sértett érdekét sem. Ön tehát úgy gondolja, hogy mind a rendőrség, mind az ügyészség büntetőeljárási kompetenciájában alapvető hiányosságok vannak?

KE:
- Igen, abszolút egyetértek. Az új Be. a nyomozati szakaszt két részre osztotta fel, az első hat hónap a felderítési időszak, amiről semmit nem lehet megtudni, még a terheltnek sem.

EB:
- Az új Büntetőeljársi törvény kapcsán képvisel-e vádlottakat vagy sértetteket is?

KE:
- Vádlottakat és sértetteket is, mindkét oldalnál látom a problémákat. Volt olyan eset, ahol a nyomozás 6. hónapjának utolsó napján hívtak be bennünket a sértettel, abból pedig a nyomozónak semmi problémája nem adódik, hogy addig mit csinált, azt mondták, most jutottak el idáig, hogy először meghallgassanak.

EB:
- Bene Krisztiánt már a tett estéjén letartóztatták, attól kezdve tudott arról, hogy őt mint gyanúsítottat kezelték, tehát a nyomozás erre irányul, majd végül elrendelték a nyomozás megszüntetését. Tud-e arról, hogy ügyfele tett-e arra panaszt, hogy lassú a nyomozás, nem hatékony a nyomozás?

KE:
- Diplomatikusan úgy fogalmazhatok, hogy amikor megszüntetnek egy nyomozást, a terhelt miért panaszkodjon. És ugye sajnos hat hónapig ez a helyzet állt be. Ez alatt én tényleg nem tudom, mi történt, mert ez az aktában sincsen. Egyébként én úgy láttam, hogy minden létező jogorvoslatot kimerített a teljes eljárás során a vádlott és a védője.

EB:
- Eddigi nyilatkozatai alapján valószínűleg erről sem nyilatkozhat, de tudhat arról, hogy a Bene elleni büntetőeljárás során három rendbeli hamis tanúzás ügyében vádemelés történt a jogerős büntetőeljárás lezárása után. A vádlott, illetve már elítélt valamilyen szintű kapcsolata kimutatható a hamis tanúzásokhoz. A kórházi munkahelyéről két munkatárs vallott hamisan, ezt bizonyítottan megelőzte egy családtag részéről kezdeményezett felhívás, hogy valljanak, magyarul belenyúltak a rendőrségi nyomozásba. A harmadik esetben egy börtönbüntetését töltő személytől hoztak egy elég meredeknek tűnő vallomást, amelyről kiderült, hogy hamis vallomás, ezt a vádlott védője, dr. Szekér Gyula terjesztette be, annak tudatában, hogy illető visszaeső hamis tanúzó, ezért ült akkor is. Ezt például nem tekinti a nyomozás vagy a bizonyítási eljárás lassításának?

KE:
- Erről nyilvánvalóan nem nyilatkozhatok, de ismerem az eljárás jegyzőkönyvezését, nem csak ítéleteket kapkodok elő. Jelzem, közvélemény azzal is érvelt – a törvény nem ismeretében, amiről nem tehet – hogy miért csak most jövök elő ezzel az indítvánnyal. Azért most jövök elő, mert alkotmányjogi panaszt kizárólag a jogerős döntést követően lehet benyújtani. A panaszt viszont meg kell alapozni, és ennek keretében jogom van hivatkozni mindazon körülményekre, amelyeket relevánsnak vélek.
Az alkotmánybírósági beadvány egyébként nem most, hanem 2018. novemberében, törvényes határidőn belül lett benyújtva. Ebben nem az eljárás teljes körű megismétlését kértem, ez teljes ostobaság lenne. A nyomozást nyilván nem lehet megismételni. Nincs rá törvényes lehetőség. Az is egy félreértés, hogy a nyomozási hibák azért vannak a beadványomban felróva, hogy most nyomozzanak újra.

EB:
- Véleménye szerint az elsőfokot meg kellene ismételni?

KE:
- Az Alkotmánybíróság hat-hétféle döntést hozhat. És utána, ha megsemmisítik akár csak a Kúria döntését, a harmadfokot, utána a rendes bíróság még legalább háromféle döntést hozhat, például, hogy visszamegy-e első fokig. A beadvány jogi képviselőjének az a feladata, hogy mindent kérjen. Ön utalt arra, hogy a beadvánnyal én húzom el az eljárást. Véleményét tiszteletben tartom, de én nem fogok utólag kitalálni "dolgokat", ezért tartalmaz minden lehetséges kifogást és lehetőséget a beadvány. Az alkotmányjogi panasz elbírálásakor az Alkotmánybíróság kérelemhez kötött, tehát amit nem kérünk, arról nem is dönthet. Jogi képviselőként ezért nekem ügyvéd-etikai okból is mindent kérnem kell.

EB:
- Ha helyt ad az AB az indítványának, és visszahelyeznék eljárási szakaszba az ügyet, Ön képviselné Bene Krisztián ügyét a megismétlésre kötelezett büntetőeljárás során?

KE:
- Nem kértek még fel erre. Ha megtörténne, ez egy új megbízás lenne, ezen még nem gondolkodtam.

 
***

Interjú dr. Gál Andrással

Fotó: dr. Gál András, a lúgos orvos ügyében a sértett képviseletét ellátó ügyvéd a Hír Tv-ben, 2017-ben

Eszes Beáta:
- Bene Krisztián ügyében dr. Kadlót Erzsébet képviseli az alkotmányjogi panaszbeadványt. Mennyiben ró ki Önre ez feladatokat, vagy mennyiben szeretné kommentálni a beadvány megtörténtét?

Gál András:
- Nincs ezzel nekem feladatom, mi több, ha lenne is hozzáfűznivalóm, ebben az alkotmánybírósági eljárásban én nem vagyok olyan fél, aki kifejtheti azt.
A fegyverek egyenlőtlenségével kapcsolatos álláspontjához csatlakozni tudok.

Sőt annyit hozzá is teszek, hogy az új Büntetőeljárási törvény egy másik vonatkozásban nem csak a vádlottnak kedvezőtlen. Egyes pontokon sajnálatosan lenullázza az új eljárási törvény a sértettek jogait, így ki sem fejtheti a sértett és képviselője az álláspontját, indítványokat sem tehet stb. Ilyen például, ha az előkészítő ülésen a vádlott beismer, akkor a sértetti képviselőnek már felszólalási lehetősége sincs, az ügy lezárul anélkül, hogy előadhatta volna azokat a körülményeket, melyek az ítélkezés körében relevanciával bírtak volna. Gondoljunk csak bele, hogy ha ebben az ügyben az új Be. alapján folyt volna kezdettől az eljárás, és ha a vádlott beismert volna az előkészítő ülésen, akkor nem lett volna módom felhívni a bíróság figyelmét arra, hogy elmaradt a felelősségrevonás további 4 bűncselekményben! Ez esetben talán még az elsőfokon kiszabott 4 év börtönt se kapta volna meg a beismerésére figyelemmel, már réges-régen letöltötte volna a büntetését, hamarosan újra orvosként praktizálhatna, hiszen elsőre csak 5 évre tiltották el a foglalkozásától. Azt gondolom, nem lehetséges ennél ékesebb példáját felhozni annak, hogy micsoda hiba kirekeszteni a sértettet az eljárásból.

EB:
- Ön ismerheti az Alkotmánybíróság weboldalán nyilvánossá tett beadvány szövegezését és a most közlésre kerülő, Kadlót ügyvédnővel lefolytatott interjúban a kérdéseimre adott válaszait. A dupla interjú így nem szolgálhatja a nyílt vitát, de mennyiben kívánja kommentálni az új Büntetőeljárási törvényről elmondottakat? Az Ön meglátása szerint okozott-e váratlan fordulatot, felkészülési nehézséget, mennyiben érzi, hogy a sértetti oldal érdekei sérültek vagy javultak volna?

GA:
Az új Be. megalkotását számos pontján a jó szándék vezette, de helyenként rossz módszert választott a megoldásra. A legalapvetőbb gondolat az volt, hogy gyorsuljanak fel a büntetőeljárások, ami igencsak ráfér a büntető igazságszolgáltatásunkra. Azonban eddig sem a Kúrián húzódtak el az ügyek, ezért én feleslegesnek tartom pont az ország legképzettebb, legtapasztaltabb bíráit jogszabályi úton elvágni attól, hogy teljes terjedelmében felülvizsgálhassanak egy ügyet. Ebben egyetértek az indítványozóval.

Az átlagos büntetőügyek elenyésző százaléka ér el a Kúriáig. Én a magam részéről azt szeretném, hogy minden ügyben a lehető legfelkészültebb bírói tanács mondja ki az ítéletet, és ha egy-egy ügy nagyritkán a Kúriára jut, akkor az ottani bíráknak ne legyen megkötve a keze úgy, ahogy itt, a lúgos orvos ügyében volt. Igenis szükséges, hogy foglalkozhassanak az ügy addig minden fokon lényegesen eltérően megítélt főkérdésével, hogy az elkövető tette hogyan minősül. Engem eközben egyáltalán nem zavar, ha azt is újra megvizsgálják, amit az alkotmánybírósági beadványozó kér, azaz hogy igaz-e, hogy valóban az elkövető követte-e el ezt a példátlan bűncselekményt.

EB:
- Kadlót ügyvédnő egyik pontban a Kúria elé tárt bizonyítási lehetőségek csorbulását rótta fel. Önnek mi a véleménye, hogy a megismételt másodfok mennyiben javította ki az első kúriai döntésben felrótt hiányosságokat?

GA:
- Erről eltér az álláspontunk, talán mert én ott voltam. Nem hagyott ki semmilyen Kúria által előírt érdemi bizonyítást a megismételt másodfok, mi több, egyéb indítványozott bizonyításokat is lefolytatott. Mondom ezt annak említésével, hogy egyrészt az volt az álláspontom, amikor az ügy először a Kúriára került, hogy már akkor is rendelkezésre állt minden szükséges bizonyíték a befejezéshez, és mondom ezt annak említésével is, hogy nem bántam, amikor a Kúria mégis hatályon kívül helyezte a másodfokú ítéletet, mert azzal viszont egyetértettem, hogy lehet megnyugtatóbban, megalapozottabban elkészíteni az ítéletet, márpedig az tudható volt, hogy ebben az ügyben amit meg lehet próbálni vitatni, azt vitatni fogják, érdemes ezért a lehető legprecízebben indokolni.

EB:
- Mennyiben gondolja úgy, hogy megismétlésre szorul az eljárás akár első foktól kezdve, van-e hiányérzete az eljárás lezárulta után, ha igen, miben?

GA:
- A sértettnek eddig is sokat ártott a büntetőeljárás, az már beláthatatlan lelki károkat okozhatna, ha egészen az elsőfokig visszakerülne az ügy. Nem is tartom egyébként szükségesnek, hiszen minden bizonyíték rendelkezésre áll, és azokat már többször megvizsgálták.

Hiányérzetem egyedül abban van, hogy vajon miért nem sikerült azt eddig megállapítani, hogy az elkövető pontosan tudta az elkövetés közben, sőt már előtte is, amikor azt eltervezte, hogy tette következményeibe az áldozata belehalhat. Azért is csodálkozom ezen, mert erre direkt rákérdeztem az eljáró igazságügyi orvosszakértőtől az Ítélőtáblán történt meghallgatásán, aki egyértelműen rögzítette, hogy természetesen azok az okok, melyek ebben az ügyben megalapozták azt, hogy a sértett közvetett életveszélyes állapotát meg kellett állapítani, azok az orvos végzettségű elkövető előtt is ismertek voltak. Annyit jelent ez egyszerű magyar nyelven, hogy az elkövető pontosan tudta, hogy amit tesz, abba bele lehet halni, mi több, ő nem hogy csökkentette volna ennek valószínűségét, hanem szándékosan megnövelte azt, hiszen rázárta a lakásajtót, elvitte a telefonjait, mellyel megnehezítette a segítségnyújtást.

EB:
- Önnek is megismétlem az ügyvédnőnek elmondott álláspontomat, hogy az elítélthez köthető hamis tanúzások, a sértett sérülései mértékének a vádlott védelmének oldaláról visszatérő vitatása szintén lassítja és mással tölti ki a bizonyítási eljárásra szánt időt. Ön lát-e a vádlott, illetve elítélt oldaláról olyan késztetést, akarja-e véleményezni, ahol kifejezte a bizonyításra és felülvizsgálatra irányuló ellenérveit, de ennek megvitatására nem volt kellő mód és idő? A sértettet képviselve Önnek van-e, lehet-e véleményezési joga a terheltnek és védelmének az eljáráson megismert céljairól?

GA:
- Az eljáró bíróságok, úgy gondolom, hogy eddig is helyt adtak minden oldal bizonyítási indítványainak. Mi több, az egyik ilyen bizonyítás, a vádlott által kért és videóra vett helyszínbejárása leplezte le legkézzelfoghatóbban az alibijének valótlanságát és számos hamis tartalmú tanúvallomás ellentmondását.

Abban a védelem elvi tévedésben van, hogy nem volt módjuk reagálni az ítélet indokolásában szereplő megállapításokra. A bíróság egyszer mond véleményt az elé kerülő bizonyítékokról, és ezt úgy hívják, hogy ítélet. Soha semelyik ügyben nincsen arra lehetőség, hogy a bíróság megossza a gondolatait, hogy mivel tervezi indokolni majd az ítéletét és ezekkel az előzetes gondolatokkal még vitázni lehetne.

EB:
- Ha eljárási hibákat kellene összefoglalni, Ön miket emelne ki, mely pontokat említene a büntetőeljárás során?

GA:
- Tanulság van rengeteg, melyeket nevezhetünk hibáknak is, és ezeket az eljárások -mert az ügyhöz kapcsolódóan még van néhány másik ügy is folyamatban- legeslegvégén közzé fogom tenni.

A védelem immár sokadszorra próbálja támadni például a rendőrségen lefolytatott felismerésre bemutatás törvényességét. Azt azonban rendre elfelejtik megemlíteni, hogy a felismerő tanú nemcsak a rendőrségen ismerte fel a maszkban elé állított 4 személy közül az elkövetőt, hanem azután még évekkel később a különböző bíróságokon is.

A védelem rendre támadta a kesztyűtartóban meglelt injekcióstű lefoglalásának törvényességét, illetve a főigazgatói irodában megtalált olyan dokumentum lefoglalásának törvényességét is, mely a sértett lakásából származott, és hónapokkal a szakítás után lehetett csak hozzájutni. Mindezek a törvényesség hiányát bizonygató védekezési módszerek egyfajta hatósági összeesküvést igyekeztek felrajzolni, melyeket egy másik védelmi állítás szerint már az elkövetés előtt!!! elkezdtek végrehajtani valakik.

EB:
- Mire számít, illetve van-e terv arra nézve, ha elfogadják az AB-indítványt, és valamely bírósági szakasz megismétlésre kerül?

GA:
- Nem töltöm azzal az időmet, hogy tervezgetem, hogy mi lesz, ha így lesz, vagy úgy lesz. Ha újra foglalkoznom kell ezzel az üggyel, akkor meg fogom ragadni az alkalmat, hogy újra rámutassak a minősítés tarthatatlanságára.

Zárszó az interjúkat készítőtől:

Ez a típusú bűncselekmény közvádas, tehát sértetti feljelentés nélkül megindul a nyomozás, a sértettet illetve a vádat a büntetőeljárás során az ügyész képviseli. Ebben az esetben is kimondható, hogy a magyar büntetőeljárosok során - különösen a kapcsolaton belül, nőket ért erőszak esetén - a nyomozást elrendelő és azt felügyelő, majd a bíróságon a vádat képviselő ügyész mellett vagy vele szemben az áldozat arra kényszerül, hogy jogait külön ügyvéddel védje.

Az Alkotmánybíróság nem értesítette a sértettet az alkotmányjogi panasz beérkeztéről, arról Renner Erika külön úton szerzett tudomást hónapokkal a beadvány beérkeztét követően. Abban az ügyben, amelyről arról is dönthetnek kedden, hogy hatályon kívül helyezhetik az ellene történt támadás ügyében a jogerős döntést, nincs előre tudomása, mikor tárgyalja az Alkotmánybíróság.

Az áldozat az AB honlapját frissíti napi szinten, hogy erre előre felkészüljön lelkiekben. Renner Erika mai napig, a jogerős ítéletet követően is rendőri védelem alatt áll, miután Bene Krisztián a börtönben tett egy olyan kijelentést, hogy az áldozat újbóli megtámadása esetén - ahol egy másik elkövető lenne igazolható - ő egy perújítást követően szabadlábra helyezhető lenne.

 
Eszes Beáta

Címlapfotó: A jelenleg 14 tagú Alkotmánybíróság testületéből (felső sor, balról jobbra) dr. Szalay Péter, dr. Sulyok Tamás, a testület elnöke, dr. Czine Ágnes; (alsó sor balról jobbra) dr. Schanda Balázs és dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybírák láthatóak. Forrás: Balsai Ügyvédi Iroda, a szintén alkotmánybíró dr. Balsai István irodája

Kapcsolódó cikkek
A "lúgos orvos" ítélet előtt - egy bűntény krónikája - 2017. február 21., az első másodfokú ítélet előtt közétett cikk

Bene Krisztián és ügyvédje rágalmaz - 2017. június 9., az első harmadfokú, kúriai tárgyalást követően, ítélet előtt, Bene ekkor rágalmazta meg az áldozat jelenlegi partnerét a tett elkövetésével, a rendőrséget pedig okirathamisíítással vádolta

 A lúgos orvos ügyében nem mernek ítéletet hozni - 2017. november 24., a megismételt másodfokú eljárásban 5 tárgyalás ment le, a cikk ezek közül az első tárgyalást követően iródott: a vádlott védelmét és a bíróság bizonyítási eljárását elemzi

Lúgos orvos - nem eléggé sérült meg az áldozat - 2019. november 4.  - Bene Krisztián alkotmányjogi panaszának elemzése annak tekintetében, mire szánt ő és a büntetőeljárások során a védelme értékes bizonyítási időt, és mit ismert el magára nézve

Mire vállalkozik egy áldozat, ha orvosilag igazolható, nagyon súlyos, visszafordíthatatlan testi roncsolódást okozó támadást követően az igazságszolgáltatásra bízza magát?

UPDATE: A cikket e-mailen elküldtem az AB-nek - a Bene oldaláról indikált, többrendbeli hamis tanúzást kiemelve, amelyekben most vádat is emeltek már - egyúttal az alkotmányos panaszt képviselő ügyvédnőnek, valamint szervezetének, az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért (ÜDE) Egyesületnek.
Bene Krisztián panaszát november 5-én és legközelebb november 12-én tárgyalja az AB.

Bene Krisztiánt orvosi praxisától jogerősen és véglegesen megfosztotta a bíróság: a lúgos orvos néven elhíresült bűntette 2013. március 12-én volt − a bűntény részletes krónikájáról itt írtam korábban − majd a bűntett után három (!!) évvel, csak 2016. január 13-án indult meg a büntető eljárás, amely megismételt másodfokot követően, majd megismételt harmadfokon, a Kúrián zárult 2018. július 12-én jogerős ítélettel: 11 év börtönbüntetést kapott, az orvosi praxisától végleges eltiltással.

Bene AB-beadványában adatai védelmét kéri, mindezt nyilvános tárgyalás-sorozat és általa névvel és arccal vállalt tv-interjúját követően, így én a sajtónyilvánosságot már felvállalt elítélt álláspontjánál maradok, nem pontozom újra ki a nevét, ahogy ezt most a média teszi érthetetlen módon.

Lúgos orvos: mindent ítéletet eltörölni, mert időközben törvényeket alkotnak

A volt barátnőjét elaltató, majd testét és nemi szervét lelúgozó, jogerősen elítélt egykori orvos, kórházigazgató alkotmánybírósági panasza arra épül, hogy a két és fél évig tartó bírósági eljárás során módosult a Büntetőeljárásról szóló (Be.) törvény, az pedig részben módosítja a korábbi eljárási fokozatok felülvizsgálati jogköreit. A törvény külön rendelkezik a törvényváltozás során folyamatban lévő büntetőügyekről, ott miként kell eljárni. Panaszát egy közérthetőbb formában majd lejjebb magyarázom meg, de indítványa a jogerős kúriai ítéletének és azt megelőző másodfokú ítéletnek is visszamenőleg történő hatályon kívül helyezésére irányul.

Három év nyomozás, két és fél év bíróság, tizenöt bírósági tárgyalás, öt ítélet

Jogerős ítéletet a bűntett után öt év és négy hónappal mondtak ki.
Az áldozat ezen időszak alatt arra volt kényszerítve, hogy újra és újra beszámoljon, mi történt vele, és újra és újra igazolja, mi történt testével.

Mind az öt büntető ítélet Bene Krisztiánt mondta ki elkövetőnek.

A bűntett reggelén, amikor már nem érkezett meg munkahelyére az áldozat, az első perctől kezdve az áldozat családja és munkatársai is valami nagy bajra és volt partnerére, Benére gyanakodtak. Életét a gyanakvás mentette meg, ha késlekednek, szinte bizonyosan belehal sérüléseibe. A rendőrség az áldozat megtalálása után azonnal a volt partnerre, Benére adott ki körözést, egyből őt gyanúsították.

Az elkövető Bene mindent megtett, hogy a sérüléseit majd ne élje túl áldozata: Erikát elaltatta, a lakást rázárta, a segítségkérésre alkalmas telefonját és laptopját elvitte. Kora reggel követte el, Erika gyerekei az iskolába már elmentek, csak késő délután voltak várhatóak, hogy hazaérnek.

Tetten érhető-e a panasza tárgyára irányuló szándéka az eljárás során?

Annak érdekében, hogy megértsük, Bene Krisztiánnak mire és mennyi ideig volt alkalma és jogi lehetősége a rendőrség majd bíróság előtt bizonyítani az áldozat megtalálása percétől, érdemes áttekintenünk, hányféle bírósági procedúra végén hoztak döntéseket, mennyiben volt kétség a bírósági ítéletekben azt illetően, hogy a vádlott-e az elkövető, és mire épült öt és fél éven át a nyomzás és bírósági eljárások során a védekezési stratégiája a vádlottnak és ügyvédjének.

A védekezési stratégiáját azért fontos megvizsgálni, mert ebből láthatjuk, tett-e olyasmire valaha kísérletet az öt és fél évig tartó eljárás során Bene, amit most sérelmez az Alkotmánybíróság előtt, és amire pusztán azért alapoz, mert a jogerős ítélete előtt egy évvel módosították  a Büntetőeljárási (Be.) törvényt, azzal érintve sokezer más vádlott esetét is. Az alkotmánybírósági panasza úgy néz ki, mint aki annak tudatában nem keresett magára nézve hathatós mentségeket évekig, mert az áldozata állapotát és annak állításait bármikor alapjaiban kérdőjelezheti meg.

Egy olyan elítéltről beszélünk, aki nem csupán a jogi eljárások egyes szakaszait vitatja, mint amiről a beadványa szól, hanem a kezdetektől valamennyi nyomozati, bírósági eljárást és valamennyi orvosszakértői véleményt támadja, egyben az összes tanút és magát az áldozatot is. Alkotmánybírósági beadványát talán nem véletlenül nem a tárgyalásai zömét végigvivő dr. Szekér Gyula adta be, aki készségesen vett részt az áldozat fizikai, pszichés és mentális állapotát egyaránt kétségbe vonó beadványok tolmácsolásában, hanem egy új ügyvédnő, dr. Kadlót Erzsébet. Nem tudom, ő végigolvasta-e azokat a tárgyalási jegyzőkönyveket, amelyekből megtudhatta, hogy ügyfele gyakorlatilag mindent elismert, ami megalapozza ennek a bűntettnek az elkövetését, kizár gyakorlatilag bármilyen más elkövetőt, és indirekte saját magát is alkalmasnak ítélte meg arra.

A 2017-ben hozott új Be. törvény radikálisan új elemet nem tartalmaz a korábbihoz képest. Első védője, az új törvényt más szakmai grémiumokkal kidolgozó Ügyvédi Kamara elnöke, dr. Bánáti János bizonyára felvilágosította, hogy a korábbi eljárási törvény is korlátozta a magasabb fokozatú bírósági eljárások jogköreit: azok nem úgy épülnek egymásra, hogy minden fokozaton mindent alapjaiban lehet újra vitatni, újra bizonyítani és tárgyalni. Ez a folyamatos és mindenre kiterjedő felülvizsgálati szándék, amit megcéloz beadványában Bene, egy végeláthatatlan bírósági eljárást eredményezne. Vessük ezt össze azzal, hogy a korlátozó rendelkezésekkel is mód van alacsonyabb bírósági fokozatra történő újbóli visszahelyezésre, és mindezekkel sem képes a hazai bíróság a bűntettek után 2-3 évnél korábban megkezdeni, illetve újabb 2-3 éven belül lezárni büntetőeljárást.

A Bene elleni büntetőeljárásában az első kúriai döntés visszahelyezte újból másodfokra az eljárást. Így összesen két másodfokú eljárás és két harmadfokú eljárás volt, egyenként számos tárgyalási nappal:

Elsőfok  - 4 tárgyalás
(Első) Másodfok - 3 tárgyalás
(Első) Harmadfok, azaz Kúria - 2 tárgyalás
(Második) Másodfok - 5 tárgyalás
(Második) Harmadfok - 1 tárgyalás

Számos tárgyalási nap reggel 9 órától akár délután 4 óráig is tartott, de a legrövidebbek sem zárultak fél napnál hamarabb. Ez egyébként a nyilvános tárgyaláshoz való jogot is nehezíti: ember legyen a talpán az a médiamunkás, aki ezeket végigüli, miközben végig szakértően tudósít. A nyilvános tárgyalás érdeklődőiről nem is beszélve. Hozzávehetjük ehhez az ügyvédi költségeket, az áldozat ápolása majd munkavégzése mellett rászánt napokat. Amennyiben egy sokhónapos  táppénz miatt az áldozatot állásából elbocsátották volna, a megtartott munkahellyel is komoly anyagi kiadásokkal járó eljárás során elérhetetlenné válna számára a jogi képviselet. Avagy a különleges esetekben képzett ügyvédek kénytelenek egy két és fél éves bírósági folyamatot grátisz képviselni, munkadíjukat prolongálni egy még nem ismert kártárítési ítéletig.
Büntetőeljárásokban az ügyész képviseli az áldozatot, ám ha Bene áldozata, Erika csak erre hagyatkozott volna, 2014-ben a nyomozást is lezárták volna.

Így nem példanélküli, hogy az áldozatnak az elvileg őt képviselő ügyésszel szemben is védenie kell jogait, sőt, az egész igazságszolgatással szemben.

Amire egy túlélő áldozat vagy egy megölt áldozat családja számíthat, hogy egy erőszakos bűntett után fél évtizeddel sem szolgáltatnak igazságot.

Jelen esetben viszont az áldozatnak már beleszólása sincs egy olyan Alkotmánybírósági eljárásba, ahol kizárólag az elítélt és az AB közt dől el, hogy az áldozatot ért támadásban megmarad-e tettesnek a tettes. Ha az AB elfogadja Bene indítványát, nyomozás sem indul új tettes irányában. Az áldozat újfent egy tárggyá minősül, a jogerős ítéletbe vetett bizalom, a jogbiztonság kérdőjeleződik meg.

Írásomban a bűntettet megelőző olyan mozzanatokra is kitérek, ahol az elítélt Bene olyasmiről vallott, ami a bűnössége motivációját, eszközét és lehetőségét igazolja, amelyek a legfontosabb bizonyítékok súlyos, ember testi épsége vagy élet elleni bűncselekmények esetén: ezek a közvetett bizonyítékok sokkal kevésbé vagy sehogysem hamisíthatóak, és ezek nélkül nem jön létre bűntett. A kriminalisztika és a nemzetközi joggyakorlat a szinte mindig tanúk nélkül, a szándékosság miatt minimális nyom nélkül véghezvitt, ember elleni bűntettek során ezt a hármas - eszköz, lehetőség, motiváció - elvet tartja legfontosabb igazoló tényezőnek, ezt a narancs színnel kiemelt szavak alatt átlinkelt korábbi cikkemben elemeztem.

Tehát míg Bene 5 és fél évig sosem vitatott, mi több, elismert magára nézve igen súlyos bizonyítékokat, a jogerős ítélete után felülvizsgálati jogát sérelmezi.

Bene Krisztián elismerte a motivációt: a zaklatást, a fenyegető fellépést

Bene élhetett volna azzal vallomásai során, hogy tagadja a tett motivációját igazoló cselekedeteit − az áldozat szakítását követő, a bűntett előtti, a nőt zaklatást, a fenyegető jellegű megfigyeléseket − de ezek megtörténtét nem tagadta, sőt bevallotta. Másképp ítélte meg, mit jelent sms-ek tucatjait küldözgetni, a szakítást újból és újból kitárgyalni, munkahelyen bevárni, esténként a nő háza körül körözni, rendszeres terepfutó útvonalát emiatt városi aszfaltra cserélni, este ácsorogni az ablaka előtt, de megtörténtüket nem tagadta. Nem is tehetett másként, mert szemtanúk, rögzített sms-ek, híváslista és okos telefonos futóútvonal programja is igazolta ezeket. Erika, az áldozat, senki mástól nem élt át a tett előtt ilyenfajta fenyegetést, senki nem lépett fel úgy, hogy magánéleti vagy akár hivatalos téren haragosa lenne.

Bene Krisztián elismerte a fegyvernek minősülő eszközt: ő tette be az altatófolyadékos fecskendőt a kocsijába

A kórházigazgatóért  − a zaklatási előzmények ismeretében, amelyről a munkatársak és a család is beszámolt − a bűntett estéjén azonnal kimentek házhoz, előtte hivatalosan körözték. Autója kesztyűtartójában egy használt, folyadékot tartalmazó fecskendőt találtak meg. Bene Krisztián ezt sem tagadta, hogy ő tette volna oda kocsijába. Erről a fecskendőről állapították meg, hogy annak a kétkomponensű altatószernek egyik elemét tartalmazza, amellyel az áldozatot elaltatták. A kórosan rendmániás Bene azt vallotta, rendszeresen visz haza injekciós tűket − ebben az esetben egy használt fecskendővel − hogy azzal tisztítsa ki 5 gyermeke mitesszereit. Gondolom, igyekezett ezt zömmel steril tűvel végezni. Gyermekei a tett idején vagy nagykorúak, vagy 12 éven felüliek voltak. Az apuka, aki nyíltan szeretőt tart, külön albérletet tart fent erre, napokig nem alszik otthon, a büntetőtárgyalásokra a család a megalázott feleséget hurcolja el − ahol a volt barátnő áldozat és új barátnő tanú is vall azt ecsetelve, mikor és hol éltek magánéletet − ez a férj és apuka maga nyomkodja gyermekei arcát...

A gyermekei testi integritásának is eléggé laza határokat szabott az apa. Elég perverz lehet a napokig máshol alvó apuci felhívása, hogy "gyere, lányom, kinyomogatom az arcodat." Gondolom, meg sem kérdezték tőle otthon, hol járt eddig, úgy járogatott haza kimaradásokkal, mint egy kamasz fiú...A család többi felnőtt tagja is eléggé egyedien értelmezi az emberi méltóságot, ha a nyíltan szeretőt tartó férj büntetőtárgyalására, ahol a vád a szeretője testi roncsolása, a vádlott szülei magukkal viszik a feleséget, aki az ura mellett kiálló asszonyt kell eljátssza. Ugyanez a család demonstratíve kereszténynek vallva magát, a facebookon nyilvános imát szervezett a vádlott Bene Krisztiánért, ebbe bevonva távolabbi ismerősöket, míg nem tudjuk, a gyermekek milyen jellegű kérdéseket tehettek fel a vádakat illetően otthon.

Bene Krisztián elismerte, hogy a tettes ismerte áldozatát, és hozzá magánéleti szálak kötik

A lelúgozó bűntett nem ismétlődött meg más áldozattal: a semmiből felbukkanó, az áldozat számára idegen tettes gyanúja egy sorozatelkövetőre utalna, de erről szó sem volt. A tett a lúgozással Magyarországon egyedi, az évszázad bűntettének nevezi azóta a szakma. A tett során az elkövető anyagilag semmilyen haszonhoz sem jutott, testileg aligha élhetett át egyszerűen szexuális kielégülést, de ahhoz ennyire bonyolult és kockázatos módot választani eléggé értelmetlen lett volna.

Az altatás módszere azt igazolta, hogy az elkövető komoly orvosi ismeretekkel és szakmai rutinnal rendelkezik, az igazolatlanul orvosok által sem (!) hozzáférhető altatószerekhez valamely magas pozícióban, az ellenőrzési pontokat kijátszva juthatott csak hozzá.

A tett körülményei számos aspektusban azt igazolták továbbá, hogy a tettes nagyon jól ismerte áldozatát: az áldozat napirendjének alapos ismerete nélkül nem lett volna mód kisebb - de még így is komoly - kockázattal megtámadni. Bene Krisztián maga is elimerte, védekezési stratégiája is arra épült, hogy ezt a tettet Erika egy férfipartnere követte el. A két és fél éves tárgyalási folyamatban az egyik leghangsúlyosabb védekezési elem ez volt, hogy Bene egy másik férfipartnert vádolt. Az ismeretlen tettes esetét sosem vetette fel.

Bene Krisztián szerint lelúgozni egy volt partnernőt magától értetődő

A vádlott vallomásai és védelmének indítványai szerint magától értetődő, hogy egy férfi lelúgozza a volt partnernőjét. Bene és védői sosem azt fejezték ki, hogy a tett brutalitása és módszere abszurd, ez a típusú módszer emberileg távol áll tőle. Sosem védekezett azzal, hogy erre nem lenne képes emberileg, hiszen ő orvos, gyógyít, nem lenne erre képes, hiszen ezt a nőt szerette. Mindvégig azzal érvelt, neki erre épp nem volt már oka, mert lett egy új barátnője, egyébként keresgéljenek az áldozat szerinte zűrös kapcsolatai közt. Sőt, Bene megvádolta névvel, hivatalosan is Erika új partnerét, aki a bűntett idején már mellette volt. Nem fogta fel, hogy azzal, hogy ezt az elkövetési módot magától értetődőnek tartja egy férfitól, ezzel elismerte, hogy a módszer nem áll tőle távol.

A tárgyalás évei alatt folyamatosan érezhető volt az akkor még vádlott, később elítélt Bene Krisztián élő, akkor is fennálló sértettsége, érvelései mögött a megbántott, dühös, elhagyott szerető attitűdje volt kiérezhető, akinek a legfőbb gondja az volt, épp kivel él áldozata, és milyen módon élnek szexuális életet.

Bene Krisztián a hüvelybe felnyúlással is belúgozta áldozata nemi szervét

Az áldozat sérüléseiről igazságügyi orvosszakértői vélemények mondták ki, és ezt a korrekciós műtétek is igazolják, hogy az áldozat hüvelybemenete is súlyosan roncsolódott, gyakorlatilag a lúg okozta égési szöveti sérüléstől elzáródott. Folyadék hüvelybe kívülről, belefolyatással nem jut be még gyermeket már szült nő esetén sem, falai alapállapotban izmokkal zártak. Létezik hüvelyi irrigáció, mosakodás, de ezt is egy fecskendőszerű eszköz hüvelybe felhelyezésével tudják csak nők elvégezni. Valamilyen szintű hüvelyi kimosást guggoló és egyben terpeszelő pózban, alulról indított erős zuhanysugárral lehet végezni, pl menstruáció idején történő mosakodáskor. Csorgatott folyadék ezen a módon sem jut be a hüvelybe. Bene valamely módon kézzel vagy eszközzel a hüvelybe benyúlva is belúgozta akkor már elaltatott, magatehetetlen áldozatát, akinél stabil, guggoló pózt aligha érhetett el, hanyatt fektetett állapotban sem tudott volna csorgatva a hüvelybe bejuttatni folyadékot.

Fotó: hüvelyirrigátor, a női hüvely kimosására, oda folyadék bejuttatására alkalmas higiéniai eszköz, a kép illusztráció

A bűntett szexuális indíttatású − a nemi szervet megcélzó − jellege miatt az áldozat kötelezően megkapta az esemény utáni tablettát is, ugyanis nemi erőszak is feltételezhető volt, azt megállapítani éppen a lúg roncsolta és elzárta hüvely miatt nem volt mód. Nemi erőszak esetén a teherbeesés kockázata fennállt, ahol egy nem létező hüvely állt volna rendelkezésre megszülni erőszakolója áldozatát.

Jogilag egy magatehetetlen nő nemi szervébe felnyúlni lúg nélkül is erőszakot jelent, a teste integritása elleni durva támadás.

Bene Krisztián és védelme szerint nem sérült meg annyira áldozata, mint amit az orvosszakértők állítanak

Bene Krisztián visszatérően azt indítványozta a védelme során, hogy valóban eléggé sérült-e az áldozat, és tud-e szexuális életet élni. Ezzel az érvével őt bűnösnek kimondott ítéletek után is élt, tehát elsősorban nem azzal volt gondja, hogy nem ő tette, hanem azzal, hogy a tettes nem roncsolta szét eléggé áldozatát. Ha tényleg tagadja tettét, inkább azzal kellett volna védekeznie, hogy mennyire brutális a tett, és mennyire nem képes ő erre. A sérülés mértékét csak az vonja kétségbe, aki azt akarja elérni, hogy az ítélet ne olyan súlyos sérülést okozó támadást mondjon ki.

Bene évekkel az eset után újra és újra orvosi vizsgálatot indítványozott, dacára az igazságügyi orvosi szakvéleményeknek. Ez két szempontból érdekes, túl azon, mennyire beteg elmére utal: egyrészt orvosként hazudtolta meg orvos hivatásbeli társait, másrészt, miután megint csak más, és nem ő vizsgálja meg az áldozatot, logikailag számára az sosem kielégítő vélemény lenne, azokat újból és újból megtámadná. Véleménye szerint egy derékig érő, egy sort hosszúságú, képzeletbeli fehérnemű nagyságú felületen roncsolt női testtel, elzáródott, gyakorlatilag megszűnt hüvellyel, az altatás miatt az áldozat számára részleteiben nem ismert lefolyású brutális támadás után egy nő egyetlen veszteségélménye, hogy képes-e teste szexuális aktusra. A nő testét a tárgyalások során mindvégig csak szextárgyként értelmezte Bene, a tettesi logikát fenntartva.

Erika számára mai napig az egyik legnagyobb traumát az okozza, hogy a lehetséges verziók közül, mi mindent tett még vele támadója, egyet kiválasszon reálisnak. A bűntett színhelyét, a fürdőszobát át kellett alakítani, végül a lakást is el kellett adja, képtelen volt ott élni.

A bíróság az ítéletei során többször kimondta, hogy a tettes motivációja: "ha velem nem, mással se szeretkezz" elve volt.

Fotó: a női alsóneműről készült illusztráció kép azt modellezi, hogy a lúgos orvos áldozata testének milyen kiterjedésén van brutálisan roncsolódott egybefüggő vagy nagyobb foltokban sérülése, emellett elzáródott a hüvelye

A tárgyalásokat személyesen nyomon követőnek olykor  már olyan érzése volt, hogy Bene maga szerette volna kipróbálni, képes-e szexuális aktust létesíteni megsérült áldozatával, vagy jelen lenni, hogy megnézze, miként élnek intim életet jelenlegi partnerével. Senki más orvosi szakvéleményében nem bízott, egyfajta kielégülést keresett abban, hogy újra és újra megnézhesse legalább papíron tette eredményét. Az ember már lassan azt képzelte, hogy a bíró és vádlotti védőügyvéd felteszik Erika testét a bírói pulpitusra meztelenül, és centiről centire, szemmel és kézzel átvizsgálják ők maguk.

Az igazságügyi orvosszakértői jelentések figyelmen kívül hagyását megcélzó védői indítványokra sosem érkezett határozott bírói rendreutasítás, ezzel az eszközzel az első védő, maga az ügyvédi kamara elnöke is élt.

A sorozatelkövetők azért követik el újra és újra a tettüket, hogy ismét átéljék a támadás során megélt szituációt. Az, hogy Bene visszatérően nem fogadta el a bírósági eljárásokon kizárólag igazságügyi orvosszakértői pozícióban beadható véleményeket, az arra utalt, Bene maga a bírósági eljárás kereteit sem tartja megfelelő fórumnak, hogy ügyében ítélkezzen.

A bírósági eljárás Bene számára az a fórum, ahol fenntarthatja kapcsolatát áldozatával, indítványai a traumát ismételtetik meg áldozatával, számára pedig az elkövetési élményt idézik fel újra és újra.


Bene Krisztián megkérdőjelezi valamennyi eljáró szerv létjogosultságát

Bene valójában nyíltan és dokumentáltan hazudik az alkotmánybírósági panaszát illetően, mert nem csupán az adott felülvizsgálati jogáért száll síkra. Apja az ő tudtával és apja állítása szerint fia belegyezésével, az ő instrukciói szerint blogot vezet a bírósági eljárások óta. Bene Krisztián nevét viseli a blog, ahol mindenféle jogi eljárást alapjaiban támad a felnőtt, 5 gyermekes, korábban kórházigazgató elítélt nevében és helyett az apja: a rendőrségi nyomozást, az orvos szakértőket, az áldozat védőjét, ügyészt és bírót, mindenkit teljesen hülyének és alkalmatlannak nevez. Az áldozat szerintük hazug és rosszindulatú, mentális és pszichés állapota kóros, erre sorozatosan tettek indítványt, hogy vizsgálják meg e tekintetben is Erikát. Nem fogják fel, hogy a vádat az ügyész képviseli, és ilyen esetben feljelentés nélkül is automatikusan megindul a nyomozás. Ezek a vádlotti vélemények dokumentáltan megjelentek a bírósági eljárások során is, ügyvédi beadványai erre épültek.
Bene minden egyes tárgyalásra egy IKEA-s szatyorban hatalmas iratpaksamétával érkezett, azokat kinyitva maga előtt beszélt, demonstrálva, hogy bár ügyvédje van, de valójában saját jogi védelmét is ő maga látja el.

Vallomásai közül érdemes arra is emlékezni, amikor szintén polihisztor, mindenható énjére utalt: megdőlt alibije arra volt alapozva, hogy a tett kora reggelén ő egyedül mérte volna fel orvosként a kórháza alagsorában annak épületgépészeti és statikai állapotát egy tervezett felújítás érdekében.
Apja külön utasította a kórházat (!) hogy sürgősen igazolják a dolgozók az igazgató úr fia alibijét, ki és hol látta azon a reggelen. Előre megadták, milyen ügyben kell tanúskodni, és pontosan mely időszakra kell vallomást tenni. Erre kísérletet is tett a Budai Irgalmasrendi Kórház több dolgozója, mindegyikük ellentmondásokkal, valójában hamis tanúzással bukott meg a tárgyalások során.

Bene Krisztián családja a kezdetektől belenyúlt a nyomozási folyamatba: a gyanúsított által alibinek és vélhetően (altató) fegyverének beszerzésére használt kórház lehetséges tanúvallomásait tették tönkre. A kórházi dolgozó tanúk megfélemlítve érezhették magukat, igazgató munkaadójukkal szemben történő vallomással nem mertek élni, miközben épp arra utasították őket, hogy védelmében valljanak.

A bírósági eljárás során két, hamis tanúvallomást tartalmazó levél érkezett a bíróságra: egyiket álnéven írták, másikuk egy beazonosított, börtönbüntetését töltő személy írta, az abban leírtak váltak igazoltan hamis vallomásnak. Mindkét levél Bene ártatlanságát próbálta igazolni. Az álnéven írt levél dilettantizmusa és paranoid hangvétele erősen emlékeztetett az apja által vezetett blogra. A két levél külön-külön is arról árulkodott, szerzőik a bíróságot egy színházi közegnek ítélik meg, lenézik az eljárást, és azt képzelik, bármit elérhetnek egy ordítóan dilettáns levéllel. A legutolsó zugügyvéd is lebeszélte volna a szerzőket arról, ezzel éljenek, nem keveset ártottak Benének ezzel. Ezeknek a nyomozati szakaszban kellett volna eljutnia a rendőrségre, amelyre röpke három éve lett volna a levélíróknak. A hamis levelek az elsőfokú ítéletet követően, a másodfok szakaszában jutottak el a bíróságra, amikor Erika már ügyvédet váltott, és dr. Gál András által a Benére mutató bizonyítékegyüttesek alapján a vádpontok súlyosbítását igazolta.

UPDATE: Cikkem megjelenésekor megtörtént a vádemelés hamis tanúzás bűntettében Bene Krisztián két kórházi munkatársa ellen, valamint a börtönben már hamis tanúzásért ülő személy ellen, akit Bene ügyvédje látogatott meg többször, és ő nyújtotta be levél-vallomását hivatalosan a bíróságra. Az alkotmányjogi panaszt olyan személy kéri, aki eddig 3 rendbeli hamis tanúzásra felbujtásért vádolható, ezekből egy felbujtott személy visszaeső bűnöző hamis tanúzás vádban.

Bene Krisztián és családja érinthetetlennek képzeli magát

Bene nagybátyja, édesanyja testvére Mikola István, volt egészségügyi miniszter. Testvére Bene Dániel, a bűntett és a bírósági tárgyalások idején az Emberi Erőforrás Minisztérium (EMMI) Támogatáskezelő főigazgatója, akkor államtitkár volt. Apja, aki a vádlottat, majd elítéltet mentegető, az igazságszolgáltatást alpárian és dilettánsan pocskondiázó blogot vezeti, Bene Henrik Béla, aki az EMMI alá tartozó Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (RETÖRKI) munkatársaként fiai munkaadó minisztériumától és társszervezetektől nyert el állami támogatásokat magyarságkutatástól informatikai rendszerek kidolgozásáig, eléggé változatos szakmai területen. Mondhatjuk, a hatalom beágyazott embere a 60-as évektől folyamatosan, mindegyik rendszernek hű munkatársa.


Fotó: Bene Dániel, EMMI-államtitkárságot betöltő pozíciója idején Orbán Viktorral készült selfije és nyilvános posztja a fb-oldalán. Bene Dániel a jogerősen elítélt Bene Krisztián testvére, a nyomozás és bírósági tárgyalások első szakaszában államtitkár volt.


A magyar rendőrség úgy döntött, egy nőt legális lelúgozni, nem kell nyomozni az ügyben

A 2013. márciusi tettet követően négy hónap múlva a gyanúsított Benét kiengedték az előzetesből, úgy, hogy a vádat még nem ejtették ellene. Eközben az áldozat szétroncsolt, eleven hússal, gyakorlatilag csak feküdni tudott, pokoli kínokat élt meg, egy esetleges megismélelt támadás esetén altatás nélkül sem bírt volna moccanni sem. A nyomozást egy év múlva, 2014. július 7-én lezárták azzal, hogy semmilyen egyéb elkövető után nem szeretnének nyomozni, és valamennyi bizonyítékot megsemmisítenének. Az áldozatnak a nyári intézményi szünetben 8 napja volt, hogy fellebbezzen ez ellen. Ha például a szakértők megállapította életveszélyes állapotában belehal Erika a sérüléseibe, mindez a fellebbezési teher kiskorú gyermekeire vagy volt férjére hárul. Az akkori partnere egy esélyes haláleset esetén jogilag nem is képviselhette volna partnerét, hacsak halála előtt erre nem ad felhatalmazást az áldozat.

Érezhető volt a rendőrség által egyből Benét gyanúsítás, majd az ügyészség irányította nyomozás kapcsolatában, hogy egymással ellentétes folyamatok zajlanak... Kétség sem merül fel, kit gyanúsítsanak, majd 2014-ben meg akarnak szüntetni nyomozást, megsemmisíteni minden bizonyítékot. Még nem indul meg büntetőeljárás vádemeléssel, csak 2016-ban, de a rendőrség 2015 januárjában mégis elrendeli az áldozat rendőri védelem alá helyezését, amelynek során Erikának a napi rutinjában folyamatosan kellett jelentenie az őt telefonon felhívó rendőröknek, megérkezett-e az adott helyre épségben. 2014 nyarán a gyanúsítás alól kiveszik Bene Krisztiánt, de az áldozatnál újabb támadástól tartanak...Más gyanúsított nincs, és nem is keresnek.
Még laikus is azt érzékeli, hogy a hatóságok a szükséges minimum fenntartásával minden esélyt megadnak arra, hogy vagy az áldozat adja fel, vagy a gyanúsított lépjen le külföldre.


Az elítélt szabadlábon, az áldozat van rendőri védelem alatt

Bene Krisztiánt 2016-ban, elsőfokon 4 évre ítélték el. Három évvel az eset után csak azért indulhatott meg a büntető eljárás, mert az áldozat nem hagyta annyiban, hogy semmilyen tettes után sem hajlandó nyomozni az ügyészség.
A nem jogerős ítéletet követő előzetes letartóztatás egyik alapja az lenne, ha az elítélt veszélyt jelent áldozatára. Benét nem tartóztatták még le ekkor. Az áldozat rendőri védelmét viszont fenntartották 2017. március 28-áig. Másodfokon már 9 évet kapott. A másodfokú íteletét követő 18. napon tartóztatták csak le, különben a tárgyalási teremből vitték volna el egyenesen, a média és a nyilvános tárgyalás nézői előtt. Addig szabadlábon védekezett, szabadon utazott külföldre is. Egyrészt elérték, hogy a szabadlábon védekezéssel a gyanú látványos árnyéka nélkül, az ártatlanság mítoszában éljen a tettet követő 4 évig, a róla szóló híradások moderált mértékűek voltak, kitakart arccal és névvel szerepelt. Az elsőfok idején gyermek háziorvosi szakrendelést is kapott Terézvárosban az elvesztett kórházigazgatói posztja helyett. Majd a másodfokon 9 éves börtönbüntetés fenyegetése elől kapott majd' 3 hét menekülési útvonalat a legfelsőbb kormányzati körökig becsatolt család tagja, de minimum a nyilvános letartóztatás médiaképétől mentesítették.


Ellentmondó védekezési stratégia: miként követte el valaki más ezt a tettet, egyúttal az elkövetőt mentegetik, hogy nem is annyira súlyos a támadás

A vádlotti védelemnek nem lett volna feladata, hogy keressen másik tettest, az különösen nem, hogy abban az esetben tippeket is adjon, hogy a másik tettes miként hajtotta végre tettét, mégis, a tárgyalások lényegi védekezési eleme a vádlott oldaláról erre is kiterjedt.

Bene első ügyvédje Bánáti János volt, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, büntetőügyekben sztárjogász. Bánáti a védekezés során logikailag védence bűnössége mellett térvelt: az áldozat sérüléseinek mértékét vitatták főleg. Felváltva tettek arra kísérletet, hogy tagadják az elkövetést, meghazudtolják a bűnösséget igazoló bizonyítékokat és tanúkat, de ha úgy adódik, hogy elmarasztaló ítélet lesz, akkor legalább igazolják, mennyire empatikus és szerető fél volt az elkövető, mi mindent tett meg, hogy elviselhetőbb legyen az egyébként nem is olyan súlyos sérülés.

A sztárügyvéd nem látott abban védekezési rációt, hogy a lelúgozás brutalitását válassza el az ötgyermekes családapától, egy kórház felelős igazgatójától, akinek nem érdemes ilyen családi hátteret és szakmai karriert kockáztatni azért, csak mert elhagyja a szeretője.

A védelem nem gondolt arra, hogy egy teljesen idegen támadó vízióját vesse fel: miután az áldozat magánéletét percekre ismerő tettes kiléte bizonyítva volt, vélhetően Bánáti arra fókuszált, hogy a lehető legkisebb büntetéssel ússza meg védence. Az elsőfokon kihozott ítélet: 4 év börtön, foglalkozásától 5 évre eltiltás egy ügyvédi bravúr is lett volna. Bánáti vélhetően azért hagyhatta ott ügyfelét az elsőfok után, mert Bene (és családja) az ügyvédi bedvány szövegezésébe is beleszólhatott a későbbiekben, a blog is erre tett kísérleteket. Ezt már dr. Szekér Gyula alpári, a jogi hivatást megcsúfoló módszereivel készséggel vállalta.

A mai napig házas Bene Krisztián tudtával és jóváhagyásával mostani táv-barátnője az áldozatot sértegeti

A mai napig házas Bene Krisztián új barátnője a nyilvános tárgyalások során szervezett demonstrációk eseményoldalára járt be saját névvel és facebook-reggel szeretőjét utolsó vérig védelmezni még 2017-ben.
Gera Noémi − aki a nyilvános tárgyaláson tanúként is be volt idézve − teljes nevének médiában történő titkosításához főződő jogát addig voltam hajlandó védeni, amíg egy zavarodott és naív nő lépett csak fel, aki érthetően nehezen tudja felfogni, hogy a bűntett előtt egy hónappal alig megismert partnere mellőle ment el lelúgozni előző barátnőjét. Akkor még többen féltettük is, hogy egy esetleges szakítással ő válik majd újabb áldozattá.

Gera a jogerős kúriai ítélet óta már kurvázza is Erikát, az áldozatot, őt q-val jelölve, a rövidítés jelentésére kétséget sem hagyva. Iparművészként dolgozik, de 2016 óta inkább csak az áldozathibáztatás a fő területe. Ahogy Bene apja, ő sem tudja felfogni, hogy a vádat az ügyész képviselte, a gyanúsítás már akkor megtörtént, amikor Erika még életveszélyes állapotban volt, szinte magatehetetlen, és nem volt teljesen tudatánál sem. Noémi rendszeresen megosztja Bene apjának blogírásait, amelyik apa Bene feleségét hurcolja el a tárgyalásokra, ezzel levegőnek nézve az új szeretőt. Gera Noémi a tanúskodása során, a bírótól tudta meg, hogy utolsó véréig védett partnere házas, még nem vált el. Ezt Bene még akkor sem közölte vele, amikor már tudta, tanúként hívják be Noémit.

Cikkem megjelenése estéjén, 2019. november 4-én magánszemélyek és nőjogi csoportok tüntetést szerveztek az Alkotmánybíróság elé, tiltakozva az ellen, hogy egy nőt brutálisan megcsonkoló férfi jogerős ítéletét hatályon kívül helyezzék.

A tüntetés sárga rózsás szlogenjére utalva Gera Noémi, Bene börtönbüntetése mellett mára csak virtuális szeretője az alábbi nyilvános posztot tette közzé a facebookon:

Kép: Képernyőkép Gera Noémi facebook-oldalán megosztott nyilvános posztjáról, letöltés ideje: 2019. november 4., délután, a posztolás ideje így 2019. november 3.


A lúgos támadó határidőn túl, ráérősen él csak panaszával

Bene Krisztián indítványa ügyében az Alkotmánybírósághoz fordult jogerős ítéletét követő negyedik hónapban, 2018. novemberében. A három hónapos határidő betartására azzal hivatkozott, hogy az írásos ítéletet csak a júliusi kihirdetés után két hónappal, szeptemberben kapta meg. Természetesen jelen volt a kihirdetett és felolvasott ítéleten is. A beadványában hivatkozott Be. törvény egy évvel korábban változott. Az a szándéka, hogy erre a törvényváltozásra hivatkozva ad be panaszt, az írásos ítélet postázása előtt is felmerülhetett benne, módja volt előzetesen felkészülni rá, különösen, hogy semmi mással nem indokolja beadványát, pusztán azzal, hogy szerinte csorbultak az új Be. törvényben megadott felülvizsgálati jogai. A számára olyannyira fontos beadványra mégis várt az írásos ítéletet követően újabb két hónapot, miközben egy hónapos felkészülési idővel betarthatta volna az eredeti határidőt is.

Az alaptörvényességi felülvizsgálati kérelem kritériumai kikötik, hogy "visszautasítást eredményez, ha az indítvány nem vet fel bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést."

Ahogy írásomban kifejtettem, mind az öt bírósági ítélet bűnösnek mondta ki Bene Krisztiánt, tehát az ítéletek lényegi eleme egyirányba mutatott végig. Tettének szándékára és elkövetési eszköztárára nézve, a társult bűncselekmények tekintetében súlyosbodott egyre az ítélet.

Az égési sérülésekben szakképzett orvos és kórházigazgató magát elmaszkírozva az otthonából kilépő áldozatot megtámadja, visszalöki, megkötözi volt barátnőjét, elaltatja, majd ráöntött lúggal égési sérüléseket okozva szétroncsolja a cikkben modellezett felületen testét és hüvelyét. A lakást rázárja, miután magára hagyta. Felfegyverkezésnek minősülő fecskendőt és altatószert az általa vezetett kórházból szerezte be, alibijét a kórházzal próbálta igazolni.

Bene Krisztiánt első fokon testi sértés és kifosztás bűntettében, 4 évre ítélték, hivatásától 5 évre tiltották el. (Bene elvitte az áldozat telefonját, laptopját, okmányait, bankkártyáját és lakáskulcsát.)

Másodfokon életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, magánlaksértés vétségében, egy rendbeli okirattal való visszaélés vétségében és egy rendbeli készpénz-helyettesítő fizetőeszközzel való visszaélés vétségében 9 évre ítélték, foglalkozásától örökre eltiltották.

A megismételt másodfokon életveszélyt okozó testi sértés bűntette, személyi szabadság megsértésének bűntette, magánlaksértés bűntette, okirattal való visszaélés vétsége, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz visszaélése vétsége vádpontokban ítélték el, szintén 9 évre.

A jogerős kúriai döntés a megismételt másodfokú ítélet vádpontjait tartotta fenn, a fogvatartásnak minősített esetét állapította meg, 11 évre szigorodott a büntetési tétel.

Megelőző bírósági ítélettel tartalmilag lényegesen ellentétes bírói döntés sosem született, az AB-panaszlehetőség zömmel ezekre irányulhatna, ha valaki a felülvizsgálati lehetőségeit vitatja.

Bene Krisztián sosem vitatta, hogy az áldozatot fogvatartották, kifosztották vagy elaltatták. Bene Krisztián sosem vitatta, hogy lúg okozta égési sérüléseket szevedett el az áldozat.

Bene Krisztián sosem vitatta, hogy az áldozatot alaposan ismerő férfipartner tette ezt, sőt, ezzel érvelt és vádaskodott másra mutogatva.

Bene Krisztián elismerte, hogy zaklatta és fenyegette áldozatát, és elismerte, használt fecskendőt hurcol a kocsijában. Bene Krisztián egyetlen altatáshoz értő orvos férfipartnert sem tudott megvádolni Erika körül.

Bene Krisztián az öt és fél év során mindvégig azt vitatta leginkább, valóban annyira sérült-e meg Erika, ahogy azt a szakvélemények állítják.

Bene jogerős bírósági ítéletére irányuló felülvizsgálati panaszát 2019. november 5-én vizsgálja az Alkotmánybíróság. UPDATE: November 12. a következő AB-tárgyalás az ügyében, nem dönttek 5-én.


Eszes Beáta

Címlap fotó: Duna TV, Tetthely című műsor, ahol Bene Krisztián arccal és névvel adott interjút folyamatban lévő büntetőeljárása során, ezzel a nyilvánosan blogoló apja, Bene Henrik Béla és az elítélt bátyja, az eljárás során EMMI-államtitkár, Bene Dániel hallgatólagos hozzájárulásával felfedte a teljes családi kört.

Lehet-e bűncselekményt kimondani, ha valaki feldarabolja a feleségét? Kedden kiderül, hogy a bántalmazott nők eltüntetésének mintája legálissá válik-e Magyarországon.

UPDATE: a 2019. október 15-ei másodfokú tárgyalás ügyészi, sértetti képviseleti és gyanúsított képviseleti büntetési indítványait, valamint a másodfokú ítélethirdetés idejét ld. a cikk alján frissítve!

Írásomban az érvényes kegyeleti jogok rendelkezései alapján a 2014. májusában Darnózselin feldarabolt feleség és anya hivatalos, férjezett nevét teljes formában írom ki, azt nem torzítva és csonkolva. A gyanúsított hentes férjet eddig kétszer - egy első és egy újra visszahelyezett elsőfokú tágyaláson - mentették fel.
2019. október 15-én, kedden 9 órakor kezdődik a másodfokú tárgyalása Győrött. Az áldozat családja érdekeinek védelmét a másodfoktól a lúgos orvos áldozatának korábbi védőügyvédje, dr. Gál András vállalta el.

A kipontozott családnevű, felesége megölésével gyanúsított férjnek a feldarabolt feleség kegyeleti joga nem teszi lehetővé, hogy elrejtse a házassággal a nőnek is átadott férjes családnevét. Az áldozat teljes neve hivatalos rendőrségi közleményben mai napig sajtónyilvános. Egy kétgyermekes anya, akinek holtteste nem, csak feldarabolt testének kis maradványai kerültek elő, az áldozat szülő oldali családja ennek tudatában tudott csak gyászbúcsúztatót tartani. A hivatalos holttá nyilvánítás után, a temetői búcsúztató napján, az akkor már emberöléssel gyanúsított, előzetesben ülő férj, N. János, a bűntett idején 43 éves darnózseli hentes családja: a szomszéd telken lakó apja, a nővére és annak családja kerti partyt tartott a darnózseli családi házuk udvarán.

A helyszíneket bejáró, helyiektől és megyei sajtótól információkat gyűjtő, a darnózseli darabolós bűnügy családi előzményeit feltáró riportcikkem Nagyné Kovács Judit emlékének szól.

Öt éve, 2014. októberében búcsúztatta családja Juditot május végi halálát követően: holttestének egésze nem került elő azóta sem.


Kép: Mosonmagyaróvári Városi TV-n leadott rendőrségi felhívás Nagyné Kovács Judit 2014. május 27-ei eltűnéséről

Eltűnik egy kétgyermekes anya

Darnózseli és Mosonmagyaróvár, az észak-nyugati határszél Hegyeshalom felé. A Kisalföld megyei lapban megjelenik, majd a Mosonmagyaróvári Városi Televízió (MMTV) 2014. június 2-án bemondja, illetve online oldalára felteszi, hogy a Mosonmagyaróvári Rendőrségkapitányság eltűnés miatt keresi Nagyné Kovács Judit 41 éves gyógytornászt, kétgyermekes anyát. 2014. május 27-én este látta utoljára az eredetileg darnózseli lakos Juditot a közeli mosonmagyaróvári gyógytornász-rendelőjében az utolsó ügyfele.

Eltűnését a nő bátyja, az azóta médiának többször nyilatkozó Kovács Szilárd jelenti be. A Darnózselin élő férjet a rendőrség értesíti, hogy eltűnés miatt keresik a feleségét: neki nem hiányzott, miközben akkor már az apával élő két gyermek láthatása miatt akár napi szintű kapcsolatot feltételezne az ember a különélő házastársak közt. Gyermekláthatás, ugyanis egy eldurvult válóper zajlott Nagyné Kovács Judit és férje között már három éve.

A holttest nélkül, a feldarabolt test apró maradványai megtalálása mellett, emberölés váddal jelenleg büntetőbíróság előtt álló N. János és ügyvédje taktikája az, hogy a férjnek − a vallomás megtagadásának jogával élve − egyetlen szava sincs a hivatalosan még felesége, gyermekeinek anyja megölésének büntetőügyében. A férj rezzenéstelen robot arccal ülte végig az elsőfokot és feljebbviteli tárgyalásokat. Egymásnak ellentmondó zavaros vallomásokat utoljára a rendőrségi nyomozás során tett. A tárgyaláson az anyjuk halálát vallomással, véleménnyel, netán érzelemmel sem illető magatartását az ott tanúskodó két gyermeknek kell még tudomásul vennie.


A férjet bántalmazásért már elítélték

Judit eltűnése és Darnózseli határában, a réten szétszórt, teste apró darabjainak, főleg belső szervmaradványainak megtalálása előtt két évvel a férjét, Jánost 2012-ben már jogerősen elítélték felesége bántalmazása vádpontban. Az ítéletet két év próbára bocsátással felfüggesztették, ami azt jelentette, hogyha az elítélt férj folytatná agresszív viselkedését, és ez ügyben felesége feljelentené 2 éven belül, halmazati büntetéssel börtönbe kéne vonulnia.


A konfliktus forrása: kisebbségi komplexus, anyagi gondok, kóros féltékenység

A gyógytornásznő egy orvosi szolgáltatásoknak helyet adó, több szintes mosonmagyaróvári épületben bérelt földszint-alagsori helyiséget praxisának. Több éve sikeres volt a szakmájában, saját tulajdonú, szintén több szintes rendelőintézettel a birtokában, mégis, másik üzlethelyiség bérlésére szorult saját védelme érdekében.
A házaspár viszonya bizalmas információk alapján a férj anyjának halála és a férfi hentes vállalkozásának meggyengülése után romlott meg végérvényesen. N. János agresszívvé vált: a nála képzettebb, hivatalosan többet kereső, halk szavú Judit pszichés terror alatt élt. Férje szidalmazta, kóros, indokolatlan féltékenységgel üldözte.

2011. tavaszán Nagyné Kovács Judit beadta a válópert. A házaspár lánya - O. ekkor 15 éves, fiuk – B. 9 éves volt.

A korábban egy sikeres hédervári húsforgalmazó cégnél dolgozó hentes férj a házuk pincéjében kialakított, ipari húsdarálóval, profi késekkel, rozsdamentes bontópulttal, ipari mosogatómedencével felszerelt hentesműhelyben valamint az udvaron épített húsfőző és füstölőben sajátkezű állatvágásokkal és húsfeldolgozással foglalkozott. Disznót és marhát is vágott, majd feldolgozta a háznál azokat. A kolbász- és húsárunak a környéken történő értékesítésével valamint alkalmi sofőrködéssel egészítette ki jövedelmét.

Hentes létére elvégzett egy OKJ-s masszőr tanfolyamot is, ezzel igyekezett felsőfokú végzettségű gyógytornász felesége mellett részt venni annak fehér köpenyes munkájában. A TB-támogatottságú gyógyászati tevékenységekről szóló törvény megváltozásával a csak OKJ-s masszőr szolgáltatásra később nem lett érvényes a támogatás, a férj vendégköre megcsappant. A feleség gyógytornász tevékenyége vitte a családi üzletet tovább.


Kép: Nagyné Kovács Judit mosonmagyaróvári gyógytornász cégtáblája (Eszes Beáta, a cikkíró fotója)

Úgy érezhette a férj, hogy a felesége szakmai sikere, az ő hivatásbeli mellőzöttsége párosul azzal, hogy többé nem ő gyakorol hatalmat a nő felett, tehát szerinte felesége nyilván más férfival is kezd.

A kapcsolatuk eldurvulásakor N. János attól sem riadt vissza, hogy a hivatásában sikeres Juditot az akkor még saját tulajdonú rendelőintézetükben zaklassa, és féltékenységi jelenet rendezzen a kezelésen jelenlévő betegek előtt megalázva őt.


Kép: Judit és férje, János közös egészségügyi cégének mosonmagyaróvári telephelye (Eszes Beáta, a cikkíró fotója)

A gyermekek előtt is zajló rendszeres lelki és testi atrocitások 2011. szeptemberére már odáig fajultak, hogy egy testi bántalmazás során N. János a látleletek alapján egy 50 forintos nagyságú területen csomóban tépte ki Nagyné Kovács Judit haját. A feleség ekkor már feljelentést tett. A rendőrség elrendelt távolságtartó végzést is, de ezt a saját tulajdonú rendelőben lerendezett cirkusz miatt: N. János nem közelíthette meg a rendelőt.

A rendőrség ezzel a gyógytornász rendelésre érkező betegeket védte, egy bántalmazó kapcsolat kívülálló szemlélőit, azzal nem törődött, hogy az együttélés során mi történik az áldozat nővel a közös otthonukban.


Az áldozat menekül el, az áldozat fizeti az ezzel járó plusz költségeket

Judit korábbi lakóhelyére, a Darnózselitől 27 kilométerre fekvő Győrbe költözött a 2012-es bántalmazási ítélet után. Ott lakást bérelt magának, dacára, hogy darnózseli kertes családi házuk közös tulajdonban volt férjével. Otthagyta saját tulajdonú rendelőjét is, és inkább helyiséget bérelt egy olyan mosonmagyaróvári épületben, ahol úgy érezhette, hogy orvos és pszichológus bérlőtársai mellett biztonságban lehet. Édesapja autót vett neki, hogy a Győr-Mosonmagyaróvár-Darnózseli, lakás-munkahely-gyermekei közti útvonalat képes legyen könnyebben bejárni. Lánya ekkor 16 éves, egy győri középiskolában kollégista, kisfia még mindig csak 10 éves. Az anya a saját védelme érdekében, gyermekei iskolai kötöttségei miatt önként a gyermekek elhagyására kényszerült. Az az apa, aki a gyermekei előtt bántalmazta az anyjukat, ott maradt a közös tulajdonú családi házban, az ő mindennapos nevelésére volt bízva a két gyermek. Egy nőverő férfi, aki mintát mutat kisfiának agresszióból és kamasz lányának a házastársi terrorban élő nő sorsából.

A 2011-ben beadott válóper során János kifejezte, hogy lemond a gyerekei felügyeleti jogáról, ha Judit lemond és ráairat a közös ingatlanaikból kettőt.

A gyámügy és bíróság a bántalmazó férjnek ítéli a gyerekeket

Judit és János közt a válóper részét képező ideiglenes gyermekelhelyezési per első, még nem jogerős ítélete az anyának ítélte 2012. július 12-én az elsődleges felügyeleti jogot. A válóper lezárulta előtt, a különéléssel ekkor döntenek arról, hogy ki gyakorol elsődlegesen felügyeleti jogot a még kiskorú gyerekek felett. A válóper része volt az egy évvel korábbi, még nem jogerős bántalmazási per. N. János megtámadta az elsőfokú gyermekelhelyezési ítéletet. Nem tudni, milyen érveket hozhatott fel indoknak a bíróság előtt, miután gyermekei előtt rendszeresen terrorizálta és verte a feleségét.

Az ideiglenes gyermekelhelyezési perben a bíróság érvként hozta fel, hogy a bántalmazások sosem irányultak a gyermekek ellen, így az anyjukat verő apa még alkalmas a gyerekek felügyeletére.

Majd a nyári bírósági szünet végén, augusztus 29-én, egy tárgyalás nélküli ítélettel három női bírói tanácstag: dr. Stániczné dr. Imre Csilla tanácselnök, dr. Bertha Andrea és dr. Mosonyi Eleonóra bírók a bántalmazó férjnek és apának ítélték a gyerekeket. A darnózseli falubeli szóbeszéd azt tartja, hogy N. János ügyvédnője baráti kapcsolatban áll az ítéletet meghozó egyik bírónővel.

Bár a bántalmazási per iratanyaga része volt az ideiglenes gyermekelhelyezési pernek, a bántalmazásban meghozott büntetőítélet egy nappal a gyermekelhelyezés még mindig nem jogerős ítélete után jött ki, augusztus 30-án. A gyermekelhelyezést elrendelő bíróság szemérmetlenül hagyhatta figyelmen kívül a már asztalon lévő, egy nappal később postára adott, a férjet bántalmazásban elítélő végzést. N. János már 5 nappal korábban, augusztus 25-én önérzetesen mesélte a faluban, hogy az övé a két gyerek.


Miért hagyja az áldozat, miért nem kér segítséget?

Magyarországon mintegy 223.000 nő él bántalmazó kapcsolatban, ebből mindössze 2-3000 nő tud elérni távolságtartó végzést, amelyet 72 órára vagy maximum 60 napra rendelnek el. Judit férje általi terrorizálással zajló válási időszaka 2011-ben indult, a bántalmazásban 2012-ben ítélték el férjét, 2014-ben a nőt már megölték és feldarabolták. Ez ellen a több éves folyamat ellen védene a ritkán alkalmazott, nem felügyelt, 72 órás, 3 napos távolságtartási végzés. Az évi 52 magyar nő, bántalmazás során heti egy megölt áldozat hírére állandó megjegyzés a közösségi oldalakon: „Miért viseli el? Miért nem hagyja el a férfit?”

Judit elhagyta férjét, igaz, így már egy fizetésből kellett lakást bérelnie egy megyeszékhelyen, egyetemi városban, ez a paraméter sokszorosára növeli a lakásbérleti díjakat. Elhagyta vállalkozása saját tulajdonú telephelyét is, annak is bérelt egy helyiséget: mindezt csak azért, mert a férje zaklatta, bántalmazta otthon és munkahelyén is. Két gyermekének iskoláztatását és nevelési költségét is részben fedeznie kellett. A bántalmazott nők jó része egy éjszaka elmenekülve 2-3 szatyorral lakóhelyet sem tud keresni, nemhogy lakást bérelni. Ideiglenes szállásokról kellene ellátniuk felelős munkát, több esetben velük menekülő gyermekeik nevelését. Judit otthonról elköltözésekor úgy ítélte meg, hogy 16 és 10 éves gyerekét egyelőre hátrahagyja bántalmazó férjénél, hogy ők helyben maradhassanak az iskolában. János esetében is a gyerekek zsaroló eszközzé váltak: a bántalmazó férfipartnerek a közös gyerekek láthatásai vagy annak szervezése során tarják fenn áldozat partnerük függőségi helyzetét, és képesek a nő elköltözése után is uralkodni felettük.

A gyerekek mindenképp sérülnek, akik sokszor csak azt képesek megérteni szüleik kapcsolatában, hogy a szeretett apa és anya veszekszik egymással. Felnőtt kapcsolati motivációkat még nem ismerve az épp pillanatnyi nyugalmat ígérő helyzet mellett is kiállhatnak: ez lehet a status quot-t fenntartó, a családi otthonban maradt János is, aki úgy intézi, hogy Judit feltűnése mindig konfliktussal járjon, ám azt nehezen tudják kiértékelni a gyerekek még, mitől okoz konfliktust Jánosnak átengedni a még kiskorú fiát láthatásra.

Nagyné Kovács Judit három éve folyó válási harc közben döntött úgy 2014-ben, hogy a férje által akadályozott gyerekláthatások miatt visszaköltözik a bántalmazó férjéhez, csakhogy kisfiát többet láthassa.

Két nap múlva a feleség már halott volt.

Judit végigjárta az összes fórumot és lehetőséget, amelyet egy bántalmazott nő megkereshet ilyen esetben: ügyvéd, válás, rendőrségi feljelentés, költözés. Úgy gondolta, ügye több nőnek tanulságul szolgálhat, maga kereste fel a médiát, hogy megossza történetét. Semmire nem volt elég, a válást és gyermekelhelyezést elrendelő hatóságok kiszolgáltatták az anyát a bántalmazó férjnek, a gyermekek lelki fejlődését a bántalmazó férjre és apára bízták, a láthatási jogoknak az apa általi sorozatos megtagadásával nem törődtek, dacára a gyámhatósági beadványoknak. Egyúttal a hatóság a bántalmazás pszichológiáját sem érti: a láthatás egy eszköz az agresszor kezében.

Bántalmazás során gyermekeikkel elmenekülő anyák esetén, többük titkos anyaszállásra költözve, a nők a bántalmazó férfitól rettegve képtelenek a láthatást békés formában önerőből megszervezni. Ilyen esetben a gyámhatóság Magyarországon az áldozat anyát bünteti: a védett és felügyelt gyermekláthatást nem segíti, sem jogsegélyt, sem pszichológiai segítséget nem nyújt, a bántalmazó férfi jogait csorbítatlanul kényszeríti ki az áldozattól. Ha azt az áldozat nem biztosítja, beperelhetőek.

Judit eleve önként lemondásra kényszerült gyerekei felügyeletéről, majd a bíróság is ellene ítélt az ideiglenes gyermekelhelyezési perben, végül a bántalmazásban jogerősen elítélt apa a neki ítélt gyerekekkel ott akadályozta a láthatást, ahol tudta.
Sokszor hetek és hónapok teltek el, miközben Judit a kiskorú fiával csak telefonon tudott kapcsolatot tartani. Máskor megbeszélt anyai láthatásról rendelte hamarabb haza már kiskamasz fiát az apja.

A tétlen hatóságok felhatalmazást adnak az agresszornak

N. Jánosnak azt üzente kizárólag a gyógykezelésre érkező ügyfeleket védő távolságtartás, az üzletét mégis elhagyni kényszerülő Judit lépése, a gyerekelhelyezést a bántalmazónak ítélő bíróság, a kerékkilazítás ügyében a nyomozást megszüntető rendőrség, hogy feleségével bármit megtehet, következmények nélkül.


Leemelt fürdőszobaajtó

Judit családi ismeretsége révén megismerkedett egy újságíróval, majd a családon belüli bántalmazásáról névtelenül egy cikk jelent meg róla 2012. októberében a Kisalföld megyei lapban nem sokkal a gyerekelhelyezési ítélet után. A történetet Darnózseliben többen be tudták azonosítani, dacára az álnévnek és az illusztráció képeknek.

Judit azt vallja a róla szóló álneves cikkben, hogy sokkal inkább a lelki terror volt megterhelő számára, és nem a fizikai bántalmazás miatt válik. Értelmetlen szabályokra, kóros féltékenységre, megalázásra panaszkodik.

János a válóper beadása után egy napirendszerű agresszió – lökdösés, karcsavarás, hajtépés – során az előle a mosdóba menekülő Juditra rátörve a mosdóajtót, azt leemelte. Judit számára megszűnt az utolsó védett hely, az intimitás tere, nyitott ajtó előtt kellett eljárjon mosdóra. Mindennek tanúja volt a velük együtt élő kisiskolás fiuk. Kamasz lányuk Győrben volt kollégista, hétvégente járt csak haza.

A bántalmazó a pszichés bántalmazással építi le áldozata ellenállóképességét, az önbecsülését szétrombolja. Több nő akár állását is elveszti, depressziós lesz, és úgy érzi, valójában az ő viselkedése váltja ki férje vagy partnere indulatát. Egyúttal elnyomott félként bántalmazójától függő helyzetbe kerül, egy állásvesztéssel vagy egészségi állapot romlással nem csak lelkileg, de akár anyagilag is. Ugyanakkor a bántalmazó a nő feletti uralkodást akarja fenntartani. Ebből adódik, hogy a bántalmazások akkor durvulnak el, netán akkor ölik meg a nőt, amikor az már szakítást tervez, így a bántalmazó hatalma megszűnhet felette. A válással járó vagyonmegosztás a bántalmazó veszteségélményét tovább fokozza, elszánttá teszi.

János a megölésével fenyegette meg feleségét, Nagyné Kovács Juditot. Azt állította, „úgyis megteszi, mert neki nincs már vesztenivalója.” Agresszív támadásairól Judit titokban felvett hangfelvételt is készített telefonnal, ez része volt a válóperüknek, ami nem zárult le a nő halála előtt. Amennyiben valamely jogsértés csak titokban felvett felvétellel igazolható, a titkos felvétel bírósági eljárás során jogszerűen felhasználható. A hangfelvételt lejátszották az emberölés vádpontban indított büntetőtárgyaláson is: a hangfelvételen az azóta feldarabolt Juditot szidalmazza durván János, a férj, a tettleg fellépés zaja is kivehető a felvételeken. János kevés bírósági megszólalásainak egyike az volt, amikor azt kérte, ne játsszák le végig a hangfelvételt a bíróságon.

János azt fejezte ki Judit ismerősével is közölt életveszélyes fenyegetésében a „nincs vesztenivalója” indulati szlogennel - azt a pszichológia és jog nyelvére lefordítva - hogy számára nem jelentene veszteséget, ha egy tervezett gyilkosságot követően elítélik, így az anyjuk után félárvává váló, apjuk bebörtönzésével szülő nélkül maradó gyermekei, O. és B. magára marad azzal a teherrel, hogy az apjuk megölte az anyjukat. Egyetlen veszteségélmény lebegett a szeme előtt: kikerül fennhatósága alól a nő, aki boldogul érzelmileg és anyagilag is nélküle, ráadásul a Judit nevén lévő ingatlanok felett nem tud rendelkezni, közös vagyonukat pedig felezni kell.

Judit autókerekeit kilazítják

A 2011-es bántalmazást követő feljelentés, majd egy évvel később hozott ítéletet követően, Judit furcsa zajra lett figyelmes a kerekek irányából vezetés közben. Autószerelőhöz ment, majd kiderült, a kerekeket tartó 4 csavarból 3-at leszereltek a kerekeken.


A kép illusztráció

A csavarok nem voltak a dísztárcsa mögött. Ha azok kiesnének, és mind a három, a tárcsa meg kellett volna tartsa azokat. Judit feljelentést tett a rendőrségen, az ügyben még a megyei rendőrkapitánysággal is kapcsolatba került. A szándékosságot megállapították a nyomozás során: kerékcsavar így nem lazulhat ki magától, különösen, hogy a tárcsa mögött sem találták meg azokat. Judit látta, hogy a mosonmagyaróvári rendelő belső udvarán N. János nővérének a férje, Judit sógora a kocsiját fotózza. F.V. a büntetőtárgyaláson is elismerte, hogy fotózta az áldozat kocsiját. Elmondása alapján sógora - Judit férje válóperében abban segédkezett, hogy dokumentálják, milyen autóval jár Judit munkába, mennyi jövedelemből él.

Juditnak nincsenek haragosai, nem tölt be hatalmi pozíciót, akire gyanakodhatna, hogy a keréklazítással emberölési kísérletet hajt végre ellene. Ezzel szemben van egy jogerősen elítélt bántalmazó férje, aki többször kijelentette, hogy akár meg is öli.


A hamis tanú nagynéni lesz a gyám

A keréklazításos feljelentés során gyanús viselkedése miatt megnevezett sógor, F.V. és felesége, F. Cs., a gyanúsított nővére lesznek azok, akikhez az anya, sógornőjük halála és János előzetesbe vonulása után az akkor még kiskorú fiúgyerek gyámságba kerül. Szintén a gyanúsított férj nővére az, aki később bizonyítékokkal megcáfolhatóan, tehát hamisan tanúzik öccse mellett, neki alibit igazolva a haláleset behatárolt idejére. F.Cs. az a nővér és nagynéni, aki Nagyné Kovács Judit holttá nyilvánítása után, a rendőrségi helyszínelés során a test darabjainak megtalálása, azok DNS-azonosítása után azt terjesztette a faluban, hogy Judit "külföldre utazott, hiszen sokszor tervezte azt." Ekkor öccsét már emberölés vádpontban hallgatták ki. Megismétlem: Judit beadványokkal kereste a gyámügyet, hogy panaszt tegyen férjére, aki akadályozza a fiával a kapcsolattartást, és visszaköltözni készült a férjéhez kisfia miatt. A sógornő ennek és az azonosított testmaradványok tudatában terjesztette, hogy az anya nyomtalanul képes eltűnni, gyerekeit értesítés nélkül hátrahagyva.

Judit bátyja, Kovács Szilárd kegyeletsértés miatt feljelentést tett ekkor sógornője ellen, de a vádat a bíróság visszautasította azzal, hogy "a nő értelme nem tudta átfogni a halálesetet.” F.Cs. az a nővér és nagynéni, aki az emberölés vádban előzetesbe helyezett öccse helyett a gyermekeik gyámjaként kerti partyn tartotta őket, míg Győrben anyjuk gyászbúcsúsztatóját tartotta Judit vérszerinti családja.

Öccse előzetesbe vonulása óta ő és a szándékosnak ítélt autókeréklazítás – emberölési kísérlet – gyanújában tanúnak megnevezett férjével nevelik Judit fiát, és pótszülei az iskolából egyre ritkábban hazajáró már nagykorú lányának.


Akit nem ítélnek el, az nem gyilkos. „Ha nincs holttest, nincs gyilkosság”

Az 1500-nyi lélekszámú Győr-Moson-Sopron megyei faluban, Darnózselin élő hentes, N. János ügyvédje, Dr. Jován László repertoárjában igazi nehézbűnözők szerepelnek, tapasztalt büntetőügyvéd. Sztárügyvédként, minden hájjal megkent bulldognak aposztrolfálják. Mások mellett Magda Marinko, a hírhedt szerb sorozatgyilkos büntetőperének harmadrendű vádlottját, Csapó József, Farkas Helga elrablóját és a kecskeméti maffiper vádlottjait védte. Hitvallása szerint „akit nem ítélnek el, az nem gyilkos.” Legnevesebb védenceit azért elítélték.

Jován álláspontja az, hogy minden eszköz megengedett a védelem során, hiszen a bíróságnak és rendőrségnek egy teljes apparátusa van, és ezzel szemben áll ő egy személyben. Védencével, N. Jánossal a taktikájuk a hallgatás. Védelmének fő eleme maga a tettes módszere: a gyilkos eltüntette a holttestet, tehát nincs holttest. Ha nincs holttest, nincs gyilkosság.

János és családja értékesítette azóta a mosonmagyaróvári több szintes üzleti ingatlanjukat - ahol Judit rendelt, és ahonnan vállalkozását kiköltöztetni kényszerült - amikor a család a sztárügyvédet felfogadta. Vélhetően a díjazására kellett a pénz. Ugyanakkor az áldozat Judit családja vagyonzárolást rendelt volna el János nevén lévő tulajdonokra, amely vagyon egy elítélést követően a kártárítésre lenne alkalmas. A vagyonzárolást a bíróság nem rendelte el, arra hivatkozva, hogy a tett előtt hónapokkal munkanélkülivé vált férj gyilkossági perében a pénz nem játszik szerepet.

N. János védőügyvédjének álláspontját tartottam szem előtt cikkem eszközeit tekintve. Az áldozat kegyeleti jogát a holttestét feldarabolással – anélkül, hogy még a gyilkosságot igazolnánk – már megsértette az elkövető. Nagyné Kovács Judit, darnózseli, majd győri lakos, eltűnése idején 41 éves gyógytornász teljes neve, adatai és képmása a rendőrségi körözés útján mai napig elérhetőek, sajtónyilvánosak. Máig hivatalos férjezett neve csorbítatlanságát a kegyeleti jog védi, a felek nem váltak el. A monogrammal jelzett rokonok a nyilvánosan zajló tágyalássorozat tanúi: sajtónyilvános ügyvédi nyilatkozatokban szerepel N. János több családtagjának a történetben játszott szerepe. N. János felesége, Nagyné Kovács Judit meggyilkolásával gyanúsított férj a nyilvános tárgyaláson fotózott arcképe – cikkem felső borítóképe – kitakarás nélkül is megjelent a hazai országos médiában egy éve. A gyanúsított már szabadlábon sem emelt ellene panaszt, ez a magatartás a fotó közlésének elfogadását jelenti.

Az eltűnés napja: N. János egész éjjel és még 3 napig járatta a húsfüstölőjét

Nagyné Kovács Judit gyógytornász a mosonmagyaróvári rendelőben zárt 2014. május 27-én, kedden, 20.04-kor. Utolsó ügyfele látta őt utoljára élve. Eltűnése miatti rendőri kereséskor megtalálják Judit autóját a mosonmagyaróvári rendelő belső udvarán, a parkolóban. Az épület üres, neki kellett volna zárni, a behajtón a kerítést bezárni. A kerítés nyitva volt, a kocsija bent állt a zárást követően órákkal is. Judit eltűnt.


Kép: A mosonmagyaróvári bérelt rendelő udvara. Itt látták utoljára élve Nagyné Kovács Judit gyógytornászt (Eszes Beáta, a cikkíró fotója)

A büntetőtárgyaláson két védett szemtanú van, akiknek vallomása döntő fontosságú a vádlottra nézve, így a tanúk személyét, adatait zártan kezelik, a vádlott és ügyvédje sem ismerheti, kik ők. Ezzel a bíróság mondta ki, hogy az általuk közölt információ olyan súlyú, amelynek tudatában a lehetséges tettessel szemben személyük védelmére szorulnak. A védett tanúk mindegyike N. Jánosra vallott.

A 2. számú védett szemtanú látta, hogy N. János a felesége eltűnésének éjjelén, május 27-éről 28-ára virradó éjjel egy zsákban nehéz tárgyat emelt ki egyedül a kocsijából.

János egyedül volt, vallomásban azt mondta, disznót hozott feldolgozásra. Ennek ellenére segítség nélkül, késő éjjel hozta és cipelte be az udvarra. Nem tudni, a disznót a májusi melegben kikkel vágta le ilyen későn, vagy milyen messziről fuvarozta, hűtés nélkül, hogy csak késő éjjel parkolt le vele a háznál, amikor azt feltételezhette, hogy már alszanak a környékbeliek. Fia, az akkor 12 éves B. az apa telefon-híváslistája alapján 5-ször hívta aznap este apját, de nem érte el, János pedig nem hívta vissza fiát. Hétköznap, kedd volt, lánya Győrben kollégista, kisiskolás fia keresi, nem veszi fel, majd késő este ér haza az apa. Anyjuk külön él.

A bűntény idején 12 éves fia a rendőrségi meghallgatáson és évekkel később a megismételt elsőfokú tárgyaláson még mindig kiskorúként azt mondta, apja korábban ért haza. Ennek a vallomásnak mondott ellent János nővére, F.Cs. vallomása, aki azt vallotta, náluk volt az este öccse. N. János telefonjának a mozgását modellező cellinformációi mindkét vallomást megcáfolták. Nővére később, a megismételt eljárás elején már nem tett vallomást. Rokonok nem kötelesek vádlott hozzátartozójuk ellen vallani, de a hamis tanúzás bűntette rájuk is érvényes.

A 2. számú védett szemtanú elmondása alapján János ilyen későn sosem dolgozott a házi hentesüzemben. Darnózselit úgy kell elképzelni, ahol a kerítéseken át az utca embere mindent lát, Jánosék házát és kertjét párhuzamos utcák és velük érintkező kertek határolják, több utcáról látni, ha füstöl, a kertjükbe az utcáról belátni. Falun a füstnek jelentése van: a szomszéd otthon van és fűt. Judit eltűnésének éjjele május 27-e volt, egy igen meleg nyárelő este. N. János esetén a húsfeldolgozó kéményéből szálló füst az jelentette, hogy húst füstöl és éget.


Kép: N. János a darnózseli családi házuk kerítésén belül áll 4 évvel a bűntett után, 2018. május 25-én, a megismételt elsőfok "kihelyezett ülésének" nevezett terepszemléjén: a fehér inges Jován védőügyvéd is jelen volt a bíró és ügyész vezette helyszíni bejáráson. Fotó: Isza Ferenc

Szintén a 2. számú védett tanú hallotta, ahogy 28-án, éjjel fél 1-kor N. János kertszomszéd apja, N. M. azt kérdezi fiától a füstölőnél, hogy „Minden rendben? Sikerült?”

Darnózseli határában elterülő réten később szétszórva megtalált, Judit apró testrész darabjai égettek voltak.

Hivatásos hentesek mondták el, hogy a disznóvágás és füstölés ideje azért tél vagy a hideg időszak, mert a melegben a hús nem tud kihűlni füstölés után, nem tud kiszáradni. „Beköpik a legyek”, ahogy ők mondják.

János, amikor füstölésre készült, előtte mindig szólt a szomszédoknak, hogy a környékbeli kertekben teregetéssel, szellőztetéssel tudjanak készülni. Ahogy kertes övezetben szokás: lombégetést sem akármikor lehet végezni.
N. János május 28-ára virradó késő éjjel megkezdett, három napig tartó füstölése többeket meglepett a faluban: a meleg miatt, és amiatt is, hogy többen nem tudtak róla, hogy bekapcsolja a füstölőt. A falubeliek égett műanyagszagot is éreztek, ilyen sosincs húsfüstölés során: akár nejlon zsák, szintetikus textília, műanyag tárgyak és gumi is éghetett, miközben N. János szerint disznóhúst füstölt. Juditnak sem a holtteste, sem ruhája, cipője, táskája, sem iratai és telefonja nem kerültek elő. A védett tanú egy nejlonzsákba csomagolt nehéz valamit cipelő Jánost látta késő éjjel.

A gyanúsított sósavat vesz

Névvel valló tanú N. János volt tanára, aki a boltban mögötte állt a sorban a bűntett körüli napokban. Látta és hallotta őt, ahogy kérdezi János, hogy hol van sósav a boltban.

Amikor Judit eltűnése mögött bűnügyet gyanítottak, a rendőrség sok nappal az eltűnését követően vizsgálta meg a hentes műhelyt, úgy, hogy tudtak róla, bántalmazta már feleségét, hivatalból tudniuk kellett a keréklazításos esetről, és tudták, van egy hentesüzeme a feleségét halálosan megfenyegető férjnek.

A lúgos orvos vagy a meggyilkolt soroksári futónő esetének nyomozását sajtóból megismerve, a hazai bűnügyeket figyelmesebben követő ember számára kiderül, hogy a hazai rendőrség a különösen erőszakos, különleges bűntettek során feltehetően nem végez nyomrögzítés során alapos munkát. Gyaníthatóan nincs egy víziójuk a gyanúsítás során, milyen lefolyású bűntett nyomait kellene feltárni.

A lúgos orvosnál megtalált fecskendőben lévő altatót egyszerű kémiai vizsgálatnak vetették csak alá a benne található altató folyadék azonosítására, ám az áldozat szervezetéből esetlegesen visszaáramló, vagy az elkövető dns-nyomai után nem kutattak. A fecskendő hónapokig állt egy bűnügyi laborban.

A soroksári futónő holttestéhez hozzáért a kórbonctani intézetben egy másik holttest, rajta DNS-nyomokat hagyva, majd hónapokig ezt a szálat nyomozta a rendőrség, mire kiderült, illető már halott volt, amikor a futónőt meggyilkolták.

N. János esetén egy gyilkosságban sosem elítélt, mondhatni bűnügyben laikus vidéki hentes volt gyanúsítva, és a feltételezett holttest-darabolás során akár a helyiség legeldugottabb zugaiban is fellelhető vér- és egyéb dns-nyomot sem találtak a nyomrögzítők, dacára, hogy ilyesféle nyomok eltüntetését aligha gyakorolhatta be, mégha a húsfeldolgozást követően János híresen tisztán és pedánsan is tartotta üzemét. A később valóban beigazolódott darabolás tudatában a húsfeldolgozó pult lefolyójában, a szifonban sem találtak ezek szerint semmit. Napokat, akár heteket vártak helyszíneléssel úgy, hogy különösen erőszakos, kegyetlen módszerrel, hideg fejjel végrehajtott bűntett gyanúja merült fel. A gyanúsítottnak a bűncselekmény nyomait eltüntetéséhez hosszú napok álltak rendelkezésére.

N. János házi hentesüzeméből az ipari húsdaráló eltűnt még a rendőri helyszínelés megkezdése előtt.

A három fent nevezett,  hanyagul végzett nyomrögzítésben és nyomozásban az a közös, hogy egy kapcsolati erőszak áldozata lett egy nő.


A gyanúsított keze és teste sérült a bűntett idején

Judit bátyja a húga eltűnése idején jelezte a rendőröknek, hogy gyanúsnak tartják a korábban tettleg fellépett férjet. N. János keze eltört az eltűnés idején, 28-án látták, hogy orvoshoz megy. A nyomozás során testének  oldalán és lábszárán zúzódásos sérüléseket rögzítettek.

János jobb kézfejének V. kézközépcsontja tört el, ez tipikusan ököllel ütéskor törhet el, de szakértők nem zárták ki, hogy esés során szerezte.

János testének bal oldalán voltak zúzódások és bal lábszárán hámsérülések. Állítása szerint kézsérülését csirkevágás közben szerezte, csirkével a kezében esett el. A hentes, aki disznókat és marhákat vág le, elesik egy csirkével. Bár állítása szerint disznóhúst füstölt egész éjjel, és a falu szerint még 3 napig, de egyedül cipelte ki a kocsiból. Egyik vallomása szerint már a bűntettet megelőző nap elesett a csirkével, és akkor tört el a keze.

János állítása szerint a testén lévő sérüléseket fiával gyakorolt karateedzések közben szerezte.

A logikus feltételezések szerint ezek a nyomok dulakodás során is keletkezhettek rajta, sérülései okára és keletkezési idejére a nyomozás során ellentmondásos vallomásokat tett. A tárgyalás nem kezeli kiemelten a sérüléseit, sőt, a sérülések helyét és jellegét sem értékeli egymáshoz képest.


Kép: A mosonmagyaróvári szolgáltatóház földszint-alagsorába vezető lejáró, ahol Judit rendelt. Az épület mögött, a belső udvarra nyíló helyiség, az emeletre vezető lépcső alatt vezető, árkádokkal határolt járda kellő védelmet nyújt az utca felől, ha Juditot itt támadta meg férje. A belső udvarban már nem volt senki, Judit rendelése volt az utolsó aznap. (Eszes Beáta, a cikkíró fotója)


Darnózseli határában látják N. Jánost a réten szórni valamit

2014. május 29-én a rendőrség felhívta a férjet - akinek kézsérüléséről tudtak, és tudták, hogy két éve bántalmazás miatt jogerősen elítélték - hogy ki fogják hallgatni felesége eltűnése ügyében. Az esetet ilyen előzményekkel is közigazgatási ügy keretében vizsgálták hetekig, ami azt jelenti, normál eltűnésként kezelték, lehallgatás, házkutatás nem volt folytatható. A jó előre figyelmeztetett N. János a rendőrök telefonhívását követően közvetlenül, fényes nappal, délben, egy három napos füstölést követően kiment Darnózseli határába, és a réten egy zsákból szétszórt valamit.


Kép: Darnózseli határában, itt, a réten találták meg Judit apróra darabolt testmaradványait, hetekkel a kiszórást követően. (Eszes Beáta, a cikkíró fotója)

A nyomozás során képbe került az 1. számú védett tanú, aki látta N. János autóját a réten átvezető földúton, felismerte N. Jánost, és látta, hogy szór valamit egy zsákból.

Sok nappal később, többszöri helyszíni kutatást követően, a helyszínelők ezen a réten találtak meg 33 darab kisméretű emberi szerv- és szövetmaradványt, amelyek a hetekkel később beérkező DNS-azonosítás eredménye alapján Nagyné Kovács Judit testének darabjai voltak. A szövet- és belső szerv apró darabok napok óta voltak a réten, ahol az állat- és madárvilág szerzi be táplálékát.

N. Jánost, az azonosított áldozat férjét emberölés vádjával 2014. július 2-án előzetesbe helyezik.

Mobiltelefonja cellainformációi alapján N. János a felesége, Judit mobiltelefonjával a mosonmagyaróvári rendelőből Darnózseliig együtt mozgott, egészen, amíg Judit telefoninformációi már nem adtak jelet. A férj kocsijában megtalálták Judit DNS-nyomait. Judit volt, hogy a saját fiával is hetekig nem találkozhatott, férjével viszonya kifejezetten rideg volt, alig beszéltek. Hogy egy kocsiban ültek volna, nehezen feltételezhető, épp János viselkedése miatt.

A férj számítógépén egy információkat törlő szoftvert telepítettek nem sokkal a bűntett után.


„A darabolás nem feltételez bűntettet”

N. Jánost elsőfokú büntetőperén a Tatabányai Törvényszéken dr. Élő András bíró vezetésével 2016. december 2-án felmentik az emberölés vád alól. N. Jánost kiengedik az előzetesből, azóta szabadlábon védekezik. Az elsőfokú ítélet még azt sem mondta ki bizonyosan, hogy Nagyné Kovács Judit meghalt. A darabolással és szórással - dacára a szemtanúknak - nem kötik össze a férjet. Judit ekkor már 2 éve halottnak van nyilvánítva, testrészdarabjai DNS-ét vele 100 %-ban azonosították, életfontosságú belső szerv maradványokat is azonosítva.

Egy kétgyermekes anyát és feleséget feldarabolnak az igazságügyi szakértők szerint is, majd úgy ítélik meg, egy holttest eltüntetése nem feltételezi, hogy azzal egy bűntettet fednek el. Egyúttal a holttest darabolását és eltüntetését egy normatív cselekedetnek ítélik meg, amellyel az elkövető folytathatja életét a társadalomban.

2017. október 24-én, a Győri Ítélőtábla másodfokú tágyalása visszahelyezei elsőfokra a büntetőügyet, a kellő bizonyítottság és logikai láncolat fel nem tárása okán.

2019. március 1-én, a bűntett után 5 évvel a megismételt elsőfok ismét kimondja N. János ártatlanságát emberölés bűntettében, annak ellenére, hogy ekkor már hozzákötik a darabolás és szétszórás tényét.

A bűntényt követő 5 év múlva (!) megrendezett, Darnózselire és Mosonmagyaróvárra kihelyezett megismételt elsőfokú bírósági tárgyalás terepszemléje kicsit hasonlított a lúgos orvos ügyében a bűntett után, a megismételt másodfokon, 4 évvel az eset után a szemtanúk újbóli kihallgatásához. Darnózselin, a bűntett idején, 2014-ben már a sok napos csúszás is akadályozta a testi maradványok megtalálását: a szemtanú nehezebben tudta a rét megfelelő pontját beazonosítani, mert időközben kaszáltak. A réten gázló madarak és egyéb állatok élnek, júniusi melegek voltak. Így 5 évvel később a helyszíni szemlére helyezett hangsúly meglepő a bíró részéről, szemben azzal, hogy a tett távolabbi és közvetlen, jól dokumentált előzményeire, a gyanúsított motivációjára, a tettes eszközeire, valamint a gyanúsított a tettet megelőző, az áldozattal szembeni fenyegető magatartására, a tett idején tanúsított, a falu több lakója és szemtanúk is jelezte rendkívül különös magatartására helyezte volna a hangsúlyt.

Darnózseli lakossága nyíltan kimondta, hogy jobb szeretnék, ha N. János elköltözne a faluból.

A darabolás és holttest eltüntetés trenddé vált Darnózseli óta

Győr-Moson-Sopron megye déli túloldalán, Nemesgörzsönyben, Veszprém megyében, szintén egy hentes megölte, majd feldarabolta feleségét féltékenység és vagyoni okok miatt, majd a nő testét a ház kazánházában szerette volna elégetni. Az eset Darnózseli után 3 évvel történt, az első felmentő ítélet után. A nemesgörzsönyi hentes ügyében a gyors és vélhetően őt nyomás alá helyező kihallgatás során a tettes megtört, és beismerő vallomást tett. Őt már jogerősen emberölés bűntettében elítélték.

Novozánszki – VV – Fanni eltűnését a rendőrség és ügyészség emberöléskét kezeli. Esetében semmilyen maradványok nem kerültek elő, holttest sincs. Feltételezett elkövetőjét szintén látták testet cipelni, esetében a magatehetetlen, de még élő lányt. Ott is voltak nyomok az autóban.

A 2018-ban zajló, a visszahelyezett elsőfokú büntetőtárgyalás során Juditék fia, B. 16 éves volt. Meghallgatása során nem tudta anyját halottnak tekinteni, „hiszen azok a megtalált darabok olyan kicsik.” A fiú állandó szemtanúja volt, hogy apja terrorizálja anyját.
A lányuk, O. 20 éves volt a bírósági tárgyalások 2016-os kezdetekor. Falubeli szóbeszéd szerint egy diákkori szerelme szakított vele, amikor a környéken mindenki által ismert apjának gyilkossági pere megindult.

Ami külső szemlélő számára is egyértelmű, hogy a büntetőperen szótlan, védőügyvédje taktikája alapján magát ártatlannak valló apa mellett, egy feldarabolt anya tudatában a mégoly felelősebb korba lépett gyerekek lelkileg súlyosan megsérültek: gyászolni akár nekik, akár Judit szüleinek és testvérének, falubeli családjának sem volt módja. Ennek nem megkerülhető egyik oka, hogy maga az ítélkező bíróság is lebegteti az igazságügyi szakértők kimondta tényeket. A tettes a holttestet tüntette el, míg a bíróság az igazságügyi szakértői jelentés és a halotti anyakönyvben rögzített halott állapota felett huny szemet, miközben a bűntett után 4 évvel parkolót és sokadjára kinőtt füvet vizsgál.

Egy bántalmazott nő két esetben érdektelen a hatóság számára: amíg él, és amikor már meghalt. Mindkét esetben testét érdektelen tárgyként kezelik.

A felesége megölésével ganúsított N. János apja, N.M. faluszerte közismerten rendszeresen verte feleségét, János anyját. János és nővére, F.Cs. ebben nőttek fel: János a nő, az anyja elleni agressziót, nővére a szeretett apának és férfinek megtűrt verést tanulta el. Felnőttként egy másik szeretett férfinél, a bántalmazásban elítélt és emberölésben megvádolt öccsénél érezte úgy, hogy falaznia kell neki. A nővér férje, F.V. feltűnik a kilazított kerekű kocsi körül, az apa ott van a késő éjjel füstölő fiával. Egy bántalmazó család egy bűntett gyanújában összezáró tagjai. János apja a 2. védett tanú vallomása alapján legkésőbb a daraboláskor tudott fia tettéről, az esetben a szerepe felettébb különös.

János pedig korábban olyannyira elítélte agresszív apját, hogy évekig nem állt vele szóba, dacára, hogy kertjeik egymás végében szomszédosak, átjáróval kerítéseik közt. Apát és fiát Judit békítette ki. Mikor János sokat bántalmazott anyja meghalt, megmaradt neki apja erőszakos mintája és immár saját felesége, akinél alkalmazhatta a lemásolt mintát. Falubeli szóbeszéd szerint János fokozott agressziója erre az időre datálható. 


A bíróság felelőssége a bűntettet másolók körében

Nagy felelőssége van a bíróságnak a holttest eltűnésével járó bűnügyek esetén, ahol erős gyanú, gyanúsítotti motiváció, rendelkezésre álló speciális eszközök, szemtanúk, azonosított maradványok is vannak, hogy mit kezd azzal a helyzettel, hogy egy embert igazoltan feldaraboltak. Akarja-e azt feltételezni a bíróság, hogy a tett estéjén a feleség munkahelyén igazoltan járt férj „megtalálja egy rosszullét során meghalt nejét”, majd úgy gondolja, mentő vagy rendőrség értesítése helyett hazaviszi, és miután kisfia már biztosan alszik, éjjel feldarabolja, elégeti, majd szétszórja a lágyrész maradványokat, a test többi részét pedig eltünteti. Nem tudni, ebben az egyetlen variációban, amikor nem gyilkos a daraboló, mi a hihető.

Amennyiben egy darabolás vagy holttest eltüntetés nem jár egy bűntett igazoló tényezőjévé, azzal azt mondja ki a bíróság, hogy darabolni ér, a holttest eltüntetése nem számít. Az eltüntetés egyértelműen egy, a darabolásnál súlyosabb bűntett elfedésére szolgál. Aki nem gyilkos, annak nincs semmilyen oka, hogy az egyébként nem csak elrettentő, de jogellenes holttest-eltüntetés módszerét válassza.

A menekülés, a segítség elmulasztása, a nyomok eltüntetése mindig a tettes beismerő vallomását jelenti.

Nem tudni, hogy az igazolt darabolással mit szeretne üzenni az apát felmentő bíróság az anyjukat elvesztő gyermekeknek, a nő szüleinek és családjának.

Családon belül egy nővel bármi megtehető?

A tettes és bírái üzenete egy és ugyanaz? Miközben a gyanúsított védőügyvédje szintén a tettesi logika mentén - a holttest eltűnésére hivatkozva - védi ügyfelét?

Azt már tudjuk, 60 kilométeres körzetben, N. Jánost akár hentes szakmai körökben is ismerő másik hentes kollégája már lemásolta a tettet: nem csupán a módszer lehetett kézenfekvő, de a bírósági ítélet megúszása is.


Eszes Beáta

Címlap legfelső fotó: N. János - felesége, Nagyné Kovács Judit megölésével és feldarabolásával, testének többi maradványai eltüntetésével vádolt darnózseli hentes az elsőfokú tárgyaláson. Forrás: Ripost, 2018. 10.30.

UPDATE: Cikkem október 15-e kora hajnali megjelenését követően, aznap, 2019. október 15-én, délelőtt lezajlott Győrben a másodfokú tárgyalás, amelyen részt vettem.

Az ügyész, dr. Mászáros Tamás, a terhelt (gyanúsított) védője, dr. Jován László valamint a sértett (áldozat) családjának védője, dr. Gál András írásos beadványai mellett mind az ügyész, mind a két védő egy rövidebb perbeszédet tartott.

Az ügyész és a család érdekvédelmét ellátó ügyvéd egyaránt igazoltnak véli - ahogy eddig már a megismételt elsőfok is - hogy N. János darabolta fel az előzőleg megölt feleségét, majd égette el, szórta szét maradványainak egy részét, holttestének nagyobb részét pedig eltüntette. A darabolás és füstölés előkészületeire, a szétszórásra szemtanúk vannak, valamint a megtalált testmaradványok igazolják. Mindketten kizárták, hogy egy darabolás előzménye lehetne baleset, öngyilkosság, az áldozat halállal végződő betegsége, de kizárták egy másik elkövető személyét is.

Minden olyan esetben, ahol nem N. János okozná felesége, Judit halálát, nem érdeke eltüntetni a holttestet, mert nem saját bűncselekménye nyomait kell eltüntetnie, és épp az eltüntetés tenné tettessé és gyanússá. N. Jánosnak ezekben a fent felsorolt, feltételezett esetekben nem lenne érdeke feldarabolni a testet, miután az ő célja annyi volt, hogy meghaljon Judit. Az eltüntetés egyértelműen a saját, a darabolást megelőző erőszakos tettét fedi el.

Az ügyész esélyt adott annak is, hogy "csak" halállal végződő testi sértés volt. Az emberölést sem zárta ki, de véleménye szerint kétesélyes helyzetben a gyanúsítottra kedvezőbb változatot kell alkalmazni.
Ez 2-10 évig terjedő börtönbüntetést jelent, ennek tetejét javasolta az ügyész a különös kegyetlenséggel elkövetett eltüntetés miatt.

Gál András, a család érdekvédelmét képviselő ügyvéd állítja, a bűntettre N. János előre felkészült, másfél órával a zárás előtt ott volt már Judit rendelőjénél a mobil cellainformciók alapján, és eltervezte azt is, hogy miként tünteti el a holttestet. Előre kitervelt emberölés ítéletet indítványoz emiatt. Tettleg fellépésének nem lett volna értelme N. János szemszögéből, mert az az életben maradó Judit miatt feljelentéssel zárulna, és a 2 éven belüli bántalmazási ítéletének próbaideje miatt egy halmazati büntetéssel börtönbe vonulna a férj. N. Jánosnak egyetlen megoldás volt alkalmas: ha Judit szándékát, a gyerekek feletti felügyeleti jog visszaszerzését, a cél érdekében a hazaköltözését, a tulajdonviszonyokban a részének visszavételét végérvényesen megakadályozza, megöli őt, és a hozzá, a tetteshez elvezető nyomokat eltakarítja. Ez életfogytiglannal sújtható.

Jován László, a vádlott ügyvédje kitartott a tettesi logika mentén magyarázott álláspontnál: ha már valaki eltüntette a holttestet, akkor nem igazolható a halálának körülménye, tehát az sem, azt elkövette-e védence.

Jovánt két dolog nem érdekelte rövid, lufi-jellegű védőbeszédében: hogy megtalálták Judit testdarabjait, és akkor azzal kellene valamit kezdjen:
1. hogy ki darabolta fel,
2.  a másik, hogy bárki milyen célból darabol fel valakit.

Egy értő fül számára olybá tűnt Jován védőbeszéde, mint aki feladta a képviseletet, és ügyfelének akar bizonyítani, hogy még tesz érte valamit. Egy olyan tárgyalássorozatban, ahol a megelőző elsőfokú ítélet már bizonyítottnak vélte, hogy N. János darabolt és szórta szét a test maradványait, Jován e kettő aspektussal nem kezdett semmit.

Jován felmentést kér ügyfelére most is.

ÍTÉLETHIRDETÉS: 2019. OKTÓBER 29. KEDD, 9H, GYŐRI ÍTÉLŐTÁBLA

Cikkemben, amikor először említem Jovánt, a kivastagított neve alatt egy vele készült HírTv riport van átlinkelve, meglepő a riporternő őt celebként, harcosként kezelése, ez az ügyvédszakma leginkább médiaceleb szereplőire sem jellemző ilyen szinten. Egy olyan ember benyomását kelti abban a tv-riportban Jován, aki magát inkább zsoldosnak, mintsem jogásznak tekinti. Akinek nem érvei, csak kardcsapásai vannak.

Állításával ellentétben nehézbűnöző ügyfeleit vagy elítélik, vagy lecserélik őt, ld Teréz körúti robbantó.

Jován egyetlen kijelentését sem próbálta érvekkel alátámasztani szóban a másodfokú tárgyaláson, írásos beadványa állítólag 3 oldal. Összevetésként, Gál András egy 38 oldalas beadvánnyal igazolta az előre kitervelt emberölés vádat.

Az én írásom nem jogászként, de jogot hallgatottként, önkéntes bloggerként wordben 12 oldal felett van, úgy, hogy a cikk hangsúlyos része nem a bűntett részletezése. A riport céljának egy bántalmazó kapcsolat történetének dokumentálását szántam, ami tudhatóan nem lehet egy büntetőper hangsúlyos része, sajnos.
Judit családjának is ez volt az érdeke, hogy azt mutassam be, amiben valójában élt a lányuk és Szilárd húga N. János mellett. A bűntett nem a semmiből következett be, és nem egyik napról a másikra.
A per tárgyát képező halála Judit számára egy feltehetően rövid mozzanat volt.

 (Eszes Beáta, a cikkíró fotója)

Civil a pályán - 2. rész 2019. 10. 05.  Video file not found

Ritka dolog esett meg tegnap este a sajnos egyre inkább NER-esedő hangvételű ATV-n: Fiala János, esti műsora második felében, azzal a felvezetővel indított, hogy “Ha kirúgnak ezért, hát kirúgnak”. Miközben csak Mága Zoltánt és a hozzá hasonlóan a Fidesz által folyósított közpénzből áljótékonykodó ócska kóklereket leplezte le. Hogy aztán valóban kirúgják-e érte, azt nem tudom, de az biztos, hogy a Civil a pályán videofelvételének második része már szombat este nem volt elérhető a csatorna honlapján. Érteni vélem a történteket - nehogy már a történelmi egyházakhoz hasonlóan támogatott (...) Hit Gyülekezete által tulajdonolt csatorna rántsa le a leplet a mocskos rezsim oly sok disznósága közül az egyik leggusztustalanabbról: népszerű emberek titkos állami dotációból jótékonykodnak, hogy ennek is köszönhető népszerűségüket aztán a kormány melletti nyílt agitálásra használják.Az igazi baj mégsem az, ami az ATV-vel történt, hanem önmagában a szemlélet, amit Fiala (egykoron Havas) műsora a címében is megtestesít. Lehet, hogy valamikor jól fejezte ki, kiket kíván megszólaltatni közügyekről, de az eredeti gondolat mára enyhén archívvá és idejétmúlttá vált. Azt állítom, hogy azok a közszereplő, közismert emberek, akiket az asztal köré ültetnek, nem érezhetnék magukat civileknek többé.

Vegyük végre észre: egy gusztustalan maffia semmire és senkire tekintettel nem lévő szélsőséges hatalmi eszközeivé válunk, ha azt hisszük, nekünk nincs dolgunk azon kívül, hogy akár a nyilvánosság előtt is elmorogjuk, mennyire elégedetlenek vagyunk: mindenkivel, aki a politikát “csinálja”. Legyen az a diktátor és az őt kiszolgáló rablócsapat vagy éppen az ellenzék, ők egyenlőségjelet tesznek közéjük, egyetlen nagy és visszatérő általánosítással összemosva a bűnösöket azokkal, akik - jól-rosszul, de - megpróbálnak szembeszállni a hatalommal. Kukorelli Endre például gunyoros mosoly kíséretében húzza le a keresztvizet azokról, akik az első fokú bírói ítélet nyomán megkíséreltek annak érvényt szerezni - noha tudták, aligha járhatnak sikerrel - és kicsikarni a köztévé vezetőjéből, hogy ellenzéki képviselők is megszólalhassanak az élő adásokban. Nem átallja a méltóság hiányát számon kérni a hatalom által megveretettektől és kimondani azt a hashajtó értékű bölcsességet, hogy “olyan politikai teret kell kialakítaniuk, hogy ne legyen elképzelhető, hogy az ő álláspontjuk ne jelenjen meg a tévében”. Püff neki, vajúdtak a hegyek és tényleg ennyire korcs egeret szültek.

Szerintem a legnagyobb bajunk éppen ez a szemlélet. Hogy a civil(ek) a pályán (also known as "magyar értelmiség", tisztelet a nem kevés kivételnek) úgy gondolják, nekik jogukban áll kívülállóknak érezniük magukat - átlőcsölve minden felelősséget a "nem-civilekre", vagyis az általuk semmibe vett, kigúnyolt ellenzéki pártokra. Pedig ha eddig nem is tették meg, az önkormányzati választás küszöbén, a közös jelöltállítás, az egy az egy ellen érvényesítésének hatására el kellene végre dönteniük, hogy akkor a pályán vannak és úgy kritizálnak, természetesen jobbító javaslataik bemutatásával együtt, vagy pedig a pályán kívül (meghazudtolva a műsor címét is).

Ha kibicek, akkor viszont kuss a nevük! Nincs harmadik lehetőség. Lépjenek ki a nyilvánosságból, álljanak félre, valahogy úgy, ahogy - bölcsnek gondolva magát - Kukorelly Endre azt tartotta innovációnak, hogy ők 1984-ben (!) elvonultak egy társasággal és úgy viselkedtek, mintha normális lenne körülöttük a közeg. Mi tagadás, ezzel a mentalitással talán "túl lehet élni" a NER-t - hacsak nem jönnek értünk (ahogy Martin Niemöller írta) -, de nem lehet tenni ellene és a dolgok megváltoztatásáért. Kinek-kinek persze ez a mentalitás is a jogában áll, de akkor ne próbálja meg a nyilvánosság előtt leszólni azok tevékenységét, akik nem érik be a passzivitással.

Aki közszereplő, közismert emberként továbbra is civilnek véli magát - tehát nem érzi át a társadalom iránti kötelezettségeit és saját nyűgjén túl szemlátomást nem veszi magára az ország és a normálisan gondolkodó állampolgárok gondját-baját -, az ne kritizáljon, hanem vonuljon félre és érezze csak úgy ezt a borzalmat, mintha normális lenne körülöttünk a közeg. De ne csodálkozzék azon (az idézetet a szereplőkre igazítva), hogy

Amikorra őt vitték el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.